"Erleves" reggelre:

Volt egyszer egy tkletes veggoly, sem egy repeds, sem egy kisebb hiny,
horpads nem volt rajta, gynyr gmbly volt, llandan fnyes... Vigyzott is
magra nagyon, nehogy valami baja essen, llandan tisztn tartotta magt s fnyesen,
de mgsem
Nem volt bartja, pedig a tkletessgt, mg azzal is fokozta, hogy minden
veggolynak segtett, ahol s ahogyan csak tudott. Kedves volt hozzjuk, ha valami
hinyzott nekik, a sajtjt is odaadta s mgis hiba iparkodott, csak csak nem akart
senki bartkozni vele. Sokszor bnatosan nzte a tbbi veggolyt, amint vidman,
nha-nha egymsnak koccanva, nagyokat kacagva csilingelskkel, egymssal
jtszadoztak, egyik msik, mg a srba is bele-bele gurult, nem trdve azzal, hogy
elveszti fnyt.....
Ilyenkor kszsgesen szaladt oda, lemosni, szrazra trlni, hogy a msik visszanyerje
csillogst, de alig kapott mst, mint egy ksznmt, s a msik nem maradt vele
bartkozni, jtszani, hanem gyorsan visszagurult a tbbiekhez s a kvetkez
pillanatban, mr nem is ragyogott olyan szpen.
Sehogyan sem tudta ezt megrteni a tkletes veggoly..... s elgurult egy blcs
emberhez.
- Nocsak-nocsak, ht te mit keresel itt? - krdezte.
- Szeretnm, ha vlaszolnl nekem. Mirt nem szeret engem a tbbi veggoly?
Tisztelnek,becslnek, de nincs egy igazn,j bartom, pedig mindent megprbltam,
hogy legyen legalbb egy....!
Nzte , nzte az ember az veggolyt, sehol egy karcols, sehol egy horpads s
gynyren csillogott.
- Tudod, kedves veggoly elrulom a titkot : Tl tkletes vagy!s, hogy rajtad kvl,
kevs ilyen van, a legtbb veggolynak van valamilyen hibja, de nem trdik vele,
mert tudja brmilyen , mgis csak egy veggoly. Mg ha nem is tkletes. De, ha
tged meglt, megltja tkletessged s szpsged, eszbe juttatod, hogy nem
tkletes, pedig egyik, msik iparkodik, hogy k is olyanok legyenek. Csakhogy k
akkor nem rzik jl magukat, csak feszengnek, eltnik a vidmsguk, a
termszetessgk, mg vgl gy dntenek, hogy nem baj, ha nem tkletesek, de van
bartjuk, hiszen a bartjuk sem tkletes, de k gy szerettk meg egymst....s eszkbe
sincs emiatt szomorkodni.
Az veggoly sokig hallgatott, legbell nagyon szomor lett, hiszen sem tehet arrl,
hogy tkletesre formltk, ahogyan a tbbiek sem, hogy nem tkletesek.
Megksznte az embernek a vlaszt, s kigurult az ajtn, mikzben nedvesen csillogott,
mintha srna....