AZ ÉNKÉP JELLEMZŐI ÉS FORMÁLÓDÁSA

AZ EMPIRIK US KUTATÁSOK TÜKRÉBEN

II. RÉSZ

B a ko s Ado lf

Serdülőkori énkép-v izs gálat bőv ített Tenes s ee-s káláv al és Rors chach-teszttel
XII. évfolyam
3. szám,
2008. március
5. 1. A T ESZT EK FELVÉT ELE ÉS KIÉRT ÉKELÉSE

Na osnovu upitnika i
A kérdőíve t 2006 fe bruá rjá ban vettem fel két s zegedi oktatás i intézményben: a
odabranog uzorka ispitivanje főké nt lá nyok lá toga tta Kőrös y J ózs ef Közgazdas ági és Külkeres kedelmi
je sprovedeno u dvema Szakközépis kolában, és a többs é gé be n fiúk ké pzé s é t vé gző Vedres Is tván Építőipari
školama različitog profila. Sza kközé pis kolá ba n. Ös s ze s e n 9 os ztályban jártam, ezek közül hat az előbbi, három
Kod sebevrednovanja az utóbbi is kolából került ki. Három évfolyam s zerepelt a kutatás ban, a 9. , 10. és
obuhvaćeni su aspekti
telesnog, moralnog,
11. , ezek mindegyike 3-3 osztállyal vett rés zt a mintában. (Eredetileg a 12.
individualitet, porodica, évfolyamot is megkérdeztem volna, kés őbb azonban úgy ítéltem meg, hogy a
socijalni status i polnost. próbaéretts égik idején nem lenne helyénvaló ilyesmivel is terhelni őket. )
Širokim zahvatom elemenata, Ös s ze s e n 265 diá k töltötte ki a kibővített Tenes s ee-kérdőívet, 148 lány és 117 fiú.
autor istaživanja je izdigao Az évfolyamok s zerinti megos zlá s a köve tke ző: 94 kile nc e dike s (43 fiú, 51 lá ny), 88
dve varijable.
Iz grafičke obrade vidljiva je
tize dike s (41 fiú, 47 lá ny) é s 83 tize ne gye dike s (33 fiú, 50 lá ny). A te s zte k
disperzija i zavisnost od felvételére os ztályfőnöki órá n került s or, névtelenül, jeligés formában. A tanulók egy
uzrasta ispitanika da je 1-től 5-ig te rje dő Likert-típus ú s kálán értékelték a 118 itemet as zerint, hogy mennyire
sveden zaključak te je érzik azokat önmagukra jellemzőnek.
ispitivana populacija A felvett 265 kérdőív kiérté kelés e úgy történt, hogy ös s zeadtam minden s zemély
približno simetrična sa
«mađarskim» standardom iz
es etében az egyes itemekre adott pontok s zámát, majd ezeket a megfelelő 18-as
ranijih istraživanja. Podaci iz cs oportokba rendezve és ös s ze a dva me gka pta m, hogy miké nt é rté ke li ma gá t a z e gyé n
Roršahovog testa su az egyes énkép-dimenziókban. Eze k ös s ze s íté s e a dta a s ze mé ly te lje s é nké p-
kompleksniji jer je evidentno ponts zámát. Az önkritikát mé rő ite me ke t kiha gyta m a fe ldolgozá s ból, mive l e gyré s zt
da su ispitanici višeg ranga nem illes zkedtek bele az énkép egyetlen as pektus ába s em, más rés zt többnyire
sebe-ocene mnogo
podrobnije odgovarali na
megfelelő, közepes értékek s zülettek bennük.
njih.
Diskurs nakon obrađenih
rezultata otkriva zanimljive
zaključke kako kod Tenesi
upitnika tako i kod Ro-testa
što je, dakako izazovno za
kompetentnije čitaoce.

Miutá n mind a 265 ta nuló e gyes dimenziókban kapott és globális énképét is

me gka pta m, e z utóbbi a la pjá n kiválas ztottam a 20 legmagas abb és 20 legalacs onyabb
ponts zámot elért ta nulót. Azt terveztem, hogy öss zes en 40 fővel fogom felvenni a
RO-tes ztet. A 40 jeligét tartalmazó lis tát az os ztályfőnökök is mertették tanulóikkal. A
tes zt felvételére délutánonként, órák után, mindig valamelyik os ztályteremben került
s or. Mivel a megjelenés önkéntes s égen alapult, a behívott tanulók fele nem jelent
me g, így 20 je gyzőkönyve t tudtam felvenni, vagyis 10 magas és 10 alacs ony
önértékelés ű s e rdülőt tudtam letes ztelni. Minthogy a s kála két ellentétes végéről
vá loga tta m, a c s oportok ta gja i önértékelés ükben egymás tól nagyon különbözőek
voltak, a legkis ebb eltérés két tanuló között 131 pont volt, a legnagyobb pedig 224.
A diákok többs ége lány volt: 20-ból 15. A magas önértékelés ű cs oportba 3, az
a la c s onyba 2 fiú ke rült be . Ez a nemi aránytalans ág nem annak tudható be, hogy a
lá nyok jobba n ha jlotta k volna önmaguk s zéls ős éges jellemzés ére, hanem annak, hogy
ők többen jöttek el a te s ztfelvételre. Az évfolyamok mintában való elos zlás a arányos
volt. A fe lve tt 20 je gyzőkönyvben kapott ös s ze s en 507 vála s zt eze k után a
hagyományos módon lejelöltem. Az a da tok feldolgozá s a úgy törté nt, hogy külön-külön
me gs zá molta m mindké t c s oportban minden RO-jegy (felfogás -jegy, determináns ,
ta rtalom, gyakoris ági je gy, különleges reakció) előfordulás át, és így mindegyikük
es etében két öss zeget (elems zá mot) kaptam, melyek közül az egyik a magas , a más ik
pedig az alacs ony önértékelés ű cs oportot jellemezte. Mivel azonban az eltérő
válas zs zám miatt torzító tényező lett volna, ha ezeket has onlítom ös s ze (a magas
önértékelés ű cs oportban 63 vá la s s za l több s züle te tt), e zé rt minde n s ze mé ly e s e té be n
kis zámoltam az egyes jegyek s zázalékos előfordulá s á t is , így minde nhol ké t s zá za lé k -
s záms orozatot kaptam (egyet az egyik cs oportra, egyet a más ikra) és kés őbb ezeket
ha s onlította m öss ze az elems zámok helyett. Így eredményeim nem pontos an azt
tükrözik, hogy a z e gye s je gye k mekkora s zámban fordultak elő a két cs oportban,
inkább azt, hogy mekkora különbs ég mutatkozott azok s zubjektív fontos s ágában. A
je gyek egye nkénti ös s zehas onlítás án kívül kiszámoltam minden tanuló es etében a
Rors c ha c h te s ztbe n ha s zná lt négy leggyakoribb mutatót is : a Felfogótípus t, az
Élménytípus t (ÉT ), a Más odlagos Formulát (MF) és az Indulati T ípus t (IT ).
Az a da tok s ta tis ztika i kié rtékelés ére a z SPSS programot has ználta m. A Tenes s e e -
kérdőív adataiból egyrés zt minden rés zcs oportra kis zámoltam az átlagot és a s zórás t,
majd kétmintás t-próbával has onlítottam ös s ze őket egyrészt nemi bontás ban, más rés zt
évfolyamok s zerint. Az énkép különböző as pektus ai közötti ös s zefüggés eket
 korrelációs próbával igyekeztem feltérképezni. A Rors chach-tesztből nyert s zázalékos
adatokat s zintén kétmintás t-próbá va l ha s onlította m ös s ze . A muta tók e s e té be n
s tatis ztikai elemzés eket nem végeztem, ezeket arra has ználtam, hogy a gyakoris ágok
megragadás ával bővíts em a s ta tis ztikailag kapott eredmények kínálta értelmezés t.

5. 2. AZ EREDMÉNYEK BEMUTAT ÁSA

Kuta tá s om két s zakas zá na k eredményeit a könnyebb áttekinthetős ég kedvéért

egymástól különválas ztva közlöm. Ezt rés zben a kutatás i kérdés ek eltérő volta is
indokolja: más kérdés ekre adnak válas zt a Tenes s ee kérdőívből és más okra a
Rors chach tes ztből s zármazó a datok.
IRODALOMJEGYZÉK
Atkinson, L. R., Atkinson, R. C.,
Smith, E. E., Bem, D. J. 5. 2. 1 A Tenes s ee-eredmények is mertetés e
(2003): Pszichológia. 2.,
javított kiadás, Budapest,
Osiris
Carver, C. S., Scheier, M. F.
(2002):
Személyiségpszichológia.
Budapest, Osiris
Cole, M., Cole, S. (2003):
Fejlődéslélektan. Budapest,
Osiris
Dévai M. (1988): Az énkép
jellemzőinek vizsgálata 9-14
éves korban, összefüggésben
egyes
személyiségjellemzőkkel.
Pszichológia, 1988, (8), 4,
557-572
Dévai M., Sipos M. (1986): A
Tenessee énkép skála.
Pszichológiai tanácsadás a
pályaválasztásban.
Módszertani füzetek 36.
Kiadja az Országos 1. ábra. A teljes v izs gálati populác ió öné rté ke lé s e az e gye s é nké p-dime nziókban
Pedagógiai Intézet. és ös s zes ítv e, átlagban kifejezv e. A Teljes I . a Tenes s ee s kála s zokás os
Budapest. dimenzióinak átlagából jött létre, a Teljes I I . tartalmazza a nemi dimenziót is .
Erikson, E. (1991): A fiatal
Luther és más írások.
Gondolat Kiadó, Budapest
Harter, S. (1999): The
construction of the self. A
developmental perspective.
The Guilford Press, New York
Heine, S. J. (2005): Where is the
evidence for pancultural
self-enhancement? A reply to
Sedikides,
Gaertner, and Toguchi (2003).
Journal of Personality and
Social Psychology, 2005, Vol. 1. táblázat. A v izs gálatban kapott értékek ös s zehas onlítás a a magyar s tandard
89, No. 4, 531-538 értékekkel.
Kon, I. Sz. (1985): A
személyiségfejlődés
problémái serdülő- és A kutatás során nyert adatok azt mutatják, hogy az általam vizs gált s erdülő
ifjúkorban. Pszichológia, populá c ió öné rté ke lé s e me gfe lel annak a s zintnek, melyet más magyar kutatás ok is
1985, (5), 4, 601-611
Kon, I. Sz. (1982): Az én
kaptak. Ez azt jelenti, hogy a nagy többs ég a magyar s tandardnak megfelelő
kategóriája a átla gtartomá nyba es ik minden dimenzió es etén (60-70 körüli érték), és igen kevés
pszichológiában. azoknak a s záma, akik ettől a tartománytól jelentős e n e ltérne k. Vagyis a s erdülők
Pszichológia, 1982, (2), 1,
67-84
önértékelés e általános s ágban megfelel annak a szintnek, melyet közepesnek tekintünk.
Kőrössy J. (2004): Az „én” Ez azt jelenti, hogy beigazolódott a kutatás más odik kérdés ére vonatkozó előzetes
fogalma, az énfejlődés feltevés em. Látnunk kell ugyana kkor, hogy e z a z é rté k va lóba n c s a k köze pe s ne k
elméletei. In: N. Kollár –
Szabó: Pszichológia
„te kinte tt” , té nyle ge s e n ne m a z. A 265 diák ugyanis egyénenként átlagos an 407 pontot
pedagógusoknak. Budapest, s zerzett a 6 énkép-dimenzió érté kének ös s ze gzé s e utá n, é s ha figye le mbe ves s zük,
Osiris, 51-73 hogy 108 itemet értékeltek 5 fokú s ká lá n, a kkor a zt ka pjuk, hogy a s e rdülők
Kőrössy J. (1997): Az énkép és
összefüggése az iskolai
átla gos a n kb. 3. 8-ra pontozták az egyes itemeket, amely a közepes nél (3-nál)
teljesítménnyel. In: Mészáros ma ga s a bb ponts zá m. Es ze rint az átlag valóban hajlandós ágot mutat arra, hogy a
A.: Az iskola köze pe s nél jobba n érté ke lje magát, és ezzel az első kérdés re megfogalmazott előzetes
szociálpszichológiai
jelenségvilága. ELTE Eötvös
fe lte vé s e m is be iga zolódni lá ts zik.
Kiadó, Budapest, 67-85 Mint a z 1. á bra muta tja , a legmagas abb érték a morális dimenzióban adódott, ezt
Kulcsár Zs. (1976): s zoros an me gközelíti a családi. Cs ak ez a két os zlop emelkedik 70 pont fölé. A nemi
Személyiség-pszichológia.
Egységes jegyzet,
dimenzió értéke a legalacs onya bb. Mivel ennek nincs s tandardja, nem tudjuk
Tankönyvkiadó, Budapest eldönteni, hogy ez mennyire tekinthető á lta lá nos je le ns é gne k. Minda zoná lta l a többi
Lukács D. (1977): Adatok az területen az értékek nagyon ha s onlóa k a zokhoz, me lye ke t má s kuta tá s okba n ka pta k,
énkép latens
jelentéstartalmáról. Magyar
iga z, a s zoc iá lis dime nzió kivé te lé ve l kic s ive l e lma ra dna k a zoktól (lá s d 1. tá blá za t).
Pszichológiai Szemle, A kérdőívek eredményeit főként két változó alapján vizs gáltam meg: ezek a nem és
1977/3, 209-222 az évfolyam volta k.
Lukács D., Pressing L. (1988):
Az énkép és az önértékelés
vizsgálata. In: Mérei –
Szakács:
Pszichodiagnosztikai
Vademecum I. Explorációs és
biográfiai módszerek,
tünetbecslő skálák, kérdőívek;
2. rész, Tankönyvkiadó,
Budapest, 37-39
Markus, H., Cross, S. (2003): A
személyközi én. In: V. Komlósi
– Nagy: Énelméletek.
Személyiség és egészség.
ELTE Eötvös Kiadó,
Budapest, 46-93
Markus, H., Smith, J. (1991): Az
én-sémák hatása mások
észlelésére. In: Hunyady Gy.:
Szociálpszichológiai
tanulmányok. Egységes
jegyzet, Tankönyvkiadó,
Budapest, 145-181
McCandless, B. R. (1976): Az
én-kép és kialakítása. In:
Pataki F.: Pedagógiai
szociálpszichológia. Gondolat
Kiadó, Budapest, 305-328
McGuire, W. J., McGuire, C.
(1984): A spontán énkép
alakulása az egyéni
különbözőségek alapján. In: 2. ábra. A te lje s v izs gált populáció nemek s zerinti ös s zehas onlítás ának
ábrázolás a. A v ilágos s zürke a fiúk, a fehér os zlop a lányok értékeit mutatja. A
fekete és a s ötéts zürke azokat az énkép-dimenziókat jelzi, ahol s zignifikáns
különbs é g adódott 0. 05-ös s zinten. A Teljes dimenzió a nemit is magában
foglalja. E z a jelölés i mód a tov ábbi diagramok es etében is érv ényes ül.

Mint azt a 2. ábra mutatja, a minta nemek s zerinti bontás ában is a nemi dimenzió a
legalacs onyabb, ami arra utal, hogy mind a fiúk, mind pe dig a lá nyok a zokba n a
helyzetekben a legelégedetlenebbek magukkal, amelyeket a más ik nemnek a hozzájuk
va ló vis zonyulá s a je lle me z. Bá r úgy tűnik, hogy a fiúk önértékelés e valamivel
negatívabb ebben a dimenzióban, ez a különbs ég nem éri el a s zignifikancia s zintjét.
Né gyfa jta énké p es etében azonban kimutatható a s tatis ztikailag s zignifikáns eltérés . A
diagramból az olvas ható le, hogy a te s tké p é s a z individuá lis é nké p a fiúkná l, a
morális és a s zociális énkép pedig a lányoknál pozitívabb. Mindenképpen érdemes
kie me lni, hogy a fiúk lé nye ge s en elégedettebbek a tes tükkel, mint a lányok, ők
vis zont s okkal jobb, becs ületes ebb embernek tartják magukat, mint a fiúk. A cs aládi
é nké pbe n vis zont s zinte e gyá ltalán nincs különbs ég a nemek között, és pozitív jelnek
tekinthető, hogy ez a dimenzió mindkét es etben egyaránt magas nak mondható, igaz a
s tandard értéknek kics it alatta marad. Végül, az ös szes ített önértékelés ben, úgy tűnik
ninc s igazán ne mi különbs é g, pontos abban amiben van, az az énkép változása az évek
s orán, de ezt cs ak az évfolyamokra bontásnál tudjuk majd megragadni. Az
eredmények általános s ágb an nem támogatják azt a feltevés t, mis zerint a lányok
globális önértékelés e alacs onyabb lenne, mint a fiúké, a tes tkép es etében azonban
valóban kimutatható ilyen eredmé ny.

3. ábra. A 9. os ztályos tanulók nemek s zerinti különbs égeinek ábrázolás a.

A kile ncedikes ek adatait me gvizs gálva azt láthatjuk, hogy egyedül a tes tkép
es etében van a nemek között s zignifikáns különbs ég: a lányok már ekkor is
e lé ge de tle ne bbe k a te s tükke l, mint a fiúk (lás d 3. ábra). A többi dimenzióban az
értékek azonos tendenciát muta tnak azza l, mint amit az ös s zevont évfolyamoknál is
láthattunk. Érdemes azonban kiemelni, hogy a nemi dimenzióban vis zonylag nagy
e lté ré s va n a ne me k között, mos t is a lányok javára, ami azért érdekes , mert
ellentétes tendenciát mutat a tes tképpel, s ezzel rácáfol arra az előzetes elvárás omra,
hogy a más ik nemmel való s ikeres s égben, illetve annak s zubjektív megítélés ében a
tes ttel való elégedetts ég játs zik els őrendű s zerepet.

4. ábra. A 10. os ztályos tanulók nemek s zerinti különbs égeinek ábrázolás a.

Tize dik os ztá lyba n a z a z é rdekes fejlemény következik be, hogy a fiúk
öné rté ke lé s e je le ntős e n c s ökken. Ennek megfelelően, ha a 4. ábrát megnézzük, azt
lá tha tjuk, hogy minde nhol, a hol s zignifikáns különbs ég adódik, az a lányok javára
történik. Ilyen fokú eltérés a morális , s zociális és a nemi dimenziókban látható. Ezzel
párhuzamos an enyhén növeks zik a lá nyok fölé nye a teljes é nképben is , a nnak
ellenére, hogy náluk is és zlelhető egy kics i cs ökkenés a kile ncedikes érté khez ké pe s t.
A tes tkép mos t is a fiúknál pozitívabb, de nem s zignifiká ns s zinte n.
5. ábra. A 11. os ztályos tanulók nemek s zerinti különbs égeinek ábrázolás a.

A tizenegyedik os ztályban újabb változás ok történnek. A fiúk értékei újra

megnőne k é s újra s zignifiká ns an pozitívabban értékelik tes tüket, mint a lányok (5.
ábra). Érdekes fordulat követke zik be a ne mi é nké pbe n is : a fiúk itt é rne k e l e lős zör
a lányoknál magas abb értéket ebben a dimenzióban, igaz nem s zignifikáns s zinten.
Has onló tendencia figyelhető meg a teljes énképben is : hajs zálnyival ugyan, de
mindig a lá nyok globá lis öné rtékelés e volt a magas abb, mos t vis zont a fiúk elkerülik
őket fél ponttal. A többi dimenzió has onlóan alakul mint korábban, a morális és a
s zoc iá lis é nké p 11. os ztá lyba n is s zignifikáns an pozitívabb a lányoknál.

6 ábra. Az egyes év folyamok ös s zehas onlítás ának ábrázolás a a teljes v izs gálati
populációra.

A söté ts zürke a 9. , a vilá gos s zürke a 10. , a fehér oszlop pedig a 11. osztályt
jelöli. Ahol az os zlopok alja feketébe hajlik, ott van s zignifikáns eltérés 0. 05-ös
s zinten. Ez a jelölés i mód a továbbiakban is érvényes .
Az é vfolya mokat ös s ze ha s onlító 6. á brá t me gfigye lve a zt lá tha tjuk, hogy a c s a lá di
énkép kivételével minden es etbe n a középs ő os zlop a legalacs onyabb. Ez azt jelenti,
hogy a tize dike s diá kok öné rtékelés e alacs onyabb mint a megelőző és következő
évfolyamra já róké, de azt is látnunk kell, hogy ezt a jelens éget a fiúk önértékelés beli
vá ltozá s a idé zi e lő. A lányok teljes énképe ugyanis 11. os ztályba n vala mive l
negatívabb, mint 10. -ben. Szignifikáns különbs égek cs ak a 9. és 10. os ztály között
muta tkozna k, a te s ti, ne mi é s teljes dimenziókban. Itt is a nemi énkép mutatja a
legala c s onyabb s zintet, é s e z mindhá rom é vfolya mra iga z. Me gfigye lhe tő az is , hogy a
morális énkép kivételével mindegyik a kilencedikes eknél a legmagas abb, és ennek
megfelelően a teljes énképben is ők érték el a legnagyobb értéket. A s orban a
tizenegyedikes ek a más odikok és a tizedikes ek értékelik önmagukat a legkevés bé
pozitívan. Es zerint jelen es etben nem bes zélhetünk olyan, az érés s el párhuzamos an
be köve tke ző e gye ne s vona lú önbecs ülés javulás ról, melyről egyes s zakirodalmi
adatok beszámolna k. Eredmé nyeim inkább azon kutatás ok adatait támogatják, melyek
s ze rint a közé ps ő s erdülőkor kritikus abb az énkép s zempontjából, mint a korai.
7. ábra. A fiúk év folyamok s zerinti ös s zehas onlítás ának ábrázolás a.

A 7. ábra a fiúk érté ke it közli az évfolyamok függvényében. A cs aládi dimenzió

kivé te lé ve l mindenhol a tizedikes ek önértékelés e a legalacs onyabb, mégpedig úgy,
hogy e gye s dime nziókba n (te s ti, individuális , cs aládi, nemi) igen nagy cs ökkenés
ta pa s zta lható a kile ncedikes értékekhez képes t. Ennek megfelelőe n a telje s é nkép
s zignifiká ns a n ne ga tíva bbá vá lik tizedikben. Ezt egy újabb növekedés követi 11.
os ztályban a cs aládi kivételével minden dimenzióban, a nemiben s zignifikáns s zinten.

8. ábra. A lányok év folyamok s ze rinti ös s ze has onlítás ának ábrázolás a.

A lányok es etében az önérté kelé s változá s a más ké nt a la kul (lás d 8. ábra).

Annyiba n ha s onlíta na k a z é rté keik a fiúkéhoz, hogy náluk is kilencedikben adódnak a
legma ga s a bb ponts zámok (kivé ve a morális é s s zociális dimenziót). Ezt a fiúkéhoz
képes t kis ebb s zintű cs ökkenés követi tizedikben, majd tizenegyedikben ez a
cs ökkenés enyhe mértékben ugyan, de folytatódik. Kivételt képez ez alól a morális
é nké p, a me ly folya ma tos ja vulás t jelez. Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is , hogy a
cs aládi énké pben vis zont az évek előrehaladtával egyre alacs onyabb értékeket érnek
el a tanulók, és ez fiúkra és lá nyokra egya rá nt je lle mző tendencia. Mint a 8. ábra
s zemlélteti, a lányok es etében s ehol nem adódtak s zignifikáns különbs égek az énkép
vá ltozá s á ba n.

9. ábra. A teljes énkép v áltozás ai 9. os ztálytól 11. os ztályig.

A fekete a fiúk görbéje, a s zürke a lányoké .

A 9. ábra vonalgrafikonja azt foglalja ös s ze, hogy hogyan változik az énkép a

kile nc e diktől a tize ne gye dik os ztályig. Mint látható, a nemek között különbs ég van
ebből a s zempontból. A fiúk te ljes önértékelé s ében va n egy nagy c s ökkenés
tizedikben, majd egy újabb növe ke dé s tize ne gye dikbe n, a me llye l me gköze lítik a
kilencedikes értéket, de nem érik el. A lányok önértékelés e is cs ökken tizedikben,
iga z ke vé s bé drá ma ia n, mint a fiúknál. Ezt újabb enyhe cs ökkenés követi
tize ne gye dikbe n. Ebbe n a z os ztályban az eltérő változás i tendencia következtében már
a fiúk picit megelőzik a lá nyokat.
 Az énkép különböző dimenzióinak elemzés e s orán az derült ki, hogy általában
s zoros ka pc s ola t muta tha tó ki közöttük. Ahogy a s zemély önértékelés e nő vagy
cs ökken egy bizonyos területen, úgy változik más területeken is . Van azonban néhány
kivé te l. A 2. tá blá za t a zt fogla lja ös s ze, hogy mely cs oportok es etében mely
dimenziók között nem volt kimutatható korreláció. A morális énkép korrelált
le gke vé s bé a többive l, különös en a nemi és a tes ti dimenzióval. Ugyanezektől
vá ltozik függe tle nül a c s a lá di énkép is , igaz lényeges en keves ebb cs oportban. A
tizedikes ek ös s zevont cs oportjában és a tizedikes lányoknál nincs kapcs olat a morális
és individuális énkép között s e m, s őt az utóbbiaknál a morális énkép a cs aláditól is
független. Ös s zes s égében tehát főké nt a morá lis dime nzió tűnik más minős égűnek,
mint a többi, mintegy „önálló életet él” az önértékelés as pektus ai között.

2. táblázat. Ös s zefoglaló táblázat az egymás s al nem korreláló énkép-dimenziók

bemutatás ára.

5. 2. 2. A RORSC HAC H-EREDMÉNYEK ISMERT ET ÉSE

Az e ls ő dolog, amely a RO-adatok elemzés e s orán szembetűnő volt, hogy a magas

önértékelés ű s erdülők több vá las zt adtak, mint az alacs ony önértékelésűek. A 20
s zemélytől ös s ze s e n 507 vá la s zt kaptam, ebből 285 a pozitív énképpel rendelkező
fiataloktól s zármazott.
Mive l a mé lylé le kta nba n ke vé s s é járatos olvas ók feltehetően nem is merik ezt a
projektív eljárás t, az ebből nyert eredményeket itt cs ak vázlats zerűen közlöm. A
Rors chach tes zt 10 tintafolt-s ze rű ábrából álló s orozat, melynek egyes tagjai fekete-
fehérek, illetve s zürkék, más ok s zínes ek. A vizs gálati s zemély feladata az, hogy
elmondja , mit lá t az egyé bként nem meghatározott tartalmú, s zimmetrikus pacákban. A
vizs gá la tve ze tő le írja , ma jd e gy hagyományos s zempontrends zer s zerint 5 os zlopban
le je löli a vá la s zoka t. Az é rté kelés 5 s zempontja a következő:
– Fe l fo gá s mó d , ki te r j e d ts ég: a s ze mé l y a fo l t e gé s zé r e a d j a fe l e l e té t v a gy cs a k
anna k v al a me l y r és zl e té r e ; ma gár a a mi ntá za tr a v a gy e s e tl e g a fehé r há tté r r e s tb .
( I. o s zl o p ) ,
– d e te r mi ná ns o k: i tt fő ké nt a z á r nyé ko l á s - , s zí n- é s mo zgá s v á l a s zo ka t j el ö l j ü k ( II.
o s zl o p ) ,
– ta r ta l o m: mi t l á t a v i zs gá l a ti s ze mé l y a fo l tb a n ( III. o s zl o p ) ,
– a v á l a s z s zo kv á nyo s s á ga v a gy o r i gi na l i tá s a ( IV. o s zl o p ) ,
– kü l ö nl e ge s r e a kc i ó k ( V. o s zl o p ) .

Immár s tatis ztikailag is lete s ztelt értelmezés i rends zer tes zi lehetővé a
ps zichológus s zámára, hogy az így kapott je gyzőkönyv alapján felderíts e a vizs gálat
alanyának lelki mozgatórugóit. Az analízis t kiegés zíti bizonyos jelekből s zámolt
mutatók értékelés e is . Az alábbiakban ös s zefoglaló táblázatokban közlöm azokat a
RO-jegye ke t, me lyek előfordulás i gyakoris ágában je le ntős differencia adódott a két
cs oport ös s zehas onlítás akor és röviden is mertetem is ezen jegyek odaítélés ének főbb
krité riuma it.
3. táblázat. A pozitív (+ ) é s a negatív (-) énképpel rendelkező s erdülők
cs oportjában s zignifikáns an eltérő gyakoris ággal jelentkező Rors chach-jegyek. A
v as tagon s zedettek 0. 05-ös , a többi 0. 1-e s s zinte n s zignifikáns ak.

4. táblázat. A s zignifikancia s zintjé t e l ne m é rő, de az előfordulás i gyakoris ág

te ndenciájában különbs éget mutató Rors chach-jegyek.
→ A „ ko mb ” a r r a uta l , ho gy a v i zs gá l ati s ze mé l y l e ga l áb b 3 r és zl e tbő l ko mb i ná l j a
ö s s ze e gé s z v á l a s zá t. ( A DGko mb é s a Gko mb ö s s ze v o ná s á v a l ho zta m l é tr e) .
→ A „ B” a zt j e l ö l i , ho gy a z egyé n mo zgó emb e r t l á t a fo l tb a n.
→ A „ Bs e c ” v al a mi l ye n te s the l yzetr e uta l ó e mb e r - v á l a s z.
→ A „ Hd F” es e té n a s zemé l y fi gye l mé t a fo l t s zü r ké s á r nya l a ta r aga d j a me g, a
fo r ma má s o d l a go s s ze r e p e t j á ts zi k ( p l . „ Le gi nká b b v i ha r fe l hő r e ha s o nl í t”) .
→ A „ Tá j ” j el a te r mé s zet ké p ze té r e uta l .
→ A „ myth” a mi to l ó gi a s zó r ö v i d í té s e ké nt ér te l me ze ndő .
→ A „ s zö r ny” v á l a s z e s e té n a z e gyé n s zö r nys zer ű l é nyt l á t az á b r á n.
→ A „ s a cr um” v a l l ás i a s s zo c i á c i ó ka t j e l ö l .
→ A „ me s e - r e mi ni s zc e nc i a ” me s e i e l e me k, a l a ko k me gj e l e né s e a v á l a s zo kb a n.
→ „ v a gy- v a gy” r e a kc i ó r ó l a kko r b es zé l ü nk, ha a z e gyé n ne m kö tel e zi e l ma gá t
egye tl e n v á l a s z me l l e tt ( p l . „ Ez e gy kutya v a gy e gy l ó ” ) .
→ „ é l e tte l e ní té s ” es e té n a v i zs gá l a ti s ze mé l y ki fe j e zi , ho gy az á b r á n s ze r e p l ő
e mb e r , á l l a t v a gy d o l o g ne m é l ő , v a gy a zé r t me r t má r me ghal t, e l p us ztul t, v a gy
me r t c s a k e gy utá nza t, b á b , r aj z v a gy s zo b o r .
→ A „ G” j e l a fo l t e gé s zé t ma gá b a n fo gl a l ó v á l a s zr a a d ha tó .
→ A „ Dd ” e gé s ze n ki c s i ny fo l tr és zl e tr e a d o tt r e akc i ó .
→ Az „ a s s zo c B” o l ya n tev é ke nys é ge t fe l té te l ez, me l ynek a z á b r á n c s a k a z er e d mé nye
j e l e ni k me g. Az e gyé n e gy s ta ti kus tá r gy ké p ébő l ki i nd ul v a j ut e l a mo zgá s
ké p ze té hez ( p l . „ Ol ya n mi nt e gy l ufi , mel yet fe l fú j ta k” ) .
→ Ha v a l a me l y á b r a e s e té b e n fe l b ukkan a z a s s zo c i á c i ó b a n a he gy, mi nt d o mb o r zati
j e l e ns é g, a kko r „ hegy” - e t j el ö l ü nk. ( A„ hegy” , „ s zi kl a” é s „ s zaka d é k” tar ta l ma k
ö s s zev o ná s á v al ho zta m l é tr e .)
→ Az „ i ntFb ” i nte l l e ktuál i s s zí nv á l a s z, a mi ko r a s zí nt a v i zs gá l a ti s ze mé l y v a l a me l y
fo l tr é s zl e tr e ad o tt v ál a s zá nak a l o ka l i zá l á s á r a has znál j a fe l ( p l . „ Ez a p i r o s i tt
o l ya n mi nt e gy p i l l a ngó ” ) .

A RO-muta tók me gha tá rozott fajta válas zok a rá nypárba á llítá s a iként jönnek létre .
Kivételt képez a Felfogótípus , amely az első os zlop jegyeiből alakul ki, és főként azt
muta tja me g, hogy a vizs gá la t alanya inkább globális an vagy rés zleteiben ragadta-e
meg az ábrákat. Mivel kutatás omban az önmagukat leértékelő diákok cs oportja több
„G” és ke vesebb „Dd” vá la s zt adott, mint a másik, ez azt s ugallja, hogy az ingerek
egés zleges me gragadás a és a negatív énkép között valamiféle kapcs olat áll fenn.
(Enne k érte lmezés ére ké s őbb kitérek).
 Az Élmé nytípus (ÉT ) a s zín- és embermozgás -válas zok arányából jön létre. A
s zínek dominanciája extravertált, a mozgás os s ágé introvertált beállítódásra utal. Az
ÉT mutatót vizs gálva megfigyelhető volt, hogy a magas önértékelés ű s erdülők közül
legtöbben a négyfajta extravertált típus valamelyikébe tartoztak (10-ből 8), míg
ne ga tív é nké ppe l je lle me zhe tő társ aik jóval heterogénebb cs oportot alkottak. Utóbbiak
között is gya kori volt a z e xtravertált típus ok valamelyike (50 %-os előfordulás ),
vis zont má s típus ok is me gje lentek, így az introvertált is .
A pozitív é nké pűek között e gyetlen introvertált tanuló s em akadt, aki nem
extravertáltnak minős ült, az ambiekvális volt. Mindez pers ze nem meglepő azután,
hogy tudjuk, kizárólag az ÉT ba l olda lá t a lkotó e mbe r-mozgá s vá la s zok (B)
előfordulá s i gya koris á gá ba n volt különbs ég a cs oportok között, a jobb oldalon
elhelyezkedő s zín-elem (Fb) gyakoris ágban nem.
A RO-tes zt még két általános mutatót has znál, ezek a Más odlagos Formula (MF) és az
Indula ti T ípus (IT ). Mive l e ze kben nem volt említés re méltó eltérés a cs oportoknál,
fe lé píté s ükre é s é rte lme zé s ükre külön nem térek ki.
Az eredményekkel kapcsolatos előzetes elvárás aim tehát többé-kevés bé
be iga zolódta k. Az a la c s ony önértékelésű tanulók valóban több olyan RO-válas zt
adtak, amely a s zorongáss al hozható ös s zefüggésbe; és az is igaz, hogy a magas
önértékelés s el többnyire extrave rtá lt be á llítódá s já r e gyütt. Ugya na kkor a z e xtra ve rzió
a ne ga tív énképpe l is gyakra n páros ul; a két csoport tagjai kb. azonos arányban adtak
s zínvá la s zoka t.
Fontos me gjegye zni, hogy a RO próbával letes ztelt vizs gálati minta kics inysége
(10-10 fő) miatt eredményeim rávilágítanak ugyan bizonyos ös s zefüggésekre, ezek
megkérdőjelezhetetlen tudományos é rvé nye s s é gé ne k kikiá ltá s á hoz a zonba n tová bbi,
nagyobb mintát felhas ználó kuta tá s ok e lvé gzé s é re le nne s züks é g.

5. 3. AZ EREDMÉNYEK ÉRT ELMEZÉSE

A kutatásból nyert adatok le írás a után mos t következzék azok értelmezés e,

e le mzé s e . Izga lma s fe la da t, főként amiatt, hogy ez fog elvezetni bennünket
té nyle ge s e n a kuta tá s i ké rdés ek megválas zolás ához. Ebben a megvitatásban a kapott
adatok érte lmezés én kívül arra is törekedni fogok, hogy néhol a s zakirodalmi rés zben
idézett más kutatás ok eredményeire is vis s zautaljak, hogy azokkal s aját
eredményeimet ös s zehas onlíts a m. Végül a Rors chach-tes ztből s zármazó adatok alapján
megkís érlem azonos ítani azokat a lelki beállítódásban meglevő különbs égeket, melyek
mintegy alapot adnak arra, hogy az olyan kívülről is me gfigye lhe tő s ze mé lyi
je lle mzők, mint a z é nké p, öné rtékelés , ráépülhes s enek.

5. 3. 1. A Tenes s ee kérdőív eredményeinek megbes zélés e

Mint arról az ad atok is mertetés énél már volt s zó, az általam vizs gált
közé pis kolá s ok e gye s dime nziókban vizs gált és általános önértékelés e egyaránt a
köze pe s ne k íté lt ta rtomá nyba es ik. Pozitív jelnek tekinthető, hogy a morális énképben
kaptam a legmagasabb ponts zámokat, mert ez arra utal, hogy a serdülők erkölcs i
s ze mpontból é re ttne k ta rtjá k magukat, énképükben kiemelkedik s zemélyis égük,
vis elkedés ük etikai s zempontjainak pozitív értékelés e. Szintén pozitív jelens égnek
tekinthető a c s a lá di é nké p többé-kevés bé kiemelkedő volta, amely arra utal, hogy a
s e rdülők s zámára a kortárs ak s zerepének ha ngs úlyos abbá válá s a elle né re is fontosak
a családi ka pcsola tok, a s zülőkhöz, tes tvérekhez való közels ég. Ez véleményem
s zerint azért fontos , mert minden életkorban a cs alád tudja nyújtani a legnagyobb
biztons ágot, a legs tabilabb fogódzót, így az életnek ez a s zegmens e nemcs ak az énkép
egyéb dime nzióira va n kiha tá s s al, hanem az életvezetés re, az élet minős égére is .
Érdekes , hogy a legalacs onyabb öné rté ke lé s t é ppe n a ké rdőívhez általam hozzáadott
nemi dimenzióban adták a tanulók. Azt gondolom, hogy ez a nemi vonzerőnek a
s e rdülőkorba n va ló túl na gy jelentős égének tulajdonítható, illetve annak, hogy ez a
té ma egy olya n te rüle te t foglal magában, amellyel a fiatal cs ak nemrég találta magát
s zemben, nem volt ideje arra, hogy megtalálja benne a helyét, ezért önmagának ilyen
téren való meghatározás a még tele van bizonytalans ágokkal és ezért s zorongás okkal
is . Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt a tényt s em, hogy ez az énkép-
s ze gme ns ne m ré s ze a z e re de ti kérdőívnek, éppen ezért az ide tartozó itemek tes ztbe
való bekerülés ét nem előzte meg próbák és válogatás ok hos s zú s ora. Ebben
kéts égte le nül különbözik a Te nes s ee-s kála szerves rés zét képező többi dimenziótól, s
így a zokka l va ló ös s ze ve té s é t is óvatos an kell kezelnünk.
A nemek ös s zehasonlításában azt gondolom, elég jól kijöttek azok az eredmé nyek,
me lye ke t korá bbi kuta tá s ok is kaptak, illetve amelyek a mi kultúránk s ztereotípiái
s zerint már-már s zinte kötelező érvényűek. Ezek szerint a fiúk elégedettebbek a
fizika i me gje le né s ükke l é s individuális abb lények, a lányok pedig morális an
érzékenyebbek és s zociális an nyitottabbak. A tes tükkel való fokozott elégedetlens éget
a lá nyokná l má r s oka n kimuta tták, és gyakran hozzák ös s zefüggés be a médiában egyre
gyakrabban megjelenő, fizikai tökéletes s éget hirdető reklámhadjárattal, amely ugyan
nem kizárólag a nőke t s zólítja meg, mégis rájuk hat erős ebben, his ze n a s zé ps ég, a
kívá na tos s á g mindig is inká bb feminin jellegű értéket képvis elt a társ adalomban.
Termés zetes nek tűnhet az is , hogy a lányok a s zociális dimenzióban magas abb értéket
kaptak, his zen társ adalmi s zerepük azt kívá nja me g tőlük, hogy az emberi kapcs olatok
te rüle té n kompe te ns e bbe n, ügyes ebben mozogjanak, mint a férfiak; hagyományos an
rájuk hárul az a feladat, hogy az emberi közös s égeket, ezen belül is főként a cs aládot
egyenge ss ék, ös s zetarts ák. Éppen ezért érdekes jelens ég, hogy a családi énképben
s zinte e gyá lta lá n ninc s különbs ég fiúk és lányok között. Nem meglepő vis zont, hogy a
morális énképben a lányok érté kei a magas abbak, his zen a s zocializáció s orán ezek a
ne mi különbs é ge k má r na gyon korán kialakulnak. Például megfigyelhető, hogy az
is kola i ne ve lé s be n a fiúka t gyakrabban és s zigorúbban büntetik, mintha eleve benne
le nne a kultúrá nkba n e gy olya n beidegződés , hogy a fiúk immorális abbak, mint a
lá nyok. Azt gondolom, a z e ffé le s ztereotípiák azért ves zélyes ek, mert önmagát
be te lje s ítő jós latként működhetnek. A közös s égies s éggel s zemben álló individualitás
s zintén aktív, mas zkulin tendenciának tartott beállítódás , nem meglepő, hogy a fiúk
es etében hangs úlyosab b. Véleményem s zerint, a kulturális nemi s zerepekkel
magyarázható az is , hogy a lányok ös s zes s égében pozitívabban ítélik meg magukat a
nemi dimenzióban, mint a fiúk. Nem feledhetjük el ugyanis azt, hogy a társ adalom
ha gyományos an az olyan s zexuális viselkedés re tanít, amelyben a férfi
kezdeménye zőként lép fel, de végül is a nő dönt a kapcs olat létrejöttéről, illetve
meghiús ulás áról. Ez kéts égtele nül fölénnyel ruházza fel a nőt, amelynek könnyen lehet
olyan lecs apódás a, hogy ők (legalábbis s erdülőkorban, amikor a nemi énkép még
kialakulatla n) kompetens e bbnek érzik magukat a nemiséggel ös s zefüggő helyzetek
kezelés ében, mint a férfiak. Ugyanakkor a lányok magas abb nemi önértékelés e talán
az éretts égben megmutatkozó előnyükke l is ma gya rá zha tó.
Ha a fiúk és lányok kilence dike s é nké pé t ha s onlítjuk ös s ze , na gyjá ból ugya na zoka t
a különbségeket lá tjuk, mint fenn, igaz, cs ak a tes tképben van s tatis ztikailag
s zignifikáns differencia. Tizedikben a legfeltűnőbb jelens ég az, hogy a fiúk
önértékelés e vis zonylag nagyot csökken, de valamennyit a lányoké is . Ez az eredmény
ellentmond azoknak az eredmé nyeknek, amelyek azt kapták, hogy az énkép a
középis kola els ő os ztályában romlik, majd ezt folyamatos növekedés követi. A
kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy egyrés zt az általános ból a középis kolába kerülve
me gs oka s odna k a s e rdülők feladatai, más rés zt az is kolában, legfiatalabb generáció
lé vé n a s zoc iá lis ra nglé tra a ljá ra kerülnek (Eccles et al. , 1996, idézi Cole és C ole,
2003). Sa já t kuta tá s om e re dmé nyei azonban azt mutatják, hogy az önértékelés éppen
kilencedik os ztályban a legmagas abb, majd ezután cs ökken. Azt gondolom, hogy ez
inkább az eriks oni elmélettel magyarázható, az identitás krízis a középs ő
s e rdülőkorba n a le ggya koribb és legintenzívebb, így érthető, ha e kkor muta tkozik a
legnegatívabb énkép. Az identitás krízis pers ze elhúzódó jelens ég, és valós zínűleg nem
mondha tjuk, hogy a fiúk egy év alatt túles nek ezen és ezért emelkedik meg az
öné rté ke lé s ük újra tize ne gye dikben. A háttérben valós zínűleg más okok is állnak,
me lye k a zonos ítá s á hoz a zonba n több, és erre a kérdés re jobban fókus záló kutatás ok
lennének s züks éges ek. Nehéz megmagyarázni azt is , hogy a nemek énképének
változás ában mért állnak elő azok a különbs égek, melyeket a 9. ábra mutat. Ugyanis
ha a bból a fe lté te le zé s ből indulunk ki, hogy az identitás krízis annál előbb jelenik
meg, minél előbb kezd el az egyé n s erdülni, a kkor a lá nyok es eté be n kellene korá bbi
é le tkorba n je le ntke znie , his ze n tudjuk, hogy az ő érésük előbb megkezdődik. Ehelyett
vis zont a zt lá tjuk, hogy a lá nyok kics it kés őbb jutnak el önmaguk leértékelés éhez, és
ez a folyamat las s abb, elhúzódóbb, mint a fiúknál. Ta lá n lehetne úgy érve lni, hogy a z
idő múlás ával, az egyre érettebbé vá lá s s a l a lá nyokra e gyre na gyobb s zoc iá lis
fe le lős s ég hárul, míg a fiúk es etében a cs aládról való leválás okozhatna egy
rövide bb, á tme ne ti zökke nőt, amely után azonban jobban feltalálják magukat. A
lényeg azonban az, hogy ilyen ké rdé s e k me gvá la s zolá s á hoz vé gig ke lle ne köve tni a z
egés z s erdülőkor folya ma tá t, his zen ha cs ak három évre fókus zálunk, ha a nagy
egés zből kiragadott egyetlen da ra bká t e le me zzük, a z s züks é gs ze rűen fé lrevezető
eredmé nyeket ad. Eredmé nyeim nem longitudinális vizs gálatból s zármaznak, tehát nem
fe jlődé s t, vá ltozá s t, ha ne m c s upán különbs éget mutatnak, ami mögött kohors z hatás is
állhat.
Mindenképpen érdemes azonban felfigyelnünk arra, hogy a cs aládi énkép
folyamatos an romlik kilencediktől tizenegyedikig. Az ös s zevont mintában ez az
egyetle n dime nzió, amely ilye n mintázatot mutat, ha csak a lányok adatait nézzük,
akkor pers ze több is van. Véleményem s zerint, ez a cs ökkenő tendencia nagyon jól
s zemlélteti, hogy az életkor előrehaladtával hogyan cs ökken a cs alád s zerepe, miként
fordul a s e rdülő egyre inká bb s aját kortárs ai felé. A kilencedikes diák s zámára még
nagyon fontos a cs aládi fés zek, majd fokozatos an ves zít jelentős égéből. Hogy ez a
cs aládi énképben végbemenő hanyatlás a s erdülés s el együtt járó fokozatos leválás s al,
az önállós odáss al és az autonómia elérésével állhat ös s zefüggés ben, azt az is
alátámas ztja , hogy kile ncedikben a fiúknál magasabb a dimenzió értéke, mint a
korá bba n s e rdülő lányoknál. Mindenes etre az pozitív jelens égnek tekinthető, hogy
nincs enek nagy, drámai es és ek a cs aládi énképben, inkább s zelíd, fokozatos
c s ökke né s t lá tunk.
Az évfolyamokat ös s zehas onlítva mind a teljes mintában, mind pedig a fiúk
es etében azt lá thatjuk, hogy a családi énkép kivételével mindenhol a tizedikes ek
é rtékei a legkis e bbek; a z ös s ze s ített mintá ba n a tes ti, a nemi é s a telje s dimenziókban
s zignifikáns s zinten, míg a cs ak fiúkat tartalmazó cs oportban a nemi és teljes énkép
mutat s zignifikáns cs ökkenés t. Ez arra utalhat, hogy ahogy az idő előrehaladtával
e gyre fontos a bbá vá lik a ne mek vis zonyában való s ikeres s ég, annál többet foglalkozik
a fiatal azzal, hogy az élet eze n területén ő mennyire tud megfelelni, és az ilyen
intenzív önmagára figyelés termés zetes en mindig bizonyos fokú s zorongás s al is együtt
jár. A cs ak lányokat tartalmazó minta más fajta változás okat mutat.
Miké nt a 8. á brá n lá tha tó, náluk a morális és s zociális énkép kivételével
minde gyikbe n á lla ndó c s ökke nés tapas ztalható, de las s ú, s zelíd mértékben, ezért nem
mutatkozik s ehol s zignifikáns e ltéré s . Ugya nakkor a morális dime nzió a többive l
elle ntétes te ndenciát muta t, vagyis a lányok erkölcs i érzékenys ége globális
öné rté ke lé s ük c s ökke né s é ve l párhuzamos an növeks zik. Érdekes ös s zefüggés ez, és
cs ak alátámas ztja azokat az eredményeket, melyeket a korrelációk kapcsán is láttunk,
mis ze rint a morá lis é nké p a többi dimenziótól rés zben különállónak tekinthető, nem
minden es etbe n köve ti a többi dimenzió változás át. Megítélés em s zerint, a morális
é nké p pozitíva bbá vá lá s a is a lányok növekvő s zociális feladataira, felelős s égére
való reakció, his zen az etikus vis elkedés mindig az emberi kapcs olatokban nyer igazi
értelmet. Ezt alátámas ztja az is , hogy a morális énkép a teljes énkép mellett csak a
s zoc iá lis s a l korrelál minden es etben.
A te lje s öné rté ke lé s s e l va ló s zoros kapcs olata miatt nem mondhatjuk, hogy a
morá lis é nké pe t a többitől telje s e n e ls zige te lten kelle ne kezelni, ugyanakkor
koncentrálnunk kell azokra az as pektusokra is , melyekkel úgy tűnik, hogy ez az énkép
s e mmifé le ka pc s ola tba n ne m áll. Ilyen els ős orban a nemi dimenzió. Az eredmények
azt mutatják, hogy aki erkölcs ös nek tartja magát, az nem feltétlenül gondolja magáról,
hogy cs inos és a más ik nem számára kívánatos , és fordítva. Ez pers ze egyrés zt
evidenciának is tűnhet, his zen a más ik nemmel való s ikeres s égben s oha nem az volt a
fő s zempont, hogy a s zemély „jó ember” legyen, attól függetlenül, hogy a
p á rvá la s ztá s b a n, a s zoros , e gé s z é le tre s zóló ka pc s ola t kia la kítá s á ba n a zé rt ne m á rt,
ha a pa rtne r e gys ze rs mind „jó ember” is . Úgy tűnik, – és ez megint eléggé evidens –
hogy a s erdülők még nem azok s zerint a s zempontok szerint ítélik meg önmagukat,
mint ideális partnert, mint azok az érettebb s zemélyek, akik tartós kapcs olatra
töre ke dne k. A mora litá s é s s zexuális s ikeres s ég ilyen mértékű egymás tól való
függe tle ne dé s é ne k ugya na kkor pers ze kedvezőtlen társ adalmi konzekvenciái is
le he tnek, és véle mé nyem s zerint kapcs olatba hozható azzal a beállítódás s al, hogy a
s zexuális kívánatos s ág, a vagánys ág gyakran ös s zefüggés t mutat az
e rkölc s telens é ggel, s őt a devia nciával. Ezt a ma már s zinte általános nak mondható
tá rs adalmi beállítódá s t pe rs ze csak tovább erős íti a média, melynek s zereplői s ok
es etben a s zexuális érzékekre, ös ztönökre nyíltan ható, de morális értékeknek
s ze mme l lá tha tóa n hiá nyá ba n levő figurák. Nem cs oda, ha a fiatalok, akik ilyen
mintá ka t lá tna k ma guk körül, úgy gondolják, hogy a más ik nemmel való kapcs olat
s ike re s s é ge és az, hogy az ember milyen erkölcs i normákkal bír, egymás tól teljes en
független dolgok. Holott ezeknek nem feltétlenül kellene függetleneknek lenniük
egymástól. Hogy ezt a ma i ember mégis gyakran így értékeli, az véleményem s zerint
a bba n gyöke re zik, hogy a s ze retet és a s zexualitás mára valahogy s ajnálatos an
különvált egymás tól, és a s zexuá lis ka pc s ola tban egys ze rűen kevés s é fontos az, hogy
a pa rtne r olya n embe r le gyen, akire erkölcsi értelemben építeni lehet.
Serdülőkorúa król lé vé n s zó, termés zetes en azt s em hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a
s zóba n forgó é nké p-dime nziók s zétválás a az éretts ég, integrálts ág hiányaként is
felfogható. Mindezek nagyon mes s zire vezető kérdés ek, öss zes s é gé be n ta lá n le zá rható
a téma azzal, hogy nem feltétle nül s zerencs és az, ha a nemi és a morális énkép
egymás tól teljes en függetlenedik.
Érdekes kérdés az is , hogy a tes tké p mié rt éppen a moralitá s s al nincs s ok es etbe n
kapcs olatban. His zen elvileg például a családi énképnek is ugyanannyi köze lehetne a
te s tte l va ló elégedetts éghe z, mint a morális nak. Mégis azt látjuk, hogy a cs aládban
elfoglalt hely és a tes tkép között s zoros abb kapcs olat áll fenn. Megítélés em s zerint, a
cs alád óriás i jelentős é gé t mutatja ez is ; tudniillik aligha képzelhető el, hogy általános
tendencia lenne, mis zerint a pozitív cs aládi légkörben élő fiatalok egyben objektíve
s zebb tes ttel és jobb fizikai adotts ágokkal is re nde lke zné nek. Sokkal inkább arról va n
s zó, hogy akik nagyobb biztons ágban érzik magukat otthon, azoknál a fizikai
me gjelenés s zubjektív me gíté lés e is pozitívabb. A családi énkép példájának kiemelés e
pers ze itt kis s é önkényes módon törté nt a ré s ze mről, his zen a morális kivételével
s zinte bá rme lyik má s ika t is e mlíthettem volna a tes tképpel való kapcs olat
s zempontjából, mivel az együttjárás más hol is kimutatható.
Ha az egymás s al nem korreláló dimenziók táblázatát megnézzük, két dologra
figyelünk fel azonnal. Az egyik a már említett jelens ég, a morális énkép
függe tlenedés e a többi, főként a nemi és a tes ti énképtől. A moralitás nak ez a külön
élete azért érdeke s , me rt azt s ugallja, hogy az alacs ony önértékelés vis zonylag jól
me gférhe t a ma ga s erkölc s i érzékkel, a pozitív morális énképpel, és fordítva is igaz:
egy önma gá va l álta lá ban elégedett ember nem feltétlenül tartja magát jónak és
tis ztes s éges nek. A más ik figyelemreméltó dolog az, hogy a táblázat főként
kile ncedikes és tizedikes ta nulókat jelöl, a tizenegyedikes ek cs ak hároms zor
fordulna k e lő.
Mire utal ez? Els ős orban arra, hogy az éréss el párhuzamosan a serdülő egyre
inká bb ké pe s le s z kia la kíta ni egy átfogó, minden területet integráló énképet. Míg
kile ncedik és főké nt tize dik os ztályban (ahol az általános önértékelés a
le ga la c s onya bb), a s e rdülő több é nké pé t e ls zige te lte n ke ze li e gymá s tól, a ddig
tizenegyedikre az integráció többé-kevés bé megtörténik, és a fiatal különböző
énré s zeit elke zdi egys égbe n látni. Érdekes kérdés , hogy ez mért vezet a lányoknál
ne ga tíva bb, a fiúkná l pe dig pozitívabb önértékelés hez. Amennyiben a korábban már
felvázolt utat követjük mos t is , erre az lehetne a válas z hogy azért, mert a lányoknak
na gyobb s zoc iá lis é rinte tts é gük következtében többféle s zerepnek kell megfelelniük,
többfé le he lyze the z ke ll a lka lmazkodniuk és ezért énképük integritás át nehezebb
fenntartaniuk.
Mive l kutatás omba n mindös s zesen három generáció s zerepelt (15-17 éves ek), nem
vá lla lkozha tom a rra , hogy a z é nkép változás ait tökéletes en végigköves s em;
eredményeim főként a középs ő s erdülőkor fejleményeit mutatják. További érdekes
kérdés ek megválas zolás át tenné lehetővé annak megvizs gálása, hogy miként alakul az
önértékelés a továbbiakban, mi a folytatódásuk azoknak az énképben lejáts zódó
folyamatoknak, melyek itt, a középs ő s erdülőkorban elke zdődtek.

5. 3. 2. A RORSC HAC H-T ESZT EREDMÉNYEINEK MEGBESZÉLÉSE

A kutatás számomra egyik legmeglepőbb eredménye az volt, hogy az alacs ony

önértékelés ű s e rdülők a Rors cha ch-tes ztben általá ban s zínvonala s abb vála s zoka t
adtak. A kombinált válas zok s zázalékos értéke s zignifikáns an magas abb náluk, de
figye le mre mé ltó, hogy a G válas zok is ebben a cs oportban s űrűs ödnek jobban. A
kombinálás egyé rtelműen a magas abb s zínvonal jele, arra a képess égre utal, hogy a
s zemély képes egymás tól függe tlen ingereket ös s zerendezni, azok között kapcs olatot
ta lálni. Így a benyomás ok ös s zes s égéből egés zleges s éget cs inál. Az intellektuális
s zínvonal mellett ez a fajta válas z ezért bizonyos értelemben alkalmazkodóképes s égre
is utalhat, arra az erőfes zítésre és képes s égre, hogy a s zemély olyan kapcsolatokat
találjon a különböző inge re k között, melyek eleve nem adottak.
Ha sonló je le ntés e va n a G elemnek is , ez is az ingerek egészleges megragadás áról
s zól, annyi különbs éggel, hogy ez itt egye tlen s zemlé le ti aktus ban történik me g.
Miféle kapcs olat lehet a globá lis látás mód és az önértékelés alacs ony s zintje között?
A világ egés zleges és zlelése azt feltételezi, hogy a s zemély képes legyen a sok
különböző információ ös s zerende zé s é re , azok es etle ge s ös s ze ne m illé s e elle né re is .
Ez a s zemlé le tmód te há t egy cs omó nehézs éggel, energia befektetés s el járhat,
különös e n a kkor, ha a z e gyé n még kevés s é integrálódott s zemélyis égét igyeks zik
egys égében megragadni. A külvilágból s zármazó ingerek, értékelés ek különbözős ége
cs ak még nehezeb bé tes zik ezek integrálás át; a s okféle elvárás ös s zezavarja a
s zemélyt, aki végül teljesen elbizonytalanodhat abban, hogy milyen is ő valójában,
illetve milyennek kellene lennie. Egys zerűbb a magas önértékelés t fenntartani akkor,
ha az egyén képes s zelektálni az információk között, ne m és zlel és dolgoz fe l minden
ingert, cs ak azokat, melyek me gerős ítik a már meglevő énképét. Véleményem s zerint,
a Rors chach táblák egés zleges megragadás a és az a mód, ahogyan a s zemély a világ
dolgait s zemlé li, analógiá ba hozhatók egymás sal, így serdülőkorban a globális
lá tá s mód pozitíva n korre lá lha t az önértékelés alacs onyabb s zintjével. Ebbe az
é rte lme zé s i ke re tbe jól be ille s zthető az is , hogy a magas önértékelés valamivel több
Dd válas s zal járt együtt, amely kis rés zletre adott reakcióként arról tanús kodik, hogy
a pozitív é nké pe t jól kis zolgá lhatja az olyan látás mód, amely az egés znek valamely
kis darabjára fókus zálva ki ké pes zá rni a teljes s e l va ló s ze mbenézé s le hetős égét.
Mint a s zemélyis égps zichológiai rés zben a s zakirodalom áttekintés e s orán arról már
volt s zó, e z fe lfogha tó úgy is , mint a s zemély védekező, elhárító reakciója az
énképpel dis s zonáns információkkal s zemben.
Ezt a ma gyarázatot le ginkább mégis az támas ztja alá, hogy az alacs ony
önértékelés ű s erdülők ké ts ze r annyi ember-mozgás válas zt adtak, mint önmagukkal
elégedett tá rs aik. Na gyon egys zerűen fogalmazva, ez arra utal, hogy az alacs ony
önértékelés jobb önis merettel já r e gyütt. Ez a z e re dmé ny, noha e ls ő hallás ra
meglepőnek tűnhet, his ze n a mentá lis e gé s zs é gről korábban kialakult
elké pzelés einkne k elle ntmond, tökéletes en illes zkedik azoknak a s orába, melyeket
Ta ylor é s Brown (2003) is is mertettek. A befelé fordulás , az intenzívebb önis mereti
te vé ke nys é g é s igé ny a ne ga tív énképpel rendelkező s erdülőknél kiemelkedőbbnek
tűnik, ugyanakkor azt is látnunk ke ll, hogy a s ze mé lyis é g be á llítódá s á ba n,
élménytípus ában nem lehet egyértelmű, merev besorolást alkalmazni. Ez amiatt van,
mert a s zín-válas zok arányában nincs különbs ég a két cs oport között. Az
öss zehas onlítá s alapjá n az de rül ki, hogy a magas önértékelés pozitívan korrelál az
extraverzióval, vis zont az alacs ony önértékelés és az introverzió között nincs ilyen
kapc s ola t. Va lójá ba n az es etek felében a negatív énképpel is extravertált beállítódás
já rt e gyütt. Iga z ugya na kkor, hogy a pozitív énkép s ohas em jelent meg együtt az
introverzióval, míg a negatív igen. Ös s zes s égében tehát azt mondhatjuk, hogy a magas
önértékelés többnyire extravertált s zemélyeket jellemez, vis zont ez egyirányú
kapcs olat, vis s zafelé már nem működik: attól még hogy valaki extravertált nem biztos
hogy egyben magas az önértéke lé s e is . Va lójá ba n vizs gá la ti s ze mé lye im többs é ge
e nne k a típus na k va la me lyiké be volt bes orolható, 20 tanuló közül 13. Mint az
e re dménye k bemutatás á nál e mlíte tte m, a má s ik ké t muta tóba n (MF é s IT ) ne m volt
kimutatható s emmiféle különbs é g a ké t c s oportba n, mindös s ze s e n a nnyiba n
különböztek egymás tól, hogy az ÉT -hez has onlóan az IT is heterogénebb mintázatot
muta tott az alacs ony önérté ke lés űeknél. Nem s zabad ebből mes s zemenő tanuls ágokat
levonni, de úgy tűnik, mintha a ne ga tív é nké p vá ltoza tos a bb s ze mé lyis é gje lle mzőkkel
fordulna e lő együtt, mint a pozitív. Bizonyos értelemben ez is utalhat arra, hogy a
túlzotta n pozitív öné rté ke lé s rigid, egys íkú s zemélyis éget eredményezhet.
D ÉVAI M ARGI T (1988, 567. old. ) s ajnálkozás át fejezi ki, hogy egyik 9-14 éves ekkel
végzett, s zintén a Tenes s ee-s kálát has ználó énkép-kutatás ának eredményeként azt
kapta, mis zerint a ta nulók többs égét az önértékelés nek csupán a közepes s zintje
jellemzi, és keves en vannak azok, akik a magas kategóriába es nek. Ha az énkép
pozitív jellegét önmagában nézzük, a kkor a kuta tónőnek kéts égtelenül igaza van,
his zen ninc s a vilá gon olyan ember, aki ne a pozitív énképet tartaná kívánatos nak.
Főként, hogy ezt olyan (megíté lé s e m s ze rint kis s é s zte re otip) voná s okka l hozzá k
kapcs olatba, mint nyitotts ág, s ikerorientálts ág, autonómia, ős zintes ég s tb.
És e z a zt his ze m minda ddig telje s e n rendjén is van, a míg e gy proje ktív e ljárás s al
nem nézzük meg, hogy ezeknek a küls ődleges pozitív tulajdons ágoknak milyen latens
me c ha nizmus ok á llna k a hátte ré be n. Attól kezdve, hogy nyilvánva lóvá válik, mis ze rint
a ma ga s önérté kelé s mögött gyakran igen s zerény önis meret áll, nem feltétlenül kell
s a jnálkoznunk azon, ha a gyerekek vagy éppen s erdülők többs ége cs ak köze pe s
önértékelés s el rendelkezik.
Ugya na kkor ne fe le djük e l a zt s e, hogy a már idézett Taylor és Brown adaptív
értékkel bíró illúziókról bes zél, melyek következtében a magas önértékelés ű s zemély
kevés bé s zorong és jobb a közé rze te . Ez a z é n Rors c ha c h-a da ta imból is kide rül. A
negatív énképpel rendelkező s erdülők s zignifikáns an gyakrabban adtak HdF, „s zörny”
és „myth” válas zokat, illetve tendencia mutatkozott a „hegy”, „s zikla” és „s zakadék”
e gye s íte tt ta rta lmá na k túls úlyára is . A fels orolt RO-jegyek mindegyike a fokozott
s zorongás melle tt s zól. A vallá s i e le me k e lőfordulás át jelölő „s acrum” gyakoris ága
bűntudati konfliktus okat jelez. A „táj” tartalom (amely pozitív énkép mellett egys zer
s e m fordult e lő) egyfajta világ elől elzárkózó, befelé fordulás i tendenciát tükröz,
melynek lehetnek önis mereti eredményei is , de elmagányos odás s al, társ talans ággal is
járhat. Arról nem bes zélve, hogy a világtól való elfordulás éppúgy lehet védekezés ,
mint a magas önértékelés ű s ze mélyek hárítás ai; a s zemély úgy reagál s aját
inkompe te nc ia -é rzé s é re , hogy mintegy megfutamodva önmagába s záll. A befelé
fordulás nem jelent feltétlenül és minden es etben jó önis meretet is . Ilyen maladaptív
véde ke zé s az élette le níté s, mint különleges reakció túls úlya is a negatív énképű
s e rdülőkné l. Az é le tte le níté s nem megküzdés , mert hiányzik belőle az ehhez s züks éges
erő, hanem egys zerű tagad ás. A s zemély mintegy letagadja valós ágos élethelyzetét,
e lvonja be lőle az élő ta rta lma t, e zzel minte gy mis ztifikálja , e lvontabb s zintre helye zi,
me gs ze lídíti – de csak a ma ga s zámára. Ami nem élő, a z kevés bé valós á gos , é s a mi
ke vé s bé va lós á gos , a z ke vé s bé ijes ztő. Azt láthatjuk tehát, hogy az alacs ony
önértékelés ű s zemélye knek is megvannak a maguk elhárító mechanizmus ai, jóllehet
e ze k ige nc s a k különböznek a zoktól, melye ke t a magas öné rtékelés űek has ználnak. Ott
az információk tudatos ulás előtti megs zűrés ét, s zelektálás át láttuk; a védekezés nek
azt a módját, amely tá vol ta rtja az énképpel inkonzis ztens tartalmakat. Itt vis zont a
tudatos u lás , a megis me ré s utá ni s a rkítá s , le ple zé s , ta ga dá s te c hniká já t lá tjuk, a me ly
na gyobb tuda tos s á gra é s jobb önis meretre utal ugyan, de kevés bé adaptív, his zen a
tuda tos ulá s s a l a z é nké p mindenképpen negatívabbá válik, s ezen az utólagos hárítás
már nem s okat tud s egíteni.
A fa ntá ziá lá s s a l va ló kompenzálás nak, a mis ztifikálás nak, mint védekezés nek a
s zerepét húzza alá az a tény is , hogy a negatív énképpel rendelkező s erdülők több
mitológia i é s mes ei e le me t, a la kot s zőttek bele válas zaikba (a „myth” válas zok
s zignifikáns an gyakoribbak náluk, a mese-reminis zcencia es etében csak tendencia
muta tkozik).
Általános s ágban az alacs ony önértékelés ű cs oport adott több válas zt majdnem
minde n olya n ka te góriá ba n, a hol végül s zignifikáns különbs ég mutatkozott. Ez alól
kivé te lt ké pe z a „va gy-va gy” különleges reakció, amely a más ik cs oportban volt
gya koribb. Amikor e gy s ze mé ly ilyen reakciót ad, azzal azt fejezi ki, hogy nem
köte le zte e l ma gá t e gye tle n válas z mellett s em teljes en, vagyis nem vállal érte
fe le lős s éget. Az ilyen s zemély nem akar hibázni, ros s z válas zt adni, feltehetően azért,
mert fontos s zámára, hogy jó be nyomás t ke lts en a vizs gá la tvezetőben.
Amennyiben feltételezzük, hogy a magas önértékelés ű s zemélyek az énképükkel a
konzis zte ns he lyze te ke t ke re s ik, akkor érthetővé válik, hogy ez a reakció náluk les z
gyakoribb. Az ilyen s zemély nem vállalhatja annak kockázatát, hogy egy ros s z válas z
mia tt e s e tleg negatív kritika é rje , e zé rt inká bb ne m köte le zi e l ma gá t. Ne m
s zignifikáns s zinten a magas önértékelésű c s oport a dott több „intFb” vá la s zt is , a me ly
elaborációs jelnek tekinthető, é s így a z e re dménye s e lhárítás jegye .
A Rors c ha c h-te s ztből s zárma zó a da tok egy úja bb dimenzióval ga zdagították az
énképről alkotott felfogás unka t. A Te ne s s e e -ké rdőív nagyon jó es zköz ahhoz, hogy az
énkép tudatos , többnyire küls ő s zemlélő s zámára is megfigyelhető komponens eit
felmérjük. A s zemély önleírás t alka lmaz, elmondja milyenne k éli me g önma gá t,
miközben azon s zempontok s ze rint é rté ke li s ze mé lyis é gé t, me lye ke t mi fe lkíná lunk
ne ki. Hogy a te s zt eredmé nyeként ponts zám formájában kimutatható magas vagy
a la c s ony öné rté ke lé s t a s ze mé ly hogya n é ri e l, a z telje s e n tis ztázatla n marad.
Következés képpen elvileg előállhat olyan képtelen helyzet, hogy két teljes en
különböző ka ra kte r a zonos ponts zámot produkál, és ebből a rra köve tke zte the tünk,
hogy tökéletes en egyformák. Az általam alkalmazott projektív eljárás előnye ezzel
s ze mben a z, hogy e gyré s zt a s ze mé lyis ég tudattalan tartomá nyaiba is betekinté s t
enged, más rés zt pedig nem kínál fel s em értékelés i, s em értelmezés i támpontokat,
nincs enek keretek, a s zemély szabadon as s zociá l. Ezze l a s zemélyis é gé ne k,
öné rté ke lé s é ne k olya n dime nziói is megnyílnak, melyek egy kérdőív s zámára
hozzáférhetetlenek. És mint a fenti értelmezés ből láthattuk, ezáltal más fajta
köve tke zte té s e kre is jutha tunk.

6. ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVET KEZT ET ÉSEK

Az é nké p a ps zic hológia e gyik leggyakrabban kutatott területe. A s erdülőkor

vá ls á gos idős zakában talán mé g nagyobb jelentős ége van annak, hogy a s zemély
hogyan és zleli önmagát, mint bá rmikor má s kor, his ze n ekkor a z é nkép még ne m
s zilárdult meg teljes en, a fiata l keres i önmagát és helyét a világban.
J elen kutatás omban megpróbáltam adatokat s zerezni arról, hogy milyennek látják
ma guka t a s e rdülők. Ere dmé nyeim s zerint a túlnyomó többs ég közepes en magas
önértékelés s el rendelkezik. A fiatalok a morális és cs aládi dimenzióban értékelték
ma guka t le gmagasabbra, és a nemiben s zülettek a legs zerényebb pontértékek. A
nemek közötti ös s zehas onlítás e re dmé nye i a rról ta nús kodna k, hogy a fiúkná l a te s ti é s
individuális énkép a pozitívabb, a lányoknál pedig a morális és a s zociális . A más ik
két vizs gált dimenzióban és a teljes önértékelés ben nincs lényeges különbs ég.
Az évfolyamoka t ös s zehas onlítva az derül ki, hogy a kilencedikesek a
legelégedettebbek magukkal, majd az önértékelés cs ökken. Ennek a hanyatlás nak
ugya na kkor má s fa jta íve va n a fiúknál és a lányoknál. A fiúk es etében tizedik
os ztá lyba n vis zonyla g na gyot es ik az önértékelés , majd tizenegyedikben újra
megemelkedik. A lányoknál kis ebb mértékű, de folya matos a bb c s ökke nés
ta pa s zta lha tó.
Az öné rté ke lé s többnyire e gys éges nek tekinthető abban az értelemben, hogy a
különböző énkép-dimenziók a legtöbb es etben korrelálnak egymás sal. A legkevés bé a
morá lis é nké p muta t ha s onlós ágot a többivel, főként a nemi és a tes ti dimenzióktól
függe tle ne dik gya kra n. A te lje s énkép vis zont mindegyik as pektus s al magas an
korrelál.
A Rors chach-teszt eredményei azt mutatják, hogy az alacs onyabb önértékelésű
s e rdülők né mile g jobb önis me rettel rendelkeznek, befelé fordulás ra és globális
lá tá s módra kis s é ha jla mos a bbak. Ugyanakkor azt nem jelenthetjük ki, hogy
introvertáltak lennének, míg a magas önértékelés leggyakrabban extraverzióval
pá ros ul. Az a la c s ony öné rté ke lés nagyobb fokú s zorongás s al jár együtt.
A pozitív énkép fenntartás a magas önbecs ülés es etén gyakran úgy valós ítható meg,
hogy a s zemély az inge re k között aktívan s zelektál és cs ak rés zinformációkra figyel.
A negatív énkép ezzel s zemben annak a már említett globális abb látás módnak lehet az
eredménye, amely arra kés zteti az egyént, hogy minden információt feldolgozzon és
azokat megpróbálja integrálni.
Egymá s s al ös s ze ne m illő tartalmak es etén ez az integráció nehézs égeket okoz, a
s ok, e gymá s na k olykor e lle ntmondó információ elbizonytalanítja az egyént és
cs ökkenti önbecs ülés ét. Különös en igaz lehet ez a s erdülők es etében, akik még
meglehetős e n ins ta bil é nké ppe l rende lkezne k. Éppen e zé rt a z ő e lhá rítá s i
me c ha nizmus aik között gya k rabban s ze re pe lhet a tagadás , mis ztifikálás , e s e tleg
inte llektualizálás , igaz ezek kevés bé tűnnek adaptív megoldás oknak, mint amiket a
magas abb önértékelés űek alkalmaznak.
Ha mind a pozitív, mind pedig a negatív énkép elhárítás okat feltételez és von maga
után, akkor hol van az önértékelés optimuma? Mondhatnánk, hogy középen, vis zont
ne m tudha tjuk, hogy a köze pe s önértékelés ű emberek milyen elhárítás okat
a lka lma zna k, e lké pze lhe tő, hogy ők mindkettő félét, es etleg kis ebb gyakoris ággal. Ha
pedig így van, akkor ez a megoldás miért lenne optimális abb, mint a más ik kettő. Úgy
vélem, hogy a megoldás Rogers nél van, aki nem az énkép minős égére helyezi a
hangs úlyt, hanem annak elfogadás ára. A „teljes s éggel működő s ze mé lyis ég” nem a z,
aki hárítás okkal tartja fenn pozitív énképét, nem is az, aki negatív módon, kritikus an
ítéli meg önmagát. Az önmagát megvalós ító ember Rogers s zerint az, aki nagyobb
torzítás októl mentes en, reális módon képes magára és a világra tekinteni, pontos an
tis ztában van hibáival és erényeivel, és önmagát mindezekkel együtt fogadja el. Ilyen
értelemben es etenként félrevezető lehet, ha egy énkép-kérdőív eredményei alapján
próbáljuk meg az embereket kívánatos nak (magas önértékelés ) és nem kívánatos nak
(a lacs ony önérté ke lé s ) címkézett kategóriákba behelyezni, his zen ez a kategorizálás
s emmit nem mond nekünk a lényegről, vagyis hogy egy bizonyos s zemély képes -e
arra, hogy reális an lás s a és elfogadja önmagát. Kéts égtelen, hogy a nagyon negatív
é nké p ne m le he t kívá na tos , mert azt implikálja, hogy a s zemély komoly önelfogadás i
gondokkal küzd. Ugyanakkor e gy köze pe s s zintű önértékelés i ponts zám mögött állhat
az önme gvalós ítás szintjé t jobban megközelítő ember, mint egy kiugróan magas érték
mögött. Az ilyen ember tis ztába n va n hiá nyos s á ga iva l, köve tke zé s ké ppe n ne m é rté ke li
ma gá t na gyon ma ga s ra , de ha rmonikus és derűs s ze mé lyis é g, a ki olya nna k foga dja e l
magát, amilyen. Éppen ezért, talán a s okféle forgalomban levő énképet vizs gáló
kérdőív é s te s zt me lle tt ki ke llene fejles zteni néhány olyat is , amely nem azt méri,
hogy a s zemély milyennek látja önmagát, hanem azt, hogy mennyire tudja elfogadni
s a já t s ze mé lyis é gé t, me nnyire kiegyens úlyozott ember. A Q-rendezés technika ilyen
s zerepet tölt be.
Az énké pe t, a reális s zemlé letmódot és önelfogadást mérő tes zteket párhuzamos an
kellene alkalmazni, így az önértékelés nagy területe egés zen más fajta megvilágítás ba
kerülhetne.