eÁfiuút

s(ihtae
Az-o§llAP lt

.t.rr

§t
A múlt születése

Edward kidder

Az osl|APAN
A MŰ EREDETI CÍME: ANCIBNT JAPAN

A FORDfTÁS AZ ELSEVIER PUBLISHING PROJECTS SA, LAUSANNE

l9?7, Évr KIADÁSA ALAPJÁN KÉszÜLT

@ ELSEVIER PUBLISHINo PRoJEcTs sA, LAUSANNE, 1977

FORDITOTTA GY. HORVÁTH LÁSZLÓ

A FORDÍTÁST SZAKMAILAG FERENCZY LÁSZLÓ ELLENÖRIZTE,

AZ EREDETIVEL RADNÓTI §ÁNDOR VETE1TE ECYBE

A múIt születése sorozat szerkeszíő bizoltsóqa

JOHN BOARDMAN, az Oxfordi Egyetem tahóru
BASIL GRAY, a British Museum Keleti Régiségek Osztályának nyugalmazou íelügyeffie

DAVID OATES, a Londoni Egyetem Régészeti Intézeténekproíesszora

COURTLANDT CONBY, szerkes ztő

A CÍMOLDALLAL SZBMKÖZTI KÉPEN A ruMEDONO KANNONKÉNT ISMERT ARÁNYOZOTT FASZOBOR LÁTHATÓ. SOKAN SÓTOKU
HERCEG, BUDDHISTA SZBNT SZOBMNAK TARTJÁK. A NEM SOKKAL A HERCBG HALÁLA UTÁN, A 7. SZÁZAD ELEIÉN KÉSZÜLT
ALKOTÁST A HÓRJU.DZSI KELETI RɧZÉBEN,A JIJMEDONÓBAN ÓMIK, A KÖZÖNSÉG RrTKÁN TEKrNIHETI MEC.
MAGASSÁGA 2,15 MÉTER.
BEYEZETÉS
Nem is olyan régen még valóban vá|aszra várt az a gya-
kori kérdés:,,Kik a japánok?", de az elmélyúlttórténel-
mi, nyelvészeti, mitológiai, szociológiai, geológiai és ré-
gészeti kutatások után ma már inkább csak az a kérdés,
ha kérdésmég egyáltalán: ,,Mikor lettek japánokká?"
Addig, amíg a természet ki nem formált egy bizonyos
határozott földrajzi alakulatot, amelyet Japánnak ne-
vezhetünk, a területén élő embereket aligha mondhatjuk
,japánnak".
Ez a könyv ajapán íöld és nép eredetének vizsgálatát
tűzte ki célul. A világ más térségeihezhasonlóan Japán-
ban is több mint ezer éve a véletlennek köszönhetően
bukkantak fel régiségek,és a sírlosztogatás is azóta fo-
lyik. A céltudatos és tudományos vizsgálódás, régészeti
feltárás azonban egészen újkeletű ezen a területen. A né-
hány, nyugatról érkezett idegen 1875 és 1914 közötti spe-
kulatív vizsgálódásai úáLn a 20. század első íelénekjapán
úttörői következtek, majd pedig a régészeti kutatás óriá-
si fellendülése a II. világháború után. A kötetünkben
közölt felfedezé§ek szinte kivétel nélkúlaz utóbbi har-
minc évben születtek, de hátterükben ott ál1 a japán mi-
tológia s ott vannak az t. sz. l. évezredből fennmaradt
kínai és japán nyelvű írott emlékek. A japán őstörténet
mélyen visszanyúlik a paleolitikumba, s pillanatnyilag
több feltárásra kijelölt terűlet található itt, mint bármely
más országban.
A szigetlakók nemzedékeinek kultúrája, táplá|kozá-
sa, hiedelemvilága, lakáskörülményei kezdenek alakot
ölteni a szemünk előtt. Kiderúl, hogy a Kínából átvett
rizskultúra és vasóntés, a koreából átszármazott budd-
hizmus hozzáidomult egy hierarchikus társadalom kö-
zösségi természetkultuszának és samanizmusának ko-
rábbi hagyományaihoz. A 8. századta véglegesen meg-
gyökerezett a jamato uralkodók isteni eredetébe vetett
hit, kiváltságos voltuk is teljes mértékben elfogadottá
vált, s végül is erre épült fel a Kínától átvett politikai
rendszer, amelyben a teljhatalmú császárt alárendelt hi-
vatalnoki réteg támogatta. A kormányzat azllán egy
család kezében összpontosult, s a császári eszmének ez
lett a fő Védőbástyája.
A régészetikutatás nem mindenütt kapcsolódik ása-
táshoz: a templomok restaurálása során régi épitőik keze
nyoma is sok mindent elárult; a kőalapzatok felfedték
letűnt paloták. templomok és városok alaprajzát. hely-
Zetét. nagyságál és szerkezetét. Ujabban azonban az
ilyen területeket is gyakran feltárják ásatással, hála a
,,történeti archeológia" rohamos terjedésének,de erre a
népesség robbanásszerű növekedése s a nagy városöve-
zetekben való koncenttálódása miatt is szükség van. Ja-
pánt sohasem szállta meg sikeresen idegen hatalom a
tengerentúlról egészen a II. világháború végéig,követke-
zésképp sohasem fosztották ki, A szörnyű polgárhábo-
rúk és természeti katasztrólák - tájfunok, földrengések,
villámcsapások, áradások - azonban nagy pusztítást vit-
tek végbe. De a régi hagyományokhoz való kitartó ra-
gaszkodás a romba dőlt épületek és szobrok rendszeres
restaurálásához v ezetelt Lz éyszázadok során, a kézmű-
vesség hagyományai pedig a mai napig fennmaradtak, s
a szobrászok most is a régi eljárások szerint munkálják
meg hagyományos szerszámaikkal az anyagot és az ősi
szellemben_
A sintó szentélyek rendszeres újraépítéseidőről időre
több mint ezeréves szerkezeti formák állandósulását
hozta magával, Még ma is annak a lakóházépítési stílus-
nak ajegyei élnek tovább, amely az időszámításunk sze-
rinti első század,okban, a Jajoi-korban alakult ki.
IDORENDI TABLAiZAT'u

mmo Kis Cmberc§oportok na8yvadra vadá§nak, kaücs- es 1l2 E,&ésűl a Kodzsiki

718
-
palakő €§zközöt€t keszit€net Fudzsivaía Fuhito ósszáűtja a Jóíó_törvényeket; 757-ben
20m0 A íöldhidat elszakadna\ lepnek életbe
15 000 Es,élű kapsíó€szkö26k, kétélű peügék 1m Hk&zü a N/,on soti
Mikíoütek 724-749 Sómu csiszir uralkodása; ó az első cs.iszár, aki üsszavonul
724 Éwakon felépítik a Taga-dz§ot, a közpoúti eíódöt az emisik
DzsómoD E§,§edas/agodeoyekkeszülnek (ezók) ellen
l0m0 vadiá§zat,gyűjtögeté;száíadöldihá}rs2at 729 Kómjó, Sómu csiszír feleége, született Fualrsivara
7000 T§D8.ípÉrti h,lác*q bD8€íi étetet ry,újtösÉtése a szokásokat meg§zegve trónra lep
5000 szet§ártveíeDrházak 74l A taítományokat üta§ítják tartoínrinyi kolostorok és
3000 DiG,matt-,geszt€Dy€gr,,újtögetJa építé§ere
ver€nhrá8oportok, kidol8ozottabb a§a8€deDyek 'ls2 Felsz€ntelik a Nagy Buddhát a heidzsói Tódai_dzsib€n
20m Icilrkdnik e Dás/ tn5,1ó §Zmédbalmo|q kókóóL é§?rkon 154 Kinából meg€rkezik Gandzsin, megalapitja a Tósódai{zsit
1000 A lakos9á8 létszáma csól*eú e§ a Ricu szekrit
165 Dókjó, a pap miniszterclnök lesz (770_ben 9áműák)
bjoi 300 NemÉsítettriz§t terme§ztenek É,§zak-Kiósúq nómi árpa 781-_806 Kammúcsászáruralkod.i§a
2m Bevezeü a bronz ha§znrilatít 183 A kormány §zerk€zetét átalakitják, a hivatalnokok §zínit
B€vezetik a vas }á.náIatát csökkentik, és a Közpoíti Taltományokban megütják
l00 Kilai Líí§at az oína§írokban a ma&ínt€mplomok épít€sét
i. e. Helyben óntött bronde§.verck 784 A főváro§ Nagaokíba költöák
789 JaPáD c§apatok sűyos veíeégeket szenvednek az emisiktól
i. sz. Hclyben kovácsolt vas€§zközot (ezóktól)
BíoDáarangokai önt€net a Bek a8Éíüdelen 194 A fóváros Heianba (Kjótóba) költöák
l00 Riz§terme§zti' töó§réget D]á. a l(ángaiól é§zatra i§ 80l szakanoue Tamüainarót kin€vezik főparancsnoknak az
107 ró0 rabEzolgát tútdenek Va-6ldól a Línai udrrarba emi§ik (ezók) ellen; 80,1betr legyőá őket
kb. 22o Himúo. Jamatai kinÁly§ág §áD,i!!óje 805 száicaó visszatéí Kínából, €§ a Hiei-hes,en megalapítja
2ű A kíDai üdvÉr lm bronztii.Ht, tót Laldot €s mis ciktoket a T€ndai szektát
kűd cscr€be va-6ld uíalkodónójibel aiándékaiert 806 Kú&ai vi§§zat€r Kínából, es a Kója_hegyen 8t6_ban
mega|apitja a sin8on szeküit
Régisírot Halom§írokemeles€ 810 Heidz§óvoltc,s.i§zfum€gí,róbáljavisszakóltóztetni
300, 258 szudzsitr .Ésí§aáí",valMúl€g a jamato alatt e§,€sített afóuiíost Naír{ba; szaga császir létrehozza
Yary 318 törAek el§ó feje a Kuódo{okoót, az ügyintézessel és rendeletek
kb. 380 Koreábán létíehozá.k l\f,maná Lolóniát kibocsáiá§ival fo8lalkoó császáíi hivatalt
kb,4N Nintotu ca&ZííajaDato áIam feje 616 Heianban megszervezik a ,(eóíiJr\, a c§iszári Rendőí§€got
kb.475 Ajanato á aE Lolgoüdációja a lovas ú€rnesek alatt 83E Kí!ába indul a tizenkettedik, utolsó követség Fudzsivara
kb.507 531 Keitai c$á!Záí ürálkodá§a 858 Jolifu§za lesz a kilenéves Szeiva császir régense, ettől
kezdve 8 Fudz§ivaník ra8adják magukhoz a vezeté§t
538 va8y Petc§éból áüozát e bsddhiZnü§l a szogák erogadják 894 Hivatalosan felfúga€§ztik a Kínába való utazísokat
552 985 A GoDsin nevii pap megalkotja az Ódz§ó-jósút, a Dzsódó
539-57l Kifim€i c§á§zár ualkod.í§a
cliszta Fötd) taEít
588 Elt€zdit az A§zuta{cra epíráét 995,Io27 Fudzsivaía Micsinaga iiányitja a koíEányzatot
592-ó2a szuitoc§á§zím6u,altod,Á§. l0l0 Murawaki udvarhölgy ektoiban iia Íneg^ Genrlz§i
5%-6n sbtoku heí§eg e I€8.D§ Monogalafit
@1 Felepü az elsó Hóűn6i lo52 A Mappó (a Törvény vége) negiósolt dátuma
Köv€t§eg hdul Kínób€, sok szerzet€s mery tsnllmínjnitra; 1053 Udzsiban a Bjódó-iDt t€mplommá alakítják át Fudz§vara
a Línaiak megsértrfitnek az űdyózlöb.§za stílu§áú Joíimicsi sziámiía
a3 sótoku heí€e8 csalidját kiiítját 1069 Go-szandzsó császií uralkodá§a alatt mogalapitják
a Ki o kudz § ól. a D oklJÍffltumhivatalt, annak elleDőrze§€f e,
@5-{í Taita-refoím, szoga megeyilkolíM uüáD
a v€zetó
ho8y a tulajdonosok törvenye§e! jutottak-€
az ó$zɧ fóld c.r.;ri alá keriil
f€Dnnato§ág
a íöldbirtokokhoz
óó0 Dó§o ü$szatér Kfuábl, E€alapítja a Ho6szó §zektít
1086 1087 Az lrJz€n, a vi§szavonult c§í§Zííok uralmát sirakava volt
662 Tencsi csásáí me8alkotja az Ómi pol8áIjogi €s
császir kezdi

63
búnt§tőtöívényet€t
szila Kofta partjai&íl olpusztitia ajapíúflotüítj
1156 A Hósen-polgárMbonj az utódlráser1 a Tainík le§rőzik
a Minamonjkat €s G+siraka}t csá§aírt ütetik a tóDra

670
Észak-Kjli§út megeódítik
Az €l§ö Hórjú_dzrit t]üz pusztitja el
l l59 A Heidzsi-lázadás, sikertelen f€lk€l€6 a Tairák elleq Taira
Kijomori a mini§zterelnök
672-a6 Temmu c'§á§zár uralkodása
l l75 Hónen sónin me8alapítja a Dz§odó (Ti§zta Föld) szekét
1180-1185 A G€mpei-Mboni a Minamotók és a Tairák közötq lég
ó84 A. nyolc flÁg-rendszEr (kabarE) ll€yezf,'té§
a T&aidzsi; Minamoto Joíitomo gyóze]Jnet arat a Tainák
694 Dzsitó c§á§aímó hivatalos fóvárost alapit Fudzsivarában
íö|ótt
7o2 Ébtb€ lép a Taiho-törvénygynjleDény
708 R€z_ €s ezústpénzeLet boc&itaüak ki hivatalosan
7l0 Ggmmjó c$íszámő új fóvárost alapít Heidzóban l / A Fudz§i-hegy, japán órök szimbóluma 3776 méter magasra
emelkedik majdnem a tengerszintről. Manap§ág emberek ezíei
m᧧zák meg nyaranta, de a régiek nagy ívben kikeriilték, mivel
igen aküv nilkán volt. Kb. 300 éve szünt meg mróködíli, addig
alaposan kiérdemelte az ősi elnevezést, ugyanis Túzhegynek
hiúák.
 ,rru
l. |APAN E§ REGESZETE
8 | Japán és régészete

JAPÁN FÖLDR AJZA l lapán (a név Marco Polo
Dzsipangujának elíorzitott alakja) egy hosszú szigetvo-
nulat része, amely mintha az ,,ázsiai színház" hátsó ülés-
sora lenne. A három fősziget mindig is ,japán" volt:
Honsú (Fősziget), Kjúsú(Kilenc Tartomány) és Sikoku
1Négy Tartomány). Japán mindig lennhatósága alá tar-
tozónak tekintette Hokkaidót 1Északi TengeriÚt,; is, de
ez a legészakibb sziget kevésséérdekelte egészen addig,
amig azt hitték, hogy alkalmatlan a rizstermesztésre, s
amíg az ainuknak nevezett, többnyire ellenséges nép lak-
ta. Amikor az oroszok l820 körül terjeszkedni kezdtek
a tengereken, Japán potenciális ütközőként bevonta ér-
dekövezetébe Hokkaidót, de az egyenlő státust csak jó-
val később adta meg neki, S ha már itt tartott, leszakított
két jókora darabot a Kurili-szigetekból is, az Oroszor-
szággal víVott 1905-ös háború után pedig elfoglalta Sza-
halin déli felét.
A Rjúkjú-szigeteket még a l7. század elején ragadta el
Kínától, ezért ezek akkor is ,japánnak" számítottak,
amikor a világháborúban elszenvedett vereség után Ja-
pánnak le kellett mondania Koreáról, Tajvanról és
egyéb új szerzeményekről.
Sem Hokkaidó, sem a Rjúkjú-szigetek nemjelentősek
Japán történelmi fejlődése szempontjából, viszont lon-
tos szerepetjátszottak ajapán Őstörténetben mint termé-
szetes kapcsok Japán és más térségek között. Ez a könyv
mégis főként a központi területekkel foglalkozik, a szi
getvilág kialakulása előtti időktől az i,. sz. 12. századig,
vagyis azza| akorral, amelyet ajapánok Kodainak,Régí
(vagy Osi) kornak neveznek, s amely után a ,,középkor-
ként" jelölt időszak kezdődik.
Japán Korea- és Kina-orientációja elkerülhetetlen kö-
vetkezménye volt földrajzi helyzetének. Minden fontos
kulturális hatás dél felől érte az orsz ágot: ezl azllat járta
2 / és a mai Japán, A korai tartományok (kinagyitott rész)
Az ósi
mint közigazgatási egységek határa nagyjábóla 8, század vé8éIc
alakult ki, a Meidzsi-kormány a 19. században azortban nagyobb
prefektúrákra osztotta az ország területét.
3 / A mezőgazdasági vidékek képe alig változott az éyszázadok
során. A hagyományos eljárásokat alkalmazzák ma is: itt
datolya\zilvát ./árllanak léll raktárolá5ra,
Japán és régészete |9
a kereskedelem is. Az északnak némi aranya volt, s mint
később kiderült, rengeteg szene, Itt már a múlt századi
iparosodás szükségessé tette a jó vasúthálózatot, de az
egysínú ,,rakétavonatok" Tokiótól északra azért még
mindig csak a tervezőasztalokon léteznek.
Az i. sz. 7. században lapání kőzígazgatási okokból
tartományokra (kuni vagy koku) osztoííák. Ezeket a
Meidzsi-korszakban, l868 körül kevesebb szárnú pre-
fektűra (ken) váltotta fel. A tudósok azóta is a tarto-
mányneveket használják, noha a lakosság már rég elfe-
lejtette őket. Amikor a japán kultúra bölcsőjében elhe-
lyezkedő kőzigazgatási egységek csoportjáról szólunk,
ma is célszerűnek látszik még a Go-Kinai (Öt Kózponti
Tartomány) elnevezés, mert ennek a csoportnak volt kü-
lönleges fizikai és politikai kapcsolata az udvarral. A mai
postakörzet-beoszíás nagy területeket rendel egy-egy
váIos közigazgatási egységébe. Nem árt, ha ezt tudjuk,
mert az egy-egy város neve alatt felsorolt lelőhelyek
gyakran messze a város határán túl vannak.
A szigetek_et természet formálta tájegységek tagolják.
A_Tóhoku (Eszakkelet) Honsú északi része: a Hokuriku
(Eszaki Partvidék) az északnyugati rész; a Kantó (He-
gyektől Keletre) a nagy keleti síkság és az azt körülvevő
előhegyek; a Csúbu (Középső Rész) a központi hegyek
és az alacsonyabb részek, amelyek a keleti tengerpartra
futnak le, de lényegébena tájegység észak-déli elhelyez-
kedésű; a Kanszai (Hegyektől Nyugatra) a Jamato-
síkság és a környező vidék; a Csúgoku (Középső Tarto-
mányok) Honsúnak a Bel- és a Japán-tenger közt hosz-
szan elnyúló lába. A Beltenger felőli, vagyis keleti rész a
Szan-in (Hegyek Napos Oldala). a Japán-_tenger felőli.
vagyis a nyugati pedig a Szan-jó (Hegyek Arnyékos Ol-
dala). Sikoku és Kjúsúmegtartotta a maga ismert, törté-
nelrni szempontból informatív nevét.
A régészek számára Japán történelme kristálytisztán
áttekinthető. Rétegesen rendeződik, hiszen a japánok
eglmásra halmozták a kulturális szokásokat és társadal-
mi gyakorlatokat, s alig Vetettek el belőlük valamit.
A hagyomány természetszerú továbbélésénektekintik,
hogy új személygépkocsijukat egy ősi sintó szentélyben
szenteltetik fel, majd elhajtanak vele egy közösségi
táncünnepélyre, amelyet eredetileg ajó termés biztosítá-
sa érdekében vezettek be, és kétezer esztendő alatt alig
változott valamit,
Méltán büszkék történelmúknek erre a megszakítás
nélküli áramára. A fóldrajzi körúlmények az utóbbi
20 000 évben természetes módon szigetelték el őket Ke-
let-Ázsiától. A szigetek adta védettségbiztonságérzetet
nyújtott, és időt meg alkalmat arra, hogy a külső megje-
lenósen és a kózös nyelven alapuló egyőntetűség létrejöj-
jön. A mongolok kétszeri betörésének a kudarca tovább
növelte bennük az isteni védettség tudatát. Megőrző,
megtartó beállítottságuk korán kifejlődhetett. A japá-
nok felfedezték, hogy a konfuciánus harmónia elvei sze-
rint békében meglehetnek egymással, s a nyelv, a föld-
művelési módszerek, az egységes közoktatás és a közös-
T-
lOI Japián és régészete

sési ünnepek révénkialakított össáang olyan csoport-

sálemet'teremtett, amely hires kollektív cselekvőképes-
segéról.
-A
szímtalan sziget szűk volt, isten háta mögötti vidék,
ami azonban elságeteltségetjelent az elszigeteltségen be-
lül is. Részben ezzelmagyaráahatő például az őstörténeti
agyagedénytípusok nagy száma, s igy az országszerte
aíáúnos rá;tateti jellegzetességek ellenére az egyes táj-
egységek sokszor külónbözrrek dialektusukban, ceremó-
niáikban, ételféleségeikbenés egyéb szokásaikban. Ezért
gazdag ajapán kultúra ónmagán belül is, s ezért érdemes
az orság minden részébe elulazni.

A JAPÁN TÁRSADALoM / A japánok megtanulták,

hogy üszonylagos harmóniában éljenek csendes-óceáni
szoűvédaiikal - egészen addig, amíg a II. világháboru
előtti ötven esztendőben nem lett túlságosan is nagy tétje
az ipari államot ápláló nyersanyagok utáni hajs/ának.
Ritka esetektől eltekintve leszögezhetjük. hogy Azsiára
csekély hatása volt Japánnak. Hossá évszázadokra
visszairúzódhatott kagylóhéjába. Amikor szükségesnek
+ 7 Úgy mondják, Japánt a Fudzsi-he8y, illetve a §intójelképezi.
Migesik, hogy sintó /rarri oltalmaz buddhista templomot, mint
itt, az l§üama"derában is, a Biva-tó mellett.

5 / A narai Ózpark, sokak szelint ajapán buddhizmus bölcsője,

mütatkozott, a szokásoknak megfelelően követeket kül-

dött ki, kereskedett, tanulékony szerzeteseket indított
útnak. Japán nem vált áldozattá, mert tudni való volt,
hogy nyersanyagforrásai korlátozottak. De erre nem a
földraizi helyzet az egyetlen magyarázat. Japánnak
olyan poütikai rendszere volt, amelyben a mértéken fe-
lüii ambíció általában nem ütötte fel a fejét, inkább má-
sodlagos szinten eredményezett viszálykodásokat, a ha-
talom egyetlen és állandó forrásától egy lépcsőfokkal
lejjebb.
Ajapánok anélkül buktatták meg uralkodóikat, hogy
az egész politikai és társadalmi rendszert megváltoztat-
ták i a siomszédos országokat ebbe belevonták volna.
Gyakran hallani, hogy a kínai császárok jöttek és men-
tek, a japán császárok pedig jóttek és maradtak. Egy
kínai réndszerváltozás országos felfordulással, politikai
zitzavarral |árt, sokszor egyenesen invázióval. s az utó-
rezgéseket egész Ázsia megérezte. Egy japán rendszer-
v álíozás általábancsaládok közti váltást jelentett a hiva-
tali hatalom birtoklásában és az adószedés jogában,
Nem volt föltétlenűl vértelen, de például orgyilkos jófor-
mán sohasem támadt a császárra, hiszen az ő személye
szent, meggyilkolása semmit §em változtatott volna a
dolgok menetén s a közember és az ország folyíaíta a
maga megszokott életét.Az i. sz. 8. században már nem
voliritka, hogy a császár lemondott, de hivatali tekinté_
lyét fölhasználva, maga választotta ki utódját, s így zök-
kenőmentessé tetíe az átmenetet.
Újabb összevetést kínál, hogy a Kínát északról érő
l
,v

fr

állandó fenyegetések miatt a kínaiak érzékenyebbévál- 6/ Kjótóban minden május 15_én megúlik az Aoi-ünnepet
tak a belső fenyegetésekre is, amelyekre ugyanolyan erő_ (rendszerint mályvarózsának fordítják). A vadgyömbérre
emlékezteíő asarum caulescens \eyeleit ajánlják íeI a kam:]Knak.
szakosan reagáltak. Válogatás és gondolkodás nélkül
pusztítottak, s újjáépítésiképességükbe vetett önbizal- 7 / A kjótói Dz§idai_fesztivált, vagyis a kolok ünnepét október 22-én
mukat talán éppen az tápláIta, hogy történelmük során tartják. A hagyományos Heian-kori ruhákban vonulnak f€l, é§
rendszeresen értékőket frissítő, erősítő hatások kívűlről. jelentős töItéoelmi eseményeket elevenitenek meg,
A buddhizmust mint idegen vallást szinte teljesen elsö-
pörték a 9. században, a kolostorokat lerombolták, a
szerzeteseket elűzték. A japánok már-már neurotikusan
őriztek meg mindent, hiszen sosem lehetett tudni, mikor
és honnan kaphatnak újabb ösztönzést. Amikor Kam-
mu császárnak a 8. század második lelében aránytalanul
megerősödött egyházi hatalommal kellett szembenéz-
nie, fizikai erőszak alkalmazása helyett egyszerűen elköl-
tözteííe a fővárost a templomok mellől, s a szekták és
híveik mintegy a levegőben lógva nézhettek új hely után
a társadalmi hierarchiában.
Sok természeti és társadalmi tényező vett részt ajapán
életforma kialakításában: a helyi animista vallás, a sintó,
amely a föld és az ország szeretetét foglalja magában; a
buddhista filozófiátjellemző tolerancia, a világ nyers re-
alitásai előli menekülés; a konluciánus harmóniaeszme;
a törzsi szellem, amely szerint az, amijó a csoportnak,jó
az egyénnek is; s a hierarchiának az a rendszere, amely
mindenkinek kijelölte a helyét a társadalom ranglét-
ráján.
Japán helye a történelemben két meglehetősen elter-
 .{x ,
*,"t
l, ''
-:,:] ':]j,ffj::ffi:
Az egyiket a szá-
iedL. szélsőséses nézet közt található,
iazföldi ázsia'iak és az európaiak vallják, miszerint a ja-
náni nem egvéb derirativ kultúránál. hiányzik belőle a
i.r.mrő sze'iiem. koreai meg dél-ázsiai töredekek ből s
iókora k inai elemekbó] állt össze. A másik nézet. amelyet
iesinkább a helyiek hirdetnek. figyelmen kilül hagyja a
leiröbb külsó hátást, s éppen sajátságosan japán voltuk-
ná.-l loguu larlja eredetieknek a dolgokat.
Miv:el Japán történelmét a szokatlan mérvű folyto-
nosságjellemzi, nehéz határköveket találni benne, ame-
lvek Űtos korszakokat különítenének el egymástól,
Úincsenek inváziók, erőszakos va lláste rjeszt ések. radi-
kálisan új politikai rendszerek. A változások álta|ában
olvan zöki<enőmentesen zajlottak le. hogy alig lehet
,,beskatulyázni" óket. A buddhizmus bevezetése az i, sz,
6. században, a 7. századi Taika-reform, a főváros 8,
század v égi átköltöztetése ugyan tekintélyes belvillongá-
sokat eredményezett, ám a fejlődést nem törte meg,
A koraijapán történelmet azért mégis feloszthatjuk na-
gyobb szakaszokra.
KORAI TÖRTÉNFLEM / Az őskori ember a száraz-
földön érkezett, s végigjárta a paleolitikum vadászó és
nutlliOs.ti' szakaszái mig vegút feltalálta a fazekassá-
iát. A-.r...p.d.nyek zsinórmintás díszítésérőlkapta a
bzsómon (Zsinórminta) nevel a következő. mintegy
l0 000 évig tartó, jórészt neolitikus kor.
A kontúensen végbement politikai változások, illetve
hatásaik elértékJapánt is, kezdetét vette a rizstermesztés
és a fémek elterjedése. Ez már a Jajoi-kor, amely az idő-
számításunk evjtti utolsó századoktől az időszámítá-
sunk szerinti első századokig tart, s nevét egy tokiói lelő-
Heidzsó, az ősi Nara, 7l0-tő1 784-ig főváros. Geometrikus
8 /
alapíajzúterül€tén a buddhizmus €lőtti történelem néhány fontos
emiéké és halomsirok közé ékelődő templomok találhatók.
helvről kapta. Ez a mezögazdasági forradalom terület-
szeiző maiakodásokat eredményezett a kialakuló törzsj
csoportok közt, amelyeket a kínai források ,,országok-
ként" emlegetnek. A hatalom központja a jamatói sik-
ságra tevődbtt át, és ott is maradt a 1,9. század végétg.
Á törzsi csoportok közti verseny, a területi terjeszke-
dés és a nyersanyaglelőhelyekért vívott harc egy erős
törzs, a jamato kiemelkedését eredményezte, ame,|y h1;
talmas sirokat építettnemeseinek. A r(oln (Régi Sírok)
megnevezés azt a háromszáz esztendőt jelöli,. amely. ta-
nújá volt ajamato állam megjelenésénekajapán civilizá-
ció bölcsőjében.
Az, hogy hogyan igyekezetl ez a töízs megszerezni a
vezető szérepet, részletesen olvasható két könyvben, a
Kodzsikibei és a Nihon Sokhanvagy Nihongil:an. A ja-
mato törzs e két dicsőítő múvétaz i. sz. 8. század elején
állították össze. A császári vonalat igen távoli időkbe
vezetik vissza, s isteni eredeténél logva különlegesjogok,
ka| rlházzák fel. Az istenségek hierarchiája éppoly ki-
dolgozott bennúk, mint az arisztokráciáé. A ,,császár" a
pa{-kirá|y, az á||amvallási ceremóniák feje és a politikai
ügyek irányítója.
-Á tutt"iat. kapcsolatok a délnyugat-koreai Pekcse
királysággal egyre szorosabbak lettek, a politikai nézet-
eltérése[ádélkelet-koreai Szillakirálysággalpedigegyre
erősebbek. E kapcsolat folyományaként buddhista,kul-
tikus tárgyak ér[eztek Pekcséből, s a három nagy udvari
család -áSzoga, a Mononobe és a Nakatomi; a Szogá-

kat hagyományos szálak fűzték a külföldhöz - között
csak mógjobban fokozódott a vetélkedés.A Szogák erő-
politikájának köszönhetően a buddhizmus végül elfo-
gadottá vált az udvarban, s az uralkodók székhelyét
Nara prefektúra egy kis körzetében, Aszukában alaki
tották ki.
A TÖRTÉNELMI KORSZAK / Az Aszuka-korszak
(í. sz. 552-645) íehát az első igazán tórténeti korszak
Japán történelmében. Kezd kialakulni a papi réteg, irás-
tudók kis csoportja túnik fel az udvarban, kifinomult
művészi és épitészetielképzelések öltenek formát. Szui-
ko császárnő és Sótoku herceg ösztönzésére az egyes csa-
ládok sorra szerényebb méretútemplomok építésébe egyes pozíciójában a Fudzsivarák ültek, végállomásá-
fogtak. A templomépítésfelgyorsult a Szoga család bu-
kása s azoknak a rendeleteknek a kibocsátása után. ame-
lyek a Taika-reformot eredményezték 64í {46-ban, A kor-
márryzás mintáját a kínai bürokratikus rendszertől köl-
csönözték, amelynek gyújtópontjában a császárállt. Ah-
hoz azonban, hogy ez a szisztéma múködjék, hivatalos
palotákra és egy városra volt szükség.
Japánban az első hálózatos alaprajzú város a Fudzsi-
varáké volt Aszukától északra. Dzsitó császárnő tette
ide a székhelyét i. sz. 694-ben. Ezt a kort célszerű volna depresszió után, amelyet a Mappó váltott ki (a Törvény
késői Aszuka-Fudzsivara- (645-1rc) kornak nevezni,
de egyelőre sajnos be kell érnünk a nem szerencsés, mű-
vészeti-történeti Hakuhó jelöléssel.
Fudzsivara főváros, noha aprólékosan megtervezték,
valószínúleg sosem települt be teljesen az alatt a tizenhat söpörték a Tairák, akik pedig később a Minamotóktól
esztendő alatí, amig használták. 710-ben Gemmjó csá-
szárnő új, Heidzsó nevű várost építtetett még északabb-
ra. Ma Naraként ismerjük, Szilla ellenséges lépésekövet-
keztében Japán elvesztette utolsó barátját Koreában, s
az új eszmékértmost már egyenesen Kínához kellett for-
dulnia.
A férfi és női tennók - ma császárnak nevezzük őket
a buddhizrnus és a múvészetekiránti érdeklődésükön
keresztül hatottak leginkább ajapán kultúrára, legelső-
sorban és legnagyobb mértékben Sómu császár. De a
templomok számának váratlan megnövekedésére s ezzel
összefüggésben a papság hatalmának megerősödésére
nem számitottak, márpedlg ezzel a ténnyel szembe kel-
lett nézniük.
Mindössze egy év századnyi történelem után s azt kö-
vetőleg, hogy az országnak egyre nagyobb területeit nyi-
tották meg, az udvarnak költöznie kellett. Kammu csá-
szár előbb Nagaokával tett próbát, de tíz éwel később,
794_ben Heianban telepedett le, maga mögött hag}.va a
templomokat. Heiant ma Kjótónak nevezzük.
Heian az l868-as Meidzsi-re§taurációig maradt fővá-
ros. Az előző száz év mindent elöntő kínaiasitása után
most az ellentétes irányba lendült az inga, A befogadási
lolyamat persze nem szakadt meg. A császári hatalom
gyengült, a fóldek magántulajdonba kerültek, a hivata-
los külkapcsolatokat elhanyagolták. Kína a kései T'ang-
dinasztia alatt hanyatló korszakába lépett. Az udvari
Japán és régészerc| 13
éietforma fokozatosan rátelepedett az egósz városra, az
ország egyes részeiben pedig a helyi istenek beolvasztása
révéngyökeret vert a buddhizmus. A Szaicsó és Kúkai
által Kinából áttelepített ezoterikus szektákat úgy tették
elfogadhatóbbá, hogy nézetüket a hagyományos sintó-
val elegyítették.
A korai Heian-korszak (79zt-893) tanúja volt a Nara-
kori vívmányok konszolidálásának és a császári tekin-
tély megerősödésének. Ekkor kezdődtek azok a bonyo-
lult kapcsolatváltozások is, amelyeknek eredményeként
egyes családok újra a többi fölé emelkedhettek. A dolog
azonban most már sokkal szélesebb keretek között folyt,
mint a Szoga család esetében, A kormányzat minden
hoz érkezvéna hatalom csúcsára vezető hosszú útjuk-
nak, amely akkor kezdődött, amikor egy Nakatomi
aki később a Fudzsivara nevet kapta - megfogalmaz-
ta a Taika-reformrendeleteket. A késői Heian-korban
(893-1185) találta meg a maga különleges és nagyszerű
kifejezési formáit a japáníz|és.A jamatói (japán) iroda-
lom és művészet divatba jött, s tudatosan eltért a kínai
móditól. A Fudzsivarák Amidát imádták nagy hódolat-
tal, és sok pazar diszitésű templomot emeltek. A lelki
Vége, az a hit, hogy Buddha hatalma drasztikusan csök-
kenni fog), ragyogó kulturális periódus következett, no-
hapolitikai és gazdasági téren korántsem volt látványos.
Ennek akkor szakadt vége, amikor a Fudzsivarákat el-
szénvedtek vereséget. Iti végződik a Kodai (Ősi vagy
Régi kor), s kezdődik a középkor, amikor is a kormány-
zatot Kamakurából irányítják. Ekkoriban újra megsúní-
södnek a kapcsolatok Ázsia más részeivel, s az erőteljes
éshatározottvezetés, valamint a vallás térhóditása meg-
változtatja a nemzet szellemi arculatát.
TABUK ÉSSÍRRABLÓK / A régészeti kutatást szá-
mos tabu, az emlékekhez, romokhoz fúződő babonás
legendák, a természeti kataszírőfáktól való félelem hár
ráltatta. A legrégebbi feljegyzésekből kiderül, hogy a vé-
letlenül elókerült régiségeket ugyanolyan szokatlan je-
lenségnek tartották, mint például az albinó állatokat,
kétfejű borjakat. A természet e torzszülötteit általában
rossz előjelnek tekintették, s biztonság okából rendsze-
rintjelentést tettek róluk az udvarnak. A Soku Nihonko-
ku egyik passzusa 839-ből említi, hogy az északkeleti
tengerparton egy nagy vihar után fehér, fekete, kék és
vörös kő nyílhegyek túntek föl. Mivel pedig a természet
szellemeinek tombolása után jelentek meg, nyilvánvaló-
an természetfölötti eredetűek. A helyi hivatalnok elküld-
te őket a heiani udvarba, ahol különleges szertartás kere-
tében semlegesítették az esetleges szentséggyalázás utó-
hatáSát.
Néhány éwel később egy másik könyv arról számol
be, hogy nyílhegyeket laláltak az akitai vár udvarán,
éppen amikor építettékés harcra készülődtek a régi szö-
|4 | Japán és régészete
vegek által ezókként emlegetett északi nép ellen. A meg-
felelő hivatalnok ezúttal jelentést küldött a központi
kormánynak. A régészekma már tudják, hogy valóban
volt egy kis neolitikus kagylósírdomb ennek a régi vát-
nak a területén, aírelyet az ezók utolsó nagy csatájuk-
ban, 878-ban leromboltak.
A legtöbb esetben a ta|ált tárgyakat valószínűleg el-
kűldték az udvarba, sjelentést is mellékeltek hozzájuk a
fellelés körülményeiről. Több, nagyjábő| azí. sz. 2. szá-
zadra datálható bronzharangot is említenek a korai fel-
jegyzések; az elsőt egy 668-bőí származő dokumentum,
a többit 713-ban, 821-ben és 842-ben keltezett szövegek.
Azok, akik ezeket a harangokat megtalálták, egyálta|ál
nem tudták, mire használhatók, s rémült álmélkodással
tekintettek rájuk. Néha Asóka harangjainak nevezték
9 / Egy úaga§ §zéken ílő nő haniva-frg'ulája a Nagy Sírok
korszakából, az i. sz. 5 6, §zázadból (Nemzeti Múzeunr, Tokió).
őket - a nagy indiai buddhista uralkodóra célozva -,
mintha valamilyen módon a koraijapán buddhista szer-
tartásokkal álltak volna kapcsolatban.
A haniváklak, ezeknek az állat vagy ember alakú
agyagtárgyaknak, amelyeket a ó. századi sírdombok ol-
dalára helyeztek, szellemerőt tulajdonít az egyik szöveg-
rész - egyébként mindössze két említésesik róluk a régi
irodalomban. Júrjaku császár uralkodása alatt (i. sz. 5,
század) a Nihon Soki (Japán krónikák) szerint egy Hja-
kúszon nevű ember épp hazatérőben volt a lányától, aki
akkor szüte meg gyermekét, Amint éjjel ellovagolt
Odzsin császár hatalmas halomsírja mellett. egyszer csak
megpillantott egy ,,vörös lovat", amely az ő lova oldalán
ficánkolt; ,,úgy száguldott, akár a sárkány, nagyokat
szökellt gyönyörűen, röppent, akár a vadlúd. Különös
alakja fennkölt, egész külleme igen előkelő". E csodála-
tos paripa gazdája megérezte, hogy Hjakúszon is szeret-
ne magának egy ilyen lovat, s felajánlotta cserébe az övé-
ért. Hjakúszon hamar kötélnek állt, s ellovagolt a nagy-
szerű vörös lovon. Hazaérkezve bekötötte az istállóba,
megetette, majd aludni tért. Másnap korán reggel ki-
ment, hogy megnézzepaipálát, de az istállóban csak egy
agyag hanivalovat talált. Elindult visszafelé, s a császár
sírjának oldalán meg is lelte a sajátját: ott kóborolt a
néma őrként álló agyaglovak között.
A korai irodalomban előforduló másik említéskitér a
sírszobrok eredetére és használatára. A Nihon sokÍ:.al
azt olvashatjuk, hogy az elsó emberalakot ábtázoló
szobrocskákat Szudzsin császár idejében csinálták, még-
pedigvelük helyettesítették az élőket az emberáldozatok
bemutatásakor, s ezek olyan kitúnően beváltak, hogy
nemsokára császári rendelet tiltotta meg az élve elteme-
tést - ehelyett tov ábbi hanivákat kellett készíteni,
A 64ó-os Taika-reform olyan szigorú megszorításo-
kat léptetett életbe a halomsírok építésével kapcsolatban
(lett légyen szó akár a legelőkelőbbekéről), hogy ilyene-
ket nem is emeltek többé. Közismert tény, hogy ezeket a
sírokat már a 8. századbanfosztogatták, annak ellenére,
hogy a sintó vallás tiltja a holtakkal való közösködést, s
hogy a primitív ember irracionális félelmet táplál a hol-
tak szelleme iránt, amire a sintó szertartásrendszer maga
is kitűnő példa. Mivel számos sír a császári családé volt,
a kormányzatnak kellett felügyelnie rájuk.
De a sirrablás a hivatalos erőfeszítések ellenére sem
szűntmeg, hiszen nagyvolt a kísértés.Elsődleges célpon-
toknak számítottak a hagyományosan császárinak tar-
tott és acsászári családi sírok. Számospap, akinek a neve
örökre eltűnt volna a történelem süllyesztőjében, sír-
fosztogatásával vált hírhedetté.
Az a személy, aki Kóken császárnő (718-748) sírját
rabolta ki, korai halált halt, felpüffedt az egész teste,
barátja (s nyilván cinkosa) pedig úgy megíémült, hogy
azonmód visszalopta a sírba a kincseket. Egy csoport
pap, akik Daigo császár (885*930) sírja környékén lak-
tak, ismeretlen okból fiatalon meghaltak. Pusztulásukat
az emberek kapcsolatba hozták a sír közelségével.

10 / A gyöngyök, nyílhegyek és hasonló tárgyak egyik legelsó
gyújtője a kjótói Kiucsi szekitei (1724-1808) volt, akiíől azt
tartották, hogy ,,bolondult a különó§ formájú kövekért". Itt
eppen arról mesél veírdégének,hogy a kövek naponta
változtatják súlFrkat,
Ez holtak szellemétől való félelem még ma is tapasz-
a ténelem Meidzsi-féle felfogása számára, 1871-ben meg-
talható: a helybeliek gyakran tiszteletben tartanak olyan
tabukat, amelyekre a régészek ügyet sem vetnek. Egy sír
kiásása nemritkán sintó szertartással kezdődik, amely
egyezséget van hivatva létrehozni a szellemek és a feltáró
munkások között. Az ilyen rituálék semlegesítik a vesze-
delmes következményeket.
AZ ELSÓ JAPÁN RÉGÉSZEK/ Japán első ismert ré-
gésze Tokugava Micukuni (1628-1700) volt. A hazája
iránt olthatatlan érdeklődéssel viseltető férfiúkitartó
kutatással töltött esztendők után Da i-nihon-si cimenirta
meg részletes történeti munkáját. Feltárt két sírt Ibaragi
prefektúra Isioka nevű városában, de a leleteket meg-
vizsgálásuk után újra eltemettette. A sírok eredeti for-
máját visszaállították, s megtisztító szertartással biztosí-
tották a munkálatban résztvevők későbbi sértetlenségét.
Nem sokkal azután, hogy Tokugava Micukuni körül-
tekintően és sem embert, sem istent nem sértve, feltárta
a halomsírokat, kialakult az ősi és egzotikus dolgok
gyújtésénekigen ti§zteletre méltó gyakorlata. A kövek
különös érdeklődést váltottak ki, A gyűjtők nem tettek
különbséget megmunkált és természeti állapotukban
maradt kövek közt, mivel erre nem is lettek volna képe-
sek. A legtöbb, amit el tudtak mondani, az volt, hogy
ezek a kövek az Istenek Korából, Japán mitológiai idejé-
ből származnak. Gondolkodóbb fők lassan legalább
odáig eljutottak, hogy a nyílhegyeket ne tekintsék termé-
szetfölöttinek, Jelenlétüket a földön azzal magy atázták,
hogy az ez6k (ainuk) madarak lelövésére használták
őket. Minden egyes találat után egy madár (és egy nyíl-
hegy) pottyant a földre|
Az első gyűjtők közül a leginkább Fudzsii Teikanról
Iapán és régészete I 15
(megh. 1797)mondható el, hogy régészrejellemző érdek-
lődéshatotta át. Régi tetőcserepekből és mintázatuk tus-
lenyomatából egyedülálló gyűjteményt állított össze.
Régiséggyűjteménye minket persze ma inkább közönsé-
ges bazárra emlékeztetne, de Teikanó az érdem, hogy
elsőként publikálta tárgyai leírását, beleértve a méretei_
ket is. A Kóko-nicsi-roku (Jelentés a régi időkről) 119
oldalon át a legkülönfélébb tárgyakat veszi számba,
ezért tekinthetjük Teikant az elsőjapánológusnak, a,ja-
pán érdekességek" első búvárlójának.
Ezeket a kőgyűjtőket aZ különbözteti meg a korábbi
dilettánsoktól, például Sómu császártól és Asikaga Josi-
micutól, hogy ők néha feltártak egy-egy sírt is. Tudták,
hol vannak a jó lelőhelyek, hogy eső után kell megláto-
gatni őket, olyankor, amikor a termőföldeket már felás-
ták a parasztok, de amikor a vetés még alacsony, ésjóko-
ra távolságokat megtettek, hogy tusmásolatot készítse-
nek a sírfeliratokról. Később lémtárgyakat is felvettek
gyűjteményükbe, azután cserepeket, végül mindenfélét.
Meidzsi császár 1868-1869-ben Kjótóból Tokióba
költöZtette székhelyét. Mivel a régészetianyagok konk-
rét bizonyságát szolgáltatták aZ ország ősi történetének
és hagyományrendszerének, fontosak lettek ajapán tör-
alapitották, s a következő évben pedig felszentelték a
Nemzeti Múzeumot. 1876-ra törvény irta elő a kulturális
értékekés nemzeti kincsek védelmét; minden előkerült
tárgyat el kellett küldeni a múzeumnak. A leletek korá-
nak felbecsülését nagyban siettette a hivatalos rendelet,
de még a leghozzáértőbbek is csak találgatni tudtak a
maradványok régiségétilletően. Hozzávetőlegesen rög-
zítették beérkezési sorrendjüket is, s csak igen nagy álta-
lánosságban tudták körülírni rendeltetésüket.
A Meidzsi-korban (l868-1912), amikor is Japán szé-
dületes léptekkel haladt a modernizálás útján, a császári
ősöket roppant tisztelet öVezte. A tiszteletadással az ép-
pen uralmon levő császár tekintélyétkívánták fokozni,
következésképpen a császársírok különleges figyelem-
ben részesültek. Meglepő módon akadtak azéft olyan
személyek is, akik vizsgálat tárgyáltá tették a császársí-
rok hitelességét, saját elképzelésekkel hozakodtak elő
azok azonositására nézve, és néha befolyást gyakoroltak
újabb meghatározásukra is. Közéjük tartozott Gamo
Kumpei (1813-1859), a Szanrjósi (Hegyi mauzóleum
végrendelet) szerzője, aki művét tiltakozásu| irta az el-
len, hogy a Tokugava-sógunok nem törődnek ezekkel a
sírokkal.
A Tokugava-kor azonban igen bőkezűen adta tanúje-
lét a császári uralkodók emléke iránti tiszteletének. Az
Öt Központi Tartományban már 1697-ben kerítést
emeltettek a sírok köré. A l8. században azonosítási cél-
zaltaljelzőtáb|ákat állíttattak fel. l861 és 1864 között, a
rendszer összeomlásának küszöbén jelentős javításokat
végeztek el, a sírok többé-kevésbé ekkor kerültek abba
az állapotba, amelyben ma is láthatók.
Az 1896-ban megj elení Kodzsi Ruien cimú könyv raj-
16| Japún és régészete

l l t t,J t-l T{lííial,]l

I
I

=i
;ll
,_ '-t*
.lL \./ I

i Ü0 |',.,l

l/
i.., . .._ _!

zokat tarLalmaz a császársírokról. Lehet, hogy nem va- l l l Táblakép Edward S. Molsc-nak az ómori kagylóclombról
készitell ásalási lentóséből: cserépedények. cs7kö7ök és
lósághűek ezek a rzLlzok, de némelyik arrnyira különbö-
j e

kagylók rajzai.
zlk az |IIető sír mai állapotától, hogy arra kell gondol-
l2 ,i Bdward S, Morse. A fónykép nem sokkal azut'tn készült. hogy
nunk: más változtatásokra is sor került azóLa, olyariok- megérkezetl Japánba az Egyesüll Allamokból. és kinevezték
Ia, amelyeket Lalán nem hoztak a közönség tudomására, il Tok,Ál L!},clcm /oológiap-olc..,, o-. r,i
A Császári Udvari Hivatal nem publikálja saját vizsgá-
lódásai eredményét,

NYUGATI REGESZEK JAPÁNBAN / Ez volt a lap-

pangási időszak. A japán régészetvárta, hogy valaki be-
vezesse a modern korba, Egy Harvardon végzett ameri-
kai természettudós bizonyosfajta tengeri kagylók után
kutatva érkezett Japánba, Edward S. Morse (1838 1925)
l877 júlirrsában lépett partla a szigetországban. A To-
kiói Egyetem, elismerve széles körii tudását és tapaszta-
latát, [inevezte a zoológia professzorává. Epp úton volt
.]okohamából Tokióba. amikor Ómorin áthaladva, ahol
újabb vasútpályának egyengették a földet, arra figyelt
lel, hogy kubikosok kagylódombokat túrnak szét.
Morse tudta, hogy a kagylóhéjból álló szeméthalmok
neo]itikus kultúrákat jelölnek, és két hónapon belül el-
 Japán és régészete | 77

tárgy ilyenek mostanság már dtkaságszámba mennek,

s Japánon kívül alig láthatók. Több haniva és egyéb régi-
ség is birtokában van a múzeumnak.
A régészetújkeletű népszerűsége ma ismét ráirányítot-
ta a figyelmet Morse munkásságára, s az ómori kagyló-
dombokról írt könyvét ismét kiadták. Morse érdeklődé-
se a mindennapi élet egész területére kiterjedt, s minden
anyagi természetű megfigyelését leljegyezte. Japan Day
by Day (Japán mindennapjai) című leíró műve sokkal
több egyszerű nap|őnál, a Japanese Homes and their Sur,
roundings (Japán otthonok és környezetük) című könyve
pedig, amely 301 saját rajzál is taílalmazza, máig példa
nélkül álló.
_ Ma már senki sem tudja pontosan, hol ásatott Morse
Omoriban. Számtalan követője az évek során teljesen
kifosztotta a kagylódombokat. Csak a legenda maradt
meg, s két emlékmű: az egyiket 1929-ben állították, a
másikat egy éwel utóbb. Jelzőtáblák is díszítik a hely-
színt, de ezeket mindenfelől épületek fogják közre, legin-
l3 / Az ómori kagylódomb 1877-ben. Molse ásatá§i jelentésének kább egy kis parkból láthatók a vágányokon túlról.
cimlapmet§zete japán munkásokat ábrázol, amint elhordják A japánok a kaizuka - ,,kagylődomb" - szót használ-
a tórmeléket a vasúti sin mel]ől. ják a maradványok megnevezésére. Efféle dombok (ere-
detileg szemétdombok) bőven akadtak a Tokiói-öböl
kezdte a feltárásukat. ,,89 méter hosszú réteget" talált ,,a parti sávján, és elmondható, hogy jó terepként szolgál-
töltés mentén", s elképesztette ,,a rengeteg agyagedény" tak a Tokió környéki iskolák és intézetek diákjainak sza-
meg,,a íorma és a díszítésvégtelen változatossága". ,,Öt-
ven többé-kevésbé ép edény" került elő. ,,A megmunká- 14 / Kagylódombok a Kantó-sikságon.
lás durva . . . az edényeket ajól ismert zsinórminta díszí-
ti." Ezek a kagylódombok ,,majdnem fél mérföldre vol-
tak a Jedói_öböl partjától".
Kimerítő alapossággal megírt és illusztrált könyve, a
SheII Mounds of Omori (Omori kagylódombok) l879-
ben jelent meg. Komoly teljesítmény, nem utolsósorban
azérí,meítaz angol szöveg kiszedése és az európai stílu-
sú rajzok elkészítéseJapánban akkor még igen nagy ne-
hézségekbeútközótt. További érdekessége a könyvnek,
hogy a megjelenés évszámaként 2539 van feltüntetve, a
hivatalos időszámítás ugyanis i. e. 660-tól kezdődött,
amikor Dzsimmu császár állítólag megkezdíe az ország
kormányzását.
Morse előadásokat tartott a Tokiói Egyetemen zooló-
giából, botanikából és antropológiából, és sokat tett
azért, hogy ezeket a tárgyakat felvegyék a hivatalos tan-
rendbe. Darwin evolúcióelmélete épp akkoriban terjedt
az angliai tudományos társaságokban, s Morse ezt is
bevezette Japánban, ezért aztánkonfliktusa is támadl a
japán egyetemeken tanító misszionáriusokkal, akik jó-
va1 többen voltak . Morse a henszen - ,,fokozatos válto-
zás" - szónál jobbat nem talált az evolúció fogalmának
kifejezésére, de ez is gyökeret vert, s lassan elfogadottá
vált.
Morse két évig maradt, azuIán még kétszer utazott
Japánba, Lelkes cserépedénygyűjtő volt, de a kormegha-
tározáshoz nemigen értett. 1880 és 1914 közt a salemi
Peabody Museum igazgatójaként működött, amelyben
ma is megtalálható számos 19. századi közhasználati
18 | Iapón és régészete
badtéri foglalkozásra és régészetigyakorlatra. A Kantó
terület ezer vagy annál is több kagylódombjából sok
nyomtalanul elíűnt az utóbbi években, a nagyvárosok
(Tokió, Kavaszaki, Jokohama, Jokoszuka) terjeszkedé-
se következtében.
Más külföldiek is jöttek és mentek, akik a maguk
szemszögéből tekintettek a japán őstörténetre, és a ma-
glsk hozzájániásával gazdagították a kutatást, Henry
von Siebold (1852-1908), egy Japánba akkreditált oszt-
rák diplomata könyvetírt ajapán régészetről, őt elsősor-
ban a kőkorszakkal foglalkozó vizsgálódások érdekel-
ték. Azt á|liíotta, hogy a kagylódombok az ainuk vagy
talán egy ainuk előtti nép hagyatékai. Egy műkedvelő
angol _vulkanológus. John Milne (l850-19l3) végigku-
tatla Azsiát, s eljutott Japánba is. ahol l87ó-tól tizen-
nyolc esztendőt töltött. O ainu eredetú lelőhelyeknek
tartotta a kagylódombokat.
Milne feltárt néhány sírt Hokkaidón, s megvizsgált
más lelőhelyeket is, de legemlékezetesebbek azok az erő-
feszítései,amelyeket a kagylódombok kormeghatározá-
sa érdekében tett, abból kiindulva, hogy milyen messze
esnek a meglévő tengerpartvonaltól. Mivel a víz már
vagy tíz mérföldnyit is visszahúzódott, Milne számítása-
it a szárazföldnek a régi térképekből kikövetkeztethető
évi emelkedésérealapozla, s az ómori kagylódombok
korát mintegy 2600 évesre becsülte. Erdekes. hogy alig
tévedett ezer évnéltöbbet, noha az anyag, amivel dolgo-
zott, tudományos szempontból teljességgel megbízha-
tatlan volt.
15 l Ezí a haníwloyat Munlo találta, jelenleg az edinburghi Skót
Királyi Múzeum birtokában van, Munro némely megfigyelését
még ma is elfogadják ajapán régészek.

GOWLAND ES MUNRO / A japán őstörténet korai
kutatójaként két másik külföldi is ismertté Vált: william
Gowland (1843-1,922), az országos pénzverde tanács-
adója és Neil Gordon Munro (1863-1942) gyakorló or-
vos. Gowlandet elsősorban a halomsírok érdekelték,
amelyeket ő dolmeneknek nevezett, Kiterjedt terepmun-
kát végzett, s rendkívül pontos mérésekkel130 halomsír
méreteitjegyezte fel. Ezeknek a ,,dolmeneknek" a több-
sége a Központi Tartományokban íalálható, de Gow-
land, az ország minden részében tanulmányozta őket,
kivéve az északi vidéket.
Gowland 1872-ben érkezett Angliából, és 1888-ig ma-
radt Japánban. Gyűjteményének nagy része, különösen
asírokból származó Szue-cserépedények a British Muse-
umba kerültek.
Munro orvosi rendelőt nyitott Jokohamában, és tu-
dományos kíváncsisággal kezdte vizsgálni az őstörténeti
lelőhelyeket. Hét hónapon át ásatta Jokohamában a mi-
cuzavai kagylódombokat, és kilenc dombot írt le. Meg-
jegyzését ma is visszhangozzákajapán régészek: ,,Kevés
ország van a v.ilágon, ahol az ősi kultúra bizonyítékai oly
kézzelfoghatőak és bőségesek, mint Japánban." Hatal-
mas opuszában, a7O5 olda|as Prehistoric Japanben (Ja-
pán őstörténete, l 9 1 l ) minden korai kutatását összefog-
lalta - s a könyv az európai országokban csaknem fél
századlg á||ta sikeresen az olvashatóság próbáiát, és
több japán tudóstól is irigykedő dicséretben részesült.
Két ponton évekkel előzte meg ajapán fejleményeket:
réteges_en ásatott, és felfedezte a veremházak maradvá-
nyait. Igy fogalmazott: ,, . . . mivel a rétegek aztbizonyi-
tották, hogy más-más időszakokban kerültek egymásra,
leltároztuk a különböző rétegekből előkerült agyagedé-
nyeket és egyéb eszközökeI." Azzal is tisztában volt,
hogy lakóházmaradványokra bukkant, sőt ,,neolit fa-
lut" emlegetett, mivel a kagylórétegek alatt ,,az itt lakás
tényénekvilágosan kivehető nyomait" látta: ,,három
kezdetleges túzhelyet találtunk egy kis kagylóhalom
alatt, . . a közelükben pedig lyukakat, bizonyára a cölö-
pöknek. . ." De a nehezebb probléma megoldása, a ve-
remházak alaprajzának kikutatása még sokáig váratott
magára.
Munro japán nőt vett feleségül, és élete utolsó ötven
esztendejét Japánban töltötte. FelköltöZött Hokkaidó-
ra, egy Nibutani nevű ainu faluba, ahol orvosi praxist
folytatott, és tanulmányozta a helybelieket. ottani házát
máig megőrizték mint múzeumot. De Munro, úgy lát-
sák, túl sokat tudott Japánról. A II. világháboó alatt
internálótáborba csukták, és 1942-ben meghalt.
A JAPÁN RÉ,GESZET KIALAKULÁSA lA Japán
Régészeti Egyesület 1895-ben ült össze először, s egy év
múlva már saját folyóirata is megjelent a Nemzeti Múze-
um kiadásában mindmáig ez az intézmény gondozza
egyébként a Kókogaku Zassit (RégészetiFolyóirat).
A japán régészettörténetének ebben a szakaszában há-
rom fő központ alakult ki: a Tokiói Császári Egyetem,
rapán és régészerc | Ig
a Tokiói Császári Múzeum és a Kjótói Császári Egye-
tem. A Tokiói Egyetem és a Múzeum kapta az ország
minden részéből a föld alól előkerült anyagot, de hamar
kiderült: sem a tárolásra alkalmas hely, sem a személyzet
nem elégségesahhoz, hogy a rohamosan szaporodó, óri-
ási mennyiségű tárgyanyagot fogadja. Ma Japán, nagy-
ságával és gazdagságával arányosan, alighanem több
pénzt költ a feltárásokra és a lelőhelyek igen gondos
megóvására, mint bármely más ország - de alighanem
többet is hagyhat veszendőbe menni, éppen az anyag
óriási mennyisége miatt.
A lelőhelyek általam ismert legkorábbi listáját a To-
kiói Egyetem állította össze l900-ban. Mintegy 3500
hely van feltüntetve rajta. Egy 1925-ben hozott törvény
kötelezóvé tette a lelőhelylisták összeállítását, s ezek né-
melyike ma is értékes, mivel a segítségükkel azonosítani
lehet olyan földrajzi nevekhez kapcsolódó lelőhelyeket,
amelyek rég eltűntek a föld színéről a század. második
felében kezdődött városi terjeszkedés következtében.
Ennek a sorozatnak az utolsó hivatalos listája l929-ben
jelent meg, Ú.iabban minden prefektúra szábvány íor-
mában (listákon és térképeken) leltárba vette lelőhelyeit,
s ezeket egységes nyomtatványokban publikálják.
A régészetmint tudomány akkor kapta meg a hivata-
los elismerést, amikor Cuboi Sógorót (i863,19l3) ne-
vezték ki a Tokiói Császári Egyetem antropológiai tan-
széke vezetőjének - ezzel egyidejűleg alakult meg 1893-
ban az Antropológiai Intézet. Antropológián egészen a
II. világháborúig régészetet értettek, s az őstörténetnek,
valamint az őstörténet anyagi emlékeinek vizsgálatát
várták tőle. Cuboi, akit ,,ajapán antropológia atyjának"
neveznek, bélfertőzésben halt meg idő előtt, miközben
egy szentpéterváíikoníerencián vett részt. Az egyetemen
Torii Rjúzó (1870-1953) követte, aki a ftgészetet az
északi tengerparti emberek tanulmányozásával kombi-
nálta.
A Dzsómon-kor kutatása egyenletesen fejlődött.
A japán régészekszerint Macumoto Hikosiró (megh.
1975) ásatott először rétegesen l919-ben, mégpedig a
Mijagi prefektúrában levő Takaragamine szatohamai
kagylódombjánál, és Javata Icsiro (l902-), valamint Mi_
jaszaka Micudzsi (megh. 1975) bizonyította elsőként a
veremházak egykori meglétét, amidőn többet is feltártak
a Csiba prefektúrában található Icsikava város ubaja-
mai kagylódombjában, illetve a kagylórétegek alatt,
1927 -ben.
A Kantó-síkság régészeti kr,,tatása hatalmas léptekkel
haladt előre. miután K_asiva Ójama (l889-1969) l929-
ben megalapitotta az Ostörténeti Intézetet. Rövid idő
alatt megoldotta a Tokiói-öböl partvonalához közeli
kagylódombok fő kormeghatározási problémáit.
Ojama ugyanis íelfedezte, hogy a tengeri és édesvízi
kagylók aránya rétegenkéntváltozhat a kagylódombok-
ban. A rétegek közti, illetve az alsó rétegektől a felsők
lelé irányuló változások arramutattak, hogy az emberek
ugyanazon a helyen maradtak, vagy szivesen visszatér-
20 | Japán és régészete

tek akkor is, amikor az óceán visszahuzódott, és a közeli

íolyókból gyújtöttek kagylót. Más szóval, egy dombcso-
porton belül azok a legrégibbek, amelyek teljes egészük-
ben tengeri kagylókból állnak, és a legmesszebb esnek a
mostani partvonaltól, s azok a legújabbak, amelyek tel-
jes egészükben folyami kagylókból állnak, és a legköze-
lebb esnek a partvonalhoz; a többi, amelyekben a kagy-
lók aránya változő, a vá7tozás aránya szerint e két osz-
tály közé sorolandó időben.
Jamanoucsi Szugao (1902-1970), a Dzsómon-kor
kronológiájának kidolgozója kiváló tipológus volt, aki-
vel nehéz volna vitába szállni. Amikor azonban egyedi
lelőhelyeken dolgozott, tipológiája néha annyira bonyo-
lultvolt, hogy még 1egközelebbi követői is zavarbajöhet-
tek. A rendszer gerincét a Kantó-síkság tipológiája ké-
pezte. A nagyobb szakaszokat a Szó-ki, Zen-ki, Csú-ki,
Kó-ki és Ban-ki kifejezésekkel jelölték. Tűrhető pontos-
ságú fordításuk; Legkorábbi, Korai, Középső, Késői,
Legkésőbbi.
Jamanoucsi nézetei jóval azelőtt alakultak ki, hogy a
modern tudományos kormeghatározó rendszerek kitá-
gították a kronológiahatárokat, s mivel erősen hitt ab-
ban, hogy a megközelítően azonos állagú agyagedények
és tárgyak pontosan ugyanahhoz az időhőz kötendők,
hallani sem akart arról, hogy a Dzsómon-kor agyagem-
lékei olyan régiek volnának, mint ahogy azt a későbbi
radiokarbon-módszer kimütatta. Haláláíg bizony gaIta,
hogy a Dzsómon-kor i. e. 3000 körül kezdődött.
A Kjótói Császári Egyetem inkább a halomsírok fel-
tárására összpontositott, s Hamada, Umehara meg a
többiek itt dolgozták ki elméleteiket a sírok kormegha- 16 / Kószaku Hamada píofe§§zor, aki l916-ban megalapította
tározísáról, valamint a különös kulcsllTrkforma alap- a Kjótói Császári E8yetem régészetitansákét. A fényképaz
ó§zakai Kónál végzett ásatá§ok közben készült 1917-ben.
rajzú sírok eredetéről. Az 1934-ben feltárt kuzugavai sír-
ból előkeriilő bronztükrök alapján állította össze Ume-
Emberi c§ontvázak az 1917-ben kiá§ott kagvlódombokban.
hara a kulcslyuk alaprajzú halomsírok kronológiáját. 17 /
A legtóbb fej kelet felé fordul.
Japánnak a II. világháború előtti, parancsuralmi ko-
rában kötelező volt a császár feltétlen tisztelete, ahalálra
kész patriotizmus és az ortodox nemzeti történelem-
szemlélet teljes elfogadása. Magukat a fe|tárásokat ez
nem befolyásolta, de a kormeghatározási kísérletekmár
veszéllyeljártak; a történészeket kötelezték a korai mito-
lógia ténykéntvaló kritikátlan elfogadására, és arra is,
hogy elismerjék: a ,,császári" ház megszakítás nélkül
visszavezethető egészen Dzsimmuig. Az iskolás gyere-
keknek be kellett magolniuk a császárok névsorát, a tör-
ténelemkönyvekbeh pedig semmi olyasmi nem szerepelt,
ami rossz fényt vetett volna a császári családra. Aki két-
ségbe merészelte vonni az ősi történelemkönyvek vagy a
kormányzat politikájának hitelét, könnyen rács mögé
került - többek közt nem egy professzor is erre a sorsra
jutott.

A RÉGESZET A HÁBoRú UTÁN / A történészeknek

főleg a II. világháború elvesztésétkísérőszellemi felsza-
badulás jöttjól, de enyhült a többi tudományra neheze-
dő nyomás is, sorra megnyíltak a külföldi hatások előtt,

18 / Eg]i 193l-ben talált medencec§oít lésze; valamikor korábbinak
tartották a Pekingi Emberénél.
l9 / A §írokelső komoly viz§gálata (19l2-től l9l7-ig) §zép
tárgyakat, főleg lószerszámdí§zeket hozott felszinre,
a publikálá§uk azonban nem volt kielégitő.
20 / A mai japán régészeteta gondos, időigényes tereptechnikák
alkalmazása, a laboratóriumi elemzesek és a kótelezó pubükálás
jellerná. Itt eppen,,agyagtölcsereket" vizsgálnak.
Japán és ré7észerc|2I
s készekvoltak ajellegzetesenjapán kulturális robbanás-
ra. E könl.v alapvető tárgya a II. világháború utáni régé-
szet. Arról a nagyszerú eredményről szól, amelyet régé-
szek két nemzedékének kinevelése, számos feltárás, a
kormányzatnak e munka iránti érdeklődése és támoga-
tása, nagy mennyiségű feltárási jelentés és monográfia
képvisel, a legnehezebben érthetőtől a legnépszerűbb
formájúakig, a paleolitikumtó1 a Tokugava-kor régésze-
téig. A felfedezések gyakortaigen látványosak voltak, az
ásatások néha évekig elhúzódtak, azeredményeket a leg-
apróbb részletekig publikálták. A háború utáni fejlődés
főbb állomásainak a palotahelyek azonosítása, Japán
paleolitikumának felfedezése, a Jajoi-kultúra megisme-
rése, az első buddhista templom alapjának feltárása szá-
mít, de a legeslegfontosabb felfedezés mégis az aszukai
festett Takamacuzuka-sír megryitása volt l972. március
21én, amikoris Szuenaga Maszao (i 897-) feltette euclako-
ronát gazdag életművére,a Kanszaiban végzett ásatásokra.
Az eredményes régészethezelengedhetetlen a munka-
erő és a pénz. Japánnak mindkettő a rendelkezésére áll.
Itt nincs hiányjó lelőhelyekben és emberekben, akik ki-
ássák őket. A jelentősebb egyetemeken nagy létszámú
régészetitanszékek működnek. Vitatott volta ellenére a
régészeti meniőmunka látványos eredményeket ért el,
Japánban ugyanis rendszerint a ré gészéa dőntő sző, az
állam pedig az ásatás, az elemzés, a tudományos kutató-
munka, valamint a publikálás költségeit egyaránt magá-
ra vállalja.
 GEoLoG lA, osToRTENET
, ,,
2.
ES ANTROPOLOGIA
,,
GEoLÓGIAI MoZGÁsoK / A fosszilis maradvá-
nyok, a kontinentális eredetű növények fennmaradása
és a geológiai kutatás eredményei kétségetkizáróan ta-
núsítiák, hogy Japán több időszakban is az ázsiai földtö-
meg része volt. Az ember megérkezéseezeknek a ,,föld-
hid"-korszakoknak csak a legutolsójára, a késő pleiszto-
cénre tehető. Elefántmaradványokat gyakran halásznak
ki a Beltengerből és más partvidékek mentén. Amikor
Nagano prefektúra Nodzsiri-tavának vízszintje rendsze-
res időközönként lesüllyed, emberek ezrei gyűlnek oda
télen, hogy csoportosan fosszilis csontok után kutas-
sanak.
Az első szakadás a földhíd_rendszerben, amely Japánt
a földrajzi elszigetelődés hosszú útján elindította, a To-
kara-szoros kialakulása volt az Oszumi-csoporthoz tar-
tozó Jaku-sziget és az attól délre eső RjúkjúJánc apróbb
szigetei között. Ennek, valamint a Japán és Korea közöt-
ti cusima-szorosnak a fenekén nem találhatók rendszer-
telen alakzatok, s ebből következően azt a kontinentális
padot képezhették, amely valaha ternlészetes földka-
pocsként szolgált.
I
Az ország nagy területein vulkáni hamurétegek ra-
kódtak le a késó pleisztocén korban. Középkelet-Japán-
ban ezek formálják együttesen a Kantó-televényt. A ré-
gészeket érdeklő leletek többsége a felső főrétegben, a
Tacsikava-televényben található. Nagyon kevés lelőhely
rétegződött olyan eszményien, mint a Kantó-sikságiak,
éppen ezétt ésszerő az ilyen megbízhatóan rétegződött
állapotok köré építenia kronológiákat is.
AZ ELSÓ E§ZKÖZKESZiTÓK / Ma már lelőhelyek
százai ismertek, Közép-Honsún inkább a szárazföld bel-
sejében, a Beltenger vidékén és Kjúsúninkább a parti
részeken. Bizonyos általános hagyományok az egész or-
szágban megfigyelhetők, ezek általános véleményszerint
mintegy 30 000 évre vezethetők vissza. Nagy pattintott
kőpengék voltak használatban a legtöbb helyen, alakjuk
igen ritkán egyezik; a kövek egyik szélétúgy dolgozták
meg, hogy vágni lehessen velük. Előfordulnak élezett,
baltaszerű eszközök is. Legelőször hosszú pengével ké-
szített, ívelt hátú késeket munkáltak meg: ezek hossá
palakőből készültek, s mindkét oldalon megdolgozták
őket, egy közös oldalszegély mentén. A pattintott kő-
pengéket hosszan elnyúló használatuk miatt veszélyes
egy bizonyos kultúrszinthez vagy időszakhoz kapcsolni,
2l / ,,Hószemúvege§" szobrocska a Dzsómon-kor végéről, az
időszámításunk előtti utolsó évezredből (Aomori prefektúra).
Maga§sága 34,8 cm.
aa ,
hacsak nem meghatározott rétegekből kerültek elő. Eb-
be a korai szakaszba tartoznak az ivadzsukui kézi bal-
ták. Földrajzi értelemben a Kantó-sor összes leletadó
rétege - a legkorábbitól az V. rétegig - ebbe a pattintott
kőpenge szakaszba tartozik.
A japán régészekáltal elfogadott kronológiában -
amely még érvényesebbnek látszik azóta, hogy a Kantó-
televény réteges lelőhelyei olyan sok adatot szolgáltattak
- mintegy 18 000 éwel ezelőtti időszaktól kezdve figyel-
hető meg, hogy bizonyos formák időről időre üsszatér_
tek. Ezek kisebb méretű és változatosabb eszközök, s
talán a szerszámkészletnek ajobbminőségű kő beszerzé-
se révénvaló feljavítása, illetve ennek szándéka hozta
létre őket. Az ebbe a szakaszba tartoző lelőhelyek nagy
területeken való szétoszlása az első országos méretű
részvételtjelzi a kulturális fejlődésben. A lakosság több
természeti erőforrást használt ki, tovább maradt egy he-
lyen, tökéletesítette az eszközöket, és olyan formájúra
tervezte őket, hogy alkalmasabbak legyenek az eredmé-
nyes vadászatra, az étel elkészítésére,a ruházat előállitá-
sára és egyéb szükségletek kielégítésére.
A kerámia megjelenését megelőző korokban előfor-
dultak erósebb igénybevételre szánt eszközök is, ezekről
azonban rendszerint kevés szó esik. De az élező el|árások
csupán északon lejlődLek ki igazán, az Eszak-Ázsiábót
való kölcsönzés eredményeképpen, s általában kővésők
készítésénél alkalmazták őket. A prekeramikus kor uto1-
só szakaszában - amelyben már paradoxszá válik a szó
-a paleolit eszközhagyomány, a cserépedények és eszkö-
zök i, e. 10 000 körüli megjelenése átfedi egymást. A mik-
rolitek együtt fordultak elő a vonalas_féldomborműves
cserépedényekkel.
AZ ELSÓ F^ZEKASOK / Körülbelül 12000 éwel ez-
előtt a világszerte jelentkező melegedési íolyamatot Ja-
pánban a lrrlkanikus tevékenység csökkenése kísérte.
Megnövekedett a széles levelű fák, elsősorban a nyír, a
luc és a mindenütt jelenlevő fenyő s záma, de az egynyári
növényeké is, ami megkönnyítette az élelembeszerzést és
lehetővé tette a kisállatok elszaporodását.
Ez a szakasz a Dzsómon-kor néven vált ismertté, a
rendkívül elterjedt zsinórdíszítésű agyagedények után.
Széles körben vált lehetségessé a díszitésiformák radio-
karbon (laC) kormeghatározása. Vonalas-íéldombor-
műves a Nagaszaki prefektúrabeli Fukui barlangjának
III. rétegében: i. e. 10 750 ( + 500); körömnyomos ugyan_
itt a II. rétegben: i. e. l0 450 ( + 350); finomabb vonalas-
féldomborműves az Ehime prefektúrabeli Kamikuroiva
sziklamenedékében: i. e. 10 750 ( + 500); sima és köröm-
24 | Geológia, őstörténeí és antropológia

oés az égetetlen agyag után az égetett agyag

lelhasználá-
nvomos a Nasaszaki prefekrúrabeli Ivasita barlangjá- 'Á, er., jobbra. de a lét minősé-
riem lord uli
hán: i. e. 9250 ( -r l30); disztelen a karnikuroivai szikla- i^ uárr.
"tiól az étel, az
sén nasvot tenditett, A lőzéstöl izletesebb lett
menedék VI. .étegéber,, i. e. 8135 (+ 320),
Ez a szakasz, ámelynek én a legősibb nevet adtam, 3áenu.i' Uirton.agosabb tárolóeszkó;ne\ bizon1 ultak,
hosv vitásosan és köiérthetóen a legkorábbihoz kap- iutitur.rUÚ nem érezte többé odaláncolr a magát
^io"'t
a-' vízlelőhelvekhez.
.,ojiu.. i"g.n fontos. mert ekkor jelennek.me.q ? _v.i.lác P, utatt a :OOO eves időszak alatt a hőmérséklet annyi-
tesrásebbi ióldatálható agyagedényei, A minták küIön-
elvégzett kormeghatározása ra felÁelegedett, hogy különféle kagylóhalak kezdtek
t§rO"tuUorátoriumokban
nun u réregvizsgálatok során nyert eredmé-
.i.ruoorod"ni a keleri Gngerparton és a7 alacsonyabban
Ó.áunebun i"rai"lualUan. ,q Lep,I(oiaUbi Dzsómon-kori ember lel-
nvekkel"és a stílusváItozásokkal. Nem valószinú tehát,
lánv napv tévedésre sor került. noha köztudomásúlag a r"a.rÜ'.r.t .r u gazd;g letőhelyeket. s az egyéb hulladék
mellett
"- kasvlódómboliat hag; oLr hátra lakóhelyén,
.ua%tuiúono. tormeghatározásokat idónként módosi- P, r-.ntőiaUUiesa Korai Dzsómon-korszak ok csupán
tani kell.
nevieee; kulLurális feilődést képviselnek, Gömb formájú
A fazekasság feltalálása nem feltétlenül fúződik egy kezdtek széles kórben használni a tengeri
időoonthoz ésigy helyhez. Értelemre volt szükség hoz- "...."i.aenvt
,a,'ne* langesrié. Kezdernek eleg lehetett, hogy észre-
.r.i.iti e,.i.t megfőzésére. miu(án a kagylóléIék több
áiáin arrtut. hoev-kivessék magukból a homokot, Ki-
vették a tűihely közelében megkeményedett _a8yac9l,
iebűszámban oiirriga és lésűkagyló is elölordulr,
amelyben eseLleg ósszegyűlt egy kis e:ővíz, A |bntos le-

22 / FöldhIdak é. állattajok. ]00000 !agy 200000 é,"\el e7elöll

keleli elelánlot maidnem leljesen lelváltoIla
a
u Nuuau.,n-"t"rant, os csatlakozott hozzá az Óriás
Szarvas is,
e arrutot tinir,ak, miután a íöldlridak elszakadtak,
"ugv
]]
-" / Mesmunkálr Naumann cle[anlaglar: IL5 cm ho"zú, talán
..,,f-ia", használlal, NodzsIri-to feneléröl kerüll elö,
^
24 A KokubundZsi parl\onal több klloméLer hotq7an követhelő
a Tdma-lolyó egy regi ágya menten,A deli parIi_Nogava
telöheher. imelr akLoí a nyugat-tokiól Nem7etkö/i Kele§Zleny
Egyetá rulatdónáhan \olr. lq70-ben larlak fel,

25 , A NoEava lelöhely \oll a/ elsö, amcly egy hel)en muldlla

a lügg-ólege\ sztíaligráfiát, A kerámja elólli kullúrd
n}olc rete8el
tápííai],ZS -.ejvségig. A legalsó, a VIIL réteg kb, 24000
éves.
 26 ,i Kőeszközók sorozata, amelyeket Koganei váro§ban,
Nisinodainál ástak ki l973-ban; a legteljesebb sorozat
aK an ló_tele\ én) ben. A,, e5,/koZök jóré5,/l koVaLóböl e(
obviJránból kcs7üllck, Jobboldall legfölül J Dzsómon-Lor
elejéről származó agyagszobroc§ka része látható.
27 ,/Eszközök a hokkaidói Silataki lelőhely III. rétegéből. Mintegy
l5 000 évesek.
MUszasino- KokubUndzsi,
terasz dombvonal

§*

! í.ffil
l,:a* l
Muszasino-ielevény

TacsikaVa-teleVény [,4Uszasi no-kaVicsá9y

l.,-...,|

i,l-:-:n
, .:!l
TacsikaVa-kaVicságy
tI Alsó-Tokiói lormáció
26| Geológia, őstörténet és antropológia
A szerény méretű főzőedényt Dél-Japánban úgy díszí-
tették, hogy faragott botot forgattak végig a felszínén; a
középkel_eti területeken a zsinórrninta korai változatai
járták, Eszak-Japánban pedig rendszerint kagylóval
karcolták be a díszeket. Hokkaidó elhanyagolhatójelen-
tőségű a főszigeten zajló változásokhoz képest.
Agyagpalából vagy homokkőből készült baltaszerű
eszközöket használtak a gyökereknek és növényi hagy-
máknak a földből való kiásására. A szemétdombokban
található kevés állatcsont között előfordult a szibériai
pumáé is, amely abban az időben lontos élelemforrás
lehetett. Későbbi lelőhelyeken ilyen csontok azonban
ritkán kerülnek el ő, mintha ez az állatlajta nem élte vol-
na túl az éghajlatváltozást, de az is lehet, hogy a szibériai
pumát az ember végleg kipusztította.
A házakat elsősorban valószínűleg a rossz idő előli
menedékül vették igénybe. A kevés maradvány kicsi,
alacsony, nagyjából négyzet alakú vermekre utal, egy-
egy oldaluk négy méter lehetett, A ferde zsúp- vagy ké-
regtetőt változó számú cölöp tartotta a Verem lelett. Tü-
zet rendszerint odakint gyújtottak, némely lelőhelyen
2G-30 kúp alakú tűzhely is található, ezeket a dombnak
a házakkal ellentétes oldalán ásták. Ennek a szakasznak
az ún. Kajama-típusúedényétrosttal gyúrták, mintáza-
tát kagylóhéjjal karcolták, s az a|ja változatlanul igen
hegyes.
Mintegy 2000 éven át nem kísérleteztek a lapos fenekű
edénnyel, talán éppen mivel odakint használták s a meg-
lehetősen puha földbe állították őket. De amikor már
többet tartózkodtak a házban, a megkeményedett pad-
lón, a lapos alj nélkülözhetetlenné vált. Ezt a kis ered-
ményt a régészeka Korai Dzsómon-kor elejének egyik
28 / Mintegy l0 000 éves időszakon át a hőmérsékl€tváltozások
j€lentős mértékbenhatottak a Dzsómon-kor elsődleges
élelemfolrásaira,
ismérvekénttartják számon. A rosttal való erősítés las-
san megszűnt, s kezdett divatba jönni a mély, sűrű zsi-
nórmintázás és a félhold alakban behasított végű bam-
buszbotokkal való díszítés.A felületi zsinórdíszítés az
északi területeken egyre gyakoribb lett, s a zsinórokat
néha különós módon csavarták és bogozták. Ezekel az
edényeket azonban még mindig tökéletlenül égették,
kinn a szabadban, alacsony hőmérsékleten. A formák
kisebb mérvű változtaíása a főzőed,ény hasznosságának
növelését célozta.
Három vagy négy, ív alakban elhelyezkedő házképe-
zett egy Korai Dzsómon falut, egy forrás vagy kisebb
folyó kózelében. A házak tervezését szinte teljes mérték-
ben a hagyomány szabta meg, ámbár egyetlenegyben
belül is volt egy tűzhely, ehhez persze magasabb tető és
nagyobb cölöpök kellettek, mivel a fő tartószerkezet sze-
repét változatlanul a középső oszlop töltötte be.
A raktárvermek megjelenése a házakon kívűl ós belül
újfajta szükségletet tükröz. Egyre több a dió, egyre
egészségesebb a táplálkozás. A kagylódombokban meg-
lepően kevés az állatcsont.
A torihamai (Fukui) kagylódombnál folytatott újabb
ásatások nyománjelentősen megnőtt a Korai Dzsómon-
kori emberek becsülete a régészekszemében. A változa-
tosabb napi ellátás fejlettebb életmóddal járt, mint elő-
zőleg hitték. A kagylókból, dióból, szarvas-, vaddisznó-
és medvehúsból álló étrendet tökfélék dúsították. A mi-
niatűr kőeszközók tökóletes másai az általánosan hasz-

nált eszközöknek. A lejlett famegmunkálási eljárások
eredményeztéka faeszközöket, csónakrészeket, evező-
ket, deszkákat és a díszkénthasznált lakkozott fésűket.
A csonttűk, az egyeílen gyűszű és a finom cémák alig
különböznek amaiaktól. A fonást, a kötélháló- és kosár-
készítéstfigyelemre méltó fennmaradt példányok kép-
viselik.
A Korai Dzsómon-kor vége és a Középső Dzsómon-
kor eleje volt tanúja a legnagyobb Júrakucsó-transz-
gressziónak ezután kezdett süllyedni a vízszint és az
őstörténeti kor legerősebb felmelegedésének. Nagyjából
i. e. 3500-tól a kultúra rohamos fejlődésnek indult a Csú-
bu magasabb részein. Változatlanul élveztéka tengeri
ételeket, de a lombhullató, különösen dió- és makkfélé-
ket termő fák elszaporodása és az állatállomány megnö-
vekedése a központi hegyekben óriási vonzerő lehetett,
arról nem is beszélve, hogy a mai Nagano prefektúrában
bőven fordultak elő obszidiánJelőhelyek.
Az a|apvető gyúmölcstermés a hűvös-mérsékelt ég-
hajlatú északon a dió volt, a langyos-mérsékeltközépső
részen a gesztenye, a szubtropikus délen pedig a makk.
A Csúbu-Kantó vidék étrendjéta vadgesztenye tette
változatossá, a központi hegyekben pedig mindhárom,
Geológia, őstörténet és antropológia | 27
adió, a gesztenye és amakkis megtalálható volt. Bősége-
sen akadnak raktárvermek a házakon kívül és belül, s
nagy cserépedények készültek a nyers étkek tartósításá-
ra. A diófélék tárolásához - ellentétben a jóval későbbi
rizzsel - igen nagy edényekre volt szükség. A Kelet-
Japánban termő legtöbb makkfajta keserú, s fogyasztás
előtt tőzegben kell áztatni. A Nyugat-Japánban honos
makk előkészítésnélkül fogyasztható. A gesztenyét igen
sokáig, száz évig is lehet tárolni nagy mennyiségben.
Egyéb ételfélékvoltak a liliomhagymák, a jam ( imo ) ,
a kakasmandikó, a gombák, a gyökerek, a vadszőlő.
A keményítőt tavasszal kimosták a hagymákból és gu-
mókból, ezeket l,ulkánisalak mozsarakban törték meg,
s aztán a keményítőt lepény vagy cipó alakúra formáz-
ták. A mai tocsi-mocsi például vadgesztenyéből készülő
sűrű pép.
A régészek vitatkoznak azon, hogy termesztették-e
vagy csak gondozták az épp előforduló növényeket,
vagy esetleg csupán összegyűjtötték, amit találtak.
A tengeri ételek kimeríthetetlen bősége lehetővé tette
ugyan a letelepedett életmódot s szükségtelenné a nagy-
bani élelemgyújtést,ugyanakkor nem eredményezett eb-
ból logikusan következő népességnövekedést. Kellett te-
hát lenniük egyéb serkentő tényezőknek.
A KÖZEPSó DZSóMON-KOR TÁRSADAIMA / A
társadalmi stabilitás új foka és a gazdag hegyi növény- és
állatvilág változás okat |dézeíí,elő azéletmódban. Honsú
középső földrajzi övezetében számos nagy lelőhely ház-
vermek tucatjait, gyakran százaittarta|mazza. A cserép-
29 / Miután a leleteket kiemelték, a helyüket megjelölik; itt
faszéndarabok várnak a horizontális megjelölésre
Nyugat-Tokióban.
30 / Kosárdarabok - az eddig előkerült legrégebbiek (i. e.
5000-4000) a Fukui plefektúIabeli Torihama-kagylódombból.
3l / Ugyanaz a halom éíék€§ adatokat nyújtott a mindennapi
életrőlI ka8ylók, eszközök, cserepek, csontok, fadarabok és
dióféIék a leletek közül.
28 | Geológia, őstörténet és antropológia
tipológia azonban arra enged következtetni. hogy egy
adott időpontban ezekből csak keveset használtak, any-
nyit, amennyi 25-30 emberből álló csoportot fogadott
be. Általános nézet szerint egy házban átlagosan öt em-
ber lakhatott.
Ezeknek a házaknak a verme lekerekített központi
tűzhely, és öt vagy hat cólóplluk található benne. A kö-
zépső tartóoszlop elhagyásával nagyobb lett a belső tér,
és ekkor a túzhely vált a családi élet kőzportlává. Aház
jóval meghittebb és kényelmesebb lett. A tűzhely néha
egy alj nélkűi, na gy tálbólvagy fazékból állt, és gyakran
kővel rakták körül. A cölöpllukak és a tűzhelyek időn-
kénti átrendezése a házon belü a ház méretének növe|é-
sére vagy csökkentésére utal.
Aházakat gyakran újraépítették,s a vermek sokszor
egymásba érnek. Sok ilyen verem tele van törött faze-
kakkal, eszközökkel, hóségtől megrepedezett kövekkel,
némelykor olyan nagy mennyiségben, hogy arra követ-
keztethetünk: az elbagyott házak vermeit a falu szemét-
és hulladéklerakásra használta. Az sincs kizárva, hogy a
cölöpllukakat emberi tetemek befogadására megna-
gyobbították, mert egyik-másik igen nagy.
Ugrásszerűen megnövekedett az őrlő-, ásó- és favágó
szerszámok száma. Több mint 200 baltaszerű eszköz ke-
riilt elő egyetlen, a Középső Dzsómon-kor korai szaka-
szához tartoző ház verméból, abból az ídőb ől, amjko r az
edénykészítésKacuszaka-típusa dívott. A házakban ta-
lált kőeszközöknek sokszor csupán a vastagabbik vége
van meg, ami arra utal, hogy egy eszköz törött fejét csak
a hazatérésután cseréltékki. A puha agyagpalától a ke-
mény andezitig sok mindenből készültek, háromszögle-
tú, négyszögletű és csokor alakban egyaránt, és épp csak
annyira pattintották őket, hogy a célnak megfeleljenek.
A cserépedények bősége a lelőhelyeken egyszerűen el-
képesztó. Most első ízben olyan alakúra és nagyságúra
formálták őket, hogy többféle célnak tegyenek eleget, s
e célok egyik-másika rituálisjellegű volt. Készítettek gő-
zölőedényeket is. Az élelmet főzlék, páíolták, gőzölték.
A csésze formájúp6rem fonott tálcát tarthatott, amelyet
a nyakhoz erősítettek, A bőséges díszítésnekszimboli_
kus és mágikus elemei is vannak. A tűdíszítettséggyak-
ran a funkció rovásáía ínení,ez azt jelzi, hogy a különfé-
le motívumoknak nemcsak esztétikai értékevolt. A kí-
győk, az állat- vagy félállatfejek hol élethűek, hol stilizál-
tak. Egyéb rituális agyagtárgyak a lámpások vagy ,,füs-
tölőedények", az állványok és a nőszobrocskák, A hegyi
lelőhelyeken talált házaknak néha emelvénye volt, egyik
oldalt felállított kövekkel. Gyakorta készítettek fallikus
szimbólumokat.
A vadászathoz csapdákat, íjat és nyilakat használtak.
A nyílhegyek kisebb számban fordulnak elő, mint vár-
nánk, és a legtöbb meglehetősen kicsi. Méretüket nyil-
ván befolyásolta, h9gy elsődlegesen jó minóségű köveL
kerestek hozzájuk. Altalában há romszög vagy megköze-
lítóen V alakúak, és kovakőből vagy obszidiánból ké-
szültek.
Az obszidiánt a naganói hegyi lelőhelyekről, főleg Va-
datogéból és Kirigaminéból, valamint Hakone környé-
kéről vitték a Kantó-síkságra. Valószínűleg rendszeres,
talán évszakhoz kötött vándorutakat tettek ennek érde-
kében, mert a tél a hegyekben akkor iszord, havas, kelle_
metlen volt. Ha árucserére egyáltaláJ' sor került, akkor
a sóelőállítókkal csereberéltek. Japánban ugyanis nin-
csenek sóbányák, sót csak a tengerparti lepárlóhelyeken
lehet beszerezni. Legalább a Késői Dzsómon-kortól
kezdve speciális edényekben állítotíák elő, azíán kitalál-
ták hordozható darabokba való összepréselésének mód-
ját i§.
Az egyre romló éghajlat, a súlyos esőzések, a csökke-
nő hőmérséklet s a tűlevelú erdők vonalának lejjebb to-
lódása csaknem elviselhetetlenné tette az életet a hegyek-
ben, s az emberek a partvidékre vonultak, miközben fo-
lyamatosan elhagyták erdei szokásaikat. A szimbólu-
mok többsége s bizonyos tárgyformák eltúnnek a régé-
szeti leletekből. A hegyvidékről érkezettek és a keleti
parti lakosok egyesült erővel bozták létre azt a sok
nagy kagylószeméthalmot, amelyek a Késői Dzsómon-
korszakot jellemzik. Erre i. e.2400 körül került sor.
A KESÓI DZSÓMoN-KoRSZAKOK / Egyik-másik
ilyen kagylódomb_neve a japán őstörténet legismertebb-
jeiközé tartozik. Omori. Kaszori. Horinoucsi. Ubajama
és a többi mérföldkövek ajapán archeológiában, cserép-
edénytípusoknak adtak nevet vagy egyéb információk
forrásai. A kormány az utóbbi időben felvásárolt több
ilyen lelőhelyet, s parkositott formában őrzi meg őket,
oktatási célzatú, jól megtervezett kis múzeumokat hoz
létre bennük - igen tanulságos és hasznos meglátogatni
- óket.
Ezek a nagy dombok rendszerint szeméthalmok több
száz méterre kiterjedő csoportjai egy bucka mentén, egy
régi kis öböl felett. Több mint kétszáz különböző kagy-
lófélét találtak bennük, leginkább puhatestúeket, osztri-
gát, fülcsigát és csigaházat, valamint harmincféle halat,
különösen sügért, tengeri süllőt, pérhalat, aligátortek-
nóst, lanthalat és tengeri keszeget. Ezeket a parton állva
fogták ki. Horgok és nehezékek már korábbi szemétlla-
lom-lelőhelyekből is előkerültek, akárcsak zsinórok, há-
lók és szigonyok, de ezek mostanra nagyobbak és haté-
konyabbak lettek, s levehető szigonyfejeket is alkalmaz_
tak. A fatörzsből vájt kenuk maradványai hat méter
hosszú csónakokat sejtetnek, és több csont mélytengeri
halból származik.
A nagyjából harminc szárazföldi áll alfaj közí az észa-
ki lelőhelyeken megtalá|hatő az ezói szarvas, másutt pe-
dig a japán szarvas. A szarvascsontok általában felnőtt
bakoktól származnak. A nőstények és a borjak elejtését
körütekintően kerülték. Ilyen meggondolások nem vo_
natkoztak a gyorsan szaporodó vaddisznóra, amely
húst, bőrt és zsirt adott, valamint keskeny és hosszú
csontokat a szerszámkészítéshez. A házak és raktárver-
mek környékét feltúró állat állandó bosszankodás forrá-

sa lehetett télen, aminthogy bizonyos vidékeken még ma
ls az.
Megették a majmot is. A macskacsontok nem árulják
el, milyen mértékbenháziasították őket. A kutyákat, a
mai kis sibakutyák óseit kedvencként tartották,
temetésben részesítették.
A Későí Dzsómon-kor házvermeit nehéz megtalálni,
mivel a vörös televényen alig hatoltak át, s nem tükrözik
azokat a színbeli és szerkezeti különbségeket, amelyek-
ról a Középső Dzsómon_kor veremházai felismerhetők.
Az ismert házak többé-kevésbé négyszögletes alapúak
voltak. Általában egy élesen kiugró terasira épültei< va-
lami nagy öböl fölé, vagy egy mocsaras terület szélére,
tehát közel a vizhez, de kívül a viharos ár hatósugarán,
vagy éppen folyópartok védett pontjain. A házak mö_
götti, rendszerint lapos terület azt sugallja, hogy a hely
kiválasztásában szerepet játszottak a ,,hátsó udvar" ve-
teményeskert-lehetőségei is.
A Kantó egyik-másik lelőhelyén állag tiz házverem-
ből egynek az alja nagy folyamágyi kövekkel van kirak-
va. Gyakran azonban csak egy ilyen fordul elő egy lelő-
helyen. Vagy a íalu főnökének a lakhelyevolt, vagy vala-
mi különleges gyűléshely. Némelyikben szokatlan csere-
pek és kőfalloszok találhatók, másokban nincsenek cö-
löplyukak, s a legtöbben nincs nyoma túzhelynek. Gyé-
kénynyomokra gyakran bukkannak a cserépedények al-
ján, amí azt jelzi, hogy a lakóhely padlóján ekkoriban
nem volt ritka a gyékény.
A Késői Dzsómon-kor cserépedényeikisebbek, in-
kább kézbe valók, elég tiszta agyagból készültek, vala-
mivel nagyobb hőfokon égettékőket, mint a Középső
@
a) Kegylókörzet , .,] a Agy69szoor€
a Kaszori E-l [özóp§d - AgyagÉbla
a Ka§zori E-2
a Hoíinoucsi 1 K6_kaíd"
a Hoíinouc§i 2 Ké§ói
Dzsómon
o szoia
a Angjó 3, sz. Legkésóbbl
Dzsóínon
Geológia, őstörténet és antropológia | 29
Dzsómon-korban, ezért barnábbak, mint ez utóbbi vö-
röses edényei. Az égetést néha lejtőkön vájt gödrökben
végezték.
A nagy tárolóedények lényegébeneltűnnek, s vékony
és igazi falú, finomabb formájú funkcionális vázák lépnek a he-
lyükbe. Leglőbb megkülönböztető jegyük a körülhatá-
rolt részeken található zsinórdíszítés.Ez a díszítésieljá-
rás hamar elterjedt az ország minden részén,aminek az
a magyarázaía, hogy kezdetben a főzőedényeken alkal-
mazták, amelyeket mindenhol elő kellett állítani, s min-
denki szemügyre vette a szomszédjáét,hátha tanulhat
valami hasznosat az ő technikájából. A díszitésismét az
edény alakját követi - mintha a Középső Dzsómon-kor
nem is lett volna-, sa vázák mellett sok tál, alacsony falú
fazék, néhány kiöntős edény s egy-két bizarr forma is
előfordul. Némelyiknek fényezett a fala, különösen észa-
kon, bizonyára így csökkentették a folyadék átszivárgá-
sát, s egyúttal tetszetősebb lett az edény.
A rituális kellékek egy-egy lelőhelyen nagy kőfallo-
szokból, kő-,,kardokból", néhány faragott kőtárgyból,
agyaglapokból és gyakran sok agyagszobrocskából áll-
nak. Ez utóbbiak most már jellegzetes stílusban készül-
tek, felismerhetőbbek az emberi vonások. Gyakran ter-
hes nőket ábtázoInak groteszk, maszkszerű arccal, Ta-
lán a szülést voltak hivatva elősegíteni, a betegségeket
elűzni - egyik-másik úgy fest, mintha szándékosan tör-
ték volna össze. A guggoló figurák talán a zsugorított
testhelyzetű temetkezésre utalnak, ám a testtartás a va-
júdó nőére is emlékeztet.
Eszak-Japánban több mint 30, kőből kirakott körma_
radványa található, némelyik egész nagy; ezek valószí-
32 / A csiba prefektúrabeli Macrrdo Kainohana-kagylódombját
teljesen kiásták, hogy a település elrendezésére fény derüljón.
33 / A keskeny, ovális, lejtós falú, majdnem2 méter hosszú, mélyen
a televénybe ásott vermek valószínúleg vaddisznócsapdaként
szolgáItak. Ilyenek Nagy-Tokió Kogan€i váro§ában,
Nisinodainál találhatók.
30 | Geológia, őstörténet és antropológia

nűleg temetkezőhelyek. A leglátványosabbak az Akita

prefektúrabeli Ojunál vannak: több ezer kóből álló kon-
centrikus körök két csopoítja, egymástól 80 méterre.
A kőből kirakott négyszögek ember nagyságúak, sir-
megielölésre szolgálhattak. Mindkét nagy körcsoport-
ban, majdnem ugyanazon a helyen, n apóraszerű alakzat
van kirakva a koncentrikus körök között. Valószínűleg
Ójuban is elvégezték a|azacldény átusát, bevezetve azt
a sokáig fennálló hagyományt, amelynek keretében kö-
veketá||itottak szent helyekre, hogy biztosítsák a gazdag
zsákmányt.
Az ójui és más hasonló körök a legnyilvánvalóbb bi-
zonyítékaia taítalmas közösségi fitusok meglétének, s
talán azoknak a táncoknak is szinhelyei voltak, amelyek
Izanagi és Izanami mitoszát hívták létre, még mielőtt
ezek megteremtették volna a Nyolc Sziget Országát. Tó-
hoku és Hokkaidó lakosságának élete nagyban függött
a lazactől, a pisztrángtól és a barna delfintől ebben az
időben. Több le|őhelyen találtak nagy köveket, ame-
lyekre hal alakú ábrákat véstek. Az ójui cserépedények
sánte mindegyike szokatlan formájú, gyakorlati célokra 34 / A nagyobb lelőhelyeken a sok szokványo§ veíemház között
alkalmatlan, s a közvetlen közelben nincs nyoma lakott gyakran találni egy-egy kőpadlósat is. A képen látható mérete
2,37 x t,50 m.
területnek.
35 / Zsinórmintás, kióntős edény egy kelet-kantói lelóhelyről,
A rítus egyíe fontosabb szerepetjátszott a Legkésóbbi a Késői Dzsómon-kor második feléből. Magassága 20 cm.
Dzsómon-kor emberének életébenészakon, az időszá- 36 / Különös, üreges szobrocska hátrahajtott fej|el és lyuksorokkal
mításunk előtti utolsó évezredben. Másutt erősen meg- a testében, a nagy-tokiói Mitaka városból. Magas§ága 11,1 cm.

i"
i ritkultak a lelőhelyek, mert a hőmérséklet lassan csök-
kenni kezdett, s a táplálékforrások kisebb népességet
tudtak eltartani. Kamegaoka (vagy Óbora) a gyűjtőneve
a főbb kerámiatípusoknak, amelyek nagy számban for-
dulnak elő, kicsik, gyakran finom formájúak, festettek
vagy fényezettek, és igen ügyes munkák. A csészéket,
táLakat, vázákat,lámpásokat, kiöntős edényeket és fur-
csa formákat zsinórmintával vagy anélkül diszitették,
más, tetszetős, gyakran bonyolult mintákkal, amelyeket
úgy karcoltak beléjük, mintha fán dolgoznának. A napi
haszlá|atra szánt edények egyszerűbbek és durvábbak.
Lehet, hogyminden családtagnak megvolt a maga külön
..edénykészlete".
A szobrocskák egészen különösjelenségei ennek a sza-
kasznak. Több típus ismeretes, némelyik üreges, papír-
vékony falú. A ,,szembálványok" - piiffedt, súlyos ru-
hákba öltöztetett figurák, amelyeknek egész arcát ural-
ják a szemek - Cuboi szerint ,,hószemüveget" viselnek.
Mások a lélek ablakát látják bennük vagy éppen a go-
nosz szemet. Az üregesség nem csupán a kézügyességet
tanúsítja;így biztosítottak belyet a kami (felsőbbrendű
szellem) ,,lelkének".
A Legkésőbbi Dzsómon-kor mintha csak a Késői
Dzsómon-kor folytatása lenne, de ezidő tájt még inkább
megnőtt a rítusok szerepe. Arányosan több a maga mód-
ján sztereotip faragott fatárgy, csont- és szarudísz, fülbe-
Geológia, őstörténet és antropológia | 3l
való, fallikus szimbólum, csiszolt kőbalta. Az ország
más részeiben a Legkésőbbi Dzsómon_korról nem sokat
tudunk. Elterjedhettek a felszíni lakhelyek. Az azonosi
tott házvermek többé_kevésbé négyszög formájúak, és
félhold alakban helyezkednek el. A lelőhelyek azonban
ritkábbak és alacsonyabb rendűek. Minden bizonyíték
jelentős népességváltozásokra mutat mindenütt, az észa-
kot kivéve.
KIK A JAPÁNoK? / Kik japánok és honnan jöttek?
a
Ezeket a kérdéseketma is felteszik még a japánok és
külfötdiek egyaránt, de rég elmúlt az azidő, amíkor egy-
szerú választ lehetett adni rájuk. A külföldiektől gyak-
ran hallani: minden japán egyforma. Ez egyáltalán nem
igaz, még ha a különbségek inkább csak fokozatiak is.
Nagy eltérések mutatkoznak a fej- és a testformákban, s
néhány öreg, ősz hajú ember európai ruhában tipikus
európainak is festhet. Csak a fekete hajban és a szem
mongolredőjében egyeznek, de ez is elég ahhoz, hogy egy
kalap alá vegyék őket.
Divatos manapság hangsúlyozni az elsőjapánok helyi
jellegű testfejlődését, ez azonban csak aztjelzi, hogy no-
37 / Észak-Japánban számos kókórt vettek lajstromba, de kevés
maradt meg. ValószíníílegKésői Dzsómon-kori
temetk§zőhelyek voltak.
32| Geológia, őstörténet és antropológia
ha más nézetek is akadnak, megint fellendülőben van a
nacionalista tendencia. A nézetek akórül ingadoznak,
hosv vaion a változásokat a bevándorlóknak a helyi la-
koísaegal vató keveredése segitette elő, vagy pedig a vál-
tozásÖi az éghajlat és étrend módosulásának köszönhe-
tók.
A iaoán történelemben iól ismert példák találhatók az
idegÉnel bevándorlására és arra is, hogy helyenként ki-
so;dolr módszerekkel próbáltak bizonyos fizikai tipu,
Íokat kialakítani. Legátábbis a legkorábbi idókben a
külső ismertetőjegyekét a bevándorlók szabták meg, de
iJsőbb valószírrrriég a belső feltételek okozták a változá-
sokat. Tudatosan áegtervezték például a ,,tenyésztést"
annak érdekében, hogy fehér bőrú lányokat hozzalak
létre az udvar számárá, s a Tokugaváknak kiválasztott
feleségek ,,érdeme" például, hogy a különös ,,Tokugava-
kooonva" kialakult.
Áz eiső emberek az ázsiai ,,kontinens" minden részé-
ből jöttek Japánba, s az egész Dzsómon-korban nem
38 /
'
A négv ..Vénusz"-kő egyikei hosszúságuk 5 és ó cm közl
válraiozik. az Ehime prefektúrabeli Kamikrrroiva
sziklamenedékének lX. Iétegéból kerültek eló; koruk
a Dzsómon elejére tehetó.
sikerült a keveredés révéneltüntetni fizikai különbségü-
ket. Óta, Cugumo, Josigo és más helyek kagylódombjai
több száz csontvázat tartalmaztak, de mindegyik cso-
portnak megvannak a maga jellegzetességei. Az álta]|á-,
nosan haszn7lr terminusok a Cugumói Ember, az Otai
Ember stb., vagyis bármelyik olyan kagylódomb neve,
amelyből ojontvazak kerültek elő s ezek fizikai tulajdon-
sásait tanulmányozták.
"Kül.ődl"g.. jegyeik alapján ezeket az embereket
..rr.Á iaoán"nat<" [étt retinténtint<, A férhak körülbelül
iji voltak. a nők jóval alacsonyabbak,
Úég "*'ragurrt
akik elyáltalán megértéka felnőttkort, azok sem
in"n"iutottui-tút a harmincon, az ízületek romlásából ez
k"övúkeztethető ki. Több mint 80 százalékuknak rnég
mindie mesvan a bölcsességfoga. Az arcuk alacsony és
széles,*az oir magas. kiugró, nem mongo1 tipusú, A Leg-
korábbi és a Koiai Dzsómon-kori ember erősen prog-
nát, s csak a Középső Dzsómon-korban és később válik
mezognáttá, amint akoponya magassága ós hossza_meg_
nő. Fizek avá|tozások együttjártak a kissé megerősödő
rövidfejúségi tendenciával, a korábbi kerekfejűséghez
kénest.
h Dzsómon-kori csontvázakban bekövetkező nagy
változások a feljavuló étrendnek, valamint annak a fizi
kai munkának liószönhetők, amelyre szükségvolt az éle-
lem beszerzéséhez, A legkorábbi időkben a fogak igen
elhasználódtak, az alig előkészített étel tépéseés rágása
alaposan megrongálti őket. A hiraszakai férficsontváz '
tJokoszuka. á Leskorábbi Dzsómon-korból) óriás lehe,
iett a töroék köztá maga l63 centiméterével, Ajobb alsó
fogai nagyon lekopta[. mintha egész felnóttkorát bőr-
szí]ak rágásával és nyújtásával töltötte volna,
h nemiellően tápiáú étrend következtében kialakult
csontozat sokat fejlődött - mind a férfiakná1, mind a
nőknél - a Középiő Dzsómon-korszakban és később,
A karok és lábak irosszú csontjai megvastagodtak, hogy
elbíriák a iobban leilett izomzatot. amire viszont nehe-
,ebb fizikái munkával tettek szert. A nők kiásták, haza-
cioelték. mesőrölték az ennivalót. s a kulcscsontjuk - de
cÜk az övék-- meghosszabbodott. amint a fizikai mun-
kától szélesebb letia válluk. Egyéb csontok nem nyúltak
meg észrevehetően. csak az általános testmagasság nótt
esv kicsit mindkét nemnél.
"hváltozások LeháL a táplálóbb érrendnek. valamint az
élelem beszerzésével járólesterósödésnek köszönhetők,
Á tanulmányozott csontvázak szinte kizárólag kagyló-
dombi. tengárparti embereké. s olyan állapotban kerül-
tek eIó, amilyenben az organikus anyag megorzoolK,
Nehere'bb uoli u" élet a hegyekben, de igen kevés marad-
vány szemlélteti, hogyaniltek a dió- és makkgyűjtők,
Ajavuló étrend azonban nem növelte meg számottevően
az életkorukat.
Ákagylódombokban való temetkezések között körül-
belül eg-yforma arányban vannak nyújtott,.illetve zsugo-
iított Őthelyzetű ciontvázak. Egyik-másik tetem köré
vagy fölé köveket raktak. a lejéhez esetleg egy fazekat,
 Geológia. őstörrénet és anrropológia | 33

néhány későbbi csontvázat vörösre festettek, különösen

északon, ahol, úgy látszik, egy másodlagos temetkezési
szokás szerint a húst letisztitották a csontokról, s a halot-
tat ujra, végleg eltemették a kagylóhéjak közé.
Altalánosan elterjedt volt a fogínysorvadás, igen sok
fog hiányzik, de ahol a logromlás egyébkéntnem ko-
moly, a hiányzó fogak a foghúzás gyakorlatát bizonyít-
ják, amire a pubertáskor körül kerítettek soít. Ez aférfi-
aknak mintegy 70, a nőknek csak 30 százalékát érintette.
Apróbb különbségek észlelhetők a nemek közt az eltá-
volításra szánt fogak kiválasztásában. A megmaradó fo-
gak közül néhányat V alakúra reszeltek. Nincs olyan
lelóhely, ahol mindenkit alávetettek volna ennek a szer-
tartásnak, s a hiánya nem feltétlenül utal időbeli eltérés-
re. A legjobb magyarázat a törzsi csoportok keveredése,
különösen a szomszédságból való feleségválasztás, ahol
a szomszódság nem Vezette be ezt a gyakorlatot.
A kaukazoid ,,szőrös ainuk", akik ma Hokkaidón él-
nek, valószínúleg igen korán érkeztek az észak-ázsiai tá-
jakról. Ajapán nyelv kölcsönvett tőlük egyet-mást, mint

39 / Az lkavacu-kagylódombból (Aicsi prefektúra, Acumi-csó)

elők€rült koponya egy harmincéves férfiévolt (talán a falu
főnökéé), aki a Dzsómon_kor legvégénélt.

40 ,/ Az Ebidzsima_kagylódomb (Ivate prefektúra, Hanaizumi-csó)

a temetkezési szokásokrajó példa a Késői Dzsómon-kolbóI.
Körülbelül 21 ember csontvázát találták itt meg.
34 | Geológia, őstörténet és antropológia
példáu1 a kamuií (kami) a magasabb rendű szellemek
jelölésére s valószínűleg az ehhez kapcsolódó animista
elképzeléseket is. Az az álía|ánositő állítás, mely szerint
az ország kétharmad részében fennmaradtak volna az
ainu nevek, mostanára legföljebb a Tóhokura és Hokka-
idóra vonatkozhat, és hallhatók olyan szkeptikus han-
gok is, amelyek szerint a Fudzsi-no-jama (Tűzhegy) név
sem szükségszerűen ainu eredetú.
Az ainuk régi neve az ezo, akárcsak Hokkaidó szige-
téé,ahol éltek. Az í. sz. 7. százaótől kezdve az emisik
kiváltották a japánok ellenszenvét, olyannyira, hogy ki
is mondták rájuk a halált, mivel kultúrájuk és fizikai
megjelenésük elfogadhatatlan volt számukra. Az emisi-
ket a lakosság gyűlölködéseés a hivatalos politikaészak-
ra űzte, de az a tény, hogy több mint száz esztendeig
sikeresen harcoltak ez ellen, s a Tokugava-nyilvántartá-
sok szerint még a 18. században is megtalálhatók voltak
a Tóhoku vidékón, a törzsi csoport keménységétés fenn-
maradási képességétbizonyitja.
Számos régészkétségbevonhatatlannak tartja, hogy a
Legkésőbbi Dzsómon-kor Eszak-Japánban ainu kultú-
rájú korszak volt. De vannak, akik azt is vallják, hogy
nincs kulturális törés a Késői és Legkésőbbi korszak kö-
41 / A hokkaidói ainuk valószínűleg ősi kaukazoid származásúak;
ma már egyre inkább asszimilálódnak.
zött, teháí még nagyobb ősiséget tulajdonitanak az ai-
nuknak. Egy olyan nép esetében, amely az elkülönülés
révénféltékenyen megőnzte fizikai és kulturális egyönte-
tűségéí,azI hihetnénk, ha maradtak fenn csontvázak,
meglétük tekintélyes időtávra vezethető vissza. Az ainuk
nem hamvasztottak, de temetőkbe se temetkeztek, s fizi-
kai maradványaik elenyészők. Az észak-hokkaidói Bo-
szujama kagylódombjából elóásott csontok arra utal-
nak, hogy az ainuk legalábbis a Szacumon-szakaszig ve-
zethetők vissza, amely a Dzsómon-kultúrának az idő-
számításunk korába átnyúló része, az űgynevezett Epi-
Dzsómon, a vadásző és halászó emberek kora. Ez előtt
azonban csak ainukhoz kapcsolható népnek nevezhet-
jük őket. Egész életformájuk a legutóbbi generációkig
olyan élesen ellentétes a japán életformával, hogy
amennyiben ez az éleííormaa Legkésóbbi Dzsómon-
korin alapszik, a kultúrának nagyon sokat kellett azóta
változnia, hogy ,japánná" váljék. Azt is mutatja ez, mi-
lyen nehéz egy nép igaá életformáját pusztán régészeti
adatokból megismerni.

A Koz E Pso
llo ,
DZSÓMON_KORSZAJK
I. e. 3500 körül, kellemes, meleg éghajlati viszonyok
közt, embercsapatok vonultak be a központi hegyek kö-
zé. Találkozásuk az ottani flórával és faunával, valamint
a hegyi életmód egyedi kultúrát hozott létre, amely mint-
egy ezer esztendeig tartott, addig, amig az időjárási váI-
tozások és az erős esőzések túlságosan meg nem nehezi-
tették az életet.
Kellő gazdasági stabilitásról árulkodik a nagyszámú
és nagy területű lelőhely, a sok verem, ház, a rengeteg
cserép- és egyéb maradvány, ami egyben azt is tanúsítja,
hogy már több időt szenteltek a kézművességnek. Meg-
|'. ! ]]'
k5
TöRTÉNET
KEPEKBEN
határozott szükségletekre új edényformákat alakítottak
ki, s a hegyi körűlmények létrehozták a sajátos szimboli-
kát is: nőszobrocskákat, falloszokat miníázíak, az edé-
nyek peremét kígyókkal, állatfejekkel díszítettók.
Mozgalmas ezer éve ellenére a Középső Dzsómon-
korszak kultúrája alig hagyta rajta nyomát a következő
Dzsómon-korszakokon. Sajátos hegyi viszonyok hoz-
ták létre, s amikor az emberek a hegyek közül elvándo-
roltak, a sajátos életforma is elfelejtődött. A 42, képen
Togariisi látható (Nagano prefektúra), ahol számos ve-
remházat rekonstruáltak a régészek.
36| A Kazépső Dzsómon,korszak

, }: "

43, kép: Rekonstruált veremházak

Togariisi joszukeonei lelőhelyén,
a Jacugatake-hegy déli otdalán. A déli
bejárat nem központi elhelyezésú,
s megemelt szelemen szolgál a belső
túzhely füstjének elvezetésére.Máshol,
más elképzeléseket valló régészek
egyszerű kúp alakban lekonstluáltak
vefemháZakat, amelyeknek a tetején
nincs nyílás.

44. kép: A Középső Dzsómon-kultúra

Nagano prefektúra déli részébenalakult
ki, innen terjeszkedett a nyugati é§
keleti tengerpart fe!é. Ahozzá tartoző
több száz lelőhelyen olyan
cserépedényfajták találhatók, amelyek
a Középső Dzsómon-kor elsó felének
Otamada i- és Kacuszaka-tipusához.
valamint a Középsó Dzsónron-kor
második felének Kaszori E- vagy
Ubajama-típusához kapcsolódnak.
A cserépleleteknek számos esetben helyi
típusneveket adtak,
45 47. kép Nagy-Tokió Koganei
yárosának maeharai ielőhelyén az egyik
házvermet szemlátomást kis
temetkezóhellyé alakították, miután az
emberek kikóltöztek belőle, de
továbbra is a közelben éltek. A feltárás
négy csoport edényt és törmeiéket fedett
fel, mindegyik csopolthoz taftozott egy
kőeszköz és egy egész Vagy egy törött
íaIIikus ködarab is, A verem déli irányú
nyúlványában is találtak elásott
edényeket; lehet, hogy csecsemőt
temettek ide. vagy mágikus íunkciója
volt 9 helynek. A tárgyak eltávolítása
után kira,jzolódott maga a veremház
alaprajza s a szokatlanul nagyszámú és
szabályos elhelyezkedésű cöIöplyuk,

a,c
38| A Kazépső Dzsómon-korszak

48. kép: Az edények most első izben

nem kizárólag főzéshez készültek. Uj
formák jelentek meg sajátos
szükségletek kielégítésére,Néhány
esetben a nagy fazekak és tálak
,,készleteket" alkotnak, mint eZ a két
pár is, amelyek a Nemzetközi
Kele§Ztény Egyetem területén kerültek
elő,

49. kép: Durva kóeszközök, amelyek

baltákként és bárdokként is szolgáltak,
anyaguk a puha agyagpa|átől az
andezitig terjed, alakjuk háromszögletű,
négyszögletű vagy ívelt formájú, Epp
csak a használhatósághoz szükséges
méItékigpattintották őket. A képen
látható darabok Koganei város
maeharai lelóhelyén kedltek elő,
átlagos hosszúságuk 12 cm,

50. kép: Két házat építettek egyazon

helyre a Nemzetközi Keresztény
Egyetem tedletének Loc. 24A jelzésú
pontján (Nagy-Tokió, Mitaka váIos).
kívülről mindkettőt áIokkal k9rítették,
s mindkettőbe öt cölöplyukat ástak.
A külső mintegy 7 m átmérőjű. A képen
látható tűZhelyet kövekkel rakták
körül, s a kózepébe kis fazekat
illesztettek.
51, kép; Az alacsonyabb hegyekben
talált agyagedényeket kígyók díszítik.
Némelyik, mint példáu1 ez is, egészen
élethű (Kanagava preíektúra egyik
lelőhelyéről).
52. kép: Ez az edérty a Jamanasi
preíektúrabeli Janagida lelőhely egyik
kis verméből szárm azik. Ez az egyetJcrt
előkefült edény, amelyen egészben
megmaradt a kígyó.
53. kép: 48 cm magas edény
a Nemzetközi Keresztény Egyetem Loc,
19.jelzésű pontjáról. Fenn hasított végú
bambuszbottal, lenn zsinórmintával
díszítették.

t\

",,,.\ -|]iHl,]* ;;,

..:! ]n1.
N|,l Xazépső Dzsómon-kors:ak

54, kép: Különös, holdó alakú ituális

edény, 51.2 cm magas, a Nagano
prelektúrabeli tdodzsiribó1, Az ilyen
edényeknek lyukacso§ a pcrcme,
s a lyukak alatt gyűrű húzódik, de ezen
a peldányon még mintha egy táncoló
relieliigura is látható 1enne,
Valószinűleg dobtestek voltak, a bóIt
kis pálcikákkal erósíthették
a peremlyukakhoz, A lormát bizon5áru
annak a rítusnak tartalma sugallta,
amelyre a dobot használták.

55, kép: Elószörjelennek meg

rendszeresen a féríiszimbólumok.
különféle alakban, hol kőbő1. hol,
ritkábban, agyagból, A jobboldalt
látható kőgorrrba (kalapjának átmérője
22 cm) egy 30 cm magas, törött nyélen
állt, Lyukai tűZgyújtáS köZben
feket€dtek meg, A vulkáni követ
tekintélyes távolságokró1 szállitották
ide. Ezek a tárgyak mind a Nemzetközi
KeIesZtény Egyetem területén kerültek
elő (Tokió, Mitaka város).
56. kép: Ezt a 15 cm hossá festett követ
a Nemzetkózi Keresztény Egyetem
területén találták, egy forrás fölött,
A Középső Dzsómon-korban rendkívül
ritkán foIdult elő ábrázolás. E kivételes
esetben mintha egy állatot örökítettek
volna meg:jobboldalt a feje, a púpos
hát |ábakban végződik, bal oldalon
a íarka látható.
57. kép: A hegyi lelőhelyeken több
különféle alakú, lámpásnak nevezett
edényt találtak: a kis tálkarész fólótt
mindnek van valamiféle fogantyúja,
amelyek segítségévelfelfüggeszthették
óket. Az egyiken kis vaddisznódíszek
láthatók. Ennek az edénynek a díszeit
hol kígyóknak, hol békáknak, hol
csigáknak nevezik. Ez a lámpás
Fudaszavából való, a Nagano
prefekturabeli Idodzsiri lelőhelyeirő1,
magassága 16,ó cm.
58. kép: A Középső Dzsómon-korban
már gyakrabban ha sznáIták az
agyagból és kőből készült fülbevalókat
és füldíszeket. Az orsó alakúakat
v al őszíúj|eg az átf tlrt fülcimpába
illesztették, s a legtöbb esetben pirosra
festették. A kőből valók patkó alakúak,
ezeket a fülle akaszthatták, de igen
kevés került elő épen. A képen látható
darabokat a nyugat-tokiói Mitaka
Nenzetközi Keresztény Egyetem
lelőhelyein találták.
n Ie razépső Dzsómon-korszak

59, kép: Női agyagszobrocskákat

azelőtt is készítettek,de a Középső
Dzsómon-koIban számuk ugrásszerűen
megnőtt, Ez a ritka példány
a legrégebbi agyagszobor, A mijatai
lelóhely (Nyugat-Tokió, Hacsiódzsi
, város) 4. számú veremházából került
eló, szépen egymás mellé rakott
kőeszközökkel, egy valószínúleg
felállított kő töredékeivel s egy
csillámmal égetett fazékka1 egyetemben,
' a házpadló közepén levó nagy
gödörbó1.Nyilvánvalóan tuális
célokra használták. A szobrocska 7,1
cm magas,
 MlToLÓGlA, RIzs
3.
ÉSA|AMATO ÁLLAM
,
HOL VOLT JAMATAI? / Az ősi japán történelem leg-
nagyobb rcjtélye azőía foglalkoztatja az embereket,
amióta kínai utazók írásban említést tettekjapán szom-
szédaikról az i. sz. 3. század ltége felé. Egy könyv már
addigra leírta a Va-földet, amely több mirlíszáz,,ország-
ból" állt, s ezekből harminc diplomáciai kapcsolatot tar-
tott fönn Kínával vagy a gyarmataival. A Vej Csi (Yeji
feljegyzések), amelyet i. sz.297-ben állítottak össze, lé-
pesról lépésreismerteti, hogyan lehet szárazföldi és vízi
úton elérni a ,,királynő országába" a nyugat-koreai Tai_
langból kiindulva s ,,országról" ,,otszágra" haladva,
rendszerint 1000 it téve meg egy alkalommal (1. /i kb.
3l0 méter). Va-földre több mint 12 000 /i az út. Onnan
több mint 4000 /lvel délre van egy törpék lakta sziget.
Ujabb egyesztendei utazás után ugyanebben az irányban
egy meztelen férfiak lakta helyre érünk, még egyszer
ugyanennyit megtéve pedig fekete fogú emberek közé.
Mindezen részletek ellenére Jamatait, a Vák földjének
60 / Rekonstruált ház a Középső vagy Késói Jajoi-korból (Toro,
Sizuoka várostól délre, a lelőhely ma park).
központját lehetetlenség azonosítani. Ha szó szerint
vesszük a távolságokat és az irányokat, Jamatait az óce-
án kellős közepén kellene találnunk. Ha csak az irányt
tekintjük, Jamatai Kjúsúnvan, ha csak a távolságot,
akkor Jamatóban. Probléma az is, hogy a kínaiak a tin_
geri távolságot csupán napi utakban tudták mérni.
Hol volt a hatalmi központja a kinaiak által ismert
Japánnak? Jamatai elég közel esik Jamatóhoz, hogy
romlott fonetikai egyezést feltételezzünk, ám az írásjegy
eltérő volta aláássa ezt a feltevést.
A ,,királynő" a Késői Jajoi-korszakban élt, és azt is
tudjuk, hogy Japánnak sok női sámánja (papnője) volt.
A Vej-dinasztia krónikásai meglepő részletességgelfes-
tették le a Va-földet. E beszámoló egy részétegyéb, töb-
bek közt régészetibizonyitékok is alátámaszlják. Ale-
l+| Uitoldgia, rizs és a jamato óllam
írás szerint a Va-föld lakói törvénytisztelő emberek, a
törvény legkisebb áthágását is szigoruan büntetik. Kézzel
esznek farálcákról és tányérokról, s tábbeli nélkül jár-
nak. A férfiak a férfiakkal, a nők a nőkkel élnek együtt,
de a nemek egyenlőségének közösségi szelleme uralko-
dik köztük. Sokat isznak. A fiúk és a férfiak tetoválják
magukat, és ékítika testűket. A javak cserebereje min-
den helyen erre kijelölt piactereken folyik. Az adót hiva-
talnokok szedik be. A nemeseket alacsonyabb rangúak
szolgálják, akik, ha náluk előkelőbbekkel találkoznak,
úgy mutatják ki tiszteletüket, hogy letérnek az útról. Aki
nemesekkel beszél, leguggol vagy letérdel. A magas ran-
gú nemeseknek négy-öt felesége van. a többinek kettő-
Éárom, s a nők készségesen elfogadják ezt a szokást.
Vallásukhoz hozzátartozik a csontégetésből való jós-
lás, és van egy ,,önmegtartóztató" osztályuk, amelynek
tasiai gondozatlanok és mosdatlanok, nem esznek húst.
n.i, nitnak nőkkel. Mint rituális bűnbakokat őket öli
meg a csoport, ha valami balul üt ki, feltételezvén, hogy
megszegték eskÜjüket.
Nem}itka az olyan va, aki száz évnéltovább él. A ha-
lottakat egyetlen koporsóban temetik el (nem pedig ket-
tős koporsókban, mint a kínaiak), tiznapos Ey ászt taíla-
nak, ámelyet dalosok és táncosok zenés szőrakozíaíő
műsora élénkít,azltán az egész család rituálisan meg-
tisztálkodik folyóvízben.
A va nép fölött egy Himiko vagy Pimiko nevű papnő,
szó szerini,,aNap 1ánya" (királynői cím) uralkodott, aki
i. sz. 183 körül tett szert a hatalomra. Idősebb volt már,
és nem ment férjh ez,. poziciőját,larázserejével védelmez-
te. Ezer nó szolgálta, de férfi csak egy. Szigorúan őrzött
erődjében lakott, s csak a fivére juthatott a közelébe.,
Himiko 248 körül halt meg, s egy óriási, 300 m átmérőjű
halomsírba temették, több mint ezer főnyi személyzeté-
ve1. Halála után a törzsek egy darabig túrtéktehetségte-
len férfi utódja uralkodását, de a helyzet úgy megrom-
lott, hogy végül kénytelenek voltak kinevezni helyette
egy Ijo nevű tizenhárom éves lányt.
6l A Jamataiba. JaDán lö királyságába. a va nép orságába vezetö
út, t(inai töriénészek kimeíirö leirásokal kés7ilettek
szomszódaikról és arról, hogy hogyan lehet eljutni hozzájuk,
62 / A vákjó§csontok se8ítségéveljövendóltek. Lyukakat égett€k
csontba, feltették a kérdéseket, és ajósok válaszoltak,
a
A kínaiak tehát az övéktől eltérő szokásokat rögzítet-
tek, s már magában ezt is lurcsának találták. Viszolyog-
tak a bolhás, fésületlen ,,önmegtartóztatóktól", akik el-
kísértéka hajókat Kínába, óriási társadalmi felelőssé-
gük és mostoha sorsuk pedig elképesztette őket. De ész-
revették, hogy ajapánokjó1 bánnak ezekkel az emberek-
kel. Talán létbizonytalanságuk ellensúlyozásaképp pél-
dául rabszolgákat kaptak. Később ajapánokat kínosan
érintette ez a rabszolgákra való utalás, akárcsak az őseik
egynémely szokásairól szóló beszámoló. Maga a Japánt
ielölő szó sem volt éppen hízelgő. A va szó ,,kis embert",
,,törpét" jelent. A későbbi, szervezettebb japánok már
mini Jamato népétemlegették magukat, ha a közösségi,
nemzeti szellemet akarták felébreszíeni, de az i. sz. 7 ,
században mégboldogan beérték azza| a néwel1 amil a
kínaiaktól kaptak: Dzsi-pen, ,,napkelte", az oíszáE, aho|
a nap kel (Kína szemszögéből). A japánok Ni-honnak
hívják országukat, s a nyugatiak ezt torzították, talán a
kínai formán keresztül, Japonná - Japánná.
JAPÁN KUTATÁSOK / Japántudósok már a Kamaku-
ra-korban (i. sz. 1185-1392) buzgón keresték Jamatai
helyét. A legkorábbi kutatók biztosra vették, hogy a
Kinki voltez a hely. Azóta mindenfelé megtalálni vélték,
Jamatóban, a Beltenger körzetében, Izumo vidékén,
É,szak-Kjúsún,Nyugat-Kjúsún, legújabban pedig azt is
mondják, hogy seho1 sem volt, csupán a kínai króniká-
sok zseniális szélhámosságával állunk szemben.
Már a legelső időktől kezdve úgy érezték, a Himiko
nevű női sámán azonosítható Dzsingú császárnővel, aki-
nek viselt dolgait a Nihon SokiKjísúra helyezi. Mindig
is idegenkedtek a gondolattól, hogy Jamatón női sámán

uralkodott - pedig a Napistennő végül is ugyanaz az
eszme -, akárcsak attól, hogy elfogadják a civilizálatlan
szokások érvényességét.
Arai Hakuszeki (1 657 -I7 25) módszeresen azonosítot-
ta a Yej Csíbenmegadott neveket íégikjúsúihelynevek-
kel, s arra a következtetésre jutott, hogy a leírásokban
szereplő névleges távolságoknak nincs jelentősége.
A császári restaurációt (1868) követően Dzsingú csá-
szárnőt körülbelül száz éwe| Himiko utánra datálták
(i. sz,2. század\, s Jamatait - a sok házával, ahogy a
leirásban olvasható Észak-Kjúsúvalazonosították.
Himikót levették a császár-családfáról, így szabadabban
lehetett íóla vitatkozni.
Koreai feljegyzósek megerősítik Jamatai létezését.
Több utaláS található Jamaiaiba érkezett küldöttségek-
re. Az út a koreai Incsonban, kínai nevén Tai-fangban
kezdődött, állomásai Cusima, Iki, ez a két jól ismeít szi-
gel, azllíár. Macuura, Ito, Na, Fumi és Toma. Tomán
iÚl .ina"t sikerült azonosítani Észak-Kjúsún.De
Kjúsúról még mindig további tíz napot kel|ell íengeren
s iovábbi harmincat szárazföldön utazni, hogy elérjenek
Jamataiba. Ez azút pedig csakis a Beltengeren keresztül
és csakis Jamatóba vezethetett.
Kínai utazók könnyedén megtalálhatták volna Jama-
tait, ha Észak-Kjúsúnvan. hisz az csak egy ugrás Koreá-
ból, ahol a kínaiaknak gyarmataik voltak északon. Ha
Jamatai Kjúsúnvan, olyan közel esett volna honájttk,
hogy le se kellett volna írniuk az útvonalat.
Ái eglk elképzelést ki is próbálták 1975-ben. Japá-
nok és koreaiak összefogtak, hogy hajót építsenekaz
átkeléshez. A Jaszeigóí egy hanivahajőről mintázták,
amelyet sok éwel azelőtt találtak a kjúsúiSzaitobaru
egyik sírján. A hajó 16,5 méter hosszú volt, harminc em-
Mitológia, rizs és a jamato állam|45
ber fért el benne, mindkét oldalt hét evezőt lehetett be-
szerelni. Incsonból kiindulva végighaladtak a part men-
tén, megálltak a szigeteknél, s egy viharos időszakltán,
amikor vontatni kellett a hajót, elértek Japánba, Előbb
a koreaiak eveztek, aztán a japánok. Nem számítottak
arra, hogy fény derül Jamatai hollétére, egyszerűen csak
úgy gondolták, az út rekonstruálása reálisabbá teszi a
problémát. S mivel jóval több időbe került, mint várták,
informatívnak is bizonyult. Hol volt hát Jamatai? A kér-
désre még mindig ajövőtől várják a választ a kutatók.
MITOLÓGIA ÉSA JAPÁN ISTENEK GYÜLEKE-
Ztr'Tf" l A japánok szemében a kozmosz egy könnyebb
és egy nehezebb anyagból állt, a ket!ő szétvált, mint ami_
koű tojást feltörik, égyik lett az Ég,másik a Föld. Az
első élőlény egy nádszál volt. Ez volt az a magasabb ren-
dű szellem (kami) , ame|y nemzette a további ft amfthét
nemzedékét, utolj ára a férfiIzanagt és a nő Izanamit, a
Nyolc Sziget országának megteremtőit. A felhőkből
néztek alá, és egy lándzsával kavargatták a sós tengervi-
zet. Alándzsárőllehulló csöppekből keletkeztek a szige-
tek. Az általuk nemzett számtalan kami közt otí vo]rt
Óhirume, másképpen Amateraszu, későbbi nevén
Mennyei Fénylő Nagy Istenség, Napistennő, a jamato
mitoszok főkamila. Egy tükörből,,keletkezett", amelyet
Izanagí a b a|j áb an tartott.
A halhatatlanság és a halandóság között homályosan
három létszintet különböztettek meg: a Takama-no-
hara, a Mennyei Fennsík volt a színhelye sok esemény-
63 / A Japán és Korea közötti átkelésíe használt hajók is olyanok
lehetiek, mint ez a 6. századi, l01 cm hosszú haniyarr'odel'l,
amelyet Müazaki prefektúíában találtak egy síron.
 írek az ilgylevezett Istenek Korából, ezekre két vagy
több egybeolvadó mítoszciklusban került sor, melyek-
nek során eldőlt, hogy a jamato ág a felsőbbrendű; az
Asihara_no-nakacu_kunit, a Nádsíkság Központi Or-
szágát földi kamlk lakták, s arra teremtetetí, hogy az
isteni eredetű császári ház itt fussa be előre kiszabott
történelmi pályáját; a Jomi-no-kuni, szó szerint a Sárga
Források Országa, föld alatti szellemvilág volt, ide kény-
szerültek visszavonulni s haláluk után itt ,,éltek" még a
Mennyei Fennsík lakói is.
Az Istenek Korában a kamk rokonszenves vagy ép-
pen visszataszító tulajdonságokra tesznek szert; hősök
vagy gazemberek, de olyan számosak és sokfélék,hogy
nyugodtan ősökül szolgálhatnak az őket követő s a
Földhöz kötótt i. amknak.
Amint a helyszín áttevődik a Mennyei Fennsíkról a
Nyolc Sziget Országába, azéleltartamot emberi években
kezdik mérni, s a h a|and,óság, a halál eglr.e inkább meg-
szokott napi eseménnyé válik. A Napistennő leküldie
fiúrrnokáját, Ninigit, hogy foglalja e l az országot a jama-
tóknak, s szent tükröt, kardot, valamint gyöngysort
adott neki - a későbbi császárijelvényeket - mint beikta-
tási szimbólumokat. Ninigit több kísérőkövette, ők let-
tek a vallás és az eszközkészítés irányítói. A Takacsiho-
hegy tetején értek földet, valószínűleg a hasonnevú dél-
kelet-kjúsúihegyen.
Még ezelőtt elfoglalták Izumo vidékét,amely azon-
ban elég erős hagyománnyal rendelkezett ahhoz, hogy
hasonlóan nagyszerű mitológiát ho zzonléíre. Okuninu-
si elfogadott ajándékul egy óriási palotát, és hajlott az
egyezségre: azizllmóiak irányitsák az állam vallási ügye-
it, ajamatók pedig a világi ügyeket. Ez azelrendezés ném
hagyott azonban maradandó nyomokat, csak erre a v!
dékre érvényeskompromisszumnak tűnik, semmi
egyébnek. Az :lnlmőí Nagy Szentély az utóda annak a
palotának, amelyet a halászat ós a selyemhernyó-
tenyésztés kamijai laktak, ide vándo rolmind,en kami ok-
64 l Abíonzfegyyereket először Koreából hozták, később
E§zak-Kjúsún másolatokat öntóttek róluk, azután sáles
pengéjú §zeltartá§i táIgyakká módosították őket, olyanokká,
mint ezek a Jajoi-kori lándzsahegyek.
tóber havában. Még az iszei Nagy Szentély, a Napisten-
nő otthona sem rendelkezik ilyen dicső kapcsolatokkal.
Ninigi alászállása után nem világos a genealógia, min-
denesetre az elsó ,császárnak" szánt férfiúösszegyűjtöt-
,
te erőit, és elindult hosszú útjára a Jamato-síkság felé.
Végighaladt Kjúsúkeleti partján, átkelt a Beltengeren,
megkerülte a Kii-félszigetet, s eljutott Nara prefektúrá-
ba, a mai Aszuka szélénálló kasivarába, miközben szá-
mos akadályt kellett leküzdenie, égijelek, isteni útmuta-
tás és csodás megmenekülések segítségével.Mai japán
történészek i. sz. 660-ra teszik azt az időpontot, amilor
Kasivarában palotát építtetett magának.
A Napistennőt mint Amateraszu-Ómikamit, a legna-
gyobbat, a jamato írók a többi törzs főkamija főlé emel-
ték, de más nézetek szerint csupán egy volt a sok közül,
még akkor is, amikot a8. századi Fudokitiríák. Ahitacsi
(Ibaragi prefektúra) FudokiKasimát említi mint legfőbb
kamit, azlnlmói (Simane prefektúra) Fudoki pedi1okn-
ninusit állítja be a világ teremtőjeként. A korai mítosz-
cíklusban, mielőtt még a Napistennő leszármazottja a
Földre ért volna, a Takamimuszubi nevű férfi isten irá-
nyította az események menetét.
A történet legelején, amelynagyrészt a Mennyei Fenn-
síkon játszódik, a Nap jelképe a naplándzsa, a hiboko.
Földi használatra a tükör rendeltetett, amelyet a Napis-
tennő a következő szavak kiséretében adott át ivadélá-
nak: ,,Amikor ebbe a tükörbe nézel, úgy legyen, mintha
rám néznél." Később Szudzsin császár úgy vélte, a tükör
jelenléte palotájában túl sok kellemetlenséget okoz, ezért
a Nara prefektúrabeli Kaszanui szentélyébenhelyeztette
el. Még később Szuinin császár Iszébe vitette, ahol külön
szentélyt épittetett neki. A napszimbolika első szakaszát

tehát valószínűleg a Jajoi-kor ceremoniális bronzlán-
dzsa-használatához kapcsolhatj u k. ameI1 Észak-Kjúsún
terjedt el, egy későbbi szakaszt pedig a Régi Sírok kor-
szakának tükörha sználaíához, a kinkiben.
Az iszei Nagy Szentólyek Belső Szentélye őrzi a Napis-
tennő tükrét: a Külső SzentélyL Tojoukénak. az Élelem
Istennőjének szentelték. A jamato írók az utóbbi építését
Júrjaku idejére teszik, de valószínűleg a Tojouke-mítosz
a régebbi, s talán még a Jajoi-korból ered, amikor a ga-
bonaisten eszmé.je alakot kezdett ólteni. Amint a nap- és
földszellemek egyesültek, misztikus egybefonódásuk vé-
gül ebben a sintó főszentélyben óltött testet.
A sintó szertartások az egész japán tórténelem során
fontos társadalmi erőként hatottak, a közösségek évsza-
kokhoz kötött ünnepségeket tartottak ajó terméS, a ter-
mékenység,az egészség és ajó élet biztosítása érdekében.
A magasabb rendű lényeket ilyenkor előcsalogatják a
külónös föld-, szikla- vagy vízképződményekből.
Mitológia, rizs és a jamato állam | 47
A RIZSTERMELÓK / A Jajoi-kultúra elemei i, e, 300
körül kezdtek kiformálódni Japánban. Szélsőséges néze-
tek születtek erről a kultúráról, régebben például úgy
képzelték,Koreából vagy Kínából ,,invázió" éííeaz or-
szágot, újabban azonban jórészt belső fejlődés eredmé-
nyének tekintik. A Jajoi-kultúra összetett volt; külfóldi
elemeket vettek át és adaptáltak, Japán ,,nemzetközivé"
lett, és a kulturális fejlődés szélesebb kórébe kapcsoló-
dott be.
Bronzot és vasat valószínűleg Dél-Koreából hoztak
be. Koreai eredetűek az urnasírok fölé nagy kóvekből
rakott dolmenszerű alakzatok és a kősírok is. voltak
olyan vélekedések is, melyek szerint a rizst vadon növő
fajtákból nyerték,s az ayaés a hiehasználata és telmesz-
tése sokkal korábbra tehető. Mindkettő igénytelen helyi
növény, közel állnak a rizshez, aze\őbbit gyakran köles-
nek fordítják. De mivel az aratókések nyilvánvalóan
külföldi eredetűek, kissé valószínűtlennek látszik, hogy
csupán honi növények betakarítására importálták őket.
A rizs valószínűleg Kelet-Kína Va és Jüe körzeteiből
származolt át, akárcsak a nyelv bizonyos fonetikai ele-
mei, és az átvételekhez tartozoít ez a nők által használt
aratókés is.
Vaseszközök kerültek elő a kjúsúiKorai Jajoi-kori
szeméthalmokból. A rizst eleinte minden bizonnyal ala-
csonyan fekvő, mocsaras helyeken ültették kis területek-
re, mig a vizszabályozás lehetővé nem tette a rizsfóldek
elárasztását, Legalább egy évszázadig a rizs csak kiegé-
65 / A bronztárgyak és Középső Jajoi-kori lelóhelyek eloszlása,
66 / A nedves vagy iszapos, széntartalmútalaj sok Jajoi-kori eszközt,
fara8ott haszná]ati és §zertartási tárgyat megórzött; ezek
többnyire tölgyból vagy ciprusból készültek. A képen ü "ril,
láthatóL az Ószaka prefelrúrabeli lzumi ráros
Ikegami-leIőhelyén.
la I ailológta, rizs és a jamato állam

szítője volt a hagyományos étrendnek, amint a Jajoi-kor

kagylódombjai tanúsítják.
Áz erószakos invázió elméletétma már tarthatatlan-
nak vélik, hiszen a szétszórt Dzsómon-kori lakosság
Dél-Japánban aligha állhatott volna ellen bárkinek vagy
bárminő változásnak. A Dzsómon-kultúrától idegenek
a dupla végúbalták, a szárral ellátott, csiszolt nyílhegyek
és a ierdeszögú bárdok. A bronzfegyverekről mintázott
kőtőrök vagy Koreában készültek, vagy koreai példá-
nyokról máúlták őket a fémek ritka előfordulásának
kórai szakaszában. A későbbi Jajoi-lelőhelyekről szár-
mazó vászonmaradványok és az agyag orsógombok ar-
ra utalnak, hogy a szövés fejlett mesterség volt már ekko-
riban,
A fukuokai Itazukét tekintik ma a legkorábbi Jajoi-
lelőhelynek, és kiter.jedt ásatásokat végeztek itt, különös
tekintettel a Dzsómon-kortól való eltérésekre. Facöve- @
kek vették körúl a rizsparcellákat, s a fóld megművelése El
jórészt fagereblyékkel és fakapákkal történt. Itazuke la-
kói mé8 éltek, hogy a Jajoi-kor jobb, csiszoltkő
divatba jöttek,
eszközei 'zelőtt
Házaknak nem találták nyomát. Különléle nagyságú
vermek bőven előfordulnak, feltehetően raktározásra

6? / Ajokohamai Ócukalelőhely, Benne mintegy 25 négyzet alakú

temetk€zési hely, a temetó áIokkal keritve.

68 / A torói lelőhely. Ez volt az első olyan ásatás, amely a Jajoi-kori

élet minden fontos aspektusát lelfedte,

használták őket. A lelőhelyről kősarlók, orsógombok,

egyértelmúen Jajoi jellegú tölcséres, fedeles edények ke-
rüitek elő, de a cserepek egy része határterületre esik,
durva felületi karcolásukat, az edénynyakon körbefutó
rovátkolt gyűrút nehéz megkülönböZtetni a Legkésőbbi
Dzsómon-kori Júszu-típustó1.
Urnatemetkezésre több mint ötven példát találtak Ita-
zukéban; mind vízszintes elrendezésű, a Korai Jajoi-
korira emlókeztet. Gyakoriak a dupla urnák. A négyszö-
gű aknasírok ritkábbak, s legalább néhány esetben_fako-
porsókat tettek beléjük. A szervezettebb életmódnak
megfelelően a Jajoi-koriak temetőkben különítették el
halóttaikat, urnákban, kősírokban, gyékényben,fako-
porsókban, gödrökbe, nagy kövek alá temették el a
Ósontokat, gyakran egy temetőn belül is keverve a temet-
kezési formákat.
A figyelemre méltó kanenokumai (Fukuoka) temetőt
a Korái korszaktól a Késői Jajoi-korig használták mint
temetkezőhelyet - 145 sírt tártak föl - többnyire szimpla
vagy dupla urnákhoz. Egy másik temetkezési forma,
amely a Középső Jajoi-korszaktól annak késői szaka-
száigdívott, újabban különleges érdeklődést váltott ki a
régéizekből. Négyzet alakú területen ásott négyszögú
aknasírok csoportja ez, amelyben eleinte csak a négyzet
közepére temetke ztek. Idővel azIál a négyzet négy olda-
lát iafelhasználták elhantolásra. Ezek a négyzetek á|ta-
lában magasabb pontokon találhatók, és mély árok vet-

te őket körül.Az ilyen lelőhelyek meglehetősen elterjed-
tek, a legismertebbek talán az ószakai Ama és Urjúdó,
valamint a kanagavai Szakacsido.
A Jajoi-sírokba eleinte kínai üveg- és bronztárgyakat
tettek, amelyek valőszínűleg az észak-koreai Han-gyar-
matokról származtak. Sok bronztükröt találtak például
a fukuokai, szugui és tateivai lelőhelyeken, és soknak az
előfordulását jegyezték fel még a modern régészet meg-
születése előtt. Ezek a leletek többnyire Eszak-Kjúsúra
szorítkoznak. mintha szállítóik sose mentek volna innen
tovább.
Híres lelőhely a sizuokai Toróban ,,a falu, amelynek
házait már vaseszközök felhasználásával építették",
A falécek ezreit - amelyekkel a rizsföldek közti ösvénye-
ket erősítették me g s a rakíárházak bonyolult faanya-
gát csakis jó minőségű vaseszközökkel munkálhatták
meg. Lehet, hogy Toro nem egészen tipikus, dejól repre-
zentálja azt a bonyolult vízlevezető- és öntózőrendszert,
amelynek következtében a lakott helyek alapterülete te-
kintélyesen megnövekedett a Középső Jajoi-korszakra,
vagyis az időszámításunk előtti és utáni századokra.
A torói rizsföldek délre feküdtek, kicsit alacsonyab-
ban, mint a lakóházak, a raktárak s az erdő, amely a
nagy mennyiségű faanyagot szolgáltatta. A közelben
folyt az Abe-folyó, és egy pusztító áradás el is öntötte a
falut. A tönkremeníházak cölöpjei az áradás irányába
dőltek.
A JAJOI-KoR HÁZAI ES TÁRSADALMA / A torói
házakat egyformára építették,s mind a rizsföldekre né-
Zett. Tulajdonképpen a Jajoi-kor h ázai lgyanazl amo-
noton egyöntetúséget mutatják, amely akkor kezdett el-
Mitológia, rizs és a jamato dllam| 49
terjedni, amikor a kézművesek szabványosították mun-
kájukat. Az ovális padló nagyjából 8 x 6 métert tett ki,
föIóíle irimoja zsúptető volt szellőzó-napellenzővel,
amelyet négy súlyos oszlop tartott, ezekre pedig geren-
dákat és lejtős rudakat illesztettek, Az oszlopokat úgy
szilárdították meg a puha talajban, hogy deszkadarabo-
kat tettek alájuk. A házbelső külső szegélye köré púpo-
zott földet függőleges lalécek erősítették. AZ eredeti há-
zaknak alacsony központi tűzhelye volt, bár ezeket nem
minden esetben épitettékbe a torói parkban látható re-
konstrukciókba.
A legtöbb Jajoi-közósség családi birtokban levő rak-
tározóedényekbentaííotíaa í|zstésaz egyéb élelmet. Az
edénykészletek most már elengedhetetlenek Voltak a ké-
nyelmes élethez: széles szájú fazekak a főzéshéz, szűk
szájúak a raktározáshoz, állvánnyal vagy aljjal ellátott
csészékés tálak rituális használatra. A torói cserépedé-
nyek nem érdemelnek nagyobb figyelmet. Annál inkább
a magtárak, amelyekből egyet-egyet épitettek minden öt
lakhelyből álló sorhoz. Ez íjfajta épúlet volt, amely cse-
répedényekre karcolt ábrákon, bronzharangok vékony
vonalú dombordíszein látható, de nyomaira ritkán buk-
kan a régész.Ablaktalan szerkezetvolt, megemeltpadló-
va1, deszkákból összeróva, teteje egyszerű zsúp. A kes-
kenyebbik, déli oldalába vágott ajtót lépcsőszerűen ro-
vátkolt fatórzsón lehetett megközelíteni. A gabonát a
69 / A me8emelt raktárház a palota és a sintó szentély őse. Ez
a rekoltstrukció a nyugattokiói Koganei Parkban látható,
70 / Jajoi-kori temetkezóurnák a fukuokai Kanenokumalelőhelyről,
egy vermeket, egyes és kettős urnákat tartalmazó nagy
temetóból,
R,*
l,.
J
ld""

rágcsálóktól (mezei egerektől),,patkánykirekesztőkkel"
védték,egyszeni fatálcákkal, amelyeket a padlószint
alatt az oszlopokra szereltek.
Ez a magtár jelentős mérföldkő az építészetfejlódésé-
ben. Padlóit, falait egyaránt szabvány méretű deszkada-
rabokból készítették,A Jajoi-kor földművese bizony
többet költött a csűrére, mint a feleségére.Társadalmi
értékénekelismerése sem késett sokáig. A Késői Jajoi
század,okban a megemelt építménymár a felsőbb osztá-
lyok lakhelye , legfőbb hátránya, hogy nem lehet benne
túzhelyet elhelyezni -, s így mintája a palotáknak és a
korai szentélyeknek is. A paloták és §zentélyek mind el-
képzelésben, mind formában felcserélhetők: a müa vagy
gú írásjegy mindegyiket jelentheti.
A Középső Jajoi-korszakra a rizstermelés feljebb hú-
zódott a magasabb völgyekbe, a lakóterületek pedig va-
lamivel fölöttük, a domboldalakon alakultak ki. Ezeken
a településeken rendszerint kevés lakhely találhatő, a
száraz földön termelt rizsen kívül borsót, szójababot,
vörös babot, disznóbabot és kölest termesztettek.
Amint az előrehaladás az ország belsejében folytató-
dott, s a bronzöntés, a vaskovácsolás és egyéb mestersó-
gek fejlődtek, kereskedő- és cserépközpontok alakultak
ki. Kőeszközöket készítettek és cseréltek. A megmunká-
lás különféle stádiumaiban levő eszközök kerültek elő
nagy számban több lelőhelyen. A sóra nehéz volt szert
tenni, mivel egész közösségek vonultak el a tengerpart-
7l / Középsó Jajoi-kori, 42 cm magas bronzharang, Tokusima
prefektúrában találták, a Jo§ino_folyó mellett.
72 l Erllrck az 1964-ben Kobe határában, szakuragaokánál
harangnak a 8 nezóre osztott ábrázolása az élelem
összeszedését, begyűjtésétés tartósítá§át mutatja. Ma8a§sá8a
39,4 cm,
Mitológia, rizs és a jamato dllam | 5|
ról, a Beltenger környékén azonban virágzott a sóterme-
lés, itt több ilyen speciális lelőhelyet azonosítottak.
Még a cserépedénykészítésbenis megfigyelhető a spe-
cializá|ődás. A Középső Jajoi-kor nagy, temetkezésre
szánt dupla urnáit nem közönséges fazekasok állították
elő. A legnagyobb pár egymásra téve mintegy két méter
magas. Ezeket 45 fokos szögben helyezték el: a Késői
Jajoi-urnák kisebbek, s gyakran egyenesen, függőlege-
sen állnak. A Középső Jajoi-kor urnáit félig kereskedel-
mi célokra kézmúvesek állították elő figyelemre méltó
ügyességgel, valószínűleg még korong nélkül.
FEGYVEREK ES HARANGOK / Akárcsak Kínában,
Japánban is a vas volt a dolgozó ember anyaga, a bronz
pedig az arisztokrata hatalmi szimbóluma. A vastárgya-
kat először a bron zzal egyitíhozták át, néha átalakitoí-
ták, később pedig már magít azércet szállították Koreá-
ból. Vasat valószínűleg már az i. sz. 1. századbanková-
csoltak, erre engednek következtetni a salakot tartaIma-
zó lelőhelyek Eszak-Kjúsún és a Japán-tenger felóli ol-
dalon.
Négyféle bronzfegyver érkezeítaz utazókkal, ebből
hármat lemásoltak, helyi változatot gyáílva: akinai kó-
hoz hasonló alabárdot, amelyet derékszögben illesztet-
tek a nyélre és vágásra használtak; egy markolatvéges
kétélűtőrkardot, amellyel döftek; és egy üreges végű lán-
dzsát, amelyet dobófegyverként alkalmaztak. Az utóbbi
kettőt a japánok teljes mértékbenbefogadták, s nagy,
nem funkcionális formákban másolták.
Ezeket könnyűszerrel adaptálhatták mint az éppen
érvényben lévő vallásos hiedelmek szimbólumait mint
talált
,,naplándzsát" (hibikót) példátll az uralkodó törzs női
vezetője számára, akit később Napistennőként jegyzett
fel ajapán történelem.
S2| Uitológia, rizs és a jamato állam
A harangöntésnek nem volt ilyenjól kidolgozottmód-
ja, A legkorábbi kis harangok a technika meglepő kez-
dellegességéről árulkodnak. Felszini hibákat foltoztak
be, simítottak el; a díszítésdurva és rendszertelen. Az
első harangok ,japán" kísérletek voltak. A közép-
csúgokui harangkészítők minden bizonnyal a Koreából
hozott kis harangokat próbálták reprodukálni, de az ón-
tési problémák megoldásához nem volt kitől szakmai
tanácsot kérni.
A szerény kezdetek után az i. sz. 2. századtől aharan-
gok lejlett technikai ismeretekről tanúskodnak, noha ar-
ra erőfeszítést sem tettek, hogy elrejtsék a két lyukat leg-
felül vagy mindkét oldalon, és a lábnál, ahol az öntőfor-
ma két részétösszeillesztették. Az öntésben való egyre
nagyobb jártasság a méretek növelésére ösztönzött.
A legutóbbi időkig csak kis öntőminta-töredékek kerül-
tek elő, de az Ószaka prefektúrabeli Higasi-Narában
nemrég találtak egy teljes homokkő öntőmintát, ,,folyó
víz" stílusúdekorációval. Valószínű\eg az i. sz. 2. százld,-
hoz sorolandó.
A harangokat termékeny síkságokra néző fennsíko-
kon temették el, gyakran tizenhatotis együtt. Persze nem
bizonyos, hogy egyszerre ásták el őket, mint ahogy az
sem, hogy időnként előszedték egyik-másikat. A leglát
ványosabb felfedezésre l964-ben került sor, amikor ti-
zennégy különböző méretű harangot találtak hétjapán
stílusúbronzalabárddal egyetemben Szakuragaokánál,
Kóbehatárában. Az egyiket, amelyen nyolc mező vonal-
mintás, finom domborműves diszítésű, nemzeti kincs-
ként tartják számon.
A legkésőbbi harangok nagyok, vékony falúak, ele-
gáns fornájúak, kópenyüket díszes mezők tagolják,
amelyeket finom, kidomborodó fonalak választanak el
egymástól. Annak ellenére, hogy egymástól távo1 eső
lelőhelyeken kerültek elő, kiderült, hogy gyakran nyol-
cat is öntöttek ugyanabból a sablonból. Öt különböző
sablon közűl legalább egyet öntöttek a Kinki lelőhelye-
in, tehát majdnem bizonyos, hogy a múhelyek a Kinki-
73 / A §íIhalmok eloszlása azi. §z.4. és'l. századkőzőtt.
ben voltak, s a harangöntés ellenőrzését a helyi törzsi
vezetők ragadták magukhoz. Az, hogy szétosztották a
szomszédok között, talán a kegyek gyakorlásával volt
összefüggésben.
A JAJOI-KULTÚRA ELTERJEDESE / Amint a Ja-
joi-kultúra tovább haladt a japán szigeteken a Kanszai-
tól, fejlődése lelassult, és némely jellegzetes vonását el is
vesztette. Az aratókés és a bronz északonjórészt ismeret-
len. A vas ritka. Egy vasszigonyt találtak a Macusima-
öböl egyik kagylódombjában. A látszólag szervezelt
front összeomlott a nagyobb Dzsómon-népesség ellené-
ben, s a Jajoikultúra hamarosan alig volt több, mint
rizstermelés, amely csupán kiegészítette a régi Dzsómon-
kori életmódot.
Sok Jajoi-kagylódomb akad, de kevés az urnatemet-
kezés, és még kevesebb a csiszolt eszköz, kivéve az olyan
híres lelőhelyeket, mint a fukusimai Tendzsinzava.
A zsinórminta gyakoribb a Torótól északra talált csere_
peken, s a jellegzetes Jajoi-formák, amelyek például a
tokiói Jajoi-csó edényein láthatók, a Kantótól északra
Dzsómon jellegűvé váltak. A tóhokui edények mezőkre
osztott zsinórdíszítése már egészen közel áll a Dzsómon-
koriakéhoz.
AJajolkor emberei mai tudásunk szerint kevert fajtá-
júak voltak: azok, akik délnyugaton éltek és bronzfegy-
vereket használtak, hosszabb koponyájúak, akik keleten
éltek és bronzharangokat használtak, kerekebb kopo-
nyájúak.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a Jajoi-korban
lejátszódott lassú keveredés és a tápláló ételekből álló
étrend magával hozta az elsőjelentős változásokat a testi
adottságokban a korszak végére.Ilyen fontos változá-
sokra később csak a II. világháboru után születő nemze-
dékben került sor. Ez ajelentős magasság- és egyéb mé-
retnövekedés a fehérjébengazdag ételeknek s az elfo-
gyasztott élelem változatosabb voltának és nagyobb
mennyiségének köszönhető. Ebben az esetben ez az élet-
tartam meghosszabbodásával is együtt járt. Mivel az
utóbbi nyilvánvalóan újabb keveredés nélkül követke-
zett be, ez fontos érvet nyújt azoknak, akik úgy vélik: a
Jajoi-kori változások belső tényezők folyományai.
A JAMATO ÁLLAM KIALAKULÁSA / AZt aZ elkép-
zelést, mely szerint az első halomsírokat Jamato vidékén
emelték helyi törzsfők, egészen addig nem vonták két-
ségbe, amíg az ároknégyszöggel kerített, domb alakú Ja-
joi-sirokat meg nem találták néhány esztendővel ezelőtt.
Egyelőre azonban nem látható világos kapcsolat a kettő
között. Annyi hasonlóság mindenesetre van, hogy a ha-
lottat néhány láb mély árokba temették. Akárhogy is, a
nagy halomsírokat eredetileg a Kinkiben emelték, s a
kulcslyuk alakúak innen terjedtek el. E halmok alapján
az i. sz. 300-at megelőző időkre tehetjük a kor kezdetét,
amelyet 5. század előtti,5. századi és 5. század utáni
szakaszokra lehet osztani.
 A vidéken fel-felbukkanó több ezer sir nagy része egy-
szerűen kör alakú halom, de egy különösen jellegzetes
japán formát képviselnek a szögletes nyúlványú kerek
halmok, amelyeknek régimódi kulcslyuk formájuk van.
A legkorábbi halmoknak magasabb a halma, alacso-
nyabb és keskeny a nyúlványa; a középső szakaszhoz
tartozóknak egyforma magas mindkét része; az utolsó
szakasz halmain a négyszögű rész leJegömbölyödik
vagy egészen eltűnik. Ez a nyúlvány a szertartásoknak
szolgálhatott helyszínül, amelyek idő jártával változtak,
s végül már a sír körüli lapos földön tarthatták őket.
A Késői Jajoi-korszakban feltehetőleg már a jamato
törzs uralkodott a kanszai vidékén.Lazaíőrzsszövetsé-
get hozhatott létre azí. sz. 4. századra, s jellegzetességét,
a kulcslyuk alakú sírt - olyan mértékben terjesztette,
amilyenben ezt a viszonyrendszert erősítette. További
lehetőség, mint Jukio Kobajasi rámutat, hogy a Japán-
ban készült bronztükrök, amelyeket gyakran ugyanab-
ból az öntőmintából öntöttek, mégis a legkülönbözőbb
helyeken kerülnek elő, zálogai voltak a többi törzs jama-
to törzsszövetséghez való csatlakozásának. A tükröket
politikai tartalmú ajándéknak tekintették, annak adták,
akitől behódolást vártak.
A4. század után Jamato hatalma jelentősen megnö-
vekedett. Az 5. századl ,,Naniva-dinaszti a" császáral,
- Ódzsin, Nintoku és Ricsú , úgy látszik, learatták a
megrryert háborúk gyümölcsét, amelyeket a koreai ter-
mészeti kincsekértvívtak. A Nihon Soki azt á||itja,hogy
a koreai királyok alázatosan behódoltak, és több hajóra-
komány ajándék érkezeííaz otszágba. Akármi legyen az
74 / Középsó vagy KésőiJajoi-kori csontváz, valószínűleg
a falufőnöké. 1959_ben ásták ki a Kagosima prefektúrához
tartozó Tanegasima szigetén, Hilotánál, A gazdag
sírmellékletben stilizált sárkányok és ruhadíszek, gombok és
kagylógyöngyök voltak, A minták hagyományo§ kinaijáde_ és
bronzábrázolásokról valók.
igazság a dologban, a Koreától való gazdasági függés
ebben a szakaszban jelentős volt, a jamatóiak hatalma
pedig sosem látott méreteket öltött a Kinkiben. Az 5.
századbanmár u,ralmon levő lovas harcosok a rendelke-
zésre álló munkaerőt koreai stílusúmegszállási csopor-
tokba szervezték, kidolgozták a legfontosabb családok
rangsorolási rendszerét, bevezették a lótenyésztést, és
bővítették a mezőgazó,aságot a veteményféléktermesz-
tésével.A különb őző kőrzetek gazdasága úgy fellendült,
hogy a jamato fennhatóságot is veszélyeztethette.
A nagyobb hatalmi központokat ebben az időben a
halomsírok száma és néha nagysága jelzi: Délkelet-
Kjúsú,Eszak-Kjúsú, a Beltenger középső partja, a Ja-
mato-síkság és az északi Kantó-síkság. Csak a Beltenger
középső partján levő Okajama Kibi vidékén emeltek ak-
koraméretű sírokat, mint a Jamato-síkságon, de a sirok-
ban talált tárgyak mennyisége és minősége tekintetében
más környékek gyakran túltettek a jamatói sírokon.
KORAI TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK / A korai síro-
kat néha egyszerűen a dombok oldalából alakították ki.
csak az 5. században keletkezett hatalmas síkvidéki ha-
lomsírok idézik fe| azí aképzetet, mely szerint szervezett
munkaerő hordta össze a földet kosarakban évről évre.
 milyen különlegesen értékestárgyat vagy folyadékot tar-
tottak bennük, e§etleg a megőrzött köldökzsinórt.

A REGI SÍRoK KoRSZAKÁNAK RhcÉSznrr t *

utóbbi években a kertvárosok kiterjesztése, sok eseiben
az,,alvóvárosok" létrehozására irányuló kormányprog-
ramok egy egész új területet nyitottak a Régi Sírok kor-
szakának régészeteszámára. A cseréptipológia segítsé-
gével a régészek a házmaradványokban el tudják különí-
teni a Korai, Középső és Késői szakaszt, mégpedig a
Hadzsi gyűjtőnéven ismert Gorjo-, Izumi-, Onitaka- és
Mama_típusúháztartási cserépedényeknek a jelenléte
75-7'7 l A nevezetes tódaidzsijamai sírt (4. század vége) a Nara feven.
prefektúrabeli Tenri váro§ hatáIában körúlbelül 5 méter hosszú Megemelt épületek és felszíni lakhelyek egyaránt vol-
központi temetkezőárok keríti köIül ( 7 5, kép). Akoporsókat
alyag9al tapasztották be és kövekkel rakták körbe, A két
tak. Bizonyítják e zt a haniyaházmodellek és a bronztük-
mellékárokban 35 vaskard hevert. Jobbról a harmadik (76. kép) rök domboru ábrái is, de régészetiszempontból sokkal
kínai, 120 cm hosszú, é§ aranyb9rakásos felirata az i. sz. 184 és nehezebb fellelni őket, mint a veremházakat. A túzhely
189 közötti peliódusra utal. További tizenhat rövid, kétélú miatt kevésbékívánatosnak bizonyultak a megemelt
íegyver lándzsahegy lehet, sok ki§ 3-4 cm magas zsirkó csésze építmények,a felszíni lakhelyek pedig nem voltak olyan
í 77. ílp ] is elökerült a sirból,
erősek és szilárdak. minr a főldbe süllyesztett. cölöpös
házak.
míg el nem készült a halom. A Nihon Sóki megJe1yzi, Amint embercsoportok szóródtak szét megművelhető
hogy Nintoku császár uralkodásának 67. évébenkezdett földet keresve, megnőtt a közösségek száma, viszont
hozzá sitja megépítéséhez.Még további 20 évig ült a csökkent a nagyságuk. A házak összébb szorultak, négy-
trónján, mondják a krónikák, volt hát elég ideje roppant szögűek lettek, de a sarkukat lekerekítették,és hol négy
sírjának befejezés éhez. 9l4 négyszögölnyi területet fog- cölöplyukuk van, hol egy sincs.
lalt el, beleértve a ma ismert három vizesárkot is; Japán- Szaitama prefektúra Gorjo-típusúlelőhelye a Macu-
ban sosem építettek nagyobb halomsírt, Egy Csúai csá-
szfu halálrára vonatkozó feljegyzés közvetve utal a mun-
kaerő átirányítására is. Mivel az ország háboruban állt,
írja a krónikás, nem lehetett eltemetni a császárt.
A temetésre nem került sor mindj árt a halál után, Mint
az irodalomból kihámozható, a nemeseket ,,ideiglenes
temetkezésre szolgáló szentélybe" helyezték, majd kó_
§óbb §zertartásosan eltemették, régi japán szokás sze-
rint, ami nagyobb ünnepélyességgel ruházta fel a rítu-
sokat.
A halomsírok időrendjét akkor lehetett elóször meg-
alapozni, amikor a kinki sírokban tóbb kínai tükröt ta-
láltak, rajtuk az i. sz, 239-nek és 240-nek megfelelő dá-
tummal. Végül a régészek úgy találták, hogy a sírok több
jellegzetességének kombinációját látva, kielégítően meg-
állapíthatják mindegyiknek a korát. Ilyen jellegzetessé8-
nek számít a sír külső formája, az, hogy milyen helyet
kerestek a sírnak, a temetőárok vagy kamra alakja és a
sírmellékletek,
A legkorábbi síroknak e1y vagy két árka van, ame-
lyekbe egy vagy több halottat temettek a halom teteje
körül, vagy egy durván összerótt kőfülkéje, amelybe
föntről ere§ztették le a fakoporsót. A halottak mellé
kagylókarperecek és hüvelyes kis kések kőmásait helyez-
ték nagy számban. Előfordulnak bronztükrök, vas_ és
bronzeszközök, fegyverek kis kőmásolatai, kődézsák,
agyagcsészék, fém orsógombok és facipők. Találtak né-
hány kőpálcát is, amelyek sámánijelvények lehettek, to-
vábbá sok kis fedeles, kurtalábú kődobozt;nyilván vala-

jama-fennsíkon terűl el, s a Josimi Hjakkecu lolyosós
sírokra néz, a rizsföldeken túlra, amelyeken folyó vág át.
A falu területe 13 704 négyszögöl volt, s ebben a korai
szakaszban 134 ház íartozott hozzá. Négy korai ház fél-
kört formált, több házat pedig kör alakban helyeztek el
egy nyitott térségkörül, amely munkahelyként és kózös-
ségi események színhelyéül szolgált, A házak mérete vál-
tozatosabb, mint a belőle előkerült tárgyaké, ami arra
utal, hogy a házak mérete inkább családi szükségleteket
tükröz, mintsem társadalmi rangot. A Késői Gorjo-
házak még kisebbek, mindnek van trizhelye, néhánynak
pedig raktárverme is. A vasat általánosan használták, de
ebból gyakorlatilag semmi sem került elő, Sok fenőkő
alaposan elkopott a későbbi házakban, ami arra utal,
hogy ezekben hosszabb ideig laktak. Az eszközöket vi-
szont gondosan óvták és vittók tovább, ha a lakosság
elvonult.
SÁMÁN TöRZSFőK AZ v. §Z^ZADBAN, A régi
feljegyzésekben az elbeszélő elem Csúai császár idejében
kerül előtérbe, különösen amikor a külföldhöz fűződő
érdekek új dimenziót adtak a jamato állam politikájá-
nak. Csúaitjobban érdekelte a vallásos, mint a katonai
tevékenység,és az irodalom szerint vonakodott hatalmi
külpolitikát lolytatni Koreával szemben. A kanik kiol-
loílák az életét,amiért nem engedelmeskedett az akara-
tuknak. Ezután a híres női sámán, Dzsingú császárnő
Mitológia, rizs és a jamato állam | 55
nekilátott Korea meghódításának. Kózvetienül indu]á-
sa előtt rájött azonban, hogy terhes, ezért követ kötött a
hasára, hogy késleltesse a szülést. Felragadta a zászlót,
összegyűjtötte a hajókat, megtámadta és leigázta a ko-
reai királyokat. Még azt is megszervezte, hogy Szillából
és Pekcséből megállás nélkül áradjon az adő, majdhaza-
tért, és megszülte fiát, a jövendő Odzsin császárt.
Vannak, akik úgy vélik, ez a meglehetősen gyermeteg
t_örténet egy koreai invázió elkendőzését szolgálja,
Odzsin helyet csinált az érkezőknek akik feltehetően őt
támogatták, és cserébe sámán törzsfőjükké tették és óri-
ási sirt építettekneki. Ami azt illeti, az erős vallási hit
sokkal inkább ösztönzött hatalmas sírok építésére,mint
az, hogy ki milyen gazdag volt, vagy mennyi munkaerő
felett rendelkezett.
A japánok megtartottak egy Mimanának nevezett üt-
közőzónát Koreában, és kormányzót állítottak az élére.
A délnyugati Pekcse országnak hasznára volt Mimana,
pajzsként védte a délkeleti Szilla királyságtól, így Pekcse
sokáig kapcsolatokat tartott fönn Japánnal, noha első-
sorban csak rokonsági lokon. Ezek a kapcsolatok igen
fontosnak bizonyultak Japán későbbi fejlődése szem-
pontjából, de a következő nemzedékek alatt meglazul-
tak, mígnem Szilla bekebelezte Mimanát, s később Pek-
csét is lerohanta.
Ennek a korszaknak a sírjait nem véletlenszerűen ás-
ták meg vagy halmozták egymásra, ellenkezőleg: gondo-

san kimérték a hosszukat és a szélüket, különösen
kor nyílt síkságon készítettékőkel. Koreai sakuban
(mintegy 30 cm) számoltak, és kerek számokat használ-
tak. Az első császári kulcslyuk alakú sírokkal kezdve:
Szudzsiné 1,000 saku hosszú volt, Szuininé 950, Keikóé
l300, Szeimué 900. Az, hogy manapság mindenféle ti-
zedméterekben fejezik ki ezeket a méreteket, teljességgel
félrevezető. A Nani va-császá rok esetében pedig,egysze-
rűen felnagyítottá k az arányt: Csúaiél 000 sakl. Odzsiné
l800, Nintokué 2000, Ricsúél500.
E síkvidékisírok elhelyezkedése meglepően rendszer-
telen, ha az imént ismertetett precizitást tekintetbe VesZ-
szük, de a holttesteket befogadó kamrát általában úgy
készítették,hogy a fej déli s kissé keleti irányba mutat-
hasson. Mivel valaha a domboldalakból vágták ki a síro-
kat, s a fekvésüket nem szabhatták meg, a sírépítőknyil-
ván később sem tulajdonítottak jelentőséget a sír külső
tájolásának.
A legnagyobb sírokba kőszarkofágokat helyeztek,
78 / 5. századi bronztükör Nara_prefektúra Kita-kaculagi
megyéjéből a Takarazuka-sirból. ÁtméIője 23 cm.
79 / A Tanazava-dombok előtti síkságon 42 sír található. Ez a 6,
századi lelőhely Kanagava plefektúra Hatano városában
látható.
80 Telje. r aspá ncélzal az 5. század regi nagamoc>i;amai sirból
(Dómjódzsi, oszaka preleklúra),
Mitológia, rizs és a jamato állam| 57
ami- az egyszerű kamra általálan négy holttestet fogadott be.
A sírokba tett tárgyak japán stílusúbronztükrök, hosz-
szú, egyélű vaskardok, vasléc páncélok, sisakok, néhány
személyes ékszer és díszek voltak. Előlordulnak a sírok-
banvaseszközök is, ami arra mutat, hogy nagy fontossá-
got tulajdonítottak a házi munkának és a földművelés-
nek. A dombot hengeres hantvákkal vették kórűl, s néha
egy házmodellel és más szertaltási tárgyakkal koro_
názták.
Az 5. századi íe|epülések nagy területen helyezkedtek
el, hogy az egyes családoknak legyen kellő helye az éle-
lem előállitásához. A tokiói Izumi-típusú lelőhely két
folyó közt fekszik a Muszasino-fennsík nyugati végében,
s durván l00 négyzetméteres területet foglal el mintegy
20 méteres magasságban. Körülbelül 15, nagyjából egy-
forma méretű ház állhatott rajta, egyetlen szobával, bel-
ső raktárveremmel, és a tűzhelyet nem a középpontban
helyezték el.
s
LOVAS NEMESEK / A Keitai i. sz. 507-es trónra lépé-
sét megelőző zűrzavar azt eredményezte, hogy a császár
24 esztendős uralkodása alatt ajapánokat végig a koreai
problémák kötötték le. A belső ügyekkel alig törődtek.
Ennek Keitai származása lehet a magyarázata,Iévénko-
reai eredetű, ha valóban rokona volt Odzsinnak, s ha az
apja valóban egy olyan család sarja, amely a Biva-tó
melletti Siga vidékéntelepedett le, Miután a jamato
58 | Uifulógia, rizs és a jamato allam
törzsfők nem tudtak megegyezni, el kellett türniük vagy
egyenesen be kellett hozniuk a távoli rokont, hogy a
Központi Tartományokon uralkodjék.
Ezí a Korea-központúságot csak aláíámaszíla az 5.
század végénekés a 6. század. elejének régészete. Lovas
harcosok érkeztek Koreából, és ajamato hatalom szivé-
hez közeledtek. Keitai trónra lépésenyilvánvalóan en-
nek az ellenállhatatlan erőnek a formális elismerésétjel-
zi, s azt is, hogy a csoportot hivatalosan beiktatták a
hatalomba. Mozgékonyságuk, harcmódszerük, szerve-
zőképességük, gazdaságt önfenntartó rendszerük, kul-
turális és anyagi szintjük elkerülhetetlenné tette felülke-
rekedésüket. Noha a pekcsei uralkodó osztály is lova-
sokból állt, a gazdasági és társadalmi intézmények, vala-
mint a régészeti eredmények sokkal inkább arra mutatnak,
hogy e lovas harcosok eredetét Szillában kell keresnünk.
4. századi sírokban eleddig nem találtak lócsontokat,
de a késő 5. és a 6. századíakban előfordulnak. Valószí-
nűleg lóáldozatra is sor került, mert a 646-os Taika-
reform rendeletei egyszer s mindenkorra betiltják az
ilyesmit. A nemesek kis kerek sírdombjaiból kevesebb
tárgy került elő, azok is jobbára személyi javak, gyön-
gyök, koronák, kardok s legíőképp a lovaglással kap-
csolatos szerelékek. A vaspáncél ritka, akárcsak a tükör,
amely gyenge minőségű, kivéve a csengőtípusúakat.
A lófelszerelés nagyban hasonlít a szíllaízab\ákhoz,
nyergekhez, kantárdíszekhez és kengyelekhez. A leg-
több aranyozott bronz, néha ezűsttel kirakva. A kengye-
lek, a zabla és a diszeket megerősitő férnlapok rendsze-
rint vasból készültek, és gyakran elrozsdásodtak.
A sírokból előkerülő vastárgyak túlnyomó része kard.
A földműves-, ács- és házi szerszámok szinte teljesen el-
tűnnek az 5. századi sírleletekből, mivel a vasgyártás
egyre szigorúbb központi irányítás alatt folyhatott.
A korábbi vastárgyakat kovácsolták. A későbbiek nagy
részétöntötték.
A lovas harcosok általbevezetett sírtípus belseje kőfo-
lyosóból és egy vagy két kőkamrából állt. Ilyeneket elő-
ször Eszak-Kjúsún épitettek, majd szerte az országban.
Gyakran szépen vágott és formázott kövekből nagy
pontossággal rakták össze őket, többnyire egyszerű, kör
vagy tök alakú dombbal fedték, később pedig szögletes
dombbal, amelynek a tetején alacsony, kerek halmocs-
kát alakítottak ki. A leghosszabb folyosó és kamra az
aszukai Misze-no-Marujama-sírban található, könnyen
lehet, hogy ide temették Kimmei császárt. Együttesen
26,2 métert tesznek ki, Ekkoriban még gyakran temet-
keztek kőszarkofágokba.
A TÁRSADALOM ÉSA GAZDASÁG FELEPÍTE-
SE / Meglehet, hogy gazdasági alapját és életformáját
Japán a Jajoi_kori földművelőknek köszönheti, mint né-
hány régészvéli, de a politikai struktúra és a hatalom
megszerzésének a módja akkor alakult ki, amikor a ja-
matóiak maguk alatt egyesitették a törzseket, a többi
törzs pedig elismerte a hatalomhoz való jogukat. Ez or-
8l / A Szaitama plelektúrabeli Higa§i-macujamánál található Josimi
Hjakkecu tufadomb, amelybe 230 silt vá8tak, A belsejükben
§zabályos sírokat alakitottak ki, lolyosókkal és kamrákkal.
szágosan akkor vált magától értetődővé, amikor a Ko,
dzsikfr:en és a Nihon SoÉrbanírásba foglalták, tehát
megerősítették.
A jamatóiak értettekhozzá, hogy a vetekedő törzsek
közti kényes egyensúlyt megtartsák. Ezt úgy értékel,
hogy társadalmilag különféle rangokba sorolták az
arisztokráciát, s így korlátok közé szorították a becsvá-
gyát, a családok közti házasságokat megtervezték, majd
megfelelően kihasználták a rokoni kapcsolatokat és kö-
telmeket. Az egymással versengő családoknak érdeké-
ben állt, hogy a jamatőiakmegőr|zzék fennhatóságukat.
A japán történelemben családok emelkedtek fel, adtak
feleségeket, uralkodtak és tűntek le, de a jamato Nap-
törzsök elejétől Végig országolt.
Nem kevésbéfontos, hogy a papi tevékenységeket is
hasonlóképpen rangsorolták. Sőt az uralkodáshoz való
jogot az országos vallási szertartások vezetésének j ogán
keresztül lehetett elnyerni. A jamatói pap-törzsfők az
egész ország képviseletében, a nemzeti örökség alapvető
részeként hódoltak a Napistennőnek. Mások a maguk
törzsi szentélyeiben vagy egyebütt mutattak be áldoza-
tot. Egy bizonyos időpontban az íztlmóiak különleges
helyi jogokat kaptak, hogy a jamatói felségterületen kí-
vül mindenhol ők végezzéka szerlartást.
A törzseket vagy klánokat udzsinakhivták, a törzsfő-
ket kiminekvagy ótltn mek (Nagy Törzsfó). A 8. századi
irodalom nem közli, miként hívták a jamatóiak törzsi
vezetőiket aze|őtt, de egy 5. századi, feliratos tükrön és
kardon, császári nevekkel összefüggésben, a daio vagy
más olvasatban az ókimi cim olvasható. A tennó termi-
nus, amelyet császárnak és császárnőnek is lehet fordíta-
ni, azóta használatos, amiőía a '7 . század elején Szuiko
császárnőatrónra került; ajamatóiakígyakartákugyanis
kiíejezésrejuttatni, hogy törzsfőiket a társult törzsek fő-
nökeinél magasabb rangúnak tartják. A 645-646-os Tai-
ka-reform után a tórzsfőt udzsi-no-kaminak vagyis fő-
embernek titulált ák. Eza cim663-ban, Tencsi uralkodá-
sának harmadik évébenbukkan fel először,

A jamatői udzsi volt tehát a lő tórzs, köréje csoporto-
sult a többi udzsi, a korai japán történelem olyan nagy
nevei, mint a Szoga, a Mononobe és azOtomo, Az udzsi
kat azLltán az ómíba, a muradzsiba és még két alacso-
nyabb osztályba rangsorolták. Az omik korai telepesek
lehettek, akik ősi voltuknak köszönhetően elsődlegesjo-
gokat birtokoltak. Nem véletlen, hogy nagyrészt udvari
tisztségviselők lettek, és olyan helynevekkel rendelkez-
nek, mint Szoga és Kaszuga, A muradzsik Kógen idejére
vezettékvisszacsászári származásukat, sjórészt a külön-
léle foglalkozások vezetői voltak, mint nevúk - Hadzsi,
Nakatomi, Mononobe is jelzi. Ott volt azután még a
tomo-no-mijacuko (szolgálattévő családok), jobbára
mesteremberek, akiket kapcsolat lűzött a császári ud-
varhoz, és a kuni-no-mijacuko (terűleti családok), egy
törzsi ,,állam" vagy ,,állam"-csoport helyi vezetői. Az
ország bizonyos részeiben egyéb rangsorolások is előfor-
dultak.
A Taika-reform előtt a tisztségviselők néha megkap-
ták az óomi vagy ómuradzsi (nagy omi, nagy muradzsi)
címet, de a reform kózvetlenül a császár köré központo_
sította ezt a rendszert. Az ekkoriban szeívezelt kunk
82 i A Szue-cserépedél yek Koreából származtak át az 5. században.
A legnagyobb ismert edény okajama prefektúrában. a minói
.irból került eló. maga.tjga l l0 cm.
Mitológia, rizs és a jamato állam| 59
lettek a későbbi hagyományos tartományok terűleti
megfelelő1 az agalák (körzetek) pedig a gun okéi (többé-
kevésbé: megyék). Amikor a kínai leljegyzések úgy emle-
getik a Va-földet, mint l00 országot vagy királyságot,
hagyományos módon a kzrlkra utalnak.
Az udz s i fqének, az udzsigaminak több ismert kóteles-
sége volt. O igazgatta a törzsi közösséget, beleértve a
rabszolgákat (jacuko) ts, ővolt a dóntőbíró, és ő irányi
totta a szertartásokat a honi szentélyekben.
Az udzsik alárendeltségébe tartoztak a áek, a kézmű-
vesek és munkások loglalkozás szerinti csoportjai. A óe-
ket erőszakka1 - gyakorlatilag szolgasorban tartották.
A áe-rendszer gyökerei a társadalmilag elismert mester-
emberek lornóknak nevezett csoportosulásaiban talál-
hatók meg, amelyek a Jajoi-kor végénmárléteztek. Aja-
matói társadalmi-gazdasági szervezetben a kínai óe ne-
vet kapták, s csak egy hellyel helyezték őket a rabszolgák
fölé. Az 5, század v égéna beket már valószínűleg hivata-
losan is elismerték, s egyszerűen besorolták őket az egyre
röbb rétegű társadalomba.
Bizonyos mesterségeket nemcsak a óek űztek, kivált-
képp az egyszerű emberek szükségleteit kielégítőket, pél-
83 i 6. századi haniva;aZ ölében lekvő &olón, vagyis öthúrú lanton
játszik. Gumma prclektúrában, Maebasi város határában k€rült
elő egy sirból, Magassága 72,6 cm,
60 | 1,1ttobgia, rizs és a .jamato állam
dául a vászonszövést. Ám a 1egtöbb ö e ktzár őIag az arisz-
tokrácia igényeit célozta meg. Némelyik áet bevándor-
lókból kellett megszervezni, mert bizonyos helyi techni-
kák, eljárások nem alakultak ki. Ez volt a helyzet a lová-
szokkal, a lószerszám- és a nyeregkószítőkkel. A lová-
szokat Ricsú uralkodásának idejében úgy festették le,
hogy az arcukon eleven sebek nyomai látszanak.
Sok óe-közösség löldet is művelt, ha a földrajzi viszo-
nyok és munkájuk természete engedte, akárcsak az
újabb idők ,,fazekasfalvai", Egy 50 háztartásből áIlő be
Jamasiro tartományban mentesült az adók - rendszerint
a rizsre és a vászonra kirótt adó fizetése alól, amikor
papírt állított eló az udvar számára. Ebből nyilvánvaló,
hogy a bek általában kaptak valamit szolgálataikért.
JAMATOI MÚVESZET/A hanivákat a Kinkiben
kezdték készíteni, s ezek a korszak kétségkívüllegsajáto-
sabbanjapán műtárgyai, A legtöbbet azonban a kantói
sírokra készítették,ahol a hagyomány kevésbé volt
kényszerítő erejű, s a változatosságnak nagyobb tere
nyílt. Legkorábbiak a hengeres haniyák, azuíán a ház-
modellek következtek, majd a tegzek, kardok, hajók,
páncélok, végül a madarak, állatok és emberalakok.
Az emberalakok sámánokat, temetéskísérőket,fóld-
műveseket és katonákat ábrázolnak. A férfi sámánok
rendszerint páncélt, a női sámánok szeltartási ruhát vi-
selnek. A temetéskísérőknők, férfiak vegyest: mulatta-
tók, dalnokok, táncosok, néha áldozatvivők. A földmű-
veseket általában sarlójukról, kaszájukró1 lehet felis_
merni, a harcosokat fegyverzetükről, páncélzatukról,
84 l Ékszerek a kumamotój.5. sztizacli Eta,Funajama-sirbóL
harci öltözékűkről, lovasköpenyűkrő1 és nadrágjukró1.
A 470-es években a Jamato-vidéken dúló pestisjárvány
(a Nihon,Soki szerint 463-ban) arra késztette Júrjaku
császárt, hogy biztonságosabb helyre költöztesse négy
áe-előmunkását. Ezeket az embereket ugyanis Pekcsé-
ből küldték, és nélkülözhetetlenek voltak.
A koreai fazekasok, nyergesek és szövők kulturális
hatása ismert, de az még nem világos, milyen mértékben
befolyásolta a japán művészetet a festótanár, E korból
maradtak fenn a kjúsúisírok falfestményei. De a Szue-
cserépedényekkel, lőszerszámzattal, aranykoronákkal,
övdíszekkel, lülönfűggőkke1 és egyéb nyilvánvalóan ko-
reai hatást túkröző ékszerekkel ellentétben a sírfestmé-
nyeken szinte semminyoma sincs koreai hatásnak. Aja-
pán sírábrázolásokat közvetlenül a kóre festették, és
többnyire koncentrikus kórökből, háromszógekből,
pajzs- és kardsorokbót alkották a többnyire piros, sárga,
zóld és fekete mintákat. A módszer kifejezetten kezdetle-
ges. Ember- és állatalakok csak a későbbi sírokbanjelen-
nek meg, arányaik önkényesek, a kompozíciók szétesők.
A,,primitívségnek" nincs olyan szabványos jellege, ame-
lyet valamiféle hagyomány formált volna. A legfonto-
sabb kivétel ez alőI a takeharai sír ( 119. kép ) , ahol a
fekete és vörös színnelkészült festményen egy ember, egy
1ó és egy hajó látható szertaítási legyezők között.
A festményeket valószínúleg a helyi sámán készítette
segédei közreműködésével. Mivel egy körzet számos sír-
ja közúl legföljebb egyet díszítenekfestmények, nagy
gyakorlatra aligha tehetett szert. A sírokban található
jelképek közül sok a sámánikus. Szarvmotívumok, ha-
jók, madarak, lovak, tükörutánzatok, talán még a csok-
komonként ismerl egyenes és ívelt vonalakból álló minta
is összelüggésbe hozható samanisztikus elemekkel.
 ,,
SINTO SZENTELYEK
Es RlTUsoK
,,
A sintó a Dzsómon-korig visszavezethető animista szo-
kásokban gyökerezik, de fontosabb szertartásait a Jajoi-
kor és a későbbi korok mezőgazdasági szükségletei hív-
ták életre, s ma leginkább ceremóniái révénismert,
A legfontosabb sz eítaítás a Kinen és a Niiname , amelyek
az év századok során alig változtak. Tavasszal ajó termé-
sért imádkoznak, ósszel pedig hálát adnak a sikeres ara-
tásért. Az őszi ünnepen megy végbe az ég férfi és a föld
női erőinek egyesülése.
A sintó ma is fontos társadalmi hatóerő. A közösségek
évszakokhoz kötött ünnepségeket tartanak a bőséges
kD
TöRTÉNET
KÉPEKBEN
élelem, a termékenység, az egészségés ajó élet biztosítá-
sa érdekében, Ilyenkor a kamíkat előcsalogatják szoká-
sos lakhelyükről, az égből, a föld alól, a különös vidé-
kekről, sziklákból, vizekből, szentélyekből, az egyéí|
megtisztul, és méltóvá válik a földi tartózkodásra.
Azt a helyet, ame|yet a kamik, a felsőbb rendú szelle-
mek foglalnak el vagy szentelnek meg a szentélyekben,
jól láthatóanjelöli a bejárati kapu, a larll (85. kép). A ka-
puval egy vonalban levő ívelt piros hidat a sajátos szer_
tartások idejére nyitják meg. A kisebb szentélyekben a
híd akár állandóan is nyitva állhat a közönség előtt.
62| Sintó szentélyek és rítusok
 A Nihon Soki szerint a kamkatSzldzsin császár palo-
tájában imádták, de a császár azután külön épületöket
emeltetett nekik, vagyis a sámán nem szívesen használta
a szertaltáSra sajáí házát. A szentélyépületben kapott
helyeí a sintai, a kami formája, egy sajátos szimbólum,
például egy tükör , amelybe a kami alászállt a szertartás
idejére. Szudzsin állitólag szétválogatta és rangsorolta a
kamika| igy tett szert lelki békéreós harmóniára - félre-
érthetetlen cé|zás ez a törzsek közti rangsor akkoriban
történt bevezetésének áldásos voltára.
A kezdeti időkben az egész csoport önmegtartóztató
életet folytatott megszabott periódusokban, hogy meg-
tisztuljon, s biztosiísa a kamik megjelenéséta szeítartá-
sokhoz; később családonként vagy egyénenként gyako-
rolták ugyanezt. A 8. századtől a Nakatomík mift őíök-
letes papok országos megtisztulási szertartásokat vezet_
tek az udvarban a 6. és a 12. hónap utolsó napján.
Az ősi vallásnakjóval a buddhizmus bevezetése utánig
még saját neve sem volt. A buddhizmustól való megkü-
lön böztetésül alkalmazíák a sintóíerínin ust ( I stenek Út-
ja), vagy ahogy később a japánok ejtették, a Kami-no-
micsit. Az elnevezést valószínűleg a kínaíTaótól (Az Út)
kölcsönözték.
Mivel a sintót azéítta|áIták ki, hogy kellemesebbé
tegyék a világot lakói számára, s mivel igen kevés benne
a túlvilági elem, életszemlélete gyökeresen különböák a
buddhizmusétól. A kettő azonban mégis inkább kiegé-
szítiegymást, mintsemrivalizál,smindegyikkölcsönvett
szertartásokat a másiktól. Az évenkénti buddhista
Obon-irnep, amelynek keretében megidézik a holtak
lelkét, megegyezik a sintónak azzal a gyakor|atával,
mely a holtaknak rendszeresen lehetőséget biztosit a
jobb világba való visszaruccanásra. A földinéljobb világ
ugyanis elképzelhetetlen. A buddhisták leghőbb vágya
mégiscsak az, hogy megszabaduljanak ettől a világtól.
A japánokat egyáItalán nem zavarja ez az alapvető el-
lentmondás. Mint néha hangsúlyozzák, a családok
buddhista templomot építenek,de a közösségek sintó
szentélyt. A halottakat buddhista templomokban teme-
tik el, de az élők sintó szentólyekben házasodnak.
A buddhista templomépületek borongós betsejének, a
szűnni nem akaró monoton kántálásnak nincs sintó
megfelelője. Minden tevékenység a szabadban zajlik; a
táncokra, a vigad ozásra a szenté|yek területén kerül sor.

86. kép: A Mie prefektúrabeli Isze szentélyei a legszentebbek

egész Japánban, A t€ngerben, a parthozközel á|l
a Futami-ga-ura, a ,,sziklaházaspár", amelyet az eredeti
istenségekkel, Izanagival és Izanamival azonosítanak. Az
egyiken /ori't állítottak, és háncskötél egyesíti őket, a BeIső
és a Külső Szentély égi és földi istenségeinek egyesülését
szimbolizálva. A kótelet minden év l. havának 5. napján
újracseréük.
64| Sintó szentélyek és ritusok
87. kép: A hagyomány szerint a Nara
prefektúrabeli Szakuraitól északra levő
Miva-hegy a legösibb..szenrély". s úgy
is hivják. hogy Omiva-szentély. Az
imádat tárgya maga a hegy,
a szentélynek nincs központi csarnoka,
de van szent kapuja és szeítaítási
csarnoka. A hegyen talá|bató ívakura
rrcvű sziklák a ,,kamfl< ülőhelyei" .

88. kép: Az iszei Külsó Szentélyt

állítólag itt építettéki. sz. 478-ban,
Júrjaku császár uralkodása alatt.
Költséget nem kímélve,látványos
szertartások kíséretébenhúszévenként
újraépítik,

89, kép: Ez a kis szentély Okajama

város szélénál1. A sintó építészet
legsajátabb vonásai a kinyúló
tetőcsúcsdíszek és a tetőgeíinc€t
leszorító csapóíák,
66| Sintó szentélyek és rítusok

90. kép: A legendaszeint az Ószaka

peremén álló szumijosi szentélyt
Dzsingú császárnő alapította, vagy
legalábbis az ő idejében alapították. Az
épület megemelt alapzatú, plehistorikus
típusú,de színeit a buddhista
építészettól nyerte.

91. kép: A szentélyeket olyan

harcosoknak, államférfiaknak és
uralkodóknak szentelik. akik méltók az
istenülésre, mint például Meidzsi
császár, a modern Japán megter€mtője,
aki 1912-ben hunyt el. Ennek
a szentélynek az építését1920-ban
fejezték be Tokió egyik nevezetes
helyén, s a császár születésnapján,
november 3-án különleges
§zeltartásokat mutatnak óe benne
a családért, az ósökért és az államért.

92. kép: A rizsterme§ztő szeltartásokkal

kapcsolatos Inari-szentélyek nagy
számban találhatók szerte az országban,
s a szentélyek hírnökeiről, a rókákról
lehet felismerni őket. Ez a róka a Kjóto
keleti felén levő josidai szentélyhez
taítozik, Akárcsak a többi, ez is
szájában tartja a ,,végső igazság"
tekercsét.
93-95. kép: A sintó szentély vagy
buddhista templom bejáratán belül
mindig található egy űzmedence hossai
nyelű fakanalakkal (94. kép)
a §zeítartáso§ tisztálkodás céljára.
A hívők rendszerint kiöblítik a szájukat
(95 , kép), hogy a kamik a közelükbe
mehessenek. A buddhista templomok
a sintótól vették át ezt a gyakorlatot.
A vídorrás lehet valamilyen szép
faragvány vagy egy öntött sárkány (93.
kép), a vizek jóindulatú szelleme.
Ezután a hívő odamegy a szentély
fóépüleÉhez. tapssal felhivja a kami
figyelmét, és fohászt mond.
96. kép: Az ördögíiző éppen a gonosz
szellemeket íiá ki egy kis szentélyből,
hogy lakhatóvá tegye a kami számára
az augusztusi szeítarkísokidejére,
68| Sintó szentélyek és rítusok

97. kép: A kicsi, fesíetí íatáblák (ema)

fogadalmi ajándékok, és lovakról
kapták neyüket, amelyeket Iendszerint
rájuk festenek (a lovak is
szentélyhíínökök). De ábrázolhatnak
bikákat, madarakat és egyebet i§, attól
függően, milyen állat van szolos
kapcsolatban a szentéllyel. Néha külön
épületet húztak fel csak az emók
tárolására, de a legtöbb szentély és
templom legföljebb egy táblát vagy falat
tud e célból rendelkezésre bocsátani,
Ezek a táblácskák Kúkai templomának,
az északkelerkjótói Enrjaku-dzsinek
a bejárati kapuján lógnak.

98. kép: Kis szerencse-imák (omikudzs)

papírla nyomtatva; jelképes összegért
- némely szentélyben még mindig 20
jenért [vagyis magyar pénzben néhány
filléíéft]- lehet őket megvásárolni,
gyakran pénzbedobós automatánál.
A papírdarabokat elolvassák, azután
egy bokorra, fára vagy kerítésre kötöZik
azért, hogy teljesüljön - hajószerencsét
jósol, vagy elháruljon - ha ro§szat.

99. kép: Áldozatok - élelem- és apró

békaszobrocskák a Hózan-dzsi egyik
félreeső sarkában lévó kis forrásnál. (A
Hózan-dzsi Fudó istennek szentelt
t€mplom Nara prefektúrában.) A béka
víz- és Zen-szimbólum is, utóbbi
minóségében azt jelképezi. hogy aki
ostobán viselkedik, bölcsességre tesz
Szeít.

l00, kép: Az iszei Belső Szentély,

amelyet a Napistennónek szenteltek.
Minden japán reménye, hogy 60 év alatt
egyszer ellátogathat Iszébe. Sok
ajándékot hoznak és hagynak itt,
a képen például szakés korsók láthatók.
70| Sintó szentelyek és rítusok

l01, kép: A szertartási tánc a jaszakai

7} szentélyben része a sokszínű

Gion-ünnepnek, amelyet minden év
július l0-e és 28-a köZött tartanak
Kjótóban. 17-én és 20-án hatalmas
dobogókat risznek régig a városon,
A szertaItáSSolozat 876-ból ered.
amikor a szentélykocsik
,l felvonultatásával hárítottak el egy
súlyos pestisjárványt. A dobogók

il
a koc§ik utódai. A felvonulás előtt és
után lemossák őket,

l02. kép: Sok száz esu tendeje már. hog1

ajapánok három-, ót- és hétéves
korukban, a l l. hónap 15. nap.ján
elviszik gyerekeiket a szentélybe,
megköszönik a Éam lknak. hogy
se8ítségükkel a gyerekek biztonságban
eléIték ez€kgt aZ életkorokat, § egyben
oltalmat és áldást kérnek rájuk az
elkövetkező évekre. A sicsi-go-szan
nevű ünnepen (szó szerint:
hét-öt-háIom) a gyerekeket
hagyományos, színpompás kimonókba
öltöztetik és lefényképezik soha
bájosabb látványt, mint amilyet például
ezen a tokiói Meidzsi-szentélyben
készült képen nyújtanak.

l03, kép: Az év utolsó éjjelen. a_z éjleli

harang megkongatása után és Uiév
napján az egész család ellátogat
a szentélybe, hogy megkapják az áldást
az új esztendőre. Az ünnep persze nem
lenne teljes evés-iváS, amulettvásárlás és
v_idám lökdösódés nélkúla tömegben.
Ujév napján a legszebb tiszta ruhát
veszik fel, és nyíIvesszőket vásárolnak
a szentélyben, amelyek az egész
esztendőIe oltalmat nyújtanak.
4.A KoRAI
BUDDHlzMUs ,!'.f-
ATAIKA_
REFoRMlG
72| A korat buddhizmus a Taika-reformig
AZ ELsÓ BUDDHISIXK / Mélyen a Nara-medencé-
ben fekszik a kis Aszuka-vidék. császárok és császárnők
éltek itt csaknem az egész 7 . században. Néha Nanivá-
ban, a kontinens felől érkező hírek e gyűjtóhelyén is tar-
tottak fenn rezidenciát.
A japánok szoroi kapcsolatban álltak Pekcsével, kú-
lönösen amióta a pekcseiek két lovat küldtek Ódzsin
császárnak, s a lovászukról kiderült, hogy olvasni tudja
a kínai klasszikusokat. Más szakértők is jöttek egymás
után: a szövés, az orvoslás, a kalendáriumkészítésésjós-
lás, később pedig a gyógynövények, a zene, a buddhista
tanok és a művészetek ismerői. Japán a kulturális kap-
csot tartotta a legtöbbre, amiért viszont általában kato-
nai segítségnyújtást vártak cserébe. A kapcsolatot nem
jellemezte mély, kölcsönös bizalom: mindkét fél túszo-
kat tartott magánál. A Szillával határos országokat egy-
ségbe kovácsolta a szomszédtól való félelem, irigyelték a
keleti hegységben található vasércet, és rettegéssel töl-
tötte el őket a tény, hogy Pekcse sík, megművelésre alka1-
mas fóldjét Szilla magának kívánja. Japán meg akarta
tartani tengerparti kolóniáját, Mimanát, Szilla pedig
úgy érezte,leszámolnivalója van Japánnal, amióta csak
Dzsingú császárnő úgy képzelte, ho gy megalázza apek-
csei uralkodókat.
l04 / ?, századi festmény, papíron, Szuiko császárnő régensét,
Sótoku herceget ábrázolja két iíúva1, talán a fiaival.
l05 / Paloták és fővárosok, amelyek lokozato§an északra tolódtak
a 7, §zázadtólI Aszuka, Fudzsivara, Heidzsó, Nagaoka és
Heian.
A Nihon Soki 6. századra vonatkozó feljegyzéseiben
bőven találhatók Koreával kapcsolatos utalások. Ami-
kor Szilla 552-ben északról és nyugatról megtámadta
Pekcsét, a koreai király követeket küldött ajapán udvar-
ba, s ajándékai között több buddhista zászló, szűíra
(buddhista kónyv) és legalább egy aíanyozolt bíonz
szobrocska is szerepelt. A követek művelt szóvivője pe-
dig elmagyaráZta az ajándékok értelmétés értékét.Pek-
cse királya úgy találta, hogy ezek teljesítik az ember fo-
hászait, magasabb rendű bölcsességge| nlházzák fel,
ezért javasolja a használatukat. Kimmei császár látvá-
nyosan reagált, felvillanyozva a titkok fölfedésétől, ug-
rált örömében. Három fő tanácsadója, a Szoga, a Mono-
nobe és a Nakatomi család fejei közül azonban csak Szo-
ga-no-Iname osztotta lelkesedését. A többiek felvetet-
ték, hogy ezek a holmik megsértenék a föld és a termés
l80 bennszülött k amiját,,l a|amínt ősszezavarnák a szer-
tartásciklusokat. I(immei ennek ellenére átadta a holmi-
kat Inaménak azzal, hogy prőbálja ki őket.
A helyi istenek reaksiója nem késett sokáig, Egy év
leforgása alatt iszonyú méreteket öltött a pestisjárvány.
Ezt a csapást az új isteneknek tulajdonították, s a házat,
amelyet egyszerű templomul használtak a szobrocska
számára, felgyújtották, a kis buddhista figurát pedig a
Naniva-csatorna vizébe dobták. A pestis lassan elvo-
nult, de a palota egyik csarnokának váratlan leégését
egyesek annak tulajdonították, hogy a buddhista istene-
ké maradt az utolsó szó,
Szilla mind több területet rabolt Pekcsétől, 562-ben
pedig megdöntötte Mimana kormányzóját. Belső bajok
is hozzájárultak Japán gondjaihoz. Családi viszályok és
a kjúsúiakvonakodása, hogy Szilla ellen csapatokat
küldjenek, lehetetlenné tették a segítségnyújtást. A pa-
rancsnokokat ugyan kijelölték, néhányuk katonákat is
gyűjtött, de csak egy ízben sikerült átküldeni őket a szo-
roson. Pekcsének emberekre, íjakra, lovakra lett volna
szüksége, de alig kapott többet, mint fejmosást Japántól,
amiért nem nyújt kellő védelmet Mimanának.
Kimmei utódjáról feljegyezték, hogy nem volt budd_
hista, s ez arra utal, hogy Kimmei maga áttért a buddhiz-
musra, az azt követő húsz esztendőben, hogy először
került kapcsolatba az új vallással, A buddhizmusnak
császári támogatásra volt szüksége ahhoz, hogy gyóke-
ret eresszen, s ezt 585-ben, Jómei trónra emelkedésével
meg is kapta. De még korábban, 577-ben szerzetesek,
apácák, egy szoborkészítő, egy templomépítő, egy asz-
kéta és egy recitáló csoportja érkezett Pekcséből, s ez
a társaság már elég nagy volt és képes rá. hogy belefog-
jon egy templom megépítésébe,és személyzetet is adjon
hozzá.
Fordulóponthoz akkor érkeztek, amikor Bidacut és
népétvalamilyen betegség sújtotta. Rövid buddhistaül-
dözés után az ügy már oly népszerúvévált, hogy ezúttal
a betegséget a buddhista istenek haragjának tulajdoní-
tották. Az ezután következő uralkodók kivétel nélkül
buddhisták, s egyben a sintó állam'fejei is,

t L
il
\t"
:ll .
A buddhizmus ebben a szakaszában mágikrrs attribú-
tumokkal rendelkezett: papjai csodákat műveltek. s te-
vékenységükhöz h ozzátaítozoíía jóslás és a kántálás is,
,t külóő jégyek nagyban különböztek ugyan a sintóétól,
ám a megg-}ökeresidés évtizedeiben a gyakorlat igen ha-
sonló voit. A filozófiai elem mindaddig hiányzott az itte-
ni buddhizmusból, amíg 594-ben Sótoku herceg Szuiko
császárnő régenseként tanulmányozni nem kezdte .a
szútrákat egy-koreai szerzetes irányításával, s életérrclés
művével egyaránt példát nem adott a tanítások hitbuz-
galmi részéből,
Szuiko csak nagy nyomásra fogadta el a tIónt, miután
elődjét, Szusunt Szoga-rio-Umako nreggyilkolta, Való-
színúleg azért tette meg unokaöccsét régensnek és trón_-
órököúek, hogy elleniúlyozza Umako egyre növekvő
hatalmát. BölcJiépés volt, A Szogák, akik kezdettől tá-
mogatták az udvaiban a brrddhizmust, és sikerre vitték
az iigyét, azonkívúlaz adórendszert is irányították. szi-
lárdin tartották magukat, pozíciójuk gyakorlatilag tá-
madhatatlan volt.
A herceg fiatalenrberkéntjelent meg a történelem szín-
padán, csa'k távolról vett részt egy csatában a Szogák és
a Mononobék között, amelyet 587-ben vívtak az udvari
A korai butldhizmtts a Taika-reformig|73
!l
ry;_
]06 ' Az ószakaj Silcnnó-dzsi az első tcmplon.amell-et Sóloku
herceg épittetell, A IL Yillighábor,úban elpus7tuit. betorlból
épilctlékíúía.minden része iál uiánoz. ós NkkéPP.n
js
i'eslet!ék,
befolyásért, s amelyben a buddhizmus jóvője volt a tét,
Sótoliu megfogadta. hogy templomot építa Négy Meny-
nyei Királl,nak, ha a Szogák győnrek. s ugyanezt ígéIte
Úmako is, aki magát Buddhát hivta segítségül. A Mono-
nobékat leverték, a család megnraradt tagjait rabszolga-
soIba taszították. Késóbb a herceg logaclalmának megfe-
lelően felépíttetteaz ószakai Sitennó-dzsit, Umako pe-
dig az aszukai Hókó-dzsit vagy Aszuka-derát.
TEMPLOMÉPÍTÉSi Egy éVvel később Umako újabb
szerzeteseket és ereklyéket kapott Koreából, ezúttal ta-
lán Észak-Koreából, de jóval értékesebbvolt a velük
érkezett két ács. egv lémmunkás. a tetócserepeket ké§zi-
tő nésv lazekas eiáer fesrő, Ók már róbbnek számitor-
tek eivszerü koreai iparo.oknál: a japánok tisztelettelje-
sen diLtorokként emlegetik öket. Az eglik eg1 épület-
modellt is hozott magával. Amikor a kínaiak befogad-
ták a buddhizmust, éi templomlormát kerestek, a palo-
M,*,,,,*-._
 A korai buddhizmus a Taika-reformig | 75

r----:--rl|!I|[
l
-ll r,-------
,.,
-r

ln
I

f] Dóll nagykapu

í--Lr:l
l1-1l
]1-1l
] r----,]
f] Kózóp8ó káPU

lll1_1l E Arany (Fó) kapu

ttr] lI
f] Pasode
|| ln|
l|"ll
||
---------------- f] AUle
lL-l_,Hl
f] Kerongó

-=-
-------r- E Haíangtorony

siténnHz8l, q6
D §zútralárház

ll--,-..ll E R€íoktórlum
ll]l
!-
r-l T-]
D m §z9íz ot€§ok §állása

LlH]
lIIl ,mll : A tgm9lomol körúlv€vó
íal vaoy íó|dhányás

_-------t!=}-- ..-_.--..--iE}- 0 50 ,1o0

m

Kavah6ra{aía, 660 után Hóriídz5l, 690 körü|

l07 / A Hórjú-dz§i, §ótoku herceg koreai §tílusú, 670-ben
maítalékává lett lkaruga-derájának jap|ín utódja.
l 08 / A Japánban épített elsó buddhista templomok telje§en
§ámmetriku§ alaprajrjak voltak.
taalaprajzot vették mintául. A pago dát abejfuatkőzelé-
be állították, és a többi épületet ennek az észak-déli irá_
nyú meghosszabbításán huzták föl. A koreaiak ugyan-
ezt az elképzelést honosítottak meg s vitték át Japánba
is, amikor felkértékőket a templomépités bevezetésé-
re. A központi épületegyüttest a kerengővel szegélye-
zett négyszögú térségfogadta be, amelyet Japánban a
szanszkrit szó torzult alakja után garannak neveztek e|.
Ezt és a kívüe eső többi épületet földsánc vagy fal vette
körü, s a főbejárat a déli kapu volt. A használt mérték-
egység Eszak-Koreából származik. A lábhoz közel álló
saku (kb.30 cm) másik neve,hogy származási helye ré-
vén is megkülönböztethető legyen a többi mértékegység-
.,lő|: komadzsaku.
." A középső kapu vezetett a kerengőn át a garanba.
Közvetlenül mögötte állt a pagoda, Buddha valamelyik
ereklyéjének őrzőhelye. A darab csontot vagy egyéb tár-
gyat egy üregbe rejtették abban a kőben, amely az
középső oszlopát tartotta. A hívők úgy nllvánították
tiszteletüket Buddha e szimbólumai iránt, hogy körbe-
jáfták az oszlopot, felmásztak rá, virágokat vagy ado-
mányokat ejtettek a fóldre. A pagoda raison d'étre-je
magyarázza kiemelkedő helyét, különösen olyan idő-
a tűz szakban, amikor a kincsek mágikus jellege volt hangsú-
lyozott.
A nagyobb épületek faoszlopait tartó kövek gyakran
igen nagyok és sűyosak, és súdin előfordult, hogy az
építésbefejezése után soha többet nem nyalr:ak hozzá-
juk. Vonatkozik ez elsősorban a pagoda középső oszlo-
pát tartó kőre, amely néha különösen hatalmas méretű.
A pagodaköveknek egyébként is tabuszeíepük volt, el-
mozdításuk állítólag balszerencsót hozott. Természete-
sen nern maradt fönn mind, ám ahol igen, a formájuk és
mélységük sok mindent elárul a pagoda, sőt néha az
egész templom koráról, A korai templomok esetében
nem ritka a pagoda padlószintjerrél 2,5 méternél mé-
lyebbre sűlyesztett kő, Lehet§éges, hogy az épitők nem-
csak az ereklyéket akarták minéljobban oltalmazni, ha-
nem az oszlop szilárdságát is szem előtt tartották, Ez
azonban Jápán süppedékes talaját tekintve nem volt ya-
lami praktikus eljárás, és egy évszázad leforgása alatt az
oszlop lába feljebb került, egészen a padlószintig, oly
módon, hogy kőalapzata már nem i§ érifltette a talajt.
A pagoda mögött helyezkedett el az aranycsarnok (ia-
pánlsl:. kondó), az az épület, amelyből a templom főcsar-
épüet noka alakult ki. Ebben az időben ez majdnem négyzet
alapú volt. A templom fő szobrait és képmásait ebben az
épületben helyezték el egy központi helyen levő anelvé-
nyen, amely a buddhista szent hegyet szimbolizálja, és
négy sarkán a .Négy Mennyei Király órizte óket. Az
emelvényt a kerengő oszlopai fogták közre. A hívő a
109 / A Hórjú-dz§i főcsamoka pontos mása aZ l949-ben leégett
épületnek,
kerengő keleti oldalán lépett be, déli irányban körüljárt,
majd ugyanazon az ajtón, amelyen át érkezett, kiment,
Az utolsó fontos épiJtlet a garanonbelül rendszerint az
imacsarnok, az aula. Voltak templomok, ahonnan hi-
ányzolt, de azok, amelyek rendelkeztek vele, valószínú-
leg refektóriumnak is használták egyúttal. Ezen a gyüle-
kezőhelyen olvasták és tanulmányozták a szútíákal a
szerzetesek. Időjáítával, amint a templomok egyre több
szoborra és képmásra tettek szert, ezek sziníénaz tma-
csarnokba kerúltek.
Az imacsarnokok nem voltak olyan hivalkodóak,
mint a főcsarnokok. Tetejük alacsonyabb, szerkezetük
egyszerűbb, s döngölt föld apadlójuk. Nem voltak olyan
hosszúak sem -gyakran a hétszer négyes oszlopközjelle-
mezte őket -, így arányosan déli irányba voltak nyitot-
tabbak, tehát kényelmesebbnek bizonyultak a téli hóna-
pokban való hosszú meditációkra is. Amint a japánok
fokozatosan ráébredtek, hogy már nem a főcsarnokot
használják központi épületként, a korábbi, ötször né-
gyes oszlopköz arányát is megváltoztatták, hogyjobban
idomuljon az imacsarnok formájához.
Az összes épúlet,a kapukat is beleértve, döngölt föld-
talapzaton á1l, amelynek oldalai kővel vannak kirakva.
A talapzat nem szélesebb a kinyúló ereszeknél, így a víz
a körülfutó árokba csorog. A korai templomokban min_
den egyes épület természetes, érintetlen környezetből
emelkedik ki, többnyire homlokzatuk sincs, tehát min_
den irányból ugyanúgy lehet rájuk látni. A íalapzat ezt
csak fokozza. A magasságnövelés másikmódszere, hogy
megúsplázzák a tetőt s megemelik a belsőt. Igy a belső
egyik feléneknincs igazi funkciója, s rendszerint álmeny-
nyezeltel rejtik el. E fölött a mennyezet fölött található
az a bonyolult és hatalmas faváz, amely a kívánt magas-
ság eléréséhezs az ezt elősegitő tetők megtartásához
szükséges. Az egymástól többé-kevósbé egyenlő távol-
ságra levó tartóoszlopok strukturális rendszere megha-
tározott, kocka vagy hasáb alakú légtéregységeketered-
 A korai buddhizmus a Taika-reformíg | 77

ményez, ami ugyan a megtervezettség képétkölcsönzi az megakadt, amikor kiderült, hogy a nagy Buddha-szobor
épületeknek, de leszűkíti a variációs lehetőségeket. Az nem fér be az ajtón. Az építők ki akarták verni az ajtót,
ajtókat és az ablaknyilásokat az oszlopok közé kellett Kuracukuri-no-Tori, a szobrász azonban zseniális mód-
beilleszteni. Néhány templomon- átvéve a kínai szokást szert eszelt ki a szobor bevitelére. A császámő rizsföldek-
- a kilátszó farészeket pirosra festették. kel gazdagon megjutalmazta szolgálataiért és találé-
A szerkezeti rendszert, amelynek kivülről is látható konyságáért, a hálás szobrász pedig a rizsföldek bevéte-
részei az oszlopok, konzolok és gerendák, Kínából im- léből megépítettes zámára a szakatai zárdát. Asnlka déli
portálták a ó. és a 13. század közöti A japánok ugyan részénma is emlékkő jelzi, hol állt hajdanában a kis Sza-
módositották, itt-ott hozzá is tettek valamit, de saj át kü- kata-dera,
lön architektúrát so§em találtak fel. Mindegyik stílus- Az Aszuka-derában számos, császári részvételmellett
nak megvan a maga oszlopköztávolsága, s a régész, aki tartott ceremóniára került sor, e célból kövezték ki a déli
egy elhagyott templomhelyen nem talál egyebet, mint kapujához vezető utat. Miután a főváros északabbra
némi tetőcseréptórmeléket s egy_két alapkövet, így is re- költözött, a templom fönntartása túlságosan költséges_
konstruálni tudja a pagodát és a csarnokot, mivel ma is nek bizonyult. l196-ban tűz pusztította el az épűletek
áll még néhány épület mindegyik stílusból. többségét, s a templom ma már egyetlen csarnokbót áll
csupán, ebben helyezték el Tori megsérillt Buddháját.
PAI]OTÁK ÉsSZENTÉLYEK / A palota- és szentély_ Az Aszuka-dera ásatására húsz esztendővel ezelőtt
építészethosszú ideig nem érte el a buddhista templom- került sor. A várakozással ellentétb elnem az az alaprajz
építésszínvonalát, mivel makacsul ragaszkodott a helyi körvonalazódott, amelyet a pekcsei építészekhoztak be
hagyományokhoz. Gyakran vesznek körül szentélyeket és amelyet egyebütt alkalmaztak - i nkább arra az észak-
buddhista stílusúépületek, és a sokkal egyszerűbb, korai koreai mintára emlékeztetett, amelyben a kerengő által
stílusban épült szentélyt magát többnyire nem is lehet
látni. l l0 / Sziklából faragott
13 szintes pagoda, féldombormúvú
Az első, cseréppel fedett palotaépiiletek Fudzsivará- buddhista háromsággal és tóbb más alakkal.
ban emelkedtek nem sokkal 694 után. Amíg a tetőt a Rokudanidzsinek hívják, a Tai§i-c§óban talá|ható, s a1.
viszonylag könnyű zsúp bodtotta, nem volt szúkséga századbalfaragták. A pagoda magassága: 5,28 m.
faoszlopokat tartó alapkövekre, Az ívelt fedélcseréppe-
rem lótuszformáját a templomoktól kölcsönözték a pa-
loták, s a díszítettszélső fedélcserepek körülbeliil akkor
jelennek meg a templomokon, amikor a palotákat cse-
réppel kezdik fedni. A kínaiak ezt a fedélcserép-művé-
szetet nem tartották praktikusnak, hiszen a monumen-
tális épúletektetőszegélyét alígha látni a földről, a ko-
reaiak azonban mást gondoltak, és igen változatos, szép
művészeti ágat fejlesztettek ki. Ajapánok megpróbálták
követni a példájukat.
t A Hókó-dzsinak nevezett templom, amelyet Szoga-
no-Umako építtetett Aszukában, a főváros nagy látvá-
nyossága volt, s akár a többi, Umako által támogatott
emlékműépítkezés,az akkoriban megkívántnál sokkal
monumentálisabb . Az ő sirjában, az I sibutaiban találha-
tók a legszilárdabb kőfolyosók és kamrák.
A Nihon Soki aprólékosan följegyzi a templom építé-
sének minden szakaszát. A munkát 588-ban kezdték ko-
reai szakértők irányításával. Először kivágták a fákat, és
kiválasztottak egy olyan helyet, ahol egy sámán lakott,
a házet odébb költöztették _ így a varázserő helyben
maradt -, majd 592 tizedik havában felhúzták az első
épületet és a kerengőt. Az ereklyéket a pagoda középső
oszlopának alapkövébe 593 első havának 15. napján he-
lyezték be, és másnap felállították a középső oszlopot,
59ó tizenegyedik havára a templom elkészült, és két ko- :i,
reai szerzete§t be is iktattak. A himzett falikárpitok és
egy nagy bronz Buddha-szobor 606 negyedik havában
készen állt a felszentelésre.
Az események szervezett menete azonban váratlanul
78| A korai buddhizmus a Taika-reformig
11 l /A 6. fallestmény a Hórjú-dzsi főcsarnokának nyugati oldalán,
Amida Nyugati Paradicsomát ábrázolja,
övezett tér közepén nyolcszögű építményáll, ezt keletről
és nyugatról egy-egy nagy csarnok határolja, egy harma-
dik pedig északról csatlakozík hozzá. Az Aszuka-dera
építői egyszerűen pagodára cserélték a nyolcszögű épü-
|eíeí. Az a|apíajz leljesen egyedülálló, A főváros számá-
ra bizonyára megfelelt, másutt azonban túlságosan is
grandiózus volt. Legalább egy csarnokkal több volt ben-
ne a szükségesnél. Egyetlen templomépítő sem tartotta
elég praktikusnak ahhoz, hogy máshol is alkalmazza.
Sótoku herceg 593-ban fogott bele saját, nanivai
templomának megépítésébe. Ismernie kellett Umako
Aszuka-deráját, hiszen ekkoriban maga is Aszukában
lakott. A herceg azonban köVetkezetesen ragaszkodott
a pekcsei mintához, s az épületeket a konvencionális mó-
don helyeztette el, amint Sitennó-dzsijában ez ma is lát-
hatő.Ez az őszakai templom volt az első a közül a mint-
egy tucatnyi templom közül, amelyekel ezzel az alaprajz-
zal építettek.Ma már csak ez áll közülük, de 1934-ben
egy tájfun, majd l945,ben a bombázások után ezt is újra
kellett építeni.
A Nara prefektúrában található mai Hórjú-dzsi fó
szerkezeti elemei általános vélekedésszerint ugyanazok,
mint e korai templomokéi, bár az alaprajza későbbi, ezt
újjáépítésesorán alakították ki húsz éwel azután, hogy
az első itteni templomot i. sz. 6'70 körül tűz emésztette
föl-
SÓToKU HERcf,G / Sótoku herceg minden japán
buddhista védőszentje, Sokan a történelmi Buddha re-
inkarnációjának tartják. Kultikus tisztelet övezte már
a 8. században. A történelem a mítosszal keveredik
ugyan személyétilletően, de kétségtelen,hogy tehetséges
és nagy eredményeket kivívó lérfiúvolt. Ehhez járult
még tekintélyes termete és lenyűgöző személyisége.
A 8. századi Nihon Soki tőmöí váz|atát nyúj tja i|úko-
rának. Fájdalommentes szülésseljött avilágra a császár|
istállók közelében, amikor anyja a lovakat szemlélte
meg. Születése pillanatában már beszélni tudott, felnőtt
korában pedig olyan mérvúbölcsesség jellemezte, hogy
tíz peres ügyet tudott áttekinteni egyszerre. Képes volt
megjósolni a jövőt. Reputáciőját is az alapozía meg,
hogy egy földrengés, amelyet megjövendölt, iszonyú
pusztítást okozott egy hónappal később. Csupán tíz évet
tévedett a fóváros Narába kóltöztetésének megjóslásá-
ban, és csupán százat az Aszlka-dera elpusztulásáéban.
Tanulmányozta, lefordította és jegyzetekkel láíía el a
szútrákat.Tizenhét cikkelyes alkotmányt írt, amelyben
erős konfuciánus hatás tükröződik: aj ánlja az áIlami tőr-
vényeknek való engedelmeskedé§t, a harmónia megőr-
zésétés előírja a hivatalnokok becsiiletességét. Névlege-
sen buddhista is az alkotmány, amennyiben tisztelettel
adózik Buddhának és a törvényeknek.
Ahagyományszerintkörülbelül 300 templomotemel-
tetett vagy legalábbis ennyihez volt köze, S mintha még
ez sem volna elég, a későbbi kultusz még szélesebb legen-
dahálót szőtt köré, mintegy 120 eseményben foglalva
össze az életét,s ezek közül válogattak a festők, amikor
életétábrázolták.
Mindehhez nincs szükség kommentárra, ám a feljegy-
zések és a hagyományok máris eller,rtmondanak egymás-
nak. Egy esztendővel a herceg 622-ben bekövetkezett
haláta után szuiko császámő elrendelte a buddhista
templomok számbavételét. A Nihon Soki szerint 46
templom volt ekkoriban, összesen 816 szerzete§sel és 569
apácával EZt a 46 temploínot sem tudták maradéktala-
nul azonosítani, noha már a középkori szerzetesek is
megpróbálták. Csak 685 körül 300 templom működött
az országban. A régészekés történészek ma úgy vélik,
1 1 2 / A Mennyei Hos§zúéletűség Mandaláj ának neyezetí nagy zászlő
töIedéke, amelyet nem sokkal sótoku herceg halála után
hímeztek.
1l3 / A korai bronzszobrok legszebb csoportját ó96 körül
a Jakusi-dzsi számára készítették.Jakusi, a gyógyítás Buddhája
a Nap és a Hold bódhiszattvája közótt ül.
 l

,l
80 | A korai buddhízmus a Taika-reformíg

herceg valószínűleg sokkal tevékenyebb életet élt,

A
hoev 483 templom épült ó4ó és 7l0. vaglis a Taika-
."}ii- t iUo.ráta.a és a főváros Heidlsóba kölróztetése mint amily'ennek megoiotítik. A legenda szerint sokat
utazott lóháton a Fuázsi-hegy vidékéres szerte Jamató-
tázótt, és a tartományi iemplomokat is beleértve, újabb
ban és a K ii-félszigeten. Egyik ilyen útján kiválasztotta
Íso - rto-t,it a főváios Héianba költözéséig 794-ben,
sírhelyét a Sinaga-hegyen. s nem sokkal később engede-
Hozzávetőleg 900 temploma volt az országnak, amíkor
iveite a netvUelierne[, hogy hozzálogianak a sir épitésé-
ru-." ".aJa. .egelegelte a narai papság okvetetlen- át Éez. Támogatta egy főútvonal kiépitesétis Aszuka és
i."á3r3,, e, Nagaokába, majd később Heianba tette
Naniva kO*zOtt, blzolyára azután, hogy személyesen
'
székhelvét.
iuná.rtultu. milyen neÉézkesés fáradságos az átkelés a
§0,otu herceg ó0l-ben paloLaépitésbe fogott a Nara
orefektúrai lkaruga kórzerében. és 604-től hoss7u ldo-
,ái Nuru.. Ó.ruka prefekrúrák közti határt alkotó he-
iii munkával és a szútrák tanulmányo- sveken,
-'
iruXorai tartOtr élete utol-
Ha.". év leforgása alatt templomot is állítta- iXui"gui putotaját használva szálláshelyül,
só húsz Jsztendejéi inkább ezen a vidéken töltötte,
mint
.ii u..rv., általában iöldrajzi neve ulán
"ára""]. ismerrek, s
amikor ó79-ben Ászukában. Ez á legrégebbi császári palota, amelyet a
..á-r tirOÚU el Hórjú-dzsinak, ásrák ki,
"*"zrék formáis, kinai stilusú nevet kellett ,en?ir.i urono.i,a nit uá tak. A helvét lq]q-ben
L..otornnak
-ina.n
;J;i É, templom minden ismert szempontbólr,9_,l:,1 a_zonos ;;iffi;; ffi;ilO,. .ii " ",aer.
.,,.ki csücskében levő
iiosszú épűletei felújították. A palota sok épületétfedett
"
uáii uii,.nnO-irrival. be]eértve még a diszitett
keszi- i"tuo.at tOtOttek össze, de az alaprajznak semmilátha-
repeket is. amelyeket ugyanazokka1 a sa blonok kal
Lá iOr. ,in., u későbbijapán paloták alaprajzához, Ab-
tettek.
ll4 Tori aían)o7otl bíon., Saka Buddha-s7obra a bódhi,/dit\ál'
iirai, roj:,ran teszülr ell, A szoboíc§oporl a Hörjú-d,,§i fo
ékessége,

l l5 / A buddhizmus teriedésével különféle szokások kaptak lábra aZ

isten háta mögötti helyeken élő aszkéták kózótt, Ez
az
u táepit-eny]amety á buddhista szent hegyet szimbolizálja,
Óirln-o orift k, ú.ábeli Kumajama-c§o heg1 rengeiegéhen
áaítraro. \ atószrn üteg 8, §/á,,adi §/er7e(e,ek eplletlek löldi
maradványaik számára.
 A korai buddhizmus a Taika-reformig|8l

ban az időben valószínűleg nem voltak határozott elkép-

zelések arra vonatkozólag, hogyan kell megtervezni egy
palotát. A későbbi paloták épületei már mind egyfor-
mán helyezkednek el a megszabott együttesen belül.

BUDDHA_SZoBRoK ES _ÁBRÁZoLÁSoK / A her-

ceg a palotájában halt meg 622-ben, ismeretlen kór kö-
vetkeztében, amely több családtagiát is elvitte. Emlékére
aranyozott bronzháromság készült - a Saka Buddhát és
a bódhiszattvákat Tori öntötte, s tizenhárom hónappal
a herceg halála után készültek el, mint a dicsfény hátán
levő hossá feliraton olvashatjuk. Ugyanekkor készült a
Mennyei Hossáéletűsóg Mandalájaként ismeretes nagy

l l6 S,,uiko császáínö srrja. aki ó28-ban hall meg. s a lalsi-csói

császársírcsoport széléntemetLék el, o maga dönlölt úg], hogy
fia, Takeda herceg sírj ábahelyezzék.

l17 / sótoku helceg sirja Taisi-csóban, a Nidzsó-hegy Ószaka felőli

oldalán.
82| A korai buddhizmus a Taika-reformig
118 / Miloku (Maitreja), később a Jövő Buddhája, itt még
bódhiszattvaként ábrázolva. A japánok előszöí a buddhista
szobrocskákon ismerhették meg, hogy milyen alakot öltsenek
az istenek. Maga§sága: 31,7 cm (British Museum).
hímzeit zászló is, amelynek foszlányaitma a szomszédos
Csúgú-dzsiban őrzik. A Saka-háromság nagyobb válto-
Zata volt a Jakusi Buddha-szobornak, amelyet, mint a
dicsfény hátán olvasható, Jómei császámak öntöttek
607-ben.
Tori stílusa a kínai Vej-dinasztia idején divatos irány-
zatra emlékeztet: a szembenézetet hangsűlyozza, négy-
szögletes az arc, magasra helyezi a szájat, jellegzetes az
,,archaikus" mosoly, a hosszú nyak, a csapott váll, meg-
lehetősen nagy a kéz, a súlyos ruharedők párhuzamos
ráncot vetve borulnak egymásra. A rlházat két rétege
elegáns ívekbe rendeződik, s az ülő alaklábszára alalt a
végek kiöblösödnek. A képmás vallásosjellegét hangsú-
lyozandó, a szobrászok inkább elrejtették a test formá-
ját, S jobban hangsúlyozták az öltözékIátványát.
A Buddhákat ekkor még nem osztáIyoztákkéztartás,
koronarészletek, testtartások, lábtartások, lótusz- vagy
trónalapzat szerint, nyilván azért sem, mert e különbsé-
gek még nem kristályosodtak ki tgazán a készíttetők és
a készítőkfejében. Az ikonográfia még korántsem volt
egyöntetű a 8. században, csupán akkor lett azzá, amí-
kor a 9. század után a japánok elkülónültek Kínától.
A buddhizmusnak ekkor még nincs szekta jellege.
A szektatudat akkor szúletettmeg, amikor sok-sok szút-
ra kínai fordítását elolvasva valamennyire már felfogták
a különböző Buddhák szerepét.
Azlkaruga- der át lítzpusztítottael 669-ben vagy 670-ben
, a Nihon Soki az e|őbbi dátumot adja meg azlkanlga-
derára, az utóbbit a Hórjú-dzsira, vagyis összekapcsolja
a kétfélehagyományt. A katasztrófa teljes volt. Villám
csapott bele a templomba, és minden épület megsemmi-
sült. A szerzetesek kimentettek két szobrot és néhány
más tárgyat, elraktározták őket, májd leverten s a temp-
lom további sorsát illető kétségekközött szétszéledtek.
Végül egy-két idősebb szerzetes visszatért, és húsz év
leforgása alatt egy egészen más alaprajzú, új templomot
építetteka régitől 1 50-200 méterre é szaknylgalra. Ez a
hely, amelyet emelkedőn, egy alacsony domb tövében
választottak ki, éppen meglelelt a garan űjmődí, ke|et-
nyugati tengelyirányának. EZt a templomot láthatják
ma a látogatók.
Az első templom egyetlen maradványa a pagoda kö-
zépső oszlopának hatalmas alapköve, amely a nyílt me-
zőn áll, de falak és épületekmögött, úgyhogy a közönség
nem láthatja. Tudjuk, hogy elmozditották, de ma ismét
az eredeti pagoda valószínú helyén található. A kő tete-
jén csupán enyhe bemélyedésvan az oszlop lábának, de
üreget az ereklyék számára nem találunk benne, mint
koránál fogva várnánk. Egyik oldalán bevágás látható
valaki talán lel akarta darabolni.
Sótoku herceget anyjával és egyik feleségévelazon a
helyen temették el, amelyet állítólag kiválasztott, és ame-
lyet ma Taisi-csónak neveznek. Néhány mérföld sugarú
körben ott fekszik Bidacu, Jómei, Szuiko és Kótoku sírja
is. A halomsír annak az Eifuku-dzsi templomnak az
északi oldalán található, amelyet a Kamakura-korban
épitettek - ekkor tetőZött a herceg kultusza, Szuiko csá-
szárnő is elrendelte egy templom építésétSótoku sírja
mellett, de e korai korszakból semmi sem maradt fönn.
A sirt láthatólag kírabolták, és valószinúleg sokáig
nyitva állt. A templomi feljegyzések megpróbálják el-

kendőzni ezt a tényt, Egy pap, aki a 14. században titkon
behatolt a sírba, leírja, hogy mindent rendben talált, be_
leértve a nagy kőtömbökön nyugvó három szárazlakk
koporsót, A múlt században a Császári Udvari Hivatal
megvizsgálta a sírbelsejét, és szakszerü, nyílt beszámolót
tett közzé az eredményről, A halom átmérője 57 méter.
A folyosó és a kamra nagy, szépen vágott kövekből
épűIt, a 7 . század elejí stílusnak megfelelően. A folyosó
kamra
8 méter hosszú, és fel lehet benne egyenesedni, a
6 méter széles és körülbelül egy méterrel magasabb.
A három kőtömb kórül valószínűleg lakkozott kopor-
sók apró töredékei vannak szerteszórva. Semmi más
fontos dolgot nem találtak.
UTÓDLÁSI GoNDoK / A herceg helyébe senkit sem
jelöltek ki trónörökösnek. A Szogák hatalma minden új
uralkodóval egyre nőtt, s pozíciójukat azzal is biztosítot-
ták, hogy egy-egy császár halála után a feleségétültették
trónra mint császámőt. Számos feleséget adtak a császá-
roknak. Kimmeinek legalább két Szoga-felesége volt.
Sótoku herceg négy felesége közül is S zogavolt az egy|k.
A kritikus helyzel akkor állt elő. amikor Szuiko csá-
szárnő Jamasiro-no-0e herceget, Sótoku herceg népsze-
rűségnek örvendő fiátjelölte ki utódjának. Jamasiro le-
hetséges hatalma és a család iránt megnyilvánuló széles
körű tisztelet azonban állandó fenyegettetést jelentétt a
Szogáknak. Minden ismert késleltető taktikát bevetet-
tek, hogy elkerülhessék a megkoronázását. Bidacu uno-
káját, a beteges és jelentéktelen Dzsomeit ültették trón-
ra, Dzsomei tizenkét év múlva halt meg, miután folyton
a melegforrásokat látogatta, az országot pedig egymás
után értékaz esózések, áradások, szárazságok, éhínsé-
gek, s képtelenül nagyszámú megma gyarázhatatlal íer-
mészeti jelenségre került sor. Az egyetlen feljegyzésre
méltó teljesítmény ebból az időből egy győzelem az emi-
sik fölött, de ezt is a fővezér felesége és a katonák felesé-
gei aratták.
Dzsomei támogatta az akkoriban elképzelhető legna-
gyobb templomok egyikének megépítését.Amikor Dai-
kandaidzsi néven a Fudzsivara körzetben felépítették,
ez volt az első templom, amely kilencszintes pagodával
rendelkezett, s amikor később Heidzsóban mint Daian-
dzsit újraépítették,hatalmas templom vált belőle két pa-
godával.
Dzsomei halála után a feleségét tették meg uralkodó-
nak, s ő - történelmi nevén mint Kógjoku császárnő
tüstént újra kinevezte Szoga-no_Emisit. Emisi fia, Iruka
rettegett Zsarnok volt. Történészek is elítéltékazt a ren-
deletét, amellyel hatalmas tömegeket kényszermunkára
sorozott, hogy a sírját megépítsék.Iruka tervelte ki Sóto-
ku családjának kiirtását, s még mielőtt apja tiltakozha-
tott Volna ellene, végre is hajtotta.
643-ban Jamasiro herceg családja és hívei menekülés-
re kényszerültek az ikarugai palotából, Iruka csapatai
A korai buddhizmus a Taika-reformig | 83
ugyanis felperzselték, majd odébbálltak, azt hivén, hogy
mindenki bennégett. Jamasiro és a tőbbiek azonban fel-
bukkantak a hegyekben, de nem akartak vért ontani,
ezért önként lementek az ikanlgai templomhoz. Iruka
katonái körülvették őket, s a herceg és családja öngyil-
kosságot követett el: megfojtották magukat.
A Sótoku család erőszakos vége nagy országos felzú-
dulást váltott ki, s a Szogáktól való mélységes félelem
tettre sarkallt. Nakatomi-no-Kamatari, a Szogákkal ha-
gyományosan ellenséges család egyik tagja a legnagyobb
titokban belsó segítséget kért Naka-no-Oe hercegtől,
Dzsomei és Kógjoku császárnő második fiától. Naka
herceg lett a későbbi Tencsi császár. Egy fogadás alkal-
mával az itabuki palotában rávették lrukát, hogyhagyja
a kardját a bejáratnál, A beavatott őröknek fegyvert ad-
tak - Iruka ugyanis mindenkitől bevonta a fegyvereket -,
de a kél. udvaronc, akik beleegyeztek, hogy megöü_k Iru-
kát. mozdulni sem mert, így magának Naka-no-Oénak
kellett megtámadnia és levágnia a megdöbbent császár-
nő és a koreai vendégek szeme láttára, Naka herceg az
Aszuka-derába vonult vissza, hogy felkészüljön a véde-
kezésre, de ez szükségtelennek bizonyult, mert a Szogák
hívei hamarosan letettek az ellentámadásról. Emisit és
családját elfogták és kivégezték, de ő állítólagmég előtte
megsemmisített bizonyos értékeket,köztük a Császárok
Történetét. Az Ország Történetét azonban megmentet-
ték és átadták Naka hercegnek,
Erre a palotaforradalomra 645-ben került sor, és nagy
változást harangozott be ajapán történelem menetében.
Nakatomi-no-Kamatarit a források becsületes, refor-
mista hajlandóságú lérfrúkéntemlegeük. Új nevet ka-
pott, a Fudzsivaráí, s az ő leszátmazoltaibányitotiák az
ország történelmét sok évszázadon át. A palotaforrada-
lom célja az volt, hogy visszaállítsák a császári hatalmat
és megteremtsék az igazságos uralkodás rendszerét.
A mintát Kína polgá{ogi törvényei, a T'ang-törvények
szolgáltatták.
A császárnő azonnal benyújtotta lemondását, s elfo-
gadván Naka herceg tiltakozását, hogy nem ő a §oron
következő utód, Karu herceget nevezték ki, Karu Kóto-
ku császár néven rendeletben kötelezte a tartományokat
a jogtalanságok megszüntetésére és népszámlálás tartá-
sára. A nagyobb cselekvési szabadság érdekében a fővá-
rost 645 végénNanivába költöztették, amit az öregek
már akkor előre láttak, amikor a patkányok abba az
irányba kezdtek vándorolni,
646-ban kibocsátották a Taika-reformrendeleteket,
amelyek magukba foglalták az összes földnek császári
tulajdonba vételét,az adórendszer megszemezését,a bek
kivonását a nemesség kiszolgálásának kötelezettsége
alól, valamint a sírokra és templomokra fordítható csa-
ládi költségek csökkentését. Hogy a nemes szándékot
még nyilvánvalóbbá tegyék, a kor nevét Taikára, Nagy
változásra módosították.
A LOYAS NEMESEK
Azok a lovasok, akik Koreából keltek át Japánba, az
5. század második felétől sírjaikban hagyták ránk sze-
mélyes ingóságaikat. Noha a rájuk jellemző temetkezés
a 6. századi kőfolyosós kamra, korábban, amikor még
nem voltak mesteremberek, akik effajta építményt1étre
tudtak hozni, a lőszerszámzatoí kis, kővel bélelt mélye-
désben a sirhalom teteje körü1 helyezték el.
Altalában véve a korai szeíszámzal praktikusabb, a
későbbinél a díszítő funkció vált hangsúlyossá, különö-
sen a farhám- és a zabladiszek lettek nagyobbak. Több
a kengyel, mint az egyéb tartozék, de kidolgozásuk ke-
119, kép: A takehafai sír Fukuoka prefektúrában a tipikus
kjúsúifestett sírok közé taItozik, Közvetlenül a kőre
festették a meglepő módon átgondolt kompozíciót. A fekete
és piros színnel készült festmény a hátsó fal mintegy 1 m
80 cm széles felületét foglalja ei. Két szertartási legyező fogja
közre ajelenetet: egy kilovagláshoz óltözött fé i a lovát
taltja a hajó és a hullámok felett.
TöRTENET
KÉPEKBEN
vésbéfinom, mint az aranyozottbíonzból készült, diszes
daraboké,
Ezek a lovasok nagyban hozzájárulíak a kulturális
fejlődéshez: behozták az első lófelszereléseket, a Szue-
típusúcserépedényeket, munkásokat neveltek a kőkam-
rás sírok építésére,amelyeket egyszerű díszítésekkellát-
tak el. Gazdasági kiszolgálásukra megalapitották a be-
ket, a lótenyésztés és a hüvelyesek meghonosításával fel-
lendítették a gazdasági életet, s végül úgy biztosították
pozíciójukat, hogy társadalmi rétegekbe sorolták a befo-
1yásos családokat.
120. kép: A sírokat lr anivalovak őrizték. Az ábrán |áíható
válogatás külónböző típusokat illusztlál három évszázadnyi
időtávból, Az Oszakához tartozó marujamai és
nagamocsijamai sírokból származó nyeregfők és
homlokkötők valószínúleg a jamatói kórzet legrégibb
szerszámrészei, és kétségkívülidegen eredetűek. A kis méretű
kengyel azonban mindenképpen későbbi származék.
 A lovas nemesek|85

Haniv€ló, Hirai, Gumma, 6. sz,

a Elúlsó nygregkápa, marujamei sír, Ószeka, 5. §z.

b Elúl3ó,nyer€g}ápa. n€gamocaijamai sir, Ógzaka, 5, sz,
c Homlokszalagdísz, nagamocsiiamai §ír, Ó§zaka, 5. sz,
d Homlokszalagdl§z, dzsumjó-ócukai slr, Fukuoka, 6. sz.
9 zabla, mikoiabaraj sír, slzuoka, 7. sz.
l szüoycsengó, venói sll, lbáíagi, 6. §z.
9 Kengyel, szükumozuka folyosós §ír, Jamagucsi, 7. sz,
i Kengygl, ócukai sií, Aicsi, 6. §z.
i F6rdísz, lutagojamai slr, siaJoka, 7. §z.
/ Fardísz, ótani sir, vekajama, 5. §z,
86| A lovas nemesek

.*

tV', :
lr
.}\
,!
i\

121. kép: A legobb állapotban

fennmaradt lócsontok egy 12 esztendős
csódör csontjai. amelyeket 5. századi
agyagedényekkel együtt találtak
a Higasi-Ószakához tartozó Klszaka
kagylórétegében. Mellette egy kutya
hevert. Az ásatás kezdete, vagyis 1939
óta ósszes€n tizenegy embed csontváZat
hoztak felszínre. A ló közepes
nagyságú, mongol típusú, nagyobb,
mint a Dzsómon, és Jajoi-kori 1ó, amely
termetre inkább a tokarai pónihoz áll
közel-
,.\.:

122, kép: Ez a több mint l méter magas,

6. századí haniyaharcos egy Gumma
prefektúrabeli sírból kedlt eló,
A csöves részét kellett belenyomni
a sírdomb földjébe. Alighanem
bőróltózéket visel, fegyverét bal felől
kótötték át fajta. A Sisak
keménykalapra hasonlít (Nemzeti
Múzeum, Tokió).
l23 I24. kép AKómorizuka, ez a nagy
kulcslyuk alakú sír kiváló példája
a kófolyosós-kamrás sirépitkezésnek.
amelyet a lovasok vezettek be, A helli
kolostor és a zárda közelében található,
nem messze Okajama városától,
hatalmas, szépen vágott kövekből épült;
a folyosó hossza 18,5 méter, a kamra
8 méter hosszú, 3,4 mét€r maga§,
a halom pedig l00 mételes.
88| A tovas nemesek

I25 , kép: Ez az egyetlen lósisak, amelyet

Kelet-Azsiában ebből a koIból találtak.
A vassisak Ótani 5. szrázad végi kulcslyuk
alakú sírjából való. 51,8 cm hosszú.

l2ó. kép: A Csiba prefektúrabeli

Sibaiamában két sír van egymás mellett.
Hosszú iazlyasorok díszítettékaz
oldalukat. Ez a lovász 97,8 cm magas.
727 , kép Ez a. koreai készítésű,
aí aíy o zott bí orLzzabla a csen gettyűkkel
az ótani sirból kerüIt eló. Az S alaL
végsó fokon szkíta elóképekig
követhető, az elegáns virágminta pedig
a 6. századi Kínából ered.

128. kép: Aranyozott bronz

hevederdísz, szintén az ótani sírból.

129. kép: A szerszámzatok megoszlása

e3yeák a késői sírokéval, de
Eszak-Kjúsún a vártnál kevesebb van,
130. kép: Ez a lapos dombormű egy
agyagszarkoíág végéna hirafukui sirból
került eló (Eita megye, Okajama
prefektúra). A kompozíció
szimmetrikus: egy fétíkét lovat taIt,
fölóttük talán hegyek, lenn két, fejjel
ellátott cölöp, A korra jellemzó
stílusjegy a lovak magasIa emelt ívelt
farka (Nemzeti Múzeum, Tokió).

l3l. kép: Kis, ezüsttel befakott, vágtató

ló egy egyenes vaskard pengéjén,
amelyet Kumamoto prefektúrában, az
eta-funajamai sírban találtak 1873-ban,
Ez a legósibb, kétségbevonhatatlan
lóábrázolás Japánban.

l32, kép: Lovagló férfiakat igen ritkán

ábráZoltak a Régi Sírok korszakában,
Az efféle kis ember-, ál]at-, madár- és
hajóábrázolások kizárólag a Beltenger
környéki Szue-edényeken 1áthatók, és
valószínűleg mind a 6. századbal
keletkezett (Nemzeti Múzeum, Tokió).
90| A tot,as nemesek
 l33. kép: Az effajta aranyozoltbíonz
fardíszeket vas tartólemeze
szegecselték. Többségüket általában
tönkfetette a lozsda. A szív alakú keret
különféle változatai megszokottak az
ilyen és hasonló díszeknél.Kései
származásáltoz képest ez a példány
meglehetősen kicsi (átmórője 92 mm), és
abból a Fukuoka szélénlevő sírból
került elő, amely a 7. századía
datálható.

134. kép: A legszebbjapán

aranykoronát a Szammaizuka-sírból
(Namegata megye, Ibaragi prefektúra)
ástrák ki 1952-ben. Pilosra festett
selyembe csomagolták, s egy nem
egészen ötvenéves férfiélehetett. A síron
íaláIt h cftiy afrg)l ék, e gyike koronát
viselt. A pánt díszítésébenaz áttört
virágmintázat uralkodik.

13 5. kép: 6, századí fadísz;

a fukucsüamai (Kjóto prefektúra)
Hóanzuka-sírból ásták ki a Kjótói
Egyetem régészei.Kései eredetének
megfelelően tipikusan nagy méretű
(hossza 17,2 crn) és jellegzetesen
egyszerű. va§ hátlapja szinte tökéletes
állapotban maradt meg.

136. kép: A lócsengők lehetnek csengő

alakúak. de formázhatnak keretet is,
amely a csengettyúket íart]a - ez
utóbbit rendszeriDt a farra szíjazták.
A képen látható példány az Aicsi
prefektúrabeü Ocuka sírjából való. négy
csengettyíijében még mindig benne
vannak a kis kövek. Hossza 10.7 cm.
l37 / A Rosana (Vairokana) Buddha, amelyet kinai szeízetesek készitettek a Tósódai,dzsi §zámáIa; a szárazlakk szobor magassága 3,03 m.
§. HElDzsőrArővÁRos
kótoku császárt, aki a Taika-reformrendeleteket kiad-
ta, még most sem Naka-no-Óe, a reform egyik megalko-
tója követte. Ismét az anyja, Szaimei - a volt Kógjoku
császárnő - került a trónra. Szaimei újra kinevezte Na-
ka-no-Óét trónörökösnek, majd visszatért és berendez-
kedett Aszukában. A japán uralkodókat túlságosan le-
kötötte a küpolitika, nem fordíthattak kellő figyelmet a
reform végrehajtatására.
KÜLPOLITIKA / Mivel Szilla tovább terjeszkedett,
Kína pedig nyomást gyakorolt az észak-koreai Kógurjó
királyságra, Japán felszerelt és útnak inditott egy hadi-
flottát. Szaimei és Naka herceg maga is leutazott Kjúsú-
ba, hogy megszanlélje az expedíciót, de a császárnő még
ott, Kjúsúnmeghalt 661-ben, így nem érte meg, hogy a
170 hajóból álló japán flottát s a 27 000 katonából álló
hadsereget az egyesült kinai és szillai haderők megsem-
misítették.Ez volt az az esemény, amely csaknem 1000
esztendőre véget vetett Japán koreai próbálkozásainak.
Mindenki arra számitolt, hogy a T'ang-dinasztia Ki
nája nem áll meg ennél a győzelemnél, ez&t a japánok
kapkodva védműveket emeltek délen - a munkálatok-
ban sok koreai menekült is részt vett. Fukuokában e
védműrendszer központjaként felépítettéka déli fővá-
rost, Dazaifut, Dazaifu igen fontos katonai és politikai
várossá nőtte ki m agát, a 8 . században csak Heidzsó tett
túl rajta.
Kínának azonban nem volt oka félni Japántól, hama-
rosan fel is ajánlotta a diplomáciai kapc§olatok felvéte-
lét. A japánok rendkívüli követeket neveztek ki és szá-
mos hivatalos missziót küldtek kínába. Több §zeízetes
is velük utazott a kontinensre. Ezek felkeresték az egyéb
ázsiai országok irástudóit is, és hasznos beszilrnolóval
szolgáltak tapasztalataikról s a legfrissebb események-
ről. Hazatérve Japánba, ők lettek a templomi élet felvi-
rágoztatásának úttörói.
Végre Tencsi császár néven Naka-no-Óe is trónra lép-
heteít,661-től672-ig uralkodott, s egy palotában lakott
a Biva-tó mellett. 6ó3-ban szemtanúja volt a küföldi
katasztrófának, de becsületére legyen mondva, a kínaiak
ajánlatát, hogy vegyenek fel dip|omáciai kapcsolatokat,
három esztendővel később elfogadta.
Tencsi uralkodása alatt pusztult el a Hórjú-dzsi. A ja-
pánok megszüntették a garan szigorú szimmetriáját, s
mivel egyre nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a főcsar-
nok szobrai és képmásai iránt, megnövelték ennek az
épületnek a jelentőségét, de szembekerültek azzal a
problémával, hogy miképp teremtsenek egyensúlyt a pa-
goda, valamint a többi épület dominánsan horizontális
jellege között.
Már a 660-as években folytak kísérletekegy kevésbé
formális elrendezéssel - ez a folyam at az aszakai Kaya-
hara-derával vette kezdetét, de a legkielégítőbb ered-
ményre 690 körül jutottak, amikor a Hórjú-dzsit újra-
építették.A fócsamok és a pagoda egymás mellé került,
a főcsarnok keletre, a pagoda nyugatra. A kerengő a
nagyobb tágasság kedvéértegy oszlopközzel bővii|t a
keleti oldalon, a pagoda kétszer olyan magas lett, mint
a főcsamok, a tér azonban, amelyet külön-külön elfog-
laltak, ugyanakkora volt. A középső kapu csak két nyi-
tott oszlopközt kapott, talán azéít,hogy mintegy keret-
be foglalja az épületek látványát, amint a hivő belépett.
KíNAI sTíLUsoK / Miközben ezekre a váltoásokra
sor került, arról érkezett hír Kínából, hogy a legujabb
típusútemplomot most már két pagodával látják el.
A Jakusi-dzsi néven ismeít templom - amelynek építését
Temmu császár rendelte el 680-ban, felesége betegeske-
dése idején, de egészen a század végéignem fejezték be -
volt az első, amelyet két pagodával építettek, vagyis
konstrukciója élesen eltér az aszimmetrikus tervezés felé
hajló japán irányvonaltól. Lehetséges, hogy a Hórjú-
dzsit olyan idősebb szerzetesek építettékfel újra, akik
még ismerték a korai templomot, s a régensherceg, vala-
mint a kora iránti tiszteletből archaikus szerkezeti stilust
valósítottak meg - ugyanakkor azonban a legkorsze-
rúbb és legsikeresebb japán elrendezést alkalmazták.
Mivel az épületek olyan hitelesen régi sűlusúak, mive|
a Hórjú-dzsi újraépitéséneksemmi irásos nyoma nem
maradt s mivel mindig is az volt a vélekedés, hogy a
templom tervében egy kiilönleges géniusz - a régensher-
ceg géniusza öltött testet, kialakult egy különös elmé-
let, amely szerint ,,nem is volt soha tűz". Ennek a bizarr
ellentmondásnak köszönhető voltaképpen, hogy elkez-
dődött a templomok régészeti kutatása. A Hó{ú-dzsi
ásatását csakis aznfihatátozták el, hogy egyszer s min-
denkorra eldöntsék a kérdést.
Az 1939-es renoválások alkalmával kutatóárkokat
vágtak a jelenlegi kerengő északi oldalán, hogy tüzvész
nyomait keressék. A tény, hory semmit sem találtak,
nagy csapás volt azoknak, akik szó szerint vették a tűz-
vészre tett irodalmi utalásokat. De hamarosan ráébred-
tek, hogy nem ez a templom ógett le, s a megfelelő helyen
végzett újabb ásatások valóban elszenesedett talajt fed-
tek fel, és kirajzolódott a főcsarnok, valamint a pagoda
talapzatának körvonala is. A középsó kapu és az ima-
csarnok ha ez utóbbi egyáltalánlétezett, meglevő falak
és épületek alatt állhattak hajdan. A kivételesen egyszedi
lótuszmintával dísátett tetőcserép-töredékek arra utal-
nak, hogy a helyszínen nagyon korai templom állt.
Ma már tudjuk, hogy az Ikaruga-derában és a mosta-
ni Hórjú-dzsiban nemcsak a szerkezeti stílus volt közös.
Egyforma nagyságúak voltak az épiiletek; az első főcsar-
noknak mind a 28 oszlopkövét felhasználták a jelenlegi
94| Heitlzsó, a fháros
főcsarnokhoz. Ezek közül négyen láthatók vörös és fe-
kete foltok - a 670-es tűzvész nyomai. A séItetlen dara-
bokat ugyanúgy Visszatették, a sérülteket pedig egysze-
rűen megforditották, Tizenöt kő természetes állapotú,
megmunkálatlan. Egyik-másik enyhén domború felület-
tel rendelkezik. hat darabról azt vésővel eltávolították,
A második ten]plon] megépítésekoraz ereklyéket va_
lószínűleg pótolták vagy másra cserélték.Moszaku Isida
professzor, aki fiatal emberként akkor még nem került
be a régészekbelső szakmai körébe s akinek emlékiratai
három évtized buddhista templomrégészetének érdekfe-
szító töfténeteként is olvashatók, leírja, mennyire két-
kedve logadta azt a hiedelmet, mely szerint a Hórjú-dzsi-
pagoda 32,5 méteres oszlopának az alját elkorhadva ta-
lálták, amikor l927-ben javításokat \,égeztek körülötte.
Az efféle munkálatokat akkoriban nem tették közhírré.
ugyanis szentséggyalázásnak. a Buddha iránti tisztelet-
ienségnek számitottak. Saját szemével akart meggyő-
ződni a dologról. ezért egy ójjel elemlámpával felszerel_
kezve beosont és mérhetetlen negdöbbenésére kiderült,
hogy a hiedelem igaz. A középső oszlop a levegőben
lógott. Vajon mióta? Tíz vagy száz, ötven vagy esetleg
ötszáz éve?
Ez a lelfedezés hamarosan szükségessé tette, hogy en-
nek az oszlopnak a szerepét átértékeljék,Nem eZ taltotta
az épületet, sőt inkább az épület taítoítaaz oszlopot,
Igazi szerkezeti funkciója nincs, árbocként szolgál a
szeltaftási ernyőknek és az egyéb fenti díszeknek, mint
a buddhista világmindenség közepének hagyományos
szimbóluma, és sok korai templomban mintegy lepecsé-
teli az alatta levő kőben elhelyezett ereklyéket,
Az 1944-es javítások során kivették az üregből az
ereklyéket, másolatokat készítettekróluk, azután visz-
szatették őket. Elrendezésúk nem volt valami mintasze-
rú, valószínűleg 1927 -ben vagy korábban megbolygat-
ták. A következőkből álltak: egy oroszlános-szőlős min-
tájú kínai tükór, egy gömb alakú bronzedény, egy réztál,
tojás alakú arany- és ezüstdobozok, a kisebbik belefért
a nagyobbikba, egy üvegpalack, egy aranylap, egy
gyöngykagyló, 621 gyöngy,272 üveggyöngy és más ki-
sebb tárgyak, kristály-, borostyán- és kalcitdarabok,
tömjénfa, Az üvegpalack, amelynek a tulajdonképpeni
ereklyét kellett volna tartalmaznia, üres volt,
A templomrégészet azóta szerencsére nyilvánossá vál-
hatott, s tapasztalatokban gazdagodva egyre hatéko-
nyabb lett. A templomok korát meg lehet határozni a
tetőcserepek mintájában bekövetkező legkisebb válto-
zások segítségével.A Hokki-dzsi, ez a mai Hórjú-dzsinál
kisebb templom alig valamivel odébb áll északkeleti
irányban, Közelében van a Hórin-dzsi, amely ugyan-
ilyen kicsi, A teljes épületegyűttesük ma már nincs meg,
de a maradványokból 1átható, hogy az utóbbi alaprajza
azonos volt a Hórjú-dzsiéval, az előbbi főcsarnokának
és pagodájának pedig felcserélődött a szelepe. Az ehhez
az alaprajzsémához laítoző 25 templom között a tető-
cserepeknél mutatkozó különbség aIra utal, hogy a
Hokki-dzsi-féle elrendezés anná1 népszerűbb volt, minél
távolabb építettéke templomokat vidéken.
 Heidzsó, a fővóros |95

Temmut Dzsitó császárnó követte, míg Mommu el

r_l nem érte azí a koít, hogy trónra léphessen. Dzsítőéaz

E ::
lr,__ll 1I_1 érdem, hogy megépíttette a palotátés megterveztette Fu-
dzsivara fővárost. A stabilitásra, amelyet egy ilyen város
kinált, szükség is volt ahhoz, hogy a kormányzás bürok-
ratikus rendszere műkódőképes 1egyen.

A FóvÁRoS HEIDZSóBA röLTöZIK7Mommu

trónra lépett, de 707-ben, huszonöt évesen meg is halt.
Felesége követte, mivel Sómu, a leendő császár még csak
hétévesvolt. Gemmj ó császárnő rezet, aranyat és ezüstöt
kapott ajándékba, de leginkább arról nevezetes, hogy
7lO-ben, kétévikészülődés után áttette a fővárost Hei-
0 50m dzsóba, a mai Narába.
Ez a lépésnagy építészetimunkálatokkal járt. Egy
éven belül a déli templomok épületeit sorra szedték szét,
hogy Heidzsóba költözzenek, ha biztosítva látják ma-
guk számára a megfelelő területet. A népesség jókora
részétis átköltöztették, hogy egyenletesebben települjön
be a környék, s az adók továbbra is megszakítás nélkül
folyjanak be. Hogy az ország munkaerejét a lehető leg-
jobban kihasználják, mind nagyobb számban logták a
fiatalembereket kényszermunkára, amellett hogy az ösz-
szes adót is behajtották tőlük.
Gemmjó császárnő harminchat éves korában ekkor
Sómu még csak tizenhat éves - lemondott, és lányát, a
későbbi Gensó császárnőt emeltette trónra. Végül aztán
Sómu is trónra léphetett 724-ben, huszonnégy esztendős
korában, Huszonöt évig uralkodott, majd ő is lemon-
dott, hogy élete utolsó éveit a buddhizmusnak szentel-
hesse. Nyolc évre rá halt meg. Igen nehéz időkben élt, s
gondtalan fiatalemberből felelősségteljes császárrá nőtt.
A buddhizmusban lelte meg a módját, hogy a nemzet
20o m
ismét magára laláljon az után a pusztító pestis után,
amely megtizedelte a Fudzsivara családot, s a félelmetes
földrengések után, amelyek a pestist követték.
sómu császárt elsősorban a művészetek vonzották.
Hivatalokat létesítettképzőművészek számára, Műhe-
t] Déli nagykapu f] naranotoronv lyek szövetkeztek egy-egy vállalkozás teljes véghezvite-

E
lére, ami például a szobrászatban figyelemre méltó stí-
Középsö kepu f] szutratarnaz lusegységet eredményezett. A festményekből kevesebb
kapu maradt fenn. Bronzban, agyagban, fában és lakkban vé-
t_] Alany (Fó)
f]] nele*toriu.
gig olyan stílusbeli egység mutatkozik, ami nem is emlé-
t] Pagoda l',':, ,i szerzelesek szallása keztet Tori idejének egyéni stílusára vagy a művészet
későbbi helyi jegyeire.
ffi AUla Mint patrónus Sómu nemcsak a buddhizmus közegén

E _ A templomol köíülvevó
íal Vagy íöldhányás
-
l38 / A Jakusi_dz§it Fudzsivarából Heidzsóba költöztették 7l8_ban,
A főcsamokot nemrég e8y 7. század végi épület rekonstruált
másával helyettesitették, amely stilu§ban illik a keleti
pagodáho7,
l39 / Az első templom, amely két pagodát kapott, a Jakus'-dzsi volt
(íelül ) : Teíní].\l)sászár kezdte épittetni, és 695 kórúl készült el.
A Tódai_dzsit (alul) 'l43 kőril fejeztékbe.
át közeledett a művészetekhez. A világi tárgyak minósé-
gére vetnek fényt személyes ingóságai, amelyeket felesé_
ge adolt áí az államnak a császár halála utáni gyászszer-
tartás alkalmával. Szemlátomást nagyszerű ajándéko-
katkapott mindenfelő1, amikor a Nagy Buddhát felszen-
telték. Sómu császár személyes tulajdonai, amelyeket
756 óta a Tódai-dzsi mögötti faépületben, a Sószó-inben
őriznek, remekül illusztrálják a palotabeli életet a 8. szá-
zadi Japánbal, amikor a kínai hatás a legerősebben ér-
vényesült. Ezer meg ezer tárgyról van szó, zeneszerszá-
96| Heidzsó, a főváros
mokról, kínai bútordarabokról, textíliákról, bronztük-
rökról, orvosságokról stb.
Kóken császámő, Sómu lánya harminchárom éves
korában követte őt a trónon. Minden rendben ment, míg
az apa meg nem halt, ekkor azonban a császárnó egy
Dókjó nevű pap hatása alá került. Lemondott és Dzsun-
nint nevezte ki maga helyett, de a Dókjó és az ő volt
főtanácsadója, Fudzsivara Nakamaro (későbbi nevén
Emi-no-0sikacu) közti rivalizálás arra indította, hogy
visszatérjen s elmozdítsa Dzsunnint. Dzsunnint az Ava-
dzslszigetre száműzték, ahol egy év műva titokzatos
körühények között elhunyt. A volt császárnő ismét
trónra lépett, eáttal mint Sótoku császárnő.
Viszonya Dókjóval egyedúlálló volt, delega|ább ?zzal
az előnnyel járt, hogy megkérdőjelezte a trónutódlás
rendszerének törvényességét. Dókjó a császárságon ki
vül mindent megkapott, de hírnököt küldtek a kjúsúi
Usza Hacsiman-szentélyébe, hogy megérdeklődje: nem
volna-e erre is lehetőség. Nem volt; a törzsök épen ma-
radt. Sótoku császárnőként halt meg ötvenkét éves korá-
ban, Dókjót pedig elkiildték egy kantói templomba. Ja-
pánnak egy császárnővel máris több jutott a kelleténél,
s meghozták a megfelelő intézkedéseket, hogy ilyen sze-
rencsétlen esetre többé ne kerülhessen sor.
Osikacu lázadása idején Sótoku elrendelte, hogy ké-
sátsenek egymillió kis fasztúpát. Hat év múlva el is ké-
szültek, s százezret kiildtek belólük a tíz kiválasztott
l4o l 7.sziaad,lég tetöszelcserep lótuszdíszité§sel a Jukino-dera
lelóhelyéíöl (Gamó megye, Siga prefektúra).
l4l / A 8. vázadi Gankó-dzsi pagodájának helyc Narában,
templom mindegfkének. Minden sztúpa üreges belsejé-
ben volt egy kis papírdarab, rajta nyomtatott imaszöveg
- ma ezek a legrégebbi nyomtatott szövegek Japánban.
A Hórju-dzsi vezetői azt ánítják, hogy még ma is több
ezerilyen sztúpával rendelkeznek, körülbelül százat ki is
állitanak belőiük a kincstárteremben,
Trónutódlási problémákban sosem volt hiány, s a ki-
ielölt örökös nem mindig érte meg, hogy trónra léphes-
sen. Az idős Kónin császár egyebet sem tett, mint íende-
leteket adott ki az árak szabá|yozására, és katonai vesz-
teségekről szóló jelentéseket kapott kézhez északrőL.
Jobb híján való császársága alatt Kammut nevezték ki
trónörökösnek, s amikor nyolc éwel később, 781-ben
Kammu trónra lépett, az oíszág megkapía az évszázad
legerősebb és legfüggetlenebb uralkodój át.
kammu tervbe vette a főváros továbbköltöztetését, s
a dolog lebonyolítását Fudzsivaía Tanecugura bízta.
Nagaokára esett a választás, gyors tempóban húzták flol
az éptletekeí, az adókat pedig egyenesen az építkezések
színhelyérevitték. Kammu és az udvar 784-ben költö-
zőtt át, de,,Heidzsó kapuit" csak 791-ben szállították
utánuk.
Nagaokában azonban mintha nem lettek volna meg-
felelő egyensúlyban a dolgok. A legbaljósabb esemény
Tanecugu meggyilkolása volt. A szellemek elégedetlen-
ségüknek adtak hangot, tehát új helyet kellett keresni.
Megfelelőbbet nem is találhatták volna: három hegy
és két folyó vette közre, s a helybeli ,lr amihozzájátalását
elnyerve 792-ben nekiláttak az építkezésnek.Két eszten-
dő múlva Kammu és udvara felköltözött Heianba (a Bé-
ke Városa), a legnagyobb geometrikus alaprajá város-
ba, a mai Kjótóba.

l43-144 / A Sószó-in ( l43. kép),aholSómu császár szeméiyes
tárgyait őrzik 756-ban bekóvetkezett halála óta, A Tendkivül
gazdag gyújtemény egyebek kőzt több mint 600 tekelcsből,
több mint 60000 drágakő- és üvegdíszből, kardokból,
páncélokból, paravánokból, ruhanemúkből, lakkozott ládákból
és dobozokból ál1, olyanokból, mint példáui ez
a gyöngyházberakásos példány ( I14. kép ) .
I
.l.!
amásodikba, akiknek ősei visszavezethetők az istenekig
(ezek közé természetesen megint csak odatartoznak a
császári család tagiai); a harmadikba pedig, akiknek ősei
bevándorlók vagy kűlföldiek.
Ebben az időben a több mint 1000 udvari család listá-
ján a bevándorlók több mint 30 százalékot tesznek ki, s
akoreaiak nincsenek annyival többen a kínaiaknál, mint
várnánk. Erdekes módon a valamelyik kamilől yaló
származás még nem tett ónmagában alkalmassá egy nőt
arra, hogy császárnő lehessen. Csakis azok voltak ilyen
szempontból elfogadhatók, akik rokonságban álltak a
császári családdal. Az első befolyásos családok közül ide
íaríoztaka Szogák és a Tacsibanák, de nem tartoztak ide
a Mononobék és a Nakatomik (akik később Fudzsivará-
ra váItoztatták a nevüket). Amikor Sómu ötévi uralko-
dás után, 729-ben trónra juttatta feleségét,Kómjót, át
kellett törnie ezt a gáíal, hiszen a felesége Fudzsivara
volt, precedensként Nintoku császár császárnővé tett fe-
leségét idézte, aki a Kacuragi családból száímazotl Ez
az eset egyrészt azt mutaíja, mennyire betartották aZ
örökösödési szabályt, másrészt azonban legalábbis fur-
csa példa, hiszen a Kacuragik maguk is császári leszár-
maZottaknak tekintették magukat.
A rangoknak megfelelő fejviseletet hordtak, ámbár
személyesebb formában, s ezeket már ki kellett érdemel-
ni, Allítólag Sótoku hercegvezette be őket 12lokozattal,
de 664-ben már 26 fokozatot ismertek.
Amint a hivatali rangok és kötelességek rendszere a
bevezetés századában lassan megszilárdult, számtalan
szabályzőt és rengeteg változtatást léptettek életbe.
A 68 l -es öltözékszabályzat92 pontból állt. Szabályokba
foglalták az ldyari etikettet, nyelvezetet és ceremóniá-
kat is. Az öltözködés 700-ban az udvari öltözék- és fejfe-
dőszabá|y oző hivatal hatáskörébe került.
Hercegektől lefelé alig maradt az életnek olyan tefüle-
te, amelyet ne szabályoztak volna. A nőknek előírták,
hogyan kell lovagolni. A kínaiak kijelentették, hogy csakis
a barbár hajtja a ruha jobb szárnyát a b aIra, ezért 719-ben
rendeletet adtak ki, amely előírta, hogy a bal ruhaszárnyat
kell ajobbra ráhajtani. A rabszolgák megtalálták amódját,
hogy úgy öltözzenek, mintha szabadok volnának, és ennek
megfelelő bánásmódban részesüljenek. Az ő ruhájuk ettől
fogva íekete volt, a közrendúekó sárga.
A BÜNTETÓJoG REFORMJA / a Taika-reformot
törvénykezési rendszernek kellett követnie, hogy minden-
ki tudhassa, miféle viselkedés az elfogadható, és mi von
büntetést maga után. A késő 7. és a 8 . száaadban a japálok
több ilyen ricurjót (polgáÁ és büntetőjogi törvénytárat)
alkottak. Tudósok tanu]mányozták a T'ang-dinasztia
Kínájánakjogi rendszerét, s ajapánok gyakorta átvették,
amire szükségük volt belőle, de korántsem mindig.
A Biva-tó melletti Omiban Tencsi császár is kiadott egy
ilyen törvénygyűjteményt 662-ben, ennek egyik megszöve-
gezője Fudzsivara Kamatari, a Taika-reform szülőatyja
volt, A gyújteményt 689-ben átdolgozták. E rendeletek
nagy részétbelefoglalták a Taihó+örvénytárba is, amelyet
Mommu alkotottmeg 70l-ben, s amelyegészen 757-ig ma-
radt használatban, miután 7lS-ban, amikor a Jóró polgár-
jogi és búntetőtórvény-tervezetet az udvar elé terjesztették,
megreformálták. Úgy túnik, ez utóbbit 758-ig nem alkal-
mazíák, íalán azért, mert a Taihó-törvények elegendőnek
bizonlultak. Sajnos, a Taihó-törvények szóvege ma már
nem á1l rendelkezésünkre, de a Jóró-törvényeket későbbi,
Heian-kori kommentárokból ismerjük.

A japánok azért hoáák ezeket a törvényeket, hogy elke-
rüljék az olyan problémákat, amelyek, mint jól tudták, a
T'ang-visaémából eredtek - ezek kö zé laríozotípéldáúa
megtámadhatatlan és kikezdhetetlen bürokrácia megte-
íemtése. Sajnálatosan nem isrrrerték ugyan a koniuciánus
eszrnéket, amelyeken a kínai törvények alapultak, de azért
sokat profitáltak a kínaiak számtalan átdolgozásából és
interpretációjából. Felfogták, hogy a törvények alapvető
werepe a ársadalmi stabilitís biztosítása. Készségesen el_
fogadták az alábbi alapelveket is: az egyén hibájáért a csa-
lád felelős; a bűn bevallása és a megbánás csökkentheti a
büntetést; a bűntetés mértékeössáangban kell hogy legyen
az elkövetett bűnnel; büntetés szabható ki olyan, társadal-
mat veszélyeztető cselekedetért is, amely cselekedetre a tör-
vény nem tér ki.
IRoDALMI FoRRÁSOK / Ekkoriban állították össze az
első japán krónikákat. A Kodzsiki (Feljegyzések régi dol-
gokról), amelyet 7 l 2-ben teiesztettek az udvar elé, elsősor-
ban a császári ház genealőgsájával foglalkozik. A Nihon
Soki vagy Nihongl (Japán krónikák), amelyre már annyi-
vor hivatkoztunk, jóval résáetesebb besámolót nyújt,
sok, részben irott forrásból medt, s 720-ban mutatták be az
udvarnak, Az Istenek Korától indul, l eírla az országfiÁkai
létrejöttét, a küönböző,,császárok" cselekedeteit, ajamato
állam kialakulását 697-ig, Dzsitó császárnő uralkodásáig.
Folytatása, a SoÉu Nihongi792-igleíJed, s ezt követi a töb-
bi, egeszen 887-ig - a sorozat hat, időben egymást követő
krónikából áll. Mindnek az összeállíását a jamato uralko-
dók parancsolták, s mind kiindulópontként fogadja el a
klán isteni eredetét s kezdettől való jogát a trónhoz.
Újabb ismeretforrások a Fudokkiak, ezeknek a regio-
nálisismerettáraknakafennmaradtrészei. 713-banminden
tartományt köteleztek, hogy Írják le hagyományaikat, ter-
mészeti erőforrásaikat, földrajzi viszonyaikat és egyéb fon-
tos tudnivalókat. A Fudokk húsz éwel később kezdtek
beérkezni az udvarhoz. Valószínűeg nem is fejezték be min-
det, mára mindenesetre csak az izumói Fudakimaíadtferln
teljes egészébenés négy másik töredékekben. Azért is kü-
lönlegesen értékesek,mert nem mentek átjamato szerkesz-
tők kezén, ámbár a fennmaradt anyag óriási teret szentel
Jamato-takeru korai hős viselt dolgainak, aki Keikó csá-
szár alatt ,,pacifikálta a barbárokat", s egyébként is fontos
figura a jamatói rnítoszciklusban.
Fennmaradt még a Man'jósú, ez a löbb mint 4000 ver§et
tartalínazó csodálatos gyűjtemény is, amelyet 759 után áltí-
tottak össze. Több költő műveit tartalmazza Nintoku csá_
szár ideje óta. A versek már megállapodott műajokban és
formákban íródtak.
AFÖLDELoSZTÁSA / MiutánaTaika-reformacsászár
fennhatósága alá vonta az összes földet, a megrrrűvelhető
részeket kiparcellazák a családok között a munkára fogha-
tó szernélyek száma szerint - a nagyobb részeket a férfiak
kapták. Egy egységetjelenIatt a tan,vagyis 3O-szor 12 lépés.
E gy trm évi adőja valamivel több mint két kéve rizs volt.
Heidzsó, afőváros|99
A nagy síkságokat és alföldeket a legegyszerúbb módon,
észak-déli irányban osztották fel, ahogy a városokat is ter-
vezték. Ahol azonban a domborzat rendszertelenebb volt
vagy egy folyópartot kellett kiindulópontnak venni, más
irányokat is megengedtek, A kelet-nyugati egységeket
dzsónak, az észak4élieket /mek hívták, így kapta az egész
fiildoszüísi rendszer a dzsóri elneveúst.
A dzsóri az ország sok részénrajta hagyta a nyomát, a
rizsföldek elhelyezkedésén ez még ma is látszik. Bizonyos
tájakat azonban mintha nem is érintett volna, noha hivata-
losan csak egy mentesült alóla. 730-banjelentés érkezett az
udvarba Dél-Kjúsúból,mely szerinta dzsórirendszert oó,a-
lenn sosem vezették be, eárt hivatalos engedélyt kémek a
Üdék mentesítésére.Mindemögött az rqlett, hogy a kör_
nyék lakóinak nem sánó ellenségessége miatt egyszerűen
nem volt érdemes bajlódni a dologgal - ez is csak azt jelÁ,
mifele nehézségekkel kellett szembenéznie a központi kor-
mányzatnak.
vÁRosTERvEZEs / AZ aszukai Kavahara-derát már a
660-as években úgy tervezték meg, hogy az új elképzelésnek
megfeleljen, de a legszembetűnőbb példa Fudzsivara váro-
sának terve, ahol Dzsitó császámő állította fel rezidenciáját
694-ben. Fudzsivarát a maga négyszögú telkeivel a kínai
fővárosról, Cs'ang-anról minüízták. A későbbijapán váro-
sokban már négyzet alakúak a telkek , A dzsóbónak neve-
zett várostefvezési rendszerben a kelet-nyugati irányban
osztott telkek páros, az észak-déli irányúak páratlan szá-
mot kaptak, a természeti törvény kínai jin-jang e|vének
megfelelően. Ha valaÁ abaráljaházát kereste a városban,
nem utca_, hanem telekszám után találta meg a jobb vagy
bal oldalon; az alapvető viszonftási pon tacsáwár poactő-
ja volt, amint trónján ülve kitekint a városra.
Több kérdésmarad megválaszolatlanul Fudzsivarával
kapcsolatban, például az, amelyik a pontos méíetérevonat-
koák; mindenesetre ez volt Japán első geometrikus alapraj-
zú vátosa, és a köriilötte futó vidóki utak mriig az ereóeti
vonalakat követik.
A palota északon állt, és oszlopos folyosórendszer vette
köriiLl. Lehetséges, hogy Tunmu császár épittette az első
kormrlnyzói palotát az aszl:kai Kijomigaharában, de egy
igaá értelemben vett, teljes palota nem létezhet a hozzá
tartozó város nélktil, s a régészet egyébként is keveset deri
tett ki eddig Temmu palotájáról. Fudzsivarában, Heidzsó-
ban, Nanivában és Heianban az alapelvek ugyanazok ma-
radtak, az eltéresek jelentéktelenek. A fallal körülvett elsó
udvarban két épii{et, a császári gyülekező csamokok néztek
szembe eglnnással. Emögött volt a köáeazgatási palota sa-
ját udvarával és a nyolc minisztérium csarnokaival. Négy-
négy épület mindkét oldalon, a főbejáratok szemben egy-
mássa]. A későbbi palotákban további épületeket emeltek
ennek az udvarnak a déli végében. Itt tartották a jelentő-
sebb fogadásokat, beiktatásokat és egyéb ceremóniákat.
Emögött következett egy kisebb, kerengős, elzártabb rész,
a császári tanácsterem, ahol a császár dolgozott. A lakosz-
tálya küön részt képezett, rendszerint ettől keletre.
I00|Hetdzsó,afőváros
Még a fudzsivarai palota volt hasmálatban, amikor a
régi, 60 éves ciklusokra alapozott időszámíást felváltotta a
neng ók (korszaknevek) rendszere. Nemrég előkeriilt szám-
lapálcák a palotába szállított árukról mind a két datálási
módszert illusztráljáf; . sék a munkaerőt és hatékony toborzási rendszert alkal-
Fudzsivara 1 6 éven át szolgáltz az ldvart de aligha vál-
tolía be a houá fűzött nagyszabású rernényeket. Ma már
úgy tiinik, főpróba színhelye volt. 30000 vagy még több
lakosa 710-ben követte Gemmjó csásárnőt Heidzsóba,
miután már két éve tervezék az új vrirost s építettéka palo_
ákat.
Heidzsó a mostani Narától valamivel nyugatra fekiidt, a
nagy rizsftildek helyén. A környéket régóta lakák, számos
sírt kellett elegyerrgetni, amikor az új fővárost építették.Az
Akisino- és a Szahó_folyó folyik át rajta, és nagjából ott
találkoznak, ahol a főutca vezetett a pa\otákhoz, 36-szor 32
csótatervezték; egy csd 1 20 métemek felel meg. Kilenc dzsó
negyede észak-déli, nyolc áó negyede kelet*nyugati irá-
nyú. Mindegyik nagy negyed 16 kisebbre oszlott. Köz-
rendű családok körülbelül 3O-szor 30 méteres helyet
kaptak egy-egy belső utcában, a nemesek valamivel
nagyobbat a főutcákon. A város kiterjedése nagyjából
4,5-szer 4 kilométer volt, s már a 8, századvégére dlwán
200 000 lelket számlált a lakossága,
Az egymást váltó fóvárosokban, így például Nanivá-
ban egyre kisebb helyjutott a családoknak, mivel mind-
inkább nőtt a lakosság, mind több katonát szállásoltak
el a városban, s a mezőgazd,asági adók elől a vidékiek is
mind nagyobb számban költöztek fel. Gyakori volt a
panasz, hogy a tartományokban könnyebb az élet.
A város éléna városi elöljáró, négy negyed éléna fő-
elöljáró, egy-egy negyed élénpedig a negyed elöljárója
állt. Hogy a város két oldalán hely jusson a piacoknak,
a déli végénkisebb telkeket egyszerúen nem építettek be.
A kínaiak azért terveztek ilyen várost, hogy ellenőrizhes-
mazhassanak. Ezeket az előnyöket minden bizonnyal a
japánok is kihasználták, de azok nélkül a falak nélkül,
amelyek a kinai városokat lassan körülvették, így a ja-
pán város sosem nyújtotta jól védett erőd benyomását.
Mindig is nyitottnak és megközelíthetőnek látszott.
A TEMPLoMÉPÍTÉ,St-U STÍLUSAI / Fudzsivara
főbb templomait szétszedték és Heidzsóban újra össze-
rakták. A Jakusi-dzsi és a Daikandaidzsi, illetve most
már Daian-dzsi eszményi helyet kapott, éppen olyat,
mint Fudzsivarában, csakhogy a Daian-dzsinak meg
kellett osztania a helyet a területén lévő kulcslyuk alakú
sírral, annak eltávolítása ugyanis az idő tájt már tilos
volt. Mindkét templom két pagodával rendelkezett, a
Jakusi-dzsi a korábbi alaprajz szerint állította fel őket, a
Daian-dzsi azonban az új szokásnak megfelelően kij-
jebb, előrébb tolta a két pagodát, és mindegyiket saját
kerengővel vette körül. A cél az lehetett, hogy elválasz-
szák a pagodákat a garantó|, s így a többi épületet meg-
védjéka túztől, amelyet rendszerint a pagodába belecsa-
pó villám okozott, Az egyik nyilván az ereklyéket tartal_
mazta, a másik díszítő jellegú volt, de együtt kettős ve-
szélyt jelentettek a templomra.
Több család emeltetett magántemplomot, de erre csak
a legbefolyásosabbaknak volt lehetősége. Egy Gandzsin
nevű kínai pap jókora darab földet kapott egy császári
 +] l.
||
-l) ,

7i

{.

_ r---1

ri ,,\r\-\i]-;
i.],,:- 'i'u t
.-,,:,

'.
:,
,:.4:!. : 1

,)"tl i

' -{ l1 r'

l
, ,.",
_,-_
|!',-*i
:..
,
:-1 '
t _ .,_ t,,a,

,IY
/.,:1' ) 4:'
-
,! "i .nt
-|

l45 l461Amikor Heidzsóban Stabiiizálódott a politikaj hei)Zel.
a t€rjesZkedés hatalmas ]néreteket óltött, \agy 1.öldtcrüietekct
műveltek meg és parcclláztak szabályos mezánkent vagy,is
íLJ.i/inként,s ezek rendszednt a fó égiájak leIé néztek7/lj,
r#r, Régi térképeken. helynevekben. még a moclern 1égl
felvóteleken ( ]16. kép) is íelfcde7,hetók. ;int például c;n.
amely a tsiva-tótó]déile készüIt,
hercegtől 759-ben, miután szerzeteseket szentelt lö] a
Tódai-dzsiban. Templomát, a Tósódai-dzsit azután épí-
tette meg, hogy egy császári gyülekezeti csarnokot lia-
pott ajándékba a csáSZárnőtől. EZt aZ épületet alakította
át imacsarnokká. Amikor nemrégiben egy renoválás
alkalmából szétbontották, gerendájn [élet nyugati
irányú jeleket találtak, ezek segíts-égável
_összeillesztési
állították fel őket a palota főudvarának egyik oidala
mentén,
A Nara-korszakban az ílgynevezett Déli Főváros Hat
SZektája működött, E buddhista szekták közül három-
nak.nyoma sem maradt. de a Hosszó, a Kegon és a Ricu
ma is virágzik, annak ellenére. hogy az áltilános ér<lek-
lődés késóbb a Zen-filozőfia és -val]ás felé fordult.
A Hórjú-dzsi a Nara-korszakban már Hosszó volt. s
csak nemrégiben n5ilvánitotta magát a Sótoku .zekta
templomának. A Tódai-dzsi a vezető Kegon- (FüzéI-)
templom. A Tósódai-dzsi Ricu (Szabályok), s vagy kéi
tucat a]templom tartozlk hozzá. Valósásos tudoÍnánu-
egyetem_szerepet töltött be a 8. századÜan, központja
volt a kínai buddhizmus tanulmánvozásának. és-hatá]-
mr< befol1ásra Lell 5lerl.
Az udvarnak vo]teg1 iskolája.srendszeresenkinevez-
tek oktatásügl i miniszrert is. áe az leginkább a gyóglá-
szattal. a bonyolult naptárvezetéssel éi a kínai klásszúu-
sok olvasásával törődött. Legkésőbb Sómu császár ural-
kodása után már vidéki hivatalok is foglalkoztak taní-
tássa1,
Válságos helyzetekben vagy amikor jelentősebb ado-
mányozásokra került sor, kiderült, hogy az udvar melv
templomokat tekinti a legrangosabbnak, A -00-r" évek
elején a Sidai-dzsi (Négy Nagy Templom) a következők-
ből állt: a Gankó_dzsi. a Gúfuku_dzsi. a baian-dzsi és a
Jakusi-dzsi. Ekkor még mind a négy Fudzsivafában ta_
lálható, de három már tervezi a Heidzsóba költözést,
A heidzsói Sidai-dzsi az Aszuka-dera. a Kavahara-dera.
a Daikandai-dzsi és a Jalusi-dzsi. Ez utóbbi eg1 részét
otthagyhatta Fudzsivarában, meIt attól kezdve;Zt mint
Moto-jakusi-dzsit. Eledeti Jakusi-dzsit emlesetik, Ami-
kor 745-ben sorozatos földrengések bénítottákmeg az
országot, a legtöbb imaszertartást a Jakusi-dzsi, a Gan-
kó-dzsi, a Kófuku-dzsi és a Daian-dzsi végezte. Termé-
szetesen mind Heidzsóban állt.
A BUDDH|ZMUS ÚJ ÍIRTELMEZÉSEI Hogy a l49
buddhizmust kónnyebben hozzáférhetővé tegye a töme-
gek számára, egy koreai szúletésűés a Hosszó szektához
taííoző pap, bizonyos Gjógi hirdetni kezdte a később
Rjóbu-Sintóként (KétarcúSintó) ismert filozőfi,át, azt
állította, hogy a sintó istenek azonosíthatók buddhista
megfelelőikkel. Ez a két vallás egybefonódását jelzi, s
egyben előrevetíti a későbbi századok ezoterikus tanait.
699-ben már állt a Dzsingú-dzsi, egy buddhiSta temp-
lom az iszei szentély kózelében. A papok néha szertartást
cseréltek, vagyis a másikét vezették le. A sintó szentélyek
Éanrljai buddhista templomok védőistenei lettek, a törté-
nelmileg legnevezetesebb esetben így került kapcsolatba
Kjúsúuszai (Oita) Hacsiman-szentélye a heidzsói Tódai-
dzsival. Az uszai Hacsiman sámánnője lgyanis kamija
ösztökélésére felment Heidzsóba, hogy kifejezze tisztele-
l47 148 / Heidzsót, vagyis az ősi Narát négyzetes parcellákla osztva
tervezték meg; mindegyik oldaluk l20 méter volt. vagyis 1O-szer
I dzso, azaz 40 saku.Két széles utca szolgált fő köz]ekedési
útként,az egyik északra tartott a palota lelé, a másik
kelet-nyugati irányban haladt el elótte,
/ A Tósódaidzsi imacsarnoka; 759-ben állították fel, miután
elköltöztették a császári palotából,
tét a 7 49-ben elkészült Nagy Buddhának, Számos kísé-
rővel érkezett, fogadták az udvarban is, és mielőtt a
Nagy Buddhaeléjárult, buddhista szerZeteSjelöltté aVat-
ták. A templom közelében, védett helyen sintó szentélyt
emeltek, s ez később általánossá váló szokást indított el.
A tamukejamai Hacsiman-szentély a Tódai-dzsi domb-
ján áll.
Egybelonódásjellemezte a vallási tevékenységeta leg-
lelső szinten is. Ujabbjelentős lépés,amikor Sótoku csá-
szárnő parancsára buddhista papok is részt vesznek ko-
ronázási szertartásán (Daidzsó-e), ami addig a sintó pa-
pok kizárólagos joga volt.
 'W trHFffiffil
ffiffi
ffiffiffiffiffiffi
ffiffi
ffiffiffiffiffiffi
ffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiM
ffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffi
ffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffi
ffiffiffiHHffiHffiffiM 1 Heidzsói paloták
Tódai-dzsi

ffiffiffiffiffiHffiffiffiffi
2

3 szuinin császár sirja

4 SzUgijamai síí

ffiffiMffiffiffiffiffiMffi
5 sin,jakUsi,dzsi

6 Daian-dzsi
7 KóíUkU-dzsi

ffiffiffiffiffiffiffiffiffiffi 8 Keleli piac

9 Nyugali piac
l
l 104| Hetdzsó, a főváros
l
ü A heidzsói stabilitás a 8. században alig volt több déli
bábnál, Sómu két ízben is majdnem elkóltöztette a fővá-
é rost, csak a természeti szellemek figyelmeztetésére gon-
& s

i dolta meg magát,

A császár ugyanis megelégelte az állandó heidzsói
frakcióharcokat és a pozíciókért való marakodást, és
n
c,E 741-ben Kuniba költözött, Még ugyanebben az évben a
piacokat is átvitette. Úgy rűnik. Nanivába is ellátoga-
tott, és fontolóra vette, ne ott telepedjék-e le. Az udvari
ő nemesek körében tartott prőbaszavazás Kuninak egy
§
v kisséjobban kedvezett, mint Nanivának, a boltosok pe-
dig egyértelmúen Kuni mellett álltak volna ki, meít az
r§ volt közelebb. Sómu azonban úgy döntött, hogy távo-
labb akar kerülni - Kuni alig esett l0 kilométerre -, és
§ Nanivát választotta. Terveket kovácsoltak a főváros át-
l
§
helyezésére, a paloíáí ,,kisöpörték" és felkészítettékaz
érkezésére.
Egy évre rá Sómu ,,leválasztott" palotát építtetett Si-
í garakiban, mintegy 35 kilométerre Heidzsótól északke-
letre. A ,,leválasztott" palotával aligha lehetett az a célja,
hogy Sigarakiból ,,fővárost" csináljon, de egészen odáig
ment, hogy óriási bronz Buddha-szobor készítésére
adott parancsot, s elrendelte a befogadására alkalmas
templom felépítésétis. Sigaraki távoli, félreeső volta
csaknem teljesen magánvállalkozás jelleget ad ennek az
esetnek, s amikor a mesterek kétévihiábavaló próbálko-

150 / A Tósódai,dzsi főcsarnokában levő Buddha-emelvény négy

sarkán áll a Négy Mennyei Király, A délkeleti sarkon
Dzsikoku-ten, a Kelet Királya emeli lenyegetően a kardját,
Magassága 2,05 m,

l5l / A Gjósin nevű pap (megh. 750) §záIazlakk szobra a Hórjú-dzsi

Jumedonójában.

l52 / A narai Tódai-dzsi Nagy Buddha-csarnoka.

zás líán kudarcot jelentettek, Sómu is rájött, hogy a

kamik keze leheí a dologban.
745 nyarán éjjel-nappa1 sorozatos fóldrengések rázták
az oíszágoí. Sómu felkérte a Négy Nagy Templom pap-
jait, adjanak tanácsot. Nem mondhatni, hogy a papok
részrehajlás nélkül döntöttek. Kijelentették: Heidzsó
szellemeinek a haragját az váltotta ki, hogy a császár
otthagyta Őket.

A8. SZÁZADKÉSŐBBIEPiTESZETI EMLEKEI / A

Heidzsóba visszatérő Sómu új mestereket verbuvált, és
megérte, hogy álma, a hatalmas Egyetemes Buddha
megvalósuljon. A templomához sokkal nagyobb helyre
volt szúkség,mint ami rendelkezésre állt, ezért elegyen-
gettetett egy hatalmas tefületet a Várostól keletre több
mint húsz esztendőre látva el munkával szakemberek és
kisegítők tízezreit. ,,Az ország teljes rézkészletét"a Nagy
Buddha létrehozására fordította, mint a templomfel-
iegyzésekben olvasható.

A Nagy Buddha-csarnok ma is a világ legnagyobb
laépülete, annak ellenére, hogy rnindkét végénkét osz-
lopkőzzel megkurtították, amikor a 12. században, a
polgárháború után újjáépítették.Az első udvart kórül-
vevó nagy kerengőt belül is, kívűl is oszlopsorral látták
el. Két kilencszintes, l00 méter magas pagoda állt megle-
hetősen elöl, mindegyik saját kerengőjében. Nem élték
túl a sok vihart, hamarosan elpusztultak. Mára az osz-
lopkövek sem maradlak fenn.
A Konkómjó-dzsi EpítésiIrodáját - amely valószínű-
leg a.vidéki templomok tervezőirodája volt a Tódai-
dzsi Epitési lrodájáiá változtatták, s a késóbbi uralko-
dók szolgálatában működölt. A század második felének
nagy emlékei az elképesztő méretű és gyónyörűen diszí-
tett templomok, amelyek mindegyike két pagodával
épúlt:a Sinjakusi-dzsí, ezt Kómjó császárnő építtette,
amikor Sómu 747-ben megbetegedett; a Szaidai-dzsi,
Sótoku császárnő épittene 765-ben; és az Akisino-dera,
amelyet Kónin és Kammu császárok építtettek780 kö-
rü1. A Szaidai-dzsi volt a legkiemelkedőbb, ezt dicséri az
összes korai író. Neve azt jelenti, hogy Nyugati Nagy
Templom, Sótoku császárnő ugyanis ezzel akarta utol-
érni apja Keleti Nagy Templomát, amely a város keleti
széléturalta. Ezek a templomok annyira hozzákótődtek
a császári családhoz, hogy a még távolibb Heianban már
nem tudták átvészelni a császári uralommal járó viszon-
tagságokat. Ma már csak szánalmas árnyai hajdani
nagyságuknak,
Heidzsó, a fővárosII05
A TARTOMÁNYOK ÚJRASZERVEZ]ÉSE/SÓmU
császár meg akarta erősíteni a tartományok kormányel-
lenórzését. A tartományokat, illetve határaikat gyakran
újraszervezték.739-ben elrendelte, hogy az összes tarto-
mány nyújtsa be térképétaz udvarnak, a rákövetkező
évben csőkkentette a taItományi hivatalnokok számát.
a többi kózül pedig azokat, akiket gyanúsított,hogy elté-
rítik a Heidzsónak szánt adókat, megfenyegette.
A szútraolvasást már Sómu előtt is gyakran elrendel_
ték a tartományokban. A pusztító pestis után minden
tartománynak hétszintes pagodát kellett építenie, szob-
rokat kellett csináltatnia és le kellett másoltatnia a kon-
kómjó-kjót, a birodalomoltalm aző szűtíát, amit azvtán
a pagodában helyeztek el, Egy éwel később, 74l-ben az
összes tartományt kótelezték egy egész templom, a Ko-
kubun-dzsi (tartományi kolostor), Valamint a Koku-
bunni-dzsi (tartományi zárda) megépitésére.Az előbbi-
nek húsz szerzetese, az utóbbinak tíz apácája legyen, és
mindegyiknek juttassanak meghatározott mennyiségű
földet, kegytárgyat stb.
Se vége, se hossza nem volt a parancsoknak; a kor-
mány rizsföldek átadásával könnyített a terheken, a tar-
tományi hivatalnokokat pedig utasította, hogy a temp-
lomépítő munkásoknak nyissák me gaz állami rizsraktá-
rakat. 745-ben hét Jakusi-szobrot kellett kéSZíteniük, két
év múlva pedig utasitást kaptak. hogy fejezzék be a
templomok építését,UiabbrizslöIdeket adtak át a tarto-
mányok használatára,
 Valamennyire bizonyára összehangolták ezeket a dol-
gokat a Nagy Buddha elkészülésévelés a Tódai-dzsi
megépítésével.A végső határidőt 750-re tették, s a Nagy
Buddha ,,szemfelnyitó" szertartására 752 elején került
sor. Meglehet, hogy ugyanekkor országos ünnepséget is
szerveztek a tartományi templomok megnyitása alkal-
mából,
Vezetőket Heidzsóból küldtek ezekbe a templomok-
ba, amelyeket a polgári hivatalnokok gyakran szálláshe-
lyül használtak. A helyi ellenállást azzal szerelték le,
hogy földbirtokokat ajánlottak a helybeli főuraknak,
cserébe az együttműködésükért. A tartományi templo-
mok és a kózeli magántemplomok tetőcserepei közti ha-
sonlóság egyfelől aztjelezheti, hogy a kormány enyhitett
a magántemplomok építésénekkoíIáíozesán - azéít
korlátozták, mert az építtetők gyakran a templomépítést
használták ürügyül a még nagyobb fóldbirtokok meg-
szerzésére, vagyis engedett elveiból, hogy a munkát
elvégezzék.Másfelől persze azt is jelezheti, hogy a hely-
beli főúr a tartományi templom építkezéséről,,elcsent"
egy-egy tétel cserepet a saját temploma számára.
Több mint 60 tartományi templom és ugyanennyi zár-
da épült lel. Az utóbbiaknak a kolostorharang hallótá-

t53 / A Fukúkendzsaku Kannon, a ]e]kek sokkarú vadásza és

halásza Narában, Magassága 3,6 m.

l54 //Rikuzen tartomány 8, századi, szendai templomának

rekonstrukciója.
 Heidzsó, afőváros|107

volságán belül kellett állniuk. Mind elpusztult azonban,

néhány gyújtogatás következtében, és igen keveset ép!
tettek újra. Sok nyílt lelőhelyként maradt ránk, mások
egy- vagy kétcsarnokos kis templomként, ezekben időn-
ként Kamakura-kori szobrot vagy képmást találni. S vé-
gül néhány templomot még akkor feltámasztottak és új
néwel láttak el.
Az ember azt várná, hogy ebben a parancsözönben,
amely a tartományokra zúdult, akadnak tervezetek, út-
mutatások arra nézve, milyen legyen az ideális templom,
milyenek a méretei stb. A tervek azonban sokfélék,
egyik_másik például a Hórjú-dzsit másolja. A legtöbb-
nek elszigetelten, saját kerengőjén belül, keletre állt a
pagodája, a többi épület pedig az észak-déli főtengelyen
sorakozott. Minden olyan esetből, amikor elegendő
alapkő maradt, azkövetkeztethető, hogy a taítományok
a parancsnak megfelelően valóban felépítettéka hétszin-
tespagodát. Meglehet, hogymárépítés alatt álló templo-
mokat neveztek ki tartományi templomnak, s inkább
figyelmen kívül hagyták a terveket - ha egyáltalán kap-
tak ilyesmit Heidzsóból-, csak hogy a munkát határidő-
re befejezzék. Amikor végeztek, minden tartomány ka-
pott egy ,,térképet".Ez a megrrragyarázhaíatlan papir
azonban jő tíz évet elkésett. 7 67-berl a tartományokat
templomjavításra utasították, tehát nem kétséges, hogy
ekkor már igencsak múködőképesek voltak.
155 / Egy háromszínű edény darabja; a heidzsói palotában találták.
Azt a nagy templomot, amely a mai Nara Ózes parkjá-
ban áll, vagyis a Kófuku-dzsit a 730_as években a város l56 / A palota teriiletén több kút és szenn},vizcsatorna volt, ezekből
egy megnagyobbitott keleti negyedébe költöztették a rengeteg kidobott tár8y kerúlt elő: a palota gazdasági életét
Fudzsivarák. Lehet, hogy sosem szántak ide egy nagy számlapálcák, lestett faszobrocskák, faeszközök és
pagodánál többet, és elképzelhető, hogy ennek alapraj- edénycselepek tükrözik.

zát velték mintául néhány éwel később a tartományi

templomok. A Kófuku-dzsi honosította meg a három
főcsamok stílust, amelyet több templom elfogadott.
Sorsa igen üharos volt, és harcos szerzetesei, akik a 12.
és a 13. században szerepet akartak vinni a kjótói politi-
kában, a szó szoros értelmébena tűzzeljátszottak. Amai
nagy, ötszintes pagoda sokadik utódja ősének, a legelső
pagodának.
Egy feljegyzés azt tanúsítja, hogy 864-re a heidzsói
paloták épületei és útjai eltűntek, visszahódította őket a
mező. Nara modem városa a szebb fekvésű keleti domb-
oldalból nőtt ki, de a régészekhosszú évek óta ásatnak
Heidzsó helyszinén, és mostanára teljesen feltárták a va-
laha egymás mellett álló kétpalota közül annak alapjait,
amely keletebbre helyezkedett el. Ma nagy park találha-
tó a helyén, Füves parcellák jelzik. hol állLak a fő palota-
épületek. Ujabb ásatásokat is tervbe vettek, különösen
a nl.ugati palotáét, amelyről mára az a nézet alakult ki,
hogy gyakrabban laktak benne, mint a másikban.
Nagymennyiségű kerámia §s fatárgy került elő a palo-
talelőhelyen. Néhány érdekes, háromszínú mázas edény-
darabot Kínában tanult eljárással készítettek.Sok tus-
dörzsölő kő is akadt, és különösre festett felületű faze-
kak. A szomszédos hegyekben felfedezték az égetőke-
mencét, ahol a tetőcserepek készültek.
108|Heidzsó, afőváros

A kutakban és szennyvízlevezetőkben íatárgyakat ta-

láltak. Feliratos, 709-ú1782-ig datált szám|apá\cák ez-
rei örökítették meg a rengeteg áru érkezéséta palotába,
és azt, hogy honnan jöttek és milyen mennyiségben.
Azonkívül az adórendszer működésébe is érdekes bepil-
lantást nyújtanak.

ADÓZÁS, PENZVERÉS / A palota és a város élete az

adók egyenletes beáramlásától függött, Ahhoz, hogy ezt
biztosítsák, hatékony földellenőrzésre, új földek feltöré-
sére s a lakosság növekedésével arányos elosztására, út-
javításokra, csatomák és öntözőárkok ásására, váltóál-
lomások és helyi központok kiépítésére, felügyelők
rendszeres kiküldésére volt szükség. A szállítások idejét
úgy Számították ki, hogy hány nap alatt lehet a főváros-
ba, illetve a déli fővárosba, Dazaifuba érni. A 8. század
második felében a teljes lakosság hatmillióra becsülhető.
Az adókat alapvetően rizsben és vászonban szedték, s
hogy a helyi termékek minőségét feljavítsa, a kormány
gyakran küldött ki szövőmestereket, hogy a hatéko-
nyabb eljárásokat bemutassák.
Az adófizetés és az üzletelés megkónnyítése érdekében
a kormány 708-ban saját pénzverdét nyitott, az első so-
rozatot egy Kínában már 62I óta forgalomban levő ér-
mére alapozták, de más írásjegyeket tettek rá. Ajapánok
ebben az évben azzal ünnepelték meg a réz felfedezését,
hogy a kor nevét Vadóra (708-7i5) változtatták, ami
Japán Rezet vagy Finomított Rezet jelent, Ebből a
T'ang-dinasztia kori érmébőltöbb ezret találtak Japán-
ban - egy részük helyi változat is leh€t -, ezért feltételezik,
hogy a j apánok m ár azelőtthasználták a íézpénzt,hogy
a sajátjukat verni kezdték. Temmu 683-ban például fet-
szólította népét,hogy használjanak ércpénzeket.702-
ben rendeletek jelentek meg a súlyok és mértékegységek
szabá|yozásáról, ez készítetteeIő az :utaí a japán pénz
kibocsátásához.
A Vadó-kaicsinnak vagy Vadó-kaihónak nevezett
rézpénzeket, amelyeknek négyzet alakú lyuk van a köze-
pén, az ország több részében is verték, amint a verdelelő- 157 / A heidz§ói palotából bábuk is kerültek elő;
helyek bizonyítják. Különös módon a kormány annyira a képmásvarázslatbanjátszhattak szeíepet (kb. 15 cm magasak).

igyekezett forgalomba hozatni őket, hogy egyenesen bá-

torította a hamisításukat, Rangokat ajánlottak azok-
nak, akik szert tesznek pénzérmékreés forgatják őket, s
eme rangok kiosztásának mértékearra utal, hogy a
pénzhamisitás virágzó üzletág lett.
úiabb soíozatokat is adtak ki, köztük több ezüst- és
ararrycímletet. Általában a mikor új sorozat kibocsátását
tervezték, a korábbi címleteket megpróbálták bevonni.
Ezeket a^ftán beolvasztották, s kisebb formátumban,
kevesebb réztartalommal, csökkent értékbenbocsátot-
ták ki újra. 708 és 958 között tizenkét rézpénztípustver-
tek, ekkor azonban aiapánok végképp feladták ajátsz-
mát, s visszatértek az árucseréhez meg a kínai pénzek
kizárólagos hasznáIatához. De a Vadó-kaicsin értéke
mindig magas maradt, általában sokkal többet fedeznek
fel belőlük a lelőhelyeken (sokszor hatalmas készletek-
ben), mint a többiből. A későbbi években gyakori volt a
panasz, hogy az öntés silány minősége miatt alig lehet
kivenni a pénzeken az írásjegyeket.
Az olcsóbb pénzek egyre gyakoribb kibocsátása de-
moralizáló hatással járt, és ártott a gazdaságnak is.
A löldárakat 773-ban befagyasztották. A földművelők-
nek azt ajá_nlották. termeljenek árpát. búzát és több
zöldséget. Atvették Koreából a hosszú szemű indica
rizst, ami kissé változatossabbá tette az éírendet az or-
szág bizonyos részein. A heidzsói palota számlapálcái is
a termények nagyobb változatosságát jelzik, Só, tengeri
moszat, hal és kagyló órkezett a Központi Tartomá-
nyoktól északra, keletre és nyugatra eső tengerpartok-
ról, de néha még messzebbről is; rizs mindenfelől, vasat
kiildtek a Beltenger vidékéről, gyapotselymet Eszak-

l58 / Szállítás, termelés, termékek, A nemré8iben előkerült több ezer
pálca - némelyikük még ma is jól olvasható , amely rögzíti
a különléIe termékek éIkezését,fontos információkkal szolgált
az egykori szállítási útvonalakról, Az áruk megszabott vizi és
szárazöldi vámutakon kerültek a fővárosba, a hosszukat úgy
sámitották ki, ho8y hány nap alatt lehet rajtuk Heidzsóba érni.
Kjúsúról. Az ércet és a nyersanyagokatjobban szerették
Heidzsóban, mint a késztermékeket, mert a városi mes-
terek így a helyi igényeket elégíthettékki.
TEMETKEZÉSI SZOKÁSoK / A Taika-reform kör_
vonalazta azt is, hogy hogyan kell élni, s azt is, hogyan
kell temetkezni. A sírokkal foglalkozó paragrafust azza\
a panasszal vezették be, hogy ,,népünk szegénysége teljes
mértékbena sírok építésénekköszönhető", Betiltották
az időleges eltemettetést és a tárgyak sírba helyezésének
szokását; halmokat csak az erre kijelölt temetőkben le-
hetett emelni. A sír nagyságát s a szabott időre fogadha-
tó munkások számát minden rangra vonatkozólag sza-
bá|yozták a közrendűek nem fogadhattak munkáso-
kat. Az egyéb tilalmak úgy hangzanak, mint valami sa-
manisztikus rítus részei: tilos temetkezés idején az embe-
rek meglojtása, lovak áldozása, a haj levágása, a combba
döfés, őrjöngő siratók dicshimnusza az elhunyt fölőtt,
Ennek ellenére olyan sír még nem ke rij.lt elő a7 . század
második leléból. amely mindezen tilalmaknak megfelel-
ne, Ugy látszik. nem vették őket szó szerinL, de azérl a
halmok száma fokozatosan csökken. kevesebb a sírok-
Heidzsó. aíőváros|109
ban lelt tárgy, s megfigyelhető a tendencia, hogy inkább
alacsony dombok tetején raktak kis halmokat.
Egy család ritkán engedhette meg magának, hogy si
rokra is, templomra is áldozzon, s a kormány tilalmaival
egy időben az udvarban lassan terjedt a hamvasztás szo-
kása, s ez kihatott az országra is. A hamvasztáshoz pedig
nem volt szükség nagy halomsírokra.
Dzsitó császárnő volt az első uralkodó, akit elham-
vasztottak, s ez 70l-ben nagy respektussal ruházta fel a
gyakorlatot. A halála utáni egyesztendős késlekedésre
azonban nincs magyaráZaí. Vajon a vita húzódotre el
vagy a holttestet akarták kiszárítani, nem tudni, minden-
esetre végül győzedelmeskedett az uralkodók sintó kul-
tusza. Rajta kívül csak az egymáshoz közel álló Mommu
császárt és Gemmjó meg Gensó császárnőket hamvasz-
tották, akik valószinűleg a Hosszó szektához húztak.
A császári család rendszerint tartózkodott a hamvasz-
tástól,
A sírrablók is segítettek megerősíteni, hogy Dzsitót
elhamvasztották. Hamvait férje, Temmu aszukai sírjába
temették, és a sir feltörése után készültjelentés beszámol
egy aranyozott bíonz tálkáről, amely ezüst hamwedret
foglalt magába, s a császár száraz|akk koporsójának a
végénélállt.
A hagyomány szerint Japánban a hamvasztás gyakor-
lata Dósóval, a Hosszó szekta alapítójával kezdődött, de
régészeti leletek arra mutatnak, hogy valamiféle ham-
vasztási formát már egy évszázaddal vagy még többel
1I0|Heidzsó, afőváros
előbb is alkalmaztak. Dósó kérte, hogy holttestét éges-
sék el. Tanítványai 700-ban így is cselekedtek, de utána
összemarakodtak a hamvakon, amelyeket azután kö-
nyörületesen szétszórt aviharos szél. A hamvasztást,nem
írla elő törvény, s ma is csupán elfogadott gyakorlat.
Bronz, agyag és kő hamwedrek kerültek elő kis hal-
mokból, néhány sírtárggyal egyetemben. A korábbi ur-
nákon néha részletes életrajzi feliratok találhatók, vagy
159 / Japánba behozottkííaipénzek; 621 é§ 1260 közt voltak
használatban. Egy rövid időszaktól eltekintve, Japánnak
nagymértékbenKínából kellett beszeleznie a pénzkészletét.
külön mellékelt lapon olvasható a sírfelirat. A 8, század
után a vidéki körzetekben az urnák jószerint agyagból
készültek, mivel az alacsonyabb rangúak közt amúgy is
kevesebb írástudó akadt.
ASZUKA pŐVÁROS
,,
Es YIDE KE
Aszuka a régészekálma. A kis körzetet Nara prefektúra
mélyén,amely egészen azutóbbi időkig alig került a köz-
tudatba, északról a Jamato Szanzan (Három hegy), dél-
rőlhullrimzó dombok határolják, s azAszuka-folyó vág-
ja ketté (160. kép). Ez a kis mélyedés volt az országfővá-
rosa csaknem az egész 7 , században. Az ásatások meg-
kezdése előtt elhagyatottan állt, omladozó templomaira
egy-két gondnok ügyelt, a rizsföldek benőtték a marad-
ványokat, és igen kevesen vélekedtek úgy, hogy érdemes
megbolygatni a vidéket. Paloták, templomok és házak
maradványai húzódtak meg alig valamivel a felszín
TöRTÉNET
KÉPEKBEN
alatt, sőt néhány kirabolatlan sír is koszorúzta a domb-
tetőket - s ez mind a régész ásójára várt.
Már két évtizede folyt a romok feltárása, érdekes, de
egyáltalán nem szenzációs publikációk kíséretében,ami-
kor Maszao Szuenaga professzor 1972- márcills 21-én
lelfedezte a festett Takamacuzuka-sírt. Aszuka életre
kelt.
Szuiko császámő építtette 592-ben a Tojura-palotát;
itt született Sótoku hercegés Kimmei, valamint Mommu
császár. Valószínűleg Aszukában temették el Temmut és
Dzsitó császárnőt.
1|2 | Aszuka főváros és vidéke

!r'!-

.i,..
.'..

,.ü
,. j:'

16l. kép: A légi felvétel nyugati (obb)

o1dalán halványan kivehetők egy
hajdan óriási kulcsllr_rk alakú sír
körvonalai, amelyet ma hivatalosan
Misze-no-Mafu.jamának neveznek.
Lehetséges. hog5 Kimmei császár sirja,

162. kép: A japán művészet ritka

érdekes, mégis elhanyagolt szakaszát
képviseli a sok aszukai faragott kő.
A Szakafuneisi (Rizsbor-hajó-kő)
a domb tetején hever, délkeletre az
Aszuka-derától. Hossza 5,45 m.

l63. kép: Aszuka az i, sz, 6-7.
században.l / Miminasi-hegy,2 / mentén, a mező szélénállt mint.őrzókó
Fudzsivara-palota, 3 / az ikenosi sírok,
4 /Amenokagu-hegy, 5 / Dzsimmu
császár sírja, 6 / Unebi-hegy, 7 /
múzeum, 8 / a kijomigaharai palota, 9 /
Jamada-dera, 10 / Tojura-palota, 11 /
Kógen császár sírja, 12 /
a Misze-no-Marujama-sír, l3 /
Aszuka-dera, Tacsibana-dera, 15 /
14 /
Temmu császár és Dzsitó császárnő
sírja, 16 / Kimmei császár sirja, I7 l
a Takamacuzuka-sír, 18 / Mommu
császár sírja.
..,.líi
o 500 1000 m
164, kép: Ez a kő valószínűleg az út
és termékenységi szimbólum.
l65, kép: Valószínűleg a buddhista
szent hegyet, a Mefu-hegyet (japánu1
Sumiszen) ábrázolja ez a három
darabból álló gránitkompozíció,
hegyeket jelző domborművekkel az
oldalán. A gyűrű alakú kóvek talán
sZökőkútként sZolgáltak
a kijornigaharai palota kertjében,
Szaimei császárnő állított fel egy ilyen
szökőku tat ó57_ben. külföldi vendégei
logadása előtt. A kepen látható kö és
párjai ma az új aszukai múzeumban
láthatók. Magassága 2,34 m,
II4 | Aszuka fővóros és vidéke

ló6, kép: E Majomkövekkénl ismert.

átlagosan 1 méter magas kövek ma egy
kis síI előtt ülnek. Elóbbi helyükről,
a nyílt mezóről ugyanis elmozdították
őket, mivel zavalóan közel voltak
Kimmei császár sírjához. Ut- vagy
mezőőrző bá|v6nyok lehettek, hím- és
nősténypárosban állították íel óket.
Primitívségük és meztelenségük Sértette
a 19. századí iapánok izlését.

167, kép: Aszuka lejtélyes emlékei köze

taítozlk ez a íagy, 3,9 méter hosszú,
kivájt kő, amely valószínűleg egy
szarkofág alsó része. Az út túloldalán,
valamivel följebb lapos kő hever, ez van
akkora. hogy a fedele is lehetne,
Népszerű iapán neve: az Ordög
Árnyékszéke.

l68. kép: Ez a 4 méter hosszú Teknőckő

a nyíit mezón űl, uem messze n},ugatfa
a Tacsibana-derától, A hagyomány
határkóként emlegeti, s talán
a Taika-reform után hozták ide vagy
faragták helyben, amikor az első
földmérés alkalmával határokat jelöltek
ki, Az egész követ csak nemrég ásták ki,
s kiderült, hogy az arcvonásai majdnem
tökéletesen kidolgoZottak.
 .; , §. .. ,

l i;,]. i

i'l

]1

169-171. kép: Az Aszuka déli részén

található Takamacuzuka-sír (l7l, kép)
az egyetlen az eddig felfedezett sírok
közül. amelynek falait kinai és koreai
technikával bevakolták és
falfestményekkel díszítették.A nők
(169. kép),,koreai" ruhát viselnek, bár
igen valószínű, hogy előírásos öltözék
volt ez ajapán udvarban is,
A festmények a kinai kozmikus
szimbolikát köYetik, a fő égtájaknak
saját istenei vannak: a keleti
Aársárkány (170. kép) egy napábra
alatt látható.
l72. kép: Az Isibutai, vagy Kószakasz,
az eddig talált legnagyobb kőfolyosó és
kamra Japánban. Feltételezik, hogy
Szoga-no-Umako, Szuiko és mások
főminisztere építtette a sírt, és őt
temették ide 626-ban.

l
u
116 | Aszuka főváros és vidéke
 ...,,3
,i. j.ji
173. kép: A Jamada-derában figyelemre
méltó, nagyméretű bronz
Buddha-háromság állt, amely ó85-ben
készült el, a templom patrónusának
halála után. A Kófuku-dzsi papjai
1 l84-ben erőszakkal elvitték, és
Narában helyezték €1, egy 141l-es
tűzvészben azonban nyoma veszett,
s később is csak a fej került elő, arnikor
l937-ben ásatást végeztek a nyugati
főcsarnok oltára al alt. A fej 42,2 cm
magas, és a korai T'ang-dinasztia
japános változatú stílusában készült.
17,t-175. kép: A főváros templomának,
az Aszuka-derának (hivatalos neve
Hókó-dzsi, Szoga-no-Umako építtette
a 6. század vége felé) a helyén (174. kép)
ma már csak néhány alapkő és egyetlen,
jóval későbbi épület áll. Ebben
biztosítottak helyet Tori nagy
Buddhájának (175. kép). Tori Szüko
császárnő kérésére606-ban öntötte ezt
a monumentális bronzszobíot az
Aszuka-derának. Olyan nagynak
bizonyult, hogy csak hihetetlen
találékonysággal tudta elhelyezni az
épúletben. Később egy túzvészben
súlyosan megsérült, és olyan ügyetlenül
állították helyre, hogy a deformált
szoborból ma már nem lehet Tori
művészetére kóvetk ezíetli. A 2,7 5
méter magas ülő szobor azonban
mindenképp tanúsítja,hogy
a nagyméretű szoblok öntését
a buddhista művészet megjelenése óta
alkalmazzák Japánban.
II8 | Aszuka főt,óros és vidéke
176. kép: Régészek a közelmúltban
f€ltáItákés rekonstruálták annak az
épületnek az alaprajzát, amely az
1tabuki-palota lehetett 655-ben
bekövetkezett pusztulásáig (Kógoku
cSáSZárnő lakott itt ó42-től). A fénykép
azelótt készült, hogy a helyszínt
restaulálták, amikor még a kút is
műkódött.
l77. kép: Az Oka-derát, hivatalos nevén
a Rjúgai-dzsit a Hosszó szekta
alapitója. Gien épittette 703-ban. Ma ez
a legnagyobb működő templom
Aszukában, a délkeleti domboldal
védett helyén á1l, ezéIt is maradhatott
fenn, hiszen ugyanúgy elhanyagolták,
mint a lejjebb levő, pusztulásnak jobban
kitett templomokat.
178, kép: Sótoku herceg építtette
a Tacsibana-derát a domboldal szélén.
a hagyomány szerint 606-ban,
A templom állapota az utóbbi
évszázadokban sokat romlott. Ma már
a közönség számára is látható a pagoda
középsó oszlopának alapköve. A lyuk
ívei arra szolgáltak, hogy a belehelyezett
oSZlopot megsziláIdítsák.
6. Ésl
A HElAN_KoRszAR
F U DzslYA RA,AR! szTo K RÁC
HÁBORÚ A 9. SZÁZADBAN / Az állandó katonai ké-
szenlét súlyos adóterheket rótt a 8. századi gazdaságra.
Az elvesztett koleai területek visszaszerzésébe vetett re-
mény még jó száz éwel azután is élt, hogy Szilla legyózte
Japánt. A kormány fiatalembereket fogott a szillai nyelv
tanulására, kényszersorozásokat rendelt el és folyvást
erősítette a déli védmúveket.Dzsunnin császár'761-ben
40 700 katona és 394 hajóból álló flotta felett tarthatott
szemlét.
Az évszázad,a bűzódó, demoralizáló északi háború az
emisik avagy ezók (ainuk) ellen azonban nagyban gyen-
gítette a hadsereget. Ez az akkoriban Mucuként vagy
Devaként ismert körzet még több rizslóldet és aranybá-
nyákhoz vezető utakat foglalt magába. A válogatás nél-
kül sorozott katonák gyenge minőségűek, rosszul kép-
zettek voltak. Elükön Heidzsóból kiküldött politikai ve-
lA
l79 / A narai hegyoldalon álló Kaszuga-szentély stratégiai
elhelyezésű családi szentélye volt a Fudzsivaláknak, azután
alapilolták. hogy Heidz§ó lett a l'öv;ro5,
zetők álltak. Minden 20 és 59 év közötti négy férfiból
egyet négyéviszolgálatra köteleztek. Ebbő1 egy eszten_
dőt esetleg órszolgálaton tölthetett a fővárosban, hár-
mat azonban a déli végeken vagy az északi fronton kel-
lett lemorzsolnia,
Ezgk a katonák nem voltak méltó ellenfelei a lábukat
makacsul megvető ezóknak, akik elkeseredetten védték
mind csökkenő területüket. katasztrófa kataszíí őfát
követett. A nagy veszteségeket jelentették a fővárosnak,
ilyenkor vizsgálatra került sor, és ajapánok lassan meg-
tanulták, hogy csak utánpótlási vonalaik megrövidítésé-
vel érhetnek el győzelmet, A változó frontvonalat a régé-
|20| A Heian-korszak és a Fudzsivara-arisztokrócia
szek az ezők földsáncai és veremkunyhói s a japánok
egyre északabbra tolódó laktanyái és ,,várai" révéntud-
ták azonosítani.
Ajapán főparancsnokság a Mijagi prefektúrabeli Ta-
ga-dzsóban székelt. É,vek óta folyik a feltárása, ma jelen-
tős régészeti lelőhelynek számít, abban a formában re-
konstruálva, amilyen 790 körül lehetett. védett, ala-
csonydombtető volt, észak-déli irányban egy kilométer,
kelet-nyugati irányban 800 méter hosszu földhányás
vette körül. A tetőn egy kisebb területet fal övezett, itt
volt a lőhivatal. A központi épűlet alapkövei azt sejtetik,
hogy templomi imacsarnokot formázhatott. Több száz
zsáknyi tetőcserép-töredék gyűlt össze a helyszínen, né-
mi Szue- és Hadzsi-edény, valamint egy kevés késóbbi
Szanage-áru, az utóbbi Aicsi vidékérőlkerülhetett ide.
A domb alatt egy teljes templomlelőhely terül el, igen jó
állapotban.
Kammu császárnak (781 806) végre sikerült befejez-
nie az ezókkal vívott háborút, miután a helybeli rekruták
]92-ben kezdett toborzása éreztetni kezdte hatását, é§
797-ben Szakanoue Tamuramarót nevezték ki főpa-
rancsnoknak. Egy-két kisebb cs atára azért még győzel-
mei után is sor kerüLt, s az ezókhatározottan tevékenyek
voltak még 878-ban is, amikor lerombolták a legfonto-
sabb északi erődöt, az Akita-dzsót. A foglyokat az or-
szág különböző részein telepítettékle, s időnkénti láza-
dásaik nem voltak jelentősek. A japánok nagy tisztelet-
ben tartották az ezókat mint harcosokat, később a szillai
kalózok ellen be is vetették őket. Egy ezó katonát többre
becsültek, mint ezer japánt.
Kammu korához köthető az a szokás, mely szerint a
császároknak posztumusz nevet adtak, ezeket használ-
juk ma is, Kammu borsot tört a narai papság orra alá
azzal,hogy főe||enőít nevezett ki, nézne utána viselt dol-
gaiknak; a családos vagy szerzetesnőkkel egyűtt élő pa-
pokat elcsapta, és felügyelőket szállásolt el a központi
tartományok, valamint a főváros templomaiban, hogy
vlgyázzanak a papok erkölcseire.
Kammu elrendelte a parcellázási rendszer végrehajtá-
sát, ugyanakkor korlátozta a nem adózó magánbirto-
kok növelését. Talán még eredményesebb lettvolna az az
l80 / A Taga-dzsó lelőhelyének központja, vagyi§ a dombtető alatt
megmaradt egy nagy templom alaprajza, az alapkövek és az
emelvénykörvonalak éfintetlenek.
eljárása, hogy megszüntette az öröklődő helyi hivatalo_
kat, de azok, akiknek a törvényt érvényesítenikellett
volna, maguk is több hasznot merítettek a lazaságából,
és semmiféle érdekük nem íüződött a meghirdetett jogi
gyakorlat alkalm azásához.
Ezek az uradalmak (sóen) tehát egyre nőttek, egyre
nagyobb hatalom összpontosult bennük, s az északi há-
ború befejeződésével, amikor tapasztalt katonák csapa-
tai maradtak dologtalanul, a törvénytelenségek pedig
váltig szaporodtak országszerte, őrséget fogadtak s
kezdték kialakítani a hivatásos harcosok (busik) osztá-
lyát, akik később a nagy családok zász|ai alatt szolgál-
tak. Az sem volt ritka, hogy valaki magától elszegődjék
egy-egy hosszú távú, ígéretesvállalk ozásra,hi,szen a köz-
ember számára a kormárlyzat által irányított életforma
majdnem elviselhetetlen volt. A kormány ugyan adó-
mentes hitelt nyújtott, de a dzsóri-főldjét művelő átlag-
embernek 795-ben néha 30 százalékos kamatot kellett
fizetnie a magánkölcsönre, 819-ben pedigmár az 50 szá-
zalékos kamat is megengedhetőnek számított. A Köz-
ponti Tartományokban a 828-at követő ötven évben
egyáltalán nem p arce|láztak, s a központi kormány ak-
korismerte be végső vereségét, amik or a parcellázás vég-
rehajtását a tartományi kormányzók hatáskörébe utal-
ták, Jamasiróban, a főváros tartományában pedíg ez a
joga gazdagcsaládok kezébe került. Ez meg is pecsételte
a rendszer sorsát.
Kammu huszonhárom esztendeig uralkodott, a csá-
szári hatalom ekkor érte el tetőpontját, utána már csak
a 19. századi Meidzsi császáré foghatő hozzá. Szaga
(809-823) ügyintéző és levéltári hivatalt ( Kuródo-doko-
ro) alapított, megerősítette a tanácsadó (szangi) rend-
szert, és megalakította a Császári Rendőrség Hivatalát
( Kebiisi ) , ezá|tal megkerül te a hagyományos végrehajtó
procedúrát, s egy kis számú, válogatott tanácsadó testű-
let kezébe adta a döntéshozatal jogát. Mindez a császári
hatalmat erósítette, mindaddig, amíg a Fudzsivarák be
nem tolakodtak ebbe a belső körbe.
Ez volt az addigi legjobb rendőri szervezet, s noha a
fővárosban sorra kerülő összes törvénysértést nem tudta
megakadályozni, hiába alakított éjjeli őrjáratokat s hiá-
ba válogatta össze az országminden sarkából a legmaga-
sabb férfiakat, annyira azért hatékonynak bizonyrrlt,
hogy e rendfenntartó erőket - szükség esetén - néha a
tartományokba is ki lehetett küldeni.
Egyre nagyobb problémát jelentett a kalózkodás a
partok mentén, különösen a Beltenger vidékén.Rabló-
bandák garázdálkodtak az országutakon. Csikugo (ma
Fukuoka része) kormányzóját 883-ban meggyilkolta
egy száz rab|óból álló banda. A polgárok, akárcsak az
intézmények,fölfegyverkeztek. Ennek egyik legmeg-
döbbentőbb következménye a legyveres szerzetesban-
dák rnegjelenése lett, amelyek aztán a kjótői politikába
is bele akartak avatkozni a maguk erőszakos, romboló
módján. A gyújtogatások, a narai Kófuku-dzsi és a Hiei-
hegyi Enrjaku-dzsi szerzetesei közótt sorra kerülő sza-
 A Heian-korszak
bályos utcai harcok sok áítatlan á|d,ozatot fosztottak
meg otthonától, s a kjótóiak hamarosan már rettegve
várták a szerzetesek éjszakai beözönléseit a fővárosba.
Amikor Fudzsivara Jorifuszát nem hivatalos régenssé
nevezték ki kilencéves unokája, Szeiva császár mellé 858-
ban, Japán belépett a Fudzsivara-korszakba. Alig negy-
ven éwel később, 894-ben Japán hivatalosan felmondott
minden kapcsolatot Kínával.
A cSÁSZÁRI CSALÁD / A Fudzsivarák kiszorították
a tóbbi nagy családot, a Tomókat, a Tacsibanákat a kor-
mányzatból, s alig maradt ellenfelük, A palotabeli élet-
ről fogalmat nyerhetünk, ha a kor nagyszerű irodalmát
olvassuk, elsősorban a legünnepeltebb művet, a Gendzsi
regényét(Gendzsi Monogatari), ezt azldvari szerelme-
ket ábrázoló történetfüzért, amelyet egy Muraszaki ne_
vű udvarhölgy írt 1000 körül. Ezek a történetek eleve-
nednek aztán meg a mintegy száz éyve| később festett,
elbeszélő képes tekercseken. A népszerúirodalmi for-
mák többek közí aZéííszülethettek meg, mert a nők a
helyi, nemzeti nyelven írtak, a férfiaknak azonban még
ekkor is a hagyományos kínai stílusúírást kellett hasz-
nálniuk.
Régebbi irodalmi formákat is megkövetelt azonban
még azudv ar. Az Engis ik ií927 -be\ azBngikorszakban
nyújtották be a császárnak: ez udvari ceremóniák, orszá-
gos események és szokások részletes leírását íaítalmaz-
za. Számos kötete ma dús tárháza a szentélyekre és kulti-
kus szokásokra vonatkozó információknak, amelyek
egyébként ismeretlenek maradtak volna.
A régens ( szessó ) reldszert a Fudzsivarák h oztáklét-
re, így biztoSították a hatalmukat. A pozíció később hi-
vatalossá vált, s egészen az utóbbi korokig az is maradt.
A régenst arra az időre nevezték ki, amíg a császár fiatal-
korú volt, utána, a császár nagykorúságával adminiszt-
rátorrá minősítették (kampaku) , végül pedig ,,miniszter-
elnökké" s a Legfelső Tanács fejévé.A 10. században
Fudzsivara Tadahira volt a főminiszter, két fia pedig a
Bal és a Jobb Miniszter. A század második felét három
egymást váltó testvér, Micsitaka, Micsikane és Micsina-
ga uralta (96G1027), az utóbbi testesítette meg egyben
a Fudzsivara-hatalom csúcsát. Harmincévi uralomra te-
kinthetett vissza, és hét közvetlen rokonátjuttatta a csá-
szári trónra. A császárok ekkoriban rövid ideig uralkod-
tak, nemritkán harmincéves koruk előtt visszavonultak.
Valóságos szertartássorozat szorította háttérbe a csá-
szárok egyéb tevékenységéts szűkítette le a politikai
ügyekre.
A Fudzsivarák érintetlenül hagyták magát a császári
pozíciót, hiszen kifizetődőbb volt számukra császárokat
kreálni, mint trónra ülni. Rég bevált szokást követve
leleségeket adtak a császároknak. Kammu császárnak
legalább két Fudzsivara-felesége volt, de előfordult,
hogy a Fudzsivara-nők nem tudtak fiúgyermeket szülni,
s ezt a helyzetet használta ki egy független szellemű csá-
szár és az utóda,
és a Fudzsiyara-arisztokrácia I I2I
A Gendzsi regénylt, amely
18| l a Fudzsivara-udvar egyik hercegéről
szól, tóbb tekercsképen illusztlálták az udvai f€stők,
Go-Szandzsó császárnak (l068-1072) - a go azt jelen-
ti, hogy második - nem Fudzsivara voIl az anyja, de
senkit nem találtak elfogadhatónak, hogy helyette a
trónra ültessék. Határozottan lépett fel a nagybirtokok-
kal szemben, s kényszerítettetulajdonosaikat, hogy bi-
zonyítsák címük törvényességét. Fia, Sirakava császár
tovább folytatta a császári hatalmat megerősítő politi-
káját, s amikor l086-ban visszavonult, ,,titkárságot"
tartott fönn a kolostorban, ahol berendezkedett, akár-
csak több császártársa, létrehozva ezzel a sajátságos ia-
pán intézményt, az inszeií (,,kolostori uralom"). Így a
kormányzatot irányitő tgazi gépezet a volt császár kezé-
be került. Sirakava úgy biztosította pozícióját s a hivata-
lához szükséges bevételt meg későbbi templomépítési
költségét, hogy áruba bocsátotta a kormányzói hivata-
lokat, először csak négy évre, majd életre szólóan. Ami-
kor ezek a kormányzói hivatalok örökletessé váltak,
megszületett a feudalizmus rendszere. Nem is kell mon-
dani, hogy három résztvevős versenyfutás alakult ki ily
módon a volt császár, a császár és a Fudzsivara régens
között.
A kjótói Fudzsivaíák a vezeí.ő íaítományi családokra
bízták a rendfenntartást, s amikor a hatalmi egyensúly
változott, vele változtak a Fudzsivarák ilyetén kapcsola-
tai is. A vidéki főurak közül soknak császárivét íolyt az
ereiben, s a későbbi japán történelem olyan nagy nevei,
mint a Minamotók, az Asikagák és a Tokugavák, mind
Szeiva császár egyik fiától származtak. A Taira (másik
ejtésmód szerint: Heisi) család Kammu császár egyik fiá-
hoz vezette vissza eredetét, akárcsak a Hódzsók, akik a
Kamakura-korszakban ragadtákmagukhoz az államve-
zetés gyeplőjét.
A Fudzsivarák helyzete tarthatatlanná akkor vált,
amikormár nem tudták megőrizni a békéta vidéki csalá-
dok közt. A végéna kjótói Fudzsivarák kénytelenek vol-
tak tehetetlenül nézni saját pusztulásukat. Tőbb láza-
t22| A Heian-korszak és a Fudzsivara,arisztokrácia

dást levertek, de az 1l56-os Hógen-háború (1l5Gl159

időszaka) után a konfliktusok egyre intenzívebbek és

Et]EEnEt]n
brutálisabbak lettek, miközben a kormány hatalma

!!!rr!!n
folyvást csökkent. A vesztesek számára űjra bevezették
a halálbüntetést - a Fudzsivarák ilyesmit sosem alkal-
-, s a a
rInDE t]tli
maztak végső válságot Heidzsi-háború
(l 159-1 160 időszaka) harangozta be, amelyben a Tairák

!tr !
győzedelmeskedtek a Fudzsivara-Minamoto szöV€tség
felett. A Taira-uralom sem tartott azonban sokáig. Csú-
rL_]l csát Kijomori alatt érte el, aki 1181-ben halt meg, nem
sokkal a Gempei-háború kezdete után (Gen: Minamo-
to, Pei: Taira a kínaias olvasatú kiejtésben). A háború

tr tr EEl számos tragikus eseménye közé tartozik, hogy l180-ban

I
Taira Sigehira lerombolta a Tódai-dzsit és a Kófuku-

tr!l
! t]
dzsit. Ötévi harc után Minamoto Joritomo lett a végső

n!l
győztes, s mivel családi birtokai a Kantó keleti részén

l tr
feküdtek, kamakurába költöztette katonai fővárosát.

! !!l
Ezek az események végleges szakítást jeleztek a heia-
ni-kjótói hagyományokkal, a buddhista fllozófia ós kul-
tusz iránti érdeklődéssel. Az ország új korszakba lépett,

tr_!]
az örökletes feudális rendszer és a harcos rend, a szamu-
rájság korába. Japánt egészen a 19. század második felé-
ig sógunok irányították, akik családjuk katonai és bü-
rokratikus hatalma révéntartották fenn uralmukat.
t] sinló Ügyek
osztálya D Közügyek
lvlinisztériuma
HEIAN VÁRosA / A helyszín, amit az űj fővárosnak
E Állami Nagylanács E Hadügyminisztérium kiválasztottak, sokkal jobbnak bizonyult az addigiak-
E Központi ügyek
Miniszlériuma D lgazságügyi
Manisztérium
ná1. Közel volt hozzá a Biva-tó és a nagy Udzsi-folyó.

E sze aítások
Minisztériuma E Kincstárügyi
Minisztérium Kjóto főutcája egyene§t a csásári palota felé vezetett, Több
t]
182 /

E Közigazgatási
Minisztérium
császári udvar tucat tömb, tele épületekkel és bürokraták, hivatalnokok
soka§ágával, vette körül azt az udvalt, amelyen a Nyolc
Minisztérium és a nyilvános celemóniák csarnokai álltak.

183 / Légi felvétel Kjótóról.

 A Heian-korszak és a Fudzsivara-ariszíokrácia | 123

A város egészét meg lehetett tervezni a Kamo-folyótól

nl.ugatra s a Kacura-folyótól keletre, ha beértékészak--
déli irányban 5312, kelet-nyugati irányban pedig 4570
méterrel. A Takano-folyó az északkeleti szögletnél öm_
lik bele a_Kamóba. s együtt folynak tovább a keleti hatá-
ron. Az Oi Kacurává változtatja a nevét. és a délnyugati
szögletnél folyik el. E kettő a váro§tól nem messze talál-
kozik, majdnempontosan délre a régi fóutcától. A helyet
háromfelől hegyek védték,délre nyitott volt, s folyóit
számos forrás táplálta,
A nl.ugati oldalon több kis folyó szabdalta fel a negye-
deket, de a keletin a Horitkivéve semmi sem akadályozta
a parcellázást. Ezért meg más okokból is - különösen
mivel ide vezettek a lakott déli területekről a természetes
utak, s a dombok szépségepáratlan * a keleti oldaltmin-
digjobban kedvelték. Már 842-ben sokkal inkább virág-
zott ez a rész. Akeleti és a nyugati piac szüntelenül vetél-
kedett a beáramló javak elosztásában és árusításában,
de a keletinek mindig többre volt szüksége az áru őtven
százalékánál .
Kammuval ellentétben a későbbi császárok többsége
nem tiltakozott a fővárosi templomok építéseellen, s
számos uralkodó meg kisebb személyiség építtetettmaga
is. Altalában a keleti gerinceket választották erre a célra.
A város lassan átnyúlt a folyón a Higasijama-dombok
közé, mert egyre több lakóház és templom épült a város-
nak arra a szélére,A nagyobb Zen-templomok és más
szekták templomai nagy városi telkeket foglaltak el.
Heian főutcája, a Szudzsaku-ódzsi egyenesen az első
császári palotáho z vezetett. Rendkívüli,85 méteres szé-
lessége hatékonyan megállította a tüzeket. Bizonyos ke_ l 84 / A Sinszen-kert;
a régi heiani palota területének egyetlen
let-nyugati irányú utcákat a II. világháború idején kiszé- megmaradt része, eredeti formájára visszaállítva,
lesítettek a bombázások áItal okozandó tűzek megféke-
zésére,de szerencsére Kjótót, nem lévénkatonai fontos- A Tó-dzsi legtöbb épülete egészen 1486-ig megma-
ságú város, megkimélték a bombázók. radt, ekkor a belháborúk során leégtek, de lassan újra-
Az északi palotakomplexumnak négy nagy és két fél építettékőket. Az óváros déli szélén álló nagy, ötszintes
negyedet választottak. A főpalota a Szudzsaku_ódzsi ka- pagodát először 826-ban építtettemaga Kúkai, de több,
pujára nézett, a második palota pedig ettől n}ugatra állt. ször is elpusztult; a mai 1643-ban készült,
Számos épülettömb vette körül őket, ezek eléggéössze- Ami a telekosztást illeti, a nemes családok körülbelül
vissza nőttek ki a földből, sa különféle minisztériumok_ akkorát kaptak, mint a korábbi városokban, 120-szor
nak, hivatalnokoknak, jegyzőknek, munkásoknak és 120 méterest, a közrendűek azonban kénytelenek voltak
gondnokoknak szolgáltak hivatalként és szálláshely- feleakkora telkekkel beérni, mint amekkora Narában
ként. Ezeknek a tömböknek a külalakjában és használa- jutott nekik.
tában igen sok változás következett be a századok során. Kammu császár szándéka ellenére csökkentette a jólé-
Ezt azűgynevezett Adminisztrációs Palotát fal vette kö- ti szolgáltatásokat, amikor megtiltotta a templomép!
rül, három kapuval az északi és a déli, néggyel a keleti és tést, s hozzá épp olyan időben, amikor a kormány ezt a
a nyugati oldalon, szerepet nem tudta átvállalni. A lakosság lélekszámához
A Császári Lakosztály az Adminisztrációs Palotától képest kevés volt a templom. Az öregeket és a betegeket
kissé északkeletre helyezkedett el, Körülfalazott terület az emberek az útfélretették ki meghalni. Több ezer épp
volt, első udvarral, de sok egyéb épület is állt rajta. hogycsak elhantolt holttestet ástak elő 842-ben a Kamo-
Azt tervezték, hogy két templom fog őrt állni a Rasó- folyó környékén, és elhamvasztották őket. Katasztrofá-
monnál, a város déli kapujánál. A Tó-dzsi és a Szai-dzsi lis éhínségek,földrengések és tűzvészek esztendei követ-
lett volna ez a kót templom, de az utóbbiból mára semmi ték egyrnást.
sem maradt fenn, ha egyáltalán megépítették.A Tó-dzsi A földrengések, tűzvészek, árvizek és polgárháborúk
főpapja Kúkai lett 823-ban, ekkor vált a templom a Sin- miatt a kjótói élet korai száLzadaibő| semmi emlék nem
gon szekta centrumává. maradt fenn. Ajelenlegi palota valamennyire hasonlít az
I24| ,l Heian-korszak és a Fudzsivara-ariszrokrácia

í,rt §*

:ily;,/r]
I
,.; + -..É.-,

''
.a'1

l
előzőkre, összev eíheíő azza| aheiani szentéllyel is, ame-
s l85 / Sirakava császár 1077-ben §zenteltette fel Hósó-dzsüát, ezt
a hatalmas t€mplomot a széle§ Nidz§ó utcától keletre. Később
lyeí azéítépítettek, hogy rekonstruálják a korai palota elpusztult, h€lyén ma többnyire lakóháZak állnak.
formáját, Amikor lehetőség kínálkozott, hogy a palotát
a város közepére költöztessék, miután leégett, 1855-ben 186 / Ezen a sztúpán kúlön kövek örökítik meg tóbb száz
át is tették mo§tani helyére, vagyis még keletebbre. Min- sin8on_hívő eltemetését.A Kója-hegyi óriási temető, az
tái 1790_ben emelt korábbi épületek voltak. Okuno-in nem messze esik a szent Kóbó Daisi sírjától.

EZOTERIKUSÉS SINTÓ SZERTARTÁSOK / SÓmU

császár a maga javára használta ki a narai papságot és a
templomokat, államvallássá és a nép védelmezőjévétéve
meg a buddhizmust. Kammu császár ezzel szemben szét-
választotta a kett őt, az egyházat és az államoí, és ebben
sikerrel is járt volna, ha új és bonyolult tényezők nem
kötik a buddhizmushoz a sintót.
Kinai látogatásából visszatérve, két szerzetes ezoteri-
kus szekták eszméj éthozta magával, s templomokat ala-
pítottak, hogy tanaikat ott hirdessék. Ezen szekták gon-
dolati és szertartásköre hamar közvetlen kapcsolatot te-
remtett a sintóval. 788-ban Szaicsó kis templomot kez-
dett építeniKjótótól északkeletre, a Hieihegyen, Egy-
éves kínai tartózkodásából hazatérvén, 805-ben meghir-
dette a Tendai összetett tanait (Tendai : Mennyei
Emelvény), ebbeli erőfeszítéseit császári helyeslés kísér-
s
te. A Tendai a Középút, kísérlet a különféle tanok össze-
fogására, és a jócselekedeteket helyezi előtérbe, Legfon-
tosabb szent iíata a Lótusz szútra, s később a Tendai
támogatta leginkább a ,,Tiszta Föld" Amida-kultuszát.
 A Heian-korszak és a Fudzsivara-arisztokrócia I I25

Szaicsó kérelmezte a császártól, hogy felszentelési végezték a szertartásokat. A misztérium nagy szerepet
emelvényt állíthasson templomában - a narai papok ezt játszott; a hívőt elválasztották az ezoterikuióeremóni-
elkeseredetten ellenezték, mert nem akarták kieieszteni áktó1.
kezükből a ceremóniát s így a papság feletti íendelkezést.
Az engedélyt végül öt éwel Szaicsó halála után megad- HEGYI REJTEKEK r A Kója-hegyi Kongóbu-dzsit
ták. 823-ban a templomnak hivatalosan az Enrjaku-dzsi Löbb tíizvészsújtotta. sok mináent iókszor úfra kellett
nevet adományozták, Szaicsó pedig 866-ban megkapta építeni, például a meglehetősen új, h atalmas táhó-tótis.
a posztumusz Dengjó Daisi nevet és cimet. Sok fontos A széljárta hegytetőn, amelyen egy főút vezet át, gomba
buddhista személyiség került kapcsolatba templomával módra szaporodtak a templomok az elágaző me]lékut-
az idők során, nem utolsósorban Ennin. a Csúizon-dzsi cák mentén. Azok a hívek, akik Kúkai sírja közelében
alapitója. híres utazó. aki jó megfigyelőképességre valló akarták,eltemettetni magukat, Japán egyii legnagyobb
naplót írt kínai útjáról. temetőjét hozták létre. Számos történelmi csaúdnév ol-
Kúkai is Kínába utazott 804-ben, de ő egy éwel ké- vasható földbe zsúfolt sírkövein, amelyek több mint egy
sőbb tért vissza, mint Szaicsó. Mivel a narai Tódai-dzsi- kilométer hosszúságban terjednek ki.
ban nevelkedett, oda is ment vissza, d e az egyéni lézetek- Kúkait 823-ban kinevezték a dél-kiótói Tó-dzsi fő-
nek s tanai terjesztésénekott nemigen látván lehetőségét, papjává. ez lett a második Singon-közponr. miután a
Kii tartományba utazott, megmászta a Kója-hegyet, s főpap 826-ban több épületet húzatott föl mellé,
azon kezdett 8l6-ban templomot építeni,amely a Kon- Tó.-dzsi_imacsarnoká[ majdnem eredeti lormájában
góbu-dzsi néven lett ismert mint a Singon (Igaz Szó) ,..A
állították helyre egy I486-os tűz után. A benti vilá§ossá-
szekta közponLja. got a minimumra csökkentik azzal, hogy a délioldal
Kűkai hozzájániása a buddhista és ajapán kultúrá- kilenc oszlopközéből csak hármat nyitnaf meg ajtóként.
hoz fölmérhetetlenül nagy. A hagyomány és a legenda
persze túlszárnyalja a tényeket, de Kúkai mindenésetre 1 .991Tgt egyedülálló a maga nemében, ugyanis a
Mikkjó Mandalaként ismert szoborcsoportoáot tar-
rendkívül tehetséges ember volt, neki tulajdonítják a fo- lalmazza,Tizenöíszobor a9. századból való, a templom
netiktts kana írásbevezetését, amely nagymértékben fej-
lesztette és kiterje szíeítea :apán iíásbeliséget, Számtalan l87 / A mandalák különfél€ istenek 8yülekezetét ábrázolják, akik
templom építését hozzák kapcsolatba a nevével. Állító- Vairokana Buddhát veszik kórül. A legrégebbiek, mint például
ez i§, amelyet a kjótói Tó-dz§iban őriznek, 9. századíak.'
lag csodatévő tehetséggel is rendelkezett, például esőt
csinált, Az idegenvezetők rengeteg szobrot és lestményt
emlegetnek mint keze munkáját: Megalapitott egy újfáj-
ta nyilvános iskolát is. Tíz kötetben fejtette ki'a iel[i
fejlődés tíz szakaszára vonatkozó tanái, amely szaka-
szok egyes szektákhoz kapcsolódnak, s az egéiz a Sin-
gonban tetőzik,
_ _A §|leon
központi istene Dainicsi, a Nagy Fényló
Megvilágosító, a Végtelen Buddha Vairokaná, akinek
spirituális mindenütt-jelenvalósága egy Gyémánt- és egy
Anyaméh-világot ékesit. vagyis a szellemi és az anyagi
világot. s minden isten. söl minden dolog a világon Ósalk
az ő különböző megtestesülése. A Buddha nem egy távo_
li paradicsomban, hanem köztünk lakozik mináen el-
képzelhető formában. Maga az ember is Buddha önnön
léte által, s ahhoz nincs szükség szertartásokra, hitvallá-
sokra, hogy a Buddha-állapotot elérje.
A mágikus diagramok igen fontosak a Singonban.
A festett változatok először a kúkai által I<íniból ho_
zott mandalákat utánozták. A Kongóbu-dzsi épületeit
és
.szobrait, képeit is mandala íormájában helyezte el
Kúkai, Az új épülettípust, a tahó-tót - amely págodára
hasonlit, csakhogy két teteje van, s fából és gipsrből öt
egymásra rakott íorma sorozatát reprodukálja, ezek a
földet,lizet, tüzet, szelet és levegőt srimbolizálják - pá-
rosával építette fól, s mindegyik tart almazza a Gyéminl-
és az Anyaméh-világ Öt Buddháját. A Kandzsó-csar_
nokban, ebben a speciális rituális csarnokban kétoldalt
két nagy mandalát akasztottak ki paravánok mögött, itt
magának Kúkainak tulajdonítja faragásukat - állítólag 188 / A Sárkánylyuk-szentély a Muró-dzsinál, itt hódoltak eredetileg
a Muró-hegy víziszellemének.
tiz évvel halála e|őtt készítette őket.
Három, egyenként öt szoborból álló csoport van úgy l89 / A Muró-dzsi nevezete§§égei közé tartoznak Dzsizónak,
elrendezve, hogy megfeleljen az ezoterikus buddhizmus a gyermekek lelki védőszellemének kis szobíai. Mellénykéket
fő szútrájában foglalt leírásnak. A központi csoport az akasztanak rájuk, ajándékokat helyeznek el mellettük, és
Ot Buddhából áll, Amida négy ezoterikus Buddhájából szerencsét hozó kőhalmokat raknak fel.
(az őramúaíó járása szerint: Amidából, Fukúból, Asu- helyi
|90 l Ez az óbamaíKésói Heian-kori Jakusi-szoborjellegzete§
kuból és Hósóból), amelyek Dainicsit veszik körül. Ettől tipusú Singon Buddha-emelvényen áll a Mjócu-dzsiben.
keletre Van az Öt BÓdhiszattva. nyugatra pedig az ÖL
Nagy Ordító Isten (Godai-mjó-ó) , ezutóbbiak közepén
áll főnökük, Fudó. Ezek a félelmetes külsejű figurák sok-
szor többkarúak és többfejűek, s állatokon, madarakon
állnak. Eredetileg Indiából származnak, s noha Kinán
keresztüljuthattak Japánba, útközbennemigenhagyták
hátra nyomaikat. Az emelvényt a Négy Mennyei Király
védi, Bon és Taisaku istenek - az indiai Brahma és Indra
- pedig a keleti és a nyugati oldalon állnak.
Kúkai volt a trónörökös nevelője. 835-ben halt meg,
karrierje csúcsán, mint a legfelsőbb buddhista egyházi
tisztségviselő. 92l-ben megkapta a posztumusz Kóbó
Daisi címet.
A harmadik nagy Singon-templomnak még bizonyta-
lanabb a kapcsolata a szenttel, hiába állitja ennek az
ellenkezőjét. A 14. századinál régebbi szövegek egyálta-
lán nem említik vele együtt Kúkait. A Muró-dzsit a nők
 A Heian-korszak
Kója-hegyének is hívják, mivel nőknek nem volt szabad
felmenniük a vakajamai hegyíe, viszont felmehettek a
Nara prelektúrabeli Muró-hegyre.
A helyet ugyanúgy választották ki, mint más ezoteri-
kus központokét: régebbi szent helyet kerestek, aholmár
történtek csodák. A templom bejáratától nem messze, az
út mentén eg; sárkánylyuk-szentély álI. ahol gyakorta
imádkoznak esőért. Kóbó Daisi mint esőcsináló alapo_
san megnövelte hírét,amikor a 824-es szfuazság tdején
valóságos áradatot zűdított Kjótóra.
A körzetet kivételes és megmagyarázat\an kapcsolat
fűzte a Kófuku-dzsihez, Főpapját egészen a Tokugava-
időkig a Kófuku-dzsi papjai közül választották, valószí-
nűleg valami írásban nem rögzített Fudzsivara-védnök-
ség miatt. Kammu kedvelte a Muró-dzsit. Amikor még
mint trónörökös 777-ben és 778-ban megbetegedett, azt
tartották, hogy az itt elmondott imák hatására gyó-
gyult fel.
Mindössze két épület maradt fenn a 9. századből, a
főcsarnok és a pagoda, de érdekes módon egészen eltérő
típusok. Mindegyik kicsi és mindegyiknek cipruszsúp a
fedele, de a hasonlatosság ebben ki is merül. A narai
stílusú pagoda szükségtelenül komplikált ahhoz képest,
hogy lapos tetői semmi súlyt nem hordanak. A főcsar-
nok kötetlen és egyszerú. A két épület, amelyeket kőlép-
csőkön lehet megközelíteni, a hegyoldalakból vágott te-
raszokon áll. Az egyes épületek között ösvónyek tekereg-
nek. Az utolsó 300 lépcsőfok tetején a templom ,,alapító-
jának" szentelt kis csarnok található, s egy másik, a
hegyről kiugró épúlet,amely nagyszerű kilátást nyújt a
lenti folyóvölgyre.
és a Fudzsiyara-arisztokrácia I l27
A BUDDHIZMUS MEGHONOSÍTÁSA / Ezeknek a
sintó terü]et szivében épitett templomoknak a7 atmosz-
férája alapvetően eltért a régi városi templomokétól.
A buddhizmust honosirották. a hell i viszonyokhoz iga-
zíLorták. Épületeit emberi méretek ré red u káúák. az eiü-
letek, a szobrok helyi anyagból készültek, Mivel a kis
sintó szentélyek hagyománya szerint az épületeket bele-
ágy azták a tájba, akörnyezetbe, a buddhista templomok
építésimódja és társadalmi szervezete alapvető éi vissza-
vonhatatlan változáson esett át,
A korai kjótói századokban kialakult egy különleges
hiedelem, amelyet a nyugatiak bizonyosan a társadalmi
búntudatnak tulajdonítanának. Talán nem véletlen,
hogy eza gorjó (szellemmegbókítés) a Fudzsivarák hata-
lomrajutása idején született meg. Kjótó rendkívül pusz-
tító földrengés-, tűzvész- ésjárványsoroZatot élt át ákko-
riban, s mindezt a kegyvesztett és sZáműZött tudós tiszt-
ségviselők szellemeinek rovására írták. A legnevezete-
sebb eset Szugavara Micsizanéé (845-903), akit 901-ben
koholt vádakkal Kjúsúraszáműztek. A legtöbb r udós és
jogász a Szugavara és a Tacsibana családokból került ki,
ezek ugyanis kivételes gonddal iskoláztatták gyermekei-
ket, de a Fudzsivarákkal szemben politikailag tehetet-
lennek bizonyultak. A kjótói Kitano-szentélyt Micsiza_
ne ádáz szellemének megbékítésére építették,s halála
után hivatalába is visszahelyezték. A tendzsin kielégitett
sZelleme aZután néhány évi nyugalmat biztosított Kjótó-
nak. Ebből is látható, hogy a tiszta sámánizmus minden
társadalmi réteg által elfogadott intellektuális szintre
emelkedett. Akár tudatában voltak, akár nem, annak a
konfuciánus parancsnak is engedelmeskedtek egyben a

kjótóiak, amelyelőírja az ősök szellemének kiengesztelé-
sét, ha az utódok békében akarnak élni ezen a világon.
Ezek a Szaicsó és Kúkai által létrehozott hegyi rejte-
kek olyan hegyi kultuszok és szekták létrejöttét váltor
ták ki, amelyek maisléteznek. A jamabusk, ezek a fehér
köntösű aszkéták hangszereikkel, kemény, szigorú gya-
korlataikkal féken tartják a természet szellemeit, és meg-
zabolázzák ahegyek természetfeletti erőit. Tanuk, a Sú-
gen-dó a buddhizmus és a sintó sajátos elegye, s a holtak
szellemének megbékítésérealkalmazott 9, és l0. századi,
aktusokhoz vezethető vissza, A Súgen-dó művelői gyak-
ran sámánnőket vettek feleségül, s együtt számos olyan
rituálét bonyolítottak le, amelyek rendesen a sintó pap
hatáskörébe tartoztak. Mi több, az ország egyes részei-
ben a jamabusikat sintó papoknak ismerik el.
A késő Heian-korban a kultusz központja a Kumano-
hegy volt. Az itteni aszkéták szélía:zollak az egész or-
szágba, és nagy hatást gyakoroltak a kor vallásos életére.
A Zao Gongen nevű hegyi szellemet gyakran ábrázolják
is. Zao Gongen hegyei közül a legfontosabb a josinói
191 / Imádkozó zarándok a Kannon-dzsi templomban; kórbejárja
Srkoku n1olcvannyolc szent hellet,
l92 / Heianból induló zarándokútvonalak. A lcngcrpalti utat
választva a zarándok érinthette az iszei Na8yszentélyt i§,
l93 ]94 / A h€gyi tomplomtól pompás a kilát᧠a gyönyöIű
Nacsi-vizesésle ( 193. kép). Az ásatások tükröket, kaídokat,
gyöng_vöket, cserépedényeket, kínai pénzeket. buddhista szobrokat
ésaranydisakel ( 194. klp' hoztak felslníe. Mind l 2, va8y l 3. száZadi,
Kinbuszen, mélyen benn Nara prefektúra szívében, de
számos egyéb hegy is akad Japánban, melyeknek szenté-
lyei szoros kapcsolatban állnak a Singonnal vagy a Ten-
daival. Ma is sokan látogatják őket.
SZENTÉLYEK ÉSZARÁNDoKOK / Nem sokkal az-
után, hogy a főváros Heianban kiépült, népszerűvé vál-
tak a zarándoklatok a Déli Főváros Hét Nagy Templo-
mába, s a divat a l(ésői Heian-korban és a kamakura-
korban érte el tetőpontját. Az évnek bizonyos szakaiban
valósággal elárasztották az Lltaí a zaíándokok, akiket a
források ,,hangyákként" emlegetnek. Sokan még dé-
lebbre, Kumanóba tartottak, a csodavárók Mekkájába.
A narai templomok szívesen fogadták a zarándoko-
kat, hisz féltek, hogy kúlönben tönkremennek azután.
hogy Kammu császár ]96-ban csökkentette a jövedel-
múket. A rendelet felsorolja a templomokat, nyilván
fontossági sorrendben: Tódai-dzsi, Kófuku-dzsi, Gan-
kó-dzsi, Daian-dzsi, Jakusi-dzsi, Szaidai-dzsi, Hórjú-
dzsi.
 A templomokat hét nap alatt különösebb erőfeszítés
nélkül végig lehetett járni, belevéve a Tósódai_dzsit is.
A Hórjú-dzsin kívül az összesjól Iátható volt magából a
városból, s a templomok egyben fogadókként is szolgál-
tak a zarándoklás idejére,
A Kumanóba vezető hosszú és fáradságos úton - 322
km oda-vissza, gyalogosan rendszerint egy hónapba telt
- a zarándokok sok kis közbeeső szentélyben megszáll-
tak. A Heian-időkben általában ezt az egyenesebb, de
kimerítő hegyeken át vezető útvonalat választották, ké-
sőbb azonban divatosabb lett a hosszabb, Isze felé kerü-
1ő s azután a tengerparton vezető út, különösen mivel
egyre többen érdeklődtek az iszei szentélyek iránt.
A császártól lefelé mindenki remélte, hogy egyszer éle-
tében megteheti ezt a zaíándok.ulal, s számos uralkodói
és más hivatalos zarándoklatot is feljegyeztek, Uda volt
császár kerített rá sort először 907-ben, Sirakava volt
császárnak huszonkét napjába került, ebből tizenhatot
gyaloghintóban kellett végigzötykölődnie. Sztúpát szen-
telt Kumanóban, és minden útba eső szentélyben aján-
dékot hagyott.
A Hongúba (Főszentély), a három szentély közül a
legfontosabba étkező zaúndok belépett a Kumano
Gongen vagy Kumano Szanzan (Három hegy) néven
ismert roppant mandalába, ahol a he|yi jamabusik fo-
gadták.
Következő megállója, lejjebb a folyóparton, a tenger-
parthoz közeli Singú (Uj Szentély) volt, a harmadik pe-
dig a Nacsi-szentély, ahol Dainicsi megtestesülésének, a
vízesésnekcsodálatos látványa koronázta meg zarán-
doklatát, Áldozati ajándékokat tett a víze§és Áellé, az
arisztokraták és az idősebb papok néha szútrákat és más
tárgyakat temettek ide. Azután megmutatták nekik, hol
világított Jatagaraszu, a háromlábú fekete varjú - itt
három lyukat láthattak egy nagy kőben. A szentély ala-
pítása állítólag Szudzsin császár idejére vezethető vissza,
de ajelenlegi helyet csak 1889 óta használják, az eredetit
ekkor ugyanis elmosta az ár. A három szentély sintó
kamijait a KétarcúSintóban Amidával, Kannonnal és
Szeisivel azonosítják mint ,,igazi valójukkal", Amint a
nap a hegyek fölé emelkedett, misztikus egyesülésnek
lehettek tanúi Dainicsivel és a Nacsi-vízesés szellemével
( gongen) .

Népszerúekvoltak más zarándokhelyek is, így példá_ ]

ul Sótoku herceg sírja és Sikoku úgynevezett Nyolcvan-

nyolc Szent Helye. Ezeket a templomokat hagyományo-
]

san Kóbó Daisi nevével kapcsolták egybe, azután még l

több épült, és számuk több mint száZra nőtt. A körút I

menetrendje a korai Edo-korszakra alakult ki, Nagyjá-

ból két hónapba tellett, és körülbelül 1400 km-nyi hegyi ]

ösvényt és tengerparti utat foglalt magába, A főpap szü- l

I

letésének l200. évlordulóján, 1973-ban sok öreg gyalog

tette meg, a fiatalabbak kocsin.
A Simane prefektúrában található izumói Nagy Szen-
tély első századait homály borítja, mivel nem taítozott
bele a jamato érdekövezetbe. Csupán egy sajátos isten-
B0 | A H e ian-k or s z ak és a Fudz s iv ar a, aris z t okr á c ia

ítéletnek köszönheti, hogy fennmaradt és bekerűlt a ja- da-hívek a népi használatból vették át a nembucut, a
mato szférába. Okuninusi, a helybeli kamihűséget foga, Buddhához való imádkozást, először csak mint bűvólő
dott a jamato uralkodónak, s amikor az izumói kor- kántálást a gonosz szellemek ellen. Az amidizmussal
mányzót beiktatták - legalábbis a Nara-korszakban már csak azután azonosították, hogy egy Kúja nevű Tendai-
így volt-, elutazott a heidzsói udvarba, s ugyanígy húsé- pap a I0. században elínagyarázía 1elentőségét. Eszerint
gitfogadott. Ezt semmilyen más tartomány kormányzó- elegendő mindössze napjában hetvenezerszer elismételni
jától nem kívánták meg. Buddha nevét,
A legnevezetesebb története a kjúsúiUsza Hacsiman- Az Amida-tiszteletet gyakran,,könnyű ösvényként"
szentély drámai felemelkedésének van, ame|y 6. századi emlegeük, rnivel intellektuális és társadalmi kivánalmai
jelentéktelen kultuszközpontból olyan orákulummá igen csekélyek. A jelentéktelen erőfeszítés jutalma a hit
nótte ki magát, hogy eldönthette: császárlegyen-e Dókjó szerint óriási volt; mindenesetre a z embucu a blddhista
a 760-as évek végénvagy ne. Olyan érdektelen kis hely eszmények olyan hihetetlen elkorcsosulásához vezetetí,
volt, hogy sem a Ko dzsiki , sem a Nihon So/rl nem emliti . hogy többek közt ez!á|tottaki azokat a 13. századi, erős
Bizonvos kaocsolatok léteztek Jamato és usza között. reformmozgalmakat, amelyek a hagyományos hithez
Éttet rj,is,in a) Ómiva törzshöz tartozó harcosok. bizo- való visszatérést sürgették.
nyára azok maradékai, akiket Jamatóból küldtek ki a Az Amida-kultuszúj szakaszába akkor lépett, amikor
lázongások megfékezésére,s maga a szenté|y a8, század, egy Gensin (vagy Esin Szózu) nevű pap 985-ben Odzsó-
ban két alkalommal is segédkezett felkelések leverésé- iósújában lefektette a Tiszta Föld (Dzsódo) doktrínát.
ben, Értekezésébendicsóítette a nembucu értékét.s optimis-
Miután a kami eh)íasitotta Dókjót, s hamarosan a tán és reményteljesen írta le, miként száll alá Buddha,
császárnő is meghalt, az uszai Hacsinan csillaga éppúgy hogy az elhunytak lelkét fogadja; ugyanakkor jelentős
lehanyatlott, mint a szerzetesé. Megpróbált azonban hanyatlási korszakot jósolt, Buddha hatalmának elsor-
visszajutni az udvari körökbe, 859-ben például egy uszai vadását, az írások elvesztését s vógül az alapjukul szolgá-
kami ment. Szentélyt kellett neki építe, ló civilizáció megsemmisülését. Ez az elkedvetlenítő jö-
lett az otokajamai Ivasimizu Hacsiman-szentélye,
ni: ez ^Ilírólagl<Jőtóba
l95 l 12. századi előzéklap a Lótu§z Saitrához, a legnépszerúbb
798-ban Kammu császár bizonyos szentélyeket orszá- szent iIathoz, amelyet nagyon korán lefordítottak kiíaira.
gos, másokat tartományi szentélyekké minősített. Az
étőbbiet különleges előjogokat s ennek megfelelő kor- 196 / A Dzsóruri-dzsi ma meglehetósen kicsi templom Kjóto
prefektúra egyik félreeső zugában. Egyik egyszerű, keletre
mánytámogatást kaptak. Például olyan, ma is fontos
;éző, mennyezet nélküli, l l oszlopközú épületében kilenc
§zentélyek, mint a csibai Katori, az ibaragi Kasima és az aranyozott Buddha ül §orban,
ószakai Szumijosi, azt kétték,hogy minden húsz évben
engedélyezzék nekik az újraépítést.Az engedélyt 812-
ben megkapták.
A családi magánszentélyek, mint anarai Kaszuga, kü-
lönleges védőfunkciókkal rendelkeznek, de elóg nagyok,
hogy a közönség úgy érezhesse: ők is profitálhatnak ter-
méizetfölötti hatalmából. A Fudzsivara család alapítot-
ta 768-ban, s négy kaminak szentelték, amelyek közül
kettő az ősük voli, védett domboldalon, a templomuktól
keletre. Aki Narában megfordult, láthatta aZ űljaií sze,
gélyező gyönyörű kőlámpássorokat, az ereszeket díszítő
fémlámpásokat, a buddhista stílusúépületeket - de a
négy egybefüggő, keskeny szentélyépület maga teljesen
el vin iárva akülső szemlélő elől. A 9. sziuaői szentély-
építészetbizonyos fejleményeit reprezentálják, a ciprus-
ziúp tető kinyrtlik a meredek lépcsósor fölé, néha folya-
maios, töretlen, néha, mint itt is, megszakított vonalban.

AMIDA KUüTUSZA / Amidát, a Nyugati Paradicsom

Buddháiát már a 7, századi Japánban tisztelték. de meg-
dicsőülésére mint az Örök Boldogság Tiszta Földjének
Buddhája, akinek révénaz ember az örök életre szert
tesz, csak a késő 10. században került sor, sajátos kultu-
sza pedig csupán a 12. században alakult ki.
Az oriodox narai kolostorok területén a bennszülött
mágikus elemek sokkal erősebben hódítottak. Az Ami-
vendölés - amelyet a Törvény Végeként(Mappó) emle-
gettek s Valóra válását l052_re tették (2000 éwel Gauta-
ma szűletése utánra) - arra vezetett, hogy az emberek
növekvő mértékbentértek vissza a mágiához, hátha így
könnyebben átvészelik a kritikus időszakot.
A szútrák földbe temetésének gyakorlatát is ezzel a
jóslattal hozzák kapcsolatba - hogy ti. az írások mégis
fönnmaradjanak , de az az igazság, hogy már egy 9,
századi pap is alkalmazta, miután Kínából hazatéfi.
A szútrákat fémcsőbe vagy agyagedénybe helyezték s
más tárgyakkal, kardokkal, tükrökkel, kis fedeles kínai
szeladontálkákkal egyetemben egy kis halom alá temet-
ték, rendszerint a hegyekben, régi sintó szent helyek kö-
zelében. A gyakorlat a jamato körzetből indult ki s az
egész országban elterjedt. Egészen az utóbbi századokig
alkalmazták szertartásszerűen, különböző okokból, az-
után is, hogy a Mappó nem következett be,
Nóhány szútratartály feliratot visel, sok keltezve is
yan, ezéíía szűtrahalom-régészet lontos ága lett a törté-
neti régészetnek. Bonyolult időrendje is született a szút-
rahalom-tartályoknak s a hozzállk tartozó egyéb tár-
gyaknak, ami különösen hasznos az e század,ok fémmű-
vességének nyomon követésében. A pontos dátumhoz
köthető eddigi legrégibb szútrahalom Fudzsivara Dó-
csóé l007-ből, amelyre a Nara preíektúrabeli Kinbusze-
nen találtak rá.
Az Amida-kultuszt szektába Genkú. ismertebb nevén
Hónen Sónin szervezte. akihalála urán megkapta az En-
kó Daisi nevet. Gensin üdvözüléselméletét olvasva kilé-
pett a Tendaiból, s l175-ben megalapitotta a Dzsódót
(Tiszta Föld szektája). Tendai-szerzetesek l206-ban rá-
u,eííékaZ uralkodót, hogy száműzze Sikokura, de négy
év múlva Genkú visszatért Kjótóba, és felépítette a Cii
on-int, Kjótó egyik nagy keleti templomát. Genkú még
határozottabban körülírta a gyakorlatokat, áldásokat,
végleg megalapítoííaa szektát, amely aztán az idők so-
rán számíalan templomot a szárnyai alá vett. Tanítása
röviden abban.á11, hogy imádkozás útján lehet üdvözülni
és bejutni az Örök Boldogság Tisztá Földjére, Ennek
pedig egyik módja, hogy napjában hatvanezerszer kell
ismételni a nembucuí,
AMIDA_TEMPLOMOK / Az első Amida-csarnoko-
kat a Tódai-dzsiban és a Kófuku-dzsiban épitettéka Na-
ra-korszakban, de ezeknek nem volt semmi megkülön-
böztető jegye, s a csarnokok alakja csak akkor idomult
a rituális szükségletekhez, amikor az Amida-kultusz ki-
fejlesztette a maga speciális jellegzetességeit. A körüljá-
132| A Heian-korszak és a Fudzsiyara-arisztokrácia
rás igen fontosnak számított. Szaicsó tanítványa, Ennin
építettemeg valószinüleg a mintát 852-ben. az Enrjaku-
d}siben, ÖLször öt oszlopközű épíLményvolt. cipruské-
Ieg tetővel. A központi emelvényen egy Buddha és négy
BÓdhiszattva ült, a falakon pedigjelenetek voltak látha-
tók a Nyugati Paradicsomból - ezeket hívták a Tiszta
Föld Kilenc Allapotának,
A formát végül is háromszor három oszlopközben
egységesítették,a fapadlót megemelték, s az egész épít-
ményt veranda vette körül, Nem nyilvános, hanem csa-
ládi imacsarnokok voltak ezek, s a belsejüket gyakran
197 / A Hóó-dó, Főnix csarnok, főcsarnoka a Bjódó,ínnek,
Kjótótól délkeletre e§ő Udz§i egyik templomának, amelyet
a
l053-ban szenteltek f€l.
igen gazdagon díszítették.Sok csarnok keleti tájolású
volt, így a Sin szekta híve a Nyugati Paradicsom felé
nézhetett, miközben Buddhához imádkozott, mint
ahogy a keresztények Jeruzsálem felé lordulva imád,
koznak.
A köínyezetet, hogy a paradicsomi palota légkörét
megteremtsék, a nemesi lakóházak s inden,stíh)sa szeíinl
kezdték formálni. A déli tájolású központi épülethez elöl
tó s benne sziget csatlakozott, a mellette álló többi épü-
lettelpedig galériák kötötték össze, Egyszóval a mennyei
elképzelést próbálták meghonosítani a földön, s a villa-
építészetadaptálása a templomépítészeíhez,mint a leg-
tóbb átmenet megvalósítása a világiból az egyháziba, a
japánoknak egyáltalán nem esett nehezére,
A ll, században egy különleges fajta Amida-csarnok
 A Heian-korszak
alakult ki Fudzsivara-ösztönzésre, Amida Kilenc Foko-
zatát illusztrálva, hosszú, keskeny építménytterveztek,
itt helyezték el Buddha kilenc szobrát, mindegyiket egy-
egy oszlopköz mélységű oltáremelvényen, A kilences
számnak több jelentése volt, például a kilenc változata
annak, hogyan száll alá Buddha ajámbor lelkek fogadá-
sára, valamint a három születés három lokozata a para-
dicsomban. A legfelső volt a s zenteké, aközépső az eré-
nyeseké, a 1egalsó a bűnösöké, különösen akik halat fog-
tak ki, templomi baldachint loptak és gyilkoltak.
Az első ilyen hosszú Amida-csarnokot Micsinaga
építtette 1020-ban, a Hódzsó-dzsinak, ennek az őriásí
templomnak a részeként,amely Kjóto eredeti területétól
északkeletre állt. Szüksége volt egy templomra, amelybe
visszavonulhatotL, ez igaz, de az sem lehet véletlen, hogy
éppen abban az évben himlőjárvány pusztított végig a
városon, ami a császárt is m egfertőzte, de ő túlélte.
{ A hatalmas telken négyszögű kerengős udvart építet-
tek, ebben volt a tó és a Középső Sziget, amelyhez három
l hídon át lehetett eljutni. Az Amida-csarnok a nyugati
oldalon állt, kilenc Buddhája keletre nézett. Az ajtókra
1 az Amida paradicsom kilenc Fokozatát festették.
Micsinaga speciális imaülést csináltatott magának,
ezen ült, kezében egy szaIagga|, amely a fő Amidáig ért,
majd onnan továbbk ígyózott. átfúzve a többi Buddha
kezén. Igy kántálra reggelenként a nembucukal.
A Hódzsó_dzsit l058-ban nagy tűz pusztította el. Mi-
csinaga családja 1065-ben erőfeszitéseket tett az újraépi
tésére; az l079-ben emelt két pagoda állítólag a Jakusi-
dzsiböl származott, Talán pótlólagos épületek voltak,
amelyeket a fudzsivarai régi templomban állítottak fel
annak idején. A 12. században tűzvészte került sor, s a
templom a 14. század,légére teljesen széthullott,
Sirakava császár á tformálta ezl az eIképzelé st, amikor
a Hósó-dzsit építtette l07s-ben, a Nidzsó-ódzsi, a Máso-
dik Tömb meghosszabbitásában, a Higasijama felőli o1-
dalon, ahol vizet lehetett nyerni a Sira-folyóból.
E templomok rendszerint egyetlen p agodáját ebben az
esetben kilencszintesre nagyították - ez volt ugyanis az
Amida-hívők bűvös száma; nyolcszögletű formát adtak
neki, és a Középső Szigeten helyezték el, így a déli bejá-
rattól kiindulva tengelyesen sorakozott a pagoda, fő-
csarnok, imacsarnok és Jakusi-csarnok. A főcsarnokból
galériák vezettek a tő szélénálló harangtoronyhoz és
szítatárházhoz. Az Amida-csarnok a hatalmas négyzet
délnyugati sarkába került.
Minden Amida-templomnak voltak csarnokai más is-
tenek számára és más célokra is. Volt például egy az
ezoterikus isteneknek, és egy olyan, ahol a Lótusz Szút-
rát olvasták.
Egy évszázad leforgása alatt ezen a Kjótótól keletre
eső vidéken több mint húsz templom keletkezett, a csá-
szári alapításúak rendszerint lenyűgöző méretűek és dí-
szítésúekvoltak, A történelem nagy vesztesége, hogy
egyik sem maradt fenn, különösen mivel megtestesítet-
ték a kor építészetiés ikonográfiai változásait, Minden-
és a Fudzsiyara-arisztokrácia I B3
-;,,Ji1
,.'.\/,
(!)\{
i
\)
p"frs},
Csodzsu-gigábó],, !ap6í egyik nemzeti kincséból
198 lRajza
(12. század). Az állaíok valószinúleg politikai vagy vallási
vezetók szati kus ábrázolá§ai.
esetre ha egymás mellé rakjuk az Udzsiban álló Bjódó_
int, a Kjóto prefektúrabeli Dzsóruridzsit és a hiraizumi
Mócu_dzsit, szinte teljes képet kapunk arról, hogyan ad_
tak íöldi formát az elképzelt paradicsomnak.
JORIMICSI ÉsA FÓNIX CSARNoK / Micsinaga
utódja, Jorimicsi örökölte Udzsiban a Bjódó-int, azt a
villát, amelyet visszavonulása vagy halála esetén - ame-
lyik előbb bekövetkezik - templomnak készültek átala-
kítani. Jorimicsi addig használta időközónként, míg
1068-ban, hetvenhét éves korában vissza nem vonult ide
és hat éwel később meg nem halt. Valójában már 1053_
ban templommá alakíttatta. A Főnix Csarnoknak
(Hóó-dó) két főnix, a feltámadás két szimbóluma látha-
tó a tetején, maga az épület pedig megórizte eredeti palo-
tajellegét.
Jorimicsi eltért a bevett szokástól, először ugyanis egy
Hondót (Főcsarnokot) építtetett,amelyet Dainicsinek
szentelt. Egy éWel később ettől délre felállították a Fő-
nix csarnokot, amely szintén keletre nézett, és kőzelebb
került a tóhoz. A csarnok központi magja egy három-
szor két oszlopközű térség,amelyet háromfelől veranda
övez. A mesebeli madár szárnyai mint galériák íolyta-
tódnak mindkét irányban, farka pedig a tó hátsó vége
fölé nyúlik ki. Ezek a galériák eredetileg jó1 kiugrottak,
de 1325-ben tűz pusztított el kórülbelül húsz oszlopközt,
a lolyópartot és a tavat pedig a l7 , század elején átalakí-
tották. Az Udzsi-folyót ma már nem látni a csarnok ve-
randájáról.
E század fordulóján a Főnix Csarnok szánalmas álla-
potban volt, senkit sem érdekelt arendben tartása. Végül
 l?,4| A Heian-korszak és a Fudzsivara-arisztokrácia
nagyobb renoválásokat végeztek rajta, majd 1950 és
1957 kőzőtíszétszedték és a tönkrement részeketújakkal
helyettesítették, Ami jóVátehetetlennek bizonyult: az
arany- és gyöngyházberakásokat lefejtették, a festmé-
nyek, mert elhanyagolták őket, kifakultak,
A hiányok ellenére össze lehet rakni a teljes ikonográ-
fiai képet. A központi Buddha-szobor, a sok kís dom-
bormúves bódhiszattva a falakon, az öt nagy faajtó fest-
ményei, a nagyparaván a Buddha mögött, valamint ma-
ga az architektúra és az idillien megtervezett táj,. ez
együtt adja ki a ratgónak nevezett nagy koncepciót
Amida alászáll, hogy logadja az elhaltak lelkét, amint
azt Esin leirta. A festmények négyoldalt évszak jellegű-
ek, s a kilenc verzióját vagy állapotát ábrázo|ják annak,
Ll
L
§"':,'
§qfr *_ry
S,f q..*
,;
-, l
? r,",
'1
ahogyan Amida a halottak lelkét fogad.ja. A felhőkön
bódhiszattvák ereszkednek lefelé. Az egyik részlet galéri-
ás épűletet ábrázol, olyat, mint a Főnix Csarnok maga,
s a környező táj is hasonló.
A festményeket Takuma Tamenarinak tulajdonítják,
de ezt gyakran kétségbeis vonják. Takuma ,,iskolája"
vezette be a buddhista festészetbe a tájkép-motívumot,
ez azonban je|lemző módon japán stilusú, lankás dom-
bokból, levegős térségekből, szelíden árnyalt színekből
áll össze, vagy:s az eseményt japán kőrnyezetbe ágyaz-
ták, A buddhista üdvözülés és Japán fogalma tehát ösz-
szekapcsolódott .- ezaz, amií aDaínicsi-tanok más téren
már régóta hirdettek.
A kis fafigurák a falakon ötvenketten vannak, és nem
§b,":,j*"?
:r.&. - 4rl.#'
,1\{1?
.§,
,:,i::§sfl
t
 A Heian-korszak
huszonöten, az előírás szerint: a kánonhoz valő ragasz-
kodás tehát későbbi fejlemény. Ezek a mennyei muzsi-
kusok és kísérők kétféleöltözetet viselnek, soknak kezé-
ben látható a zeneszerszáma is.
DZsÓCsÓ MÚVÉSZETE / A Jorimicsi által alkal-
mazott szobrász e művészetág egyik legnagyobb japán
képviselője. Dzsócsó néven ismerjük, tudjuk, hogy sokat
dolgozott Kjótóban a Fudzsivaráknak, de teljes bizo-
nyossággal csak ezt az egyetlen szobrot tulajdoníthatjuk
neki. Ennek az Amidának a befejezése után legalább
mégegy megbizatást kapott 1057-ben bekövetkezett ha_
láláig.
199 l A raígó lagy, selyemre fe§tett triptichonja, Gensinnek
tulajdonitják, aki ilásba foglalta a hivő amidisták számára az
átmenetet e vilá8ból a másikba.
200 / A Bjódó-in aranyozott laszobra Dzsóc§ó alkotá§a, fonto§
állomás ajapán szobrá§zat történetében, Magassága 2,95 m.
és a Fudzsivara-arisztokrdcia I B5
Dzsócsó öt nemzedékkel előbbi császári vérből szár_
mazott, táfsadalmi állása tehát szokatlan volt a szobrá-
szok között. Kjótói műhelyében kellett dolgoznia, s utá-
na felállitania a szobrot Udzsiban. Az ő múhelye találta
ki a kis fakockák szoborrá illesztésének a technikáját, s
Dzsócsó úgy szervezte meg a munkát, hogy minden inas
egy bizonyos munkának a specialistája legyen. Különfé-
lemódszereket alkalmaztak a repedés elkerülésére- üre-
gesbelső, hasítás, ékelés-,de csekély eredménnyel.Ezaz
eljárás új utakat nyitott a buddhista szobrászat előtt, s
mintegy előkészitette a múvészet Kamakura-kori rene-
szánszát.
Ami ennél is fontosabb, Dzsócsó olyan Amida-szob-
rot faragott, amely magába foglalta az alapvető kínai
stíluson végrehajtott legjobb japán módosításokat, ós
kialakította azt az atányrendszert, amely évszázadokig
követendő maradt. Más szóval, elvetette a kínaiak nyo-
masztó nagy méreteit, de azokat a japán modorosságo-
kat is, amelyek a 9. század óta terjedtek. Amida alakja
meglehetősen lapos és lineáris, viszonylag vékony lábai
úgy nyúlnak ki, hogy sálárdan alátámasszák a három-
szögletú alakot. Az áttört mandala és baldachin szintén
fából van, dúsan aranyozva , ezek is az ő műhelyéből
kerültek ki.
A Dzsóruri-dzsi ma különösen fontos az Amida-
templomok közt, egyedül ez maradt ugyanis fenn. Mi
több, az Amida_csarnok, a kert, a sziget és a pagoda
mind megőrizte eredeti Heian-kori jellegét és kölc§önvi
szonyát, mert a templom szerencsére mindig távol esett
a polgárháboruk szinterétól,
Az Amida_csarnokot 1157-ben állították jelenlegi he-
lyére, a pagodát pedig egy olyan kjótói templomból hoz-
ták, amelyet 1l78-ban lebontottak. Az 1348_as temp-
lomtiiz mindegyiket megkimólte.
A nagy középső és a nyolc kisebb Amidát néha Dzsó-
csónak és műhelyének tulajdonítják, de valószínű, hogy
egy évszázaddalkésőbbi alkotások. A fő Buddha éppen
a megbékítéskézm ozdl]laíáI íeszi, a többiek a meditáció
jeleként összefűzik a két kezüket. A pagodában van egy
Jakusi-szobor - talán ez a templom legrégibb szobra -,
ajtaira, oszlopaira, gerendáira, mennyezetére és falaira
pedig a Buddha Nyolc Megjelenését és a tizenhat Arha-
tot, Buddha tanítványait festették.
VIDÉKI STILUSoK / A Fudzsivarák teljesítményé-
nek leirása nem te|jes, ha nem vesszük szemügyre, mit
műveltek rokonaik északon, Nagyon érdekes rokoni
kapcsolatez, a kjótói uralkodókat bosszantotta, az észa-
ki Fudzsivarákat pedig örökös versenyfutásra késztette.
A Fudzsivara család egyik leszakadt o|dalága, amelyet
óui vagy ósui Fudzsivaráknak nevemek az északi körzet
régi neve után, saját külön birodalmat teremtett itt ma-
gának. Főhadiszállásukat a mai Ivate prefektúrában ta_
lálható Hiraizumiban ütötték fel, vagyis Kjóto hatósu-
garán kívül. Erre azután került sor, hogy a he|yi hatal-
masságnak számító Abe család elutasította az adőfrze-
B6 | ,l Hetan-korszak és a Fudzsivara-ar isztokrdc ia

tést, a kormány maga pedig nem tudta e|fojtani a láza-

dást. Amikor a dolognak végérejártak, Fudzsivara Ki
johiráta kjótói udvar elismerte aterület urának. Az Abé_
kat ainuknak tekíntették, s Kijohirának Abe lányvolt az
anyja.
Három nemzedékúk egy egész századot átívelt. Kijo-
hira 1126-ban, fia, Motohira l 157-ben, unokája, Hidehi-
ra pedig l187-ben halt meg. Dédunokája, Jaszuhira
azonban elvesztette a területet Minamoto Joritomo elle-
nében, és saját katonájavégzettvele annak a háborúnak
egyik északi hadjáratában, amelyben a Taira család vég-
leg letűnt, s amely a Heian-kor végétis beharangozta.
Ezek a Fudzsivarák sok templomot építettek, múvésze-
ket hívtak Kjótóból vagy ott rendelték meg festményei-
ket és szobraikat, s egzotikus kegytárgyakkal, értékes
anyagokkal szerelték fel templomaikat,
Kijohira hatalmas, csillogó templomként ópíttette új-
ra a Csúszon-dzsit, mára azonban sajnos csak töredékei
maradtak fenn. Mindenesetre ez az egyetlen nagy temp-
lom, amiből Hiraizumiban valami megmaradt. A hegy
tetejéről, mert itt foglal el egy széles platót, pompás kilá-
tás nyílik a kitárulkozó Kitakami-síkságra és folyóra. Az
1337-es tűzvészben a harangtornyon és egy mauzóleu-
mon kívül minden leégett. Több épületétkésőbb újra
felhúzták. A korai leirások olyan bőségesek és részlete-
sek, hogy a régészek igazolását remélhették. Az ásatások
felfedhették a főcsarnok és a pagoda helyét, a kert kör- 20l / A Kondzsiki-dó, az óui Fudzsivarák családi mauzóleuma
templomukban, a Csúszon-dzsiben (Hiraizumi, Ivate
vonalát és egyéb tudnivalókat is. preíektúra), Az épület egy-egy oldala mindössze 5,5 méteres.
Az óui Fudzsivarák az l!24-ben építettKondzsiki- 202 / A Kondzsiki-dóban rejtélyes módon az össze§ tetem ép§égben
dóban (Aranyszínű Csarnok) temetkeztek. Kisebb, mind- maradt, ltt éppen az l187-ben meghalt unokát, Hidehirát
össze 6 x 6 méteres Amida-csarnok ez, de igen gazdag vizsgálja dr. Hiszasi Szuzuki. Az északi Fudzsivarák
arcvonásai ainu jellegúek.
díszítésű,s annyira fontosnak tartották a megőruését,
203 / A Dzsóruri-dzsi pagodája, 1047-b€n alapitották,
hogy százötven éwel később még egy épületet húztak
fóléje. A látogató csak ezen a kúlső épúletenkeresztül
láthatta a Kondzsiki-dót. Nemrég mindkettőt lebontot-
ták, a Kondzsiki-dót Tokióba szállították renoválásra,
majd Hiraizumiban újra összerakták. A külső épületet
nem messze, egy dombon álliIották fel, a látogatók ma
is bemehetnek megnézni, a Kondzsiki-dót pedig eredeti
helyén egy hatalmas üvegtárlóban helyezték el, egy új
épületen belül, vagyis úgy fest, mint egyjókora kiállítási
tárgy. Ajtői azonban nyitva vannak, s az oltárok, a szob-
rok és a gazdag díszítésalaposan szemügyre vehetők.
A középső oltáron, pontos elrendezésben, Amida
Buddha, két bódhiszattvája, a sarkokon Négy Mennyei
Király és két sorban hat Dzsizó figura látható; az utóbbi
isten a gyermekeket védi, s a Fudzsivarák kózt különö-
sen népszerű volt. A belső felületek díszitésénekjó része
elpusztult. Általában elóször lakkoztak. majd különféle
festékeket, fémdíszeket, berakásokat vittek fe1. Az oszlo-
pok tikszerű keményfából vannak, amelyeket a Csen-
des-óceán déli térségébőlhoztak Japánba, A korlátokat
vékony, szintén külföldi eredetú szantálfa csíkok ékesi
tik. Az oszlopok arany medalionjai a Fény Tizenkét
Buddháját és Amida tizenkét megjelenési formáját ábrá-
zolják, virágmintás gyöngyházberakással, az oszlopok
B8 |,,l Heian-korszak és a Fudzs ivara-arisztokracia

lábát pedig aranyozott bronztáblák díszítik. Az emelvé-
nyek dekorációja vókony, aranyozott bronzlemezek vi-
rágmintás vésettel. A kulcspontokba valamikor drága-
kövek voltak ágyazva. Népszerű motívum a páva az
emelvény alsó vonalának trébelt bronzmezőiben, akár-
csak a karjóbinga, ez az indíai eredetű, emberfejű madár,
amely szépen énekel.
E Fudzsivara fejedelmek maradványai aranyozoít-
lakkozott ládákban az oltárok alá kerültek: Kijohira és
felesége a főoltár, fia és unokája a két mellékoltár alá.
A tetemek jó állapotban őrződtek m eg,habár azt, hogy
a mumifikáció szándékos volt-e vagy sem, nem tudni,
mert semmilyen balzsamoző anyagot nem azonosítot-
tak.
Az oltárokat l699-ben felnyitották, l931-ben pedig
kivették és megvizsgálták a tetemeket. A melléjük teme-
tett tárgyak némelyikéta kiállítási csarnok egyik termé-
ben láthatjuk. A Fudzsivarák furcsa mód rendelkeznek
bizonyos ainu vonásokkal, noha a fejük kissé hosszabb,
mint az ainuké. Ritkán értékel a 158 centimóteres test-
magasságot, s Hidehirának három lyukas foga is volt,
ainu fogakban ez pedig ritkaság.
Mind Motohira, mind Kijohira hozz ájánit akora 12,

J,§
7 ._: i.-:í b:'
században a tágas Mócu-dzsi megépitéséhezHiraizumi
alacsonyabb, sík részén,Hidehira innen nem messze ha-
sonló templomot építtetett, a Murjókó-int. Lehetséges,
,',' .r- ',:.-A :fr
,. ,ű
hogy az összes templomuk tervét a Hósó-dzsiról másol-
ták, amelyet Sirakava császár építtetett Kjótóban.
$,. A Mócu-dzsinak két külön központi csarnoka volt,
.}, meghosszabított galériákkal. Egymás mellett álltak, a
nagyobbik a tóval és a déli kapuval az észak-déli főten-
gely mentén. Itt minden nagyobb szabású volt, mint
Udzsi Bjódó-injében. A helyet ma gondosan rendben
tartják, s már csak azért is érdemes felkeresni, mert egye-
,_.: dül itt látható 12. századi formájában az ilyen galériás-
tavas csarnokok teljes elrendezése legalábbis a Főnix
Csarnok sajnálatosan megcsonkított környe zetéhez ké-
pest,

AcYAG- ES ÜVEGM ŰVESSEG / Ezeknek az épüle-

teknek itt-ott még ma is látható nagyszerű lakkozása
204 / A Kaszuga mógötti hegyi ö§vények több olyan sziklafal mellett igen fejlett művészetet képvisel, nohamásutt e századok-
vezetnek, amelyekbe buddhista ábrázolá§okat véstek. Ezt ból meglehetősen kevés csésze, tál, tálca és egyéb edény-
a csoportot a kaszugajamai Kőbuddhákat 1 l57-hez kötik. féle került elő. Mindenesetre úgy tűnik, a lakk népszerű-
205 A Mócu-dzsi nevú na8y templomot Fudzsivara Kijohira és
sége az udvarban csökkentette a keresletet a finomabb
/
Motohira építtette a 12. század első felében, Ez a kilátás a Déli mívúkerámia iránt, s alkalmasint elfojtotta az üvegfú-
Kapu maradványától nyílik. vás kifejlesztésének talán már meglevő vágyát,

. a;,,,,, 5.
^{-
 A Heian-korszak
A templomokban talált üveg ereklyetartók alighanem
külföldi készítmények.A japánok csak önteni tudták az
üveget erre utalnak a halomsírokból előkerült gyön-
gyök, a Sószó-in és a buddhista szobrok üveganyaga és
egyebek. A sírokban és a Sószó-inben talált poharak va-
lószínűleg irániak, egy-két darab esetleg kínai.
A háromszínű kerámia feltűnése és eltűnése olyannyi-
ra egybeesik az üvegpoharakéval, hogy ez óhatatlanul
hasonló okokat sejtet. Az ólommázat a Nara-korszak-
ban alkalmazták először. A háromszínű kerámia- rend-
szerint zöld, barna és fehér - őse a kínai T'ang_dinasztia
korának hasonló típusa, és Japánban szorosan kötődik
az udvari körökhöz, valamirit az udvari kapcsolatokkal
rendelkező templomokhoz, Másutt igen ritkán kerülnek
elő. Még a Sószó-inben is, ahol többet várnánk, az ebbe
a széles kategóriába íaítozó 57 darabból csak 5 három-
színű; a legtöbb zöld és fehór. Zőld, mázas monokróm
edényeket azonban lelőhelyek tucatjain találtak. Nyil-
vánvalóan ezek lehettek a szegény ember háromszínű
kerámiái.
A Japánban előforduló háromszínú kerámiák kétség-
kívül helyi készítmények,nem úgy, mint a bonyolult
üvegformák. Az üvegtárgyakat akkor hozták be, amikor
a narai udvar örömétlelte az egzotikus újdonságokban.
Hogy a Nara-korszak végénmiért szűnt meg a háromszi
nű kerámia előállítása szinte teljesen, az rejté|y. Lehet,
és a Fudzsivara,arisztokrdcia I B9
hogy a szükséges anyagokat importálni kellett, és a for-
rások elapadtak, de az is lehet, hogy mivel e kerámia oly
szorosan kötődött a császári udvarhoz, a császári hata-
lom csökkenéséve| az iránta tanúsított érdeklődésis
megszűnt.
Míg az asztalt lakkozott ,,edényekkel" terítették meg,
a háztartási és rituális cserépedényeket több nagy köz_
pontban készítették,s innen adták tovább. Amint a sir-
építésabbamaradt, a gomba mód elszaporodott égető-
kemencéket azokra a helyekre koncentrálták, ahol külö-
nösenjó minőségú volt az agyag, s ráálltak az igen prak-
tikus Szue-cserépedények tömegtermelésére.
Kjóto és Nara cserépedényei nagy részéta Szanage-
hegy vidékéről kapta, vagyis a régi Ovari és Mikava tar-
tomány határáról, a mai Nagojától északkeletre levő
környékről. A szanagei edények a Kantóba, sót észa-
kabbra, Taga-dzsóig is eljutottak. Elhagyott szanagei
égetőkemencék tucatjait tárták fel hosszú évek során, és
bebizonyosodott, hogy a hamumázat bevett módon al-
kalmazták palackokra már a 8. század végén,a 1I. szá-
zadban pedig zöld ólommázat vittek fel a Szue-edények-
re. A fazekakra, tálakra, tányérokra karcolt virágmin-
tákjellemzők a 11. és 12. századi termékekre. Több mint
ezer égetőkemence működött a Szanage_hegyen külön-
böző időkben, egészen a 15. századig, amikor a fazeka-
sok jobb helyet keresve odébbálltak.
TOYABBI OLYASMANYOK
,-_?

ASTON, W. G. (lord.), Nihongl (Tokyo, l972). M|K|F., Haniwa (New York, Tokyo, 1974).
BATCHELOR, J., The Ainu o;f Japan (London, 1892). MILLER, R. J., l ncient Japanese Nobility-, The Kabane
BEFIJ,H., Japan: An Anthropological Introduction (.San Ranking System (Berkeley, l974).
Francisco, 1971). MILLER, R, A., The Japanese Language (Chicago,
BENEDICT, R., The Chrysanthemum and the Sword 1967).
(Boston, 1946). MIZUNO, Y,, Otigins of the Japanese People (Tokyo,
BLEED, P., "The Yayoi Culture ofJapan: An Interpre- 1968),
tative Summary", Arctic Anthropology, vol. 9, no. 2, MORRIS, I. I., The l|orld of the Shining Prince: Court
I972. Life in Ancient Japan (New York, 1964).
BOCK, F. G. (ford,), Engi,shiki: Ptocedures of the Engt MURAOKA, C., Studies in Shínto Thought (Tokyo,
Era (Tokyo, 1970). 1964).
BoGNÁR B., Mai japán építészet(Budapest, l983).* MURASZAKI, S., Gendzsi regénye (Budapest, 1963).*
BROWN, D, M., Money Economy in Medieval Japan: NAKAMURA-HAJIME-HORI, I.-NOMA, S., "rapan
A Study in the Use of Coins (New Haven, 1951), and Buddhism (Tokyo, l959).
CHAMBERLAIN, B. H. (ford.), Kojikí (Kobe,1932). ONO, S., Shinto, the Kami Way (Tokyo, 1962).
EGAMI, N., The Beginnings of Japanese Art (Tokyo, OOKA, M., Temples of Nara and Their Art (Tokyo,
l913). l973).
ELISEEFF, V., -rap an (London, 1974). PONSONBY-FANE, R. A. B,, lncient Capitals andPa,
FERENCZY L., "tap án iparművészet (Budapest, 198l). * laces of Japan (Transactions ofthe Japan Society ofLon-
HALL, J. 'V,tl ,, Japan from Prehistory to Modern Times don, vol. 20, 1,923),
(Tokyo, 1971). PONSONBY-FANE, R. A. B., Studies in Shinto and
HALL, J. W.-BEARDSLEY, R. K., Twelve Doors to Shrine (Kyoío, 1953).
(New York, 1965). PONSONBY-FANE, R. A. B., Kyoto: The OId Capital
"/apan
HÁYASHI, R., The Silk Road and the Shoso,in (T okyo, of Japan (Kyoto, 1956).
l97 5). nnrScrr,q,uan, n .K., Early Japanese History (Prince-
HORI,I., Folk Re ligion in Japan: Corltinuity and Change ton, l937).
(Tokyo, l968). sANSoM, G., A History of Japan to 1334 (Stanford,
HORI, I., "Shamanism in Japan",, JapaneseJ Journal of 1958).
Religious Studies, vol. 2, no. 4, l97 5, pp. Z3I-81 . SAUNDERS, E. D., Buddhtsm in Japan (Philadelphia,
ISHiDA, E., Japanese Culture: A Study of Origins and 1964).
Charac ter is tic s (Tokyo, 1 974). SNELLEN, J. B. (lord.), "Shoku Nihongi" (Transac-
ITo, N.-MAEDA, T.-MIYAGAWA, T._YOSHIZA- tions ofthe Asiatic Society of Japan, vol. 11, l934, pp.
W A, CH' Japán művészet (Bldapest, 1980).* 151-239 volr. 14, 193'7 , pp. 209-78).
KAGEYAMA, H., The Arts of Shinto (New York, To- SOPER, A. C., The Evolution of Buddhist Architecture in
kyo, l973). J a p an (P r inceton, 19 42).
KAMSTRA, J. H,, Encounter or Syncretism: The Initial SZENTIRMAI J .,, Japán építészete(Budapest, 1983). *
Growth of Japanese Buddhism (Leiden, 1967), TSUNODA, R.-GOODRICH, L. C., Japan ín the Chi-
KIDDER, J. E., "rap an Before Buddhisn (London, New nese Dynastic Historles (Perkins, 195l).
York,1972). VARLEY, H. P., Japanese Culture: A Short HiStory
(New York, 1973).
KIDDER, J, E,, Early Buddhist "/apan (London, New
York,1972). VISSER, M. W. De, Ancient Buddhism in Japan (Leíden,
KILEY, C. J., 'State and Dynasty in Archaic Yamato". 1935).
Journal of Asian Studies, vol.33, no. 1, 1913, pp.2549, YOUNG, J., The Location of Yamatai: A Case Study in
KITAGAWA, J., Religion in Japanese lllslory (New Japanese Historiography, 720-1945 (Baltimore, I957),
York, l966).
KoBAYASHI, T ., Nara Buddhist Att: Todai,ji (Tokyó,
l97 5).
*Galloping Alongwith the Horseriders:
LEDYARD, G.,
* A magyar kiadás bibliográfiai kiegészítésétjelöli.
Looking for the Founders ofJapan", Journal of Japane,
se Studies,vo|.1, no.2, l975, pp-21,1 54, A szerk.
 A kötetben szerepló felvételeket az alábbi könyvtárak, Tadasi Katada l21
intézmények,múzeumok, személyek készítették,illetve J._E_dvard Kidder, J r. 4,'7, 20, 24, 26, 27, 29, 3 l, 33, 34,
bocsátották rendelkezésre. 36, 37, 42, 43, 45-53, 55, 56, 58, 60, 64, 69,.] 0, 7 2,, ] 9:, 8|,
82, 87, 89, 90, 92, 96, 97, 99, 106, 1 l0, l l 5-1 l 7, l24, l38',
14I, l42, l49, l5l, l59, 160, 162, 164 168, 17I, 174,
Aikavai Régészeti Múzeum: photo Kenisi Ozava 83 17 6-17 8, 1 80, 1 í93, l97, 203)05: T a-
84, t 86, l 88-1 9 1,
Arts Council of Great Britain, London 9 kajaszu Higucsi. Kjótojóvoltából l21.128. L34. l35,136
Bidzsucu Suppan-Sa, Tokió 84, l04,112, 113, ||4, l3't, Jukio Kobajasi; a Kjótói Egyetem Régészeti Tanszéké-
l44. l53. l13.I8l. l87, l99,200,20l nek jóVoltából 80
Bodleian Library, Oxford l l, l3 Tacuo Kobajasi; a Kulturális Ingatlan Bizottság jóvol-
John Brennan, Oxlord 120 tából 38
British Museum, London 118 Suzo Kojama l94
Császári Udvari Gyűjtemény, Japán 13l Lovell Johns, Oxford 2, 14,ZZ,44,61,65,73,l05, 129,
Errol Bryant, London 63, l54, 185 l58,192
Werner Forman Archive, London 5, l43, l52, l79 Maszakacu Morikava 30
Roger Gorringe, Lonó,on 25,32, 123 Jukiko Nakacu 23
Robert Harding Associates, London 6, 86, 88, 91, 94, 98. Iszamu Okamoto 67
l00. l02, l09, l50 Kenisi Ozava 54, 59, 1l9, 126
Heidzsó Kutatóin tézet l55, 156,157 Peabody Museum, Salem 12
A. A. M. van der Heyden, Amsterdam, borító, 93 Picturepoint Ltd., London 3, 10l
Takajaszu Higucsi, Kjóto 16, 17, 19, 125, l40 Nagano Rokumeiszo l74, 196
Michael Holford Library, Loughton l07 Royal Scottish Museum, Edinburgh 15
Ibaragi Prefektúra Képző- és Iparmúvészeti Múzeuma: Spectrum Colour Library, London 1, 85, 95, l03, l98
photo Kenisi ozava l33 Maszao Szuenaga 169, l70, 172
Idodzsiri Régészeti Múzeum 57 Hitosi Szuzuki 18, 39, 40, 202
Japán TérképészetiKözpont, T_okió 8,146,147 ,161,183 Tokiói Nemzeti Múzeum 122; photo Kenisi Ozava l30,
Hirosi Kanaszeki ,Tenri74 azÓszakai Kulturális Ingat- l32
lan Központ jóvoltából 66; a Tenri Szarkókan jóvoltá- Transart, Oxford 28, l45
ből71,7 5,76,,1,1 John Way, London 68, l08, 139, 148,163,182

Hálás vagyok mindazon személyeknek - és az intézmé-
nyeknek, amelyekkel kapcsolatban állnak -, akik időt
áldoztak könyvemre, és illusztrációkkal láttak el, Közé_
jük tartozik Hideja Harunari az Okajamai Egyetemről,
Hirosi Kanaszeki a Tenri Egyetemről, Tacuo Kobajasi
a Kulturális Ingatlan Bizottságtól és Maszakacu Mor!
kava, a torihamai kagylódomb feltárója. Köszönet jár
az |llusztráciőkért és az engedélyért, hogy felhasználhás-
sam őket: Dr. Maszao Szuenagának, dr. Hitosi Szuzuki-
nak, Takajaszu Higucsinak, Tadasi Katadának. Jaszusi
Egaminak, Tadano Jamamotónak. Iszamu Okamotó-
nak és Acusi Ositának.
Azok közül, akik a legnagyobb ré sztvállalták régésze-
ti munkákból az ICU RégészetiKutatóközponlban,
nagy segítséget nyújtott Jukiko Nakacu, Sizuo oda,
Charles Kelly és Suzo Kojama, legfőképpen pedig Mi-
csiko Morii Csiura. aki annyi mindenben segíiett. hogy
felsorolni lehetetIenség. Feleségemnek, attanaO UaroiÍ-
tásáért és a vitákért - köszönet.
Eowann knopp
KlsLExlKoN
rinu: nem japán te§ti jellegzetességekkel biró
nép. Zöme ma Hokkaidón él. Valószinüeg
ősi kaukazoid eredetúek, a korai irodalom
emisiknek vagy ezóknak neveá óket (innen
Hokkaidó régi neve, azEzo vagy lezo).
Alacsonvak. dús szőrzetűek, az arcbőíü
világos. Írott nyelvűk nem volt. animista
hiedelmeik kózel állnak a sintóhoz (§za},uk
akamiía a ka ur, s mive1 elég ho§szan éltek
Honsú szigetén, tóbb helynev€t hagytak
maguk után.
Mostanában rohamosaí asszimilálódnak
a felgyor§ult ipari-gazdasági fejlódés
következtében.
Amida: Amitábha, a Nyugati Paíadic§om,
a Ti§zta Fóld Buddhája. A japán névben két
indiai alak, az Arnitábha (Végtelen Fény) é§
az Amitájusz (végtelen Elet) foglaltatik
benne, Amida eredetileg csupán egyike volt
a számos Buddhának. Japánban a 8.
században emelkedett ki mint a négy
ezoterikus Buddha egyike a Hosszó
pantheonjában, amely ekkol még mindig
ú.ijászületé§t feltételezett Maitleja Tuszita
paradicsomában, A l0. századtó| az
amidizmust intellektuális alapokra helyezték
a Tendai-papok, s Amidát úgy
íépszerúsítettékmint a Tiszta Fóld
Buddháját, amelybe új leikek §zii{ethetnek
újjá, s a hiedelem szektává formálódott.
Asikagri a Minamotókkal rokon család
Asikaga Josüaszutól ( |l2Gl l 5'l)
szárma,,otl, aki íelvelte annak a helynek
a nevét, ahol a család élt (ma Tocsigi
prefektúrában található), A családnak több
ága voll. Asikaga Josimtcu íl358-]408').
a kjótói Kinkaku-dzsi épittetóje l367-tól
l395-ig a Jó8 ri tisztséget tóltötte be.
Politikai éleslátá§áról tanúskodik az új kínai
dinasztiával, a Ming-dinasztiával
(l 366-1ó44) való kapcsolata, nagyla
értékelte és gyűjtötte a kínai kultikus é§
mútárgyakat.
A§zuka: Naía prefektúra kis kölzete
a Jamato-síkság legdélibb szegélyén,itt
laktak a7. száiadi !íalkodók. Aszuka
területén a szogák befolyása dominált.
Szuiko c§á§zárnó 592-es megérkezésétől
A§zuka volt a kormányzás székhelye,
egészen 694-ig, amikoí Dzsitó c§á§zárnő
felépíttette Fuü§ivara palotáját és váro§át.
Ebből csupán Kótoku császár uralkodásának
idöszakát kell leszámitani. aki Nanivába
költözótt, hogy kibocsássa a Taikr-reformot
(646), miután a Szogákkal leszámoltak.
A§zukában sok fontos emlék paloták,
templomok, sírok - lelőhelye található,
köztük a festett Takamacuzuka-sír.
Aszuka-korszak: müvészeltörléneri kor. i, s1.
552-től 646-iE.
be, tomo: kézmúvesek és más munkások
foglalkozás szerinti csoportjai, amelyek az
arisztokláciát §zolgálták kj,. A lomók
korábbi, lazább csoporto§ulá§ok, gyakorlati
okokból veródtek ö§sze. A ö?ket hivatalo§an
s4eí/ezték az 5 . század végén,ta§aik
jobbágy§zinten élt€k, e!ó§en szakosodott
szolgáltatásokat nyújtottak több tefületen,
például a fémmúvességben,a lótenyésztésben
és a cserépedény-készitésben,
Bidacu (538-585): a 30. c§á§zár, 572 és 585
között uralkodott, Kimmei második
gyermeke, apját követte a tlónon. A nem
buddhista Bidacu tanúja volt a Szogák é§
a Mononob€k közt a buddhizrnus iövőjéért
folyó harcnak. A Mimana visszaszerzése
érdekében tartott tárgyalások mindössze egy
Pekcséből 583-ban áthozatott tanácsadó
meggyilkolásához vezettek, 577-ben
templomiparosok és építők érkeztek
Koreából. Bidacut csak 59l-ben temették el,
anyja sinagai sirjában (Taisi-csó, Ószaka
prefektúra).
Bjódúinl templom Udzsiban, villából
alakitlarla át l053-ban Fudzsivara Jorimicsi;
közpoflti lésze a Hóó-dó, a Fónix Csarnok.
Kjóto várostól délkeleLre. az Udzsi-folyó
partján Fudzsivara Micsinaga házat
építtetett magának, ahová visszavonulhatott,
később fiának adta. aki templommá
alakittatta át a t€rületét.
A Főnix Csarnok, amelyet a turi§ták i§ jól
i§mernek, mivel közel van Kjótóhoz,
komplex Amidr-c§arnok, kelet felé néz,
a lótusztóra, Meghosszabbitott galériák és
íyúlványoktartoznak hozzá, az utóbbi hátul
kiterjed a tó ftilé. A la Amida-§zobrot
Dzsócsó, a paravánfestményeket állítólag
Takumr Tamenrd készítette. A tó és
a galériák nagyrészt elvesztették eredeti
formájukat.
Csúai: a t4. császár, Jamato-takeru fia,
Dz§iígú régen§ férje, a 4. század végétté|t.
Semmilyen ösztőkélésre nem volt hajlandó
háboruba szállni szillával. a kumaszói
lázadás állítólagos bujto8atójával. Halála
után felesége, Dz§ingú érintkezésbe lépett
a kamikkal, é§ indulási parancsot kapott.
A japán források szerint teljes győzelmet
aratott az ósszes koleai király fólött, majd
hazatéIt, hogy meg§zülje a következő
császárt, Ódzsint, c§úai holttestét időlegesen
egy §zentélybe helyezték, s egy éwel később
Ószakában temették el.
Csúgoku: kőzépsó tartományok. Honsú
sziget alsó részén: Jamagucsi, Simane,
Hirosima, Tottori és Okajama
prefektúrákból áll, de rendszennt
ideszámítják Hjó8ót is.
Csúszon-rlzsi: a fő Amida-templom, az Ivate
prelektúrabeli Hiraizumiban építtette az óui
FuüsiYrra Kijohiía, l l26-ban szentelték fel.
Az eredeti épületek kózül mára csak a családi
mauzóleumként használt koDdzsiki-dó é§
a szítraíárház matadt íenn, de az 1337-es
túzvé§z után néhány új csamokot is
épitettek; az új kincstárc§arnok
a Fudzsivarák számos értékesszobrát és
e gy éb míitáígy át tat ta|fiazza,
Daigo (885-930): a 60, csá§zár, 897-től 930-ig
Walkodott; Uda első fia. TizenháTom évesen
lépett a trónra, Az olszágot egyre nehezebb
volt i8azgatni a magánbirtokok nóvekedése
é§ a tartományi kormányzók
megbizhatatlan§ága miatt, de Heianban
virágzottak a múvészetek. Kiemelkedó írók
tevékenykedtek ebben a periódu§ban, amely
az Engi-korszakról (901-922) nevezetes.
Daigó császár éPíttette a délkelet-kjótói
Daigo-dz§it, itt is temették el.
Dainic§ii Vairokana, a legfóbb isten, minden
lét megte§tesúlése. A vaiíokana nevet
(a Nap) Japánban fonetikusan Ro§aíára
változtatták, ennek jelentését pedig
Dainic§iként (Nagy Nap. Nagy
Megvilágositó) forditották. o a sibgon
főistene, amely szerint a világegyetemben
minden dolog Dainicsiben testesűl meg,
a világegyetem végtelen számú ülágbó1 áll,
s ezek mindegyikében végtelen számú
Buddha található. A mandalákon Dainicsit
istenek nagy gyülekezetének
középpontjaként ábrázolják.
Dazaifu: a kormány fő katonai támaszpoítja
az észak-kjúsúiFukuokában, a 8. századra
már geometrikusan tervezett alaprajzú város.
A 660-as évek körü kezdték építeni mint
központját annak a védműrendszernek,
amely a hegyekből olt alínazta yolna az
e§etleges kol9ai megszállásnak kitett
siksá8ot, Dazaifu hamarosan déli fővárossá.
az ország második legnagyobb városává
nőtte ki magát. Korm ányzőia 140-beíl
fel]rirzadt, ezat a kőzigazgatási rendszet
megváltoztatták, de hamarosan
visszaállitották.
A városmagot ma értéke§ régészeti
lelőhelyként őízik.
Dókjó (?-770): a Hosszó szekta papja, aki
sótoku csá§zárnő alatt majdnem császár lett.
Dókjó gondozta 76l-ben Kóken volt
császámót, s általános né7et szeíint az ó imái
gyógyították meg. Rávette az ulalkodónőt,
hogy térjen vis§za a tlónra, aki ezt 7ó4-ben
sótoku császárnóként meg is tette. Példátlan
rangokkal halmozta el a papot viszonyuk
ideje alatt, sőt az uszai Hacsiman-§zentély
kemüát is me8kérdeztette 768-ban, nem

nevezhetú-e ki Dókjót csásámak. Dókjó
egy éwel élte túl a csásárnőt, akin€k
haIálakor Tocsigi pref€ktúra egyik
tomplomába vonult vi§§za,
Dzsimmui az első császárként erí egetik, aki
i. e. 660-tól 58s-ig uíalkodott volnai talán
Ninigi-no-mikoto k8Dtl unokája, Dzsimmu
a japán töítenelem elsó balandó uralkodója.
Folytono§ c§atározás közben haladt
Délkelet-Kjúsúróla Beltengeren át
a Kanszait megkedilve Iszébe, majd üssza,
a Nara prefekLúrabeli Kasivarába. ltt palotát
építt€t€tt, é§ i. e. 660-ban kezd€tét v€tt§
a hivatalo§ japán lörténelem. Állitólag
a köz€lben tem€tték el. Ha a Dzsimmu név
egyáltaláE konkrét alakhoz köthető, az
valamelyik Jajol-kori tórzsfő lehet c§ak, aki
az i. §z. l. §zázad körül a Jamato-§íkságra
vezette töflút.
Dzsingú; regens Csúai halála után. kb.
i. sz, 38-tól. Nói sáEán-harcos, aki a koreai
királyok ellen vezette ajapán csapatokal,
s évi sarc fizetésérekényszerilette óket.
Továbbra is régens maTadt, leveít egy
jamatói felkelést, állítólag 69 éYen át e$/ediil
uíalkodott. s §zázévesen halt meg, Fia,
odz§lD követte. A treki tulajdoniton sir
Heidz§ó régi váro§ától kisse eszakra
található-
Dzsitó (646-703): c§á§ámó, a 4l. ulalkodó.
68ó-tól 697-ig ualkodott (ó89-ben lépell
trónra); Teícsi lánya. Temmu felesége: férjét
követte az uralkodásban, Dzsitó csáizárnő
épittette a fudz§varai pa,lotát és az azt
körüvevő váro§t, s 694-ben költözött
ide. Új
kineveáseket léptetett életbe. feifedö- és
ruhaszineket in eIó a kiilönbözó rangokhoz,
s rendelk€zett a2 udvari protokoll felől is.
l l éves uralkodása soráo 3l-szer látogatott
e| Josioóba, ahol Temmuval e8yütt bujkált,
mielőtt Temmu császár lett. l4 éves
unokaih.sejavára lemondon a trónról. Ő az
e|§ó uralkodó. akit hamvasTotlak (7o4_ben).
Féde mellé temették Dél-Aszukában_
Dz§laí| K§itigarbha. az üdvözülés áhalános
jellegú bódhiszattvája, A lelkek
megmentésere bemerészkedett a PokoIba is.
A Heian-korszakban lett kiilönó§€n
népszerú. A templomi szoborcsoportokban
Amidr közeléb€n áll. ő az utazók, terhes nók
és gyermekek védóje. Számos út menü
kőszobor szerzel,esnek óltözve ábrázolia.
Több neve is van. a Tercmté§ Hat
Osztályával áll szoros kapc§olatban.
Dz§ócgí (?-1057): a Heian-korszak
Iegje|entékeDy€bb szobrásza, egy kjólói
míihely vezetóje. Kókó császár (885-888)
távoli l€§zármazottja. Mühelye
megrendeléseket vett fel szobrokra, például
l 023_ban Fudzsivsrr Micsinagától
a Hódr&ódz§i, l048-ban a Kófuku-dzsi
§zámáía, l053-ban p€dig Fudzsivara
Jorimicsitól. a Bjódó-iD Anida Buddbájára.
Múhelye fejle§ztette ki a kockatechnikát,
stílusa másfél évszázadon át kóvetendő
maradt. Magas ra[ggal jutalmazrák
a lemplomszobrászatban kifejtett művészi
mun*ájáért.
Dz$ídó: Tisáa Fóld, szaihó Dzsódo.
Nyugati Tiszta Fóld, Amida Buddha
paíadic§oEa. szigorúan véve általáno§
jellegú koncepció, de Japánban Amidához
kötik, A Tiszta Földre a halál után az
Amidába vet€tt hit, illetv€ az ennek €lérése
éídekébentett ósinte eröfeszitések révén
lehetett bejutni. Itt mindenki a kil€nc §zint
valamelyikére kerüt. attól füg8öen, ho8y az
erénynek milyen fokát érle el a íóldi
világban. A Tiszta Föld régi indiai és kínai
koncepció volt. Japánban a Tendai ésisze
alatt vert gyökeret, s minden társadaimi
szinten azután fogadták el, hogy hitvallását
a nembucü-rítu$a c§ökkentette, Tanformát
Rjógen (9l2-985) do|€ozatában * A Hivök
Kilenc osztáJyálnak Újjászúletése Amida
Paradicsomában - lyert 960-ban. Hónen
l l7s-ben §zektává rend§zeíezte
- ma i§ élő
ágai a Sinsú és a Dzsi.
Dz§ómon: szó szerint zsinórminták, elöször
az őstörténeü c§erépedény€k
z§inórmintázatára, m ajd az egéw korta
alkalmazták. A kor mintegy l0000 éüg
tartott Japánban, az i. e. 3. §zázad körül ért
végel, Jamatroucsi szu8ao öt szakaszra
osztotta. újabba! lettek bozzá egy hatodikat
az eleJére.
dzs!őÁ, dzúbó,i azt az alapegyseget jelöIö
kil'ejezé§ek. amely szerint a vidéki és városi
terúletek földjét kimórték a 7. é§ a 8.
sázadban. A dzsó és a ri észak-déli és
kelel*oyugati irányú egység üdéken; a dzsót
és a óót városon alkalmazták, Heidz§óban
példá:ul a naEy dzsóbó négyzetek minden
oldala I 600 saku, vagyis láb volt, az eredeti
városi tömbrelkek pediE g-szer 8 dzsóból
l,ettek ki. ehhezjárult még valószínü.leg az
ütcák szélessége. vidéken az volt a föél,
hogy egyenletesen elosztott. megadózta tható
löIddarabok jóijenek létre, de a rendszerrel
lépten-nyomon üsszaéltek.
Dz$l ruri-dz§í templom Kjóto pr€fektúrában,
amely mirdmáig megőrizte a Nyugali Tisáa
Föld Paradicsomának eredeti épü;teit és
kerljét, Amikor l047-ben épiteni kezdték,
még Nisi-odava.a-dz§inek hívták. l lso-ben
kerüt a Kófuku_dzsi fennhatósága aIá. Az
Amidr Kilenc Allapota-csamok l lo7-re
datálható. hároúszintes pagodáját egy kjótói
lemplomból hoaák l l78-ban. A kaDcsoÍódó
épúletek legtöbbjét elpusaitotta a li43_as
tíizvé§z. A kilenc Buddháyal bü§zkélkedő
sok csamok köziil. amelyeket a Fudz§ivarák
és az óket utánzó arisztokraták épiRetlek,
egyedü ez maladt f€nn. Akeít őá 12.
századi fomtáját.
EntriD (792-862); Tendai-pap, posztumu§z
nevén Dzsikaku Daisi. 14 óves korában
KislexikonI l43
lépett be a Hiei-hegy koloslorába.4ó évesen
Kínába utazott, ahol kilenc évig tanult é§
utazgatott. érdekes megfi gyeléseket jegyezve
íélnaplójába. amelyek fontos
információkkal szolgáhak a T.angdinasztia
Kinájáról. 854-ben nevezték ki a Tendai
szekta főpapjává.
En-no_Ozunu (kb, 634-705): hegyi aszkéta,
az el§ó jamabu§inak. ezert a Súgendó
megalapítójának tekintik. En-no-Gjódzsa,
En-no_Sókaku és más neveken is ismeretes.
Több évtizedet töItött a Nara Drefektúrabeli
Kacuíagi-hegy eglk barlangiában, 699-ben
Izuba számiizték, de két év műva feloldották
a száműzetését, További úüai §oíán, valahol
Nyugat-JapánbaD halhatott meg.
Enúrku{zsi: a TeDdri szekta főtemploma
a Hiei-hegyen. Kjótótól északkeleré, Ócu
városában, Heidzsó felépülése utáD l(ammu
csá§zár úgy éreáe, a palotának védelemre
van szüksége abból az irányból, amerről
a gonosz szellemek szoktak támadni. ezert
bátoritotta egy templom épitését
a Hiei-begyen. Szaicsó (767 -822| kis
templomot emelt, amelyet
Ic§idzsó-sikan-innek neveztek, késóbb.
szaicsó kiDai útja után azonban hatalmas
méretúre növekedett. s 82J-baB megkapta az
Eorjaku korszaknevet 1782-805). H-árom
altemplomol épitettek hozá, de a militáns
szerzeresek. akik nagy kfuokat okoztal
Kjótóban, maguk idézték feji.ikre
a pusztulást. A templom l57l -ben leérett.
Tojotomi Hidejosi és Tokugava lejasá is
hozzájárult az újraépitéséhez, l976. Dájus 6.
és l5, közötl a templom ól4 éve elóször
álülotta ki azt a kis Jrku§i-szobrot. amelyel
állítólag maga szaic§ó faragott.
ezoteri}u§ szelrták: ütko§ tanok. amelyeket
a beavatatlanok elölt Dem tárnak fel.
A japánul Mikkjóként i§mert fogaloíúörb€
tartoik a TeDdri és a singon, utóbbit Kúl(ii
úgy határozta meg, mint az emb€r
Buddha-állapotra törekvésének legmagasabb
megvalósulá§át. A tóbbi szektávaúzeiben
a mi§ztiku§ tanokat jórészt élószóban
terje§ztették, s a dtusokat palavánok
mögótt, a hívők elől is ehejtv€ végezték.
Fudó: Akala. Dainicsiegyik alakja, az Öt
Nagy_Olditó lstens€g, a Bölcsesseg-kiráIyok
(m᧠foíditások is léteznek.) vezéra
A Go-dai-mjó-ó az ezoterikus
buddhizmussal érk€zerr Japánba, s az öt
ezoteriku§ Buddhának a becstelensépsel
§zemb€ni gyűlöletét személyesiti mei]
Rabszolgának született, holy másoi'on
segítbesseD. A parasztok az esócsiDálással
hoaák kapcsolatba Fudót, a §zrmuríiok
bátor§ágeít fohá§zkodtak hozzá.
o a MozdithatadaD, innen a neve is. sziklán
ábíázolják, a háttérben vakitó vörös
lángokkal. mellette a két gyermek az erói és
az erényt szimbolizálja. Kardja elpusztitja,
kötele lebéklyózza a gono§zt.
|44 | Kislexikon
Fudoki. l, Nihon Soki.
Fuüsivaía: egy család neve, amely a kamikig
vezette vissza eíedetét. Előbb Nakatominak
hívták őket, míg Nakatomi-no-Kamako
(61H69) meg nem kapta a Fudzsivala
nevet, Kamako tevékenyen közremúködött
a Taika-reform megalkotásában, Kótoku,
Szaimei és Tenc§i alatt is szolgált. Halálos
ágyán,jutalmul kapta a c§aládi birtok nevét,
ipv let! Fud/si\ara Kamatari, A hatalmas
Űlád négy ágra oszlott. az és7aki ág aklor
létt politikailag a legbefolyásosabb, amikor
Fudzsivala Josifuszát (804-872) nevezték ki
régensnek unokája, Szeiva császár mellé, aki
9 éve§ korában lépett a trónra.
Fudzsivara-lányokat adtak feleségü1
a császárokhoz, s a család Micsinaga
(966-1027) idejében élte fénykorát, aki
kaínpakuként (Adminisztrátor vagy
Kancellár) három császárt §zolgált, Későbbi
éveiben csa]ádja nagy részével
a Hóüsó-dz§iben lakott. Oui Fudzsivarák:
távoli rokon dinasztia Hiraizumiban (lvate
píefektúra), akik a 12. században igyekeztek
a kjótóiakhoz hasonló fényes emlékeket
építeni.
candz§in (68ó-7ö]): kinai pap. eredeti nevén
Csien-csen, számos hajótöIé§ után, 66 évesen
éIkezett Japánba, 400 felszentelést
bonyolilotr le a Tódai-dzsi udlarán álló
emelvényen, és megépitette a Tósódai-ü§it,
a Ricu szekta első templomát, ezt ajelentős
pktatási intéznényt, amelyben kínai
szerzetesek tanitottak, A templomban
található él€tnagyságú szobrát valószínűlog
a halála kórül készítették.
garal: a szamgharama japán röviditése,
eredetileg az a hely, ahol szezetesek vagy
apácál közóssége lakik és végzi
a szertaItásokat. Japánul s{ídzsaként is
i§meretes. Ké§őbb a templom kerengővel
körülvett központi részét nevezték így,
Gemrnjó (662-722): cs ászárlő, a 43 .
uralkodó, 707 és 715 között uralkodott;
Tenc§i lánya, és fiát, Mommut követte
a lrónon. Héléves uralkodásának eseményei
közé tartozik: az elsó rézpénzek kibocsátása
708,ban, erről nevezték el a koIszakot
vadónak, a főváros átköltóztetés€ Heidz§óba
7lo-ben, szövőinstruktofok küldése
a tartományokba, a l(odzsiki átvétele az
udvarban 712-ben és a tartományok
ttasítása a Fudokik összeállitására,
Gemmjó császárnő pénze
Gempei-háború: háború a Minamoto (Gen)
és aTaíra (Pei) család között (1180 1185),
melynek eredményeként Minamoto Joritomo
(l 147-1 199) a Kamakura-kor (l 185-1 333)
kezdetón hatalomra került, Az első, 118l-es
ve§zteségek után legyőzte Taila Sigehila
hadait, bevonult Kjótóba, megölette
unokatestvérét.Minamoto Josinakát. akinek
uralma alatt a város anarchiába súllyedt,
majd délnyugat-japáni diadalait
a dan-no-urai győzelemmel és a Tairák
elpusztitásával koronázta.
Gendzsi Monogatarii Gendzsi regén e-
A klasszikus udvari lománcot a 1l. század
elején irta Muraszaki udvarhólgy, miközben
a Biva-tó melletti l§ijama-derában időzótt,
Ez a teljedelmes mú rengeteg olyan
információt hordoz a késő l0. §zázadi H€ian
udvari életéről, amelyeket a hivatalos
krónikák nem órökítettek meg,
Muraszaki udvarhölgy,
a Cendzsi regényénck írója
G€nsin (942-10l7): másként Esin szózu, pap,
aki az Enrjaku-dzsiben tanult, s 985-b€n
megirta az Ódzsó jó,úr tkülönléleképpen
forditiák: AZ Udvözülés Alapelemei,
Amitábha Dicséreteinek Gyújteménye,
Megszületés a Tisztaság országában). Ebben
Amida Buddha a Tiszta Fóldön (Dzsódo)
uralkodik. bódhiszattvák és eey 25 tagú
angyali §ereg köIében, akik mind készon
állnak a holtak fogadására. A boldogság
állapota a ,,nembucu egyetlen kapuján"
keresztü érhetó el úg1. hogy imád,ág,zerűen
kell ismételgetni Buddha nevét.
Gensó (679-748): császárnó, a 44. uralkodó,
715 és 724 kózött uralkodott; cemmjó lánya,
Gensó tartotta a trónt addig, mig Sómu el
nem érte a nagykorúságot, támogatta
a múvészeteket és a tudományokat, A Nihon
Sokit 720-ban vette át az udval.
a Jóró-törvényeket 718-ban alkották meg,
ugyanekkor költóztették Heidzsóba az
Aszuka-derát, s a többi templom is
költózött, Leveltek egy déI-kjúsúifelkelést.
Gensó 724-ben visszavonult, hogy
unokaóccse, Sómu trónra léphessen,
Gjógi (670-749): a Hosszó szekta talán
koreai szúletésűpapja, általában Gjógi
Boszacuként (bódhiszattva) emle8etik, ezt
a cimet Sómu császártól kapta.
Jócselekedeteiről és múveltségéről is híres, őt
tekintik a Rióbu-sintó atyjának, amely tan
igen hasznosnak bizonyult az ezoterikus
§zekták elterjeszté§ében, Valójában lehet,
hogy csak nagyobb harmóniát sürgetett a két
vallás közótt, sómu Gjógi közbenjárásával
kéIte az iszei ka ikat, hogy adják
beleegyezésüket a Nagy Buddha öntéSéhez,
Gjó§in (?,750): a Hosszó szekta papja,
a Hórjú-dzsiban lakott, és Fuüsivaía
Fuszaszaki támogatásával 739-ben
me8épitette a Tó-int. Gjósin a Tó-int vagy
Dzsógú-ó-int, a Hórjú-dzsi keieti részét
sótoku herc€g emiékén€k áldozta, s azon
a helyen emelte, ahol valaha a palota á]lt.
Fudzsivala Fuszaszaki nem érte meg
a befejezesét: három fi vérérel l mrndnlájan
a család egy-egy ágának vezetői voltak)
egyútt 737-ben elvitte a himlő.
Hacsiman: hagyományos neren a Háború
Istene, Ódzsin császár istenült alakja, Sok
Hacsiman-szentély található országszeíte,
a legfontosabb az uszai (oita plef€ktúra),
amelyet a 6. században alapitottak. Az
irásjegyet sokáig valószinúl€8 Javatának
ejtetrék, Ódzsin származási helye t Dlsingú
állítólag Koreából hazatérve adott neki
életet) rí|a!yaIázza ezt, aki mindazonáltal
ke\ésbé voll harctas, mInL \ok koraicsászár.
Népszeíűsíteniis csak később kezdték,
leginkább a Minamotók ósztőnzóséIe.
A 8. század óta Daiboszacu Hacsimalrnak,
Nagy Bódhiszattva Hacsimannak nevezett
istenségben máI korán sintó és buddhista
elemek olvadtak össze,
Hadzsi: a Régi Sírok korszakának vöröses
háztartási cserépedényéreés az ezt előállító
bere használl megne!elé§, F7 a l'ajta edóny
nem sokban különbözik a rnegelőző
Jajoi-loTétól. legintább anyagállaga é,
kerekített alja teszi sajátossá. A Nihon Soki
szerint, amikor az első hanivákat készítették,
Nomi-no-Szukune, a híres birkózó lett
a Hadzsi-áe feje, s ekkoliban ez a á? felügyelt
a császári temetkezésekre is,
Hakuhói kolszaknév (650 654), ma inkább
művészettörténeti periódusként használják,
és 645 7l0-re tágitják ki. A Nihon Sokimint
Hakudzsit (fehéI fácán) emliti, valószínűleg
később változtatták Hakuhóra (íehér főnix).
Megfelelőbb volna a Késői Aszuka vagy
Aszuka-Fudzsivara periódusnév, de
a Kinábólelkoriban érke7ó új slilu)ok mialt
egyébként sem jelól §tilisztikaila8 egységes
kort, Kinal elöltié§ kínai befolyasollsá8ú
szakaszokra kellene bontani,
Hamada, Kósza}u (l88| |q]7): a Kjótój
Egyetem régé§ze, az egyetem rektora.
ó§lakában slületeLl. a Tokiói csaszári

Egyetemen végzctt, és ott adott előjapán
múvé§zetből és régészetből. Európai
tanulmáDyútja utáll kidolgozta a kjólói
rcgészeli pr,ogIanrot, nrelynek keretében
ásatásokra és évi jelentések publikálására
került §or. l922-ben nregjeleDt kőnyVe,
a Cúro Kókogaku (A régészetáltalános
elmélete) akkor kiemelkedó teljesitménynek
.zámirott, Nem sokkal a7 eg)eIem rektola!;
löílénl lq]r-e< lille\e,/e\e után me8halt,
hanivaI szó szerint agvaggyűúk, azok az
aglaghengereL. élettelen rárglak, alllt c.
emberfi gurák, amelyeke1 a halomsírok
olda]á.a he]yezlek az i. sz. 5. és 6. században.
A Nihon Sokibai Szuinin császár idejére
vonatkoztatott történet szer,int az élve
eltemetést voltak hivatva he]yettesileni. Akál.
igaz. akár nem, mindcnesetle a 4, száZadban
kezdték késziteni őket a kanszaiban. és
a Régi Sirok korszakárrak végéna fő
bennszülölt nrűvészeti ágat képviselték,Sok
§zép példány lálhJ(o löbbek kö/l a ioliói
Nemzeti Múzeum gyűiteményében.
háromszínű edényck: a 7, és a 8. száZadban
előáliitott japán cserépcdények, japánü1:
.r?l/r?-§r.1i, A kinai háromszinú mázas
edényekről mintázták őket. Az
előá]litástLkhoZ szükségcs alryagok felótt
valószirriilcg az udvat' lelldelkezett,
l elcihelleLen r alo clolo-dtrlá.uk Heidzsóra.
a csás7ári templomokra és, tkán, egy-egy
arisztokrata templomra kol1átozódik.
oiommázat használtak, a Ző]det lézoxiddal.
a sárgál vasoxiddal hozták létrc. A íehérvo]t
a harmadik szin, A hárornszínű edény fitka,
de a monokróm zöld egészen a l2, századig
mcgsZokott,
Háromszínú edény a só§zó-inból
Hat Szekta (a narai buddhizmus Hat
szektája): késóbbi írók kifejezése arra a hat
buddhista szektára, amely hitük szerint a
8. századi \arában működöll, A Dz,ódzsicu
ós a szanron kiveszett. clőbbit nehóz
azonosítani, ha fiiggetlen, elkülönűlt szekta
volt egyáltalán, rrtóbbit egy koreai szerzctcs
honositotta me8 és tanitotta a Hórju_dzsiban,
a Gankó-dzsiban és a Daian,dzsiban:
a Ho.,,,ól l Kindbdn Fa-hsziangt o54-es
visszatéróse után Dósó, majd más papok
vezették be, középutas buddhizmus,
a Gankó-dzsiban, ké§őbb a Hórjú,dzsiban
tanították, központja a Kóluku-dzsi volt;
a Kusát csicú honosította me8 Kínából
hazatérve,658-ban, azóta kihalt; a Kegont
t Kinában H ua-jen t egy Dószen ner ü k inai
pap hozta át 736 körül, a legyelrnet, az anyag
és gondolat egységét hirdette, súlyt vetett
Buddha eredeti prédikációira, közpoütJa
a Tódai-dzsi volt; a Ricut (Vajana Lii,)
a Gandzsin nevú kinai pap hozta be 753-ban,
a szabályokat, tantéteieket és etikát
hangsúlyozta, központja a Tósódai_dzsi voIt.
Heian: a Nyugalom és Béke Fővárosa, Japán
fővárosa 794{ől l869-ig, Az addig a palota
tarto7_ékának számító város ekkor kapta meg
ónrendellczó.r iog;itI a pdlotat neve,,ieL
Hcian-dzsónak, a Nyugalom és tséke
várának, a várost pedig Heian_kjónak, Néha
Kjótónak hivták, ami egyszerűen fővárost
jelent, néha Eszaki Fővárosnak, hogy
megkülönböztessék a7 elózó fóvárostól,
Narától Hos.zabb meglonlolá\ és ler\e7e.
után épitcttók. mint az előzőket, s harmadik
lóVón a neg]5,,öglelü. geomelriLu.a apú
próbálkozások sorában, ideális formát
öltött: 9 r/rJ.i észak déli, 8 kelet nyugati
irányban, 5-ször 4,5 km. Kammu '.j császár 794
vigc felé telepederr lc Helánban; \4eidz§i
császár l869 elején költözött Tokióba.
Meidzsi idcjében a lakosság száma 400000
lchctett.
Heidz§i_lázadás: Iövid polgárháborír
l l59-ben, a Heidzsi-korszakban
(1l59 l l60); Fudzsivara Nobujori
( l l33 ] l59) és Minamoto Josimoto
(1123 1160) harcolt a Tairák ellen és életét
vesztctte, A háborúról a Heidzsi Maüogaíari
.zámol be. \ a,7 esemenl t rekercsrajzoknn is
megöIökitették.
Heidzsó: a Béke Vára, a 8. századi palota
neve § azé a városé is, amely ellátta és
l'önntartotta, a mai Narától nyusatra,
Heid7sól 7l0-1óI kezdödöen a köretkezó
császárok ós csiis7l]rnők has7niiltiik:
Gernmjó, Gensó, Sómu, Kóken, Dz§unnin,
sótoku, |(ónin, valamint Kammu, aki
röviddel 784-ben való tIónla lépte után
elkóltöZtette a fővá.ost. Heid7só
geometrikus né8yszögletes alaprajzú város
roIt. két, l'elvaliva ha.znált e.zaki palotáral,
két de]i piaccal. s ha az eszaknyugati és
északkeleti kitágitott telkeket is
hozzávesszúk, hét nagy és kilenc kisebb vagy
családi templommal. Mivel e templomok
fennmaíadták. a város akkoí is
a zarándoklatok fó célpontja volt, amikor
a lőváros északabbra költözótt
Kislexikon | 145
Számlapálcák a Heidzsóból
Himiko (Pimiko, Himeko stb.): a név
hercegnő t jelent, annak a Jamatainak aZ
uralkodónőjét, amelyet a kínai történészek
a vák l'öldje lJapánJIegnaglobb országakónt
irnak le, A kinaidat;ilá\.,,cr|nt i, .,/, l80
körü1 szcrezte neg a hatalmat é§ 248 körül
halt meg. Sámánnó volt. gyakorlatilag
megközclithetetlen; állandó kapcsolatban ál]t
a kamikkal_ I]osszas küzdclmek után
szerezte meg pozicióját, s halá]a után csak
akkoí következett ismét női sán,án. amikor
a férfi vezető beiklatása kudarcot vallott.
l llnliko aZon női Vallá\Ve7etökel jelkópeli.
akikből Japánnak bóven kijutott,
ugyanakkor Dzsingúval, aki később élt,
nehéZ azonosítani olyasvalakivel már
könnyebb, mint Jamato,himc, Szuinin
császár lánya, az iszei Napi§tennő-szentély
első zll<rija (papnője),
Hódzsó: a Tairáktól származó család.
kamakura vidékénvoltak területeik
s a Kamaku.a-korszakban ók irányitották az
államvezetést. Minamoto Joíitomót
(l l47 1199) követték a hatalomban. noha
formailag nem lettek Jdgl,azok, hanem
régensfélék|siktcn], Kilenc Hódzsó
igazgatta az országot egymás után, míg
Asikaga Takaudzsi (1305-1358) el nem
pus,/lilolla a belülról dmúgy i.,,,elbomló
család mar2dékát
Hódz§ó-dzsi: nagy Amida,temp]om, tiz
evlendó alatt épillelle. l02l-töl keldódóen,
KcletKjótóban FudzsiYara Micsinaga. Nagy
lömbben épilettéL. lóruszróval. újla3ta táj- es
épületelrendezéssel, a Nyugati Tiszta Föld
paradicsomának kánoni leíIása szerint.
A hosszú, keletn€k néző Amida-csarnokot
a k€rengóben helyezték el. Hét Jaku§i-szobor
ült egy kerengőn kivüli, keleten épitett,
nyugatía néZŐ csamokban. A templomot
146 | Kislexikon
l058-ban tűz pusztította cl, valamennyire
újraépít€tték, de a 12, §zázad után solsára
hagyták.
Hógen-háború: róvid polgárháború
1156-ban, a Hógen-kor§zakban (l l56 1159),
konoe császár utódlása Lörül, A háboru
szutoku visszavonuIt császár
Minamolo-hi\ei é5 Toba császár Taira-hivei
kózt folyt; az utóbbiak győztek, és Sirakavát
emelték trónla. Ez az esemény nagyban
megnövelte Taira Kijomori (11l8 l181)
tekintélyét.
Hónen (1133 1212): Tendai-pap, posztumusz
nevén Genkú vagy Enkó Daisi, ő alapította
l l75-ben a Tiszta Föld (Dz§ódo-sú) szektát.
Hónen a hitet, a rendezett életet és a nembucu
ismételgetéséthirdette, s szektáját azokra az
eszmékre épitette, amelyek a késő 4, századi
kinai Csing-t'uban fejlődtek ki. A §zekta
hamar népszerű lett, az ellenséges
Tendai-papság azonban 1206-ban Sikokura
száműzette Hónent. Négy év múlva tért
vissza Kjótóba, s lelépíteitea csion-int,
a szekta mostani főtemplomát, amelynek
ltésóbb számos alárendelrsége alakult
Hórjú-dzsi: annak a temp]omnak az utóda,
amelyot Sótoku herceg építtetett 607-ben
Ikarugában (Nara prefektúIa); valószínúleg
a 1 . század vége fe|é kelotk€zett. Eleinte
Ikaruga-derának és Vakakusa-dcIának
nevezték, úgy tűnik, maga a helceg is ozt
kedvelte, s csak újraépitéseután vette fel
a kínai stílusúHórjú-dzsi nevet, amikor
Temmu ó79-ben minden templomnak ily€n
értelmúutasítást adott.
Hórjú-gakumon-dzsiként em1€8ették. AZ első
lemplom ö6g-ben \a8y 670-ben lcó8cll. s ma.
helyen. igazi japán alaprajzzal épitettékújra,
Számos korai műtáIgyat s alapvető 7, és 8.
századj épitészeti jegyeket is megőf zött.
Hó§ó-dzsi: Amidáüak szent€lt nagy templom,
1 075,ben épittette K9let-Kjótóban Sirakava
császár, Az újonnan kialakuló ,,Tiszta
Föld"-alapraj/ot itt egy négyszöges rárosi
negleden belül alkalma7lák: a Hósó-dzsi
nyitott galéíiái a szútratáíházi8 és a lótusztó
mellelli harangtoron} tg érlek. a KöZepső
szi8eten kilencszint€§ pagoda állt, A tőbbi
épület hátra került, a Jakusi-csamok
északra, egy Amida-c§afuok délnyugatra,
A templomokat a tűzvészek telje§en
elpusztították,
Inari: a rizs kamija, hirnöke a róka.
Inari,szentélyek na8y §zámban találhatók
szerte az olszá8ban, valószínúleg a kora
8, század hosszú aszályai hívták őket életre.
A rizs és az élelem női kamüa
Uga-no-Mitama, de más Inari-szentélyekben
Omijama és Szaruta-hiko. A fő
Inari,szentély Fusimiben, Délkelet-Kjótóban
található, mostani főépületei 1499-Ie
datálhatók. Minden év áprilisában
háIomhete§ ünnepséget taItanak itt,
Ingió: a 19, császár, Nintoku negyedik fia
fivérét, Hanzeit kóvette a trónon az 5, sjzad
közepén, A hagyomány szerint 40 esztendeig
uralkodott, s nevezetes tette, hogy forrásban
levö \izbe máílalla mInden nemes karját.
eldöntendő, hamis vagy valódi igényt
támászlanak-e a cimre, Me&iósollák ugyanis.
hogy a valódi ósökkel lendelkezők nem
fogírak szenvedni a plóbától, Csak azok
je|entkeztek, akik bizonyithattáj(
származásukat. Ingjó sirját az Oszaka
prefektúrabeli Dómjódzsinél azono§itották.
Isibutai: a legnagyobb japán kőfolyosós
kamrasír maradványai DélkeletAszukában,
valószinűleg Szoga,no-Umako (? 62ó)
temetkezőhelye. A gránitkövekból épútt,déti
tájolású folyosót és kamrát teljesen leltáTták.
Két kő szolgál a kamra tetejéül, egyik 5,
másik 4 méter hosszú, A kőépítmény
négyszógű alapon nyugszik, 8 méter széles
árok keríti, ennek partját nagy sziklatömbók
szegélyezik.
li,
Az isz€i szentély
iszei Nagy szentélyek: a legfóbb sintó
szentélyek, a Napistennő,
Amateraszu-ó-mi-kami 1akhelye. Mie
prefektúrában, Udzsi-jamada közelében, egy
őrókzöld erdőségben találhatók, amelyet az
lszuzu"folyó szel át. A Belső Szentély az
oLlhona a Napistennónek körülbelül az i. sz,
4. század, a Kúlső Szentély pedig a Gabona
és az Aratás Istennőjének (Tojoukénak)
ollhona körülbelül a7 5, s/á/ad óta, Egymás
melletti telkejken minden 20 évben újraépítik
őket ugyanabban a buddhizmus elötti
slilusban. A korai századokban a föpapnő
császári he.cegnő volt.
Ivaüsukul lelóhely, l km-re északnyugatra
az ivadzsukui állomástól (Gumma
prefektúra). Itt azonositottak először
egyértelmúen paleolit kori eszközöket
l949-ben. Egy Tadahiro Aizava nevű
kiíutófiú erózió által felszíníe hozott köveket
\ell észre a KanlÓ-lele\én}ben. kiásott még
néhályat, és Tokióba vitte őket azonositas
végett. A lelőhelyet a MeidZsi Egyetem tárta
fel, A Korai Dzsómon Szinlckben kéibaltákat.
kaparóeszkózöket, pa]akövet, késeket
találtak. lnn€n nem messze kelüItek elő
a legkorábbi cserépedények
a Dzsómon-szintekből.
Izánagi és Izanami: 7, generációs istenek,
a N}olc S/igel Országának megleremlöi.
Rendszerint úgy lorditják a nevüket, hogy
a Hívogató Férfi és a Hívogató Nő, de
valószinúbb, hogy mindössze annyit
jelentettekI Izui Féfi, lzui Nő, Parancsot
kaptak e8y ország megteremtéséfe, amelyben
a kamik lakhatnak és uralkodhatnak,
létlehozták hát á §zigeteket s me8teremtették
a természeti jelenségek kamijail. Kagucucsi.
a TúZisten megszülése után Izanami meghalt,
Izanagi megpróbálta visszahozni őt
a Jomi-no-kuniból, az alvilágból. de Lálozni
kén}s/erült, és mo§dás5al li./lilolla meg
magát. ÓJnemzéssel h07la a !ilágra háíom
fontos kami: a Napistennő, fivére,
a földislenseg SZus/ano-o és a Holdistel],
Ezután lzanagi visszavonult,
AZ izumói szentély
izumói Nagy Szentélyl nagy, korai típusú
szentély simane prefektúrában,
okuninusinak, a halászat, a gyógyitás,
a \el}emg)ártas es a házas:ág kamijának
szentelve. Ezen a kórnyéken tudták
a legnehezebben a békétmegteremteni
ajamatóiak. Amikor végre sikerreljártak, az
izumói kami hajlott az egyezkedésre,
s visszavonult a számára épített palotába, az
első izumói szentélybe. Okuninusi
Szuszano-ónak, a Napistennó fivérének
]eszármazottja, Más neveken is ismert.
példá ul omonon u(iként a Jamato-vidéken.
ahol a két ciklust, az izumói fóldi istenségek
és ajamatói é8i istenségek ciklusát
Lombinálták, MindeZ€n knmtl at izumői
szentélyben gyúlnek ós§ze október havában.
Izumói Fudoki: Izumo vidékének
ismeíettáía, 730 körül állították össze.

Jajoi| tokiói helynév, ma arra a kulturáIis
korszakra hasznáIják. amel}nek .orán a rizs
és a fém megjelenik Japánban, kb. az i. e_ 3-
századtól az i. sz.3. századig terjed.
A mezőgazdasági eljárások, a kapcsolódó
mesterségek és szefiaTtások vetették meg
a későbbi Japán társadalmi életíormájának
alapjál, A mukóharai kag}Iódomb a mai
Jajoicsó köüetében állt; ez volt az első
lelőhely, ahol tekintétyes mennyi§é8ű
Jajoi-kori anyagot találtak.
Jakusi: Bhaisadz§jaguru, a gyó8yitás
Buddhája. E homályos eredetű Buddha tragy
ti§zteletnek órvendett l(elet-Ázsiában.
lemplomokat emeltek és suenteltek neki.
A Hosszó és a Tendai szekta egyik
lóistenségeként Amida keleti másának
tekintették: Amida a következő világban
kinál üdvözülé§t, Jakusi pedi8 ebben
a világban megkónnyebbülést, A 13. század
Lltán gyakorlatilag az i§meretlenség
homályába vész. A bal kezében tartott
orvosságos edény vagy tál a fő attdbútuma,
A 8, században már a 7-es számmal hozták
összelüggésbe, de a l2-essel is a 12
fogadalma után, hogy az emberiség
gyógyítója lesz ezeket a napokkal és
hónapokkal azonosították, s a 12Isteni
Tábornokot (Dzsúnisin-só) személyesítették
meg.
jamabusik: a hegyi szellemekkel vallási
praktikák .événérintkező aszkéták.
A hagyományos hegyi vallást §erkentette a
9 . században az ezoteriku§ buddhizmus, és
súgen-dókent váll i§mertlé. A lehér ruhás
aszkéták megmásszák a szent he8y€ket,
rítrrsokat mutatnak be, és természetfeletti
hatalmuk segitsé8évelelűzik a ro§sz
szellemeket. Számos hegy (ezeket Kinbuszen.
Kinposzan, Kimbuszan, Mitaka nevekkel
látják el) szent a Súgen-dóban,
A legfontosabb mai szent hegyek: a Kinbu,,
a Kumano,, a Haku- és a Haguro-hegy
Nara, Vakajama, lsakava és Jama8ata
prefektúrákban.
Jamanoucsi, Szugao (1902 1970): ré8észetet
adott elő a Tokiói Egyetemen;
a Dzsómon-koIj cserépedények specialistája.
A Tokiói Császári Egyetemen tanult,
tanársegéd volt a Tóhokui császári Egyetem
orvosi Fakultásán. 1933-ban Tokióban
megszervezte az Óstőrténeti Tanulmányok
Társaságát, Mint a rövid éietű s?a,?.rl
Kó kog aku (o sLöltéDeti Ré8észet)
szerkesztőj9, 1937-ben kózzétette
a Dzsómon-kol azóta is használt ötös
felosztását, amelyet cserépedény-tipusokra
alapo/oll: szó-ki, Zen-ki, Csú-ki, Kó-kiés
Ban-ki. A második világháború után
a Tokiói Egyetemen adott elő, 59 éves
korában nyugdijba voíult, és a szeidzsó
Egyetem profes§zola lett,
J^matoi a yezető töízsnek, a császári törzsök
forrásának neve; a Kizu-folyótól déhe,
a Josiío,hegységig terjedő síkság, amelyet
mindkét lelől hegyek öveznekj s gyak.an
Nara-medenceként emlegctnek: egy régi
taltomány neve, ma Nara prelektúra.
A Jamato magát Japánt isje|enti, e.ős
nem7eti és hagyományos s,,ellemel idé7,
A Go_Kinai, az Öt Központi TaTtomány
központja volt, itt alakult ki ajapán állam.
kal€ndáriurn: a 6, szá7ad közepén koreai
,,kalandáriumkészitők" éIkeztek Japánba,
s ajapánok két vagy több szisztémát is
kipróbáltak, mielőtt 604_ben bevezették a
60 éves ciLlusolból áIló l I0-szer l2) kínai
holdnaptárt. Ez megha[ározott idókózökben
szükségessé tette e8y 13. hónap beiktatását
is. A napok 12 órara osz|ollak_ A ncngó-
vagy korszakszisztémát 645-ben vezették be.
de rendszeresen csak Temmu ura]kodásától
alkalmazták. A cél itt még neú az volt, hogy
a korok pontosan egybeessenek az egyes
uralkodások időszakával. Ezt a megfelelést
csak Meidzsi császáI Teltdszefe§ítette, l977
például Sova 52, Hirohito császár
uralkodásának 52. esztendeje. Japán
l872-ben tért át az európai Gergely_naptár
használatára. A dátumok át§zámítása igen
bonyolultnak bizonyult, tekintette1 arra.
hogy az új uralkodás mlndig az azúán
következő e§Ztendőben kezdődött, hogy aZ
előző uralkodó meghalt vagy vjsszavonr t.
A dátumokat egy-egy év eltérésselszokták
megadni a külónböző könyvek, de
ejelenséggel szemben célszerú bizonyos fokú
€lnézóst tanúsitani.
Kamalu]a: lcngerpaíti \áros KanagaVa
prefektúrában, ahonnan Minamoto
Joritomo (l l47-1199) ilányitotta $ígunként
az orczágot. Kamakura Joritomo domboktól
és t€ngertől övezett, kónnyen védtlető
szűkebb hazája volt. Gyorsan nőtt,
megkapta a Na8y Buddhát és §Zámos
Zen-templomot. Joritomót a Hódzsók
követték mint ré8ens-§ógunok.
Kamakura-korszak: az l l85,tő1 vagy
l l92,től l333-ig tartó időszak, amikor
Kamakura a katonai központ.
kami: istenségeket, lelsőbb rendú szellemeket
jelöló szó Japánban, Jelentése inkább
,,felsó", ,,le]ül"; nem lendelkezik olyan
konnotációkkal, mint az euíópai istenségek
Vagy istenek, amelyek rendszeíjnt abszolút
tulajdonságokkal bírnak s személye§ jellegük
van, Akadnak olyan kdrrrik, akik elvesztették
halhatatlanságukat, § néha emberek is
megkaphatják a É.mi státust. A /.amiknak
megvan a maguk hieraTchiája, a §zentélyeket
rendszerint meghatáíozott /.arriknak épitik,
de a legtóbb névtelen, Meglehetősen távoli,
visszahúzódó lények, ha éppen nem
csa]ogatják be őket a szentélyekbe
a megleleló rítussal.
Kammu (736 80ó): az 50. uralkodó,78l-től
806-ig uralkodott; Kónin első fia. Kammu,
a Heian-korszak elejének legerőteljesebb
Kislexikon I I47
alakja az or§zág legtöbb problémáját
a heidz§ói pap§ág számlájára iía, s nemcsak
hogy gátak közé szorította tevékenységüket,
hanem 784_ben Nagaokába, tiz éwel később
pedig Heianba kőltöztette a lővárost.
Fegyverkészletek€t halmoztak fel szerte az
olszágban, s az ezók elleni északi
erófeszítéseket siker koíonázta, Annak
ellenére. hog1 immár tá\ olabb került a narai
papságtól, nem enyhítette a rájuk nehezedő
nyomást, viszont támogatta szaicsót
a Hiei-hegyi Tendai-kolo§tor létlehozá§ában,
Igyekezett visszalogni a magánbirtokok
növekedését. rendeleteket bocsátott ki
a családfák tisztázására. s az uralkodóknak
Dzsitóig visszamenőleg posztumusz neveket
adott.
kammu császár
Kannon: Avalokiteszvara, az lrgalom és
Kónyörületesség Istene, Eledetile8 nem volt
neme, Kinában egyre inkább nőneművé vátt,
Japánban már kevésbé- mégis
c Könyörülete5sé8 lslennöjének ne\ezik,
Kannon az Amida-háromság egyik
bódhiszattvája, nyolc alakban és 33
manil]esztációban tisztelik, Legismeltebb
alakjai: mint szendzsú ezerkarú; mint
Dzsúicsimen tizenegy lejú; mint Bató
háromarcú, nyolckarú, hajában egy kis lóval;
mint Njoirin hatkarú, üi é§ e8y gyémántot
tart. A 1 1 karú Kannon igen népszerű volt
a Heian-korszakban, Hivei rendszeresen
zarándokolnak a Kanszai 33
Kannon_templomába.
Kantó: nagy sikság a keleti tengerpafton,
,.a hegyektől keletre". Területe mintegy 5000
négyzetmérlöld, TokJótól minden irányba
lerje,7kedl k. magaba loglalja Csiba. l baíagi.
Szaitama és Tokió prefektúrákat, valamint
Tocsigi és Cumma alföIdjeit.
Kavahala-dera: templom Á§zükában. Egy
palota helyére épült a 660-as években, és
számos új vonást tűkröz. Nem tudni, ki
építtette, mindenesetle ez volt az első olyan
nagy templom Jaúatóban a Taika-reform
után, amelyet északla tájoltak. Valószínűleg
ugyanc§ak a Kavahara-derában állt el§ő
izben egymás mellett egy előudvarban
 148 | Kislexikon
a főcsarnok és a pagoda (az alaprajz számos
változat után a Hórjú-dzsiban lelt végső
formára), s ennek a nyugati lőcsaínokában
alkalmazták előszőr az oszlopköZrendszeIt
(a csarnok a Jakusi,dzsire emlékeztet, tchát
valósziniileg új szerkezeti stilust képvisel).
Keikó: a 12, császár, Szuinin fia, az i. sz. 4,
század elején uralkodott. Hosszú
uralkodásának hét esztendejébe telt, miíe
fieEzabolázta a lázongó Kumaszókat
Délkelet-Kjúsún,Fia, Jamato-takeru
egyike az elsőjapán hő§öknek - vezette
a harcot a Kumaszók ellen, ralaminta korai
ezók ellen északon innen hazafelé menet
halt meg. Keikónak állítólag 80 gyermeke
volt, s a késóbbi, ma8ukat bennszü]öttnek
valló arisztokíata családok hozzá vezetik
vissza eredetüket.
Keitai: a 26, csás/ár. állitólag 5, generácior
1eszáImazottja Ódzsinnak, uralkodásának
hagyomány szerinti időszaka| 507 53|. Elég
pontos keltezésnek tetszik. Burecunak nem
lévénutóda, Keitai került a trónra, aki
lalószinűleg szintiszta koreai §zárma/ék
azok közül a lovas nemesek közül, akik
akko ban telepedtek l€ a Biva,tó mellett,
Apja a születése után nem sokkal meghalt,
anyja pedig hazavitte otthonába, Fukui
prcfektúrába, hogy ott nevelje lel, A korábbi
császárok némelyikévelkapcsolatban
a források csupán a pecsétnek mint hatalmi
zálo8nak az átvételét emlitik, Keitai
azonban, elróként, az üss/es Loroná/ás.
.jelvényt megkapja, s ő az az első tőrtóncti
uralkodó_is, aki császári rendelettel jelöli ki
utódját. Eszak-Kjúsúkormányzóját, Ivait
527.es lá7adásáért megölette, Keitai a7 apja
AnIan. Szenka és Kimmei c.á.zárolnak.
Mindhárom uralkodási időszak szinte
kizárólag bonyolult koreai kapcsolatok
jegyében telt.
Kimmei: a 29. császár,539-tól 57l-ig
rrralkodott, fivére, Szenka után, A Nihon
soki szeíint kimmei ült a trónon_ amikor
Pekcse uralkodója buddhista ajándékot
küldött az udvarnak 552-ben. A koreai
Mimana-kolónia elvesztése 562,ben mintegy
5000 koreai menekúlt család beözönlését
eredményezte, akiknek helyet kellett találni.
I(immei a Fudzsivara-körzet északkeletj
sarkában, Szakuraiban lakott palotájában,
s az A§zuka nyugati oldalán levő nagy
kulcslyuk alakú sírt hivatalosan az övének
taltják.
Kjógoku (59+6ól): c§ászárnő, a 35.
uralkodó, 642 és 644 közótt uralkodott; mint
szaimei a 37. uralkodó 655 és 66l között.
sótoku herceg dédúnokájakéntférjét,
Dzsomeit követte a tlónon. Egy róvid, de
válságos időszak során a palotában
meggyilkolták Szoga-no-Irukát, apját,
Emisit kivégezték,s ez készítette elő az utat
a Taika-reformnak és a c§á§zári hatalom
I koncentrálásának. A császárnő az itabuki
Il
=',
palotában élt A§zukában, visszavonulása
után pedig oszakába (Naniva) költózött.
Kodzsiki: l, Nihon soki.
Kóken (7l6 770): a 46. uralkodó,749 és 758
közőtt uralkodott, majd visszavonult, de hat
évvel később mint Sótoku ismét tíónra lépett.
Sóínu leánya volt, hithű buddhista,
megtiltotta bárminemű éló teremtmény
megölését. o ült a trónon. amikor
a Tódai-dzsi Nagy Buddháiát 752-bcn
felszentelték.
Kongóbu-dzsi: templom a Kója-hegyen,
amelyet Kúkai (774-835) épített8l6-ban
aSingon-hit gyakorlására, A temp]omot
késóbbi lormájában halála után lejezték be,
de az épületek mandaláját ő teNezte: egy
nyngatl tahó-tót, ,,dtága tornyot" két tetővel
a Gyémántvilágnak, s egy nagyobb, keletit
az Anyaméhvilágnak; a szerzetesek lakhelye
a kettő közé esett, a lőcsarnok pedig elöl állt,
AZ eredetj épúletek mind leégtek a sorozatos
tüzekben. Nemrégiben újraépitettéka keletit,
ezt a nagy íahó-tót, amelyet gyakran
pagodának néznek s amelynek Kompon
Daitó, Nagy KöZponti Torony a neve.
Kónin (7l9-78l): a 49, ura]kodó, 770 és 78l
között uralkodott, Tencsi unoká.ja, Sótoku
utóda, Dókjót egy ka[tói templomba
küldték, életben maradt ellenségeit
rehabilitálták, A háború veszteségek kel .járt
északon, nagy volt az infláció, az új
árszabályzó törvényeket nem tartották be,
A rossz vi§zonyokat sokan a varázsló
praktikák továbbélósénck tulajdol1itották,
s az ismeít varázs]ókat száműzték.
A halomsiIokat tilos Volt megbolygatni
temp]omépítés ürügyén, Kónin fia, Kammu
javáIa lemondott, s még abban az évben
mcghalt.
Kótoku (596 654): Karu herceg, a 36,
uralIoJo,645 es 654 között uralkodutl;
Kógioku császárnő fivére. Miután a Szoga
családból Irukát és Emisit mególték, a palota
Nani\ába löltö/dll. és Kótoku. aki ma8a i§
az összeesküvók kózé tartozott, 646,ban
meghirdette a Taika-reformot, amely
a császáIi hatalmat volt hivatott
megerősíteni és kinai büroklata típusú
kormányzatot bevezetni. Kótokut Sinagában
(Taisi-csó, oszaka prefektúra) temették el.
Kúja la03 972): Tenrlai_pap. nonkonformista
c.odatéVó es vándorpIédikálor. Ulaka( é§
hidakat épített, 95I-ben megalapozta hirét
azzal, hogy segített elháIitani a pestist, majd
§zobrokat ké§zített azok lelkének. akiket
elvitr a ragály, Az amidista íogalomkörön
belül magyalázta a nembucut, s híveit azóta
is a Tendai szekta Kúja-iskolájaként
emlegetik. Allitólag ő alapitotta 964-ben
a heiani Szaikó-dzsit,
Kúkai (?74-835): pap, po§ztumusz nevén
Kóbó Daisi, az ezoterikus Singon szekta
alapitója, Kúkaikét évig tanult Kinában,
80ó-ban tért haza. Több évet tőltött
a nyugat-kjótói Dzsingo-dzsiben, majd
8 l 6-ban mega]apitotta a Kója+egyen
a Kon8óbu-dz§it, a Singon vidéki
lőtemplomát. később pectig a kjótói Tó-dzsi,
a.l árosi Srngon-lötemplonl löpapja lett,
Allitólag varázserővel rendelkezett,
ő dolgozta ki az egyik lonetikusjapán írást,
a hiraganát, s számtalan templommal
kapcsolatban emlegetik a nevét. Két
értekezése a Singonról a szektát az összcs
többi fó]é emeli,
Kumano: Kii-félsziget délk€leti körzete,
három népszerű szentély helye. Vakajama
prelektúIa tengerparti vidékére
a szinkIetikus buddhizmus zarándokok
tómegét vonzotta a késői Heian- és a kora
Kamakula,korszakokban. AZ iszei
§zentélyeknél is fontosabbnak tartották
Hongút. Kecumi-no-Miko szentélyét, Singút.
Hajatama no o szentéllét. é: Nac.it. lzanagi
és a hozzá tartozó kamik szentélyét. Ebben
a sorrendben Amidával. valamint
bódhiszattváival. kallnonnal és szeisivel
azonositották őket.
lakk: a rhus ternicilbrala gyantája,
rendszerint pigmentrétegre vi§Zik fel
víZhatlanitás végett, Lakkot már
a Dzsómon-korban használtak, de a nagy
minőségi ugrásra a 7, század végénkerült
sor. amikor szárazlakk buddhista szobrok
készültek. néhány esetben szinte bizonyo§an
Kínából hozott anyagokból, A heiani
arisztokraták leginkább a lakktálat, -csészét
és,tálcát szerették, így e8yr€ tovább fejlődött
ez a ma is élő müvéSzeti ág.
_/__.' ) ,
áflqii 1
ú\m lLffi ,l
%-;o,.l
\§, \,
\} )/
'J . J,/
3 ,,/
Lótu§zviíágos telőcseíép
lótuszl virágzó vizinövély ( nelumbo
nicuíera), a blddhizmus szent növénye.
Ósnemzéset isteni születésként. fehérségét
a tisztaság és az igazság szimbólumaként
óItelmezték, Amida Buddha lótusztó fölött
országol Nyugati Paradicsomában, Kannon
pedig lótuszt tart speciális attribútumaként,
Nyolc szilma a Töívény Kerekére
emlékeztet, s köze van a Nyolcszoros

Ösvényhez is. A lótusztrón, amelyen
a Buddhák ülnek, hatalmuk jelképe.
A Lóíusz-szútfa ( Hokke-kjó) íontos
buddhista §zent szöves, Kannon erényeit és
kóíyödletességét magasztalja,
mandala: szent ábra, rcndszerint festett, de
szent tárgyak, épül§tek és táj mágikus
elrendezését isjelentheti. A Kínából hozott
mandalafestmények vollak aZ inspirálói
a japán példányoknak. amelyeket elóirás
szerint párban kellett egymással szernben
kiakasztani a kancsó_dóban,
a singon_t€mplomok §zeltartási
csarnokában: a Kongó-kai mandala kelült
a nyugati oldalía, a Gyémánt vagy
elpusztithalal lan szellemkör, a TaiZó-kai
a keletire. a7 Aoyaméh vagy anyagi kör.
a nagy ósapa, Dainicsi manifesztációja pedig
körök és négyzetek geometrikus
kompozíciójaként buddhista i§tenségek
alakjaival volt tele,
Mappó: a Törvény Vége. a buddhizmu}
három stádiuma közül az utolsó. A három
stádium: amikol a tantételek, a gyakorlatok,
a megvilágosodás lehető§ége még mind
létezik; amikor a megvilágosodás immár
lehetetlen; amikor a tan még él, de már
ennek is belátható a vége. Mindegyiknek
külőnböző időtartamokat leltételeztek. de
a kora 1l, századi Japánban a Mappó
bekövetkeztét máI l052-re tették.
Meglehetős nyu8talaüsá8ot keltett a jóslat,
igyekeztek megakadáIyozni
a bekövetkezését, s az így lelerő§ödött vallási
buzgalom később tómeges
zarándoklatokban robbant.
Meidzsi (l852 1912): a l22. uralkodó,
l868tól t912-ig uralkodott, l6 évesen lépett
a trónTa. Új alkotmányt vezetett be,
elinditotta Japánt a gyors modernizálás
útján, Japán megnyerte a kinai-japán
háborút t l894 l8q5l. elfoglalla TajVant,
megnyerte az orosz-japán hábonít
íl90+l905), s késóbb annektálta Koreát
(l9l0). A császári hatalom feltámasztása
me8erősitelle a nacionalista szellemet. újra
kiemelt §zelephezjutott a sintó és az
őstisztelet, Meidzsi c§ászámak Tokióban
szentélyt állítottak, Meidz§i-kor§zak: annak
az időszaknak a neve, amelyben uralkodott,
Miroku: Maitleja, a Jövendó Buddhája.
A Tuszita paradicsomban orságol, készen
rá, hogy alászálljon, ha Saka hatalma
elenyészik. Miroku először bódhi§zattvaként
jelent meg Japán ban. de a 1 . század végén
már Buddha. ámbár rögzitelt ikonográfiai
alakja nincs. A 8. században la§§an Ámida
vette át a szeIepköíét, a 11.-ben kissé
elótérbe került megint, azután feledésbe
merült.
Momrnu (683-707): a 42. uralkodó, 697-tól
707-ig uralkodott; T€ncsi unokája. Gemmjó
császárnó fia. Korán halt meg, de uralma
alatt bocsátották ki a Taihó-törvényeket
s küldtek törvénymagyarázókat
a larlományokba: a kors.,aknevet'l aihóía,
Nagy Kincsre változtatták, amikor
cukusiból arany érkezett; a T'an8_Kínába
küldótt követ pozíciója ekkor vált külön|eges
beoszt᧧á. Egy dél-aszukai nagy dombot
tekinten€k Mommu sírjának,
Mononobe: korai harco§család, az istenek
leszármazottai, a buddhizmus bevezetésének
lő ellenzői a 6, században, TöIténetile8
Júrjaku császár idejében jelentek meg,
muradzsi rangbaa. A Mooonobék. Kimmei
alatt a három vezető család egyike, ellenezték
a buddhizmus belogadá§át,
Mononobe-no-Morúa |?-587 ) ómuradzsi
(a muradzsik fónöke) pedig szabályos csatát
vívott a Szogák csapatával. Morija életét
vesztettej a családot a Szogák szolgasorba
kényszerítették,s végül teljesen nyoma
ves7ett
Munro, Neil Gordon ( l863 l942): Japánban
letelepedett angol orvos, ásatásokat végzett,
é§ sokat irt ajapán óstöIténetről.
Edinbur8hben szület€tt, ott yéEzett az
orvosegyetemen. Indiába, majd Japánba
utazott, ahová harmincéves koíában érkezett
meg, s kinevezték ajokohamai Katonai
Kórház vezetőjévé. Saját klinikát is nyitott,
Tanulmányozni kezdte a japán kultúrát,
könyvet irt ajapán pénz§kről, tóbb ásatá§t
vé8zett, s l908-ban meáelenteíte Prehístoric
Japan cimí| nagyszabású kötetét, amelyet
l91l-ben újra kiadtak, Bizonyos
szempontokból évekkel előzte meg korát.
1905-ben már hitte, hogy volt egy Régi
Kőkorszak, s szorgalmazta a kói ásatásokat.
Kónál azonban annyi Dzsímon_kori anyagot
találtak, hogy a feltáIók elfeledkeztek eredeti
szándékukról. s a Régi Kókorszaknak még
fél századot kellett várnia, míg felfedezték.
Munrojapán nőt vett íeleségül, s az ainuk
közt dol8ozott Hokkaidón.
Muródz§ii fontos singon-templom
a Muró-hegyen, Nara prefektúIa keleti
részén,A kö.nyéket máI ré8óta szentnek
tartották a hegyi vallás követói,
a,,Sárkánylyuk"-szentély egy esőcsináló hely
emléke. Lehet, hogy m ár akéső '1. században
kisebb templom épitésébelogtak itt, de
magát a Muló_dzsit, a három fő
Singon_kózpont egyikét Kúkainak
tulajdonitják. Két épúlete,a pagoda és
a fócsarnok az e8yedúli 9. §zázadi épületek
ma Japánban.
Nakatomii koIai hivatáso§ papi család, az
istenek leszármazottai, a buddhizmus
bevezetésének ellenzői a ó. §zázadban. Noha
szövet§egben álltak a Mononobékkal,
másodrendű helyzetük érthetővé te§zi, hogy
fennmaradtak Nakatomi-no-Kacumi (? 587)
halála és a Szogák ellen üvott Sigihegyi
csata Lltán is, Kaclrmi unokája. Nakatomi
Kamatari (614-669) részt vett abban az
Kislexikon I l49
összeesküvé§ben, amely a Taika-reformhoz
vezetett (646), s a Szogák megdöntésével állt
bo§szúí nagyapja haláláért. Tercsi c§ászár
a Fudz§ivara nevet adta Kamatarinak,
s ennek utódja vetette meg a hatalmas.
§zerteágazó Fudz§ivara-dina§Ztia alapját.
Naniva: a mai Ószaka kikötőjének,
palotájának és fóvárosának régi neve.
A környéken éltek a ,,Naniva-dinasztia"
5. századi császárai; Kótoku c§ászár itt
hirdette meg a T;ika-Ieformot (646); Temúu
is és sómu is épittetett itt palotát a 7., ill. a 8.
száLzadban. Azntár', hogy Heian lett
a főváros és a Kinával való kapcsolatok
lanyhultak. Naniva elveszlel le korábbi
jelentő§égét.
Napistennő: Amatelaszu-ó-mi-kami.
a legnagyobb japán istenség,
Mennyei_Fényló Nagy Isten. Ősnemzéssel
sziiletett, egyik be§zámoló szerint apja,
Izanagi szeméből, má§ik §zerint a bal
keáben tartott tükörből,
s Takamagaharából, a Mennyei Fennsikról
küldték le, hogy ulalkodjék és készítse elő
a földet halandó uralkodói eljövetelére.
A Mennyei Fennsíkon lezajló e§emény§or
egyik része a hatalmi harc szu§zano-óval,
s amig a töIténet át nein helyeződik a fö|dre,
Takamimuszubi, egy |egfel§őbb teremtó
szabja meg a dolgok menetét. A Napistennő
korai szimbóluma a lándzsa, ké§őbbi
a túkór.
Négy Mennyei KiráIy: a Lokapálák, japánul:
Sitennó vagy Négy Deva Király
- a buddhista biíodalom védelmezői. sok
templom Buddha-emelvényének négy sarkán
áll ez a négy szobor. Ezeket az indiai, népi
eredetú, erejükről híIes i§teneket ajapánok
átalakitották és szolgálatba állitották: az
észak Bisamonját lándzsával és sztúpával;
a dél Zócsóját karddal és buítkóval; a kelet
Dzsigokuját kardda1, drágakővel és,
ritkábban, zeneszerszámmal; a nyugat
Kómokuját pedig szlúpával, hurokkal és
néha lándzsával, Az attribútumok nem
mindi8 következetesek és ritkán eredetiek.
neínbllcrli a Namü Amida Bucu összeyont
alakja, amit néha úgy fordítanak, ho8y:
Dicsőség Arnida Buddhának. Má8ikus erejü
kántálásként indult, s csak később fonódott
ós§ze az Amida Buddha-hittel,
A Kúja-nembucu Kújának az a tana, mely
szerint minél őszintébben ismételgeti valaki
a szót, annál nagyobb boldog§ágra te§z szert,
következésképp annál bizto§abb, hogy
Amida Tiszta Földjéú §zülelik újía.A táncos
nembucu (odori nembucu) íjabb dlnenziót
képvi§elt, s egyre inkább eltávolodott a2
amidista fflozófiától,
nevek, c§í§zári é§ §zemély-: a császári család
tagiai §zemélynéwel, uralkodócsaládi
címme1 rendelkeztek, s mint uralkodók
megkapták annak a palotának a nevét i§,
 I50 | Kislexikon
ahol éltek. Ez utóbbi nagyon zűrzavarossá
vált, amikor mindnyájan egy h€lyütt laktak.
Dzsimmut például úgy hívták, hogy:
Kamu-jamato-iha rehiko. plusz au islencim.
no"mikoto. A Takamacuzuka-sííban lohet,
hogy Takecsi herceg nyugszik. Kimmei
császár volt az, aki a siki-simai
palotában élt. Kammu császár posztumusz
nevel adott minden uralkodónak. s ez végre
olyan fogódzó, amibe ma is
kapaszkodhatunk. Hironuhiméből így lett
Dzsitó császáTnő, Miclőtt a maíapság
túlságo)an is na8}ralátoan íordilolt lprr?ó
(császár) érvónybe lépett, a jamato törzs
vezerét rikiminek 1nag} lörzslö) hiVlák. ami
egy lokkal mindenLinel töljebbjelölle kl
a helyét. Na8yon sok tiszteletbeli név
s ezeknek nagyon sok burko lt jel§ntése
léle/iL, A családnevek g}akran foglalkozá*
vagy helynevek,voltak, ezekhez járult
biltokTaggal a személynév. A biltokragot idő
jártával ogyle kevésbéhasználták. Például:
Szoga-no-Umako, de Fudzsivara Micsinaga,
Nihon Solti, Koüsiki, Fudokil régi krónikák
és ismerettárak (Japán krónikák,
Feljegyzések régi dolgokról, Feljegyzések
tájakról és szokásokról). A történeti
szemléletet ajapánok a kinaiaktól tanulták
eI. A Kotlzsiki egy idős udvarhölgy
emiékezetéből szűletett, rövid mitológiából
és családfákból ál1, A Nihon Soki vagy
Niio,?gi jóval telje§ebb, egészen Dzsitó
császárnő uralkodásának végéig(696-ig)
tárgyalja az eseményeket. Mindkettő korábbi
irott folrásokon, a Teikill és a Kjúdzsin
alapult. Négy másik követte (időben 888-ig)
óket, , ez a Hat Régi Krónika lá!t a Lorar
Japán hivalalo5an elfogcdoll lörténelé\é,
A Fuíloki'713 ntánkezdett megielenni, de
csak részei maradtak fenn. szcrenoséle az
eglik fennmaradt rév az vumoi íudoki
- IZumo ugyanis kivül esett a hivatalos
kIónikák jamatói mitoszciklusán.
Nintokui a l6. császáI, Ódzsin negyedik fia,
azi. sz. 5. százaó e|elétől a kózepéig
uralkodott. Sokáig trónon maíadt, ebben az
időben szúletctt számos.
a nóVérlyteImesztésről ós a viszonzatlan
szerolemlól szóló vers, Nagylelkúen
lemondotL a paIotaról mrndaddig. amig
a mezŐgazdaságot magasabb szintre nem
iejlesztik. Nagy csatornát ástak, utakat
építettek, hivatalo§ magtárakat állitottak fel,
A feljegyzés szerint ura]kodásának 67.
éVébenkezdte épittetni a sirját. s csak
20 évvel késóbb halt meg, O\é a legnagyobb
halom.ií (hoss./a 486 m). o§/aka város deIi
részén,szakaiban.
Ódzsin: a 15. császáí, csúai és Dzsingú
negyedik fia, kb, i, sz. 400tó1 ulalkodott,
A ,,Naniva-dinasztia" első császára, növelte
a megmúvelt föld területét, fejlesztette az
úthálózatot. az öntözőlendszert és
a sótermelést. valrónőket hozatott kinából,
il
sz9lvezetbe tömólítette a halászokat és
a hegygondnokokat. Két lovat kapott
a kolcai királytól, lovászuk, Acsiki a kirrai
klasszikusokat tanitotta. Felesége
a Beltenger vidékéről, Kibiból szálmazott, és
ódzsin felosztotta kibit utódai kózótt.
A második legna8yobb japán sirban
temették el (hossza 430 m), oszaka
preioktúra Habikino városában,
Ómivai Szentély: a tisztelet tárgya
tulaidonLéppen a Mira,heg1. ennek láhánál
áJl az Ómilai SzentéJy, A heg}et tartják
a legrégibb japán ,,szentélynek", Tökéletes
kúp alakú hegy ez Szakuraitól északra
s a Jamanobe-no,micsitől, a Heidzsóba
ve7-ető régi úttól ketetle, A hegyen különle8es
sziklák találhatók, s a szentély
okuninusinak, vagy ahogy itt hívják,
Ómononusjnak van szentelve. Elól két folyó
találkozik, szent háromszöget képezve. Az
ebben a háromszögben élö ö§./e. c\alád
a szentély szolgálatáIa kötelezte magát, Ma
több okból zarándokolnak ido, elsősorban
a gyermektelen asszonyok.
Ómori: hely Tokió és Jokohama között,
a kagylódombok tették híressé,amelyeket
Fdward \4orse larl fel I87q-ben, Ma a/ egés7
teíülel e8yellen hataIma. város, Kél ösveny
haLad át omorin. a Morse munkáiának
állított emlékmúmcllctt, A Morse álta1 talált
késöi Dlsómon-1,ori anyagot ma a fokiói
Egyetemcn őIzik.
raígok és címek számtalan §zúletett,
s a gyakori változtatások homályos
visZonyrendszeIt ölökitettek tovább,
A buddhizmus előtti időkben a császári
családdal Iokon udvali alisztokratákat
orr?lknak ncvezték j megkózelitően azonos
rang, császári rokonságnél'kiil, a muradzsi.
volt több helyi langú tórzsfő, ilyen például
a kuni-no-mij acuko - Tcmmu császár 684-ben
ellÖrÖlle ezekcl d rangoLat. é§ beve/eIle
a kaóaneként ismert nyolc rang-rendszeru
ezek tőbbé-kevésbé örökletes címek, később
még változtattak lajtuk. A íyolc íangon
bclül különböző lokozatok lóteztek.
a rnegfelelő ruhákkal és színekkel.
ricu-íjó, polgári és büntetőtönények: tőbb
olyan tölvény neve, amelyek az clfogadott
táIsadalmi viselkedést írják eló, valamint
a búntetésmódozatokat azok részére,akik
áthágják óket, AZ elsőt_akkoí adták ki.
jmikor T€nc§i c\;Var omi tartománvban
élt, innen az Ómi-törvénytár név. Ezi
hatáIytalanitották a Taihó,törvények
701 -ből s később a Jóró-törvények
(mindkettő korszaknév), amelyeket 718-ban
állitottak össze, de 757-ig nem alkalmaztak.
Ricsú: a 17. császár, Nintoku fia, az i. sz, 5.
század közepén uralkodott. Ricsú négy
adminisztrátort nevezett ki, egy Hegurit, egy
Szogát, €gy Mononobét és egy Cuburát, €zek
lehettek a leghatalmasabb klánok f€jei, o az
első császár, akivel kapcsolatban följegyzik,
hogy lovagolt. Egy nagy, 360 méte. hosszu
sirban temették el. nem me§§ze Ninlokütó],
Rjóbu-Sintól KétarcúSintó, az a nézet, amely
szerinl a buJdhi5ta e. a sinló i(tenek közös
tőről fakadnak s azonosíthatók egymással.
A Honcsi-szuidzsakunak (Eredeti
helyvándorlás) is nevezett sintó kamik az
elképzelés szerint a buddhizmus szülőlóldjén
keletkeztek, s vándollásuk során megálltak
Japánban. Ezt a filozófiát rendszerint
Gjóginak (670 749) tulajdonitják, de
valójában aZ ezoterikus tanok hatása alatt
alakuIt ki-
Rjónin (1071 1132): Tendai-pap, posztumusz
nevén Só-ó Daisi, a Júzú-n€mbucu szekta
alapítója. Ki§ebb templomot épitett
a Hiei-hegy oldalán, s napjában 60000-szer
elismételte a Namu-Amida-Bucut (n€mbucu).
A gyakorlat meggyökeresedett, és Rjóniú
l l24,ben a/ ós/akai S/L]miio5Iban lelepí(elle
a Dai-nembucu-dzsit, amely a szekta
központi temploma lett.
Saka: Gautama, Szakjamuni Buddha, az
eredeti Büddha. aki azi. e- 6. században éIt.
Az északkelet-indiai szakja törzs egyik
vezetőjének fia volt. Sziddaltha heícegként
elhagyta palotáját, magányos, aszkéta
életmódot választott, s elmélkedés közben
érle a me8\ tlá8osodás innen a Buddha név:
a McgVll.igo,ul(, Hal;laig vag} nirvanájáig
(apánul nelrar) prédikált, sok tanitványt
szerzett, közülük a Tíz Nagy Tanitvány
a lcgismertebb. Saka fontos Buddhája volt
a loíaijapán buddhi/musnak. de a Nara, és
a Heian-korban elvcsztette jelentősé8ét,
saku: hozzávetőleg a lábnak megfelclő
mértékegység,Koleából került át Japánba.
sirok kimérésénélalkalmazták,
a templomépité§eknélazonbal az
észak-koreai k om ac]zsatrhoz folyamodtak,
ami valamivel kevesebb, mint 1,2 angol láb
(36 cm). Ez azután fokozatosan megrövidült,
c7őszőr a Karatlzsakuía (T'a g saku), majd
a N aradzsakurd; ína közelebb áIl a
l l hüvelykhez (28 cm). Fontosabb
többszőrósei a következők voltak: l0 s4&ll
: l dzso (nem ugyanaz a Clz sa, ínint
a dzsóriban vagy a dzsóbóban); 6 sdru
= 1 i?n (területméIósr€ használatos, e8y
cúóval egyenlő); 60,ten : 1, csó.
sámánizrnus: médiumon keresztül vógz€tt
vallási tevékenység, a közösségjóléte vagy
lennmaradá§a érdekében, A/ iIyen egyén
természctlölötti hatalmát a csoport aTra
használta, hogy vallási ek§ztázis révén
érintkezzéka kamikkal és tolmácsolja
akaratukat. A korai,,önmegtartóztatók"
sámánok voltak, akáícsak az első szentélyek
icsitli, sámánnői; amint azonban papok
/tarrasi) kerültek a szentélyekbe,
a sámánizmus átalakult a szentólyek szakmai
jellegú igazgatásává. A korai japán
krónikákban kiemelkedő helyet elfoglaló
nők közül sokan sámánok voltak.

singorti ezoteíiku§ szekta neve, amelyet
Kúkai (77,1-835) alapított Kínából
visszatérvén, 806-ban, Jelentése lgaz Szó
(szan§zkritul: Mantra). A singon tant kus
ágazata a buddhizmusnak, több szúlrát
használ, köztük a Mahávairokana Szútrát,
amely Dainicsi leirását taítalmazza.
A singon §úlyt vetett a ritusokra, a mágikus
gyakorlatokra, a tanok szóban való
terjesztésére és az összes művészetek
alkalTnazásáIa. Indiai eredetíj, ádáz
istenségekben nem látott hiányt. Kúkai
szerény meditációs hajlékot emeit magának
8l6-ban a távoli Kója-hegyen, ebból alakult
ki a Kongóbu-dzsi, 823 után pedig a kjótói
Tó-dzsit nagy Singon-központtá alakította.
§intói Kami-no-micsi, az Istenek Útja, kínai
szóhasználatban és japán ejtésben.
Bennszülött animista vallás, amely fel§őbb
rendú §zellgmeket, kamikat lát a természet
minden megnyilvánulásában, § e §zell€mektől
vár kegye§ jutalmat, amit purifikációval,
szentélyekben hagyott ajándékokkal,
ritusokban és ünnepélyekben való
részvétellel vól kiérdemelni. Gyökelei
roppant ősiek, hagyományos formáját
azonban csak aztán öltötte fel, hogy
a rizstermesztés Japánban is meghono§odott,
Rítusai korábbi sámánikus gyakorlatokka1
keveredtek.
Sirakava (1053-1129): a 72. uralkodó,
l072-től l086-ig uralkodott, apját,
Go-szandz§ót követte a tlónon tizéves
korában. Apja pétdájára, aki fia trónra lépte
után egy e§ztendóvel meghalt, Sirakava
íokozta a fóld c§ászári ellenőrzésót és
§zi8orúan megkövetelte a tulajdonjog
bizonyitá§át. Harminchárom óves korában
kilencesztendós fia javáía lemondoll. de
olyan iíányítótestületet szeívezett, amely
további negyvenhárom évi uralkodást tett
lehetóvé számára. Ez yo|t az inszei,
a ,,kolostori uralom" vagy ,,kolostori
kormány" rendszerének kezdete, noha íem
minden visszavonult császár vonult egyúttal
kolostorba, Templomépilói kedvlelésél úgy
elégitette ki, hogy áruba bocsátotta
a tartományi kolmányzói hivatalokat, elóbb
szabott időre, majd életre szólóaú. Amint
e hivatalok óIökletessé váltak, me8kezdődött
a leudalizmus korszaka.
§{íen: uradalmak, magánbirtokok, amelyek
a Heian_korban alakultak ki, s hozzájárultak
a feudáls retrdszer meg§zületéséhez.
A sóez-szisztéma létrejöttét a következő
tényezők segítették elő: a földparcellázás
fölótti ellenőrzés elveszté§e, §zemélyes
használatra való átengedése, ha a földet
megánvállalkozásból tették telmővé,
valamint az adómentesség lormájában
jelentkező jutalmak. A kormány végül
hivatalos birtoklevelek kiadá§ával ismelte el
az uradalmakhoz való jogot.
A magánbirtokok a l l. században állítólag
már az orszá8 lelét tették ki.
sómu (699 756): a 45. ulalkodó,124 és749
kózött uralkodott, nagynénje, Gensó után;
Mommu fia. Sómu a 8, század domináns
császáregyénisége, A buddhizmus
elterjeszté§e érdekében r€ndeletben kötelezett
minden tartományt templomok építésére
(74l). s mivel lemplom!e/elóknek ud\ari
hivatalnokokat jelölt ki, a buddhizmus
államvallássá vált, A belüszályok több helyi
lázongást eredményeztek, köztük a dazaiftri
felkelést; a helyzet javítása érdekében
bevezették a kózhivatalnokok kinevezés
előtti,,káderezését". sómu építtette
a Tódai-dzsit a nagy Buddhával, példátlan
magángyűjteményle tett szert, majd lánya,
Kóken javára lemondotl, Felesége. Komjo
volt az első császámé_ aki a tr'udz§ivera
családból származott.
sószó-in: a név eleinte egy kolostori
íaktárépületet jelöIt, ma azol7ba, afia
a faépitményreronatkoziL. amelyben Sómu
császár magángyújteményétőrák, amióta
fele§ég9 756-ban átadta az államnak.
A sószó-in a Tódai{zsi lőépiileteitől északra
ál1. Három egybekötótt, megemelt épúlet,
mindhárom keletre néz, és két padlója meg
egy bejáíata van az al§ó sánten.
Lakkozott szerszám a sószó-inből
sótoku (7lG70): a 48- uralkodó, 764-től
770-ig uralkodott, a Dókjó nevú pap
ösztönzéséIe másodszor is trónla lépett.
Dókió ápolta a beteg sótokut, s amikor
a császárnő kegyekkel halmozta el a papot,
Emino-Osikacu (a volt Fudzsivara
Nakamaro) elégedetlenségébensereget
gyűjtótt, de az útközetet elvesztette, és
Kislexíkon| 151
megölték. Dzsunnint lemondatták,
hamarosan meg is halt. sótoku foglalta el
i§mét a trónt, § a dönté§t, hogy Dókjó
császár legyen-e, az uszai Hacsiman-szentély
kamijára hagyta, aki azonban elutasította
a kérést,Az aszályok miatt íossz volt
a termé§, a parasáokat árpa- és
búzaterm€§ztésr€ buzdították. sótoku
hivatalában halt meg,
Sótoku herceg (572 622)| 593-tól622-j,E
Szuiko császárnő régen§e, Jómei második fia,
trólröíökös. sótoku Aszukábaír §zületett, ott
is élt egy darabig, majd 604 körül Ikarugába
kóltözött, ahol elózőleg palotát épittetett.
Rendkívúli értelmi képességű, nagy
diplomáciai ügye§§égű férfiú volt, a vallásos
japán személyiségek sorában legelsólé teszi.
hogy energikusan terjesztette a buddhizmust,
koleai papokkal vette köíül magát,
lefordította a szútlákat, templomokat
építtetett. Az el§ő buddhi§ta szentnek
tekintik. Nagy kultusz alakult ki körülötte
a Kamákura-korban, s a Hórjú-ü§i mely
egyben a herceg halála után adományozott
neve ma a Sótoku szekta kózpontja.
Feleségével együtt egyhavi bete8ség után halt
meg, s anyjával egyetemben sinagánál
temették el őket (Taisi-csó, oszaka
prefektúra).
Szaga (785-842): az 52. uralkodó, 809-tő1
823-ig uíalkodott; Kamrnu második fia,
Fivérét,Heidzsót kóv€tte a trónon, aki
Narába vonult üssza. TúlélteHeidzsó
puccskísérletét,aki N aíába akaíta
visszakóltöztetni a főváIo§t, § azzal eIősitette
meg pozicióját, hogy kiilönleges tanácsot
( Kuróclo-tlokoro) hozott létre a közigazgatás
irányítására, és megalapította a e§ászáíi
Iendőrséget ( Kebiisi) a főyárosban
lapas7lalhaló lörvénytelenségek leküdésére,
Szaicsó (767 822r: pap. po)zlumu)z n€vén
Dengió Dai§i, az ezotetikus Tendai szekta
alapítója, 802{ó1 805-ig Kínában tanult,
majd korábbi templomát a Hiei-hegyen
a Tendai szekta központjává alakította
Kammu császár tánogatá§ával. Ebben
a később Enrjaku,dzsiként ismert
templomban neveltek számos papot, akik
kózül többen saját szektát alapítottak
később.
Szaimei (594.-66l): császánő, a 37.
ufalkodó, 655-től 66l-ig uíalkodott, frvére,
Nótoku halála utáí lépett trónra. Aszukában
lakott, bizonyos relormokat nem sikerült
bevezetüie, más refo.moknak ellene szegült,
HiTe érkezett, hogy Kina megtímadta
a koreai királyságokat. Kjú§úíament, hogy
irányítsa ajapán expediciós hadat, de o8 éves
korában meghalt.
szamulájok| eredetilegi őrök. Hivatá§os
katonák. Mint c§atlósok igen jelentős
harcos_osztályt képvi§eltek a feudális
korban, s híresek voltak nemzedékról
|52| Kislexikon
nemzedékre óIókitett kemóny kiképzésükről
csakú8y, mint tántorithatatlan hűségükről.
Szanage: alac5ony. dombos terület Mino és
ovari régi tartományok között, Nagojától
északkeletre, ahol nagy mennyiségú
cserépedény keíült elő. Az i. sz. 5. századtól
kezdvo égetőkemencék §zázaiban állitották
itL elö a/ edén)eket. különösen a Nara- és
a Heian,korban, amikol az udvalt és
a körnlezó vidéket látták el. s a termelé,
egészen a 15. száZadig folytatódott. Az
edények rendszerint világosszúrkék,
Iunkciorlális alakúak, a mázasak mindenütl
monokróm zöldek vagy hamumázasak
, utóbbi hatás égetésköZben alakult ki,
Szeimu: a 13. császár, Keikó fia, az i. sz. 4.
kö/ött urallodoll,
>zázad eleje és közepe
A Nihon soki úgyjellemzi korát, hogy ekkor
vonták meg a taltományok és körzetek
határát, és sorolták rangokba
kormányzóikat,
Szogai íégóta Japánban éló család,
támogatta a buddhizmust,
miniszterelnököket adott több uralkodónak
a 6. és a 7. században. Szo8a-no-Iname
(?-570) 552-ben vette át a buddhi§ta
keBytárgyakat; szoga-no-Umako (? 626)
miniszterkéit szolgált Bidacu, Jómei, szusun
és Szuiko alatt, 587-ben legyőzték
a Mononobékat, biztositva a buddhizmus
m€gállíthatatlan fejlődését. Umako épittette
az Á§zuka-derát. Fia, Szoga-no-Emisi
Dzsomei és Kógjoku alatt szolgált, s fiával,
Irukával együtt annak az összeesküvésnek
lett áldozata, amely lehetővé tette
a Taika-reformot (646), A Szogák
hatalmának kulcsa Aszuka birtoklása és az
ország adórendszere lólötti rendelkeZésúk
volt.
sztúp& meg§zentelt halom, amely Buddha
jelenlétére utal. Japán\r1| szotoba, a fonetjkai
hasonlóság célzatából. A sztúpák alapvetően
ereklyetartók, a miniatúItő1
a monumentálisig több formájuk lehetséges,
Speciális nevekkel birnak, ezek egyike
a pagoda.
szudzsin: a l0. csá§ZáI, talán i. sz, 258-ban
vagy 31S,ban halt meg, Valószínűleg az első
jamato uralkodó, a Régi Sirok korszakának
elején, a Koü§iki ugyanis a,,Mimaki, az
ország elsó uralkodója" kitételt alkalmazza
íá. A Tenlitől délre levó sírja a legrégibb
kulcslyuk alakú sir a császársirok közül.
Fogadta az elsó mimaíai követséget, hajókat
épittetett, nép§zámlálást tartott, adókat
szabott meg, szállitásra és rizstelmesztésle
kitágíttatta a c§atornákat és tavakat, és
szentélyt épittetett Kaszunuiban
a Nspístennőnek,
Szue: a Régi Sirok korszakának szürk€
szeltartási c§erépedényeire, valamint az
e/eket elóállitó bere alkalma,/ott megneve./és,
Ez a magas hőfokon égetett, na8y Szakmal
hozzáéItés§el készitett cserépedénylajta
koreai eledetú, hasonló a szillai cdényekhez.
Az ország számos pontján állította elő
a szuecukuri-óe, elsősorban rituális
használatra, síIba helyezé§re, a buddhista
időkben a7onban há7ilag !etleL igénybe,
Szugavara Micsizane (845-903): Daigo
császár alatt Jobboldali Minisztel,
a Fuü§ivarák intíikája következtében
Kjúsúra s7ámúzlék. Bizony talan eredet ú
családból származott, amelyből tudósok,
történészek, kinai klasszikusok olvasói
kerüllek ki, Egyre leljebb haladt a politikai
létrán, a Fudzsivalák azonban összeesküdtek
ellene, s azzal vádolták, hogy a császári
trónra páIyázik. 901-ben vonult
számúzetésbe. Húsz éwel késóbb
Iehabilitálták s tiszteletéle lelépitették
a kitanói szentélyt, ahol a Kalligráfia
Isteneként honol, megszólitá§a T€ndzsin
vagy Temmangú.
Szuiko (554,628): császárnő, a 33. uralkodó,
592_tól 628-ig uralkodott; Kimmei harmadik
lánya Szoga-anyától, Szusun testvére.
Féltestvéréhez. Bidrcuhoz ment nőül
576-ban. hogy csás/árné legy€n. A [ol rá§oI
szépnek és kecsesnek irjak le, o Volt Japán
első császárnője, s példájára gyakran
hivatkoztak a 8. században. Főminisztere
Szoga,no-Umako, de unokaöccsét,sótoku
herc€get nevezte ki ré8ensn€k, és támogatta
a brrddhizmus buzgó tedesztésében.
Palotákat épittetett Aszukában. Fia sirjában
temették el Sinagánál (Taisi-csó, oszaka
prefektúra).
)_)
szuiko császárnő
Szuinin: a l l, császár. Szudzsin harmadik fia,
az 1. sz. 3 . század vége felé uralkodott.
A Napi§íennő szentélyét {a mostani Belsó
Szentélyt) Iszébe költöztette, de legi§mertebb
arról a töIténetíől, amely a hanivákat
értelmezi. A Nara prefektúrabeli
Amagacu-dzsinál van eltemetve egy nagy
kulcs]yuk alakú sirban, valamivel délíe
a Szaidai-dzsitől.
Szumjio§i: e8y korai §7enlél) neve és hel}e
Dé0-Oszakában. ame|yet négy kaminak
szenteltek; négy kis épüIetből áll, szoros
kerités veszi körül őket. A tenge{árók
védőszentélye, mivel Szuminoe (a vidék régi
nere) larzrjai állitólag :egítségérevoltak
Dz§ingúital horeai expediciójában. Korai
története homályos, de talán Nintoku
császár vitette át arra a helyre, ahol ma áll.
Az épúletek tetőcsúc§elemei ma már
dekoratívak és buddhi§ta templomszín€kíe
vannak festve, de az épületforma a megemelt
raktárházé, vagyis prehistorikus tipusú_
A szuíiijosi-szentély
Szusun (520 592)| a 32, császár, 587-tól
592-i8 uralkodott; Kimmei tizenkettedik fia,
Jómei fivére, Oregkorában, a Szogák
bábjaként került trónra, uralkodása alatt
a Szo8ák teljességgel kizárták a hatalomból
a Mononobékat, Mononobe-no-Moriját
pedig megölték. Szakképzett koíeai
kézmúvesek588-ban kezdték építeni
a Hókó-dzsit (Aszuka-dera). Eleinte
a szogák támogatták szusünt, amikor
azonban függetlenségi törokvéseit
tapasztalták, meggyilkolták.
szútra: buddhista szent irat,japánul kjd.
Ajapánok löbbnlire a7 indiai szúlrál kinai
lorditásait olVasták, amelyeket szakadatlanul
másoltak é§ terjesztettek. A szútrahalmokba
tartáIyokban szútrákat és más tárgyakat
temettek, hogy az iratok fennmaradását
biztositsák. Az eljárásí ínáía 6. századi
Kínában ismerték, Japánba a
9, században került át. A Rjóbu-Sintó-hit
idején még jobban elterjedt, legfőként
a Mappótól való félelem miatt.
Taika-reform: a kormányzati r€ndsz€r
átalakítá§a, amit a 645-ös palotaforradalom,
Szoga meggyilkolása és Kótoku császár
nanivai beiktatása segitett eló. Magukat
a reformíendeleteket 646-ban bocsátották ki.
A Taika (Nagy változás) az első használt
korszaknév. A régi rangokat eltőrölték,
népszámlálást taítottak. A reform lényege

a fóld c§ászári tulajdonba vétele,
a be-rcndszel m€8szüatetése é§ a §íIépíté§
megtiltá§a a legrnagasabb íangúak
kivételévelmindenkinek. A reform ló célja
a császáT köré épített, kinai tipusú
kormányzati rendszeí megalapozása.
Taira (Heike, Heisi): nagy család neve a 11.
és a 12. században. Ősiik Takamocsi herceg,
Kammu császár fia, aki 889-ben kapta meg
e nevel. A csa]ád a csúcsra Taira Kijomori
(1l l8 l181) idejébenjutott, aki Go-Sirakava
volt császárt támo8atta és megnyerte
a Heiü§i-háborút (1159). Kijomori
mérhetetlen arroganci ája azolban olyal
széles körú ellenségessé8etváltott ki, ho8y
több §zövet§ége§e elleíe fordult, Ideiglene§
győzelmek után éppen akkor halt meg,
amikor fordult a kocka. A Minamoto
klánnak az ország minden részéből
ö§szehivott tagiai csatlakoztak Joritomóhoz,
és egy sor kisebb délnyugat-japáni győztes
csata után a dan-no-urai nagy ten8eri
csatában Josicunéval az éliikön döntó
8yózelmet arattak l 185-ben.
Takamacuzuka-§ír: kis sir Dél-Aszukában
(Nara preíektúra), vakolt falain és
mennyezetén kb. i_ §z.'l00-ból származő
fe§tményekkel. Régi térképeken Mommu
csá§ZáI sírjakéntjelölték, de már legalább
egy évszázada másként jelölik. l972-ben
tárták fel, amikor egy közeli utatjavítottak,
Kiderült, hog1/ fali és mennyezeti
festményeket Iejt, amelyek férfiakból és
nőkből álló csoportokat, i§tenségeket és
konstellációkat ábíázolnak. Ez az első és
egyetlen §ir Japánban, amely korabeli stílu§ú
festményeket tatalmaz.
Takuma Tamenari; meglehetősen homályos
óletű múvész a |l. század közepél, néha az
udzsi Főnix Csarnok festőjeként emlegetik.
Neve összekapcsolód ott a Jamaío-éval,
a festészet Japánban kialakuló fajtájával,
s az ö ..iskolája" honosította meg a lájképi
elemet a buddhista ábrázolá§okon. Egy
másik hagyomány egy Hirotaka nevú
fe§tőnek tulajdonitja a Fónix Csarnok
kilencfokozatú Amida-paradicsomát.
T'ang-dinasztia: expa nzí,l és v ir ágzó
korszaka a kínai történelemnek 618 és 906
között, Élénkkiilkereskedelem,
misszionárius és egyéb tevékenységjellemzi,
amely elősegítette a T'ang-kultúra és
műtárgyai eltede§áé§ét az egész térségben.
A buddhizmus a 7. és a 8. században érte el
népszeIú§égecsúcsát, a 9.-ben azonban
elnyomták, részben a konluciánus
gondolkodástól való nély fllozófrai
kúlönbözősége miatt. A japánok szivesen
fo8adták a sok látogatót, é§ sokat
kölc§önöztek a T'ang_kori Kina művészeti
§tílusaitól,
Temmu (622 686): a 40. császár, 673-tól
686-ig uralkodott; Dzsomei harmadik fia,
Tencsi fivére, A Dzsinsin-no-Rannak
nevezett röüd hábolúban vereséget
szenvedett Tenc§i fla, aki a csásári cimre
pályázott annak ellenér€, hogy Temmut
jelölte ki tlónörökösnek a fivére. 680-ban
a fővárosnak állítólag 24 temploma volt.
A mélységesen vallásos Temmu ki§zabta
a tartományhatárokat, elrendelte
a szútraolvasást, megtiltotta a marhák,
lovak, kutyák, majmok és háziszárnyasok
hú§ának evését. Rendeletei között szerepel
még a nyolc rang új szíszLéfiája (684), az
öltózetek §zabályozá§a és az udvari
ceremóniák rendszerezése. Aszukában,
a kijonigaharai palotában élt-
Tencsi (626-67l ): a 38 . császáí,662-íől
67l-ig uralkodott, 668_ban lépett a trónra
anyja után; Dzsomei és Kógioku csá§zámő
má§odik fia. Mint Naka-no-Óe herceg
kulcsfigurája volt annak az összeeskúvésnek,
amely me8döntötte a szogákat és
a Taik._refolmhoz Vez€tett. A japánok
kénytel€nek voltak teljesen kivonulni
Koreából, de rcméltékés tervezték
a vi§§zatéIést, ezért délen állandóan
erődítettek. Tenc§i 666-ban küldöttsé8et
menesztett Kínába a diplomáciai
kapc§olatok felvételének előké§zítésére.
A rátermett vezetőnek i§mert Tencsi
bocsátotta ki az Ómi-rjót, amelyet később
a Taihó-törvények érvénytelenítettek.
Tendai: egy szekta neve, ame]yet Szaic§ó
(767 822) honosított meg Kínából való
805-ö§ vi§§zatér駧 után; ezoteíiku§ ágazat.
A Tendait Kinában, a 6. században
alapította csi-i, a hozzá tartozó templomok
a T'ien-t'ai-hegységben épültek. Fő szent
iÍata a Lótusz szúífa( Hokkekjó ) voh, de
értékesnek tartotta a többit is; minden
szútrát lelhasználtak a §zekta
kibontakoztatásához, s nagylészt ez az
eklekticizmu§ a magyarázata, miéIt a Tendai
volt az a bó forrás. amelyböl késöbb annyi
egyéb szekta keletkezett. Fő i§tensége
Dainicsi, de kül§ő, nem mi§ztikus Buddhákat
(Jaku§i, Amida) is tisztelt. Központja
a Hiei-hegyi Enrjaku-dzsi volt.
tetócs€repek: ma8a§ hőfokon égetett, szürke
kerámia tetők lefedésére.I(ét változata:
élesen ivelt formájú cserepek, ezek
kölcsönzik a tetónek a bordázott hatást, és
hosszú ivcserepek, ezek keíülnek közéjük. Az
ivcselepek fogiák föl a lecsuígó vizet és
irányítják a tetó szélére.Külön e célra
dekoíált kör alakú cserép záda le a §ort
a tetó végénél,s gyakran a mellé kerüló
ívcserepet is díszítik. Ezek jól hasznosíthatók
az épület keltezésére. A cserepeket deszkákra
rakják. Ha a tető nem túlságo§an meredek,
a puszta §úlyuk me8taltja őket, egyóbként
lyukakat fúrnak rajtuk és dlóttal kótözik
oda, Ajól felrakott lelócserepek 200 é\ig is
kitalthatnak, ámbár az ilyen tetők átlag
élettartama keve§ebb, mint száz év. Már
a legelsö templomokat c§ereppel fedték le,
Kislexikon I I53
a palotákat azonban mégegy évszázadon át
nem, csak akkor, amikor a lőváros
Fudzsivarába költö7ótt.
Tetőc§erepek a Hórjú-dz§in
Tódai-dzsi: hatalmas templom, amelyet Sómu
császár építtetett Heidz§ó keleti szélén:
'l45-belr fo9tak hozzá. és 752_ben szentelték
fel, A Kegon s7ekla központjaként eleve
a par excellence japán mestelmunkának
§zánták. A Daibucu-denbe, a Nagy
Buddha-csarnokba nagy blonz Rosana
Buddhát állitottak. Pagodapáros és egy
hatalmas kapu §zolgáltatott bejárást
a templom te!ületére, A zarándoklások
korában a Narai Hét Nagy Templom
legelsőjének számított. Az l l80-as
polgárháboíúban leégett, egy Csógen nevü
pap újraepítette,l567-ben i§mét leégett,
i§mét újraépítették, mindegyik esetben egyre
szerényebb méretúre.
Tóhoku: északkelet, Honsú sziget északj
része, Aomori, Akita és Ivate pTef9ktúra, de
általában ideszámítják Mijagit és Jamagatát-
Tokugava: annak a c§aládnak a neve,
amelynek 15 $igunja l603-tól
a Meidzsi-Iestaurációig, l8ó8-ig irányította
az oíszágkormányzását. A család a 9.
századi Szeiva császár egyik fiához vezeti
vissza §ZáImazását, Tokugava Iejaszuval
(l542-16| 6) az élen a Tokugavák
a szekigaharai csatában, l600-ban legyőzték
Tojotomi Hidejo (l593-1615) §oregét. Az
első és a harmadik sógunt Nikkóban,
a többit Tokióban temették el. Tokugava
Micukuni kormányzó (1628 1700), Mito
(Ibaragi prefektúra) ura, Tokugava Iejaszu
unokája nagy helyi népszelúségletett szelt
a központi kormányzattal szemben
tanúsított engedetlenségével. Birtoka
jövedelmének egyharmadát arra kóltötte,
hogyjele§ tudó§okkal megírassa Japán 240
kötetes történelmét, a Dai-nihon-sit. siíokat
is feltárt, ő Volt az első ember, aki nem
zsákmányszerós céljából, hanem
kivánc§iságból tette ezt. Tokugava:
korszaknév, 1603 1868,
l54| Kislexikon
Tori: a úyerge§ be tagja, bronzszobrász 605
és 623 közótt. Tori nagyapja Kínából
vándorolt be, és buddhista ereklyéket hozott
magávall apja papifogadalínat lell Jómei
idejében; nagynénje az el§ó japán apáca.
Szuiko császámó 605-ben megbízta Torit,
hogy öntsön egy dz§óloku-szobíot, yaEyis 16
lábnyi (ért§d: maga§) Buddhát az
A§zuka-deía számára. Munkáját ranggal és
földbirtokkal jutalmazta. Újabb §zobTot
rendeltek tőle, amikor Sótoku herc€g 622-ben
megbetegedett. Ez a Hórjúizsi
Saka-háromsága, amely a herceg halála után,
tizenhárom hónap alatt ké§ziilt el. A hos§zú
felirat végénigy adja meg a nevét: ,,Siba no
Kuracukuri no obito Tori Bussi". Eszerint
siba volt a c§aládneve, a kuracukuri
a nyerges óá jelentette, Tori a személynevét,
a Bu§§i pedig a mestercímet jelólte, amelyet
a buddhi§ta templom érdekében tett múvé§zi
eíőfeszité§eiért kapott elismerésü,
Tós{íd9idz§i! a Ricu szekta fótemploma,
Glndz§in és hívei építettékHeidz§ó nyugati
oldalán, 759.től.
A kínából éfkezó oandz§in fel§zent€lé§e
után fiildet kapott a város nyugati oldalán,
északla a Jaku§i-dzsitől - amely úgy tet§zik,
meg is kisérelt elleúállni a terúletéíeva]ó
betolakodá§nak , é§ a kííai§zerzetesek
hozzáláttak a templomépíté§hez.
A főcsarnok és az aula eredeti, akárcsak a 8.
és 9. száaadi szobrok jó része.
udzsi: a legszelesebb rokoDságcsoporl. min!
peldául a Szogrik, a Fudzsivrrák vagy
a Tokugavák. Legfőbb személyiségétsokáig
udz si- no - k amkélt tísztelték, i§tenüket pedig
u.lzsi-gamikéí|t.
 ,r,
NEY_ ES TARGYMUTATO
ainuk 9, l8, 34, 119 l. még ezók Jurifusza l2l Jakusidzsi 78,93,95, 100 l02, 105, l28, 133
Akita-dz§ó 120 Kamatari 98 Jamasiro_no-Oe herceg 83
Amida l3, 78, l24,126, 129, |3ul35 Kijohira 136, l38 Iaínatai 43-45
Aszuka l3,46,72,80,93, tll, 113 l15, 118 Micsikane 121 Jamato-korszak 12.44
Aszlka-deía "I3,77,7 8, 83, 101. l12, 117 Micsinaga 121 Jamato-takeru 99
Micsitaka 121 Jaszuhira l36
Bjódó-in 132, 133, 135, l38 Nakamaro 96 Jómei császáI 72_ 82
bronzfegyvelek 46-48, 51 Tadahira 121 Jorimicsi 133. l35
haran8ok 14,51,52 Tanecugu 96 Jóró_törvények 98
túkrók 20, 49, 53, 57, 96 Fukúkendzsaku Kannon 106 Josimi Hjakekecu 58
buddhizmus 5, 1o 13, 63"t2,73"l5,82,94, Futami-ga-ura 63 ]óslás 72,73
95. 102. l25. l2,7. I30. ),32 Jukino-dera 96
buddhista szobrok, ábr'zolások 67, 72, 7'l, Gandzsin l01 Jumedono Kannon 97
80_82,92, l04, ll1, l25, 126, 133, l34, Gankó-dzsi 96, 101, 102, l28 Júrjaku császár 14, 47, 65
136, 139 Gemmjó császárnő l3, l00, 109
Gendzsi regénye 121 Kacuragi család 98
Cugumói Ember 32 Genkú l31 kagylódomb 14, lG20, 24, 2G29, 32, 33, 52
cserépedények, agyagedények, kelámiák 10, Gensin, pap 130, l35 Kamakura 13, 44, 82, I0'7 , 12l, 122
12, |4,16,23,24,2G30, 38 40, 49, 54, G€nsó császárnő 95, 109 Kammu császár 1 l, |3, 80, 96, l05, l20, 121,
I07,139 Gjógi, pap l02 l23. í24, |2,7, I30
Hadzsi l20 Gjósin, pap 104 Kandzsó-csarnok 125
Jajoi 48 Go-Szandzsó császár l21 kanenokumai temető 48. 49
Kacuszaka 28, 36 Gowland, William l9 Kantó 9,'I7 20,23,25,29, 53, l22, l39
Kajama 26 cúfuku-dz§i l01 kasimai szentély l30
Középső Dzsómon-koí 29, 35, 42 Kasivara 46
obora 31 Hamada. Kószaku 20 Kaszuga 59, 119, l30, 138
otamadai 36 haniyák 14, 11, 45, 54, 51, 59, 60, 84, 86, 90 kaszugajamai Kőbuddhák l38
szue 19. 59. 60. 84. 89. l20. l39 házak 19, 26, 28, 29 , 35, 38, 49 , 54, 55, 57 katori szentély l30
Csion-in l3l l. még velemházak Kavahara-dela 93, 99, 10l
Csúai császár 54, 55, 57 Heian l1, 13, 72, 80, 98, 99, l05, i 19, l22, Ke8on szekta l01
csúszon-dz§i 125. 136 123, l28, 1351. még Kió1o Keikó császár 57, 99
Heidzsi háboru l22 Keitai császáI 57, 58
Daian-dzsi 83, 100-102, l28 Heidzsó l3, 72, 80, 83, 93, 95, 96, 99_102, Kijohira l38
Daigo császár 14 l04, 106, l07, l09, 119 l. még Nara Kijomoli 122
Daikandai-dz§i 83, l00, l01 Heidzsó császár l05 Kimmei császár 58,72, 83, l11 1t4
Dazaifu 93, 108 Higasi-Nara 52 Kinki 44, 47, 52, 53
dióíéIék26, 2,1 Hikosiró, Macumoto 19 Kjóto 1 1, 13, 15, 66, 70, 96, 122, 124, 12,7,
disz,ek21.4l Himiko 44, 45 130, l33, l39l. még Heian
Dókjó, pap 96, l30 Hódzsó-dzsi l33 Kjúsú9,4341,49,5I, 58, 88, 93, 99, l09,
Dzsimu c§á§záI 17,20, l13 Hógen-háború 122 l30
Dzsingú császárnő 44, 45, 55, 66, 72 Hokkaidó 9, 18, 19, 30, 33, 34 Kobajasi, Jukio 53
Dzsitó császárnő 13, 95, 97, 99. l09. 111 Hokki-dzsi 94 Kóbó Daisi |24,126, l21,129 l. még Kúkai
Dz§ócsó l35 Hókó-dzsí''/3,'77 Kodaí koí 9. 13
Dz§ódó szekta l30, 131 Hónen Sónin l. Genkú Kodzsiki 12,58,99,130
Dzsomei 83 Hóó-dó l. Fónix C§amok Kófuku-dzsi l02, l0'l, l11 , 120, 122, l2'l,
Dzsómon-kor 12, 19,20,23 27 ,32, 47 , 52, Hórin_dzsi 94 l28. 131
61,86 Hórjí-dzsl,75,16,18,80, 82, 93, 94, 96, 10l, Kógioku császámó 83, 93, l l8
Dzsóruri-dzsi l30, l33, l35, i36 l04, lo1, l28, l29 Kóken császámő l4, 59, 96
Dzsunnin császár 96, 119 Hósó_dzsi l24, l33, 138 Kóko-nícsi-roku í5
Hosszó szekta l01, 102, 109, l l8 Kómjó császárnő 98, 105
emisik 34 l. még ezók Kondzsiki_dó 136
Ennin l25. l32 Icsilo, Javata 19 Kongóbu-dzsi 125
Enrjaku_dzsi ó8, l20, l25, 132 Ikaruga-dera 80, 82, 93 Kónin császár 96. 105
ezók 14,15,120l. még ainuk, €misik ikarugai palota 80, 83 Korea 5, 9, 13, 23, 4A8, 51 53, 55, 57, 58,
Isibutai_sir 77, 115 59, 73, 84, 108
fémek 9, 47, 51 1, még bronz, vas Isida, Moszaku 94 Kótuku császárnó 82, 93
földleloszt᧠99-10l, l23 Isijama_dera l0 kőkörök 29_3 1
földmúvelés 12, 27, 53, 60 Istenek KoIa 15, 46, 99 kóvek 15,4l, l12
Főnix Csamok l32 l34, 138 Isze 46,47,68, l29 Majom l14
Fudzsii Teikan 15 Itazuke 48 Teknőc 1 14
Fudzsivara 13, 'l2, 77 , 83, 9 5, 99 ivasimizui Hacsiman_szentély l 30 Vénusz 32
Fudzsivara család 13, 83, 95, 98, l00, l02, lznmo 44,46, 58 Kúkai, pap 13, I23, 125, 126, 128
I07 , 120, I2I , I27 , 130, ) 35, 136 1. még Kóbó Daisi
Docsó l31 Jajoi-kor 5, 12,43,4u9, 5I, 52, 58, 59,61,86 Kumano 128, 129
156| Név- és tárgymutató

Kumpei, Gamo 15 ótani sir 88 Szuiko császárnő 13, 58 8I-83,

Kúja 130 otomo család 59 111, 1l5, t17 "72"73 "78,
kuni-no-mijacuko 59 óui Fudzsivarák 135 Sziunin császáI 46, 57
szumijosi szentély 130
lámpá§ok 130 paloták 46, 5l , 11 , 80, 99, lO7 , lO8, l 13, l22, Szuzuki, Hiszasi 136
Lótusz Szútíal24, l30, l33 l23
lova§ nemesek 57, 58, 84 92 Ikaruga 80, 83 Tac§ibana c§alád 98, 12l, l27
Itabuki 83, l18 Tacsibana-dera l 13, l 14, l18
mandalák l25 Tojura ll1,113 Taga-dzsó 120, 139
Mappó l3, l3l Pekcse 12. 55, 60, 72 Taihó-törvények 98
Meidzsi c§á§zár 15, 66, l20 pénzkibocsátás 108, l l0 Taika-Ieíorm 12,14, 58, 59, 80, 83,93, 98,
Meidzsi-kolszak 9, 13, l5 99, 109, 114
Mennyei Hosszúéletűség Mandalája 78, 8l raktározás 26,28, 49 Taira család 13, 121, 122, 136
mest9rségek 72 réz 108 Taiía sigehira l22
Micudzsi, Mijaszaka 19 Ricü s7ekta l0l Takamacuzuka-sír 21,97, l11, l13, l l5
Micukuni, Tokugava l5 Ricsú császár 53, 57, 60 Takecsi herceg 97
micuzavai kagylódombok 19 rizs 5, 9, 47-49, 51, l08 takeharai §ír 60, 84
Micsikane 12l Rjóbu-sintó l02 Takuma Tamenari l34
Micsinage 133 Rjűó, Torii 19 társadalmi felépítés10, l|,27, 52, 53, 58,97,
Mic§itaka l21 Rokudani-dzsi 77 98
Milne. John l8 temetkezések 30 33, 44, 48, 49, 5l, 53, 84,
Mimana kolónia 55. 72 Siebold, Henry von l8 l09, 1l0, t38 l. mé8 §írok
Minamotó c§alád 13, 12l Sikoku 9, l29 Temmu csá§zár 93,95,97, l08, l09, 11l
Minamoto Joritomo l3ó Singon szekta I25,126, |28 templomok 13, 7 5 78, 80, 82, 83, 93, 95, 96,
Misze-no-Marujama-sir 58, l 12, 113 singú 129 99, l00, l01, 105-107, l18, I23,I25,l29,
mitológia 45-47 §intó 5, 11, 14,|5,4'1,49,6I
jl0,'73,I02, l31, l36, t39
Mjócu-dzsi l26 I24,l27,128 Tenc§i c§á§zár 59, 83, 93, 98
Mócu-dzsi 133. l38 sirakava császáí l21, 124, 133, 138 Tendai §zekta 124, l28, l30, 131
Mommu császár 95,98, 109, 11l, 1l3 sírok 14 l6, 18, 2l, 4'149, 52-55, 57 , 58, 60, Tendzsinzava 52
Mononobe család 12, 59, 12,'73, 98 81_84,89,90, l09, ll0, ll5, l25, l38 Tódai-dzsi 95, l0l, l02, l05, 106,122,125,
Morse, Edward S. l6, 17 domb 53 128, l3l
Motohila l38 kulcslyuk alakú 20, 5'1,8'1,88, |l2 tódaidzsijamai sír 54
Munro, Neil Gordon 19 Sitennó-dzsi 73, 78, 80 Tó-dzsi 1.23,l25
muradzsi 59 só 5l, l08 Togariisi 35,36
Muraszaki udvarhölgy 12l sógoto, Cuboi 19 Tóhoku 9, 30, 34
Murjókó-in 138 Sómu császár 13, 15,95,96,98, 101,104, Tokugava-korszak 15, 2l, l2l, l2'1
Muró-dzsi 126, l27 Io5,I24 tomo-no-müacuko 59
múvészet13, ó0 só§zó-ií 95, 98, l39 Tori, Kuracukuri-no- 77,80 82,95, l17
Sótoku császárnő 96, l02, l05 ToÁhama 26, 21
Nacsi-szentély l29 Sótoku herce8 l3, 73, 75, 78, 80-83, 97, 98, Toro 43. 48. 49. 52
Nagaoka 13, 72, 80, 96 ll1,118, 129 Tósódai-dzsi 92, l0l, l02, lO4, l29
Nagy Buddha-csarnok 104, l06 súgen-dó 128 tiízhelyek 28
Naka-no-oe herceg 83, 93 Szaga császár 120
l. még Tencsi császáI szaicsó l3, l24,l25, |28,I32 Ubajama 28, 36
Nakatomi c§alád 12, 13, 59, 63,'12, 98 Szaidai-dzsi 105, l28 Uda császáf l29
Nakatomi-no-Kamatari 83 Szakafuneisi 1 12 Umako 13, 17 , 18, | | 5, l l'l
Naíiva-dinasztia 53, 57 Szakanoue Tamulamao l20 IJmehaía 20
Napistennő 45, 46, 48 Szakata-dera 77 uszai Hacsimalr-szentély 96, 130
Nara 13, 46, 54,65,72,78, 80, 95, 96, l00, Szammaizuka-sír 90
l01,106, l07, 1ll, ll1 , I23, I30, 139 Szeimu császár 57 ünnepek l0, 61,63,70
narai Ózpark l0, 107 Szeiva császár 121 Aoi ll
Nihon Soki 12, 14, 53, 54, 58, 60, 63, 12,'l'l , szekitei, Kiucsi 15 Dzsidai l l
78, 82, 99, l30 szentélyek, sintó 10,5l, ól 70, 102, l28, l30 Gion 70
Niiname 6I §zeíszámok, e§zközök 23, 28, 5l obon 63
Ninigi 4ó fa 2't,48 üveg 49, l38, l39
Nintoku c§á§zár 53 54, 5'l ,98,99 kő 23, 25, 26, 28, 3,1 , 38, 42, 5l
nogavai lelŐhely 24 yas 47.49.51,52,55 ya 43, M, 4''], 59
nyílhegyek l3, l5, 28 Szjl|a |2, 13, 5 5, 58, 72, 93, l 19 vadászat 28
szobíászat 14,12,77,78, 80, 82, 89, 92, 105, vallá§i tevékeúységek l l, l5, ,l4, l01, 102,
ócuka 48,90 lI7, 126, |36 l25, |28
ódzsin császár 14, 53,55,57"72 l. még buddhi§ta szobrok várostervezés 99, l00
óiama. Kasiva l9 szobrocskák |4, 23, 28-3l, 42 vászon 48, l08
ó]u 30 §zoga család 12, 13,59"12,83,98 vas 5, 47
okuninu§i 46, l 30 szoga.no.Emi§i 83 1, még fémek, szenzámok, e§zközök
okuno"in 124 szoga-no-Umako 1. Umako y9r9ính6zak 19, 26, 2U3l, 35-37 , 42
omi 59 Szudzsin császár 14, 46, 5'7, 63, L29 l. még házak
Ómori 16, 17, 28 Szuenaga, Maszao 2l, 11l
osikacu l. Fudz§ivala Nakamaro Szugao, Jamanoucsi 20 zaúndokok l28, l29
Ótai Emb€r 32 szugavafa Micsizane 127 zl'ne 72
T \RTALoM
Bevezetés 5
Időrendi táblázat 6
1. Japán és régészete7
2. Geológia, őstörténet és antropológia 23
rönrÉNpr<ÉpBrsEN: A Középső Dzsómon-korszak 35
3, Mitológia, rizs és a jamato állam 43
rönrÉNBrrnpEKBEN: Sintó szentélyek és rítusok 6l
4, A korai buddhizmus a Taika-reformig 71
TöRTÉNETKEpEKBEN: A lovas nemesek 84
5. Heidzsó, afővóros 93
rönrÉNBr rÉpEKBEN: Aszuka főváros és vidéke 1 l 1
6. A Heian-korszak és a Fudzsivara-arisztokrácia 119
Továbbiolvasmányok 140
Kislexikon l42
Név- és tórgymutató l55
Kiadta a Helikon Kiadó. Felelős vezető Molnár Magda igazgató.
Készült a Kossulh Nyomdában (86,0549 ), 1987-ben.
FeIeIős vezető Bede István vezérigazgató.
Hungarian translation @ Gy, Eotl,áth László, 1987.
Felelős szerkesztő Székely Ervin.
Á szöveget Eperjessy László gondozta.
A kötetet Szántó Tibor és Kováts Imle tervezte,
Meüelent 21 (Al5) íl terjedelemben, 23 000 példányban,
Zanders Ikonorex special matt papíron, Times betűyel,
HE 172 l ISBN 963 207 826 8 l ISBN 963 207 535 8