Távolban tőled is derült valék, A röpke képzetek tündérhonában Még néha elragadva járdalék, Elkapva a gyönyör hullámzajában Ott úsztam én, - szerencsés martalék! - Ha olykor egy rövid, de édes álom Előteremté kedves ideálom.
Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,
Rokonkebelhez útasíthatám. Ha elmém egy arany jövőn megálla, Reményem napja még mosolyga rám. Sorsom még néha gúnyolót talála Bennem, midőn tört sajkám biztatám. Gyakorta feltűnt a partok viránya, Volt a küzdő hajósnak céliránya!
Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya
Válták fel a virágzó partokat; Kiküzdve a hajós végső csatája, Nem álmodik jobb létre álmokat. Távol habon úszkál üres sajkája, Hab-sír borítja a tört tagokat. Csillagtalan terűl fölé az ég. Hamván tenger-moraj s örök feledség!!!