"Ez a knyv tbb okbl kivteles lloms ri letutamon: elssorban amiatt, hogy mg kszlt, szntelenl azt reztem, hasztalan

tettem paprra, senkit nem fog rdekelni Szereds Emerenc, mg kevsb az n nem is valami vonz arckpemet rgzt gyns, mely sszetrt tkrcserepekbl egybetkolt keretbe szortja az rt s a megsrthetetlen, mgis megsrtett igazsgot. A mindig is mitolgiai szemlyisgnek rzkelt Emerenc aztn megtette els csodjt: az els kiads megjelense utni hten mr nem volt kaphat trtnete, a knyv zenett, amelynl magnabb magngy igazn nem volt elkpzelhet, szemlyes gyknek vllaltk fel azok, akik az rt lete minden buktatjn tsegtettk: az olvask. A sepreget regasszony, aki ha teheti, mindenki tjbl eliparkodott seperni a bajt, veszedelmet, thgta a magyar hatrt, alakjt ppgy ismerik nmet fldn, mint az szaki-tengernl vagy Svjcban, a Columbia Egyetem Kelet-eurpai Arckpek sorozatbl holdtkr arcba nzhetnek az olvasni szeret New York-iak.

Testi anymnak, Jablonczay Lenknek megptettem a sremlkt a Rgimdi trtnet-ben, negyedszzad eltelte utn nem hittem volna, hogy lesz mg egy kifizetetlen adssgom. De lett, s ennek kiegyenltse Az ajt: halott anym kezbl Emerenc munktl elformtlanodott ujjai vettk t legjobb nmagam irnytst. Mindent rtett bennem, jobban eltjkozdott letem zillt szlai kztt, mint n magam. Becstelen adsa volnk, ha n el nem mondtam volna rla azt, amit meg n tudtam."