"Erleves" reggelre:

"gy lj, hogy visszanzhess. Ne haraggal, hanem rmmel forgathasd t emlkeidet,

visszafel. Nehogy sajnlkoznod kelljen... Okosan lj. De fleg: szpen. Gazdagon, ne a
sz anyagi rtelmben, hanem szellemeikben. Ahogy a vonul vadak hagynak nyomot
maguk utn, gy hagyj te is. Hogy rd talljanak, ha keresnek. Hogy rd tallhasson, aki
keres. Hogy ne felejtsk el a vonulsodat. Jeleket hagyj a vilgban, tged jelzket.
Gondolatokat, amelyek rd mutatnak. Emlkeket, brmilyen, csak markns legyen...
akkor jl ltl. Akkor ltl helyesen. gy lj, olyan megfontoltan, okosan s szpen,
hogy mg az elmls fjdalmt is eltakarja a jles emlkek felizz melege. gy lj!"
Hankiss Jnos
"Azt mondjk, az emlkezet letet ad a hall utn. Taln van benne nmi igazsg, de
csak ha elfogadjuk, hogy az emlkeinket kellemes tvolsgbl szemlljk, mint ml
lobbansokat vagy alkalmi szikrkat. Ha mohk vagy ktsgbeesettek vagyunk, ha
nagyon akarjuk, ha utnunk nylunk, s megprbljuk ket elrni, mi trtnik? Olyan
gyorsan eltnnek a szemnk ell, hogy azon tndnk, lteztek-e egyltaln. A trkk
taln az, hogy meg kell szeldtennk ket. Ha megtanuljuk a tenyernkbe zrni,
kincsknt rizni az apr, de ragyog pillanatokat, s ebben tallni valami megnyugvst.
Klnben semmi msra nem jk, mint hogy esznkbe vssk: elkstnk. Hogy ami
elveszett, rkre elveszett."
Emylia Hall
"Mita meghalt, pihenek. Utlag rzem csak, milyen lzas, termszetellenes
feszltsgben, negyvenkt fokos lzban ltnk egytt, szntelen veszekedsek s
kibklsek kztt. Aki azt lltja, hogy az lethsg, lvezkpessg s elementris
tehetsg ilyen mrtke semmiv lehet egyetlen pillanat alatt, az vak s tudatlan. Jelenlte
azta is sokszor tvist rajtam, mint egy forr erram, megijeszt, megrz, felkavar
lelkem mlyig. Tudom, rzem, tapintom, hogy az, lthatatlanul, de slyos sajtos
lnyegvel, mindazzal, ami egynien s flreismerhetetlenl ."
Szepes Mria
"Megcsoltam a keresztet, ott fnt a t fltt, s odaszrtam a sr fejhez. Hogy nyoma
legyen az Istennek ott is, ha mr arra jrt. Nyoma legyen. Lthassa mindenki: ott jrt, s
ezt meg ezt csinlta. Az Isten. Ez a roppant nagy fekete medve, aki gy kszl a vilg
fltt, hogy nem lehet tudni, mikor, hol... de egyszerre csak tlp az emberen, s a vilg
stt lesz, vak s siket. Csnya s dgszag. Mindentt, amerre a nyoma elkanyarog.
Ht n keresztet csoltam a nyomra, nyrfa keresztet, fehret, szpet, egyeneset, ott,
ahol engem eltaposott. Nyomorkk, mint medve a hangyt."
Wass Albert