ADY ENDRE

A DUNA VALLOMSA

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunnk, ez a vn rka,
Mikrl taln sohase lmodott
Az si barlang-tzek ta
Ez a kznys Eurpa.
Megloptam a vn Iszter titkait,
Titkait az rnyas Dunnak.
Magyar fldn ravasz a vn kujon,
Hisz ltott bsabb csodkat.
De akkor pletyka-kedve tmadt.
Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt s csacska-rszeg.
Tncolt, dalolt, kurjongatott, meslt,
Budapestre fitymlva nzett
S gnyos ntkat ftyrszett.
Taln Szent Margit hres szigetn
llott velem rszegen szba.
(Ma is flve kalimpl a szivem
S hajh, mr rgen ksik e nta.
Ugye, Iszter, vn folyam-rka?)
Nagy-komoly lett akkor a vn Duna.
Torkn hlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszkos zseni.
Alig mert nzni a szemembe
S n vallattam kemnyen, egyre.
No, vn korhely, lttl egy-kt csodt,
Mita ezt a tjat mossa
Spadt vized, rnyas, szrny vized,
Mely az reg rnyakat hozza.
Gynjl nekem, vn falurossza.
Mindig ilyen bal volt itt a vilg?
Eredend bn, lanyha vtek,
Hideglels, vergds, knny, aszly?
A Duna-parton sohse ltek
Boldog, ers, kacag npek?
S halk mormolssal kezdte a mest
A vn Duna. Igaz az tok,
Mit mr sokan sejtnk, h, mind igaz:
Mita zgva kivgott,
Boldog npet itt sohse ltott.
A Duna-tj bs villmhrit.
Fl-emberek, fl-nemzetecskk
Szmra kszlt szgyen-kaloda.
Ahol a szrnyakat lenyestk
S ahol halottasak az estk.
Sohse lesz msknt, gy rendeltetett,
Mormolta a vn Duna habja.
S boldogtalan kis orszgok kztt
Kinyjtzott a vn mihaszna
s elrohant tlem kacagva.