"Erleves" reggelre:

Volt egyszer kt jgtmb. A hossz tlen keletkeztek egy szikls, bozttal krbevett
regben, a hegyoldalt bebort erd kzepn. Makacs kznyssggel mregettk
egymst. Viszonyuk meglehetsen hvs volt. Nhny "jnapot", egy-kt "jestt".
Semmi tbb. "Jgtrsrl" sz sem volt. Mind a ketten azt gondoltk a msikrl: -
Igazn eljhetne hozzm! De a jgtmbk egyedl nem tudnak elmozdulni a helykrl.
gy nem trtnt semmi s a jgtmbk mg jobban nmagukba zrkztak.
Az regben lakott egy borz, aki egy nap gy fakadt ki:
- Milyen kr, hogy itt bent kell lennetek! Gynyren st a nap odakint!
A kt jgtmb feljajdult. Kiskoruk ta tudtk , hogy a nap a legnagyobb veszlyt jelenti
szmukra.
Meglep mdon azonban, most az egyik jgtmb azt krdezte: - Milyen a nap?
- Csodlatos... Maga az let. - vlaszolta zavartan a borz.
- Csinlhatnl egy kis rst az od tetejn... Szeretnm ltni a napot! - mondta a msik.
A borz nem vrta meg, amg megismtli. Frt egy kis lyukat a gykerek kz s a nap
meleg, enyhe fnye aranysugrknt hatolt be az regbe. Nhny hnappal ksbb
egyszer dlben, ahogy a napfny felmelegtette a levegt, az egyik jgtmb szrevette,
hogy olvadni kezd s kis patakk vltozik. Mskppen rezte magt, nem volt mr tbb
ugyanaz a jgtmb, ami eddig. A msik jgtmb is ugyanezt rezte. Pr nap mlva a
jgtmbkbl kt kis folycska kezdett csordoglni. Ki is folytak az regbl s nem
messze onnan, csillog kis tavat alkottak, amelyben az g kkje tkrzdtt.
A kt jgtmb mg rezte sajt hidegsgt, de ezzel egytt a trkenysgt s a magnyt.
A kzs aggodalmat s bizonytalansgot is. Felfedeztk, hogy keletkezsk egyforma s
valjban szksgk van egymsra.
Jtt kt tengelice s egy pacsirta, hogy szomjukat oltsk. A rovarok ott zmmgtek a t
krl, egy puha, hossz fark mkus pedig megfrdtt benne.
s ebben a boldogsgban ott tkrzdtt a kt jgtmb, akik most szvet talltak
maguknak.
Olykor elg egy napsugr. Egy kedves sz. Egy kszns. Egy simogats. Egy mosoly.
Ilyen kevs dolog elg ahhoz, hogy boldogg tegyk azokat, akik krlttnk lnek.
Akkor mirt nem tesszk ezt?