AZ ÉNKÉP JELLEMZŐI ÉS FORMÁLÓDÁSA
AZ EMPIRIK US KUTATÁSOK TÜKRÉBEN
XII. évfolyam
1-2. szám,
2008. január–február
Kulcsszavak:
serdülőkori énkép,
az én a pszichológiában,
koherens self, több
komponens,
pszichoanalízis, identitás,
reflektív én, reaktív énkép,
projektív eljárások
Obimno referisanje o
sebe-slici, njegovom
formiranju i karakteristikama
nije slučajno, jer ono ima
veliku težinu u emprijskim
istraživanjima. Autor napisa
je u ispitivanje uveo
proširenu Tenesi skalu i
Roršahov test.
Na razmeđi sveta detinjstva i
sveta odraslih dešavaju se
krupne promene, porast
upitanosti na mesto i položaj
koji se zauzima od strane
adolescenata. O brojnim
pitanjima te vrste mnogo su
čuli i roditelji i vaspitači ali i
drugi relevantni činioci.
U psihologiji pitanje ega bez
obzira u kojoj varijanti ga
prezentirali nema jedinstveno
prihvaćene definicije. Ovom
složenom problematikom
bavi se i razvojna psihologija
koja u startu nailazi na dilemu
da li se ego rađa s nama ili se
kasnije formira uz brojna
druga pitanja.
Psihoanalitički pravac mada
je veoma razgranat ipak nije
jedinstven. Potiče od Frojda i
ispituje id, ego ego i
superego. Mnogi njegovi
sledbenici su ga napustili
osnujući svoje škole. Autor
tumači nadalje razvoj
samokarakterisanja u
detinjstvu sa mišljenjima
autoriteta u toj oblasti, zatim
pubertetsku fazu sa
problemima identiteta koji je
u mnogim aspektima
sudbonosan.
Socijalpsihološki pristup
takođe analizira ovaj problem
iz ugla šireg društvenog
uticaja što je poseban kvalitet
. gondolatokat, érzelmeket és a vis elkedés t, értelmet ad azoknak az információknak,
Nasuprot tome pristup iz
aspekta psihologije ličnosti
pruža karakterističan raskurs
na mehanizme odbrane
sebe-slike. Autor na kraju
referiše o svojim ispitivanjima
na srednjoškolskim
adolescentima iznoseći
zanimljiva uočavanja.
I. RÉSZ
B a ko s Ado lf
SERDÜLŐKORI ÉNKÉP-VIZSGÁLAT BŐVÍT ET T T ENESSEE-SKÁLÁVAL ÉS
RORSC HAC H-T ESZT T EL
A s zülők é s ne ve lők jól tudják, hogy a s erdülőkor a fejlődés kritikus idős zaka.
Drámai változás ok történnek e kkor a fizikai, kognitív, s zociális és emocionális
funkc ióka t te kintve e gya rá nt. A gyermeki és felnőtti lét közötti átmeneti állapot
vis e lkedés es s zabályai, tá rs as elvárás ai nem kellőképpen definiáltak, az átalakulóban
le vő kis kamas ztól a környezete a z e gyik pilla na tba n a zt köve te li me g, hogy komoly é s
fe le lős s é gteljes magatartá s t tanús íts on, his ze n „má r nem kic s i", a más ikban pedig,
hogy fe ltétel né lkül enge de lmes kedjen a felnőttek által diktált előírás oknak, his zen ő
„mé g c s a k e gy gye re k". Mindeközben látványos tes ti változás ok is bekövetkeznek a
s e rdülő életében egésze n rövid idő alatt, a fiatalt a tükörbe pillantva es etle g te ljes en
más kép fogadja, mint akár néhá ny hóna ppa l korábba n, és a hirtelen átalakult
fizikumnak az elfogadás a gyakran s zintén nem problémamentes . Ilyen körülmények
között nem meglepő, hogy a fiatalok a „K i vagyok én?" és a „Hol v an a he ly e m a
v ilágban?" örök kérdés eire ke res ik a válas zt. Ezzel a gyakran nem is teljes en
tuda tos , de re ndkívül inte nzív bels ő önis mereti tevékenys éggel egyidejűleg az énkép
ins ta bil é s vá ltozé kony, va la mint erős en a más s zemélyeknek a s erdülőre adott
reakciói álta l be folyás olt. Minthogy az énkép önmeghatározás unk centruma, a
s e rdülőkor vá ls á gos időszakának dinamikus lelki történés eit is annak alakulás án,
vá ltozá s a in ke re s ztül tudjuk megérteni leginkább. Éppen ezért különös en indokolt,
hogy mind a s zülők, mind a pe dagógus ok megis merjék a fejlődés ezen fontos
as pektus ának a lélektanát, his zen ez s e gítheti őket a fiatalok viselkedés ének jobb
megértés ében és elfogadás ában. J elen tanulmány a s erdülőkori é nké p, öné rté ke lé s
témakörében végzett empirikus vizs gálatok áttekintés ével és a s zerző
s za kdolgoza tá na k a la pjá ul s zolgáló s aját kutatás ának bemutatás ával kíván ehhez a
megis merés hez s egíts éget nyújtani.
1. AZ ÉN FOGALMA A PSZIC HOLÓGIÁBAN
Az énnek a ps zichológiában elfoglalt helyét, jelentős égét bizonyítja az a tény, hogy
es etében nem a lélektan valamely s peciális területét kell megvizs gálnunk, hogy
informá c iókhoz jutha s s unk, ha nem a ps zichológia tudomány egés zét. Nincs a
lélektannak egyetlen olyan s zegmens e s em, amely megengedhetné magának, hogy
vala miké ppen ne s zóljon az énről. A tudományos ps zichológia valamennyi nagyobb
te rüle te (s ze mé lyis é gps zic hológia, fejlődés lélektan, s zociálps zichológia) egyaránt
s aját kutatás i területének tekinti azt. Mindennek ellenére, mint VAJ DA Z S UZS AN N A
(2001) me gje gyzi, a ma i na pig nem s ikerült a kutatóknak pontos an meghatározniuk az
énnel kapcs olatos fogalmak pontos definícióját, értelmezés ét, gyakran terminológiai
zűrzavarra l ta lá lja s zemben magát az érdeklődő, amikor énről, énképről, s elfről,
identitás ról s tb. olvas .
Az én legegys zerűbben úgy ha tá rozha tó me g, mint a nna k kife je ződés e, ahogyan az
e gyé n me gra ga dja s a já t s ze mé lyis égét. Az egyén ös s zes tapas ztalatát, is meretét,
tulajdons ágát, társ as s zerepét tartalmazó mentális reprezentációról van s zó, amely az
önazonos ság és folytonos s ág érzé s é t nyújtja a s zemélynek (Kőrös s y, 2004). Az énnek
két oldalát s zokták megkülönbözte tni: e gyik a z é n, mint s zubje ktum, a má s ik pe dig a z
én, mint tárgy, vagyis az énkép. Az én mint s zubjektum nem más , mint a bennünk
la kozó s ze mlé lő, egy akarattal és céllal rendelkező e gys é g, „e gy á lla ndóa n vis zonyító
és a vis zonyítá s tá mpontjait is folyamatosan változtató, s okrétű egyeztető-mérlegelő-
értékelő a ktivitá s " (Va jda , 2001, 189. old. ). Az én mint tárgy az, ahogyan önmagamra
te kinte k. Az é nké p úgy fogha tó fel, mint egy önmagunk iránt kialakított, érzelmileg
s zínezett attitűd, amely miközben aktívan befolyás olja pszichés folyamatainkat,
önma ga folytonoss ágát fe nntartani igyeks zik és ezért védekezik a küls ő hatás okkal
s zemben is (Lukács -Pres s ing, 1988).
S M I TH ÉS M AC K I E (2002) a koherens s elfnek két ös s zetevőjét különbözteti meg: az
énfogalmat, ami az önmagunkról va ló is me re te inke t ta rtalma zza és az önérté ke lé s t,
ami az önmagunkkal kapcs olatos érzelmeinket foglalja magában. Az énfogalom
információkban rendkívül gazdag re prezentációnak te kinthe tő, mely tartalmazza az
egyén társ as identitás át, s zerepeit, a nemi identitás kategóriáit. Az önértékelés az az
érté kíté le t, amelyet a s zemély megfogalmaz magáról; az azt kifejező attitűd, hogy az
e gyé n me nnyire ta rtja ma gá t é rtékes nek, illetve értéktelennek (Kőrös s y, 2004).
Az én rendkívül fontos funkcióka t lá t el a s zemélyis é ge n be lül: s zerve zi a
ingereknek, melyekkel a s zemély találkozik, cs elekvés re motivál, megteremti a
s zemélyis ég egés zleges s égét, folytonos s ágát, mércét állít az egyén s zámára (C arver és
Sc he ie r, 2002).
Ez utóbbi funkcióval a kuta tók a rra uta lna k, hogy a z a ktuá lis é nké p me lle tt, a me ly
azokat a tula jdonságoka t ta rtalmazza, amelyeket önmagunkra nézve igaznak
gondolunk, lé te zne k a s ze mé lyis égben ún. s elfvezérlők is (Higgins , 1987, idézi Smith
és Mackie, 2002), melyek s zemé lye s normá kké nt fogha tók fe l. Higgins ide s orolja a z
ide á lis é nt (amilye ne k lenni s ze re tné nk) é s a z e lvá rha tó é nt (a milye nne k úgy é re zzük,
hogy lennünk kellene). A s zerző selfdis zkrepancia elmélete s zerint az, ahogyan
tényleges en önmagunkról vélekedünk és a s elfvezérlőink közötti eltérés határozza meg
emocionális jóllétünket. Ha a dis zkrepancia az aktuális és az ideális én között áll
fe nn, a kkor frus ztrá c iót é s c s alódotts ágot élünk át, ha pedig az aktuális és az
elvárható én között, akkor bűntudatot és s zorongás t.
Ha az énképet attitűdnek tekintjük, akkor három komponens t tulajdonítunk neki:
kognitíva t, é rté ke lőt és vis elkedés es t. Az énké p kognitív olda la egy igaz va gy ha mis
vélekedés e az egyénnek arról, hogy milyen is ő valójában. Az értékelő komponens a
s zemélynek önma ga iránt való érzelmi vis zonyulás ában nyilvánul meg. A vis elkedés es
komponens pe dig azt je le nti, hogy a s zemély értékelő véleménye a cs elekvés ében is
megnyilvánul (Kőrös s y, 1997).
 Az énkép s ajátos s ágai, meghatározói a következők (McC andles s , 1995 alapján):

1 . Ö s s z e t e t t s é g és t e rj e de le m. Li nv i l l e ( 1 9 8 5 , i d é zi Smi th é s Mac ki e , 2 0 0 2 )
s ze r i nt a z e mb e r ek kü l ö nb ö znek e gymá s tó l a s e l fko mp l e xi tá s s zemp o ntj á b ó l .
Fe l té te l e zhetj ü k p él d á ul , ho gy a műv e l t e mb e r e k tö b b s é gé ne k ö s s ze te tteb b é s
te r j e d e l me s eb b é nké p e v a n, mi nt a zo kna k, aki kne k nem v o l t l ehe tő s é gü k a z
ö nké p zé s r e . Li nv i l l e ki muta tta, ho gy a z a l a c s o ny ko mp l e xi tá s ú s e l ffe l r e nd e l ke ző
s ze mé l ye kr e na gyo b b ha tá s t gya ko r o l na k a z e gye s é l mé nye k, mi nt ma gas
énö s s ze te tts é gű tár s ai kr a . Ezt a s ze r ző a zza l magya r á zza, ho gy e gy ma ga s
s e l fko mp l exi tá s ú s ze mé l y e l é ggé ö s s ze te tt a hho z, ho gy egye tl e n é l mé ny c s ak ke v é s
é ne l e mé t é r i nts e , í gy a tö b b i v á l to za tl a nul ma r a d ha t.
2 . Me g f e le lé s é s po nt o s s á g . Ar r a uta l , ho gy mekko r a me gfe l e l é s v an a z e gyé n
énké p e és v a l ó s á go s é l e the l yzete kö zö tt. A s zo r o s me gfe l el é s a kí v á nato s .
3 . Vilá g o s s á g é s t a g o lt s á g . Ar r a uta l , ho gy a s ze mé l yne k me nnyi r e v i l á go s , kö nnye n
ér te l me zhe tő ké p e v a n magá r ó l . Ez a z ö ni s mer e t te r ü l ete.
4 . Kö v e t ke z e t e s s ég . Az e gé s zs é ge s e mb e r ne k tö b b é - ke v é s b é s zi l á r d é s á l l and ó ké p e
v a n ma gá r ó l . Az é nké p a ta p a s zta l ato k ha tá s ár a v á l to zha t, d e no r má l i s e s e tb e n
ni ncs e ne k na gyo n é l e s é s gyo r s fo r d ul a to k. Az i nga ta g é nké p s zé l s ő s é ge s p é l d á j a a
má ni á s - d e p r es s zi ó s b e te g e s e te .
5 . Ha j lé ko ny s á g . A s e l f fl e xi b i l i tá s a a hel yze te khe z v a l ó a l ka l ma zko d á s b a n fo nto s .
A r i gi d ( me r e v ) énké p nem te s zi l e he tő v é , ho gy a s zemé l y a kü l ö nb ö ző
he l yze te khez o p ti má l i s a n ho zzá i ga zí ts a a v i s e l ke d é s é t.
6 . Ö ne lf o g a dá s . Ar r a uta l , ho gy mi l ye n mé r té kb e n ké p e s az e gyé n e l fo ga d ni s a j á t
s ze mé l yé t, a nna k e l l e nér e i s , ho gy e s e tl e g ne m o l yan, a mi l ye n l e nni s ze r e tne .

Mint lá tha tó, a z é nké p több komponens ből álló s zerveződés , melyek közül cs ak az
e gyik a z öné rté ke lé s , va gyis s aját s zemélyünknek egy pozitív-negatív végpontú s kálán
való elhelyezés e. Mégis a legtöbb kuta tá s e zt á llította vizs gá lódá s a i homlokte ré be .
Az önérté kelé s az én-ideál kialakulásával jelenik meg. A társ adalom elvárás ai úgy
jelennek meg a gyermek s zámára, hogy a s zociális feedback a társ as normákat is
közve títi. A gye rme k be ls ővé tes zi ezeket az értékeket; az ideális s zemélyis ég képe,
amelye t a s zemély normaként elfogad, én-ideállá válik. Mivel az önértékelés az
aktuális énképnek az ettől való közels égén vagy távols ágán alapul, ezért azt
mondha tjuk, hogy az önérté kelés funkciója az önkontroll, a vis elkedés s zabályozás a, a
társ adalom normáinak való me gfelelés . Egy ilyen beépített funkcióval elérhető, hogy
a személy s züks é gleteit és te tteit a társ as normával, az én-ideállal veti egybe, s
ahhoz igazítja anélkül, hogy közvetlen szociális jutalmazás ban bízna, vagy büntetés
ves zélyétől rettegne (Kulcs ár, 1991).
I. S Z . K O N (1982) has onló né ze te n va n. Sze rinte a z öné rté ke lé s a köve tke ző három
forrás ból táplálkozik.

1 . Az emb e r e l s a j á tí tj a , ho gy má s o k mi ké nt ér té ke l i k ő t.
2 . Az e mb e r s zo c i á l i s ö s s ze ha s o nl í tá s t v é ge z, v a gyi s ö nma gá t má s s ze mé l ye kke l v e ti
ö s s ze .
3 . Az e mb e r ö na ttr i b ú c i ó t v é ge z, me gfi gye l i s a j á t v i s e l ke d é s é t, e ze k a l a p j á n p e d i g
kö v e tke zte té s e ke t v o n l e s ze mé l yé v e l ka p c s o l a tb a n, v é l emé nyt a l ko t ma gá r ó l .

2. A FEJ LŐDÉSPSZIC HOLÓGIAI MEGKÖZELÍT ÉS

A fejlődés lélektan az én kia lakulás át és fejlődés ét tanulmányozza. Vizs gálódás ai

érdekes , de nehezen tanulmányozható kérdés eket vetnek fel. Az én velünk s zületik
vagy kés őbb a la kul ki? Ha ké s őbb, akkor mikor és hogyan válik el az én a más iktól?
Hogyan fejlődik? Ebben mely tényezők a z irá nyítók? Mive l függ ös s ze az, hogy
valakinek pozitív vagy negatív énképe alakul-e ki? Ilyen és ezekhez has onló
k é rdé s e kre keres i a válas zt a fe jlődés lélektan.

2. 1. Az éntudat kialakulás a

Az é ntudat kezde tleges formá ja már c s e c s e mőkorban kialakul. Ez arra utalhat, hogy
már egés zen korán rendelkezhetne k a babá k a ma g-én, ma g-má s ik érzé s é ve l, tá rs as
inte ra kc ióra ké s ze n jönne k a világra. A kutatók általában a 9 hónapos kort jelölik
me g, mint az éntuda t kialakulás ának kezdetét, ekkor jelenik meg az „én, aki
cs eleks zem" kezdetle ge s tudá s a. Az énnek a felis merés ével párhuzamos an kezdődik
me g a má s iktól va ló e lvá lá s , függetle ne dé s is : a c s e c s e mő las s an felis meri, hogy ő a
környe ze té től „külön va n", s őt 1 é ve s kora körül má r bizonyos ke zde tle ge s me ntá lis
állapotokat is tulajdonít magának, illetve más oknak.
A környezettől va ló elkülönülés ben óriás i s zerepe van a lass an formálódó
tes tké pne k. A s a ját tes tről, valamint más s zemélyekről, tá rgya król é rke ző s zenzoros
és motoros jelzés ekből formálódik az a tudás , hogy a csecs emő kezdi megis merni
tes tének határait. Az így fokozatos an kialakuló tes ts éma képezi az éntudat alapját,
me ly e gybe n a z é nké p bá zis á na k is te kinthe tő. A 18 hónapos kis gyermek már s zavakat
has znál bels ő állapotainak megjelölés ére, s őt a tükörben is felis meri magát. A 2.
életév végére az addig cs ak formálódó éntudat s zimbolikus re prezentációké nt je le nik
meg, ettől ke zdve a kis gye rmek nevén említi önmagát és has ználni kezdi a s zemélyes
névmást is . 2-3 éves korban már s zándékot, érzelmet is képes tulajdonítani magának
és más oknak egyaránt (Kőrös s y, 1997, 2004; Kulcs ár, 1991).
Azt mondha tjuk, hogy az énkép alakulás ának két tényezője az aktív, önindította
mozgás és a s zociális feedback. Ugya na kkor a z é n kibonta kozá s á ról s zóló ré s z ne m
lehetne teljes , ha nem említenénk meg egy, a lélektanra óriás i hatás t gyakorolt
irányzat, a ps zichoanalízis én-e lméletét, his zen évtizedekre meghatározta, hogy hogyan
gondolkodunk a gye rme kkorról és az én kialakulás áról.

2. 2. A ps zichoanalitikus irányzat

A ps zichoanalízis nagyon s zéles körbe n elte rjedt, de ne m egys éges irányzat. Az

e re de ti e lmélet Bé c s ből s zá rmazik, S I GM UN D F REUD tól (1856-1939), akinek s zámos
köve tői közül egyes ek kés őbb eltávolodtak a gyökérelmélettől és újabb pers pektívába
helyezték a ps zichoanalitikus gondolkodás t.
Freud s trukturális modellje s zerint a s zemélyis ég három rés zből áll: ös ztönén (id),
én (e go) és fe le tte s én (s zupe rego). Közülük cs ak az ös ztönén létezik már s zületéskor
is , rettenetes energiával rendelkező s zemélyis égalkotó ez, amely irracionális an, az
örömelv alapján működik, a rra töreks zik, hogy s züks égleteit kielégíts e, miközben
nincs tekintettel s em a s zabályokra, s em az aktuális lehetős égekre. Az ego az idből
alakul ki. Erre azért van s züks ég, mert a s zemélyis ég cs ak így les z képes kapcs olatba
lépni az objektív valós ággal. Az én funkciója tehát az, hogy a realitás elv alapján
folyamatos an közve títs en a különböző s zemélyis égrés zek és a valós ág, a külvilág
között. Az énnek azonban nincs erkölcs i érzéke, kizárólag pragmatikus elvek alapján
mé rlegel és cseleks zik. A freudi felettes én az énből alakul ki a társ adalmi normák
introjekciójával, ezeket kezdetben a s zülők közvetítik. Így válik ez a
s zemélyis égalkotó majd a moralitás , a lelkiis meret hordozójává. A felettes én azonban
ha s onlóa n irracionális , mint az id, his zen nem ves zi figyelembe a valós ágot, abban
vis zont a z é nhe z ha s onlít, hogy a tudatos s ág bármelyik s zintjén (tudatos , tudatelőttes ,
tudattalan) működhet. A freudi topografikus modell s zerint a s zemélyis ég ilyen
értelemben a tengerben álló jéghegyhez has onlítható, melynek cs upán a vízből
kimagas ló és látható csúcsa a tuda tos .
Freud s zerint a s zemélyis ég teljes kifejlődés e a z é le t ige n korai s za ka s zában
me gtörté nik, e bbe n 5 s za ka s zt feltételezett: orális , anális , fallikus , latencia és
genitális . Az elnevezés ek arra utalnak, hogy mikor melyik tes trés zt s zállja meg a
libidó. Freud a s zemélyis ég fe jlődését egy meglehetős e n konfliktus okka l te li
folyamatnak tekinti, melyben a leginkább meghatározó az les z, hogy az egyén miként
tudja legjobban kezelni ös ztöneit, hogy azokat pontos an optimális arányban élje ki,
illetve fojts a el (idézi Kőrös s y, 2004).
A ps zichoanalitikus megköze lítés egy más ik irányzata, a tárgykapcs olat elméletek
s zerint azonban az én kialakulás ában a s zülő-gyermek kapcs olat az irányadó.
M ARGARET M AHLER (Mahler és mts ai, 1975, idézi Vajda, 2001) s zinte egy
többfe lvoná s os , többs za ka s zos koreográfiát kés zít a gyermeki énnek a s zülőitől való
elkülönülés éről. Mahler s zerint s zületés után a gyermek egyfajta autis ztikus
elzárts ágban él a külvilágtól, miközbe n a z a nyá va l s zoros , s zimbiotikus e gys é ge t
alkot. A s zeparáció folyamata s za ka s zokra bontha tó; eze kben nyomon követhe tő az én
s zületés e, mint az anyától való fokoza tos e lha tá rolódá s . WINNIC OT T (1979, idé zi
Kőrös s y, 1997) s zerint a kezdetben integrálatlan állapotú gyermek az anya-gyermek
ka pc s ola tba n le s z s ze rve ze tt s zemély. A gyermek különálló énje úgy alakul ki, hogy
az „elég jó anya" egyre kevés bé jól és egyre las s abban reagál gyermeke
s züks égleteire. Így teremti meg azokat az optimális feltételeket, melyek hatás ára úgy
a la kulha t ki s ta bil é n, hogy a gyermek nem les z túls ágos an engedelmes és behódoló
s em.
E RI K E RI K S O N (1991) ps zic hos zociális fejlődé s e lmélete le ginkább abba n különbözik
a fenti elméletektől, hogy a s ze mé lyis ég fejlődés ét a z e gé s z é le tre kiterje dő
folya ma tké nt s ze mlé li, me lyne k 8 állomás a mindig valamilyen krízis s el függ ös s ze.
Minden életkorban meg kell oldani valamilyen krízis helyzetet ahhoz, hogy az egyén
tovább léphes s en a s zemélyis é gfe jlődés útján. Ha erre nem képes , akkor egy
megoldatlan problémát cipel magával egés z kés őbbi életén át, amely hátráltatni fogja
a tová bbi életfe la datok me goldás ában is , his zen a s zakaszok egymás ra épülnek.
Eriks on é le tkori s za ka s zolá s a a következő táblázatban foglalható ös s ze:

A második oszlop a krízis megoldás ának, illetve ros s zul kezelés ének eredményét
mutatja. Az egés zs éges s zemélyis égre az jellemző, hogy minden életfe la da tnak me g
tud fe le lni, és minden életkorban meg tudja valós ítani azt az ideált, amelyet a
harmadik os zlop közöl. Eriks on különös je le ntős éget tulajdonít a s erdülőkornak és az
akkor bekövetkező identitás krízis nek, erről bőve bben a 2. 4. -e s fe je ze tbe n le s z s zó.

2. 3. Az önje llemzé s fe jlődé s e gyermekkorban

Az életkor előrehaladtával nem cs ak az egyén megoldandó problémái változnak,

hanem az a mód is , ahogyan magára tekint, illetve ahogyan önmagát jellemzi. D AMO N
ÉS H ART (1988, id. C ole é s C ole, 2003 és Kőrös s y, 2004) 3-15 éves gyerekeket kért
meg, hogy jellemezzék maguka t. 3 jól elkülöníthető életkori kategóriát találtak az így
kapott önjellemzés ek ös s zehas onlítá s á va l a s e rdülőkor előtti idős zakban. A 3-4
évesek konkrét és megfigyelhető kategóriák mentén jellemezték magukat, hiányzott az
általános ítás , ugyanakkor gyakran megjelentek az önjellemzés ben a preferenciák és a
birtokolt tá rgya k. A gye re ke k s zinte cs ak pozitív tulajdons ágokról s zámolnak be
ebbe n az életkorban. Sa já t ké pes s égeik túlértékelés e az 5-7 éves gyermekekre is
je lle mző. A „minden vagy s emmi" gondolkodás itt is jelen van: egy s zemély nem lehet
e gys ze rre jó is me g ros s z is , ugyanakkor a nagyóvodás ok már kezdik koordinálni a
korá bba n te lje s e n különá lló tulajdons ágokat, azaz egy képes s égterülethez több
tula jdons á got is fe ls orolna k. A 8-11 éves ek már a korábban ellentétes nek tartott
tula jdons á goka t is koordiná lni kezdik. A tulajdons ágok integrálás a következtében az
énkép má r pozitív és ne ga tív s zemélyis égjegyeket is tartalmaz, igaz, ezek időben és
helyzettől függőe n vá lta kozna k: pl. okos nak tartja magát a diák s ok tárgyból, de
butának matematikából. A kutatók kiemelik azt is , hogy ebben az életkorban
figyelhető meg elős zör a z ös s ze ha s onlító é rtékelés , vagyis a gye rmek más
s ze mé lye khe z ké pe s t ha tá rozza meg magát: „A legtöbb társ amnál nagyobb vagyok". A
s zemélyközi vona tkozás ok kiemelés e és jelentős ége a s erdülőkorban cs ak fokozódik,
különös e n a kortá rs a k me gfigyelés e kap majd nagy hangs úlyt. A vonatkoztatás i
cs oport vagy „reference group" (Argyle, 1967, idé zi Kulc s ár, 1991) je le ntős ége abban
áll, hogy az énkép az azonos s tátus ú társ akkal való ös s zehas onlítás nyomán nyer
ta rtós é s a vá ltozá s okna k kita rtóan ellenálló jelentés t.

2. 4. Serdülőkori énfejlődé s ; az identitás kérdés e

Álta lá nos e gye té rté s va n a kutatók körében abban, hogy s erdülőkorban óriás i
változás ok történnek mind a fizikai, mind a ps zichikai funkciók tekintetében. Ennek
megfelelően az önmeghatározás is lényeges átalakulás on megy keres ztül. A korai
s e rdülőkorban (13-15 éves kor) az énkép differenciáltabb, mint gyermekkorban: a
kis ka ma s z ne m c s a k hogy több tulajdons ágát említi meg amikor önmagát jellemzi, de
ezeket más -más társ as helyzete kre vonatkozta tva is ha s zná lja . Az énké p ilye n
s okféles ége egyaránt kapcs olatba hozható a kognitív fejlődés s ajátos s ágaival és a
kívülről s zá rma zó s zoc iá lis ha tás okkal. Az önértékelés re s zintén jellemző, hogy a
tá rs a s he lyze te khe z ka pc s olódva jelenik meg. A középs ő s erdülőkor (15-17 éves kor)
a z intros pe ktív gondolkodá s é s önmegfigyelés idős zaka, így az önjellemzés egyre
gazdagab b les z megemlített tulajdons ágokban. Ez az „önis mereti érzékenys ég" (Mérei,
1993) a ma gya rá za t a rra is , hogy ebben az életkorban miért olyan fontos a fiatal
s zámára az, hogy má s ok mit gondolnak róla. Az ellentétes tulajdons ágokat felnagyító
s ze mlé le t ne m te s zi le he tővé a tulajdons ágok integrációját, a fiatalban feszülts éget
ke lt, hogy a különböző helyzetekben más ként vis elkedik, azt kérdezi magától, hogy
milyen is ő va lójá ba n. Enne k a fes zülts égnek a hatás ára ideiglenes en cs ökken az
önértékelés , főké nt a lá nyoknál. Ezt a nemi különbs éget azzal magyarázzák, hogy a
lá nyok s zá má ra a s zoc ia lizá c iójuk miatt fontos abbak az emberi kapcs olatok, s mivel
jobba n figye lne k e ze kre , e zé rt s zámukra kiugróbb les z a különböző s zerepekben
megnyilvánuló énképek ellentmondás os s ága. A kés ői s erdülőkor (17-19 éves kor)
idején az önje lle mzés egyre több s zemélyes nézetet és értéket tartalmaz,
kikris tályos odik egy többé-kevé s bé s zilá rd jövőkép. A s erdülő már nem egymás t
teljes en kizáró ellentétes tulajdons ágokban gondolkodik, hanem megérti, hogy az
egy es helyzetekben lehet más és más a megfelelő vis elkedés. A s zemélyes
tula jdons á gok ilye nfa jta ös s ze békítés ének, integrálás ának következtében növeks zik az
önértékelés (Kőrös s y, 2004).
Mint már arról volt s zó, Eriks on kiemelt s zerepet s zánt fejlődés elméletében a
s e rdülőkornak. Úgy gondolta, hogy ez az identitás kialakulás ának az idős za ka . Ez
alatt azt értette, hogy az egyénnek létre kell hoznia egy biztos önazonos s ág-érzés t,
melynek két feltétele az éntudat kialakulás a és s aját magunk elfogadás a. Az identitás
megtalálás ának lényeges feltétele a bels ő életterv megerős ödés e és az életpálya
me gválas ztás a is , va gyis a s e rdülő feladata több mint a gyermekkori identitás -rés zek
egyszerű ös s ze gzés e . A krízis kia la kulá s á hoz e gya rá nt hozzá já rulna k a gyors te s ti
vá ltozá s ok é s a s zoc iá lis ka pcs olatok konfliktus ai. Amennyiben a s erdülő nem képes
megoldani ezt a krízis t, úgy identitá s diffúzióról be s zélhe tünk. Ebbe n az es etbe n a
s zemély képtelen azonos ulni s a já t énké péve l, és tá rs as s zerepeit is bizonyta la ns ág
jellemzi (Eriks on, 1991).
Eriks on elképzelés eit J AMES M ARC I A (1966, 1980, id. Atkins on, 2003) tes ztelte
empirikus an. Serdülőkke l ké s zített interjúi s orán azt találta, hogy az identitás alakulás
folyamatában négy identitás s zint különíthető el: identitás elérés e, korai zárás ,
moratórium, identitás diffúzió. Az e ls ő cs oportba azok a s erdülők tartoznak, akik
me gé lték a krízis t, s ike re s e n integrálták tulajdons ágaikat, egys éges , s zilárd énképet
alakította k ki és elkötelezté k magukat valamilyen életpálya és filozófiai-politikai
állás pont mellett. A korai zárás azokat a fiatalokat jellemzi, akik életéből kimaradt
a z ide ntitá s krízis , úgy foga dtá k el cs aládjuk, környezetük normáit, hogy s oha es zükbe
s em jutott megkérdőjelezni azokat. Ezért kiegyens úlyozottnak tűnnek, de mivel
értékeiket cs ak átvették környezetüktől, ezek könnyen megkérdőjelezhetők és a
s zemélyis ég megingatható. A moratórium az identitás krízis legintenzívebb idős zakát
jelenti. Eze k a fia ta lo k a ktívan ke re s ik a vá la s zoka t, a z önis me re t vá gya ha jtja őket.
Az értékek, vélemények gyakra n é s na gyot vá ltozha tna k, de minde n né ze t fe la dá s á va l
és újabbal való felcs erélés ével fejlődik a s zemélyis ég. Az identitásdiffúzió
kategóriájába azok a fiatalok tartoznak, akik nem rendelkeznek integrált énképpel,
függe tlenül attól, hogy áteste k-e már az identitás krízis en vagy s em.
Talán nem meglepő, hogy a kutatás ok eredményei arra utalnak, hogy a középis kolát
megelőző évektől a z e gyetem utols ó 1-2 é vé ig növe ks zik a z ide ntitá s t e lé rt fia ta lok
s zázalékos aránya , míg az identitás diffúzió s zintjén levőké cs ökken. Olyan
eredmények is s zülettek, mis zerint a mora tórium szintje az egye te m els ő két évében
éri el cs úcs pontját (Waterman, 1985, idézi Atkins on, 2003), illetve , hogy nemi
különbs égek is fellelhetők az identitás képzés ben (Meeus és Dekovic, 1995; Archer,
1985, idé zi C ole é s C ole , 2003). A kutatók azt találták, hogy a lányok es etében
(fe lte he tően az eltérő s zocializációjuk miatt), az identitás elérés ében nagyobb
s ze re pe t já ts za na k a ba rá ti ka pcs olatok, valamint, hogy ők ügyes ebbek a karrier és a
cs aládi élet ös s zeegyeztetés ében. Ezzel s zemben a fiúknál az identitás -érzés
s zoros abb ka pcsola tban áll a s zakmai megfelelés sel. Marcia (1980, idézi I. Sz. Kon,
1985) azt találta, hogy a moratórium magas , a korai zárás vis zont alacs ony
s zorongás s zinttel jár együtt. Utóbbi es etben a s zorongás hiánya a meg nem élt
krízis s e l, ille tve a z e lhá rító mechanizmus ok intenzívebb működtetés ével
magyarázható. Marcia lényeges különbs égeket ta lá lt a kommunikáció és az
inte rpe rs zoná lis ka pc s ola tok s tílus ában is : az intimebb emberi kapcs olatok inkább a
moratórium és az elért identitá s s zintjére je lle mzőek, míg a korai zárás és a diffúzió
állapotában lévők ne m jutna k túl a s ztereotip kontaktus okon.
Az identitás elérés e ös s zetett feladat, Havinghurs t 8 területen határozza meg a
s e rdülőre vá ró fe la da toka t (B. Kádár, 1997 alapján idézi N. Kollár, 2004):

1. A v á l to zó te s t e l fo gad á s a ,
2. a zo no s ul á s a ne mi s ze r e p p e l ,
3. a ko r tár s ka p c s o l a to k me gfe l el ő ke ze l é s e,
4. é r ze l mi fü gge tl e ne d é s a s zü l ő ktő l ,
5. fe l nő tt tá r s a d a l mi s ze r ep ki a l akí tá s a ,
6. p á r v á l a s ztá s , fe l ké s zü l és a cs a l á d a l a p í tás r a,
7. fe l e l ő s s é gte l j e s v i s e l ke d é s ,
8. i d e o l ó gi a i é s mo r ál i s el kö te l e ző d é s .

Mint az én-kutatás ban általában, a s erdülőkori vizs gálatok is els ős orban az

önérté kelé s re koncentrálta k. T öbb kutatás is azt az eredményt igazolta, hogy a
s e rdülőkor elején cs ökken az öné rtékelé s , majd újra növekedni ke zd 14-15 é ves kor
után. Más kutatók azt találták (Cole ma n é s mts . , 1977, idé zi Kon, 1985), hogy ne m is
annyira az aktuális én pozitív és negatív értékelés ének aránya változik az életkorral,
inkább a potenciális énnel való foglalkozás erős ödik fel jelentős mértékben. Életkori
eltérés eken kívül nemi különbs égeket is találtak: a lányok énképe általában
negatívabb, mint a fiúké, főként iga z e z a te s tké p vona tkozá s á ba n (Ha rte r, 1999). Ezt
általában azzal magyarázzák, hogy a mé dia a töké le te s fizika i adotts ágokka l
re nde lke ző nőt hirdeti, mint ideált, és az ettől va ló bá rmine mű eltérés
elégedetlens éget vált ki a lányokból s aját tes tükkel kapcs olatban. A teljes
önértékelés re vonatkozó más ik lehets éges magyarázat, hogy mivel a lányok s zámára
fontos abbak a társ as kapcs olatok, ezért az azokban megjelenő különféle, egymás nak
s oks zor e lle ntmondó me gnyilvánulás ok érzékenyebben érintik, és bizonytalanabbá
te s zik a lá nyok é nké pé t, mint a fiúkét.
Azt is kimutatták, hogy a korai vagy kés őn érés más ként befolyás olja a fiúk és a
lányok tes tképét. A korán érő fiúk általában elégedettebbek tes tükkel,
ma ga biztos a bba k, ugya na kkor alacs onyabb s zintű önkontrollal és érzelmi s tabilitás s al
rendelkeznek (Duncan, 1985; Peters on, 1989, idézi Atkins on, 2003). Lányok es etében
vis zont azt ta lá lták, hogy a korán érők hajlamos a bbak a depre s s zióra és a
s zorongá s ra , a la c s onya bb öné rtékelés s el rendelkeznek, mint kés őn érő társ aik
(Brooks -Gunn é s Ruble , 1983; Simmons és Blyth, 1988, idézi Atkins on, 2003).
Számos kutatás bizonyította, hogy a s erdülők önbecs ülés e nagymértékben függ a
c s a lá don be lüli ka pc s ola toktól, a s zülői nevelés től. A nevelés i s tílus hatás ai
te rmés ze te s e n má r gyerme kkorban is érezhetőek, s ok es etben azonban a s erdülőkori
függetlenedés idején válnak igazán kitapinthatóvá. Általában az a vélemény, hogy a
s zülői törődés és s zeretet növeli, míg a túlzott szigor és gyakori büntetés csökkenti
az önértékelés t. C O O P ERS M I TH (1967, idé zi C ole é s Cole , 2003) a zt ta lá lta , hogy há rom
s zülői je lle mző kombinációja hoz lé tre ma ga s önérté ke lé s t a gyerme knél: elfoga dó
a ttitűd, a korlátok világos megha tá rozá s a , az egyé niség tis ztelete.
Vajda Zs uzs anna (2001) mai s e rdülők önjellemzés ét has onlította ös s ze az elmúlt
s zázad hús zas éveiben megjelent önvallomás okkal. Azt találta, hogy az akkori fiatalok
kompetens e bbnek érezté k ma gukat s aját énjük kezelés ében, mint a maiak. A mai
önje lle mzé s e kbe n gya koribba k a közhelys zerű életfilozófiák és a kedvenc időtöltés
me ge mlíté s e , ugya na kkor ritká bban jelennek meg társ adalmi értékek, mint a
régiekben. Új jelens égnek tekinthető az is , hogy a s erdülők le ggyakra bban
médias ztárokat jelölnek meg ideáljukként.
A kutatások álta lá ba n alátámas ztják Eriks on elméletét, mis zerint a s erdülőkor
kritikus , krízis ekkel terhelt idős zak. Ugyanakkor néhány vizs gálat azt mutatta, hogy
az egyéni különbs égek is nagyon me ghatá rozóak. Offer (1969, 1975, idé zi Kon, 1985)
pé ldá ul le írja , hogy a z á lta luk vizs gált 46 s erdülő közül cs ak 21%-uk élte át a
s e rdülőkort nehéz, konfliktus okka l te rhe lt pe riódus ké nt, míg 23%-uk s zinte
és zrevétlenül vált felnőtté. Laufer (idézi Vikár, 1980) kilenc olyan tünetet s orol fel,
me lye k a problé má s s e rdülé s v é s zjeleiké nt é rtelme zhetőek: 1. túlzott ragas zkodás a
gyermekkorhoz, 2. a fiatal nem a s aját kortárs aival keres i a kapcs olatot, hanem
gye rme kkorúa kka l va gy fe lnőttekkel, 3. a s zülők s zerepe nagyobb, mint a kortárs aké,
4. túl merev vis elkedés kontroll minden áron való fenntartás a, 5. a fiatal képtelen
érzés eket átélni és kifejezni, 6. a jövőképet félelmetes nek éli meg, vagy nem
fogla lkozik ve le , 7. me gije d s aját tes tének változás aitól és a más ik nemmel való
ka pc s ola ttól, 8. ne m ké pe s a külvilág és a s aját érzés ek pontos s zétválas ztás ára, 9.
úgy érzi, hogy nem ő maga, hanem küls ő erők határozzá k meg é le té t é s c s e le ke de te it.
Átme ne tile g a kile nc tüne t bármelyike előfordulhat normális fejlődés es etén is ,
iga zi problé má t ha lmozódá s uk jelez. Ezen kívül külön hangs úlyos lehet az utols ó
há rom tüne t me gjelenés e, his zen ezek gyakran ps zichiátriai betegs égekhez
ka pc s olódna k.

3. A SZOC IÁLPSZIC HOLÓGIAI MEGKÖZELÍT ÉS

Az e mbe r tá rs a s lé ny, a kine k s elfje a s zociális térbe n fejlődik, formálódik. Érthető

tehát, hogy az én a s zociálps zichológiának is releváns kutatás i területe: olyan
fogalom, amely társ as vonatkozá s ok nélkül nem képze lhe tő el. A lélektan ezen
területe az „énkép" s zó helyett gyakran az „önkép" terminus t has ználja, melyet úgy
definiál, mint a s zemélyis ég azon je gyeine k ös s zes s é gé t, me lyeket az egyé n a
társ aival való ös s zehas onlítás kor magára jellemzőne k és zlel (Wylie , 1974, idézi Zöld,
1992). J ól látható, hogy itt a s ze mé ly önme gha tá rozá s a ne m „önma gá ba n á ll", ha ne m
anna k a tá rs as öss zehas onlítá s a középponti mozzanata. Az énfejlődés ről alkotott
te óriá k je le ntős hányada a társ adalmi köze ge t és kultúrá t ta rtja me gha tá rozóna k, ezek
bemutatás a következik mos t röviden, a teljes s ég igénye nélkül.
3. 1. Az én s zociális eredetét és s zerepét hangs úlyozó elméletek

Az énkép témájának els ő kidolgozója, J ames (1890, lás d Markus és C ros s , 2003) a
te lje s é nne k né gy a s pe ktus á t írta le: társ as , materiális , s pirituális és „tis zta" én. Úgy
vélte, hogy minden egyén annyi s zociális énnel rendelkezik, ahányan őt felis merik és
emlékezetükben s zámon tartják.
C O O LEY (1902) a re flektív én fogalmával arra utal, hogy az én nem jöhet létre más
s ze mé lye k közve tle n figye le mbevétele nélkül. Az egyén a releváns más ok
vis s zatükrözései alapjá n építi fel s aját énjét. Önmagunknak ezen pers pektívája tehát
azt tartalmazza, hogy a külvilág milyennek lát minket.
B ALDW I N (1911) az énkép kialakulás ának kölcs önös meghatározotts ágon alapuló
e lmé le té t írta le . Sze rinte a z én nem pas s zív módon, kizárólag más ok vis s zatükrözés e
a la pjá n jön lé tre , ha ne m a z e gyén igyeks zik integrálni tapas ztalatait és így egy
kohe re ns énké pet lé trehozni. Baldwin az egyénnek és környezetének a kapcs olatára
helyezi a hangs úlyt, a kölcs önös függés jelentős égét emeli ki, és úgy gondolja, hogy
az én kialakulás a egy oda -vis s za ható folyamatnak képzelhető el.
M EAD (1934) is az egyénnek és környeze té nek kölc s önös függős égét hangs úlyozta,
„a ge s ztus ok pá rbe s zé dé ről" beszél. Úgy képzelte, hogy a ps zichikum a kultúra
e ls a já títá s á ba n a la kul ki, mé gpedig olyan módon, hogy az egyén átves zi más ok rá
vona tkozó szerepét és hozzá fűződő attitűdjeit. Mead úgy gondolta, hogy a s zerepek
felvételében a gyermekkori szerep- és s zabályjátékoknak nagy jelentős égük van (idézi
Ma rkus é s Cros s , 2003; Kőrös s y, 1997).
L EO N F ES TI N GER (1976, idézi Smith és Mackie, 2002) társ as ös s zehas onlítás
e lmé le te s ze rint a z önma gunkról kialakított vélekedés ünk, attitűdje ink a bból
s zárma znak, hogy ös s zehas onlítjuk magunkat más okkal. Énképünk védelmében, illetve
hogy miné l diffe re nc iá lta bb képet alkothas s unk s aját énünkről, hozzánk has onló
emberekkel mérjük ös s ze magunkat, de azokat az attribútumokat keres s ük, melyek
megkülönböztetnek bennünket tőlük. Így énfogalmunk az egyedis ég érzés ét nyújthatja
s zá munkra .
A társ as öss zehas onlítás gondolata képezi T ES S ER (1988) önértékelés -fenntartás
mode lljé ne k a z a la pjá t is . Es ze rint amikor valakivel ös s zemérjük magunkat, akkor két
s zempontot mérlegelünk: mennyire közeli kapcsolatban állunk az adott személlyel,
ille tve me nnyire fontos s zámunkra az a dimenzió, amely alapján öss zehas onlítunk.
Problémát általában az okoz, ha mind a közelis éget, mind pedig a fontos s ágot
magas nak ítéljük, his zen akkor nincs jó megoldás ; ha mi maradunk alul, az az
énképünket ves zélyezteti, ha pe dig a s zá munkra fontos má s ik, akkor a kapcs olat
káros odik.
S N YDER (1974) önmonitorozás nak nevezte el azt a jelens éget, hogy társ as
he lyze te kbe n az embere k (legalább is egyes ek) hajlamos ak éberen figyelni s aját
ma ga ta rtásukat és igyeke znek úgy vis elkedni, ahogy az éppen aktuális helyzet
me gkívá nja tőlük. Az önmonitorozás gyakoris ágában jelentős egyéni különbs égek
vannak, annak megfelelően, hogy a s zemély az énkife je zé s va gy énbe muta tá s
vis elkedés es kategóriáját preferálja-e. Előbbi típus a zoka t a z e mbe re ke t je lle mzik,
akik igyekeznek minden szituációban önmagukat adni, s elfjüknek megfelelően
reagálni, utóbbiba pedig azok ta rtozna k, a kik á lta lá ba n a va lós á gos ná l pozitíva bb
ké pe t próbá lna k muta tni ma gukról, még akkor is , ha ezzel ideiglenes en le kell
mondaniuk valódi s zemélyis égükről. Nem meglepő tehát, hogy a magas s zintű
önmonitorozók ha jla mos a bbak az énbemutatás ra, mint alacs ony szintű önmonitorozó
társ aik (idézi Smith és Mackie , 2002).

3. 2. E mpirikus kutatás ok a s zociális én megis merés ére

Számos kutatás vizs gálta, hogy hogyan vis elkednek az emberek társ as
helyzetekben, és magatartás uk módja mennyire függ a z önmagukról előzőleg alkotott
ké püktől. Mint a zt M C C AN DLES S 1995-ös cikkében ös s zefoglalja, a legtöbb kutatás azt
az eredményt kapta, hogy a pozitív énképpe l re ndelkező s zemélyek kevés bé
s zoronganak, környezetükbe s ikeres en beilles zkednek, ős zinté k önma gukhoz é s
keves ebb elhárítás s al élnek, mint a la c s onya bb öné rté ke lé sű társ aik. Lás s unk
mindegyik ös s zefüggé s re egy-egy példát!
M I TC HELL (1959, idé zi Mc C andles s , 1995) egyetemi hallgatókkal végzett kutatás a
s orán 0,41-es korrelációt talált az énkép pontos s ága és s zorongás között, illetve hogy
miné l jobb a z é nké p, a nná l a lacs onyabb a s zorongás . Dittes s zintén 1959-es évi
kuta tá s á ba n e gye s kís é rle ti s zemélyeket úgy tájékoztattak, hogy a kutatás ban s zereplő
közös s ég elfogadta őke t, má s okat pedig hogy nem. Előbbi cs oport tagjai vonzóbbnak
ítélték meg a közöss éget – de nem egyformán! Az alacs ony önértékelés ű s zemélyek
s okkal inkább, mert s zámukra ez nagyobb jutalomértékkel bírt. Mivel tehát a negatív
énképpel rendelkező e mbe re k nehezebben illes zkednek be egy-egy cs oportba, ha
mégis s ikerül, ez s zámukra nagy s ikerélmény. Taylor és C ombs (1952) arra az
eredményre jutott, hogy az önmagukat pontos abban jellemző, beis merő attitűddel
je lle me zhe tő s ze mé lye k inká bb a pozitív énképpel rendelkezők közül kerülnek ki,
akiket a csoport is könnyebbe n befogad. Ez arra utal, hogy a magas önértékelés ű
s ze mé lye k e gybe n jobb önis merettel is rendelkeznek, mint azonban a
s zemélyis égps zichológiai rés zben majd látni fogjuk ez nem ilyen egyértelmű,
elle ntétes eredmé nyek is va nnak. Hasonlóan nem lehet egyértelmű lineáris megfelelés t
ta lá lni a z é nké p pozitív volta és a beilles zkedés s ikeres s ége között s em. B LO C K és
T HO M AS (1955) a zt ta lá ltá k, hogy a beilles zkedés t egyaránt megnehezíti, ha túl nagy a
távols ág és zlelt és ideális énünk között, illetve ha ezek fedik egymás t. Ezek s zerint
társ as s zempontból az optimális a z ös s ze s s é gé be n pozitív é nké p le nne , a me ly a zonba n
nem annyira túlzott, hogy a s ze mé ly töké le te s ne k é re zze ma gá t. A ma ga s öné rté ke lé s ,
amennyiben kizá róla g szubje ktív megítélés en alapul, káros an befolyás olhatja az egyén
tá rs a s ka pc s ola ta it. C oope rs mith (1959) például azt az eredményt kapta, hogy azok a
diá kok volta k tá rs a ik között néps zerűbbek és is kolai munkájukban eredményes ebbek,
akik önmagukat alacs onyabbra értékelték, mint tanáraik őket. F EY (1955) has onló
eredményeket kapott medikus ha llga tókka l vé gze tt kuta tá s á ba n. Ere dmé nye i s ze rint a z
önmagukat leértékelő, de a többieket elfogadó s zemélyek s zignifikáns an néps zerűbbek
cs oportjukban, mint azok, akik túlé rtéke lik ké pes s é geike t é s néps ze rűs égüket
(ös s zefoglalja McC andles s , 1995).
A kuta tók főként a reaktív énképet vizs gálták, ezzel kapcs olatban vis zont felmerül
az a probléma, hogy a személynek olyan dimenziók alapján kell értékelnie önmagát,
me lyek igazából ne m is já ts za nak s zerepet s pontán önjellemzés ében. Éppen ezért,
M C G UIRE (1984) nyitott kérdés e kke l vizs gá lta a s pontá n é nké pe t. Hipoté zis é t a
különbözőségi pos ztulátum köré s zervezte, vagyis feltételezte, hogy egy adott
dimenzió egy ember énképében olyan mértékben les z kiemelkedő, amilyen mértékben
a z ille tőne k a ké rdé s e s dime nzióba es ő tulajdons ága különleges . Hipotézis e
beigazolódott: a „Bes zélj önma gadról!" típus ú nyitott he lyze te kben pl. a zok említe tték
meg nagyobb valós zínűs é gge l tes tmagas s águkat, akik ilyen s zempontból nem az
átlagövezetbe es tek, nemzeti hovatartozásukat pedig azok, akik kisebbs égként éltek az
adott tá rs adalomba n.
Az, hogy egy s zemély milyen kategóriákban ítél, én-s émáitól is függ. Az én-s éma
azokat a tula jdonságoka t ta rtalmazza, melyek s aját s zemélyünk leírás ában nagy
s zerephe z jutnak. Sé má ink többféle funkciót látnak el: s zelektálnak, keretet adnak a
bennünket érő s okféle ingernek, s egítik az információk feldolgozás át. Ezt a
működés módot nagyon jól s zemlélteti M ARK US és munkatárs ai (1991) kís érlete, akik
kimutatták, hogy egy kontextus ából kiragadott, nem koherens egés zet alkotó jelenets or
bemutatás a s orán azok a kís érleti s ze mélye k re nde zték a bemutatott a nyagot nagyobb,
kohe re ns ebb egys égekre , akik olyan s émákkal rendelkeztek, melyeket a film előhívott.
Egy olyan jelenets orozatot példá ul, a me ly te le volt a ma s zkulin vis e lke dé s e le me ive l,
jobban fel tudták dolgozni azok a fiatalemberek, akik énképében a férfias vis elkedés
előtérben állt.
Egye s kuta tá s ok a zonba n a zt mutatták, hogy az az általános ön- és emberminős ítés i
mód, amely az egyé nt a nyugodt mindennapjaiban jellemzi, megváltozhat extrém
életkörülmények hatás ára. Z HURAVLEV és munkatárs ai (1990) nyolc kís érleti s zeméllyel
végzett egy érdekes kís érletet, me lybe n a zt próbá ltá k me g nyomon köve tni, hogy a
rés zleges alvás megvonás és a re la tív s zoc iá lis izolá c ió milye n ha tá s s a l va n a
s zemélyek önmagukról és cs oporttárs aikról alkotott képére. Azt találták, hogy extrém
életkörülmények között az önértékelés ben fokozódik a vers engés re és a dominanciára
való hajlam, nő a függetlens ég és a zárkózotts ág, valamint cs ökken az altruis ta
vis zonyulás i mód. Ezek a nega tív hatás ok ugyanakkor cs ak abban az es etben
je le ntke zne k, ha a c s oportta gok a kís érlet előtt nem is merték egymás t, egyébként
könnyebb fenntartani a bizalomteli, függő kapcs olatot.
A tá rs a da lomhoz va ló ne ga tív vis zonyulás , a deviáns vis elkedés azonban egyes
s zemélyek es etében s a jnos normális életformát jelent, amelyet nem aktuális an jelen
le vő extrém életkörülmé nyek váltanak ki. Bizonyítottnak tekinthető, hogy a
normas zegő viselkedés az alacs onyabb önértékelés s el mutat korrelációt. Miként Z Ö LD
B ÁLI N T (1992) utal rá, ezt a je le ns é ge t a zza l ma gya rá zha tjuk, hogy a z e gyé n igye ks zik
fe nntarta ni énké pé t, védi azt, és ez gyakran olyan viselkedés hez vezethet, amely
önbe te lje s ítő jós la tké nt működik. Tehát mivel a deviáns vis elkedés t nem övezi
társ a da lmi megbe c s ülé s , e zé rt a z ne m te s zi le he tővé a pozitív é nké p fe nnta rtá s á t, a
negatívét vis zont igen. K AP LAN (1980, idé zi Kon, 1985) vis zont úgy gondolja, hogy a
normas zegő vis elkedés is az énkép javítás ának es zköze lehet alacs ony önértékelésű
s zemélyeknél: a de viáns cs oportok díjazzák az efféle magatartás t, ezért ebben a
körben néps zerűs égre tehet s ze rt az önmagát lebecs ülő fia ta l, a mi s ikerélmé ny
s zámára. Abba n azonban mindenki egyetért, hogy az önbecs ülés ilyen módon való
me gs ze rzés e ne m veze thet egés zs éges önértékelés hez.

4. A SZEMÉLYISÉGPSZIC HOLÓGIAI MEGKÖZELÍT ÉS

Amikor a s zoc iá lps zic hológia területéről átlépünk a s zemélyis égps zichológia
mezejére, akkor tulajdonképpe n a figye lmünke t a kife lé s ze mlé lődé s he lye tt be fe lé
fordítjuk, és azt ves s zük górcs ő alá, hogy mi játs zódik le magában a ps zichikumban.
Miként építi fel az ember az é njé t é s hogya n ta rtja fe nn a zt? Milye n be ls ő lélektani
mechanizmus ok működnek ott, ahol a s zociálps zichológus egy zárkózott vagy éppen
ma ga biztos é s jól be ille s zke dő egyént lát? Kezdjük az elején, és elős zör nézzük meg
azt, hogy milyen mechanizmusokkal él az ember (tudatos an vagy tudattalanul), hogy
énképét fenntarts a, védje, erős íts e .

4. 1. Mechanizmus ok az énkép v édelmében

Álta lá ba n úgy ta rtjuk, hogy az énkép cs elekvés re motiváló működés ét kétféle

töre kvés ha tá rozza me g. Egyrés zről az énerős ítés (Burns , 1982, l. Kőrös s y, 1997,
2004), me ly s ze rint a z e mbe r pozitív énkép kialakítás ára és önmagával való
e lé ge de tts é gre töreks zik. Más ré s zről pedig az énkonzisztencia, amely arra utal, hogy
az egyén fő törekvés e már meglevő énképének fenntartás a, változás októl való
megóvás a, függetlenül attól, hogy ez az énkép pozitív vagy negatív. Az
inkonzis zte nc ia többfé le módon elhárítható. Ennek egyik módja az lehet, hogy olyan
emberek társ as ágát keres s ük, akik megerős ítik s a já t ma gunkról a lkotott ké pünke t,
vagy kerüljük az olyan helyzete ke t, me lye k me gké rdőjelezhetik magunkról vallott
véleményünket. Nem feltétlenül s züks é ge s a zonba n vá la s zta nunk a ké tfé le e lmé le t
között, a két mechanizmus egymás me lle tt, pá rhuzamos an is működhet.
A fe nti forté lyok többé -ke vés bé tudatos védekezés eknek tekinthetők, vannak
a zonba n olya n é nvé dő s tratégiá ink is , melyeket tudattalanul működtetünk. Freud
elhárító mechanizmusoknak nevezte ezeket és tulajdonképpen funkcionális
önbecs apás oknak tartotta őket, melyeknek ilyen módon termés zetükhöz tartozik, hogy
a személy ne m tud róluk. Külön kiemelte az elfojtás jelens égét, amikor egy
tra uma tizá ló é lmé ny a z é n vé delmében kis zorul a tudatból, és elnyomva, tudattalanul,
kerülő utakon „jár vis s za". A s elf es etében az elhárító mechanizmus ok tehát olyan
kognitív ma nővereknek tekinthetők, melyek funkciója az énkép konzis ztenciájának
megvédés e a fenyegető informá cióktól. Érdemes megemlíte ni, hogy Freud követői az
önértékelés i zavarokat, mint a fe ldolgoza tla n bűntudat miatti önbüntetés t
magyarázzák, „bűnhődé s i s züks égletről" bes zélnek (Szondi, 1963, idézi Kulcs ár,
1991), s ezzel megint cs ak arra utalna k, hogy az ala cs ony öné rtékelé s va la miféle
ps zic hikumon be lüli e gye ns úly helyreállítás ának a funkcióját tölti be.
Egyes kutatás ok a zt a z e re dmé nyt ka ptá k, hogy a pontos önis me re t é s a z e lhá rítá s
ne ga tív korre lá c iós vis zonyba n vannak egymás s al. C HO DO RK O F F (1954, idézi
McC a ndles s , 1995) s emle ge s é s s ze mé ly e s s ze mpontból fenye ge tő jelentés ű s zavakat
muta tott be kís é rleti s zemélyeinek. A s zavakat elős zör cs ak olyan rövid ide ig
láthatták, hogy nem is is merték fe l őket. Aztán az expozíciós időt fokozatos an
növelték, miközben azt figyelté k, hogy me ly s zemélye k milyen je le ntés ű s zavakat
is mernek fel előbb. Akik a s e mlegeseket, azokat az elhárító cs oportba s orolták, akik
pedig a fenyegetőeket, vagy a ké t fé lé t egy időben, azoka t a ne m-e lhá rító c s oportba .
Az utólagos öss zehas onlítás s orán azt kapták, hogy akik elhárítónak minős ültek,
s okkal pontatlanabb önjellemzés t adtak magukról egy más ik tes ztelés s orán, mint a
többiek. C O W EN , H EI LI ZER és A XELRO D (1955, l. McC andles s , 1995) azonban azt az
eredményt kapták, hogy a fes zülts égterhes információkat egy kis s é mindannyian
hárítjuk. Azt látták, hogy kís érleti s zemélyeik általában las s abban tanulták meg
azokat a s zavakat egy érte lmetlen egy s zótagú más ik s zó párjaként, amelyek olyan
dimenzióra utaltak, mely mentén nagy volt a különbs ég a s zemély és zlelt és ideális
s e lfjében.
Ugyanakkor s zámos egyéb kuta tá s arra az é rde kes megállapítás ra jutott, hogy a z
elhárítás útján való önbecs ülés -fenntartás els ős orban az önmagukkal túlzottan
elégedett, rigid énképpel jelleme zhető s ze mé lyekné l fordul e lő gyakrabban. A
s za ke mberek a z e lhárítás s a l a na lóg fogalomna k tekintik a kognitív dis s zonancia-
redukció jelens égét is (Fes tinge r, 1957, idé zi Kulc s á r, 1991). Az e lmé le t s ze rint e z
akkor jelenik meg, ha az önma gunkra vonatkozó információ és az értékrendünk között
támad konfliktus és s zintén a s ze mé lyis é ge n be lüli ha rmónia fe nnta rtá s á ra va gy
me gteremté sére irányul, de ezt a s zemély itt nem elfojtás s al, hanem különböző
kognitív mechanizmus okkal éri el. F ES TI N GER s zerint a magas önértékelés ű s ze mé lyek
hajlamos abbak az ilyenfajta elhárítás ra, his zen s zámukra pozitívabb énképük
fenntartás a érdekében fontos abb a negatív információk letagadás a, ignorálás a. A
ta ga dá s on kívül gyakori elhá rítás ként jelenik meg az akció bagatellizálás a vagy
tá rgyá na k de va lválás a is . Ugya nakkor egy alacs ony önbecsülés s el rendelkező s zemély
s zámára az énideállal ös s ze ne m illő információ lehet freudi értelemben fenyegető, de
ne m fe lté tle nül dis s zoná ns , e zért ő ritkábban fog ilyen kognitív mechanizmus okkal
élni.
A rigid é nké ppe l re nde lke ző egyén tipikus elhárítás i módja az externalizáció is
(Brock és Bus s , 1964, l. Kulcs ár, 1991), amely s orán a s zemély cs ak s zociálpozitív
kime ne te lű akciói es etén vá llal felelős s éget, ellenkező es etben a küls ő körülmények
hibáztatás ával, bűnbak ke re s és ével, a felelős s ég más okra való áthárítás ával oldja fel
fes zülts égét.
T AYLO R és B RO W N (2003) a témára vonatkozó ös s zefoglaló cikkükben az
informá c iók fe ldolgozá s á na k három területét emelik ki, ahol az emberek többs ége
elős zeretettel látja magát a va lós ágos nál kedvezőbb s zínben: az énről a lkotott
irreális an pozitív elké pzelések, túlzott s zemélyeskontroll-érzet és irreális optimizmus .
A s zerzők ezeket illúzióknak tartják, mivel mindegyikük kimutathatóan az énkép
pozitív voltá na k, a s ze mé lyis é g biztons ágának a védelmét s zolgálják. Mivel a legtöbb
emb er alkalmazza ezeket a torzítás okat, a magas önértékelés általános abbnak
tekinthető a tá rs adalomba n (legalább is a nyugatiban), mint az alacs ony. Mindez azért
é rde ke s , me rt a ps zic hológia kezdettől fogva úgy tartja, hogy a magas önbecs ülés a
mentális egés zs ég egyik legbiztos abb jelének tekinthető, mi több, a pozitív énképet a
jó önis merettel hozták kapcs olatba. Erős en vitatha tó, hogy a magas önbecs ülé s
mennyire értelmezhető a lelki e gé s zs é g jelének, ha a zt a s ze mé ly illúziókka l,
torzítá s okka l ta rtja fe nn. Annak bizonyítás ára, hogy ezek a pozitív énképek
illuzórikus a k, a s zerzők két, többs zör kimuta tott kuta tá s i e re dmé nyt e mlíte ne k.
Elős zör is a le gtöbb e mbe r önmagát az átlagnál pozitívabbnak látja. Könnyű belátni,
hogy logikailag értelmezhetetle n e gy olya n he lyze t, me lybe n a többs é g jobb, mint a z
átlag, his zen ez utóbbi ebben az es etben nem s zámított érték, hanem az emberek
többs é gi ha lma za . Má s ods zor, a legtöbb s zemély jobbnak látja önmagát, mint ahogyan
má s ok lá tjá k őt. Ezeket az ös s zefüggés eket s zámos kutatás ban s ikerült kimutatni az
emberek többs égénél, ugyanakkor a z a la cs ony öné rtékelé s ű vagy mérs ékelten
de pre s s ziós s ze mé lye k e s e té be n nem (Coyne és Gotlieb, 1983, Wats on és C lark, 1984
áttekintés eire hivatkozik Taylor é s Brown, 2003). Mit je le nthe t e z? Úgy tűnik azt,
hogy a negatívabb énképpel rendelkező s zemélyek nagyobb kiegyens úlyozotts ágot
mutatnak az énés zlelés ükben, s zemélyes éntudatos s águkban (a s zemély mennyire
figye li önmaga s ze mé ly e s , bels ő a s pe ktus a it) é s jobb önis me re tte l re nde lke zne k.
Has onló tendenciát s ikerült kimutatni a s zemélyes kontroll-érzet és a jövőkép kapcs án
is . Hogyan békíthetők ös s ze eze k a z e re dmé nye k a zokka l a z e re de ti
elképzelés einkkel, hogy a pozitív énkép a valós ág pontos és zlelés én alapul, s így a
me ntális egés zs ég egyik előfeltétele? A s zerzők e zt a z e lle ntmondá s t úgy próbá ljá k
feloldani, hogy a lelkileg egészs éges embe r de finícióját kics it módos ítják. Szerintük
azt a s zemélyt, akit általában egés zs éges nek tartunk, nem az jellemzi, hogy az
információkat mindig pontos an és objektív módon és zleli és értelmezi, hanem s okkal
inká bb e gy olya n irigylé s re méltó képes s ég, amely a valós ágot olyan irányba torzítja,
amely növeli önbecs ülés ét, fenntartja s zemélyes hatékonys ágába vetett hitét és
optimis ta jövőké pe t tá r e lé . Vagyis azok az illúziók, amelyekkel a legtöbb ember
me gha mis ítja a va lós á got, va lójában adaptív értékkel bírnak és ezért azokat értékes
emberi erőforrás oknak tarthatjuk.
Ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy mive l a z így me gs ze rze tt ma ga s öné rté ke lé s t
illúziók tartják fenn, annak mindenképpen les znek az egyén s zámára negatív
vona tkozá s a i is , mé g ha ne m is tudatos ak. Vannak olyan kutatás ok, melyek azt az
eredményt kapták, hogy a s elf-s truktúrának ellentmondó információkat is befogadja a
s zemély, de a küszöbalatti érzékelés mintájára. Ez azt jelenti, hogy az így, kerülő
uta kon be ke rülő információ is hatást gyakorol a kognitív s truktúrára és a s zemély
tuda tta la n öné rté ke lé s é re . L UK ÁC S (1977) manifes zt s zinten pozitív jelentés tartalmú
énképpel rendelkező bölcs és zhallgató lányokat vizs gált, akik viselkedés ét a
vers engé s , a ná rc izmus je llemezte. A kutató azt feltételezte, hogy ezeknek a
lányoknak az énképe nem tudatos s zinten negatív jelentés ű lehet a s ok küs zöb alá
s zorított, vé de ke zé s ből e lhá rított énkép-ves zélyeztető információ miatt. A kís érletben
hang- és írás mintákat, valamint fényképeket mutattak a s zemélyeknek. Ezek egy rés ze
tőlük ma guktól s zá rma zott, a többi más emberektől, így s zámukra s e mleges volt. A
kís é rle ti a la nyoktól s ze rze tt mintákat álcázták (pl. a kézírás t kettős fordítá s ba n,
alulról felfelé és jobbról-balra prezentálták), így azokat tulajdonos aik nem
is merhették fel. Az így kapott, a vizs gálati s zemélyek s zempontjából s emleges nek
tűnő mintákat bemuta tták ne kik, és azt a feladatot kapták, hogy ítéljék meg
valamennyi minta attraktivitás át, rokons zenves s égét. Az eredmények s zerint, a
narcis ztikus s zemélyek s zignifikáns an negatívabban értékelték s aját, fel nem is mert
produktumaikat, mint más okét, a mi a rra uta l, hogy é nké pük la te ns je le nté s ta rta lma
negatív.
Az eddig idézett kís é rletek tanuls ágaként egy olyan megállapítás ra juthatunk,
amelybe belegondolva talán evide nc ia é rzé s ünk tá ma d: a pozitív é nké p vé di ma gá t,
mert így kellemes ebb a s zemély közé rzete. Egye s kuta tá s ok azonban azt muta tták,
hogy az énkép fenntartás ára irányuló törekvés általános jelens égnek tekinthető, mely
az alacs ony önértékelés ű s ze mé lyeket is jelle mzi. Erre uta l A RO N S O N (1960, idézi
Kulcs ár, 1991) az expektancia-motívum e lne ve zé s s e l, me ly a la tt a zt é rti, hogy minde n
s ze mé ly konzis zte ns é nké pre töreks zik, még ha negatív is az. Egyik érdekes
kís érletében Arons on több fordulóba n fé nyké pe ke t muta tott a s ze mé lye kne k, a kikne k
a zt ke lle tt e ldönte niük, me gtippelniük, hogy az adott fotó vajon s kizofrén betegről
kés zülhetett-e. Az egyéneket két cs oportra os ztották, és önkényes en tájékoztatták
eredményes s égükről: a z e gyik c s oport folya ma tos a n negatív vis s zajelzé s t, a más ik
pozitíva t ka pott. Ezze l minte gy elvárás t alakítottak ki náluk a következő fordulókban
várható eredmé nyess é gükre vonatkozóan. Az utols ó fordulóban megfelezték a
c s oportoka t é s e gyik fe lé t a korábbiaknak megfelelően, a más ikat pedig azzal
ellentétes en tájékoztatták arról, hogy mennyire tippeltek jól. Mindeközben lehetős éget
a dta k s zá mukra , hogy me gvá ltoztathas s ák utols ó döntés üket, azzal az ürüggyel, hogy a
tes zt elvégzés éhez s züks éges idő átlagát s zeretnék pontos abban meghatározni. Az
eredmények azt mutatták, hogy azok a s zemélyek, akik a korábbi elvárás aikkal
elle ntétes vis s zajelzé s t kaptak az utols ó körben, szignifikáns an gyakrabban
vá ltozta ttá k me g utóla g dönté s üket, mintha az eredeti helyzetet kívánták volna
vis s zaállítani, és az igazán me glepő az, hogy ez azokra is igaz volt, akik az elvá rtta l
e lle nté te s , pozitív vis s za je lzé s t kaptak.
Az ilyen eredmé nyek arra utalnak, hogy az információk torzítás a, s aját képünkre
formálás a nem cs ak a pozitív, hanem a negatív önértékelés ű s zemélyek es etén is jelen
le he t. Enne k jó pé ldá i a zok a s zorongás os , depres s ziós kórképek, melyekben
nyilvánvaló, hogy a be te g cs ak olyan információk befogadására hajlandó, melyek
fe nnta rtjá k á lla potá t. L EVY (1956, idézi McC andles s , 1995) úgy véli, hogy az alacs ony
önértékelés nem önmagában áll, hanem egy általános pes s zimizmus tényező működik a
s zemélyis égben, amely mindenre az elégedetlens éget, a „nem elég jó” – érzés ét vetíti
rá . Kuta tá s a iban azt ka pta, hogy az önmagukkal elégedetlen emberek negatívabb
fényben látják még a s zülőváros uka t is . Az önma guka t fe lé rté ke lő s zemélyek
alacs onyabb pontot érnek el a depres s zió- és s zorongás s kálákon, ugyanakkor ők más
mentális betegs égek s zempontjá ból ve s zé lye ztete ttebbek. Ilye n bete gs égnek te kinthető
a már említett narcizmus jelens ége, amely omnipotencia érzés en alapul, ennek ára
azonban az énké pnek túlzotta n érté khangs úlyos konzis ztenciája. Mive l az ilye n
s zemély a társ as vis s zajelzés ek nagy rés zét nem tudja has znos ítani, néhány, az
énképfenntartás s zempontjából kulc s fontos s á gú s ze re p é s ka pc s ola t foglya ma ra d.
Ezért önértékelés e bizonytalan les z, mert bármikor a narcis ztikus krízis állapotába
kerülhet.
Az eredmények áttekintés e után arra a me gá llapítá s ra juthatunk, hogy a me re v
énkép (a kár pozitív, akár ne gatív) a s zociális percepció és magatartás zavaraival jár
együtt. Ezzel s zemben az és zlelt és ideális én közötti közepes mértékű távols ág és az
énkép ruga lmas s á ga álta lá ba n jó alkalmazkodáss al, önis merettel és s zemélyes
fe jlődé s re ös ztönző erővel bír. A téma rés zletes kidolgozója C ARL R O GERS volt.
Elmé le té ne k rövid ös s ze fogla lás a mindenképpen ide kívánkozik, mert mint majd látni
fogjuk, ő e gy olya n optimá lis állapot lehetős égét feltételezi, mely minden ember
s zámára elérhető, é s a me ly úgy képes pozitív énképet nyújtani a s zemélynek, hogy
egysze rs mind a vilá g pontos , reális értelmezés ét is lehetővé tes zi s zámára. Ezt a
legma ga s a bb s ze mé lyis é gfe jlődé s i s zinte t Roge rs önme gva lós ítá s na k ne ve zi.

4. 2. Carl Roge rs humanis ztikus elmélete

A huma nis ztikus ps zic hológia kiinduló gondolata az, hogy minden élőlény képes a
növe ke dé s re é s fe jlődé s re. Rogers ezt a termés zetes növekedés re irányuló tendenciát
nevezte megvalósulás nak (aktualizáció), melynek az én kiteljes edés ét célzó formája
az önmegvalós ítás (önaktualizáció). Rogers s zerint ez a törekvés mindig a s zemélyen
belüli ös s zhang vagy kongruencia irányába hat. A küls ő-bels ő ös s zhang, a tökéletes
kiegye ns úlyozotts ág álla potát nevezi a szerző önmegvalós ítás nak, az ezt elérő embert
pedig teljes s éggel működő s ze mélynek. Az ilyen ember egyik legfontos abb jellemzője
az, hogy aktuális és ideális énképe közel van egymáshoz és ezt nem elhárítás s al éri
el. Rends zerint bízik képes s ége ibe n é s é rzé s e ibe n, ugya na kkor nyitott a vilá g fe lé is ,
pontos an ké pes és zlelni önma gát és a valós ágot, és el is tudja fogadni mindkettőt
hibáival együtt.
Rogers azt feltételezte, hogy a s elf a s zületés kor még nincs jelen és cs ak
fokoza tos a n különül e l minde n más (nem s elf) leképezés étől. Az énkép a fejlődés
s orá n fokoza tos a n ga zda godik és válik egyre ös s zetettebbé, de s ohas em ér el
valamiféle végállapotot. A gyermek akkor tud hiteles énképet kialakítani, ha feltétel
nélküli pozitív é rtékelés b e n ré s ze s ül. Ekkor le s z e re je é s bá tors á ga a hhoz, hogy
megvalós ítsa azokat a s ajáts ágos , cs ak rá jellemző s ze mé lyis égje llemzőket és
é le tprogra moka t, me lye k be nne gyökereznek, s zunnyadnak. Ha a környezet feltételhez
köti a gyerme k elfoga dá s á t, akkor előbb-utóbb ő is értékítéleteket fog állítani önmaga
elé. Így alakul ki a fe ltételhe z kötött önértékelés. Mivel ezt az önértékelés t küls ő
elvá rá s ok hozták lé tre és ta rtják fenn, elvonják a s zemély figyelmét az
önmegvalós ítás ról, minden erejével ezeknek a küls ő va gy kívülről a s zemélyis égébe
beépült értékeknek kíván megfe le lni, miközbe n me gfe le dke zik va lódi, mé ly önma gá ról.
Rogers s zerint azonban az embe r cs a k akkor lehet boldog és kiegyens úlyozott, ha azzá
válhat, aki. Az a s zemély, aki állandóan küls ő mércékkel méri ös s ze önmagát,
s züks égs zerűen s zorongani fog, a biztons ágérzet hiányától fog s zenvedni. Ennek
egy etlen lehets éges megoldás a Rogers s zerint a feltétel nélküli elfogadás ; ezt állította
te rá piá ja közé ppontjá ba is . Rogers úgy gondolta, hogy s zorongás t alapvetően kétféle
öss ze ne m illé s idézhe t elő: az aktuális és ideális énkép közötti, illetve az aktuális
énkép és a neki nem megfelelő tapas ztalatok közötti. Az inkongruencia ellen a
s ze mé ly vé de ke zhe t úgy, hogy torzítja tapas ztalatait, vagy egys zerűen letagadja
azokat. Mivel mindkét védekezé s i mód a va lós á g me gha mis ítá s á n a la ps zik, e gyik s e m
nyújthat megfelelő, érett önértékelés t.
Véleményem s zerint, Rogers elméletét azért volt fontos ös s zefoglalni jelen es etben,
mert hidat kép ez az eredeti egés zs ég-felfogás unk és az elhárítás jelens égét kiemelő
me gközelítések között; azt üzeni számunkra, hogy a magas önértékelés és a valós ág
pontos és zlelése nem zárják ki egymás t feltétlenül, van a s zemélyis égnek egy
fe jle tts é gi s zintje , a me lye n mindkettő, egys zerre elérhető (Rogers , 1955; id. C arver,
Sc he ie r, 2002).
Az énnel foglalkozó s zakirodalom rendkívül terjedelmes . Nem cs ak a
ps zichológiában olvas hatunk róla , s zinte ninc s is olya n humá n tudomá ny, a me ly
közvetle nül va gy közvetve ne az én megis merés ére törekedne. És ez termés zetes is ,
his zen valamennyien az Embert kutatják. Az én pedig nem más , mint az ember
mélyebb megvalós ulás a, annak minden tudatos és tudattalan, vis elkedés es és
gondolati komplexitásával együtt.

5. A SZERZŐ SAJ ÁT KUTAT ÁSÁNAK C ÉLJ A ÉS KÉRDÉSEI

Sa já t é nké p-kuta tá s oma t középis kolás diákokkal végeztem. Azt s zerettem volna
feltérképezni, hogy milyennek látják magukat a s erdülők. Ennek vizs gálatára
kérdőíves móds zert válas ztottam, melyet aztán kiegés zítettem egy projektív eljárás s al,
Rors chach tes zttel is . Vizs gálatom els ős orba n fe ltá ró je lle gé ből köve tke zően nem
határoztam meg az eredményekkel kapcs olatos konkrét hipotézis eket, ugyanakkor a
má r be muta tott s za kiroda lom kínál olyan valós zínűs íthető eredményeket, melyeket
je le n kuta tá s is igazolha t, esetleg cáfolhat. Itt közlöm azokat a kérdés eket, melyekre
vá la s zt s ze re tte m volna ka pni kutatás om els ő, kérdőíve s rés zé be n, é s a zokat a
hipotetikus eredményeket is , amelyek a korábbi vizs gálatokkal ös s zhangban
várhatóak:

1 . Ho gya n é r té kel i k ma guka t a s e r d ü l ő k ö s s ze s s é gé b e n, i l l e tv e a kü l ö nb ö ző é nké p -

d i menzi ó k ( tes tké p , mo r á l i s é nkép s tb .) me nté n?
Ta yl o r é s Br o w n ( 2 0 0 3 ) ta nul má nya a l a p j á n a zt v á r ha tj uk, ho gy a v i zs gál a ti
s ze mé l ye k na gy á l ta l áno s s ágb a n a kö ze p e s né l e gy ki cs i t p o zi tí v a b b a n fo gj á k
ér té ke l ni maguka t, ugya na kko r ke v es e n l e s zne k a s zé l s ő s é ges e n ma ga s , é s mé g
ke v e s e b b e n a s zé l s ő s ége s e n a l a c s o ny ö nb e c s ü l é s ű fi a ta l o k.
2 . Az á l ta l a m ka p o tt é r té kek me gfe l e l ne k- e a ko r á b b i kutatás o k e r e d ménye i a l a p j á n
ki a l a kí to tt ma gya r s ta nd a r d na k ( Dé v a i , Si p o s , 1 9 8 6 ) .
El ő ze te s e l v á r á s o m s ze r i nt er e d mé nye i m mi nd e nké p p e n me g fo gj á k kö ze l í teni a
s ta nd a r d o t, hi s ze n i gyeke zte m e l é ggé na gy mi ntá t b i zto s í ta ni a hho z, ho gy
me gb í zha tó ér té ke k s zü l e the s s e nek.
3 . Me gfi gye l he tő - e s zi gni fi ká ns kü l ö nb s é g a fi ú k é s l á nyo k gl o b á l i s , v agy e gye s
d i menzi ó kb a n ki muta tha tó ö né r té ke l é s é b e n?
Tö b b , már i d é ze tt s ze r ző a zt ka p ta , ho gy s e r d ü l ő ko r b a n a fi ú k á l ta l á b a n
p o zi tí v a b b é nké p p e l r end e l ke znek, mi nt a l á nyo k, fő ként fi zi ka i me gj e l ené s ü k
te ki nte té b en. Ez a zt s uga l l j a , ho gy a te s tké p é r té ke ( é s ta l á n a te l j e s é nkép é i s ) a
fi ú kná l l e s z ma gas a b b s a j át kuta tá s o mb a n i s .
4 . Me gfi gye l he tő - e s zi gni fi ká ns kü l ö nb s é g a kü l ö nb ö ző év fo l ya mo kr a j á r ó s er d ü l ő k
ö né r té kel é s é b e n?
Egyes s za ki r o d a l mi a d a to k s ze r i nt ( p l . Co l e – Co l e , 2 0 0 3 ) a kö zé p i s ko l a e l e j é n
al a cs o nya b b a z ö nér té ke l é s , ma j d e mel ked ni ke zd . Má s s zer ző k a zt kap ták, ho gy a
kö zé p s ő s e r d ü l ő ko r b a n a l egne ga tí v a b b a z é nkép ( Ha r te r , 1 9 9 9 ) . A te r ü l e t
el l e ntmo nd á s o s s á ga mi att i tt ne m ha tá r o zta m me g hi p o té zi s t.
5 . Ho gya n, mi l ye n gr afi ko nnal j e l l e me zhe tő mó d o n v á l to zi k a z ö né r té ke l é s 9 .
o s ztá l ytó l 11 . o s ztá l yi g, é s e b b e n v an- e kü l ö nb s é g fi ú k é s l ányo k kö zö tt?
Itt tul a j d o nké p p e l a fe nti ké r d é s ne me kr e b o nto tt fe l v e té s é r ő l v a n s zó .

A kuta tá s e ze n rés zé ne k e s zközé ül a Te ne s s e e -ké rdőíve t vá la s ztotta m (ma gya r

változat: Dévai, Sipos , 1986). Azért éppen erre a tes ztre es ett a válas ztás om, mert az
énképet több dimenzióban méri é s úgy gondolta m, hogy e nne k a lka lma zá s á va l le s ze k
ké pe s a le gpontos a bb, ugya na kkor le gös s ze te tte bb ké pe t ka pni a s e rdülők
önértékelés éről. A tes zt 5 féle énképet mér, ezek mindegyikéhez 18-18 item tartozik.
A kérdőív vé gé n mé g a z önkritikát vizs gáló 10 item található. A kérdőív a következő
5 dime nziót ta rta lma zza :

1. Tes tké p ( te s ta l ka t, e gé s zs égi é s fi zi ka i á l l a p o t) ,

2. Mo r á l i s é nkép ( a c s e l e ke d etek e r kö l cs i s zab á l yo k s ze r i nti é r té ke l és e ) ,
3. Ind i v i d uá l i s é nkép ( a d o tts á go k, ké p e s s é ge k) ,
4. Cs a l á d i é nké p ( a c s a l á d b a n e l fo gl a l t p o zí c i ó ) ,
5. S zo c i á l i s é nké p ( a tá r s a k v i s zo nyul á s a , s i ke r e s s ég a z i s ko l áb a n) .

Az így kialakult tes zt 100 itemével kéts égtelenül komplex, differenciált képet tud
nyújta ni a z e gyé n é nké pé ről. Én azonban hiányoltam, hogy nem ad információt arra
vonatkozóan, hogy a s erdülőnek milyen az önértékelés e a nemis ég tükrében, hogyan
éli meg nemi s zerepeit, miként tekint magára, mint fiúra vagy lányra. Azt gondolom,
hogy ez terület egy s erdülőkorú egyén s zámára rendkívül fontos , his zen ebben az
életkorba n alakulna k ki a s tabil nemi szerepek, ez a randevúzás ok idős zaka, és ezért
az ezen a területen megjelenő öné rtékelés a la pjaiba n határozza meg, hogy a s erdülő
hogyan tekint magára. Ilyen megfontolás ok vezettek arra az elhatározás ra, hogy a
Te ne s s ee skálát egy új s zemponttal bővíts em. Létrehoztam tehát a „nemi" dimenziót,
amely a s kála többi as pektus á nak mintájára s zintén 18 itemet tartalmaz.
Ezeket magam alkottam meg, ügye lve arra , hogy jól ille s zke djenek a te s zt
s truktúrá já ba . Az így kia la kított, immár 118 énképre vonatkozó állítás t tartalmazó
tes ztet vettem fel aztán a középis kolás tanulókkal.
Kutatás om folytatás aként arra a ké rdé s re s ze re tte m volna vá la s zt ka pni, hogy a
magas , illetve alacs ony önértékelés mögött miféle pszichés mechanizmus ok
muta tha tók ki. Azt fe lté te le zte m, hogy s ok s zempontból más ként s zerveződik egy
pozitív é s e gy ne ga tív é nké ppel rendelkező egyén pszichés valós ága, és ezeket a
s zempontokat s zerettem volna megragadni. Az énkép ugyanis olyan fogalomnak
tekinthető, amely mintegy kis ugárzik a s zemély minden gondolatára, érzelmére,
me gnyilvánulás ára; a személy mintegy ezen s zűri át minden tapas ztalatát, minden őt
érő ingert. Így jogos nak tűnt az a feltételezés , hogy az önértékelés beli különbségek,
minthogy azok az egyé ne k te ljes ps zichés működés módjában lecs apódó differenciák,
projektív eljá rá s s a l me gragadhatók, kimutathatók. Erre a célra a klinikai gyakorlatban
legmélyebbnek tartott, de a ps zichológia más területein is gyakran alkalmazott
Rors chach tes ztet válas ztottam, me llye l a le gmagas abb és le ga lacsonya bb
önértékelés ű s e rdülőket has onlította m ös s ze . Hipoté zis e m a z volt, hogy a ké t c s oport
öss zehas onlítás a s orán egyes RO-jegye k gyakoris ágában s zignifiká ns különbs é ge t
fogok találni. A kutatás kérdés e éppen arra irányult, hogy melyek ezek az elemek,
vagyis hogy hogyan, milyen RO-jegyeken keres ztül mutatkozik meg az önértékelés
s zintje a Rors chach te s ztben. Ezzel kapcs olatban s ajnos nagyon nehéz magyar
s zakirodalmi adatokra lelni, le gfontos abb RO-irodalmunk (Mérei, 2002) is cs ak
néhány közvetett megjegyzés t s zolgáltat a témához. Elméletileg a s zorongás s al
ös s zefüggő jegyeket lehetne ös s zefüggés be hozni az alacs ony önértékelés s el (ilyen a
tarta lmi jegye k közül a „s zörny", a „he gy", e s e tle g a „fe lhő" válas zok; determináns ok
közül a z á rnyé kolá s - é s fe ke te s zínválas z különböző formái; illetve különleges
reakcióként pl. a frus ztrációs vagy ves zélyas s zociáció). Vannak arra vonatkozó
adatok, mis zerint a magas abb önértékelésű tanulók hajlamos abbak a nyitott,
extravertált irányults ágra, mint ne ga tíva bb énképpe l re ndelkező társ aik (Dévai, 1988).
Eze k s ze rint va lós zínűs íthe tő egy olya n elos zlás , mis zerint a pozitív énké ppel
je lle me zhe tő c s oport több e xtravertált fiatalt fog tartalmazni, mint a más ik.
A proje ktív e ljá rá s ok e lőnye a kérdőíves móds zerekkel s zemben egyrés zt az, hogy
a vizs gálati s zemély nem cs ak azokra a s zempontokra reagálhat, melyeket mi
felkínálunk neki, más rés zt pedig, hogy mé lye bb s zinte n ra gadjá k meg a le lki
működé s e ke t. A Rors c ha c h te s zt éppen ideális es zköznek ígérkezett a magas és
alacs ony önértékelés ű s e rdülők ös s zehas onlítás ára. A 10 RO-á bra né lkülöz mindenfé le
konkrét tartalmat, teljes egés zében a vizs gált egyénen múlik, hogy mit projiciál rá
ezekre . Így ez az eljá rá s a ma ga teljes s égében ragadja meg az egyén bels ő lelki
vilá gá t.