Az érett középkor

 ÉVSZÁMOK:
1066: Vilmos, Normandia hercege meghódítja Britannia angolszász királyságát (csata Hastingsnél).
1095: II. Orbán pápa összehívja a clermont-i zsinatot, melyben felszólította az embereket a keresztes háborúra, a
keleti keresztények megsegítésére, a szeldzsuk törökök ellen (Jeruzsálem felszabadítása. Cserébe bűnbocsánat,
feloldozás).
1122: V. Henrik, II. Callixtusszal (római pápa) egyességet köt Wormsban. Egyházi (pásztorbot, gyűrű) és világi
(jogar) invesztitúra különválasztása, invesztitúraháború vége.
1215: I. Földnélküli János, angol király, kinek idején megingott a királyi hatalom, a főnemesség nyomására
kiadja a Magna Charta Libertatumot (Nagy Szabadságlevél). Ez a főnemesség, lordok számára beleszólást
biztosított a hatalomba, ellenállási jogot adott.
1278: Dürnkrut (Morvamező), Habsburg Rudolf a magyarokkal szövetkezve legyőzi a cseh királyt (II. Ottokárt)
és birtokába veszi az osztrák területeket. Ezzel Rudolf megalapozza a Habsburg uralmat.

 SZEMÉLYEK:
I. (Hódító) Vilmos: Normandia hercege, 1066-ban, a hastings-i csatában megszerzi az angol királyi címet. (1066-
1087) Erős hűbéri államot épített ki, mindenki közvetlenül a királynak tett fogadalmat.
VII. Gergely: Cluny reformok végrehajtója, pápa (1073-1085). Invesztitúraháború, IV. Henrik elutasítja a pápa
követeléseit, 1076-ban kiátkozza a pápa. 1077: Canossa járás.
IV. Henrik: Német római császár, elutasítja a pápa invesztitúrajogát, kiátkozzák, 1077-ben elmegy Canossába,
vezekelni, a pápa visszafogadja. Először ezután leszámol német ellenfeleivel, majd a pápa ellen vonul. Elfoglalja
Rómát, megkoronáztatja magát.
III. Ince: (1198-1216) uralkodása idején a pápai hatalom kiteljesedik.
Habsburg Rudolf: német király, a Habsburg család első jelentős tagja. 1273-ban választották királlyá, 1278-ban,
a morvamezei csatában legyőzte a cseh királyt, megszerezte az osztrák tartományokat.
Szent Ferenc: ferences rend megalapítója (1182-1226). 1203-ban Assisibe visszatért, látomása volt,
megváltoztatta életmódját, koldulórendet hozott létre (Szent Klárával a klarisszákat is megalapította). Kisebb
testvérek rend.
Szent Domonkos: megalapította a domonkos rendet, koldulórend.
Aquinói Szent Tamás: 1224-1274, olasz teológus, filozófus, domonkos rendi szerzetes. Nevéhez fűződik a
skolasztikus irányzat kidolgozása, mely a teológiának rendel alá minden egyéb tudományt.

 FOGALMAK:
Királyi udvar: a király közvetlen környezete, mely nem feltétlen egy adott helyhez kötött (a magyaroknál pl.
több királyi székváros volt), ilyen pl.: Versailles. A király szolgálóiból állt (szakácsok, lovagok stb.), illetve
politikai éle is volt: királyi tanács.
Kamara: A királyi java tárolóhelye, az e javakat kezelő szervezet elnevezése a középkorban.
Kancellária: A középkorban az oklevél kiállításával foglalkozó hivatal. A királynénak, főpapoknak,
főméltóságoknak is volt kamarájuk. (Mo.-on III. Béla király állította fel)
Kiközösítés: excommunicatio, erkölcsi, hitbéli bűnökért, főként eretnekségért alkalmazott legsúlyosabb egyházi
büntetés (katolikus, görögkeleti, protestáns). A középkorban politikai célokat is szolgált.
Zarándok: valamely szent helyet (csodatétel helye, szent sírja) felkereső hívő. A 10. századtól egyre többen,
nagy szerepet játszanak a kereskedelemben, a városok fejlődésében.
Ereklye: egy szent földi maradványa, vagy annak egyes részei.
Keresztes hadjáratok: általában a nem keresztények, vagy eretnekek ellen indított hadjáratok, szűkebb
értelemben a clermonti zsinat után elindult, a Szentföld felszabadításáért vívott küzdelem (1096-1291).
Inkvizíció: vizsgálat. Az eretnekség kiírtására létrehozott egyházi törvényszék, III. Ince pápa állította fel, az
1215-ös lateráni zsinaton hivatalos egyházi intézmény lett. Főleg domonkosok és ferencesek az inkvizítorok, akár
kínzással is kikényszeríthették a vallomást.
Eretnekség: valamely egyház, vallási közösség által képviselt, hivatalos hitelvektől való eltérés. Főleg római
katolikusok használják a katolikus hittételektől eltérő emberek megbélyegzésére.
Koldulórendek: vagyontalansági fogadalmat tett, középkori szegénységi mozgalmakból kialakult katolikus
szerzetesrendet (domonkosok, ferencesek), 13. században keletkeztek többnyire, lelkipásztori tevékenység,
inkvizíció.
Városi önkormányzat: a középkori város legfőbb alappillére, mely biztosítja a város létét a feudális
környezetben. Elöljárók választása (polgármester, bíró), saját jogszabályok alkotása, szabad plébános választás,
adók közösen, egy összegben való lerovása.
Nyomásos gazdálkodás: a szántók és a közös ugar éves váltásán alapuló legelterjedtebb földhasznosítási mód a
feudalizmusban. Két fő formája a két- és háromnyomásos gazdálkodás.
Hospes: vendég. Külföldről jött, különböző nemzetiségű telepesek elnevezése a középkorban.
Céh: az ugyanazon mesterségben dolgozók érdekvédelmi szervezete, a feudalizmus korában. Működésüket
engedélyezték és szabályozták (egymás közötti verseny korlátozása a mennyiség, minőség szabályozásával.
Mester, legények.
Skolaszika: Az ókori pogány filozófia és a keresztény hitelvek összeegyeztetésére törekvő középkori filozófiai
irányzat. 5. században keletkezett, fénykora a 13. században. Aquinói Szent Tamás, a teológia minden tudomány
fölé való helyezése.
Egyetem: kiváltságokkal és belsőönkormányzattal rendelkező felsőoktatási intézmény a középkorban. Vezetője a
rektor, fakultások élén a dékán.
Lovagi kultúra: a középkori lovagi rangot elnyertek. Szigorú etikai szabályok alakultak ki, a lovagságért
próbákat kellett kiállni.
Romanika: római, ókeresztény, bizánci művészet ötvözése. 11-13. században, Európában uralkodóvá vált
építészeti stílus. Tömör, vaskos falak, masszív pillérek, oszlopok, félkörív alakú nyílások, dongaboltozat.
Gótika: Franciaországban a 12. században kialakult korstílus. Csúcsívek, keresztalakzatok, falakon kívüli
támpillérek, kiképzett kőkeretekkel tagolt ablakok (pl. Notre Dame).
Vám: árukra kivetett, adószerű kötelezettség, mely egy vámhatár átlépésével érvényes. A külkereskedelmi
politika fontos eszközei.