Az Európai Unió És A Felnőttképzés

HEFOP 3.5.
1
„Korszerň felnĪttképzési módszerek kidolgozása és alkalmazása”
Az európai unió és a felnĪttképzés
Budapest, 2008
VIII. Az európai unió és a felnĪttképzés
Tanácsadó Testület elnöke:

Dr. Hunyadi György
AlkotószerkesztĪk:
Dr. Benedek András
Dr. Koltai Dénes
Dr. Szekeres Tamás
Dr. Vass László
A kötet fejezeteinek szerzĪi:

Dr. Köpeczi Bócz Tamás
Sági Zsolt
Szigeti Tóth János Ph.D.
Szent-Léleky György
SorozatszerkesztĪ:
Dr. Zachár László
Tanár-továbbképzési Füzetek
Kiadja a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet
FelelĪs kiadó: Nagy László fĪigazgató
Készült
a HEFOP 3.5.1. „Korszerň felnĪttképzési módszerek kifejlesztése
és alkalmazása” címň központi program támogatásával
Tartalomjegyzék
ElĪszó – Nagy László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Bevezetés a tanár-továbbképzési füzetekhez – Zachár László . . . . . . . . . . 13
Köpeczi Bócz Tamás – Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája

és szervezete
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
I. A foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát
meghatározó társadalmi-gazdasági környezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
I.1. A munkanélküliség problémája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
I.2. A munkaerĪpiac szerkezete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
I.3. A hosszú távú foglalkoztatás kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
I.4. Atipikus foglalkoztatási formák terjedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
I.5. A versenyképes munkaerĪ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
II. Az európai unió válasza korunk kihívásaira

az Egyezmények, dokumentumok tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
II.1. A foglalkoztatási kérdések elĪtérbe kerülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
II.2. Az oktatáspolitika, szociálpolitika térnyerése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
II.3. Foglalkoztatáspolitikák közösségi szintre emelése . . . . . . . . . . . . . . . . 22
II.4. Közösségi foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . 23
II.5. A lisszaboni folyamat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
II.6. A lisszaboni stratégia új kezdetének meghirdetése . . . . . . . . . . . . . . . . 28
II.7. Közösségi Stratégiai Irányvonalak (2007-2013) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
II.8. Összefoglaló kronológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
III. A lisszaboni stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

III.1. Közösségi célok megvalósítási programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
III.2. A nyitott koordináció módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
III.3. A lisszaboni folyamat értékelése a Wim Kok-jelentés tükrében . . . . . . . . . 37
III.4. Lisszaboni stratégia megvalósításának idĪközi értékelése . . . . . . . . . . . . 43
III.5. A lisszaboni stratégia új kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
IV. Oktatáspolitika és felnĪttképzés Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

IV.1. Oktatáspolitikát érintĪ alapdokumentumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
3
V. Az e-learning . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
V.1. Az e-learningre vonatkozó Európai Uniós prioritások . . . . . . . . . . . . . . 61
VI. Az egész életen át tartó tanulás, mint az EU közös szakpolitikája . . . . . . . . . 68

VI.1. Konkrét mérĪszámok az egész életen át tartó tanulás számára . . . . . . . . . 68
VI.2. Közös politikai célkitňzések megfogalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
VII. Oktatáspolitikai programok az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

VII.1. Közösségi oktatási együttmňködési programok Európában 2006-ig . . . . . . 76
VII.2. A programok új generációja – 2006 után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
VIII. A képesítések és kompetenciák az EU oktatáskoordinációjában . . . . . . . . . 83

VIII.1. Szabályozott szakmák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84
VIII.2. A képesítések kölcsönös elismerésének idĪszaka . . . . . . . . . . . . . . 85
VIII.3. A képesítések átláthatóságának korszaka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
VIII.4. Az Európai Képesítési Keretrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89
VIII.5. Kredit Transzfer rendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
IX. A közösségi programok tervezése, forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

IX.1. Fejlesztési programok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
IX.2. A Strukturális Alapok rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
IX.3. A struktúrapolitika alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106
IX.4. Az Európai Szociális Alap mňködése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
IX.5. Az uniós támogatások tervezési rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
IX.6. Tervezési dokumentumok, operatív programok 2006-ig . . . . . . . . . . . . 115
IX.7. Tervezési dokumentumok a 2007-2013. közötti tervezési idĪszakban . . . . . 117
IX.8. Szakpolitikák programjai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
X. Szakterületi szervezetek az oktatáspolitikai célok szolgálatában . . . . . . . . . . 121

X.1. UNESCO Oktatási Intézete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122
X.2. Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
X.3. Európai Képzési Alapítvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
X.4. Az EURYDICE: Európa Oktatási Információs Hálózata . . . . . . . . . . . . . 125
Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Szigeti Tóth János – A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei
BevezetĪ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131
I. Melyek a fejlett felnĪttképzési rendszerek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
II. Az európai társadalmi modellek tipológiája és a felnĪttkori tanulás. . . . . . . . . 133
4
III. A finanszírozási rendszer példája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
IV. Hogyan tovább?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140

IV.1. Az Európai Bizottság kommunikációja a felnĪttkori tanulásról . . . . . . . . . 140
IV.2. Kulcsfontosságú üzenetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142
Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
Sági Zsolt – FelnĪttképzési rendszerek Európában:

osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai
I. Az Európai Közösség felnĪttképzési stratégiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

I.1. Az Európai Unió stratégiai céljai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147
I.2. ElĪrehaladás az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak kialakításában,
a megvalósítás még jórészt kihívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
I.3. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel az Európai Unióban . . . . . 153
I.4. Franciaország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
I.5. Egyesült Királyság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
I.6. Svédország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
I.7. Ausztria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
II. A felnĪttképzés sajátosságai Franciaországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

II.1. A felnĪttképzés kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
II.2. Reformok az 1990-es évektĪl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
II.3. A felnĪttképzés igazgatása, képzési szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
II.4. A képzést nyújtó szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
II.5. A finanszírozás alapjai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
II.6. A képzéshez való hozzáférés, az egyéni képzési jog. . . . . . . . . . . . . . . 177
II.7. A felnĪttképzési rendszer néhány erĪssége és gyengesége . . . . . . . . . . . . 180
II.8. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180
II.9. Tervezés és elĪrejelzés: a közös képesítési és képzési követelmények
meghatározása és tervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
II.10. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182
II.11. Az LLL stratégia kialakítása és végrehajtása Franciaországban. . . . . . . . . . 184
5
III. A felnĪttképzés rendszere az Egyesült Királyságban . . . . . . . . . . . . . . . . 194

III.1. A felnĪttképzés rendszerének fejlĪdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
III.2. A jelen irányzatai, vitái és perspektívái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
III.3. Intézményrendszer, képzési formák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
III.4. Finanszírozási formák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198
III.5. Képzési célok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
III.6. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
III.7. Tervezés és elĪrejelzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
III.8. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207
III.9. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájához való kapcsolódás . . . . . . . 211
IV. A felnĪttképzés rendszere Svédországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216

IV.1. A felnĪttképzés története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
IV.2. Az oktatáspolitikát irányító hivatalok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
IV.3. A felnĪttképzést folytató szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220
IV.4. Finanszírozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
IV.5. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
IV.6. Tervezés és elĪrejelzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
IV.7. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
V. A felnĪttképzés jellemzĪ vonásai Ausztriában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238

V.1. A felnĪttképzés irányítása és fejlĪdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238
V.2. A felnĪttképzési színtér szereplĪi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241
V.3. Finanszírozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245
V.4. Értékelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247
V.5. Tervezés és elĪrejelzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247
V.6. A közvetítés alternatív módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248
V.7. Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony. . . . . . . . . . . . . . . . . 251
Szent-Léleky György – Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei
I. Az Európai Unió költségvetésének alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

I.1. Alapelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265
I.2. Követelmények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266
6
II. A költségvetés szerkezete és a szerkezet változásának fĪ irányai . . . . . . . . . . 267

II.1. Bevételi elĪirányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267
II.2. Kiadási elĪirányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268
III. I. NFT (2004–2006) és az EU Strukturális Alapjai, a „közös” finanszírozás . . . . . 271
IV. A HEFOP és a ROP felnĪttképzést támogató programjainak

általános ismertetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272
IV.1. A HEFOP általános ismertetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272
IV.2. A HEFOP program felnĪttképzésre vonatkozó stratégiája. . . . . . . . . . . . 273
IV.3. A „Korszerň felnĪttképzési módszerek kifejlesztése
és alkalmazása” címň központi program bemutatása . . . . . . . . . . . . . . 276
IV.4. A ROP általános ismertetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
V. Az operatív programok megvalósításának eddigi eredményei, tapasztalatai. . . . . 279

V.1. A program értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279
VI. II. NFT (2007-2013) várható emberi erĪforrás-fejlesztési céljai és programjai . . . 284
VI.1. Átfogó cél: az aktivitás növelése a humánerĪforrás
minĪségének javításával . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284
VI.2. A TÁMOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó
programok alapjait képezik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285
VI.3. A TIOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó programok
alapjait képezik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285
Összefoglaló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286
Szemelvények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287
7
SzerzĪk
Dr. Köpeczi Bócz Tamás (Ph.D.) fĪigazgató

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság
Dr. Sági Zsolt igazgató

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóság
Dr. Sz. Tóth János (Ph.D.) fĪiskolai tanár, tanszékvezetĪ

Vitéz János Katolikus FĪiskola
Európai FelnĪttképzési Szövetségek elnöke
Szent-Léleky György vezetĪ-fĪtanácsos

Szociális és Munkaügyi Minisztérium
FelnĪttképzési és Szakképzési FĪosztály
9
ElĪszó
Az egész életen át tartó tanulás idĪben, térben legnagyobb területe a felnĪttek általános és
szakmai oktatása-képzése, melynek számszerňsége és minĪsége jelentĪs tényezĪ a társadalmi-
gazdasági fejlĪdés sikerességében. Magyarországon az utóbbi két évtizedben a felnĪttképzés
fejlesztését jelentĪs kormányzati intézkedések és programok segítették, melyek sorából kiemel-
kedik az Európai Unió támogatásával 2005 májusában indult, és 2008 júliusában befejezĪdött
Humán ErĪforrás Operatív Program (HEFOP) 3.5.1. jelň központi program.
A program alapvetĪ célja volt az egész életen át tartó tanulás lehetĪségeinek szélesítése
a munkaerĪ-piac és a felnĪttképzés igényeinek megfelelĪ, célcsoportok szerint diƑerenci-
ált, korszerň – szakképesítĪ, illetve szakmai és nyelvi, valamint kiegészítĪ – programok,
tananyagok kifejlesztésével, és közreadásával. A program megvalósításán konzorciumi
együttmňködésben dolgoztak az iskolarendszeren kívüli felnĪttképzés meghatározó állami
intézményei: a regionális képzĪ központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint
a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet. (Utóbbi a programkoordinátori funkciót is
ellátta 2007-tĪl, addig a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet volt a programvezetĪ).
A projekt fontos alprogramja volt a felnĪttképzésben dolgozó tanárok, és szakemberek isme-

reteinek, és módszertani kultúrájának bĪvítése, tekintettel arra, hogy számukra nincs elfo-
gadott állami továbbképzési rendszer. Ezt a célt új tananyagok kidolgozásával, és kísérleti
képzéseken történĪ kipróbálással valósítottuk meg. Ennek a programnak a felelĪse és meg-
valósítója az Intézet volt.
Azok a kötetek, melyeket a Kedves Olvasó a kezében tart, négy témakörben – a hazai fel-
nĪttképzés rendszere, korszerň andragógiai ismeretek és módszerek, fejlesztési és kutatási
eredmények, továbbá az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája, illetve a fejlett országok
gyakorlata –, több mint negyven fejezetben tartalmazzák azokat az alapvetĪ ismereteket,
és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmi szemelvényeket, melyeket egy tanár-továbbképzési
rendszer alapjaként fontosnak tartunk.
A tananyagok az érdeklĪdĪ szakmai közönség számára három regionális konferencián, és

nyolc szemináriumi továbbképzésen kerültek bemutatásra, így azok fĪ tartalmát elĪzetesen
több százan ismerhették meg.
Szeretném a szakmai nyilvánosság elĪtt is megköszönni a fejlesztĪ munkát koordináló szak-

mai tanácsadó testület tagjainak munkáját, akik a hazai felsĪoktatás jeles képviselĪi. A testü-
let elnöke volt Hunyady György akadémikus, tagjai: Benedek András professzor, a BME APPI
igazgatója, Koltai Dénes professzor, a Pécsi Tudományegyetem dékánja és Szekeres Tamás
professzor, a Széchenyi Egyetem rektora, Vass László, a Kommunikáció FĪiskola rektora.
11
Köszönöm a szerzĪk munkáját, akiket neves szakemberek közül kértünk fel az egyes feje-
zetek írására. Igy munkatársaink lettek az egyetemi pedagógiai és andragógiai tanszékek
vezetĪ oktatói, a regionális képzĪ központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, és a
regionális munkaügyi központok, valamint a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet
vezetĪ munkatársai.
Nem utolsósorban köszönöm munkatársaim közremňködését a sorozat elkészítésében, a

kísérleti konferenciák, valamint szemináriumok szervezésében.
Ajánlom ezt a tananyag-sorozatot elsĪsorban azoknak a kollégáknak, akik a felnĪttképzés

területén dolgoznak, és összefoglaló képet szeretnének kapni errĪl a szerteágazó oktatási-
képzési területrĪl, ugyanakkor egy-egy kérdéskörben szívesen szereznének mélyebb, és
pontosabb ismereteket. Remélem, hogy a sorozat jól fogja szolgálni a felnĪttoktatás tanár-
továbbképzését, de talán hasznosnak találják, és alkalmazni fogják az egyetemi és fĪiskolai
andragógus képzésben is.
Budapest, 2008. június 13.
Nagy László
a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet
fĪigazgatója
12
Bevezetés
a tanár-továbbképzési füzetekhez
A Humán ErĪforrás Operatív Program (HEFOP) 3.5.1. jelň központi program keretében kifej-
lesztett „Tanár-továbbképzési Füzetek” azoknak a felnĪttképzési problémaköröknek ismeret-
anyagait tartalmazzák, amelyekben a tanároknak megfelelĪ szakmai tudással, illetve tájéko-
zottsággal szükséges rendelkezniük.
A kötetekben szereplĪ tananyagok négy témakört dolgoztak fel: a hazai felnĪttképzés rend-
szerét, az andragógia és módszertan korszerň ismereteit, illetve a felnĪttképzés hazai fejlesz-
tési és kutatási eredményei ismereteit, valamint az Európai Unió és a fejlett országok felnĪtt-
képzés-politikáját. Ezen problémakörökben összesen 9 résztémában, közel hetven fejezet
készült el, melyek tanulmányokat/szakcikkeket, szöveg- és fogalomgyňjteményeket, illetve
gyakorlati útmutatókat, leírásokat tartalmaznak.
A tananyagot nyolc kötetben csoportosítottuk tematikus összeállításban. Az egyes témakö-

rökben elkészült kötetek tartalma – a teljesség igénye nélkül – a következĪ:
Az elsĪ kötet tartalmazza a hazai felnĪttképzési rendszer legfontosabb jellemzĪinek össze-

foglalását, így többek között az iskolarendszeren kívüli felnĪttképzés cél- és feladatrendsze-
rét, valamint eredményes és hatékony mňködtetésének jogi, intézményi, pénzügyi, illetve
támogatási kereteit. Ide tartozóan kerül bemutatásra a felnĪttképzés minĪségbiztosítása: az
intézmény- és program-akkreditációs rendszer.
A második kötetben kiemelt fontosságú problémakörként került bemutatásra az állam által

elismert szakképesítések rendszere a legújabb fejlesztések tükrében, így többek között: az
új Országos képzési jegyzék, a szakmai és vizsgakövetelmények, a vizsgarendszer, és a köz-
ponti programok. A témakörben kerül bemutatásra a felnĪttképzés adatszolgáltatási rend-
szere.
A harmadik kötet az andragógia fĪbb ismereteit tartalmazza, ezen belül a felnĪttkori tanulás
pszichológiai sajátosságait, a felnĪttek tanulási aktivitását befolyásoló tényezĪket, valamint a
felnĪttképzésben dolgozó tanárok és szakemberek szükséges kompetenciáit. Ebben a kötet-
ben kerültek összefoglalásra a kulcskompetenciák az európai referencia-keret alapján.
A negyedik kötetben a gyakorló tanárok és szakemberek eredményesebb munkájához szük-

séges felnĪttképzés-módszertani ismeretek kerültek összefoglalásra, így többek között a
tanulás szervezeti eszközei, az egyéni és csoportos tanulás módszerei, illetve az értékelés
13
elméleti és gyakorlati kérdései. Ebben a kötetben szerepel a pályaorientáció ismeretrend-

szere, a különbözĪ szolgáltatások.
Az ötödik kötetben a felnĪttképzés szervezésének feladat- és módszerrendszere került bemu-

tatásra, elsĪsorban gyakorlati oldalról, mivel ez a feladat sok képzĪ intézményt érint.
A hatodik kötet a felnĪttképzés legfontosabb fejlesztési és kutatási eredményeibĪl összeállí-

tott – a szakmai közvéleményt legjobban érdeklĪ – válogatást tartalmazza, így többek között
a program- és tananyagfejlesztés gyakorlatáról, az elĪzetes tudásmérésrĪl, illetve a minĪség-
biztosítás európai fejlesztési tendenciáról.
E témakörhöz kapcsolódik a hetedik kötet, amely a távoktatás és az e-learning fejlesztési

kérdéseit és eredményeit foglalja össze.
A nyolcadik kötet összefoglalást ad az Európai Unió felnĪttképzési stratégiájáról a fĪ doku-

mentumok alapján, továbbá bemutatja a legfejlettebb európai országok felnĪttképzési rend-
szereit.
A kilencedik kötet a kifejlesztett tananyagsorozatot egészíti ki: egybeszerkesztve tartalmazza

a tanár-továbbképzési konferenciákon elhangzott tizenhét bevezetĪ elĪadást, melyekkel
indult a kísérleti továbbképzés.
A véglegesített tananyagok hasznosításának további jó lehetĪségét adta egy pótlólagos forrás

elnyerése, mely lehetĪvé tette az elkészített tananyagok rövidített e-learning változatának
elkészítését.
A tanár-továbbképzési tananyagok több csatornán lesznek elérhetĪek 2008. szeptember

1-jétĪl:
a regionális képzĪ központok, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, valamint az NSZFI
honlapjain olvashatók, illetve letölthetĪ lesz egyéni regisztráció alapján.
A fejlesztésben részt vett szakemberek nevében kívánom, hogy tanár-kollégáim hasznosan

forgassák a továbbképzési füzeteket, hiszen tanítványainknak is példát kell mutatnunk, ha
meg akarjuk Īket gyĪzni az egész életen át tartó tanulás szükségességérĪl!
Zachár László
a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet
fĪigazgató-helyettese
14
Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája és szervezete
Köpeczi Bócz Tamás
Az Európai Unió felnĪttképzési

stratégiája és szervezete
Bevezetés
A versenyképes gazdaságokban, így az Európai Unióban is a gazdasági fejlĪdés eredményeként

áthelyezĪdött a hangsúly a munka-intenzív szakmákról a tudás-intenzív szakmákra irányába. Ezzel
összefüggésben felértékelĪdött az oktatás és képzés egésze, elĪtérbe került a felnĪttkori tanulás
és ismeretszerzés. A felnĪttképzési stratégiák és szervezetek témakör aktualitását az adja, hogy
napjainkban jelentĪs átalakulás történik a foglalkoztatáspolitika és oktatáspolitika összefüggéseit
is érintĪ európai uniós elképzelések, stratégiák terén. A 2000-es év áttörését a lisszaboni célkitň-
zések megfogalmazása jelentette – melynek fókuszpontjában a tudásalapú társadalom áll mint a
gazdasági fejlĪdés egyik meghatározó eleme. Az azóta eltelt idĪszakban a lisszaboni célkitňzések
valódi stratégiává alakulva stabil alapot adnak számos reformfolyamatnak, melyek továbbra is azt
a 2010-re elérendĪ eredményt célozzák meg, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabban
fejlĪdĪ tudásalapú gazdaságává váljon. A reformfolyamatok érintik a tagországok foglalkoztatási,
oktatási, programfinanszírozási, tervezési rendszereit egyaránt. A tudásalapú gazdaság kialakulása
elengedhetetlenné tette az élethosszig tartó tanulás fogalmának elĪtérbe kerülését.
A hagyományos értelemben vett tanulmányi idĪ nem elegendĪ ahhoz, hogy megálljuk a
helyünket a munkaerĪpiacon. A szakképzettség, iskolázottság egyre nagyobb jelentĪséggel
bír a munkahely megszerzésénél. A megoldás kulcsa a folyamatos tanulásban, az ismeretek
állandó bĪvítésében, frissítésében rejlik. A felnĪttképzés stratégiai fontosságúvá vált a leg-
több fejlett gazdaságú ország számára.
E folyamatok alól az Európai Unió országai sem képeznek kivételt, esetükben is a legfon-
tosabb kérdések egyike a munkanélküliség visszaszorítása, még a legfejlettebb gazdaságok
esetében is. A megváltozott munkaerĪ-piaci helyzethez való mielĪbbi alkalmazkodás az
Unió legsürgetĪbb feladatai közé tartozik, hiszen a foglalkoztatási szint és a megfelelĪ mun-
kakörülmények a gazdasági növekedés alapvetĪ feltételeit képezik.
A folyamatok átláthatósága érdekében a tankönyv történeti sorrendbe állítja azokat a fontos

eseményeket, melyek a foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát, ezen belül a felnĪttképzést
15
meghatározták a századfordulót megelĪzĪen. ElsĪsorban a kilencvenes évekre tekint vissza,

mivel ekkor került elĪtérbe a szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, s ezekkel összefüggés-
ben az oktatáspolitika az Európai Unió fejlĪdéstörténetében. Emellett figyelemmel kíséri a
jelenleg érvényben levĪ célkitňzések által tervekben meghatározott századfordulót követĪ
10 évet. A kronológikus ismertetést követĪen a tankönyv felvállalja azt a feladatot, hogy
kibontja a napjainkat elsĪsorban meghatározó folyamatokat, úgymint a lisszaboni stratégia
ismertetését, a foglalkoztatáspolitikai helyzet idĪközi értékelését és további célkitňzéseit, a
stratégia megvalósításának fókuszpontjait úgy, mint az élethosszig tartó tanulás és az elektro-
nikus távoktatás, azaz az e-learning prioritásait, jellemzĪit. Az oktatáspolitikát meghatározó
dokumentumok szintén e prioritások köré csoportosulnak. Kiemelt fejezetben ismertetésre
kerülnek a stratégiai tervek megvalósítását szolgáló programok, melyek 2006-tól jelentĪs
változáson, integráláson mennek keresztül, szolgálva a lisszaboni elhatározások jobb megva-
lósítását. Az oktatáskoordinációs reformok része a képesítések elismerésének folyamata, az
Európai Képesítési Keretrendszerhez, az Europass rendszerhez való kapcsolódása a nemzeti
keretrendszereknek, számos feladatot róva a nemzeti oktatáspolitikát, foglalkoztatáspolitikát
meghatározó tényezĪkre, szervezetekre. A programok tervezésének, finanszírozásának, e
feladatokat ellátó szervek mňködésének, szolgáltatásainak alapelveit, jellemzĪit, magukat
a konkrét tervezési dokumentumokat megismerve alakulhat ki teljes kép az Unió mňkö-
dési mechanizmusáról a felnĪttképzés vonatkozásában. A tananyag rendszerezi a struktu-
rális alapok ismereteit annak okán, hogy ebben a rendszerben a felnĪttképzési célok pénz-
ügyi támogatásával elsĪsorban az Európai Szociális Alap foglalkozik. Végül megismerhetjük
néhány nemzetközi oktatási szolgáltató szervezet tevékenységét.
A témakörök végén a fĪbb összefüggések összefoglalásával, ismertetésével mélyíthetĪek el

az ismeretek, melyek elsajátítását ellenĪrzĪ kérdések segítségével tesztelhetjük. A dokumen-
tumok, jogszabályok, témában megjelent irodalmak jegyzéke segíti a további kutatómunkát
ebben a szerteágazó témában.
A tanulmányokhoz sok sikert kíván:
A SzerzĪ
16
I.
A foglalkoztatáspolitikát, oktatáspolitikát
meghatározó társadalmi-gazdasági környezet
A világ országai több nagy jelentĪségň, egymással összefüggĪ és egymásra ható társadalmi-
gazdasági kihívással néznek szembe – a globalizációval, az újonnan iparosodott és rendkí-
vül versenyképes országok megjelenésével (Kína, India), demográfiai problémákkal, az öre-
gedĪ társadalom kérdésével. Mindezeket jelentĪsen terheli a munkaerĪpiac jellegének azon
változása, mely a tudás-intenzív ismereteket helyezi elĪtérbe.
Mindezek az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt felértékelik a képzés és okta-

tás jelentĪségét. A képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerĪ fokozottan ki van téve a
munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kockázatának. 2004-ben az Európai Unióban
mintegy 75 millió embert, azaz a munkaerĪ harmadát tekinthettük alacsonyan képzettnek.
Ez önmagában még nem mutatna tragikus képet akkor, ha nem vennénk komolyan azokat
az elĪrejelzéseket, amelyek azt mutatják, hogy 2010-re a munkahelyeknek csak 15%-a lesz
betölthetĪ alapfokú végzettséggel .
A társadalomban fontos szerkezeti átalakulás megy végbe, amely – bár a legtöbb ember
számára pozitív változást hoz – szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel fenyegeti a
különösen sebezhetĪ csoportokat. A fĪbb szerkezeti változások a következĪk:
• változás a munkaerĪpiacon a globalizációnak, a tudásalapú társadalom, az információs
társadalom, a technika viharos fejlĪdésének köszönhetĪen;
• demográfiai változások, mivel az emberek tovább élnek, és csökken a születések
száma;
• az Unión belüli fokozott népességmozgás és mobilitás következtében egyre növekvĪ
különbségek etnikai, kulturális és vallásos téren;
• változik a háztartások szerkezete a felbomlott családok arányának növekedése miatt;
• a családi élet kevésbé lesz intézményesített;
• a férfi és a nĪ szerepe megváltozik.
A gyermekeket és fiatalokat, az idĪseket, a munkanélkülieket és az egyedülálló szülĪ által
fenntartott családokat különösen fenyegeti a szegénység veszélye.
Egy összetartó Európa meríthet az emberi tudás és tapasztalat gazdag tárházából, melyet
jelenleg nem használ ki kellĪképpen, és amely tudásra és tapasztalatra sokan az EU-ban
még úgy tekintenek, hogy a nagy üzleti vállalkozások érdekeit inkább szolgálja, mint az
emberekét.
17
Az információs technológiáknak és az on-line szolgáltatásoknak óriási lehetĪségük van arra,

hogy lebontsák azokat a hagyományos korlátokat, amelyek kirekesztik a társadalom leghát-
rányosabb helyzetben lévĪ tagjait. Az új technológiák segíthetnek abban, hogy az ismeretek
mindenkihez egyformán eljuthassanak. LehetĪvé teszik a gyorsabb és könnyebb hozzáférést
a közügyekhez.
Egyre inkább érzékelhetĪ, hogy a digitális kirekesztettség komoly korlátokat jelent az embe-
rek életében. Nemcsak az állásokhoz szükséges IT képzés, de az alapvetĪ ismeretek meg-
szerzése is komoly erĪpróba. A digitális kirekesztés veszélye tovább ronthatja a hagyomá-
nyosan hátrányos helyzetň csoportok lehetĪségeit, míg a digitális lehetĪségek jelentĪsen
javíthatják ezeknek a csoportoknak az életminĪségét.
I.1. A munkanélküliség problémája
Napjaink egyik legnagyobb kihívása, hogyan vagyunk képesek megbirkózni a világ szinte
összes országában, így az Európai Unióban is tapasztalható munkanélküliséggel. Bár a vilá-
gon a munkanélküliség aránya 2003-ról 2004-re némileg csökkent, 6,3%-ról 6,1%-ra, ez
még mindig mintegy 187,4 millió embert érint világszerte. Hosszabb, tízéves idĪintervallum-
ban a munkanélküliség számottevĪen növekedett. Az Európai Unió országainak 2003-ban
átlagosan 9,1%-os, 2004-ben 9%-os munkanélküliséggel kellett szembenéznie. Az utóbbi
térségben problémát okoz, hogy a foglalkoztatás szintje, ha nem is jelentĪsen, de évrĪl évre
folyamatosan csökken – igaz, az Unió munkanélküliségének a globalizáció csak részben a
kiváltó oka. A munkaképes korú lakosság 51%-a tartozik a foglalkoztatottak körébe, mely
érték messze a világ országainak átlaga alatt van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nagyon magas
a fiatalok munkanélküliségének aránya. Ez – ismerve az elöregedĪ népesség problémáját –
különösen nagy veszélyt jelent, hiszen fokozott szükség lenne munkájukra annak érdekében,
hogy a társadalom képes legyen eltartani a megnövekedett létszámú nyugdíjas korosztályt.
A korai nyugdíjazás politikáját tehát felül kell vizsgálni.
A munkanélküliség adatainak vizsgálatakor nem szabad azonban megfeledkeznünk

arról, hogy ezek számos információt nem mutatnak: nem foglalják magukban például
azon munkavállalók számát, akik kényszerbĪl dolgoznak kegyetlen munkakörülmények
között, hiszen nincsenek olyan helyzetben, hogy a munkának bármely formáját elutasít-
sák. A helyzet tehát valójában még rosszabb, mint azt a számok mutatják.
A munkanélküliség jelenségét egyfelĪl megközelíthetjük politikai oldalról, ill. a világban vég-

bement politikai jellegň változások oldaláról. A hidegháborús idĪszak fegyverkezési ver-
senye ugyanis rengeteg munkahelyet teremtett, a korszak végével azonban a munkalehe-
tĪségek csökkentek, s ezután teljesen más módszerekhez kell már folyamodni azért, hogy
a foglalkoztatást növeljük. MásfelĪl piaci szempontból is vizsgálhatjuk a kérdést, ilyenkor a
munkapiac keresleti és kínálati oldalát kell jobban szemügyre venni, hiszen ebben rejlenek
a válaszok, melyek megmagyarázzák a munkanélküliség kialakulását.
18
A kínálati oldalt tekintve fontos tényezĪ a világ népességének hihetetlen mértékň gyarapo-
dása. Az ENSZ adatai szerint ma mintegy 6,4 milliárd ember él a Földön, s ez a szám 2050-re
akár 2,5 milliárddal is bĪvülhet, vagyis annyival, amekkora volt a lakosság 1950-ben. Ma
mintegy 1,4 milliárd munkahelyre lenne még szükség ahhoz, hogy javuljon azon népesség
helyzete, akik kevesebb, mint 2 dollárból élnek naponta. A munkaerĪpiac kínálati oldalának
vizsgálatakor nem elhanyagolható szempont az egyre fokozódó városiasodás sem. 2007-re
a világ lakosságának több mint fele városokban fog élni. Ez azért okoz nagy kihívást, mert a
lakosság eleve azért áramlik vidékrĪl a városba, mert ott egyre korlátozottabbak a munkale-
hetĪségei, a városokban viszont a munkaerĪ kínálatának növekedésével még nagyobb mér-
tékben fokozódik a már eleve magas munkanélküliség. A folyamat visszaszorítása érdekében
nagy hangsúlyt kell helyezni a vidékfejlesztésre, ezen belül is az infrastruktúra fejlesztése
mellett az elérhetĪ szolgáltatások és az atipikus foglalkoztatás fejlesztésére.
A kereslet felĪl vizsgálva a kérdést egyrészt figyelembe kell vennünk a gazdasági növekedés
mértékét, mely befolyásolhatja a munkanélküliség alakulását. Az Európai Unió országai az
utóbbi években nem teljesítenek jól e téren, valamivel több, mint 2% -os gazdasági növe-
kedést értek el. A helyzetet súlyosbítja, hogy a termelékenység sem növekedett jelentĪs
mértékben, pedig ez alapvetĪen meghatározza a foglalkoztatottság alakulását. A gazdaság
szerkezetének megváltozása is befolyásolja a munkanélküliséget, itt azt kell figyelembe ven-
nünk, miként tolódott el a hangsúly a szolgáltatások felé, s hogyan szorult háttérbe a mezĪ-
gazdaság. A gyors technológiai fejlĪdés pedig új, egyre több szaktudást kívánó ágazatokban
növelte meg a munkaerĪ keresletét.
I.2. A munkaerĪpiac szerkezete
A munkaerĪpiac szerkezetének alakulása befolyásolja, milyen jellegň képzések szükségesek

ahhoz, hogy minél többen el tudjanak helyezkedni a munkaerĪpiacon. A gazdasági növe-
kedés jelenlegi szintjén az ipari termékekre és a szolgáltatásokra helyezĪdik a hangsúly.
A folyamatban az is közrejátszik, hogy a technológiai fejlĪdés következtében a mezĪgazda-
ságban gyorsan nĪ a termelékenység, relatíve olcsóbbá téve ezeket a termékeket, ami ahhoz
vezet, hogy kisebb részt képviselnek a világ GDP-jébĪl. A termelékenység e gyors ütemň
növekedése a szolgáltatások szektorában kevésbé megfigyelhetĪ, s mára a szolgáltatások a
gazdaság leggyorsabban növekvĪ szektorává nĪtték ki magukat.
A fejlett országokban egyre nagyobb jelentĪséggel bírnak a tudás-intenzív munkák, egyre

fontosabb, hogy a munkavállaló naprakész információkkal, széleskörň tudással rendelkezzen
az adott területen. Nem véletlen, hogy napjaink legkeresettebb munkái közé az információs
technológiára építĪ állások tartoznak, s a leggyorsabban fejlĪdĪ ágazatok a kereskedelmi
tevékenységek, a vendéglátóipar és az oktatás. Mindemellett nem szabad figyelmen kívül
hagynunk, hogy termelékenység szempontjából még mindig a feldolgozóipar játssza a leg-
fontosabb szerepet a világ gazdaságában.
19
I.3. A hosszú távú foglalkoztatás kérdése
A munkavállalókkal szemben támasztott követelmények az utóbbi idĪben nagymértékben

megnĪttek, a kereslet egyre inkább a képzett munkaerĪ felé tolódik el. A bizonytalanabbá,
sérülékenyebbé vált munkaerĪpiac miatt a munkáltatók többé nem tudják garantálni a hosz-
szú távú foglalkoztatást.
A stabil munkahellyel kapcsolatos aggodalmak tehát nem látszanak alábbhagyni. Ennek elle-
nére érdemes megvizsgálni, vajon tényleg olyan nagymértékben csökkent-e a hosszú távú
foglalkoztatás aránya a munkaerĪpiacon. Több vizsgálat azt igazolta, hogy a stabil munkahe-
lyek nem vagy csak kevéssé vesztettek jelentĪségükbĪl az elmúlt évtizedben. A Nemzetközi
Munkaügyi Hivatal fĪigazgatói jelentése szerint „a munkaerĪ magva még stabil és biztos
munkahelyen van, még ha az instabilitás és bizonytalanság nĪtt is a munkaerĪpiac egyes
szegmenseiben. Az egy munkahelyen eltöltött átlagos idĪ valóban nem változott jelentĪsen
az elmúlt idĪszakban. Ezen kívül igaz ugyan, hogy a rugalmas (részidĪs) foglalkoztatási for-
mák gyakoribbá váltak, a hagyományos foglalkoztatási formák azonban gyorsabban nĪttek.
A stabil munkahelyet vizsgálva pedig nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a fogalom
nem minden esetben pozitív. ElĪfordulhat ugyanis, hogy a munkavállaló kényszerbĪl tartja
meg az adott állást, mert nem rendelkezik olyan szakképesítéssel, mely lehetĪvé tenné a vál-
tást. Azt is érdemes megfontolni, vajon a globalizálódó világban el lehet-e kerülni a rugalmas
foglalkoztatás formáinak kialakulását és elterjedését. Hiszen így ugyan nehezebbé válik egy
munka megtartása, de megfelelĪ szakképesítéssel nagyobb lehetĪség nyílik a versenyképe-
sebb munkahelyek megszerzésére.
I.4. Atipikus foglalkoztatási formák terjedése
A jóléti államok által biztosított stabil, kiszámítható foglalkoztatás helyére az állandó változás,
a folyamatos megújulás követelménye lépett. A legtöbb vállalat – az újonnan kialakult köve-
telményeknek megfelelni igyekezvén – átalakítja, valamivel lazábbá teszi struktúráját, hogy
bármely pillanatban készen álljon a szükséges váltásra, kiigazításra. E folyamat része, hogy a
hagyományosnak számító nyolcórás foglalkoztatás egyre ritkábbá válik, helyette az atipikus
foglalkoztatás különbözĪ formái kerülnek elĪtérbe. Egyre gyakoribb, hogy az egyes vállala-
tok bizonyos funkciók ellátására szolgáltatásokat vásárolnak ahelyett, hogy azt a meglévĪ
munkaerĪvel végeztetnék el, növekszik az önfoglalkoztatók, a szerzĪdéses munkavállalók
száma. Ma már nem ritka, ha valaki otthon dolgozik, hiszen ez az információs technológia
hihetetlenül gyors fejlĪdésével megvalósíthatóvá vált. A számítógépes hálózatokon keresz-
tül a dolgozók állandó összeköttetésben lehetnek anélkül, hogy személyesen találkoznának.
Persze nem biztos, hogy a munka e formája teljes mértékben helyettesíteni tudja a hatékony
együttmňködés ,,hagyományos” formáját.
20
I.5. A versenyképes munkaerĪ
Az oktatási rendszernek az új feltételeket figyelembe kell vennie, amikor a globalizálódó világ

munkaerĪpiacán elhelyezkedni kívánó munkavállalók képzésérĪl gondoskodni kíván. Egyre
több olyan oktatási tartalom jelenik meg, melyek eddig nem bírtak nagy jelentĪséggel. Ide tarto-
zik például, hogy mától sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az együttmňködés készségének
kialakítására, hiszen a teamekben végzett közös munka szinte valamennyi vállalatnál elterjedt. A
fokozott kreativitás szintén elengedhetetlen feltétele a globalizálódó munkaerĪpiac megváltozott
követelményeihez való alkalmazkodásnak. A legfontosabb elem, hogy többé nem elegendĪ, ha
csupán egy területen bĪvítjük ismereteinket s a tanulás folyamatának az iskola befejeztével vége
szakad. Arra kell törekednünk, hogy minél több területen naprakész információval rendelkez-
zünk a minket körülvevĪ világról, megfelelve ezzel a sokoldalúság követelményének.
II.
Az Európai Unió válasza korunk kihívásaira
az egyezmények, dokumentumok tükrében
Az Európai Unió szervei – különösen az Európai Tanács és Bizottság – kiemelt szintň eszközei
a közösségi célok megvalósításának szolgálatában azok az alábbiakban ismertetett dokumen-
tumok, közlemények, szerzĪdések, irányelvek, melyek segítségével megismerhetĪ az uniós
közösségi törekvések fejlĪdési folyamata.
II.1. A foglalkoztatási kérdések elĪtérbe kerülése
A korábbi évek legelsĪ lépése a foglalkoztatáspolitika megfelelĪ kialakításának hangsúlyozás-

ára a Római SzerzĪdéssel (1957) életre hívott Európai Szociális Alap (1960) létrehozása volt,
mely elsĪsorban arra koncentrált, hogy a termelési tényezĪk szabad áramlása miatt kialakult
munkaerĪ-piaci feszültségeket enyhítse.
A következĪ idĪszakban megkezdĪdött a foglalkoztatási normák kialakítása. A ’80-as évek

közepe felé, ahogy fontosabbá vált az egységes piac kialakítása, a szociális kérdések is egyre
inkább elĪtérbe kerültek.
A ’90-es évek elejéig az Európai Unió nem fektetett lényegesen nagy hangsúlyt a megfelelĪ
foglalkoztatáspolitika kialakítására. Az egyre gyakoribbá váló problémák, s az egyre tartó-
sabbá váló munkaerĪ-piaci nehézségek arra késztették a Közösséget, hogy komolyabban
21
fontolóra vegye az egyes tagállamok foglalkoztatáspolitikájának koordinálását, illetve azok-

nak az irányvonalaknak a kijelölését, melyektĪl a helyzet javulását várták. A globalizáció
nyomán megváltozott munkaerĪ-piaci helyzet az egyre szorosabb regionális együttmňködés
irányába mozdította az országokat.
A kilencvenes évek közepének gazdasági nehézségei és a foglalkoztatási kérdések egyidejň fel-

értékelĪdése a közösségi politikában egyre több alkalommal vezettek olyan javaslatokhoz, hogy
azt a fajta stratégiai egyeztetést, amely a gazdaságpolitika területén 1992 után elindult, ki kellene
terjeszteni a szociális és foglalkoztatási területre is.
II.2. Az oktatáspolitika, szociálpolitika térnyerése

Az Európai Unió alapvetĪ szabályozása, a Római SzerzĪdés nem terjesztette ki a közösségi kom-
petenciákat közvetlenül az oktatás területére. Ezeket a részleteket a Maastricht-i SzerzĪdés (1992)
említi elĪször a 126. és 127. cikkelyben, annak hangsúlyozásával, hogy a tagállamok közötti együtt-
mňködést támogatni kell ezen a területen is. A 127. cikkely nevesíti a távoktatást mint a fejlesztendĪ
területek egyikét. A Maastrichti SzerzĪdés oktatással foglalkozó mindkét cikkelye explicit módon
tiltja az Unió számára azt, hogy a tagállamok oktatási rendszereinek harmonizálására törekedjen. A
SzerzĪdés értelmében az EU akciók az oktatás területén továbbra is csak kiegészítik és támogatják
azt, amit a tagállamok egyébként csinálnak. A közösségi szerepre az oktatás területén hangsúlyo-
zottan jellemzĪ a szubszidiaritás elvének a követése: az Unió akkor jogosult cselekedni, ha olyan
kérdésrĪl van szó, amelyben a maguk kezdeményezésébĪl a tagállamok nem vagy nem eléggé
hatékonyan cselekednének, illetve ahol az uniós cselekvés ún. „hozzáadott értéket” hoz létre.
A Jacques Delors vezette Bizottság szerint a szociálpolitikát nem másodlagos kérdésként kell
kezelni, hiszen az a tagállamok között létrejött gazdasági kohézió záloga is egyben. Ezért szor-
galmazták egyre inkább a munkaadók és munkavállalók közötti párbeszédet. Az 1993-ban meg-
jelent, Foglalkoztatás, növekedés, versenyképesség” címň Fehér Könyv helyezett elĪször igazán
nagy hangsúlyt a foglalkoztatáspolitika közösségi dimenziójának kialakítására. A fĪ cél az volt,
hogy az egyes tagállamok munkaerĪ-piaci nehézségeit úgy tudják enyhíteni, hogy eközben ver-
senyképességük ne romoljon. A középpontban tehát a gazdaság foglalkoztatás-intenzív növe-
kedése állt. Ennek érdekében elĪtérbe helyezték a fejlett oktatási rendszer kialakítását, a mun-
kaerĪpiac rugalmasságának növelését, az aktív munkaerĪ-piaci intézkedéseket és az új típusú
munkahelyek létrehozását. Bár a Fehér Könyv eredetileg azt a célt is kitňzte maga elé, hogy
többletforrásokkal segíti a közösségi intézkedések megvalósítását, ez késĪbb nem valósult meg.
II.3. Foglalkoztatáspolitikák közösségi szintre emelése
Az 1993-as Delors-féle Fehér Könyv (European Commission, 1994) a munkaerĪvel

kapcsolatos foglalkoztatási és képzési kérdéseket a közösség politikai érdeklĪdésének
középpontjába helyezte, és ezzel alapozta meg az Esseni Csúcson (1994) hozott dön-
22
tést, mely értelmében elkezdĪdött a foglalkoztatáspolitikák közösségi monitorozása.

Ezt a folyamatot támogatta a Tág Gazdaságpolitikai Irányvonalak Maastricht után
elkezdett évenkénti egyeztetése, hiszen a makrogazdasági egyeztetések értelemsze-
rňen foglalkoztatási kérdéseket is magukban foglaltak. Essenben fogadtak el elĪször
közös foglalkoztatáspolitikai irányelveket, amelyek már ekkor is tartalmaztak a kép-
zésre vonatkozó elemeket is.
Az 1994-ben megjelent Esseni Következtetések tovább sürgették a növekedés foglalkoztatás-

intenzív jellegét, a szakképzés fejlesztését s az aktív munkaerĪ-piaci intézkedések bevezetését.
Ezen kívül leszögezték, hogy a munkanélküliség elleni harc legfontosabb szempontja a tartós
munkanélküliség leküzdése kell, hogy legyen. Azonban az erĪfeszítések ellenére itt sem sike-
rült elérni, hogy a foglalkoztatáspolitika a tagállami szintrĪl közösségire emelkedjen.
Az Amszterdami SzerzĪdés (1997) a Római SzerzĪdést önálló foglalkoztatáspolitikai

fejezettel egészítette ki. Ennek legfontosabb érdeme, hogy a foglalkoztatáspolitikát több
sikertelen próbálkozás után közösségi szintre emelte. KiemelkedĪ célkitňzései közé tar-
tozott a foglalkoztatás magas szintň megvalósítása.
II.4. Közösségi foglalkoztatáspolitikai stratégia kialakítása
A foglalkoztatáspolitika koordinálásáért vívott harc következĪ állomása 1997-ben a

Luxemburgi Csúcs volt. Itt alakították ki elĪször a Közösség foglalkoztatáspolitikai stratégiá-
ját, itt fogadták el a következĪ évre vonatkozó irányvonalakat. A tagállamoknak ettĪl kezdve
ezen irányvonalakra építve ki kellett alakítaniuk egy stratégiát, amely szerint abban az évben
foglalkoztatáspolitikájukat alakítják (Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv). Az országok jelen-
tései alapján a Tanács ajánlásokat tehetett az egyes tagállamoknak. ElĪször a Luxemburgi
Csúcson került sor konkrét számok megfogalmazására a munkaerĪpiac legfĪbb problémá-
ival kapcsolatban. Azt határozták el, hogy 10 éven belül az Európai Unió a 10% feletti
értékrĪl 7%-ra csökkenti a munkanélküliséget, s a foglalkoztatottság szintjét pedig 60,4%-ról
70%-ra emeli.
Nemzeti foglalkoztatási akciótervek
A közösségi foglalkoztatáspolitika megvalósulásának egyik bizonyítéka, hogy minden

évben minden tagállam elkészíti nemzeti akcióprogramját (National Action Plan – NAP),
amelyeket a Bizottság minden évben egy Közös Jelentésben (Joint Report) értékel. Így érté-
keli a közösség a tagállamok nemzeti politikáit, és ajánlásokat fogalmaz meg a számukra.
23
II.4.1. A Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek
Az Európai Unió elĪször az 1998. évre fogalmazott meg Foglalkoztatáspolitikai Irányelveket.

Ezek a következĪ négy pillér köré szervezĪdtek:
1. Foglalkoztathatóság
E címszó alá soroljuk az ifjúsági és tartós munkanélküliség elleni küzdelmet, az aktív
eszközök (képzés) szerepének növekedését. FĪ célkitňzés a foglalkoztathatóság növelése
a szakismeret hiányának felszámolásával. Az élethosszig tartó tanulásnak valamennyi
tagállamban a munkaerĪ-fejlesztés középpontjában kell állnia a fiatal és felnĪtt korosz-
tály tekintetében egyaránt. A foglalkoztathatósági pillér kulcseleme annak a felismerése,
hogy a tartós munkanélküliség elleni küzdelem sikeressége a prevencióban rejlik. Ennek
érdekében egyénre szabott akcióprogramokat kell megvalósítani.
2. Vállalkozások támogatása
A második pillér annak a felismerésén alapul, hogy az új és minĪségében is megfelelĪ

munkahelyteremtés elĪfeltétele a vállalkozások dinamikus fejlĪdéséhez szükséges kör-
nyezet megteremtése. A vállalkozások támogatása mint prioritás érinti az új és a már
mňködĪ gazdasági egységeket. Külön támogatási programot javasolt az önfoglalkozta-
tók számára. Megfogalmazta az adó- és járulékfizetési, valamint az ÁFA jogszabályok
továbbfejlesztését a célkitňzés támogatása érdekében.
3. Alkalmazkodóképesség fejlesztése
A harmadik pillér a technológiai fejlĪdés és a piaci változók dinamizmusára hivatott
felkészíteni a munkavállalókat.
Az alkalmazkodóképességet az egyén szintjén is megfogalmazza elsĪsorban a változó
munkaszervezési módszerek elfogadása vonatkozásában, melynek érdekében a képzés
személyiségformáló szerepe kerül a középpontba.
Az alkalmazkodóképesség tehát olyan munkaerĪt jellemez, amely „minden körülmény”
között képes a gazdaság fejlĪdéséhez idomulni. Lényeges kimondani, hogy meg kell
találni az egyensúlyt az alkalmazottak biztonsága és foglalkoztathatósága, valamint az
üzleti élet támasztotta követelmények között.
4. EgyenlĪ esélyek
Az egyenlĪ esélyeket egyaránt biztosítani kell a nĪk és férfiak foglalkoztathatósága,
továbbá a valamely szempontból (szociális, egészségügyi, lakóhely, fogyatékosok,
kisebbségi hovatartozás stb.) hátrányos helyzetben lévĪ csoportok vonatkozásában.
Mindez kiegészül az Amsterdami SzerzĪdés anti-diszkriminációs klauzulájával, elĪse-
gítve a hátrányos helyzetňek integrációját a munka világába.
Ezekhez a pillérekhez több részcél kapcsolódott, amelyek jelentĪs hányada képzési és

oktatási elemeket is tartalmazott. Így például a foglalkoztathatóság pillérén belül olyan
24
konkrét célok jelentek meg, mint az iskolarendszerbĪl a munka világába való átmenet
javítása vagy munkaerĪpiacon érvényesíthetĪ ismeretek elĪtérbe helyezése az oktatás-
ban. Ezen Foglalkoztatáspolitikai Irányelvek alapján kellett a tagországoknak nemzeti
foglalkoztatási akciótervet kidolgozniuk.
II.4.2. Az egész életen át tartó tanulás célkitňzése

LifeLong Learning – LLL
A már említett négy alapvetĪ célkitňzés mellett, ezeket mintegy keresztbe metszve, megje-
lentek ún. horizontális célok is, amelyek egyike az egész életen át tartó tanulás fejlesztése
lett.
Az egész életen át tartó tanulás fogalmát az Európai Unió tágan értelmezi, beleérti az oktatás
teljes vertikumát és a tanulás minden formáját, függetlenül attól, hogy az mely életkorban és
milyen környezetben zajlik. A nemzeti stratégiákat a közösség többek között abból a szem-
pontból értékeli, hogy azok kiterjednek-e a kötelezĪ oktatás szakaszára.
A késĪbbi fejezetekben látni fogjuk, hogy az egész életen át tartó tanulás európai térségé-
nek a megvalósítását célzó közösségi stratégia számos, az alapoktatást is érintĪ célkitňzést
fogalmaz meg.
II.4.3. Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés
A nemzeti foglalkoztatási akciótervek elsĪ, 1998-ban elkészített közös értékelése, a közös

foglalkoztatáspolitikai értékelés (Joint Employment Policy Assessment – JEPA) azt jelezte,
hogy a képzési és oktatási elemek igen nagy súllyal megjelentek a nemzeti szintň foglal-
koztatáspolitikai tervezésben is. KésĪbb a képzési és oktatási elemek súlya a közös foglal-
koztatási politikán belül folyamatosan növekedett. A magyar kormány 1999. és 2000. évi
foglalkoztatáspolitikai irányelveiben már tükrözĪdtek a közösségi Foglalkoztatáspolitikai
Irányelvek alappillérei. 2000 tavaszán kísérleti jelleggel elkészült az elsĪ nemzeti foglal-
koztatási akcióterv is.
II.4.4. Európai Foglalkoztatási Stratégia
A luxemburgi folyamatot csak megerĪsítette az 1999-ben Kölnben elfogadott Európai

Foglalkoztatási Paktum (European Employment Pact – EEP), mely a „Növekedés, foglalkozta-
tás, versenyképesség és fenntartható fejlĪdés” címet viselte. A dokumentum azonban konk-
rét intézkedések terén nem hozott túl sok elĪrelépést. Szintén a kölni találkozón fogadták el
az Európai Foglalkoztatási Stratégiát (European Employment Strategy – EES). A két legfon-
25
tosabb foglalkoztatási célkitňzést a foglalkoztatási arány növelésében és a munkanélküliek

arányának csökkentésében látták a tagországok.
1. tábla
Az EU tagállamok munkanélküliségi és foglalkoztatási rátája 1991-2000.
(Forrás: Employment in Europe 2001, European Commission, 2001. Brussels)
Munkanélküliségi ráta (%) Foglalkoztatási arány (%)

Tagállam 1991 1996 1998 2000 1991 1996 1998 2000
Ausztria 3,2 6,2 6,4 5,2 69,7 67,7 67,8 68,3
Belgium 6,6 9,7 9,5 7,0 55,9 56,3 57,5 60,5
Dánia 8,4 7,1 5,2 4,7 74,0 74,8 75,1 76,3
Egyesült Királyság 8,8 8,2 6,3 5,5 69,5 69,3 70,8 71,2
Finnország 6,6 14,6 11,4 9,8 70,7 62,8 64,8 67,5
Franciaország 9,5 12,4 11,8 9,5 60,4 59,6 60,1 62,2
Görögország 7,0 9,6 10,9 11,1 53,4 55,0 55,5 55,6
Hollandia 5,8 6,3 4,0 2,7 62,5 65,9 69,8 73,2
Írország 14,7 11,7 7,5 4,2 51,4 55,4 60,5 65,1
Luxembourg 1,7 3,0 2,7 2,4 60,8 59,2 60,5 62,9
Németország 4,8 8,9 9,3 7,9 67,7 64,1 63,9 65,4
Olaszország 8,6 11,7 11,8 10,5 53,6 50,9 51,7 53,5
Portugália 4,2 7,3 5,2 4,2 68,1 62,8 66,6 68,3
Spanyolország 16,4 22,2 18,8 14,1 49,6 47,1 50,2 55,0
Svédország 3,1 9,6 8,3 5,9 79,5 70,3 70,3 73,0
EU átlag 7,7 10,8 9,9 8,2 62,2 60,1 61,3 63,3
II.5. A lisszaboni folyamat
II.5.1. A lisszaboni stratégia
Az Európai Tanács 2000 márciusában megállapított egy „új stratégiai célt az Unió számára
a foglalkoztatottság, a gazdasági reform és a szociális kohézió mint a tudásalapú társadalom
részének megerĪsítése érdekében.”
Ekkor határozták el, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legdinamikusabban fejlĪdĪ
tudásalapú gazdaságává válik. Ehhez az oktatás és képzés korszerňsítésének célját tňz-
ték ki maguk elé, hogy ezáltal javítsanak a foglalkoztatás helyzetén, vagyis hogy több
26
munkahelyet legyenek képesek létrehozni és azok minĪsége is javuljon. A lisszaboni

folyamat legfĪbb célja, hogy a szegénység és a munkanélküliség jelentĪsen csökkenjen
Európában, ezért felhívták az egyes tagállamok figyelmét arra, hogy szociálpolitikájukat
is gondolják újra, hiszen a társadalom elöregedése egyre komolyabb problémát jelent
valamennyi európai országban.
A folyamat jelentĪsége okán külön fejezetben is foglalkozunk a lisszaboni célkitňzésekkel, a

megvalósítás értékelésével, valamint ennek eredményeként a napjainkban aktuális új straté-
gia meghirdetésével.
II.5.2. A göteborgi és stockholmi csúcs

A lisszaboni stratégia gyakran idézett kulcsfontosságú célkitňzését, amely szerint az EU-nak
„a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely
több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval rendelkezik”, egy évvel késĪbb
egészítette ki a fenntartható fejlĪdésrĪl szóló göteborgi Európai Tanács. A stratégia három
pillérre épül: a gazdasági és társadalmi megújulásra, illetve a környezetvédelemre.
A Göteborgi Tanács által 2001-ben kiadott Európai Egyezmény és az Európai Fenntartható

FejlĪdés Stratégia alapján a fenntartható fejlĪdés olyan fejlĪdésként határozható meg, amely
megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy csökkentené a jövĪbeni generációk arra irányuló
képességét, hogy eleget tegyenek a saját igényeiknek.
A 2001 márciusában tartott stockholmi közösségi csúcs prioritásként kezelte a demográfiai elöre-
gedés kérdésének megoldását, s 2005-re célul tňzte ki a 67%-os átlagos foglalkoztatási arányt,
valamint 2010-re az 55–64 éves népesség foglalkoztatási arányának jelentĪs növelését.
2. tábla
Átlagos életkor a munkaerĪpiacról való kilépéskor (average exit age)
(Forrás: EUROSTAT)
Év Együtt Férfiak NĪk

2001 57,6 58,4 57
2002 59,2 59,6 58,8
2003 61,6 60,9 62,1
A lisszaboni csúcs által meghatározott stratégia és a hozzárendelt munkamódszer (Nyitott

Koordinációs Módszer) megvalósításának elsĪ mérföldköve a 2001 márciusában tartott
stockholmi csúcs volt, amelyen elfogadták Az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövĪ-
beni céljai címň dokumentumot.
27
II.5.3. Közös Foglalkoztatási Jelentés
A 2002-es Közös Foglalkoztatási Jelentés kiemelten foglalkozik az oktatással. Megjelennek a lemor-

zsolódás megakadályozását célzó intézkedések, és ezzel kapcsolatban a tanítás individualizálását
szorgalmazza. Az IKT oktatási felhasználása, a minĪség és a pedagógusok kérdésköre, a vállalkozói
készségek, sĪt még az óvodai ellátás fejlesztése is megjelenik az anyagban. Érdemes megemlíteni,
hogy a 2002-es jelentés irányítási-kormányzási javaslatokat is megfogalmaz. A foglalkoztatáspolitika
közösségi koordinálása tehát alapvetĪen érinti az oktatást, illetve a foglalkoztatás- és az oktatáspo-
litika kapcsolatrendszerét. A foglalkoztatáspolitika, amely korábban inkább a szociális újraelosztás
és a szolidaritás politikája volt, a kilencvenes években egyre inkább a gazdasági versenyképességet
megalapozó területté változott. A kilencvenes évek európai foglalkoztatáspolitikájának középpont-
jába sokkal inkább az aktív eszközök és ezen belül is a tanulás került.
II.6. A lisszaboni stratégia új kezdetének meghirdetése
Az Európai Tanács 2005. márciusi brüsszeli ülése megvonva a stratégia végrehajtásának elsĪ
öt esztendejének mérlegét, megállapította, hogy az elĪrehaladás ellenére az elért eredmé-
nyek meglehetĪsen ellentmondásosak. ErrĪl tanúskodik az Európa és fĪbb gazdasági part-
nerei növekedési potenciáljában változatlanul megmutatkozó szakadék. Európának súlyos
árat kell fizetnie a szükséges reformok végrehajtásának halogatása, következetlenségei miatt.
Az Európai Tanács ezért azonnali cselekvést sürgetett.
A Tanács, az Európai Bizottság 2005. februári Közleményében foglaltak szellemében, a fĪ

célok újrafogalmazása alapján új kezdetet javasolt a lisszaboni stratégia számára. Eszerint az
elkövetkezĪ idĪszakban az Európai Uniónak és a tagállamoknak a tudásra, az innovációra,
valamint a humán erĪforrások optimalizálására alapozottan, a versenyképesség, a termelé-
kenység és a növekedési potenciál megújítása és a társadalmi kohézió erĪsítése révén erĪfeszí-
téseiket a növekedésre és a foglalkoztatás bĪvítésére kell összpontosítaniuk.
Az Európai Tanács felismerve, hogy megújított stratégia céljainak a megvalósítása a szinergikus

hatások erĪsítését igényli, mind az Európai Unió, mind a tagországok szintjén a partnerség
átfogó megújítása mellett a lisszaboni folyamat koordinációjának megerĪsítését kezdemé-
nyezte. Ennek a felfogásnak a szellemében születtek meg az Integrált iránymutatások, ame-
lyek a 2005-2008 közötti idĪszak növekedési és foglalkoztatási céljainak elérése érdekében
egységes nézĪpontból kiindulva jelölik ki a tagállamok számára a nemzeti reformprogram-
jaik kidolgozását vezérlĪ szempontokat. (Teljes foglalkoztatottság, társadalmi kohézió, szoci-
ális védelmi rendszer, humánerĪforrásba befektetés a jobb oktatás és képzés révén)
A megújított stratégia céljainak elérését biztosító hathatós eszközök nemzeti adottságoknak megfe-
lelĪ kijelölése a Lisszaboni stratégia fĪ kérdése. Ez jelenti egyben a legnagyobb kihívást a tagállamok
számára. A teljes-jogú EU taggá lett Magyarország számára is a növekedési és foglalkoztatási kihívá-
sokkal való szembenézés a kulcs ahhoz, hogy mozgósíthassa azokat a belsĪ és külsĪ erĪforrásokat,
28
amelyek specifikus gazdasági, szociális és környezetvédelmi törekvéseinek megvalósításához és a

kapcsolódó átfogó reformokhoz szükésegesek. Ezeknek a középpontjában a Magyarország társa-
dalmi, gazdasági-technológiai felzárkózását szavatoló feltételek megteremtése áll.
II.7. Közösségi Stratégiai Irányvonalak (2007–2013)

2005 tavaszán az Európai Bizottság elfogadta a Közösségi Stratégiai Irányvonalak (Community
Strategic Guidelines) hivatalos munkaváltozatát, mely kijelöli a 2007–2013-as idĪszak prog-
ramozásának tartalmi kereteit. A dokumentumban a három prioritás egyike több és jobb
munkahely megteremtésére irányul, melyen belül önállóan jelenik meg a humán erĪforrás-
okba történĪ befektetések növelése az oktatás és képzés fejlesztésén keresztül. A tagállamok
a CSG alapján készítik el nemzeti stratégiai referenciakereteiket.
II.7.1. Nemzeti Akcióprogram a növekedésért és foglalkoztatásért
A magyar kormány 2005-ben elkészítette és benyújtotta az Európai Bizottságnak a lisz-

szaboni stratégia megvalósítását szolgáló Nemzeti Akcióprogramot a növekedésért és
a foglalkoztatásért. A dokumentum az Európai Tanács által 2005 júliusában elfogadott
Integrált iránymutatások mentén mutatja be a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatáspo-
litikai célokat és intézkedéseket 2005–2008 közötti idĪszakra vonatkozóan. Az integrált
iránymutatásoknak a legfĪbb újdonsága, hogy a korábbi uniós gyakorlattól eltérĪen a
gazdaságpolitikai és a foglalkoztatási iránymutatások nem külön-külön, hanem egyetlen
dokumentumban szerepelnek. Ezek az iránymutatások jelölik ki, hogy a tagállamoknak
mely területeken és milyen irányú reformokat kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy
javuljon a versenyképesség és bĪvüljön a foglalkoztatás.
A nemzeti akcióprogram (reformprogram) egy három évre elĪretekintĪ stratégiai dokumen-

tum, melynek alapját az integrált iránymutatási csomag jelenti, és a dokumentum lényegében
több korábbi, a tagállamok által évente kidolgozott dokumentumot foglal magában: az eddig
az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások alapján készített ún. CardiƑ Jelentést (amit 2005-ig a
Pénzügyminisztérium készített) és az eddig a foglalkoztatási iránymutatások alapján készített nem-
zeti foglalkoztatási akciótervet, amelyet 2004-ben készített el elsĪ ízben a magyar kormány.
Az akcióprogram végrehajtásáról és a lisszaboni stratégiához kapcsolódó új intézkedé-

sekrĪl minden tagállamnak 2006-ban és 2007-ben jelentésben kell beszámolnia, ami
alapján a többi tagállam és az Európai Bizottság évente közösen értékeli az elĪrehala-
dást. Az akcióprogram végrehajtásának nyomon követésébe be kell vonni a szociális
partnereket is. 2008-ban új akcióprogram kidolgozásával indul egy újabb hároméves
ciklus. A nemzeti akcióprogram kidolgozásának és az abban foglalt intézkedések vég-
rehajtásának elĪrehaladásáról szóló jelentések elkészítésének fent ismertetett mecha-
nizmusa a közösségi szakpolitikákban (foglalkoztatás, társadalombiztosítás) alkalmazott
nyitott koordinációs mechanizmusnak megfelelĪen mňködik.
29
A Nemzeti Akcióprogram kidolgozása a Gazdasági Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és

Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium közremňködésével és a Nemzeti Fejlesztési
Hivatal koordinálása mellett széleskörň társadalmi egyeztetés keretében készült el.
II.7.2. Nemzeti reformprogramok értékelése

„Eljött az ideje, hogy sebességet váltsanak”, (Barroso)
2006 januárjában a Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramokat, melyek alapján a

következĪ célokat fogalmazták meg.
Oktatás és kutatás területén: FelsĪoktatásra fordított források növelése (GDP 2%-a), mate-
matika és nyelvek fontossága, Európai Technológiai Intézet létesítése (2007).
KKV-k teljesítményének növelése területén: „Egyablakos” rendszer (2007-re), cégindításhoz

szükséges idĪ felére (1 hétre) csökkentése, vállalkozói készségek tanítása.
MunkahelyteremtĪ politikák területén: Életciklus-szerň támogatás, fiatalok munkába állása

6 hónapon belül (2007: 100 napon belül), színvonalas gyermekgondozási hálózat, aktív öreg-
ség (45 év felettiek: képzés, részmunkaidĪ, pénzügyi ösztönzés), flexycurity (2007-re jelentés).
Biztonságos és fenntartható energiaellátás területén: „Zöld Könyv”, energiapiacok versenye és

rendszerek összhangja, gazdaságos energiafelhasználás ösztönzése, alternatív energiaforrások.
II.8. Összefoglaló kronológia

1957. A Római SzerzĪdés
preambulumában a szerzĪdĪ országok kifejezik törekvésüket,
hogy “népeik gazdaságait egyesítik és azok harmonikus fejlĪdé-
sét elĪmozdítják, ha az egyes területek közötti különbségeket és a
kedvezĪtlenebb adottságú területek elmaradottságát csökkentik”.
1958. Létrejön két ágazati alap:
az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai MezĪgazdasági
Orientációs és Garanciaalap (EMOGA).
1975. Létrejön az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a tag-
államok által befizetett költségvetés egy részének a legszegényebb
régiók közötti újrafelosztására.
1986. Az Egységes Európai Okmány
(Római SzerzĪdés elsĪ módosítása) lefekteti a valódi kohéziós
politika alapját, melynek célja, hogy ellensúlyozza az egységes
piac által a déli országokra és egyéb hátrányos helyzetň régiókra
nehezedĪ terheket.
30
1988. Brüsszelben az Európai Tanács felülvizsgálja a ma már Strukturális

Alapokként ismert Szolidaritási Alapok mûködését, és (1997-es
árakon) 68 milliárd ECU-t különít el ezen Alapokra.
1991. Memorandum a nyitott távoktatásról az Európai Közösségekben
1992. A Maastrichtban elfogadott és 1993-ban életbe lépett „SzerzĪdés
az Európai Unióról” a kohéziót jelöli meg az Unió egyik alapvetĪ
céljaként a Gazdasági és Monetáris Unió valamint az Egységes
Piac mellett. A SzerzĪdés létrehozza a Kohéziós Alapot a szegé-
nyebb tagállamok környezetvédelmi és közlekedési projektjeinek
támogatására. (Római SzerzĪdés második módosítása.)
Közösségi kompetenciák oktatás területére való kiterjesztésének
részleteit a Maastricht-i szerzĪdés említi elĪször a 126. és 127. cik-
kelyben hangsúlyozva, hogy a tagállamok közötti együttmňködést
támogatni kell ezen a területen is.
1993. A Bizottság 1993. évi „Foglalkoztatás, növekedés, versenyké-
pesség” címň Fehér Könyve.
1994. Európai Tanács esseni ülésén elfogadott Esseni Következtetések -
elkezdĪdött a foglalkoztatáspolitikák közösségi monitorozása.
1995. Fehér Könyv – Az oktatásról és képzésrĪl.
1997. június Az Amszterdami SzerzĪdés (Római szerzĪdés harmadik módo-
sítása). MegerĪsíti a kohézió fontosságát, és kibĪvíti az Uniós
SzerzĪdést a „Foglalkoztatás” címmel, amelyben hangsúlyozza
az együttmňködés szükségességét a munkanélküliség csökkentése
érdekében.
1997. november Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcs – 1998. évi Foglalkoztatási
Irányvonalak.
1998. június CardiƔ Csúcs – az 1998. évi foglalkoztatási irányvonalak alapján
készített nemzeti foglalkoztatási akciótervek értékelése.
1998. december Európai Tanács bécsi ülése – 1999. évi foglalkoztatási irányvonalak.
1999. március A berlini Európai Tanács dönt a Strukturális Alapok reformjáról,
és módosítja a Kohéziós Alap mûködését. Ezekre az Alapokra
2000 és 2006 között évente több mint 30 milliárd eurót fordítanak,
azaz összesen hét év alatt 213 milliárd eurót. A PHARE programot
kiegészítĪ ISPA (Strukturális Politikák Csatlakozás ElĪtti Eszköze)
és a SAPARD (MezĪgazdasági és Vidékfejlesztési ElĪcsatlakozási
intézkedések Támogatása) programok segítik a közép- és kelet-
európai tagjelölt országok gazdasági és társadalmi fejlĪdését.
1999. június Kölni csúcs „Növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és fenn-
tartható fejlĪdés” cím alatt elfogadott Európai Foglalkoztatási
Paktum.
2000. március A lisszaboni Európai Tanács elfogadja a foglalkoztatottságra össz-
pontosító és arra irányuló stratégiát, hogy az Unió 2010-re a világ
legversenyképesebb és legdinamikusabb ismeretalapú gazdasá-
gává váljon.
31
2000. október Memorandum az egész életen át tartó tanulásról

2000. december Nizzai Csúcs – döntések a kibĪvítésrĪl, intézményi reformokról,
Európai Szociális MenetrendrĪl. Ez egy olyan cselekvési program,
amely ötéves idĪszakra határozza meg az EU legfontosabb szoci-
ális céljait. A Menetrend célja a szociálpolitika szerepének növe-
lése, s ebben kulcsszerepet játszik a teljes foglalkoztatásra, gazda-
sági dinamizmusra, erĪteljesebb szociális kohézióra és nagyobb
méltányosságra épülĪ gazdasági és foglalkoztatási program meg-
valósítása.
2001. március Stockholm- fenntartható növekedés, foglalkoztatási arányok irány-
elveinek lefektetése. Az oktatási és képzési rendszerek konkrét
jövĪbeni céljai címň dokumentum elfogadása.
2001. június Göteborg - a Tanács kiegészíti a stockholmi stratégiát, összekap-
csolva a fenntartható fejlĪdéssel.
2002. március A barcelonai csúcson elfogadott: Az európai oktatási és képzési
rendszerek céljaihoz kapcsolódó részletes munkaprogram
2002. Az információs társadalom 2002-ben elfogadott kerete az
„e-Európa 2005” cselekvési terven alapszik. Célja a magánbefek-
tetéseket és az új munkahelyek teremtését ösztönzĪ környezet
kialakítása, a termelékenység fokozása, a közszolgáltatások kor-
szerňsítése volt, és annak a lehetĪségnek a biztosítása, hogy min-
denki részt vehessen a világméretň információs társadalomban.
Az e-Európa 2005 cselekvési tervvel összefüggésben az Európai
Parlament és a Tanács több programot hozott létre a digitális tarta-
lomhoz való hozzáférés és a használat legjobb feltételeinek kiala-
kítása, valamint az internet és az új on-line technológiák biztonsá-
gosabb használatának elĪmozdítása érdekében.
2002. A koppenhágai Európai Tanács eredményeként megállapodnak tíz
új tagállam Unióhoz való csatlakozása feltételeiben, szakképzési
rendszerek átláthatóságával kapcsolatos cél megfogalmazása.
2002. február Oktatás és képzés 2010” munkaprogram.
2002. Közös Foglalkoztatási Jelentés.
2004. április Kritikus idĪközi jelentés a lisszaboni stratégia megvalósulásáról.
2004. február 18. Az Európai Bizottság benyújtja javaslatát a 2007-2013. közötti
kohéziós politika reformjára vonatkozóan: ”Új partnerség a kohé-
zió: konvergencia, versenyképesség, együttmňködés érdekében”.
2004. május 1. Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország,
Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozik
az Európai Unióhoz.
2004. július Az Európai Bizottság javaslatot tett az Unió oktatási programjai-
nak új generációjára (Integrated action programme in the field of
lifelong learning) a 2007–2013 közötti idĪszakban.
32
2005 tavasza Az Európai Bizottság elfogadta a Közösségi Stratégiai Irányvonalak

(Community Strategic Guidelines) hivatalos munkaváltozatát, mely
kijelöli a 2007–2013-as idĪszak programozásának tartalmi kere-
teit.
2005. március A Tanács, az Európai Bizottság 2005. februári Közleményében fog-
laltak szellemében a fĪ célok újrafogalmazása alapján új kezdetet
javasolt a lisszaboni stratégia számára.
Integrált Iránymutatások, amelyek a 2005-2008 közötti idĪszak
növekedési és foglalkoztatási céljait tartalmazzák.
2005. A magyar kormány 2005-ben elkészítette és benyújtotta az
Európai Bizottság nak a lisszaboni stratégia megvalósítását szol-
gáló Nemzeti Akcióprogramot a növekedésért és a foglalkoztatá-
sért a 2005-2008 közötti idĪszakra.
2006. január A Bizottság értékelte a nemzeti reformprogramokat.
2006. november „MinĪség, esélyegyenlĪség és hatékonyság”
Az Európai Unió Tanácsának elnökségét 2006. II. félévben
Finnország látja el.
A finn elnökség jelszava az oktatás terén (az elĪzĪ félévi osztrák
elnökséggel közösen) „MinĪség, esélyegyenlĪség és hatékony-
ság”. Ehhez kapcsolódóan az elnökség javaslatot tervez benyújtani
és megvitatni a hatékonyság és az esélyegyenlĪség fejlesztésének
kérdéseirĪl az oktatásban és képzésben.
III.
A lisszaboni stratégia
A portugál elnökség kezdeményezésére 2000 márciusában „Foglalkoztatás, gazdasági reform
és szociális kohézió - úton egy európai alapú innováció és tudás felé” címmel Lisszabonban
összehívott csúcsértekezlet célja az volt, hogy erĪsödjön a foglalkoztatás növelése kapcsán
beindított folyamatok koherenciája. A Közösség stratégiai célja: 2010-re az Európai Uniót a
világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdasággal rendelkezĪ
térségévé kell változtatni.
A Lisszaboni Csúcs kijelölte és számszerňsítette azokat a stratégiai célokat, amelyekkel

középtávon olyan dinamikus és fenntartható gazdasági növekedés biztosítható, amely a fog-
lalkoztatás bĪvülésével és a szociális kohézió erĪsödésével jár együtt.
A lisszaboni stratégia elemei: fenntartható fejlĪdés, tudásalapú munkahelyteremtés, verseny-

képesség, esélyegyenlĪség.
33
A Lisszabonban részletesen megfogalmazott közösségi szándékok értelmében az Uniónak egy-

szerre három dologra kell összpontosítania: a gondolatokra, a piacokra és az emberekre. Az elsĪ
szempont az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra fordított befektetések növelését
jelenti. A piaci szempont az európai cégek versenyképességét, illetve a belsĪ piac mňködését
javító intézkedéseket jelent. Az emberek szempontjából pedig alapvetĪ cél az oktatás, a képzés
és a foglalkoztatás összehangolt erĪsítése, s ennek részeként az új információs technológiák hasz-
nosítása. Mindezen célok megvalósítása két politikai irányvonal jegyében történik:
• A tudásalapú gazdaságra való felkészülés érdekében folytatni kell a gazdasági reformokat.
• A humánerĪforrás-beruházás növelése révén erĪsíteni kell az európai szociális modellt.
A program két fontos meghatározó eleme volt egyfelĪl az emberi erĪforrásokkal kapcsolatos
politikaterületek nagymértékň felértékelése, másfelĪl annak elfogadása, hogy e területeken
(beleértve az oktatást is) erĪsíteni kell a koordinált közös fellépést.
Megállapították, hogy a globális cél elérésének elengedhetetlen elĪfeltétele a humánerĪfor-

rások, ezen belül az oktatási, képzési rendszerek átfogó modernizálása, a humán erĪfor-
rásokban rejlĪ lehetĪségek minél teljesebb kiaknázása.
Lisszabonban egyetértés alakult ki abban is, hogy a humán erĪforrás fejlesztését az Európai
Uniónak és intézményeinek a közösségi oktatáspolitikai célok megfogalmazásával, s a célok
megvalósítását pedig közösségi pénzügyi források biztosításával erĪteljesen támogatnia kell.
III.1. Közösségi célok megvalósítási programja
A tagállamok a közösen kijelölt célok nemzeti keretek között történĪ gyakorlati megvalósításának
programját és menetrendjét dolgozták ki. Az önállóan kimunkált programok végrehajtásához a
tagállamok igénybe vehetik az ilyen célokra elkülönített közösségi pénzügyi forrásokat is.
A lisszaboni célkitňzések értelmében és megvalósításuk érdekében kiemelten fontos az

Unió az oktatási fejlesztések kiemelt támogatására való törekvése, az erĪforrások hatékony
felhasználásával. Ugyanakkor a Közösség elkötelezett híve a decentralizációnak és az intéz-
ményi önállóságnak, ez viszont felveti a minĪség romlásának és az erĪforrások nem haté-
kony felhasználásának veszélyét. Ennek megfelelĪen egyre nagyobb figyelmet fordítanak az
akkreditációs és minĪségbiztosítási eljárások kidolgozására.
Fontos prioritás ugyancsak – fĪként demográfiai okokból – az elöregedés, az élethosszig tartó tanulás
céljait szolgáló formális iskolarendszeren kívüli oktatási formák támogatása, valamint az oktatás és
a munka világa közti átmenet zökkenĪmentessé tétele az oktatási programok és a munkaerĪ-piaci
igények összehangolása révén. Párhuzamosan az Unió figyelme a hagyományos ismeretek elsajátí-
tásáról eltolódott a modern gazdaság által igényelt alapkészségek fejlesztése felé, amelyek jelentĪsen
hozzájárulnak a munkavállaló alkalmazási esélyeinek javulásához. Olyan kompetenciák jelentĪsége
nĪtt meg, mint például a kommunikációs és az együttmňködésre való készség, az élethosszig tartó
tanulásra való képesség, valamint a modern információs technológia alkalmazásának képessége.
34
III.2. A nyitott koordináció módszere
A lisszaboni csúcsértekezleten megfogalmazták az oktatáspolitikai együttmňködés új kere-

teit, az úgynevezett nyitott koordináció módszerével. A nyitott koordináció módszere új
szakasz a tagállamok oktatáspolitikai együttmňködésében. Ez a módszer megteremti a poli-
tikai, szakmai és jogi kereteket a közös gondolkodás és cselekvés számára.
A nyitott koordináció módszerének kialakulása
Az Amsterdami SzerzĪdéssel (1997) jöttek létre a közös szociális- és foglalkoztatáspolitika legi-

tim módszerei. E módszerek között már megtalálhatjuk a késĪbbi nyitott koordináció mód-
szere (Open Method of Co-ordination – OMC) alapjait. Mindehhez csatlakozott az Esseni
Csúcson (1994) megkezdett közös monitorozási rendszer módszertani tapasztalat, továbbá a
luxemburgi és cardiƔ Európai Tanács (1997/98) üléseken meghatározott Európai Foglalkoztatási
Irányvonalak mellé rendelt, illetve azok értékélésre kidolgozott koordinációs módszerek.
Végül a nyitott koordináció módszert a Lisszaboni értekezleten (2000) legitimálták a tagál-

lamok vezetĪi. A lisszaboni értekezlet határozata értelmében, gazdaságfejlesztési és társa-
dalmi célok eléréséhez szükség van az oktatási rendszerek modernizálására. Ennek érde-
kében specifikus, mutatószámokkal mérhetĪ fejlesztési célokat fogalmaztak meg. A nyitott
koordináció módszer eszközrendszereként a:
• közös politikai célkitňzések megfogalmazását,

• konkrét mérĪszámok és mutatók meghatározását,
• tagállamok által a közös célokat tükrözĪ nemzeti cselekvési tervek megfogalmazásá-
nak feladatát,
• és a nemzeti programok megvalósításának a közösségi szintň értékelését fogalmazták meg.
A nyitott koordináció keretében a tagállamok elĪször közösen elemezték az oktatás, kép-

zés helyzetét az Unióban, majd a közösen levont következtetések alapján meghatározták a
közösségi szinten megvalósítandó legfontosabb konkrét célokat.
A nyitott koordináció módszere lehetĪvé teszi a jó gyakorlatok terjesztését, illetve a

Közösségek célkitňzéseinek megvalósítása során a nagyobb konvergencia biztosítását. A nyi-
tott koordináció eszközrendszere felöleli a közös irányvonalak (guidelines) meghatározását,
indikátorok és mérföldkövek (benchmarks) kijelölését, nemzeti sajátosságokra építĪ specifi-
kus célok megfogalmazását, monitorozási és értékelési szempontokat, illetve egy érdekes,
úgynevezett „peer review” technikát.
A nyitott koordináció módszere biztosítja, hogy a tagállamok nem kötelezĪ, hanem kvázi önkén-
tes jelleggel vesznek részt a megvalósításban. A koordinációs folyamatot jellemzi a széleskörň
társadalmi és szakmai egyeztetés, és teljes megvalósulási folyamatot transzparens, a társadalom
számára jól követhetĪ kommunikáció és információ-szolgáltatás jellemzi. Mindezek ellenére a
nyitott koordináció módszere mögött rejlĪ szándék mégis az integráció elmélyítése.
35
Összegezve: a nyitott koordináció módszere olyan szabályozási technikát jelent, amely alap-
vetĪen a kommunikációra épül, és egyfajta alternatíváját alkotja az olyan hagyományosabb
szabályozási eszközöknek, mint a jogalkotás. Az eszköz alapvetĪ elemét alkotják a számsze-
rňsíthetĪ mutatók, amelyek segítségével objektív módon lehet ítéletet mondani arról, hogy
valamilyen közösen elhatározott célkitňzés ténylegesen megvalósult-e. Emellett további nem
feltétlenül számszerňsíthetĪ célkitňzések is értékelendĪk, amelyeket a közösség mindenki
számára elérendĪnek minĪsít. A nyitott koordinációs módszer ezekkel az eszközökkel válik
alkalmassá arra, hogy a segítségével közösségi politikákat lehessen megvalósítani.
A nyitott koordináció módszeréhez kapcsolódva a peer review megvalósításánál általában

két vagy több tagállam szakértĪi csoportja értékeli a célkitňzések megvalósítását egyfajta
kölcsönösségi alapon. Ezek az értékelĪ munkák az egyes nemzeti jelentéseken nyugszanak,
és általában kiegészülnek helyszíni látogatással, interjúkkal.
Peer review
A mérhetĪ mutatók vizsgálatának egyik általános módja a peer review. A tudományos és a
kutatói munka megítélése területén alkalmazták elsĪként. Lényege, hogy olyan specifikus
tudományterületi teljesítményt kellett értékelni, amelyhez csak szňk szakértĪi kör állt ren-
delkezésre, így „külsĪ” értékelésként egyébként hasonló tudományterületen alkotó kutatók
mint szakértĪk végezhették egy-egy tudományos teljesítmény értékelését. Szigorúan véve
az ilyen értékelésben résztvevĪk ugyanabban a tudományágban tevékenykedĪ tudósok,
mint amiben azok dolgoznak, akiknek munkájáról véleményt nyilvánítanak.
Fontos jellemzĪje a módszernek, hogy akkor lehet eredményes, ha objektív mutatókat

sikerül az értékelési feladathoz rendelni. Ezek a peer review-n alapuló mutatók közelebb
állnak a minĪség fogalmához, legalábbis a kutatási minĪség tudományos fogalmaihoz,
mint a legtöbb más mutató, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy szükségképpen megfe-
lelĪbbek az értékelésre való alkalmazásra, mivel ez mindig az értékelés céljától függ.
A peer review önmagában is alkalmazható értékelési módszerként. A helyszíni látogatások jól

ismert eljárása azon az elképzelésen alapul, hogy szakértĪk helyszíni látogatás (field visit) kere-
tében az ott tapasztaltak alapján kialakítják saját véleményüket annak minĪségérĪl. A peer
review eredményeképpen születĪ véleményeket azok érvényességét illetĪen nagyra becsülik,
mivel holisztikus jellegňek (nem szňk körň szempontokról alkotott ítéleteket képviselnek).
MindezektĪl függetlenül a peer review bizonyos mértékig mindig szubjektív, mivel egy véle-
mény még akkor is, ha objektív mutatókon alapul, soha nem azonos ezekkel a mutatókkal.
A gyakorlatban a peer review-t önállóan nem alkalmazzák. A peer review az önértékelési
jelentésen alapul, ami önmagában mutatóalapú információkon nyugszik. A véleményeknek
kompatibilisnek kell lenniük a rendelkezésre álló mutatókkal és a résztvevĪknek nagyon
körültekintĪnek kell lenniük, sĪt akár vonakodniuk is kell a véleményalkotást illetĪen, ha
nem állnak rendelkezésre ilyen mutatók az elemzés alapjaként.
36
III.3. A lisszaboni folyamat értékelése a Wim Kok-jelentés tükrében
2003 márciusában, a Brüsszeli Európai Tanács kérte fel az Európai Bizottságot arra, hogy egy
külön munkacsoportot hozzon létre annak megvizsgálására, vajon mennyire megalapozot-
tak azon aggályok, miszerint a tagállamok (beleértve mind a jelenlegi, de mindenekelĪtt a
jövĪbeli tagállamokat) nem képesek eredményesen megbirkózni az elĪttük álló foglalkozta-
tási kihívásokkal. Hiszen bármennyire is elkötelezettek a lisszaboni folyamat és az Európai
Foglalkoztatási Stratégia közösen meghatározott célkitňzései iránt, a gyakorlatban teljesítmé-
nyük elmarad az elvárttól. Így sokan úgy vélekednek, hogy ha nem következik be pozitív
fordulat, veszélybe kerülhet a hosszabb távú célok elérése.
A Tanács kezdeményezésére felállított Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport (Employment

Taskforce) – az Európai Unió gyakorlatában nem túl gyakori módon – arra is felhatalmazást
kapott, hogy a tagállamoknak konkrét ajánlásokat, feladatokat fogalmazzon meg. Annak szem
elĪtt tartásával kellett a tagállamok tennivalóit meghatároznia a Speciális Munkacsoportnak,
hogy azok a lehetĪ legközvetlenebb és leggyorsabb módon eredményre vezessenek, s így
az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósításában már a közeli jövĪben lényeges elĪre-
lépés következzen be.
A Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport vezetésére Wim Kok urat, Hollandia volt

miniszterelnökét kérték fel. Tagjainak pedig kiemelkedĪ tudású elméleti szakembereket
és nagy tapasztalattal rendelkezĪ, gyakorlati szakembereket hívtak meg. A jövĪbeli,
új EU tagállamokat képviselĪ vagy azokat közvetlenül, alaposan ismerĪ szakemberek
azonban nem kaptak meghívást a Speciális Munkacsoportba. Ezt több érintett ország,
köztük Magyarország is szóvá tette. Kimaradásuk ellensúlyozására Wim Kok úr szemé-
lyesen találkozott a jövendĪ EU tagországok munkaügyi minisztereivel, és kérte az írá-
sos közremňködésüket. A tárca ennek a felkérésnek eleget tett, és reflektált a 2003-ban
újragondolt Európai Foglalkoztatási Stratégia új prioritásaira, illetve eljuttatta a Speciális
Munkacsoportnak a hazai prioritásokat összegzĪ Közös Foglalkoztatási Értékelést (Joint
Assessment of Employment Priorities, JAP) és az ennek végrehajtásáról beszámoló ún.
ElĪrehaladási Jelentéseket (Progress Report).
A Wim Kok vezette Speciális Munkacsoport 2003. november 26-án nyújtotta be

„Munkahelyek, Munkahelyek, Munkahelyek – Több munkahelyet teremteni Európában”
címet viselĪ, mintegy 90 oldalas jelentését az Európai Bizottsághoz.
III.3.1. A Wim Kok-jelentés legfontosabb, általános politikai üzenetei
A Wim Kok vezette Speciális Munkacsoport elismeri, hogy jelenleg veszély fenyegeti az
Európai Unió Lisszabonban megfogalmazott, meglehetĪsen ambiciózus célkitňzését, misze-
rint az Európai Unió 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú
gazdaságává válik, mégpedig fenntartható gazdasági növekedés, több és jobb munkalehetĪ-
ség, valamint nagyobb szociális kohézió mellett. 2000-ben, a lisszaboni célkitňzések megfo-
37
galmazása idején, az Európai Unióban a GDP erĪteljesen nĪtt a munkanélküliség egyidejň

csökkenése mellett. A Jelentés készítésének idején, 2003 végén, azonban a helyzet jóval
kedvezĪtlenebb volt.
Az idĪarányos teljesítést tekintve úgy tňnt, hogy a legfontosabb stratégiai célok megvalósítá-
sában – így a teljes foglalkoztatottság elérésében; a munka minĪségének és termelékenysé-
gének növelésében, a befogadó munkaerĪpiac megvalósításában – több tagország is elma-
radt. Ugyanakkor a gazdasági növekedés lelassulásának következtében több tagállamban is
emelkedett, illetve magas szinten stabilizálódott a munkanélküliség.
Mindezek ellenére a Wim Kok Jelentés azt hangsúlyozza, hogy bármennyire is ambiciózusak
a lisszaboni célkitňzések, azok megvalósításáról Európa nem mondhat le. Ehhez azonban a
tagállamoknak meg kell sokszorozniuk erĪfeszítéseiket, beleértve az új tagállamokat is.
Az Európai Unió elĪtt álló kihívás nem csupán abban áll, hogy megfelelĪ választ kell
találnia a gazdasági növekedés lassulására. Szembe kell néznie a hosszabb távú folya-
matokkal, így mindenekelĪtt a globalizáció és a gazdasági integráció hatásával, vala-
mint a népesség gyors öregedésének problémáival is.
A munkanélküliség csökkentése és a foglalkoztatottság növelése politikai, szociális és

gazdasági szempontból egyaránt szükségszerňvé vált. A munkahelyek számának azon-
nali növelése sürgetĪ prioritás. A fenntartható növekedés érdekében szlogen jellegňen
megfogalmazták: Európában „több és szorgosabb munkáskézre van szükség”, azaz több
embernek kell dolgoznia és az eddiginél termelékenyebben.
A jelentés négy fĪ irányt emelt ki a célok megvalósítására, melyek nagyrészt összhangban

voltak az elĪzĪ évek foglalkoztatási irányvonalaival, másrészt új elemeket is tartalmaztak,
egyre nagyobb hangsúlyt fektetve az élethosszig tartó tanulás lehetĪvé tételére.
A Wim Kok-jelentés fĪbb pontjai tehát a következĪk:
1. A munkavállalók és munkaadók alkalmazkodóképességének növelése: képesek legye-

nek megfelelni a globalizáció nyomán megjelent rugalmasság igényének, gyorsan alkal-
mazkodva a munka világának változó feltételeihez. Ehhez olyan körülmények kialakí-
tására van szükség, melyek kedveznek az új vállalkozások alapításának és a kutatás-
fejlesztési tevékenységeknek. Erre azért kell különösen nagy figyelmet fordítani, mert
az Európai Uniónak e téren nagy lemaradásokat kell behoznia, fĪleg akkor, ha tartani
kívánja magát a lisszaboni célkitňzések megvalósításához. Mindezek érdekében szük-
ség van az oktatási intézmények és a vállalatok partnerségi kapcsolatainak kialakítására,
új vállalkozások elĪtti akadályok lebontására, a nem munkabér jellegň költségek csök-
kentésére s a termelékenység növelésére. Arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy ne
csak új munkahelyek jöjjenek létre, hanem a már foglalkoztatott munkaerĪ képes legyen
megtartani állását a folyamatos szakmai fejlĪdésen keresztül, s ezáltal javuljon a mun-
kahelyi biztonság.
38
2. Minél több ember bevonása a munkaerĪpiacra és a dolgozók munkaerĪpiacon

való megtartása: meg kell találni az egyensúlyt a juttatások és adók között, az ala-
csony béreket vagy emelni kell, vagy egyéb kiegészítĪ juttatásokat kell alkalmazni,
hogy a munkavállalóknak megérje dolgozni. Ahhoz, hogy az inaktívak és a munka-
nélküliek munkába állhassanak, szükség van a megfelelĪ tanácsadási lehetĪségek
kialakítására, minél több átképzési program beindítására. Különösen nagy figyelmet
kell fordítani a fiatalok munkanélküliségének visszaszorítására, mely a demográfiai
elöregedéssel együtt nagy terhet ró az egyes országokra. A munkaadóknak adott
megfelelĪ ösztönzĪkkel elérhetĪ, hogy az idĪsebb generáció is munkát kapjon.
E munkavállalók egész életen át tartó tanulásba való bevonása igen nagy jelentĪ-
séggel bír, hiszen átképzésükkel számukra is lehetĪség nyílik a megváltozott mun-
kaerĪ-piaci igényekhez való alkalmazkodásra, mely e korosztálynak jelenti a legna-
gyobb problémát.
3. ErĪfeszítések az élethosszig tartó tanulás megvalósítása érdekében: növelni kell

az emberi erĪforrásokba való befektetés mértékét, vagyis a munkaerĪ képzettsé-
gének színvonalát. Mindenki legyen részese a középfokú oktatásnak, s egyre töb-
ben vegyenek részt a felsĪoktatásban is. Azonban a képzettség megszerzését nem
szabad az iskolaévekre redukálni, a munkavállalónak lehetĪséget kell adni, hogy
felnĪttképzésben is részt vegyen, így téve naprakésszé azt a tudásanyagot, melyet
munkája során felhasznál. A hatékonyabb szakképzés elérése érdekében szükség
van az egyes vállalatok és az oktatási intézmények együttmňködésére is.
4. Az egyes tagországok kormányainak együttmňködése: a kormányok gondoskod-

janak arról, hogy az Európai Unió által meghatározott foglalkoztatási irányvona-
lakat, ill. az egyes országoknak tett ajánlásokat integrálják saját foglalkoztatáspo-
litikájukba, ezeket hatékony intézkedésekké formálva. Létre kell hozni egy olyan
ellenĪrzĪ rendszert is, mely lehetĪvé teszi, hogy a tagállamok tisztán lássák, mely
területeken kell még több eredményt elérni. Az egyik legfontosabb feladat pedig,
hogy az országok megosszák egymással a foglalkoztatáspolitika kialakításában szer-
zett tapasztalataikat.
A cél az európai szociális modell keretében egy a foglalkoztatáson, az egyes érdek-

csoportok párbeszédén, az esélyegyenlĪségen, valamint a regionális együttmňködésen
alapuló szociálpolitika kialakítása, ahol bár a Közösség kijelöli a fĪbb irányokat, az
országok mégis megĪrzik kulturális sokszínňségüket.
Az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósítása elsĪsorban a tagállamok felelĪssége, fel-

adata. Az Európai Unió azonban sokféle módon támogathatja, segítheti ezeket az erĪfe-
szítéseket – hangsúlyozta a Wim Kok-jelentés. Így mindenekelĪtt azzal járulhat hozzá az
Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósításához, hogy rámutat a tagállamok erĪsségeire
és gyengeségeire; konkrét ajánlásokat fogalmaz meg számukra; segíti a tagállamok egymás
közötti együttmňködését, az ún. legjobb gyakorlatok széles körben történĪ megismerését.
39
Az Európai Uniónak arra is nagyobb figyelmet kell a jövĪben fordítania, hogy a közösségi
pénzeszközök felhasználása még szorosabban kapcsolódjon a lisszaboni célkitňzésekhez, s
ily módon pénzügyileg támogassa a szükséges reformok végrehajtását.
III.3.2. Wim Kok-jelentés ajánlásai Magyarország számára
A Jelentés a tagállamok részére megfogalmazott ország-specifikus üzeneteit azonos szerke-

zetben – és ennek megfelelĪen bizonyos mértékig – összehasonlítható módon fogalmazta
meg. A struktúra követi a – fentiekben már említett – kiemelt követelményeket azzal, hogy a
kormányzás (governance) témájában nem vállalkozik ajánlásokra.
Magyarországon a foglalkoztatási ráta alacsony, különösen az alacsony képzettségňek, a nĪk

és az idĪsebb munkavállalók körében.
3. tábla
Foglalkoztatási ráta korcsoportok és nemek szerint (Forrás: KSH)
15-24 25-54 55-64 15-64

Vonatkozási idĪszak
éves foglalkoztatottak (%)
Együtt
2002 28,51 73,00 25,57 56,21
2003 26,70 73,70 29,01 57,01
2004 23,59 73,62 31,05 56,76
Férfiak
2002 31,20 79,74 35,45 62,93
2003 29,68 80,14 37,87 63,44
2004 26,32 80,48 38,39 63,14
NĪk
2002 25,77 66,46 17,61 49,83
2003 23,69 67,44 21,83 50,90
2004 20,83 66,96 25,04 50,69
Ugyanakkor a munkanélküliség szintje jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. Ez az alacsony

részvételi aránnyal magyarázható: a munkaképes korú népességben igen magas az inak-
tivitás mértéke. JelentĪs munkaerĪ-piaci egyenlĪtlenségek vannak a középsĪ és a nyugati
régiók – ahol a „modern gazdaság” koncentrálódik –, valamint az ország többi része között.
A földrajzi és ágazati mobilitás alacsony.
40
4. tábla
Munkanélküliségi ráta korcsoportok és nemek szerint Forrás: KSH
15–24 25–54 55–64 15–64

Vonatkozási idĪszak
éves munkanélküliek (%)
Együtt
2002 12,62 5,17 3,13 5,83
2003 13,36 5,29 2,80 5,88
2004 15,46 5,46 3,08 6,12
Férfiak
2002 13,22 5,43 3,86 6,16
2003 13,73 5,53 2,85 6,13
2004 16,24 5,29 3,27 6,10
NĪk
2002 11,87 4,86 1,91 5,43
2003 12,88 5,01 2,72 5,59
2004 14,43 5,65 2,85 6,13
Az alkalmazkodóképesség növelése
A munkabérre rárakódó adók (és járulékok) szintje továbbra is magas, és ez akadályt

jelent a munkahelyteremtés számára, amely valószínňleg hozzájárul a bejelentés nél-
küli munkavégzéshez. Ezen túlmenĪen a gazdasági növekedés lelassulása közepette
további erĪfeszítésekre van szükség – a szociális partnerekkel együttmňködve – annak
biztosítása érdekében, hogy a bérfolyamatok az eddiginél nagyobb mértékben, foglal-
koztatás-baráttá váljanak. Ezeknek a folyamatoknak az alakulásában azonban a gazda-
ság versenyképesebb része játszik meghatározó szerepet, és ennek következtében nem
szükségszerňen járulnak hozzá a munkahelyteremtĪ kapacitás erĪsödéséhez a gazda-
ság kevésbé fejlett területein.
A munkavállalás – a mindenki számára elérhetĪ választási lehetĪség
A munkavállalók egészségi állapota aggodalomra ad okot, és részben ezzel magyarázható az

alacsony aktivitás. Az egészségi állapot javítása érdekében egyrészt olyan politikára van szük-
ség, amely a munkakörülmények javítását ösztönzi. Másrészt szükség van az egészségügyi
ellátás javítására mind a megelĪzésben, mind a gyógyításban. Reformokat kell végrehajtani
a szociális juttatások terén is, beleértve a betegséggel összefüggĪ ellátásokat, mégpedig azzal
a céllal, hogy megérje munkát vállalni, és csökkenjen a bejelentés nélküli munka aránya.
Mindezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan a munkavégzés feltételeit rugalmasabbá

és család-baráttá kell tenni, beleértve a részmunkaidĪs munkavállalás vonzóbbá tételét,
41
különösen a nĪk és az idĪsebb munkavállalók körében. Szükség van arra is, hogy erĪtel-
jesebbé váljanak a munkanélküliekre és inaktívakra irányuló megelĪzĪ és aktív munkaerĪ-
piaci intézkedések, különösen a leghátrányosabb helyzetň régiókban. Ehhez modern állami
foglalkoztatási szolgálatra van szükség, amely ösztönzi a foglalkozási és földrajzi mobilitást.
Az integrációs (a társadalmi kirekesztĪdés elleni) stratégiára alapozva erĪfeszítéseket kell
tenni a roma népesség munkaerĪ-piaci kilátásainak javítására.
Beruházás a humán tĪkébe
Lépéseket kell tenni az élethosszig tartó tanulás stratégiájának kidolgozása érdekében.

E stratégia keretében olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyekkel csökkenthetĪ az
iskolából való lemorzsolódás aránya; elĪsegíthetĪ az egyetemi képzéshez való hozzá-
jutás esélyegyenlĪsége; valamint amelyekkel szélesíthetĪ a képzéshez való hozzájutás
lehetĪsége, különösen az alacsony képzettségňek körében.
III.3.3. Stratégiák és politikák a kihívásoknak való megfelelés érdekében
A „feketemunka” felszámolása érdekében jelentĪs lépések történtek 2003-ban. Részben

a már meglévĪ szabályozók szigorított ellenĪrzésével, részben új szabályozók beve-
zetésével. Fontos kiemelni, hogy 2003. július 1-jétĪl az állami és a privát szférában
egyaránt bevezetésre kerültek azok a jogszabályok, melyek a kényszervállalkozások
felszámolását mozdították elĪ. (Nem munkaviszonyban, de munkaviszony-szerňen fog-
lalkoztatottak esetében a munkaadó úgynevezett „számlás” foglalkoztatást alkalmazott,
elkerülve ezzel a járulékfizetési és egyéb terheket). A fejlesztések EU és hazai forrásból
közösen valósulnak meg.
A romák munkaerĪ piaci és képzési integrációját korábban PHARE, jelenleg HEFOP prog-
ramok segítik. Számos közmunka programban is a roma népesség kiemelt célcsoportként
szerepel. A romák integrált oktatására 2003-ban az oktatási tárca a közoktatási tv. módosí-
tásával új pozitív diszkriminációs eszközt alkalmazott. A megvalósítást a HEFOP keretében
pályázati úton biztosítja.
A szakmai alapképzés területén a már ismertetett Szakiskolai Fejlesztési Program két fĪ

célkitňzése közül az egyik a lemorzsolódás csökkentése. A HEFOP keretében új kompe-
tenciafejlesztĪ programcsomagok kerülnek kialakításra, melyek segíthetik, hogy a tanulási
nehézségekkel küzdĪ fiatalok is szakképesítéshez jussanak.
A felsĪoktatási expanzió folyik, nem kétséges, hogy a reformok felfutásával a kívánt ered-
mények elérhetĪk lesznek. MérhetĪ ugyanakkor, hogy a felsĪoktatás „elszívó ereje” szak-
képzett szakmunkás-hiányt okoz. A felnĪttképzési programokhoz való hozzájutást segítette
a 2001-ben megjelent felnĪttképzési törvény.
42
III.4. A lisszaboni stratégia megvalósításának idĪközi értékelése
A 2000 után bekövetkezett külsĪ események nem segítették a közösségi célktňzések tel-
jesítését. Az Európai Unió és tagállamai lassú fejlĪdésében közrejátszott az a tény, hogy a
lisszaboni stratégia nagy része tekintetében nem kellĪ gyorsasággal láttak hozzá a megvaló-
sításhoz. Ez a teljesítmény a tennivalók sokaságának, a hiányos koordinációnak és a priori-
tások ütközésének is betudható volt. A népesség alacsony növekedésével és elöregedésével
még égetĪbbé vált a lisszaboni stratégia megvalósítása, amely nagyobb teljesítményt igényel
az európai intézményektĪl és tagállamoktól. A nagyobb gazdasági növekedés és növekvĪ
foglalkoztatás hozza létre a szociális kohézió és a fenntartható környezet biztosításának esz-
közét. Ugyanakkor a szociális kohézió és a fenntartható környezet hozzájárul a gazdasági
növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Európa számára az életszínvonal növelése érdekében
reformpolitikával fel kell gyorsítani a növekedést, a keresletet, valamint a foglalkoztatottság
és a termelékenység növelését. Ehhez sürgĪs fellépésekre van szükség az alábbi öt területre
vonatkozó politikák tekintetében:
• Tudásalapú társadalom – fokozni kell Európa vonzerejét a kutatók és tudósok számára, a

K+F-et elsĪ helyre kell sorolni, és támogatni kell az ICT használatát.
• BelsĪ piac – be kell fejezni az áruk és tĪke szabad mozgását biztosító belsĪ piac létreho-
zását, és el kell érni a szolgáltatások egységes piacának létrehozását.
• Vállalkozások támogatása – csökkenteni kell az általános adminisztratív terheket; javí-
tani kell a jogszabályalkotás minĪségét; elĪ kell segíteni az új vállalatok alapítását; és a
vállalkozásokat jobban támogató általános körülményeket kell biztosítani.
• MunkaerĪpiac – az európai foglalkoztatási munkabizottság ajánlásainak gyorsabb tel-
jesítése; létre kell hozni az élethosszig tartó tanulás és az aktív öregkor megvalósítását
biztosító stratégiákat; támogatni kell a növekedést és a foglalkoztatottságot szolgáló tár-
sulásokat.
• Fenntartható környezet – a környezetvédelmi újítások elterjesztése és a környezetvédĪ
iparban vezetĪ szerep juttatása számára; a termelékenység terén a környezeti hatékony-
ság révén hosszú távú és fenntartható javulás elérését biztosító politikákat kell követni.
A felsĪ szintň bizottság továbbá az alábbi ajánlásokat teszi:
• Az Európai Tanács álljon a lisszaboni stratégia megvalósításának élén.

• A tagállamok nemzeti programok készítésével kötelezzék el magukat a teljesítés mellett,
és a folyamatba vonják be az állampolgárokat és az érdekelt feleket.
• Az Európai Bizottság végezzen felülvizsgálatokat, készítsen jelentéseket, politikájával és
fellépéseivel támogassa és segítse elĪ az elĪrehaladást.
• Az Európai Parlament önállóan és aktívan vegyen részt a teljesítés monitorozásában.
• Az európai szociális partnereknek felelĪsséget kell vállalniuk és aktívan részt kell ven-
niük a Lisszaboni stratégia végrehajtásában.
43
III.4.1. A megvalósult fejlĪdés
Az Unió és a tagállamok által véghezvitt elĪrelépések elemzése az átfogó gazdaságpolitikai

iránymutatások és a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásáról szóló jelentéseken, illetve
a Bizottság által javasolt és a Tanács által elfogadott strukturális mutatókon alapul.
Az elemzés különös hangsúlyt fektet arra, hogy integrált stratégiák segítségével bizonyos
területeken tetterĪs reformokat kell végrehajtani. A lisszaboni stratégia nem kielégítĪ végre-
hajtása jelentĪs nettó költséggel járhat Európa számára: pl. a szerényebb mértékň gazdasági
növekedés, a foglalkoztatás fellendítése terén való késedelem, valamint egyes nagy ipari
partnerünkkel szemben az oktatás, illetve a kutatás és fejlesztés terén növekvĪ eltávolodás
tekintetében.
Néhány területen olyan jelentĪs problémák bukkantak fel, melyek az egész stratégiát hát-
ráltatják, és amelyek gátolják a nagymértékň gazdasági növekedés visszaállását. A legje-
lentĪsebb késleltetĪ tényezĪket három, a növekedés szempontjából létfontosságú stratégiai
területen állapították meg: a tudás és hálózat, az ipari és a szolgáltató ágazat versenyképes-
sége, valamint az aktív idĪskor területén. Ennek megfelelĪen a Bizottság azt javasolta, hogy
az Európai Tanács, hangsúlyozva a gyors cselekvés fontosságát, a következĪ három kiemelt
fontosságú területen hozza meg a szükséges döntéseket:
• Az ún. „Növekedési Kezdeményezés” végrehajtásán keresztül, növelni kell a tudásba

és a hálózatokba való befektetést, elsĪbbséget adva mindeközben a kutatás, oktatás és
képzés területén való beruházás szintjének és minĪségének.
• Különösen az ipari ágazatban kedvezĪbb szabályozás alkalmazása, illetve a szolgáltatá-
sokról szóló keretirányelv és a környezetvédelmi technológiákról szóló akcióterv javas-
latainak elfogadása által fokozni az európai vállalatok versenyképességét.
• Végül elĪmozdítani az aktív idĪskort az idĪsebb munkavállalók további munkára való
ösztönzésével, illetve az oktatási rendszernek az élethosszig tartó tanulásra való alkal-
massá tételével, továbbá a munkaszervezés, az egészségmegĪrzés és az egészségvéde-
lem modernizálásával.
Európának meg kell oldania az idĪsödĪ népesség problémáját, amely hosszú távon a mun-
kaképes népesség jelentĪs csökkenését eredményezi, miközben a nyugdíjba vonultak aránya
nĪ. Amennyiben a munkaerĪ méretének csökkenését nem kompenzálják a munkatermelé-
kenység növelésével, a potenciális növekedés mértéke 2040-re drámaian, kb. 1%-ra csökken,
amely mindössze a jelenlegi szint fele. A gazdasági teljesítmény ilyen mérvň csökkenése az
idĪskorhoz kapcsolódó kiadások emelkedése mellett az európai szociális modellt jelentĪs
megpróbáltatásnak tenné ki.
A globalizáció megnövekedett üteme az EU gazdaságát a külföldrĪl érkezĪ egyre növekvĪ

versenynek teszi ki. Egyre bĪvül azoknak a gazdasági tevékenységeknek a köre – jelenleg
44
idetartozik a csúcstechnológiás és munkaigényes áruk és szolgáltatások elĪállítása –, ame-

lyeknek szembe kell nézniük a külsĪ versennyel. Az EU K+F-beruházásai megközelítették a
stagnálás szintjét. Ha jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2010-re a K+F beruházások szintje
a GDP 2,2%-át teszi ki, amely jelentĪsen a közösen elfogadott 3%-os célkitňzés alatt van.
Mindezek fényében olyan fontos döntéseket kell hozni, amelyek meghatározzák Európa gaz-
dasági és társadalmi jövĪjét.
III.5. A lisszaboni stratégia új kezdete
2005. február 2-án a Bizottság új kezdetet javasolt a lisszaboni stratégiának, amelynek

keretében az Európai Unió erĪfeszítései két fĪ feladatra összpontosulnak – erĪsebb és
tartósabb növekedés megvalósítása, valamint több és jobb minĪségň munkahely terem-
tése. Az Európai Unió intézményei az újraindítás lendületét azóta fokozatosan konkrét
cselekvésekre váltják. Az Európai Tanács márciusi ülése, az Európai Parlamenttel és az
európai szociális partnerekkel együtt, egybehangzóan támogatta a Bizottságnak a lisz-
szaboni stratégia újrakezdésére és céljainak átirányítására vonatkozó javaslatát.
A növekedés és foglalkoztatás elĪsegítését célzó lisszaboni partnerség célja a gazdaság

modernizálása a növekvĪ mértékben globalizálódó piacok, a technológiai változások,
környezeti feszültségek, valamint az idĪsödĪ népesség ellenére. A stratégia a fenntart-
ható fejlĪdési követelmények szélesebb kontextusába is belehelyezhetĪ, amely szerint
a jelenlegi szükségletekrĪl úgy kell gondoskodni, hogy az ne veszélyeztesse a jövĪ
generációk lehetĪségét a saját szükségleteikrĪl való gondoskodásra. Európának többet
kell befektetnie a fiatalokba, az oktatásba, a kutatásba és fejlesztésbe, hogy így tudja
biztosítani azokat az eszközöket és kilátásokat, amelyek a jólét és minden polgár biz-
tonságának megteremtéséhez szükségesek. A piacokat még nyitottabbá kell tenni, csök-
kentendĪ a bürokrácia, modern infrastrukturális beruházások valósítandók meg, hogy a
vállalatok képesek legyenek a növekedésre, az innovációra és az új munkahelyek meg-
teremtésére. Meg kell tenni a szükséges lépéseket a képzett és vállalkozói munkaerĪ
létrehozására, hogy minden európai polgár élvezhesse a magas foglalkoztatási aránnyal
rendelkezĪ társadalom, a magas szintň szociális védelem, valamint az egészséges kör-
nyezet elĪnyeit.
A lisszaboni stratégia újraindításának egyik fontos eleme a stratégia kormányzati struktúrájának

teljes felülvizsgálata a nemzeti és közösségi szintň kötelezettségek egyértelmňbb meghatározása
céljából, a feladatok és kompetenciák jobb összeillesztése érdekében. Sokkal nagyobb hangsúlyt
kell fektetni a tudást, oktatást és képzést elĪsegítĪ politikákra, az EU versenyképességének és
fenntartható növekedésének – a társadalmi és területi kohézió biztosítása mellett történĪ erĪsítése
érdekében.
45
5. tábla
A foglalkoztatás tekintetében 2004-ben a következĪ számszerňsített célkitňzéseket határozta
meg a kormány
Uniós Magyar- Nemzeti

EU átlag
célkitňzések ország célkitňzések
Foglalkoztatási
ráta Tény (2003) 2005 2010
Tény (2003) 2006 2010
EU-15 EU-25 EU-25 EU-25
Összesen 64,3 62,9 67 70 57,0 59 63
NĪk 56,0 55,0 57 60 50,9 53 57
Férfiak 72,5 70,8 - - 63,4 64 69
55+ 41,7 40,2 - 50 29,0 33 37
III.5.1. Közösségi lisszaboni program
Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a nemzeti programok megfelelĪjeként nyújt-

son be egy „közösségi lisszaboni program”-ot, amely a közösségi szinten tett cselekvésekre
vonatkozik. Ennek a programnak a struktúrája a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó
integrált iránymutatások szerkezetét követi. Az e program keretében javasolt politikai intéz-
kedések három fĪ területre sorolhatók:
• A növekedést elĪsegítĪ tudás és innováció,

• Európa vonzóbbá tétele a befektetések és a munkavállalás számára,
• Több és jobb minĪségň munkahely teremtése.
Az elért haladást – uniós és nemzeti szinten egyaránt – az EU elért haladásról szóló egységes
éves jelentésében vizsgálják felül. A közösségi szint tekintetében a jelentés az említett közösségi
lisszaboni programban felsorolt cselekvések rendszeres ellenĪrzésén alapul. Az EU elért haladás-
ról szóló éves jelentése a tagállamok nemzeti programjainak végrehajtását is értékeli. Ezen éves
értékelés alapján a Bizottság – szükség esetén – meghatározza a közösségi szinten szükséges
további intézkedéseket, és ennek megfelelĪen felülvizsgálja a közösségi lisszaboni programot.
A makro- és mikrogazdasági, valamint foglalkoztatottsági politikák megtervezése és végre-

hajtása elsĪdlegesen a tagállamok feladata, és azokat a nemzeti reformprogramokban hatá-
rozzák meg.
A Közösség az átfogó gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai menetrendhez a belsĪ piac kiteljesí-

tésével, valamint a nemzeti politikákat támogató és kiegészítĪ közös politikák és tevékenységek
végrehajtásával járul hozzá.
46
III.5.2. Kulcsfontosságú cselekvések a Közösségben
A Közösség különösen az alábbi magas hozzáadott értékkel rendelkezĪ kulcsfontosságú

cselekvésekre összpontosít:
• a tudás és az innováció támogatása Európában,

• az állami támogatáspolitika reformja,
• az üzleti vállalkozások mňködését meghatározó szabályozási keret javítása és egysze-
rňsítése,
• belsĪ piac kiteljesítése a szolgáltatások számára,
• a DOHA-forduló nagyra törĪ megállapodásának megvalósítása,
• a fizikai, a munkaerĪ és a tudományos mobilitás akadályainak megszüntetése,
• a gazdasági migrációra vonatkozó közös megközelítés létrehozása,
• a gazdasági szerkezetátalakítás társadalmi következményeinek kezelésére irányuló erĪfeszí-
tések támogatása.
A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának közelmúltban elfogadott javítása segíti a

jobb makrogazdasági stabilitás elérését az EU-n belül, amely alapvetĪ tényezĪ a fenntartható
gazdasági növekedés és munkahelyteremtés megvalósításában.
A Bizottság azt javasolta, hogy a strukturális alapok és a kohéziós alap által támogatott
programok a tudásba, innovációba és kutatási kapacitásokba, továbbá javított oktatásba
és szakmai képzésbe történĪ beruházásokra irányuljanak. Ezek a gazdasági infrastruktúra
támogatása révén hozzájárulnak a tagállamok, régiók és városok vonzerejének javításához.
JelentĪs infrastrukturális befektetéseket kell megvalósítani a közlekedés, a környezetvédelem
és energiaágazat területén az olyan – különösen az új tagállamokban található – régiókban,
amelyek lemaradtak, a növekedés és az Unió többi tagállamával való hosszú távú konver-
gencia elĪsegítése érdekében. A hatékony infrastrukturális hálózatok – mivel javítják az elér-
hetĪséget – elĪfeltételei az üzleti vállalkozások növekedésének és a munkahelyteremtésnek
ezeken a területeken.
Az új vidékfejlesztési alap sokkal célzottabban összpontosít a vidéki területeken történĪ

növekedés és munkahelyteremtés biztosítására, miközben védi és fejleszti a természeti erĪ-
forrásokat. Az erĪforrásokat a gazdálkodási és erdészeti ágazatban az emberekbe, innováci-
óba, know-how-ba és tĪkébe, a vidéki területeken az IKT bevezetésébe történĪ elĪremutató
befektetésekre, valamint – különösen a nĪk és a fiatalok esetében – a vidéki diverzifikáció
révén létrejövĪ több és jobb munkahely megteremtésre kell összpontosítani.
A Bizottság a közelmúltban nyújtotta be a 2007–2013 közötti idĪszakra szóló közösségi stra-

tégiai iránymutatások egy csoportját, amelyek a kohéziós politika és a vidékfejlesztési prog-
ramok új generációját nagyobb mértékben a növekedésre és munkahelyteremtésre irányítja.
Ezek az iránymutatások törekednek szorosan összehangolni a kohéziós és vidékfejlesztési
politikát a lisszaboni menetrenddel, és keretet határoznak meg annak biztosítására, hogy a
47
prioritások – a vonzó Európa, amely lehetĪséget nyújt a befektetésekre és munkára, a tudásra

és az innovációra, valamint a mindenki számára történĪ munkahelyteremtésre – tükrözĪdje-
nek a nemzeti és regionális szintň operatív programokban.
Az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) finanszírozás tekin-
tetében történĪ horizontális hozzájárulását – különösen az EBB Innováció 2010 - kezdemé-
nyezése révén – is ki kell emelni.
IV.
Oktatáspolitika és felnĪttképzés Európában
Az Európai Unió alapvetĪ szabályozása, a Római SzerzĪdés nem terjeszti ki a közösségi

kompetenciákat közvetlenül az oktatás területére. Ezeket a részleteket a Maastricht-i szer-
zĪdés (1992.) említi elĪször a 126. és 127. cikkelyben, annak hangsúlyozásával, hogy a tag-
államok közötti együttmňködést támogatni kell ezen a területen is. A 127. cikkely nevesíti a
távoktatást, mint a fejlesztendĪ területek egyikét. Az 1990-es évek második felétĪl fokoza-
tosan kerültek elĪtérbe az oktatási rendszerekre irányuló kormányzati politikák harmonizá-
lását célzó intézkedések az oktatás és a képzés területén. Az Európai Unió felismerte, hogy
a gazdasági növekedéshez elengedhetetlen az oktatást úgy alakítani, hogy az iskolából,
egyetemrĪl, iskolarendszeren kívüli képzésbĪl kikerülĪ munkavállalók megállják a helyüket
a munkaerĪpiacon, és tudásukkal hozzásegítsék a Közösséget ahhoz, hogy a kontinensek
közötti, egyre fokozódó gazdasági versenyben helytálljon, és erĪsítse pozícióit. Ehhez kap-
csolhatók az Európai Unió azon törekvései, mint az oktatás és gazdaság közötti kapcsolatok
szorosabbra fňzése, az oktatás minĪségének fontossága, a kiemelt figyelem az informatikai
és telekommunikációs eszközök és módszerek szerepének erĪsítésére, és ezt szolgálják az
oktatásban szerzett tapasztalatok átadását támogató rendszerek, adatbázisok is.
A gazdasági növekedés önmagában nem elég ahhoz, hogy hosszabb távon megakadályozza
az egyes társadalmi csoportok, hátrányos helyzetň rétegek leszakadását, a társadalomból
való kizáródását. Ennek egyik legfĪbb oka a munkanélküliség. Az Európai Unió az oktatás,
képzés segítségével veszi fel a harcot e jelenség ellen: ezt a célt szolgálják a felnĪttoktatást
és az ún. élethosszig tartó tanulást (a három LLL: lifelong learning) támogató oktatási formák,
a nyitott és távoktatás hangsúlyosabb jelenléte az Európai Unióban.
A tagállamok közötti egyre szorosabb gazdasági és politikai együttmňködés egyik feltétele

az „európaiság” érzésének erĪsítése az állampolgárokban. Ehhez hívja segítségül az EU az
oktatást: már a fiatalokban tudatosítani kell, hogy mit jelent az integráció, erĪsíteni kell ben-
nük az összetartozás érzését és az együttmňködési hajlandóságot. Ezért is támogatja az EU
a diákok mobilitását (utazását, mozgását).
48
IV.1. Oktatáspolitikát érintĪ alapdokumentumok
Az oktatáspolitika a jövĪ társadalmát jelentĪsen befolyásoló eszköz, melyet a nemzeti sok-

színňség jellemez Európa-szerte. A társadalom és gazdaság kapcsolatrendszerén keresztül
az oktatás gazdasági tényezĪ is. A munkavállaló számos „jellemzĪje” pont abban tér el
az egyes országok esetében, amit a különbözĪ oktatási rendszerek alakítanak, kialakítanak
benne. A sokat emlegetett kompetenciák képzéssel és elsĪként is az oktatási rendszerben
átadott tudással alakíthatók ki. A kulcskompetenciák meghatározásai sok esetben kifejezet-
ten a munkavállaláshoz kapcsolódó leíró eszközöket próbálnak megfogalmazni.
A cselekvés-kompetenciák az egyén munkavállalásának közvetlen befolyásoló tényezĪi,

amelyek kialakítása az oktatási rendszer keretein belül, fejlesztése pedig az egész életen át
tartó tanulás keretében történik.
Az Európai Unió történetében az oktatáspolitika kérdésköre a gazdasági versenyképesség

javítása fĪ célkitňzés ívében elsĪsorban a munkaerĪ és a vállalkozások szabad áramlása meg-
fogalmazás mentén formálódott. A kezdeti idĪszakot jellemzĪ alapvetĪen nemzeti hatáskör
hangsúlyozása fokozatosan változott és jutott el a Közösségi oktatáspolitika (mely hivatalosan
még nem létezik, de funkcionális elemei már fellelhetĪk) irányába.
A fejezetben ismertetett dokumentumok tükrözik az Európai Unió azon törekvését, misze-

rint a szociális, foglalkoztatási problémák megoldása érdekében az oktatást és képzést hívja
segítségül. Az oktatás és képzés területén megvalósított reformfolyamatok mintegy zálogai
a munkaerĪ-piaci, munkanélküliségi problémák megoldásához vezetĪ útnak, különös tekin-
tettel az élethosszig tartó tanulás, nyitott- és távoktatás szerepére a munkavállalók új kihívá-
sokra való felkészítésében.
IV.1.1. Dokumentumalkotás az 1990-1999. közötti idĪszakban
a) Memorandum a nyitott távoktatásról az Európai Közösségekben (Memorandum on

Open Distance Learning in the European Community)
Az 1991-ben született memorandum kiemeli, hogy szükséges a szakképzés hozzáfér-
hetĪségének javítása minden szinten, ki kell dolgozni a követelményrendszereket, és
fejleszteni kell a minĪséget a távoktatási technikák alkalmazása és a legújabb technoló-
giai eredmények bevetése révén. A Memorandum a nyitott és a távoktatás fejlesztését
a következĪ mňködési területeken szorgalmazza: a távolabbi és a hátrányos helyzetň
régiók oktatási és szakképzési infrastruktúrájának fejlesztése; a távoktatási segédanyagok
kidolgozói között egy európai együttmňködési hálózat létrehozása; a hagyományos
oktatási intézmények és a távoktatással foglalkozó intézmények közötti együttmňködés
fejlesztése; ennek az oktatási formának a színvonalemelése, valamint a fogyasztók és a
szerzĪk védelme a távoktatásban és a nyitott oktatásban használt áruk szabad áramlását
érintve.
49
b) Zöld Könyv az oktatás európai dimenziójáról

A Bizottság 1993-ban egy Zöld Könyvet terjesztett elĪ az oktatás európai dimenziójáról,
hogy elĪsegítse az alkotó vita kibontakozását, mielĪtt a Közösség számára konkrét okta-
táspolitikai javaslatokkal áll elĪ. Ez a dokumentum teljes egészében tiszteletben tartja
a szubszidiartiás elvét, de javaslatot tesz olyan lépésekre, melyeket az Európai Unió az
oktatás területén tehet a tagállamok intézkedéseinek kiegészítéseként. A cél nem az
oktatás szervezeti vagy tartalmi kérdéseibe való beavatkozás, hanem az együttmňködés
szorgalmazása már az iskolákban is, azaz az iskolai együttmňködések fejlesztése multi-
laterális partneri kapcsolatok és projektek révén; az oktatás világában élĪk mobilitásának
és cserelehetĪségeinek támogatása; a nyelvtanítás, a távoktatás és a multimédiás oktatás
fejlesztése; az oktatási innovációk támogatása és terjesztése; valamint az információk és
a tapasztalatok cseréjének erĪsítése.
A programok és akciók egy új generációja felé
Az új szerzĪdés bevezetését megelĪzĪ idĪszakban, az 1992-ben és 1993-ban folytatott
konzultációk idején alkalom nyílott egy kis szünetre és visszatekintésre, szemben az
elĪzĪ idĪszak lázas közösségi szintň tevékenységeivel. Ekkor volt lehetĪség arra, hogy a
Bizottság elkészítse azokat a javaslatokat, melyek a Közösség addigi oktatási és képzési
programjainak és akcióinak a racionalizálását célozták meg, s melyeket a Bizottság 1993
végén és 1994 elején terjesztett elĪ. Ezek a javaslatok a három fĪ programban öltenek
testet, ezek: a SOCRATES akcióprogram, melynek célja a hozzájárulás az oktatás és a
képzés minĪségének fejlesztéséhez, illetve egy nyitott európai oktatási tér megterem-
téséhez; a LEONARDO akcióprogram, melynek célja a szakképzési politika megvaló-
sítása; és az Ifjúság Európáért III. program, melynek célja a fiatalok cseréinek és az ifjú-
sági tevékenységeknek a támogatása. Ezek a kezdeményezések az oktatási, képzési és
ifjúsági programok és akciók egy új generációját jelentik már, melyekre rendkívül fontos
szerep vár az állampolgárok Európájának megteremtésénél.
c) Fehér Könyv az oktatásról és képzésrĪl (Teaching and Learning: Towards a Learning

Society, White Paper on Education and Training)
Az Európai Unió 1995. évi Fehér Könyve a tanuló társadalom kialakulásával kapcsolat-
ban az információs társadalom, a nemzetköziesedés és a tudományos-technológiai tudás
hatását vizsgálta, megállapította a legfontosabb tennivalókat, és kiemelte a széles körň
mňveltség és rugalmasság fontosságát.
d) Tanulás az információs társadalomban akcióterv (Learning in the Information Society –

Action plan for a European education Initiative)
1996-ban az Európai Bizottság kidolgozott az ezredforduló utáni idĪszakra az információs
társadalom számára egy akciótervet, amely elsĪsorban az alap- és középfokú oktatást érinti. A
program alapvetĪ célja a nemzeti és a helyi tevékenységek támogatása és ezen tevékenységek
megfogalmazása. A kezdeményezés céljával kapcsolatban négy pontot fogalmaztak meg. A
legfontosabb feladat meggyorsítani az iskolák belépését az információs társadalomba, még-
pedig a módszertani, tartalmi és eszközfejlesztés segítségével. A második pont megállapítása
szerint elĪ kell segíteni a multimédia-eszköz, az oktatási szolgáltatások elterjedését, és ezeket
50
létre is kell hozni. Az akcióterv harmadik pontja szerint az információs társadalom lehetĪsége-
ivel és eszközeivel erĪsíteni kell az oktatást és a képzést. Lényeges szempont az országok és a
népek – beleértve a kisebbségeket is – nyelvi és kulturális különbözĪségeinek megtartása és
támogatása. Biztosítani kell a jelenlegi iskolai hálózatok összekapcsolását, multimédia-alkalma-
zási osztályokat kell létrehozni. Fontos feladat konferenciák és tapasztalatcserék szervezése a
tanárok, oktatók részére. Biztosítani kell a fejlesztésbe bevont országok miniszterei, kormány-
szintň vezetĪi, valamint a helyi önkormányzatok közti együttmňködést is. Az akcióterv szerint
a legfontosabb feladat az oktatók felkészítése és képzése, illetve a továbbképzés támogatása. E
feladatok végrehajtására európai szintň támogatással tanárképzĪ és továbbképzĪ központokat
alakítanak ki. A negyedik pont olyan információs rendszer kialakítását tervezte, amely számon
tartja a fejlesztési eredményeket, a tapasztalatokat, az elektronikus úton megjelenĪ és elérhetĪ
eszközöket, minden hardver- és szoftveranyagot.
e) A tudás Európája felé – Irányelvek az oktatásról és képzésrĪl 2000–2006. (Towards

a Europe of Knowledge)
A Bizottság Towards a Europe of Knowledge (A tudás Európája felé) címň 1997-es doku-
mentumában a 2000 és 2006 közötti idĪszak oktatási, képzési és ifjúsági programjaira
vonatkozó javaslatait az élethosszig tartó tanulás megvalósítása köré csoportosította.
IV.1.2. „e”-dokumentumok a 2000-2001. közötti idĪszakban
a) eEurope – Információs társadalom mindenkinek (eEurope- An Information Society For

All)
A Bizottság 1999 decemberében hozta nyilvánosságra az eEurope kezdeményezést,
azzal a céllal, hogy létrehozza az „on-line Európát”. A Bizottság elnöke, Romano
Prodi által beterjesztett, majd 2000 márciusában a tagországok kormányfĪi által
Lisszabonban jóváhagyott dokumentum keres választ az Uniót érĪ külsĪ kihívá-
sokra. A kihívásokra adandó ambiciózus válasz célkitňzése: a világ legdinamikusabb
és legversenyképesebb gazdaságává válni, lehetĪvé téve a fenntartható fejlĪdést, és
megvalósításának eszköze: az „eEurope”, Információs társadalom mindenkinek!”.
A Bizottság e cél eléréséhez az alábbi kulcsfeladatokat állapította meg:
• az európai ifjúság átvezetése a digitális korszakba,

• olcsóbb Internet hozzáférés,
• az e-kereskedelem felgyorsítása,
• gyors Internet hozzáférés a kutatók és a diákok számára,
• intelligens kártyák használata a biztonságos elektronikus hozzáférés érdekében,
• kockázati tĪke a hi-tech kis- és közepes vállalkozások számára,
• e-részvétel a hátránnyal élĪk számára,
• on-line egészségbiztosítás,
• intelligens szállítás,
• on-line kormányzat.
51
b) E-learning – A jövĪ oktatásának tervezése (eLearning initiative – Designing Tomorrow’s

Education)
2000 májusában született meg az elsĪ elektronikus távoktatás fejlesztésére irányuló
uniós stratégia, melynek elemei:
• az eszközellátottság, infrastruktúra és hálózati hozzáférés fejlesztése, a multimédia-

számítógépek elterjesztése;
• a képzés fejlesztése minden szinten: az új technológiák alkalmazásához szükséges
készségek fejlesztése, innovatív oktatási modellek fejlesztése, tanárok és oktatók
képzése;
• kiváló minĪségň multimédia-tartalom és -szolgáltatások, az oktatást segítĪ tanács-
adó szolgáltatások (vocational guidance services) fejlesztése, a multimédia-ipar és a
felhasználók közötti kapcsolatok szorosabbra fňzése;
• a tudásközpontok – egyetemek, iskolák, kulturális és közösségi intézmények – elekt-
ronikus hálózati összekapcsolásának, együttmňködésének segítése (networking).
c) eEurope 2002 cselekvési terv (eEurope 2002 Action Plan)

A korábbi dokumentumokban – mindenekelĪtt az eEurope-ban és a lisszaboni állásfog-
lalásban – elemezték az új gazdasági és társadalmi kihívásokat, számba vették a digitális
globális gazdaság társadalmi hatásait, megjelölték az európai válaszok fĪbb irányait.
A 2000 júniusában megjelent „eEurope 2002” akciótervben megfogalmazott konkrét
teendĪk három fĪ célkitňzés köré csoportosíthatók:
• Olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb internet-hálózat kiépítése.
• Befektetés a humán erĪforrások fejlesztésébe és a képességek kialakításába.
• Az internet használatának serkentése.
d) Memorandum az egész életen át tartó tanulásról (Memorandum on Lifelong Learning)

A 2000. októberi „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” hat kulcsfontosságú
üzenetet fogalmazott meg az LLL terén:
1. Új ismeretekhez és készségekhez való hozzáférés biztosítása mindenkinek (új isme-

retek, informatikai jártasság, idegennyelv ismeret, mňszaki kultúra, vállalkozási és
társadalmi ismeretek és készségek), de emellett egyre fontosabbá válnak a társa-
dalmi készségek, mint az önbizalom, önirányítás és kockázatvállalás.
2. Több befektetés az emberi erĪforrásokba. Ezt ösztönözni kell mind az intézmények,

mind az egyén szintjén (adórendszer, egyéni tanulási folyószámlák stb.).
3. Innováció az oktatásban és a tanulásban (Info-kommunikációs technológia, intelligens

tanulási terek, tanítás helyett tanulás, tanároknak mentorokká, közvetítĪkké képzése).
4. A tanulás értékelése (megbízható és jó minĪségň rendszereket kell kidolgozni az

elĪzetes és tapasztalati tanulás elismeréséhez, akkreditációjához a munkaerĪ sza-
bad mozgása érdekében is).
52
5. Információ és tanácsadás-szolgáltatás (tanácsadó ügynöki hálózat).
6. Közelebb vinni a tanulást az otthonokhoz, a lakóhelyhez (Info-kommunikációs tech-

nológia, ösztönzĪ programok az egyének, az önkormányzatok, a régiók számára,
tanuló központok iskolákban, faluházakban, könyvtárakban stb.).
e) Jelentés az oktatási és képzési rendszerek jövĪbeni céljairól (Report on the Future

Objectives of Education and Training Systems)
A Bizottság a lisszaboni csúcson kapott felhatalmazás alapján, a tagországokkal való
konzultációt követĪen készítette el ezt a dokumentumot, melyet 2001 tavaszán a stock-
holmi európai tanács elé terjesztett. A célok három nagy célcsoportba sorolhatóak:
1. Az oktatási és képzési rendszerek minĪségének és eredményességének növelése

az Unióban – tanárok képzésének fejlesztése, a tudásalapú társadalom által meg-
kívánt készségek fejlesztése, info-kommunikációs technológiához való hozzáférés
mindenki számára, erĪforrások jobb kihasználása, minĪségbiztosítás fejlesztése.
2. Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés megkönnyítése – nyitott tanu-
lási környezet, tanulás vonzóbbá tétele, aktív állampolgárság, társadalmi kohézió.
3. Az oktatási és képzési rendszerek megnyitása a külvilág felé – a munka világának
kutatással, társadalommal való kapcsolatának erĪsítése, vállalkozói szellem fejlesz-
tése, idegennyelv-tanulás fejlesztése, mobilitás (hallgatói-oktatói cserék).
f) E-learning cselekvési terv (eLearning Action Plan)

A 2001. márciusi - 2001-2004 közötti idĪszakra szóló - dokumentum kritikus fontos-
ságot tulajdonít az e-learningnek - ez segítheti abban az Európai Uniót, hogy a világ
legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon. Ehhez a követ-
kezĪkre van szükség:
• Az oktatásban és a képzésben meg kell honosítani a versenyképes információs tech-

nológiát és kommunikációt.
• Infrastrukturális- és eszközfejlesztés területén: olyan rugalmas infrastruktúrát kell
kialakítani, mely mindenki számára elérhetĪvé teszi az e-learninget.
• Képzés területén: elĪ kell mozdítani az egyetemes digitális írástudást, ki kell alakítani
az egész életen át tartó tanulás kultúráját.
• Európai szintň minĪségbiztosítás területén - magas színvonalú európai oktatási tar-
talmakat kell kifejleszteni.
• Az együttmňködés erĪsítése Közösségi szinten.
Rövid távú programként különbözĪ mérĪeszközök kifejlesztését kezdeményezte. E prog-
rammal elindult egy Közösségi szintň elemzĪ munka, mely lehetĪvé teszi az Európai
Unió tagállamaiban elért e-tanulási eredmények összegyňjtését, a fĪ fejlesztési területek
meghatározását.
53
IV.1.3. Dokumentumok a 2002–2003. közötti idĪszakban
a) „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram – 2002. (Education and Training 2010)

Az Európai Tanács lisszaboni ülésén (2000) elfogadott stratégiai döntés értelmében az
Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlĪdĪ tudás
alapú társadalmává kell válnia.
• Európa az oktatás és képzés területén a legjobb minĪséget fogja képviselni - okta-
tási és képzési rendszereinek, intézményeinek minĪsége világszerte referenciául fog
szolgálni;
• az európai oktatási és képzési rendszerek kellĪen kompatibilisek lesznek ahhoz,
hogy lehetĪvé tegyék az állampolgárok számára az átjárhatóságot közöttük és a sok-
színňségük kihasználását;
• az EU bármely tagállamában különféle végzettséget, tudást és ismeretet szerzett
állampolgárok karrierjük vagy további tanulásuk során képesek lesznek ezeket elis-
mertetni az EU egész területén;
• az európaiak elĪtt, koruktól függetlenül, nyitva fog állni az élethosszig tartó tanulás
lehetĪsége;
• Európa nyitott lesz a más régiókkal való együttmňködésben a kölcsönös haszon
érdekében, és Európának a legpreferáltabb célállomássá kell válnia a világ más régi-
óiból származó diákok és kutatók számára.
Ebben a folyamatban az oktatásra és képzésre kulcsszerep hárul. A lisszaboni cél meg-
valósítása érdekében az Európai Bizottság 2002 februárjában elkészített, márciusban
a barcelonai csúcs elfogadott egy részletes – 2010-ig megvalósítandó – munkaprogra-
mot, melynek három stratégiai célját ezt megelĪzĪen már 2001 tavaszán a stockholmi
Európai Tanács elé terjesztettek (Report on the Future Objectives of Education and
Training Systems):
• Az EU-s oktatási és képzési rendszerek minĪségének és hatékonyságának javítása.
• Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés biztosítása mindenki szá-
mára.
• A kölcsönös haszon érdekében az európai oktatási és képzési rendszerek megnyi-
tása a külvilág felé.
A munkaprogram három stratégiai célhoz további célokat (13) rendel, amelyek az okta-
tási-képzési szakmapolitikai területek széles spektrumát ölelik fel.
Az EU-s oktatási és képzési rendszerek minĪségének és hatékonyságának javítása

• A tanárok és oktatók oktatásának és képzésének fejlesztése
• A tudás alapú társadalom által megkívánt ismeretek fejlesztése
• A Kommunikációs és Információs Technológiákhoz (ICT) való hozzáférés biztosítása
mindenki számára
• A tudományos és mňszaki tanulmányok vonzóbbá tétele
• Az erĪforrások legjobb kihasználása
54
Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés megkönnyítése mindenki számára

• Nyitott tanulási környezet
• A tanulás vonzóbbá tétele
• Az aktív állampolgárság, az egyenlĪ esélyek és a társadalmi kohézió támogatása
Az oktatási és képzési rendszerek megnyitása szélesebb közönség számára

• A kapcsolódási pontok erĪsítése a munka és a kutatás világával, valamint a társada-
lommal általában
• A vállalkozó szellem fejlesztése
• Az idegennyelv-tanulás fejlesztése
• A mobilitás erĪsítése
• Az európai együttmňködés erĪsítése
A Munkaprogram megvalósítása során a tagállamok közötti együttmňködés politikai, szak-

mai és jogi kerete a lisszaboni csúcson elfogadott nyitott koordinációs módszer, melynek
elemei a célok közös meghatározása, a jó gyakorlatok terjesztése, szakmapolitikai ajánlások
megfogalmazása a tagországok számára, mennyiségi és minĪségi indikátorok kidolgozása,
nemzeti politikákra való alkalmazás lehetĪségének vizsgálata, monitorozása, közös értéke-
lés. A Munkaprogram foglalkozik az oktatás és képzés különbözĪ elemeivel az alapképzés-
tĪl a szakképzésig, felsĪoktatásig, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulás elvére.
b) eEurope 2005- Mindenki információs társadalma

Ennek a 2002. júniusi akciótervnek a célja, hogy kedvezĪ kereteket biztosítson a
magánbefektetéseknek, az új munkahelyek létrehozásának, hogy fellendítse a terme-
lést, modernizálja a közösségi szolgáltatásokat és végül, mindenki számára biztosítsa a
lehetĪséget a globális információs társadalomban való részvételhez. Az eEurope 2005
ezért céljaként tňzi ki a tartalom, az alkalmazások és a biztonsági szolgáltatások serken-
tését egy, a tömegek számára is hozzáférhetĪ szélessávú infrastruktúrára alapozva. Az
eEurope kezdeményezés második fázisát fémjelzĪ program fĪ céljai:
• beruházásösztönzés, munkahelyteremtés, hatékonyság, termelékenység növelése,

• közszolgálatok modernizálása,
• „e-inclusion” – hozzáférés,
• szolgáltatások, alkalmazások, tartalom-elĪállítás ösztönzése, új piacok teremtése,
• szélessávú internet, az információ biztonsága.
c) Stratégiai mérföldkövek, indikátorok elfogadása

Az EU Oktatási Miniszterek Tanácsa 2003. májusi ülésén 6 minĪségi indikátort,
ún. mérföldkövet (benchmarks) fogadott el, azaz viszonyítási pontokat állapított
meg, melyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági verseny és a társadalmi fejlĪdés
szempontjából kulcsfontosságú oktatási kérdésekben összehasonlíthatóvá tegyék az
EU-átlag, valamint az Egyesült Államok és Japán teljesítményét.
55
Ezek a stratégiai fontosságú mérföldkövek a következĪk:
1. Korai iskolaelhagyók: „2010-re el kell érni, hogy a korai iskolaelhagyók átlagos aránya az
EU-ban ne haladja meg a 10%-ot”.
6. tábla
A 18-24 évesek lemorzsolódási aránya (magyarország) 2. negyedév (Forrás: KSH)
2000 2001 2002 2003 2004
Összesen 13,6 12,9 12,2 11,8 12,6
Férfiak 14,1 13,3 12,5 12,4 13,7
NĪk 13 12,6 11,8 11,1 11,4
2. Matematikai, természettudományos, mňszaki felsĪfokú végzettséggel rendelkezĪk:

„2010-re az EU-ban a matematikai, természettudományos és mňszaki végzettséggel ren-
delkezĪk számát legalább 15%-kal kell növelni, ugyanakkor a nemek közti egyenlĪtlen
eloszlásnak mérséklĪdnie kell.”
7. tábla
Mňszaki és természettudományos végzettséget szerzettek aránya (a 20-29 évesek körében, ezrelék)
(Forrás: Eurostat)
1999 2000 2001 2002 2003
EU-25 9,8 10,2 11,0 11,4 12,2
EU-15 10,7 11,0 11,9 12,3 13,1
Magyarország 5,1 4,5 3,7 4,8 4,8
3. FelsĪ középfokú végzettséggel rendelkezĪk aránya: „2010-re az EU-ban a 22 éves kor-

osztályba tartozó fiataloknak legalább 85%-a rendelkezzék felsĪ középfokú iskolai vég-
zettséggel.”
8. tábla
22 évesek közt azok aránya, akik legalább felsĪ-középfokú végzettséggel
rendelkeznek (Magyarország)
(Forrás: KSH)
Együtt Férfiak NĪk
2001 86,5 86,9 86,1
2002 87,6 87,4 87,8
2003 86 85 87,1
2004 84 82,7 85,2
56
4. Alapkészségek: „2010-re az EU-ban a nagyon alacsony olvasási kompetenciával rendel-

kezĪ 15 évesek számát a 2000. évihez viszonyítva legalább 20%-kal kell csökkenteni.”
5. Egész életen át tartó tanulás: „2010-re az EU-ban az egész életen át tartó tanulásban
résztvevĪk átlagos aránya a felnĪtt, munkaképes korú lakosságnak (25–64 éves korosz-
tály) legalább 12,5%-a legyen.”
9. tábla
A 25-64 évesek oktatásban való részvételének arányszámai az oktatás jel-
lege, gazdasági aktivitás és nemek szerint (magyarország) Forrás: KSH
Oktatásban részt nem vevĪ 25-64 éves
Foglalkoztatottak
Vonatkozási Munkanél-
Alkalma- Inaktívak Népesség
idĪszak Összesen Önállók küliek
zottak
aránya az azonos gazdasági aktivítású csoporton belül, %
Együtt
2002 96,8 96,6 98,4 97,5 97,5 97,1
2003 95,3 95,0 96,8 97,0 96,7 95,8
2004 95,5 95,3 96,7 96,8 96,8 96,0
Férfi
2002 97,4 97,2 98,7 97,9 97,2 97,4
2003 96,2 95,9 97,6 98,1 96,4 96,3
2004 96,6 96,5 97,0 98,3 96,5 96,6
NĪ
2002 96,1 95,9 97,7 97,0 97,6 96,7
2003 94,2 94,1 95,2 95,5 96,9 95,3
2004 94,3 94,1 95,8 95,1 97,0 95,4
6. Befektetés a humán erĪforrásokba: A lisszaboni európai csúcstalálkozó jelentĪs éves növe-

kedés elérésére szólított fel a humánerĪforrás-befektetések egy fĪre esĪ szintjében.
A tagállamok maguk határozzák meg, hogy saját „mérföldköveiket” hol helyezik el hely-
zetüktĪl és oktatáspolitikai céljaiktól függĪen, tehát a kitňzött célok, mérföldkövek elérése
nem kötelezĪ a tagállamok számára, hanem orientáló jellegň. A tagállamok feladata, hogy
fejlesztési céljaikkal összhangban cselekvési tervet dolgozzanak ki, és konkrét lépéseket
tegyenek a Tanács által elfogadott célkitňzések megvalósítása érdekében. 2004-ben minden
munkacsoportnak átfogó jelentést kellett készítenie, melyeket felhasználtak a lisszaboni stra-
tégia megvalósulásáról készült 2005-ös idĪközi beszámoló és az „Oktatás és képzés 2010”
folyamat céljainak megvalósulásáról szól 2006-os közös jelentés elĪkészítésekor.
57
d) e-Learning Program 2004–2006 – Az információs és kommunikációs technológi-

áknak az oktatásba és képzésbe történĪ integrálásáról (Multi-annual programme
(2004–2006) for the effective integration of Information and Communication
Technologies in education and training systems in Europe)
A 2003. decemberi program prioritásai:

• a digitális megosztottság megszüntetése,
• virtuális campus, virtuális mobilitás az egyetemeken,
• az iskolák számára partnerségek létrehozása az interneten (twinning),
• transzverzális szektorok és programok közötti tevékenységek, monitoring.
IV.1.4. Dokumentumok a 2004 –2006. közötti idĪszakban
a) Lisszaboni stratégia megvalósításának idĪközi értékelése

Az Európai Tanács és Bizottság közös idĪközi értékelésének megállapításai:
• elmaradások az EU tagországokban a tudásalapú társadalmak megteremtésével kap-
csolatban – a stratégiai célok veszélybe kerülnek,
• az egész életen át tartó tanulás következetesebb érvényesítése, az emberi erĪforrás-
okba történĪ beruházások lényeges növelése szükséges,
• az egész életen át tartó tanulásban részt vevĪ felnĪttek száma alacsony.
2004. elsĪ Közös IdĪközi Jelentés három kiemelt fejlesztési célja:
1. A reformoknak és a befektetéseknek a tudás alapú társadalom kulcsterületeire

kellene fókuszálniuk nagyobb mértékň állami beruházások, illetve magánbe-
fektetések bevonásával. A beruházások növelését össze kell kapcsolni a forrá-
sok hatékony felhasználásával.
2. Az egész életen át tartó tanulás koncepciójának valósággá kell válnia. Ehhez
koherens és átfogó nemzeti stratégiák kidolgozására van szükség, kívánatos, hogy
2006-ig minden tagállam kidolgozza saját stratégiáját.
3. Létre kell hozni az oktatás és képzés Európáját, különösen a felsĪoktatásra és szak-
képzésre vonatkozó Európai Képesítési Keretrendszer kidolgozása által.
b) Az oktatási programok új generációja
Az Európai Bizottság (2004. július) javaslatot tett az Unió oktatási programjainak új generáci-
ójára (Integrated action programme in the field of lifelong learning) a 2007–2013 közötti idĪ-
szakban. A Bizottság tetemes növelését javasolja az elĪirányzatoknak az oktatás és képzés
területén. Az éves átlagos ráfordítás az oktatás és képzés területén mintegy 550 millió euróról
(a jelenlegi pénzügyi tervezet utolsó éveiben) 1.850 millió euróra nĪne (2007–2013).
58
Az új programstruktúra középpontjában az egész életen át tartó tanulás áll, szerkezetében

erĪsen integrált megközelítést alkalmaz.
A fĪ programfejezetek az iskolai oktatás (Comenius), a felsĪoktatás (Erasmus – ideértve a

Leonardóból átkerült felsĪfokú szakképzést is), a szakképzés (Leonardo da Vinci) és a felnĪtt-
képzés (Grundtvig). Az információs és kommunikációs technológiák innovatív alkalmazása
(a nyelvi képzéssel együtt) az integrált program transzverzális elemeként jelentkezik, de a
korábban az e-Learning Program részeként nevesített tevékenységek a tematikus programfe-
jezetekbe olvadnak.
Az e-learning programra biztosított szerény források, az Unió következĪ generációs oktatási

programjai jelzik az e-learning hátrébb szorulását.
Az európai uniós programokból hiányzik az e-learningnek az egész életen át tartó tanulás

stratégiáiba való integrálása.
MindezektĪl a folyamatoktól függetlenül az e-learning oktatásban betöltött vitathatatlan sze-

repe, az oktatási gyakorlatban, a felnĪttképzésben, távoktatásban megvalósult térnyerése
indokolttá teszi, hogy a következĪ fĪ fejezetben külön is foglalkozzunk e témával.
c) Az oktatás és képzés korszerňsítése
A 2005. novemberi Bizottsági közlemény „Az oktatás és képzés korszerňsítése: kulcs Európa
jólétéhez és társadalmi kohéziójához” címmel jelent meg. Ez a Tanács és a Bizottság 2006.
évi közös idĪközi jelentése az „Oktatás és Képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról.
A dokumentum szerint fel kell gyorsítani a reformokat, hogy eredményesebb legyen a lisz-
szaboni stratégiához való hozzájárulás, és meg kell szilárdítani az európai szociális modellt.
Tanulási partnerség, az érintettek feladatainak és költségeinek megosztása kiemelt. Az
„Oktatás és képzés 2010” munkaprogram által kijelölt fontossági területeket jobban figye-
lembe kell venni a nemzeti irányvonalak kialakításakor. Az európai megállapodásoknak,
oktatásnak és képzés területének központi helyet kell elfoglalnia a reformprogramokban,
nemzeti stratégiákban. 2008-ra valamennyi tagállamban meg kell teremteni a munkaprog-
ram megvalósításának nemzeti szintň koordinációs mechanizmusait. Ki kell alakulnia a kuta-
tási eredményeket maradéktalanul felhasználó értékelési kultúrának (statisztikai eszközök,
infrastruktúra kialakítása). Az egész életen át tartó tanulásra irányuló új integrált program
keretében pontosan körvonalazódtak a tanulási tevékenységi programok. Az egész életen át
tartó tanulásra irányuló stratégiák megvalósításának nyomon követése fontos, kiemelt szere-
pet fog játszani a 2008. évi közös jelentésben. Különös figyelmet kapnak az európai képesí-
tési keretrendszerrĪl, az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról és
a tanárképzés minĪségérĪl szóló tanácsi és európai parlamenti ajánlások.
59
V.
Az e-learning
Az e-learning olyan gyakran emlegetett fogalmakkal kapcsolódik össze, mint a „tudás alapú
társadalom” és az „élethosszig tartó tanulás”. Az üzleti szférában, a vállalati továbbképzések-
ben is egyre inkább alapigénnyé válik az e-learning technológia alkalmazása, mint a minĪség
és a hatékonyság növelésének eszköze. A tanulási lehetĪségek széles körň kiterjesztésében
az e-learningnek kulcsfontosságú szerepe van az egyenlĪtlenségek mérséklésében (bárki-
nek, bárhol lehetĪsége legyen tanulni).
Az e-learning az oktatás minden szintjén jelen van. Nem egyszerňen tantermi számítógép
használatot jelent az iskolai oktatásban vagy az otthoni számítógép és internet használatát
a távoktatásban. Több annál, amit egy-egy vállalat saját belsĪ képzésében valamilyen e-ta-
nulási keretrendszer alkalmazásával el tud érni. A mai oktatás és képzés egyénközpontú, az
egyének igényeihez igazodik, az elektronikus oktatás kiválóan támogatja az új oktatási mód-
szereket. Az oktatástechnológia fejlĪdése visszahat a tanítás teljes egészére, és újra felerĪsíti
a tanulóegyén központba kerülését, jelentĪs hatást gyakorolva az oktatásmódszertan reform-
jaira is. A személyiség és kompetenciák fejlesztése, valamint a tudásszerzési igény gyors és
hatékony kiszolgálása az a megközelítés, amivel az e-learning szerepét hangsúlyozhatjuk.
Oktatás-módszertani szemszögbĪl közelítve a kérdést, kimondhatjuk, hogy az e-learning

elengedhetetlen feltétel az új tanítási-tanulási módszerek alkalmazásában:
• az idĪ- és hely-független tanulási környezet megteremtésével;
• a tanulási szolgáltatásokhoz való hozzáférés földrajzi akadályainak lebontásával,
• a hagyományos információs adatbázisok (könyvtár) helyett világméretň információs
adatbázisok alkalmazásával a tanulási, illetve kutatási feladatokhoz,
• egyénileg ütemezhetĪ tanulási környezetekkel,
• a térfüggetlen interakciókon és kapcsolatteremtésen nyugvó oktatási feladatok tanulásba
integrálásával.
Az elektronikus oktatási eszközök hatékony támogatást adnak:
• a tanulási stílus megválasztásához;
• egyedi, egyénre szabott tananyagokhoz és szolgáltatásokhoz;
• a tanulási folyamatok egyénenkénti követéséhez és rögzítéséhez;
• a tanuló teljesítményének önértékeléséhez és figyeléséhez;
• interaktív kommunikáció létrehozásához a tanulási folyamat résztvevĪi és befolyásolói
között;
• az oktatási erĪforrásokhoz való interaktív hozzáféréshez.
60
Az e-learning – napjainkban elsĪsorban a felsĪfokú, illetĪleg a posztgraduális képzésben -

elektronikus úton megvalósuló távoktatás. Az e-learning az intézmények modernizációjának
elismert eleme:
• az e-learning egy oktatási/képzési tevékenység,

• az információs-kommunikációs technológia (IKT) meghatározó jellemzĪje a távoktatás
ezen formájának,
• az e-learning egy gazdaságos képzési forma, valamint
• többek számára hozzáférhetĪ, mint a hagyományos képzés,
• hatékonyan támogatja a korszerň pedagógiai elveket.
Az Európai Unióban az e-learning kezdetben csak kis mértékben volt jelen az oktatás
napi gyakorlatában, ugyanakkor a nemzeti politikai kezdeményezések az ezredforduló
éveiben nagy lendületet adtak ezeknek a fejlesztéseknek – ezt támasztja alá az elĪzĪ
fejezet dokumentumai között megjelenĪ számos e-tanulással kapcsolatos koncepció,
célkitňzés. Az e-learning egyre hangsúlyosabban jelenik meg napjaink gyakorlatában.
Az elektronikus távoktatás európai fejlesztésében jelentĪs szerepet játszottak a nagy-
léptékň EU-s, illetve nemzeti hatáskörben megvalósított stratégiai programok. Az uniós
programokra jellemzĪk a különbözĪ projektek keretében elĪállított kísérleti fejlesztési
megoldások, amelyeknek túlnyomó többsége sajnálatos módon hosszabb távon, a pro-
jekt befejezĪdése után, pénzügyileg nem tartható fenn. A sokféle projektkezdeménye-
zés, megközelítés rendszerezett áttekintését segítik az EU elemzĪ (observatory) pro-
jektjei. Szintén szisztematikus, stratégiai programok segítik az e-learning tananyagok és
-képzések minĪségének biztosítását és kritikus vizsgálatát. Ezek az ezredfordulón meg-
fogalmazásra került e-learning programok. Ezen kívül a kutatások kitérnek az e-learning
piaci helyzetének és megítélésének, perspektíváinak változására, a jövĪbeni trendek
elemzésére is.
Biztató jel az, hogy az uniós programalkotás stratégiai irányai a technológia fejlĪdését és a
társadalmi igények változását követve fokozottan tolódnak el a technikai-pragmatikus ele-
mekrĪl (pl. infrastruktúra-fejlesztés, hálózati hozzáférés) a tartalom és a kontextus felé (digitá-
lis mňveltség fejlesztése, tanárképzés, tananyagfejlesztés, hálózati alkalmazások, kollaboratív
mňködés).
V.1. Az e-learningre vonatkozó európai uniós prioritások
Az e-learning témájában 2000. májusában megjelent „A jövĪ oktatásának tervezése”, majd

a 2001. márciusi „Akcióterv” dokumentumai után a 2004–2006 közötti idĪszakra vonatko-
zóan jelent meg az információs és kommunikációs technológiáknak az oktatásba és kép-
zésbe történĪ integrálásáról program, az Európai Parlament és a Tanács 2003. december 5-i
határozata szerint.
61
V.1.1. A program célkitňzései
1. Általános célkitňzésként az IKT eszközök alap- és továbbképzésben történĪ további

elterjesztését, fejlesztését fogalmazták meg. Az egész életen át tartó tanulás eszköz-
rendszerének megvalósításán keresztül az IKT jelentĪsen hozzájárulhat a képzés minĪ-
ségének javításához, és egyben kulcselemévé válhat az oktatás alkalmazkodásának a
tudásalapú társadalom követelményeihez.
2. A program specifikus célkitňzései:
a) A folyamat szereplĪinek meghatározása annak érdekében, hogy megfelelĪ információ-

áramlás biztosításával erĪsíteni lehessen a digitális írástudást. Így lehetĪség nyílhat a
szociális kohézió, a személyre szabott fejlĪdés, valamint az interkulturális együttmňkö-
dés erĪsítésére.
b) Az e-tanulási potenciál európai szintň fejlesztése az oktatásban.
c) Egy olyan európai szintň mechanizmus kialakítása, mely támogatni képes magas minĪ-
ségň termékek és szolgáltatások fejlesztését, továbbá a jó gyakorlatok terjesztését, bemu-
tatását.
d) Az e-tanulás szerepének hangsúlyozása a pedagógiai módszerek minĪségközpontú fej-
lesztésének érdekében a képzések hatékonyságának és a tanulói szabadság növelésének
eszközrendszerével.
V.1.2. Megvalósítási területek
A célkitňzések megvalósítása érdekében a Közösség és a tagállamok együttes erĪfeszítésére

van szükség annak érdekében, hogy az e-tanulási eszközök oktatásban történĪ alkalmazása
növekedjen. Ennek alapján négy megvalósítási terület került meghatározásra.
ElsĪ megvalósítási terület – A digitális írás olvasás javítása
A megvalósításnak egyaránt van koncepcionális és gyakorlati eleme. Lefedi a digitális

írás olvasás fogalomrendszerének megértését (megértetését), valamint konkrét megva-
lósítási program, igazodva az egyes célcsoportok igényeihez. A digitális írás-olvasás az
egyik alapkészség és kulcskompetencia, mely elengedhetetlen az egyén aktív részvétel-
éhez a tudásalapú társadalomban csakúgy, mint napjaink médiakultúrájában.
• A digitális írás-olvasás támogatásával kapcsolatos elemek meghatározása és az alkalma-

zott jó gyakorlatok terjesztése.
Ezen alprogram keretében különös figyelem fordítódik arra, hogy azok is hozzáférhes-
senek e képzési szolgáltatásokhoz, akik az IKT eszközöket nehezebben képesek alkal-
mazni.
62
KülönbözĪ kognitív és didaktikai megoldásokkal jól szolgálható az eltérĪ tanulási stí-

lusú, igényň, képességň tanulók felzárkóztatása. A különbözĪ célcsoportok (migránsok,
fogyatékosok, hátrányos területeken, családokban élĪk, motivációs problémákkal küz-
dĪk) számára eltérĪ megoldások kidolgozása valósulhat meg.
• Sikeres programok megvalósítása európai hálózatok kialakításán keresztül.
A program keretében olyan hálózatok jönnek létre melyeket, szakmai szövetségek, köztes-
tületek, a köz- és a magánszféra együttmňködései valósítanak meg. LehetĪség nyílik a kap-
csolatfelvételre, a szakértĪcserékre, a jó gyakorlatok egymás számára történĪ átadására.
Második megvalósítási terület – Európai virtuális „campus” kialakítása
A program ezen szegmense a felsĪoktatási intézményeket érinti, várhatóan aktívan járul

hozzá az európai felsĪoktatási térség kialakításához.
a) A meglévĪ eszközök fejlesztésével a virtuális mobilitás rendszerének kialakítása és erĪ-

sítése egyfajta virtuális Erasmus program megvalósítása. Elismerési és értékelési rendszer
kialakítása az európai Kredit Transzferre építve. Információs és tanácsadási rendszerek,
illetve minden olyan kezdeményezés támogatása, amely segítheti a szinergiát a virtuális
és a valóságos modellek között. Ezek a programok az intézmények közötti megállapodás
alapján valósulhatnak meg.
b) Transznacionális virtuális campusok

A program olyan stratégiai projekteken keresztül valósulhat meg, melyet legalább 3
ország felsĪoktatási intézményei javasolnak. Az együttmňködési modellnek olyan e-ta-
nulási rendszert kell kialakítania, mely alkalmas:
• Közös tananyagfejlesztésre, melynek eredményeként a közös értékelés, vizsgáztatás
és a megszerzett kompetenciák elismerése is megtörténhet, illeszkedve a nemzeti
eljárásokhoz.
• JelentĪs mértékben megvalósul a virtuális mobilitás, mintegy kiegészítve a fizikai
mobilitást.
• KettĪs tananyag kialakítására, azaz a tradicionális tananyagrendszer integráns része-
ként alakítja ki az e-tanulási elemeket.
c) Európai e-tanulási felsĪoktatási modell kialakítása

Ez a programelem olyan új együttmňködési modell kialakítását célozza, mely a tovább-
képzésben jelent áttörést. Ezt egészíti ki a képzési szolgáltatások, valamint a tanárkép-
zési programok fejlesztése. További elem a tanárok és más, a képzésben aktívan részt
vevĪ szakemberek felkészítése a folyamatos minĪség-ellenĪrzés módszereire.
A programelem további támogatási területe az e-tanulással összefüggĪ szervezeti, szer-
vezési változásokra történĪ felkészülések támogatása. JelentĪs támogatási terület lehet
a köz- és a magánszféra e-tanulási együttmňködési modelljeinek kialakítása, különös
tekintettel új anyagi források (alapok) felkutatására, létrehozatalára.
63
Harmadik megvalósítási terület – Kétoldalú elektronikus együttmňködés az általános és

középiskolák között Európában, valamint a tanárképzés támogatása
A programrész iskolai együttmňködéseket támogat Interneten keresztül és a kapcsolódó

tanárképzéseket helyezi középpontba. ElĪsegíti, hogy az európai iskolák pedagógiai együtt-
mňködéseket építsenek ki Európaszerte a nyelvi és az interkulturális dialógus erĪsítése.
a) A meglévĪ kezdeményezések meghatározása, analízise. A kezdeményezés keretében

meglévĪ gyakorlatok vizsgálatára kerülhet sor. Példaértékň projektek meghatározása tör-
ténik, melyek keretében az oktatási multimédia rendszerek és kommunikációs hálózatok
kerülnek elĪtérbe. Ezek segíthetik az intézmények közötti bilaterális együttmňködést, a
többnyelvň és kultúrájú közösségen belül.
b) Kezdeményezés keretében esettanulmányok, illetve olyan értékelési anyagok, mód-

szerek készülhetnek, amelyek segítséget nyújthatnak a pedagógusok számára az info-
kommunikációs eszközök alkalmazására a különbözĪ kooperációs tevékenységek során.
Ilyenek lehetnek például a virtuális tanterem, közös tananyagfejlesztés tanár-tovább-
képzési programok számára, multidiszciplináris megoldások kidolgozása, közös tanári
demonstrációs eszközök alkalmazása.
c) E-twinning támogató hálózat. Ez a hálózat olyan pedagógusokat fog össze, akiknek gya-
korlata van európai kooperáció megvalósításában. A hálózat pedagógiai támogatást
nyújt az együttmňködĪ partnerek megtalálásához, lehetĪséget adva a tapasztalatcserére
az interneten keresztül.
d) Együttmňködési hálózatok támogatása tanár-továbbképzési programok megvalósítá-

sához. A hálózat, olyan intézményeken alapul, amelyek az info-kommunikációs esz-
közök pedagógiai alkalmazásában szereztek tapasztalatot. A hálózatok elsĪdleges
célja az együttmňködés erĪsítése. Ugyanakkor a célkitňzések között szerepel az info-
kommunikációs eszközök szerepének erĪsítése a képzési erĪforrások és megoldások
megosztása, valamint a közös képzési dokumentumok fejlesztése tekintetében is.
e) Promóciós és kommunikációs tevékenységek. A kezdeményezés sikerét jelentĪsen befo-

lyásolja a kommunikációs tevékenység, melynek keretében számos tevékenység kaphat
támogatást (weblapkészítés, sajtóanyagok, az iskolai projektek rövid összefoglaló kiad-
ványai, rendezvények, versenyek, díjak).
Negyedik megvalósítási terület – Vizsgálati (transversal) és monitoring tevékenységek az

e-tanulási akció terv megvalósulása vonatkozásában
a) KiegészítĪ támogatás biztosítható az e-tanulási akcióprogram megvalósulásának figye-

lemmel kísérésére, mely segítségével a fejlesztések koherenciája az eredmények jobb
64
megismertetése biztosítható. Ilyen elemek lehetnek a fejlesztések eredményeként elké-

szülĪ termékek terjesztése, a termékek rendszerezése, azaz az azonos témát feldolgozó
projektek csoportba rendezése, kapcsolatuk kialakítása, erĪsítése.
b) E-tanulási portál üzemeltetése, mely segítségével egycsatornás belépés biztosítható az
európai támogatású e-tanulási tevékenységekhez, információs forrásokhoz, könyvtárak-
hoz, adatbázisokhoz, tanulmányokhoz, jelentésekhez, valamint a különbözĪ munkacso-
portok aktuális anyagaihoz.
c) Európai szintň hálózatok, információs hálózatok támogatása. Ennek keretében e-tanulási
hálózatok, konferenciák, szemináriumok, és munkacsoportos tevékenységek kaphatnak
támogatást. Tevékenységük ki kell terjedjen az e-tanulást érintĪ témákra, úgymint: minĪ-
ségbiztosítás, jól mňködĪ gyakorlatok illetve termékek cseréje, terjesztése.
d) Monitoring, elemzĪ és elĪrejelzĪ eszközök kifejlesztése az e-tanulás területére. A tevé-
kenységeknek az Eurostattal és az Európai Beruházási Bankkal együttmňködve kell meg-
valósulnia. E programrész keretében biztosítható a kapcsolatrendszer kialakítása más
nemzetközi programokkal, melyek az info-kommunikációs eszközök jó és eredményes
oktatási hasznosítását célozzák, ilyen programok lehetnek az OECD vagy az UNESCO
által támogatott tevékenységek.
Az e-learning közép-kelet-európai helyzete
Az e-learning helyzetét a közép-kelet-európai régióban úgy jellemezhetjük, hogy

ezeknek az országoknak a modernizációs kihívás, az uniós csatlakozás feladatai és az
információs társadalom építése nagy hátránnyal indult, és párhuzamosan teljesítendĪ,
halmozott feladatot jelent. Az európai integráció kétségkívül fontos szerepet játszott a
nemzeti stratégiák és prioritások meghatározásában. Az információs társadalom fejlesz-
tésének területén a csatlakozó országok az „eEurope” kihívására 2001 júniusában az
„eEurope+” közös kezdeményezéssel válaszoltak. Az „eEurope+” program végrehajtá-
sára az akkor még csatlakozásra váró országok és a következĪ fordulóra jelölt további
országok (Románia, Bulgária) és Törökország részvételével került sor.
A kezdeményezés céljai, amelyek tükrözik az eEurope céljait, a következĪk:
• felgyorsítani a gazdasági reformokat és a modernizációt,

• segíteni az intézményi kiépülést,
• támogatni a versenyt és
• fokozni a társadalmi kohéziót.
A program célja az volt, hogy felmérje, elemezze, valamint segítse és ösztökélje a nemzeti
kormányok cselekvési terveinek meghatározását a tudástársadalmak kialakításában. A kez-
deményezés során nagy hangsúly helyezĪdött a kormányzatok elkötelezettségének fontos-
ságára.
65
A felmérések a következĪ területekre koncentráltak:
• Telekommunikációs infrastruktúra kiépülése és hozzáférés (sávszélesség, a digitális sza-

kadék mértéke, rendszerbiztonság).
• Az IKT jelenléte az oktatásban és oktatáskutatási hálózat.
• Nyilvános e-pontok.
• Fogyatékkal élĪk hozzáférése.
• Az IKT és a társadalmi nem kapcsolata: van-e nemek között digitális szakadék, mekkora
a nĪk, illetve a férfiak aránya az internet-használók vagy az informatikai képzésben
résztvevĪk között.
• Hogyan lehetne ösztönözni a használatot, milyen gyakorisággal és hol férnek hozzá az
emberek, valamint milyen célból használják.
Az oktatásban való jelenlét mellett a másik két kutatási és stratégiai terület az e-Business és
az elektronikus kormányzat volt.
Az elektronikus kormányzat kapcsán azt vizsgálták, hogy milyen on-line szolgáltatások érhe-
tĪk el az állampolgárok és a vállalkozások részérĪl. A jelentés azt állapította meg, hogy a
részt vevĪ országoknak a program négy éve alatt sok célt sikerült elérniük, vagy legalábbis
jó irányba haladnak, viszont még nagyon sok lépés áll elĪttük a tudásalapú társadalom meg-
teremtésének útján. Ezeket a program során ajánlásokként fogalmazták meg a nemzeti kor-
mányok számára. Az azonban elmondható, hogy az eEurope 2005 sokkal ambiciózusabb
célokat fogalmaz meg az Unió számára, és az „eEurope+” kezdeményezés olyan alapot
teremtett a frissen csatlakozott és a jelölt országoknak, amivel képesek lesznek megbirkózni.
Az „eEurope+” programhoz is kapcsolódóan Magyarországon jelentĪs kormányzati prog-
ramok indultak az elmúlt években az információs társadalom fejlesztésére. A fejlĪdés gátja
– csakúgy, mint a többi, most csatlakozott országban, bár országonként eltérĪ mértékben
és irányultsággal – a viszonylag alacsony egyéni vásárlóerĪ, a magas telekommunikációs és
számítógépárak és a meglehetĪsen költségérzékeny e-learning-piac. Az oktatási rendszerek
általános finanszírozási gondokkal terheltek, és az alacsonyabb szintň technológiai ellátott-
ság és internet-hozzáférés okozta hátrány is lassan számolódik fel. Az oktatási intézmények
konzervativizmusa és forráshiánya, továbbá a kevéssé konszolidált piaci viszonyok tovább
nehezítik a helyzetet. Az európai uniós csatlakozás modernizációs kihívását és az informati-
kai fejlesztéseket az emberi erĪforrás-fejlesztés stratégiai fontosságú feladataival együtt kell
a közeli jövĪben megoldani. Az EU-csatlakozás hatása, hogy az egész életen át tartó tanulás
stratégiájával összhangban – fĪleg az államigazgatásban, a vállalkozói szférában, a non-profit
régióban és a felsĪoktatásban tevékenykedĪk számára – egyre fontosabbá válik a távokta-
tási keretek közötti önképzés. A kisvállalkozásoknál szintén elĪtérbe kerülhet az e-learning,
hiszen a hagyományos képzésben való részvétel az Ī esetükben jelentĪs kapacitáskiesést
eredményez. EgyelĪre kevésbé elterjedt körükben az e-learning, azonban várható, hogy
– például a szolgáltató és mezĪgazdasági kiscégekre vonatkozó szabályok és tudnivalók
állandó változása miatt – a folyamatosan frissíthetĪ és bárhonnan, bármikor elérhetĪ tan-
anyag könnyítheti az ügyvitelt ebben a szektorban.
66
Az egyre fejlettebb és szélesebb körben elérhetĪ, könnyen kezelhetĪ technológiai megoldá-

sok megjelenésével és a különbözĪ tanulási helyzetekben történĪ alkalmazásával a hangsúly
az elektronikus megoldások integrált alkalmazására, az oktatás minĪségének és hatékonysá-
gának javítására tevĪdik. A távoktatás, sĪt az e-learning fejlesztésének eredeti mozgatórugói,
a hozzáférés, a rugalmasság idĪben és térben ugyancsak fontos tényezĪk maradnak, bár
ezek a felhasználási szempontok átértékelĪdnek. Hiányosságként jelentkezik ugyanakkor az
ehhez szükséges szakmailag és tudományosan megalapozott oktatásmódszertan, továbbá a
minĪség szisztematikus kezelése. Az elektronikus távoktatás jövĪjével kapcsolatos tendencia
a konvergencia a távoktatásban használt technológiai módszerek, a tartalomszórás technikái
(modes of delivery) között. Szükséges, hogy az e-learning a különbözĪ oktatási szektorok-
ban, az alapfokú köz- és szakoktatástól a felsĪfokú tanulmányokon át a vállalati képzésekig
átlépje azt a kritikus tömeget, amikor a technológiai elĪnyök gazdaságosan kihasználhatók.
ElképzelhetĪ egy minĪségileg új pedagógia kifejlĪdése az elektronikus médiák integrált

alkalmazásával – de látnunk kell, ilyen értelemben az e-learning potenciálját még korántsem
aknázták ki teljesen. Valójában a felsĪoktatás a jelenlegi motivációs és pénzügyi körülmé-
nyek és feltételek mellett csak korlátozottan érdekelt az egész életen át tartó tanulás támo-
gatásában. A tanárok magas munkaterhelése a legtöbb intézményben gátolja olyan új tevé-
kenységi területek, mint a lifelong learning felkarolását. Ha tudásalapú társadalmakról szóló
stratégiákat – amelyeknek az egész életen át tartó tanulás lényegi része – valósággá akarják
a kormányzatok váltani, ehhez olyan új gazdasági, finanszírozási modellek szükségesek,
amelyek az intézményrendszer minden szintjén megteremtik az ehhez szükséges forráso-
kat, feltételeket, és kialakítják az egyéni és intézményi érdekeltségek világos rendszerét. Az
e-learning gyakorlatát azonban más módon is integrálni lehet a hagyományos oktatási kör-
nyezetbe és módszertanba. A blended learning olyan vegyes módszerň tanulást jelent, amely
ötvözi magában a tantermi oktatás és az internetes távoktatás legjavát. A tapasztalat szerint
a blended learning gyakorlata éppúgy jelenthet olyan tanulási rendszert, amelyet tudatosan
terveztek annak érdekében, hogy hatékonyan integrálja az adott helyzethez legjobban illĪ
módszereket (ideértve az információs és kommunikációs technológiákat), mint az IKT-val
támogatott oktatás elemeinek alkalomszerň bevezetését, változatlanul hagyva a konzervatív
oktatási szerkezetet és megközelítést.
Az elektronikus távoktatás fejlĪdési pályájához az is hozzátartozik, hogy alapvetĪen az infor-

matika világából indult. Azért is került igen gyorsan az érdeklĪdés központjába és az oktatási
politikák fĪsodrába, mert az információs és kommunikációs technológiákkal segített oktatás
(mint a tanulás iránti növekvĪ igény kielégítésének eszköze) nagy mértékben összefonódott
az informatikai szektorban a kilencvenes évek végére elĪrevetített drámai mértékň mun-
kaerĪhiánnyal. A felnĪttképzés szempontjából kiemelkedĪ fontosságú, hogyan valósulhat
meg az egész életen át tartó tanulás a gyakorlatban. AlapvetĪ kérdés, hogy a tanulóknak,
hallgatóknak van-e hozzáférésük a számítógépekhez és az internethez. Az e-learning meg-
oldások nagyobb részét ma is az oktatási intézményekben belüli (incampus) felhasználásra
fejlesztették, és így is alkalmazzák a hallgatók, tanulók. Az e-learning tényleges, hatékony
integrálásához a tananyagfejlesztés, a hallgatói támogatás és az oktatásszervezés együttmň-
67
ködésének a jelenleginél jóval magasabb szintjére van szükség. Az európai e-learning fej-
lĪdése szempontjából fontos, hogy a kontinens hagyományosan, több szempontból is meg-
lehetĪsen tagolt: eltérĪek a nyelvek, a szakképzési és oktatási rendszerek, sokféle nemzeti
tanterv és vizsgakövetelmény van használatban, nem szólva a gazdasági fejlettségben és a
nemzeti kultúrákban megnyilvánuló sokféleségrĪl.
VI.
Az egész életen át tartó tanulás
mint az EU közös szakpolitikája
A Nyitott Koordináció Módszer bemutatásánál tárgyaltuk, hogy eszközrendszere négy pil-

léren nyugszik. Ezek alkalmazása független az adott politika tartalmától, tehát jogos a felté-
telezés, hogy amennyiben az egész életen át tartó tanulás tématerület a közösségek közös
szakpolitikájává válik, akkor meg kell találnunk azokat az elemeket, amelyek a nyitott koor-
dináció módszerének alkalmazására utalnak.
VI.1. Konkrét mérĪszámok az egész életen át tartó tanulás számára
A Lisszabon után elindult munkák azoknak az indikátoroknak és benchmarkoknak kidolgo-

zását célozta, amelyek lehetĪvé teszik a tagállamok oktatási rendszereiben zajló folyamatok
objektív értékelését, illetve olyan viszonyítási pontok kijelölését, amelyekhez az egyes orszá-
gok „teljesítménye” viszonyítható.
Furcsa mód ez a „teljesítményértékelés” egyben az oktatáspolitikai gondolkodásnak és gyakorlat-

nak az egész életen át tartó tanulás paradigmája felé történĪ elmozdítását is serkentette. A megfo-
galmazott mutatók és mérföldkövek egyben az oktatáspolitika átalakulását is jelentik, mégpedig
oly módon, hogy kevésbé intézményesült és a statisztika által korábban nem vagy kevésbé figyelt
folyamatokat kell nyomon követni. Ez Magyarországon különös kihívást jelent, és az oktatáspoli-
tika még nem minden esetben ismerte fel e változás jelentĪségét.
A Bizottság oktatási fĪigazgatósága által koordinált indikátorfejlesztési munka eredményét az

„Az egész életen át tartó tanulás minĪségi indikátorairól szóló európai jelentés” összegezte.
A dokumentum négy nagyobb indikátor csoportot tartalmaz, amelyeken belül összesen
15 konkrét indikátort határoztak meg. A dokumentumot „Pozsonyi jelentésnek” is nevezik,
mert a Bizottság hivatalosan az európai oktatási miniszterek 2002 pozsonyi találkozóján
publikálta.
68
Az Európai Bizottság által javasolt indikátorrendszer

• Készségek, kompetenciák és attitňdök:
Ì olvasási készségek,
Ì számolási készségek,
Ì a tanuló társadalom által igényelt új készségek,
Ì a tanulás megtanulásának képessége,
Ì az aktív polgári, kulturális és szociális készségek.
• Hozzáférés és részvétel:
Ì az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés,
Ì a részvétel mutatói.
• ErĪforrások:
Ì költségvetési kiadási adatok,
Ì a tanárokra vonatkozó adatok,
Ì az ICT iskolai felhasználása.
• Rendszerszabályozási és stratégiai elemek:

Ì az élethosszig tartó tanulásról szóló stratégiák,
Ì a képzési kínálat koherenciája,
Ì tanácsadás és orientáció,
Ì akkreditáció és minĪsítés,
Ì minĪségbiztosítás.
Az oktatási ágazat értékelését és összehangolását segítĪ indikátorfejlesztés egy másik megkö-

zelítését mutatta a barcelonai (2002) értekezleten elfogadott munkaprogram. E dokumentum
33 olyan indikátort határoz meg, amelyek mindegyike egy-egy konkrét oktatási minĪségér-
tékelési eszköz lehet. Ezzel egyben megfogalmaztuk a lényeges különbséget a két dokumen-
tum között, ugyanis célrendszerét tekintve oktatáspolitikai kimenete a Pozsonyban bemu-
tatott 15, az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó indikátorrendszernek lehet. Az egész
életen át tartó tanulás indikátorok fejlesztése nem kizárólag az oktatási ágazat keretei között
zajlik. Az oktatási és foglalkoztatási ágazat más együttmňködésébĪl is születtek mérĪeszkö-
zök. Így például az egész életen át tartó tanulás európai térségének a megvalósításáról szóló
Bizottsági dokumentum, amely a Memorandum vitájából született „Making a European Area
of Lifelong Learning a Reality” címmel, ugyancsak tartalmaz indikátorfejlesztési elemeket.
A Bizottság e dokumentumban megfogalmazott célok mindegyikéhez hozzárendel konkrét
indikátorokat, javasolva azok fejlesztését. Belátható, hogy az egyes szakpolitikák indikátor-
fejlesztését szélesebb szakmai körben kellett a Bizottságnak elhelyeznie.
Elengedhetetlen, hogy a hasznosíthatóság és a szakszerňség szem elĪtt tartásával az Unió

statisztikai egysége, az EUROSTAT bázisán ne kerültek volna kialakításra az egész életen át
tartó tanulás indikátorai. E munka keretében a feladatot úgy fogalmazták meg, hogy az a
foglalkoztatáspolitikán belül fontos területté emelkedĪ egész életen át tartó tanulás politiká-
jának közösségi koordinációját támogassa. Az Egész életen át tartó tanulás mérésével külön
69
munkacsoport foglalkozik (Task Force on Measuring Lifelong Learning). A munkacsoport

munkáját arra koncentrálta, hogy az intézményközpontú megközelítés helyébe egyénköz-
pontú vizsgálatok és a munkaerĪ-piaci felmérések kerülhessenek. Ennek azért is van nagy
jelentĪsége, mert a közös foglalkoztatási stratégiának egyik fontos eleme éppen a nemzeti
statisztikai rendszerek fejlesztése, és az EUROSTAT egyik célja egy erre épülĪ új oktatási
információs rendszer létrehozása.
VI.2. Közös politikai célkitňzések megfogalmazása
A Nyitott Koordináció Módszerének az indikátorok meghatározása mellett a másik eszköze

a közös európai stratégiai célkitňzések kidolgozása. Az egész életen át tartó tanulás közös
célkitňzéseinek meghatározását szintén kettĪsség jellemezte. Egyrészt az oktatási ágazati
politikákon belül, a Bizottság oktatási igazgatóságának és az oktatási miniszterekbĪl álló
Tanácsnak az irányításával zajlott, másrészt a foglalkoztatási és oktatási terület együttmňkö-
désével az Európai Foglalkoztatási Stratégiához kapcsolódva folyt.
Ez utóbbi eredményeként a közös foglalkoztatáspolitika részévé váló egész életen át tartó

tanulási stratégia került kidolgozásra.
Közvetlenül a lisszaboni döntést követĪen az Európai Bizottság vitára bocsátotta a

„Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” címň dokumentumot A vita a tagállamok-
ban és a csatlakozásra váró államokban egy évig tartott. Ezt követĪen, a vita eredményeinek
felhasználásával állították össze az „Az egész életen át tartó tanulás európai térségének meg-
valósítása” címň stratégiai dokumentumot. Furcsa mód az azóta eltelt idĪszak azt bizonyí-
totta, hogy ennek az alapvetĪen foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó dokumentumnak lett
a legnagyobb súlya az oktatáspolitikai koordinációban.
A bátor „európai térség” megfogalmazás már elĪre vetítette a szakmapolitikák harmonizálá-

sát. A dokumentum hat célkitňzést fogalmaz meg:
• a tanulás elismerése,
• a pályaorientáció és -tanácsadás fejlesztése,
• befektetések ösztönzése az oktatásba,
• az oktatási kereslet-kínálat összehangolása,
• az alapkészségek fejlesztése,
• és az innovatív pedagógia módszerek fejlesztése.
Megállapítható, hogy a célok mindegyike a tanuló egyént helyezi az oktatáspolitikai gon-

dolkodás középpontjába. A tanulás elismerése, a különbözĪ tanulási formákban megszer-
zett kompetenciák és tudás elismertetése az elismerés új formáinak kidolgozását serkentette.
A képzési szolgáltatást nyújtó intézménnyel szemben egyértelmňen az egyén és az általa
a legkülönbözĪbb módokon megszerzett tudás és készségek kerülnek a középpontba.
70
A pályaorientáció és -tanácsadás fejlesztése szintén egyénközpontú gondolkodásról tanús-

kodik. Az egyéni tanulási utak sokféleségének biztosítása a képzési szolgáltatások minĪségé-
nek javítását és az egyén életében történĪ hasznosulását eredményezi.
Az oktatási befektetések (ráfordítások) növelése esetében is az egyénen van a hangsúly. Itt

nem pusztán pénzügyi befektetést kell értenünk, ebbe a témakörbe tartozik az egyén szá-
mára tanulásra fordítható idĪ növelésének gondolata is.
Az oktatási kereslet-kínálat összehangolása tanulók és a tanulási lehetĪségek összekapcsolá-

sát (bringing together learners and learning opportunities), az intézményrendszer rugalma-
sabb szolgáltatás nyújtását célozza. Ezzel válik lehetĪvé, hogy biztosítani lehessen a sokféle
tanulási igény kielégítését (ezt a célt szolgálják a lisszaboni döntésben is szereplĪ multifunk-
cionális tanulási központok).
Az oktatáspolitika szempontjából kiemelkedĪ jelentĪsége van az alapkészségek (basic

skills) fejlesztésére és az innovatív pedagógiai módszerek kidolgozására irányuló célki-
tňzéseknek. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy a foglalkoztatáspolitika és az ennek részét
képezĪ egész életen át tartó tanulási stratégia a közösség hagyományosan tantervi terü-
letnek számító célkitňzéseket is megfogalmazott. Teszi ezt annak ellenére, hogy az ilyen
típusú harmonizálását a Maastrichti SzerzĪdés deklaráltan kivonta a közösségi politikák
alól.
Az alapkészségek vonatkozásában a dokumentum az alábbiakat határozza meg:
• az írási-, olvasási- és matematikai készségek,

• az önálló tanulás készsége,
• az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának készsége,
• a nyelvi készség,
• a technológiai mňszaki készségek,
• a vállalkozási készség,
• a szociális készségek.
Az innovatív pedagógia vonatkozásában a hangsúly a tudásról a kompetenciára helyezĪdik

át, az ismeretek megtanításáról a képesség és készség fejlesztésre, a motiváltság kialakítá-
sára. Ezzel együtt jár a tanuló sajátos, egyéni igényeihez való igazodás, a tanítás individu-
alizálása, a tanulási környezet sokféleségének elfogadása. A dokumentum olyan, egészen
konkrét tanítási-tanulási módszereket is említ, amelyek nem a szokványos, tanórai módszerre
épülnek, ilyenek például:
• a munka-alapú tanulás (work-based learning),

• a projektmódszer (project-oriented learning),
• a kollektív felfedezĪ tanulás (learning organised as ‘study circles’).
71
Ezek természetesen feltételezik a tanári szerep átalakulását, oly módon, hogy a tanár a tanulás
facilitátorává válik (learning facilators), és az innovativitás lesz a tanári szerep egyik legfontosabb
komponense. Mindezeket nagymértékben könnyítheti az IKT alkalmazása a tanulás segítésére.
A foglalkoztatáspolitikai megközelítéssel párhuzamosan az oktatásért felelĪs fĪigazgatóság

és az oktatási miniszterekbĪl álló Tanács is megkezdte a közös stratégia kialakítását.
A Bizottság a lisszaboni csúcson kapott felhatalmazás alapján, a tagországokkal való konzul-

tációt követĪen, elĪterjesztett egy olyan dokumentumot, amely „Az oktatási és képzési rend-
szerek konkrét jövĪbeni céljai” címet viselte. Ezt a stockholmi értekezlet (2001) elfogadta.
A dokumentum három nagyobb célcsoporton belül fogalmazott meg konkrét célokat:
• a minĪség és eredményesség növelése,

• a hozzáférés és az esélyegyenlĪség javítása
• és a rendszer nyitottságának a biztosítása.
Átfogó oktatáspolitikai célok ezek, amelyekkel a tagállamok külön-külön is nehezen boldo-

gulnak. A témák további bontására is sor került és ennek alapján a Bizottság munkaprogramot
és azok megvalósítására a tagállamok delegáltjaiból álló munkacsoportokat hozott létre.
MegfigyelhetĪ azonban, hogy az eltelt öt évben lényegi eredményt ez a munka nem hozott.
Ezt a kudarcot három tényezĪre vezethetjük vissza:
1. Az oktatási ágazat nemzeti szintň irányítói részérĪl közel sincs akkora elkötelezettség és
természetes igény, mint más szakpolitikák esetében. Sokszor megfigyelhetĪ a határozott
ellenállás a közösségi koordinációval szemben. Másrészt a létrejövĪ munkacsoportokba
javarészt a tagállamok oktatási minisztériumainak tisztviselĪi és nem szakértĪk vettek
részt. Ez szinte garancia volt arra, hogy a tagállami oktatáspolitikák képviseltessenek a
munkacsoportokba és ne az innovatívvitás kerüljön elĪtérbe.
2. A dokumentum ugyan megfogalmazza, hogy fontos az oktatás számára „a munka vilá-

gával, a kutatással és a tágabb társadalommal való kapcsolatok erĪsítése”, de errĪll
markánsabban nem emlékezik meg, és fĪleg nem fogalmaz meg világos stratégiát az
egész életen át tartó tanuláshoz való viszony tekintetében. Ezzel azonban ki is vonta az
oktatáspolitikai koordináció legelĪkészítettebb és a tagállamok által is legelfogadottabb
irányvonalából a stratégia célrendszerét.
3. Végül, de nem utolsó sorban a megvalósításhoz gyakorlatilag nem rendelt eszközrend-

szert. Az oktatási fĪigazgatóság nem részese a strukturális alapokat tervezĪ, ellenĪrzĪ és
a megvalósítást monitorozó fĪigazgatóságoknak. Az egyetlen implementációs eszköz a
közösségi oktatási programok volt, mely költségvetését a 2005 végi politikai alkudozá-
sok és viharok tovább nyirbálták.
E három akadályozó tényezĪ, mely menedzsment szakmai és szakmapolitikai gyengeségeken

alapszik, továbbá az a tény, hogy az oktatáspolitika harmonizálását a Maastrichti SzerzĪdés
72
gyakorlatilag kizárja, megalapozza azt a megállapítást, hogy a következĪ dekádban az okta-

táspolitikák harmonizációja elsĪsorban a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerén keresztül,
és így az egész életen át tartó tanulás célrendszeréhez illesztve fog megvalósulni.
VI.2.1. Magyarország által a közös célokat tükrözĪ nemzeti cselekvési terv

elkészítése és tartalma
A nyitott koordináció módszer egyik aktuálisan megvalósuló folyamatát figyelhetjük meg az

egész életen át tartó tanulás tekintetében.
Az Európai Tanács (2002/C 163/01) az egész életen át tartó tanulásról

„Az egész életen át tartó tanulás az iskolai elĪkészítéstĪl a nyugdíj utáni korig terjedĪen
magában foglal minden formális, nem-formális és informális tanulást. Tehát az egész éle-
ten át tartó tanulás fogalmába minden olyan tanulási tevékenység beleértendĪ, amely
tudás, készségek és képességek fejlesztése céljából történik, személyes, állampolgári, tár-
sadalmi és/vagy foglalkoztatási szempontból.”
„Az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósítása” címň stratégiai doku-
mentum elĪírta a tagországoknak, hogy 2006-ig egy kormányzati dokumentumot kell készí-
teniük az egész életen át tartó tanulás nemzeti stratégiájáról. Magyarországon az Oktatási
Minisztérium koordinációjával készült tárcaközi dokumentumot a Kormány 2005. szeptem-
ber 28-án fogadta el.
E dokumentum deklaráltan az egész életen át tartó tanulás fogalmát az Európai Tanács

(2002/C 163/01) definíciójára építve fogalmazza meg.
A dokumentum az egész életen tartó tanulás magyarországi stratégiájának gyakorlati megva-

lósítását szolgáló konkrét lépéseket az alábbi öt prioritásra fňzhetĪen határozza meg:
• Az oktatás, képzés esélyteremtĪ szerepének erĪsítése

• Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erĪsítése
• Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása
• Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése
• Az oktatás, képzés minĪségének javítása
„A prioritások közvetlenül kapcsolódnak egy versenyképes, igazságos és biztonságos

Magyarország megteremtésének 2007–2013 közötti idĪszakra szóló programjához”, mely
megállapítás megfelelt az akkor NFTII. tervekben szereplĪ fĪbb célkitňzéseknek, és mint
ilyen egyben kijelölte a megvalósítás lehetséges kereteit és pénzügyi forrásait is. A dokumen-
tum deklarálja, hogy a stratégia középpontjába a tanulni akaró egyén áll, megfelelve ezzel a
korábban bemutatott európai dokumentumok központi elemének is.
73
ElsĪ hazai kormányzati anyagként ad megközelítést a formális, nem-formális és informális

tanulás és a hazai iskolarendszer viszonyára.
Szňkszavúan ugyan, de deklarálja a tanulás, az oktatás és képzés különbözĪ formáinak és

szintjeinek egységes rendszerbe foglalási igényét.
Megadva az igény forrását, azaz az egyént, de fel nem vázolva a megvalósítás lehetséges
eszközrendszerét a különbözĪ szakterületek (felsĪoktatás, közoktatás, szakképzés, felnĪtt-
képzés) egységes és ezáltal az egyén számára is transzparens egymásra épülések és beszá-
mítások rendszerét.
A dokumentum kiváló helyzetértékelésen alapuló világos és az európai dokumentumokban meg-

fogalmazott szakmai céloknak megfelelĪ fejlesztési célkitňzéseket vázol a kompetenciafejlesztés
területén. Jól elhelyezve a megvalósítás lehetĪségeit és formáit is a közoktatás rendszerében.
A dokumentum szinte egészében megtartja a jelenleg is fragmentált oktatáspolitika sajátos-

ságait. Nem fogalmaz meg olyan, az irányítást érintĪ kérdéseket, melyek valóban az egyén
elĪtérbe helyezésével úgy alakítanák át az intézményrendszert, hogy az minden szinten és
idĪben az egyén tudásához, képességéhez, készségeihez, kompetenciáihoz szükséges képzést
nyújtsa. Ez a célkitňzés pedig alapvetĪ lenne annak érdekében, hogy az egyén foglalkoztat-
hatósága és alkalmazkodó képessége a munkaerĪ-piaci pozíciójának javítását eredményezze.
Az egyén szempontjából tehát egy munkaadó-munkavállaló relációban lényegtelen, hogy
bizonyítványait és kompetenciáit az oktatás mely szakterületéhez tartozó rendszerében sze-
rezte, számára a felmerülĪ képzési igény a munkaadó elvárása és a saját kompetenciái közötti
különbségbĪl adódik, az egész életen át tartó tanulás akkor válik realitássá, ha ez a különbség
hatékonyan (gyorsan, és célzottan) hidalható át a képzés és oktatás eszközrendszerével.
A dokumentum az egész életen át tartó tanulás rendszerének kiépítését az innováció támoga-

tásában, az intézményvezetés és intézményfenntartás korszerňsítésében, a finanszírozás haté-
konyságának javításában és a társadalmi konszenzuson alapuló koordinált fejlesztések megva-
lósításában látja. Nem jelöli ugyanakkor meg a rendszerben rejlĪ, az oktatási ágazat humán
erĪforrás problémáit, beleértve az intézményvezetéshez szükséges menedzsment megújítását
és a pedagógus, tanár, tutor, tréner, oktató, szakoktató társadalom elĪtt álló kihívásokat.
VI.2.2. A nemzeti programok megvalósításának a közösségi szintň

értékelése
A nyitott koordináció módszer utolsó eleme az értékelés. Mint ahogy azt korábban elmond-
tuk, az értékelés önértékelésen alapul. A tagállamok, így Magyarország is idĪszakosan készít
értékeléseket a nemzeti programokról. Az egész életen át tartó tanulás tárgyában ezt a fel-
adatot a kormányhatározat a következĪk szerint rögzíti:
74
„Az Európai Unió részére az egész életen át tartó tanulás tárgyában kétévente beszámolót
kell készíteni. Ezt megelĪzĪen a Kormány számára elĪrehaladási jelentésben kell számot
adni az egész életen át tartó tanulás stratégiájában megfogalmazott célok és feladatok meg-
valósításának helyzetérĪl.”
Az elsĪ ilyen jelentésnek 2008. november 30-ig kell elkészülnie. Ezt követi majd a peer
review, amelynek szervezése már a Bizottság hatásköre. Az említett határidĪ valamennyi
tagállam számára elĪírja a jelentéstételi kötelezettséget, így várható, hogy 2009 végére ren-
delkezésre fog állni egy olyan átfogó háttéranyag, amely az egész életen át tartó tanulás
stratégiájának összeurópai szintň megvalósulásáról ad képet.
Ennek fényében lehet majd igazán megítélni a magyar stratégia tartalmát és megfelelĪségét,
illetve a magyarországi megvalósulás elégséges vagy esetleg nem kielégítĪ voltát.
Fontos azonban rögzítenünk, hogy az egész életen át tartó tanulás témaköre az elsĪ olyan
terület, amely az oktatáspolitikákra is jelentĪs hatást gyakorolva Közösségi szintň koordiná-
ció mellett valósul meg.
VII.
Oktatáspolitikai programok az Európai Unióban
Az oktatáspolitika elsĪ ízben a Maastrichti SzerzĪdésben jelent meg szövegszerňen. A meg-

fogalmazás szerint a Közösségek tagállamainak együtt kell mňködniük, és közelíteniük kell
nemzeti oktatáspolitikáikat. Ez a lépés illeszkedett a Közösségek szigorúan vett gazdasági
integrációjának kiszélesítési folyamatához. Az Amszterdami SzerzĪdés tovább erĪsítette a
közös politikák, köztük az oktatáspolitikák összehangolásának jelentĪségét.
A maastrichti és az amszterdami szerzĪdésekkel módosított EK szerzĪdés az oktatási, szak-

képzési és ifjúsági területen a Közösség feladatául jelölte meg, hogy hozzá kell járulnia a
tagállamok közti együttmňködés elĪsegítéséhez, a minĪségi oktatás fejlesztéséhez és a szak-
képzési politika végrehajtásához. Ezekkel az aktusokkal sem kerültek ki nemzeti hatáskörbĪl
a tananyagtartalmak meghatározása és az oktatási rendszer mňködtetése. Várható, hogy ezek
a kérdések nem is kerülnek felvetésre a közeli idĪszakban. Az oktatás területén is érvényesül
az Európai Unió mňködésében általánosan elfogadott irányelv, a szubszidiaritás elve, vagyis
„az Unió ügyeit azon a szinten kell irányítani, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre és
a legnagyobb a hatékony befolyásolás lehetĪsége”, az oktatáspolitika esetében ez a nemzeti
szinten definiálható.
75
Tehát a Maastrichti SzerzĪdés jogi alapot biztosított a Közösségnek, hogy kivitelezzen egy okta-
tási és képzési programot, mely támogatja és kiegészíti a tagállamok által az oktatás és szak-
képzés tartalmában és megszervezésében tett lépéseket. Ugyanakkor korlátozza az Európai
Unió mozgásterét az egyértelmňen nemzeti hatáskörbe tartozó oktatási és képzési rendszerek
szervezetére vonatkozóan. A rendszerek harmonizációja nem, de az európai államok közötti
tapasztalatcsere és együttmňködés szerepel a Közösségi célok között. Ennek egyik eszköze a
legjobb gyakorlatok elterjesztése és a kitňzött célok elérése. Tekintve, hogy deklaráltan kizárt
a jogharmonizáció szükségszerňsége, közösségi oktatáspolitika nem jött létre, azonban közös-
ségi programok, kezdeményezések, és a tagállamok együttmňködését ösztönzĪ közös célok
meghatározása az egyik fĪ fejlĪdési irány az európai oktatáspolitikákban.
Az Európai Unió oktatáspolitikája tehát kiegészítĪ, támogató jellegň a tagállamok nemzeti politikái
mellett, a tagállamok döntési önállósága nem változott, és önálló felelĪsségviselésük is fennáll.
A Közösség alkothat jogszabályokat és definiálhat prioritásokat, illetve alapíthat oktatást

támogató közösségi programokat. A tagállamok oktatási miniszterei idĪrĪl-idĪre meghatá-
roznak oktatáspolitikai prioritásokat, ezekkel már az elĪzĪ fejezetekben megismerkedhet-
tünk, illetve egyéb dokumentumok is tartalmazhatnak ilyen iránymutatásokat. Ezek követése
egy tagállam részére sem kötelezĪ, mégis szerepük fontos a nemzeti oktatáspolitikák orien-
tálásában.
A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók,

amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács
1993-as koppenhágai csúcstalálkozójának döntése alapján az integrációs felkészülés érdeké-
ben egyes közösségi programokhoz a társult közép-kelet európai országok is csatlakozhattak.
A közösségi programok Európai Uniós fejlesztési programok rendszerében elfoglalt helye

átláthatóbbá válik a késĪbbiekben tárgyalt „Közösségi programok tervezése, forrásai” fejezet
„Fejlesztési programok” alfejezete segítségével. A hivatkozott fejezet ismerteti az Európai
Uniós célkitňzések megvalósításának forrásait, szól a közösségi programok mellett a közös-
ségi kezdeményezésekrĪl (e kettĪ fogalmi meghatározás lényegi különbséget takar), a kohé-
ziós alapból, strukturális alapokból, illetve egyéb alapokból finanszírozható programokról.
A következĪ két alfejezet a 2006. évig megvalósított közösségi programokról, illetve a közös-
ségi programok új generációjáról szól.
VII.1. Közösségi oktatási együttmňködési programok Európában 2006-ig
A közösségi programok az Európai Unióról szóló szerzĪdés 149. és 150. cikkelyén alapulnak.
A 149. cikkely értelmében az EU a tagállamok együttmňködésének támogatásán keresztül
hozzájárul az oktatás és a képzés minĪségének javításához. Mindezen felhatalmazással élve
az Unió átfogó akcióprogramokat hozott létre az oktatás és képzés együttmňködés által
való fejlesztésére: a Socrates programot az oktatás, a Leonardo da Vinci programot pedig
76
a szakképzés terén (mindkettĪt 1995-ben). Ezen általános programokon kívül léteznek spe-
ciális együttmňködési programok is: a Tempus 1990-ben a Phare kedvezményezett orszá-
gok felsĪoktatásának fejlesztésére jött létre, jelenleg a szovjet utódállamok és a nyugat-bal-
káni országok mellett a mediterrán térség (Észak-Afrika) és a Közel-Kelet államait támogatja.
A 2004. évtĪl mňködĪ Erasmus Mundus program pedig az EGT-n kívüli országok felsĪ-
oktatási intézményeivel való együttmňködés fejlesztését, az Európába irányuló ösztöndíjas
forgalom növelését támogatja.
A programoknak nem célja a harmonizáció, a tagállami gyakorlatok egymáshoz való közelí-

tése. A közösségi akcióprogramok közös európai célok megvalósítására, az oktatás és képzés
terén általánosan, minden tagállam által elfogadott szakmapolitikai elvek érvényesítése mel-
lett folynak. A közös európai célok általában olyan „puha” célok, mint a tudás Európájának
megteremtése, az élethosszig tartó tanulás támogatása, a kommunikációs és információs
technológiák oktatásban való alkalmazása, a munka világában való boldoguláshoz szüksé-
ges készségek és képességek megszerzése, az idegen nyelvek ismeretének fejlesztése, vala-
mint a szakképesítések és diplomák kölcsönös elismerése.
Az Európai Tanács 2000. évi lisszaboni ülését követĪen az Európai Bizottság megkezdte az
oktatás, képzés és ifjúságügy terén történĪ jövĪbeli együttmňködésre vonatkozó azon javas-
latainak az összeállítását, amelyek a már mňködĪ, de 2006-ban lezáruló Socrates, Tempus,
Leonardo da Vinci és Ifjúsági programok keretében elért eredményeken alapultak.
A Bizottság Oktatási és Kulturális FĪigazgatósága 2002 végére nyilvános konzultációs anya-

got dolgozott ki, amelynek megvitatására felkérte mindazokat, akik közvetett vagy közvetlen
módon érdekeltek az európai szintň oktatási, képzési és ifjúságügyi intézkedésekben. A kon-
zultáció folyamatában a Bizottság elsĪsorban arra volt kíváncsi, hogy a megkérdezettek véle-
ménye szerint az új programoknak mit kellene tartalmazniuk, hogyan épüljenek fel a progra-
mok, illetve milyen egyéneket és intézményeket célozzanak meg. A programok kidolgozása
során a Bizottság átfogó képet akart alkotni az érintettek teljes körének szükségleteirĪl, törek-
véseirĪl és kívánságairól. A nyilvános konzultációs folyamat 2002 végén indult el, és 2003
elején zárult le.
A konzultációs folyamattal a Bizottságnak az is célja volt, hogy a véleményt nyilvánítók

az egyes, jelenleg futó programok legfĪbb erĪsségeit és gyengeségeit is meghatározzák, és
javaslatokat fogalmazzanak meg arról, hogyan lehetne javítani azok mňködésén.
A 2006-ig mňködĪ programok tapasztalatairól, általános eredményeirĪl röviden

összegezve az alábbiakat állapították meg:
• Megfogalmazza, hogy melyek az európai szintň intézkedések, de elĪírja azt is, hogy
amennyiben azok nem állnak összhangban a tagállam törvényeivel és jogszabályaival,
akkor az intézkedéseket fel kell számolni, meg kell szüntetni.
77
• A szerzĪdés mint jogi keret hangsúlyozza, hogy az oktatásért, képzésért és ifjúságpolitikáért

elsĪsorban a tagállamok a felelĪsek. Az EU-programok a nemzeti szakmapolitika Európán
belüli összehangolásának ösztönzésére szolgálnak, mégpedig egymást kiegészítĪ (komple-
menter) és nem egymást felváltó (alternatív) alapon.
• Az oktatás, a képzés és ifjúságügy területén az Európai Bizottság a ’70-es években kezdett

tevékenykedni, aminek eredményeként késĪbb különbözĪ programokat fejlesztettek ki – a
sokirányú tevékenység a ’90-es évek közepén nagy szerkezetváltozáson ment keresztül, és
a programok száma háromra szňkült. Ezek a Socrates, a Leonardo da Vinci és a Youth for
Europe (Ifjúság Európáért), amelyek egyrészt magukban foglalták az összes korábbi prog-
ramot, másrészt új fontos elemekkel gazdagították azokat, mint például a felnĪttoktatás.
1996-ban a European Year of Lifelong Learning (Az élethosszig tartó tanulás éve Európában)
központi szerepet játszott abban, hogy az élethosszig tartó tanulás az EU és a tagállamok
képzési és oktatáspolitikájának alapvetĪ, minden területet érintĪ témájává váljon.
• A Socrates, Leonardo da Vinci és az Ifjúság Európáért programok elsĪ szakasza 1995-tĪl

1999-ig tartott, majd megújult formában folytatódott/folytatódik a 2000–2006 közötti
szakaszban.
A program megújításának egyik központi kérdése, hogy miként lehet integrált megközelítés-
sel a legjobban összekapcsolni a különbözĪ programokat.
A 2002–2003-ban lefolytatott konzultációnak is ez utóbbi volt az egyik fĪ kérdése – különös

tekintettel a Tanács által kiadott, az élethosszig tartó tanulásról szóló határozatára.
Az Unió tagállamainak kormányai egyre inkább felismerték, hogy Európa társadalmi és gaz-
dasági fejlĪdéséhez elengedhetetlen az összehangolt cselekvés az oktatás, a képzés és az
ifjúságpolitika területén. Ez a felismerés az Unió struktúráin belüli, valamint kormányközi
szinten végrehajtott intézkedésekhez vezetett, amelyeket a jövĪbeli programok kialakítása
során figyelembe kellett venni.
Az Európai Tanács Feirában tartott ülésén (2000. június) felkérte a Bizottságot és a tagálla-
mokat, határozzanak meg koherens stratégiákat és gyakorlati intézkedéseket annak elĪsegí-
tésére, hogy mindenki számára biztosítható legyen az élethosszig tartó tanulás. Az ezt köve-
tĪen lefolytatott európai szintň konzultáció után a Bizottság 2001 novemberében kiadott egy
közleményt „Hogyan válhat valósággá az élethosszig tartó tanulás európai térsége?” címmel.
Ebben megfogalmazták az átfogó és koherens élethosszig tartó tanulási stratégiák kidolgo-
zásának és megvalósításának kritériumait, valamint egy sor, különbözĪ szinteken alkalma-
zandó intézkedést és azok prioritásait. Az Oktatási Tanács 2002 májusában elfogadta az
oktatásról és élethosszig tartó tanulásról szóló határozatot. Ezzel az élethosszig tartó tanulás
az európai szintň oktatási és képzési politika kidolgozásának vezérelve lett.
78
VII.2. A programok új generációja – 2006 után
Az Oktatási és Kulturális FĪigazgatóság által 2002 novemberében elindított nyilvános kon-

zultációs folyamat anyaga (A 2006 utáni európai oktatási, képzési és ifjúságügyi programok
jövĪbeli kidolgozása) egyúttal megfogalmazza az EU szerepvállalását is e területen.
A stratégiai célok megmaradtak a középpontban:

• az oktatás, képzés és ifjúságügy terén folyó munka minĪségének javítása és az innováció
ösztönzése;
• az európai dimenzió kialakítása, elsĪsorban az intézmények és személyek közötti együtt-
mňködés és hálózatépítés ösztönzése által;
• a más országban folytatott tanulmányok, munka vagy önkéntes szolgálat lehetĪségeinek
javítása, a tapasztalatok elismertethetĪsége egész Európában.
A stratégiai célok eléréséhez a programok új generációját úgy kell megtervezni, hogy a

lehetĪ leghatékonyabb módon hozzájáruljanak az esélyegyenlĪség megteremtéséhez, a kul-
túrák közötti párbeszéd elĪmozdításához, az önmegvalósítás elĪsegítéséhez, a társadalmi
kirekesztés felszámolásához, az aktív állampolgársághoz és a foglalkoztathatósághoz.
Az új programok a szakpolitikai célok megvalósításának fontos eszközei kell hogy legyenek,

ugyanakkor fel kell használniuk a régi programok eredményeit, és ki kell javítaniuk azok
gyengeségeit.
Az EU nyilvános konzultációs vitaanyagában témakörönként felvetett kérdésekre adott vála-

szok követik a vitaanyag szerkezetét, és ennek megfelelĪen elsĪ elemében a 2006 után
bevezetendĪ programok intézkedési és tevékenységi kérdéskörében fogalmazták meg a
magyar szakemberek az elvárt általános és speciális igényeket:
• A program általános célkitňzései és prioritásai mellett nemzeti prioritások is megfogal-

mazhatók, ezt a gyakorlatot mindenképpen meg kell Īrizni 2006 után is.
• Magyarországon súlyos gondot jelent a nyelvtudás hiánya, amit elsĪsorban nemzeti
szinten kell kezelni, de szükséges, hogy az Európai Bizottság az eddiginél még
hangsúlyosabban támogassa ezt a képzési területet.
• A pályázatok eddigi két nagy tevékenységtípusára, a mobilitási és az ún. fejlesztĪ
típusú pályázatokra 2006 után is nagy szükség van, a mobilitásra fordítható támo-
gatások mértékének növelése indokolt.
• További fejlesztést igényelne 2006 után a „tudástranszfer” és a hálózati együttmň-
ködés, ugyanakkor számos pályázati formát átgondolásra javasol a magyar konzul-
tációt összegzĪ dokumentum (például a Comenius egyes típusait, az ARION-t, a
Minervát).
• Szükséges a mobilitási tevékenységek spektrumának szélesítése (tanári mobilitás,
gyakornoki helyek cseréje, egyensúly javítása az EU-tagországok és a társult orszá-
gok viszonylatában).
79
• ErĪteljesebb támogatást kellene biztosítani az eredmények terjesztését

(disszemináció) segítĪ, más programok finanszírozására.
• Fontos a nemzeti, regionális, helyi prioritások megfogalmazása, amelyek élĪ kap-
csolatot teremtenek a helyi fejlesztési koncepció és a programok konkrét lehetĪsé-
gei között, és érdekeltté teszik a résztvevĪket a társfinanszírozásban.
• A 2006 után kialakítandó, létrehozandó programokban nem javasolják a jelenleg
is mňködĪk összevonását (Socrates, Leonardo, Ifjúsági), de a határvonalak eddigi
tisztázatlansága miatt a felnĪttoktatás és felnĪttképzés egy területként való kezelése
elképzelhetĪ.
Az Európai Bizottság a nemzeti szinteken lefolytatott konzultációk után, annak ered-

ményeit 2004. március 9-én tette közzé: „A közösségi oktatási és képzési programok új
generációja” címň közleményét, amelyben már bemutatja, nevesíti az élethosszig tartó
tanulást erĪsítĪ integrált programok új generációjának tervezetét.
A programok új generációja az alábbi elemekbĪl áll össze:
Egy új Integrált Program a mobilitás és az élethosszig tartó tanulás terén megvalósuló együtt-
mňködések támogatására az EU tagországok, az EEA/EFTA országok és a tagjelölt országok
számára, mely az oktatást és képzést egyaránt lefedi.
Egy új Tempus Plus program a tagországok, valamint az Unióval szomszédos országok

és a mostani Tempus-tagországok közötti együttmňködésre, mely lefedi az oktatás és a
képzés teljes spektrumát.
VII.2.1. Az élethosszig tartó tanulás integrált európai együttmňködési

programja
Az egyéneknek kínált decentralizált mobilitás, illetve az intézményi együttmňködések támo-

gatása jelentĪsen nĪni fog.
Célok:
• 2007–2013 között a közoktatás területén a diákoknak és a tanároknak legalább 10%-a
vegyen részt a Comenius programban.
• legyen legalább 3 millió Erasmus ösztöndíjas 2010-ig.
• legyen évente legalább 150 000 résztvevĪ a Leonardo szakmai gyakorlatban 2013-ig.
• Váljon lehetĪvé évente legalább 50 000 felnĪtt külföldi tanulása/tanítása 2013-ig, és leg-
alább minden ötödik felnĪttképzĪ intézmény vegyen részt európai együttmňködésben
a program végéig.
80
10. tábla
Az élethosszig tartó tanulás integrált programja
A program felépítése:
Comenius Erasmus Leonardo da Vinci Grundtvig
közoktatás felsĪoktatás szakképzés felnĪttoktatás
Horizontális programok
4 kulcstevékenység: szakmapolitikai fejlesztések, nyelvtanulás, kommunikációs
és információ-technika (KIT) disszemináció
Jean Monnet program

3 kulcstevékenység: Jean Monnet akció (az európai integráció egyetemi oktatása
és kutatása), európai intézmények, európai szövetségek
• Legyen két külön program: az egyik az EU-tagoknak (valamint az EEA/EFTA

országoknak és a tagjelölt országoknak), a másik pedig a szomszédos országoknak.
• A Socrates és a Leonardo da Vinci programok által lefedett területeket egyetlen közös
struktúrába kell szervezni, mivel ez jobban hozzá tud járulni a szakmapolitikai fejlesz-
tésekhez, jobban illeszkedik a felhasználói igényekhez, egyszerňbbé és hatékonyabbá
teheti a program megvalósítását.
• A decentralizált akciók, különösen az egyéni mobilitások növekednek, amelyek eseté-
ben a pályázók közvetlenül a nemzeti irodákhoz fordulhatnak
• A javasolt Integrált Program éves költségvetése a jelenleginek négyszeresére növe-
kedne.
• Egyszerňbb és rugalmasabb programokra van szükség.
• Az integrált program nyitott lesz a Socrates és a Leonardo da Vinci programban jelenleg
részt vevĪ országok számára, és kiterjeszthetĪ lesz Svájc és a nyugat-balkáni országok
irányába.
• 4 szektorális programot és két horizontális programot tartalmaz (ld. a fenti táblázatot).
• A fĪ különbség a jelenlegi generáció és az Integrált Program között a tevékenységek
köre. A decentralizált akciók, különösen a mobilitások és együttmňködések jelentĪs
mértékben megnövekednének.
A szektorális programok
Comenius – A jelenlegi tevékenységeket nagyrészt folytatni kellene. Az új javaslat tartalmazza

az egyéni mobilitásokat, iskolai együttmňködéseket, többoldalú projekteket, Comenius-
hálózatokat és a kiegészítĪ tevékenységeket. A decentralizált programokban a mobilitások és
együttmňködések számát növelnék azzal a célkitňzéssel, hogy a tanulók 10%-a vegyen részt
közös oktatási tevékenységekben (mobilitásban és együttmňködésben), valamint a tanárok
10%-a mobilitási tevékenységben az Integrált Program 7 éves idĪtartama alatt.
81
Erasmus – A leglátványosabb javasolt változás az Erasmus programban részt vevĪ tanárok

és hallgatók mobilitásának növekedését jelentené. Általában 120 000 hallgató vesz részt
Erasmus-mobilitásban évente. Az új programban ezt az arányt növelni kell, évente 375 000
hallgatói mobilitásra van szükség, hogy elérjük a célkitňzést, és 2010-re 3 millió Erasmus-
ösztöndíjas diák legyen. Ugyanakkor, az átlagos támogatás 1993 óta változatlan, 150 euro
havonta. A támogatást növelni kell, hogy az átlagos havi támogatás 250 EUR legyen.
Az oktatói mobilitást növelni kellene évi 40 ezerre a jelenlegi évi 18 ezerrĪl, ezzel együtt
hasonlóan emelkednie kell a támogatási szintnek.
Leonardo da Vinci – Az új programjavaslat számos változást jelenthet a Leonardo da Vinci

programban. A gyakornokok kihelyezését évente 150 000-re kellene növelni (a jelenlegi
45 ezerrĪl) a program végére. Hasonló növekedést tňztek ki célul az oktatók mobilitásában.
A mostani kísérleti projekt-tevékenység újra helyet kapna, a fókuszban az újítások átvitele
lenne (az egyik országból a másikba), kezelésük teljes egészében decentralizálttá válna.
A Leonardo-hálózatok az európai közérdeklĪdésre számot tartó kérdésekkel foglalkoznának
az Erasmus tematikus hálózat mintájára. Az új Leonardo-együttmňködés célja, hogy elĪse-
gítse a szakértelem cseréjét a képzĪintézmények között. A projekttevékenységek és kiegé-
szítĪ tevékenységek továbbra is folytatódnak.
Grundtvig – A program új mobilitási tevékenységei támogatni fogják a felnĪtt tanulók mobi-

litását, az oktatók cseréjét, az ún. európai asszisztensi lehetĪséget, valamint a felnĪttoktatók
képzési lehetĪségeinek bĪvítését. A következĪ évtizedben a várható demográfiai változások
miatt elengedhetetlen, hogy a mobilitás ne csak a fiatalok és az Īket oktatók számára legyen
elérhetĪ, hanem általában az élethosszig tartó tanulásban részt vevĪ felnĪttek számára is.
A cél az, hogy legalább 50 000 felnĪtt vegyen részt évente ilyen jellegň mobilitásban, és
a program végére legalább minden ötödik felnĪttoktatási szolgáltató vegyen részt európai
együttmňködésben. Ennek eléréshez: a mobilitási támogatások és az európai tanulási kap-
csolatok, decentralizált alprogramok lennének az eszközök. A Grundtvig program centrali-
zált tevékenységei tartalmazni fogják a stratégiai és kisebb arányú együttmňködési projekte-
ket, hálózatokat, oktatási kurzusokat és kiegészítĪ tevékenységeket.
VII.2.2. A Tempus Plus program
Az új Tempus Plus program a sikeres Tempusra épül, ami eddig a felsĪoktatásra korlátozó-
dott, és az oktatási rendszer fejlĪdését, illetve az uniós tagországok és a partnerországok
közti együttmňködés megerĪsödését eredményezte. A Tempus Plus ezeket az akciókat kiter-
jesztené az élethosszig tartó tanulás teljes spektrumára: a közoktatásra, a szakképzésre és a
felnĪttoktatásra is. Cél: Legalább 100 000 egyéni mobilitás támogatása 2013-ig.
82
Tempus Plus
Területek Támogatott tevékenységek
Oktatási és képzési rendszerek Rendszermodernizáció
Közoktatás Közös projektek
FelsĪoktatás Egyéni mobilitás
Szakképzés KiegészítĪ tevékenységek
A hagyományosan a felsĪoktatási területre kiterjedĪ Tempus-program kibĪvülne a közokta-

tással, a szakképzéssel és szakoktatással, valamint a felnĪttoktatással. A program kiterjesz-
tése jelentĪs forrásbĪvítést igényel a költségvetésben.
A Tempus programban részt vevĪ országok mindegyikének továbbra is élveznie kell a Tempus
program nyújtotta lehetĪségeket, azonban a továbbiakban ezeket az országokat nem lehet
azonos módon kezelni. A partnerországok szükségletei és prioritásai alapján a Tempus Plus
keretén belül ún. együttmňködési területeket választhatnának ki. Némelyikük számára lehet,
hogy az együttmňködési területek mindegyikének igénybe vétele lenne a megfelelĪ, míg
mások számára kiemelten fontos terület lehet a szakképzés és szakoktatás.
A Tempus Plus programot meg kell nyitni a nyugat-balkáni országok számára is (ami felké-
szítheti Īket az Integrált Programban való késĪbbi részvételre).
Az Európai Bizottság 2004. július 14-én tette közzé a Parlament, illetve a Tanács számára
határozati javaslatát, amely – elfogadása után – a jogi alapját képezi a fentiekben bemutatott
integrált akcióprogramok az élethosszig tartó tanulás terén történĪ megvalósításának, illetve
az intézkedéseknek. [COM(2004) 474 final 2004/0153 (COD)]
VIII.
A képesítések és kompetenciák
az EU oktatáskoordinációjában
Számos nemzetközi együttmňködés és különösen az EU elmúlt 10 évben végbement bĪvü-

lése – 2004-re 12 tagállamról 25-re, azaz több mint kétszeresére bĪvült – olyan kapcsolati
hálót hozott létre a tagállamok között, melyben már mérhetĪvé válik egy-egy újítás, kezde-
ményezés, innováció terjedése. A különbözĪ közösségi programok e kapcsolati hálót folya-
matosan erĪsítették és erĪsítik (nemzeti, intézményi és személyes együttmňködések). Mára
már sokkal inkább ezek a hálózatok határozzák meg, hogy milyen gyorsan terjednek a jó
gyakorlatok, és azok milyen gyorsan kerülnek át a napi gyakorlatba.
83
Az Európai Unióban megvalósult néhány eredményes kezdeményezés:
• minĪségfejlesztés,
• e-tanulás,
• a Bolognai folyamat egésze,
• a mobilitás felerĪsödése,
• az EUROPASS teljes rendszere,
• a különbözĪ kredit-transzfer rendszerek.
Két vagy több ország viszonylatában a munkaerĪ szabad áramlásához kapcsolódva fontos
tényezĪ a munkavállalók szakképesítésével kapcsolatos információk biztosításának kérdése.
Ezen információk hiánya akadályozhatja a munkaerĪ szabad áramlását, hátrányosabb hely-
zetbe hozhatja a migráns munkaerĪt egy idegen ország munkaerĪpiacán. Mindezeket fel-
ismerve az európai országok hosszabb idĪre visszatekintĪ történettel bírnak a különbözĪ
szakképesítésekhez kapcsolódó megállapodások, jogszabályi aktusok, illetve információs
dokumentumok tekintetében. A kérdéskört két jelentĪs csoportra bonthatjuk, hiszen van-
nak olyan szakmák, amelyek gyakorlása egy megadott országban jogszabályi feltételekhez
kötött, azaz szabályozott szakma. Ezekben az esetekben kizárólag jogszabályi eszközök
nyújthatnak lehetĪséget arra egy migráns munkavállalónak, hogy egy másik országban is
végezzen tevékenységet. Minden más esetben a munkaadó-munkavállaló közti viszony esé-
lyeinek megteremtését célozzák azok a módszerek, amelyekkel a különbözĪ országok pró-
bálják a kérdéskört kezelni. A kezdeti szakaszban fokozott állami részvétellel a különbözĪ
szakmák egymásnak való megfeleltetése tňnt a járható útnak, az azonban hamar kiderült,
hogy több ország együttmňködése esetén ez a metódus nem követhetĪ. Ezért áttértek a szak-
mákkal kapcsolatos munkaadói információk biztosításának különbözĪ technikáira.
A képesítések elismerésének európai története a fent leírtakat tekintve három korszakba

sorolható, a következĪk szerint:
• A képesítések kölcsönös elismerésének idĪszaka

• A képesítések átláthatóságának korszaka
• Európai közös képesítési meta-keretrendszer
VIII.1. Szabályozott szakmák
Az oktatási terület szakmai munkájával párhuzamosan a jogszabályalkotók is végezték fel-

adatukat. Szinte valamennyi eddig felvázolt folyamattól függetlenül közösségi szabályozási
területként mňködik a kötött foglalkozásokhoz kapcsolódó szabályozott szakmák köre. Ezen
foglalkozások gyakorlását a tagállamok országonként szabályozzák, és valamilyen hivatalos
végzettséget igazoló dokumentumhoz (oklevél, bizonyítvány stb.) kötik. Minden tagállam
maga határozza meg, hogy milyen foglalkozási kört minĪsít szabályozottnak. Az Európai
Unió az ilyen szakmák elismerését közösségi szinten, irányelvekkel szabályozza.
84
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.)

a szakmai képesítések elismerésérĪl
Az új irányelv azzal a céllal és feladattal született, hogy egységesebb, rugalmasabb és

átláthatóbb rendszert hozzon létre a jelenlegi számos irányelvet magában foglaló, bizo-
nyos esetekben az esetjogot segítségül hívó szabályozás helyett, azaz a jelenleg számos,
de egymást túlnyomórészt ismétlĪ irányelvben szabályozott eljárások helyett legyen egy
átfogó, általános rendszer.
Az irányelv a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás lehetĪségét – annak egyszerňbb szabá-

lyozásával – kiterjeszti valamennyi szabályozott szakmára. E szerint valamely tagállam
joga szerint szabályozott szakmát gyakorló és abban az államban letelepedett személy
bizonyos feltételekkel egy másik tagállamban is nyújthatja majd ugyanazt a szolgáltatást.
Az új irányelv a tagállamokban szabályozott képzés keretében megszerezhetĪ oklevelek,

bizonyítványok listájának egy új struktúráját, csoportosítását állítja fel. A jelenlegi szabá-
lyozást liberalizálva közös európai platformokat, szakmai fórumokat hoz létre.
Speciális elbírálás alá esik a szabályozott szakmák között is az általános orvos, a fogorvos, a
gyógyszerész, az ápoló, a szülésznĪ, az állatorvos és az építész szakképzettség, mivel ezek
esetében valamennyi tagállamban megtörtént a képzés összehangolása is, ezért ezeket auto-
matikusan elismerik. Az automatikus elismerés azt jelenti, hogy a hatóságok nem vizsgálják
és nem is vizsgálhatják az adott diplomához vezetĪ képzés milyenségét, mert az Unióból
származó oklevelet az ágazati irányelveknek megfelelĪen az elismerést végzĪ ország okta-
tási intézményeiben megszerzett bizonyítvánnyal vagy oklevéllel automatikusan azonosnak
kell tekinteni.
Azon szakmák esetében, amelyek ugyan szabályozottak, de nem tartoznak a fent említettek
közé, könnyített elismerési eljárás lefolytatására van lehetĪség. A jogszerňen kiállított oklevél
elismerését arra hivatkozva, hogy nem megfelelĪ képzés után szerezték, nem lehet elutasí-
tani, legfeljebb – kiegészítĪ feltételként – szakmai gyakorlat igazolását, adaptációs (alkalmaz-
kodási) idĪszak teljesítését, illetve alkalmassági vizsgát lehet elĪírni. Az alkalmassági vizsga
és az alkalmazkodási idĪszak kizárólag vagylagosan írható elĪ, és ha jogszabály kivételt nem
tesz, a kérelmezĪt illeti meg a választás joga a két intézkedés között.
VIII.2. A képesítések kölcsönös elismerésének idĪszaka
Ez a szakasz a ’90-es évek közepéig tartott. Legfontosabb jellemzĪje volt, hogy bilaterális
megállapodásokra alapozva a tagállamok megpróbálták tételesen megfeleltetni szakképe-
sítéseiket egymásnak. Az alkalmazott technikáknak két útja volt. Az egyik megoldás a két
megállapodásra törekvĪ tagállam szakképesítéseinek „párkeresésébĪl”, azaz kisebb-nagyobb
85
arányú megfeleltetésébĪl indult ki. Ennek kapcsán a két ország hatóságai egyezmények for-
májában rögzítették, hogy melyek azok a képesítések, amelyek a kölcsönös elismerés hatá-
lya alá vonhatók.
A másik megoldás elsĪ fázisban a tartalmi hasonlóságokat állapította meg a két ország
meglévĪ szakképesítéseinek követelményei és a velük jellemzĪen betölthetĪ foglal-
kozási körök között. Ezt követĪen kísérleti közös képzések és fejlesztési programok
keretében megpróbálták az érintett országok egyoldalúan vagy kölcsönösen (gazdasági
és munkaerĪ-piaci érdekük függvényében) átalakítani képesítéseik szakmai követelmé-
nyeit, majd ezt követĪen egyezménybe foglalni. Ez a metódus amellett, hogy rendkívül
lassú és költséges folyamat volt, több ponton is megvalósítási nehézségekbe ütközött.
ElĪállt az a helyzet, amikor egy adott tagállam két másik partnerországgal folytatott
kölcsönös megállapodási tárgyalásai eredményeként megkötött külön-külön szerzĪdé-
sekkel rendelkezett. A két érintett partnerország azonban egymással nem vagy nem
azonos tartalmú megállapodást kötött. Így elĪállhatott az a helyzet, hogy bár mind a
három érintett országnak volt egyezménye, a munkaadók és a munkavállalók mégsem
alkalmazhatták azt egyenlĪ módon és eséllyel.
Ez a probléma egyik gyökere volt a bilaterális megállapodások rendszerének. A másik köny-

nyen belátható nehézséget az okozta, hogy a számos megállapodás átláthatatlanná tette a
korrekt és megalapozott együttmňködést az országok között. Ennek az együttmňködésnek a
jelentĪsége a munkaerĪ szabad áramlásának realitássá válásával együtt erĪsödött elsĪsorban
azokban a foglalkozásokban, amelyeket a különbözĪ nemzeti hatóságok szabályozott vagy
kötött foglalkozásnak jelöltek meg. Ez a fogalomkör az olyan foglalkozásokat írja le, amelyek
végzéséhez az adott állam valamilyen képesítés (szakképesítés, diploma) meglétét írja elĪ.
Az ilyen szakmák általában emberi életre, épített és természeti környezetre, egyéb veszélyes
vagy stratégiai fontosságú területet érintĪ foglalkozási körre vonatkoznak.
Ha ezekben a szakmákban nem lehet világos feltételeket teremteni a migráns munkavállalók

számára, akkor mit sem ér a kölcsönös elismerés vagy egyéb más dokumentum.
Igazán Európa a szabályozott szakmák kérdésében nem tudott vagy nem akart széles körben
alkalmazható megoldást alkotni.
Ennek az idĪszaknak egy kétségtelen fontos eredménye volt számos szektorális szinten meg-
induló egyeztetés. Ezeket az egyeztetéseket általában nem a nemzeti hatóságok végezték,
hanem különbözĪ szektorális szervezetek.
Az alapgondolat abból indult ki, hogy bizonyos ágazatokban tényszerňen függetlennek kel-
lene lennie egy-egy szakképesítés szakmai követelményének az adott ország oktatási rend-
szerétĪl, és részben hagyományaitól, hiszen a globális gazdaság globális foglalkozásokban
globális szakembereket alkalmaz.
86
Tény, hogy elsĪsorban az ipari logisztikai és más szektorokban számos európai forrásból is
támogatott (LEONARDO program prioritása több éven keresztül tartalmazott ilyen célkitň-
zést) közös képesítések fejlesztése indult meg.
Ezeket az eredményeket azután a kidolgozók saját belátásuk és nemzeti sajátosságaik szerint

akkreditálhatták nemzeti rendszerükben. Ha ezt sikerrel megtették, akkor ezt követĪen a
kölcsönös elismerés kérdése egyszerňbben, de nem automatikusan valósulhatott meg.
Az ilyen közös fejlesztések a mai napig is eredménnyel folynak, ám egyre gyengül az a törek-
vés, amely az elkészült képesítés-párokat a kölcsönös elismerés szintjére is emelné. Ennek
okaira mutat rá a következĪ „korszak” bemutatása.
VIII.3. A képesítések átláthatóságának korszaka
1998-ra datáljuk ennek az idĪszaknak a kezdetét. Ekkor hívta életre az Európai Bizottság
megbízva a CEDEFOP-ot azt a fórumot, amely Európai szinten foglalkozott a képesítések
átláthatóságának kérdéskörével. A megközelítésben lényeges eltérés volt a kölcsönös elisme-
rés logikájához képest.
A legfontosabb különbség az volt, hogy nem két ország egy-egy szakképesítésének összeha-
sonlítása volt a kidolgozandó eljárási cél, hanem egy-egy adott képesítés informatív leírása,
és ezáltal egy közérthetĪ képesítési profil megadása volt az elképzelés.
A szakképesítések egységes elismertetéséért folytatott próbálkozások eredményes megol-

dása érdekében az uniós tagországokban 2005. február 1-jén bevezették az ún. EUROPASS
rendszert. Ezzel az Unió döntéshozói a kvalifikációk jobb átláthatóságát akarták biztosítani,
ezzel is bátorítva a mobilitás, valamint az élethosszig tartó tanulás intézményi feltételeinek
megteremtését.
VIII.3.1. Az EUROPASS rendszer
Az EUROPASS rendszert, mint a képesítések átláthatóságát megtestesítĪ európai eszközt, nem

azzal a szándékkal dolgozták ki, hogy a munkavállalók számára esélyegyenlĪségi garanciát
adjon a külföldi munkavállalás során. Ez a rendszer csupán arra hivatott, hogy a munkaadó-
kat informálja a jelentkezĪ munkavállaló képességeirĪl és munkavégzési alkalmasságáról.
Az EUROPASS gondolatkör megalkotásakor világos volt, hogy az átláthatóság és a mobilitás

témaköre összefügg. A felsĪoktatásban már akkor mňködĪ kredit-transzfer rendszer a nem-
zeti fejlesztésekben szereplĪ, ráépülĪ képzések és elĪzetes tudáselismerés kérdésköre mind-
mind erĪsítették azt, hogy valamilyen leíró eszköz szükséges, amivel az európai képzési
rendszereket közelíteni lehet egymáshoz.
87
Az EUROPASS dokumentum alapot adhat egy olyan EU szintň adatbázis kialakítására, amely
megalapozhatja egy leíró típusú szabványosított keretrendszer kialakítását.
Az EUROPASS öt dokumentumból áll:
1. Az ún. „európai életrajz”; (CV); ennek elkészítéséhez az Unió – igaz, csak nemrégiben
– egységes szempontokat dolgozott ki, és hivatalos lapjában közzé is tett egy európai
önéletrajz modellt (European model for curricula vitae); így a megfelelĪen elkészített
életrajz mindenkivel kapcsolatban ugyanazokat az információkat és ugyanolyan módon
– tehát másokkal összehasonlíthatóan – tartalmazza. Ez a mindenki számára javasolt
egységes önéletrajz-típus egyaránt alkalmas annak, aki munkát akar vállalni, és annak is,
aki tanulni szeretne az EU-tagállamok valamely intézményében.
2. A mobilitási dokumentum, aminek pontosan meg kell jelölnie azokat az idĪszako-

kat, amiket a pályázó bárhol bármiféle tanulásra, képzésben való részvételre fordított.
Ez a modell ugyanis már hivatalosan is elismeri a nem-formális és az informális tanulás
eredményeként megszerzett tudás korábban sokat emlegetett fontosságát és használha-
tóságát is.
3. A „diploma-kiegészítés” („Diploma Supplement”), aminek alkalmazható kategóriáit az

UNESCO és az Európai Tanács együtt fejlesztette ki, azzal a céllal, hogy minden egyes
diploma tartalmát és értékét valóban ugyanazokkal a minĪsítésekkel jelenítsék meg.
4. A „bizonyítvány-kiegészítés” (Certifi-cate Supplement”), aminek az a célja, hogy az azo-

nos szakképesítések mögött ugyanazok a minĪsítések álljanak. Ez azonban még nem
jelenti egy adott képzettség automatikus elismerését.
5. A „nyelvi portfolió” („Language Portfolió”) pedig az a dokumentum, ami tartalmazza

a pályázó nyelvi és kulturális tapasztalatait. A nyelvi készségek egységes megítélésének
érdekében az Európai Bizottság – a tagállamokkal együttmňködve – már hozzákezdett
egy nyelvi kompetencia-indikátor kidolgozásához is.
Mivel az egyes országok szakképzési rendszerei között továbbra is fennállnak a különbsé-

gek, az EUROPASS bevezetéséhez minden országban létrehoztak:
Nemzeti EUROPASS Központokat, ezek feladata minden, a szolgáltatáshoz kapcsolódó

tevékenység koordinálása.
Magyarországon a munkavállalói mobilitást támogató Nemzeti Europass Központ (NEK)

üzemelteti az Európai Bizottság által létrehozott Europass honlap magyar nyelvň kiadását.
Az Európai Parlament határozata alapján a központ feladata az Europass-dokumentumok
magyarországi bevezetése.
88
Az öt részbĪl – önéletrajzból, nyelvi útlevélbĪl, oklevélmellékletbĪl, bizonyítvány-kiegészítĪbĪl és

mobilitási igazolványból – álló dokumentumcsaláddal a NEK célja a külföldi munkavállalás és tanul-
mányok segítése, valamint a munkaerĪ-kiválasztás megkönnyítése. Bizonyítvány-kiegészítést kérhet-
nek a végzĪs diákok az Országos Képzési Jegyzékben szereplĪ képzésekrĪl, amelyet a magyar mellett
angol nyelven is kiállíthat az iskola. A felsĪfokú intézmények hallgatói diplomájuk mellé oklevél-mel-
lékletet igényelhetnek, ezt azonban az angol és magyar mellett a magyarországi kisebbségek nyelvén
is elkészítheti az oktatási intézmény. A dokumentum egyebek között tartalmazza a hallgató által tanul-
mányai során elvégzett kurzusokat és az oktatási intézmény rövid ismertetését is, így a hasonló végzett-
ségň, de eltérĪ iskolában végzett hallgatók közötti különbségekre is fény derül a munkáltató számára.
A Nemzeti Europass Központ az Oktatási Minisztérium háttérintézményéhez, az Educatio Kht-hez
tartozik.
VIII.4. Az Európai Képesítési Keretrendszer
A képesítési keretrendszer célja az egyes tagországok legkülönbözĪbb szintň és rendszer-

ben szervezett képesítéseinek más országok képesítéseivel való összehasonlíthatóvá tétele
az ezen képesítéseket alkotó rendszerek harmonizációja nélkül. Fontos feladat a tanulási
eredmények (tudás, készségek, képességek és kompetenciák) különbözĪ szintjeire építĪ
semleges, a nemzeti oktatási rendszerek sokszínňségét szem elĪtt tartó referenciapontok
kialakítása, amely lehetĪvé teszi a formális, nem-formális és informális tanulás eredményei-
nek elismerését, valamint az oktatási szolgáltatások minĪségbiztosításának támogatása és az
egyes országok képesítési rendszerei továbbfejlesztésének ösztönzése.
A csatlakozás önkéntes, és nem ró jogi kötelezettséget a tagállamokra. A szakértĪk által alkal-

mazandó eszközrĪl van szó, amely lehetĪvé teszi a legkülönbözĪbb képesítéseknek az Európai
Képesítési Keretrendszer referenciaszintjei szerinti besorolását. A csatlakozás akkor akadálymen-
tes, ha az egyes oktatási szinteken és ágakban megszerezhetĪ képesítések meghatározott tanulási
eredmények formájában vannak meghatározva. Az Európai Képesítési Keretrendszer és a nem-
zeti képesítési rendszerek összeillesztésének folyamatát minden ország maga alakítja ki.
Az EKKR három fĪ elembĪl áll:
• A központi elemet a – tanulási eredményekhez kapcsolódó – közös referenciapontok

jelentik, amelyek nyolc szintre tagolódnak. E szintek úgy vannak megállapítva, hogy
kellĪ rugalmassággal biztosítsák bármilyen, bárhol lebonyolított oktatási programban
megszerezhetĪ képesítések megfeleltetését.
• Ezeket a referenciaszinteket olyan eszköztár támogatja, amely az egyes polgárok igé-
nyeihez igazodik. Ezek az egész életen át tartó tanulást elĪsegítĪ Integrált Európai
Kreditátváltási Rendszer, az Europass okmány, a tanulási lehetĪségeket tartalmazó
Ploteus adatbázis.
• Az EKKR emellett magában foglalja azokat a közös elveket és eljárásokat, amelyek
iránymutatást adnak a különbözĪ szinteken lévĪ partnerek közötti együttmňködéshez –
89
különösen a minĪségbiztosításra, a nem formális és informális tanulás beszámítására, a

pályaorientációra és a kulcskompetenciákra összpontosítva.
A magyarországi képesítési rendszerek esetén az Európai Képesítési Keretrendszer besoro-

lása megkönnyítheti, hogy magyar tanulók külföldön folytassanak tanulmányokat, és növel-
heti a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárok megszerzett képesítésével szembeni
munkáltatói bizalmat. Ez utóbbi a Magyarországon foglalkoztatott külföldiek képesítéseivel
kapcsolatban is fontos szempont.
Az Európai Képesítési Keretrendszer elterjesztésének folyamatában való aktív magyar közre-

mňködés újabb ösztönzést ad a magyarországi képesítési rendszerek modernizációjának és
egymásra épülésüket segítĪ közelítésüknek.
A magyarországi pályaorientációs és munkaügyi szolgáltatások szakemberei egy a munkáju-

kat jelentĪs mértékben támogató eszközhöz jutnak.
1. ábra
Az EKKR modellje
90
2. ábra
A meta keret
VIII.4.1. Az Európai Képesítési Keretrendszer legfontosabb funkciói
A Bizottsági kommunikációra alapozva négy fontosabb funkcióját határozhatjuk meg az

Európai Képesítési Keretrendszernek.
Az Európai Képesítési Keretrendszer fĪ jellemzĪi:

• Tanulási kimeneten alapuló referencia rendszer
• Képesítések összehasonlításához használható eszközrendszer
• Segíti a kredit-transzfert és a minĪségbiztosítást
• Alapjául szolgálhat szektorális képesítéseknek
1. Tanulási kimenetekre alapozott referenciapontok
Az elsĪ és legfontosabb elem a tanulási kimenetekre alapozott referenciapontok lét-

rehozása, amely alapvetĪen nem azt vizsgálja, hogy az egyén milyen módon, milyen
rendszerben szerezte képesítését. Nem is igazán képesítésének a dokumentáltságát és
az ahhoz kapcsolódó nemzeti sajátosságokat akarja feltárni, hanem sokkal inkább azo-
kat a kompetenciákat próbálja meghatározni és összehasonlítani, amelyek elsĪsorban
a munkavégzéshez, másodsorban pedig a további tanulmányokhoz szükségesek. Ilyen
módon tehát az egyén számára egyfajta „egyenlĪ megmérettetést” biztosít, amely jól
szolgálhatja a munkaerĪ szabad áramlását és a származási ország alapján történĪ mun-
kaerĪ-piaci diszkrimináció felszámolását.
91
2. KülönbözĪ képesítések összehasonlíthatóságának eszköze
E funkció kevésbé az egyénekhez kapcsolódik, sokkal inkább az egyes tagállamok szak-

mai közönsége az, amely hasznosíthatja. Ez a funkció nem pusztán a különbözĪ orszá-
gok közötti képesítések összehasonlítására szolgálhat, hanem megfelelĪen alkalmazva
egy-egy adott országon belül is lehetĪség nyílik arra, hogy a különbözĪ idĪpontokban
alkalmazott és használt képesítés-megnevezések és a mögöttes tartalmak alapján jó
összehasonlítást lehessen végezni egy-egy adott képesítés fejlĪdésérĪl, változásáról.
Az Európai Képesítési Keretrendszer nyolc szinten, szakmai alapon nyugvó leírást ad
a különbözĪ képesítések osztályozási lehetĪségeirĪl. Mód nyílhat arra, hogy azok az
országok, amelyek különbözĪ képesítési jegyzékekkel rendelkeznek, ezen referencia-
kerethez igazodva képesítéseiket (elsĪsorban azok szakmai követelménytartalmát) egy-
máshoz közelítsék.
3. Kredit-transzfer segítése
A harmadik fontos funkciója az Európai Képesítési Keretrendszernek a kredit-transzfer segí-

tése és támogatása, és ezáltal egyfajta egységes oktatási minĪségbiztosítási rendszer irá-
nyába történĪ elĪrelépés elĪsegítése. Ezen minĪségbiztosítási rendszer elsĪdleges funkciója
egyfajta „szabványteremtés”, amely akár az Európai Képesítési Keretrendszer nyolc szint-
jéhez rendelve is megfogalmaz olyan alapvetĪ követelményeket, amelyeket a képzĪknek
teljesíteniük kell. Az egyén az Európai Képesítési Keretrendszer ezen funkciójából nem a
munkavállalási szakaszban profitálhat, hanem abban az esetben, ha továbbtanulási szándéka
nem az adott ország oktatási kínálatán belül valósul meg.
Ilyen képesítés-transzfer rendszer már mňködik a felsĪoktatásban és jelentĪs mértékben

kialakult a szakképzés területén is. A szélesebb megközelítésben értelmezett közoktatás terü-
letén ilyen típusú kredit-transzfer még nem valósult meg.
4. Szektorális képesítési rendszerek fejlesztése
A negyedik legfontosabb funkciója az Európai Képesítési Keretrendszernek a szektorális

képesítési rendszerek fejlesztése. EzekrĪl különösen Magyarországon esik kevesebb szó.
A szakképzés és a felsĪoktatás területén egyaránt a szektorális képesítési rendszereket szak-
területi, szakmacsoportos vagy ágazati jelzĪvel szokták illetni. Ezen képesítési rendszerek
kialakítása ugyanúgy centralizáltan történik, mint a Magyarországon ismert szakképesítések
túlnyomó többsége.
Az Egyesült Királyságban mňködik a képesítések nemzeti jegyzéke. Komoly kiterjedt szakér-

tĪi háttérrel rendelkezik az a szervezet (QCA), amely ezen jegyzéket gondozza. Az Egyesült
Királyság szektorális szervezetei külön foglalkoztak az Európai Képesítési Keretrendszer kér-
déskörével és úgy tňnik, hogy elsĪsorban a szektorális képesítések fejlesztése területén ala-
kítható ki az Európai Unión belüli legjobb együttmňködés.
92
VIII.4.2. Az Európai Képesítési Keretrendszer megvalósítása
Fontos megállapítani, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer elsĪsorban a felsĪoktatás

és a szakképzés területén elért Európai Uniós szintň együttmňködésekre épít. Megtalálható
benne minden olyan elem, amelyet a bolognai folyamat (felsĪoktatás) és a koppenhágai
folyamat (szakképzés) kapcsán az elmúlt idĪszakban már az Európai Unió tagállamai közö-
sen elértek és kifejlesztettek.
Az Európai Képesítési keretrendszer háttere
• A bolognai és a koppenhágai folyamatra épít.

• Minden képesítést lefed az egész életen át tartó tanulás értelmezésében.
• Világos keresleti igényeket elégít ki.
• Széleskörň egyeztetésen alapul.
Az Európai Képesítési Keretrendszer azonban ennél szélesebb értelemben definiálja a képe-

sítés szó fogalmát, amely talán számunkra nem is ugyanazt jelenti, mint az Európai Unió más
tagállamaiban. A Bizottság által megfogalmazott célkitňzések világosan deklarálják, hogy
az Európai Képesítési Keretrendszer az egész életen át tartó tanulás mindenféle formáját,
vezessen az, hivatalos képesítéshez, vagy pedig célozzon csak valamilyen kompetencia fej-
lesztésére le kell fednie. Ez tehát azt jelenti, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer szo-
rosan kapcsolódik a munkaerĪ-piaci igényeket kielégítĪ rövidciklusú tanfolyamtípusú kép-
zésekhez csakúgy, mint a kulcskompetenciákat megalapozó, akár iskolarendszerben, akár
iskolarendszeren kívül végzett képzésekhez, vagyis az Európai Képesítési Keretrendszerbe
besorolható lesz minden olyan kompetencia, amelyet az egyén valamilyen valós élethelyzet-
hez igazodva, akár munkavállalás, akár a mindennapi élethez szükséges ismeret elsajátítása
érdekében végzett. Ebben az értelemben a közoktatási rendszerben folyó iskolai képzést,
a felsĪoktatás keretében folyó BSC, BA, MA, Phd képzést, az iskolarendszerň szakképzést,
azaz a formális képzési rendszer valamennyi elemét bele kell érteni. IdeértendĪ a non-for-
mális és informális tanulás valamennyi formája, érintve és lefedve a felnĪttképzést, a folya-
matos szakmai továbbképzést, valamint a munkahelyi képzéseket is.
Az Európai Képesítési Keretrendszer definíciórendszerében az egész életen át tartó tanulás

a középpontba kerül. A fĪ ok, amiért az Európai Képesítési Keretrendszer az egész életen át
tartó tanuláshoz kapcsolódik, kettĪs. Részben szociálpolitikai kérdésekre vezethetĪ vissza,
hiszen ezáltal támogatható az a befogadó társadalom kialakítása, amelyben Magyarországot
sokszor integráló társadalomnak szoktuk nevezni, amely biztosítja azt, hogy egyenlĪ esélyek-
kel induljanak, és egyenlĪ esélyekkel vegyenek részt a társadalmi és gazdasági folyamatokban
azok az állampolgárok is, akik rajtuk kívülálló oknál fogva valamilyen hátránnyal kezdik meg
tanulmányaikat vagy munkavégzésüket. Mindezek lefedik az aktív állampolgárság kritérium-
rendszerét, amely aktív állampolgársághoz elengedhetetlen az egész életen át tartó tanulás
koncepciójának hangsúlyozása, az igények állampolgári szinten történĪ megjelentetése.
93
Az egész életen át tartó tanulás koncepciójának európai szintň megvalósítását hátráltatják

bizonyos adminisztratív akadályok. Az adminisztratív akadályok terén megfogalmazható
az ismeret hiánya a másik tagállam képesítései és képzési rendszerei tekintetében. Ennek
lebontására az Európai Unió már sokféle lépést tett. ElsĪsorban az információs eszközöket
bĪvíti és folyamatosan fenntartja (Eurydíce, CEDEFOP stb.), de tekintve, hogy jogi szabályo-
zási lehetĪség nem áll a Bizottság rendelkezésére, ezért igazodva a tagállamok oktatatási
sajátosságaihoz, az önkéntesség elvének fenntartásával egy közös átjárót (gateway) próbál
megalkotni az Európai Képesítési Keretrendszer formájában.
Az Európai Képesítési Keretrendszer tehát felváltja a különbözĪ tagállamok közötti kétoldalú

megállapodások rendszerét. Épít arra, hogy a tagállamok rendelkeznek nemzeti képesítési rend-
szerrel, amelyben világosan be tudják sorolni saját szakképesítéseiket. Az Európai Képesítési
Keretrendszer megalkotói azzal a feltételezéssel élnek, hogy ha európai szinten létre lehet hozni
egy olyan meta-keretrendszert, amelyet valamennyi tagállam el tud ismerni, akkor ez mintegy
átjáró lehetĪséget adhat arra, hogy a tagállamok közötti egyes képesítések rendszerbe sorolásá-
val, azok megfeleltethetĪsége és sokkal inkább az adott képesítéssel betölthetĪ foglalkozások,
illetve megkezdhetĪ tanulmányok egymáshoz rendelése világos formában megtörténhet.
Az Európai Képesítési Keretrendszer egyik erĪssége, hogy a nemzeti képesítési rendszereken túl
komolyan számít a szektorális képesítési rendszerekre, és ebbe a kategóriába elsĪsorban azokat
a mňködĪ rendszereket sorolja, amelyek nem egy, hanem több tagállam esetében már közös
platform kialakítására adott lehetĪséget. Ilyen szektorális képesítések mňködnek a logisztika,
elsĪsorban szállítmányozási szegmensében, de hasonló módon mňködnek ilyen rendszerek az
informatika területén is, ahol az infokommunikációs eszközök különbözĪ használata, fejlesz-
tése, karbantartása a gyors fejlĪdés és az ágazat világos egymásra utaltsága és globalizációja és
globalizáltsága okán magával hozta a szektorális képesítések rendszerének kialakulását.
Az Európai Képesítési Keretrendszer tehát nem egy az egyben megfeleltetést jelent a külön-
bözĪ nemzeti képesítések vonatkozásában. ValószínňsíthetĪ, hogy egy-egy tagállam hasonló
képesítéseit azonos Európai Képesítési Keretrendszer szintbe sorolja. Ennek megfelelĪen
továbbra is szükséges a bilaterális egyeztetések rendszerének fenntartása, ez azonban nem a
formalizált megállapodások irányába fog hatni, hanem sokkal inkább szakmai együttmňkö-
dést eredményez a különbözĪ képesítések fejlesztĪ mňhelyei között.
Összegezve tehát: az Európai Képesítési Keretrendszer feltételez egy nagyon erĪs koope-
rációt a tagállamok között, a tagállamok hatóságai, szakemberei, szociális partnerei és a
társadalom különbözĪ szereplĪi között. Feltételez ugyanakkor egy erĪs közelítést és együtt-
mňködést a tagállamok nemzeti képesítései és a szektorális képesítési rendszerekért felelĪs
szervezetek között.
Az Európai Képesítési Keretrendszer megvalósítása a tagállamok szabad döntésén múlik, az

abban való részvétel hangsúlyozottan önkéntes. A 2005-ben lezajlott konzultáció azonban
valamennyi tagállam önkéntes részvételét eredményezte.
94
A Bizottság is és a tagállamok is tisztában vannak azzal, hogy az Európai Képesítési

Keretrendszer megvalósításának egyik kulcskérdése az, hogy a tagállamokban a meg-
valósuló oktatásfejlesztési reformok figyelemmel legyenek az Európai Képesítési
Keretrendszer szakmai követelményrendszerére is.
VIII.4.3. A közös referencia szintek

Az Európai Képesítési Keretrendszer semmilyen módon nem helyettesíti a nemzeti képesítési
rendszereket, de ezen túlmenĪen még csak ezek tartalmi harmonizációjára sem irányul.
Nem is tudja ezt a feladatot felvállalni és betölteni, hiszen ma a nemzetállamok képesítési

rendszerei jelentĪs eltérést mutatnak. Vannak olyan tagállamok, ahol a képesítés fogalma
is nehezen értelmezhetĪ, és ahol a szakképesítések gyakorlatilag nem is léteznek, hiszen
a munkaerĪpiac alapvetĪen az egyének kompetenciáját, szakmai tapasztalatát honorálja,
szemben a hivatalos végzettségükkel.
Az Európai Képesítési Keretrendszer egyértelmňen nem kíván új képesítéseket definiálni.

Az Európai Képesítési Keretrendszer valójában egy eszköz, amely a meglévĪ képesítések
besorolására és összehasonlíthatóságára nyújt lehetĪséget a tagállamoknak. Ily módon tehát
egyetlen tagállamnak sincs olyan kötelezettsége, hogy ha valamely képesítés szintre nem tud
besorolni képesítést, akkor azt pótolnia kellene saját nemzeti rendszerében. Mint mérĪesz-
köz az összehasonlítást és az egyén számára a bĪvebb információszolgáltatást biztosítja.
Az Európai Képesítési Keretrendszer középpontjában tehát a közös referencia szintek állnak,

amely közös referencia szintekbe az adott nemzeti vagy szektorális képesítések besorolása
négy alapfeltétel alapján történhet.
Mindezek tehát azt jelentik, hogy az Európai Képesítési Keretrendszerbe kapcsolódó tagál-
lamoknak világos válaszokkal kell rendelkezniük a tekintetben, hogy a saját nemzeti oktatás-
politikájukon belül milyen
1. minĪségbiztosítási rendszereket alkalmaznak,
2. hogyan definiálják a kulcskompetenciákat a saját képzési rendszerükön belül,
3. milyen módon ismerik el a nem formális és informális tanulás útján szerzett ismereteket,
kompetenciákat a nemzeti rendszereken belül,
4. a nemzeti oktatási rendszerben milyen szerepet lát el a pályaorientációs tanácsadás és

ez hogyan, mi módon segíti az egyének képzési útjának kiválasztását.
Ezen négy elemet az egész életen át tartó tanulás kontextusába kell elhelyezni, azaz a koráb-
ban már felsorolt különbözĪ képzési típusok vonatkozásában külön-külön definiálni kell, és
válaszokat kell adni a fölmerült kérdésekre.
95
A képzési kimenetre történĪ koncentráció következik a munkaerĪpiac igényeibĪl, a munka-

adókat a munkavállaló képességei, kompetenciái alapján lehet a legjobban informálni arról,
hogy az általa definiált foglalkozási körben hogyan és mi módon alkalmazható a jelentkezĪ
munkavállaló. Ha a képzési, oktatási szektort tekintjük, akkor a képzési kimenet a tudásalapú
társadalom követelményrendszerének is megfelel. Ily módon a képzést nyújtók rugalmas
és innovatív oktatási formákban tudnak személyre szabott képzési programokat tervezni és
nyújtani a képzésre jelentkezĪknek.
A nyolc különbözĪ Európai Képesítési Keretrendszer szint három jelentĪs részre bontható.
Valamennyi szinten felsorolásra kerül az ismeret- és tudásanyag, továbbá a szakmai háttér, ame-
lyet végül egy szélesebb értelemben vett személyi és szakmai kompetencialeírás egé-szít ki.
Az itt alkalmazott kompetencialeírás egyrészt megadja, hogy az egyén milyen módon képes
önállóan gondolkodni és munkát végezni, milyenek a szociális életviteli és kommunikációs
kompetenciái, mennyire képes az önálló tanulásra és ezáltal a folyamatos fejlĪdésre, és jelen-
tĪs mértékben leírja a szakmai kompetenciáit is, amely az adott szakképesítéshez kapcso-
lódó szakmai, tartalmi elemeket tartalmazza.
Az Európai Képesítési Keretrendszer egy olyan alapvetĪ információs rendszerré tud válni,
amelyek tartalmát a különbözĪ országokban vagy szektorokban alkalmazott hatóságok és
ezen hatóságok szakemberei tudják meghatározni.
Ezek a hatóságok lesznek hivatottak arra, hogy az adott nemzeti képesítéseket vagy szektorális
képesítéseket mintegy leképezzék az Európai Képesítési Keretrendszer által definiált referen-
cia szintekre. Ez tehát azt is jelenti, hogy ezen hatóságokon és szervezeteken múlik az, hogy
az adott állam állampolgárai megfelelĪ módon kapjanak támogatást a tekintetben, hogy más
európai uniós tagállamban tanuljanak tovább, vagy pedig munkát vállaljanak.
Célszerň tehát, hogy európai uniós szinten szakmai egyetértés történjen a négy fĪ kompo-
nens vonatkozásában, azaz meg kell állapodni a kulcskompetenciák fogalomrendszerében
és alkalmazhatóságában, az Európai Unióban használható minĪségbiztosítási rendszerek
definiálásában, a formális, nem formális, informális rendszerekkel kapcsolatos módszerek,
eszközök tekintetében.
Az Európai Képesítési Keretrendszer nemcsak a formális rendszerben szerzett képesítésekre,

hanem a nem formális és informális tanulás során szerzett kompetenciákra is alkalmas refe-
rencia szinteket definiál. Az Európai Képesítési Keretrendszer elĪsegíti az együttmňködést
a különbözĪ tagállamok között, azáltal, hogy egy egyfajta közös iránymutatást ad a tekin-
tetben, hogy milyen elĪfeltételeknek kell nemzeti szinten rendelkezésre állni ahhoz, hogy
a kölcsönös bizalom alapján az Európai Képesítési Keretrendszer szintekbe a nemzeti és
szektorális képesítések besorolhatók legyenek.
96
Az Európai Képesítési Keretrendszer fĪ célja olyan információs és eszközrendszer biztosítása

az egyének számára, amely elĪsegítheti az egész életen át tartó tanulásban való részvételü-
ket az európai képzési térben, ugyanakkor segíthet a számukra legmegfelelĪbb és legjobb
munka megtalálásában azáltal, hogy a munkaadókat az egyének kompetenciájáról Európa-
szerte elismert módon informálja.
Az Európai Képesítési Keretrendszer hozzájárulhat továbbá a nemzeti és szektorális hatósá-

gok és szakmai szervezetek együttmňködéséhez. Ezáltal biztosítva, hogy az Európai Unió
egészében a közoktatási, szakképzési, felsĪoktatási és felnĪttképzési fejlesztések egymásra
építve a kölcsönös partnerség elve alapján valósuljanak meg a jövĪben.
VIII.5. Kredit-transzfer rendszerek
Az Európai Kredit-transzfer Rendszer kiépítése 1988-ban kezdĪdött az Erasmus program

keretében – akkor még kizárólag a felsĪoktatás intézményei közötti átjárhatóságot hivatott
biztosítani, az azt követĪ hat esztendĪ során azután 145 európai felsĪoktatási intézmény
közremňködésével tesztelni kezdték ennek a rendszernek az alkalmazhatóságát.
A kreditek kialakításának elĪzményei – természetesen – ennél jóval korábbra nyúlnak visz-

sza; elsĪ alkalmazásának példáját 1920-ban, az Egyesült Államok felsĪoktatási rendszeré-
ben találjuk meg, ott ezzel a munkából jött, különbözĪ elĪképzettségň emberek számára
akartak mindenütt értelmezhetĪ képzési egységeket kialakítani, annak érdekében, hogy
korábbi tanulmányi eredményeiket be lehessen számítani az új képzésbe is. A kreditek
transzferálása – átvihetĪsége, beszámítása – iránti igényt viszont a ’70-es években kezdték
megvalósítani, akkor elsĪsorban az oktatásból lemorzsolódók addig megszerzett ismerete-
inek láthatóvá, a késĪbbiekben pedig felhasználhatóvá tétele érdekében. Mára viszont már
a világ jelentĪs térségeiben – USA, Kanada, UK, Ausztrália, skandináv országok – alkalmaz-
zák a kredit-rendszert az oktatás és képzés, valamint a továbbképzés egyre több területén.
Tíz évvel késĪbb, 1998-ra az akkori Európai Unió területén mňködĪképessé tették az ún. európai
készség-akkreditációs rendszert (European Skill Accreditation System) is, amely programjában már
akkor megfogalmazódott a formális oktatásban megszerzett ismeretek-készségek mellett a nem-
formális készségek akkreditációjának lehetĪsége is. Ezzel pedig egyszersmind megalapozódott
az elĪzetesen megszerzett ismeretek elismer(tet)ésének gyakorlata is. MegkezdĪdött tehát a nem
formális, azaz a reguláris iskolarendszeren kívül szervezett, a különbözĪ alcsoportok képzési igé-
nyeit nagy választékkal kiszolgálni kívánó oktatási tevékenységet biztosító rendszerek, például
a különféle felnĪttképzési, az ún. „második esély” és mindenféle egyéb iskolán kívüli program,
illetve szakmai tanfolyam által közvetített ismeretek hivatalos elismertetésére való törekvés meg-
valósításának folyamata.
97
VIII.5.1. A felsĪoktatás kredit transzfer rendszere (ECTS)
Az ECTS: a European Credit Transfer System (Európai Kredit-Transzfer Rendszer)
Az ECTS a tanulmányi eredmények szabványosítását és elismerését hivatott megkönnyíteni.

A kreditpont-rendszer segítségével a hallgatók eredményeit különbözĪ egyetemek is értékel-
hetik és elismerhetik.
Minden résztvevĪ egyetem köteles a megfelelĪ kreditszámot a saját kurzusaihoz hozzáren-

delni. Ezt oly módon kell tenni, hogy négy évre ne jusson 240 kreditnél több. Minden tárgy-
hoz tartozik egy leírás és bizonyos számú kredit. Ezen krediteknek az a céljuk, hogy a hallga-
tókra jutó munka mennyiségét mérjék. A gyakorlati képzések és a tudományos disszertációk
írása szintén az ECTS tárgykörébe eshet.
A gyakorlatban egyéni szinten a következĪ történik: A hallgató elküldi pályázatát egy part-
neregyetemnek. Kiutazása elĪtt úgynevezett tanulmányi szerzĪdést (Learning Agreement)
köt anyaegyetemével. A tanulmányi szerzĪdésnek az a célja, hogy meghatározza a hallgató
külföldi tanulmányait, és hogy garantálja az akadálytalan kredit-transzfert a külföldi tanul-
mányok sikeres lezárulta után. A kredit-transzfer az úgynevezett végbizonyítvány (Transcript
of Records) segítségével történik, ami a hallgató tanulmányi eredményeit rögzíti. A végbizo-
nyítványt a küldĪ és a fogadó intézmény kölcsönösen kicserélik egymással a hallgató kint
tartózkodása elĪtt és után. A hallgató megkapja az okmány másolatát.
VIII.5.2. A szakképzési kreditrendszer megvalósításának folyamata
2002-ben megkezdĪdött a korábban a felsĪoktatás számára létrehozott Európai Kredit

Transzfer Rendszer (ECTS) szakképzés területére is alkalmazhatóvá tételének folyamata, vagyis
– az egyre gyakrabban használt nemzetközi rövidítéssel – hozzákezdtünk az ECVET-ként
jelölt rendszer kialakításához. Az ECVET célja az is, hogy biztosítsa az egyik ország formális
képzési rendszerébĪl a másikba való átmenet lehetĪségét. AlapvetĪen decentralizált rend-
szer, melynek középpontjában a tanuló áll; s amely a különféle szakképzések kreditálásának
folyamatában messzemenĪen figyelembe kívánja venni a képzettség különféle változatait,
különös tekintettel az idĪ-igényre, a szakismereti anyagra, valamint az elsajátított kompeten-
ciák közötti különbségekre („outcome oriented profile”). A pontértékek kiszámításánál pedig
tekintettel lesz a szakma gyakorlásával együtt járó munkaterhekre is.
2004-ben, a négy évvel elĪbbi, lisszaboni ülésen kialakított távlati stratégiák felülvizsgá-
lata során, ismételten megfogalmazódott az Unió szakértĪiben az informális tanulásra, a
szakképzésre és a felsĪfokú tanulmányokra vonatkozó kezdeményezések további megsok-
szorozásának szükségessége. Ezúttal létrehoztak egy olyan szakértĪi csoportot is, amely-
nek feladata immár az Európai Kvalifikációs Rendszer szervezetének és mňködésének végsĪ
formába öntése lesz. Ez a rendszer arra törekszik, hogy hozzáadott értéket képviseljen az
egyetemek, a vállalatok, de az oktatási és képzési rendszerek számára is.
98
Az ECVET-rendszer Európa-szerte tervezett bevezetésének feladatai 2007-re megvaló-

sulnak. Addig mindenütt pontosan kidolgozzák a szakképzési kredit-rendszer részleteit
is, összeállítják a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó kézikönyvet, és még további
kísérleti programokat is indítanak. 2007 után az Unió minden országában elismerik és
elfogadják az itthon, Magyarországon megszerzett szakképzettséget is.
Az ECVET célok megvalósításán a „Kredit-transzfer a szakképzésben” technikai munkacso-

port dolgozott.
A munka három fĪ területre koncentrált:
1. Olyan ECVET-modell elkészítése, amely eszközt nyújt ahhoz, hogy az egyik nemzeti
rendszerbĪl a másikba átkonvertálható legyen az a tudás, szakismeret, kompetencia
(knowledge, skills and competences = KSC), amelyet a mobilitás során szerzett a tanuló,
és ezt kredit pontokban ki lehessen fejezni. A mobilitás során ehhez kapcsolódik a küldĪ
és a fogadó intézmény közötti megegyezés. A KSC kidolgozásával a különbözĪ orszá-
gokban szerzett tudás, szakismeret, kompetencia összehasonlíthatóvá válik, függetlenül
annak megszerzési helyétĪl és módjától. Ennek konverziós mechanizmusa kompatibilis
kell, hogy legyen a felsĪoktatásban használt kredit-rendszerrel.
2. Kidolgozni az ECVET elveit, amely leírja, hogyan kell használni és támogatni az ECVET-et
nemzeti és uniós szinten, ezáltal segítve a képzést nyújtó intézmények együttmňködését
és a kölcsönös bizalmat.
3. Elkészíteni egy, a szakképzésre vonatkozó referencia szinteket tartalmazó keretet, mely-

ben vertikális módon meghatározzuk a szakképesítések szintjeit (a tervek szerint 7-8
szakképesítési szint), míg a tanulási kimeneteket (tudás, szakismeret és kompetencia,
azaz KSC meghatározással leírva) horizontálisan kifejezve. Ez a kétdimenziós „meta-
framework” biztosít egy közös hivatkozási (referencia) pontot a szakképesítések és egyéb
tanulási kimenetek leírására. Ezeknek is kompatibiliseknek kell lenniük a felsĪoktatás-
ban használt szintekkel ahhoz, hogy késĪbb egységes rendszert alkothassanak.
A fent felvázolt modell, elvek és referencia-keret elkészítésében a legnagyobb kihívást az

okozza, hogy hosszabb távon olyan modell és keret kidolgozása célszerň, amely nemcsak
a formális szakoktatást és szakképzést fedi le (amely figyelembe véve az egyes országok
szakképzési rendszereinek különbözĪségét, már maga is nagyon összetett feladat), hanem
figyelembe veszi az egész életen át tartó tanuláshoz, képzéshez kapcsolódó nem-formális és
informális tanulás során szerzett tapasztalatokat, készségeket is. (A rendszer ISCED-re való
alapozását is azért vetette el a munkacsoport, mivel az teljes mértékben a formális oktatási,
képzési rendszeren alapul.)
99
IX.
A közösségi programok tervezése, forrásai
Az Európai Unió Strukturális Alapjai támogatásának felhasználására Magyarország a

2004–2006-os idĪszakra elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet. Az NFT meghatározta
azokat a fejlesztéspolitikai prioritásokat, melyeket a Strukturális Alapok támogatnak a fenti
idĪszakban. Az NFT átfogó célkitňzése az EU átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség
csökkentése. Ennek eléréséhez a stratégia a gazdaság versenyképességének javítását, a humán
erĪforrások jobb kihasználását, a környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlĪdés
elĪsegítését tňzte ki specifikus célként. Egy adott ágazat vagy régió stratégiáját az operatív
programok tartalmazzák, és meghatározzák a fejlesztési prioritásokat, a végrehajtandó intéz-
kedéseket. Magyarország öt operatív programot dolgozott ki. A HumánerĪforrás-fejlesztés
Operatív Program célzott akciókat tartalmaz a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális
szolgáltatások és az egészségügyi ellátás területén. A humánerĪforrás-fejlesztési program
elsĪsorban az Európai Szociális Alap támogatásaira támaszkodik. Az Európai Szociális Alap
támogatásával megvalósuló beavatkozások eredményességének érdekében az oktatási és
képzési, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások infrastrukturális fejlesztéséhez
az Európai Regionális Alap támogatásait is igénybe veszi.
A 2007-2013 közötti programozási idĪszakra megújul az elkészítendĪ tervezési dokumen-

tumok, operatív programok rendszere. A jelenlegi Nemzeti Fejlesztési Terv és Közösségi
Támogatási Keret helyét az egyszerňsített programozási dokumentumok, a Nemzeti Stratégiai
Referenciakeret (NSRK) váltja fel. Az operatív programok köre jelentĪsen bĪvül – ötrĪl tizen-
ötre – az új tervezési idĪszakban.
Ez a fejezet arra vállalkozik, hogy segítséget nyújtson a 2006-ig érvényes, majd a 2007-tĪl
alkalmazandó szabályok, programozási rendszerek megismeréséhez.
IX.1. Fejlesztési programok
1. Közösségi kezdeményezések
Az Európai Unió létrehozott négy különleges programot, ún. közösségi kezdeményezést,
hogy közös megoldásokat találjon az Unió egészét érintĪ problémákra.
A közösségi kezdeményezések, a strukturális alapokhoz hasonlóan, a gazdasági és társa-

dalmi kohéziós célok érdekében mňködnek, a lényeges eltérés az alkalmazott munkamód-
szerek között van. Míg a strukturális alapok fejlesztéseit nemzeti szinten koordinálják, addig
a közösségi kezdeményezéseket központilag, BrüsszelbĪl irányítják.
100
A közösségi kezdeményezések fĪ célja a specifikus területekhez tartozó úttörĪ jellegň, inno-

vatív megközelítések támogatása. A kezdeményezésekben résztvevĪk kötelezik magukat az
eredményeik közkinccsé tételére annak érdekében, hogy más tagállamokban és tagjelölt
országokban is fel lehessen használni a megszerzett tapasztalatokat.
Az 1994–99. közötti programszakaszban mintegy tucatnyi közösségi kezdeményezés mňkö-

dött. A jelenlegi (2000–2006) programozási idĪszakban az Európai Bizottság a hatékony-
ság és átláthatóság érdekében a Közösségi Kezdeményezések számát négyre csökkentette.
A közösségi kezdeményezések finanszírozására a Strukturális Alapok kötelezettségi elĪirány-
zatainak 5,35%-t (10,4 milliárd Euró) fordítják.
A csatlakozás után hazánkban az EQUAL (kb. 26,8 millió euró) és a INTERREG (kb. 60,9 mil-
lió Euró) program indult el. A Földmňvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban 2001-tĪl
folynak kísérleti jellegň LEADER típusú programok, melyek továbbfejlesztése eredményezte
az Agrár és vidékfejlesztési operatív program LEADER + intézkedését.
Interreg: határokon átnyúló, nemzetek közötti és interregionális együttmňködést és tervezést

támogatja. Az Interreg program projektjeit az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA)
finanszírozzák.
Határmenti projektek támogatása: közös tervezés pl. határmenti KKV hálózatainak kialakí-
tása, a közszállítás akadályainak megszüntetése.
Olyan nagy méretň transznacionális „európai régiók” területrendezési stratégiáinak kidolgo-

zását támogatja, amelyek az adott területeken több szomszédos EU tagállamot lefednek.
Leader +: A program célja a vidéki térségek fejlesztése a helyi szintek aktív közremňködé-
sével a partnerség elve alapján.
• Új technológiák, eljárások alkalmazása a térségi termékek versenyképességének javítása

érdekében
• A vidéki térségben élĪk életminĪségének javítása
• Adott térség természeti és kulturális értékeinek optimális kihasználása
EQUAL: A kezdeményezés célja a munkaerĪpiacon kialakult hátrányos helyzet és minden-

nemň egyenlĪtlenség leküzdése. Az EQUAL program keretében támogatható témakörök az
Európai Foglalkoztatási Stratégia alapján kerültek kidolgozásra, fĪ prioritásai:
• Munkavállalási képesség, foglalkoztathatóság javítása

• Vállalkozások és a vállalkozói készségek fejlesztése
• Alkalmazkodóképesség növelése
• EgyenlĪ esélyek férfiak és nĪk számára
101
Az Equal program projektjeit az Európai Szociális Alapból (ESZA) finanszírozzák.
Urban: A válságban lévĪ városok és városias területek fenntartható fejlĪdését igyekszik elĪ-
segíteni. Olyan városi fejlesztési stratégiákat támogat, amelyet a helyi irányítók dolgoznak ki
szociális partnerek, privát szervezetek, lakossági csoportok, egyéb partnerségek bevonásá-
val. Az Urban program projektjeit az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) finanszí-
rozzák.
• Új technológiák terén képzések szervezése,

• autómentes területek kialakítása,
• közszolgáltatások fejlesztését taglaló tanulmányok készítése,
• közterületek felújítása.
2. Kohéziós Alap
A Közösség legszegényebb tagállamai közötti, a fejlettségi szintben meglevĪ különbségeket

hivatott csökkenteni. A Kohéziós Alapot felhasználva nagyméretň, közlekedési és környezet-
védelmi projekteket lehet megvalósítani. Csak azok a tagországok (Görögország, Írország,
Portugália és Spanyolország) részesülhetnek a támogatásában, melyeknek vásárlóerĪ paritá-
son számított GNP-je (Nettó Nemzeti Össztermék) nem éri el az EU átlag 90%-át. A 2000 és
2006 közötti idĪtartamra 18 Mrd euróban határozták meg a forrásai nagyságát.
3. Strukturális Alapok
Európa célja az elmaradott régiók felzárkóztatása, ezért pénzügyi alapokat állított fel, melyek
az elmaradott régiók infrastruktúráját, a helyi gazdaság diverzifikálását, a munkaerĪ képzett-
ségét, valamint a különbözĪ gazdasági ágazatok termelékenységének fejlesztését tňzték ki
célul. A Strukturális Alapok jelentĪsége a foglalkoztatáspolitika, oktatáspolitika szempontjá-
ból meghatározó, ezért külön fejezetben foglalkozunk a témával.
4. További fejlesztési alapok
A következĪ fejlesztési alapokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség koordinálja, de nem az

Európai Unió finanszírozza.
EGT Pénzügyi Eszköz és a Norvég Alap
Az EGT országok (Norvégia, Liechtenstein és Izland) eu-s belsĪ piaci részvételi díjának,
illetve a norvég állam kétoldalú szerzĪdések útján a 10 újonnan csatlakozott országnak nyúj-
tandó fejlesztési pénzeinek köszönhetĪen Magyarország 5 éven keresztül összesen további
27 millió euró támogatásban részesül.
102
Schengen Alap
1985. június 14-én a Benelux államok, Franciaország és Németország aláírta a Schengeni

Megállapodást, amelynek célja a közös határaikon fennálló vám- és határĪrizeti ellenĪrzés
fokozatos megszüntetése volt. A Megállapodás végrehajtására 1990. június 9-én megkötöt-
ték a Schengeni Egyezményt. Az azóta eltelt idĪ során az Európai Unió tagállamainak nagy
része, illetve két északi ország, Norvégia és Izland is csatlakozott a hálózathoz.
Twinning program
Az Európai Unió 1998-ban – a csatlakozási folyamatok elĪsegítésére – indította el Twinning
Programját. A kezdeményezés célkitňzése a 10 újonnan csatlakozott tagállam, a Phare orszá-
gok, az úgy nevezett CARDS Alapra jogosult Nyugat-Balkán térség, valamint a fĪként a
Földközi-tenger déli partjainál található MEDA országok intézményrendszerének fejlesztése.
A kedvezményezett országok körének további bĪvülése várható a FÁK térségének bevonásá-
val, melyre részben a TACIS allokáció nyújtana majd fedezetet.
5. Közösségi programok
A közösségi programok azok a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók,
amelyek átfogják a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területét. Az Európai Tanács
1993-as koppenhágai csúcstalálkozójának döntése alapján az integrációs felkészülés érdeké-
ben egyes közösségi programokhoz a társult közép-kelet európai országok is csatlakozhat-
tak. Magyarország 1997 óta 17 közösségi programban vett részt, például Socrates, Leonardo
da Vinci. Ezek irányítását és az azokban való részvétel felügyeletét a szakminisztériumok, a
technikai lebonyolítást többnyire az e célra létrehozott programirodák, ill. maguk a miniszté-
riumok végzik. E programokkal már kiemelten foglalkoztunk a tananyagban, különös tekin-
tettel az új integrált programokra.
IX.2. A Strukturális Alapok rendszere
A Strukturális Alapok a legjelentĪsebb közösségi pénzügyi forrást biztosítja az Európai Unió

szempontrendszerének megfelelĪ nemzeti fejlesztési tervek oktatási komponensekkel ren-
delkezĪ, humán erĪforrás fejlesztésére irányuló programjai részére. Az Európai Unió a gaz-
dasági és társadalmi kohézió megteremtése céljából létrehozta a Strukturális Alapokat.
A Strukturális Alapok három célkitňzés megvalósításához járultak hozzá (2000–2006)

• Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradt régiók fejlĪdésének és strukturális átalakí-
tásának elĪsegítése.
• Strukturális problémákkal küzdĪ területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támo-
gatása.
• Az oktatási, képzési és foglalkoztatási politikák és rendszerek alkalmazásának és korsze-
rňsítésének támogatása.
103
(A harmadik célkitňzés alatt finanszírozott intézkedések kiterjednek az egész Unióra az

1. célkitňzés régióinak kivételével, ahol a felzárkóztatási programok már tartalmazzák a kép-
zési és foglalkoztatottsági intézkedéseket.)
A Strukturális Alapok elsĪsorban nemzeti kezdeményezéseket, programokat támogattak, de

olyan különleges projektek is támogathatók, melyek bátorítják a határokon átívelĪ, innovatív
megközelítéseket (közösségi kezdeményezések és innovatív megoldások keresése).
A Strukturális Alapok által nyújtott támogatások kizárólag az Európai Unió tagállamai szá-
mára elérhetĪk. A Strukturális Alapok kizárólag kiegészítĪ hozzájárulást nyújtanak a progra-
mok nemzeti finanszírozásához.
Strukturális Alapok (Structural Funds – SF):

• Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – European Regional Development Fund
(ERDF)
• Európai MezĪgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) – European Agricultural
Guidance and Guarantee Fund (EAGGF) orientációs része
• Halászati Orientációs pénzügyi Eszköz (HOPE) – Financial Instrument for Fisheries
Guidance (FIFG)
• Európai Szociális Alap (ESZA) – European Social Fund (ESF)
Európai Regionális Fejlesztési Alap
A Strukturális Alapok legjelentĪsebb összetevĪje, hiszen a regionális politikára szánt össze-

gek legnagyobb része, hozzávetĪlegesen 45%-a ezen keresztül jut el a tagállamokba. ElĪször
1972-ben a Párizsi csúcstalálkozón merült fel az Európai Területfejlesztési Alap létrehozásá-
nak terve, melybĪl három évvel késĪbb, 1975-ben megszületett az ERDF. Az alap a közös
költségvetésbĪl több évre elĪre meghatározott forrásokkal rendelkezik, melyeket 1988 óta
minden költségvetési idĪszak elején megemeltek.
Az alap az elsĪ idĪszakban a nemzeti regionális politikákat támogatta, hiszen a Közösség

ekkor még nem rendelkezett önálló regionális politikai célokkal és prioritásokkal. Ez egyben
azt is jelentette, hogy projektfinanszírozás folyt, melynek keretében 1975–78 között közel
4750 projektet finanszíroztak. 1984-tĪl a közösségi regionális politika önállósodása figyel-
hetĪ meg, ami az ERDF szabályozásának újrafogalmazását is jelentette.
Az 1999-es szabályozással az alap feladatául a gazdasági és társadalmi kohézió elĪsegítését,

a regionális egyenlĪtlenségek felszámolását és a régiók fejlesztésében való részvételt jelölték
meg. Támogatásait a következĪ területekre koncentrálja:
• versenyképességet növelĪ termelĪ infrastruktúrafejlesztés, fĪleg kis- és középvállalatok

esetén;
• új technológiák és innovációk bevezetését támogató kutatás-fejlesztés;
104
• az információs társadalom fejlesztése; – a környezet védelme és rehabilitációja a gazda-

sági fejlesztések során;
• a nemek közti esélyegyenlĪség;
• nemzetközi, határokon átnyúló és interregionális együttmňködések.
Európai Szociális Alap
A legkorábban felállított alap, már az 1957-es Római SzerzĪdésben is szó volt a felállítá-
sáról, ám ténylegesen 1960-ban kezdte meg mňködését. Célja a munkaerĪpiac alkalmaz-
kodó képességének növelése volt, és ennek érdekében az alap a munkavállalók mobilitását
támogatta. ElĪször 1971-ben reformálták meg, és ettĪl kezdve a támogatott projekteket nem
nemzeti, hanem közösségi szempontok alapján választották ki, országonkénti kvóták mellett.
1983-ban újabb reform következett, amikor súlyponteltolódás történt a fiatal munkavállalók
esélyeinek növelése irányába.
Az 1988-as reform során az ESF a Strukturális Alapok részévé vált, és ezzel tevékenységét
a többi alap mňködéséhez integrálták, feladata pedig a humánerĪforrás-fejlesztésben való
részvétel lett.
Jelenlegi szabályozási kereteit az Amszterdami SzerzĪdés, a Strukturális Alapok általános

szabályairól szóló EK Tanácsi rendelet és az alapra konkrétan vonatkozó EK Tanácsi rende-
let adja. Az alap által támogatott tevékenységeket személyek, illetve szervezetek vehetik
igénybe. Támogatási rendszerének céljai közt szerepel az oktatási rendszer hatékonyságának
növelése, valamint jobb költséghatékonyság elérése. Emellett egyre nagyobb hangsúlyt kap
az információs gazdaság és társadalom igényeit kielégítĪ szaktudással rendelkezĪ munkaerĪ
képzése. Az Európai Szociális Alap kiemelt szereppel bír a foglalkoztatáspolitikai, oktatás-
politikai célkitňzések finanszírozásában, ezért témájával külön is foglalkozunk a 9.4. fejezet-
ben.
Európai MezĪgazdasági Orientációs és Garancia Alap – Orientációs Részlege
Az alapot 1962-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elĪsegítse a mezĪgazdaság termelé-
kenységének és a szektorban dolgozók bérének növekedését, valamint a mezĪgazdasági ter-
mékek piacának stabilitását. 1968-tĪl a mezĪgazdaságból élĪk számának csökkentése érde-
kében az alap az átképzéseket és a nyugdíjba vonulást is támogatta. ’72-tĪl a közösség saját
mezĪgazdasági strukturális politikával rendelkezik, aminek hatására a támogatások is kiegé-
szültek. 1985-ben újabb reform történt a mezĪgazdaság hatékonyságának növelése érdeké-
ben, majd 1988-tól az EAGGF Orientációs Része integrálódott a Strukturális Alapokba, és
jelenleg az EAGGF teljes költségvetésének 15%-ával rendelkezik. Mára szorosan kapcsoló-
dik mind a mezĪgazdasághoz, mind a vidékfejlesztéshez, ezért néhol speciális szabályok
vonatkoznak rá.
105
Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei
Az alap létrehozását egy különleges probléma indokolta: a Közösség vizeinek túlhalászata.

A csökkenĪ halászat miatt az alap fĪ feladata az érintett települések gazdaságának szerkezet-
átalakítása és diverzifikálása lett. Az alap célja a halállomány újratelepítése és versenyképes
vállalatok létrehozásának segítése. Furcsasága, hogy tengerrel nem rendelkezĪ tagállamok,
úgymint Ausztria és Luxemburg is részesedtek már az alapból.
IX.3. A struktúrapolitika alapelvei
A struktúrapolitika keretében folytatott tevékenységekre a következĪ hat alapelv vonatkozik.
• Addicionalitás
• Átláthatóság
• Koncentráció
• Partnerség
• Programozás
• Szubszidiaritás
Ezen alapelvek a Strukturális Alapok igazgatásának egyes mozzanataival:

• a döntés-elĪkészítéssel (beleértve a tervezést),
• a döntéshozatallal és annak szintjeivel,
• a döntések végrehajtásával,
• a végrehajtás ellenĪrzésével és értékelésével
kapcsolatban fogalmaznak meg alapvetĪ szempontokat.
A hat alapelv általános érvényň. Szňk kivételnek számít például az, hogy a kisebb összegň
technikai segítségnyújtásnál nem követik az addicionalitás szempontját (itt az EU 100%-ban
finanszíroz). A közösségi kezdeményezéseknél nem programfinanszírozás, hanem projektfi-
nanszírozás történik. A Kohéziós Alap például nem decentralizáltan, hanem centralizáltan
mňködik. Az általános érvényň alapelvek szorosan egybekapcsolódnak, ezáltal egymást
erĪsítik. Így a partnerség és az addicionalitás együttesen jelenhet meg. A koncentráció és a
transzparencia összekapcsolódhat a programozási elv megvalósítása során.
Az addicionalitás elve a társfinanszírozás követelményét nyilvánítja ki. Az addicionalitás

elve fejezi ki a programok nemzeti finanszírozásának szükségességét. A támogatásban része-
sülĪ tagállam, annak szerve társfinanszírozóként hozzájárul az uniós támogatáshoz, az EU
csak a tagállami pénzügyi források kiegészítésére vállalkozik. Mindez nagyobb felelĪsséget
és érdekeltséget jelent a támogatott tagállam és térség szempontjából. A társfinanszírozási
kötelezettséget a tagállam költségvetésében kell vállalni. Mivel azonban a támogatások tér-
ségi és helyi szinten is megjelennek, a tagállamok törekszenek más erĪforrások (önkormány-
zati, vállalkozási, lakossági, nonprofit intézmények erĪforrásainak) bevonására is.
106
Az átláthatóság (transzparencia) alapelve az EU-ban és tagállamaiban minden közfeladatot

ellátó szervezetre vonatkozik. Az EU, valamint a strukturális politika nemzeti és helyi szer-
vezetei az adófizetĪk pénzébĪl oldanak meg közérdekň feladatokat, ezért az EU szintjén
és a tagállamokon belül e politika megvalósításánál is garantálni kell a lehetĪ legnagyobb
mértékň átláthatóságot. Átlátható, ami hozzáférhetĪ, illetve ami folyamatosan ellenĪrizhetĪ
és értékelhetĪ.
Az 1997-ben elfogadott Amszterdami SzerzĪdés módosításai szerint az Unió irataihoz – a

szükséges kivételekkel – mindenki hozzáférhet, az integrációs szervezetek mňködésének
jobb átláthatósága biztosítása érdekében. A Bizottság által hozott határozatokat az Európai
Közösségek Hivatalos Lapjában (OƔcial Journal) közzé kell tenni. A fejlesztési tervek nyilvá-
nosságát alapvetĪen a tagállamoknak kell biztosítaniuk.
A támogatások pénzügyi ellenĪrzése az EU-ban szabályszerňségi és hatékonysági ellenĪr-

zést foglal magában. Ezen ellenĪrzési rendszer mňködtetése alapvetĪen a támogatást lebo-
nyolító tagállam kijelölt szervének a felelĪssége.
A programokat, programdokumentumokat a Monitoring Bizottságok (Monitoring Committees

- MC) felügyelik és értékelik. Ezeket a tagállam állítja fel saját hatáskörében, a bizottságokba
ugyanakkor be kell vonni a regionális és nemzeti szereplĪket, illetve az üléseken részt vehet
az Európai Bizottság képviselĪje is. A monitoring bizottságok a fejlesztés eredményessé-
gét, hatékonyságát és minĪségét kísérik figyelemmel, errĪl adnak értékelést az Európai
Bizottságnak.
A koncentráció elve a prioritások követelményét fejezi ki. Az Európai Unió szintjén csakúgy,
mint a tagállamokban, a támogatási célokat és a pénzügyi forrásokat a legfontosabb terüle-
tekre és a legégetĪbb problémákra összpontosítják.
A koncentráció célja a folyamatok döntĪ elemeinek, meghatározó mozzanatainak befolyáso-

lása, az erĪforrásokkal való takarékosabb gazdálkodás.
A koncentráció elve alapján szňkebb és rászorultsági szempontok alapján behatárolt körre

korlátozhatják a támogatások által érintettek arányát.
A partnerség elve a strukturális fejlesztĪtevékenység sokszereplĪs jellegére épül, ahol az

érintettek egybehangolják szándékaikat és eszközeiket. A strukturális mňveletek irányítói,
az EU, a tagállam és a térségek közötti vertikális munkamegosztási (irányítási és ellenĪrzési)
kapcsolatokban partneri jellegň elem, ha a felsĪbb szintň döntéshozó a döntés elĪtt konzul-
tál az alsóbb szint érdekelt szerveivel. A partnerség elvét azonban tipikusan az úgyneve-
zett horizontális kapcsolatokra vonatkoztatják. A területfejlesztés regionális szintjén például
együttmňködést, partneri kapcsolatokat lehet kialakítani az állami szféra, az önkormányzati
szféra, a piaci, valamint a civil szféra érdekelt szereplĪi között. A partneri viszony mini-
málisan konzultációs kapcsolatokat feltételez, de közös testületben is részt vehetnek a leg-
107
fontosabb partnerek. A tagállamok együttmňködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy

a Közösség alapjait megfelelĪen használják fel. Ugyancsak a partnerség keretébe tartozik,
hogy a Bizottság minden évben konzultál a szociális partnereket képviselĪ európai szintň
szervezetekkel a Közösség strukturális politikájáról.
A programozás - a programközpontú megközelítés - elve az integrált, összehangolt cselekvés

követelményét juttatja kifejezésre. A konkrét uniós támogatásokat nem egyedi projektek,
hanem komplex fejlesztési programok alapján lehet elnyerni, és csak a programmal össz-
hangban álló fejlesztés támogatható.
Az EU-ban 1988 után a programozás és a programfinanszírozás váltotta fel a korábbi pro-

jektfinanszírozási rendszert, melyben az elĪre meghirdetett pályázatok alapján döntöttek az
egyes fejlesztésekrĪl. A programozás során alulról felfelé építkezést, a prioritásokat rend-
szerbe foglaló, a távlati és az operatív feladatokat összekapcsoló tervezési technikát valósí-
tanak meg.
A 2006-ig szóló programozási dokumentumok a 9.6. fejezet tárgyalásában, míg a 2007–2013.

közötti új programozási idĪszak tervezési dokumentumai a 9.7. fejezetbĪl ismerhetĪk meg.
A szubszidiaritás (kisegítés) elve meghatározza az Európai Unió és a tagállamok között a

döntési kompetenciák szétosztását, valamint a tagállamok belsĪ döntési szintjei közötti mun-
kamegosztást. A szubszidiaritás elve az Európai Unió és a tagállamok kapcsolatában azt
jelenti, hogy a strukturális politikában az elsĪdleges felelĪsség a tagállamokat (azok területi
szerveit) terheli.
A közösségi szabályozási és támogatási döntések körébe csak az kerülhet, amit tagállami

szinten megfelelĪen nem lehet ellátni, illetve amit közösségi szinten jobban képesek ellátni.
A szubszidiaritás elvét az Európai Unióban a Közösség és a tagállamok közötti feladat- és

hatáskörmegosztás elveként kezelik, ami megköveteli a Közösség hatalmának korlátozását
ott, ahol a tagállam az alkalmasabb, és képes eljárni a közösségi célok érdekében. Ezen elv
a decentralizált tagállami szerep védelme mellett azonban egyidejňleg azt is igényli, hogy
a felsĪbb hatóság, a Közösség segítse a feladatot megoldó tagállamot, és adjon meg minden
szükséges eszközt területfejlesztĪ tevékenységéhez.
A decentralizációs követelmény szerint a helyi közfeladatokat lehetĪleg az állampolgárok-

hoz közelebb álló igazgatási szintre kell telepíteni. A decentralizációs törekvést egészíti ki a
második, a megfelelĪségi követelmény. A decentralizációt ugyanis nem szabad egyoldalúan
eltúlozni, az államon belül minden igazgatási szintnek azt a feladat- és hatáskört kell gyako-
rolnia, amelyhez megfelelĪ feltételekkel (szakmai, személyzeti, anyagi) rendelkezik, valamint
amelyet az adott feladat természete, jellege, az eredményességi és a gazdaságossági szem-
pontok megkövetelnek. A közfeladatban tehát nem a legalsóbb szintň szervnek, hanem a
legalkalmasabb alsóbb szintň szervnek kell eljárnia.
108
A harmadik követelmény szerint a felsĪbb szerveknek kötelességük, hogy a szükséges mér-

tékben anyagilag és szakmailag is támogassák, fejlesszék az alsóbb szervek feladatmegoldó
képességét és kapacitását.
IX.4. Az Európai Szociális Alap mňködése

A Római SzerzĪdés 125. cikkelye szerint az Európai Szociális Alap feladata a foglalkozta-
tási helyzet javítása, a munkaerĪ fizikai mobilitásának támogatása, a munkavállalók alkal-
mazkodásának támogatása az új termelési rendszerekhez. Alkalmazott eszközök és célok
tekintetében az átképzések támogatása, a munkaerĪ mozgásához szükséges áttelepülések
támogatása, valamint a termékszerkezet átalakításához szükséges támogatások biztosítása
jelölhetĪ meg.
A 70-es évektĪl az összeurópai foglalkoztatási krízis egyenes következményeként az Európai

Szociális Alap a munkanélküliség megelĪzését és az ellene való küzdelmet szolgáló intéz-
kedések támogatásának legfĪbb eszköze volt, és lényegében maradt a mai napig. A 90-es
évektĪl az Európai Szociális Alap fĪbb tevékenysége az alábbiak szerint jellemezhetĪ:
• az emberi erĪforrások fejlesztésének támogatása,

• a munkaerĪ-piaci integráció elĪsegítése a magasabb foglalkoztatás érdekében,
• a férfiak és a nĪk közötti egyenlĪség megteremtése.
1994-1999. között az alap különösen az Európai Foglalkoztatási Stratégia (European

Employment Strategy – EES) és az éves Foglalkoztatási Irányelvek keretében foganatosítandó
akciókhoz járult hozzá. Ez az elv tovább erĪsödött az új programozási idĪszakokra.
A Strukturális Alapok rendszerén belül az ESZA sajátos, megkülönböztetĪ jellemzĪje, hogy

egyaránt igénybe vehetĪ a regionális célkitňzés, azaz a fejlĪdésben lemaradt régiók fejlĪ-
désének és strukturális alkalmazkodásának támogatása, illetve a strukturális nehézségekkel
küzdĪ területek gazdasági és szociális átalakításának támogatása. Igénybe vehetĪ a horizon-
tális célkitňzés érdekében is, azaz az oktatás, képzés és foglalkoztatás adaptációjának és
modernizációjának támogatása céljából is.
A négy alap közül különösen az ESZA nyújtotta lehetĪségek érintik a felnĪttképzési szférát.
Az ESZA az Európai Unió egyik legfontosabb eszköze a foglalkoztatás támogatása és az
emberi erĪforrások fejlesztése szolgálatában.
Az Európai Szociális Alap által nyújtott támogatás szabályait a Tanács 1999. június 21-i, 1262/99/
EK rendelete tartalmazza, míg mňködésének általános szabályait a Tanács 1999. június 21-i,
1260/99/EK rendelete rögzíti.
109
Küldetését tekintve az ESZA a munkanélküliség megelĪzését és leküzdését, a humán erĪ-

forrás fejlesztését, a munkaerĪpiac szociális integrációt szolgáló intézkedéseket támogatja
abból a célból, hogy elĪsegítse a magas szintň foglalkoztatást, a férfiak és nĪk egyenlĪségét,
a fenntartható fejlĪdést, valamint a gazdasági és szociális kohéziót.
IX.4.1. Az ESZA támogatási céljai

A fĪbb támogatási területek
1. Aktív munkaerĪ-piaci politikák támogatása, a munkanélküliség elleni küzdelem, a fiata-
lok foglalkoztatási integrációjának, munkaerĪpiacra visszatérĪk támogatása.
2. A szociális integráció, azaz a társadalmi kirekesztĪdés elleni küzdelem, munkaerĪpiacra
jutási esélyegyenlĪség biztosítása.
3. Az egész életen át tartó tanulás keretében a képzés, oktatás és tanácsadás támogatása
és fejlesztése, a foglalkoztathatóság fenntartása és javítása a munkaerĪ mobilitásának
ösztönzése érdekében.
4. A képzett és alkalmazkodni képes munkaerĪ támogatása, vállalkozói készségek és mun-
kahelyteremtést segítĪ feltételek támogatása, készségek és humán potenciál növelése a
kutatás, tudomány és technológia területén.
5. A férfiak és nĪk esélyegyenlĪségének támogatása a munkaerĪpiacon, karrierépítés,
önálló vállalkozás indításának támogatása.
11. tábla
Keresetek alakulása a költségvetési és a versenyszférában nemek szerint 2000–2002, %
Versenyszférában férfi és nĪ együtt=100 Megjegyzés: Az információ forrása az egyéni keresetekrĪl
éves gyakorisággal készített, május hónapra vonatkozó,
reprezentatív adatfelvétel Az adatok a költségvetési szférában valamennyi szervezetre, a verseny-
szférában a legalább 10 fĪt (1995–2000), illetve legalább 5 fĪt (2001-tĪl) foglalkoztató
vállalkozásokra vonatkozik. (Forrás: FH, Egyéni keresetek adatfelvétel)
2000 2001 2002
Kategóriák NĪ/ NĪ/ NĪ/

Együtt Férfi NĪ Férfi Együtt Férfi NĪ Férfi Együtt Férfi NĪ Férfi
=100 =100 =100
Költség-
65 73,5 61,9 84,2 64,6 72,5 62 85,5 71,4 79,9 68,4 85,6
vetési szféra
Versenyszféra 100 105 92,2 87,7 100 105 91,9 87,3 100 105 91,9 87,5
110
A rendelet ugyanakkor kiemel további három olyan szempontot, amelyeket minden politika
érvényesítése során figyelemmel kell kísérni a „mainstreaming” megközelítés szellemében,
mégpedig:
• a helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatását,

• az információs társadalom szociális és munkaerĪ-piaci dimenzióit,
• a férfiak és nĪk esélyegyenlĪségét.
Az érintett szakmapolitikai területek
Az Alap a tagállamoknak az alábbi szakmapolitikai területek programjaihoz nyújt támogatást

és kiegészítést a munkaerĪpiac és az emberi erĪforrások fejlesztése céljából:
• a munkanélküliség megelĪzése és leküzdése, a tartós munkanélküliség megelĪzése, a

tartósan munkanélküliek munkaerĪpiacba történĪ visszaillesztése, a fiatalok és a tartó-
san munkanélküliek foglalkoztatását szolgáló aktív munkaerĪ-piaci politika kialakítása
és támogatása;
• a munkaerĪpiacra való belépés szempontjából mindenki számára azonos esélyek bizto-
sítása, különös figyelemmel a társadalomból kirekesztettekre;
• a szakképzés, az oktatás és tanácsadás támogatása és fejlesztése;
• az élethosszig tartó tanulás politikájának részeként: a munkaerĪpiacra jutás és a mun-
kaerĪpiacba történĪ integráció megkönnyítése és feltételeinek javítása, a foglalkoztatha-
tóság javítása és fenntartása, a munkahelyi mobilitás támogatása;
• a szakmai szempontból megfelelĪ, alkalmazkodó-képes munkaerĪ képzése, valamint
az innováció és a munkaszervezethez való alkalmazkodás támogatása, a vállalkozói
készséget és a munkahelyteremtést megkönnyítĪ feltételek kialakítása a kutatásban, a
tudományban és a technológiai fejlesztés terén, a képességek és a humán potenciál
növelése és erĪsítése;
• a nĪk munkaerĪ-piaci helyzetének javítása, az ezt szolgáló speciális intézkedések, bele-
értve a szakmai pályán való érvényesülést, az új álláslehetĪségekhez való hozzáférést,
új üzleti vállalkozások beindítását, valamint a munkaerĪpiacon a nemek szerinti vertiká-
lis vagy horizontális szegregáció csökkentése;
• a foglalkoztatással kapcsolatos helyi kezdeményezések támogatása, különösen a helyi és a
területi foglalkoztatást szolgáló megállapodásokra irányuló kezdeményezések ösztönzése;
• az információs társadalom szociális és munkaerĪ-piaci dimenzióinak hasznosítása,
nevezetesen olyan fejlesztési politika és programok támogatása, amelyek támaszkodnak
az információs társadalom teremtette foglalkoztatási lehetĪségekre, és azokhoz egyenlĪ
hozzáférést biztosítanak.
A támogatott tevékenységek
Az alap pénzügyi támogatása fĪleg személyek megsegítésére irányul. Az emberi erĪforrás-

fejlesztés, a munkaerĪ-piaci integráció komplex megközelítése alapján az Európai Szociális
Alap (European Social Fund – ESF) a következĪ tevékenységeket támogatja:
111
• oktatás és szakképzés – ideértve a szakképzéssel egyenértékň kötelezĪ iskoláztatást,

a tanoncképzést, az alapfokú szakismeretek biztosítását és javítását célzó elĪképzést, a
foglalkoztatási rehabilitációt, a munkaerĪ-piaci foglalkoztathatóság elĪsegítését, a pálya-
orientációt, a tanácsadást és a továbbképzést;
• a foglalkoztatás és a vállalkozók támogatása;
• a kutatás, a tudomány és a technológiai fejlesztés területein posztgraduális képzés, a
vezetĪk, technikusok képzése a kutatásokkal foglalkozó intézményekben és vállalatoknál;
• a foglalkoztatás új forrásainak fejlesztése, beleértve a szociális gazdaságot;
• a munkaerĪ-piaci diszkrimináció és egyenlĪtlenségek elleni küzdelemmel kapcsolatos
közösségi kezdeményezés, az EQUAL végrehajtása.
A hatékonyság növelése érdekében támogatás adható még a következĪ intézkedésekhez:

• feltételjavító intézkedések a szakképzés, oktatás és a szakmai készségek megszerzésé-
hez, beleértve a tanárok, szakoktatók és a személyzet képzését;
• a foglalkoztatással kapcsolatos szolgáltatások korszerňsítése és hatékonyságának javítása;
• a munka világával, az oktatással, a szakképzéssel és kutatással foglalkozó intézmények
közötti kapcsolatok fejlesztése;
• a foglalkoztatás terén bekövetkezĪ változások és képzettségi igények elĪrejelzésére szol-
gáló rendszerek fejlesztése, különös tekintettel az új típusú munkákra és az új munka-
szervezeti formákra, figyelembe véve a családi élet és a munka összeegyeztetésének
igényét is, emellett az idĪsebb dolgozók számára annak lehetĪvé tétele, hogy nyugdíja-
zásukig kielégítĪ elfoglaltságuk legyen.
KísérĪ intézkedések:
• a kedvezményezetteknek járó ellátások biztosításának támogatása, ideértve az eltartott
családtagok részére a szociális jellegň ellátások és szolgáltatások biztosítását;
• a szociális-oktatási fejlesztések támogatása a munkaerĪ-piaci integráció komplex, folya-
mat jellegň megközelítésének elĪsegítése érdekében;
• a kérdéskörrel kapcsolatos társadalmi tudatosság fokozása, tájékoztatás és publicitás.
Innovatív intézkedések és szakmai segítségnyújtás
A Bizottság a tagállamokban vagy közösségi szinten finanszírozhatja azokat az elĪkészítĪ

jellegň, monitoring és értékelési mňveleteket, amelyek szükségesek az Európai Szociális Alap
mňködéséhez. Ezek a következĪket foglalhatják magukban:
• újító természetň mňveletek és kísérleti projektek a munkaerĪpiaccal, a foglal-

koztatással és a szakképzéssel kapcsolatban;
• multiplikatív hatást eredményezĪ tanulmányok, szakmai segítségnyújtás és
tapasztalatcsere;
• az elĪkészítéssel, végrehajtással, monitoringgal és értékeléssel kapcsolatos
szakmai segítségnyújtás, valamint az alap által finanszírozott mňveletek ellen-
Īrzése;
112
• a társadalmi párbeszéd keretein belül végrehajtott mňveletek, amelyek két

vagy több tagállamban mňködĪ vállalatok személyzetét érintik, és amelyek az
alap mňveleti területeit érintĪ speciális ismeretek átadására vonatkoznak;
• a részt vevĪ partnerek, az alap támogatásának végsĪ kedvezményezettjei és a
közvélemény tájékoztatása.
IX.5. Az uniós támogatások tervezési rendszere

A Strukturális Alapok elosztása a tagállamok és az Európai Bizottság közti tárgyalások
eredményeként alakul ki. A Bizottságnak a folyamatban kezdeményezĪ, végrehajtó és
koordináló szerepe van. Amellett, hogy felelĪs az Európai Tanács határozatainak vég-
rehajtásáért, a Tanács iránymutatásai alapján dönt a Strukturális Alapok felosztásáról
és ellenĪrzi azok felhasználását. Az egyes tagállamok a támogatások igénybevételéhez
szükséges javaslataikat, stratégiájukat, költségtervezeteiket, és a kivitelezés módját
egyeztetik a Bizottsággal. Az államok, illetve a felelĪs régiók részletes kiegészítést készí-
tenek a programtervhez, mely magában foglalja a programra vonatkozó minden egyes
intézkedést, a pénzügyi mechanizmusokat, a támogatások felhasználóit. Ezek a folya-
matok számos nehézséggel járnak, ezért a programok irányításában a szubszidiaritás
elve alapján decentralizációra, feladatmegosztásra kell törekedni.
A tagállamoknak minden egyes program esetében ki kell alakítaniuk egy Irányító

Hatóságot, amely kizárólagosan felelĪs a program végrehajtásának felügyeletéért,
menedzseléséért és hatékonyságáért. Az Irányító Hatóság koordinálja az operatív fel-
adatokat, egyeztetĪ, összehangoló tevékenységet végez. A bizottság ellenĪrzĪ tevékeny-
sége révén ügyel a prioritások megvalósulására. A monitoring bizottságok (Monitoring
Committees – MC) a stratégia kialakítása, a célok meghatározása mellett jelentĪs sze-
repet töltenek be a nyomon követés és ellenĪrzés rendszerében, a hatékonyság bizto-
sításában.
Az irányítás során alkalmazandó legfontosabb elv a partnerség elve. A partnerség

megjelenhet a különbözĪ munkamegosztási kapcsolatokban. A vertikális irányítási kap-
csolatokban a döntéseket megelĪzĪ konzultáció, míg a horizontális kapcsolatokban a
különbözĪ érdekelt szférák együttmňködése érvényesíti ezt az elvet – ennek során is
tiszteletben tartva egymás hatáskörét. Ennek alapján a programok szinte valamennyi
fázisában minél szélesebb együttmňködĪi kört szükséges kialakítani, a hatóságok kép-
viselĪitĪl kezdve a szociális partnereken át különbözĪ intézmények képviselĪiig.
A partnerséget az elĪkészítésnél, a finanszírozási döntéseknél, a monitoringnál és az

értékelésnél is érvényesíteni kell, tehát a partnereket a támogatási folyamat valamennyi
fázisába be kell vonni. A közösségi rendelet ezen elĪírásának való megfelelés céljából
fel kell állítani azt a struktúrát, valamint meg kell határozni azt a partneri kört, amely-
ben ez a bonyolult egyeztetési mechanizmus mňködĪképes, mivel a túlzott mértékň
összehangolói tevékenység a programok végrehajtását veszélyezteti.
113
IX.5.1. HumánerĪforrás-fejlesztési programok szervezeti háttere
Irányító Hatóság
A tananyag fókuszát képezĪ oktatáspolitikai, foglalkoztatáspolitikai területhez kapcsolódó

HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program Irányító Hatósága – HEFOP IH – 2002-ben
a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium szervezeti keretei között jött létre, 2006-tól a
Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül mňködik. Az Irányító Hatóság feladata az EU által
társfinanszírozott HumánerĪforrás-fejlesztés Operatív Program – HEFOP – és az EQUAL
közösségi kezdeményezés szabályos és hatékony megvalósítása.
Ennek keretében az IH közremňködik az Operatív Program (OP) véglegesítésében, 2006

végéig irányítja az Operatív Program ProgramkiegészítĪ Dokumentum (PD) kidolgozását (az
új 2007-2013. közötti programozási idĪszakban már nincs szükség programkiegészítĪ doku-
mentumra), és közremňködĪ szerepet vállal e dokumentumoknak az Európai Bizottsággal
történĪ tárgyalásaiban. Az IH részt vesz továbbá a HEFOP pénzügyi és költségvetési ter-
vezésében, valamint KözremňködĪ Szervezetek bevonásával irányítja a HEFOP keretében
meghirdetett pályázatok és központi programok végrehajtását.
Monitoring Bizottság
HEFOP Monitoring Bizottság (HEFOP MB) felügyeli az EU strukturális alapjaitól a HEFOP-

intézkedések megvalósításához érkezĪ támogatások felhasználását, a HEFOP eredményes és
hatékony végrehajtását. LegfĪbb feladata a HEFOP végrehajtásának nyomon követése, az intéz-
kedések hatásainak értékelése, szükség esetén módosításokat, beavatkozásokat javasolhat.
Önálló szervezet, saját - a HEFOP Irányító Hatósággal egyeztetett - ügyrendje szerint mňködik.
Szükség szerint, de évente legalább kétszer ülésezik. Tagjain keresztül az érintettek folyamatos
párbeszéde és egyben az Operatív Program társadalmi ellenĪrzése is megvalósul.
KözremňködĪ Szervezetek
A HumánerĪforrás-fejlesztés Operatív Program keretében meghirdetett pályázatok és köz-

ponti programok végrehajtását a HEFOP IH KözremňködĪ Szervezetek bevonásával végzi.
A közremňködĪ szervezetek kulcsfontosságú szerepet vállalnak a HEFOP megvalósításában.
A közösségi pályázatokat lebonyolító hazai intézményrendszerben az ESZA Kht, az

Egészségügyi Minisztérium Strukturális Alapok Programiroda (EÜM STRAPI), a Foglalkoztatási
Hivatal (FH), a Magyar Államkincstár (Kincstár) és az OM AlapkezelĪ Igazgatósága (OMAI),
akkreditált közremňködĪ szervezetekként felelĪsek a HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív
Programban, a Strukturális Alapokból finanszírozott fejlesztési programok mňködtetéséért,
továbbá közremňködnek a 2007–2013-ig terjedĪ programozási idĪszak tervezési feladatai-
nak ellátásában.
114
A HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) szlogenjével is kifejezi: minden

ember érték. Minél értékesebbek az emberek, annál értékesebb a nemzet - csak ez az érték
képes növelni a közösség szellemi és vagyoni gazdagságát. EttĪl az értéktĪl függ minden
egyes ember és egyben a közösség boldogulása is. Az emberek értékének növelésével sike-
resebbé tehetĪ a közös jövĪ.
A HEFOP az Európai Unió Strukturális Alapjaitól kapott támogatások 2004–2006 közötti

felhasználását megalapozó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I) részeként, számos európai uniós
és hazai programmal összhangban, három szakminisztérium - az Egészségügyi Minisztérium,
a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium - együtt-
mňködésében, 750 millió eurós támogatásból valósul meg. Hatékony végrehajtásáért a
– 2006-ig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban, 2006 óta a Nemzeti
Fejlesztési Ügynökség kereteiben mňködĪ - HEFOP Irányító Hatóság a felelĪs. Az elért ered-
ményeket a HEFOP Monitoring Bizottság értékeli.
A programszervezĪk, pályázók köre szerteágazó:
• regionális és helyi hatóságok

• vállalatok,
• munkaadói oldal képviseletét ellátó szervezetek,
• vállalkozók,
• kamarák,
• szakszervezetek,
• munkavállalói oldal képviseletét ellátó szervezetek,
• egyetemek, kutatóközpontok,
• képzĪ, tanácsadó és közvetítĪ központok,
• más képzĪ intézmények,
• nem állami szereplĪk.
IX.6. Tervezési dokumentumok, operatív programok 2006-ig

Nemzeti Fejlesztési Terv
A Nemzeti Fejlesztési Terv az a stratégiai dokumentum, amely hazánk Strukturális Alapokból

és Kohéziós Alapból való részesedésének alapjául szolgál.
Nemzeti fejlesztési tervet a 2004-2006 közötti idĪszakban minden olyan országnak készítenie
kell, amelynek egy fĪre esĪ GDP-je az EU-átlag 75%-a alatt van. Magyarország és a 2004. május
elsején csatlakozó országok mindegyike ebbe a kategóriába tartozik. A Nemzeti Fejlesztési Terv
az egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköz az ország kezében arra, hogy az ország hosszú
távú stratégiáját az Unióval megismertesse és elfogadtassa.
115
A Nemzeti Fejlesztési Tervnek tartalmaznia kell mindazokat a fejlesztési elképzeléseket és

célkitňzéseket, amelyek megvalósítása érdekében hazánk a Strukturális és Kohéziós Alapok
támogatását igénybe óhajtja venni.
Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció

A koncepció felvázolja azokat a célokat, amelyek hosszú távon elĪsegítik az ország fenntart-
ható fejlĪdését, valamint felzárkózását a fejlettebb tagállamokhoz.
A koncepció a következĪ 15 évre vázolja fel a fejlesztés alapelveit, „nyolc plusz egy” straté-
giai célban megfogalmazza a térségi versenyképesség fejlesztését, a területi felzárkózást, a
fenntartható térségfejlĪdést és örökségvédelmet, a területi integrálódást Európába, valamint
a decentralizációt és regionalizmust.
A koncepció négy kiemelt programra is javaslatot tesz, mégpedig a Balaton, a Duna és a

Tisza fejlesztésére, valamint a termálvízkincs hasznosítására.
Operatív programok
Nemzeti Fejlesztési Tervbe foglalt célok megvalósítását öt operatív program segíti.
HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program (Irányító hatóság: FMM, NFÜ)

A HumánerĪforrás Fejlesztési Operatív program növelni kívánja a foglalkoztatási szintet, a
megfelelĪ képzettség révén javítja a munkaerĪ versenyképességét, és biztosítja a társadalom
összetartozás-érzését.
A HEFOP elsĪdleges célkitňzései (prioritásai) és intézkedései:

• Aktív munkaerĪ-piaci politikák támogatása.
• Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerĪpiacra való belépés segítésével.
• Az egész életen át tartó tanulás támogatása és az alkalmazkodóképesség fejlesztése.
• Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése.
• Technikai segítségnyújtás.
Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (Irányító hatóság: GKM)

A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program célja a gazdaság növekedési bázisának
ágazatok, szektorok és régiók szerinti kiszélesítése, a gazdaság magas, az EU átlagát megha-
ladó növekedési ütemének fenntartása, a termelékenység növelése.
Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (Irányító hatóság:GKM)

A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program a Nemzeti Fejlesztési Terv elsĪ
három átfogó célját: az egészséges, innovatív, képzett és szolidáris társadalom kialakulását, a
gazdasági versenyképesség növelését és a környezetminĪség javítását, a fenntartható erĪfor-
rás-gazdálkodást egyaránt szolgálja.
116
Agrár - és Vidékfejlesztési Operatív Program (Irányító hatóság: FVM)

Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program célja a mezĪgazdasági versenyképesség javí-
tása; az esélyegyenlĪség megteremtése, a fenntartható fejlĪdés feltételeinek megalapozása a
mezĪgazdaságban, a gazdaságosság és az élelmiszer-kivitel fokozása; a vidéki foglalkoztatás
és alternatív jövedelemszerzés ösztönzése, a vidék népességmegtartó erejének javítása.
Regionális Operatív Program (Irányító hatóság: Nemzeti Terület- és Regionális Fejlesztési

Hivatal)
A Regionális Operatív Program feladata a kiegyensúlyozott területi fejlĪdés elĪsegítése.
A Regionális Operatív Program felelĪs az ország hét régiójának egyenrangú fejlĪdéséért, a
különbségek megszüntetéséért, vagyis a másik négy program feltételeinek megteremtéséért.
Kiemelt területek:
• A regionális gazdaság versenyképességének erĪsítése.

• A települési, környezeti infrastruktúra fejlesztése.
• A regionális tudásbázis fejlesztése.
Az oktatási ágazat fejlesztései a HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) öt

és a Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) két oktatási témájú intézkedése kereté-
ben jelennek meg az alábbiak szerint:
• HumánerĪforrás-fejlesztési Operatív Program

2.1. Hátrányos helyzetň tanulók esélyegyenlĪségének biztosítása az oktatási rendszer-
ben (ESZA)
3.1. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és képességek fejlesztése (ESZA)
3.2. A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése (ESZA)
3.3. A felsĪoktatás képzési rendszerének tartalmi és szerkezeti fejlesztése (ESZA)
4.1. Az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése (ERFA)
• Regionális Fejlesztési Operatív Program

2.3. Az alapfokú oktatás infrastruktúrájának fejlesztése (ERFA)
3.3. A felsĪoktatási intézkedések és a helyi szereplĪk közti együttmňködés erĪsítése (ESZA)
IX.7. Tervezési dokumentumok a 2007–2013 közötti tervezési idĪszakban
Közösségi Stratégiai Irányelvek
Mint az már a Harmadik Kohéziós Jelentésben és a Bizottság 2004 júliusában kiadott rende-
let-tervezeteiben is megjelent, a Bizottság határozott elképzelése a 2007–2013-as programo-
zási periódusra vonatkozóan a stratégiai megközelítés erĪsítése.
117
Ennek érdekében a Tanács elfogadott egy, a kohéziós politikára vonatkozó átfogó stratégiai
dokumentumot - Közösségi Stratégiai Irányelvek (Community Strategic Guidelines CSG) a
Bizottság javaslata alapján, amely tartalmazza a Parlament álláspontját, és amelyben – a
Bizottság elképzelése szerint – egyértelmň prioritásokat határoznak meg a kohéziós politika
tekintetében az egész Közösség, a tagállamok és a régiók számára.
Ez a stratégiai megközelítés iránymutatást jelent a politika megvalósításához, és nagyobb

politikai felelĪsség kapcsolódna hozzá. Segít abban, hogy pontosabban meghatározzák a
kohéziós politika, illetve a lisszaboni és a göteborgi cselekvési programok között megva-
lósítandó együttmňködés szintjét, és növeli az összhangot az Általános Gazdaságpolitikai
Iránymutatások és az Európai Foglalkoztatási Stratégia között. Az európai intézmények – a
javaslat szerint – minden évben megvizsgálnák a stratégiai prioritások tekintetében történt
elĪrehaladást, illetve azokat az eredményeket, amelyeket a tagállamok helyzetjelentéseit
összefoglaló bizottsági jelentés alapján elérnek. A tagállamok nemzeti fejlesztési terveit fel-
váltó egyszerňsített programozási dokumentumainak, a nemzeti stratégiai referenciakere-
teknek biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok a strukturális támogatást a közösségi irányelvek-
kel összhangban használják fel.
Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) – Nemzeti Fejlesztési Terv II.
Az általános rendelet 25–26. cikkében lefektetett rendelkezések szerint a jelenlegi Nemzeti

Fejlesztési Terv és Közösségi Támogatási Keret helyét az egyszerňsített programozási doku-
mentumok, a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) váltja fel.
A támogatás mértékétĪl függetlenül minden tagállamnak el kell készítenie. Célja, hogy biz-
tosítsa, hogy az alapok a CSG-vel (Közösségi Stratégiai Irányelvekkel) valamint a nemzeti
reformprogramokkal összhangban kerülnek felhasználásra. Az NSRK-nak tartalmaznia kell
tehát egy rövid stratégiai leírást és a programozást elĪkészítĪ referenciákat. Szintén ez a
dokumentum tartalmazza a kohéziós politika végrehajtásának koordinációjára vonatkozó
rendelkezéseket.
Az NSRK-t a tagállam fogadja el és a CSG elfogadását (az általános rendelet elfogadását

követĪ 6 hónapon belül) követĪen 3 hónappal a Bizottság számára meg kell küldenie.
A Bizottság és a tagállam megegyezésre kell jusson az NSRK tartalmát illetĪen.
Operatív programok a 2007–2013 közötti új programozási idĪszakban
Az operatív programok (OP) az NSRK-val egy idĪben is benyújthatók a Bizottságnak.

A Bizottság ezen kívül az OP-k elfogadásával egy idĪben vagy elĪbb döntést hoz az OP-k
listájáról, a hozzájárulások indikatív felosztásáról, valamint a Konvergencia célkitňzés esetében
az addicionalitási szabályoknak való megfelelésrĪl.
118
Prioritások Operatív program
1. Gazdaságfejlesztés Gazdaságfejlesztés OP – GOP

2. Közlekedésfejlesztés Közlekedés OP – KÖZOP
Társadalmi megújulás OP – TAMOP
3. Társadalmi megújulás
Társadalmi infrastruktúra OP – TIOP
4. Környezeti és energetikai fejlesztés Környezet és energia OP – KEOP
Nyugat-dunántúli OP – NYDOP
Közép-dunántúli OP – KDOP
Észak-magyarországi OP – EMOP
5. Területfejlesztés Észak-alföldi OP – EAOP
Dél-alföldi OP – DAOP
Közép-magyarországi OP – KMOP
Dél-dunántúli OP – DDOP
Államreform OP – ÁROP
6. Államreform
Elektronikus közigazgatás OP – EKOP
Új Magyarország Fejlesztési Terv
7. Végrehajtás OP – VOP
koordinációja és kommunikációja
IX.8. Szakpolitikák programjai
Oktatásfejlesztési Program (2007–2013)
Az oktatási ágazat az EU 2007–2013 közötti programozási idĪszakában is igen jelentĪs for-

rásokra számíthat a Strukturális Alapokból. Az unió támogatáspolitikájának következĪ perió-
dusra szóló elvei és szakmapolitikai keretei, továbbá a Magyarország részére elĪreláthatóan
rendelkezésre álló közösségi fejlesztési források nagyságrendje meghatározó hatást gyakorol-
nak a magyar oktatásügy közép- és hosszú távú fejlesztésére, korszerňsítésére.
A 2007–2013-as tervezés alapelveit tartalmazó Harmadik Kohéziós Jelentés önálló priori-

tásként jelöli meg általában az oktatási rendszerek, specifikusan a formális (iskolarendszerň)
alapoktatás és -képzés fejlesztését. MindebbĪl egyértelmňen következik, hogy noha az okta-
tási, képzési rendszerek fejlesztésének fĪ forrása változatlanul az Európai Szociális Alap lesz,
az oktatás szerepe a strukturális politikában felértékelĪdik, s immáron nem szňkíthetĪ le a
foglalkoztatáspolitika puszta kiszolgálására.
119
Az Oktatásfejlesztési Program (2007–2013) az oktatás területén érintett társadalmi szerveze-

tekkel való egyeztetés alapján készült. Tartalmazza mindazokat az oktatási-képzési célú fej-
lesztési programokat, amelyek megvalósítását az Oktatási Minisztérium a 2007-2013 közötti
idĪszakban a társadalmi, területi hátrányok felszámolása, a gazdaság versenyképességének a
javítása, az ország innovációs potenciáljának erĪsítése érdekében szükségesnek ítél.
Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv (2004)
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló SzerzĪdés 128. cikkelyének (3) bekezdése értelmé-
ben a tagállamoknak évente jelentést kell készíteniük foglalkoztatáspolitikai intézkedéseikrĪl
a Tanács és az Európai Bizottság részére, a Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalak alapján.
Ezek az éves jelentések az ún. foglalkoztatási akciótervek.
Magyarország, az Unió új tagállamaként 2004-ben elsĪ alkalommal nyújtotta be Nemzeti

Foglalkoztatási Akciótervét. A 2004. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv a Kormány 2004-
2006 közötti idĪszakra vonatkozó stratégiáját és az egyes irányvonalakhoz kapcsolódó hely-
zetértékelést és válaszlépéseket tartalmazza. (A nemzeti tervek rendszeres értékelésre kerül-
tek a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelésekben)
Nemzeti Akcióprogram 2005-2008 (reformprogram)
A magyar kormány 2005-ben elkészítette és benyújtotta az Európai Bizottságnak a lisszaboni

stratégia megvalósítását szolgáló Nemzeti Akcióprogramot a növekedésért és a foglalkozta-
tásért. (National Reform Programme for Growth and Employment 2005–2008)
A dokumentum az Európai Tanács által 2005 júniusában elfogadott Integrált iránymutatások

mentén mutatja be a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai célokat és intézkedéseket,
2005–2008 közötti idĪszakra vonatkozóan. Az integrált iránymutatásoknak a legfĪbb újdonsága,
hogy a korábbi uniós gyakorlattól eltérĪen a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatási iránymutatások
nem külön-külön, hanem egyetlen dokumentumban szerepelnek. Ezek az iránymutatások jelölik
ki, hogy a tagállamoknak mely területeken és milyen irányú reformokat kell kidolgozniuk annak
érdekében, hogy javuljon a versenyképesség és bĪvüljön a foglalkoztatás.
A nemzeti akcióprogram egy három évre elĪretekintĪ stratégiai dokumentum, melynek alapját az
integrált iránymutatási csomag jelenti, és a dokumentum lényegében több korábbi, a tagállamok
által évente kidolgozott dokumentumot foglal magában: az eddig az átfogó gazdaságpolitikai
iránymutatások alapján készített ún. CardiƑ Jelentést (amit 2005-ig a Pénzügyminisztérium készí-
tett) és az eddig a foglalkoztatási iránymutatások alapján készített nemzeti foglalkoztatási akció-
tervet, amelyet 2004-ben készített el elsĪ ízben a magyar kormány.
Az akcióprogram végrehajtásáról és a lisszaboni stratégiához kapcsolódó új intézkedésekrĪl

minden tagállamnak 2006-ban és 2007-ben jelentésben kell beszámolnia, ami alapján a többi
tagállam és az Európai Bizottság évente közösen értékeli az elĪrehaladást. Az akcióprogram
120
végrehajtásának nyomon követésébe be kell vonni a szociális partnereket is. 2008-ban új akció-
program kidolgozásával indul egy újabb hároméves ciklus. A Nemzeti Akcióprogram kidolgo-
zásának és az abban foglalt intézkedések végrehajtásának elĪrehaladásáról szóló jelentések
elkészítésének fent ismertetett mechanizmusa a közösségi szakpolitikákban (foglalkoztatás, tár-
sadalombiztosítás) alkalmazott nyitott koordinációs mechanizmusnak megfelelĪen mňködik.
A Nemzeti Akcióprogram kidolgozása a Gazdasági Minisztérium, a Foglalkoztatáspolitikai és

Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium közremňködésével és a Nemzeti Fejlesztési
Hivatal koordinálása mellett, széleskörň társadalmi egyeztetés keretében készült el.
X.
Szakterületi szervezetek
az oktatáspolitikai célok szolgálatában
1957-ben a Római SzerzĪdés kimondta, hogy a Közösségen belül szükséges egy olyan közös-
ségi oktatási-szakképzési politika megteremtése, amely képes a tagállamok tevékenységének
támogatására és kiegészítésére (de nem lép annak helyébe), miközben a szakképzés tartal-
mának és intézményi felépítésének meghatározása teljes mértékig a tagállamok hatáskör-
ében marad.
Az oktatás jelentĪsége a 70-es évek elején emelkedett meg, amikor is olyan sokkhatá-
sok jelentkeztek az európai országokban – olajárrobbanás, a versenyképesség romlása, a
növekvĪ munkanélküliség –, amelyek ráirányították a figyelmet az alkalmazkodó-képesség
javításának szükségszerňségére. E folyamat során az európai országok felismerték, hogy az
alkalmazkodás kulcsa az emberekben és ezen túlmenĪen, az oktatásban és képzésben rej-
lik. A 70-es években minden európai ország hasonló oktatásügyi kihívásokkal szembesült,
például a felsĪoktatás expanziójával. A legmarkánsabban azonban a szakképzés területén
indultak meg együttmňködések. Az elsĪ közös európai oktatásügyi kutató- és fejlesztĪin-
tézetet – CEDEFOP – 1975-ben hozták létre, amelynek fĪ feladata az európai szakképzési
rendszerek összehasonító elemzése volt abból a célból, hogy megalapozza a közös szakkép-
zési politikát, illetve elĪsegítse a szakmai képesítések „átválthatóságát”.
Az Európai Unió nagy jelentĪséget tulajdonít a strukturált információk áramlása megszerve-

zésének, így erĪsítve a tagállamok közötti kommunikációt. Ennek érdekében hozták létre a
különbözĪ hálózatokat, melyek jelentĪs részét a Bizottság közvetlenül vagy különbözĪ euró-
pai uniós intézményeken keresztül koordinálja. Ezek közül kiemelkedĪ a CEDEFOP, ETF.
A „nem tagállamok” esetében jelentĪs szerep hárul az Európai Szakképzési Alapítvány

(European Training Foundation = ETF) által kialakított információs együttmňködésekre.
121
X.1. UNESCO Oktatási Intézete
UIE - Unesco Institute for Education
Az UIE-t, az UNESCO non-profit nemzetközi kutatási, képzési, információs dokumentációs

és kiadói központját 1951-ben hozták létre. Az UNESCO hat oktatási intézményének egyike-
ként az UIE az élethossziglan tartó tanulás távlatában fĪleg a felnĪtt és folyamatos oktatásra,
felnĪttek olvasási készségeire és a nem-formális alapoktatásra összpontosít.
Az UIE, hatáskörébe tartozóan szolgáltatásokat biztosít az UNESCO tagállamainak, a nem

kormányzati szervezeteknek, a közösségi szervezeteknek, partnereinek a civil társadalom-
ban és a privát szektorban.
Az UIE küldetése: A tanulás szerepe átértékelĪdik, az oktatási folyamat átkerül az iskolai

évek utáni idĪszakra is, a hagyományos oktatási intézmények falain kívülre. A fenntartható
fejlĪdésben való részvétel szándéka összefügg az egész életen át tartó tanulás szükségleté-
vel. A nem-formális alapoktatás, szakoktatás, felnĪttoktatás, átképzési programok, távoktatás
fejlesztései folyamatosan jelennek meg, hosszú távú stratégiát igényelnek.
Az UIE ezekben a témákban vállal fel kutatásokat, szolgáltatásaival támogatja az érdekelteket,

kulcsszereplĪket.
ALADIN – Adult Learning Documentation and Information Network – FelnĪttoktatási

Dokumentációs és Információs Hálózat
Az UIE dokumentációs központja koordinálja a felnĪttoktatási dokumentációs és informá-

ciós szolgálatot tartalmazó hálózatot a világ minden tájáról. Az ALADIN egyik alapelve,
hogy az Interneten keresztüli információáramlás nem helyettesítheti a hagyományos médiát.
Azzal párhuzamosan azon dolgozik, hogy létrehozza és erĪsítse a tagok technikai lehetĪ-
ségeit, a hálózat támogatja az új technológiák integrációját a kommunikáció hagyományos
formájában.
Élethosszig Tartó Tanulás Bibliográfia:
A rendszeresen megjelenĪ bibliográfia tájékoztatást nyújt az UIE-ben megtalálható – az élet-

hosszig tartó tanulással kapcsolatos kiadványokról.
Kiadványok:
Az UIE rendszeresen publikál könyveket és jelentéseket, melyek saját kutatási projekteken

alapulnak, saját kiadói lehetĪségekkel is.
122
X.2. Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet
CEDEFOP – European Centre for the Development of Vocational Training – Centre Européen
pour le Dévelopment de la Formation Professionelle
Az Európai Szakképzés Fejlesztési Intézet tájékoztatja az Európai Bizottság döntéshozóit és

gyakorló szakembereit, a tagállamokat és szociális partnerszervezeteiket az európai szakok-
tatási és képzési irányelvekrĪl és lehetĪségekrĪl.
1976 óta kapcsolódik be a fiatalok szakképzésének támogatásába és fejlesztésébe és a fel-

nĪttek folyamatos képzésébe, elsĪsorban az Európa-szerte összehangolt elemzĪ és kutatási
tevékenysége révén.
A CEDEFOP létrehozását a 337/75-ös Council Regulation mondta ki, mely szerint a CEDEFOP
non-profit testület, mely független a Bizottságtól. Feladata, hogy segítse újragondolni a szak-
képzés irányvonalait és igényeit, támogassa a közösséget a szakképzés fejlesztésének elĪ-
mozdításában. Az EC Treaty (ARICLE 127) a szakképzést a tagállamok felelĪsségébe helyezi
(szubszidiaritás elve), de megkívánja azt, hogy az EU támogassa és kiegészítse a tagállamok
erĪfeszítéseit. Az Oktatási és Kulturális Bizottság 2006 végéig valósította meg a szakképzésre
vonatkozó Leonardo da Vinci programot, melyet a CEDEFOP vizsgálatokkal és elemzésekkel
támogatott.
A CEDEFOP szervezet magában foglalja a szakképzés minden döntéshozóját. A vezetĪ tes-

tületben képviselve vannak a tagállamok kormányai, a nemzeti munkaadói szervezetek, a
nemzeti szakszervezetek, a munkavállalói oldal és az Európai Közösség képviselĪi.
A CEDEFOP szolgáltatásai:
• Electronic Training Village (ETV) interaktív website segítségével a szakképzés érdekeltje-
inek biztosít találkozási lehetĪséget. Részt lehet venni virtuális konferenciákon, informá-
ciócserében. (www.trainingvillage.gr )
• Minden tagállam fejlesztéseirĪl található információ hírlevél formájában az CEDEFOP
INFO-ban.
• Tanulmányokat és jelentéseket közöl a szakképzési kiadmányokról, a minĪségpolitika,
transzparencia, nem-formális tanulás akkreditációja, a szektorális irányzatok, új szakké-
pesítések, valamint a mobilitás és támogatások témaköreiben.
• A Study visit elnevezésň program: évente megjelenĪ intenzív látogatási programok kata-
lógusa kerül a szakképzési közönség elé, és ennek keretében a tagállamok szakképzési
szakemberi 3-5 napos látogatást tehetnek más tagállamok által szervezett szakmai prog-
ramokon, ahol megismerkedhetnek az adott ország jó gyakorlataival, problémáival és
elért eredményeivel. Magyarország 2002-tĪl vesz részt aktívan a programban, ezalatt az
idĪ alatt négy alkalommal szervezett hazai programot, és százat meghaladó azoknak a
száma, akik a program keretében részt vehettek a fent említett tanulmányutakon.
123
• TTnet tematikus hálózat, mely nemzeti hálózatokra épülve az EU szintjén segíti elĪ a
szakképzési szaktanárok képzésének aktuális szakmai kérdéseinek tapasztalatcseréjét,
együttmňködését. A TTnet hálózat sok esetben közös fejlesztési programokat valósít
meg, pl. eTTnet, illetve a 2006 végén záruló eTTnet Campus program, mely alapvetĪen
az e-learning lehetĪségeit hozta közelebb a szakképzési szaktanárok és szakoktatók
részére.
• Az European Journal Vocational Training címň periodikán keresztül lehetĪséget nyújt
saját kutatások publikálására, mely platformként szolgál a területhez kapcsolódó viták-
hoz.
• LehetĪséget biztosít szemináriumokon való részvételre, ahol vitákat lehet folytatni kuta-
tási szakemberekkel, szociális partnerekkel és döntéshozókkal.
• Könyvtárat és Dokumentációs Központot mňködtet az EU és az EEA szakképzésérĪl.
• Leíró monográfiákat készít minden tagállam szakképzési rendszerérĪl.
• LehetĪséget biztosít olyan hálózatokhoz történĪ csatlakozásra, mely gyňjti és széles kör-
ben terjeszti az innovatív képzési megoldásokat.
• REFER-NET hálózat: célja, hogy tematikus jelentéseket készítsen az egyes országok
oktatási, szakképzési, tanárképzési, felnĪttképzési rendszerérĪl, eredményeirĪl, aktuális
kihívásairól. A hálózat kereteiben valamennyi tagállam azonos tematika alapján készülĪ
riportokat készít. Ezeket a CEDEFOP honlapján megjelenítve tud lehetĪséget biztosítani
arra, hogy a közös európai uniós fejlĪdési irányokat és a kapcsolódó információs adat-
bázisokat meghatározza és mňködtesse.
X.3. Európai Képzési Alapítvány
ETF - European Training Foundation

1995-ben kezdte meg mňködését. Az Alapítvány támogatja az Európai Uniót a csatlakozó
országok gazdasági jólétének, stabilitásának és demokráciájának fejlesztésében Európán
belül és kívül egyaránt.
Feladata, hogy hozzájáruljon a szakoktatás és képzés reformjának folyamatához. Ezen túl-

menĪen technikai segítséget nyújtott az Európai Unió programjához, a Tempus-programhoz,
mely a közép- és kelet-európai országok felsĪoktatásának fejlesztésére és szerkezeti átalakí-
tására irányult.
Az Alapítvány partnerországai azok az államok, melyek részt vehettek az EU Phare, TACIS

és MEDA programjaiban. Az Alapítvány együttmňködik EU intézményekkel és nagyobb fej-
lesztĪ ügynökségekkel.
ElsĪdleges célja:
1. Támogatni a szakoktatás és képzés reformjának folyamatát.
2. Hasznosítani, mobilizálni, fejleszteni, elterjeszteni az európai szakértelmet és a gyakor-
lati eredményeket a szakoktatás és -képzés területén.
124
3. ElĪsegíteni a hatékony együttmňködést a szakoktatás és képzés, az Európai Unió és a

partnerországok, területek között.
2004-ig az ETF feladata volt a partnerországokban és -területeken a Nemzeti Observatory
Hálózat mňködtetése. Az egyes partnerországokban és -területeken mňködĪ Observatory-k
az Európai Képzési Alapítvány kezdeményezésére jöttek létre 1996-tól kezdĪdĪen azzal a
céllal, hogy az ETF célkitňzéseit megoszthassák az adott ország szakképzési rendszerének
kulcsszereplĪivel. Az adott országban mňködĪ Observatory együttmňködésben dolgozott
azokkal a minisztériumokkal, melyek kapcsolatban álltak a szakoktatás és szakképzés, illetve
a munkaerĪpiac feladataival, a szociális partnerséggel, a regionális fejlĪdéssel. A nemzeti
observatory célja volt, hogy a szakképzési rendszerrĪl és a munkaerĪpiac helyzetérĪl infor-
mációkat gyňjtsön, elemezzen, elérhetĪvé tegyen a partnerek számára.
A Nemzeti Observatory hozzájárult az adott ország szakképzési reformjához azzal, hogy

információkat gyňjtött, tanulmányokat készített, elĪsegítette a munkaerĪ-piaci igények és a
szakképzés közötti információáramlást.
Rendszeresen kiadott dokumentumok:
1. Országtanulmány (Country Report) – a szakképzési rendszerrĪl való objektív képalko-

tás céljával információk rendszerezése, javaslatok megfogalmazása további tevékenysé-
gekre vonatkozóan.
2. Key Indicators táblázatok – szakképzésre vonatkozó adatok feldolgozása statisztikai
módszerekkel.
3. Fact Sheet – az ETF által megadott példa alapján készítette el.
X.4. Az EURYDICE: Európa Oktatási Információs Hálózata
Az EURYDICE az európai oktatási rendszerekkel és politikákkal kapcsolatos megbízható és

könnyen összehasonlítható információk gyňjtésének, nyomon követésének, feldolgozásának
és terjesztésének céljával létrejött irodák hálózata. Tevékenysége fĪként az oktatáspolitikai
döntések európai uniós intézményekben, valamint nemzeti, regionális és helyi szinteken tör-
ténĪ kialakítását segíti elĪ. A munka eredményei, a nyomtatott formában, illetve Interneten
keresztül terjesztett kiadványok széles körben hozzáférhetĪk.
Az Európai Közösség 1980-ban hozta létre az EURYDICE Hálózatot, melynek tevékenységét

az Európai Parlament és Tanács EC/95/819. számú, SOCRATES programról szóló határozata
szabályozza. A Hálózat az Európai Bizottság által Brüsszelben felállított Európai Központból,
valamint a nemzeti irodákból áll, melyeket az oktatási minisztériumok hívtak életre.
Az EURYDICE dinamikus, független hálózat, melynek munkájában valamennyi iroda köz-

remňködik. Az Európai Központ feladata a tevékenységek koordinálása, a kiadványok nagy
125
részének megszövegezése és terjesztése, valamint az EURYDICE adatbázisainak és központi

weboldalának kialakítása, illetve kezelése. A nemzeti irodák biztosítják a tevékenység alapját
képezĪ adatokat, részt vesznek azok feldolgozásában, s emellett gondoskodnak arról, hogy a
hálózat munkájának eredményei eljussanak az országaikon belüli célcsoportokhoz.
Az EURYDICE jelenleg 31 országban: 25 uniós, a társult kelet-európai, valamint három EFTA/

EEA országban mňködtet nemzeti irodát/képviseletet. Magyarországon a képviseletet az
Oktatási Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok FĪosztályán belül az EURYDICE Nemzeti
Iroda látja el.
126
Felhasznált irodalmak
és dokumentumok jegyzéke
Foglalkoztatási, oktatási terület dokumentumai:

Growth, Competitiveness and Employment, az Európai Bizottság Fehér Könyve, 1993.
Teaching and Learning – towards the learning society, az Európai Bizottság Fehér Könyve,
1995.
Towards a Europe of Knowledge, az Európai Közösség Bizottságának tájékoztató anyaga,
1997. november 12. (COM(97)563 végleges változat)
Bolognai nyilatkozat – 1999. június 19. – „európai felsĪoktatási térség” létrehozásáért
382/1999/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – „Leonardo da Vinci” közösségi szakkép-
zési cselekvési program második szakaszának elindítása
1999/311 EK. Határozat – Tempus III program
Európai Unió Lisszaboni Stratégiája (Európai Tanács, 2000. március, Lisszabon)
European Report on the Quality of School Education, 2000. május
A Bizottság közleménye a tagállamoknak, a munkaerĪpiachoz kapcsolódó mindenféle diszk-
rimináció és egyenlĪtlenség elleni küzdelem új eszközeinek támogatására irányuló transz-
nacionális együttmňködéssel kapcsolatos EQUAL közösségi kezdeményezés létrehozásáról
C (2000) 853
Guidelines for Member States’ Employment Policies 2001, a Bizottság tájékoztató anyaga,
COM(2000)548, 2000. szeptember 6.;
Joint Employment Report, COM(2000)551, 2000. szeptember 6.
253/2000/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – „Socrates” közösségi oktatási cselekvési
program második szakaszának elindítása
Európai Közösségek Bizottsága – 2000. május 24. COM(2000) 318 final – A Bizottság közle-
ménye „e-Learning – a holnap oktatásának megtervezése”
Memorandum on Lifelong Learning. Brussels, 30.10.2000 SEC (2000) 1832
Structural Indicators, a Bizottság tájékoztató anyaga, COM(2000)594, 2000. szeptember 27.
Európai Tanács 2001. június 15-16. göteborgi ülés – „fenntartható fejlĪdési stratégia”
Európai Tanács – 2002. február 20. – 6365/02 – EDUC 27 – javaslat száma:11762/01 Educ
102 COM(2001) 501 final „Az Európai oktatási és képzési rendszerek célkitňzéseihez kap-
csolódó részletes munkaprogram”
127
Bizottsági közlemény és 2002. június 27-i tanácsi állásfoglalás – egész életen át tartó tanu-
lásról
2002. december 19. tanácsi állásfoglalás – szakoktatásban és szakképzés terén való fokozott
együttmňködésrĪl
2318/2003/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – eTanulási program
2317/2003/EK eu parlamenti és tanácsi határozat – Erasmus Mundus (2004-2008) program
létrehozása
Az Európai Parlament és a Tanács 2318/2003/EK határozata (2003. december 5.) az euró-
pai oktatási és szakképzési rendszerekben az információs és kommunikációs technológia
(IKT) hatékony integrációja érdekében többéves (2004–2006) program (elektronikus tanulási
program) elfogadásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 791/2004/EK határozata (2004. április 21.) az oktatás és a
képzés terén európai szintň tevékenységet folytató szervezeteket támogató, illetve meghatá-
rozott tevékenységeket elĪmozdító közösségi cselekvési program létrehozásáról
Az Európai Parlament és a Tanács 2241/2004/EK határozata (2004. december 15.) a képesíté-
sek és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretérĪl (Europass)
Az Európai Közösségek Bizottsága Közleménye 2005. július 5. COM(2005) 299 A kohéziós
politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a
2007-2013 közötti idĪszakra (COM(2005) 0299 Cohesion Policy in Support of Growth and
Jobs, Community Strategic Guidelines, 2007-2013)
Európai Tanács határozata: 2005. július 12. a tagállamok foglalkoztatás-politikáira vonatkozó
iránymutatásokról (2005/600/EK)
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai
képesítések elismerésérĪl (EGT vonatkozású szöveg)
„Közös jövĪnk építése – a kibĪvített Európai Unió politikai kihívásai és költségvetési eszközei
2007-2013” – Bizottsági közlemény (oktatási és képzési programok új generációja)
15/2006/EK Közös álláspont a Tanács által 2006. július 24-én elfogadva – 2006/C 251 E/03
– az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról
Strukturális alapokról szóló rendeletek
Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1784/1999 (EC) sz. rendelete az Európai
Szociális Alapról.
A Tanács 1999. június 21-i 1260/1999/EK rendelete a strukturális alapok általános feltételei-
rĪl; módosította az 1447/2001/EK és az 1105/2003/EK rendelet.
Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1783/1999/EK rendelete az Európai
Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA).
128
Az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1784/1999/EK rendelete az Európai

Szociális Alapról (ESZA).
A Tanács 1999. május 17-i 1257/1999/EK rendelete az Európai MezĪgazdasági Orientációs
és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról; módosította a Tanács
2004. március 22-i 567/2004/EK rendelete.
A Tanács 1999. június 21-i 1263/1999/EK rendelete a Halászati Orientációs Pénzügyi
EszközrĪl (HOPE).
A Bizottság 2000. május 30-i 1159/2000/EK rendelete a strukturális alapok beavatkozásairól
a tagállamok által elvégzendĪ tájékoztatási és információszolgáltatási intézkedésekrĪl.
A Bizottság 2000. július 28-i 1685/2000/EK rendelete a strukturális alapokból közösen
finanszírozott mňveletek kiadásainak elfogadhatóságára vonatkozóan az 1260/1999/EK taná-
csi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról; módosította a
448/2004/EK rendelet.
A Bizottság 2001. március 2-i 438/2001/EK rendelete a strukturális alapok nevében kiírt ver-
senyek igazgatási és ellenĪrzési rendszerére vonatkozóan az 1260/1999/EK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról; módosította a 2355/2002/EK
rendelet.
A Bizottság 2001. március 2-i 448/2001/EK rendelete a strukturális alapok nevében kiírt
versenyekre vonatkozó pénzügyi kiigazítások tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet
végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról.
A Kohéziós Alapról szóló rendeletek
A Tanács 1994. május 16-i 1164/1994/EK rendelete a Kohéziós Alap létrehozásáról; módosí-
totta az 1264/1999/EK és az 1265/1999/EK rendelet.
A Bizottság 2002. július 29-i 1386/2002/EK rendelete a Kohéziós Alapból nyújtott támogatá-
sok irányítási és ellenĪrzési rendszere, valamint a pénzügyi korrekciós eljárás tekintetében az
1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.
A Bizottság 2003. január 6-i 16/2003/EK rendelete a Kohéziós Alapból közösen finanszíro-
zott fellépések kiadásainak elfogadhatóságára vonatkozóan az 1164/94/EK tanácsi rendelet
végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.
Pénzügyi rendeletek
A Tanács 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általá-
nos költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályozás megállapításáról.
A Bizottság 2342/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségveté-
sére vonatkozó pénzügyi szabályozás megállapításáról szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/
EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtási módjainak megállapításáról.
129
A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei
Szigeti Tóth János
A fejlett országok felnĪttképzési

rendszerei
BevezetĪ
Az európai felnĪttképzési, szakpolitikai fejlesztés és a tagországok jó gyakorlatának meg-

ismerése és az elĪremutató gyakorlat helyi viszonyok szerinti hasznosítása, szükségessé
teszi, hogy áttekintésünk legyen az európai országok élethosszig tartó tanulási politikájának
fejlesztési célkitňzéseirĪl, ezen belül a felnĪttkori tanulás tagországi intézményrendszeré-
rĪl, gyakorlatáról, fejlĪdési irányairól. EgyrészrĪl valóság, hogy az Unió tagországainak fel-
nĪttképzése igen sokféle, sokszínň, ami magába foglalja azt is, hogy számos fejlettségbeli
különbség jellemzĪ az országok összességén belül. Kívánatos, hogy mi magyarok ismerjük
a szakterületen legfejlettebb országok eredményeit, ezáltal helyünket, hiszen érdekünk az
együttmňködés, egymástól tanulás elĪnyben részesítése azon országokkal, ahol a mi nemzeti
igényeink szerinti legkedvezĪbb, jövĪbemutató tapasztalatokat ismerhetjük meg és vehetjük
át. A tanulmány rámutat a „legfejlettebb országok” kategorizálási lehetĪségeire, ezen orszá-
gok modellszerň jellemzĪire. Összefoglalóan ismertetjük az ún. „európai társadalmi model-
lek” jellemzĪit, érzékeltetve az ebben elfoglalt helyünket is.
A fejlettség egyik legfontosabb kritériuma alapján példaként a tanulmány az élethosszig tartó

tanulás finanszírozás-fejlesztési törekvéseivel foglalkozik, amelyhez bevezetĪként ismerteti
a társadalmi-gazdasági fejlĪdés és az oktatás-képzés összefüggés rendszerének néhány tör-
vényszerňségét. Ezeket a „törvényszerňségeket” a 2000-es évek elején a Bizottság egy finan-
szírozási szakértĪi munkacsoportja dolgozta ki, illetve összesítette.
Végül a tanulmány bemutatja a Bizottság 2006 végén született felnĪttképzés-fejlesztési aján-

lását, amely az ún. lisszaboni folyamat keretében, 2000 óta elindult oktatás-, képzés-, tanu-
lás-politikai fejlesztés keretében elĪször foglalkozik külön, önállóan a felnĪttképzés-fejlesz-
tés legfontosabb célkitňzéseivel.
131
I.
Melyek a fejlett felnĪttképzési rendszerek?
Az Oktatás képzés 2010 címň program, amely a lisszaboni célkitňzéseken belül az okta-
tás-képzés fejlesztését koordináló munkaprogram, egy külön munkacsoportja foglalkozott
az indikátorok és célkitňzéseket számszerňen meghatározó ún. „mérföldkövek” kidol-
gozásával, ám ebben a felnĪttképzésre vonatkozó konkrét indikátor és mérföldkĪ nem
szerepelt, legfeljebb egy általános indikátor és mérföldkĪ, amely a 24-65 éves közötti
népesség élethosszig tartó tanulásban való részvételére és annak növelésére vonatkozott.
A felnĪttképzés saját indikátor és célkitňzésrendszerét konkrétan a 2006-ban született fel-
nĪttképzési ajánlás tňzte napirendre. Az Eurostat kiterjedt adatgyňjtésének a fejlĪdésére is az
jellemzĪ, hogy egyre több törekvés mutatkozik a felnĪttképzésre vonatkozó konkrét adatgyňj-
tés bevezetésére. E tekintetben az OECD fejlettebb gyakorlatot követ. Az következĪkben az
Eurostatnak az Unió tagországaira vonatkozó 2006-s adatgyňjtésébĪl az oktatásra vonatkozó
néhány adatsort veszünk példának. Következtetésünket megelĪlegezve megállapíthatjuk,
hogy ha a jelenleg 27 tagú EU-t vesszük alapul, akkor Magyarországot mindig a közepesen
fejlettek felsĪ, középsĪ, vagy alsó régiójában találjuk meg, megállapítva, hogy e tekintetben
is jellemzĪ, hogy Magyarország a mezĪnyben hátrébb szorult az elmúlt években.
Vegyük pl. a 25-64 éves korosztály formális, nem formális és informális tanulásban való
részvételét a 2003-ban felvett adatok alapján – lásd az 1. sz. táblát a mellékletben – Azt
láthatjuk, hogy Magyarország az utolsó a 25 tagország sorában. Az elsĪ oszlopban láthat-
juk az EU 25-k átlagát, s szemmel könnyen látható, ha vesszük a 25-k egyharmadát az elsĪ
nyolc ország sorrendben Ausztria, Szlovénia, Luxemburg, Finnország, Dánia Svédország,
Szlovákia, Írország. Magyarország az utolsó ötök csoportjában is az utolsó: Lengyelország,
Cseh Köztársaság, Spanyolország, Görögország és Magyarország.
A 2. sz. táblából, az oktatás közköltségvetésbĪl történĪ ún. súlyozott támogatási arányai-

ról alkothatunk összképet. (Lásd a 2. sz. táblát) A 25-k sorrendjében Magyarország a 15.
helyet foglalja el, s az elsĪ „nyolcas” csoportba Németország, Franciaország, az Egyesült
Királyság, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Lengyelország és Svédország tartozik.
Az oszlopsorból kivehetĪ, hogy pld. Törökország messze megelĪz bennünket. A magán és
közoktatási intézmények EU-25-k átlagához viszonyított éves költségkiadásai magyar adatot
nem tartalmaznak. Az elsĪ nyolc ország itt: Ausztria, Dánia, Svédország, Belgium, Egyesült
Királyság, Olaszország, Franciaország, Hollandia. (Lásd a 3. sz. táblát a mellékletben) Nem
tanulság nélküli, hogy a táblázatban szereplĪ USA, Japán és Norvégia e téren, mind messze
megelĪzik az EU 25-k és az EU15-k átlagát is. Ugyancsak „magyar adathiányos” az oktatási
intézmények egy tanulóra esĪ költségei arányának sorrendje, amely ezt az adatot mindhá-
rom oktatási fokozatban (általános, középiskola, és felsĪoktatás) mutatja. (Lásd a melléklet
4. sz. táblázatát.)
132
A részletesebb elemzésbe bocsátkozás nélkül is átlátható, hogy az alapiskolázás finanszíro-

zásában a legkiemelkedĪbb öt ország: Belgium, Dánia, Olaszország, Hollandia, Ausztria; a
középfokú oktatás támogatásában: Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország és Ciprus;
s a felsĪoktatás támogatásában az ötös sorrend: Dánia, Hollandia, Ausztria, Finnország,
Svédország.
Mint mondtuk a kiragadott adatsorok mély és finom elemzést, nem tesznek lehetĪvé, de már
a négy kiválasztott komponens alapján az ország-elĪfordulások és sorrendek alapján világo-
san kirajzolódóik, hogy a 25-27-k között mely egyharmad ország csoport tartozik a legfejlet-
tebbek közé. Természetesen számos csoportosítási lehetĪség kínálkozik, de csak ahhoz kell
itt visszatérnünk, hogy Magyarország a középcsoportban a lemaradókat képviseli
II.
Az európai társadalmi modellek tipológiája és
a felnĪttkori tanulás
A globalizáció és az európai társadalmi modellek témában, egy 2005-ben született tanul-

mány – amely egyébként nem vesz tudomást a közép-kelet-európai régióról – négy típus-
ban határozza meg a térségi történeti sajátosságok szerinti európai társadalmi modelleket. A
besorolást két fĪ tényezĪ: a hatékonyság és az egyenlĪség alapján rendelkezésre álló adatok
alapján végezték el. Hatékonyság alatt azt értették, hogy az adott országban az magas ha
„magas a foglalkoztathatóság aránya”, egyenlĪség alatt pedig azt értették, hogy minél maga-
sabb az egyenlĪség annál „kisebb az egyes társadalmi csoportok szegénnyé válásának az
esélye”. A modellek közül az ún. északi modell az, amely magas szinten teljesíti mindkét
kritériumot, tehát megállja a helyét a globalizációs gazdasági versenyben, miközben magas
arányú a foglalkoztatottság fenntartása, ugyanakkor az egyes társadalmi csoportok szegény-
nyé válásának esélye igen csekély. Az angolszász modell, amelybe az Egyesült Királyság és
Írország mellett részben Portugáliát is besorolták, képes a versenyképesség és foglalkoztatha-
tóság (hatékonyság) fenntartására, miközben a társadalmi egyenlĪtlenségek kialakulása esé-
lye igen magas. A kontinentális kategória – amelybe részben mi is beletartozunk – s amely-
nek fĪként Németország és Franciaország a vezetĪ képviselĪje, a globális versenyképesség
és foglalkoztathatóság tekintetében alacsony hatékonyságú, miközben a szociális védĪhálója
a társadalmi elszegényedés tekintetében viszonylag hatékonyan mňködik. Az is-is északi)
és a felemás modelleket (kontinentális) követi a mediterrán modell, (se-se modell) amely-
ben sem a hatékonyság, sem az egyenlĪség kritérium nem teljesül, csak igen részlegesen.
Magyarország észak-nyugati sarka és dél-keleti szeglete között nagyfokú különbségek mutat-
koznak, de úgy becsülhetĪ, hogy Magyarország a fenti modellek alapján a kontinentális és
133
mediterrán modell határesete. Az európai társadalmi modellek elmélete úgy függ össze a fel-
nĪttkori tanulással, hogy a tanulásban, nagyobb mértékben résztvevĪk és magasabb iskolai
végzettségňek foglalkoztathatósága sokkal magasabb szintň, s a tanulásban való részvétel és
az iskolai végzettség minél magasabb, a szegénnyé válás esélye annál kisebb.
Az Európai Társadalmi Modellek tipológiája
1. tábla
Forrás: Globalizáció és az európai társadalmi modellek, 2005 november
EgyenlĪség Hatékonyság
Alacsony Magas
Magas Kontinentális Északi
Alacsony Mediterrán Angolszász
A tanulási stratégiák kialakításában jelentĪs tényezĪ a formális, nem formális és informális

tanulásban való részvétel aránya. Az Eurostat a 2000-be megszületett Memorandum az élet-
hosszig tartó tanulásról c. dokumentum megjelenése óta a 2003-as adatfelvételben vállalko-
zott arra, hogy a három fĪ tanulási forma szerint diƑerenciálja a tanulásban való részvétel
arányait. A jövĪben ezek a vizsgálati módszerek remélhetĪen sokat fognak fejlĪdni, minden-
esetre az alábbi ábra döntĪ fontosságú összefüggésekre mutat rá. A formális felnĪttkori tanu-
lásban való részvétel 4,4%, míg a nem formális tanulásban való részvételi arány annak négy-
szerese körüli, vagyis 16% fölötti és a nem formális tanulásban pedig meghaladja a 30%-ot
az összes tanuló felnĪttekbĪl, amely a korosztály 40%-a. FelvetĪdik a kérdés, hogy persze
a nem formális vagy az informális tanulás mennyiben hatékony. FeltehetĪen az erre vonat-
kozó késĪbbi kutatások a mai felfogáshoz képest módosításokat végeznek, hiszen magában
a formális tanulásban is igen fontos komponens a nem formális és informális tanulás része. A
lényeg mégis az, hogy az elĪérhetĪség és a tanulásba történĪ bevonás legfontosabb módja
a nem formális és informális tanuláson keresztül vezet. A legfejlettebb országok felnĪttkori
tanulás rendszereiben a formális tanulási rendszerek mellett sokkal jelentĪsebb a nem formá-
lis és informális tanulás lehetĪsége, infrastruktúrája és támogatottsága, amíg a közepesen és
alulfejlett felnĪttképzési rendszerň országokra a formális tanulás – sokszor elmaradott mód-
szereket követĪ – intézményrendszerének egyeduralma a jellemzĪ. A fejlett és kevésé fejlett
rendszerekre egyaránt jellemzĪ a szakmai képzés dominanciája a nem szakképzésre irányuló
felnĪttképzéssel szemben. Hangsúlyoznunk kell azonban egy fontos körülményt, az északi
országok vezetĪ pozíciója a nem formális (népfĪiskolák) és az informális (tanulós körök,
könyvtárak stb.) történetileg messzire visszanyúló magas fejlettségével függ össze. JellemzĪ,
hogy a közepesen fejlett és alulfejlett EU-s és nem EU tag európai országok a felnĪttkori tanu-
lást érintĪ fejlesztési stratégiáikban szinte egyöntetňen a szňken értelmezett szakképzésben,
munkaerĪ-piaci képzésben és a formális képzés terén képzelik el a jövĪt. E paradigma váltás
hiányának történetileg is nehezen leküzdhetĪ akadályai vannak. Lásd az alábbiakban az
Eurostat összefoglaló tábláját a tanulás különbözĪ formáiban való részvételrĪl:
134
1. ábra
A lisszaboni stratégiában a Tanács 2010-ig öt konkrét teljesítménymutatót határozott meg:
1. 10%-ra kell csökkenteni az iskolából idĪ elĪtt kilépĪk számarányát.
2. Legalább 15%-kal kell emelni a középfokú matematikai, természettudományi és mňszaki

végzettséget szerzĪk számát, s csökkenteni kell a nemek közötti egyenlĪtlen eloszlást.
3. A 22 évesek legalább 85%-a szerezzen felsĪ-középfokú végzettséget.
4. 2000-hez viszonyítva 20%-kal kell csökkenteni az alacsony olvasási–írási készségekkel

rendelkezĪ 15 évesek számát.
5. El kell érni, hogy a 25–65 éves korosztály körében 12, 5%-os legyen az élethosszig tartó
tanulásban való részvétel aránya.
Az alábbi táblázat foglalja össze a 2000-tĪl kezdĪdĪen a fejlĪdést, s mutatja, hogy a fejlĪdési
görbék mutatója szerint az öt kitňzött célból legfeljebb kettĪ teljesül. A természettudomá-
135
nyi tanulmányokat folyatók arányának növelése, ami máris elérte a 2010-es szintet és az
élethosszig tartó tanulásban a 24-65 éves korosztály 12,5%-ának részvétele. A célkitňzés
teljesülésével a „tanuló társadalom mindenkinek” célkitňzés még mindig messze lesz, hiszen
a korosztály 87,5%-a egyáltalán nem vesz részt a tanulásban.
2. ábra
Általános jellemzĪk az európai szintň felnĪttkori tanulás helyzetében:
A kutatások, összefoglalásaként el kell mondani, hogy ma 75 millió európai állampolgár

alacsony szintň képességekkel rendelkezik, miközben 2010-ig az új állásoknak csak 15%-a
követel majd alapképzettséget, s a keletkezĪ állások több mint fele felsĪfokú végzettséget
ír elĪ. A végzettséghez képest történĪ alulfoglalkoztatottság (képesítési szint alatti munka-
kör) jelensége mellett, tehát a gazdasági növekedés egyre inkább a kvalifikáltabb munkaerĪt
igényli.
Egy másik jelentĪs kihívás a demográfiai trend: 2030-ig több mint 20 millió munkaképes korú
fog hiányozni (6,8%) a munkaerĪpiacról, 24 millióval több 55-64 éves korú lesz és 18 millióval
kevesebb fiatal és gyermek lesz. Az élethosszig tartó tanulásban való részvétel célszáma: a
136
24-65 éves korosztály 12,5%. A jelenleg a részvételi arány évente 0,1-0,2% helyett 0,5%-kal
kellene hogy nĪjön, hogy a lisszaboni célkitňzést elérjük.
Problémák és megoldások
Az OECD legfrissebb tanulmánya alapján a legfontosabb problémákat és megoldásokat az

alábbiak szerint foglalhatjuk össze:
• Strukturális reformintézkedések a tanulás hasznának növelése és táláthatósága érde-

kében
• Jól átgondolt társ-finanszírozási mechanizmusok kellenek a tanulás támogatásában
• A szolgáltatások kimeneti szabályozásának, minĪségének javítása az alacsony hatékony-
ságú bementi intézményfinanszírozási rendszerekkel szemben
• A jelenleginél nagyobb összhang biztosítása szükséges politikai fejlesztési koordináció-
ban (pld. foglalkoztatási politika, szociális politika és felnĪttképzési politika)
A prioritások és stratégiák átgondolása
Az OECD a következĪ stratégiák átgondolását tartja elsĪdlegesnek:
• Az élethosszig tartó tanulás nagy valószínňséggel költséges lesz,

• Hosszú távon a társadalmaknak többet kell befektetniük majd az élethosszig tartó tanu-
lásba, mint napjainkban;
• A pénzügyi forrásigények valószínňleg túllépik majd az Oktatásügyi Minisztériumok,
illetve a kormányok pénzügyi teljesítĪképességét;
• Mivel az élethosszig tartó tanulás jelentĪs magán visszatérüléseket eredményez a mun-
káltatók és alkalmazottak számára, legalább részben finanszírozniuk kellene azt;
• A piaci erĪkre való nagyobb mértékň támaszkodás megerĪsítheti a tanulók hatékonyabb
tanulási lehetĪség-keresését és a szolgáltatók esetében a magasabb szintň hatékonyság
elérését
• Elengedhetetlen az alacsonyabb szintň képesítéssel rendelkezĪk tanulásban való részvé-
telének jelentĪs növelése
• A beruházások növelése
Hatékonyabb forrásgazdálkodás
Ì költséghatékonyság növelése
Ì eredményesebb költségmegosztás: állam, vállalat, egyén, család
Jelen ismertetĪnkben példaként részletesebben a finanszírozás fejlesztésének a kérdéseivel

foglalkozunk az ún. fejlett felnĪttképzési rendszerrel rendelkezĪ országok körébĪl vett pél-
dákkal.
137
III.
A finanszírozási rendszer példája
A felnĪttképzés-finanszirozás elĪretekintĪ példáinak ismertetése elĪtt bemutatjuk – a mellék-

letben található példákon- a Bizottság szakértĪi csoportjában az oktatás képzés társadalmi
törvényszerňségeit. Igen fontos, hogy ezek a mai szakmai közgondolkodás alapjaivá válja-
nak. (Lásd a mellékletben 5-10 számú grafikonokat.)
Az Európai Tanulási Számla Partnerség az egyik legnagyobb szabású projekt, amely az élet-
hosszig tartó tanulás finanszírozás-fejlesztésére irányul, s amelyben az OECD is részt vesz
partnerként.
Az ELAP fĪ céljai
• A részvétel és az élethosszig tartó tanulás iránti társadalmi elkötelezettség növelése
• MegerĪsíteni az egyéni felelĪsségvállalást a tanulással kapcsolatos választásokban
• LehetĪséget teremteni a felmerülĪ költségek jobb megosztására
Egyéb célok
• A finanszírozási szabályozással elĪsegíteni és növelni a tanulási motivációt
• Hatékony társfinanszírozási mechanizmusok kifejlesztése
• Meghatározni és növelni a közigazgatás szerepét
• A szociális partnerekkel való együttmňködés fejlesztése a felnĪttképzési beruházások
terén
• Kifejleszteni egyfajta „egyéni igény alapon vezérelt felnĪttképzési piacot”
• Fejleszteni az ezzel kapcsolatos tájékoztatást, tanácsadást
• A felnĪttképzési beruházásokat összekötni más, az élethosszig tartó tanulást szolgáló
stratégiákkal
Tagok: Spanyolország, CEDEFOP, Németország, Hollandia, OECD, Skandia cég, Svédország,

Svájc, Egyesült Királyság.
Néhány példa a finanszírozási gyakorlat fejlesztésére

• Egyéni felnĪtt tanulói bankszámla (Egyesült Királyság) ahol 1 millió bankszámla elérése
a cél. Az egyéni 25 fontos alaphoz az állam 150 fontot tesz hozzá. (ez évi cca. 87 000
887. 000 HUF tanulónként)
• Svédország, Nemzeti Tanulói Bankszámla Alapot állítottak föl, ami lehetĪvé teszi, hogy
az egyének és a munkaadók évi 2000 euróig (cca. 480 000 HUF) ebbe befizessenek.
Az állam által hozzáadott pénzzel az alapból adómentesen lehet fizetni a képzések
közvetlen költségeit
138
• A holland kormány 2001-ben indított el egy projektet, amely szerint az egyének, a mun-
kaadók és az állam egyénenként összeadnak 730 euró/év összeget (cca. 175 000 HUF),
amit az egyének tanulási költségekre használhatnak fel.
Néhány példa a finanszírozási gyakorlat fejlesztésére

• A svéd Skandia cég az ún. „kompetenciabiztosítási” projekt keretében lehetĪvé teszi, hogy a
munkavállalóik fizetésük 20%-áig hozzájáruljanak a cég képzési alapjához. (ez becslés sze-
rint évi 1–1, 4 millió HUF-ig mehet föl). Ehhez 1–3 arányban további összeget tesz hozzá a
Skandia cég. Az alap a munkavállalók közvetlen képzési költségeit és a képzés alatt kiesĪ
keresetet fedezi. Tehát ha a dolgozó max. 20%-os része, 1,4 m HUF, akkor a cég 4,2 m.
HUF-ot tesz hozzá, ami összesen 5,6 m HUF/év)
• Kanadában egy „szélesebb körň” koncepció alapján ún. „egyéni fejlesztési számlát” hoz-
tak létre. Az erre a célra befizetett egyéni megtakarításokat 1–3 arányban egészíti ki az
állam maximum 1500 CAD (cca. 270 000 HUF) összegig évente. Az összeg szabadon
használható megfelelĪ, akkreditált képzési programokra (általános felnĪttképzésre is és
az egész család számára), valamint tĪkésíthetĪ a saját kisvállalkozásban is, meghatáro-
zott feltételek szerint.
• Az USA 1997-tĪl vezetett be egy, a felsĪoktatást olcsóbbá tevĪ lehetĪséget, vagyis az
elsĪ 2000 USD költségig 1500 USD-t (cca. 375. 000 HUF) ad a kormány, amely adó-
hitelként funkcionál (tax credit). Amennyiben a felmerülĪ képzési kiadások meghaladják
az évi 2000 dollárt, úgy azok további egyéni támogatási szabályozások (támogatás, ösz-
töndíj) alá tartozhatnak.
Az Egyéni Tanulási Számla rendszer eredményei az Egyesült Királyságban
1. Az eltelt idĪszak alatt 2, 6 millióan csatlakoztak az ETSZ-hez

2. 1, 4 millióan beiratkoztak felnĪttképzési kurzusra
3. 9000 ellátó regisztráltatta magát az ETSZ rendszerben
4. A bekapcsolódók 90%-a elégedett volt az ETSZ rendszerrel
5. A résztvevĪk 16%-ának korábban nem volt képzettsége
6. Az érintettek 85%-a kijelentette, hogy az ETSZ növelte a tanulási lehetĪségeit
7. 54% vallotta, hogy érdekeltté vált a tanulásban
Az élethosszig tartó tanulási kezdeményezések és eszközök Németországban
Egy koherens támogatási koncepció fĪ elemei:

1. Egyéni finanszírozás
2. Tanulási számlák, megtakarítási lehetĪségek
3. A vállalati finanszírozás
4. Oktatási és képzési alapok, adókivetések és- kedvezmények
5. Állami-kormányzati finanszírozás
6. Voucherek és vegyes finanszírozási modellek
139
IV.
Hogyan tovább?
IV.1. Az Európai Bizottság kommunikációja a felnĪttkori tanulásról
Majd hat évvel az élethosszig tartó tanulásról szóló memorandum megjelenése és a lisszaboni
program 5-6. évében került sor arra, hogy az élethosszig tartó tanulás négy pillére (az általános alap
és középfokú oktatás, a szakmai képzés és a felsĪoktatás és a felnĪttképzés) közül elĪször került a
figyelem középpontjába a felnĪttképzés a fejlesztésére vonatkozó ajánlás Soha nem késĪ tanulni
címmel. A 2006 végén született dokumentum a következĪ évek felnĪttképzés-fejlesztési feladatait
fogja meghatározni ezért érdemes megismerkedni az ajánlás legfontosabb kulcsüzeneteivel.
A dokumentum az európaiak elĪtt álló kihívásokat három fontos kérdés köré csoportosítja: a
versenyképesség, a demográfiai változások és a társadalmi felzárkóztatás kérdése.
IV.2. Kulcsfontosságú üzenetek
1. A tanulásban való részvétel elĪtt álló akadályok lebontása
ElsĪ üzenet
A felnĪttkori tanulásban való részvétel növelése és igazságosabbá tétele döntĪ fontosságú.

Ebben minden érdekeltnek megvan a maga szerepe, ugyanakkor elsĪsorban a közhatóságok
feladata az akadályok eltávolítása és a tanulási igények támogatása, különös figyelmet for-
dítva az alacsony képzettséggel rendelkezĪkre. Ennek záloga a tanulót középpontba állító,
magas színvonalú, tanácsadói és tájékoztatási rendszerek kiépítése valamint a célzott, egyéni
anyagi ösztönzĪk bevezetése és a helyi együttmňködések megteremtésének támogatása
2. A felnĪttkori tanulás minĪségének garantálása
Második üzenet
A minĪségi felnĪttkori tanulás kultúrájának támogatása érdekében a tagállamoknak többet

kell befektetésként fordítaniuk a képzési módszerek korszerňsítésére, a tananyagok felnĪtt-
kori igényekhez való adaptálására valamint a felnĪttképzésben dolgozók elsĪdleges és foly-
tatólagos szakmai képzésére, ami révén a felnĪttképzésben dolgozók képesítése és készsé-
geik karbantartása megvalósulhat. A tagállamok feladata a minĪségbiztosítási rendszerek
bevezetése, valamint a képzések megvalósulásának javítása.
140
3. A tanulás kimeneti eredményeinek elismerése és validációja
Harmadik üzenet
Az elkövetkezendĪ öt évben a tagállamok feladata a tanulás validációjára és elismerésére vonat-

kozó Egységes Európai Elvekkel összhangban a nem formális és informális tanulás validációját
és elismerését lehetĪvé tevĪ rendszerek kialakítása, amely rendszerek a megszerzett tapaszta-
latok teljes skáláját figyelembe veszik. A validáció és elismerés fejlesztése az Európai Képzési
Keretrendszer (European Qualification Framework) általános kontextusába helyezve kapcsolód-
hat a Nemzeti Képzési Keretrendszerek (National Qualification Framework) fejlesztéséhez is.
4. Befektetés az idĪs korú lakosság és migránsok képzésébe
Negyedik üzenet
A tagállamoknak prioritásuk körébe fel kell venniük az idĪsek és migránsok képzésébe való
invesztálást, amely nem nélkülözheti egy olyan hatékony megközelítés kialakítását, ami
révén az oktatási és képzési kínálat megfelel a tanulói igényeknek és felhívja a figyelmet a
migránsok és idĪs korúak jelentĪs társadalmi és gazdasági szerepére.
5. Indikátorok és teljesítménymutatók
Ötödik üzenet
A felnĪttképzésre vonatkozó adatok minĪségén és összehasonlíthatóságán javítani kell. A felnĪtt-

képzés területén a tágabb értelemben vett hátrányok és hozadékok jobb megismerése elengedhe-
tetlen. E téren az Európai Bizottság, és többek közt a Eurostat feladata is a jelenlegi felmérések és
adatok legjobb kiaknázása, az alapvetĪ koncepciók és definíciók finomítása, és az adatlefedettség
és idĪszerňség javítása. Amennyiben a felnĪttképzésre vonatkozó, szakmapolitikailag releváns ada-
tok nem gyňjthetĪk, új adatgyňjtési módszerek, és felmérések kialakítására van szükség.
A közepesen fejlett magyar felnĪttképzés szakembereinek behatóan tanulmányoznia kell az ajánlá-

sokat, amellyel mostantól az élethosszig tartó tanulás fejlesztésére vonatkozó ország jelentési köte-
lezettségében már a felnĪttképzés is magasabb szinten kell helyet kapjon. A Bizottság jelenleg dol-
gozik a felnĪttképzési ajánlás cselekvési tervének kidolgozásán, amely a tervek szerint 2007 máso-
dik felében kerül elfogadásra, és 2008 januártól kezdĪdhet meg a megvalósítása. Magyarországnak
elsĪrendň nemzeti érdekei fňzĪdnek ahhoz, hogy ebbe a munkába intenzíven bekapcsolódjon.
141
Irodalomjegyzék
1. Europe in figures Eurostat yearbook 2006-07 ISBN 92-79-02489-2 ISSN 1681-4789

European Communities, 2007
2. Globalizáció és az európai társadalmi modellek, 2005 november
3. Adult education trends and issues in Europe, published by the European Assocaition of
the Education of Adults (EAEA) Helsinki, 2006 Restricted tender N0. EAC/43/05 as com-
pleted by 11th of August 2006
4. Promoting Adult Lerning, OECD, 2005
5. FelnĪttképzés az Európai Unióban Kézikönyv az élethosszig tartó tanulásról, Budapest
2004 Kiadja a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet és a Magyar NépfĪiskolai Társaság
6. Az Európai Bizottság kommunikációja FelnĪttkori tanulás: soha nem késĪ tanulni 2006/614
További információk
Magyar NépfĪiskolai Társaság: www.nepfoiskola.hu
Európai FelnĪttképzési Szövetség Közép-Kelet Európai Irodája: http://www.nepfoiskola.hu/

eaea/index.html
Európai FelnĪttképzési Szövetség: www.eaea.org
A Bizottság Oktatási és Képzési Igazgatósága: http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/

index_en.html
Oktatás és képzés, 2010 szakpolitikai fejlesztés: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/

et_2010_en.html
Nemzeti Jelentések – 2005: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/nationalreport_

en.html
A szakmai munkacsoportok jelentései: 2003, 2004: http://europa.eu.int/comm/education/

policies/2010/objectives_en.html.
A felnĪttképzési ajánlásról: http://ec.europa.eu/education/policies/lll/adultcom_en.html
Trendek az európai felnĪttképzésben (tanulmány, 2006): http://www.eaea.org/index.

php?k=10263
142
Melléklet
3. ábra
4. ábra
143
5. ábra
6. ábra
144
7. ábra . Képzettségi szint és fizetésnövekedés

Minél magasabb a képzettségi szint, annál meredekebb a fizetés emelkedése az egyén élete során
8. ábra
145
9. ábra
10. ábra
146
FelnĪttképzési rendszerek Európában: osztrák, svéd, brit és francia rendszerek sajátosságai
Sági Zsolt
FelnĪttképzési rendszerek Európában:

osztrák, svéd, brit és francia rendszerek
sajátosságai
I.
Az Európai Közösség felnĪttképzési stratégiája
I.1. Az Európai Unió stratégiai céljai
Az Európai Unió közösségének stratégiai célja: 2010-re az Európai Uniót a világ legverseny-
képesebb, legdinamikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdasággal rendelkezĪ térségévé kell
változtatni.
A Lisszabonban részletesen megfogalmazott közösségi szándékok értelmében az

Uniónak egyszerre három dologra kell összpontosítania: a gondolatokra, a piacokra és
az emberekre. Az elsĪ szempont az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra
fordított befektetések növelését jelenti. A piaci szempont az európai cégek verseny-
képességét, illetve a belsĪ piac mňködését javító intézkedéseket jelent. Az emberek
szempontjából pedig alapvetĪ cél az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás összehangolt
erĪsítése, s ennek részeként az új információs technológiák hasznosítása. Mindezen
célok megvalósítása két politikai irányvonal jegyében történik, egyrészt a tudásalapú
gazdaságra való felkészülés érdekében folytatni kell a gazdasági reformokat, másrészt a
humán erĪforrás beruházás növelése révén erĪsíteni kell az európai szociális modellt.
A program két fontos meghatározó eleme volt egyfelĪl az emberi erĪforrásokkal kapcsolatos
politikaterületek nagymértékň felértékelése, másfelĪl annak elfogadása, hogy e területeken
(beleértve az oktatást is) erĪsíteni kell a koordinált közös fellépést.
Megállapították, hogy a globális cél elérésének elengedhetetlen elĪfeltétele a humánerĪforrások,

ezen belül az oktatási, képzési rendszerek átfogó modernizálása, a humánerĪforrásokban rejlĪ
lehetĪségek minél teljesebb kiaknázása.
147
Sági Zsolt
Lisszabonban egyetértés alakult abban is, hogy a humánerĪforrás fejlesztését az Európai

Uniónak és intézményeinek a közösségi oktatáspolitikai célok megfogalmazásával, s a célok
megvalósítását pedig közösségi pénzügyi források biztosításával erĪteljesen támogatnia kell.
Az Európai Tanács és az Európai Bizottság azzal a céllal értelmezi újra a tagállamok és

az Unió szintjén megfogalmazott elhatározásokat, hogy teljes egyetértés alakuljon ki
az oktatási és képzési rendszerek 2010-ig vállalt minĪségi fejlesztésével kapcsolatban.
A tagállamok erĪfeszítéseinek támogatása érdekében haladéktalanul és egyidejňleg a
következĪ három területnek kell elsĪbbséget élveznie:
• ElsĪsorban a tudásalapú társadalom kulcsterületein kell reformokat bevezetni és beruhá-

zásokat megvalósítani.
Ahhoz, hogy az Európai Unió a világ élenjáró tudás alapú gazdasága lehessen, az emberi
erĪforrásokba többet és hatékonyabban kell beruházni; ezt az elvárást elsĪsorban a felsĪok-
tatásra, a felnĪttoktatásra és a szakmai továbbképzés területeire kell vonatkoztatni.
• Az élethosszig tartó tanulásnak kézzelfogható valósággá kell válnia.
Minden országban átfogó stratégiák kidolgozására van szükség; meg kell oldani az elĪzete-
sen megszerzett tudás elismerését és a nyitott, vonzó és mindenki – elsĪsorban a hátrányos
helyzetň csoportok – számára hozzáférhetĪ tanulási környezet kialakítását.
• Meg kell teremteni a tanítás és a képzés Európáját.
Olyan, nemzeti alapokon nyugvó európai struktúrát kell létrehozni, amely megteremti a
képesítések, diplomák, bizonyítványok és kompetenciák közösségi elismerésének a lehetĪ-
ségét. Erre ugyanis egész Európában szükség van, az európai munkaerĪpiac mňködtetése és
az európai állampolgárság létrehozása érdekében egyaránt.
Az oktatási és képzési rendszerek átalakítása legalább közép-, még inkább hosszú távú folya-
mat. A tudás Európájának középpontjában a felsĪoktatás áll. Mivel a felsĪoktatás a kutatás,
az oktatás és az innováció találkozási pontjánál helyezkedik el, központi szerepe van a tudás
alapú gazdaság és az Európai Unió versenyképességének megteremtésében.
A lisszaboni célkitňzések elérésében meghatározó jelentĪségň a szakoktatás és a szakkép-

zés, mivel ellátja az embereket kompetenciákkal és képesítésekkel a modern munkaerĪpiac
szükségleteinek megfelelĪen. A szakképzĪ rendszerek sokszínňsége komoly kihívást jelent
az átjárhatóság, a minĪség, valamint a kompetenciák és a szakképesítések elismerése vonat-
kozásában, elsĪsorban amiatt, hogy a szakképzés mobilitási szintje messze alatta marad a
felsĪoktatás terén tapasztalhatónak. A szakoktatás és szakképzés területén is kredit transzfer
rendszer ösztönzi a mobilitást. Körvonalazódtak a nem formális tanulás elismerésének közös
európai alapelvei is.
148
A jelen gazdasági és pénzügyi helyzetben a tudásba való befektetés nem költség, hanem
a minĪség és a hatékonyság javításának kizárólagos eszköze. Ebben részt kell vennie az
államnak és a magánszférának is, hogy minden szereplĪ felelĪsségét országos szinten és
intézményenként meghatározzák.
A 2001. márciusában Stockholmban elfogadott stratégiai célok és a hozzájuk kapcsolódó 13

célkitňzés a minĪség, a hozzáférés és a nyitottság kérdéseit tekintették a legfontosabbnak az
oktatás területén. Stockholmban az Európai Tanács felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatalo-
kat, különösképpen a nĪket a tudományos és a mňszaki területek iránti komolyabb érdeklĪ-
désre kell bátorítani. Nagyrészt ettĪl függ ugyanis az EU kutatási és innovációs potenciálja.
A Tanács két célt jelölt ki: egyrészt, hogy 2010-re el kell érni azt, hogy a hallgatók legalább
15 százaléka e területeken képzelje el életpályáját, másrészt pedig ki kell egyenlíteni a nĪk
és a férfiak között e téren még ma is meglévĪ aránytalanságot.
Az európai oktatással és képzéssel kapcsolatos erĪs ambíciók a 2002. márciusi Barcelonai

csúcson is kifejezést nyertek; az Európai Tanács kijelentette, hogy szeretné, hogy az európai
rendszer „2010-re globális referencia legyen a minĪség tekintetében”. A barcelonai ülés a
célok elérése érdekében a felsĪoktatás és a szakképzés intézményeivel is az addiginál szoro-
sabb együttmňködés fontosságát hangsúlyozta.
Az Európai Tanács az európai oktatási és képzési rendszerek stratégiai célkitňzéseit három

nagy csoportba sorolta: (1) az oktatási és képzési rendszerek minĪsége és hatékonysága, (2)
az oktatáshoz való hozzáférés, (3) és az oktatási rendszerek megnyitása a szélesebb értelem-
ben vett világ felé. A fenti átfogó célok mellé a Tanács konkrét célokat vagy mérföldköveket
határozott meg az oktatáspolitika öt példaadó területén: (1) korai iskolaelhagyók, (2) felsĪ
középfokú végzettséggel rendelkezĪk, (3) olvasás-szövegértés, (4) részvétel az egész életen
át tartó tanulásban, (5) matematikai és természettudományos diplomával végzĪk aránya. A
felsorolt benchmarkok nem nem konkrét értékeket határoznak meg az egyes tagállamok
számára, hanem inkább az átlagos európai teljesítmény referenciaértékeinek tekinthetĪk.
A mérföldkövek az Unió egészének céljait fejezik ki, és a tagállamok kollektív felelĪssége,
hogy 2010-re elérjék a kitňzött célokat nemzeti szintň akciókra lefordítva, amelyek speciális
nemzeti szakmapolitikai prioritásokra épülnek.
A 2003. májusi Tanács ülésén elfogadott 5 európai benchmark még mindig komoly kihívást
jelent az európai oktatási és képzési rendszerek számára. Az egész életen át tartó tanulásban
való részvétel növelése, valamint az iskolarendszerň oktatásban rosszul teljesítĪk arányának
csökkentése terén az EU csekély elĪrehaladást tud felmutatni az évtized elsĪ felében. A korai
iskolaelhagyók és a felsĪ középfokú végzettségňek arányának növekedésében nagyobb elĪ-
remozdulás történt, de a tagállamoknak növelni kell erĪfeszítéseiket, ha teljesíteni szeretnék
2010-re.
A lemorzsolódás problémájának a kezelése az Unió egyik prioritása. 2004-ben ugyanis a

18–24 éveseknek még mindig 15 százaléka a szükségesnél korábban került ki az iskolákból,
149
Sági Zsolt
és Īk emiatt a tudás társadalmának peremére sodródtak. Az oktatási miniszterek 2010-re ezt

az arányt 10 százalékra akarják leszorítani.
Mind több fiatalnak kell befejeznie a felsĪ középfokú tanulmányokat a munkaerĪpiacra való
sikeres belépés, illetve a fiatalok felsĪfokú tanulmányokban, illetve továbbképzĪ programok-
ban való részvétel szempontjából is. A tervek szerint 2010-re az uniós tagállamokban a
22 éves fiatalok legalább 85 százalékának befejezett felsĪ középiskolai tanulmányokkal kell
rendelkeznie. (2004-ben ez az arány 76,4 százalék volt.)
A tudás alapú társadalomban az embereknek folyamatosan korszerňsíteniük és javítaniuk

kell kompetenciáikat és kvalifikációikat, ehhez igénybe kell venniük a tanulási lehetĪségeket.
Az élethosszig tartó tanulás intézményrendszerét fejleszteni szükséges a tagállamokban. Az
élethosszig tartó tanulástól olyan stratégiákat várunk el, amelyek a lifelong learning lehetĪsé-
geit mindenki számára elfogadhatóvá, koherenssé és hozzáférhetĪvé teszik. A cél az, hogy a
felnĪtt népesség legalább 12,5 százaléka tanuljon valamilyen programban (2004-ben ez az
arány csak 9,4% volt).
A lisszaboni célkitňzés, miszerint az EU-nak 2010-re a világ legversenyképesebb, legdi-

namikusabban fejlĪdĪ tudásalapú gazdasággal rendelkezĪ térségévé kell válnia azonnal
komoly terhet rótt az európai oktatási és képzési rendszerekre, mivel a célt mihamarabb
operacionalizálni kellett. Az oktatási és képzési rendszerek lényegét kellett teljesen újra-
gondolni annak érdekében, hogy a társadalom és az állampolgárok változó igényeihez
és értékeihez lehessen igazítani. Ezek azokhoz a készségekhez és kompetenciákhoz kap-
csolódnak, amelyekre az embereknek a tudásalapú társadalomban való boldogulásához
van szükségük, továbbá összefüggnek az oktatási és képzési rendszerek minĪségi fejlĪ-
désével, a méltányosság és a befogadó társadalom elvével, valamint az oktatás európai
dimenziójával. Az új társadalmi és gazdasági szerkezet is megköveteli a formális oktatási
rendszeren kívül megszerzett tudás és készségek fokozott mértékň elismerését, valamint
a nem formális és informális képzés hangsúlyosabb támogatását minden társadalmi és
korcsoport számára.
A Lisszaboni stratégia megvalósítása sürgetĪbb mint valaha, ezt a 2004 végén kiadott Wim
Kok jelentés hangsúlyozta ismételten. 2005 tavaszán az Európai Tanácshoz intézett Bizottsági
kommüniké megerĪsítette az azonnali cselekvés szükségességét, különösen ez öregedĪ
népesség és a globális verseny fényében. A kommüniké felhívja a figyelmet, hogy „a dinami-
kus gazdasági növekedés képes megalapozni a szélesebb társadalmi és környezeti igényeket”
és kiemeli, hogy „az európai növekedés motorja a tudás és az innováció”.
Az oktatás és a képzés segít megvalósítani, amire az Európai polgárok leginkább vágynak:

önmegvalósítás, munka, jólét, nagyobb szociális kohézió és tisztább környezet. Kiváló okta-
tási és képzési rendszerek, képzett, rugalmas munkaerĪ, összetartó és aktív társadalom, nagy
hozzáadott értékň és technológiai élvonalat képviselĪ termékekhez vezetĪ kutatás nélkül
nem lehetséges a lisszaboni célok teljesítése.
150
I.2. ElĪrehaladás az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak

kialakításában, a megvalósítás még jórészt kihívás
Az Európai Tanács 2005-ös jelentése szerint a 2003-2005-ös idĪszakban elĪrehaladás

tapasztalható az egyik legjelentĪsebb kitňzött célhoz képest, azaz az egész életen át tartó
tanulás stratégiájának minden tagállamban való kidolgozása és alkalmazása terén. Ez a meg-
újított Lisszaboni Stratégia integrált irányvonalainak kulcsterülete. Sok – de még nem mind-
egyik – tagország rendelkezik LLL stratégiáról szóló dokumentummal, stratégiai koncepció-
val, vagy nemzeti akcióprogrammal. Más országok keretszabályozást is életbe léptettek (pl.
Görögország, Spanyolország, Franciaország, Románia).
Ugyanakkor továbbra is az egész életen át tartó stratégiák fĪ jellemzĪje maradt a kiegyensú-

lyozatlanság. MegfigyelhetĪ tendencia, hogy a stratégiák vagy a foglalkoztathatóságra vagy
a tanulási rendszerektĪl elfordult társadalmi csoportok tagjainak újbóli elkötelezésére kon-
centrálnak. Néhány ország, mint Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia nemzeti straté-
giájának megközelítése már közeledik a koherens és átfogó jelleghez, és jelentĪs mértékben
elĪrehaladtak a megvalósításában is.
Mindazonáltal biztató, hogy e kulcsstratégiák már Európa szerte teret nyertek. Néhány
országban (pl. Finnország, Franciaország, Portugália) a nem formális és formális tanulás jól
megalapozott értékelési rendszere jött létre, míg számos más országban jelenleg vezetnek be
olyan intézkedéseket, amelyek e rendszerek kiépülését szolgálják, vagy már meg is kezdték
a megvalósítását (pl. Belgium, Dánia, Spanyolország, Hollandia, Norvégia, Nagy-Britannia,
Svédország, Szlovénia stb.)
Az egész életen át tartó pályatanácsadás is mind több országban válik meghatározó szak-
mapolitikai eszközzé (pl. Belgium, Dánia, Franciaország, Írország, Izland stb.), miként az
önálló nemzeti értékelési keretrendszerek fejlesztése is (pl. Írország). Ez utóbbi kialakítása
néhány új tagországban és tagjelöltnél is kulcsprioritás (pl. Ciprus, Észtország, Horvátország,
Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Törökország).
A felnĪttoktatás, felnĪttképzés, és így az egész életen át tartó tanulás egyik fontos nemzet-
közi indikátora a 25-64 éves korosztály részvétele az egész életen át tartó tanulásban. Ez
a mutató a Lisszaboni Stratégia meghirdetése óta eltelt idĪszakban némi javulást mutat, de
jelentĪs letérések mutatkoznak az egyes tagországok között.
A felnĪttkori tanulás részvételi rátáinak növelése továbbra is meghatározó kihívás Európa

számára, különösen a dél-európai országokban és az új tagállamokban. Az egész életen át
tartó tanulásban résztvevĪ felnĪttek számának emelkedése növelné a munkaerĪ-piaci rész-
vételt és hozzájárulna a társadalmi kohézió erĪsödéséhez is.
Európa szerte kevéssé hatékony stratégiai prioritások és nem elégséges finanszírozás társul a
felnĪttek tanulási lehetĪségeinek növelését célzó erĪfeszítésekhez. Különösen tetten érhetĪ
151
Sági Zsolt
ez az idĪs munkavállalók esetében, akik száma 2030-ra 14 millióval nĪhet, és az alacsony

képesítésňek esetében. A legtöbb országban, ahol kimagaslóak a részvételi ráták, kiemelt
prioritást kap a felnĪttkori tanulás stratégiája, amely alapvetĪ eleme az integrált és átfogó
egész életen át tartó tanulás stratégiájának.
A felnĪttkori tanulást és az egész életen át tartó tanulásban való részvételt és bekapcsolódást

nehezíti az a jelenség, hogy a fiatalok mintegy 15%-a az EU-ban korai iskola-elhagyó, és a
vonatkozó indikátor nagyon kis javulást mutat.
Szintén a felnĪttkori tanulást veszélyezteti a fiatalkori tanulás következĪ jelentĪs mutatójának

eredménye: a 15 évesek közel 20%-ának továbbra is komoly nehézségei vannak az olvasás-
szövegértés területén – és ebben nincs elmozdulás 2000 óta; az EU benchmark egy ötöddel
csökkentené az arányt 2010-re.
Problémát jelent a tudásalapú gazdaság új típusú munkaerĪpiacára való belépés tekinteté-

ben a megfelelĪ szintň képzettség, szakképzettség hiánya is: a 18-24 éves korosztály 77%-a
rendelkezik felsĪ középfokú végzettséggel, amely még mindig messze van a 2010-es EU
benchmarktól (85%), bár néhány országban jelentĪs elĪrehaladás történt.
Az iskolát megfelelĪ alapszintň képzettségi és kompetencia szint nélkül elhagyó fiatalok ará-
nya folyamatosan magas, mely aggasztó jele annak, hogy az alapoktatás nem mindig biztosít
megfelelĪ alapokat az egész életen át tartó tanuláshoz. Erre a problémára reflektálnak a meg-
újított Lisszaboni stratégia integrált irányvonalai és az Európai Ifjúsági Paktum. Számos ország
úgy próbálja kezelni a szóban forgó problémát, hogy megreformálja a tananyagot és az okta-
tási programokat, így megcélozva az átfogó kulcskompetenciák elsajátításának átfogó, min-
deni számára elérhetĪ biztosítását (pl. Ausztria, Ciprus, Franciaország, Olaszország, Norvégia,
Egyesült Királyság), különös tekintettel a hátrányos helyzettel induló fiatalokra.
Az egész életen át tartó tanulás elĪmozdítása érdekében összességében elmondhatjuk, hogy az

állami szektor beruházásait növelni kell, miközben nagyobb hozzájárulásra van szükség a magán-
szektor részérĪl is, elsĪsorban a felsĪoktatás, a felnĪttoktatás és a szakmai továbbképzés terüle-
tén. Közösségi szinten pedig a különféle alapok – ideértve a Strukturális Alapokat és az Európai
Beruházási Bankot – támogatását kell igénybe venni a humántĪkébe való beruházás érdekében.
Az európai munkaerĪpiac nem mňködhet hatékonyan és zökkenĪmentesen a képesítések

kölcsönös elismerését lehetĪvé tevĪ rendszer kidolgozása nélkül. Az egyenlĪ esélyek meg-
teremtése, de az európai polgárság kialakítása ugyancsak annak függvénye, mennyire tud-
ják a munkavállalók diplomáikat és bizonyítványaikat bárhol Európában hasznosítani. Egy
ilyen rendszernek koherensnek kell lennie az egyes országok szakképzési és felsĪoktatási
rendszereivel is, és az egymás iránt szükséges bizalom alapját elsĪsorban a minĪségbiztosí-
tás eszközeivel lehet megteremteni. Ebben az összefüggésben Európa számára igen fontos
egy olyan minĪségbiztosítás bevezetése, amely kölcsönösen elfogadott normák, eljárások és
irányelvek alkalmazásán alapul.
152
I.3. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel

az Európai Unióban
A tudásalapú társadalmakban az egyéneknek folyamatosan kell frissíteni és kiegészíteni tudásukat,

képességeiket és készségeiket szakmai és személyes fejlĪdésük érdekében. Az EU-ban az egész éle-
ten át tartó tanulásban való részvétel átlagos aránya a felnĪtt munkaképes korú lakosságban mintegy
9,4%. Ez a felnĪtt lakosság azon aránya, amely a felmérést megelĪzĪ 4 hétben formális vagy nem
formális tanulási tevékenységekben vett részt. A részvételi ráta nĪ, de nem megfelelĪ ütemben ahhoz,
hogy a 2010-es mérföldkövet (legalább 12,5%) elérje. Ráadásul nĪ a magas és az alacsony végzettsé-
gňek között a részvételi arányban meglévĪ különbség. Jelenleg 7-szer valószínňbb, hogy egy magas
iskolai végzettségň részt vesz az egész életen át tartó tanulás folyamatában, mint egy alacsony iskolai
végzettséggel rendelkezĪ. A nĪk részvételi aránya magasabb a férfiakéhoz képest.
1. ábra.
Az oktatásban és képzésben a felmérést megelĪzĪ 4 hétben résztvevĪ népesség
a 25-64 éves népesség arányában
Forrás: DG Education and Culture. Forrás: Eurostat (Labour Force Survey) *2003: mintaváltozás
Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel évi növekedési ütemének 0,1-0,2 százalékpontról
0,5 százalékpontra kellene nĪnie 2005-10 között, ha az európai bencmarkot 2010-re teljesíteni
akarja az Unió. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel átlagos szintje a 3 legjobban telje-
sítĪ országban - Svédországban, Dániában és Finnországban 24% felett van. Nagy-Britannia is meg-
haladja a 20%-ot. Ugyanakkor jóval alacsonyabb arányok regisztrálhatók a legtöbb tagállamban.
2004-ben a felsĪ középfokú végzettségnél kevesebbel rendelkezĪ 25-64 éves népesség

mindössze 2,5%-a vett részt oktatásban-képzésben! A népességcsoportok részvétele arányos
a oktatási végzettségi szinttel.
153
Sági Zsolt
Ha Európa versenyképes partner kíván lenni a globális tudásalapú világgazdaságban, akkor

szüksége van a magasan képzett rugalmas munkaerĪre. A jelenlegi demográfiai trendekbĪl
azonban az következik, hogy Európa nem számíthat egyedül a jól képzett fiatal generációkra
az idĪsebb dolgozók pótlásában, hanem elkerülhetetlen, hogy fokozza az idĪsebbek, a nĪk,
a bevándorlók és kisebbségek munkaerĪ-piaci részvételét, hogy növelje a foglalkoztatottság
általános szintjét. A felsorolt csoportok munkaerĪ-piaci integrációja (vagy re-integrációja)
maga után vonja a számukra szükséges készségek és kompetenciák fejlesztését, hogy részt
tudjanak venni a gyors ütemben változó tudásalapú gazdaságban.
Azonban nem csak számukra, hanem mindenkinek szüksége van képességei és képesítései
folyamatos fejlesztésére, azért, hogy biztosítsa személyes és szakmai fejlĪdését. A Kok-jelentés
is megállapította, hogy “az egész életen át tartó tanulás nem luxus, hanem szükségszerňség”.
A magasan kvalifikált emberek jobban motiváltak a felnĪtt-tanulási tevékenységekben való

részvételre. Ez részben a munkahelyi elvárásokhoz kötĪdik, de az attitňdökben és a tanulási
lehetĪségek érzékelésében is különbség van. Ennek fényében és figyelembe véve az oktatás
és képzés magas privát megtérülését, nagyon fontos, hogy az oktatáshoz való hozzáférést
egyszerňsítsük, és jóval demokratikusabbá tegyük, és maga a tanulás koncepcióját is jóval
vonzóbbá tegyük minden korcsoport és társadalmi réteg számára.
“Az oktatási és képzési rendszerekhez való hozzáférés segítése” így egyike volt a 2001-ben
a Stockholmi Európai Tanácson kialakított 3 stratégiai célkitňzésnek, amelyet a Részletes
Munkaprogramban dolgoztak ki. A legsürgetĪbb igény: az EU-ban élĪ nagyszámú alacsony
készségszinttel rendelkezĪ ember problémájának megoldása, a felnĪttek szakképzésének
támogatása (beleértve a munkahelyi alapú, a nyitott képzést, vagy a távoktatást), amelyet
a 2004. decemberében tartott Maastricht-i, a szakképzés európai szintň kooperációjának
erĪsítésérĪl tartott konferencián is hangsúlyoztak.
A felnĪttképzésben, felnĪttoktatásban való részvételt megadó, 25-64 éves korosztály részvé-

teli indikátora – amely kiterjed minden oktatási és képzési szintre – bár a rendelkezésre álló
adatok legjobb használatát biztosítja, de nem terjed ki a kapcsolódó kérdések vizsgálatára,
mint pl. a hozzáférés, tanácsadás, az oktatás és képzés hatékonysága, a rugalmas képzés
biztosítása, és az egész életen át tartó tanulás hálózatainak támogatása.
A rendelkezésre álló adatok a 25-64 éves személyekre terjednek ki, akik a felmérésben
nyilatkoznak arról, hogy részesültek-e valamilyen oktatásban vagy képzésben a felmérést
megelĪzĪ 4 hétben. A rendelkezésre álló adatok elég jól lefedik a társadalmi nemek szerinti
dimenziót. Az adatforrás a negyedéves EU MunkaerĪ-piaci Felmérés (LFS), amely lefedi a
teljes magánháztartásban élĪ népességet. 2003-ban a tagállamok új standard oktatási vál-
tozókat kezdtek alkalmazni a felmérésben, amely remélhetĪleg javítani fogja az indikátorok
1 Az olvasó részletesebben tájékozódhat az Európai Unió e-learning fejlesztési politikájáról KOMENCZI (2006), vala-
mint SZìCS-ZARKA (2006) tanulmányának erre vonatkozó részeibçl.
154
minĪségét, mivel lehetséges lesz a formális és a nem formális képzésben való részvétel vilá-
gos megkülönböztetése. Fontos hangsúlyozni, hogy a használt indikátor alábecsüli a felnĪtt
tanulásban való abszolút részvétel szintjét a rövid referencia-idĪszak használata miatt. Ennek
oka lehet például, hogy a szakképzés néhány szektorban szezonális jellegň; vagy ha rendsze-
res is, de nagyobb idĪközökkel, vagy egy képzési blokkban tömbösítve is tarthatják.
A fenti és más tényezĪk az egész életen át tartó tanulás alulbecslését okozhatják. Az AES
felmérésben már kiterjesztették a referencia-idĪszak hosszát, amely 2005 és 2007 között
zajlik az EU-ban.
A standard munkaerĪ-piaci felmérés (LFS) és az EU-SILC felmérése, valamint e felmérések ad-hoc

moduljai (LFS 2002-es modulja a fogyatékossággal élĪkkel kapcsolatban, az EU SILC a szegény-
ség generációkon átívelĪ öröklĪdésérĪl) további bázisul szolgálhatnak az adatok elérhetĪségé-
nek javítására a következĪ indikátorok tekintetében: a fogyatékossággal élĪk oktatási szintje a
teljes népességhez viszonyítva vagy a nem EU országok nemzeteinek oktatási szintje.
Ha megvizsgáljuk a 2000 óta eltelt periódust, akkor mindenképp figyelembe kell venni, hogy az
idĪsorokban szünetek voltak sok EU tagországban, különösen 2002 és 2003 között, amely általában
aránytalanul magasabb számokat eredményezett, mint az elĪzĪ évben (különösen Franciaországban,
Magyarországon és Svédországban). Azokban az országokban, ahol nem volt szünet az idĪso-
rokban a részvételi ráták átlag 0,1-0,2 százalékponttal nĪttek. A négy legjobban teljesítĪ országot
Szlovénia követi, mint az új tagállamok legjobbja, majd ezután következik Hollandia. A többi EU
tagország mind a 2010-es EU benchmark alatt volt 2003-ban. Olaszország, Görögország, Málta,
Portugália és Magyarország az évtized közepén 5% alatti rátát produkált. A legújabban, 2007-ben
csatlakozott két balkáni ország adata a legalacsonyabb, a 2%-ot sem éri el.
2. ábra.
A felmérést megelĪzĪ 4 hétben oktatásban-képzésben részt vevĪ 25-64 éves népesség aránya, 2004
(Forrás: DG Education and Culture;
Adatforrás: Eurostat Labour Force Survey – Tavaszi eredmények 2002-04)
155
Sági Zsolt
Az oktatásban-képzésben való részvétel arányosan változik az elĪzetesen meglévĪ oktatási szint-

tel. 2004-ben a felsĪ középfokú végzettségnél alacsonyabban képzett 25-64 éves korosztály
mindössze 2,5%-a vett részt valamilyen oktatásban vagy képzésben a felmérést megelĪzĪ 4 hét-
ben, amely egybecseng azzal, hogy az az érték kevesebb, mint harmada az összes oktatási szin-
tet felölelĪ teljes mutatónak, és kevesebb, mint hetede a magas oktatási végzettséggel rendelke-
zĪk vonatkozó arányának. A különbség 2002 óta még nĪtt is. A magasabb iskolai végzettségňek
tipikusan könnyebben elérhetĪk és sokkal elfogadóbbak az oktatási és képzési részvételt bátorító
intézkedések számára. Tény, hogy sok kezdeményezés nem éri el az alacsony alapképzettséggel
rendelkezĪ társadalmi csoportokat, ami nagy kihívást jelent a szakpolitikai formálóinak.
3. ábra.
A felsĪ középfokú végzettségnél alacsonyabban képzett 25-64 éves népesség részvétele az oktatás-
ban és képzésben (felmérést megelĪzĪ 4 héttel), 2004
(Forrás: DG Education and Culture; Adatforrás: Eurostat Labour Force Survey)
Azok az országok, ahol a teljes szóban forgó népesség oktatásban-képzésben való részvétele is kima-
gasló (Dánia, Svédország, Finnország és Egyesült Királyság), ott relatívan magas részvételi rátákat
figyelhetünk meg az alacsony iskolai végzettségňek körében is. A mutatók az említett országokban
az Egyesült Királyságban mért 7,3%-tól a svédországi 20,4%-ig terjednek. A többi európai országban
csak Belgiumban, Franciaországban, Szlovéniában és Ausztriában haladja meg a mutató a 3%-ot. Az
idĪsorokban mutatkozó hiányok miatt nehéz értékelni a 2002-2004 közötti trendeket. Tovább nehe-
zíti a problémát, hogy a nem megfelelĪ mintanagyság miatt, nem minden országra állnak rendelke-
zésre adatok. Ahol az adatsorok teljesek, ott az országok többségében a részvétel nĪtt.
Az egész életen át tartó tanulás általános részvételi mutatóját tekintve kimagasló országok-
ban relatíve kisebb a magas és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezĪk részvételében
mutatkozó különbség, míg az alacsony általános részvétellel jellemezhetĪ országokban
nagyobb a diƑerencia. Dánia és Svédország nemcsak az alacsony iskolai végzettségňek rész-
vétele tekintetében kimagasló országok, hanem a részvétei rátákban itt figyelhetĪ meg a
legkisebb különbség az iskolai végzettségek (ISCED kategóriák) szerint.
156
4. ábra.
A 25-64 éves népesség részvétele az oktatásban és képzésben (felmérést meg-
elĪzĪ 4 hétben) iskolai végzettség szerint (alacsony= ISCED 0-2, magas=ISCED 5-6)
A releváns tudás és készségek megszerzésének egyik formája a vállalatok által szervezett

szakképzési, továbbképzési tanfolyamok. Ezért a továbbképzésben, folyamatos képzésben
eltöltött órák száma a teljes munkaidĪhöz viszonyítva fontos indikátor a tekintetben, hogy
megbecsüljük a vállalkozások folyamatos képzéssel kapcsolatos erĪfeszítéseit.
5. ábra.
A folyamatos képzés óraszáma 1000 munkaórára vetítve (minden vállalkozás) all NACE, 1999
A folyamatos képzésre fordított órák számát tekintve nagy eltérések tapasztalhatók a külön-
bözĪ országokban. A skandináv országokban, Hollandiában, Franciaországban 1000
munkaórára 10 vagy több folyamatos képzésben eltöltött óra esik. A skála másik végén a
németországi, görög, osztrák, olasz, portugál vagy az új tagállamok vállalatai állnak (kivéve
Csehország), amelyek 1000 munkaórából öt vagy kevesebb órát szánnak alkalmazottaik
továbbképzésére.
157
Sági Zsolt
Ez a következtetés részben helytálló, ha csak azokat a vállalatokat vesszük figyelembe, ame-

lyek valóban biztosítanak képzéseket. Így az olyan országok is, mint Portugália, Spanyolország
és Olaszország többé-kevésbé hasonló szinten teljesítenek, mint a vezetĪ országok, jelezve,
hogy amikor a vállalatok valóban nyújtanak továbbképzést, a részvételi ráták elfogadhatók.
Azonban a Maastrich tanulmány következtetései éppen azt bizonyítják, hogy jelenleg a
folyamatos képzés, továbbképzés a leggyengébb láncszeme az egész életen át tartó
tanulás folyamatának, mivel az EU országok vállalatainak jelentĪs részében a tovább-
képzésben való részvétel alacsony.
Megállapíthatjuk, hogy az Európai Unión belüli különbségek egyik oka az eltérĪ iskola-
rendszerben rejlik, ami alapjaiban befolyásolhatja a képzés, a foglalkoztatás és a tovább-
képzés/folyamatos képzés közötti kapcsolatot. EbbĪl a szempontból érdemes kiemelni,
hogy az oktatási rendszer és a munkaerĪ-piac közötti összefüggést keresĪ elméletek
alapvetĪen kétféle ország-csoportot különítenek el: egyrészt azokat a nemzeteket, ahol
a formális iskolai végzettség dominál (iskolai mobilitási tér), másrészt azokat az orszá-
gokat, ahol a foglalkozási helyzetet elsĪsorban a szervezeti keretek – és az e keretek
között megszerezhetĪ speciális készségek, képesítések – határozzák meg (szervezeti
mobilitási tér).
A kutatók azt az összefüggést figyelték meg, hogy minél specializáltabb képzést nyújt
az iskolarendszer, és minél inkább az oktatási rendszer funkciója a szakképzés, annál
szorosabb lesz az összefüggés a formális iskolázottság és a foglalkozási pozíció között.
Ennek eredményeként azok az országok, ahol az iskolai szakképzés a foglalkozások
legtöbbjéhez szakmai képesítést nyújt, az elsĪ kategóriába tartoznak (pl. Németország,
Ausztria), míg azok, ahol a szakmai képzettség jellemzĪ módon nem az (alap) iskola-
rendszeren belül valósul meg, hanem vállalatokhoz kötĪdĪ tanfolyamokon megszerez-
hetĪ tudásanyagra épül, a második csoportban találhatók (pl. a skandináv országok).
A munkaerĪ-piaci karrier-mobilitással foglalkozó nemzetközi elemzések többsége viszont azt

találta, hogy a modernizáció, a technológiai fejlĪdés magával hozza a foglalkozás-specifikus
- jórészt az életpálya késĪbbi szakaszaiban, munka mellett megszerezhetĪ – képzettségek
felértékelĪdését, és ezzel párhuzamosan viszont csökkenti a formális (elsĪ) iskolai végzettség
foglalkozási státust meghatározó szerepét.
További adalékot jelent az egész életen át tartó tanulás megítéléséhez, ha olyan adatok
elemzését végezzük el, ahol az oktatás-képzés szempontjából referencia-idĪszaknak
nem az elmúlt egy hónapot, hanem egy évet tekintjük. Ebben az esetben jóval maga-
sabb arányszámokat kapunk minden országban.
A felnĪttképzéssel foglalkozó felmérések arra is lehetĪséget adnak, hogy megvizsgáljuk,

vajon melyek azok a legfontosabb okok, amelyek miatt a felnĪtt korúak nem tanulnak,
és vannak-e jellegzetes különbségek az országok között ebbĪl a szempontból. A nem-
tanulók közül legtöbben (40-70 százalék) az idĪhiányt említik; és ebben nincs is különb-
158
ség a vizsgált országok között. Azonban abban már igen, hogy hányan vannak olyanok,
akik anyagi okokra hivatkoznak. Ennek a csoportnak a részaránya a volt szocialista
országokban a legmagasabb, jelezve, hogy megfelelĪ anyagi segítség, finanszírozási
konstrukciók nélkül nagyon nehéz lesz a felnĪttképzés látványos fejlesztése az újonnan
csatlakozott államokban. Figyelemre méltó az is, hogy az új tagállamokban a legmaga-
sabb azok hányada is, akik tanulnának, de nem találnak az igényeiknek megfelelĪ kép-
zést, ami a kínálati oldal problémáira utal. Néhány országban az egészségi problémák
is komoly gátját jelentik az egész életen át tartó tanulásban való részvételnek. Sajnos e
tekintetben Magyarország vezet: nálunk a legmagasabb azok hányada, akik számára a
tanulás, a képzés a rossz testi/lelki egészségi állapotuk miatt tňnik elérhetetlennek.
1. tábla.
A felnĪttképzést akadályozó tényezĪk az Európai Unióban
(Forrás: Adult Literacy and Lifeskills Survey, 2002)
Miért nem vett részt képzésben?

Túl drága Nem talált
Egészségi
Ország Átlag lenne (anyagi az igényei- Családi Nincs rá
problé-
problémák nek megfe- okok miatt ideje
mák miatt
miatt) lelĪ képzést
Finnország 38,0 13,0 10,0 15,0 6,0 54,0
Dánia 40,0 9,0 5,0 14,0 6,0 56,0
Egyesült Királyság 52,0 19,0 6,0 17,0 5,0 51,0
Hollandia 59,0 17,0 3,0 8,0 3,0 65,0
Írország 71,0 17,0 10,0 18,0 4,0 46,0
Olaszország 70,0 15,0 7,0 23,0 3,0 67,0
Belgium 78,0 5,0 5,0 14,0 2,0 70,0
Szlovénia 59,0 23,0 16,0 14,0 5,0 56,0
Csehország 73,0 36,0 16,0 32,0 5,0 59,0
Magyarország 79,0 34,0 7,0 12,0 9,0 44,0
Lengyelország 85,0 40,0 13,0 15,0 4,0 40,0
Tanulságos az iskolarendszeren kívül szerzett képzettséggel rendelkezĪk arányának a nem-

zetközi összehasonlítása is. Finnországban és Svédországban a 25–34 korcsoport több mint
felének van ilyen formában szerzett bizonyítványa. A déli tagállamokban és az újonnan
csatlakozott tagállamok többségében (pl. Olaszország, Lengyelország, Magyarország) jóval
alacsonyabb ez az arányszám. Az is figyelemre méltó, hogy a skandináv országokban az
ilyen típusú képesítéssel rendelkezĪk hányada az életkor elĪrehaladásával valamelyest még
növekszik is, míg a sok országban következetesen csökken. Ez a tendencia azért kedve-
zĪtlen, mert éppen a késĪbbi életszakaszokban megszerzett képesítések segíthetnék elĪ a
munkaerĪ-piaci igényekhez való gyors alkalmazkodást, csökkenthetnék a munkanélkülivé
válás esélyét.
159
Sági Zsolt
Természetesen az EU tagállamainak egész életen át tartó tanulási stratégiáit és felnĪtt tanulási

rendszereit nem a fenti adatokban tükrözĪdĪ különbségek, hanem – többek között a közös szak-
mapolitikai formálás, a nyitott koordináció mechanizmusának hatására – bizonyos mértékň har-
monizáció is jellemzi. Ugyan az Európai Uniónak nincs egységes oktatási, képzési rendszere,
és az oktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos
hatáskörébe tartoznak, de annek a deklarált elvnek a fenntartásával az utóbbi években mégis az
tapasztalható, hogy egyes felnĪttképzési, felnĪtt tanulási kérdésekben egységesebbé válik a kép.
Az alábbiakban 4 kiválasztott ország fĪ felnĪttképzési, felnĪtt tanulási jellemzĪit foglaltuk össze. A

kiválasztott országok reprezentálják az erĪs iskolarendszerň szakképzéssel, és a részben erre építĪ
felnĪtt tanulással jellemezhetĪ, illetve a civil szervezetek és helyi önkormányzatok jelentĪs felnĪtt-
képzési tevékenységével jellemezhetĪ országokat. Tiszta modelleket nem határozhatunk meg, de
az alábbi országok jól jellemzik az egyes megoldások különbözĪ arányait.
I.4. Franciaország
Új irány: erĪsebb decentralizáció a felnĪttképzés irányításában

• KülönbözĪ minisztériumok felelĪsségi köre
• helyi és regionális hatóságok erĪsödĪ kompetenciái
• vállalkozások és a vállalati hozzájárulást összegyňjtĪ szervezetek
• kamarák (Ipari és Kereskedelmi Kamara, Kereskedelmi Tanácsok, Agrárkamarák) és
magán képzĪ központok.
Intenzív reformok az 1990-es évek elejétĪl

• A francia szakképzési rendszer 1990-es években zajló megújulásának egyik központi
elemévé vált a képzések individualizálása
• megadták a munkavállalók egyéni jogát a képzésben való részvételhez;
• a munkavállalók munkaidĪn kívül tanfolyamokon vegyenek részt; egy „professzionalizációs
szerzĪdésként” (professionalisation contract) leírható munkaszerzĪdés megkötését,
amely beilleszkedést segítĪ szendvicstanfolyamokat vagy –programokat biztosít a fiatal
és felnĪtt munkanélküliek számára
• A finanszírozás alapjai
• Franciaországban a felnĪttképzés finanszírozása több csatornás: a gazdálkodó szerveze-
tek, az állam, a regionális szervezetek és a háztartások egyaránt rész vesznek a források
megteremtésében.
• A a gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a felét teszi ki a forrásoknak, az állam mint-
egy 38%-át biztosította a büdzsének, a regionális hatóságok a tizedét, a háztartások
mindössze 1%-át.
Az egész élete át tartó tanulás, felnĪtt tanulás erĪsségei:

• ErĪsen szabályozott keretrendszerének köszönhetĪen következetesebb, átláthatóbb és
hatékonyabb.
160
• A franciaországi CVT alapelveit lefektetĪ 1971-es törvény óta a CVT-ben való részvételi
jogok folyamatosan szélesednek.
• A társadalmi partnereknek a francia szakképzési rendszer kidolgozásában való aktív
részvétele lehetĪvé teszi a képzési kínálat és a termelési rendszer közötti folyamatos
kapcsolat fenntartását és a CVT fejlesztését.
Az egész élete át tartó tanulás, felnĪtt tanulás gyengeségei:

• A rendszer nem teszi lehetĪvé az egyén számára a társadalmi létrán való elĪrejutást
kellĪ mértékben
• A képzésben való részvételre való általános jogosultság ellenére az egyéni képzési sza-
badság rendszere eltért a kezdeti céljaitól (új képesítés megszerzése, foglalkozás vagy
szakterület megváltoztatásának lehetĪsége, a kultúrára, a társadalomra és a munkára
való nyitottság elĪsegítése), ehelyett egyre inkább az egyén foglalkoztathatóságának fej-
lesztését szolgálja.
• A felnĪttképzéshez való hozzáférés garantálását illetĪ relatív egyenlĪtlenségek
• A szakmai továbbképzésben való részvétel tehát nagy különbségeket mutat a kis- és
nagyvállalkozásokban dolgozók között.
I.5. Egyesült Királyság
Sokszínň képzési színtér

• A felnĪttképzés, felnĪttkori tanulás és az ún. post-secondary oktatás szereplĪinek kate-
góriája sok különbözĪ aktort foglal magába.
• Miután a felnĪttkori tanulás-tanításhoz kapcsolódó szakpolitikákat folyamatos változás
és fejlĪdés jellemzi, folyamatosan változik - új intézmények és szervezetek létrehozásá-
val - az egész életen át tartó tanulás színtere is.
• A felnĪttkori tanulásba/képzésbe bevont intézmények jelentĪs része napjainkban jött
létre.
• A fínanszírozás középpontjában a legjobban rászorultak
• Általánosságban elmondható, hogy az egyéni tanulási támogatások az intézményeken
keresztül kerülnek szétosztásra. Ezen a módon támogatott képzések állnak rendelke-
zésre, de más finanszírozási mechanizmusokat is használnak (felemás tapasztalatok az
egyéni tanulási számláról)
• Az ösztöntĪk széles köre áll rendelkezésre az alacsony képzettségňek tanulási részvétel-
ének növelése érdekében. Ingyenes szolgáltatások biztosítása - ennek formái sokfélék:
az oktató/képzĪ szervezetek anyagi támogatása, egyéni pénzügyi ösztöntĪk, a munka-
adók ösztönzésének formái.
• Egészen a legutóbbi idĪkig a tanulás alatt kapható megélhetési költségekkel kapcsolatos
támogatások korlátozottak voltak:
Ì EMA a fiataloknak
Ì új pénzügyi eszköz az Adult Learning Grant (ALG) a felnĪtteknek
• A felnĪttoktatásban, felnĪttképzésben tanuló egyéb költségeit – a tankönyvek, tan-
anyagok, az utazás, a gyermekfelügyelet és a vizsga költségeit – a Learner Support
Fund-on keresztül támogatják.
161
Sági Zsolt
• A tandíjak megállapításának keretrendszere változásban van. Általánosságban kijelenthetĪ,

hogy a Skills Strategy program bevezetésével az NVQ 2 szint tandíjai jelentĪsen csökkentek.
Szakmapolitikai irányok és reformok

• Képesítési keretrendszerek bevezetése az Egyesült Királyság különbözĪ részeiben
• A nemzeti és helyi Tanulmányi és Készségtanácsok létrehozása Angliában, növekvĪ
decentralizáció
• Egységesebb szabályozó testületek létrehozása az Egyesült Királyság egész területén az
alap- és további, általános és szakmai képesítések területén.
• A közösségi tanulásra, e-tanulásra munkahelyi tanulásra irányuló kezdeményezések
• a kormány a stratégiai vezetésre törekszik, az önkéntes szolgáltatók támogatása mellett
• hangsúly az alapkészségekre irányuló képzéseken
• az oktatásból és képzésbĪl kirekesztĪdött fiatalok tanulásra ösztönzéséhez szükséges eszkö-
zök támogatása
• a tanulási lehetĪségek új formáinak kifejlesztése iránti elkötelezettség
• a nem-hagyományos tanulókat vonzó, toborzó és megtartó szolgáltatók elismerésére és
többletköltségeinek fedezése
• az alapoktatás során elért tudásszint maximalizálása érdekében tett erĪfeszítések
Szerteágazó képzési célok és stratégiák

• A Skills Strategy
• A Skills for Life stratégia
• New Deal for Skills
• Employer Training Pilots
• Foglalkoztatási programok
Ì Basic Employability Training (BET)
Ì Basic Employability Training in New Deal 25 plus
Ì Full-Time Education and Training (FTET)
Ì ESOL (English for Speakers of Other Languages)
Ì Short Intensive Basic Skills tanfolyamok (SIBS)
I.6. Svédország
Jól strukturált intézményrendszer, megosztott felelĪsség

• Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején jelentĪs változások kerültek beveze-
tésre az egész svédországi oktatási rendszerben, beleértve a települési felnĪttoktatást, a
népoktatást és a munkaerĪ-piaci képzést is. E változásokra leginkább a szabályozottság
feloldása, a decentralizáció és a célirányosság volt jellemzĪ.
• Svédország oktatáspolitikájára a decentralizált irányítási rendszer jellemzĪ, amelyben a
helyi, önkormányzati szint kapja a legjelentĪsebb szerepet.
• Az állami felnĪttképzés az alábbi három fĪ területtel írható le:
Ì Alapképzés, ifjúsági szakképzés, ami a felsĪ-középfokú oktatás befejezéséig tart,
Ì FelnĪttképzés,
Ì Általános felnĪttoktatás, és bizonyos kiegészítĪ képzések.
162
Nagyvonalú finanszírozás
• 2001. július 1.-én a tanulmányi támogatás új rendszere lépett életbe. Az új rendszer
méltányosabb és egyszerňbb lett, mint korábban volt
• A reform kiterjesztette a támogatások rendszerét
• Több évtizede Svédországban számos felnĪttképzési támogatási eszköz állt rendelke-
zésre: speciális felnĪttképzési támogatás (SVUX), speciális felnĪttképzési támogatás a
munkanélküliek számára (SVUXA) és tanulmányi támogatás.
• A FelnĪttoktatási Kezdeményezés elindulásával egy idĪben a tanulmányi támogatás egy
új formáját is bevezették, a speciális tanulmányi ösztöndíjat (UBS).
Szakmapolitikai sikerek, nagy elvárások

• Svédország az oktatást támogató befektetések, és az egész életen át tartó tanulás nagy
hagyományokkal bíró hozzáférhetĪségének köszönhetĪen jól szerepel a közös indikáto-
rok és benchmarkok tekintetében. A nemzeti elvárások azonban még nagyobbak
• A felnĪttoktatás az elmúlt tíz évben a FelnĪttoktatási Kezdeményezés keretein belül
megvalósuló állami befektetésnek köszönhetĪen igen sikeres volt. A figyelem a felnĪtt-
oktatás és –képzés biztosításáról az egyéni szükségletek és igények felé fordult.
• A svéd felnĪttoktatás erĪsen iskola-alapú, de a svéd informatikai képzés és felsĪfokú
szakképzés, amelyek során a munkahely és a gyakorlati munka nagy szerepet kap, igen
sikeresnek bizonyultak.
• Svédországban az állam igen erĪs jelenléte figyelhetĪ meg a felnĪttoktatásban, ami a
befektetést illeti, ugyanakkor jelentĪs a magánvállalkozások részvétele a kutatásban, a
fejlesztésben és a képzésben.
• Évente az alkalmazottak közel fele vesz részt valamilyen, átlagosan 5-7 napnak megfe-
lelĪ továbbképzésben
• A munkaerĪ-piaci képzésre fordított kiadások Svédországban a GDP-hez viszonyítva az
1990-es években magasabbak voltak az európai átlagnál.
• Rugalmasság és diƑerenciálás jellemzi az egész svéd oktatási rendszert. A felnĪttok-
tatás és a szakképzést moduláris alapokon nyugszik. A tantárgyak rövid szakaszokra/
kurzusokra (courses) tagolódnak, s a résztvevĪk maguk választják ki, hogy ezek közül
melyekre van szükségük. ElĪzetesen megszerzett tudásukat általában érvényesítik, tehát
e tudásért kreditpontokat kaphatnak.
A civil és szakmai partnerek szerepe

• A társadalmi partnereknek az oktatásban és képzésben betöltött szerepe hagyományo-
san nagyon erĪteljes volt Svédországban, de ennek jellege az elmúlt évek során meg-
változott.
• Szerepük csökkent az iskolai rendszerň képzésben, azonban bizonyos területeken, így
a felsĪfokú szakképzésben és a munkaerĪ-piaci képzésben továbbra is erĪsnek mond-
ható.
• A népfĪiskolák és az oktatási szervezetek teljes szabadságot élveznek annak meghatáro-
zásában, hogy milyen képzéseket vagy tanulóköröket indítanak. Ezért a népfĪiskolák és
a tanulókörök nagyon gyorsan képesek reagálni a társadalom vagy a munkaerĪpiac új
igényeire és követelményeire.
163
Sági Zsolt
I.7. Ausztria
Intézményrendszer és felelĪsségek egy szövetségi államban

• Az iskolai rendszerň szakképzés elsĪsorban a Bund (a Szövetségi Kormány), valamint a
Länder (tartományi szint) hatáskörébe tartozik. Az iskolákban és a felsĪoktatásban folyó fel-
nĪtt-tanulás is (pl. alkalmazásban állók iskolái, rövid egyetemi képzések, Fachhochschule-
képzések dolgozók részére) egyértelmňen a Bund hatáskörébe tartozik.
• A Szövetségi Kormány illetékességébe viszont nem tartozik bele a felnĪttképzés területe,
az ehhez kapcsolódó jogokkal elsĪsorban a Länder, részben pedig az önkormányzatok
rendelkeznek.
• Az erĪs törvényi alap nem jellemzĪ a felnĪtt-tanulás esetében. A számos felnĪtt-tanulási
(továbbképzési) intézkedést vállalatokon belül hozzák meg és szervezik non-profit vagy
magánintézmények.
• A képzéssel foglalkozó intézmények száma - különösen az elmúlt évtizedben - folyama-
tos növekedést mutatott, s ez egyre nehezebbé teszi az intézmények és az általuk kínált
képzések közötti eligazodást
• A tartományok jelenlegi erĪs kompetenciái azt eredményezik, hogy különbözĪ struktú-
rák és regionális sajátosságok alakultak ki.
• Finanszírozás: többcsatornás rendszer
• Ausztriában a felnĪttképzési kiadásokra három finanszírozási csatorna jellemzĪ: közfi-
nanszírozás, munkaerĪ-piaci támogatás, és magán ráfordítások.
• Közfinanszírozás esetén a felnĪttképzés, munkavállalók számára létesített oktatási intéz-
mények és Fachhochschul képzésekre fordított anyagi támogatást a szövetségi kormány
fedezi; a tartományok és az önkormányzatok az egyének és intézmények számára biz-
tosítanak támogatást.
• Az állami foglalkoztatási szolgálat pénzügyi forrásai a munkaadók és munkavállalók tör-
vényi keretek által szabályozott befizetésén alapulnak
• Általánosságban szólva a finanszírozási források és pénzügyi elszámolások fejlesztésre
szorulnak.
A felnĪttképzést megcélzó legutóbbi fejlesztések:

• egyetemi szintň felnĪttképzési intézmények létrehozása;
• az alkalmazásban állók számára a népfĪiskolai képzéseken való részvétel lehetĪvé
tétele;
• olyan felnĪttképzésben nyújtott szakképesítések tervezése a szakmunkások számára,
amelyek lehetĪséget adnak az egyetemi szintre való belépésre (Berufsreifeprüfung -
BRP);
• tanulmányi szabadság (Bildungskarenz) bevezetése 1998-ban az alkalmazottak számára,
oktatásban és képzésben való részvételük elĪsegítése céljából;
• specifikus csoportokra irányuló felnĪttképzési programok indítása, mint pl. a FelnĪtt-
tanulási cselekvési program (Aktionsprogramm);
• alkalmazásban állók egyetemi tanulmányait támogató programok létrehozása az egye-
temi diploma-támogatás (Studienabschlussstipendium) segítségével;
164
• a felnĪttképzésben, felnĪttoktatásban résztvevĪ intézmények közötti hálózatos együtt-

mňködések ösztönzése, pl. a 2000-ben az ausztriai egyetemek között létrehozott
AUCEN (Austrian Universities Continuing Education Network - Ausztriai Egyetemek
Továbbképzési Hálózata)
• 20%-os adókedvezmény bevezetése 2000-ben a közös tanulási tevékenységet szervezĪ
munkahelyek számára.
Új tanulási formák és környezet

• Az e-tanulási kezdeményezések a jelentĪsen teret nyertek az ausztriai oktatás és képzés
területén.
• Új tanulási környezetek, tanulószervezetek kialakítása
Ì A tartományokban oktatási központokat (úgynevezett Bildungshæusereket) hoztak
létre, amelyekben különbözĪ non-profit szervezetek tarthatnak akár általános, akár
szakmai képzést
• Fejlesztések a felnĪttképzés szerkezetének rugalmasabbá alakítására:
Ì alkalmazásban állók részidĪs felsĪ középfokú tanulmányokat folytathatnak a
Fachhochschule (FHs felsĪ középfokú iskolák) keretei között hétvégeken és esténként;
Ì a felnĪttek speciálisan tervezett szakiskolai programokon vehetnek részt;
Ì számos esti iskola és mňszaki fĪiskola nyújt mind elméleti, mind pedig foglalkozási
képzéseket.
Irodalomjegyzék
1. Non-Vocational Adult Education in Europe Executive Summary of National Information

on Eurybase Working Document January 2007, Eurydice
2. Progress Towards The Lisbon Objectives In Education And Training, 2005 Report,
European Commission
3. Róbert Péter: Az élethossziglani tanulás magyarországi intézményrendszere és az uniós

országok tapasztalatai, Bp. 2004
4. Adult Learning in Austria, Country Background Report of the OECD Thematic Review
on Adult Learning. Peter Schlögl, Dr. Arthur Schneeberger. 2003
5. Thematic Review on Adult Learning, Austria Country Note, 2004
6. Thematic Review on Adult Learning. Sweden. Background Report 2000
7. Thematic Review on Adult Learning, Sweden. Country Note 2001
165
Sági Zsolt
8. Thematic Review on Adult Learning. United Kingdom (England). Background Report 2004
9. Thematic Review on Adult Learning, United Kingdom (England). Country Note 2005
10. IMPLEMENTING THE ‘EDUCATION AND TRAINING 2010’ WORK PROGRAMME,

2005 Progress report France 2005
11. IMPLEMENTING THE ‘‘EDUCATION AND TRAINING 2010’’ WORK PROGRAMME

2005 Progress report Hungary 2005

2005 Progress report Austria 2005

2005 Progress report Sweden 2005

2005 Progress report United Kingdom 2005
15. Achieving the Lisbon Goal: The Contribution of Vocational Education and Training Systems
Country Report: Austria Kurt Schmid, Institut für Bildungsforschung der Wirtschaft
16. Structures of Education, Initial Training, and Adult Education, Systems in Europe, FRANCE
1999, CEDEFOP, Eurydice, Centre INFFO
17. Implementing lifelong learning strategies in Europe: Progress report on the follow-up
to the Council resolution of 2002. EU and EFTA/EEA countries. Europen Commission,
CEDEFOP, Brussels, 2003
II.
A felnĪttképzés sajátosságai Franciaországban
II.1. A felnĪttképzés kialakulása
Az a teljes foglalkoztatottsággal párosuló dinamikus gazdasági fejlĪdés, amely a háború utáni

3 évtizedet jellemezte Franciaországban, megalapozta a felnĪttképzés szerzĪdéses, törvényi
és szabályozási alapjait, amelyet a késĪbbi 1971-es törvény fejtett ki részletesen. Az elsĪ
szakasza alapozta meg a felnĪttképzésre vonatkozó nemzeti kötelezettséget.
166
Az írástudatlanság kiküszöbölése 20. századra válhatott valóra, egy valódi, jól szervezett szo-
ciális támogató rendszer létrehozásával, amely nagyrészt a szakmai továbbképzésre (folya-
matos képzés, continuing vocational training) épült. A törvényhozás ezen felül a következĪ
két célt jelölte ki a szakmai továbbképzés számára:
• segítségnyújtás a dolgozók számára az új módszerekhez és munkakörülményekhez való

alkalmazkodásban,
• társadalmi elĪrejutásuk támogatása azáltal, hogy a mňveltség új szintjeit érhessék el, új
szakképesítéseket szerezhessenek, valamint hozzájárulhassanak a kulturális, gazdasági
és társadalmi fejlĪdéshez (A Munka Törvénykönyve, „L” cikkely, 900-1).
A jelenlegi formájában az 1970-es évek óta mňködĪ szakmai továbbképzés szereplĪi az

állam, a gazdálkodó szervezetek, a helyi önkormányzatok, a közintézmények, a kereske-
delmi szervezetek és a háztartások.
Az elsĪ oktatási pályaorientációs szervezetek 1972-ben jelentek meg (AFC), amelyek felnĪtt-
képzési tanácsadókká alakultak át 1975-ben (CFC). A CFC felelt az elsĪ GRETA hálózatok felál-
lításáért, a vállalkozásoknak nyújtott jogi tanácsadásért és a képzési kurzusok szervezésért.
A szakmai továbbképzést érintĪ rendelkezések a kormányzat törvényekben és rendeletekben

megnyilvánuló kezdeményezésének eredményei, de e rendelkezések megformálásában a
közös megállapodások által a társadalmi partnerek is fontos szerepet játszottak (nemzeti szak-
maközi megállapodások, ipari vagy gazdasági ágazati, illetve vállalati megállapodások).
A szakmai továbbképzésrĪl szóló, 1971-es törvény képezi jelenleg a franciaországi rendszer

sarokkövét. Ez volt az elsĪ olyan törvény, amely elismerte a magánszektor minden munka-
vállalójának jogát a képzésben való részvételhez. A törvény újítása egy pénzügyi hozzájáru-
lás létrehozása volt, amelyet a munkáltatók fizettek a szakmai továbbképzés támogatására.
A felnĪttképzés hivatalos intézményesítésére az 1973-as miniszteri rendelettel került sor, ami

meghatározta a rendszer szervezetét és az új pozíciót hozott létre: az akadémiai szféra felnĪtt-
oktatási delegáltjait (DAFCO), akik a rektor közvetlen felügyelete alatt mňködnek, megbízva
minden oktatási szint intézményre kiterjedĪen a felnĪttoktatási programok tervezésével.
Egy késĪbbi törvény, melyet 1984-ben hagytak jóvá, létrehozta a kötelezĪ ötévenkénti szak-
mai szintň tárgyalások alapelvét, a munkavállalók szakmai képzésének prioritásait, céljait és
forrásait illetĪen; s ezzel megteremtette egy valódi, törvényesen szabályozott felnĪttképzési
politika alapjait.
Franciaországban 1966-ban indították el az ún. IUT-képzések programjait; vagyis olyan akkredi-

tált iskolarendszerň felsĪfokú szakképzéseket – ezeket a formákat sokan inkább post secondary
képzésekként ismerik –, amelyeket rövid képzési idĪvel, rugalmas és gyakorlatorientált szak-
mai programokkal, továbbvihetĪ kredit-pontokkal Franciaországban az óta is mňködtetnek az
167
Sági Zsolt
egyetemek. Ez a képzési forma hamar népszerňvé vált: résztvevĪinek száma rövid idĪ alatt
megsokszorozódott; programjain 1989-ben már több mint 65 ezren tanultak. Az 1990-es évek
végére azonban már egyre inkább úgy nézett ki, hogy az IUT-programokon résztvevĪk 4-5
féléves tanulmányi idejüket inkább a felsĪfokú – egyetemi – tanulmányok elĪszobájaként, sem-
mint a gyakorlati munkába való bekapcsolódás lehetĪségeként értelmezték. Ezzel pedig ennek
a képzési szintnek a tulajdonképpeni lényegét nem használják ki.
1986-ban – a felsĪoktatás jogi szabályozásának megújításával – eltörölték az egyetemi fel-

vételi vizsgákat, egyidejňleg nagyobb autonómiát adtak az intézményeknek, és maguknak a
tanszékeknek is.
Az 1989-ben hatályba lépett – és ma is érvényben lévĪ – új oktatási törvény pedig elĪírta

a minden tanuló számára egyaránt kötelezĪ egyéni fejlesztés gyakorlatának a bevezetését,
és alapelvként fogalmazta meg: mindenkinek egyformán joga van az oktatáshoz és a kép-
zéshez. Ezzel a szabályozással is a lakosság iskolázottsági szintjének az emelését kívánják
segíteni.
Franciaországban a felnĪttképzésnek két fĪ típusa mňködik:
• alapképzés fiatalok számára és

• továbbképzés felnĪttek számára.
Mindkét képzéstípus az egész életen át tartó szakmai tanulás részét alkotja, melybe beletar-
toznak a felnĪttek és a munkaerĪpiacon már aktív fiatalok számára kínált alap- és továbbkép-
zés különbözĪ lehetĪségei is.
A „szakmai alapképzés” fogalma (initial vocational training, IVT) a tanulói státusszal ren-
delkezĪ tanulók számára szakközépiskolákban kínált felsĪfokú szakképzésre vonatkozik.
Ugyanez a kifejezés vonatkozik a szakiskolai szakképzésre (apprenticeship training), és a
fiatalok számára felkínált egyéb speciális tanulási lehetĪségekre is.
A „szakmai továbbképzés” (continuing vocational training, CVT) célja a segítségnyújtás a

dolgozók változó munkamódszerekhez és munkakörülményekhez való alkalmazkodásában,
valamint a társadalmi elĪrejutásuk támogatása a gazdaság, a társadalom és a kultúra külön-
bözĪ szintjeinek megnyitása által.
A pályakezdĪ álláskeresĪk esetében alkalmazott, különleges kategóriát jelentĪ váltakozó

tanulószerzĪdéses képzéseket Franciaországban szintén a szakmai továbbképzés részének
tekintik. A CEDEFOP szómagyarázata a váltakozó képzést (alternating job-study training) egy
oktatási/képzési intézményben folyó képzési szakaszokból és egy egybefüggĪ, vállalati kép-
zési idĪszakból álló folyamatként határozza meg, melynek során az abban részt vevĪ fiatal
megĪrzi tanulói státuszát. A fiatal és a vállalat között ilyen esetben nem áll fenn szerzĪdés,
és a vállalat nem köteles fizetést adni a tanulónak.
168
Ugyanakkor az elmúlt 20 év során a fiatalok nagyarányú munkanélküliségébĪl fakadóan a „vál-

takozó” képzés egy másik változata is kialakult Franciaországban. A törvény értelmében a 16 és
25 év közötti fiatalok kiegészíthetik alapképzésüket váltakozó munkahelyi képzés formájában. Ez
az iskolarendszerbĪl már kikerült fiatalokat érinti, s akár munkaszerzĪdés, akár szakmai gyakorlat
keretein belül is mňködhet. Az elsĪ esetben a fiatal alkalmazotti státusszal rendelkezik, míg a
második esetben a szakképzésen belül áll. A két kategóriára más-más szabályok vonatkoznak.
E képzés fĪ céljai:
• a munkanélküliség és a szakképzetlen vagy alacsonyan képzett fiatalok problémájának

enyhítése;
• a fiatalok munkaerĪ-piaci integrációjának támogatása;
• szakmai tapasztalataik növelése (szakképesítéshez jutásuk, foglalkozási alkalmasságuk
segítése).
II.2. Reformok az 1990-es évektĪl
Az 1990-es évek eleje óta óta több reform került bevezetésre:
• Az 1990. márciusi nemzeti szakmaközi megállapodás meghatározta azon szabályokat,

melyek a határozott idejň szerzĪdés szerint dolgozók szakmai alapképzésben (IVT) való
részvételi joga alapjául szolgálnak, s emellett biztosította az ehhez szükséges forrásokat is;
• Az 1990. júliusi törvény a képzési hitelrĪl, a szakmai továbbképzések minĪségérĪl és
ellenĪrzésérĪl elismerte, hogy a társadalom minden aktív vagy aktivitást felvállaló dol-
gozójának joga van szakképesítéseket szerezni;
• Az 1991. júliusi nemzeti szakmaközi megállapodás a szakmai alap- és továbbképzésrĪl
sok elĪírást hatálytalanított és érvénytelenített. Új rendszereket is létrehozott (ilyenek
például a készségek felfrissítését szolgáló szabadság, a részben munkaidĪn kívül tartott
képzés és a nemrégiben létrehozott pálya-tanácsadási szerzĪdés), korrigálta a munka-
adók által a szakmai továbbképzés fejlesztésére adott támogatás feltételeit;
• Az 1991. decemberi törvény a szakképzésrĪl és a foglalkoztatásról hivatalossá tette az
1991. júliusi nemzeti szakmaközi megállapodás több rendelkezését, és új elgondolások-
kal is kiegészítette azokat: a képzéstĪl való visszalépésre vonatkozó kikötések, a szakmai
továbbképzésre vonatkozó ötévenkénti tárgyalások javítása;
• Az 1993. decemberi, ún. öt évre vonatkozó törvény a foglalkoztatásról és a szakképzésrĪl
„képzés” komponensében nagy számban tartalmazott új rendelkezéseket. Rendelkezett
többek között a fiatalok számára nyújtott szakképzés fokozatos decentralizációjáról, a
képzési idĪszakra vonatkozó hitel létrehozásáról, valamint egy olyan rendszer meg-
alkotásáról, melynek célja, hogy az alkalmazottak a vállalat képzési tervének keretei
között kínált képzéseken saját kérésükre részt vehessenek. Emellett biztosította a szak-
mai továbbképzés ellenĪrzésének szigorúbb szabályozását, reformokat határozott meg a
munkaadókat és munkavállalókat tömörítĪ szervezeteken belül, s intézkedéseket hozott
a váltakozó munkahelyi-tanulmányi képzési szerzĪdéseket illetĪen;
169
Sági Zsolt
• Az 1995. februári törvény szociális rendelkezések sorát tartalmazta kifejezetten a CVT

finanszírozására vonatkozóan, újradefiniált egyes váltakozó munkahelyi-tanulmányi kép-
zési programokat, és felhívást tartalmazott a felnĪttképzéshez kapcsolódó vizsgálatokra
vonatkozóan;
• A nem formális képzések elismertetésének irányába mutató fejleménynek tekinthetjük
azt is, hogy a francia szakképzési rendszer 1990-es években zajló megújulásának egyik
központi elemévé vált a képzések individualizálása. E törekvés jegyében mind több kép-
zĪhelyen teremtették meg a munkanélküliek, illetve a munkaerĪpiacra bekerülni kívá-
nók egyéni fejlesztésének feltételeit.
• a 2000. januári törvény rendelkezései a csökkentett vagy rugalmas munkaidĪrĪl módo-
sították a Munka Törvénykönyvét: kötelezĪvé tették a vállalkozások számára, hogy
alkalmazottaik számára biztosítsák a beosztásukban bekövetkezett változásokhoz való
alkalmazkodást, létrehoztak egy közös beruházási rendszert, valamint részletesen meg-
magyarázták az aktuális munkaidĪrĪl és a képzési idĪrĪl szóló elképzelést;
• a 2001. júliusi törvény szociális, oktatási és kulturális rendelkezések sokféleségét tartal-
mazta (DDOSEC), s törvényi alapot teremtett a munkaerĪpiacra visszatérni szándékozók
számára nyújtandó támogatáshoz, amint arról a 2001. január 1-én aláírt munkanélküli-
ségi biztosítási egyezmény is rendelkezett. Emellett állami támogatást létesített az állás-
keresĪk számára, melyet azok egy a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal (agence nationale
pour l’emploi, ANPE) által javasolt képzés elvégzése után nyerhetnek el, amennyiben
munkaerĪ-piaci reintegrációs támogatásuk a közeljövĪben lejár;
• A 2001. november 16-i törvény a diszkrimináció elleni küzdelemrĪl kijelenti, hogy akár
vállalkozáson belül, akár azon kívül törvényellenes bármely személy diszkrimináción
alapuló kizárása a toborzási, kiválasztási vagy képzési folyamatokból. A törvény ezenkí-
vül védelmet biztosít a munkavállalók számára a képzésekkel összefüggésben esetlege-
sen felmerülĪ diszkrimináció minden formájával szemben;
• A 2002. január 17-i, úgynevezett szociális modernizációs törvény különbözĪ rendelke-
zéseket tartalmaz a szakképzésre vonatkozóan, különös tekintettel a korábbi szakmai
tapasztalat érvényesítésére (VAE), a tanulószerzĪdéses képzés (apprenticeship) támoga-
tására, a megfelelĪ képzési kínálatra, valamint a regionális foglalkoztatási és szakképzési
koordináló bizottságok létrehozására.
• 2003. december 5-én a társadalmi partnerek aláírtak egy, az egész életen át tartó szak-
mai tanulásról szóló megállapodást. A megállapodást a 2004. május 4-i törvény erĪsí-
tette meg. Ez biztosítja: a munkavállalók egyéni jogát a képzésben való részvételhez;
annak lehetĪségét, hogy a munkavállalók munkaidĪn kívül tanfolyamokon vegyenek
részt; egy „professzionalizációs szerzĪdésként” (professionalisation contract) leírható
munkaszerzĪdés megkötését, amely beilleszkedést segítĪ szendvicstanfolyamokat vagy
–programokat biztosít a fiatal és felnĪtt munkanélküliek számára (azaz a korábbi tanul-
mányok érvényesítését vagy a szakmai készségek vizsgálatát).
• A helyi jogokról és felelĪsségekrĪl szóló 2004. augusztusi törvény megerĪsíti a regioná-
lis tanácsok szerepét a „régiók” felelĪsségének kiszélesítésével a munkanélküli felnĪttek
számára nyújtott szakképzés területén. EttĪl kezdve a régiók határozzák meg és hatják
végre a tanulószerzĪdéses képzésre és a szakképzésre vonatkozó regionális politikákat,
nem csak a fiatalok, hanem a munkanélküli felnĪttek képzése esetében is.
170
• A komoly nehézségekkel küzdĪ, gyakran szakképzetlen fiatalok igényeit célozta meg a

2005. januári törvény, s a szociális kohézió programjának megtervezésérĪl egy megerĪ-
sített szakmai elĪkészítés létrehozását eredményezte.
II.3. A felnĪttképzés igazgatása, képzési szervezetek
Franciaországban a felnĪttképzést különbözĪ hatóságok és szervezetek látják el együttmň-

ködésben:
• minisztériumok
• helyi és regionális hatóságok
• vállalkozások és a vállalati hozzájárulást összegyňjtĪ szervezetek
• kamarák (Ipari és Kereskedelmi Kamara, Kereskedelmi Tanácsok, Agrárkamarák) és
magán képzĪ központok.
Annak ellenére, hogy nincs központi vagy koordináló testület, a Nemzeti Oktatási
Minisztérium és a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium felelĪs a felnĪttképzésért. Meg
kell még említeni a MezĪgazdasági Minisztériumot, amelynek felnĪttek számára szakképzési
és továbbképzési központjai vannak (CFPPA), általában agrárszakképzési középiskolához
(Lycée) kapcsolódva.
A Nemzeti Oktatási Minisztérium hagyományosan jelentĪs szerepet játszik a felnĪttek kép-

zését célzó intézkedéseivel, különösen a szakmai jellegň felnĪttoktatás területén. A központi
közigazgatás szintjén az Iskolai FĪigazgatóság (DESCO) alatt mňködĪ Szakképzési Igazgatóság
és a FelsĪoktatási Igazgatóság alá rendelt Foglalkoztatási Csoport felügyeli, szabályozza és
támogatja a felnĪttek továbbképzését a középiskolákban és felsĪoktatási intézményekben.
Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium hajtja végre a felnĪttképzés, szakmai továbbképzés

szakpolitikáját. Ennek érdekében rendelkezik a Foglalkoztatási és FelnĪttképzési Szervezetek
Általános Gyňlésével (Délégation générale à l’Emploi et à la Formation professionnelle -
DGEFP), amelyet 1997-ben hozott létre. A minisztérium felügyeli a Nemzeti Foglalkoztatási
Ügynökséget (Agence nationale pour l’Emploi - ANPE), a FelnĪttképzési Szervezetek
Nemzeti Szövetségét (Association nationale pour la Formation Professionnelle des Adultes
- AFPA), az INFFO központot és együtt felügyeli a Nemzeti Oktatási Minisztériummal a
Szakképzési Kutatások és Tanulmányok Központját (Centre d’Etudes et de Recherche sur les
Qualifications - CEREQ)
A Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség (Agence nationale pour l’Emploi - ANPE) 1967-ben

lett létrehozva, annak érdekében, hogy a szakképzéssel kapcsolatos, a munkát keresĪkre és
a munkahelyet, pályát változtató foglalkoztatottakra irányuló intézkedéseket, az addigi fĪ
feladata – a munkát keresĪk elhelyezése – mellett végrehajtsa. Az Ügynökség menedzseli az
állami foglalkoztatás-támogatási alapokat, amelyek képzési elemeket tartalmaznak. Az ANPE
25 regionális és 103 körzeti kirendeltséggel rendelkezik.
171
Sági Zsolt
KülönbözĪ társadalmi és szakmai szervezetek is érdekeltek a szakképzésben. Az állami hatósá-

gok által létrehozott szervezetekben kapott képviseleti lehetĪségeken (Nemzeti Szakképzési,
Munkaügyi és Szociális Tanács, Conseil national de la Formation professionnelle, de la
Promotion sociale et de l’Emploi FPPSE, annak állandó bizottsága, Alapkezelési Bizottság)
túl a társadalmi szervezetek szabályozási és igazgatási testületeket is létrehoztak a szak-
képzés területén. E különbözĪ testületek szerepe az, hogy támogassák a szakképzést és a
foglalkoztatáspolitikát a saját szférájukban (nemzeti és regionális szinten, finanszírozási vagy
irányítási szinten).
A fĪ szervezetek a következĪk:
• Nemzeti Szakképzési Közös Bizottság, CPNFP (comité paritaire national pour la

• formation professionnelle);
• Nemzeti Foglalkozatási Közös Bizottság, CPNE (commission paritaire nationale de
l’emploi);
• Regionális Szakmaközi Foglalkoztatási Közös Bizottság COPIRE (commission paritaire
interprofessionnelle régionale de l’emploi);
• Akkreditált Közös AlapgyňjtĪ Testület, OPCA (organisme paritaire collecteur agréé);
• Kölcsönös Képzési Alpok Menedzsment Szövetsége, AGEFAL (association pour la gestion
des fonds des formations en alternance);
• Tanulmányi Szabadságok Közös Bizottsága COPACIF (comité paritaire pour les questions
liées au congé individuel de formation).
II.4. A képzést nyújtó szervezetek
A képzési programok különbözĪ típusait biztosítják a Munkaügyi és Szociális Minisztérium

támogatásával mňködĪ oktatási közintézmények, központok, a Kereskedelmi és Iparkamara
vagy az Agrárkamara felügyelete alá tartozó intézmények, magánszervezetek, vagy helyi
közigazgatási szervek.
A közoktatási intézmények jelentĪs része a Nemzeti Oktatási Minisztérium felügyelete

alá tartozik. Egy 1989-ben hozott törvény alapján, az állami oktatási rendszerhez tartozó
a fĪiskolák (Collèges) és középiskolák (Lycées) intézményi csoportokba szervezik magukat
(GRETA), hogy ellássák a felnĪttképzéssel kapcsolatos feladataikat. Jelenleg 305 GRETA
mňködik, mintegy 5900 intézményt tömörítve. A GRETA-k kapcsolatot teremtenek a poten-
ciális tanulók és a szakemberek között, akik információkat és tanácsot adhatnak a képzési
lehetĪségeikrĪl és karrierválasztási esélyeikrĪl. A képzési tanácsadók felelĪsek olyan ülések
szervezésért és ütemezéséért, amelyek a vállalatok által kifejezett igényeket mutatják be.
A felnĪttoktatási akadémiai delegált felelĪs a felnĪttoktatási tevékenységekért az akadémiai

szférán belül található oktatási intézményekben, amelyek a rektor felügyelete alá tartoznak.
A konzultáns az „akadémiai delegált a felnĪttképzésre” címet viseli (DAFCO), és egy speciá-
lisan erre a feladatra dedikált egységgel rendelkezik. A DAFCO rendszert egy felnĪttképzési
172
akadémiai központ támogatja (C.A.F.O.C). A 2001-es minisztérium rendelet minden akadé-

miai szervezetnek megadja a jogot egy érdekcsoport létrehozására, amelyben a rektor, az
állam képviselĪje, civil és magánszervezetek dolgoznak együtt a felnĪttoktatás, szakképzés
és a munkaerĪpiacra lépés ügyén. Az érdekcsoport segíti a felnĪttképzési trénerek képzését
és készségeik fejlesztését a képzĪk képzésével és vezetésfejlesztési programokkal.
A delegált a felnĪttképzési programok akadémiai hálózatainak fejlesztési stratégiáját alakítja

ki, és kezeli a regionális partnerekkel való együttmňködést, különös tekintettel a Munkaügyi
és Szociális Minisztérium decentralizált intézményeire. Ezen kívül irányítja a nagyvállalat-
okkal való kapcsolatokat és koordinálja a GRETA hálózatok tevékenységeit az akadémiai
szférán belül.
1968-ban a felsĪoktatási kerettörvény a felsĪoktatási intézmények alapfeladatává tette az

elsĪ felnĪttképzéshez, továbbképzéshez jutás biztosítását, amelyet csak a késĪbbi 1984-es
törvény ratifikált. Annak érdekében, hogy segítse Īket az új feladatkörükben a FelsĪoktatási
Minisztérium az 1970-es évek elején munkacsoport felállítását javasolta minden egyetemen,
amely a gyakorlatba ültetheti át az 1971-es szakképzési törvény által közvetített innováció
szellemiségét. Ezek a munkacsoportok voltak az elĪfutárai a felnĪttképzési egységeknek. Az
1984-es felsĪoktatási törvény ugyanarra a szintre helyezte a felnĪttképzést, ahol az alapképzés
és a kutatás volt. Minden egyetemnek van egy felnĪttoktatási egysége, amely együtt dolgozik
az egyetem más egységeivel (UFR, IUT, IUP, nem jogi személyiségň iskolák és szervezetek),
annak érdekében, hogy megtervezze és végrehajtsa a különbözĪ felnĪttoktatási kurzusokat.
A koordináció szintje és a feladatok megosztása jelentĪs mértékben eltér az egyes intézmé-
nyekben. Gyakran speciális konstrukciókat alakítanak ki a felnĪtt tanulók számára: a képzések
tartalma és idĪzítése igazodik a munkához, az elĪzetesen megszerzett készségekhez.
FelnĪttoktatási Mňszaki Egyetem (Conservatoire National des Arts et Métiers – CNAM)

fĪszereplĪ a felnĪttképzés színterén. A szervezet által biztosított képzések felsĪfokú bizo-
nyítványhoz juttatják tanulóikat, amelyeket fĪként esti tagozaton vagy hétvégi képzések for-
májában tartanak.
A FelnĪttképzési Nemzeti Szövetség (Association nationale pour la Formation professionnelle

des Adultes - AFPA), amely a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium felügyelete alá tartozik a
minĪsített szakképzésekért felelĪs köztestület. A szakképzési követelményekre és az alkalmazot-
tak, a vállalkozások és munkakaresĪk és regionális hatóságok részérĪl a munkahelyi készségeket
fejlesztĪ képzések irányába megfogalmazódott igényekre próbál választ adni. Szervezi az érté-
keléseket, a pályatanácsadást, a vállalatoknál és regionális hatóságoknál ellenĪrzést hajt végre, és
ellátja az oktatással kapcsolatos tervezési tevékenységeket, miközben különbözĪ képzési tevé-
kenységeket is ellát. 262 képzĪközpontját 7 oktatási és technikai támogató központ segíti.
A FelnĪttképzési Információs Központ (Centre pour le Développement de l’Information sur la

Formation permanente - INFFO Centre) feladata, hogy a tájékoztassa és az információs rend-
szereket, és elérhetĪvé tegye az oktatók/képzĪk számára (oktatással kapcsolatos szabályozás,
173
Sági Zsolt
dokumentumtár, telematikus szolgáltatások, Internet oldal, publikációk). Az I.N.F.F.O Központ

egy egyesület, amely a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium felügyelete alá tartozik.
Az I.N.F.F.O centrum:
• Információkat és dokumentumokat gyňjt a felnĪttképzés témakörében;

• Folyóiratokat, információs dokumentumokat publikál és brosúrákat, CD-ROM-okat és
más információs eszközöket ad ki;
• Részt vesz az állam vagy a társadalmi szervezetek által szervezett promóciós és informá-
ciós/tudatosság növelési kampányokban;
• Információkat biztosít a nemzetközi, nemzeti és regionális intézmények és közös szerve-
zetek által indított kezdeményezésekrĪl és akciókról;
• Látogató és információs napokat szervez a folyó eseményekrĪl;
• Képzési szekciókat mňködtet és témanapokat tart
• Kutatásokat és tanulmányokat készít más szervezetek és vállalatok számára;
• Szorosan együttmňködik a CEDEFOP-pal európai szinten.
A régiók és helyi önkormányzatok szintén részt vesznek a felnĪttképzésben, vagy közvet-

len módon támogatva a felnĪttképzést/felnĪttoktatást, vagy közvetve finanszírozzák a már
létezĪ szervezeteket és szövetségeket. Kiterjedt tevékenységet folytatnak, annak érdekében,
hogy segítsék bizonyos érzékeny célcsoportok, pl. bevándorlók, fiatalkorú munkanélküliek,
tartósan munka nélkül lévĪk és analfabéták képzését.
A munka, a foglalkoztatás és a szakképzés ötéves törvénye alapján 1993 decemberétĪl a régiók

felelĪsek a 26 év alatti fiatalok felnĪttképzéséért, továbbképzésért, elĪsegítve, hogy valamilyen
végzettséget szerezzenek.
A több mint 9 foglalkoztatottal rendelkezĪ vállalatok is aktív és fontos szerepet játszanak a

felnĪttképzésben, nemcsak azáltal, hogy bérköltségük 1,5%-át törvényi kötelezettség alapján
képzésre (fĪleg szakmai képzésre) fordítják, hanem az üzemi tanácsaikon keresztül is. Sok
kulturális, sportrendezvényt, továbbképzést és személyiségfejlesztĪ tevékenységet is finan-
szíroznak. Bármely munkavállaló, aki már 5 éve dolgozik, és ebbĪl legalább 12 hónapja az
adott vállalatnál van, jogosult készségeinek felmérése érdekében szabadságot igénybe venni.
Ez lehetĪvé teszi a munkavállalók számára, hogy elemezzék szakmai és személyes készsé-
geiket, attitňdjeiket és motivációikat, annak érdekében, hogy karriertervet és ahol szükséges
képzési tervet határozzanak meg számukra .
Sok szövetség, amely vallási, foglalkoztatási vagy szociális alapon szervezĪdött, célul tňzte
ki, hogy fejlessze a közösségi oktatás különbözĪ formáit. A szervezetek széleskörň tevékeny-
séget fejtenek ki. Képzési központjaikat - beleértve a fĪ szakszervezetek, politikai pártok,
kereskedelmi tanácsok, agrárkamarák és ipar- és kereskedelmi kamarák központjait - tagjaik
maguk finanszíroznak a szakképzés biztosítása érdekében.
174
A távoktatást hagyományosan a Nemzeti Távoktatási Központ (Centre national d’Enseignement

à Distance - CNED) szervezi, amely egy nemzeti közfinanszírozású intézmény a Nemzeti
Oktatási Minisztérium felügyelete alatt. A képzések széles skáláját kínálja, napjainkban mint-
egy 400 ezer beiratkozott tanulóval, akik 80%-a felnĪtt. A CNED nyomtatott tananyagokat,
audió és videókazettákat egyaránt használ. A web-alapú hálózatok hozzáférést biztosítanak
a könyvtári adatbázishoz, vizsgatesztekhez, és bizonyos képzések esetén a képzĪvel foly-
tatható kommunikációhoz. A távoktatás kiegészítĪjeként a CNED csoportos konzultációt és
különbözĪ idĪtartamú munkagyakorlatot is kínál. Ez az egyetlen közintézmény, amely egész
életen át tartó tanulást biztosít a gyermekkortól a felnĪttkorig. A CNED szakképzési progra-
mokat is kínál mindenkinek és minden képzési igényre: a szakképzési vizsgára készülĪknek,
álláskeresĪknek, szakmai gyakorlaton lévĪknek. A felnĪttképzési programokat menedzselĪ
munkaadóknak és szervezeteknek szintén biztosítanak szolgáltatásokat a felnĪttképzés köz-
igazgatási követelményeinek megfelelĪen. Fentieken túl speciális kurzusokat alakítanak ki a
nagy szervezetek számára (hadsereg, Intec, S.N.C.F, nagyvállalatok).
A központon kívül egyetemi távoktatási központok (CTU) is vannak egyes egyetemeken,

amelyek távoktatási képzések széles választékát kínálják különbözĪ formákban: nyomtatott
anyagok, kazetták, televízió, rádió és Internet felhasználásával. Ezekhez az intézményekbe
való beiratkozás szükséges.
II.5. A finanszírozás alapjai
Franciaországban a felnĪttképzés finanszírozása több csatornás: a gazdálkodó szervezetek,

az állam, a regionális szervezetek és a háztartások egyaránt rész vesznek a források megte-
remtésében. Az 1990-es évek végén a gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a felét tette ki
a forrásoknak, az állam mintegy 38%-át biztosította a büdzsének, a regionális hatóságok a
tizedét, a háztartások mindössze 1%-át.
Az 1971-es törvény kötelezte a 10 fĪnél többet foglalkoztató vállalatokat, hogy az éves bér-
költségük bizonyos százalékát képzésekre fordítsák. Ez a hozzájárulás egy ideig fokozatosan
nĪtt (pl. 1,2%-ra nĪtt 1987-ben, 3,29%-ra 1993-ban), majd csökkent. Jelenleg 2004-tĪl a 10
alkalmazottnál többet foglalkoztató cégek esetében a cég éves összes bérköltségeinek 1.6%-a,
a 10 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató cégek esetében pedig 2005-tĪl 0.55%.
A piaci megoszlás azt mutatja, hogy a képzési hozzájárulás forrása 4%-ban közfinanszírozású
és részben közfinanszírozású támogató, 28%-ban magán non-profit szolgáltatók, 43%-ban
profitorientált magánvállalkozások, míg 25%-ban magán támogatók.
A vezetĪ közhivatal a finanszírozásban a Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium, amely

az álláskeresĪk képzését szolgáló intézkedések finanszírozásához járul hozzá. A Nemzeti
Oktatási Minisztérium a továbbképzés/felnĪttoktatás finanszírozásának jelentĪs részét bizto-
sítja, de ez csak egy kis összeget jelent a teljes felnĪttképzési finanszírozásban (4,3%).
175
Sági Zsolt
Az állami támogatású képzések jelentĪs része a Képzési és Szociális Támogatások Alapjától

(Fonds de la Formation professionnelle et de la Promotion sociale - FFPPS) jön. A Nemzeti
Foglalkoztatási Alap (Fonds national pour l’Emploi - FNE) szintén alapvetĪ hozzájárulást
jelent, és jóval kisebb volumenben a Szociális Programok Alapja (Fonds d’Action sociale
- FAS), és a Fogyatékkal ÉlĪk Beillesztését Szolgáló Alap Igazgatási Szövetsége (Association
pour la Gestion du Fonds pour l’Insertion des Personnes handicapées - AGEFIPH).
Összességében elmondható, hogy a szakmai képzések és felnĪttképzés finanszírozásának

nagy részét az állam és a vállalati szektor biztosítja. A regionális hatóságok szakképzéssel
kapcsolatos finanszírozása elsĪsorban a regionális tanácsok által megkötött szerzĪdésekhez
kapcsolódik.
A régiók hozzájárulása jelentĪsen nĪtt az 1980-as évek óta, és így a harmadik legnagyobb
finanszírozóvá léptek elĪ. Az 1980-as évek elején 5% körül mozgott a részesedésük, míg a
jelenlegi finanszírozási struktúrában 10,9%-ra emelkedett. Az állami támogatások régiós szintre
helyezését elĪször a decentralizációval kapcsolatos 1983-as törvények tették lehetĪvé, amelyet
az ún. 5 éves foglalkoztatási törvény és az 1993-as szakképzési törvény erĪsített meg. A decent-
ralizációs törvények általános kompetenciát adtak a régióknak a felnĪttképzés, szakmai tovább-
képzés és a tanulószerzĪdésekkel kapcsolatban; az 1999. január 1.-tĪl ráadásul megkapták
az összes, a fiatalokra irányuló felnĪttképzéssel kapcsolatos kompetenciát. Annak érdekében,
hogy gyakorolják felügyeletüket, a regionális tanácsok hozzáférést kaptak a F.R.A.F.P-hez (fel-
nĪttoktatási és tanulószerzĪdési regionális alap), és az állami szinten használatos eszközökhez
is: a képzésben résztvevĪk pénzügyi kompenzációja biztosításának jóváhagyását végzik.
A felnĪttképzéssel és a tanulószerzĪdéses képzésekkel kapcsolatos törvények és rende-

letek a munka törvénykönyvének primátusa alá tartoznak: ennek megfelelĪen a Munka
Törvénykönyvének elĪ könyvében jelenik meg a tanulószerzĪdéses képzés, míg a 9-ik köny-
vében a felnĪttképzés. A képzési programokkal és váltakozó képzéssel kapcsolatos szerzĪdések
(tanoncszerzĪdések, professzionalizációs szerzĪdések) speciális munkaszerzĪdésnek minĪsül-
nek: a tanoncok és képzésben részesülĪk, akik a fenti szerzĪdéssel rendelkeznek alkalmazottnak
minĪsülnek, és fizetést kapnak a munkaadótól, amely egy nemzeti alapon meghatározott skálát
követ. A szerzĪdések a típus, a szerzĪdés idĪtartama és a képzett kora szerint változnak.
A felnĪttképzés során a képzésben részesülĪk vagy „a felnĪttképzésben résztvevĪ tanuló”

vagy alkalmazotti státusszal rendelkeznek (képzési szabadságon lévĪk, képzési terv alapján
képzésben részesülĪk), és gyakran kapnak pénzügyi kompenzációt az államtól, a regionális
tanácstól (UNEDIC), a munkaadójuktól, vagy az O.P.C.A-tól (azon szervezetek, amelyek a
kötelezĪ felnĪttképzési munkaadói hozzájárulásokat gyňjtik).
A vállalatok is finanszíroznak képzési programokat (képzési terveiken segítségével) a követ-

kezĪ OPCA-kon keresztül: F.A.F.S.E.A (farmerek és mezĪgazdasági vállalatok alkalmazotta-
inak képzési és biztosítási alapjai), O.P.C.A (szakmai szervezetek és termelési szövetkezetek
alapjai), A.G.E.F.A.F.O.R.I.A (az élelmiszeripar biztosítási és képzési alapjai), és F.A.F.E.A
(farmszövetségek farmereinek és szerzĪdéses tagjainak biztosítási és képzési alapjai).
176
Ellentétben a képzési programok költségeinek kifizetésével, a pénzügyi költségtérítést speciális jogi

keretrendszer szabályozza, amely az új P.A.R.E része (a munkanélküliek munkaerĪ-piaci re-integ-
rációjának terve). Két szisztémát alkalmaznak, attól függĪen, hogy az érintett személy jogosult-e
pénzügyi kompenzációra egy A.S.S.E.D.I.C-tĪl (munkanélküli biztosítást nyújtó szervezetek).
Az A.S.S.E.D.I.C-ek juttatásokat biztosítanak az álláskeresĪknek, feltéve, ha legalább 4 hónapot

dolgoztak a legutóbbi 18 hónap során. Az álláskeresĪk továbbra is juttatásokban részesülnek,
amikor képzési kurzust vesznek fel, és ekkor a támogatás neve A.R.E (újrafoglalkoztatási juttatás).
Az egyetlen feltétel, hogy a tréningprojekteket jóvá kell hagyni az A.N.P.E által létrehozott P.A.P-
nak való megfelelés tekintetében (személyes foglalkoztatási projekt). További feltétel, hogy a
képzési programok és szervezetek kiválasztása egy hivatalos listáról kel, hogy történjék.
II.6. A képzéshez való hozzáférés, az egyéni képzési jog
A képzéshez való hozzáférés függ a személy foglalkoztatási pozíciójától és a vonatkozó

szakma jogi keretrendszerétĪl.
Négy fĪ kategóriája van a munkaerĪ-piaci státusznak, amely meghatározza a képzési jogo-

sultságot:
• A magánszektor foglalkoztatottai: a tevékenységek két típusát kínálják a magánszektor

foglalkoztatottjainak, vagy a munkaadó saját képzési tervének keretében, vagy a foglal-
koztatott kezdeményezésére, amikor is az egyén gyakorolja a jogát a tanulmányi szabad-
sághoz. Utóbbi nem csak a képzési programokra terjed ki, hanem készségfelmérésre, a
munkaidĪn kívüli képzési kurzusokra;
• KöztisztviselĪk, közalkalmazottak: a közszféra alkalmazottai szintén jogosultak a felnĪtt-
oktatásra, másfajta jogokkal egyetemben (szakképzés céljából tanulmányi szabadság,
szakszervezeti képzési célú szabadság). Néhány esetben a képzés törvényi kötelezett-
ség lehet. A tanulmányi célú szabadságolás eltéréseit speciális rendeletek szabályozzák
mindhárom közszféra csoportban (állami alkalmazottak, helyi közigazgatás, kórházak);
• Nem bérbĪl élĪk, önfoglalkoztatók, egyebek: az 1991. december 1-i törvény elĪírta a
nem bérbĪl élĪk számára (farmerek, kézmňvesek, szabadúszók stb.), hogy támogassák
képzési programjaik finanszírozását az állam által akkreditált alapkezelési szervezetnek
juttatott hozzájárulás révén.
• ÁlláskeresĪk: minden álláskeresĪnek joga van képzési programokon részt venni, bizo-
nyos feltételek mellett. A 16-25 évesek speciális intézkedésekben részesülnek, annak
érdekében, hogy segítsék munkaerĪ-piaci integrációjukat, különösen váltakozó képzés
esetén. A 25 éven felülieknek egyéni munkaszerzĪdések és képzési programok állnak
rendelkezésükre az állam vagy a régió finanszírozásával.
Az ún. professzionalizációs rendszer két célt szolgál: az egyenjogúság támogatását a pálya-

kezdéskor vagy a kirekesztĪdés egy idĪszaka után (fiatalok, álláskeresĪk), ill. a segítségnyúj-
177
Sági Zsolt
tást bizonyos csoportok (az aktív munkavállalók) számára, szakképesítést, vagy diplomát
eredményezĪ képzéseket felkínálva nekik állásuk megtartása érdekében.
A professzionalizációs rendszer az alábbi általános alapelvekre épül:
• individualizált képzési útvonalak (a szerzĪdés vagy professzionalizáció idejének leg-

alább 15%-ának megfelelĪ idĪszak kötelezĪ elĪzetes értékelése és individualizáció)
• a váltakozó munkahelyi-képzési programokra épülĪ tanítási módszerek (a célul kitňzött
szakképesítésnek megfelelĪ munkahelyi képzés és egy képzĪ központban tartott képzés
váltakozó szakaszai),
• elĪzetesen megszerzett készségek, tudás és szakmai alkalmasság elismerése.
A professzionalizáció két formában jelenik meg:
• aktív dolgozók számára felajánlva a professzionalizáció a szabályos szerzĪdés teljesíté-

sének egy „fázisa”;
• álláskeresĪk és fiatal, pályakezdĪ álláskeresĪk számára felajánlva a professzionalizáció
megvalósítása egy specifikus, határozott, vagy határozatlan idĪre szóló munkaszerzĪdés
keretei között történik. 16 és 25 év közötti fiatalok esetében a váltakozó munkahelyi-
tanulmányi képzési rendszert (job-study system) (szakképesítési szerzĪdés, pálya-tanács-
adási szerzĪdés, alkalmazási szerzĪdés) helyettesíti. Helyettesíti a 26 éven felülieket
megcélzó „felnĪtt szakképesítési szerzĪdést” is, melyet 1998-ban hoztak létre a kire-
kesztés-ellenes politika részeként.
A professzionalizációs szerzĪdés a következĪ célcsoportok számára került megtervezésre:
• szakképzetlen, 26 év alatti fiatalok, valamint képzettségi szinttĪl függetlenül olyan fiata-

lok, akik alapképzésüket folytatni szeretnék;
• álláskeresĪk, ha a munkaerĪpiacra való visszatérésük támogatása szükségesnek bizonyul.
A professzionalizációs „fázis” azon munkavállalók számára kínálható fel, akik
• képesítése nem felel meg a szakmájuk által közzétett prioritásokkal összhangban meg-
változott technológiai környezetnek vagy munkahelynek,
• 20 év munkatapasztalat után arra szeretnék felhasználni a professzionalizáció lehetĪsé-
gét, hogy pályájuk második felét megszilárdítsák,
• vállalkozást szeretnének indítani vagy már mňködĪ vállalkozást átvenni,
• munkahelyükre szülési, gyermekgondozási távollét után visszatérĪ nĪk.
A társadalmi partnerek, annak szándéka nélkül, hogy megkérdĪjelezzék az egyéni képzési sza-
badság létezését, megegyeztek egy egyéni képzési jog (DIF) megállapítását illetĪen. A jelenleg
is mňködĪ DIF program célja, hogy minden aktív munkavállaló számára felkínálja a folyamatos
képzésben való részvétel lehetĪségét.
178
A DIF minden olyan munkavállaló által igénybe vehetĪ, aki határozatlan idejň szerzĪdés
keretei között legalább egy éve dolgozik az Īt alkalmazó vállalaton belül. A jogosultság
évente maximum 20 órát jelent teljes idejň alkalmazottak esetében. RészidĪben alkalmazot-
tak esetében ez az óraszám a munkaidĪvel arányosan határozandó meg. A DIF egy hatéves
idĪszakon át halmozható fel (idĪszakonként így maximum 120 órát jelent).
A DIF által lefedett képzési kezdeményezések a következĪk:
• elĪrelépést támogató kezdeményezések;

• tudásszerzést, a tudás szinten tartását vagy tovább építését támogató kezdeményezé-
sek;
• képzési kezdeményezések, melyek az alkalmazottat szakmai vonatkozású diploma vagy
bizonyítvány, illetve az ágazat társadalmi partnerei által kiállított szakképesítés megszer-
zéséhez segítik hozzá;
• a DIF keretein belül felkínált és munkaidĪn kívüli képzési kezdeményezések egy a válla-
lat részérĪl történĪ speciális képzési támogatás kifizetését is magukba foglalják.
Szakmun- Alkalma- Techni-

Munkások VezetĪk Összesen
kások zottak kusok
10-19 fĪt foglalkoz- 2.2 4.3 6.6 14.4 11.0 6.8

tató vállalkozások
20-49 fĪt foglalkoz- 4.7 10.1 9.9 20.2 17.5 11.6
50-249 fĪt foglalkoz- 12.0 23.3 21.9 40.1 37.7 26.8
250 - 499 fĪt fog- 16.4 30.9 29.6 48.9 50.4 36.0
lalkoztató vál-
lalkozások
500 -1999 fĪt fog- 20.9 35.8 38.6 54.5 58.2 44.2
lalkoztató vál-
lalkozások
2000 fĪnél töb- 23.1 44.3 45.4 60.1 59.3 49.0
bet foglalkoztató
vállalkozások
Összesen 15.0 27.9 28.5 48.7 46.0 33.8
6. ábra.
A szakmai továbbképzésen részt vevĪ alkalmazottak aránya 2002-ben (Forrás: Céreq)
179
Sági Zsolt
II.7. A felnĪttképzési rendszer néhány erĪssége és gyengesége
Az alábbiakban összefoglaljuk a folyamatos képzés, a szakmai továbbképzés franciaországi

rendszerének néhány erĪsségét és gyengeségét.
ErĪsségek:
• ErĪsen szabályozott keretrendszerének köszönhetĪen következetesebb, átláthatóbb és

hatékonyabb.
• A franciaországi szakmai továbbképzés alapelveit lefektetĪ 1971-es törvény óta a CVT-
ben való részvételi jogok folyamatosan szélesednek.
• A társadalmi partnereknek a francia szakképzési rendszer kidolgozásában való aktív
részvétele lehetĪvé teszi a képzési kínálat és a termelési rendszer közötti folyamatos
kapcsolat fenntartását és a CVT fejlesztését.
Gyengeségek, a szakmai továbbképzési rendszert ért kritikák:
• A képzésben való részvételre való általános jogosultság ellenére az egyéni képzési sza-
badság rendszere eltért a kezdeti céljaitól (új képesítés megszerzése, foglalkozás vagy
szakterület megváltoztatásának lehetĪsége, a kultúrára, a társadalomra és a munkára
való nyitottság elĪsegítése), ehelyett egyre inkább az egyén foglalkoztathatóságának fej-
lesztését szolgálja.
• A szakmai továbbképzéshez való hozzáférés garantálását illetĪ relatív egyenlĪtlenségek
• A szakmai továbbképzésben való részvétel tehát nagy különbségeket mutat a kis- és
nagyvállalkozásokban dolgozók (6.8% szemben 49%-kal) között.
II.8. Értékelési rendszer
A felnĪttek szakmai továbbképzése finanszírozásának sokfélesége különösen nehézzé teszi

egy általános értékelési rendszer létrehozását, hiszen minden (állami, regionális és vállalati
alapon meghozott) intézkedést az állami hatóságok vagy az intézkedést megvalósító pénz-
ügyi támogató ellenĪrzi.
Bizonyos mennyiségň adatot összegyňjt és figyel az Oktatási és a Munkaügyi Minisztérium,

valamint a CEREQ és az INSEE. Ezek alapot nyújtanak a felnĪttek szakmai továbbképzése
értékeléséhez.
A „Képzés 2000” nevň felmérés, melyet a CEREQ, az INSEE, a Munkaügyi Minisztérium és

az Oktatási Minisztérium végeztek 2000 márciusában, a munkavállalók képzésekkel kapcso-
latos véleményét illetĪen szolgál adatokkal. Ennek alapján a munkavállalók egyharmada vesz
részt képzésben minden évben. Ugyanakkor a munkavállalók egynegyede állította, hogy
további képzésekre is szüksége lenne, mely azonban nem valósult meg. A válaszok alapján
megállapítható, hogy a legalacsonyabb képesítésekkel rendelkezĪ alkalmazottak kevesebb
180
képzésben részesülnek, és ugyanakkor kevesebb elégedetlenséget is fejeznek ki, mint más

csoportok.
Összességében az alkalmazottak 13%-a reménykedik abban, hogy a képzésben való részvé-

tel fizetésemelést fog eredményezni, és a képzést elvégzett alkalmazottaknak 5%-a állította
hogy a képzést követĪen megemelkedett a fizetése.
A képzések kiértékelése két fĪ szemponton alapult: a foglalkoztatás megvalósulásán, vala-

mint az új foglalkozás minĪségén és stabilitásán. Az értékelésnek ezt a típusát nehéz kivi-
telezni. Ehhez tulajdonképpen az azonos képzésben részt vett csoportokat kontrollcsopor-
tokkal kellene összehasonlítani (melyek olyan személyeket tartalmaznának, akik nem kaptak
képzést, és a képzésben részt vett csoport tagjaihoz hasonló jellemzĪkkel rendelkeznek; ez
nyilvánvalóan megvalósíthatatlan).
II.9. Tervezés és elĪrejelzés: a közös képesítési és képzési követelmények

meghatározása és tervezése
Abból adódóan, hogy a hatáskörök most decentralizáltak, valamint hogy a CVT specifikus
területén jelenleg rendezĪdnek át, a képesítési igények meghatározását és elĪrejelzését szol-
gáló eszközök többsége regionális szinten mňködik. Ugyanakkor bizonyos gazdasági ágaza-
tok esetében az állam is támogathatja országos elĪrejelzési tanulmányok elkészítését.
A régióknak a területén betöltött felelĪssége vezetette Īket egy CVT politika megtervezésére.
A különbözĪ területek koordinálása céljából, melyeken regionális szinten szakmai alap- vagy
továbbképzés folyik, a régiók regionális szakképzés-fejlesztési terveket (PRDFP) készítenek.
E tervek a térség gazdasági helyzetének figyelembe vételével határozzák meg a fiatalokat
és felnĪtteket megcélzó szakképzés középtávú céljait, annak biztosítása érdekében, hogy
beléphessenek vagy visszaléphessenek a munkaerĪpiacra, és szakmailag fejlĪdjenek.
A Regionális Tanácsoknak a meghatározás folyamata során több eszköz is rendelkezésére áll:
• regionális kutatóközpont (Observatory) által megvalósított foglalkoztatási és képzési elĪ-

rejelzések (OREF);
• tanulmányok, melyeket korábban az állami decentralizáció regionális osztálya végezhe-
tett el;
A PRDFP régió általi megalkotásához aktív partneri viszonyra van szükség a szakképzés
minden szereplĪje részérĪl. A PRDFP-t a Regionális Tanács fogalmazza meg, az állammal
és a munkáltatói-munkavállalói szakmai szervezetekkel egyetértésben. Az együttmňködés
lehet törvényes is, például a régió „célalapú szerzĪdést” köthet az állammal és a szakmai
ágazatokkal. E több (3-5) évre szóló szerzĪdések a szakmai alap- és továbbképzés koordinált
fejlesztését tňzik ki célul a térségben mňködĪ minden szakmai útvonalat illetĪen.
181
Sági Zsolt
Egy másik eszköz is rendelkezésére áll a társadalmi partnereknek a képesítési igényekre való elĪre-
jelzés érdekében: az elĪrejelzĪ kutatási szerzĪdés, mely egy állami szerzĪdés egy adott gazdasági
ágazaton belül szervezett munkára. Költségeinek fedezése a két szerzĪdĪ fél társfinanszírozásával
történik, célja pedig egy az adott ágazat folyamatban lévĪ gazdasági, technológiai és ipari/terme-
lési változásait felölelĪ áttekintés elkészítése. A 2004. júliusi törvény értelmében minden ágazat
felkérést kapott egy foglalkoztatási és képzési elĪrejelzéseket szolgáltató kutatóiroda (Observatory)
létrehozására, melynek feladata tanulmányok készítése a foglalkoztatás és a képzés területén.
II.10. A közvetítés alternatív módjai
Franciaországban a felnĪttképzés biztosításának számos progresszív, rugalmas formája

lézetik. E fejezetben ezeket vesszük sorra.
II.10.1. Nyitott képzés és távoktatás
A kirekesztés-ellenes politikával és a „Franciaország felkészítése az információs társadalomba való belé-

pésre” elnevezésň programjával összhangban egy speciális program, a FORE („Nyitott távoktatási és
oktatási források”) megalkotására is sor került a nyitott távoktatási programok fejlesztése érdekében.
A program hozzájárul:
• az információs társadalomban használatos képzésekhez és eszközökhöz való hozzáférés

javításához a társadalom leghátrányosabb helyzetň csoportjai számára;
• a képzés hozzáférhetĪsége feltételeinek javításához az alacsony oktatási infrastruktúrá-
val rendelkezĪ földrajzi területeken élĪk számára;
• a személyes szabadságon és önállóságon alapuló új tudásszerzési folyamatok támoga-
tásához;
• a tanulószervezetek programjuk modernizálására való képességének fejlesztéséhez;
• innovatív tapasztalatok terjesztéséhez, különösen a kisvállalkozások irányában.
Az állam által létrehozott program részeként országos, mindenki számára nyitott képzések
(FOAD) sora indult el. E programok elsĪdleges célja, hogy az oktatási források jobb elosz-
tását biztosítsa országos szinten, s a vidéken élĪk számára jobb hozzáférést biztosítson a
képzésekhez. Ma 15 régióban 300 elérési pont mňködik.
A FORE program kutatási tevékenységeket is finanszíroz, melyeknek célja IKT-alapú új kép-

zési eljárások kidolgozása igen kis létszámú vállalatok számára.
Az individualizált tanulómňhelyek (Personalised Learning Workshops) olyan helyi képzési

helyszínek (800 helyszín), amelyek alkalmasak egyéni képzés biztosítására azok számára,
akiknek a más programokon keresztül megvalósuló képzésekhez való hozzáférés nehézsé-
182
get okoz (földrajzi távolság, korlátozott hozzáférhetĪség, az elĪzetes képzés elégtelensége).

E tanmňhelyek fĪleg a FOAD-ra és multimédiára támaszkodnak.
II.10.2. E-tanulás
Sok Franciaországban szervezett távoktatási képzés használ e-tanulási eszközöket. Az e-ta-

nulási programok fĪ felhasználói többek között az Oktatási Minisztérium égisze alatt AFPA
néven mňködĪ szakmai központok (Association pour la Formation Professionnelle des
Adultes, Szövetség a FelnĪttek Szakmai Képzéséért), melyekért a munkaügyi képzĪ közpon-
tokért felelĪs miniszter és a gazdasági kamara felelĪsek.
II.10.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek
Egyes települések felkínálhatnak tanfolyamokat a földrajzi határaikon belül lakók számára.

Ennek legkiemelkedĪbb példája Párizs. E „Városi FelnĪtt-tanfolyamok” (CMA), melyeket
Párizs Oktatásügyi Hivatalának egy teljesen külön csoportja szervez, olyan tanfolyamokat
kínálnak, melyek az általános oktatás során elnyerhetĪ bizonyítványok megszerzését segí-
tik elĪ, ilyenek például az alsó középfokú oktatást lezáró Brevet és a különbözĪ érettségi
vizsgák. A képzések a résztvevĪket szakmai végzettségek megszerzésére is felkészítik, mint
amilyenek például a CAP, a BEP és a szakmai érettségi vizsgák.
A városi/települési felnĪtt-tanfolyamok folyamatosan igazodnak célcsoportjaik igényeihez. Ma

a CMA keretei között 143 területen 345 szinten 30 000 résztvevĪ számára folyik a tanítás.
Mindeközben a vállalkozások is egyre növekvĪ mértékben törekednek arra, hogy létrehozzák

saját „belsĪ egyetemüket”. Akár azzal a céllal, hogy saját alkalmazottaik készségeit fejlesszék,
hogy vállalkozásukat tanulószervezetté alakítsák át, akár az általános mňveltség fejlesztéséért
és terjesztéséért, a vállalati egyetemek olyan stratégiai eszközként mňködnek, melynek segítsé-
gével a vállalatvezetés összhangot teremthet a készségek és a stratégiai célok között.
II.10.4. Rugalmasság és diƑerenciálás
Bizonyos képzĪ intézmények olyan képzési módszereket kínálnak, amelyek kifejezetten az egyéni
igényekhez való illeszkedést szolgálják, akár idĪ, akár tartalom tekintetében (CNAM és CPEN).
A FelnĪttoktatási Mňszaki Egyetem (Conservatoire national des arts et métiers CNAM) egy tudo-
mányos, kulturális és szakmai célokat szolgáló, országos, állami intézmény. A Nemzeti Oktatási
és Kutatási Minisztérium fennhatósága alatt mňködve három területért visel felelĪsséget:
• szakképzés felnĪttek számára;

• technológiai kutatás és innováció;
• a tudományos és mňszaki kultúra disszeminációja.
183
Sági Zsolt
A CNAM különlegessége abban áll, hogy esténként és szombati napokon folyó képzéseket
kínál. Az intézmény képzésein 400-féle bizonyítvány (szakképesítés, igazolás és diploma)
szerezhetĪ.
A GRETA szintén olyan individualizált képzést dolgozott ki, mely a képzés elkezdése elĪtt
megbeszélt célok sikeres elérésére épül, minden személy számára egyéni tempóban.
1983-ban létrehozták a Standing Basis-t (standing national education centres – CPEN), mely
lehetĪvé teszi minden képzési igény egyéni alapon történĪ felvállalását. A központok rugal-
mas képzéseket kínálnak fel, melyek az egyes szervezetek és egyének korlátaihoz és célja-
ihoz illeszkednek. Ez azt jelenti, hogy a képzés az év bármely idĪszakában elkezdĪdhet, s
egyéni idĪbeosztási lehetĪségek és különbözĪ tanulási módszerek vehetĪk igénybe.
II.11. Az LLL stratégia kialakítása és végrehajtása Franciaországban
Az állam és a társadalmi partnerek voltak a fejlesztés fĪ hajtóerĪi a stratégia elkészítésében,

amely figyelmet szentel az összes szóba jöhetĪ dimenziónak és célcsoportnak. Ahogyan más
tagállamokban, úgy Franciaországban is, az LLL stratégia kialakítása egy tagállami értelme-
zésen alapult, amihez a külsĪ impulzust az Európai Unió szintjén született tanulmányok és
közlemények adták.
A belsĪ diagnózis segített azonosítani a számos, a képzéshez való hozzáférésben megmutat-

kozó egyenlĪtlenség létét, az átláthatóság hiányát, a szegmentálódás felé haladó trendet, a
rendszer komplexitását, az intézmény felelĪsségek keveredését, párhuzamosságait, a ráfor-
dítások stagnálását, a teljesítmények értékelésének hiányát, és általában véve a hitelesség
hiányát a felnĪttképzésben.
Az európai foglalkoztatási stratégia 1997-tĪl folyó kialakítása, amely a legelejétĪl nagy fon-
tosságot tulajdonított az emberi erĪforrások fejlesztésének, valamint a 2001 elsĪ felében
a Bizottság LLL memorandumáról folytatott konzultációs folyamat mind-mind dinamizáló
tényezĪk voltak a mindent magába foglaló, és konzisztens LLL stratégia kialakítására irányuló
franciaországi közös gondolkodásban.
A felállított diagnózis a reform, vagy inkább a francia felnĪttképzés új alapokra helyezésének

szükségességét mutatta ki, és az egész életen át tartó oktatás és képzés felé fordította azt,
válaszul az állampolgárok és a gazdaság elvárásaira.
Az alábbi irányok járulhatnak hozzá a sikeres reformhoz:
• a partnerség kiterjesztése a különbözĪ szereplĪk (állam, helyi hatóságok, társadalmi part-

nerek, foglalkoztatási szektorok, vállalkozások és magánszemélyek) között a nemzeti szint-
tĪl a regionálisig és helyi szintig;
184
• a szakmai alapképzés és továbbképzés jobb összekapcsolása a gazdaság és a munkaerĪ-

piac igényeivel;
• a fiatalok képzésének és munkaerĪpiacra való belépésének javítása, elsĪsorban a tanu-
lószerzĪdés használatával.
A célkitňzések közé tartozik, hogy biztosítsák a szakképzési képzési útvonalakat, megen-

gedve az egyéneknek, hogy jobban kontrollálják a szakmai mobilitásukat az aktív korban,
és végül határozott és fókuszált akciók végrehajtása a nehéz helyzetben lévĪ csoportoknak:
képzettség nélküli fiatalok, pályájuk második felében lévĪ munkavállalók, álláskeresĪk, írás-
tudatlansággal küzdĪ személyek. A reform célul tňzi ki továbbá a képzéshez való hozzáférés
lehetĪségeinek növelését azoknak, akik legjobban rá vannak szorulva, és a legmesszebb
vannak az intézményrendszertĪl, valamint javítani kívánja a szakképzés minĪségét, és álla-
milag biztosítani az értékelés és a vizsgálat eszközeit mind nemzeti, mind európai szinten.
A francia LLL stratégia megvalósításában fontos prioritás a különbözĪ tanulmányi utak fej-
lesztése, és a nyitott tanulási környezet biztosítása. Ez nagy változást jelent a francia oktatási
rendszer különbözĪ szintjein, akár az alsó középfokú iskolákat nézzük, ahol a legnagyobb
siker valószínňsíthetĪ, akár a felsĪ középfokú oktatásban, ahol a cél az, hogy figyelembe
vegyék a profilok és kimenetek típusainak összetettségét. Minden, a szakképzésben részt-
vevĪ fiatal számára lehetĪvé vált, hogy évente 6-8 hétig vállalati helyszíneken képzésben
részesüljön, az IKT használata széleskörňvé vált, ami lehetĪvé tette individualizált képzési
programok összeállítását.
Ami a felnĪttképzést illeti, a nemzeti oktatási rendszer az erĪfeszítéseit az álláskeresĪkre

összpontosítja. Az LLL részeként a Nemzeti Oktatási Minisztérium rugalmas képzési formá-
kat ajánl, amelyek a felnĪttek vagy fiatal felnĪttek számára lett kialakítva, munka mellett vagy
más módon is igénybe vehetĪ képzésként. A GRETA tagjai személyre szabott képzéseket
kínálnak az olvasás-szövegértés, francia, mint idegen nyelv vagy a társadalmi és szakmai
integrációt célzó programokkal.
Franciaország elkötelezte magát egy mindent átfogó aktív öregedési stratégia kifejlesztése mel-
lett. Egy fontos szakasz volt ebben a Nemzeti Inter-professzionálódási Egyezmény megkötése
2003-ban, amelyet a már szintén említett Egész életen át tartó szakképzésrĪl szóló törvény
helyezett újabb dimenzióba. A társadalmi partnerek prioritásokat határoztak meg az idĪsebb
munkavállalók tekintetében: kötelezĪ készségfelmérés a munkában eltöltött 20 év után 45
évtĪl kezdĪdĪen alkalmazva; az elĪzetes tapasztalatot jutalmazó egyetemi kreditekhez való
kiemelt hozzáférés. Lehetségessé vált a toborzás a „professzionalizálódási szerzĪdésre” (válta-
kozó képzésre szolgáló szerzĪdés), és a „professzionalizálódási” szakaszokra.
Az állam támogatást biztosít adómentességek juttatásával a 45 év feletti munkanélkülieket

támogató szerzĪdések esetén. A Szakmaközi szerzĪdés biztosítja az idĪsebb munkavállalók
számára, hogy mint priorizált célcsoportot vegyék figyelembe a képzéshez való hozzáférés
célkitňzései között amelyeket az ágazati tárgyalások során rögzítettek.
185
Sági Zsolt
Az ágazatok és a vállalatok számára az állam eszközöket kínál, hogy megelĪzzék az idĪs

munkavállalók képzettségének leépülését (tanácsadás a KKV-k számára, részletesen vizs-
gálva az újszerň munkaköröket és a készség menedzsment terveket, elkötelezĪdés a kép-
zések fejlesztése terén, elĪretekintési kutatási szerzĪdések. Az Európai Szociális Alap és az
EQUAL program közös finanszírozási lehetĪségeket kínál az idĪsebb munkavállalókat célzó
képzések számára.
Irodalomjegyzék
Kiadványok
Les fiches pratiques de la formation continue Centre INFFO
Saint-Denis-La-Plaine : Centre INFFO, 2005, 1180 p. classeur

+ mises à jour mensuelles ISBN 2-84821-049-4
L’abonnement au recueil version papier donne également accès à la base de données

des Fiches pratiques proposée sur le site du Centre INFFO : http://www.centre-inƑo.fr/
L’organisation de la formation professionnelle continue [en France]

Rapport réalisé par le Centre INFFO sur la demande du CEDEFOP
Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, février 2005

http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/europe/refer/refer003.htm
Travail réalisé dans le cadre du projet eKnowVet (KMS).
La formation professionnelle en France : présentation synthétique

Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, février 2005
http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/europe/refer/refer003.htm
Travail réalisé dans le cadre du projet eKnowVet (KMS).
Projet de loi de finances pour 2005 : formation professionnelle

Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité
Paris : Imprimerie Nationale, 2004, 200 p.
http://alize.finances.gouv.fr/budget/plf2005/jaunes/911.pdf
Plannational d’action pour l’emploi 2004 - France

186
Paris : Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité, octobre 2004, 166 p.
http://europa.eu.int/comm/employment_social/employment_
strategy/nap_2004/nap2004fr_fr.pdf
National Action Plan for Employment 2004 - France

Paris : Ministère des AƑaires sociales, du Travail et de la Solidarité, october 2004, 176 p.
http://europa.eu.int/comm/employment_social/employment_
strategy/nap_2004/nap2004fr_en.pdf
Réforme de la formation professionnelle : les clés pour réussir sa mise en Ĵuvre

Marc Dennery
Issy-lès-Moulineaux : ESF, 2004, 232 p. (Formation permanente)
Evaluation des politiques régionales de formation professionnelle initiale et continue :

2000-2002
CCPR. Comité de coordination des programmes régionaux d’apprentissage et de formation
professionnelle continue ; CEREQ. Centre d’études et de recherches sur les qualifications
; François Mouterde, Georgie Zarca, Jean-Jacques Arrighi, Céline Gasquet, Valérie Roux,
Patrice Caro
Paris : CCPR, 2004, 274 p. + CD-ROM
http://www.ccpr.gouv.fr/trvcours/docueval/evaluation_1ers_resultats_gse.zip
Le contrôle de la formation professionnelle en 2001 et 2002

Ministère de l’emploi, du travail et de la cohésion sociale
Paris : La Documentation française, 2004, 117 p. (Bilans et rapports)
France, portrait social

INSEE. Institut national de la statistique et des études économiques
Paris : INSEE, 2004, 272p. (Références)
ISBN 2-11-068263-9
La Formation des enseignants et des formateurs en France

Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, juillet 2004, 47 p.
http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/refer_rapport4.pdf
Travail réalisé dans le cadre du projet KMS/eKnowVet.
La formación profesional continua en Francia : Beneficiarios, Fondo, Organismos de

formación, Organismos de información
Centre-INFFO. Centre pour le développement de l’information sur la formation
permanente
187
Sági Zsolt
Paris : Centre INFFO, Deciembre 2003, 18 p.

http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/anglais/formacionProfessional_es.pdf
Continuing vocational training in France = beneficiaries, funds, information providers,

training providers, statistics
Centre-INFFO. Centre pour le développement de l’information sur la formation
permanente
Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, June 2003, 18 p.
http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/anglais/Continuing.pdf
Une version mise à jour de cette brochure est prévue au cours de l’année 2005.
Accord national interprofessionnel [ANI] du 5 décembre 2003 relatif à l’accès des salariés à
la formation tout au long de la vie professionnelle
Décembre 2003
http://www.centre-inƑo.fr/v2/cpnfp/NT327642.phtml
Accord signé par l’ensemble des organisations patronales (Medef, CGPME, UPA) et
syndicales (CFDT, CFTC, CGT, FO, CFE-CGC) représentatives au plan national.
Accord national interprofessionnel [ANI] du 20 septembre 2003 relatif à l’accès des salariés
à la formation toutau long de la vie professionnelle
Septembre 2003, 50 p.
http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/pdf/accord_interprofessionnel2003.pdf
http://www.travail.gouv.fr/actualites/pdf/formation.pdf
Accord signé par l’ensemble desorganisations patronales (Medef, CGPME, UPA) et
syndicales (CFDT, CFTC, CGT, FO, CFE-CGC) représentatives au plan national.
Organisme de formation : création et fonctionnement : guide technique 2002

Hélène Clédat; Centre INFFO
Saint-Denis-La Plaine : Centre INFFO, 2002, 330 p. + mise à jour 2003 (28 p.)
ISBN 2-911577-88-4
Une version mise à jour de ce guide est prévue au cours de l’année 2005.
Folyóiratban megjelent publikációk
Une légère baisse des dépenses de formation professionnelle en 2002

Premières informations et Premières synthèses, n° 09.1, mars 2005, 7 p.
http://www.travail.gouv.fr/publications/picts/titres/titre2345/integral/2005.03-09.1.pdf
Le marché de la formation professionnelle continue : un léger ralentissement de l’activité

en 2002
Anne Sellier Premières informations et Premières synthèses, n°05.3, février 2005, 8 p.
188
Les stages de formation pour demandeurs d’emploi financés par l’Etat en 2003
Aurore Fleuret
Premières informations et Premières synthèses, n° 04.2, janvier 2005, 4 p.
Les chômeurs accèdent 2 fois moins que les salariés à la formation continue, mais pour des
durées 4 fois plus longues
Didier Gélot ; Claude Minni
Premières informations et Premières synthèses, n° 51.2, décembre 2004, 5 p.
Statuts des formateurs et marchés de la formation continue

Frédéric Séchaud
BREF CEREQ, n° 213, novembre 2004, 4 p.
ISSN 0758 1858
http://www.cereq.fr/cereq/b213.pdf
Plan national d’action pour l’emploi 2004 - Annexe Statistique - Indicateurs de suivi et
d’évaluation
Christine Charpail (coordination)
Document d’études DARES, n° 88, novembre 2004, 87 p.
http://www.travail.gouv.fr/etudes/pdf/DE88.pdf
Formation professionnelle : participation financière des employeurs

Odile Aube ; Astrid Guillaume ; Cabinet Willems Consultants
Liaisons sociales Numéros spéciaux, supplément au n° 14246 du 29 octobre 2004 de
Liaisons sociales Quotidien, pp. 5-98
ISSN 1271-6782
La formation continue dans les trajectoires d’emplois précaires - Enquête formation

continue 2000
Coralie Perez, Gwenaëlle Thomas
NEF - Notes emploi formation, n° 19, octobre 2004, 39 p.
ISBN 2-11-094749-7
ISSN 1764-4054
Sommaire àl’adresse : http://www.cereq.fr/pdf/NEF19.pdf
L’action de se former et son initiative

Jacques Trautmann
NEF - Notes emploi formation, n° 18, septembre 2004
ISBN 2-11-094879-5
ISSN 1764-4054
Sommaire à l’adresse suivante : http://www.cereq.fr/pdf/NEF18.pdf
189
Sági Zsolt
Formation professionnelle : organiser le départ en formation des salariés

Odile Aube ; Astrid Guillaume
Liaisons sociales Numéros spéciaux, supplément au n° 14187 du 30 juillet 2004 de
Liaisons sociales Quotidien, pp. 5-105
ISSN 1271-6782
ISBN 2-87880-591-7
Aux origines de l’inégale appétence des salariés pour la formation

Christine Fournier
BREF CEREQ, n° 209, juin 2004, 4 p.
ISSN 0758 1858
Loi du 4 mai 2004 : la „formation professionnelle tout au long de la vie” entre dans le Code
du travail
Patricia Gautier-Moulin (coordination)
INFFO Flash, supplément au n° 636, 1er-15 mai 2004, 41 p.
Le nouveau droit de la formation : accord national interprofessionnel du 20 septembre

2003 - loi du 4 mai 2004
Jean-Marie Luttringer (direction) [et al.]
Droit social, n° 5, mai 2004, pp. 449-540
ISSN 0012-6438
Formation : la réinventer - Dossier

coordonné par Daniel Croquette ; Elisabeth Provost
Personnel, n° 449, mai 2004, pp. 16-54
ISSN 0223-5692
Loi n° 2004-391 du 4 mai 2004 relative à la formation professionnelle tout au long de la

vie et au dialogue social
Journal OƔciel Lois et Décrets, n° 105, du 5 mai 2004, pp 7983-7998
http://www.legifrance.gouv.fr/WAspad/UnTexteDeJorf?numjo=SOCX0300159L
Certifications professionnelles : les partenaires sociaux impliqués dans la construction de

l’oƑre
Chantal Labruyère
BREF CEREQ, n° 208, mai 2004, 4 p.
ISSN 0758 1858
Formation professionnelle continue : plan de formation, droit individuel à la formation

(DIF), contrat et période de professionnalisation, bilan de compétences, congé individuel
190
de formation (CIF), validation des acquis de l’expérience (VAE)

Social Pratique Bimensuel, n° 408 supplément mensuel, 10 avril 2004, 87 p.
ISSN 0769-055X
La formation dans les entreprises : entre réflexe et stratégie

Renaud Descamps
BREF CEREQ, n° 207, avril 2004, 4 p.
ISSN 0758 1858
Accord national interprofessionnel du 20 septembre 2003 : un nouvel élan pour la

formation des salariés
Centre INFFO
INFFO Flash, supplément au n° 624, 1er-15 novembre 2003, 20 p.
ISSN 0397-3301
La formation professionnelle continue financée par les entreprises : exploitation des

déclarations fiscales des employeurs n°2483- Année 2000
Elyes Bentabet ; Christelle Gauthier ; Isabelle Marion ; avec la collaboration de Carole
Tuchszirer (Ires)
CEREQ Documents série observatoire, n° 172, juillet 2003, 90 p.
ISSN 1249-5107 ; ISBN 2-11-093543-X
[Des éléments pour l’année 2000 sont également disponibles sur le site :
http://www.cereq.fr/cereq/2483/2483.htm ]
Repenser la formation : dossier

CEREQ. Centre d’Etudes et de Recherches sur les Qualifications
Formation emploi, n° 81, janvier-mars 2003, pp. 27-138
ISSN 0759-6340
Les français et la formation continue : statistiques sur la diversité des pratiques

Christine Fournier ; Marion Lambert ; Coralie Perez
CEREQ Documents série observatoire, n° 169, novembre 2002, 130 p.
ISSN 1249-5107 ; ISBN 2-11-093546-4
Résultats de l’enquête formation continue 2000 réalisée conjointement par le CEREQ et
l’INSEE. Institut National de la Statistique et des Etudes Economiques.
[Sur cette enquête, voir également la page :
http://www.cereq.fr/cereq/fc2000/Default.htm#Haut ]
Métier, accès à la formation continue et mobilité professionnelle

Frédéric Lainé
Premières informations et Premières synthèses, n° 24.1, juin 2002, 8 p.
191
Sági Zsolt
Formation continue et insertion : un taux d’accès élevé et des formations qualifiantes après
la fin des études
Didier Gélot ; Claude Minni
Premières informations et Premières synthèses, n° 10.2, mars 2002, 8 p.
Un panorama de la formation continue des personnes en France

Christine Fournier ; Saïd Hanchane ; Marion Lambert ; Coralie Perez ; Michel Théry ;
Gwenaëlle Thomas
BREF CEREQ, n° 172, février 2001, 4 p.
ISSN 0758 1858
Weboldalak
Ministère de l’Emploi, du Travail et de la Cohésion sociale

http://www.emploi-solidarite.gouv.fr
Volet Travail - Emploi

http://www.travail.gouv.fr/index.asp
Volet Formation professionnelle

http://www.travail.gouv.fr/formation.html
La Loi relative à la formation professionnelle tout au long de la vie et au dialogue social

http://www.travail.gouv.fr/formation/loi40504.html
Le contrat de professionnalisation
http://www.travail.gouv.fr/dossiers/Contratpro/index.html
Publications de la DARES. Direction de l’Animation de la Recherche, des Etudes et des

Statistiques
http://www.travail.gouv.fr/etudes/etudes_h.html
Ministère de l’Education nationale, de l’Enseignement supérieur et de la Recherche

http://www.education.gouv.fr/index.php
Formation continue : la formation des adultes dans les GRETA

http://www.education.gouv.fr/fp/greta.htm
ÉduSCOL : le site pédagogique du Ministère de l’Education nationale

http://www.eduscol.education.fr/
192
Voir dans la rubrique „ Sommaire „ la rubrique consacrée

à la formation des adultes et aux GRETA
Formation des adultes - GRETA

http://eduscol.education.fr/D0001/theme12.htm
Centre INFFO. Centre pour le développement de l’information sur la formation permanente

http://www.centre-inƑo.fr
Voir notamment les rubriques sur le Dispositif de
formation et les Ressources documentaires.
Centre INFFO. Center for information on continuing vocational training

http://www.centre-inƑo.fr/maq100901/anglais/accueil.htm
A quick and synthetic approach of the French vocational training system (at the national
and regional levels), key figures and bibliographical references (documents in english).
CEREQ. Centre d’Etudes et de Recherches sur les Qualifications

http://www.cereq.fr/
Voir notamment les rubriques Etudes et recherches, ainsi que le Portail documentaire.
Exploitation des déclarationsfiscales n° 24-83

„ L’exploitation des déclarations fiscales n° 24-83 est, depuis la loi fondatrice de 1971,
l’élément le plus ancien et le plus régulier dans la production statistique sur la formation
professionnelle continue. Cette source permet de fournir des indicateurs sur les dépenses
des entreprises (de 10 salariés et plus)… „.
Les résultats des années 1995 à 2002 sont proposés sur le site du CEREQ
http://www.cereq.fr/cereq/2483/2483.htm
Enquête „ Formation continue 2000 „

„Alors que la majorité des sources actuelles sur la formation continue porte sur les
entreprises, cette étude analyse la formation continue en partant des individus, qu’ils aient
eƑectué une formation ou non. L’intérêt est d’observer leur attitude face à la formation
continue, les contraintes pesant sur l’accès à la formation et les pratiques de ceux eƑectuant
des formations.”
http://www.cereq.fr/cereq/fc2000/Default.htm
193
Sági Zsolt
III.
A felnĪttképzés rendszere az Egyesült
Királyságban
III.1. A felnĪttképzés rendszerének fejlĪdése
A felnĪttoktatás és a szakmai továbbképzés (continuing vocational education and training,

CVET) régi és gazdag hagyományokra tekinthet vissza az Egyesült Királyságban. 1945 után
egy látványos váltás volt megfigyelhetĪ a gyakorlati tanulástól a szabadidĪ-alapú tanulás
felé, ugyanakkor azokat nem vonzotta a felnĪttoktatás, akik a legkevesebbet hasznosítot-
tak az alapoktatásból. Az 1970-es évektĪl intézkedések egész sora próbált ezen a területen
megoldásokat találni. Az 1980-as évek eleje óta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Egyesült
Királyság készség-szükségleteit nem töltheti be csupán a munkaerĪpiacra belépĪ fiatalok
felkészítésével. Az 1988-as White Paper, Employment (Fehér Könyv a Foglalkoztatásról) nyo-
mán az 1990-es években a kormányszervezeteket érintĪ reformok sorozata született meg
azzal a céllal, hogy a munkáltatói és üzleti prioritások szerepet és befolyást nyerhessenek a
felnĪttoktatásban és -képzésben.
Az Egyesült Királyság kormányának 1997-ben történt megválasztása óta egyre inkább elis-
merik a társadalmi befogadás, a polgári, közéleti, és egyéni fejlĪdés fontosságát mint az
oktatás állami támogatásra érdemes céljait. A „tanuló társadalom” most kívánatos társadalmi
és gazdasági célként, az egész életen át tartó tanulás egységes megközelítéséhez kifejlesztett
stratégia pedig mint az ennek eléréséhez szükséges eszköz jelenik meg. A kormány által
1998-ben kiadott The Learning Age consultation paper (Tanulás Éve konzultációs dokumen-
tum) néhány elemzĪ szerint politikai vízválasztó. EttĪl kezdve még nagyobb figyelem irányul
a tanulási lehetĪségek minden formájának szélesítésére, beleértve a továbbtanulást és a fel-
sĪoktatást is.
A 2003. júliusi Skills Strategy (Készségstratégia) a kormány programját tette közzé az Egyesült
Királyság és fĪ gazdasági versenytársai közötti készség-eltérések vonatkozásában. Ez egy
olyan radikális stratégiát jelent a kormány és kulcspartnerei számára, amelynek célja olyan
készségek követelmény-vezérelt biztosítása, amelyek a megújult szakképesítések megszer-
zése során elismerhetĪk, és amelyeket a munkaáltatók szükségletei irányítanak A stratégia
célja az Egyesült Királyság mint a világ egyik vezetĪ gazdasági szereplĪje helyzetének meg-
erĪsítése azáltal, hogy biztosítja a munkavállalók számára azon készségeket, amelyek alkal-
mazhatóvá és személyesen is kiteljesedetté teszik Īket. Ennek érdekében új készség-szövet-
ségek (skills alliances) épülnek, amelyekben minden munkáltató, alkalmazott és állampolgár
szerepet kap.
194
A stratégia egymáshoz kapcsolódó intézkedéseket tartalmaz annak érdekében, hogy elhá-

ruljanak az akadályok az egyének tanulásban és támogatásban való részvétele útjából, vala-
mint hogy újra azon készségek ellátására koncentrálódjon az állami befektetés, amelyekre
a legnagyobb szükség van – ez nevezetesen az elsĪ teljes 2. szintň képesítésre (az alkal-
mazhatósághoz szükséges készségek szintjére), speciális hiányterületeken pedig a 2. szintnél
magasabb képesítésekre való általános jogosultságot jelenti.
A készségstratégia az Egyesült Királyság egyénei és munkaadói készségfejlesztésébĪl származó

gazdasági elĪnyökön túlmenĪen azon szociális elĪnyöket is számba veszi, amelyek a maga-
sabb szintň készségek, különösen „Az élethez szükséges készségek” („FelnĪttek alapkészségei-
ért”, Adult Basic Skills stratégia) és a foglalkoztathatósághoz szükséges készségek eredményei.
Az újonnan alakult Ágazati Készségtanácsok az általuk képviselt ágazatok az általuk képvi-

selt ágazat munkavállalóiért és velük együttmňködve végzik tevékenységüket. Céljaik:
• Az ágazatukban megfigyelhetĪ nemzetközi és országos tendenciák magas szintň elem-

zése munkaerĪ, készségek és produktivitás tekintetében.
• A szükséges készségeket meghatározó foglalkozási sztenderdek kidolgozása az ágaza-
ton belül, korszerň, magas színvonalú képzések és képesítések kifejlesztése érdekében.
• Együttmňködni és tárgyalni a munkaadókkal Ágazati készség-megállapodások (Sector
Skills Agreements) létrehozása során.
Walesben sok eredményt és tendenciát az A Winning Wales és a Skills and Employment

Action Plan 2 (Egy GyĪztes Wales, Készségek és Foglalkoztatás Cselekvési terv 2 2005) elne-
vezésň politikai dokumentumok fogalmaznak meg.
Összességében az oktatási és képzési rendszer jelenleg fontos szakmapolitikai változásokkal

és dinamikus újraszervezĪdéssel jellemezhetĪ. A szakmapolitikai változások a speciális fel-
nĪtt csoportok hiányzó készségeit és a fiatalok szakképzését célozzák. Széleskörň oktatási
programokat fejlesztettek ki mind az informális keretek között folyó készségfejlesztés, mind
a felnĪttek formális szakképesítéseire.
A szervezeti változások egyik célja, hogy az oktatási rendszert adaptívabbá tegyék a munka-
erĪ-piaci igények felé és kevésbé jellemezze a forrásorientáltság. Ebben az összefüggésben
az Oktatási és Szakképzési Minisztérium, és az Oktatási és Szakképzési Tanács felelĪs a
munkaerĪ-piaci képzésekért. A munkaadói igények és az egyéni foglalkoztathatóság össze-
illesztése vált a felnĪttképzési és felnĪttoktatási szakpolitika átfogó céljává. A keresleti oldal
szempontjai azonban nem állíthatják meg a munkaadók által igényelt készségek biztosításá-
nak folyamatát. Mind a munkaadóknak, mind a szolgáltatóknak szükségük van támogatásra
– az elsĪ csoportnak az elvárásaik kialakításához és kifejezéséhez, a második csoportnak
pedig, hogy képessé tegyük Īket a munkaadói igények hatékony kielégítésére. Fontos szem-
pont a megfelelĪ információkkal való ellátás, a tanácsadás és orientáció biztosítása, hogy
növekedjék Angliában a képzésben való részvétel.
195
Sági Zsolt
III.2. A jelen irányzatai, vitái és perspektívái
Az alap- és továbbképzésben egyre növekvĪ hangsúly van a követelményeknek való haté-

kony és rugalmas megfelelésen, illetve azon, hogy a képzési lehetĪségek készen elérhetĪvé
váljanak a tanulók számára. Ez magába foglalja:
• a munkaadók készség-szükségleteinek betöltését (például az egész országra kiterjedĪ

Sector Skills Development Agency, Ágazati Készségfejlesztési Hivatal, és Sector Skills
Councils Ágazati Készségtanácsok létrehozása,);
• az alapoktatás során elért tudásszint maximalizálása érdekében tett erĪfeszítéseket,
különösen az alapvetĪ olvasási, írás- és számolási készségek területén – azzal a hosszú
távú céllal, hogy az élet késĪbbi szakaszaiban a lehetĪ legkisebb mértékň legyen a tanu-
lástól való eltávolodás;
• az alapkészségekre irányuló képzésre fektetett hangsúlyt;
• az oktatásból és képzésbĪl kirekesztĪdött fiatalok tanulásra ösztönzéséhez szükséges
eszközök megtalálását;
• a tanulási lehetĪségek új formáinak kifejlesztése iránti elkötelezettséget, korszerň techno-
lógiák felhasználását a tananyagfejlesztés hatékonyságának javításáért, a hozzáférési prob-
lémák leküzdéséért és a tanulás kisebb egységekre bontással való megkönnyítéséért;
• több közvetítĪ bevonását a tanulási tevékenységek és részvétel támogatásába, a közös-
ségi tanulási tevékenységek állami támogatásával;
• támogatás a nem-hagyományos tanulókat vonzó, toborzó és megtartó szolgáltatók elis-
merésére és többletköltségeinek;
III.3. Intézményrendszer, képzési formák
A felnĪttképzés, felnĪttkori tanulás és az ún. post-secondary oktatás szereplĪinek kategóri-

ája sok különbözĪ aktort foglal magába. Miután a felnĪttkori tanulás-tanításhoz kapcsolódó
szakpolitikákat folyamatos változás és fejlĪdés jellemzi, folyamatosan változik - új intézmé-
nyek és szervezetek létrehozásával - az egész életen át tartó tanulás színtere is. A felnĪttkori
tanulásba/képzésbe bevont intézmények jelentĪs része napjainkban jött létre.
Az Oktatási és Szakképzési Minisztérium (DfES), ill. a Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium

(DWP) viszonylag új tárcáknak számítanak. Az Oktatási Minisztérium a korábbi Oktatás-
és Foglalkoztatásügyi Minisztérium oktatási területét vette át A Munka- és Nyugdíjügyi
Minisztérium 2001-ben alakult, és felelĪssége kiterjed a munkanélküliekre és a különbözĪ
ellátásokban részesülĪ inaktív népességre.
A szakképzési, képzési szakpolitikai formálásában a leginkább az Oktatási és Szakképzési

Minisztérium érintett. A 16 éven felüliek oktatásáért és szakképzésért felelĪs legfontosabb szer-
vezet az Oktatási és Szakképzési Tanács (Learning and Skills Council – LSC). Az LSC az elsĪ
szervezet az Egyesült Királyságban, amely azzal a törvényi feladattal rendelkezik, hogy a mun-
kaadókat bevonja a felnĪttképzésbe, és vezetĪ szerepe van a nemzeti versenyképesség és ter-
196
melékenység növelésében. Az 1999-ben létrehozott szervezet felel az összes post-secondary

szakképzési és oktatási formáért Angliában (amely nem foglalja magába a felsĪoktatást).
Az LSC felelĪs az információs, tanácsadási és pályaorientációs (IAG) tevékenységekért, vala-

mint a helyi ilyen jellegň partneri szervezetek hálózatba szervezésért, amelyek a felnĪttek
(20 éve feletti népesség) számára ingyenes szolgáltatásokat biztosítanak. A Mňszaki Egyetem
Ufi/learndirect egysége is fontos partner e tekintetben.
Meg kell még említeni még a MinĪségügyi és Tantervügyi Hatóságot (QCA) is. Utóbbi fele-
lĪsségi körébe esik a Nemzeti Képzési Jegyzék fenntartása. A QCA akkreditálja a tanulási
igényeken és a fejlesztésen alapuló szakképesítéseket, amelyek a megfelelĪ mérési módsze-
rek által megerĪsített foglalkoztatási standardok kialakításához szükségesek.
Az Ágazati Szakképzési Fejlesztési Ügynökség (SSDA) 2002 óta mňködik, és irányítja a mun-
kaadók által vezetett ágazati készségtanácsokat (SSC-k) vagy összefoglaló nevükön a képesí-
tések gazdasági hálózatait (SfBN). Az SfBN célja, hogy fejlessze a képzés minĪségét és kiala-
kítsa az ún. ágazati készség-megállapodásokat, amelyek azonosítják a fĪ képzési témákat,
és választ adnak a munkaadók igényeire. A fenti megállapodások célja önkéntes kollektív
egyezség kialakítása és a készségek fejlesztése, valamint a termelékenység érdekében kifej-
tett tevékenységek. A hálózat meghatározza továbbá minden ágazatban a szakképesítések
foglalkoztatási követelményeit, amelyek a képesítések és képzések alapjául szolgálnak.
A munkaerĪ-piaci politikák területén a legfontosabb szereplĪ a Jobcentre Plus (JCP). A Munka-

és Nyugdíjügyi Minisztérium irányítja a szervezetet, amely helyi központokon keresztül szol-
gáltat. Általánosságban kijelenthetĪ, hogy a JCP felelĪs mindazon személyek képzéséért,
akik munkanélküliként vagy inaktív szereplĪként vannak jelen a munkaerĪpiacon.
A szakszervezetek is be vannak vonva a képzések fejlesztésébe, elsĪsorban a munkahelyi

képzések tekintetében. A Szakszervezeti Oktatási KépviselĪk hálózata e célból jött létre. A
Szakszervezeti Oktatási KépviselĪknek törvényes joga, hogy a munkaidejük egy részét a
fenti feladatokra fordítsák. További támogatással is segítik a szakszervezetek oktatással kap-
csolatos tevékenységét: az LSC által irányított Szakszervezeti Oktatási Alappal.
A Nemzeti Foglalkoztatási Bizottság egy munkaadók által irányított testület, amely a kor-
mány minisztereinek tevékenységét segíti tanácsadó fórumként a kormányzati munkaerĪ-
piaci politikák és programok végrehajtása terén. A Bizottság a Szakképzési Stratégia végre-
hajtásába is bevonásra került, ahol vizsgálta azokat az intézkedéseket, amelyek erĪsítették az
együttmňködést az oktatási és munkaerĪ-piaci rendszerek között.
Érdemes még megemlíteni a Kisvállalkozások Szolgálatát (Small Business Service - SBS),

amely a Business Link hálózaton keresztül szolgáltatások széles körét biztosítja a kisvállalko-
zások számára.
197
Sági Zsolt
Regionális szinten fontosak a regionális fejlesztési ügynökségek (RSP-k) által vezetett regio-
nális szakképzési partnerségek (RSP-k), amelyek az ügynökségeknek jelentenek.
Az RSP-k magukba foglalják az LSC, a Jobcentre Plus, a Kisvállalkozások Szolgálata (SBS) és

az Ágazati Készség Fejlesztési Ügynökség (SSDA) képviselĪit. Az RSP-k célja olyan integrált
akciók kivitelezése, amelyek szakképzést, a képzést, az üzleti támogatásokat és foglalkozta-
tási szolgáltatásokat foglalják magukba a regionális szinten.
A FelnĪttképzési FelügyelĪség (ALI) a felnĪttképzési szolgáltatások minĪségének független

értékelését biztosítja. Az ALI ellenĪrzi és vizsgálja az összes munkahelyi képzést, a felnĪtt-
képzést a közösségi tanulást, valamint az LSC által a z 16 éven felülieknek biztosított ún.
learndirect szolgáltatást, továbbá a Jobcentre Plus szolgáltatásait. Eljár a fĪiskolákon a 19 év
felettieknek biztosított felnĪttképzési tevékenységek esetén is. A vizsgálatok, ellenĪrzések
4 éves ciklusban valósulnak meg, az értékelési osztályzatok a kiválótól a nagyon gyengéig
terjednek. A nem megfelelĪen finanszírozott képzéseket újból ellenĪrzik.
Utolsóként említést érdemel a Szakképzési Szövetség, amelyet annak érdekében hoztak

létre, hogy összehozza az oktatási és képzési ügyekben érintett 4 minisztériumot – Oktatási
és Szakképzési Minisztérium, Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium, Kereskedelmi és Ipari
Minisztérium, és a Kincstár - a Készség Stratégia végrehajtásának irányítására. Ez a szövetség
egy fórumba gyňjti a végrehajtásban szereplĪ kulcspartnereket a Brit Ipari Konföderációval
(CBI), a Szakszervezetek Kongresszusával (TUC) és a Kisvállalkozások Tanácsával, mint a
szociális és gazdasági partnerekkel.
III.4. Finanszírozási formák
Az ösztöntĪk széles köre áll rendelkezésre az alacsony képzettségňek tanulási részvételének

növelése érdekében. Az Egyesült Királyság a potenciális tanulókat ingyenes szolgáltatások
biztosításával próbálja a tanulásra csábítani. Ennek formái sokfélék: az oktató/képzĪ szerve-
zetek anyagi támogatása, egyéni pénzügyi ösztöntĪk, a munkaadók ösztönzésének formái.
III.4.1. Tandíj-mentes kurzusok és kedvezmények
Általánosságban elmondható, hogy az egyéni tanulási támogatások az intézményeken keresz-

tül kerülnek szétosztásra. Ezen a módon támogatott képzések állnak rendelkezésre, de más
finanszírozási mechanizmusokat is használnak. Egy Egyéni Tanulói Számla program 2000.
szeptemberétĪl 2001. novemberéig tartott Angliában, hasonmásaival Észak-Írországban,
Skóciában és Walesben. Az egyéni számla elképzelés továbbfejlĪdhetett az egyéni tanulási
számlákból finanszírozott képzések modelljévé vagy a tanulási idĪszak megélhetési költsé-
geit részben közfinanszírozási alternatívájává.
198
A koncepcióról azonban kiderült, hogy sokkal inkább virtuális számlaként volt használatos,
mintsem valós számlaként. KésĪbb 80%-os kedvezményt (alapfokú IT képzések speciális
listája alapján, továbbá matematikai kurzusok), és 20%-os kedvezményt (az elszámolható
képzések széles körének költségébĪl) társítottak a konstrukcióhoz. A program alapvetĪen
sikeres volt, ti. a célcsoportot, az alacsony képzettségň felnĪttek széles rétegeit elérte. A
szolgáltatók köre bĪvült, és a kísérĪ tanulási támogatások megerĪsödtek. Szabálytalanságok
miatt az eredeti konstrukciót azonban fel kellett függeszteni.
Napjainkban ingyenesen hozzáférhetĪek az alapkészségek fejlesztésére irányuló képzések:

olvasás-szövegértés, számolási készségek, nyelvi kurzusok, beleértve az ESOL programot
(Angol Nyelv Idegen Anyanyelvňeknek). NVQ 2-es szinten is ingyenes képzéseket találha-
tunk, azok részére, akik még nem érték el ezt a szintet. Egyes meghatározott állami támoga-
tásokban részesülĪ felnĪttek számára szintén teljesen ingyenes a képzés, a tandíjakat elen-
gedik. A Jobcenter Plus szintén támogat munkanélkülieknek szóló képzéseket és más állami
támogatásban részesülĪket.
Finanszírozásban részesülnek a továbbképzést folytató fĪiskolák is, amelyek esetén a képzések

aktuális árának 25%-ért tanulhatnak a diákok. A tanulók átlagosan a kurzusok árának 40%-át
fizetik. Amikor a munkaadók saját igényeikre szabott speciális képzési csomagokat akarnak,
akkor általában elvárható, hogy az alapkurzus költségéhez további 50%-kal hozzájárulnak. Az
utóbbi években a fĪiskolákon az egyénektĪl és munkaadóktól befolyt tandíj csökkent.
A tandíjak megállapításának keretrendszere változásban van. Általánosságban kijelenthetĪ,

hogy a Skills Strategy program bevezetésével az NVQ 2 szint tandíjai jelentĪsen csökkentek.
A 3-as vagy magasabb NVQ szintň képzések esetén elĪzetesen feltételezhetĪ volt a tandíjak
növekedése, de ez nem következett be.
Egészen a legutóbbi idĪkig a tanulás idĪszaka alatt kapható megélhetési költségekkel kap-
csolatos támogatások korlátozottak voltak: a fiataloknak nyújtott ún. Oktatási kedvezmények
ellátásai (EMA-k) csak az iskola befejezésének minimum határán túl, azaz 16 éves kor felett
álltak rendelkezésre. Az EMA-k rendszerét 2004-ben országos szinten is kiterjesztették, heti
30 angol font támogatást biztosítva azoknak a fiataloknak, akik az iskolában vagy a fĪiskolán
maradnak.
Egy új pénzügyi eszköz az Adult Learning Grant (ALG) kínál szintén heti 30 fontot azoknak,
akik „fĪállásban” tanulnak az elsĪ NVQ 2-es szintň képesítésért, vagy azoknak a fiatal fel-
nĪtteknek, akik az NVQ 3-as szintň képesítés megszerzését tňzték ki célul. Ez a kezdemé-
nyezés 2003 októberében indult pilot projektként. Az Adult Learning Grants kezdeménye-
zés egy erĪsebb elkötelezettség lehetĪségét tükrözi, azaz fejlesztĪi okultak az elsĪ hasonló
Individual Learning Accounts (ILA) pénzügyi eszköz alkalmazásából.
A felnĪttoktatásban, felnĪttképzésben tanuló egyéb költségeit – a tankönyvek, tananyagok,

az utazás, a gyermekfelügyelet és a vizsga költségeit – továbbra is a Learner Support Fund-on
199
Sági Zsolt
keresztül támogatják. A JCP egyes ügyfelei képzési kedvezményeket kapnak a képzés ideje
alatt, és néhány extra támogatási formákra is jogosultak. A JSA (Job Seeker Allowance) ügy-
felei, akik alapkészségek fejlesztésével kapcsolatos tréningeken vesznek részt, további 10
fontot kapnak a JSA juttatáson túl, az oktatásban való részvételük ösztönzésére. További 100
font „sikerdíjban” részesülnek, ha megszerezték a képesítést.
A Jobcentre Plus programokban résztvevĪk is kaphatnak különbözĪ támogatások, úgy mint

tananyagok, gyermekfelügyelet, utazási költségek megtérítése. Azok a személyek, akik jogo-
sultak egyes munkaügyi támogatásokra (Income Support and Incapacity benefit), természete-
sen az alapkészségek fejlesztését támogató Skills for Life program NVQ 2-es szintň képzésein
is ingyenesen részt vehetnek, anélkül, hogy egyéb támogatásaikat elveszítenék.
További szakmai munka zajlik a New Deal for Skills programba integrált ún. Learning Option
pénzügyi eszköz kialakítására, amely új képzési kedvezményeket biztosítana (további heti 10
fonttal egyenértékň kedvezményként) azoknak, akik már részesülnek a korábbi kedvezmé-
nyekbĪl az elsĪ NVQ 2-es szintň képesítés megszerzése során.
III.4.2. A foglalkoztatottak támogatásai
A foglalkoztatottak számára nyújtott támogatások az ún. Employer Training Pilots-on

(Foglalkoztatottak képzési kalauza) keresztül kezdeményezhetĪk.
A munkaadókat célzó ösztönzĪk, amelyek az alkalmazottaik ETP-kben való részvételét

célozzák az alábbiak: információs szolgáltatás, tanácsadás, képzések, és bizonyos mérté-
kig a bérkompenzáció. A munkaadók hozzájárulhatnak a képzéseken való részvételhez, az
alkalmazottaknak tanulmányi szabadságot nyújtva, továbbá részt vehetnek a képzések érté-
kelésében is. A bérkompenzáció jó eszköz lehet arra, hogy a munkaadókat érdekeltté tegyék
a képzésekben, de valószínňleg nem egy szükséges elĪfeltétel akkor, ha a képzésekben való
részvétel elĪnyeit már megtapasztalták.
Összességében megállapíthatjuk, hogy újító jellegň reformok vannak napirenden az Egyesült

Királyságban, annak érdekében, hogy a tanulási ösztönzĪket fejlesszék. A brit megközelítés
úgy tetszik fĪként az „inkább a mézesmadzagot ne a pálcát” megközelítésen nyugszik. Az
ingyenes oktatást szerteágazó kínálatban áll rendelkezésre a potenciális résztvevĪknek. A JCP
klienseinek megélhetési költségeit fedezik, és megkezdĪdött az a program, ami biztosítja más
alacsony képzettségňek felnĪtt tanulók számára is a hasonló kedvezményt.
Az NVQ 2-es szintň képzések ingyenes biztosítása minden dolgozó számára elsĪsorban
nem a rövid távú termelékenység-növekedés, hanem a hosszabb távú termelékenység és a
társadalmi kirekesztés által okozott társadalmi-gazdasági problémák kezelése szempontjából
fontos. Ami a rövid távú gazdasági hasznot illeti, az NVQ 3-as és az azzal egyenértékň szin-
tek valószínňleg jóval fontosabbak, de úgy tňnik, hogy az erre a területre jutó befektetéseket
200
nem szükségszerňen, és nem ugyanolyan mértékben kell közfinanszírozásból fedezni, mint

az alacsonyabb képesítési szintek esetén.
III.5. Képzési célok
III.5.1. A Skills Strategy

2003. júliusában a brit kormány elindította nemzeti kompetencia stratégiáját: „21. Századi
készségek: potenciálunk kihasználása” néven. A stratégia a Kormányt és kulcspartnereit radi-
kális reformra kötelezi a kompetenciák követelmény-vezérelt biztosítása terén, amelyek a
megújult szakképesítések megszerzése során elismerhetĪk, és amelyeket a munkaáltatók
szükségletei irányítanak, amint azt az új Skills for Business Network (Kereskedelmi hálózati
készségek) is kifejezi, s amelyrĪl a Regional Skills Partnerships (Regionális Készségtársulások)
egy finomabb megközelítést adott. A stratégia célja hogy biztosítsa a munkavállalók szá-
mára azon készségeket, amelyek segítik alkalmazhatóságukat és személyes lehetĪségeiket is
megnöveli. Ennek érdekében új készség-szövetségek (skills alliances) épülnek, amelyekben
minden munkáltató, alkalmazott és állampolgár szerepet kap.
A stratégia végrehajtását a Nemzeti Készség Szövetség irányítja, amely a kormányzati kulcs-

szereplĪket, a munkáltatókat és szakszervezeti képviselĪket, valamint az Oktatási és Készség
Tanács által vezetett, végrehajtásban érdekelt kulcsszereplĪket tömöríti.
A stratégia egymáshoz kapcsolódó intézkedések szélesebb sorát tartalmazza annak érdeké-

ben, hogy elháruljanak az akadályok az egyének tanulásban és támogatásban való részvé-
tele útjából, valamint hogy újra azon készségek ellátására koncentrálódjon az állami befek-
tetés, amelyekre a legnagyobb szükség van – ez nevezetesen az elsĪ 2. szintň képesítésre
(az alkalmazhatósághoz szükséges készségek szintjére), speciális hiányterületeken pedig a 2.
szintnél magasabb képesítésekre való általános jogosultságot jelent.
A stratégia az alábbi 5 területre összpontosít:
• Az egyének készségei
• A munkaadók készségei
• Képesítések reformja
• A felnĪttképzés és a
• Tények és értékelés
A Skills Strategy a gazdasági elĪnyökön túl kitekint a brit állampolgárok és munkaadók kész-
ségfejlesztésére is, azaz a fejlĪdĪ készségszintek növekedésébĪl származó szociális elĪnyök-
kel is számol, különösen az alapkészségek megszerzése és a foglalkoztathatósággal kapcso-
latos készségek vonatkozásában.
201
Sági Zsolt
A fĪ mechanizmusok egyike, amely a Skills Strategy céljainak elérését szolgálja a 2-es kép-
zési szinthez kapcsolódó jogosultság bevezetése.
A stratégia egy új kezdeményezést indított el, amely garantálja az ingyenes tanulást az elsĪ
2-es szintň végzettség megszerzése érdekében, egyben a foglalkoztathatósággal kapcsolatos
készségek számára is platformot biztosítva. Ez a jogosultság 2004 Īszén került bevezetésre két
régióban (Északkeleti régió és Délkeleti régió).
2010-re legalább 40%-kal csökkenteni azon felnĪtt munkavállalók számát, akiknek hiányzik
az NVQ 2-es szintň vagy azzal egyenértékň képzettségük, és már 2003 és 2006 között 1 mil-
lióval növelni azon felnĪtt munkavállalók számát, akik rendelkeznek a 2-es szintň képzett-
séggel. A 2-es szintň jogosultságon túl a kormány elkötelezte magát egy olyan intézkedési
csomag mellett, amely a potenciális tanulók különbözĪ igényeire reflektál, és támogatja az
alábbi képzési célokat:
• Alapkészségek a szövegértésben/olvasásban, a számolási készségekben, az IKT-hez kap-

csolódó készségekben. Az ESOL (English for Speakers of Other Languages) program
révén az angol nyelvi készségek fejlesztése
• NVQ 3-as szintň képesítések megnövelt támogatása ágazati és regionális területeken a
Regionális Készség/Szakképzési Partnerségeken keresztül.
III.5.2. A Skills for Life stratégia
A Skills for Life egy olyan nemzeti stratégia, amely a 16 éven felüliek az olvasási/szövegér-
tési, nyelvi és számolási készségekkel kapcsolatos igényeire reflektált, beleértve a tanulási
nehézségekkel küzdĪket és fogyatékkal élĪket. Az olvasás-szövegértési, számolási és nyelvi
nehézségekkel küzdĪ felnĪttek számát 20-ról 10 %-ra, vagy még alacsonyabbra kívánta
csökkenteni. További cél volt, hogy mintegy 1,5 millió felnĪttet segítsen a NVQ 2-es szintň
képesítés megszerzéséhez 2007-ig, ami valószínňleg teljesülni fog: a kormány menetrend-
szerňen teljesítette a 2004-es belsĪ határidĪt.
A stratégia reprezentálja azt az átfogó keretrendszert, amely a Munka- és Nyugdíjügyi

Minisztérium hozzájárulása a Skills Strategy-hoz.
Ez a program a Skills Strategy alárendeltségébe került. A Skills for Life stratégiának 4 fĪ téma-
területe volt, amelyeket a Skills Strategy is továbbvisz:
• ErĪsíteni a keresletet a tanulás iránt hatékony támogatás segítségével és a kormányügy-

nökségek és munkaadók segítségével azonosítani és fejleszteni a kliensek és munkavál-
lalók olvasási, szövegértési, számolási és a nyelvi készségekkel kapcsolatos igényeit
• Növelni szükséges a képzési szolgáltatási kapacitásokat, hatékony finanszírozást bizto-
sítva, és koordinálva a tervezést és a végrehajtást, annak érdekében, hogy kielégítsék a
tanulók igényeit
202
• Fejleszteni kell az oktatás színvonalát az olvasás-szövegértés, a számolási készségek

és a nyelvi készségek területén, a nemzeti oktatási, tanulási és értékelési infrastruktúra
fejlesztésén keresztül
• Növelni kell a tanulói teljesítményeket és azon felnĪttek számát, akik állami szakképesí-
tést szereznek, és csökkenteni kell a tanulás elĪtt állóakadályokat
III.5.3. New Deal for Skills
A New Deal for Skills kezdeményezést a pénzügyminiszter jelentette be 2004. márciusában.

A kezdeményezés átfogó célja, hogy segítse az embereket a szociális szolgáltatásoktól való
függés felĪl a munka világa felé mozdítani, illetve az alacsony készségszinttĪl a magas felé.
A New Deal nem kívánja helyettesíteni a Skills Strategy-t. A célja, hogy kiegészítse azt, és a
szakmapolitikát ugyanabba az irányba terelje. Tartalma:
• Új intézkedések és kísérleti projektek annak érdekében, hogy javítsák az elérhetĪ szol-

gáltatásokat és ösztönzĪket azon munkanélküliek számára, akik új készségeket szeretné-
nek elsajátítani, munkát keresnek, vagy épp elkezdenek dolgozni
• Jobb koordináció a Jobcentre Plus hivatalok és az információs és tanácsadói partnerek
között, hogy még integráltabb szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a Jobcentre Plus hiva-
talokban.
• Egy „Készség-útlevél” kifejlesztése, hogy segítse az egyéneket a szociális ellátó rendszer-
tĪl a fenntartható munkavállalás felé mozdítani, és létrehozni a megszerzett készségek
és kompetenciák leltárát, amelynek segítségével a készségek transzferjét lehetne a mun-
kakörök között
III.5.4. Employer Training Pilots
Az Employer Training Pilots (ETPs) 2002 szeptemberében került bevezetésre, hogy bátorítsa
a munkaadókat a készségek fejlesztésébe és a képesítések megszerzésébe történĪ befekte-
tésre, fĪként az alacsony képesítéssel rendelkezĪk tekintetében. Az utóbbi években tesztel-
tek egy olyan pénzügyi finanszírozási csomagot, amely javítja a képzéshez való hozzáférést,
és képessé teszi a foglalkoztatottakat, hogy megszerezzék az alap és 2-es szintň NVQ kész-
ségeket. Az ETP 2005-benmár 12 térségben mňködött teljes körňen.
III.5.5. MunkaerĪ-piaci képzések
Jelenleg a Jobcentre Plus ügyfelei a készségeiket a következĪ 3 módon javíthatják:
• Jobcentre Plus által leszerzĪdött képzések. Ezek olyan általános képzési csomagok, ame-
lyek a szakmai képzésekre irányulnak NVQ 2 szinten vagy alatta, beleértve a bárhol
lehetséges munkatapasztalatot
203
Sági Zsolt
• A Learning and Skills Council által leszerzĪdött képzések, fĪként a továbbképzésekkel

foglalkozó fĪiskolákon, ahol a tanulók választhatnak a nappali vagy részidĪs képzések
között a szolgáltatási számlának megfelelĪen. A Learning and Skills Council finanszíroz
e-learning tevékenységeket is. A learndirect kínálja a „bármikor, bárhol, bármilyen ütem-
ben” típusú tanulást mind a magánszemélyek, mind vállalkozások számára, több mint
300 kurzus szerepel a 3 fĪ portfolió területen: Skills for Life, ICT és Menedzsment.
• A sajáterĪbĪl finanszírozott képzések, amelyeket magánszemélyek fizetnek, beleértve a
kormány által támogatott banki kölcsönöket, pl. a Career Development Loans-t.
A Jobcentre Plus szolgáltatásai a Jobseeker’s Allowance, azaz a MunkakeresĪk kedvezmé-

nyében részesülĪk számára is elérhetĪ a New Deals and Work Based Learning for Adults
(WBLA) megbízottján keresztül. A képzések a következĪ módokon érhetĪk el:
• Basic Employability Training (BET) – Azokra a személyekre irányul, akik a legalacso-

nyabb képzettséggel rendelkeznek (belépĪ vagy az alatti szint – egy 7 évestĪl elvárható
szint). Ez a tréning az alapkészségek elegyét nyújtja, a szociális készségek széles körével
és munkatapasztalat biztosításával. Basic Employability Training-et a WBLA-n keresztül
kínálják, amely önkéntes, nappali képzés és maximum 26 hétig tart
• Basic Employability Training in New Deal 25 plus (megbízottak által kivitelezett program)
– Azok számára van kialakítva, akik a 3-as képesítési szint alatt vannak, de a tanácsadók
besorolhatnak egy olyan ügyfelet is, akinek e szint feletti alapkészségekkel kapcsolatos
igénye van, ha más komoly foglalkoztatási igénye van. A képzés általában 13 hétig tart,
de folytatható 26 hétig, ha a tanácsadó szükségesnek ítéli
• Full-Time Education and Training (FTET) – ElérhetĪ a New Deal for Young People (meg-
bízottak által kivitelezett program) opcióként; körülbelül 1 évig tart.
• ESOL (English for Speakers of Other Languages) – A BET kínálja (max. 26 hétig tart) és a
FTET formában is elérhetĪ (max. 1 évig tart).
• Short Intensive Basic Skills tanfolyamok (SIBS) – Azok számára lett kialakítva, akik
viszonylak jobb készségekkel rendelkeznek, de még mindig nem érik el az 1-es képzett-
ségi szintet. A SIBS lehetĪvé teszi a tanulóknak, hogy a meglévĪ készségeikre építsenek,
de egyben összpontosítsanak az azonnali munkával kapcsolatos céljaikra. A tréning nap-
pali és maximum 8 hétig tart.
III.6. Értékelési rendszer
Az Egyesült Királyságban különbözĪ kutatások készülnek a szakképzési szerkezetek és refor-

mok – szándékos vagy nem tervezett – következményeinek meghatározására. Több közülük
kifejezetten a szakmai alapképzéshez kapcsolódik, néhányuk pedig tesz különbséget a szak-
mai alap- és továbbképzés között.
Összességében a felnĪttoktatásra, valamint a szakképzésre vonatkozó kutatások és értékelé-

sek az Egyesült Királyságban egyértelmňen meghatározott témákra koncentrálódnak, melye-
204
ket azonban nehéz hatékonyan kutatni a felnĪttoktatásra hatást gyakorló változók sokasága
miatt. E témák a következĪk:
• a részvétel típusai és szintjei, különös tekintettel a munka-alapú képzésre;

• a részvétel akadályai;
• a felnĪtt tanulók motivációi;
• a részvétel kiszélesítése;
• a tanulásból származó anyagi és nem anyagi jellegň elĪnyök (material and non material
returns)
Érdemes megjegyezni, hogy az egyének vonatkozásában viszonylag nagy figyelmet kaptak a

tanulásból származó anyagi elĪnyök, míg a vállalatok vonatkozásában ennek kevés figyelmet
szenteltek. Az elmúlt években a kutatások egyre nagyobb figyelmet fordítottak a tanulásból
származó ún. szélesebb (vagy: nem anyagi) elĪnyök vizsgálatára, többek között az egészség, a
közösségi élet és a társadalmi kohézió tekintetében.
A kormány kutatási finanszírozásai kevesebb és nagyobb projektek irányába mutatnak –

ilyenek például az alapkészségekre, valamint a tanulás szélesebb körň elĪnyeire vonatkozó
kutatások. Az összpontosítás célja az adott területeken történĪ kutatás hatékonyságának és
használhatóságának növelése.
A fĪ nemzeti kezdeményezések vizsgálatára általában azt követĪen kerül sor, hogy egy ideig
mňködnek, illetve gyakran abban az esetben is, ha problémák merülnek fel a mňködésük
során. A hatásvizsgálatot – legalábbis a közelmúltig – nem építették be a reformokba mint
azok szerves részeként. Vannak arra utaló jelek, hogy a felnĪtt-tanulásban és a szakmai
továbbképzésben megjelenĪ kezdeményezések egyre növekvĪ mértékben képezik a fejlesz-
tés részét alkotó értékelés tárgyát.
A helyi Tanulmányi és Készségtanácsok kifejlesztése Angliában, az ELWA Walesben és az

új Ágazati Készségfejlesztési Hivatalok szélesebb lehetĪségeket nyitottak meg a helyi és az
ágazatok által véghezvitt kutatások számára a felnĪtt-tanulás és a szakmai továbbképzés
területén. A The National Institute of Adult Continuing Education (NIACE, Nemzeti FelnĪtt-
továbbtanulási Intézet) és a Basic Skills Agency (Alapkészség Hivatal) olyan szervezetek,
amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a kutatásra és elemzésre e területen.
III.7. Tervezés és elĪrejelzés
Az Egyesült Királyság Képesítési Keretrendszere minden képesítést magába foglal, köztük

minden nemzeti szakképesítést (NVQ), Skócia esetében a skóciai szakképesítéseket (SVQ),
s emellett még sok más olyan képesítést is, amely a szakképzéshez kapcsolódik, de nem
kompetencia-sztenderdekre épül.
205
Sági Zsolt
Mind az NVQ, mind az SVQ szakképesítések a nemzeti foglalkozási sztenderdekre (National

Occupational Standards) épülnek, melyeket az Ágazati Készségtanácsok (Sector Skills
Councils, SSC-k) dolgoztak ki egy funkcionális elemzési folyamaton keresztül. A sztenderdek
meghatározása egységek formájában történik, s a különbözĪ foglalkozások képesítésigényé-
nek betöltése céljával gyňjtik Īket össze. A foglalkozások képesítésigényeit egy ezzel pár-
huzamos foglalkozási feltérképezés során határozzák meg. Az SSC-k feladatai közé tartozik,
hogy a jövĪ munkaerĪ-piaci követelményeire vonatkozóan megfigyeléseket tegyen.
A közelmúltban történt ágazati átszervezések célja az volt, hogy megfelelĪ kapacitással rendelkez-
zenek a sürgetĪ ágazati készség-követelmények elĪrejelzését szolgáló munkaerĪ-piaci elemzések
felvállalásához. Az SSC-k az Egyesült Királyság egész területén Ágazati Készség-megállapodásokat
készítenek az oktatást és képzést igénylĪ és kínáló szervezetek között. Az Ágazati Készség-
megállapodások olyan keretrendszert hoztak létre, mely az Egyesült Királyság egész területén
lehetĪvé teszi, hogy a munkaadók oktatást és képzést kínáló és igénylĪ szervezetekkel szerzĪdést
köthessenek a kulcsfontosságú prioritások sorára vonatkozóan. A regionális szempontok érvényesí-
tésérĪl a regionális készségtársulások (Regional Skills Partnerships) gondoskodnak.
Angliában a Kincstár a közelmúltban követelményként állította a minisztériumok elé, hogy

a fĪ intézkedések értékelésére ugyanúgy fektessenek hangsúlyt, mint ahogyan megvalósítá-
sukra hangsúlyt fektetnek. Az értékelés egyre gyakrabban képezi részét a fejlesztési tervek-
nek, s ez nagyszabású értékelések esetében nemzetközi pályáztatással történik. A képesíté-
sek rutinjellegň figyelését Angliában a QCA, Walesben pedig az ACCAC végzi. A képesítése-
ket kibocsátó testületek folyamatosan figyelemmel kísérik az egyes képesítésekre vonatkozó
munkaerĪ-piaci szükségleteket és fellendülést.
A nemzeti képesítési keretrendszerbe bekerült szakképesítések megújítása egy re-akkreditációs

ciklus meghatározása alapján történik, amelyen belül – egy meghatározott idĪszakon belül
– a szakképesítéseket felül kell vizsgálni; ez tipikusan háromévente történik. Az új szakképe-
sítések kifejlesztéséhez átlagosan 18 hónapra van szükség.
A The Adult Learning Inspectorate (ALI; FelnĪtt-tanulási FelügyelĪség) feladata Angliában az

értékelés és a kormány felé történĪ beszámolás a képzési szolgáltatás minĪségét illetĪen. Ez
a képzési helyszínekre történĪ látogatások útján történik, és a beszámoló specifikus kezde-
ményezésekrĪl és reformokról szóló kommentárt is magába foglalhat.
A jelentĪsebb reformokat speciális, rendszeres vizsgálatoknak vetik alá, melyeket egyedi

módon irányított, kormány által kijelölt ellenĪrzĪ csoportok vezetnek. Ezen vizsgálatok a
reform néhány évig történĪ mňködését követĪen mennek végbe, és eredményük a közvetle-
nül a kormánynak tett javaslatok.
A témára vonatkozó munkaerĪ-piaci adatok sokféle nemzeti forrásból származnak, ilye-

nek pl. a MunkaerĪ-Piaci Felmérés (Labour Force Survey – LFS) és az éves Foglalkoztatási
Felmérés (Annual Employment Survey, AES), valamint egyéb nemzeti, regionális vagy ágazati
206
felmérések és készségvizsgálatok, mint például a Future Skills Scotland (Skócia JövĪbeni

Készségei) program. Jelenleg fontos szerepe van a munkaerĪ-piaci igények betöltéséhez
szükséges készségfejlesztĪ képzések meghatározásának és tervezésének is.
III.8. A közvetítés alternatív módjai
A kormánystratégia az egyének tanulásban és képzésben való részvételének ösztönzésére

támaszkodik, különös hangsúlyt helyezve a tanulói szükségletekre, szemben a képzési szolgál-
tatók intézményi érdekeivel. Ez összekapcsolódik a munkaerĪpiac követelményei betöltésének
szándékával, valamint a munkaadók szakmai képzésbe való bevonására irányuló intézkedé-
sekkel. Az ezen elveket illusztráló kezdeményezések és prioritások a teljesség igénye nélkül:
• a közösségi tanulás ösztönzése;

• a munkahelyi tanulás támogatása a társadalmi partnerek bevonásával;
• a tanulási lehetĪségeknek a tanulók közelébe juttatása az internetes tanulás segítségével
(ezt szolgálta a kormány által finanszírozott „UK online” kampány);
• a Kereskedelmi/Üzleti Tanulási Számla (Business Learning Account, BLA) bevezetése;
• egyéni tanulási számla bevezetésére történĪ kísérlet;
• A University for Industry/learndirect (UfI) és a Scottish University for Industry/learndirect
Scotland: Mind a learndirect, mind a learndirect Scotland széleskörň, tanulásra vonat-
kozó információszolgáltatás biztosításával ösztönzi a tanulás iránti egyéni igényeket. A
learndirect Scotland az ország egész területére kiterjedĪen nyújt tájékoztatást, beleértve a
gyermekfelvigyázási lehetĪségekre vonatkozó információkat is.
• Az Ufi/learndirect több kiterjesztett szolgáltatása és modern eszközöket használó oktatási kez-
deményezése nagyon sikeresek volt, mint pl. a számítógépes játékok használata az oktatásban,
vagy a nem hagyományos találkozási helyek oktatási központokként való használata.
• munkaerĪ-fejlesztés a kis- és középvállalkozásoknál: az UfI Premier Business Centres (PBCs)
nevň központok 50 tagú hálózatát hozta létre, melyeknek célja a kkv-piac támogatása.
• A Worktrain weboldal, amely a munkalehetĪséggel kapcsolatos információkat összeköti
a releváns képzési lehetĪségekkel.
• A „tanulás nagykövetei” kezdeményezés szintén széles körben elterjedt Angliában Ez az
eljárás az informális hálózatok használatán alapul, hogy elérje azokat, akiknek képzésre
van szükségük. Azokat a személyeket, akik meg vannak gyĪzĪdve a tanulás elĪnyeirĪl,
és ismertek a közösség tagjai elĪtt fizetést és képzést kapnak annak érdekében, hogy a
tanulás követei legyenek, és megtalálják és meggyĪzzék azokat, akiknek szükségük van
a tanulásra.
III.8.1. Nyitott tanulás és távoktatás
Számos egyetem kínál távoktatási képzéseket, közülük azonban az Open University (OU,
Nyitott Egyetem) talált rá elsĪként erre a lehetĪségre. A páratlanul sikeres innováció 1969-ben
kezdĪdött el azzal a céllal, hogy lehetĪséget adjon a felnĪttek számára a saját otthonukban
207
Sági Zsolt
és a saját idĪbeosztásuk szerint folytatni tanulmányaikat. Ma az OU az Egyesült Királyság

legnagyobb tanítási intézménye, 200 000 hallgatóval, akik távoktatási csomagok és az idĪ-
közönkénti szemináriumok segítségével tanulnak. A belépésnek a legtöbb képzés esetében
nincsenek elĪképzettségi követelményei; a részvételhez szükséges alsó korhatár 18 év, felsĪ
korhatár nincsen. Majdnem minden hallgató részidĪben folytatja itt tanulmányait. Az intéz-
mény által kiadott képesítéseket (alapképzési bizonyítvány, diplomák és posztgraduális szak-
képzettségek) mind az Egyesült Királyságban, mind az Európai Unióban elismerik.
Egyéb említésre érdemes távoktatási hálózatok:
• National Extension College (NEC): számos szolgáltatás biztosítása felnĪttek és szerveze-

tek számára a legkülönbözĪbb képzéseken való részvétel segítésével;
• National Open College Network (NOCN): elsĪsorban olyan felnĪttek képzését felvállaló
intézmény, akik számára a hagyományos képesítések elérhetetlenek lennének.
FelsĪ középfokú szinten továbbtanulási fĪiskolák (FE), egyetemek és magánintézmények

kínálnak nyitott és távoktatási formában zajló képzéseket, melyek nemzetközileg elismert
szakképesítéseket nyújtanak. Akkreditációjukat egy független testület, a Nyitott és Távoktatási
MinĪségtanács végzi.
E kezdeményezések jelentĪs hatást gyakoroltak a jelenlegi politikai fejlesztésekre, melyek

célja a kredit-alapú rendszer kidolgozása a szakképesítések és részképesítések egymásnak
való megfeleltethetĪsége érdekében.
Skóciában a képzéssel foglalkozó intézmények egyre nagyobb számban kínálnak nyitott és

távoktatási lehetĪségeket, néha más tanulási formákkal, pl. hétvégi vagy nyári tanulási idĪ-
szakokkal. Néhány egyetem például lehetĪvé teszi, hogy a Master of Business Administration
(MBA) képzés ilyen formában történĪ el végzését.
III.8.2. E-tanulás
A The British Educational Communications and Technology Agency (BECTA, Brit Oktatási
Kommunikációs és Mňszaki Hivatal) egy kormány által finanszírozott testület, mely a kor-
mány fĪ partnere az info-kommunikációs technológiai (IKT) és e-tanulási stratégiák kidolgo-
zásában és megvalósításában.
Bár a számítógép és az Internet mint tanulási eszköz, gyors mértékben bĪvülĪ lehetĪségeket
kínál minden korosztály és társadalmi csoport számára, a hozzáférés továbbra is egyenlĪt-
len.
Walesben egy olyan e-tanulási stratégia kidolgozására került sor, amelynek célja a technológia
példaértékň felhasználásának kiépítése a tanulás támogatása, fejlesztése és közvetítése céljá-
208
val. A stratégia másik fontos célja az e-tanulás fejlesztésének céltudatosabbá és egységesebbé

tétele volt. Az elképzelés lényegét egy elektronikus tanulási hálózat jelenti, amely összeköti a
tanulókat a képzést nyújtó intézményekkel. A stratégia a Walesben az elmúlt évek során meg-
valósított fejlesztésekre épül, melyek a hozzáférést és a részvételt erĪsítették. Pl.: E-fĪiskola,
Vitruális FĪiskola, az összes FE és felsĪoktatási intézményt videokonferencia által összekötĪ
Wales Video Network, a National Grid for Learning Cymru nevet viselĪ interaktív weboldal,
valamint az összes walesi könyvtárban ingyenes Internet-elérést biztosító Peoples Network.
Skóciában a szakmai továbbképzést folytató intézmények közül elsĪsorban a fĪiskolai és

egyetemi szinten tevékenykedĪk használják növekvĪ mértékben az informatikai eszközöket.
A glasgow-i fĪiskolák létrehozták a Glasgow Telecolleges Hálózatot. A Highlands and Islands
Egyetem (UHI) Millennium Intézete a skót felföldön és szigeteken élĪk számára biztosítja a
felsĪoktatásban való részvétel lehetĪségét a helyi FE (Further Education) fĪiskolákkal kötött
szerzĪdések által.
A Skóciai Képesítési Hatóság (SQA) Számítógéppel Támogatott ÉrtékelĪ Csoportja többek

között on-line értékelés kidolgozásán, értékelések adatainak feltöltésén (item banking of
assessments), és a belsĪ értékelés tanúsításának e-moderációján dolgozik.
III.8.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek
Az Egyesült Királyság politikájában fontos szerepet kap a tanulási lehetĪségeknek a tanu-

lók közelébe vitele, s a munkaadók ösztönzése is alkalmazottaik továbbképzésére. Például
az IKT eszközök egyre növekvĪ mértékben kapnak közvetítĪi szerepet a tanulás során, s
emellett a potenciális tanulók számára segítséget nyújtanak a megfelelĪ tanulási lehetĪség
megtalálásában is. Jelenleg sok közösségi helyszín, így például sok könyvtár multimédiás
szolgáltatásokat biztosít, és kényelmes Internet- és email-elérésre ad lehetĪséget.
Ugyanígy az Uniós Tanulási Alap is egy olyan ösztönzĪ, amely az alkalmazottakat arra kész-
teti, hogy kerekedjenek felül a tanulás útjában álló akadályokon. Az E2E program keretein
belül olyan intézkedéssorozatok kidolgozása történik, melyek az embereket a – formális
vagy nem formális – tanulási lehetĪségek kihasználására bátorítják, s ezáltal a tanulási vagy
foglalkoztatási folyamatban való elĪrehaladást támogatják.
A kormány által szponzorált Investors in People (IiP) elnevezésň terv a munkaadókat a humán
erĪforrás értékelésére és támogatására ösztönzi, melyre több lehetĪségük is van; ezek közül
azonban a képzés a legfontosabb.
Az Investors in People Standard egy üzleti fejlesztési eszköz, melynek célja egy-egy szervezet
teljesítményének saját dolgozói által történĪ növelése. A vezetĪ nemzeti vállalatok és szerveze-
tek társulásából 1990-ben kialakult Standard a teljesítmény javítását és a célok megvalósítását
az alkalmazottak irányítása és fejlesztése által segít elérni. Az IiP minĪsítés azt jelöli, hogy egy
209
Sági Zsolt
vállalat vagy munkahely erĪsen elkötelezett minden alkalmazottja képzésében, minden alkal-
mazottjának rendszeresen biztosít képzést, lépéseket tesz az alkalmazottak hatékony képzése
és fejlesztése érdekében, s kiértékeli a képzés eredményét és a HR fejlesztést.
Skóciában a közösségi képzés népszerň, a fĪiskolák a helyi hatóságok közösségi tanulási

osztályival együttmňködve gondoskodnak képzésekrĪl a közösségi központok, óvodák és
egyéb, a felnĪttek számára vonzó helyszíneken.
A Learndirect Scotland 2000-ben jött létre az egész életen át tartó tanulás kultúrája támoga-
tásának céljával minden társadalmi csoport számára. KözvetítĪként mňködik az egyének,
a tanulást elváró vállalatok és a képzĪ intézmények között. 300 tanulási központból álló
hálózata, weboldala és tanácsadó vonala segítségével információt és tanácsot ad a legkisebb,
tanulási lehetĪségekrĪl, on-line képzésekrĪl, finanszírozási támogatásokról, sĪt a gyermek-
gondozási, illetve felvigyázási lehetĪségekrĪl is.
III.8.4. Rugalmasság és diƑerenciálás
Skócia az 1980-as évek elején elindított 16+ Cselekvési Terv révén az elsĪ olyan országok
egyike volt, amelyek modulrendszert vezettek be a szakmai továbbképzésben.
Ezt az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a modularizációnak egy olyan, szakaszokra
osztott változata (Higher National Certificates, HNCs) követte, amely az embereket középfokú
végzettséget igénylĪ foglalkozások betöltésére is felkészítette, és alternatív utat is kínált számukra
a különbözĪ végzettségek felé. E változások a szakmai és általános oktatási programok egyesíté-
sével érték el tetĪpontjukat az új nemzeti szakképesítések 1999-ben történĪ bevezetésekor.
A legtöbb egyetem is bevezette a modularizációt alapképzésében és posztgraduális programjai-

ban, s aktívan támogatja a kredit-összesítést és -átvitelt az 1990-es években megkötött SCOTCAT
megállapodás alapján, mely az új SCQF-be is bekerült. Ez megkönnyítette a HNC-rĪl és a HND-
rĪl a késĪbbi fokozatok felé való továbblépést, és segített a felsĪoktatás hallgatói létszámának
megemelésében is. Az SCQF azáltal segíti elĪ a rugalmasságot a szakmai továbbképzésben, hogy
a résztvevĪk korábbi tanulmányait – beleértve a tanfolyamokon tanult modulokat vagy tanegysé-
geket is (units) – teljes mértékben beszámítja, és kreditekkel értékeli.
A rugalmasság más aspektusai figyelhetĪk meg az alternatív közvetítési módszerekben, vala-

mint a fĪiskolák, tanulási központok és egyetemek tanítási idejének kiszélesedésében. A nyári
iskolák, a munkáltató által megadott helyszíneken, vagy a helyi lakosok számára közösségi
helyeken történĪ oktatás már szokványos jelenségeknek tekinthetĪek. Szintén megszokott
gyakorlat, hogy a fĪiskolák és egyetemek együttmňködve próbálnak megfelelni a nagyobb
változásokat, például egy gyár bezárását követĪ átképzési szükségleteknek. A skóciai intéz-
mények tekintélyes tapasztalattal rendelkeznek a munkahelyüket például a nehéziparban
elvesztett alkalmazottak szükségleteinek betöltésében.
210
Ehhez hasonló programok kidolgozása van folyamatban a többi országrész esetében is, külö-
nösen Angliában.
III.9. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájához való kapcsolódás
A felnĪttek számára elérhetĪ tanulási lehetĪségek széles köre ellenére, túl sok brit állampol-
gár küzd olvasási-szövegértési és számolási nehézségekkel, vagy a fenntartható foglalkozta-
tás alapjául szolgáló technikai készségek hiányával. A brit gazdaság néhány területe elavult
technológiájú területté vált, alacsony készségszinttel párosulva, ahol az alacsony képzettségň
foglalkoztatottak között az üzleti fejlesztés ambícióinak korlátozódásával járt.
A felsorolt gyengeségek kezelésének felismerése elég muníciót adott a szakmapolitikáknak, hogy

támogassák az egész életen át tartó tanulást. A munkaadók voltak a leghangosabbak, kritizálták
a túl alacsony alapkompetenciákat és sok, frissen a munkaerĪpiacra kerülĪ fiatal foglalkoztat-
hatósági szintjét, és a szolgáltatók által irányított képzési rendszer rugalmatlanságát, amely nem
volt képes az alkalmazottaik képzési igényeit kielégíteni. Ez egy távoli következményekkel járó
szakmapolitikai választ váltott ki, fontos bejelentések sorozatával a legutóbbi években.
Az LLL-el kapcsolatos egyesült királysági intézkedések sorozatából most csak azokat emeljük
ki, amelyek hozzájárultak a felnĪttek készségeinek javulásához, mivel ezek tekinthetĪk az
egész élete át tartó tanulás stratégiája fĪ támogató eszközeinek.
III.9.1. A felnĪttek készségeivel kapcsolatos igények kezelése
A felnĪtt munkaerĪ készségeivel kapcsolatos igények kezelése már sok éve prioritás az
Egyesült Királyságban, amelyek az egész országra kiterjedĪ stratégiákat generáltak.
Az egész Egyesült Királyságban az olvasás/szövegértés és számolás készségei továbbra is

kiemelt prioritást képeznek minden felnĪttképzésben résztvevĪ számára, és már jelentĪs elĪ-
relépés történt az alacsony készségszinttel rendelkezĪ felnĪttek elérése terén - akik gyakran
elutasítják az igényeik feltárását – olyan programokban, mint a már részletesen ismertetett
Skills for Life stratégia Angliában. 2001 és 2004 között 860 ezer teljesített legalább egy
új szintet az olvasás/szövegértés és a számolás/matematikai készségek terén Angliában. Az
Európai Szociális Alap széleskörň használatával támogatták ezt a prioritást.
Az Észak-Írország Készség Stratégiája (Skills Strategy for Northern Ireland) öt prioritást hatá-
rozott meg:
• A készségigények felmérésének javítása és a munkaerĪ-piaci információ áramlásának

javítása
211
Sági Zsolt
• Az oktatás és képzés relevanciájának, koherenciájának, válaszadási készségének és minĪ-

ségének javítása
• A készségek megszerzésének támogatása
• A fenntartható foglalkoztatáshoz szükséges készségekhez való hozzáférés javítása
• Az oktatási és képzés struktúrák átjárhatóságának javítása
A skóciai stratégia megalapozása a Life Through Learning; Learning Through Life c. doku-
mentumban történt meg 2003-ban. A jövĪképe a lehetĪ legjobb illeszkedést célozza, ami az
emberek elĪtt nyitva álló tanulási lehetĪségek és a készségek, tudás, attitňdök és magatartás-
minták között, amely erĪsíteni fogja Skócia gazdaságát és társadalmát. Elkötelezi a skót vég-
rehajtó hatalmat amellett, hogy mind a keresleti, mind a kínálati oldalát kezeli a tanulásnak,
az egyéneknek és a munkaadóknak.
Átfogó tevékenységei a következĪ öt célt támogatják:
• Megadni az embereknek a bizalmat, a vállalkozás szabadságát, a tudást, a kreativitást és

a készségeket, amelyre szükségük van
• Magas minĪségň tanulási tapasztalatok biztosítása
• Olyan munkahelyeket biztosítani, ahol az emberek tudását és készségeit elismerik, használják
és fejlesztik
• Hatékony információáramlást, vezetést és támogatást biztosítani
• Mindenkinek tanulási lehetĪséget biztosítani, bármilyenek a személyes körülményei
A Wales-i Készség és Foglalkoztatás Akcióterv 2005 (Skills and Employment Action Plan
2005) 4 témája a következĪ:
• Fejleszteni a munkaerĪ javításának mechanizmusait

• A munkaerĪpiacra újonnan belépĪket ellátni azokkal a készségekkel, amelyeket a mun-
kaadók igényelnek
• Együttmňködni a munkaadókkal és munkavállalókkal a készségek fejlesztése érdeké-
ben;
• Segíteni az embereket a fenntartható foglalkoztatás elérése érdekében
Angliában a 2003-as Készségek Fehér Könyvet (Skills White Paper) követte 2006-ban a
Készségek: Vállalkozásba fogni, munkába állni (Skills: Getting on in business, Getting on at
work), amely kijelölte a reformok következĪ szakaszát Angliában.
Központi témái:
• A munkaadók igényét a képzések tervezésének és megvalósításának központi elemévé

kell tenni
• Támogatni kell az állampolgárokat a készségek és képesítések megszerzésében, idĪben
történĪ irányítással és tanácsadással
212
• Együtt kell dolgozni a szociális és gazdasági partnerek szövetségein keresztül, hogy tel-
jesíteni lehessen, amit a tanulók és a munkaadók igényelnek kiválóságot és adaptibilitást
hozva a képzést biztosító rendszerbe
E politika új elemei magukba foglalják a Nemzeti Munkaadói Képzési Program bevezeté-

sét (National Employer Training Programme - NETP). Egy nagyon hasonló programot hajta-
nak végre Wales-ben a Workforce Development Accounts-on keresztül. Ezek a programok
radikálisan megváltoztatják a felnĪttek készségeivel kapcsolatos képzések megközelítését, a
hangsúlyt a munkaadók igényeire helyezve, a fĪiskolák programkínálata helyett.
A kísérleti projektek az alacsonyabb készségekre koncentrálnak, de az új nemzeti program

a képzési igények szélesebb körét célozza. A közfinanszírozású képzésekhez való jogosult-
ság továbbra is a 2-es és az alatti képzési szintekhez fog kapcsolódni, de az Oktatási és
Szakképzési Minisztérium bejelentette szándékát, hogy a 3-as szintň képesítések megszerzé-
sét is támogatni fogja, mivel a nemzetgazdaságnak a készségek magasabb szintjére van szük-
sége. Különösen jelentĪs az a döntés, amely szerint a 2-es képzési szinttel nem rendelkezĪ
felnĪttek egybĪl a 3-as képzési szintň képzéseken folytathatják, és a NETP fogja segíteni a
munkaadókat információkkal más 3-as szintň képzések igényeivel kapcsolatban.
Kapcsolódva más a munkaadók által vezetett modell javaslatokhoz a szakszervezetek a

kormány támogatásával fejlesztik az új ún. Szakszervezeti Akadémiákat (Union Academy),
amely növelni fogja a szakszervezetek kapacitásait a tekintetben, hogy segítsék tagjaikat a
tanulás értékének felismerésében, és a képzési lehetĪségek felismerésében.
A szakszervezetek tervezik továbbá a kiképzett Szakszervezeti Oktatási KépviselĪk hálózatá-

nak 8 ezer fĪrĪl 22 ezer fĪre való kiterjesztését is 2010-re. A szakszervezetek már aktív sze-
replĪként képezik részét az SSC-nek, a munkaadókkal együtt dolgozva az ágazati készség
megállapodások fejlesztésben.
III.9.2. A lisszaboni célok teljesítésének állása
Az Oktatási és Szakképzési Minisztérium 2005 Īszén publikált nemzetközi stratégiája meghatá-

rozta a lisszaboni célokat, és a mostani bejelentések részletesen mutatják a brit válaszlépéseket:
• 2002-ben az Egyesült Királyság 6 százalékponttal volt alatta a 22 éves felsĪ középfokú

végzettségňek 85%-os határának, amelyet teljesíteni kell
• 2002-ben a fiatalok 18%-a hagyta el az iskolarendszert, anélkül, hogy legalább 2-es
képzési szintň végzettséggel rendelkezett volna. A Fehér Könyv célul tňzi ki, hogy a 17
éves korúak oktatásban és képzésben való részvételét 75%-rĪl 90 %-ra kell növelni a
következĪ 10 évben
213
Sági Zsolt
• Nagy hangsúlyt helyeznek az angol nyelv funkcionális használatára is, ami a 16 évesek
vizsgarendszerében egy kulcskompetenciaként jelenik meg. Ezt a folyamatot erĪsíteni
kell, hogy a 3-ik lisszaboni benchmarkot teljesíteni lehessen
• Ha a jelenlegi, szakokra jellemzĪ részvételi arányok megmaradnak, akkor az Egyesült
Királyság teljesíteni fogja a matematikai, természettudományos hallgatók megnövelt ará-
nyával kapcsolatos benchmarkot, amennyiben a 18-30 éves korosztály 50%-a a felsĪok-
tatásban lesz 2010-re
• Tekintve, hogy a felnĪtt lakosság 23%-a már most rész vesz az egész életen át tartó tanu-
lásban, az Egyesült Királyság kényelmesen teljesíteni fogja a 12,5%-os bencmarkot.
Irodalomjegyzék
Bibliográfia
Aldridge F., Tuckett A., Better news this time? The NIACE Survey on Adult Participation in
Learning, NIACE, 2005, pg.9
Chartered Institute of Personnel and Development: Who learns at work? Survey report
February 2002
Department for Education and Skills (DfES),National Adult Learning Survey (NALS), 2002
DfES, NALS, 2003
DfES, Research Report RR496 and Research Brief RB496: Fees in colleges: a review of the
use of discretionary fee remission in further education, November 2003
DfES, Statistics First Release SFR 02/2003: Learning and Training at work 2002, published 23
January 2003
DfES Statistical First Release, 2005
DfES, Statistics of Education: Education and Training for the UK, 2004 edition
DfES, Statistics of Education:Education and Training Statistics for the United Kingdom, 2005
edition
Department of Trade and Industry, Employment Relations Research Series no 21, Employee
voice and training at work, an analysis of case studies and WERS98, Sept 2003
214
Department of Trade and Industry (DTI), Small Business Service, Small and Medium-sized
Enterprise (SME) statistics for the UK 2002 (published August 2003)
Department of Work and Pensions (DWP), New Deal for Young People and Long-Term
Unemployed People aged 25+ - Statistics, (March 2005)
Felstead & Unwin (1999)
HESA (Higher Education Statistics Agency) statistics available on line fromwww.hesa.ac.uk
Learning and Skills Development Agency (LSDA): Widening adult participation: a review of
research and development
LSDA, Learning skills for neighbourhood renewal, August 2003
OƔce for National Statistics, Labour Force Survey 2005
Open University Factsheet: Background Information, from http://www.open.ac.uk/media/

factsheets
York Consulting Ltd,(2000, 2001, 2002)
Weboldalak
http://www.access-funds.co.uk/archive/2002/oct/Learning_Fund.htm
http://www.becta.org.uk/
http://www.cbi.org.uk/home.html
http://www.cymruarlein.wales.gov.uk/
http://www.dfes.gov.uk/
http://www.dfes.gov.uk/ila/
http://www.elwa.org.uk
http://www.learndirect.co.uk/learningthroughwork
http://www.learndirectscotland.com/
http://www.nocn.org.uk/
http://www.nec.ac.uk/
http://www.open.ac.uk/
http://www.qca.org.uk/
http://www.scotland.gov.uk/
http://www.scottishufi.co.uk/
http://www.sqa.org.uk
http://www.ssda.org.uk/
http://www.ufiltd.co.uk/
http://www.ukonline.gov.uk/
215
Sági Zsolt
IV.
A felnĪttképzés rendszere Svédországban
IV.1. A felnĪttképzés története
A felnĪttoktatásnak régi hagyományai vannak Svédországban. A 19. század közepén alakul-

tak meg az elsĪ, dán modellt követĪ népfĪiskolák. A 20. század elején alakult meg az elsĪ
levelezĪ intézet, a Hermods. A 20. század elsĪ felében települési és magánkezdeményezé-
seknek köszönhetĪen nagy számban indultak el mňszaki esti iskolák, kereskedelmi fĪiskolák
és esti szakiskolák, lehetĪvé téve a fiatalok és felnĪttek számára a szakképzésben való rész-
vételt az esti órákban.
A második világháborút követĪen a svéd iskolarendszerben reformok következtek be.

Kilencéves tankötelezettség került bevezetésre, a felsĪ középfokú oktatás gyors mértékben
kiszélesedett, s mindinkább szembetňnĪvé vált a fiatalabb és idĪsebb generációk közötti
iskolázottsági különbség. Ezért 1968-ban elindult egy jelentĪs felnĪttoktatási reform, és lét-
rejött a települési önkormányzatokban folyó felnĪttoktatás. Ez felelĪsséget ruházott minden
településre a kötelezĪ oktatást és a felsĪ középfokú elméleti és szakmai képzéseket nyújtó
felnĪttoktatás tekintetében. Az önkormányzatok állami támogatást kaptak a tanárok, isko-
laigazgatók, tanulmányi és pályaválasztási tanácsadók fizetésének fedezésére, s az önkor-
mányzatok feladata volt az osztálytermek és a tanítási segédeszközök biztosítása. A reform
célja az volt, hogy ugyanolyan továbbtanulási lehetĪségeket biztosítson a felnĪtteknek, mint
a fiatalabb generációk számára, s emellett a munkaerĪpiac számára szakképzett munkaerĪ-
rĪl gondoskodjon, elĪsegítve a gazdaság fejlĪdését.
Az 1970-es években a figyelem középpontjába a társadalom azon csoportjai kerültek, ame-

lyek nem tudtak élni a rendelkezésre álló oktatási lehetĪségekkel. A népoktatásra nyújtott
támogatás jelentĪs mértékben megnĪtt, és új törvények kerültek beiktatásra, melyek tanul-
mányi szabadságot és bĪkezň anyagi támogatást biztosítottak a felnĪttek számára tanulmá-
nyaik során.
A települési felnĪttoktatásban részt vevĪk száma az 1970-es évek folyamán gyorsan nĪtt,
1982-ben a különvált az iskolarendszertĪl, saját tantervet kapott, és bevezetésre került egy
felnĪttképzési törvény is.
Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején jelentĪs változások kerültek bevezetésre
az egész svédországi oktatási rendszerben, beleértve a települési felnĪttoktatást, a népok-
tatást és a munkaerĪ-piaci képzést is. E változásokra leginkább a szabályozottság feloldása,
a decentralizáció és a célirányosság volt jellemzĪ. Teljes egészében az önkormányzatokra
216
hárult az oktatásért való felelĪsség, és a korábban oktatásra elĪirányzott támogatást egy álta-
lános támogatás váltotta fel, melyet az önkormányzatok a gyermekgondozásra, az oktatásra
és az idĪsek gondozására fordíthatnak. A települési felnĪttoktatás speciális tanterve helyett
egy új tanterv került kidolgozásra a felsĪ középfokú iskolák és települési oktatás számára, a
felnĪttoktatási törvényt pedig az iskolai törvénybe integrálták.
Az 1990-es évek elsĪ felét nagy gazdasági, munkaerĪ-piaci és társadalmi változások jel-
lemezték. Az új technológia és munkaszervezés magasabb követelményeket támasztott a
munkaerĪpiac kompetenciája számára. A munkanélküliségi ráta jelentĪsen emelkedett, és
speciális tanfolyamok indultak a munkanélküliek számára mind a hagyományos munkaerĪ-
piaci képzés, mind a települési felnĪttoktatás, mind pedig a népfĪiskolák keretein belül.
Az 1990-es években a népoktatásban reformok mentek végbe. A népoktatásról szóló két

törvénytervezet (1990/91:82 és 1997/98:115) a népoktatás állami támogatásának feltételeire
és nemzeti céljaira hívta fel a figyelmet.
1997-ben egy jelentĪs munkaerĪ-piaci és oktatáspolitikai kezdeményezés indult el FelnĪttoktatási

Kezdeményezés néven (Kunskapslyftet), mely fĪként a munkanélküli felnĪtteket és az alacsony
formális végzettséggel rendelkezĪ alkalmazottakat célozta meg. A kezdeményezés célja a mun-
kanélküliség csökkentése és a felnĪttoktatás újraélesztése volt. Az önkormányzatok öt évre szóló,
elĪirányzott állami támogatást kaptak, mely évente körülbelül 100 000 fĪ tanulmányait fedezte,
a népfĪiskolák pedig további 10 000 fĪ tanulmányainak fedezésére kaptak állami támogatást. A
kezdeményezés rendelkezései világosan kifejtették, hogy az önkormányzatok feladata a felsĪ
középfokú oktatás biztosítása, melybe beletartozik a szakképzés éppúgy, mint a külsĪ oktatási
szolgáltatók bevonása, s az azok által nyújtott felnĪttoktatás tartalmi, szervezeti és módszertani
fejlesztése az egyéni igények és szükségletek szem elĪtt tartásával.
Svédországban az validáció fogalmát az ún. Tudásnövelés (Kunskapslyftet) kezdeménye-

zés során vezették be. “A felnĪttoktatás, valamint a közösségi és társadalmi élet és munka
során nyert tudás és készségek értékelése”magában foglalja: a képességek és tudás azonosí-
tását (identification), értékelését (evaluation) és a kompetenciák elismerését (aknowledge of
competencies), akár a formális oktatásban, akár azon kívül szerezték azt meg. A tevékeny-
ség számos eszköz és folyamat részeként valósul meg: tesztek, tanári értékelés, önértéke-
lés, bemutatás, elemzés, tájékoztató tanácsadás révén. Az akkreditáció az országon belül
régiónként különbözik, mivel a felnĪttoktatásért Svédországban a helyi önkormányzatok
felelĪsek. A programot központilag határozzák meg, de a napi, helyi tevékenységet a helyi
önkormányzat végzi.
Az akkreditáció szükségességét fĪleg az indította el, hogy Svédországban egyre több a nem
EU-tagállamból érkezĪk száma, akik “akkreditáltatni” akarják magukat. A munkaadói és
munkavállalói szervezeteknek három elembĪl álló egységes akkreditációt kell kialakítaniuk,
amely magába foglalja: az akkreditáció elĪkészítĪ értékelését, magát az akkreditációt, a szak-
mai tesztet a szakképzettség elnyerésére, amit a szakképzési szervezetek finanszíroznak
217
Sági Zsolt
A felnĪttoktatás Svédországban az elmúlt tíz évben a FelnĪttoktatási Kezdeményezés keretein

belül megvalósuló állami befektetésnek köszönhetĪen igen sikeres volt. A figyelem a felnĪtt-
oktatás és -képzés biztosításáról az egyéni szükségletek és igények felé fordult. Az önkormány-
zatok, az oktatási szervezetek és a népfĪiskolák a jövĪt illetĪen a következĪ tendenciákkal és
kihívásokkal állnak szemben, illetve a következĪkkel kapcsolatban folytatnak vitákat:
• hogyan lehetne megerĪsíteni a legfontosabb célcsoportokat, pl. az alacsony formális

végzettségň embereket, gazdaságilag és szociálisan perifériára szorult csoportokat, a
bevándorlókat, a funkcionális és/vagy tanulási fogyatékossággal rendelkezĪket,
• hogyan szélesíthetĪk ki a felnĪttek számára szolgáló pályairányítási és –tanácsadási szol-
gáltatások a különbözĪ szolgáltatókkal együttmňködésben,
• hogyan lehetne növelni a felnĪtt-tanulás hozzáférhetĪségét és rugalmasságát,
• hogyan érvényesíthetĪk a felnĪttek non-formális és informális tanulása során elért tudás,
képességek és tapasztalatok,
• milyen oktatásra és képzésre van szükség az új, tudásalapú társadalomban és munkaerĪ-
piacon?
Összességében megállapíthatjuk, hogy a svédországi felnĪttoktatás változatos lehetĪségek-

kel biztosítja a felnĪttek számára tudásuk és készségeik egyéni szükségleteiknek és igényeik-
nek megfelelĪ fejlesztését. Az oktatás általában tandíjmentes, sĪt a legtöbb esetben tanulói
juttatások is igénybe vehetĪk. A legtöbb intézményben adott a lehetĪség az idegen nyelvek,
valamint az alapvetĪ számítástechnikai ismeretek elsajátítására, számos tantárgy tanulható
egy vagy több különbözĪ intézményben. A továbbtanulást vagy továbbképzést választó fel-
nĪttek széleskörň oktatási lehetĪségek közül válogathatnak.
IV.2. Az oktatáspolitikát irányító hivatalok
A törvény szerint a felnĪtteknek is joguk van az oktatáshoz. Ez az állami felnĪttoktatási intéz-

mények és a pszichológiai fejlĪdésben zavart felnĪttek számára létesített iskolák keretein
belül történhet.
20. életévének betöltéséig minden fiatal jogosult nappali rendszerň középfokú tanulmányai
megkezdésére, 20 éves kora után pedig az állami felnĪttoktatási intézményekben képezheti
magát. A felnĪttek iskoláiban lehetĪség van az általános iskolának, valamint a gimnáziumnak
megfelelĪ alapképzésben való részvételre, illetve olyan kiegészítĪ képzésre, amely egy-egy
szakma területén belül ad lehetĪséget elmélyültebb tudás megszerzésére. Az általános isko-
lai, illetve középiskolai szintnek megfelelĪ oktatási intézmények a különleges igényň felnĪt-
tek számára is biztosítottak.
A svéd állam, illetve a helyi önkormányzat minden újonnan érkezett bevándorló számára
köteles alapképzést biztosítani svéd nyelvbĪl és a svéd társadalomban nélkülözhetetlen alap-
ismeretekbĪl.
218
Svédország oktatáspolitikájára a decentralizált irányítási rendszer jellemzĪ, amelyben a

helyi, önkormányzati szint kapja a legjelentĪsebb szerepet. Az országos szintň felelĪsség
megoszlik az Oktatási Minisztérium, illetve annak különbözĪ területekkel (általános iskola
és iskola elĪtti nevelés, felsĪ középfok, ifjúságpolitika, felsĪoktatás, kutatás, tanulmányi
támogatás és felnĪttoktatás) foglalkozó fĪosztályai, a MezĪgazdasági Minisztérium, az Ipari,
Foglalkoztatási és Kommunikációs Minisztérium, valamint a különbözĪ minisztériumokkal
kapcsolatban álló oktatással foglalkozó hivatalok között.
Ezek a központi oktatásügyi hivatalok szervezetileg az egyes minisztériumoktól függetlenül

– a kormány által meghatározott irányelvekkel összhangban – mňködnek, de a parlament
döntése alapján a kormány különít el számukra forrást éves költségvetésébĪl, az intézetek-
nek tevékenységükrĪl beszámoló éves jelentést kell benyújtaniuk a felelĪs minisztériumhoz,
meghatározott feladatkörük ellátásán kívül pedig eseti megbízásokat kapnak a mindenkori
kormányzattól.
Az Oktatási Minisztériumhoz kapcsolódó, és a fejlesztések megvalósításában az iskolákat

segítĪ fontosabb hivatalok és szervezetek a következĪk:
• Nemzeti Oktatásügyi Hivatal (National Agency for Education / Skolverket)

• Nemzeti Iskolafejlesztési Hatóság (National Authority for School Development
Ì Gyógypedagógiai Oktatás Intézete (Swedish Institute for Special Needs Education)
Ì Siketek és Halláskárosultak Oktatásügyi Hivatala (National Agency for Special
Schools for the Deaf and Hard of Hearing)
• FelsĪoktatásügyi Hivatal (National Agency for Higher Education)
Ì Egyetemi és FĪiskolai Szolgáltatások Hivatala (National Agency for Services to
Universities and University Collages)
Ì Nemzetközi Oktatási Programiroda (International Programmes OƔce for Education)
- Országos Diáksegély Tanács (National Board of Student Aid)
• Országos FelnĪttoktatási Tanács (Swedish National Council of Adult Education)
• A Rugalmas Tanulás Svéd Intézete (Swedish Agency for Flexible Learning)
Ì FelsĪfokú Szakképzési Intézet (National Agency of Advanced Vocational Education)
Ì A Svédországi Internet Egyetem Intézete (Agency for Sweden’s Internet University)
• Központi Statisztikai Hivatal
A felsorolt intézetek közül az alábbiakban csupán az iskolafejlesztési törekvések megvalósítá-

sában különösen fontos szerepet játszó Oktatásügyi Hivatal és a 2003 márciusa óta mňködĪ
– és az Oktatásügyi Hivatal fejlesztési feladatainak nagy részét átvevĪ – Iskolafejlesztési
Hatóság tevékenységét mutatjuk be.
A Nemzeti Oktatásügyi Hivatal (Skolverket) a legnagyobb központi hivatal az oktatásügyön

belül, hatásköre az iskola elĪtti nevelésen keresztül a tanköteles korú gyermekek oktatásán
át a felnĪttoktatásig terjed. 2003 márciusáig feladata volt mindezen területek tevékenységé-
nek vizsgálata, nyomon követése és értékelése, valamint – az oktatás monitoringja mellett
219
Sági Zsolt
– javaslatok megfogalmazása és prioritások meghatározása a tevékenységek fejlesztésére

vonatkozóan az oktatáspolitika számára.
Az iskola elĪtti nevelés, a közoktatás és a felnĪttoktatás helyi tevékenységeinek fejlesztésé-

nek minél hatékonyabb támogatása céljából hozta létre 2003 márciusában az oktatáspoliti-
kai kormányzat az Iskolafejlesztési Hatóságot. EttĪl kezdve az Oktatásügyi Hivatal legfĪbb
feladata az oktatás szakfelügyelete, országos szintň nyomon követés és értékelése lett.
Az újonnan létrehozott Nemzeti Iskolafejlesztési Hatóság fĪ feladata, hogy támogassa és

ösztönözze az önkormányzatokat és az iskolákat a nemzeti tantervekben és az oktatási tör-
vényben meghatározott célok elérésében. A kormányzat tehát e hatóságon – illetve ennek
létrejöttét megelĪzĪen az Oktatásügyi Hivatalon – keresztül támogatja a kiemelt prioritású
területeken folyó fejlesztési munkát. Az Iskolafejlesztési Hatóság felel az iskolavezetĪk kép-
zéséért csakúgy, mint a pedagógusok és az iskolai személyzet kompetenciafejlesztésének
támogatásáért. Mindemellett fontos feladata az információs technológia iskolai alkalmazásá-
nak támogatása és elĪsegítése, a fejlesztésekre vonatkozó információk terjesztése és a kuta-
tási eredmények disszeminációja.
A parlament és a kormány által kiadott, oktatást szabályozó dokumentumok, tantervek, tör-

vények, rendelkezések csupán kereteket, irányelveket és elérendĪ célokat határoznak meg
és az ezek eléréséhez vezetĪ munka megszervezésében viszonylag tág mozgásteret biz-
tosítanak a helyi szintň, önkormányzati irányításnak, valamint az egyes iskoláknak. Éppen
ezért a reformtörekvések implementációja sem direkt módon történik a legtöbb esetben,
hanem a különbözĪ, oktatásüggyel foglalkozó intézetek feladata, hogy a kormány megbízása
alapján pályázati módszerekkel nyújtsanak – pénzügyi és szakmai – támogatást a reform-
elképzeléseknek megfelelĪ iskolai kezdeményezések számára, illetve a bevált módszereket
terjesszék.
IV.3. A felnĪttképzést folytató szervezetek
IV.3.1. A felnĪttképzés struktúrája
A felnĪttképzés az alábbi három fĪ területtel írható le:
• Alapképzés, ifjúsági szakképzés, ami a felsĪ-középfokú oktatás befejezéséig tart,

• FelnĪttképzés,
• Általános felnĪttoktatás, és bizonyos kiegészítĪ képzések.
220
7. ábra.
A svéd felnĪtt-tanulás rendszere (Forrás: OECD Thematic Review on Adult Learning, Sweden, 2000)
Az alapképzés és a felsĪ-középfokú képzés célja az, hogy a résztvevĪknek olyan megfelelĪ

tudást és képességeket biztosítson, amelyre mindenkinek szüksége van a munkaerĪpiacon
és az egész életen át tartó tanulás során. Az ilyen szintň elvárások megfelelnek az általános
felsĪ-középfokú oktatás szintjének. Az alapképzést jelenleg az önkormányzati felnĪttkép-
zés (Komvux), a tanulási nehézségekkel küzdĪknek a Sarvux, svéd oktatást a bevándorlók
számára (sfi), országos iskolák a felnĪttek számára (SSV) és a népfĪiskolák és felnĪttképzési
szövetségek biztosítják.
A kormány szándéka, hogy a felsĪ-középfokú szintň képzés lehetĪségét biztosítsa minden

olyan felnĪtt számára, akik korábban részben vagy teljesen kimaradtak a felsĪ-középfokú
oktatásból.
A középiskola utáni képzés jelenti azokat az oktatási formákat, amelyek a gyakorlatban felté-
telezik a felsĪ-középfokú végzettség meglétét, de utána speciális szakterületek felé fordulnak
vagy specifikus munkaerĪ-piaci szükségletek kielégítését célozzák.
A középiskola utáni felnĪttképzés jelenleg többnyire kísérleti képzés formájában létezik a

felnĪttképzés (KY), az önkormányzati felnĪttképzés és a speciális igények kielégítését célzó
és munkaerĪ-piaci tréningek sorában.
221
Sági Zsolt
Az általános felnĪttoktatásnak (népfĪiskolák és felnĪttoktatási egyesületek), illetve bizonyos

kiegészítĪ kurzusoknak elsĪsorban nem az a célja, hogy formális tudást vagy képességeket
biztosítson. Az általános felnĪttoktatás a társadalomban fontos funkciót tölt be, nem utolsó-
sorban azt, hogy biztosítsa és fejlessze a demokráciát és az ebben való aktív részvételt. A
kiegészítĪ képzés gazdagítja az oktatást olyan területeken is, amelyekre e nélkül nem lenne
mód: például a kézmňipar és mňvészetek terén. Az általános felnĪtt- és kiegészítĪ képzés
azoknak szól, akik különféle tárgyakat szeretnének tanulni a társadalmi irányultságú képzé-
sektĪl a személyes fejlĪdéshez hozzájáruló kurzusokig.
IV.3.2. Az önkormányzatok szerepe a felnĪttképzésben
Amikor az önkormányzati felnĪttképzést bevezették 1968-ban, ugyanazt a finanszírozási

struktúrát használták, mint ami a többi önkormányzati oktatási intézményre volt jellemzĪ,
azaz az állam biztosította a tanárok és vezetĪ tanárok fizetését, míg az önkormányzatok biz-
tosították a helyszínt, felszerelést és fedezték az egyéb fizetések költségeit. Elvben az oktatás
költségmentes a résztvevĪk számára. Mivel az önkormányzati felnĪttoktatást arra kötelez-
ték, hogy jó elérhetĪséget biztosítson a felsĪbb szintň oktatásra, a tananyagát, tanrendjét és
osztályozási rendszerét sokkal szigorúbban szabályozták, mint az általános felnĪttoktatásét.
Ugyanakkor az önkormányzati felnĪttoktatás sokkal nagyobb döntési szabadságot kapott
az általános képzéshez viszonyítva abban, hogy milyen szervezeti struktúrában mňködjön,
és milyen tanrendet alkalmazzon. 1991-ben az önkormányzati felnĪttoktatás költségeinek a
fedezését az állam áthárította az önkormányzatokra.
Az önkormányzati felnĪttoktatás, felnĪttképzés három szinten biztosította a képzéseket:
• Ifjúsági alapszakképzés, ami megfelel a tankötelességnek

• FelsĪ-középfokú szakképzés, ami megfelel a középiskolai képzésnek
• KiegészítĪ képzés, amely elvben a felsĪ-középfokú képzés utáni felnĪttképzést jelenti
Alapfokú, ifjúsági önkormányzati felnĪttképzésben részesülni alapvetĪ joga minden svéd

állampolgárnak annak a naptári évnek a második felétĪl, amikor betöltötte a 20. életévét.
Minden önkormányzat arra kötelezett, hogy minden település lakójának, aki ezt szeretné,
biztosítsa ezt a képzési formát akár azon a településen, ahol a hallgató él, akár egy másik
településen. Ilyen esetben a költségek fedezése önkormányzatok közötti költség-áthárítással
történik olyan formában, hogy a képzést biztosító önkormányzat áthárítja ezeket azokra a
településekre, ahol nem tudják az igényelt képzésnek megfelelĪ szintň képzést biztosítani.
Ugyanez a joga azonban nincs meg a felsĪ-középfokú felnĪttképzésnek és a kiegészítĪ kép-

zésnek. A Közoktatási Törvényben ugyanakkor van egy hivatkozás arra, hogy „az önkor-
mányzatoknak törekedniük kell arra, hogy olyan felsĪ-középfokú és kiegészítĪ képzést bizto-
sítsanak, amely arányban áll az egyéni igényekkel és szükségletekkel”.
222
Minden település 20. életévét betöltött lakójának, aki rendelkezik már egy befejezett állami
felsĪ-középfokú képzéssel, lehetĪsége van arra, hogy részt vegyen egy felnĪtt felsĪ-közép-
fokú vagy kiegészítĪ képzésben. A felsĪ-középfokú képzésben részesülĪk kiválasztásakor nem
veszik figyelembe a korábban megszerzett bizonyítványokat, és azokat preferálják, akiknek
a legnagyobb szükségük van a képzésre. A kiegészítĪ képzés esetében ugyanakkor a felsĪ-
középfokú vagy felnĪtt felsĪ-középfokú minĪsítések felhasználhatóak a kiválasztás során.
Mind az alapfokú képzés, mind a középfokú felnĪttképzés kurzusai jól szervezettek. Ez azt
jelenti, hogy minden tárgy egy vagy több kurzusból áll. Alapban, minden országos tárgy a
felsĪ-középfokú oktatásban elérhetĪ. Ezen felül az önkormányzatoknak jogukban áll olyan
tanfolyamokat szervezni, amelyek a helyi szükségleteket elégítik ki. Minden tárgyat lehet
külön is választani. Elvégzése után bizonyítványt állítanak ki. Egy kurzus idĪtartama változ-
hat a résztvevĪk függvényében, és lehet rövidebb vagy hosszabb idĪtartamú. A kurzusok
elvégzése után a hallgatók végsĪ értékelésként egy általános osztályzatok is kapnak.
A tanulási nehézségekkel küzdĪk számára a törvényi keretek ugyanazt az elérhetĪséget bizto-

sítják, mint ami a felnĪtt felsĪ-középfokú oktatásra jellemzĪ. A tanulási nehézségekkel küzdĪ
felnĪttek számára önálló önkormányzati oktatás a Särvux áll rendelkezésre. Azok a hallgatók,
akik már betöltötték 20. évüket, egy vagy akár több tárgyat is hallgathatnak. A hallgatók tudás-
szintje és képességei ugyanakkor meghatározzák a szervezetet és a kurzusok hosszát.
A svéd nyelvoktatásra speciális feltételek jellemzĪek. Mindazoknak, akik az adott telepü-

lésen élnek és nem beszélik a svéd nyelvet, joguk van arra, hogy annak a naptári évnek a
második felétĪl, amikor betöltötték a 16. életévüket svéd nyelvoktatási tanfolyamon vegye-
nek részt. Minden önkormányzatnak kötelessége biztosítani a svéd nyelvtanulás lehetĪségét
a regisztrált bevándorlóknak legkésĪbb három hónappal a nyilvántartásba vételük után (sfi).
A svéd nyelvoktatás a felnĪtt bevándorlók számára többnyire államilag finanszírozott. Minden

olyan település, amely fogadja a bevándorlókat, egyénenkénti fix támogatást kap, amely fedezi
a nyelvoktatás költségeit. Azoknak a bevándorlóknak a képzése, akik korábban vándoroltak
be, és nem menekültek, az általános önkormányzatok számára biztosított állami finanszírozás
keretében oldják meg. A svéd nyelvoktatás kötelezettsége tehát az önkormányzatoké.
IV.3.3. Állami felnĪttképzés
Az állami felnĪttképzésbe bekerülését ugyanazok a rendelkezések szabályozzák, mint az

önkormányzati felnĪttképzésbe bekerülését. Ezen oktatási intézményeket teljes egészében az
állam támogatja, és az erĪforrásokat a FelnĪttképzési Kezdeményezés intézményétĪl kapja.
Az Állami FelnĪttoktatási Intézmények elsĪdleges feladata Norrköpingben és Härnöpingben

az volt, hogy távoktatás keretében biztosítsa a felsĪ-középfokú végzettséghez való hozzáju-
tást levelezési oktatás formájában, IKT vagy „sandwiched” (azaz intenzív tanulási idĪszakok
223
Sági Zsolt
a képzés során) kurzusok formájában. A felnĪttképzés szintén szabályozott, így a tanrendre,

tanmenetre és osztályzati rendszerre vonatkozó szabályok itt is érvényesek. Így ezek az
önkormányzati felnĪttképzés kiegészítését is jelentik.
IV.3.4. NépfĪiskolák
Ahhoz, hogy egy népfĪiskola állami támogatásban részesüljön, ingyenesen kell biztosítania
az oktatást. Ahhoz, hogy népfĪiskolai oktatásban vehessenek részt, a hallgatóknak 18 éves-
nek vagy a fölötti életkorúaknak kell lenniük.
IV.3.5. FelnĪttképzési Egyesületek
A FelnĪttképzési Egyesületek által mňködtetett tanulókörök és kulturális programok biztosí-

tói állami és önkormányzati támogatásban részesülnek, ugyanakkor joguk van ahhoz, hogy
hallgatói díjakat állapítsanak meg. Ezek az intézmények mindenki számára nyitottak, attól
függetlenül, hogy politikai vagy vallási intézmények a fĪ mňködtetĪik.
Az állami támogatásra jogosult tevékenységeiken kívül, a felnĪttképzési egyesületek megren-

delésekre is biztosítanak képzéseket, ilyen esetben a megrendelĪnek kell fedeznie a költsé-
geket, kijelölnie a hallgatói kört és összeállítani az oktatási tartalmakat.
A tanulóköröket is, kivéve valamilyen intézmény házon belüli tanulóköreit, többnyire ezek
az egyesületek mňködtetik. A tanulókörök többnyire mindenki számára elérhetĪek. A tizen-
egy felnĪttoktatási intézmény széles területeket átfogó tanulóköröket mňködtet. Mivel a
tanulókörök kurzusai, alapszabályként, viszonylag rövidek, az egyének egy év során több
tanulókörben és részt vehetnek.
IV.3.6. KiegészítĪ képzés
Formális értelemben független magániskoláknak tekinthetjük azokat az egyéb oktatási szer-

vezeteket, amelyek fĪként kiegészítĪ képzés keretében elsĪsorban a felnĪtteket szolgálják
ki. Ĩk elsĪsorban kézmňipari és mňvészeti képzést biztosítanak mind a felsĪ-középfokú
képzés keretében, mind a felsĪ-középfokú képzés utáni posztgraduális képzés keretében. A
posztgraduális képzés szintjén a felvételi követelmények között – szabály szerint – szerepel
a felsĪ-középfokú végzettség megszerzése, és bizonyos esetekben, a megfelelĪ készségek,
képességek megléte. Az oktatás költségeinek jelentĪs részét a hallgatók által fizetett díjakból
fedezik, de bizonyos esetekben a hallgatók ösztöndíj vagy tanulmányi jellegň támogatást
kaphatnak az államtól.
224
IV.3.7. A munkaerĪ-piaci képzések
A munkaerĪ-piaci tréningek szerves részét képezik annak a svéd munkaerĪ politikának,

amelynek célja a stabilitás fenntartása és a növekedés újraelosztása, azaz a megfelelĪ egyen-
súly biztosítása a munkaerĪ kereslet és kínálat között. A felnĪtt munkaerĪ-piaci képzések
a legszigorúbb szabályozások alá esnek, és teljes egészében állami támogatás alá esnek (a
Svéd Országos Foglalkoztatási Szolgálat hatáskörébe). A tréningeket az országos foglalkozta-
tási szolgáltatok szervezik, amin keresztül a hallgatók tanulmányi támogatásban részesülnek,
így biztosítva számukra a támogatást a tanulmányi idĪszak alatt. A résztvevĪknek általában
nincs lehetĪségük arra, hogy kiválasszák, mely oktatási intézményben szeretnének tanulni.
Ehelyett olyan tanfolyamok elvégzése felé irányítják Īket, amelyekrĪl a munkaadói ügynök-
ségek úgy vélik, hogy a késĪbbiekben munkahely teremtéssel járnak.
A munkaerĪ-piaci tréning általában a szakképzést célozza azzal a szándékkal, hogy a késĪb-

biekben, ennek következményeként, a hallgató munkaviszonyba léphet. Bizonyos esetekben
azonban olyan rövid általános elméleti vagy speciális gyakorlati oktatást jelenthet, amely egy
utólagos szakképesítés megszerzéséhez szükséges. ElsĪsorban olyanok vesznek részt benne,
akik hosszú ideje munkanélküliek, vagy akik a munkaerĪpiacon leggyengébb helyzetben
vannak. A munkanélküliek számára egyfajta magasabb munkaerĪ képzési tréninget is bizto-
síthatnak, amelynek idĪtartama legfeljebb 40 hét lehet.
IV.3.8. Magán oktatásszervezĪk
1986-ban a munkaerĪ piaci tréningek rendszere megváltozott. Egy állami felügyeletet, az

AMU Csoportot hozták létre. Ebben az idĪszakban vált lehetségessé a többi oktatásszer-
vezĪ intézmény számára az, hogy a munkaerĪ piaci testületek által megrendelt oktatási
szolgáltatásokat nyújtsanak. Ez a változás nyitotta meg a kapukat a magánoktatás piacának
bĪvülése elĪtt. Az 1990-es években csökkent a munkaerĪ-piaci képzés, de a FelnĪttoktatási
Kezdeményezés új ösztönzĪ eszközöket teremtett a piac számára.
A FelnĪttoktatási Kezdeményezésnek céljai között szerepelt, hogy a magán oktatásszerve-

zĪket használjanak a modern szakképzés biztosítására. A nagyobb önkormányzatokban a
FelnĪttoktatási Kezdeményezés által biztosított képzések felét magán oktatásszervezĪktĪl vet-
ték igénybe. A vállalkozások olyan tárgyakat oktattak, mint üzleti adminisztráció, kereskede-
lem és ügyintézés, munkaszervezés, menedzsment, ICT képességek és/vagy idegen nyelvek.
Jelenleg a munkaerĪ-piaci képzések felét magán oktatásszervezĪk, míg körülbelül egyharma-

dát a Lernia (vagy korábban az AmuGruppen) biztosítja, amely egy állami tulajdonban lévĪ
oktatási vállalkozás. A maradékot a felsĪ-középfokú iskolák, önkormányzati felnĪttképzések,
általános felnĪttképzés és egyetemek teszik ki. A munkaerĪképzés többnyire olyan képesíté-
sek megszerzésére irányul, mint mérnöki, elektromérnöki, elektronikai, telekommunikációs,
számítógép-kezelĪi képesítés.
225
Sági Zsolt
IV.3.9. A felsĪoktatás szolgáltatásai
Svédországban 36 felsĪoktatási intézmény van. Svédországban hagyományosan úgy szerve-

zik az oktatási rendszert, hogy elkerüljék a zsákutcás képzést. Ez a hozzáállás a felsĪoktatás
szervezésére is jellemzĪ.
Jelenleg az egyetemeken vagy fĪiskolákon tanulók 43%-ról mondható el az, hogy felnĪtt
hallgató, abban az értelemben, hogy nem a felsĪ-középfokú oktatásból kerültek közvetle-
nül a felsĪoktatásba, hanem elĪször egy népfĪiskolán vagy önkormányzati felnĪttoktatásban
tanultak, így jelentĪs, több éves szakismeretre és tapasztalatra tettek szert.
IV.4. Finanszírozás
IV.4.1. A tanulmányi támogatás új rendszere
2001. július 1.-én a tanulmányi támogatás új rendszere lépett életbe. Az új rendszer méltá-
nyosabb és egyszerňbb lett, mint korábban volt, így feltételezhetĪen több társadalmi csopor-
tokból származó hallgatónak is lehetĪsége lesz felsĪoktatásban részesülni, ezáltal szélesebb
társadalmi csoportokra is kiterjeszthetĪ a felsĪoktatásban való részvétel. A reform kiterjeszti
a támogatások rendszerét, ezáltal csökkenést eredményez majd a diákhitel felvételben. Az
új rendszer ugyanakkor rövidebb kölcsön visszafizetési idĪszakot állapított meg. Ehhez kap-
csolódik még egy úgynevezett „szabad felhasználású” összeg, azaz az a bevétel, amelyre
egy hallgató szert tehet, anélkül, hogy ennek eredményeként csökkentenék a tanulmányi
támogatását. Ennek a „szabad felhasználású” összegnek a növelésével több hallgatónak lesz
módja arra, hogy növelje a rendelkezésére álló bevételeket anélkül, hogy az negatívan érin-
tené a hallgatói támogatások révén kapott bevételeit. Ehhez még az is hozzájön, hogy a
tanulási kedvezményeket figyelembe veszik a nyugdíjak megállapításánál is.
A hallgatói kölcsönök és támogatások teljes összege minden hallgató esetében egyforma

összegre rúghat, és az aktuális árszintekhez kapcsolódik, mértéke pedig megegyezik a jelen-
legi támogatás mértékével. A támogatások elérhetĪek mind a nappali tagozatos, mind a
levelezĪs, esti hallgatók számára, ez utóbbiak a támogatás teljes összegének felét kaphatják
meg.
A rendszer kétszintň támogatást biztosít, egy általános szintňt és egy magasabb mértékňt
azon csoportok számára, akik különleges fontossággal bírnak. A magasabb támogatás azon
25 évesek vagy annál idĪsebbek számára biztosított, akik a kötelezĪ vagy felsĪ-középfokú
oktatásban vesznek részt. Az ösztöndíj a teljes támogatás összegének 82%-át teszi ki.
A 25 éves, vagy annál idĪsebb hallgatók, iskolai végzettségüktĪl függetlenül, bizonyos felté-
telek teljesítésekor kiegészítĪ kölcsönhöz juthatnak. A kiegészítĪ kölcsön a nappali tagozatos
226
hallgatóknak 120 hétre (3 évre) biztosított. A tanulmányi támogatás mértékének figyelembe

kell vennie az oktatásban eltöltött hetek számát..
Tanulmányi támogatás jár minden olyan igénylĪnek, aki még nem töltötte be az 50. évét.
Tanulmányi kölcsönöket szintén 50 éves korig lehet igényelni, ugyanakkor a kölcsönt mérté-
két fokozatosan csökkentik attól a napári évtĪl számítva, amikor az igénylĪ betölti a 41 évet.
Általában a kölcsön visszafizetésére 25 évet biztosítanak, vagy a visszafizetés idĪtartama
addig terjedhet, amíg az igénylĪ betölti a 60 évet.
A hitelek megállapított idĪtartamon belüli visszafizetése nehéz lehet néhány olyan kölcsönt
igénylĪ hallgató számára, akinek a jövedelme viszonylag alacsony. Így szükségessé vált az,
hogy kidolgozzák a megfelelĪ szabályozást az ilyen esetekre, ami lehetĪvé teszi a kölcsön-
igénylĪ számára azt, hogy az éves visszafizetés mértékét csökkentse úgy, hogy az arányban
álljon a lehetĪségeivel.
2. tábla.
Az oktatási szintek és ösztönzĪk kapcsolata Svédországban
(Forrás: OECD Thematic Review on Adult Learning, Sweden, 2000)
Maximális támogatási idĪszak

Oktatási szint
(nappali tagozatos oktatásnak megfelelĪ hetek számában)
FelsĪoktatási képzés Tanulmányi támogatás maximum 240 hétre (6 évre) biztosítható
Tanulmányi támogatás maximum 120 hétre (3 évre) biztosítható

Azok a hallgatók, akik már rendelkeznek egy három-
FelsĪ-középfokú képzés
éves felsĪ-középfokú vagy azzal egyenértékň képzés-
sel maximum 80 heti tanulmányi támogatást kaphatnak
Azok a hallgatók, akik még nem rendelkeznek befejezett

alapiskolai végzettséggel, maximum 80 hétig (2 évig) kap-
hatnak támogatást. A támogatási idĪszak 20 héttel meghosz-
szabbítható abban az esetben, ha az alapkompetenciák
KötelezĪ oktatás
(írás-olvasás, számolás) elsajátításához szükséges elĪkészítĪ
képzésre van szükség. Azok a hallgatók, akik már rendelkez-
nek befejezett kötelezĪ alapiskolai végzettséggel, maximum
40 heti (1 éves) tanulmányi támogatásban részesülhetnek
227
Sági Zsolt
IV.4.2. A tanulmányi támogatás különbözĪ formái
Svédországban a tanulmányi támogatás fontos eszköze az oktatáspolitikának. Az ország

nagyon jó tanulási lehetĪségeket biztosít a felnĪtt hallgatók számára és a tanulmányi támo-
gatás célja, hogy elhárítsa az akadályokat a különbözĪ csoportok útjából.
Több évtizeden át Svédországban több felnĪttképzési támogatási eszköz állt rendelkezésre:

speciális felnĪttképzési támogatás (SVUX), speciális felnĪttképzési támogatás a munkanélkü-
liek számára (SVUXA) és tanulmányi támogatás. A FelnĪttoktatási Kezdeményezés elindulá-
sával egy idĪben a tanulmányi támogatás egy új formáját is bevezették, a speciális tanulmá-
nyi ösztöndíjat (UBS).
Ezen támogatási formák adminisztrációját egy speciális intézmény, a Hallgatók Támogatásának

Országos Bizottsága (CSN) intézi, amelyeket regionális irodák támogatnak. A CSN más intéz-
ményekkel és magánvállalkozásokkal is együttmňködik azért, hogy jobb körülményeket biz-
tosítson mindazok számára, akik felnĪttképzésben vesznek részt. Ennek például része lehet
az is, hogy utazási és biztosítási kedvezményeket is nyújtanak. A tanulmányi támogatásra
vonatkozó szabályok nagyon komplexek, ami néha problémát okozhat a hallgatók számára.
IV.4.3. A SVUX (Speciális FelnĪttképzési Támogatás)
A SVUX a kötelezĪ és felsĪ-középfokú oktatásban részt vevĪk támogatására szolgál. Ahhoz,

hogy valaki SVUX támogatásban részesülhessen, legalább négy éves korábbi munkaviszony-
nyal kell rendelkeznie. Egyéb tevékenységek is hasonló elbírálás alá eshetnek, például, ha
valaki a saját gyermekét neveli, katonai szolgálatot teljesített, vagy nem harcoló katonai ala-
kulatokban teljesített szolgálatot. A felsĪ korhatár 50 év, de bizonyos esetekben a támogatás
odaítélhetĪ idĪsebb korban is.
Ezt azt jelenti, hogy például az 51-60 év közöttiek is jó eséllyel folyamodhatnak tanulmányi
támogatásért. A tanulmányi támogatás összege ugyanakkor behatárolt, ezért a kötelezĪ okta-
tásban résztvevĪk támogatása élvez prioritást. A pénzügyi támogatás legnagyobb arányát
segélyek formájában biztosítják, ez a munkanélküliségi segély 65%-a lehet. Ezt kiegészí-
tendĪ, a hallgatóknak joguk van hallgatói kölcsönt is felvenni.
IV.4.4. A SVUXA (Speciális FelnĪttképzési Támogatás a Munkanélküliek

számára)
A SVUXA is a kötelezĪ és felsĪ-középfokú oktatásban részt vevĪk támogatására szolgál.

Ahhoz, hogy egy hallgató ezt a támogatást vehesse igénybe, alapvetĪ feltétel, hogy a hallgató
részben vagy teljesen munkanélküli legyen közvetlenül a tanulmányi idĪszak megkezdése
elĪtt, és tanulmányai megkezdésekor töltse be a 20. életévét. Speciális esetekben a támoga-
228
tás feltétele lehet az is, hogy korábban már legalább 3 éves munkaviszonya legyen a hallga-
tónak. Egyéb tevékenységek is hasonló elbírálás alá eshetnek, például, ha valaki a saját gyer-
mekét neveli. A felsĪ korhatár 50 év, de bizonyos esetekben a támogatás odaítélhetĪ idĪsebb
korban is. A SVUXA támogatás mértéke megegyezik a SVUX támogatás összegével.
IV.4.5. Az UBS (Speciális Tanulmányi Segély)

Az UBS is a kötelezĪ és felsĪ-középfokú oktatásban részt vevĪk támogatására szolgál. A
támogatás alsó korhatára 25, felsĪ korhatára 55 év. A segélyt csak azok kaphatják meg, akik
nem vettek részt három éves vagy annál hosszabb idĪtartamú felsĪ-középfokú oktatásban.
Vannak kivételes helyzetek is, például egy kifejezetten hosszú munkanélküli idĪszak, ami-
hez párosul egy elavult felsĪ-középfokú végzettség. Egy másik igen fontos feltétel, hogy az
igénylĪnek meg kell felelnie a munkanélküliségi segély biztosítása feltételeinek. Speciális
tanulmányi segélyekhez juthatnak mindazok, akik munkanélküliek, és akik azért hagyták
abba a munkaviszonyukat, hogy tanulhassanak. Egy munkavállalónak, ahhoz, hogy tanulmá-
nyi segélyben részesülhessen, legalább 5 éves aktív munkaviszonnyal kell rendelkeznie, és a
tanulmányi idĪ alatt a munkaadónak olyan személyt kell alkalmaznia a pályázó helyére, aki
már hosszú idĪ óta munkanélküli volt.
IV.4.6. Tanulmányi kedvezmények
Tanulmányi kedvezmények biztosíthatók mindazok számára, akik egyetemeken, fĪiskolá-

kon, vagy egyéb felsĪ-középfokú szint utáni képzésen, vagy népfĪiskolákon tanulnak. Ezen
kedvezmények biztosításának felsĪ korhatára 45 év, de kivételes esetekben tanulmányi ked-
vezmények biztosíthatók ennél idĪsebb hallgatók számára is.
IV.5. Értékelési rendszer
Minden önkormányzatnak kötelessége általános célok megfogalmazása egy iskolai tervben

iskolái számára, beleértve a felnĪttoktatást is, melyet az önkormányzati tanács fogad el. Az
önkormányzat feladata továbbá az iskolai terv nyomon követése, évenkénti kiértékelése,
valamint egy minĪségbiztosítási beszámoló elkészítése és a Nemzeti Oktatási Hivatal szá-
mára való elküldése. A Hivatal minden évben elkészít egy jelentést „A gyermekgondozás,
az iskolák és a felnĪttoktatás deskriptív adatai” címmel
A jelentések alapján kijelenthetĪ, hogy az utóbbi évtizedben a felnĪttképzés minĪsége

javuló tendenciát mutatott (a ’Megfelelt’ minĪsítést kapott résztvevĪk száma csökkent, a
’KiemelkedĪen megfelelt’ minĪsítésň résztvevĪk száma nĪtt).
2003 óta a Nemzeti Oktatási Hivatal feladata a felnĪttoktatást is magába foglaló svéd isko-
larendszer vizsgálata és értékelése. A cél minden önkormányzat és iskola hatévenkénti vizs-
229
Sági Zsolt
gálata és értékelése. Az eddig elkészült jelentések az önkormányzatoknak és felnĪttoktatási

intézményeknek csak nagyon korlátozott számát fedik le, ezért e jelentések alapján még
korai lenne következtetéseket levonni.
A népoktatás éves értékelését a Svéd Nemzeti FelnĪttképzési Tanács (Folkbildningsrådet)

végzi, s ezen értékelés alapján történik az állami támogatások szétosztása a tanulókörök és
népfĪiskolák között. Az 1994 és 1996 közötti idĪszak során egy kiterjedt, országos értékelésre
került sor, s ebben az idĪben számos jelentés látott napvilágot. Ez az értékelés igen pozitív
eredményeket mutat a tanulóköröket és a népfĪiskolákat illetĪen. A népoktatás ugyanakkor
nem járt sikerrel az oktatási egyenlĪséghez való hozzájárulásban.
A 2002-ben véget ért FelnĪttoktatási Kezdeményezés teljes egészében még nem került kiérté-
kelésre, a rendelkezésünkre álló jelentések és statisztikai adatok alapján ugyanakkor az a követ-
keztetés vonható le, hogy a Kezdeményezés igen nagy sikerrel járt a programidĪszak alatt. A
programban minden önkormányzat részt vett, és az ötéves idĪszak során több mint 800 000
felnĪtt részesült felsĪ középfokú oktatásban. A felnĪttoktatás szervezése, tartalma és módsze-
rei fejlĪdésen mentek keresztül, ennek következtében ma nagyobb figyelmet kapnak az egyéni
szükségletek és igények, a rugalmas tanulás és a tanulmányok érvényesítése. Az oktatásügyi
hatóságok, a munkaerĪ-piaci ügynökségek és a képzéssel foglalkozó intézmények közötti
együttmňködés szintén fejlĪdött, különösen a tanulmányi és pályatanácsadás területén.
Az OECD az elmúlt tizenöt év során kétszer értékelte a svédországi felnĪttoktatást. Az elsĪ

„A FelnĪttképzés tematikus áttekintése Svédországban” címň értékelés az 1990-es évek
elején, a második pedig 2001-ben jelent meg, s mindkettĪ a svéd felnĪttoktatási rendszer
egészét felöleli. Az alábbiakban megkíséreljük a második értékelés szakképzésre vonatkozó
legfontosabb eredményeit összefoglalni.
• A munkaerĪ-piaci képzésre fordított kiadások Svédországban a GDP-hez viszonyítva az

1990-es években magasabbak voltak az európai átlagnál.
• Svédországban az állam igen erĪs jelenléte figyelhetĪ meg a felnĪttoktatásban, ami a
befektetést illeti, ugyanakkor jelentĪs a magánvállalkozások részvétele a kutatásban, a
fejlesztésben és a képzésben.
• Évente az alkalmazottak közel fele vesz részt valamilyen, átlagosan 5-7 napnak megfe-
lelĪ továbbképzésben
• A svéd felnĪttoktatás erĪsen iskola-alapú, de a svéd informatikai képzés és felsĪfokú
szakképzés, amelyek során a munkahely és a gyakorlati munka nagy szerepet kap, igen
sikeresnek bizonyultak.
• A svéd felnĪttoktatási rendszerek nem jól koordináltak. A települési felnĪttoktatásra és
a népoktatásra vonatkozó, az Oktatási és Tudományos Minisztérium által kibocsátott
szabályozások és az Ipari Minisztérium által a munkaerĪ-piaci képzésre vonatkozóan
kibocsátott rendelkezések néha ütköznek egymással.
• A társadalmi partnereknek az oktatásban és képzésben betöltött szerepe hagyományosan
nagyon erĪteljes volt Svédországban, de ennek jellege az elmúlt évek során megváltozott.
230
Szerepük csökkent az iskolai rendszerň képzésben, azonban bizonyos területeken, így a

felsĪfokú szakképzésben és a munkaerĪ-piaci képzésben továbbra is erĪsnek mondható.
A felsĪfokú szakképzést mint egy igen pozitív eredményeket felmutató kísérleti programot
értékelték. A résztvevĪk nagy többsége elégedett volt a képzéssel, és azt követĪen elhelyez-
kedett a munkaerĪpiacon, vagy a felsĪoktatásban folytatta tanulmányait. Ezért a felsĪfokú
szakképzést az oktatás egy szokványos formájává tették, és egy kifejezetten ezzel foglal-
kozó FelsĪfokú Szakképzési Hivatal (Agency for Advanced Vocational Education) is létrejött.
Szokványos rendszerként való értékelése még nem történt meg.
A „Svédek a Bevándorlókért” (sfi) kiértékelése egy nemzeti bizottság feladata volt a közel-
múltban, azzal a céllal, hogy csökkentsék a bevándorlók elĪtt álló akadályokat, s hogy így
a svéd nyelv tanulása és a szakképzés összekapcsolódhasson. Az ilyen képzésre jogosult
bevándorlóknak csak a fele él ezzel a lehetĪséggel és vesz részt a képzésben. Sok a lemor-
zsolódó is. Jelenleg kerül bevezetésre egy moduláris rendszerrel összekapcsolt új tanterv.
A „Svédek a Bevándorlókért” összekapcsolása a szakképzés különbözĪ típusaival, pl. az
egészségüggyel igen sikeresnek bizonyult.
IV.6. Tervezés és elĪrejelzés
A felnĪttképzés tervezése mind helyi, mind regionális, mind pedig országos szinten zajlik.
Az 1970-es évek végétĪl az önkormányzatokon belül olyan testületeket hoztak létre, melyek
feladata az iskolák és a munka világa közötti együttmňködés segítése volt. E testületek mňkö-
dése az 1980-as években kötelezĪ volt, de ma már nem az. Az önkormányzatok nagy részé-
ben azonban még mindig mňködnek ilyen testületek szakmai tanács, programtanács vagy
iskola-munka bizottság (school – working life committee) elnevezéssel. Sok törvényható-
ságon belül egyéb informális hálózatok is mňködnek az iskolák és a munkaerĪpiac közötti
együttmňködés támogatása céljával, így például az üzleti tanácsok és a referenciacsoportok
(reference groups) különbözĪ fajtái.
Regionális szinten a MunkaerĪ-piaci Tanács feladata a regionális munkaerĪ-piaci készség- és kom-

petencia-szükségleteket feltérképezĪ felmérések elvégzése. Ezen felmérések alapján dönti el a
Tanács, hogy milyen képzéseket fog igénybe venni a különbözĪ szolgáltatóktól. Az elmúlt évek-
ben a legtöbb régióban speciális kompetenciatanácsokat hoztak létre az önkormányzatok, a mun-
kaerĪ-piaci irodák és a magánipar közti együttmňködés erĪsítésére. E tanácsok a munkanélküliek,
valamint a kis- és középvállalkozások számára szükséges szakképzést illetĪen végeznek tanács-
adást az Európai Szociális Alap forrásainak leghatékonyabb kihasználása érdekében.
Országos szinten a Svéd MunkaerĪ-piaci Tanács (AMS) felelĪs a tervezésért és elĪrejelzésért.

A Tanács minden évben elkészít egy felmérést és elĪrejelzést a következĪ évre.
A társadalmi partnerek nagyon fontos szerepet játszanak. 1982-ben egy megállapodás született a
Svéd Munkaadók Szövetsége, a Svéd Szakszervezetek Szövetsége és a Magánalkalmazottak szerve-
231
Sági Zsolt
zete között a munkahelyi képzésrĪl a munkaszervezetekkel, új technológiákkal és finanszírozással

összefüggésben. E megállapodást több további követte a társadalmi partnerek között az ipar és a keres-
kedelem legtöbb területén. A társadalmi partnerek létrehozták a Gyáripari Kompetenciabizottságot
is az ipar és a kereskedelem kompetenciaszükségleteinek elemzése céljával.
A Svéd Munkaadók Szövetsége és a Svéd Szakszervezetek Szövetsége hívták életre a

MunkaerĪ-piaci Szakma-bizottságot többek között az alábbi cél érdekében: „megvizsgálni
és figyelemmel követni a munkaerĪpiac oktatási és képzési szükségleteit, és intézkedések
segítségével elérni a szakképzés kiszélesedését és hatékonyabbá válását.”
IV.7. A közvetítés alternatív módjai
Az akadályok elmozdítására és az egyének tanulmányainak támogatásának bevezetésére

került sor a felnĪttoktatás és –képzés minden területén. Az újonnan megalkotott környezetek
és támogatási rendszerek a felnĪtt-tanulás minden fajtájára vonatkoznak.
A felnĪtteknek szóló közoktatás államilag finanszírozott tevékenységei tandíjmentesek. Mivel a

legfontosabb alapelvek egyike az, hogy a tanulástól senkit sem tarthat vissza anyagi források hiá-
nya, az állam különbözĪ támogatási programokat biztosít a felnĪtt tanulók számára, melyek álta-
lában (különbözĪ mértékň) támogatás és kölcsön kombinációját jelentik. Mind a nappali, mind
pedig a részidĪs tanulmányokat folytató tanulók jogosultak tanulói segélyre. A munkaerĪ-piaci
képzésben részt vevĪk a munkanélküli segélynek megfelelĪ összegň támogatásban részesülnek.
IV.7.1. Nyitott tanulás és távoktatás
A távoktatás egészen a közelmúltig viszonylag kevéssé volt elterjedt Svédországban, annak

következtében, hogy a népoktatás/általános felnĪttoktatás szinte mindenhol elérhetĪ, a telepü-
lési felnĪttoktatás pedig minden törvényhatóságra kiterjedt. Két Országos FelnĪtt Iskola nyúj-
tott formális távoktatást az 1950-es évektĪl, s egy levelezĪ intézet, a Hermods pedig a 20.
század eleje óta nyújt lehetĪséget az oktatás és képzés minden fajtájában való részvételre.
1999-ben egy speciális iroda (DISTUM) létrehozására került sor a távoktatás felsĪoktatásban és álta-
lános felnĪttoktatásban való kutatásához és fejlesztéséhez való hozzájárulás érdekében. Számos
kísérleti projekt kivitelezése történt a DISTUM pénzügyi támogatásával. 2002-ben a DISTUM álta-
lános felnĪttoktatási részlege összeolvadt a két Országos FelnĪtt Iskolával, s így megalakult az
Országos Központ a Rugalmas Tanulásért (CFM).
A CFM két fĪ feladata:
• módszerek és tananyagok kidolgozása a távoktatás számára a települési felnĪttoktatás-

ban felhasznált tanterv és tanmenet alapján, valamint
232
• olyan tanfolyamok távoktatási formában való szolgáltatása, amelyeknek rendszeres meg-

szervezését az önkormányzatok nem tudják biztosítani.
A 2002-ben megalapított Rugalmas Tanulás Svéd Ügynökségének (CFL) intézménye. A CFL az

önkormányzatokkal való szoros együttmňködésben végzi munkáját, és anyagilag is támogatja
a rugalmas tanulás fejlesztését az önkormányzatokon belül. Sok önkormányzat hozott létre
tanulmányi központokat akár iskolaépületekben, akár könyvtárakban a nyitott és rugalmas
tanulás, valamint a távoktatás számára, melyet a CFL-lel, egyetemekkel és fĪiskolákkal együtt-
mňködve biztosít. E központokban mind a felnĪttoktatás, mind pedig a felsĪoktatás résztvevĪi
rendelkezésére áll a modern technológia és a legtöbb esetben tutorok segítsége is.
A legtöbb ilyen képzés ugyanakkor elméleti tantárgyakat fed le, habár néhány szakmai tanfo-
lyamra is van példa, így az egészségügy és a kereskedelmi gazdaságtan területén
IV.7.2. E-tanulás
E-tanulás leggyakrabban szokványos képzések részeként vagy a helyi tanulmányi közpon-

tokban fordul elĪ. 1997-ben a kormány lehetĪvé tette a munkaadók számára, hogy alkal-
mazottaiknak igen elĪnyös feltételek mellett kínálhassanak fel számítógépeket. Körülbelül
6-700 000-en használták ki ezt a lehetĪséget, és jutottak így nagyon olcsón korszerň, nagy
teljesítményň otthoni számítógéphez.
Ugyanebben az idĪben indított el a kormány egy kezdeményezést az IKT iskolákban és

a felnĪttoktatásban való használatának növelése céljával (ITiS). Az önkormányzatok állami
támogatásokat kaptak számítógépek vásárlására, s az állam 60 000, szokványos iskolarend-
szerben dolgozó tanár számára továbbképzésrĪl is gondoskodott, ami 2001-tĪl a felnĪttok-
tatás tanáraira is kiterjedt. A kezdeményezés célja az volt, hogy minden tanár számítógép-,
Internet- és email-hozzáférést nyerjen, valamint az oktatás és képzés IKT-hez való hozzáállá-
sának fejlesztése. Az önkormányzatok teljes mértékben támogatták ezt a kezdeményezést, s
több önkormányzat további beruházásokat is végzett e területen.
IV.7.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek
Sok önkormányzat létesített tanulmányi központot a nyitott és távoktatás, valamint az önálló

tanulás számára. E központok sok esetben a települési felnĪtt iskolákban mňködnek, de bizo-
nyos esetekben könyvtárakban vagy közösségi központokban is megtalálhatóak. Esténként,
idĪnként pedig hétvégeken és iskolai szünetben is nyitva állnak. Számítógépek, tananyagok
állnak a résztvevĪk rendelkezésére, akik saját szintjüknek és a nekik megfelelĪ ritmusban
tanulhatnak bármilyen tárgyat, amelyet szeretnének. A legtöbb esetben emellett még tanács-
adást és tutorálást is igénybe vehetnek.
233
Sági Zsolt
Minden munkavállalónak törvényes joga tanulmányi szabadságra távozni, és ezt sokan meg
is teszik, ha megtalálják a tanulásra fordítandó idĪszak alatti megélhetési forrásokat. Az elér-
hetĪ tanulmányi támogatási rendszer egyrészt állami támogatásból, másrészt pedig hitelbĪl
áll. Született egy, az egyéni tanulási számlák (IKS) rendszerének bevezetésére vonatkozó
javaslat, de ez még nem valósult meg.
A FelnĪttoktatási Kezdeményezés során bevezetésre került egy munkahelyi rotációs rend-

szer, melyben az alacsony alapképzettséggel rendelkezĪk tanulhattak, feltéve, ha helyettük
a tanulási idĪszak során egy-egy munkanélkülit alkalmaztak. Több önkormányzat fejlesztett
ki ehhez hasonló rendszert, melynek keretei között a törvényhatósági közigazgatás alkal-
mazottjai, az egészségügy, illetve az idĪsgondozás területén dolgozók számára felkínálták a
lehetĪséget a munkahelyi tanulással összekötött továbbtanulásra.
IV.7.4. Rugalmasság és diƑerenciálás
Az egész svéd oktatási rendszer, beleértve a felnĪttoktatást és szakképzést is, moduláris alapokon
nyugszik. A tantárgyak rövid szakaszokra/kurzusokra (courses) tagolódnak, s a résztvevĪk maguk
választják ki, hogy ezek közül melyekre van szükségük. ElĪzetesen megszerzett tudásukat általá-
ban érvényesítik, tehát e tudásért kreditpontokat kaphatnak. Ez teszi a rendszert rugalmassá.
Egy másik lehetĪség, ami az önkormányzatok és az Országos Központ a Rugalmas Tanulásért

rendelkezésére áll, hogy olyan témákban és területeken dolgozzanak ki és nyújtsanak helyi
tanfolyamokat, amelyek nem szerepelnek a nemzeti tantervben. Ily módon a felnĪttoktatás
betölthet elĪre nem látható szükségleteket, s választ adhat a munkaerĪpiac változásaira és új
követelményeire. A helyi tanfolyamok száma a FelnĪttoktatási Kezdeményezés során gyor-
san megemelkedett, jelenleg azonban csökkenést mutat, mivel új nemzeti tantervek kerültek
kidolgozásra az új követelményeknek való megfelelés érdekében.
A felsĪfokú szakképzésnek is lehetĪsége van új, a munkaerĪpiac vagy a társadalom igényei-

nek megfelelĪ képzések kidolgozására. Nem létezik olyan nemzeti tanterv, amely a felsĪfokú
szakképzést szabályozná. A Nemzeti Hivatal egy, három vagy öt évre vonatkozóan dönti el,
hogy mely képzéseket támogat anyagilag.
A népfĪiskolák és az oktatási szervezetek teljes szabadságot élveznek annak meghatározásában,

hogy milyen képzéseket vagy tanulóköröket indítanak. Ezért a népfĪiskolák és a tanulókörök nagyon
gyorsan képesek reagálni a társadalom vagy a munkaerĪpiac új igényeire és követelményeire.
IV.7.5. Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony
Svédország, az oktatást támogató befektetések, és az egész életen át tartó tanulás nagy

hagyományokkal bíró hozzáférhetĪségének köszönhetĪen jól szerepel a közös indikátorok
234
és benchmarkok tekintetében. Nemzeti szempontból azonban az elért eredmények aligha

adhatnak okot az elégedettségre, a svédek a célkitňzések nagyobb mértékň teljesítését irá-
nyozták elĪ. 2010 után hosszútávra vonatkozó tárgyalások kezdeményezésére van szükség
az oktatás és képzések céljait illetĪen mind európai, mind országos szinten.
Az utóbbi években a kormány és a Riksdag reformintézkedések sorozatát vezette be, amely

azzal is járt, hogy az oktatásba nagyobb mértékň közpénzeket fektettek. A hangsúly azokon
az intézkedéseken volt, amelyek elĪsegítették a hozzáférhetĪséget és a minĪséget mind az
iskola elĪtti, általános iskolai, felnĪttképzési és felsĪfokú oktatásban.
A kormány célja az, hogy minden felnĪtt számára biztosítsa a tudásuk kiterjesztésének és
képességeik fejlesztésének lehetĪségét, ezáltal támogassák az egyéni elĪmenetelt, a demok-
ráciát, a nemek egyenlĪségét, a gazdaság növekedését és a források korrekt újraelosztását.
A hangsúly az egyénen van, és a hallgatóknak módjában kell állnia annak, hogy a tanulást
összehangolhassák egyéb kötelezettségeikkel. A jól kidolgozott infrastruktúra elengedhetet-
len, és olyan, az eddigieken túlmutató tevékenységeket kell tartalmaznia, mint tanácsadás,
minĪsítés, elérhetĪség és tanulmányi támogatás, mint ahogyan a különbözĪ szakpolitikák
közötti együttmňködés is elengedhetetlen. A rugalmasság azt jelenti, hogy az élethelyzetük-
tĪl függetlenül a lehetĪ legtöbb ember számára biztosítsa a legjobb tanulási lehetĪséget.
A felnĪttképzés és a felnĪttoktatás fejlesztésére benyújtott költségtervezetben a kormány

javaslatokat és célkitňzéseket fogalmazott meg a felnĪttképzés fejlesztésére. A költségter-
vezet megfogalmazza az állami és önkormányzati támogatás stratégiáját az egyéni szükség-
letek alapján. A felnĪttképzésnek az egyéni szükségletek, igények és feltételek alapján kell
szolgálnia a tanulást. A fókusz áthelyezĪdik a hagyományos iskolai oktatásról a rugalmasabb
egyéni tanulást támogató formákra. Az egyénnek kell az oktatás központjában állnia és az
oktatást a képzésben résztvevĪk igényei alapján kell megszervezni. Az eddigieken túlmutató
tevékenységek, a tanácsadás, elérhetĪség és tanulmányi támogatás az egész életen át tartó
tanulás infrastrukturális alapjaként fogható fel.
Irodalomjegyzék
Bibliográfia
Arbetsmarknadsstyrelsen (National Labour Market Board), Arbetsmarknadsutbildning 2002

(Labour market training 2002), Ura 2003:4
Arbetsmarknadsstyrelsn (National Labour Market Board), Arbetsmarknadspolitiska program,

årsrapport 2002 (Ure 2003:2), (Labour Market Policy Programmes, Annual report 2002)
235
Sági Zsolt
CEDEFOP, Vocational education and training in Sweden, European Communities 1999
CEDEFOP, The financing of vocational education and training in Sweden (Panorama),

European Communities 2000
Folkbildningsrådet (Swedish National Council on Adult Education), Facts on Liberal Adult

Education in Sweden, Stockholm May 2003
Landsorganisationen i Sverige (Swedish Trade Union Confederation – LO), Personalutbildning

2001 (StaƑ training2001)
LO, Komptensutveckling och lärande i arbetslrivet (Competence development and learning

in working life) 2003
National Agency for Education, Descriptive data on childcare, schools and adult education
in Sweden 2003
OECD, Thematic Review on Adult Learning, Sweden, Background Report (July 2000)
OECD, Thematic Review on Adult Learning, Sweden, Country Note (November 2001)
Skolverket (National Agency for Education), Kunskapslyftet och den gymnasiala

vuxenutbildningen hösten 2002 (The Adult Education Initiative and the upper secondary
adult education, Autumn 2002)
Statistiska Centralbyrån (Statistics Sweden), Vuxenutbildningen i Sverige 2000 (Adult

Education in Sweden 2000), January 2001
Statistiska Centralbyrån (Statistics Sweden), Personalutbildning första halvåret 2003 (StaƑ

training first half year 2003)
Statististiska Centralbyrån (Statistics Sweden), Vuxnas lärande 2003 (Adults’ Learning 2003),
December 2003
Utbildningsdepartementet (Swedish Ministry of Education and Science), Folkbildningen – en

utvärdering (SOU 1996:159), (Liberal adult education – anevaluation)
Weboldalak
Eurydice, www.eurydice.org
National Agency for Education, www.skolverket.se
236
National Agency for Advanced Vocational Education, www.ky.se
National Agency for Flexible Learning (CFL), www.cfl.se
National Council for Labour Market, www.ams.se
Swedish Trade Union Confederation (LO), www.lo.se
Swedish Council for the Social Fund, www.esf.se
Swedish Ministry of Education and Science, www.regeringen.se
Swedish National Council of Adult Education, www.folkbildning.se
Statistics Sweden, www.scb.se
237
Sági Zsolt
V.
A felnĪttképzés jellemzĪ vonásai Ausztriában
V.1. A felnĪttképzés irányítása és fejlĪdése
A felnĪttképzés rendszere Ausztriában meglehetĪsen összetett mind a felelĪsségi köröket,

mind a képzésben részvevĪ szereplĪket tekintve. A közszférán túl – amely általában nem
a legnagyobb részesedéssel bír a felnĪttképzésben – a társadalmi szervezetek komoly sze-
reppel bírnak és nagyon aktívak. A munkavállalók legfontosabb intézményeinek és a vallási
közösségeknek egyaránt komoly befolyásuk van az oktatási szervezeteiken és ernyĪszerve-
zeteiken keresztül, és így aktívan formálják a felnĪttképzés területét.
Ausztriában a felnĪttképzés kifejezés alatt leggyakrabban a szakképzést vagy a munkához

kapcsolódó felnĪtt-tanulást értik, míg a felnĪtt-tanulás (“Erwachsenenbildung”) inkább a
tanulás általános formáját jelenti. A felnĪtt-tanulás és a felnĪttképzés Ausztriában a résztve-
vĪk életkora és a képzés típusa tekintetében különbözik az elsĪ szakképzéstĪl: a felnĪtt-tanu-
lást gyakran mint az elsĪ szakképesítés vagy felsĪfokú szakképzettség megszerzését követĪ
oktatást definiálják, melyet egy iskolai szakképesítés vagy újabb bizonyítvány/diploma zár le.
A felnĪtt-tanulás résztvevĪi körülbelül 20 évesek vagy annál idĪsebbek.
Ausztria szövetségi állam, amelyet a szubszidiaritás erĪs érvényesülése jellemez. E rendszer

részei a regionális hatóságok (Gebietskörperschaften), amelyeknek jogalkotási kompetenciái
vannak. Jogalkotási kompetenciák mind a szövetségi mind a tartományi (Länder) szinten
léteznek. Ausztriában a szakmai önkormányzatok átfogó rendszere mňködik, amely a kama-
rákon, azok törvény által biztosított tagságán, ill. más szervezetek önkéntes tagságán alapul.
A tanulás említett területeit a különbözĪ képzĪ intézmények alapján is megkülönböztethet-

jük: az iskolai rendszerň szakképzés elsĪsorban a Bund (a Szövetségi Kormány), valamint a
Länder (tartományi szint) hatáskörébe tartozik. A Bund alkotmányban meghatározott illeté-
kességébe nem tartozik bele a felnĪttképzés területe, az ehhez kapcsolódó jogokkal elsĪsor-
ban a Länder, részben pedig az önkormányzatok rendelkeznek. Az iskolákban és a felsĪok-
tatásban folyó felnĪtt-tanulás azonban (pl. alkalmazásban állók iskolái, rövid egyetemi kép-
zések, Fachhochschule-képzések dolgozók részére) egyértelmňen az Oktatási Minisztérium,
azaz a Bund hatáskörébe tartozik.
A felnĪttképzés által érintett egyes szakmacsoportokért, tárgyakért való felelĪsség meg van
osztva a legkülönbözĪbb minisztériumok között. A vállalati képzéssel és munkaerĪ-piaci képe-
sítésekkel kapcsolatos irányítást a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium látja el, az
egészségüggyel és megváltozott munkaképességňek kapcsolatos ügyeket a Szövetségi Szociális
238
és Generációügyi Minisztérium, míg a mezĪgazdasághoz és erdészethez kapcsolódó kérdéseket

a Szövetségi MezĪgazdasági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezeli. A szö-
vetségi Pénzügyminisztérium kompetens az adózási kérdésekben.
A tartományok jelenlegi kompetenciái azt eredményezik, hogy különbözĪ struktúrák és regi-

onális sajátosságok alakultak ki. Néhány finanszírozási formát speciális közigazgatási egy-
ségek kezelnek, míg másokat non-profit egységek koordinálnak, amelyek a tartományoktól
kapnak pénzügyi támogatást. Fentieken túl egyéni támogatások is kaphatók tartományi ala-
pokból, amelyeket majd minden tartományban megtalálhatunk.
Minden kezdĪ szakképzés a közjogra épül. A foglalkozási képzésprofilokat és a szakiskolai

tanterveket a Gazdasági Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium törvényi rendeletek
formájában teszik közzé. Ez az erĪs törvényi alap nem jellemzĪ a felnĪtt-tanulás esetében.
A számos felnĪtt-tanulási (továbbképzési) intézkedést vállalatokon belül hozzák meg és
szervezik non-profit vagy magánintézmények. Az állami iskolákban folyó felnĪtt-tanulástól
eltekintve, melynek célja a felsĪ középfokú végzettség elérése vagy egyéb tevékenység, a
felnĪttképzés nagy részének tartalma vagy formái nem esnek szabályozás alá. Az aktív mun-
kaerĪ-piaci politikák részeként kínált képzések jogilag a MunkaerĪ-piaci szolgáltatási tv.-en
és a MunkaerĪ-piaci támogatási tv.-en alapulnak.
A képzĪ intézmény szervezeti vagy jogi formájától függetlenül, az ausztriai felnĪtt-tanulás az

oktatás és képzés alábbi formáit fedi le:
• szakmai továbbképzés (a munkáltató vállalatnál vagy annak anya-/leányvállalatánál, fel-

nĪttképzéssel foglalkozó intézményben vagy más külsĪ szolgáltatónál; informális mun-
kahelyi tanulás);
• szakmai vagy foglalkozáshoz kapcsolódó folyamatos továbbképzés
• szakképesítések mint az aktív munkaerĪ-piaci politikák eszközei (képzés, foglalkoztatási
kezdeményezések stb.);
• általános felnĪtt-tanulás, népszerň felnĪttoktatás, politikai oktatás;
• „második esély”-oktatás, bizonyos képesítések késĪbbi életszakaszban történĪ megszerzése
A felnĪttképzés és a szakmai továbbképzés hosszú elĪzményekre tekint vissza Ausztriában.

A népi felnĪttoktatás intézményei (népfĪiskolák, Volkshochschulen - VHS, felnĪttoktatási
központok) a 19. században indultak el, és folyamatosan fontos szerepet játszanak az osztrák
oktatásban (jóllehet ma már modern formában mňködnek).
Az elmúlt 50 év során a munkaadói, uniós és egyházi szervezetek, szövetségek, valamint a

szövetségi kormányzat erĪsödĪ részvétele jellemezte a felnĪttképzés és a felnĪtt-tanulás fejlĪ-
dését. A FelnĪtt-oktatási Intézmények Ausztriai Fórumát (Konferenz der Erwachsenenbildung
Österreichs, KEBÖ) 1972-ben hozták létre minden, a felnĪttképzéshez és a felnĪtt-tanuláshoz
kapcsolódó érdek kifejezésének céljával. Megalakulási szakaszában egyrészrĪl az általános
239
Sági Zsolt
és szakmai non-profit felnĪttoktatási szervezetek hét nagy országos szövetségét, másrészrĪl

pedig az Oktatási és Mňvészeti Minisztériumot foglalta magába.
Az 1970-es évektĪl a társadalmi változások szerkezeti kiigazításokat igényeltek. 1973-ban,

nem sokkal a KEBÖ létrejöttét követĪen A felnĪttoktatás és a közkönyvtárak közpénzek-
bĪl történĪ finanszírozásáról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über die Förderung
der Erwachsenenbildung und des Volksbüchereiwesens aus Bundesmitteln) törvényes alapot
teremtett a felnĪtt-tanulás szövetségi intézményei számára, valamint a munkáltatói, uniós vagy
egyházi szövetségek által létrehozott felnĪtt-tanulószervezetek pénzügyi támogatása számára.
A törvény hozzájárult a non-profit felnĪttképzés/felnĪttoktatás professzionalizálódásához, és
hatást gyakorolt a továbbképzésre és a képzési területre. Jogszabályi kötelezettséget állapí-
tott meg a felnĪttképzés biztosítása tekintetében, anélkül hogy elkülönített forrást határozott
volna meg, vagy megváltoztatta volna az alapvetĪ kompetenciákat. Továbbá függetlenséget
biztosított a szakmai szövetségeknek, mivel a szövetségi minisztérium kötelezte magát, hogy
nem avatkozik be a program és tanterv tervezésébe. Ugyanakkor sem a használt oktatási
módszerekrĪl, sem a megfelelĪ személyi állományról nem a pénzügyi forrásokat biztosító
intézmények döntöttek.
Ugyanaz mondható el az Oktatási Minisztérium által 1985-ben véghezvitt szerkezetváltás-

ról. A felnĪttképzésre újonnan létrehozott szakértĪi munkacsoport és az ismeretterjesztĪ
könyvtárak a felnĪttképzési fĪosztállyal együtt koordinálták a támogatási és pénzügyi ösz-
tönzési szisztémát és a szövetségekkel való együttmňködést. A Szövetségi FelnĪttképzési
Intézet és a hét támogatási egység a tartományi könyvtári egységekkel (kivéve Voralberg és
Bécs) szintén a fenti rendszernek voltak alávetve.
A felnĪttképzési szolgáltatásokban a különbözĪ társadalmi és gazdasági csoportok erĪs

jelenléte és elkötelezettsége figyelhetĪ meg. A munkáltatói, uniós és egyházi szövetségek
az oktatási testületek és szervezetek révén jelentĪs befolyással bírnak, amely azt jelenti,
hogy aktívan részt vesznek a felnĪtt-tanulási paletta tervezésében, bár ezt saját szolgálta-
tói struktúrájukon keresztül teszik. Ezen szolgáltatók úgynevezett non-profit intézmények
(“Gemeinnützige Einrichtungen”), bár tanfolyamaikon tandíjat kérnek. Finanszírozásuk
azonban elsĪsorban a háttérintézmények támogatására épül.
A hagyományos intézmények e csoportjától elkülönülve a 90-es években feltňnt a felnĪtt-

képzést, folyamatos továbbképzést nyújtó, fĪként kis vállalatok új csoportja. E vállalatokat
általában mint „privát szolgáltatókat” vagy profitorientált szolgáltatókat foglalják össze. A
CVTS-2 felmérés szerint az összes, vállalati finanszírozású, munkahelyen kívüli tanfolyam 37
százalékát ún. „for-profit szolgáltatók” nyújtják.
240
A felnĪttképzést megcélzó legutóbbi fejlesztések:
• egyetemi szintň felnĪttképzési intézmények létrehozása 1994-ben (Donau-Universität

Krems);
• az alkalmazásban állók számára a népfĪiskolai felnĪttképzéseken való részvétel lehe-
tĪvé tétele 1994-ben;
• olyan felnĪttképzésben megszerezhetĪ szakképesítések tervezése 1997-tĪl szak-
munkások számára, amelyek lehetĪséget adnak az egyetemi szintre való belépésre
(Berufsreifeprüfung - BRP);
• tanulmányi szabadság (Bildungskarenz) bevezetése 1998-ban az alkalmazottak számára,
oktatásban és képzésben való részvételük elĪsegítése céljából;
• specifikus csoportokra irányuló felnĪttképzési programok, mint pl. a FelnĪtt-tanulási cse-
lekvési program (Aktionsprogramm) indítása 1998-ban;
• alkalmazásban állók egyetemi tanulmányait támogató programok létrehozása 1999-tĪl
az egyetemi diploma-támogatás (Studienabschlussstipendium) elérhetĪvé tétele által;
• a felnĪttképzésben résztvevĪ intézmények közötti hálózatos együttmňködések ösztönzése,
pl. a 2000-ben az ausztriai egyetemek között létrehozott AUCEN (Austrian Universities
Continuing Education Network - Ausztriai Egyetemek Továbbképzési Hálózata)
• új technológiák tanulásban való felhasználásának támogatása;
• 20%-os adókedvezmény bevezetése 2000-ben a közös tanulási tevékenységet szervezĪ
munkahelyek számára.
Választott tárgyak (kiemelés) Korcsoportok

20-29 30-39 40-49 50-59
60+ éves
éves éves éves éves
N= 627 894 722 630 1 042
ICT 29 18 26 18 5
Idegen-nyelvek 14 14 13 6 1
Egyéb, munkával kapcsolatos tréningek 13 6 7 5 5
Összes válasz (11 lehetĪségre) 117 86 97 60 27
Legalább egy válasz 58 47 51 34 16
8. ábra.
A 15+ éves lakosság részvétele a folyamatos képzésben és oktatásban az elmúlt 12 hónap során:
kor szerinti bontás, 2002 (%) (Forrás: Fessel-GfK (2002)
V.2. A felnĪttképzési színtér szereplĪi
A képzéssel foglalkozó intézmények száma - különösen az elmúlt évtizedben - folyamatos

növekedést mutatott, s ez egyre nehezebbé teszi az intézmények és az általuk kínált kép-
241
Sági Zsolt
zések közötti eligazodást. Ezért a felnĪttképzési politikákban egyre nagyobb szerepet kap a
pályainformáció és –tanácsadás.
A felnĪttképzés rendszerének formálódásától kezdve a felnĪttképzést nyújtó szervezetek

struktúrája sokkal inkább egy, a partikuláris érdekek megerĪsítését célzó társadalmi kezde-
ményezésnek tekinthetĪ, mintsem koordinált rendszernek. Ez az egyik oka, hogy a felnĪtt-
képzésrĪl szóló ausztriai vitákban a felnĪttképzés, felnĪttkori tanulás és a kiterjedt méretň
közoktatási rendszer kölcsönös egymásra hatása folyamatosan téma. Az eltérĪ jogi szabályo-
zásnak és pedagógiai modelleknek köszönhetĪen a két szektor közötti sikeres átjárás csak
egyedi esetekben érvényesül.
A felnĪttképzésnek két alapvetĪ típusát lehet meghatározni az iskola képesítések alapján:

amikor a kínált képzés egy hivatalosan elismert képesítéshez (bizonyítványhoz) vezet, amely
megfeleltethetĪ valamilyen iskolai vagy egyetemi képesítésnek, vagy olyan képzés, amely
nem felel meg a fenti kritériumnak.
A felnĪttképzésben az elsĪ szakképesítés megszerzése során Ausztriában fĪ elv, hogy a

modularizált képzések bevezetését, az elĪzetesen megszerzett tudás és képességek elismeré-
sét segítĪ rendszereket, valamint az általános és szakmai felnĪttképzés portfolióit támogatják,
de általában elég óvatos stratégiát követnek az új formák már létezĪ formális kredit-rendszerbe
való integrálása terén. Ez azokban a képzési kurzusokban lehetséges, amelyek tananyaga, tan-
menete ugyanaz, mint az alapképzésé, és így könnyen hozzáférhetĪek a foglalkoztatottak szá-
mára vagy a specifikusan a külsĪ tanulók számára kialakított elĪkészítĪ kurzusokban.
Az egyetemi kurzusok speciális esetek, amelyek hivatalosan elismert képesítésekhez vezet-

nek, anélkül, hogy az iskolarendszerň, alapozó szakképzéssel bármilyen megfelelésük
lenne.
A képzést biztosító intézmények különbözĪ jogi formákban mňködnek, a közoktatási intéz-

ményektĪl kezdve a non-profit szervezetig vagy más magán képzési formákig. A kínált kép-
zések és képesítések többsége nem a hivatalosan elismert területhez tartozik.
V.2.1. Az állam szerepe (Szövetségi kormány)
A szövetségi felnĪttoktatás/felnĪttképzés egészen a legutóbbi idĪkig (ahogyan a FelnĪttképzés

támogatásáról szóló tv. meghatározta) elsĪsorban a Szövetségi FelnĪttképzési IntézetbĪl (BIFEB)
és a hét tartományi felnĪttképzést támogató egységbĪl állt (kivételt képzett Voralberg és Bécs).
2003 elején a támogató egységek kompetenciáit a tartományok vették át a tartományok és

szövetségi kormány közötti megállapodásnak megfelelĪen. Az új jogi szabályozásnak (2004.
január 1.-tĪl lépett hatályba) megfelelĪen a Szövetségi Intézet egyre inkább autonóm módon
mňködik és felnĪttképzés, felnĪttoktatás kompetenciaközpontjaként fog szolgálni.
242
A kompetenciaközpont a következĪ feladatokat fogja ellátni:
• A felnĪttképzés professzionalizálódásának elĪsegítése az európai rendszerbe integrált

szervezeteken keresztül, tartományokon átnyúló alap- és továbbképzési központ felnĪtt-
képzésben oktatók, tanácsadók, könyvtárosok számára, beleértve a minĪségi standar-
dok és szakképesítések tanúsítását, kiállítását
• Nemzeti és nemzetközi szolgáltatások nyújtása az oktatással és képzéssel kapcsolatban
(innovatív szervezeti, módszertani és didaktikai modellek fejlesztése, szisztematikus meg-
alapozó munka, alkalmazás-orientált kutatás a felnĪttképzésben és továbbképzésben, a
know-how transzfer és irányítás, EU kutatási programok kivitelezése és támogatása)
• A közintézmények, mint az iskolák és egyetemek szintén kínálnak tanfolyamokat a fel-
nĪttek számára.
V.2.2. A tartományok (Länder) és önkormányzatok
Ahogyan azt a jogi helyzet jellemzésénél is leírtuk, a Bund alkotmányos feladatkörei nem
tartalmazzák a felnĪttképzést. Ezek olyan regionális intézmények hatáskörébe tartoznak,
mint a tartományok (Länder) és az önkormányzatok. A szakpolitikák tartományonként külön-
bözhetnek, és feladatkörök széles skáláját foglalhatják magukba, mint például a felnĪttkép-
zés intézményei vagy azok ernyĪszervezetei számára szükséges források elĪteremtése (pl. a
Fachhochschule tanfolyamok).
Egy kivételével a felnĪttképzésben résztvevĪ egyének támogatását célzó pénzügyi eszkö-

zök az összes tartományban elérhetĪekké váltak. A támogatásra vonatkozó jogosultságok
(egyéni követelmények, oktatási célkitňzések, stb.) illetve a szükséges anyagi források jelen-
tĪs különbségeket mutathatnak. Jelenleg még nem állapítható meg, hogy a felnĪttképzési
támogatási egységek (Förderungsstellen), amelyek már a tartományok hatáskörébe tartoznak,
hogyan és milyen mértékben integrálódnak ebbe a struktúrába.
A FelsĪ-Ausztriában kidolgozott oktatási utalványozási rendszerrel (Egyéni Tanulási Számla)

innovatív módon támogatják a munkavállalók részvételét a felnĪttképzési tanfolyamokon. Az
Egyéni Tanulási Számla rendszer keretében FelsĪ Ausztriában 65 000 munkavállaló részesült
támogatásban.
V.2.3. Vállalatok
A vállalatok gyakori helyszínei a felnĪttképzésnek: a vállalatokon belüli, a beszállítóknál és

az anyavállalatnál szervezett tanfolyamok egyre nagyobb fontossággal bírnak a szakképzés
területén, hasonlóan a munkahelyen munkavégzés közben történĪ informális tanuláshoz.
Minden osztrák vállalkozás tagja a Gazdasági Kamarának. Ezeknek a közjogi intézményeknek

a támogatása törvényi keretek által szabályozott. Az Ausztriai Gazdasági Kamara Gazdasági
243
Sági Zsolt
Támogató Intézetei a kilenc Regionális Gazdasági Kamara központi szolgáltató intézménye.

A céljuk az, hogy javítsák a speciális és vállalkozói képességeket és segítséget nyújtsanak a
vállalkozásokkal kapcsolatos kérdésekben.
A fafeldolgozással és mezĪgazdasággal foglalkozó terület egy regionális felnĪttképzési rend-

szert biztosít (LFI).
Az üzleti szövetségek – az Ausztriai Gazdasági Kamara (WKÖ), az Ipar és MezĪgazdasági

Kamarák Szövetsége - egyrészt kamatpolitikai területen támogatja a felnĪttképzést (például a
képzési költségek adókedvezménye 20%-ra növekedett) másrészt olyan széleskörň és konk-
rét intézkedések megszervezésével, amelyek támogatják a felnĪttkori oktatást és tréningeket,
ezen belül is elsĪsorban a szakképzési programokat. Az üzleti szövetségeknek a társadalmi
partnerség keretében aktív szerepük van a munkaerĪ-piaci politikákban az Ausztriai Állami
Foglalkoztatási Szolgálat testületeiben szövetségi, tartományi és regionális szinten egyaránt.
A különbözĪ vállalkozások évtizedek óta támogatják az Ausztriai FelnĪttoktatási Szövetséget,

mint a vállalkozások, valamint az iskolák és a felnĪttoktatási intézmények közötti regioná-
lis információs szervezetet. Az Ausztriai FelnĪttoktatási Szövetség különösen fontos szerep-
pel bír a tanárok továbbképzése terén. Az üzleti szövetségek Fachhoschule kurzusokhoz
kapcsolódó tevékenységei szintén egyre kiemelkedĪbbekké váltak. A Gazdasági Kamarák
Gazdasági Támogató Intézeteiken keresztül függetlenül vagy más intézményekkel közösen
Tartományi Alkalmazott Tudományi Egyetemeket mňködtetnek.
A regionális oktatási klaszterek kialakítása egy újszerň megközelítés, amely még fejlesztés
alatt áll. Ezek önkéntes együttmňködések regionális szinten a vállalatok és tréning szerveze-
tek között. Már több ilyen regionális klaszter bevezetése is megtörtént.
A kollektív szerzĪdésekben a munkavállaló kezdeti és továbbképzésének kérdése jelenleg kis

fontossággal bír. Egy 2000-ben végzett kutatás szerint, amelynek az volt a célja, hogy a kollek-
tív szerzĪdésekben fellelhetĪ továbbtanulásra vonatkozó speciális elĪírásokat vizsgálja kevés
erre vonatkozó elĪírást talált. Az alap- és továbbképzéseket, tanfolyamokat ugyanakkor válla-
lati szinten, míg a közszféra esetében a megfelelĪ hatáskörrel bíró irodák állapítják meg.
A kollektív munkaszerzĪdésekben a szabályozásra utaló elemek (a munkaidĪre és a képzés-

ben résztvevĪ személy anyagi támogatására vonatkozó megállapítások), ill. a tanfolyamok
díjaira vonatkozó szabályozások, rendelkezések szerepelnek.
V.2.4. Szakszervezetek
A munkavállalók érdekképviseletei alapvetĪen három rendszerbe szervezĪdnek. ElsĪként,

a szakszervezetek, mint a kollektív tárgyalások résztvevĪi szektor-specifikus szinten és az
üzemi tanács, mint vállalaton belüli érdekképviselet, a vállalati képzés keretében képviselik
244
a munkavállalói érdekeket. Másodsorban, az egyesületek és Munka Kamarák, mint olyan

intézmények, amelyek a legnagyobb keresleti arányt képviselik a felnĪttoktatás és –képzés
terén, aktívan részt vesznek az AMS adminisztrációjában. Végül, az egyesületek és a Munka
Kamara egyúttal képzési szolgáltatók is, amelyek tagjaiknak forrásokat is biztosítanak.
V.2.5. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében történĪ

együttmňködés
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (AMS) szövetségi, tartományi és regionális szervezetekbe tömö-
rül, kilenc tartományi és 97 regionális irodával, illetve tíz kirendeltséggel. A társadalmi partnereket (a
Gazdasági Kamara, a Szövetségi Munka Kamara, az Ausztriai Szakszervezetek Szövetsége (ÖGB),
és az Ausztriai Ipari Szövetség képviselĪit) mindhárom szinten bevonják a döntéshozatalba.
Az 1994. július 1.-én az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról szóló törvény elfogadásával a

Foglalkoztatási Igazgatóság/FĪosztály (Arbeitsmarktverwaltung, AMV) kikerült az Osztrák
Szövetségi Munkaügyi, Egészségügyi és Szociális Minisztérium hatáskörébĪl és létrejött egy
a közjog hatálya alá esĪ szolgáltatási társaság.
A munkaerĪ-piaci képzések alapvetĪ célja, hogy a szakképesítéseket és a munkavégzéssel

kapcsolatos tudásanyagot és készségeket fejlessze, illetve hozzájáruljon az egyéni fejlĪdés-
hez és a társadalmi kompetenciák fejlesztéséhez. A cél nem csak az, hogy a munkaerĪ-
piacra való belépéshez szükséges felkészülést biztosítsa, hanem az is, hogy a készségek
fejlesztésével a munkaerĪ-piaci integráció esélyét megnövelje és meghosszabbítsa. Ennek a
célnak az is a fontos részét képezi, hogy a nemek közötti egyenlĪtlenségeket kiküszöbölje és
a strukturális változásokhoz való alkalmazkodást támogassa.
Az AMS nem biztosít közvetlenül tréningeket. Abban az esetben, ha hasznosnak vélik egy
egyén képzését a munkaerĪpiaci változások következtében, a képzésen való részvétel költ-
ségeit fedezik. Az ilyen képzéseken való részvétel nem törvényi elĪírás.
Azokon a területeken, ahol nem biztosított a megfelelĪ képzés az akár mennyiségi vagy
minĪségi munkaerĪ-piaci problémákra, az AMS megrendelheti az erre alkalmas intézmé-
nyektĪl a szükséges képzés megszervezését. Ebben az esetben az AMS felelĪssége kiér-
tékelni a keresletet, megtervezni az oktatást, megvalósítani azt, és a hatékonyságot mérĪ
mutatószámokat kidolgozni. A konkrét megvalósítás azonban szerzĪdésen alapul és az erre
kiválasztott intézmény vagy vállalat hatáskörébe tartozik.
V.3. Finanszírozás
Ausztriában a felnĪttképzési kiadásokra három finanszírozási csatorna jellemzĪ: közfinanszí-

rozás, munkaerĪ-piaci támogatás, és magán ráfordítások.
245
Sági Zsolt
V.3.1. Közfinanszírozás
A felnĪttképzés, a munkavállalók számára létesített oktatási intézmények és Fachhochschul

képzésekre fordított anyagi támogatást a szövetségi kormány fedezi; a tartományok és az
önkormányzatok az egyének és intézmények számára biztosítanak támogatást. Azoknak a
közintézményeknek a közigazgatási struktúráinak a költségei, amelyeket nem kifejezetten a
felnĪttképzésre hoztak létre (például egyetemek), nem sorolhatók ide.
A közigazgatásban dolgozók felnĪttképzésére és a számukra szervezett tanfolyamok költségei-

rĪl nem áll rendelkezésre hivatalos kimutatás. Speciális foglalkoztatási és képzési struktúrájuk-
nak köszönhetĪen (oktatással és kultúrával kapcsolatos szakmák, közigazgatási szakmák, az
egészségben és a szociális szektorban fellelhetĪ specifikus szakmák, stb.) magasabb felnĪttkép-
zési részvételi aránnyal büszkélkedhetnek, mint ami átlagosan jellemzĪ az egyéb ágazatokra.
A közfinanszírozással kapcsolatban a vállalati és a munkavállalói adójóváírások külön emlí-

tendĪk. E lehetĪségek kiterjesztésének köszönhetĪen a támogatásnak ez a fajta közvetett
vagy juttatásokon alapuló támogatása egyre fontosabbá válik.
V.3.2. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által történĪ finanszírozás
Az AMS pénzügyi forrásai a munkaadók és munkavállalók törvényi keretek által szabályozott

befizetésén alapulnak. Az AMS által az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított kiadások többszáz
millió EUR nagyságrendňek. Az aktív eszközök közül a szňkebb értelemben vett, képzésekkel
összefüggĪ intézkedéseket részaránya kb. 60%. Az AMS által támogatásra fordított források
egy jelentĪs része az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott tevékenységeket fedezte.
V.3.3. A magánszféra (vállalatok és állampolgárok) általi támogatás
Az Osztrák Statisztikai Hivatal (Statistik Austria) a CVTS-2 eredményei alapján elkészített

becslése szerint a legalább 10 alkalmazottal rendelkezĪ vállalatok kétszer annyi forrást biz-
tosítottak képzésre, mint az állami Foglalkoztatási Szolgálat.
A CVTS-2 nem tartalmazza a kisvállalkozásokat, a közszférában, egészségügyben, mezĪ-

gazdaságban dolgozó munkavállalókat, és részben a szabadfoglalkozásúakat. Ahhoz, hogy
a teljes felnĪttkori tanulás költségeit áttekinthessük, a fenti számokon kívül figyelembe kell
venni azon vállalkozások alkalmazottait is, ahol kevesebb, mint tíz munkavállaló dolgozik
(ennek a szektornak legalább 20%-a). Összességében a privát szféra felnĪttoktatásra fordított
kiadásai durván 1300 millió EUR-ra becsülhetĪk.
A felnĪttképzésre fordított pénzügyi források mennyisége egy fontos mutatószám. Az elmúlt

években vált fontossá a támogató testületek által biztosított források támogatási mechaniz-
musainak gyakorlatba ültetése is. A hagyományos támogatások csökkenésével egy idĪben új
246
finanszírozási formák jelentek meg, mint például projekt-támogatások, egyének támogatása,

amelyek egyre nagyobb fontossággal bírnak. Ez mind a közpénzekre, mind a szövetségek és
egyesületekre jellemzĪ.
Általánosságban szólva a finanszírozási források és pénzügyi elszámolások fejlesztésre szo-

rulnak.
V.4. Értékelési rendszer
Az értékelés Ausztriában két szempontból is releváns téma:
• a felnĪttképzést folytató intézmények által a felnĪttek számára nyújtott képzés minĪsége

és
• a munkanélküliek számára az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (Arbeitsmarktservice) által
nyújtott államilag biztosított képzés minĪsége szempontjából.
A felnĪtt-tanulás decentralizált és szövetségi szerkezete következtében az ajánlatok kiértékelése

is decentralizált. A legtöbb független szolgáltató belsĪ értékelést végez a tanfolyamairól, hogy
visszajelzést nyerjen az események minĪségét, a csoportok elégedettségét és az igényeket ille-
tĪen, s így jövĪbeni munkáját ehhez igazítsa. Mivel mindez az egyes szolgáltatók szintjén törté-
nik, nem határozható meg a felnĪttképzés értékelésére vonatkozó országos stratégia. Az értékelés
minĪségbiztosítást jelentĪ funkciójának – különösen a képzési piacon a fogyasztóvédelem irá-
nyába történĪ – fejlesztése még megoldandó feladat Ausztriában. A minĪségbiztosítás jelenleg e
helyett a bemenetek akkreditálására összpontosít (pl. tantestület, tantervek stb.).
A munkanélküliek számára az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által nyújtott, államilag biztosí-

tott képzés esetében a kimeneti értékelés fontosabb. Így sok felnĪttképzéssel foglalkozó intéz-
mény szerzett az ISO sztenderdjeinek megfelelĪ minĪsítést vagy nyert igazolást az EFQM-tĪl
(European Foundation for Quality - Európai Alapítvány a MinĪségmenedzsmentért).
FelsĪ-Ausztria tartományában egy speciális minĪsítést dolgoztak ki, amely a közoktatásra való alkal-
masság és az állami képzési támogatás feltétele. E minĪsítés elnyeréséhez az intézménynek egy
vizsgafolyamaton kell átmennie, melynek során az oktatási és képzési kínálathoz, a tantestülethez,
a tanításhoz szükséges felszereltséghez és adottságokhoz, valamint a tanulók általi visszajelzések
szervezéséhez kapcsolódó szempontok alapján vizsgálják meg. A programban annak elindításakor
15 intézmény vett részt, 2004-ben pedig már több mint 260 szervezetet foglalt magába.
V.5. Tervezés és elĪrejelzés
Az ausztriai felnĪtt-tanulási intézmények összetett szerkezete következtében nem meglepĪ,

hogy egységes tervezési eljárásról sem beszélhetünk. Az oktatási és képzési piac, ahol a
247
Sági Zsolt
gazdálkodó szervezetek és az egyének felnĪttképzési lehetĪségeket keresnek, erĪsen reagál

az igényekre, és az igények által mutatott tendenciákra.
A piacon azon független szolgáltatók dominálnak, amelyek kevesebb esetben folytatnak

kutatást vagy adnak erre megbízást. A Gazdasági Kamara Gazdasági Támogató Intézete
(Wirtschaftsfoerderungsinstitut - WIFI), mint a legnagyobb felnĪttképzési szolgáltató, két-
évente átfogó résztvevĪi felméréseket készít.
A két fĪ mechanizmus létezik, amelyek alapján az oktatással és képzéssel foglalkozó intéz-

mények az igényeket feltárják: az egyik az egyének és a vállalatok képzéssel kapcsolatos
magatartása, illetve az ezen intézményekben dolgozó képzésirányítók szakértelme (gyakor-
lati tapasztalat, a résztvevĪkkel vagy az oktatókkal folytatott beszélgetések).
Az évek során néhány magas szinten specializálódott, nem-egyetemi kutatóintézmény alakult ki.
Közülük néhány az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szövetségi és tartományi igazgatási irodái szá-
mára dolgozik; ezek közül a következĪket érdemes megemlíteni: Synthesis Forschungsgesellschaft,
WIFO és IHS. Fontos még szót ejteni ennek kapcsán egy új eszközrĪl, az AMS Qualifikationsbaro-
meter-rĪl (képesítésmérĪ). Ez az internetes platform a kutatási eredményeket felhasználóbarát
módon mutatja be, s ezt valamennyi, az iskolai szakképzés vagy a felnĪttképzés területén tanács-
adásban vagy tervezésben részt vevĪ csoport használhatja. Továbbá az AMS dönt a munkaerĪ-
piaci igényekre és foglalkoztatási kilátásokra vonatkozó empirikus eredményeken alapuló nagy
képesítési fókuszok tekintetében (ilyenek voltak például néhány évvel ezelĪtt az informatikai
irányú szakképesítések, nemrégiben pedig az ápolással kapcsolatos foglalkozások).
Ausztriára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre országos szintň és ismételt felmérések a

felnĪttek oktatási és képzési igényeire vonatkozóan, kivéve a munkaerĪ-piaci igényeket és a
fĪiskolai (Fachhochschule, FH) képzések társadalmi elfogadottságát vizsgáló felmé-

réseket. E felmérések elvégzésére azért van szükség, mert a képzések állami (rész)finanszíro-
zásának egyik feltételét jelentik.
Annak szükségességével, hogy a tartományok együttmňködése megerĪsödjön egy több össze-

függést felölelĪ, átfogó felnĪtt-tanulási stratégia kidolgozása érdekében, kevés érintett ért egyet.
V.6. A közvetítés alternatív módjai
A felnĪttképzési intézmények szövetségi struktúrája és magán jellege következtében a fel-

nĪttképzésre vonatkozó legtöbb innovatív szemlélet alulról szervezĪdve alakul ki. Néhány
általános innovatív megközelítés jól meghatározható, így például a következĪk:
• segítségnyújtás az egyének számára, hogy a szolgáltatók kínálatából a számukra leg-

megfelelĪbbet választhassák;
248
• kisebb résztvevĪi csoportok felé mutató tendencia;

• idĪ tekintetében rugalmasabb képzési szolgáltatás (pl. hétvégi és esti tanfolyamok);
• távoktatási és e-tanulási elemek bevezetése a képzéseken belül.
Az alábbiakban az egyes tartományokban és a képzéssel foglalkozó intézmények egyes cso-

portjain belül megvalósuló fejlesztések néhány példáját vázoljuk fel.
Burgenland tartományban egy olyan, felnĪttképzéssel kapcsolatos kísérleti projekt folyik,

amelynek célja a vidéki területeken élĪk elérése különbözĪ szervezeti és oktatási módszerek
felhasználásával. A tartományi kormány egy, a képzést folytató intézményektĪl független,
regionális felnĪtt-tanulási szolgáltatóegységet hozott létre. A tanácsadás személyesen, e-mail
és telefon útján vehetĪ igénybe, kisebb települések esetében pedig a tanácsadók igény ese-
tén személyesen házhoz mennek, hogy rugalmas választ adhassanak a regionális és egyéni
helyzetekre.
A Gazdasági Kamara Gazdasági Támogató Intézete (Wirtschaftsfoerderungsinstitut der

Wirtschaftskammern, WIFI) számos különbözĪ közvetítési modellt vezetett be. Az alkalma-
zott tanítási módszerek változatosak és sok innovatív vonást tartalmaznak, úgymint: kis lét-
számú csoportokban vagy szemináriumokban szervezett tanórák (hétvégeken vagy esténként
megtartva), e-tanulási módszerek. Az e-tanulás megkönnyítése érdekében egy háromlépcsĪs
tanfolyami szerkezetet vezettek be, amely egy helyszíni bevezetĪ fázisból, egy önálló tanu-
lási fázisból (ennek folyamán az oktató online vagy telefonos úton elérhetĪ konzultálás céljá-
ból), valamint a tanulási folyamatot lezáró, csoporton belüli gyakorlatokból, prezentációkból
és szerepjátékokból áll. E tanfolyamok nagy része a könyvelés, a villamosmérnöki tudomány
és az informatika területeire irányul.
V.6.1. Nyitott tanulás és távoktatás

A kutatási adatok azt mutatják, hogy a nyitott tanulásnak és a távoktatásnak régi hagyomá-
nyai vannak; a múltban e tanulási formák csak bizonyos területekre korlátozódtak; az IKT
eszközök terjedése azonban alapvetĪ változást eredményezett a felnĪttképzés nyitott és táv-
oktatási formái tekintetében. A fiatal felnĪttek jóval gyakrabban vesznek részt „média-alapú
vagy számítógépes felnĪttképzésben”, mint a 45 évnél idĪsebbek.
1991-ben a Linzi Egyetemen egy Távoktatási Központ (Zentrum für Fernstudien – ZF) létreho-
zására került sor, melynek tagjai között bécsi, linzi, bregenzi és steyri tanulmányi központok
vannak. A ZF együttmňködik a hágai FernUniversitæt-tel. A központ keretei között joghallgatók
és felsĪoktatási felvételire (Studienberechtigungsprüfung - SBP) készülĪk folytathatnak tanul-
mányokat távoktatási formában. A ZF tagja az Európai Távoktatási Egyetemek Szövetségének
(European Association of Distance Teaching Universities - EADTU) – melynek hatására
Bécsben és Linzben Európa-tanulmányok Központok alakultak meg -, és együttmňködik a
Nyitott Egyetemmel (Open University). Így az Ausztriában élĪknek az Európa-tanulmányok
249
Sági Zsolt
Központokon keresztül (EuroStudyCenters) lehetĪségük van részt venni a hágai FernUniversitæt,

más európai távoktatási egyetemek és az angliai Open University képzésein.
V.6.2. E-tanulás
Az e-tanulási kezdeményezések a közelmúltban széles körben terjedtek el az ausztriai okta-

tás és képzés területén. A Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium e-fit
projektje a következĪ célokat szolgálja: az oktatási és képzési tanácsadás hozzáférhetĪsé-
gének javítása egy oktatási portálon keresztül; a tanítás és tanulás új formáinak kifejlesz-
tése (e-tanulás, e-tutorálás stb.) minden szinten; valamint a felnĪttképzési kínálat bĪvítése az
informatikai bizonyítványok területén. Szintén az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére
indult el a www.virtual-learning.at portál, melynek célja az ilyen témájú projektek hálózati
munkájának és együttmňködésének támogatása. A szolgáltatók és szakmai képzéseik széles
választéka érhetĪ el internetes portálokon keresztül, köztük a www.academynow.com nevň
portállal, mely az elektronikus adatfeldolgozás, a nyelvek és a kereskedelem területein kép-
zéseket kínáló ausztriai e-tanulási honlap.
Emellett az ausztriai Szakképzési Intézetek (Berufsförderungsinstitute - BFIs) egy ágazata szá-

mítógép-alapú képzéseket (CBT) és web-alapú képzéseket (WBT) kínál, elsĪsorban az elektro-
nikus adatfeldolgozás (EDP) területén. A „második esély” oktatásban számos ausztriai népfĪis-
kola (Volkshochschulen, VHSs, FelnĪttoktatási Központok) kínál e-tanulási lehetĪségeket.
A fĪiskolák (Fachhochschule, FH) képzéseinek jelentĪs szerepük van a tanítás és a tanulás új

formáinak kifejlesztésében. (A távoktatási lehetĪségek egy bizonyos részét általában részidĪs
FH-képzésekhez ajánlják.) A salzburgi Fachhochschule például egy E-Learning Támogató és
Kompetencia Központot hozott létre, amely e-learning tanfolyamok számára biztosít támoga-
tást. Három legfontosabb kurzusa a következĪ területeken nyújt részidĪs képzést: „távközlési
technika”, „információs gazdaság és igazgatás”, valamint „vállalkozásfejlesztés az idegenfor-
galomban”. Ez lehetĪvé teszi, hogy a hallgatók idejük egy részét szabadon szervezzék. 1999
óta egy azóta folyamatosan bĪvülĪ teleportál is mňködik.
V.6.3. Új tanulási környezetek, tanulószervezetek
A tartományokban oktatási központokat (úgynevezett Bildungshæusereket) hoztak létre,

amelyekben különbözĪ non-profit szervezetek tarthatnak akár általános, akár szakmai kép-
zést nyújtó tanfolyamokat. Ez rugalmas választ ad az adott térség vagy település egyéni
szükségleteire. Új tanulószervezetek/tanulási környezetek is mňködnek, ilyenek például a
Lungau térségében mňködĪ munkaügyi alapok vagy képzési támogatás.
A munkaügyi alap az 1980-as évek közepe óta a szakképzés és a szakmai továbbképzés eszköze
Ausztriában specifikus gazdasági ágazatokban. Jelenleg három típusa létezik: vállalkozási alapok,
250
ágazati alapok és regionális fizetésképtelenségi alap. A munkanélküliek különbözĪ csoportjai

ezáltal 3-5- éven át szakképzési munkanélküli segélyben és ösztöndíjban részesülhetnek.
A Stájerország fĪvárosában, Grazban mňködĪ RaiƑeisenhof Oktatási és Képzési Központ

(Bildungszentrum RaiƑeisenhof) például a helyi gazdasághoz és annak képesítési igényeihez
illeszkedĪ tanfolyamokat kínál (különösen a mezĪgazdaság és az erdészet területén), s emel-
lett infrastruktúrát biztosít más felnĪtt tanulószervezetek számára is; vállalkozások tanterme-
ket bérelhetnek tanfolyamaik számára.
A stájerországi Magna Steyr csoport a felnĪttképzés innovatív formáinak (és megközelítésé-

nek) példájául szolgálhat. A Magna együttmňködik a stájer Állami Foglalkoztatási Szolgálattal
(Arbeitsmarktservice), amely kiválasztja a vállalat számára azokat a munkanélkülieket, akiket
az ott végzendĪ munkára a legalkalmasabbnak talál. A kiválasztott személyek ezt követĪen
a Magna belsĪ képzésein további készségfejlesztésben vesznek részt..A szakképzetlen mun-
kások szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek a Steyr Csoporton belül. A Csoport minden
alkalmazottja egy évente átlagosan 4,5 napos képzésben vesz részt. Az alkalmazottak sza-
bad idejükben angol és (külföldi dolgozók esetében) német tanfolyamokon vehetnek részt;
egyéb szakmai képzésekre munkaidĪben kerül sor. Azon szellemi dolgozók számára, akik
egyetemen vagy fĪiskolán (Fachhochschule, FH) szeretnének tanulmányokat folytatni, a vál-
lalat a tandíj minimum 50%-át kifizeti. A Magna részt vesz néhány tanterv megtervezésében
is, amellyel hozzásegíti a végzĪsöket a vállalatnál szükséges készségek elsajátításához.
V.6.4. A rugalmasság fejlesztése, diƑerenciálás
Ausztriában sok fejlesztésre került sor, melyek a felnĪttképzés szerkezetének rugalmasabbá

tételét szolgálják. Ilyen fejlesztések a következĪk:
• alkalmazásban állók részidĪs felsĪ középfokú tanulmányokat folytathatnak a

Fachhochschule (FHs felsĪ középfokú iskolák) keretei között hétvégeken és esténként;
• a felnĪttek speciálisan tervezett szakiskolai programokon vehetnek részt;
• számos esti iskola és mňszaki fĪiskola nyújt mind elméleti, mind pedig foglalkozási kép-
zéseket.
A továbbképzés számos lehetĪsége áll rendelkezésre, melyeket különbözĪ intézmények

nyújtanak több különbözĪ napszakban és a hétvégeken.
V.7. Az egész életen át tartó tanuláshoz való viszony
Az egész életen át tartó tanulás eszméjét Ausztria nem csak az oktatás és képzés keretében
határozza meg, hanem átfog olyan területeket is, mint például a mezĪgazdaság, családpoli-
tika, stb.
251
Sági Zsolt
V.7.1. Az egész életen át tartó tanulás stratégiájának átfogó és következetes

végrehajtása
A felnĪttképzés nem csak a különbözĪ kompetenciákat és érdekeltségeket érinti (minisztéri-

umok, tartományok és önkormányzatok, az Osztrák Foglalkoztatási Szolgálat, felnĪttképzési
intézmények felnĪttoktatása, társadalmi partnerek, egyének) hanem az oktatási rendszer
minden szintjét és területét. Ez átfogó koordinációs erĪfeszítéseket is igényel. EbbĪl a cél-
ból az Osztrák Szövetségi Kormány 2003. februári kormányprogramjában az LLL területére
„a stratégiai tervezés és koordináció országos irányítótestületének” intézményét hozta létre.
Az oktatási miniszter egy szakértĪkbĪl álló testületet (Task force LLL) hozott létre az alábbi
feladatokkal:
• a folyamatban lévĪ kezdeményezések és adatok összegyňjtése és kiértékelése,

• az LLL politika stratégiai céljainak a kitňzése és meghatározása 2010-ig,
• a megvalósítási mutatók kidolgozása és leírása, illetve ezek továbbfejlesztése.
Az osztrák egész életen át tartó tanulás megalapozásának elvei az alábbiak voltak:
• A Lifelong Learning Memorandum konzultációs folyamata, az összes érdekelt felet és

csoportot bevonva; a tanulási folyamat konklúziói és következményei
• A célkitňzések konkrét meghatározása az európai benchmarkokra figyelemmel, ame-
lyeket 2003 májusában fogadtak el: „2010-re az LLL-ben való részvétel átlagos szintje
12,5%-ra kell nĪjön felnĪtt aktív lakosság körében (25-64 évesek). Ausztria már elérte
ezt a szintet.
• Az OECD felnĪttképzési ország-jelentésének elĪkészítĪ munkája
• Az európai szintň felmérések befogadása és szakmai vitája (pl. CVTS-2, Eurobarometer
2003), és az LLL indikátorok oktatáspolitikában való alkalmazásáról szóló akadémiai
vita
• Egy „Oktatási és képzési stratégia 2010” kialakítása 2004-ben, ami magába foglalja az
iskolai oktatással, az iskola elĪtti neveléssel és a felnĪttkori tanulással kapcsolatos ténye-
zĪket
V.7.2. Ausztria csatlakozása az LLL stratégia politikájához
Az Ausztriai LLL stratégia koncepciója az ausztriai oktatáspolitika fĪ elvein nyugszik. Csak a

hosszú távú hatással járó elvek az LLL stratégiára tekintettel:
• Átjárhatóság és összekapcsolódás minden oktatási és képzési forma között.

• EsélyegyenlĪség és standardok biztosítása kötelezĪ nemzeti alaptanterv és szakmai profilok
• Jogi lehetĪségek és pénzügyi alapok biztosítása annak érdekében, hogy lehetĪvé váljon
minden iskolai végzettség megszerzése és tanulók szakmához juttatása a második esély
iskoláiban
252
• Széleskörň képzési lehetĪségek biztosítása a kötelezĪ oktatás befejezése után, annak

érdekében, hogy méltányosságot gyakoroljon a rendszer minden tehetség irányában
• A felnĪttoktatás és felnĪttképzés folyamatos hozzáillesztése a duális és a nappali iskola-
rendszerhez, a társadalmi partnerek bevonásával, releváns kutatásokon és fejlesztésen
alapulva
• A tanulószerzĪdések piacán fellépĪ problémák esetén rugalmas reagálás lehetĪségének
biztosítása regionális szinten, hogy minden fiatal számára garantálják a képzések lehe-
tĪségét vagy az alapfokú iskolákban, vagy a fĪiskolákon, a tanoncképzési rendszerben
vagy az Ausztriai Állami Foglalkoztatási Szolgálat “biztos háló” (“AuƑangnetz”) szolgál-
tatása révén.
• A szövetségi kormány, a tartományi kormányok (felnĪttkori általános és szakképzés) és a
társadalmi partnerek (a felnĪttkori szakképzésre koncentrálva) támogatása a felnĪttkori
tanulás fejlesztése érdekében; egyéni támogatási modellek kidolgozása,
• Partneri hálózatok kialakítása szövetségi, tartományi és helyi szinten (pl. tanulási
klaszterek)
A legfontosabb reformok azonosítása az egész életen át tartó tanulás rendszereken átnyúló

végrehajtása érdekében a következĪ irányok meghatározását eredményezte:
• A kulcsszereplĪk szisztematikus bevonása fejlesztési partnerségek segítségével mind

nemzeti, mind tartományi és helyi szinten
A fĪ szereplĪket (az érintett szövetségi minisztériumok, az Osztrák Foglalkoztatási Szolgálat -

AMS, társadalmi partnerek, felnĪttképzési intézmények, tartományok) bevonták az országos
LLL stratégia kidolgozásába, az OECD felnĪttképzésrĪl szóló elemzésének az elĪkészíté-
sébe, az egyes munkacsoportokba és egyéb eseményekbe, ezáltal az országos háttérelem-
zés során levont következtetések széleskörň elfogadottságnak örvendtek, és jó kiindulási
alapot képeztek a további tárgyalásokhoz.
• A felnĪttképzési pénzügyi támogatásának fejlesztése az oktatási rendszer lehetĪ legko-

rábbi szakaszában
A növekvĪ számban kínálják a képzési kurzusokat a kötelezĪ iskolai oktatás tankötelezett-

ségi kor utáni befejezése érdekében (középfokú iskolai végzettség). Az elmúlt években az
Európai Szociális Alap támogatásával az oktatási miniszter jelentĪsen megnövelte a felnĪtt-
képzés keretében szervezett tanfolyamok támogatásának mértékét. Annak érdekében, hogy
minél alacsonyabban tartsák azoknak a fiataloknak az arányát, akik nem jutnak hozzá a kép-
zésekhez 1996 óta minden Īsszel egy „szňrési folyamat” keretében felmérik, hogy milyen
tanfolyamokra van szükség az egyes helyszíneken.
• A fĪ képesítések megszerzése érdekében meghatározott tanfolyamok és tananyagok az

iskola elĪtti oktatástól a felsĪ-középfokú oktatásig
253
Sági Zsolt
A fĪ képesítések megszerzése érdekében a tanfolyamok és tananyagok céljainak meghatá-

rozása az iskolarendszerň oktatás minden formájában különbözĪ módokon valósult meg,
akárcsak a duális képzés esetében. A társas készségek, alapfokú számítógépes ismeretek, és
alapfokú iskolai képesítések minden tanrendbe bekerültek. A viszonylak új „oktatási stan-
dardok” koncepciójának célja, hogy biztosítsa az alapfokú iskolai képesítések oktatását. Ez
jelenleg kísérleti szakaszban van az alap- és alsó középfokú oktatást biztosító iskolákban.
• A nem formális és informális tanulás elismerése és érvényesítése
A szakoktatás és szakképzés területén a nem formális és informális tanulás elismerése és

validálása már régóta fennálló tradíció és mennyiségi szempontból is jelentĪs. Az újabb meg-
közelítések már tartalmazzák, hogy az alkalmazott tudományok egyetemeire való felvétel
már érettségi nélkül is lehetséges legyen.
• KülönbözĪ tanulási utak és nyitott tanulási környezet kialakítása
A tanulási és képzési utak diverzifikálásának elve az osztrák oktatási rendszer alapelve: a

szakképzĪ iskolák és fĪiskolák különbözĪ, munkakörnyezetben megvalósuló gyakorlattal és
a duális képzési kurzusok együtt léteznek számos opciót biztosítva. A diverzitás növelése
napirenden van, elsĪsorban a szakképzési kurzusokon belüli fókuszok meghatározásával.
• Befektetés a tanárok és képzĪk képzésébe - a tudásalapú társadalomban ellátandó új

szerep
A jövĪ szempontjából alapvetĪ átalakulásra számíthatnak a tanárképzĪ fĪiskolák, ame-

lyek tanárképzĪ egyetemekké alakulhatnak az intézményi fokozat megemelésével. A
Vezetéstudományi Akadémia létrehozása is hatással lehet az intézményekre. Utóbbi egy
országos projekt, amelyben az oktatási területen a vezetĪk képzésével foglalkozó intézmény
részt vesz. FĪ elve az, hogy a menedzserek készségeit legjobban hálózatos iskolai fejlesztési
projektekben kell továbbfejleszteni és használni.
2003-ban a Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium (BMBWK) növelte

a képzĪk képzése típus, a képzĪknek és oktatási menedzsereknek szóló projektek pénzügyi
támogatását a nem profitorientált felnĪttoktatási intézményekben, az Európai Szociális Alap
és a nemzeti alapok segítségével. Számos, tanároknak szóló készségfejlesztĪ projekt van
kidolgozási szakaszban.
• Az IKT integrált használata az oktatási és képzési rendszerekben
Az IKT oktatásba és képzésbe való beintegrálása prioritást képez az oktatási adminisztráci-

óban az 1990-es évek közepe óta. Az IKT nem csak beintegrálódott a szakképzĪ iskolákba
és fĪiskolákba a meglévĪ tantárgyakban új speciális képzési fókuszok kialakításával, hanem
mindenekelĪtt a tananyagot érintĪ átfogó változásokkal, amelyek összes szakmaterületet
254
érintették. Az „eFit-Austria” IT kezdeményezés 2000 óta létezett. Az eFit-Austria részeként

„e-Képzések” felnĪttképzési programok indultak a tanulók számára, fĪként azok számára,
akik munkaerĪ-piaci integrációja várat magára.
• Kiemelt figyelem a hátrányos helyzetň csoportokra
Az „inkluzív, befogadó szakképzés” jogi lehetĪségét a 2003-as szakképzési törvény rög-

zíti (“Berufsausbildungsgesetz”, BAG). A törvény a fogyatékkal élĪ, valamint a társadalmi
integrációs problémákkal küzdĪ fiatalokat célozza a tanulószerzĪdések piacán. A pénzügyi
támogatásait az állami foglalkoztatási szolgálat (AMS) pénzeszközeivel kombinálja. Az AMS
2004-ben kiterjesztette támogatási modelljét a fiatal munkanélküliekre (19-24 évesek) JOBS
FORYOU(TH)’04 programon keresztül.
A felnĪttképzés területén az Oktatási Minisztérium az Európai Szociális Alap támogatásával

intézkedéseket támogat az alapképzés, ill. az olvasás-szövegértés fejlesztése terén a máso-
dik esély iskolája keretében vagy más hátrányos helyzetň csoportoknak szóló projekteken
keresztül (nĪk, bevándorlók, fogyatékossággal élĪk), kapcsolódva a Társadalmi befogadás
akciótervéhez, és két EQUAL partnerségi kezdeményezéshez.
• A tanulás kiterjesztése a teljes életszakaszra, az idĪs állampolgárok és munkavállalók

számára az oktatási lehetĪségekhez való hozzáférés javítása
Az idĪskorúak LLL-hez való elégtelen hozzáférése nem volt kellĪen elĪtérben, fĪként ha
összehasonlítjuk a képzési helyszínnel nem ellátott fiatalok problémájának kezelésével. Az
OECD ország-jelentése az el nem ért felnĪttekre koncentrált, ill. azokra, akik hiányosságot
mutattak az alapoktatásban. Utalás van mindenki számára könnyen hozzáférhetĪ felnĪttok-
tatási központok jelentĪségére is.
• A rugalmasság fejlesztése az oktatás és képzés szektoraiban, ill. azok között
Az elmúlt években az egyik kiemelt figyelmet kapó terület volt az átjárhatóság támogatása és a
teljesített fokozatok elismerése az oktatás és a képzési szintek közötti átmenetben. Hosszú idĪ
óta egy „tanonc plusz” képzési forma van a szakképzésben azok számára, akik elvégezték a
szakképzĪ iskolát (BMS), hogy megszerezhessék a szakképzĪ fĪiskola végzettséget (BHS).
A középfokú oktatás végzĪsei számára kollégiumokat hoztak létre a szakképzési fĪiskoláknál

(BHS), ahol a tanulók nappali tagozatos vagy esti-levelezĪs tagozaton folytathatják tanulmá-
nyaikat. A tanoncképzĪk végzĪsei számára régóta rendelkezésre álltak a szakképzési iskolák
és fĪiskolák, míg a dolgozók fĪiskolái a munkavállalók számára, amelyeket többnyire este
látogatnak (a munkavállalók többnyire részidĪben). Az Alkalmazott Tudományok Egyeteme
Oktatási Törvény 2003-as kiegészítése óta, nemcsak az egyetemek, de az alkalmazott tudo-
mányok egyetemei is jogosultak felnĪttoktatás biztosítására.
255
Sági Zsolt
Irodalomjegyzék
Altenender, Wolfgang et. al. (2001): Fachkräftemangel, Bericht an das BMWA, Wien.
Altenhuber, Hans (2002): Vorgeschichte, Gründung und Anfänge der KEBÖ. in: Bergauer/Filla/
Schmidbauer (Hg.): Kooperation & Konkurrenz. 30 Jahre Konferenz der Erwachsenenbildung
Österreichs, Wien, S.13–22.
AMS-Arbeitsmarktservice Österreich (Hg.) (2002a): Geschäftsbericht 2001, Wien.
AMS Arbeitsmarktservice Österreich (Hg.) (2002b): Grafisches

Arbeitsmarktinformationssystem. Jahresbericht 2001, zitiert nach http://www.ams.or.at/
statistik/berichte/jahresprofile/index.htm
AMS-Arbeitsmarktservice Österreich (Hg.) (2003): Vorstandsrichtlinie zur Förderung von

Bildungsmaßnahmen, übertragungsverfahren (FBM1), Wien
AMS-Arbeitsmarktservice Burgenland (Hg.) (2002): Geschäftsbericht, 2002, Eisenstadt.
Archan, Sabine / Kargl, Maria / Markowitsch, Jörg (2004): AMS-Qualifikations-Barometer

(1) – Ein Beitrag des AMS-Österreich zur Erfassung des Qualifikationsbedarfes, in: AMS-Info,
Nr. 65, Wien.
Bauer, Adelheit (1998): Ausbildung und ausgeübter Beruf. Am Beispiel von Personen mit
Lehrabschluss (Volkszählung 1991), in: Statistische Nachrichten 7.
Bergauer, Angela/Filla, Wilhelm/Schmidbauer, Herwig (Hg.) (2002): Kooperation &

Konkurrenz. 30 Jahre Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs, Wien.
Bergmann, Nadja/Bolkovac, Martin (2000): Innovative Vereinbarungen in Kollektivverträgen

zur Verbesserung der beruflichen Weiterbildung unddes lebensbegeleitenden Lernens in
Österreich (VET Innovations through arrangements in collective agreements to facilitate
access to lifelong learning – National Report Austria), Projektbericht des Österreichischen
Institutes für Berufsbildungsforschung im Auftrag von CEDEFOP (Europäisches Zentrum für
die Förderung der Berufsbildung), Wien.
bfi-Berufsförderungsinstitut Österreich(2002): Tätigkeitsbericht 2002, Wien.
BMWA-Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit, Abteilung II/11:

ArbeitsmarktfÖrderungen. Förderinstrumente und Beihilfen des Arbeitsmarktservices, Wien,
14.2.2002.
256
BMWA-Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit: Anhang zum Nationalen Aktionsplan,

Tabelle 3: AMS-Förderfälle 2001, Wien, 10.2.2003.
BMWA-Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit (Hg.) (2002): Wirtschaftbericht 2002, Wien.
BMBWK-Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2001):

Konsultationsprozess zum Memorandum über lebenslanges Lernen der Europäischen
Kommission. Dokumentation der Expertentagung am 20. Juni 2001 (= Materialien zur
Erwachsenenbildung Nr. 7/2001 hrsg. v. BMBWK, Abt. V/18), Wien.
BMBWK-Bundesministerium fürBildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2001a):

Österreichischer Länderbericht. Memorandum über lebenslanges Lernen der Europäischen
Kommission (=Materialien zur Erwachsenenbildung Nr. 5/2001, hrsg. v. BMBWK, Abt. V/18),
Wien.
BMBWK-Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2001b):

Österreichische Schulstatistik 2000/2001, Wien.
BMBWK-Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur (Hg.) (2002):

Hochschulbericht 2002, Wien.
BMUK -Bundesministerium für Unterricht und Kunst (Hg.) (1999): Erwachsenenbildung in

Österreich – Ein überblick, Wien.
Bodenhöfer, Hans-Joachim (2000): Elemente von Markt- und Preissteuerung. Finanzierung

von Weiterbildung aus europäischer Sicht, „http://www.die-frankfurt.de/zeitschrift/12000/
positionen2.htm”
Bruck, Adolf (1946): Bericht bei der Tagung der Landesbildungsstellenleiter, SHB-Post Nr.
2/1946, o.O.
Bundesministerium für Land- und Fortwirtschaft (Hg.) (1996): Agrarischer Bildungsbericht

1996, Wien.
CEDEFOP (Hg.) (2002): Konsultationsprozess zum Memorandum der Europäischen

Kommissionüber lebenslanges Lernen. Analyse der Länderberichte. CEDEFOP Panorama
22, Luxemburg.
El Beheiri, Nadja (1995): Verfassung und Volksbildung. Dissertation am Institut für Staats-
und Verwaltungsrecht der rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität Wien, Wien.
European Commission (2001): Directorate-General for Economic and Financial AƑairs,

Supplement A, Economic trends, No. 1.
257
Sági Zsolt
European Commission (2001): European Employment Observatory, Review Spring 2001:

Labour shortages and skills gaps in the European Union – An overview, p. 38.
Eurostat (2002): Europäische Sozialstatistik – Erhebung über die betriebliche Weiterbildung

(CVTS2), Detaillierte Tabellen, Amt für amtliche VeröƑentlichungen, 12/2002, Luxemburg.
Fessel-GfK (2000): Wirtschaftsfragen II/2000, Wirtschaftspolitische Sonderthemen,

Dezember 2000, Wien.
Fessel-Gfk (2000): Wirtschaftsfragen II/2001, Wirtschaftspolitische Sonderthemen, Dezember

2000, Wien.
Fessel-GfK (2002): Lifestyle-Studie 2002, Wien.
Filla, Wilhelm (1995): Weiterbildungsinteresse konkret. Bericht über eine Studie des VÖV
(III), in: Die österreichische Volkshochschule 177, Wien.
Filla, Wilhelm (2001): Wissenschaft für alle – ein Widerspruch? Bevölkerungsnaher

Wissenstransfer in der Wiener Moderne. Ein historisches Volkshochschulmodell.
(Schriftenreihe des Verbandes Österreichscher Volkshochschulen; Bd.11: Edition
Volkshochschule), Innsbruck, Wien, München.
Filla, Wilhelm (2002): Lehren und Lernen als statistische Herausforderung. GdWZ 4,
S.194–198.
Göhring, Walter (1983): Bildung in Freiheit. Die Erwachsenenbildung in Österreich nach

1945, Wien.
Hahn, Georg (1986): Gewerkschaftliche Erwachsenenbildung. Möglichkeiten, Leistungen,

Grenzen, Perspektiven, Wien.
Henkel, Susanna-Maria / Markowitsch, Jörg / Sturm, René (2002): Das AMS-

Qualifikationsbarometer, in: AMS-Österreich (ed.): AMS-report 34 – Qualifikationsbedarf
der Zukunft I. Früherkennung und Darstellung von Qualifikationsbedarf, Wien, p. 9 – 23.
Höfstätter, Maria/Sturm, René (Hg.) (2002a): Qualifikationsbedarf der Zukunft. Beiträge

zur Fachtagung “Qualifikationsbedarf der Zukunft – Qualifikationsentwicklung” des AMS
(=AMS report 28), Wien.
Höfstätter, Maria/Sturm, René (Hg.) (2002b): Qualifikationsbedarf der Zukunft I: Früherkennung

und Darstellung von Qualifikationsbedarf. Beiträge zur Fachtagung “Qualifikationsbedarf
der Zukunft – Prognoseinstrumente und Innovationsfelder” des AMS vom 28. Mai 2002 in
Wien (=AMS report 34), Wien.
258
Hörtnagl, Michael (1998): Finanzierung der Berufsbildung in Österreich (Bericht des

Industriewissenschaftlichen Institutes an CEDEFOP – Europäisches Zentrumzur Förderung
der Berufsbildung), Thessaloniki.
IFES (im Auftrag der Arbeiterkammer Wien) (Dezember 1999): Betriebliche Weiterbildung
bei unselbständig Erwerbstätigen, Wien.
IMAS-Report (2002): Weiterbildung zwischen Absicht und Wirklichkeit, Nr. 23, Linz/
Donau.
Kailer, Norbert (1995): Erwachsenenbildung/Weiterbildung in Österreich, Studie im Auftrag

der Industriellenvereinigung, Wien.
Kailer, Norbert (Hg.) (1995): Personalentwicklung in Österreich. Konzepte und Praxisbeispiele

von Unternehmen und aus der öƑentlichen Verwaltung, Wien.
KEBÖ-Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs: KEBÖ-Statistik, verschiedene

Arbeitsjahre, Wien.
Kuwan, Helmut/Gnahs, Dieter/Seidel, Sabine (2000): Berichtssystem Weiterbildung

VII. Integrierter Gesamtbericht zur Weiterbildungssituation in Deutschland, BMBF-
Bundesministerium für Bildung und Forschung (Herausgeber), Bonn.
Lackinger, Franz-Josef (2002): Gewerkschaftliche Bildung. in: Bergauer/Filla/Schmidbauer

(Hg.): Kooperation & Konkurrenz. 30 Jahre Konferenz der Erwachsenenbildung Österreichs,
Wien, S.79–84.
Lassnigg, Lorenz/Steiner, Mario (2001):Evaluierung der stiftungsähnlichen Massnahme

DYNAMO für Langzeitarbeitslose, AMS report 21, Wien.
Lassnigg, Lorenz: „Lifelong Learning” (2000): Österreich im Kontext internationaler Strategien

und Forschungen (= Reihe Soziologie 45), IHS, Wien.
Lassnigg, Lorenz/Leitner, Andrea/Unger, Martin/Wroblewski, Angela (1999): Zukunftsmodell

Qualifizierungsverbund: Evaluierung des QV Triestingtal, AMS report 13, Wien.
Lassnigg, Lorenz (2003): Zur Finanzierung der Erwachsenenbildung, Expertise zum

Hintergrundbericht “Thematic review on adult learning”, IHS, Wien.
Leitner, Andrea/Wroblewski, Angela/Hofer, Helmut/Mahringer, Helmut/Prenner, Peter/

Schuh, Andreas (2003): Evaluation der arbeitsmarktpolitischen Massnahmen des Territorialen
Beschäftigungspaktes Wien für 1999, AMS report 36, Wien.
259
Sági Zsolt
Lenz, Werner (1995): Zwischenrufe: Bildung im Wandel, Wien, Köln, Weimar.
Lenz, Werner (1997): Erwachsenenbildung in Österreich, Deutsches Institut für

Erwachsenenbildung DIE (Hrsg.), Frankfurt a.M.
Lenz, Werner/Fejer, Ulli/Hojnik, Sylvia/Gruber, Elke (1997): Die Situation der

Erwachsenenbildung in Österreich. Eine explorative Studie, Graz.
Markowitsch, Jörg /Hefler, Günter (2003): Betriebliche Weiterbildung in Österreich im

europäischen Vergleich, Ergebnisse und Analysen der 2. Europäischen Erhebung zur
Betrieblichen Weiterbildung (CVTS II), Wien.
Nestler, Katja/Kailis, Emmanuel (2002): Anbieter und Themen betrieblicher Weiterbildung in

Europa, in: Eurostat, Statistik kurz gefasst, 10.
Nestler, Katja/Kailis, Emmanuel (2002): Unterschiede bei Zugang zur betrieblichen

Weiterbildung in Europa, in: Eurostat, Statistik kurz gefasst, Thema 3 – 22.
O’Connell/Philip J. (1999): Adults in Training: An International Comparison of Continuing

Education and Training, OECD, CERI/WD(99)1, Paris.
OECD (2002): Education at a Glance 2002, Paris.
OECD (Hg.) (2001): Economics and Finance of Lifelong Learning, Paris.
OECD (2003): Thematic Review on Adult Learning – Austria – Country note, Paris.
Ofner, Franz/Wimmer, Petra (1998): OECD-Studie zur Finanzierung des Lebensbegleitenden

Lernens. Österreichischer Länderbericht, im Auftrag des BMUkA, Wien.
ÖIBF (Hg.) (1992): Berufliche Weiterbildung als Problem der Arbeitnehmervertretung im

Betrieb, Wien.
Pauli, Wolfgang/Zuser, Peter: Erhebung über berufliche Weiterbildung in Unternehmen

(CVTS2), in: Statistische Nachrichten (58. Jg) 2003, Heft 1, Statistics Austria (Hrsg.), Wien.
Riesenfelder, Andreas (2002): Evaluierung von EDV- und kaufmännischen Kursen für das
Burgenland, AMS report 30, Wien.
Riesenfelder, Andreas (2000): Evaluierung von Trainingsmassnahmen des AMS, AMSinfo 26,
Wien.
260
SchiƑbänker, Helene (2001): Zur Qualifizierungsproblematik und Arbeitsmarktintegration

von Frauen im IKT-Bereich, AMS report 27, Wien.
Schlögl, Peter/Belschan, Alex (2001): Preisentwicklung bei Angeboten der beruflichen

Weiterbildung. Entwicklungen 2001. Forschungsbericht des Österreichischen Institutes für
Berufsbildungsforschung im Auftrag der Kammer für Arbeiter und Angestellte für Wien.
Schlögl, Peter/Klimmer, Susanne (2001): Abschlussorientierte Höherqualifizierung unter

Berücksichtigung der Bildungsbiografie. Die Österreichische Berufsreifeprüfung, in: GdWZ
2, S.74–76.
Schlögl, Peter/Klimmer, Susanne/Gary, Christian (2001): Aktuelle Entwicklungen

bei den Teilnehmer/innen- und Absolvent/innenzahlen bei der Berufsreife- und
Studienberechtigungsprüfung. i.A.der BAK und WKÖ, Wien.
Schlögl, Peter/Veichtlbauer, Judith (2001): Finanzierung der Erwachsenenbildung in

Österreich. Volumen, aktuelle und alternative Finanzierungsmechanismen, Forschungsbericht
des Österreichischen Institutes für Berufsbildungsforschung im Auftrag des Karl Renner
Institutes, Wien.
Schlögl, Peter/Dall, Elke/Rinnhofer, Petra (2002): “Lebenslanges Lernenan Österreichs

Hochschulen. Motive und zeitlicher Anwand aus der Perspektive von berufsbegleitend
Studierenden”, Grundlagen der Weiterbildung Zeitschrift GdWZ 5, S.252–253.
Schlögl, Peter/Gruber, Elke (Ed.) (February 2003): Checklist Weiterbildung: Wo geht´s

hier zum „richtigen“ Kurs? Entscheidungshilfen für die Auswahl eines Kursangebots in der
allgemeinen und beruflichen Erwachsenenbildung, Wien.
Schneeberger, Arthur (1995): Die Werkmeisterschule aus Sicht der Wirtschaft und der
Absolventen (=ibw-Schriftenreihe Nr. 98), Wien.
Schneeberger, Arthur/Kastenhuber, Bernd (1997): Weiterbildung und Beratung in der

Land- und Forstwirtschaft. Ergebnisse einer explorativen schriftlichen Befragung (=ibw-
Schriftenreihe Nr. 103), Wien.
Schneeberger, Arthur/Kastenhuber, Bernd (1998): Weiterbildung der Erwerbsbevölkerung

in Österreich. Ergebnisse aus Bevölkerungs- und Unternehmensbefragungen, (=ibw-
Schriftenreihe Nr. 107), Wien.
Schneeberger, Arthur (2001): Lebenslanges Lernen als Schlüssel zur Informationsgesellschaft

(=ibw-Schriftenreihe Nr. 120), Wien.
261
Sági Zsolt
Schneeberger, Arthur/Schlögl, Peter (2001): Hintergrundbericht zum österreichischen

Länderbericht. Memorandum über lebenslanges Lernen der Europäischen Kommission.
(=Materialien zur Erwachsenenbildung Nr. 6/2001, hrsg. von BMBWK, Abt. V/18), Wien.
Schneeberger, Arthur/Schlögl, Peter (February 2003): Thematic Review on Adult Learning –

Background Report, www.oecd.org/dataoecd/51/19/25603759.pdf
Schneeberger, Arthur (October 2003): Informatisierung und Tertiärisierung der Beschäftigung

erhöhen den betrieblichen Weiterbildungsbedarf. Schlussfolgerungen aus einer europaweiten
Unternehmensbefragung (=ibw-Mitteilungen), Wien.
Schneider, Friedrich/Dreer, Elisabeth (1998): Der Nutzen der Weiterbildung. Untersuchung der
volkswirtschaftlichen EƑekte von Weiterbildungskursen des Wirtschaftsförderungsinstitutes
(WIFI), Universität Linz, Institut für Volkswirtschaftslehre, Linz.
Schnell, Hermann (1993): Bildungspolitik in der Zweiten Republik, Wien, Zürich.
Stangl, Gitta/Wallmann, Margarete (2001): Erwachsenenbildung in Österreich, in: Stangl,

Gitta/Wallmann, Margarete: Lernfeld Sprache (Hg.): Auf der Suche nach einer geeigneten
Struktur in OƑenen Flexiblen Lernformen. Ein Manual. o. O., S. 158-167.
Statistik Austria (Hg.) (2002a): Hochschulstatistik 2000/01, Wien.
Statistik Austria (Hg.) (2002b): Volkszählung 2001, zitiert nach http://www.statistik.at/gz/

einwohner1.shtml
Statistik Austria (Hg.) (2003a): Betriebliche Weiterbildung 1999, Wien.
Statistik Austria (Hg.) (2003b):Arbeitskräfteerhebung 2002, Wien.
Statistik Austria (Hg.) (2003c): Hauptergebnisse VZ 2001, Bildung, zitiert nach http://www.
statistik.at/gz/bildung.pdf
Statistik Austria (2003d): Geschlechtsspezifische Disparitäten, Publikation im Auftrag des

BMSG-Bundesministerium für soziale Sicherheit und Generationen und des BMBWK-
Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur, Wien.
Stifter, Christian (1996): Popularisierung von Wissenschaft um die Jahrhundertwende.

Eine Skizze, in: Verband Österreichischer Volkshochschulen (hg.): Wissenschaft und
Erwachsenenbildung. Jahrbuch Erwachsenenbildung 95/96, Wien.
Sztankovits, Elisabeth (1981): Geschichte der beruflichen Erwachsenenbildung in Österreich.

Die Vorgänger der Wirtschaftsförderungsinstitute der Kammern der gewerblichen Wirtschaft
(= Schriftenreihe der Bundeswirtschaftskammer 43), Wien.
262
Timmermann, Dieter (2000): Wer sich bildet, zahlt – oder: Das Problem der Kostenüberwälzung.
In: Carolin Balzer / Ekkehard Nuissl (Hrsg.): Finanzierung lebenslangen Lernens, Bielefeld.
Vater, Stefan /Filla, Wilhelm (2002): Statistikbericht 2003 für das Arbeitsjahr 2001/02,
Pädagogische Arbeits- und Forschungsstelle (PAF), VÖV-Materialien 38, Wien.
Verband Wiener Volksbildung (o.J): Die Wiener Volkshochschulen – Ein überblick, Wien.
Wagner-Pinter, Michael (2001): Evidence of labour shortages and skills gaps, in: European
Commission: European Employment Observatory, Review Spring 2001, p. 40-44.
Walterskirchen, Ewald/Biƕ, Gudrun (2001): Knappheit an Arbeitskräften, WIFO, Wien.
Weiss, Reinhold (2000): Kosten- und Nutzeninzidenz – 20 Thesen zur Ökonomie der
Bildung und ihrer Finanzierung. In: Carolin Balzer / Ekkehard Nuissl (Hrsg.): Finanzierung
lebenslangen Lernens, Bielefeld.
WIFI-Netzwerk (2002): WIFI-Bildungsstatistik 2001/02. Berufliche Weiterbildung der WIFIs

der Wirtschaftskammer Österreich, Wien.
Wirtschaftskammer Österreich (Hg.) (2001): Meisterprüfungsstatistik 2001, Wirtschaftskammer

Österreich, Abt. Statistik, Wien.
Wirtschaftskammer Österreich (Hg.) (2002): Statistisches Jahrbuch 2001, Wien.
Wroblewski, Angela et al.(1999): Bericht zur sozialen Lage der Studierenden, Institut für
höhere Studien, Wien, in: Bundesministerium für Wissenschaft und Verkehr (Hg.): Materialien
zur sozialen Lage der Studierenden, Wien.
Wroblewski, Angela/Unger, Martin (2003): Studierenden-Sozialerhebung 2002, Bericht zur

sozialen Lage der Studierenden, Studie im Auftrag des BMBWK, Wien.
Zeidler, Sylvia (1990): Teilnahme an beruflicher Fortbildung. Ergebnisse des Mikrozensus

Dezember 1989, in: Statistische Nachrichten, 45. Jahrgang 1990, Heft 11.
Weboldalak
http://www.Lebenslangeslernen.at
http://www.Erwachsenenbildung.at
http://www.virtual-learning.at
263
Sági Zsolt
http://www.efit.at
http://www.aucen.at
http://www.wifi.at
http://www.alphabet.co.at
http://www.bfi.at
http://www.aucen.at/index.htm
http://www.ams.or.at
http://www.esf.at
http://www.waƑ.at
http://www.arge-bildungshaeuser.at
http://www.kath-eb.at
http://www.lfi-austria.at
http://www.members.telering.at/bildungswerke
http:// www.vwg.at
http://www.voegb.at
http://berufsbildendeschulen.at”
264
Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei
Az Európai Unió Strukturális

Alapjának mňködési elvei
I.
Az Európai Unió költségvetésének alapelvei
Az Európai Unió költségvetése a tagországok költségvetéseitĪl különbözĪ, sajátos jelleget

mutat. A különbözĪség oka egyrészt az adott feladatok eltérĪ voltából, másrészt pedig a
belsĪ tartalmi célrendszerbeli különbözĪségekbĪl fakad. EbbĪl adódóan az EU költségvetés-
ének alapelvei, követelmény és célrendszere a következĪ.
I.1. Alapelvek
Teljesség: Az EU költségvetésében valamennyi bevétel és kiadás számbavételre kerül, érvé-

nyesül a bruttó elszámolás.
Globális fedezet: a konkrét bevételek, melyeket a tagországok fizetnek be, nem finanszíroz-
nak „pántlikázott” konkrét kiadásokat. Valamennyi bevétel finanszírozza az összes kiadást.
Éves jelleg: a költségvetési idĪszak egy naptári évet ölel fel, amely a középtávú, hétéves költ-
ségvetés adott évre lebontott része.
Egyensúly: az EU költségvetésében nem irányozható elĪ hiány, tehát a bevételeknek és a

kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük. Nincs hitelfelvételi lehetĪség, amely biztosítaná a
hiány finanszírozását. A tagországok költségvetésére ez nem jellemzĪ, sĪt nem is szerepel
az alapelveik között.
265
I.2. Követelmények
A költségvetés követelményrendszerében a tagországokéhoz hasonlóan három fĪ pénzügyi

ellenĪrzési, gazdálkodási követelmény kap jelentĪs szerepet. Ezeket a követelményeket a
Római SzerzĪdésben határozzák meg. A SzerzĪdés egyes részei az ellenĪrzésre vonatkozó
elĪírásokat tartalmazzák, benne természetesen a SzámvevĪszék jogállására vonatkozó elĪírá-
sokkal. A SzerzĪdésben külön cikkelyek szólnak a pénzügyi rendelkezésekrĪl, melyek a költ-
ségvetés bevételeire, kiadásaira a tervezés, a végrehajtás szabályaira vonatkoznak. Ezen jogsza-
bályi követelmények, cikkelyek a legfontosabb pénzügyi rendelkezéseket foglalják össze.
Az átláthatóság követelménye szerint a költségvetés struktúrájának, az elĪirányzatok meg-

nevezésének, a felhasználható források útjának világosnak, követhetĪnek kell lenni „minden
pillanatban”.
A demokratikus ellenĪrzés lehetĪsége szerint az ellenĪrzést a pénzek felhasználására vonat-

kozóan minden tagországnak biztosítania kell. El kell „szenvednie” az ezzel járó esetleges
nehézségeket. A pénzügyi ellenĪrzés legfĪbb szervezete az Európai SzámvevĪszék.
Feladata, hogy ellenĪrizze, az Európai Unió költségvetési szabályainak és a kitňzött célok-

nak megfelelĪen kerül-e elköltésre a közösségi pénz. A SzámvevĪszéket szokás az „Unió
pénzügyi lelkiismerete”-ként is meghatározni miután e testület jelent garanciát arra, hogy a
közösségi pénzek elköltése számviteli, adminisztratív és morális szempontból felelĪsségtel-
jesen történik. A SzámvevĪszék ugyanakkor nemcsak a kiadásokat ellenĪrzi, hanem azt is
vizsgálja, hogy minden tervezett bevétel befolyt-e a közös költségvetésbe és a pénzügyek
kezelése megfelelĪen zajlott-e. A testület kutatja továbbá, hogy a megvalósított kiadások
elérték-e meghatározott céljukat.
A forrásokkal való optimális gazdálkodás követelménye szerint a költségvetést a tárgyalások

során úgy kell kialakítani, hogy a kiadásoknál minden elköltött euró az uniós célkitňzéseket,
a közösség rövid és hosszú távú céljait és feladatait a leghatékonyabban szolgálja.
A közös költségvetést természetesen euróban számolják, összege jelenleg mintegy 110 milli-
árd euróra rúg. A 2000-2006. évek közötti befizetések együttes felsĪ határa az összes tagál-
lami GNP 1,27 %-a. Ezt a mutatót tervezési idĪszakonként újra tárgyalják.
A tagországok szempontjából nincs EU-konform költségvetési struktúra, eljárási rend.
A belsĪ tagországi költségvetési rend, tervezési-végrehajtási-elszámolási rendszer a nemzeti
szuverenitás keretében marad.
Feladat: Sorolja fel az EU költségvetésének alapelveit, és mutasson rá egy-két olyan jellegze-
tességre, amellyel a magyar nemzeti költségvetés jelenleg (még) nem rendelkezik!
266
II.
A költségvetés szerkezete és a szerkezet
változásának fĪ irányai
II.1. Bevételi elĪirányzatok
A közösségi költségvetés bevételi elĪirányzatai az EU fejlĪdésével együtt fejlĪdtek. 1958-tól

1970-ig a közös költségvetést tagállami hozzájárulásokból fedezték, 1970-ben a közös költ-
ségvetés finanszírozására ún. saját forrásokat vezettek be. A közösségi költségvetésnek ere-
detileg három, 1988 óta négy fĪ bevételi forrása van.
Agrárlefölözések: a közös mezĪgazdasági politikán belül az EU-n kívüli országokból szár-

mazó agrárbehozatalban az EU-n belül alkalmazott, illetĪleg a világpiaci árak különböze-
tébĪl származó befizetés. Idetartozik az úgynevezett „cukorlefölözés”, ami a termelést és a
raktározást terhelĪ speciális elvonás.
Vámok: a nem tagországokból származó nem mezĪgazdasági behozatalra az EU Közös

Vámtarifa alapján kivetett elvonások összegét tartalmazza ez a bevételi elĪirányzat. A besze-
dett összegbĪl a tagországok a beszedési költségeik megtérítése címén 2001-tĪl 25 %-ot,
jelenleg 50 %-ot visszatarthatnak.
ÁFA alapú befizetések: az EU külön szabályzatai által meghatározott ún. harmonizált áfa-
alapra, amely nem azonos a tagországok által ténylegesen beszedett ÁFA-val, hanem bizo-
nyos tényezĪkkel korrekcióra kerül.
GNP (Bruttó Nemzeti Termék) alapú hozzájárulás: minden országra egységes kulcs alapján
kivetett EU költségvetési hozzájárulás. Az EU költségvetés jóváhagyott kiadásaiból a hagyo-
mányos (agrár + vám), az áfa-alapú és az egyéb forrásokkal nem fedezett összeg finanszíro-
zására elĪírt befizetést kiegyenlítĪ bevétel.
A teljesített bevételek között évrĪl évre szerepel egy speciális tétel, ami az egyéb bevételek
elĪirányzataként szerepel. Ezek a bevételek pontosan nem tervezhetĪk, és jelentĪségük is
csekély. Ide tartoznak a bírságok, késedelmi kamatok, az elĪzĪ évek maradványai, illetve az
EU-alkalmazottakkal kapcsolatos befizetések.
267
1. tábla. A bevételek alakulása % -ban (összes bevétel = 100)
1988 2000 2006

Vám + Agrárlefölözések 28,5 17 14
ÁFA 57,2 37 13
GNP 10,6 46 73
Egyéb 3,7 0 0
Összesen: 100 100 100
1987-re az EU komoly finanszírozási válságba került, mivel a vámok és agrárlefölözések bevé-

telekhez való hozzájárulása az 1980-as 50%-ról 1987-re 34%-ra csökkent. 1988-ban már csak
28,5% volt. Tendenciáit tekintve pedig hosszú távon 13-15% körülire prognosztizálható. Az ÁFA
hozzájárulások aránya pedig 1988-ra 57%-ra emelkedett. Ez igen komoly mértékben torzította a
tagállami hozzájárulások GNP-hez viszonyított mértékét, s meglehetĪsen kedvezĪtlen volt egyes
– mindenekelĪtt a szegényebb tagállamok számára–, ráadásul nem biztosította a közösségi kiadá-
sok finanszírozhatóságát. Ezért vezették be az ún. GNP forrást, amely a tagállamok GNP-jének
arányában megállapított egyenlegezĪ tétel, melynek célja, hogy a másik három tételt olyan mér-
tékben egyenlítse ki, hogy így az egyes tagállami befizetések a bruttó nemzeti termékek adott
évre elĪre meghatározott arányát tegyék ki. Ez a forrás vált tehát már 2006-ra azon finanszírozási
formává, amely hosszú távon biztosítani fogja az EU költségvetésének stabil bevételi oldalát.
Feladat 1: Mi mentette meg az EU költségvetését az elmúlt években, mely bevétel a legna-

gyobb súlyú?
Feladat 2: Korábbi olvasmányai alapján tudná-e jellemezni az EU híres (hírhedt ?) agrárpo-

litikáját?
II.2. Kiadási elĪirányzatok
A közösségi költségvetés kiadásai az 1980-90-es években rohamosan nĪttek, míg ez a növe-

kedés a 2000-es évek elejére lelassult, jelenleg viszonylagos egyensúlyt mutat.
A kiadások hét fĪ elĪirányzatra bonthatók.
MezĪgazdaság támogatásai: Eredetileg a támogatás célja volt, a külsĪ országok elleni véde-
lem, az önellátás, valamint az exportképesség biztosítása az adott országban. Eszközként
alkalmazták az ún. garantált árak rendszereit. KésĪbbiekben ez azt eredményezte, hogy
termékfeleslegek keletkeztek, és költségvetési „robbanás” következett be, amely 1993-ban
egy reformhoz vezetett, melynek eredménye az ár és jövedelempozíciók közvetlen támoga-
tásokkal való stabilizálása.
268
Létrejött a Garanciális Alap (FEOGA), amelynek funkciója a belsĪ piaci egyensúly fenn-
tartása a következĪ esetekben:
• intervenciós beavatkozások, amikor a belsĪ piaci ár olyan szintre esik, amely a termelĪk
jövedelmét, megélhetését veszélyezteti,
• élelmiszer-segélyprogramok általában az intervenciós készletekbĪl,
• exporttámogatás, amikor az EU belsĪ termelĪi árainál alacsonyabb világpiaci árszínvo-
nalon exportálják a belsĪ piacon már fölösleges termékmennyiségeket.
Az Orientációs Alap pedig a mezĪgazdasági szerkezet-átalakításokat szolgálja úgy, hogy

mňködésében részese a Strukturális Alapok célrendszereinek. Az alap összességében egy
integrált vidékfejlesztést tesz lehetĪvé.
A kiadások legnagyobb, bár csökkenĪ hányadát (a nyolcvanas években még 2/3-át, jelenleg
valamivel kevesebb, mint 47 %-át a közös agrárpolitika (CAP) finanszírozásának terhei adják.
Bár a CAP kiadásainak túlzott mértéke – elsĪsorban a garantált felvásárlási árakon keresztül
megvalósuló torzító jellege miatt – állandó vita tárgya, arányát csak úgy tudták lecsökkenteni
a nyolcvanas évektĪl kezdve, hogy a költségvetés egészét jelentĪsen megemelték, a mezĪ-
gazdasági kiadásokat tehát nem csökkentették.
A CAP súlyának jelentĪségét mutatja, hogy míg a mezĪgazdaság az Unió GDP-jének keve-
sebb, mint 3%-át adja, a közös költségvetésnek majdnem 50 %-át emészti fel.
Strukturális mňveletek finanszírozása: Az Európai Unió egyik fĪ célja a fejlettségbeli

különbségek mérséklése, az eltérĪ fejlettségi szintň államok és régiók gazdasági és szociális
kohéziójának megteremtése. Ez a gondolat és cél visszatükrözĪdik a költségvetés alapele-
meiben is. A szegényebb, elmaradottabb államok belépésével, az általuk gyakorolt nyomás
következtében a regionális támogatási politika célja mind hangsúlyosabban jelentkezett, és
ennek megfelelĪen nĪtt a strukturális mňveletek szerepe. Jelenleg a közösségi büdzsé 1/3-át
fordítják az ilyen jellegň kiadásokra (strukturális alapok, Kohéziós Alap. A nyolcvanas évek
végén ez az elĪirányzat a kiadások 17 %-át tette csak ki, jelenleg 32,2 %-ot.
BelsĪ politikák: A belsĪ politikák elĪirányzatból olyan célok kerülnek finanszírozásra, ame-
lyek a tagországok belsĪ életét szabályozzák elsĪsorban a szakképzés, oktatás, kultúra és
bizonyos szociális tevékenységek területén. KülönbözĪ több országot is átfogó programok
kerülnek meghirdetésre. Ebbe a kiadási kategóriába tartozik a fogyasztó és piacvédelem, a
statisztikai információk teljessé tételét szolgáló fejlesztések, valamint egyes központi kutatás
és mňszaki, valamint technológiai fejlesztések.
KülsĪ országokkal való kapcsolatok: Az Európai Unió nemcsak a tagországok fejlesztésére,

illetve fejlĪdésére helyezi a hangsúlyt, hanem az unión kívüli országok fejlĪdését is figye-
lemmel kíséri, valamint részt vesz az adott ország szükség szerinti támogatásában. A nem
tagországok közép-kelet európai országok gazdasági fejlesztésének és struktúraváltásának
támogatására az ún. PHARE segély szolgál.
269
JelentĪs további segélyezéseket hajt végre az unió humanitárius és élelmiszersegélyek formá-

jában, ezek elsĪsorban a természeti katasztrófák kárait ellensúlyozó segélyek. EbbĪl az elĪi-
rányzatból kerül finanszírozásra a fejlĪdĪ, illetĪleg elmaradott országok környezetvédelmi és
egészségügyi átalakításának támogatása. Úgy lehet ezt összefoglalni, hogy ezek a segélyek
az Európai Uniót a világ legnagyobb segélyezĪjévé teszik. A külsĪ országokkal való kapcso-
latokra fordított összegek a teljes kiadás több mint 5 %-át teszik ki.
Igazgatás: Az Unió nagyon jelentĪ apparátussal mňködik, viszonylag sok intézményt mňköd-
tet, melynek finanszírozását az igazgatási költségek között tervezik meg. Az adminisztratív
kiadások magukba foglalják a mňködési, igazgatási és bér jellegň kiadásokat, ezek az elĪi-
rányzatok együttesen a költségvetés mintegy 5 %-át emésztik fel.
Egyéb: Az egyéb kiadási soron tervezi meg az Unió az ún. garanciális kiadásait, valamint itt
jelenik meg az a tartalék, amely ez éves költségvetések egyensúlyát biztosítja.
ElĪcsatlakozási eszközök: A költségvetés kiadási oldalán 2000-ben jelent meg ez az elĪi-

rányzat elĪször. Ezek az eszközök magukba foglalják a Strukturális Alapok fogadására való
felkészülést szolgáló ún. ISPA-támogatásokat, valamint a mezĪgazdasági támogatások
megalapozását szolgáló ún. SAPARD támogatási rendszereket. EzekbĪl az elĪirányzatokból
a csatlakozni vágyó országok meghatározott szabályok szerint részesülhetnek. Az összes
kiadás %-ában ez az elĪirányzat 3,4% körül van.
2. tábla. A kiadások alakulása 1988-2006; Kiadások %-ban (összes kiadás = 100)
1988 2000 2006

Mezçgazdaság 58,4 44,6 45,9
Strukturális míveletek 17,9 34,9 32,2
Belsç politikák 4,8 6,4 7,3
Külsç országokkal 2,3 4,9 5,1
Igazgatás 4,2 4,9 5,6
Egyéb (tartalék) 12,4 1 0,4
Elçcsatlakozási eszközök 0 3,3 3,5
Összesen: 100 100 100
Feladat: Vajon miért csökken jelentĪségében a mezĪgazdaság támogatása, és miért nĪnek

arányaiban a strukturális mňveletek?
270
III.
I. NFT (2004-2006) és az EU Strukturális Alapjai,
a „közös” finanszírozás
A Strukturális Alapok támogatásainak felhasználására Magyarország idĪben elkészítette a Nemzeti

Fejlesztési Tervet (NFT). Az NFT az ország gazdasági és társadalmi helyzetének átfogó elemzése
alapján meghatározta azokat a fejlesztéspolitikai célokat és prioritásokat, amelyek megvalósítá-
sát a Strukturális Alapok forrásai a 2004-2006 közötti idĪszakban támogatják. Az I. NFT átfogó
célkitňzése az EU átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség csökkentése. Ennek eléréséhez a
stratégia a gazdaság versenyképességének javítását, a humán erĪforrások jobb kihasználását, a
környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlĪdés elĪsegítését tňzte ki célként.
A stratégia megvalósítása az operatív programokon keresztül történik, amelyek egy adott

ágazat vagy régió stratégiáját tartalmazzák, és meghatározzák a programon belüli fej-
lesztési területeket (prioritásokat) és az azokhoz tartozó intézkedéseket. Az NFT alapján
Magyarország öt operatív programot dolgozott ki az alábbiak szerint:
3. tábla. ESZA és ERFA támogatások összevontan
Regionális Fejlesztés
ROP 480 millió euró
Operatív Program
Gazdasági Versenyképesség
GVOP 400 millió euró
Operatív Program
Humánerçforrás-fejlesztési
HEFOP 750 millió euró
Operatív Program
Agrár- és Vidékfejlesztés
AVOP 320 millió euró
Operatív Program
Környezetvédelem és
Infrastruktúra KIOP 301 millió euró
Operatív Program
271
IV.
A HEFOP és a ROP felnĪttképzést támogató
programjainak általános ismertetése
IV.1. A HEFOP általános ismertetése
Az Operatív Program a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális szolgáltatások,

valamint az egészségügyi ellátórendszer területén megvalósítandó fejlesztéseket támo-
gatja az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés
által meghatározott szakmapolitikai keretekbe illeszkedve.
A program stratégiája három fĪ célkitňzésre épül:
IV.1.1. A fenntartható gazdasági fejlĪdés potenciális munkaerĪ nagyobb munkaerĪ-piaci

részvételét feltételezi, ezért a program elsĪ célkitňzése a foglalkoztatás bĪvítése. A humán-
erĪforrás-fejlesztés eszközei a foglalkoztatás bĪvítéséhez, a beruházások kapcsolódó képzési
programok támogatásával, a vállalkozóvá válás támogatásával, a KKV-k foglalkoztatási poten-
ciáljának megerĪsítésével és versenyképességének javításával, valamint a munkanélküliek és
az inaktívak – köztük elsĪsorban a nĪk – munkaerĪpiacra való visszatérésének segítésével.
A munkanélküliség megelĪzése és leküzdése érdekében az aktív foglalkoztatáspolitika esz-
közeinek kiterjesztése és fejlesztése folyamatosan szükséges.
IV.1.2. A humán erĪforrások a tartós növekedés meghatározó tényezĪjét jelentik. Ahhoz, hogy
a gazdasági fejlĪdést ne akadályozza a tudás, a szakképzettség és a készségek hiánya, ver-
senyképes munkaerĪre van szükség. A tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés
az ismeretek, a készségek és az alkalmazkodóképesség folyamatos fejlesztését kívánja meg,
amit az egész életen át tartó tanulás (LLL) kereteinek kialakítása biztosíthat. Ehhez javítani kell
az oktatás és képzés minĪségét, erĪsíteni kell az oktatás és gazdaság közötti kapcsolatokat, és
biztosítani kell a versenyképes tudás és készségek megszerzését. A munkaerĪ egészségi álla-
pota szintén kulcseleme a versenyképességnek. A népesség rossz egészségi állapota jelentĪsen
rontja a munkaerĪ foglalkoztathatóságát, magas inaktivitáshoz és a munkaerĪpiacon töltött
idĪszak megrövidüléséhez vezet. Ezért a munkavégzĪ-képesség és az egészség megĪrzése –
szükség esetén helyreállítása – szintén szükséges a versenyképes munkaerĪ biztosításához.
IV.1.3. A társadalmi beilleszkedés elĪsegítésének, a szegénység és a társadalmi kire-

kesztĪdés megelĪzésének és leküzdésének fontos eszköze a munkaerĪ-piaci részvétel,
a foglalkoztatás. Ahhoz, hogy mindenkinek esélye legyen a munkaerĪpiacon való rész-
vételre, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, valamint a szociális szolgáltatások terüle-
272
tén egyaránt erĪfeszítéseket kell tenni a kirekesztés megelĪzésére. A hátrányos helyzetň

emberek – a roma népesség, a hátrányos helyzetň térségben élĪk, a fogyatékkal élĪk,
a szenvedélybetegek – helyzetének javításához az oktatási lehetĪségekhez, a szociá-
lis szolgáltatásokhoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetĪség tekintetében
tapasztalható regionális különbségek csökkentése is szükséges.
Feladat: A HEFOP stratégiai elemei között (3 fĪ célkitňzés) fel tudna-e állítani fontossági
sorrendet, esetleg figyelembe véve hazánk rövid-, közép- és hosszú távú társadalmi-
gazdasági érdekeit?
IV.2. A HEFOP program felnĪttképzésre vonatkozó stratégiája

Aktív munkaerĪ-piaci politikák támogatása.
A prioritás egyrészt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) aktív programjait támogatja,

amelyek célja a munkanélküliek visszasegítése a munkaerĪpiacra, a munkanélküliség tartóssá
válásának megelĪzése, a fiatalok munkaerĪ-piaci beilleszkedésének segítése. A jobb minĪségň
és hatékonyabb szolgáltatások biztosítása érdekében a szolgáltatások – köztük az állásközvetí-
tés és a tanácsadás – rendszerének és informatikai hátterének fejlesztése is szükséges. Másrészt
a prioritás támogatja a nĪk munkaerĪ-piaci részvételét segítĪ kezdeményezéseket, köztük a
vállalkozóvá válás segítését, valamint a hozzátartozók napközbeni ellátását biztosító szolgálta-
tások fejlesztését.
IV.2.1. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerĪpiacra

való belépés segítésével
A prioritás azokat a kezdeményezéseket támogatja, amelyek célja, hogy esélyt teremtsenek

a leghátrányosabb helyzetň emberek – a romák, a tartósan munkanélküliek, a fogyatékkal
élĪk, a szenvedélybetegek, a hátrányos helyzetň térségekben élĪk – munkaerĪ-piaci és tár-
sadalmi beilleszkedésére. Ehhez az oktatás és képzés, a foglalkoztatás és a szociális szolgál-
tatások eszközeire egyaránt építeni kell.
IV.2.2. Az oktatás és képzés rendszerének fejlesztése az egész életen át

tartó tanulás politikájának részeként
A prioritás keretében megvalósuló fejlesztések célja, hogy az oktatás és képzés rendszere

a munkaerĪ versenyképességének javítása érdekében megfelelĪ szinten biztosítsa az alap-
készségek (köztük az idegennyelv-tudás és az informatikai ismeretek), valamint a gazdaság
igényeinek megfelelĪ szakképzettség és tudás elsajátítását, a megszerzett képességek folya-
matos pótlását és frissítését.
273
Ehhez a közép- és felsĪfokú oktatás szintjén egyaránt szükséges az új tananyagok és mód-

szerek kidolgozásának, a pedagógusok továbbképzésének támogatása. Annak érdekében,
hogy az oktatási rendszer megfelelĪen alkalmazkodjon a gazdaság igényeihez, a prioritás
támogatja a szakképzési rendszer és a képzés tartalmának fejlesztését.
IV.2.3. Az alkalmazkodóképesség és a vállalkozói készségek fejlesztését,

valamint a felnĪttképzési rendszer fejlesztését célzó három
intézkedés
Ez utóbbi két intézkedés a munkavállalók és a vállalkozók képzésének támogatásával a korszerň
ismeretek és az információs társadalom által megkövetelt készségek megszerzését segíti elĪ. A
mikró-, kis- és középvállalkozások versenyképességének és foglalkoztatási potenciáljának meg-
erĪsítése érdekében ezen vállalkozók és alkalmazottaik képzésére kiemelt figyelmet kell fordítani.
A megfelelĪ képzés-kínálat és a különbözĪ célcsoportok igényeinek megfelelĪ felnĪttképzési
rendszer biztosításához a felnĪttképzés rendszerének átfogó fejlesztése is szükséges. A prioritás
ezért támogatja új felnĪttképzési módszerek és tananyagok kidolgozását, az oktatók továbbkép-
zését, valamint a képzĪ szervezetek, köztük a regionális képzĪ központok, fejlesztését.
IV.2.4. Oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése
A prioritás az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával a humánerĪforrás-fej-

lesztést támogató infrastruktúra fejlesztését, a szolgáltatásokhoz való egyenlĪ hozzá-
férést és az ellátások minĪségének javítását támogatja, az Európai Szociális Alap által
támogatott humánerĪforrás-fejlesztési beavatkozások eredményességének és hatékony-
ságának biztosítása érdekében. A prioritás célja az oktatási infrastruktúra fejlesztése
és területi különbségeinek csökkentése; a társadalmi beilleszkedést segítĪ szolgáltató
rendszer infrastruktúrájának fejlesztése, valamint az egészségügyi infrastruktúra terü-
leti különbségeinek csökkentése.
4. tábla. A program intézkedései prioritásonként:
Közremíködç Támogatási
szervezet vagy összeg
Intézkedés
központi program milliárd
kedvezményezettje Ft-ban
Aktív munkaerĪ-piaci politikák prioritás
1.1 Munkanélküliség megelĪzése és kezelése FH (megyei munka- 29,8

ügyi központok)
1.2. Az állami foglalkoztatási szolgálat fejlesztése HEFOP IH 8,16
(Foglalkoztatási
Hivatal)
274
4. tábla. folytatása
1.3. A nĪk munkaerĪ-piaci részvételének ESZA Kht. 3

támogatása, valamint a munkahelyi
és családi kötelezettségeinek összehangolása
A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerĪpiacra való belépés segítségével
2.1. Hátrányos helyzetň tanulók esélyegyen- OMAI és Közoktatás- 7,7

lĪségének biztosítása az oktatásban fejlesztési
és Pedagógus-
továbbképzési
Kht, (KFPT)
2.2. A társadalmi befogadás elĪsegítése a szociális EszCsM STRAPI 4,24
területen dolgozó szakemberek képzésével
2.3. A hátrányos helyzetň emberek, köztük a ESZA Kht. 10,2
romák foglalkoztathatóságának javítása
Az egész életen át tartó tanulás támogatása, az alkalmazkodóképesség javítása
3.1. Az egész életen át tartó tanulás- OMAI és KFPT 18

hoz szükséges készségek, képessé-
gek és kompetenciák fejlesztése
3.2. A szakképzés tartalmi, módszer- OMAI és KFPT 10,84
tani és szerkezeti fejlesztése
3.3 A felsĪoktatás szerkezeti és tar- Nemzeti Szakképzési 6,78
talmi fejlesztése Intézet (NSZI)
és OMAI
3.4. A munkahelyteremtést és a vállalkozói kész- ESZA Kht. és NSZI 17,2
ségek fejlesztését elĪsegítĪ képzések
3.5. A felnĪttképzés rendszerének fejlesztése ESZA Kht. és NSZI

Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése
4.1. Az oktatási infrastruktúra fejlesztése OMAI 23,6
4.2. A társadalmi befogadást támogató szol- EszCsM STRAPI 7,9
gáltatások infrastruktúrájának fejlesztése
4.3. Egészségügyi infrastruktúra fejlesz- EszCsM STRAPI 7,9
tése a hátrányos helyzetň régiókban EszCsM STRAPI 2,62
(DOTE)
EszCsM STRAPI 4,05
275
Feladat 1. Kísérelje meg a táblázatból kigyňjteni a felnĪttképzést minél közvetlenebbül szol-

gáló programokat! Vajon melyik közremňködĪ felelĪs a központi programért és melyik a
pályázati részekért?
Feladat 2: Látogassa meg a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet (www.nszfi.hu) honlap-

ját, és érdeklĪdésének megfelelĪen gyňjtsön minél több információt a HEFOP programjaival kap-
csolatban! Megjegyezzük, hogy a Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet két fontos háttérintézmény,
a Nemzeti Szakképzési Intézet a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet, a Salgótarjáni Képzésszervezési
Központ valamint az OMAI Támogatás- és Bevalláskezelési osztályának összevonásával jött létre a
Szociális és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt 2007. január 1-jei dátummal.
Az Operatív Program a foglalkoztatási és humánerĪforrás-fejlesztési helyzet elemzését, a

célokat és fejlesztési irányokat meghatározó stratégiát, valamint az intézkedések céljának és
tartalmának rövid összegzését foglalja magába. Az intézkedések tartalmi és végrehajtással
kapcsolatos részleteit az ún. program-kiegészítĪ dokumentum tartalmazza.
A program kidolgozása a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányí-

tása mellett, az Oktatási Minisztériummal és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi
Minisztériummal való szoros együttmňködés keretében folyt. A tervezésben köz-
remňködött továbbá a Gyermek-, Ifjúsági és Sport Minisztérium, az Igazságügyi
Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és az Informatikai és Hírközlési
Minisztérium.
A program végrehajtásáért a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban létreho-

zott Irányító Hatóság felelĪs. Az egyes intézkedések végrehajtásával kapcsolatos bizonyos
feladatokat az Irányító Hatóság ún. közremňködĪ szervezetekhez delegál. A program vég-
rehajtásában a Foglalkoztatási Hivatal, az ESZA Kht, az Oktatási Minisztérium AlapkezelĪ
Igazgatósága, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Strukturális
Alap Programiroda lát el fontos közremňködĪi feladatokat, pl. a pályázati felhívások kidolgo-
zását, a pályázatok kiértékelését, bizonyos ellenĪrzési feladatokat, stb.
IV.3. A „Korszerň felnĪttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása”

címň központi program bemutatása
A 3.5.1. Intézkedés keretei között a Nemzeti FelnĪttképzési Intézet (NFI) vezetése mellett
a Foglalkoztatási Hivatalt (FH) és kilenc regionális képzĪ központot (rkk) magába foglaló
konzorcium kezdte meg mňködését 2004. IV. negyedében nagyszabású fejlesztési feladatok
megvalósítása érdekében 3,5 milliárd forintos támogatás keretei között. Nézzük meg részle-
tesebben, hogy e program mire ad támogatást:
• új moduláris tananyagok, valamint kiegészítĪ – az elĪzĪ tudást mérĪ, az álláskeresést

segítĪ – anyagok kidolgozására és bevezetésére a felnĪttoktatásban,
276
• különleges igényň célcsoportok igényeihez igazított felnĪttképzési módszertan kidolgo-

zására és bevezetésére,
• új szakmai képzések programjainak kifejlesztésére munkakör elemzési eljárások alkal-
mazásával,
• távoktatás fejlesztésére, különösen e-learning alapú tanulást támogató tananyagok és
módszerek kidolgozására,
• a felnĪttképzés tanárainak, oktatóinak, szakértĪinek képzését fejlesztĪ tananyagok kidol-
gozására,
• a felnĪttképzés módszertani adatbankjának létrehozására,
• a regionális képzĪ központok tevékenységi körének és képzési kínálatának bĪvítésére.
A fenti felsorolásból kiindulva a projekt konkrét céljai:
• mintegy 100 db OKJ-s és 50 db felnĪttképzési akkreditált szakképesítés programjának,

tan- és segédanyagának moduláris, kompetencia alapú kidolgozása, továbbfejlesztése,
• kb. 40 db olyan képzési program elkészítése, melyek hátrányos helyzetňek speciális
csoportjainak igényeit szolgálják,
• 25 szakképesítés távoktatási (e-learninges) formában történĪ kidolgozása,
• mindezekhez az elĪzetes tudás mérését szolgáló eszközök kifejlesztése,
• a fentiekben meghatározott programok, tananyagok és eszközök egységes adatbázisban
történĪ tárolása,
• a regionális képzĪ központok munkatársainak, a nem állami képzĪ intézmények mene-
dzsereinek, szakembereinek (több mint 4000 fĪ) felkészítése és a felnĪttképzési szakér-
tĪk, szakemberek továbbképzése (mintegy 2400 fĪ),
• a felnĪttképzési adatbank megteremtése.
E projekt közvetlen célcsoportja egyrészrĪl maga az állami felnĪttképzési intézményhálózat, de a

projekt disszeminációja révén a hálózat oktatói, szakemberei, a nem állami felnĪttképzési hálózat
menedzserei, szakemberei, oktatói, a felnĪttképzési szakértĪk. MásrészrĪl a felnĪttképzési adat-
bank nyilvános adatainak célcsoportja mindenki, aki a felnĪttképzési lehetĪségek iránt érdeklĪdik.
A téma szempontjából tanulságos lehet egy kicsit eljátszani a számokkal is és érzékeltetni,

hogy az uniós támogatások révén már 2004-2005-ben milyen források nyíltak meg képzésre
csak a HEFOP-on belül!
IV.4. A ROP általános ismertetése
IV.4.1. A Regionális Fejlesztés Operatív Programban megfogalmazott átfogó cél a kiegyensúlyozott

területi fejlĪdés elĪsegítése. Ez egy olyan fejlesztés-politikai irányt határoz meg, melyben a külön-
bözĪ társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérĪ, sajátos fejlĪdési pályáikon, de egymással össz-
hangban fejlĪdnek, miközben mérséklĪdnek a területi különbségek, és az ország szervesen bekap-
csolódik az európai térszerkezetbe. Ez jelenti egyrészt a meghatározó centrumok, térségközpontok
277
gazdasági fejlesztését, másrészt a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, illetve a

többségében hátrányos helyzetňek által lakott településrészek fejlesztését egyaránt.
Az átfogó célt a ROP a 2004-2006 közötti idĪszakban 3 specifikus célon keresztül kívánja
elérni, melyek a következĪk:
1. A természeti értékek és a kulturális örökség turisztikai célú fenntartható hasznosítása.

2. Vonzó települési környezet kialakítása és a gazdasági potenciál fejlesztése a városokban.
3. Megújulásra képes helyi társadalom megteremtése.
A fenti célok elérése érdekében a Program 4 beavatkozási területet, prioritást jelöl ki, valamint
azokon belül mintegy 11 intézkedés került kidolgozásra. A ROP prioritásai a következĪk:
1. turisztikai potenciál erĪsítése,

2. térségi infrastruktúra és települési környezet fejlesztése,
3. régiók emberi erĪforrásának fejlesztése,
4. szakértĪi segítségnyújtás.
A Regionális Fejlesztés Operatív Programra a 2004-2006 közötti idĪszakban a Strukturális

Alapokból elĪreláthatólag kb. 80 milliárd Ft (316 millió euro) fejlesztési forrás jut, mely
kiegészülve a hazai társfinanszírozással mintegy 466,6 millió euro fejlesztést indukálhat.
A ROP a gazdaságfejlesztés ösztönzésével és a helyi infrastruktúra kiépítésével kapcsola-
tos beruházásai az 1783/1999. sz. EK Tanácsi Rendeletet alapul véve az Európai Regionális
Fejlesztési Alapból (ERDF), míg a humán szférához kötĪdĪ fejlesztések az 1784/1999. sz. EK
Tanácsi Rendelet alapján az Európai Szociális Alapból (ESF) kerülnek finanszírozásra.
A ROP-on belül felnĪttképzési szempontból két komponensnek van különös jelentĪsége:
A 3.1.2 sorszámot viselĪ pályázati komponens egyértelmňen közvetlenül a területfejlesz-

tésre irányuló közvetlen képzés számos fajtáját célozza. Az 1,6 milliárd forintos támogatási
kereten belül a hét régió részesedése meglehetĪsen arányos, ezen belül (indokoltan!) Észak-
Alföld és Észak-Magyarország vezeti a listát. 2006 márciusától kibĪvült a résztvevĪk köre
az önkormányzati és állami költségvetési intézmények alkalmazottaival is (egészségügyiek,
rendĪrök, tňzoltók, katasztrófavédelem területén dolgozók). A komponens keretében 4000
fĪ képzésére kerül sor.
Az 3.4.2. sorszámot viselĪ pályázati komponens ezzel szemben mintegy 120 szakképesí-
tésre irányuló lehetĪséget kínál szintén mintegy 1,6 milliárd forint keretösszeggel, elĪre-
láthatólag 5000 fĪ képzésével. Az állampolgárok által preferált képzéseket az építĪipari és
vendéglátóipari képzések vezetik. A programok népszerňségére jellemzĪ, hogy a jelentkezés
kétszeresen meghaladta a rendelkezésre álló keretet, és ez indokolja, hogy más operatív
program kereteiben, de e sikeres konstrukció folytatódjon. A képzési igények felmérését,
amely a program elĪkészítésének nélkülözhetetlen része, a munkaügyi központok bevonásá-
278
val a kamarák végezték konzorciumi együttmňködésben számos vállalkozás tesztlapos meg-

kérdezésével. A program jellegébĪl adódóan a ROP 3.4.2 képzési kínálatában nem találko-
zunk sem alapfokú képzéssel, sem nyelvi alapozó képzéssel. Ezeket más operatív program, a
HEFOP egyes intézkedéseiben kell keresnünk.
Érdekes különbség a 3.1.1 és a 3.4.2 között, hogy utóbbira – figyelemmel a hátrányos hely-
zetň emberek korlátozott lehetĪségeire – nem volt kötelezĪ az internetes jelentkezés, azt
hagyományos ívek kitöltésével (sĪt segítség igénybevételével) is elvégezhették. A 3.4.2 vég-
rehajtási (lebonyolítási) konstrukciója olyan szempontból is példamutató, hogy közvetlenül
finanszírozza a rászoruló résztvevĪt, ugyanis a támogatási szerzĪdés a résztvevĪ és a VÁTI
mint közremňködĪ szervezet között jön létre. Ugyanakkor a képzési szerzĪdés a résztvevĪ és
a képzĪ által kerül aláírásra, továbbá a konstrukciót erĪsíti a VÁTI és a képzĪ közötti partneri
megállapodás. A résztvevĪknek 20 %-os önrészt kell vállalniuk (egyéni érdekeltség!) és a
80%-os részt a képzĪ a képzést követĪen kapja meg a VÁTI-tól. E furcsa, átmeneti likviditási
gondokat okozó jelenség oka, hogy az EU alapvetĪen az utófinanszírozás elvén mňködik, de
a 25%-os elĪleg átutalását lehetĪvé teszi.
Feladat: Átfogó jelleggel gyňjtse össze azokat az ismérveket, amelyek a HEFOP-ot és a

ROP-ot megkülönböztetik egymástól! Melyek azok a programok, amelyekben hasonlóságok
lelhetĪk fel.
V.
Az operatív programok megvalósításának
eddigi eredményei, tapasztalatai
V.1. A program értékelése
Tervezési tapasztalatok.
A 2004-2006-os idĪszakra készített Nemzeti Fejlesztési Terv nem egy átfogó, minden szek-
torra kiterjedĪ fejlesztési terv, hanem olyan egységes stratégia volt, mely a Magyarország
számára megnyíló európai uniós fejlesztési források felhasználási irányait foglalta össze. A
Nemzeti Fejlesztési Terv szolgált alapjául az unióval megkötött pénzügyi megállapodásnak, az
ún Közösségi Támogatási Kerettervnek. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának hosszú
távú célja az életminĪség javítása. Az adott periódushoz kapcsolódó általános célja az uniós
átlaghoz képest jelentĪs elmaradás mérséklése az egy fĪre jutó GDP szintjében. Az ezt alá-
támasztó és ennek elérését lehetĪvé tevĪ három specifikus cél: a gazdasági versenyképesség
279
javítása, a humán erĪforrások fejlesztése, valamint a jobb minĪségi környezet kialakítása és a

kiegyensúlyozottabb regionális fejlĪdés. Ennek megfelelĪen épült az NFT öt operatív prog-
ramra, de ha GVOP-ét és a KIOP-ot összegszerňen egyesítjük, valamint ugyanezt elvégezzük
az AVOP-pal és a ROP-pal is, akkor számításba véve a strukturális alapokat, az EMOGA garan-
ciális részét és a kohéziós alapokat – de nem számítva a szakmai segítségnyújtásra rendelke-
zésre álló részeket, a kifizetési elĪirányzatok alapján a következĪ arányokat adja:
5. tábla. Az EU-támogatások megoszlása 2004-2006 között millió euróban
Kifizetési elĪirányzat Kötelezettségvállalás Megoszlás
Gazdaságfejlesztés 801,7 1075 25,5 %
HumánerĪforrás-
519,9 687,8 16,5 %
fejlesztés
Környezetfejlesztés 1816,57 2169,7 58,0 %
ÖSSZESEN 3134,17 3932,5 100,0 %
Az I. NFT tapasztalata, hogy az egész országra érvényes átfogó társadalmi-gazdasági-

környezeti célok kijelölése az elsĪdleges lépés, és csakis ezt követĪen kezdĪdhet meg a
szakágazati tervezés. A tervezés során építeni kell a korábban elkészült tervdokumentu-
mokra. Az egyes szakágazatok általában nem rendelkeztek 3, 5 vagy 7 éves elĪretekintéssel,
stabilnak tekinthetĪ, politikailag is legitim koncepcióik nem voltak. Léteztek ugyan olyan
hatályos vagy elfogadás alatt lévĪ nemzeti szintň stratégiai dokumentumok, területfejlesztési
programok, Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelyeket figyelembe kellett venni a terve-
zés folyamán, e dokumentumoknak azonban nem volt kellĪ hatásuk a tervezési idĪszakra.
Az I. NFT tervezése meglehetĪsen újszerň feladat volt a minisztériumok számára. Az I. NFT

megtervezésének legfontosabb eredménye a költségvetéseken átnyúló tervezés szemléleté-
nek megjelenése volt. A terv sikere jelentĪs mértékben köszönhetĪ annak is, hogy zömé-
ben korábbi hazai programokat ültetett át sikeresen az új tervezési struktúrába. A stratégia
kialakítása nem volt összhangban az NFT pénzügyi tervezésével. A programok közti forrás-
allokáció konkrét, számszerňsített és elfogadott eredménymutatók nélkül történt, a forrásal-
lokáció vezérelte tervezési folyamatban a stratégia készítése nem cél-, hanem eszközorientált
volt. Az igazi stratégiai döntések a programok közti forráselosztás keretében születtek.
A terv elĪkészítésének utolsó fázisában megkezdett elĪzetes értékelés (ex ante examination) jelen-
tĪsen hozzájárult az egymással inkoherens, illetve nem kellĪen alátámasztott elemzések és rész-
stratégiák javításához. A korábbi években hiányzott a hosszú távú tervezés. EbbĪl adódóan a ter-
vezésnek számos módszertani problémával kellett megküzdenie. AlapvetĪ problémaként jelent-
kezett a korábbi programok tapasztalatait feltáró értékelések, valamint a politikák eredményeit
mérĪ adatsorok, adatfelvételek hiánya.
280
A jó szakmapolitika alapja a jó minĪségň információ és a tájékozott nyilvánosság részvétele.

Az információk térbeli helyének – mintegy 80%-ban – meghatározó szerepük van keze-
lésük, elemzésük és a megjelenítés szempontjából. A téradat-infrastruktúra kialakítását és
mňködtetését 2007-tĪl a közösségi joganyag írja elĪ, ugyanakkor a hazai felkészülést nem-
zeti érdekek: a versenyképesség növelése, a hatékonyabb és olcsóbb közigazgatás, a fenn-
tartható fejlĪdés biztosítása, az erĪforrás-gazdálkodás, a területi mellett a térbeli szemlélet
erĪsítése és a katasztrófaelhárítás is sürgetik. Az alapadatok gyňjtése, elérhetĪségüknek és
széles körň hozzáférésüknek a várható EU irányelv szerinti biztosítása számos fejlesztéspo-
litikai tennivalót és a Nemzeti Fejlesztési Terv II-ben való megvalósítást igényel tárcaközi és
interdiszciplináris együttmňködésben. A téradat infrastruktúra megközelítés (a maga jogi,
adatpolitikai, mňszaki, szervezései és emberi tényezĪivel) lehetĪvé teszi a különféle szak-
területekrĪl származó információk különbözĪ felhasználásra történĪ integrálását térségtĪl,
országhatártól függetlenül.
Az I. NFT társadalmi megalapozásának és elfogadtatásának tapasztalatai megmutatták, hogy a

nem megfelelĪen szervezett társadalmi vita, illetve az olyan partnerek tömeges bevonása a ter-
vezésbe, akik nem ismerik az európai források felhasználásának szabályait, jelentĪsen lassítják a
tervezési folyamatot. Ugyanakkor a felkészült társadalmi partnerek bevonása nemcsak jelentĪsen
javította a terv szakmai színvonalát, de növelte annak társadalmi elfogadottságát is.
V.1.1. Intézményi és szabályozási tapasztalatok
A 2004. május 1-jén csatlakozott tagországok közül Magyarország kezdett hozzá elsĪként Nemzeti
Fejlesztési Tervének végrehajtásához, már 2004 januárjában. A pályázatok örvendetesen nagy
száma nehéz feladat elé állította a kezelésükkel, elbírálásukkal foglalkozó szervezeteket.
Az uniós támogatások pályáztatásával foglalkozó hazai intézmények akkreditáltatása jelentĪsen

hozzájárult a megfelelĪ felkészültséghez, a programok 2004 elejei megindítására idĪben felállt az
intézményrendszer. Az intézményi struktúrában változások nem következtek be, és nem is várha-
tóak, ami lehetĪvé teszi az intézményi stabilitást.
A támogatási programok gyakorlati megvalósítása kérdéseket vetett fel a hazai szabályozási

környezettel kapcsolatban. IdĪközben sor került a pályázóknak kezdetben nehézségeket
jelentĪ közbeszerzési törvény módosítására, és az áfa-törvény elĪírásai kedvezĪbb alkalma-
zásának módját is kialakítottuk. A gondok oly módon enyhültek, hogy ma már csak akkor
van szükség közbeszerzési eljárás lefolytatására, ha az állami támogatás mértéke meghaladja
a projekt értékének 50%-át. A támogatásra jutó le nem vonható áfa egy részére támogatás
igényelhetĪ, ami szintén a támogatási arány növekedéséhez vezetett.
A pályázati kiírások összetettsége, a helyenként nem pontos megfogalmazások a formailag

hibás pályázatok magas számához vezetett. (Tehát kezdetben pályázati rendszerünk túlsá-
gosan nehézkes, bonyolult volt.) A szaktárcák követelményrendszere ugyanis meglehetĪsen
281
heterogén volt, és az egyes irányító hatóságok rendszerrel szembeni elvárásai is eltértek egy-
mástól. A kormányzat ezt felismerve 2005 eleje óta komoly lépéseket tesz a megvalósításban
részt vevĪ intézményekkel együtt a hatékonyabb jogszabályi környezet és feldolgozási folya-
mat, összességében a „pályázóbarát” pályáztatási rendszer kialakítása érdekében.
Ekkora mennyiségň pénz felhasználása és a programok eredményeinek folyamatos nyomon

követése komoly információs háttérbázist és információ-feldolgozó kapacitást igényel. Az
egységes Monitoring és Információs Rendszer (EMIR) fogadtatása vegyes volt, a tapasztalatok
változóak, ami az új információs rendszer alapvetĪen természetes velejárója. Az információs
igények miatt azonban az EMIR teljes körň és általános alkalmazása megtörtént.
A végrehajtással kapcsolatos eddigi tapasztalataink azt is jelzik, hogy a következĪ NFT terve-
zésekor nagy súlyt kell helyezni a végrehajtási intézményrendszer idĪben történĪ kialakítá-
sára. Ezenkívül évente értékelni kell a végrehajtási tapasztalatokat, mivel a végrehajtásban
jelentkezĪ hatékonysági problémák jelentĪsen veszélyeztethetik a tervezésben megfogalma-
zott célok elérését. (Tehát a végrehajtás intézményrendszerét állandóan fejleszteni kell.)
V.1.2. A HEFOP végrehajtásának néhány tapasztalata
A HEFOP végrehajtásának átfogó, összegzett tapasztalataival 2006 végén még nem rendel-
kezhetünk, azonban voltak és vannak olyan jelenségek, amelyek megemlíthetĪek:
1. Az általános problémák körébe tartozik, hogy a pályázat-elĪkészítĪ munkacsoportok

(PEMCS) esetenként indokolatlanul magas létszámmal mňködtek, számos olyan külsĪ
szakértĪvel is, akik nem minden esetben voltak tisztában az OP szakmai tartalmával
és a végrehajtás szabályaival. Az is elĪfordult, hogy az uniós támogatások szabályos
felhasználásáért végsĪ felelĪsséget viselĪ szaktárca álláspontja az elsĪ körben nem érvé-
nyesült, ami végül is a program késedelmes vagy nem az OP szellemiségének megfelelĪ
végrehajtását és eredményeit jelentette.
2. VisszatérĪ probléma volt az értékelĪ bizottságok összetétele, a tagok megfelelĪ kivá-

lasztása is, amelyre a közremňködĪ szervezet (esetünkben zömmel az ESZA Kht.) tett
javaslatot, de az irányító hatóságnak (IH) azt jóvá kell hagyni. Arra változatlanul szükség
lesz, hogy a szaktárca legalább egy fĪ delegált szavazó taggal érvényesíthesse a hivata-
los tárcaálláspontot (akár az elĪzĪ pontban érintett felelĪsségénél fogva is). Az elĪérté-
kelĪk által adott pontok szórása – néhány egyéb jelenség mellett – felveti az értékelĪk
továbbképzésének elkerülhetetlenségét is.
3. A végrehajtással kapcsolatos szakmai kérdések, problémák körében elsĪdlegesen kell vizs-

gálnunk, hogy az adott pályázat vagy központi program összhangban van-e az OP és a PC
szakmai tartalmával. Mint talán ismeretes, a PC (Programme Complement) egy olyan táb-
lázatos leírás, amely a program fĪ paramétereit tartalmazza gyors, áttekinthetĪ formában,
és amely a brüsszeli bizottságnak bemutatásra került. (Lásd a szemelvényekben!)
282
4. Folyamatosan vizsgálnunk kell azt is (már a tervezéskor is), hogy az adott uniós támo-
gatások milyen kapcsolatban állnak az adott célra nyújtható magyar támogatásokkal, pl.
a többször módosított 6/1996 MüM rendelet alapján nyújthatókkal. Ennek kapcsán elĪ-
fordult, hogy a hazai jogszabályt kellett módosítanunk. Képzési szempontból is nagyon
fontos, hogy a különbözĪ aktív munkaerĪ-piaci eszközök kombinációja hogyan képes
hatékonyan támogatni egy konkrét uniós projektet.
5. A felsĪbb értékelĪ, ellenĪrzĪ szerveknek arra is figyelemmel kell lenni – elsĪdlegesen a

központi programoknál –, hogy az egyes megyei végrehajtó egységeknél nincs-e szük-
ség létszámbĪvítésre, sürgĪs továbbképzésre, közbeszerzési szakértĪ delegálására stb.
6. Nehezen kezelhetĪnek bizonyult az éves programtervek készítésének gyakorlata,

ezért idĪben át kellett állnunk a két-három éves változatokra a központi programok
esetében.
7. A jövĪben kívánatos lenne, hogy a pályázati programok a központi programok eredményeire

épüljenek , és a központi programok fejlesztései támogassák a valamennyi képzési intézmény
szintjén megvalósuló fejlesztéseket.
8. Egyes intézkedések végrehajtása során elĪfordult, hogy a források rövidebb-hosszabb

idĪre kiürültek. Ezt a jövĪben mindenképpen el kell kerülnünk, mert ez elsĪdlegesen
veszélyezteti a programmegvalósítást. Gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen zavaró
pénzügyi jelenség egy megvalósításon dolgozó civil szervezet életében milyen követ-
kezményekhez vezet! Ha ez mégis bekövetkezne, életmentĪ gyógyszer lehet a források
átcsoportosítása, esetleg egy részbeni normatív finanszírozás.
9. Mindenképpen az eredmények kategóriájába tartozik, hogy számos intézkedés támo-

gatta a munkaerĪpiacon leginkább hátrányos helyzetben lévĪ személyek foglalkoztatha-
tóságát javító képzéseket. Napjainkban ezek jelentĪs létszámú csoportok, perspektiviku-
san az európai munkaerĪ részbeni utánpótlását adhatnák, közülük számosan inaktívak,
és a hazai Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz (ÁFSZ) hasonló hálózatok külföldön is
csak korlátozottan képesek Īket elérni. Íme egy újabb terület, ahol a civil szervezetek e
csoportok segítségére siethetnek.
10. A közmňvelĪdési rendszer felnĪttképzésbe történĪ bevonását közvetlenül szolgáló 3.5.4.

komponens tapasztalatai között találjuk, hogy az adott régió képzési helyzetét alaposan
ismerĪ regionális képzĪ központ igényfelmérésbe történĪ bevonása nélkülözhetetlen
egy olyan projekt megvalósításába, amely kistérségben élĪ, a tanulással kapcsolatban
negatív elĪítéleteket ĪrzĪ emberek képzésre való felkészítését van hivatva szolgálni.
283
VI.
II. NFT (2007-2013) várható emberi
erĪforrás-fejlesztési céljai és programjai
Az operatív programok mňveleti területei Magyarország NUTS II szintň régiói közül

a „Konvergencia” célkitňzés alá tartozó 6 régió területére terjednek ki. A „Foglalkoztatás
és versenyképesség” célkitňzés alá tartozó közép-magyarországi régió területén megvalósuló
hasonló tartalmú fejlesztések a régió operatív programjainak részét képezik.
VI.1. Átfogó cél: az aktivitás növelése a humánerĪforrás minĪségének

javításával
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv fĪ célja – összhangban a Nemzeti Akcióprogramban és

a Konvergencia Programban foglaltakkal – a növekedés és a foglalkoztatás bĪvítése. EgyfelĪl
elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés növelje a munkaerĪ iránti keresletet, új mun-
kahelyeket hozzon létre, ezáltal teremtve meg a foglalkoztatás bĪvítésének alapját, másfe-
lĪl a gazdaság tartós növekedésének feltétele, hogy a munkahelyek betöltéséhez rendelke-
zésre álljon a megfelelĪ minĪségň emberi erĪforrás, így ténylegesen többen dolgozzanak. A
Fejlesztési Terv ennek érdekében a következĪ célokat fogalmazza meg: 1. gazdaságfejlesz-
tés, 2. közlekedésfejlesztés, 3. társadalmi megújulás, 4. környezeti és energetikai fejleszté-
sek, 5. területfejlesztés, 6. államreform.
A társadalmi megújulás céljának megvalósulását közvetlenül két operatív program (OP) szolgálja:
• a Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TÁMOP) az Európai Szociális Alap for-

rásaira támaszkodva elsĪsorban a munkaerĪpiac kínálati oldalára, a humánerĪforrások
fejlesztésére, a humán szolgáltatások intézményrendszerei átfogó reformjának megva-
lósítására, és mindezek által a munkaerĪ-piaci aktivitás növelésére irányuló tartalmi és
rendszerfejlesztĪ intézkedéseket foglalja magában;
• a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) törekvése, hogy az Európai
Regionális Fejlesztési Alap segítségével megteremtse az aktivitás növelését, az emberi erĪ-
források fejlesztését és az ehhez szükséges intézményi reformok sikeres megvalósításának
elĪfeltételét jelentĪ fizikai infrastrukturális hátteret.
284
VI.2. A TÁMOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó

programok alapjait képezik)
1. A munkaerĪpiac keresleti és kínálati összhangjának javítása

2. Az aktivitás területi különbségeinek csökkentése
3. A változásokhoz való alkalmazkodás segítése
4. Az egész életen át tartó tanulás elĪsegítése
5. Az egészségi állapot és a munkavégzĪ képesség javítása
6. A társadalmi összetartozás erĪsítése, az esélyegyenlĪség támogatása
Fentieket kiegészítve horizontális szempontrendszerként jelenik meg a férfiak és nĪk, a fogya-

tékossággal élĪk és a roma emberek esélyegyenlĪségének javítása, a fenntarthatóság biztosí-
tása, a területi kohézió elĪsegítése.
VI.3. A TIOP specifikus céljai (amelyek az Akciótervben formálódó

programok alapjait képezik)
1. A humán infrastruktúra területi egyenlĪtlenségeinek mérséklése, a hozzáférés javítása

2. A humán közszolgáltatások hatékonyságának növelése, átfogó elĪsegítése
3. A társadalmi megújulást szolgáló tartalmi fejlesztések infrastrukturális hátterének biztosítása
Fentieket itt is kiegészítve jelenik meg a horizontális szempontrendszer, – amely az ÚMFT

stratégiájához szorosan illeszkedve – jelenti az esélyegyenlĪség megvalósulását, a területiség
követelményeinek betartását, valamint a fenntarthatóságot. Utóbbi egyaránt vonatkozik a
környezeti, a makrogazdasági, a társadalmi folyamatok fenntarthatóságára.
Végül megjegyezzük, hogy a TIOP szakmai tartalmában természetesen legszorosabban a

TÁMOP-hoz kapcsolódik, de elĪsegítheti a 6 ROP-ban foglaltak, valamint a Gazdaságfejlesztés
OP (GOP) kereteiben rögzített célok megvalósulását is.
Feladat 1. A tananyagban ismertetett összefüggések alapján mennyiben tekinthetjük a TÁMOP-

ban és a TIOP-ban foglaltakat a HEFOP-ban elkezdett fejlesztések szerves folytatásának?
Feladat 2. Egyetért-e azzal az Unió által is elfogadott törekvéssel, hogy a TÁMOP terhére
nagyszabású tanulási programok legyenek végrehajthatók, és ne csak kísérleti képzésre
kerüljön sor, mint a HEFOP felnĪttképzést legközvetlenebbül érintĪ részeiben?
Feladat 3. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (korábban Nemzeti Fejlesztési Hivatal) honlap-

ját meglátogatva, tanulmányozza a tervezett operatív programokat, és következtessen az
azokból adódó, jelenleg elfogadás alatt álló akciótervekre, az azokban foglalt programokra!
285
Összefoglaló
A pályázatkészítés, és így az Európai Unió közösségi támogatási programjaiban való részvé-

tel, a magyar vállalkozások sikerének kritikus tényezĪje lehet. Ezért különösen fontos, hogy a
vállalkozások és vezetĪik megismerkedjenek ezekkel a programokkal, a korábbi programok
tapasztalataival és a jövĪ lehetĪségeivel. Ehhez kívánt a tananyag is némi segítséget adni, nem
annyira a pályázás technikai trükkjeinek ismertetésével, mint inkább annak a makro környe-
zetnek a bemutatásával, amelyben már sok sikeres EU pályázat került elfogadásra, szerzĪdés-
kötésre, végrehajtásra és kifizetésre. Az operatív programok elsĪ sorozatának leszerzĪdése
gyakorlatilag megtörtént, várható, hogy a 2008- évig lehetséges kifizetések a rendelkezésünkre
álló keret legalább 80-90 százalékát érinteni fogják, ami jó aránynak tňnik.
Milyen elĪcsatlakozási programokon át érkeztünk teljes jogú tagállamként ahhoz, hogy 5

operatív program megvalósítását célul tňzhettük ki?
• A SAPARD-program a kelet-közép európai országok számára nyújtott támogatást a ver-

senyképes agrárgazdaság kialakításához és a vidék fejlesztéséhez. Nálunk a pályázatok-
kal a menet közben akkreditált MezĪgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal foglalkozott.
• Az ISPA-program a környezetvédelmi és közlekedési-infrastrukturális beruházások meg-
valósítását támogatta.
• Az idĪrendben legelĪször igénybe vehetĪ, speciálisan a magyar és lengyel rendszer-
változás támogatására létrehozott PHARE-program nem kis mértékben járult hozzá az
intézményfejlesztéshez és más beruházási programokhoz. Ez volt az a program, amely-
bĪl a szakképzés, felnĪttképzés talán a legtöbbet meríthette.
Milyen támogatási lehetĪségeket vehettünk és vehetünk igénybe az Európai Unióhoz történ

csatlakozásunkat követĪen? Ez a három alap a Strukturális Alap, a Kohéziós Alap, valamint a
Közös Agrárpolitikához (CAP) tartozó különféle programok.
Témánk szempontjából különös jelentĪsége van a Strukturális Alapoknak, amelyeknek kere-

tében azokat az elmaradott régiókat támogatják, amelyek jövedelmi szintje nem éri el a GDP
uniós átlagértékének 75%-át. Támogatja továbbá a komoly szerkezeti problémákkal küzdĪ
térségek felzárkózását célzó fejlesztéseket, illetve az oktatás, szakképzés modernizációját is.
A Strukturális Alapok keretében csak olyan projektek megvalósítását finanszírozzák, ame-
lyek beilleszkednek a Magyarországon megfogalmazott és az Európai Unió által elfogadott
Nemzeti Fejlesztési Terv fejlesztési irányvonalaiba. Az elmúlt évtizedekben a Strukturális
Alapok olyan régiók felemelkedéséhez járultak hozzá jelentĪs mértékben, mint Olaszország,
Spanyolország vagy Portugália elmaradott térségei.
286
Szemelvények
4. A tananyag II.2. pontjához (Kiadási elĪirányzatok) kapcsolódóan lássunk néhány

pontot a Tanács 1083/2006/EK rendeletébĪl, amely az Európai Regionális Fejlesztési
Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelke-
zések megállapításairól és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérĪl szól.
(1) A SzerzĪdés 158. cikke elĪírja, hogy a Közösségnek – gazdasági és társadalmi kohézió-
jának erĪsítése céljából – csökkentenie kell a különbözĪ régiók fejlettségi szintje közötti
egyenlĪtlenségeket, és a kedvezĪtlen helyzetň régiók vagy szigetek – ideértve a vidéki
térségeket is – elmaradottságát. A SzerzĪdés 159. cikke elĪírja, hogy ezt az intézkedést
a strukturális alapokból és egyéb meglévĪ pénzügyi eszközök révén kell támogatni.
(2) A kohéziós politikának hozzá kell járulnia a fejlĪdés, a versenyképesség fokozásá-

hoz és a foglalkoztatás növeléséhez azzal, hogy alkalmazza a fenntartható fejlĪdésre
vonatkozó közösségi prioritásokat, az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisz-
szaboni és 2001. június 15-i és 16-i göteborgi ülésén meghatározottak szerint.
(3) A kibĪvült Európai Unióban mind regionális szinten, mind az egyes tagállamok
között megnövekedtek a gazdasági, társadalmi és területi egyenlĪtlenségek. Ezért
erĪsíteni kell a konvergenciát, a versenyképességet és a foglalkoztatást célzó intéz-
kedéseket az egész Közösségben.
(4) A kohéziós politika keretében támogatást nyújtó eszközök az Európai Regionális Fejlesztési
Alapra, az Európai Szociális Alapra (ESZA) és a Kohéziós Alapra korlátozódnak.
(17) A „konvergencia” célkitňzés azokra a tagállamokra és régiókra vonatkozik, amelyek fej-

lĪdése elmarad a többitĪl. A „konvergencia” célkitňzés azokat a régiókat célozza meg, ahol
a vásárlóerĪ-paritáson mért, egy fĪre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) alacsonyabb, mint a
közösségi átlag 75%-a. A közösségi átlag csökkenéséhez kapcsolódó, az Európai Unió bĪvítését
követĪen fellépĪ statisztikai hatás által érintett régióknak ezért jelentĪs átmeneti támogatásban
kell részesülniük annak érdekében, hogy teljesítsék a számukra elĪírt konvergencia-folyamatot.
Ez a támogatás 2013-ban megszňnik, és nem követi újabb átmeneti idĪszak. A „konvergencia”
célkitňzés által érintett azon tagállamok, amelyek esetében az egy fĪre jutó bruttó nemzeti
jövedelem (GNI) alacsonyabb, mint a közösségi átlag 90%-a, részesülnek a Kohéziós Alap
támogatásából. (Ezért kommunikál a politikai vezetés soha vissza nem térĪ lehetĪségrĪl!)
(25) Mivel a „konvergencia”, a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” és az „euró-

pai területi együttmňködés” célkitňzéseit a tagállamok nem tudják kielégítĪen megvaló-
sítani….azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók.
287
(29) Valós gazdasági határ elérése céljából, e rendelet elĪírásainak értelmében a strukturális
alapok nem helyettesíthetik a tagállamok közkiadásait. Az addicionális partnerség által történĪ
vizsgálatnak a „konvergencia” célkitňzés által érintett régiókra kell koncentrálódnia, egyrészrĪl
a számukra juttatott pénzügyi források mértéke miatt, másrészrĪl pedig azért mert amennyi-
ben nem tartják tiszteletben az addicionalitás elvét, ez pénzügyi korrekciót eredményezhet.
(38) Sajátos jellemzĪk figyelembevétele érdekében egyszerňsíteni kell a strukturális ala-
pok programozását és kezelését azáltal, hogy elĪírják, hogy az operatív programokat
vagy az ERFA vagy az ESZA finanszírozza, mivel ezek bármelyike képes kiegészítĪ jel-
leggel és korlátozott mértékben finanszírozni olyan intézkedéseket is, amelyek a másik
alap hatálya alá tartoznak.
(40) A programozásnak biztosítania kell az alapok egymás közötti, illetve más meglévĪ pénzügyi
eszközökkel, az EBB-vel és az Európai Befektetési Alappal (EBA) történĪ összehangolását.
(41) Biztosítani kell a finanszírozáshoz és pénzügyi tervezéshez való jobb hozzáférést

elsĪsorban mikro-, kis és középvállalkozások számára….
(42) …a Bizottság rendelkezésére kell állnia minden ahhoz szükséges információnak,

hogy megvizsgálhassa, vajon az alapokból biztosított pénzügyi hozzájárulás nem jár-e
az Európai Unión belül már létezĪ létesítményekben jelentĪs számú munkahely meg-
szňnésével.
(43) A programozási idĪszak egyetlen, hétéves idĪszakból áll, és célja az 1260/1999/EK

rendeletben meghatározott irányítási rendszer további egyszerňsítése.
(45) Az egyszerňsítés és a decentralizáció szükségességének kezelése érdekében a prog-

ramozást és a pénzügyi ellenĪrzést kizárólag az operatív programok és prioritási tenge-
lyek szintjén kell végrehajtani; az 1260/1999/EK rendeletben elĪírt közösségi támogatási
keretet és programkiegészítést meg kell szüntetni.
(49) Biztosítani kell a Bizottság számára, hogy az operatív programokban foglalt nagy-
projekteket hagyhasson jóvá, szükség szerint – azok céljának és hatásának, valamint
a közösségi források tervezett felhasználására vonatkozó rendelkezéseinek értékelése
érdekében – az EBB-vel konzultálva. (Ezek nem feltétlenül azonosak a jelenleg tervezett
magyar zászlóshajó projektekkel.)
(52) ..helyénvaló meghatározni, hogy az EBB támogatásban részesülhessen a Bizottságtól

annak érdekében, hogy felmérje a mikro-, kis- és középvállalkozások számára rendelke-
zésre álló innovatív pénzügyi konstrukciók szükségleteit.
(54) Az alapok által nyújtott támogatás eredményessége függ attól is, hogy a programo-
zásnak és a monitoringnak része-e egy megbízható értékelés. Ebben a tekintetben meg
kell határozni a tagállamok és a Bizottság feladatait.
288
(55) A tagállamok a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás”

célkitňzés alapján felállított nemzeti pénzügyi kereteken belül gondoskodhatnak egy
kisebb tartalékról, amely lehetĪvé teszi, hogy gyorsan reagáljanak a gazdasági-társa-
dalmi szerkezetátalakítás, vagy a kereskedelmi megállapodások hatásai okozta váratlan
ágazati vagy helyi eseményekre.
56. Helyénvaló meghatározni, hogy a tagállamokban mely kiadások tartoznak a közkiadá-

sok közé, a célból, hogy kiszámítható legyen az operatív programhoz a közpénzbĪl való
teljes nemzeti hozzájárulás; e célból helyénvaló a közösségi közbeszerzési irányelvekben
meghatározott közintézmények hozzájárulására hivatkozni, mivel e testületek többféle
olyan köz- és magántestületet foglalnak magukban, amelyek azon meghatározott célból
jöttek létre, hogy általános érdekeket szolgáljanak, és nincs ipari vagy kereskedelmi jelle-
gük, és amelyek az állam, vagy regionális és helyi hatóságok ellenĪrzése alatt állnak.
(59) A költségek elszámolhatóságának kezdeti és végsĪ idĪpontját meg kell határozni oly módon,
hogy egységes és méltányos szabály vonatkozzon az alapok végrehajtására az egész Közösségben.
Az operatív programok végrehajtásának megkönnyítése érdekében helyénvaló megállapítani,
hogy a költségek elszámolhatóságának kezdeti idĪpontja megelĪzheti 2007. január 1-jét, ameny-
nyiben az érintett tagállam ezen idĪpontot megelĪzĪen operatív programot nyújt be.
(60). A szubszidiaritás elvével összhangban és az Európai Regionális Fejlesztési Alapról

szóló 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamentis és tanácsi rendeletben, az
Európai Szociális Alapról szóló 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és
tanácsi rendeletben, és a Kohéziós alapról szóló, 2006. július 11-i 1084/2006/EK taná-
csi rendeletben meghatározott kivételek figyelembevételével, nemzeti szabályozást kell
kialakítani a költségek elszámolhatósága tekintetében.
(61) Az alapok általi támogatás eredményességének, igazságosságának és fenntartható hatá-

sának biztosítására olyan rendelkezéseket kell hozni, amelyek biztosítják a vállalkozásokba
történĪ befektetések hosszú élettartamát, illetve megakadályozzák, hogy ezeket az alapokat
tisztességtelen elĪny céljaira használják fel. Szükségszerň biztosítani, hogy az alapok támo-
gatásából részesülĪ beruházásokat megfelelĪen hosszú idĪszak alatt lehessen leírni.
(62) A tagállamok elfogadják a megfelelĪ intézkedéseket az irányítási és az ellenĪrzési rendszer

megfelelĪ mňködésének biztosítására. E célból meg kell állapítani az általános alapelveket és a
szükséges funkciókat, amelyeket valamennyi operatív program ellenĪrzési rendszerének telje-
síteni kell a 2000-2006 közötti programozási idĪszakban hatályos közösségi jog alapján.
(63) Ezért egyetlen irányító hatóságot kell kijelölni minden egyes operatív program ese-
tében, illetve egyértelmňvé kell tenni e hatóság kötelezettségeit és az ellenĪrzési hatóság
feladatát. Ezenkívül szükséges az egységes minĪségi elĪírások biztosítása a költségek
igazolása és az átutalási kérelem igazolása tekintetében, azoknak a Bizottság részére
való továbbítását megelĪzĪen. Meg kell vizsgálni az igénylés alapját képezĪ informá-
289
ciók természetét és minĪségét, és ebbĪl adódóan a célból meg kell állapítani az igazoló
hatóság feladatát.
(64) Az operatív programok végrehajtása minĪségének biztosításához szükséges ezek

monitoringja. Ezért monitoring bizottságokat kell felállítani, és meg kell határozni fel-
adataikat, továbbá a Bizottságnak továbbítandó információkat, és ezen információk vizs-
gálatának kereteit. Az operatív programok végrehajtásával kapcsolatos információcsere
javítása érdekében meg kell állapítani ez elektronikus úton történĪ adatcsere elvét.
(65) A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban elsĪsorban a tagállamok

tartoznak felelĪsséggel a támogatások végrehajtásáért és ellenĪrzéséért.
(66) Meg kell határozni a tagállamok felelĪsségét az irányítási és ellenĪrzési rendszerek,

a költségek igazolása és a közösségi jogszabályok szabálytalan alkalmazásának vagy
megsértésének megelĪzése, felderítése és korrekciója tekintetében, hogy ezáltal haszno-
sítható legyen az operatív programok hatékony és megfelelĪ végrehajtása. Különösen az
irányítás és ellenĪrzése tekintetében szükségszerň azon eljárások meghatározása, ame-
lyek a tagállamok részérĪl biztosítékot jelentenek arra, hogy a rendszereket létrehozzák
és azok megfelelĪen mňködnek.
(67) A Bizottság pénzügyi ellenĪrzésre vonatkozó jogkörének sérelme nélkül, fokozni

kell e téren a tagállamok és a Bizottság közötti együttmňködést, és meg kell állapítani
azokat a feltételeket, amelyek lehetĪvé teszik a Bizottság számára, hogy – a nemzeti
rendszerek ellenĪrzésére irányuló stratégia tekintetében – meghatározza a biztosítékok
azon szintjét, amelyet a nemzeti ellenĪrzési szervezetek nyújtani képesek.
(68) A közösségi ellenĪrzések mértékének és intenzitásának arányosnak kell lenni a

Közösség hozzájárulásával. Amennyiben valamely tagállam biztosítja a fĪ finanszírozást
egy programhoz, helyénvaló lehetĪséget biztosítani a tagállam számára, hogy az ellen-
Īrzési szabályok egyes elemeit nemzeti szabályai szerint alakítsa ki. Hasonlóképpen,
meg kell állapítani, hogy a Bizottság különbséget tesz azon eszközök között, amelyek
által a tagállamoknak teljesíteniük kell a költségek igazolásával, illetve az irányítási és
ellenĪrzési rendszerek vizsgálatával kapcsolatos feladataikat, továbbá meg kell állapítani
azokat a feltételeket, amelyek értelmében a Bizottság jogosult a saját ellenĪrzése korlá-
tozására és támaszkodhat a nemzeti szervezetek által nyújtott biztosítékokra.
(69) Az operatív programok kezdetén történĪ elĪlegátutalás biztosítja a folyamatos lik-

viditást, amely segíti a kedvezményezettek számára történĪ kifizetéseket az operatív
program végrehajtása során. Ezért rendelkezni kell a strukturális alapok esetében 5 %
elĪleg átutalásáról (a 2004. május 1-jét megelĪzĪen az Európai Uniót alkotó tagállamok
esetében és 7 % (a 2004. május 1-jén vagy azt követĪen csatlakozó tagállamok eseté-
ben) elĪleg átutalásáról, és a Kohéziós Alap esetében 7,5 % (a 2004. május 1-jét megelĪ-
zĪen az Európai Uniót alkotó tagállamok esetében) és 10,5 % (a 2004. május 1-jén vagy
290
azt követĪen csatlakozó tagállamok esetében) elĪleg átutalásáról az operatív programok

végrehajtásának felgyorsítása érdekében.
(70) Amennyiben súlyos hiányosságot észlelnek az irányítási és ellenĪrzési rendszerek-

ben a kifizetések felfüggesztésén túl olyan intézkedéseket is kell alkalmazni, amelyek
lehetĪvé teszik az engedélyezĪ tisztviselĪ számára a kifizetések felhatalmazással történĪ
megszakítását, amennyiben a bizonyítékokból arra lehet következtetni, hogy az említett
rendszerek mňködésében jelentĪs hiányosságok tapasztalhatók….
E fontos új támogatási rendelet iránti érdeklĪdés felkeltése érdekében szemelvényként lássuk

legalább annak tartalomjegyzéke vázlatát, aminek alapján az érdeklĪdĪ, elsĪsorban pályázni
kívánók további fontos, hét évre érvényes információk birtokában kerülhetnek.
I. CÍM CÉLKITŇZÉSEK ÉS A TÁMOGATÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
I. Fejezet: Hatály és fogalom-meghatározások

II. Fejezet: Célkitňzések és feladatok
III. Fejezet: A támogatásra jogosult területek földrajzi lehatárolása
IV. Fejezet: A támogatás alapelvei
V. Fejezet: Pénzügyi keret
II. CÍM A KOHÉZIÓ STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉSE
I. Fejezet: A kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások

II. Fejezet: Nemzeti stratégiai referenciakeret
III. Fejezet: Stratégiai nyomonkövetés
III. CÍM PROGRAMOZÁS
I. Fejezet: Általános rendelkezések a strukturális alapokról és a kohéziós alapról

II. Fejezet: A programozás tartalma
1. szakasz: operatív programok
2. szakasz: nagyprojektek
3. szakasz: globális támogatások
4. szakasz: pénzügyi tervezés
5. szakasz: technikai segítségnyújtás
IV. CÍM EREDMÉNYESSÉG
I. Fejezet: Értékelés
II. Fejezet: Tartalékok
291
V. CÍM AZ ALAPOKBÓL SZÁRMAZÓ PÉNZÜGYI HOZZÁJÁRULÁS
I. Fejezet: Az alapokból származó hozzájárulás

II. Fejezet: A jövedelemtermelĪ projektek
III. Fejezet: A költségek elszámolhatósága
IV. Fejezet: A mňveletek tartóssága
VI. CÍM IRÁNYÍTÁS, MONITORING ÉS ELLENĨRZÉS
I. Fejezet: Irányítási és ellenĪrzési rendszerek

II. Fejezet: Monitoring
III. Fejezet: Tájékoztatás és nyilvánosság
IV. Fejezet: A tagállamok és a Bizottság hatásköre
1. szakasz: a tagállamok hatásköre
2. szakasz: bizottság hatásköre
3. szakasz: arányosság az operatív programok ellenĪrzése terén
VII. CÍM PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS
I. Fejezet: Pénzügyi irányítás

1. szakasz: költségvetési kötelezettségvállalások
2. szakasz: a kifizetések általános szabályai
3. szakasz: elĪfinanszírozás
4. szakasz: idĪközi kifizetések
5. szakasz: a program lezárása és a végegyenleg-kifizetés
6. szakasz: a fizetési határidĪ megszakítása és a kifizetések felfüggesztése
7. szakasz: a kötelezettségvállalás automatikus visszavonása
II. Fejezet: Pénzügyi korrekciók
1. szakasz: a tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók
2. szakasz: a Bizottság által végrehajtott pénzügyi korrekciók
VIII. CÍM BIZOTTSÁGOK
VIII. fejezet: az alapok koordinációs bizottsága

IX. fejezet: a szerzĪdés 147. cikke alapján létrehozott bizottság
IX. CÍM ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. Melléklet: A 18. cikkben említett kötelezettségvállalási elĪirányzatok bontása a

2007-2013 közötti idĪszakban
II. Melléklet: Pénzügyi keret
III. Melléklet: A társfinanszírozási arányok (53. cikkben említett felsĪ határai)
IV. Melléklet: A 9. cikk (3) bekezdésében említett költségkategóriák
292
2. Az EURÓPAI PARLEMENT ÉS A TANÁCS 1081/2006/EK RENDELETE (2006. július 5.)

az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérĪl
szóló dokumentum terjedelmi okok miatt nem kerülhet részletesebb ismertetésre, de
az érdeklĪdĪk figyelmébe ajánljuk az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. július
31-én megjelent 6 oldalas jogszabályt.
3. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1080/2006/EK RENDELETE (2006. július 5.)

az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül
helyezésérĪl szóló dokumentumot illetĪen lásd a 2. pontban ajánlottakat.
4. Elszámolható költségekkel kapcsolatos tudnivalók.
Amint azt az 1083/2006/EK rendelet tanulmányozása kapcsán láttuk, a támogatásban része-

sülĪ tagállamoknak ki kell(ett), dolgozniuk a felmerült költségek elszámolására vonatkozó
szabályzatukat, természetesen összhangban az uniós irányelvekkel. Ezt nálunk a korábbi
Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) tette meg a 2002-2006 közötti
kormányciklus kezdeti szakaszában. Lássuk a legfontosabb kritériumokat.
4.1 A költségek elszámolhatósága

Az ESZA források terhére csak olyan költségek számolhatók el, amelyek megfelelnek a
következĪ feltételeknek:
• A kedvezményezetteknél valóban felmerült költségek, és teljesülésük az eredeti
okmányokkal igazolhatóak (számviteli bizonylat).
• A támogatási szerzĪdés megkötése után és a szerzĪdésben rögzített megvalósítási
idĪszakban merültek fel. Amennyiben a kedvezményezett bizonyítani tudja, hogy a
projekt elindítása elengedhetetlen már a támogatási szerzĪdés aláírása elĪtt, és erre
írásbeli engedélyt kap, a projekt akkor sem kezdĪdhet meg a pályázat benyújtás
elĪtt, azaz a szerzĪdĪ hatóság írásbeli engedélye alapján a pályázat benyújtását
követĪen felmerült költségek elszámolhatóak.
• Közvetlenül kapcsolódnak a támogatott projekthez, nélkülözhetetlenek annak elin-
dításához és/vagy végrehajtásához és a projekt elfogadott költségvetésében beterve-
zésre kerültek.
• Szerepelnek a pályázati dokumentáció elszámolható költségek listáján, és nem sze-
repelnek a nem elszámolható költségek listáján.
• A költségszámítás alapjául szolgáló egységárak nem haladják meg a piaci árat és a
piaci ár független módon megállapítható és ellenĪrizhetĪ.
• Magyarországon megvalósuló projektekhez kapcsolódnak (a 1145/2003. EK Rendelet
12. szabályában meghatározott kivételektĪl eltekintve).
• Alvállalkozói szerzĪdtetések esetén a szigorúbb állami/hazai szabályokban elĪírtak
betartása, betartatása érdekében a következĪ az alvállalkozók igénybevétele miatt
felmerülĪ kiadások nem számolhatók el:
Olyan alvállalkozói szerzĪdéssel kapcsolatban felmerült költségek, amelyek növelik a
tevékenység végrehajtásának költségeit, de ezzel arányosan nem adnak hozzá értéket.
293
Az olyan közvetítĪkkel vagy tanácsadókkal kötött alvállalkozói szerzĪdéssel kapcsolat-

ban felmerült költségek, ahol a szerzĪdésekben a kifizetést a tevékenység összköltség-
ének a százalékos arányában határozzák meg.
4.2. Az elszámolható költségek fajtái és tartalmuk
4.2.1. A projekt megvalósításában résztvevĪkkel és a célcsoportokkal kapcsolatos sze-

mélyi jellegň költségek
4.2.1.1. Bérek és bérjellegň költségek és járulékaik
Megvalósítókkal kapcsolatos költségek

A projekt megvalósításában részt vevĪk munkájához kapcsolódó személyi jellegň költ-
ségek elszámolhatók. A bérek a hazai jogszabályok szerint fizetendĪ adókkal és járu-
lékokkal együtt számolhatók el, amennyiben az elszámolni kívánt jövedelem személyi
jövedelemadó- és járulékköteles. A közigazgatási dolgozók bére is elszámolható, ameny-
nyiben a projekt végrehajtásához kapcsolódik.
Amennyiben kötelezĪ hatósági feladatok ellátásához kapcsolódóan merül fel, akkor nem
elszámolható.
Célcsoport képzésével, foglalkoztatásával kapcsolatos költségek
A célcsoport esetében a foglalkoztatáshoz nyújtott bértámogatás részben agy egészben

elszámolható (munkabér és/vagy járulékok a fentiek szerint). Minden esetben a pályázati
dokumentációban elĪírt módon ismertetni kell a bérek számításául szolgáló rendszert,
módszert. Ha az elszámolni kívánt bért nem kizárólag az ESZA által támogatott tevé-
kenységre fizették ki, akkor a kifizetett bért arányosan csökkenteni kell az elszámolható
költséghányad megállapításához. A tényleges munkaidĪt igazoló munkaidĪ nyilvántar-
tást mellékelni kell az elszámoláshoz.
4.2.1.2. Útiköltség és napidíj, szállás költség
Megvalósítók
A projektben részt vevĪ munkatársaknak a projekt megvalósításához közvetlenül köt-
hetĪ, az ESZA-ból támogatott tevékenységekhez kapcsolódó, külsĪ helyszínen történĪ
munkavégzése, továbbképzése miatt felmerülĪ utazási és szállás költségei elszámolha-
tóak az ESZA terhére.
Az utazási és napidíj költségek a magyar jogszabályok szerint, az utánuk fizetendĪ járu-

lékokkal együtt számolhatók el.
294
Napidíjat csak a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítĪ dolgozók élelmezési költségtéríté-

sérĪl szóló 23/1989. (III. 12.) MT rendelet, illetve a tartós külszolgálatról szóló 31/2002.
(III.1) Korm. rendelet, valamint a mindenkori vonatkozó hazai jogszabályok rendelkezé-
sei alapján lehet elszámolni.
Az utazási és napidíj költségeket lehetĪség szerint alkalmazottanként és idĪtartamra,

alkalomra vonatkozóan kell meghatározni.
A napi utazási idĪ és a bekerülési költségek alapján kell dönteni a naponta való utaztatás
és az egyszeri (több hetes távollét esetén, hetente egyszeri) utaztatás és a helyszínen
való elszállásolás között. Amennyiben a napi utazási idĪ meghaladja a három órát, akkor
az utóbbit kell választani, egyéb esetekben a költségek felmérését követĪen az alacso-
nyabb költséggel járó megoldást kell választani.
Célcsoport
A célcsoport tagja számára szervezett képzésen résztvevĪk útiköltsége otthonuk és a
képzés helyszíne között teljes egészében elszámolható.
Az utazási költségeket fejenként és naponként kell tervezni és elszámolni a képzések

helyszínével és idĪpontjával összhangban.
Útiköltséget bérlet alapján csak a képzés idejére lehet elszámolni, azaz a bérlet ára a
képzés idĪtartamától függĪen arányosítva, részben vagy egészben számolható el.
A napi utazási idĪ és a bekerülési költségek alapján kell dönteni a naponta való utaztatás
és az egyszeri (több hetes távollét esetén, hetente egyszeri) utaztatás és a helyszínen
való elszállásolás között. Amennyiben a napi utazási idĪ meghaladja a három órát, akkor
az utóbbit kell választani, egyéb esetekben a költségek felmérését követĪen az alacso-
nyabb költséggel járó megoldást kell választani.
4.2.1.3. Képzési költségek
Megvalósítók
A kedvezményezett munkatársainak az ESZA tevékenységhez kapcsolódó speciális, a projekt
megvalósítását szolgáló képzése miatt ténylegesen felmerült, igazolható tandíj, részvételi díj
jellegň költségei elszámolhatóak. Az elszámolhatósághoz a részt vevĪk száma és az egy fĪre
esĪ képzési költségek bemutatása szükséges. Az elszámolhatóság feltétele a képzés költsé-
géhez és idĪtartamához igazodó tanulmányi szerzĪdés kötése a résztvevĪ munkavállalóval.
Célcsoport:
• A célcsoport tagjainak fizetett képzési támogatás, illetve egyéb a képzésük idejére
fizetett díjazás, a vonatkozó hazai jogszabályok alapján ezen kifizetések után fize-
tendĪ adókkal, járulékokkal együtt elszámolható.
295
• A vonatkozó számításoknak tartalmazniuk kell a részt vevĪk létszámát, a juttatás egy

fĪre és egy képzési idĪegységre vonatkozó összegét, és az idĪtartamot (órákban).
• Képzési oktatási, kutatásfejlesztési projektek esetén a résztvevĪk, illetve a kutatásfejlesz-
tésben közremňködĪ hallgatók, doktorandusok számára ösztöndíj is elszámolható.
• Az ösztöndíjat jelenléti ívvel igazolt jelenlét alapján leheti kifizetni és elszámolni,
amely az esetlege betegség miatti hiányzás igazolását is magában kell, hogy foglalja.
Az ösztöndíj a képzés eredményességét nem befolyásoló betegség idejére is kifizet-
hetĪ és elszámolható.
• A célcsoport tagjai közül a képzésben részt vevĪk körében a képzés ideje alatt
jelentkezĪ azon költségek, amelyek gyermekeik vagy más, tĪlük függĪ hozzátartozó
gondozása miatt merülnek fel elszámolhatóak az ESZA terhére. Az elszámolhatóság
feltétele, hogy a ténylegesen felmerült költségek eredeti bizonylatokkal igazolha-
tóak legyenek. A költségeket fejenként, résztvevĪnként és alkalmanként (óránként,
naponként, hetenként) az adott idĪszakban, adott helyen szokásos díjtételek figye-
lembevételével kell tervezni és elszámolni.
4.2.2. Beszerzések
A támogatott projekt megvalósítása során beszerzésre kerülĪ eszközök, szolgáltatások

beszállítóit, illetve az épület-átalakítások, felújítások kivitelezĪit a vonatkozó közbeszer-
zési szabályok betartásával kell kiválasztani, a beszállító, illetve a kivitelezĪ nem lehet a
kedvezményezett partnere. Közbeszerzési értékhatár alatti beszerzések esetén a beszál-
lító kiválasztásához legalább három ajánlatot kell bekérni.
Az I. NFT alatt a vonatkozó uniós keresztfinanszírozási elĪírásoknak megfelelĪen a
beszerzésekre – beleértve az eszközbeszerzéseket, szolgáltatások igénybevételét és
az épület-felújításokat is – maximum a projekt teljes költségvetésének 30%-a volt for-
dítható. EttĪl, különösen indokolt esetben, egyes speciális tartalmú intézkedéseknél az
Irányító Hatóság eltérĪ feltételeket is megállapíthatott.
4.2.2.1. Épületek felújítási, átalakítási költsége
Az ESZA források terhére kizárólag az ESZA által támogatott célokhoz szorosan kapcso-
lódó, azok megvalósításához szükséges épület-felújítási, átalakítási költségek, az épüle-
tekben végzett kisebb javítások költsége számolhatók el, amelyek végrehajtása nélkül
az épület nem alkalmas a projektben tervezett szerep ellátására. Az épületek felújítási
(beleértve a kisebb javításokat is), átalakítási költsége projektenként összesen 30.000
euró nettó összeghatárig volt elszámolható az I. NFT-ben.
4.2.2.2. Eszközbeszerzések
Kizárólag az ESZA által támogatott célok elérését közvetlenül szolgáló, a támogatott tevé-
kenységek megvalósításához szintén elengedhetetlenül szükséges új és használt eszkö-
zök (felszerelések, bútorok, stb.) beszerzési értéke, tételenként 30.000 euró (a vissza nem
296
térítendĪ általános forgalmi adóval együtt) számolható el. Megjegyezzük, hogy a korábbi
világbanki beruházások kizárólag új berendezések beszerzését tették lehetĪvé, amiknek
azonban nem feltétlenül kellett a legfejlettebb technikai színvonalat képviselniük.
A beszerzett eszközök tehát csak kis értékň beruházást jelenthetnek (például bútorok, iroda-felsze-
relések, oktatási segédeszközök, információ-továbbításhoz szükséges hálózatra történĪ csatlako-
záshoz szükséges kiegészítĪ eszközök, számítógépek a szakképzésben és a munkaügyi központok-
ban, kis értékň gépek), de csak akkor számolhatók el, ha közvetlenül kapcsolódnak a korábbi ESZA
rendelet 3. cikkben meghatározott támogatott tevékenységek megvalósításához. Számítógépes
hálózatok és nagyteljesítményň számítógépek beszerzése nem elszámolható költség.
A használt eszközök beszerzésének költségei csak az alábbi feltételek együttes fennállása

esetén számolhatók el:
• A használt eszköznek rendelkeznie kell a tevékenységhez szükséges technikai jellem-

zĪkkel, és meg kell felelnie a vonatkozó elĪírásoknak és szabványoknak.
• Az eladónak biztosítania kell az eszköz eredetét.
• Az érintett eszközt az elĪzĪ hét év során nem nemzeti vagy közösségi támogatás igény-
bevételével szerezte be.
• A használt eszköz ára nem haladhatja meg a szokásos piaci árat, és az elhasználódottság
arányával alacsonyabbnak kell lennie a hasonló új eszköz áránál.
Szintén az eszközbeszerzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az ESZA által támogatott

projekt szakmai tevékenységét közvetlenül szolgáló irodaszer, kis értékň irodai felszerelések,
valamint a képzés, foglalkoztatás során felhasznált anyagok beszerzésére és elszámolására.
4.2.2.3. Lízing és bérlet
Épületek bérlete és lízingje

Csak az ESZA által támogatott tevékenységek céljaira használt épületeknek, helységeknek
a projekt megvalósítás idĪszakában felmerült bérleti, vagy lízing költsége számolható el.
Ha az épületeknek csak egy részét használják ESZA által támogatott projekt céljaira,
akkor a felmerült költségeket a használt terület arányában meg kell osztani. Az elszámo-
láshoz mellékelni kell az arányosításra vonatkozó számítás módszerét is.
Felszerelés, eszközök bérlete és lízingje

Csak az ESZA által támogatott tevékenységek céljaira használt eszközöknek, felszereléseknek
a projekt megvalósítás idĪszakában felmerült bérleti vagy lízing költsége számolható el.
Ha az eszközt, felszerelést nem kizárólag ESZA által támogatott tevékenységek kereté-

ben használják, akkor a költségeket a használat arányában meg kell osztani. Az elszámo-
láshoz mellékelni kell az arányosításra vonatkozó számítás módszerét is.
297
4.2.2.4. Szolgáltatások igénybevételének költsége
A külsĪ, harmadik féltĪl megrendelt, az ESZA által támogatott tevékenységhez közvetle-

nül kapcsolódó alábbi szolgáltatások igénybevételének költsége számolható el:
• Tananyagok fejlesztése, kivitelezése, segédanyagok bérlése
• A résztvevĪk (célcsoport) alkalmassági vizsgálata
• A résztvevĪk (célcsoport) biztosítása a projekt megvalósítása idĪszakában
• Képzés és más projekttevékenységek hatékonyságának vizsgálata
• Gépjármň-bérlet (megvalósítók és/vagy célcsoport) szállításához
• Projektmegvalósításhoz szükséges egyéb szakmai szolgáltatások igénybevételének
költségei közül elszámolható költségek az alábbiak:
Ì Felmérések, kimutatások készítésének költsége
Ì Egyéb szakmai tanácsadás költsége
Ì Rendezvényszervezés
A projekt megvalósításával kapcsolatban felmerülĪ egyéb szolgáltatások közül az alábbiak

számolhatók el:
• Nyilvánosság biztosításának költségei (pl. kiadványok, információs füzetek, stb.
készítése, képzések meghirdetése, tudatosság növelése, tájékoztatás kommunikációs
kampányok, stb.)
• Posta és telekommunikációs költségek
• Takarítás
4.2.2. Adminisztratív költségek
4.2.3.1. Pénzügyi, banki költségek

Ha a pályázati dokumentáció elĪírja, hogy az ESZA támogatás és a projekt pénzforgal-
mának lebonyolítására külön bankszámlát nyissanak a kedvezményezettek, akkor az
ezzel összefüggésben felmerülĪ többletköltségek közül a számlanyitás és a számlave-
zetés díja a projekt adminisztratív költségei között elszámolható kiadásnak minĪsül. Ha
egy számlát több ESZA támogatáshoz is használnak, a kiadások részarányát a támogatá-
sok arányában kell meghatározni.
A pénzügyi, banki költségek, ráfordítások közül nem elszámolható költségek a pénzügyi

mňveletek díjai (forgalmi jutalék), a valuta átváltásokból származó veszteségek, illetve
díjak, és más tisztán pénzügyi kiadások.
4.2.3.2. Jogi és könyvelési költségek
A jogi tanácsadás díjai, jegyzĪi illetékek és könyvelĪi szolgáltatások díjai, amelyek szük-
ségesek a projekt indításához és megvalósításához elszámolhatók, ha közvetlenül kap-
csolhatók a projekthez és szükségesek annak indításához és megvalósításához.
298
A jogi és könyvelĪi szolgáltatás harmadik féltĪl való igénybevételének költsége csak

akkor számolható el, ha a kedvezményezett nem rendelkezik megfelelĪ szakemberekkel
a feladat ellátásához. A szolgáltatót a vonatkozó közbeszerzési szabályok betartásával
kell kiválasztani. Közbeszerzési értékhatár alatti megbízás esetén legalább három ajánla-
tot kell bekérni a kiválasztáshoz.
Bírságok, büntetések és bírósági eljárásokkal kapcsolatos kiadások nem számolhatók el.

Szintén nem számolhatók el a tanácsadói szolgáltatások díjai, amelyek a pályázat, ill.
fizetési igények, beszámolók elkészítésében nyújtott segítséggel kapcsolatban merülnek
fel, és a menedzsment díjak sem.
4.2.3.3. Bankgarancia, jogi biztosítékok költsége
Amennyiben a pályázati kiírás a kedvezményezett számára bankgarancia, illetve más

jogi biztosíték nyújtását írja elĪ, akkor az ezzel kapcsolatban felmerült, igazolható költ-
ségek elszámolhatók.
4.2.3. Áfa valamint más adók és közterhek
Az Áfa csak akkor elszámolható kiadás, amennyiben a kedvezményezett nem igényel-

heti vissza.
Áfa nem számolható el, ha visszaigényelhetĪ, vagy nem a kedvezményezettet terheli. A

visszaigényelhetĪ Áfa-hoz nem nyújtható támogatás, még abban az esetben sem, ha a
végsĪ kedvezményezett, vagy az egyéni kedvezményezett ténylegesen nem él a vissza-
igénylés lehetĪségével.
A helyi adók, amennyiben azok kizárólag az ESZA által támogatott projekt megvalósí-
tása miatt, és a projekt idĪtartamán belül merültek fel (pl. idegenforgalmi adó) elszámol-
hatóak.
Egyéb adók és illetékek, ha nem a kedvezményezettet terhelik nem számolhatók el.
4.2.4. Értékcsökkenés elszámolása
Az ESZA terhére értékcsökkenést elszámolni és azzal kapcsolatban támogatást lehívni,

csak a program keretében támogatott tevékenységek végrehajtásához közvetlenül és
elengedhetetlenül szükséges épületek, eszközök használatával kapcsolatban lehet.
Az értékcsökkenés elszámolására olyan épületek, eszközök vonatkozásában kerülhet

sor, amelyek a támogatott projekt megvalósításának megkezdése elĪtt már a kedvezmé-
nyezett tulajdonában voltak, illetve beszerzésükre, felújításukra, átalakításukra a projekt
299
megvalósítása során került sor, de a beszerzés, felújítás, átalakítás bekerülési költsége a

vonatkozó értékhatárok miatt, nem elszámolható költség.
Csak olyan épületek, eszközök használatával kapcsolatban számolható el értékcsökkenés,
amelyek beszerzésének, megépítésének, felújításának és/vagy átalakításának finanszírozásá-
hoz nem vettek igénybe semmilyen közösségi vagy nemzeti támogatást, társfinanszírozást.
Azokat az épületeket, eszközöket, amelyekkel kapcsolatban értékcsökkentést számol el

a támogatott projekt keretében a kedvezményezett.
Köteles nyilvántartásaiban elkülönítetten kezelni (az elszámolt értékcsökkenést is).
Az érintett eszközöket a projekt megvalósításának idĪszakában, illetve a pályázati kiírás-
ban elĪírt kötelezĪ továbbmňködtetési idĪszakban nem idegeníthetĪ el.
Az elszámolt értékcsökkenésnek a projekt idĪtartama alatt bekövetkezett valós, igazol-

ható értékcsökkenésen kell alapulnia.
4.2.4.1. Eszközök, felszerelések értékcsökkenése
Az elszámolni kívánt értékcsökkenést a számvitelrĪl szóló 2000. évi C. törvény, vala-

mint a társasági adóról és osztalékról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben foglalt elĪírá-
sok figyelembevételével kell megállapítani, a számítás alapját képezĪ módszert írásban
dokumentálni kell. A dokumentációnak tartalmazni kell legalább a következĪket:
• A bekerülési költségeket.
• A beszerzett tételek leírását.
• Az eszközök fellelhetĪségi helyét.
• A beszerzés idejét.
• Az értékcsökkenés számításának módját.
• Az értékcsökkenés arányosítására vonatkozó számítási módszer alapadatait.
• A maradványértéket.
4.2.4.2. Épületek értékcsökkenése
Minden saját épülethez meghatározott élettartamot kell rendelni. Egy épület élettartama
változó az épület jellegétĪl és a használat céljától függĪen, de a szervezet számviteli
rendjének meg kell határozni azt az idĪszakot, és az alkalmazott módszertant is, amely
az igényelt értékcsökkenés kiszámításának alapjául szolgál. Az értékcsökkenés számítá-
sának lehetséges módjait a vonatkozó jogszabályok tartalmazzák.
Listát kell készíteni az értékcsökkenés által érintett ingatlanokról.
300
4.2.5. Természetbeni hozzájárulások
Valamely tevékenységnek a strukturális alapokból történĪ társfinanszírozása a tevékeny-

ség befejezésekor nem haladhatja meg a természetbeni juttatások nélkül számított összes
támogatható kiadás összegét.
Az ESZA által támogatott projektek esetében a kedvezményezett következĪ természet-
beni hozzájárulásai számolhatók el:
• Ingatlanok, eszközök, felszerelések rendelkezésre bocsátása a projekt megvalósítása
idĪszakában
• Karitatív, ellenérték nélkül végzett önkéntes munka
A kedvezményezett természetbeni hozzájárulásai akkor számolhatóak el, ha

• értékük függetlenül megállapítható és ellenĪrizhetĪ.
Ì Ingatlan rendelkezésre bocsátása esetében, annak értékét független, szakképzett
értékbecslĪ vagy megfelelĪen felhatalmazott hivatalos testület állapítja meg.
Ì Ingatlanok, eszközök, felszerelések rendelkezésre bocsátása esetén az elszámol-
ható értéket a tényleges, igazolt használati idĪ és az adott helyen, adott idĪben
szokásos piaci ár figyelembevételével állapítják meg.
Ì Ingyenes önkéntes munka esetében a munka elszámolható értékét a ténylegesen
ráfordított idĪ és az elvégzett munka szokásos, napi- ill. óradíjnak a figyelembe
vételével állapítják meg.
• A rendelkezésre bocsátott ingatlanra, eszközökre vonatkozóan a következĪknek kell
teljesülniük:
Ì A rendelkezésre bocsátott eszköznek rendelkeznie kell a tevékenységhez szük-
séges technikai jellemzĪkkel, és meg kell felelnie a vonatkozó elĪírásoknak és
szabványoknak.
Ì A kedvezményezettnek bizonyítania kell az eszköz eredetét.
Ì A kedvezményezett az érintett eszközt, ingatlant az elĪzĪ hét év során nem
nemzeti vagy közösségi támogatás igénybevételével szerezte be.
Ì A rendelkezésre bocsátott eszköz természetbeni hozzájárulásként elszámolt
költsége nem haladhatja meg a szokásos piaci árat.
4.2.5.1. Természetbeni társfinanszírozás
Természetbeni társfinanszírozásról akkor beszélünk, ha a külsĪ szervezet vagy magán-

személy ingyenes szolgáltatással vagy termék ingyenes átadásával segíti a projekt meg-
valósítását. A szolgáltatás vagy termék értéke tehát természetbeni társfinanszírozásként
elszámolható, ha az alábbi feltételek teljesülnek:
Az ESZA szabályai szerinti megengedett költségek alól mentesít
• A szolgáltatás vagy termék természetbeni társfinanszírozásként történĪ elszámolásá-
hoz a szolgáltatást vagy terméket külsĪ szervezet vagy magánszemély hozzájárul.
• A szolgáltatást vagy terméket átadó külsĪ szervezet vagy magánszemély tudja a szol-
gáltatás vagy termék valós költségét
• A költségek szerepelnek az ňrlapok részét képezĪ költségtervben
301
A természetbeni társfinanszírozást biztosító szervezettel írásbeli megállapodást kell

kötni, melybĪl pontosan kiderül, hogy milyen formában kell a természetbeni társfinan-
szírozást bemutatni és rendelkezésre bocsátani, dokumentálni, valamint az audit során
ellenĪrzésnek alávetni.
A természetbeni társfinanszírozás a felajánlott szolgáltatás vagy termék értékével meg-
egyezĪ értéket képvisel, tehát ekként számolható el. Az ESZÁ-ból egy tevékenységhez
nyújtott támogatás összege azonban nem haladhatja meg a tevékenység megvalósításá-
hoz a természetbeni hozzájárulás nélkül számított jogosnak ítélt kiadások teljes össze-
gét. Példák a természetbeni társfinanszírozásra:
• A rendes munkaidĪn túl a projekt keretében dolgozó munkatársak bére
• Fénymásolás költsége
• Telefonálás díja
• Önkéntes munkavégzés
Ha a pályázó a természetbeni társfinanszírozást a projekt keretében történĪ munkavég-

zésként, tehát a projekt lebonyolításában részt vevĪ fizetésben vagy bármilyen juttatásban
részesülĪ valamely személy munkájának beszámításával biztosítja, akkor a természetbeni
társfinanszírozást biztosító szervezet köteles részletes számlán igazolni a munkaórák szá-
mát, a juttatásokat és a munkavégzés arányosított költségét, azaz a projekt költségvetésébĪl
levonható összeget. A természetbeni társfinanszírozás munkavégzés keretében történĪ bizto-
sítása esetén is pontosan dokumentálni kell az elvégzett munkát és a munkaórákat.
Ugyanakkor bizonyos hozzájárulás-típusok természetbeni társfinanszírozásként nem számol-

hatók el az ESZA-projekt költségvetésében. Ilyen hozzájárulásnak számít pl:
• Az amortizációs költség
• Eszközök vásárlása
• Nem megengedett költségnek számító pénzügyforgalmi költségek, tanácsadói díjak
• A projekt megvalósításának futamidején kívül felmerült, ezért nem megengedett költ-
ségek
• Névleges költségek (nem igazolható költségek)
• Profit-osztalék vagy bármilyen profitszerzés
4.2.6. Rezsiköltségek elszámolhatósága és megosztásuk
A rezsiköltségeket elszámolható költségnek kell tekinteni, feltéve, hogy a strukturális

alapok által társfinanszírozott tevékenységhez kötĪdĪ valóságos költségen alapulnak,
és megfelelĪen igazolt és méltányos módszer szerint, arányosan történik a támogatott
tevékenységhez való hozzárendelésük. (lásd lent)
302
Az alkalmazott módszernek a tényleges költségeket kell alapul vennie, és a szervezetnek

megfelelĪ audit mechanizmusokat kell alkalmazni annak igazolására, hogy a rezsikölt-
ségek elosztása megfelelĪ.
Az arányosítás alkalmazható módszere lehet a költsége jellegétĪl függĪen:

• MunkaidĪ-alapú
• Kedvezményezettekre fordított idĪ alapú
• Tanfolyam idĪtartamán alapuló
• Az igénybevett terület/tér nagyságán alapuló, vagy
• A tényleges használaton/igénybevételen alapuló módszer.
4.2.7. Nem támogatható és nem elszámolható költségek
Az ESZÁ-ból tehát (összefoglaló jelleggel) nem finanszírozható és nem társfinanszírozható

költségek:
• Föld, telek, ingatlan vásárlása a 1784/1999/EK rendelet 2. cikke alapján
• Banki kezelési költség, kamattartozás kiegyenlítése, hiteltúllépés költsége, egyéb
pénzügyforgalmi költségek
• Projekt elĪkészítéshez, pénzügyi lebonyolításhoz köthetĪ tanácsadói díjak
• Jutalékok és osztalék, profit kifizetése
• Támogatható értékcsökkenés elszámolását lehetĪvé tevĪ eszközbeszerzés, épület
felújítás, átalakítás, javítások bekerülési költségei
• VisszaigényelhetĪ adók.
5. Szemelvények a Magyar Köztársaság Országgyňlésének 2004. évi XXX. törvényébĪl,

amely az Európai Unióhoz történĪ csatlakozásról szól, és amely 2004. április 30-án került
kihirdetésre
A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög

Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság,
a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál
Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült
Királysága (az Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a
Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a
Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság
között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a
Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel
Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz
történĪ csatlakozásáról szóló szerzĪdés kihirdetésérĪl.
303
Az Országgyňlés
megemlékezve arról, hogy az európai uniós tagság a rendszerváltozás egy alapvetĪ céljának
megvalósítása és négy, szabadon választott országgyňlés egybeesĪ törekvése;
felidézve a magyar nép áldozatos munkáját, amely lehetĪvé tette, hogy hazánk részesévé
váljon az európai építkezéseknek;
emlékeztetve a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történĪ csatlakozására irányuló

tárgyalásokra és annak eredményére;
figyelemmel arra, hogy az ország lakossága ügydöntĪ népszavazással döntött hazánk Európai
Unióhoz történĪ csatlakozása mellett;
összhangban az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdésével a következĪ törvényt alkotja:…
A csatlakozási szerzĪdés magyar szövegét a törvény I. sz. melléklete tartalmazza.
(Az Európai Unióhoz történĪ csatlakozás szerzĪdéseinek magyar szövegét a törvény II. sz.
melléklete tartalmazza.)
Feladat: Korábbi információi és a fentiek alapján kísérelje meg az EU 2007. január 1-jén
hatályos tagjainak felsorolását a belépési évszámmal együtt!
304
Kivonat az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez illeszkedĪ

(ÚMFT) 85%-os uniós támogatást élvezĪ operatív programok
indikatív pénzügyi felosztási tervébĪl
Az OP neve Forrás Összesen euróban

Gazdaságfejlesztés OP ERFA 2 437 402 984
KA + ERFA 6 289 779 395
Közlekedés OP KA 5 185 389 729
ERFA 1 104 389 666
Elektronikus Közigazgatás OP ERFA 357 306 637
EbbĪl Közép-magyarországi Régió 76 422 554
Társadalmi Infrastruktúra OP ERFA 1 948 922 941
KA + ERFA 3 852 957 624

Környezet és energia OP KA 3 456 926 488
ERFA 396 031 136
Nyugat-dunántúli OP ERFA 463 752 893

Közép-dunántúli OP ERFA 507 919 836
Dél-dunántúli OP ERFA 705 136 988
Dél-alföldi OP ERFA 748 714 608
Észak-alföldi OP ERFA 975 070 186
Észak-magyarországi OP ERFA 903 723 589
Végrehajtás OP ERFA 343 095 254
Társadalmi megújulás OP ESZA 3 361 711 436
EbbĪl Közép-magyarországi Régió 404 182 559
Nemzeti Teljesítmény Tartalék 373 419 835
ÚMFT összesen 22 890 071 092
ERFA összesen 10 815 044 164
KA összesen 8 642 316 217
ESZA összesen 3 059 290 876
Feladat: A fenti táblázat alapján próbáljon meg különbözĪ arányokat számolni, elevenítse
fel a tananyagrészben a Közép-magyarországi Régióról tanultakat. Vajon a fenti operatív
programok közvetlenül milyen célkitňzéseket szolgálnak (Konvergencia, regionális verseny-
képesség és foglalkoztatás)?
305

Az Európai Unió És A Felnőttképzés

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Az Európai Unió És A Felnőttképzés

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

HEFOP 3.5.

Az európai unió és a felnĪttképzés

Tanácsadó Testület elnöke:

A kötet fejezeteinek szerzĪi:

Kiadja a Nemzeti Szakképzési és FelnĪttképzési Intézet

FelelĪs kiadó: Nagy László fĪigazgató

ElĪszó – Nagy László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Bevezetés a tanár-továbbképzési füzetekhez – Zachár László . . . . . . . . . . 13

Köpeczi Bócz Tamás – Az Európai Unió felnĪttképzési stratégiája

II. Az európai unió válasza korunk kihívásaira

III. A lisszaboni stratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

IV. Oktatáspolitika és felnĪttképzés Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

VI. Az egész életen át tartó tanulás, mint az EU közös szakpolitikája . . . . . . . . . 68

VII. Oktatáspolitikai programok az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

VIII. A képesítések és kompetenciák az EU oktatáskoordinációjában . . . . . . . . . 83

IX. A közösségi programok tervezése, forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

X. Szakterületi szervezetek az oktatáspolitikai célok szolgálatában . . . . . . . . . . 121

Szigeti Tóth János – A fejlett országok felnĪttképzési rendszerei

I. Melyek a fejlett felnĪttképzési rendszerek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132

II. Az európai társadalmi modellek tipológiája és a felnĪttkori tanulás. . . . . . . . . 133

III. A ﬁnanszírozási rendszer példája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

IV. Hogyan tovább?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140

Sági Zsolt – FelnĪttképzési rendszerek Európában:

I. Az Európai Közösség felnĪttképzési stratégiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

II. A felnĪttképzés sajátosságai Franciaországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

III. A felnĪttképzés rendszere az Egyesült Királyságban . . . . . . . . . . . . . . . . 194

IV. A felnĪttképzés rendszere Svédországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216

V. A felnĪttképzés jellemzĪ vonásai Ausztriában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238

Szent-Léleky György – Az Európai Unió Strukturális Alapjának mňködési elvei

I. Az Európai Unió költségvetésének alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

II. A költségvetés szerkezete és a szerkezet változásának fĪ irányai . . . . . . . . . . 267

III. I. NFT (2004–2006) és az EU Strukturális Alapjai, a „közös” ﬁnanszírozás . . . . . 271

IV. A HEFOP és a ROP felnĪttképzést támogató programjainak

V. Az operatív programok megvalósításának eddigi eredményei, tapasztalatai. . . . . 279

Dr. Köpeczi Bócz Tamás (Ph.D.) fĪigazgató

Dr. Sági Zsolt igazgató

Dr. Sz. Tóth János (Ph.D.) fĪiskolai tanár, tanszékvezetĪ

Szent-Léleky György vezetĪ-fĪtanácsos

A projekt fontos alprogramja volt a felnĪttképzésben dolgozó tanárok, és szakemberek isme-

A tananyagok az érdeklĪdĪ szakmai közönség számára három regionális konferencián, és

Szeretném a szakmai nyilvánosság elĪtt is megköszönni a fejlesztĪ munkát koordináló szak-

Nem utolsósorban köszönöm munkatársaim közremňködését a sorozat elkészítésében, a

Ajánlom ezt a tananyag-sorozatot elsĪsorban azoknak a kollégáknak, akik a felnĪttképzés

Budapest, 2008. június 13.

A tananyagot nyolc kötetben csoportosítottuk tematikus összeállításban. Az egyes témakö-

Az elsĪ kötet tartalmazza a hazai felnĪttképzési rendszer legfontosabb jellemzĪinek össze-

A második kötetben kiemelt fontosságú problémakörként került bemutatásra az állam által

A negyedik kötetben a gyakorló tanárok és szakemberek eredményesebb munkájához szük-

elméleti és gyakorlati kérdései. Ebben a kötetben szerepel a pályaorientáció ismeretrend-

Az ötödik kötetben a felnĪttképzés szervezésének feladat- és módszerrendszere került bemu-

A hatodik kötet a felnĪttképzés legfontosabb fejlesztési és kutatási eredményeibĪl összeállí-

E témakörhöz kapcsolódik a hetedik kötet, amely a távoktatás és az e-learning fejlesztési

A nyolcadik kötet összefoglalást ad az Európai Unió felnĪttképzési stratégiájáról a fĪ doku-

A kilencedik kötet a kifejlesztett tananyagsorozatot egészíti ki: egybeszerkesztve tartalmazza

A véglegesített tananyagok hasznosításának további jó lehetĪségét adta egy pótlólagos forrás

A tanár-továbbképzési tananyagok több csatornán lesznek elérhetĪek 2008. szeptember

A fejlesztésben részt vett szakemberek nevében kívánom, hogy tanár-kollégáim hasznosan

Köpeczi Bócz Tamás

Az Európai Unió felnĪttképzési

A versenyképes gazdaságokban, így az Európai Unióban is a gazdasági fejlĪdés eredményeként

A folyamatok átláthatósága érdekében a tankönyv történeti sorrendbe állítja azokat a fontos

meghatározták a századfordulót megelĪzĪen. ElsĪsorban a kilencvenes évekre tekint vissza,

A témakörök végén a fĪbb összefüggések összefoglalásával, ismertetésével mélyíthetĪek el