"Erleves" reggelre:

"Az anym, Hazel, krumplit pucol, n pedig valdi szrmegallros, filmcsillagokra

emlkeztet kabtjban, magas sark cipjben s csods vrs brsony kalapjban
flanglok le-fel a konyhban.
Nzd, anya, n vagyok a kicsi Hazel! rikkantom vidman.
felnz, s knnyes szemmel rm mosolyog, n pedig teljes mrtkben tudatban
vagyok annak, hogy milyen ennivalan aranyosan festek gy beltzve. Ngyves
vagyok akkor, s anyt a bartomnak tekintem.
anya, ez csodlatos! Nagyon tetszik! Ksznm, ksznm, ksznm!
kiltom, s vgigsimtok a suhog, puha, barackszn szatn nnepi ruhn. Anya
boldogan mosolyog. Kilencves vagyok, s nha olyan szmomra, mint egy jtev
tndr.
Boldog vagyok, hogy jvre fiskolra mehetek, s nem kell tbb itt laknom
ordtok torkom szakadtbl.
Ha tovbbra is gy viselkedsz, n is boldog leszek, hogy elmsz vg vissza
dhsen.
Mikzben prblom visszafojtani feltrni kszl knnyeimet, anya megjegyzstl
srtve s dbbenten kiviharzom a szobbl. Tizenht ves vagyok, s gyakran kerlnk
sszetzsbe egymssal. Ilyenkor az ellensgemnek tekintem.
Sikerlt! Megcsinltam! King professzor jelest adott! ugrok talpra mmorosan, s
meglengetem a leckeknyvemet a konyha flledt levegjben. Anya rendkvl bszke
rm, s ennek rmre vad gyzelmi tncot lejtnk az asztal krl. Huszonegy ves
vagyok, s anya a legnagyobb rajongm.
A repltr hangosbemondja szinte rthetetlenl recsegi a figyelmeztetst: Krjk a
Great Fallsba indul 405-s jrat utasait, kezdjk meg a beszllst! Oly sok ven
keresztl n voltam az, akit anya srva bcsztatott, ezttal azonban n maradok, s
rajtam a sor, hogy pityeregjek. Rnzek, s mikzben megfogom a kezt, olyasmit
teszek, amit ngyves korom ta nem tettem.
Ne menj el! knyrgk.
Mire megsimogatja az arcomat, s gy szl:
Mr megvan a jegyem, drgm.
Szorosan magamhoz lelem.
Csak akkor engedlek el, ha meggred, hogy karcsonyra visszajssz.
Ht persze, hogy visszajvk vlaszolja a knnyeivel kszkdve.
Harmincht ves vagyok, s anya a bartom. Ezttal rkre."