Török Gyöngyi Ars Hungarica 1978/1

TÁBLAKÉPFESTÉSZETÜNK
KORAI SZAKASZA
ÉS EURÓPAI KAPCSOLATAI

Az 1962-es bécsi "Europäische Kunst um 1400" kiállítás óta eltelt időszak kutatásai
megerősítették, hogy az európai művészet egyetlen korszakban sem volt annyira nem-
zetközi, mint 1400 körül és hogy ez a "nemzetköziség" szinte valamennyi műfajban
egyidejűleg nyilvánult m e g . Különösen a miniatúrafestészet irodalma bővült és nyil-
vánvalóvá vált, hogy a táblaképfestészet kezdeteiről a miniatúrák ismerete nélkül alig-
ha lehet ájat mondani. (1)
A magyarországi művészet történetében még jórészt feltáratlanok azok az össze-
függések, amelyek a XIV-XV. század fordulóján az udvari művészettől a falusi ciklu-
sokig mindenütt felbukkanó csehországi és ausztriai eredetű lágy stilusu emlékeket
összekötik. (2)
Az 1400 körüli évek nemcsak a különböző stílusok nemzetközi összefonódása s z e m -
pontjából, hanem az ikonográfiái változásokat illetően is jelentősek. A XIV. század
végén, különösen IV. Károly idején Csehországban felvirágzó Mária-tisztelet szám-
talan misztikus Írásban nyilvánult meg és uj képtipusokat eredményezett, például
a "Madonna gravida"-t. Ugyancsak a prágai Mária-kultusz és az apokrif szövegek
felé irányuló érdeklődés vezetett Mária halálának fekvő ábrázolása helyett az "Utolsó
ima" ikonográfiájának kialakulásához Közép-Keleteurópában. A "József kételyei" je-
lenet a XIV. század végi narratív ciklusokban más apokrif eredetű témákkal egyide-
jűleg jelenik meg a Mária és Krisztus életének emberi vonásait hangsúlyozó m i s z t i -
kus nézetek feléledésével (Németujvári táblakép). A Maiestas Domini témája is ú j r a -
fogalmazódik (lőcsei predella), a halott Krisztus tiszteletének 1400 körül felvirágzó
kultuszáról pedig egy méltánytalanul XV. század véginek tartott, ismeretlen helyről
származó Szentháromságot ábrázoló táblaképünk ad hirt. (3)
Táblaképfestészetünk korai szakaszának emlékei igen csekély számban maradtak
ránk. Az elveszett képek felderítéséhez a sokoldalú levéltári kutatás segíthet hozzá,
de napjainkban is sor kerülhet ujabb táblaképek felfedezésére, mint ezt a Güntherová
által publikált galgóci festmények is bizonyítják. A könyvfestészet emlékeinek igen
nagy r é s z e nehezen hozzáférhető. Csak legújabban vált ismertté például az az 1432-
es datálásu kalendárium is (München, Staatsbibliothek Clm 21590), amely minden
bizonnyal egy felvidéki bencés kolostorból származik és több magyar szentet (István,
Imre, László) ábrázol. A restaurálások is fontos felfedezéseket eredményeznek:
a lőcsei predella ikonográfiái változáson ment keresztül, a németujvári fonó Máriáról
bebizonyosodott, hogy nagyobb jelenet töredéke. Sőt még azokban az esetekben is,

7
ahol csak letisztításról és az esztétikai hatást rontó hiányok pótlásáról van szó (póni-
ki Jeremiás), szükségessé vált a mü ujabb, alaposabb értékelése. (4)
A XV. század első felének, de táblaképfestészetünk egészének is kétségtelenül
kiemelkedő csúcsa К о lo z s v á r i T a m á s 1 4 2 7 - b e n k é s z ü l t g a r a m s z e n t -
b e n e d e k i o l t á r a . Tekintettel az oltár európai viszonylatban is jelentős r a n g j á r a ,
egy alapos monografikus feldolgozás a hazai kutatás sürgető feladata lenne. (5)
Mucsi 1969-ben megjelent, a m e s t e r r ő l irt kismonográfiájában a r r a a helyes kö-
vetkeztetésre jutott, hogy Kolozsvári Tamás egyúttal korának egyik legkiválóbb
miniátora kellett legyen. Az elegáns stilus, a természeti motivumok dekorativ jelle-
ge, a haj és szakáll szinte kalligrafikus megfestése, a térábrázolás és az élénk s z í -
nek - mind e r r e vallanak. A váci ötvösök 1424-es céhkönyvének Szt. Eligiust á b r á -
zoló miniaturáját Mucsi a m e s t e r sajátkezű alkotásának tartja. Valóban meglepően
nagy a hasonlóság az ötvösök védőszentje és a garamszentbenedeki oltár Szt. Miklósa
között, nemcsak a fiziognómia és a gesztusok, vagy a püspöki öltözék tekintetében,
hanem a redővetés és árnyékolás Kolozsvári T a m á s r a jellemző módjában is, a F e l -
támadás Krisztusának köpenyredői éppúgy összevethetők Szt. Ellgiuséval, mint
Szt. Miklósé. (6) Kolozsvári Tamás oeuvrejének ezzel a miniaturával való gazdagítá-
sa sokkal valószínűbbnek látszik, mint Stangenak az a kísérlete, hogy az 1423-ból
való ka'ssai cimereslevél címertartó angyalt ábrázoló miniaturáját mesterünknek
tulajdonítsa. (7) Ebben az esetben sokkal inkább csak a korstilus azonosságáról van
szó, amit az is bizonyít, hogy az analógiák sora könnyen tovább bővíthető, a kassai
cimereslevél m e s t e r é t egy cseh graduále két kivágott, a műkereskedelemben f e l m e -
rült iniciáléjában ismerik fel ujabban, igen meggyőzően. (8)
Schmidt, Radocsay 1963-ban megjelent kötetéről szóló recenziójában a következő-
ket irja: "Természetesen az olvasóban és a kitűnő színes képek szemlélőjében, az a
f e l i s m e r é s támad, hogy éppen a tárgyalt müvek legfontosabbjai egyáltalán nincsenek
kimerítően értékelve. Ez elsősorban Kolozsvári Tamás nagy oltárára vonatkozik
Esztergomban, melynek számtalan vonása az 1410—20 körüli különböző cseh f e s t é -
szeti áramlatokban viszonylag könnyen meghatározható lenne, azonban még akkor
is maradna egy megoldatlan r é s z . " (9) Schmidt az 1969-ben megjelent, a cseh
gótikát összefoglalóan bemutató kötetben fenti megállapításait pontosabbá teszi:
"Kolozsvári Tamás kétségtelenül egy nagyobb műhelynek a vezetője volt. Nála és
segédeinél az olasz trecento hagyományaira, melyek Magyarországon m á r az Anjouk
óta otthonosak voltak, az ujabb cseh hatások rétegeződtek. Ez utóbbiak egyrészt
- mint m á r sokszor hangsúlyozták - a Rajhrádi Mestertől, m á s r é s z t azonban közvet-
lenül a "Martyrologium" miniátoraitól indulhattak ki. Néhány esztergomi táblán s a j á -
tos módon igen erősen érezhető nemcsak a táj, hanem a figurák stilusában ts a "Józsua-
-Mester" 1410 körüli művészetének emléke." (10) Frinta, aki a Martyrologiummal
1964-ben részletes cikkben foglalkozott, ugyancsak hasonló megállapításra jutott. (11)
A garamszentbenedeki oltár m e s t e r e a Martyrologium, Frinta által Gerona-Mester-
nek nevezett festőjének művészetéből Indult ki. A Gerona-Mester szerinte Csehország
és a szomszédos területek táblaképfestészetére is nagy hatással volt, sőt maga is
festett táblaképeket. Frinta szerint ezek a stiluskapcsolatok pedig megerősítik azt a
tényt, hogy Kolozsvári Tamás Zsigmond udvarának festője volt.
A "Martyrologium Usuardi"-val (1410 körül, Gerona, Museo Diocesano) mely
nemcsak a cseh könyvfestészet, de a nemzetközi stilus szempontjából is igen jelen-
tős, az utóbbi években egyre többen foglalkoztak, ennek ellenére a Martyrologium és

8
 a köréje csoportosuló kéziratok kérdése a mai napig nyitottnak tekinthető. (12)Össze-
sen 15 kéziratról illetve töredékről van szó, beleértve a párizsi és a cambridge-i
rajzot is. Mindezeket két évtizeden át működő miniátormühely, illetve később két,
vagy három műhely termékének tekintik. A kezdeti időszak m á r világosabban körvona-
lazott és az Antwerpeni Biblia Mesteréhez kapcsolódik, akit Schmidt legutóbb Józsua-
-Mesternek nevezett. E mester művészete a Treboni Mestertől, valamint az 1400 kö-
rüli párizsi miniátormühelyek eredményeiből indul ki, mindamellett az 1400 körüli
padovai kéziratokkal is hasonlóságot mutat. A Martyrologiumban egy másik nagy
festőegyéniség is jelentkezik, aki a párizsi műhelyekből a kerek medaillonok uj, de-
korativ rendszerét, előrehaladottabb táji motívumokat, finomabb koloritot és a leve-
gőperspektiva c s i r á j á t hozta magával, amely m á s jellegű, mint az Antwerpeni Biblia
Mesterének chiaroscurója. A Martyrologium és a hozzá kapcsolódó kéziratok problé-
máinak megoldásához a kulcsot valószínűleg Mandeville útleírásának (1410 után) ed-
dig még nem eléggé megvizsgált 28 r a j z a nyújtja. (13) Ezek a rajzok éppúgy felhasz-
nálják az Antwerpeni Biblia Mesterének, mint a Martyrologium festőjének e r e d m é -
nyeit. Számunkra a Martyrologiummal kapcsolatos problémák legfőbb tanulsága a
cseh miniaturák e rétegének határozottan kimutatott nemzetközisége, éppen e z é r t
a csoport valamennyi kéziratát éa táblaképét érdemes összevetni a garamszentbenede-
ki o l t á r r a l .
A sziklás, erdős táj felépítésében a Szt. Egyed jelenetéhez az Antwerpeni Biblia
(1403) áll a legközelebb. Az Antwerpeni Biblia "Ádám és Éva munka közben" minia-
turáját képünkkel összevetve feltűnik a keresztirányban futó szikláknak térosztó e l e m -
ként való elhelyezése, legfőképpen pedig az a hasonlóság, hogy az előtér fáit kisebb
méretben ábrázolják. (14) A levelek világos, csillagszerű felrakásának módja és az
erdő ábrázolása ugyancsak olyan, mint az antwerpeni jelenetekben, b á r itt ezek k e r e -
kebb levélformát mutatnak, mint Kolozsvári Tamásnál. A Szt. Benedek jelenetén az
ételt hozó pap mögött látható, fenyőtűre emlékeztető levéltípus, a prágai misszálé
(1405-10) medaillonjaiban is fellelhető. (15)
Az Antwerpeni Biblia típusai között igen gyakori az az idősebb "hátrafelé f u j t "
szakállas f é r f i f e j , mely Kolozsvári Tamás Mennybemenetelén Szt. P é t e r mögött
jobb oldalt látható. E tipus előzményei m á r a cirkvicei oltárszárnyon (1395 körül),
a tfeboni oltáron (1385-90), a prágai kapucinus kolostor freskóciklusán (1400-1410)
és a J e r e n epitáfiumon (1395) is megtalálhatók. A raudnicei Mária-halála táblakép
(1410—15) apostolai is ehhez a típushoz tartoznak. (16) A fenti férfitipus, akárcsak
Kolozsvári Tamás Mennybemenetelének valamennyi szereplője a bécsi mintakönyvvel
közeli rokonságban áll. (17) Mária hasonló a női fejhez, a Mária mögötti f é r f i f e j
(János?), valamint P é t e r fejtipusai is azonosak. (1-2. kép) A garamszentbenedeki
Kálvária Krisztusa ugyancsak nincs m e s s z e a mintakönyv Krisztus-fejétől.
A hires "Vademecum eines fahrenden Malergesellen" stilusösszetevői a legkülön-
bözőbb területekről vezethetők le, ma m á r túlhaladott a bécsi kiállítás " o s z t r á k "
besorolása, Rosenauer nyomtatásban meg nem jelent tanulmányában a mintakönyvet
csehnek t a r t j a . (18) Meglepő, hogy ezzel az igen fontos emlékkel az ujabb kutatás
nem foglalkozott behatóan. A mintakönyvről talán azért sem jelent meg Schlosser
óta önálló tanulmány, m e r t ennek az internacionális gótika csaknem valamennyi prob-
lémájával foglalkoznia kellene. A rajzok egyes csoportjai különböző eredetű típusok-
ra nyúlnak vissza. így például az Angyali üdvözlet figurái azokhoz a cambridge-i
rajzokhoz kapcsolódnak, melyek a francia művészettel is rokonságot mutatnak. A ko-

9
ronás Mária fej a Szép Madonákkal hozható kapcsolatba (Wroclaw, Torutí, Boán),
az apostolfejeknek a cseh miniaturákkal és táblaképekkel való rokonságát fentebb
emiitettük. A lefelé hajoló, illetve fölfelé néző kiáltó f é r f i f e j eredete Itáliában Gentile
da Fabriano, vagy Pisanello körében keresendő. Kolozsvári Tamás Mennybemenete-
lén látható erős rövidülésben ábrázolt apostolok sokkal közvetlenebb itáliai hatásra
mutatnak, mint a mintakönyv fenti rajzai és igy még sokat őriznek abból a XIV. s z á -
zadi tradícióból, melyet a cseh festészetben a legszebben a Liber viaticus képvisel.
(4. kép)
A Bécsi mintakönyv, akárcsak az Antwerpeni Biblia apostolfejeivel a Metteni Bib-
lia pauperum (1414) figurái is közeli rokonságban állnak. (19) (3. kép) A metteni kéz-
irat (Bayerisches Staatsbibl. München Cod. lat. 8201) 107 v lapjának medaillonjában
a Mennybemenetel jelenetén a középső sziklát köralakban körülvevő apostolok láttán
a r r a kell gondolnunk, hogy Tamás mesternek is ilyen, a térmélység érzékeltetésére
kitűnően alkalmas ives kompozíció szolgált mintaképül. A prágai Nemzeti Muzeum
1395 körüli hóráskönyvének (V.H. 36) 119 r lapján, vagy a Martyrologium-Mester
műhelyéből s z á r m a z ó 1420 körüli morvaországi graduálé (Wien, Österreichische
Nationalbibl. Cod. 4642) 62 v lapján látható Mennybemenetel jelenetén nyoma sincs
a metteni és garamszentbenedeki térmegoldásnak. Mindkét helyen Mária és Szt. P é t e r
figurája az előtérben egymáshoz közelebb került, a sziklára alig nyilik r á l á t á s , az
apostolokat pedig egymás fölött, egymást eltakarva ábrázolták, többnyire csak glóriá-
ik jelzésével. (20)
Szt. Benedek és Szt. Egyed képünkhöz egy egész sor analógiával szolgálnak a
Martyrologium medaillonjai, melyek Szt. Benedek és egyéb szerzetesek, püspökök
életéből vett, tájban lejátszódó jeleneteket ábrázolnak. A Szt. Benedek legenda hús-
véti ételcsodájának ábrázolásában nem kevés hasonlóságot találunk képünk és a
Martyrologium 33 v lapjának hasonló tárgyú medaillonja között. A miniaturán, a k á r -
csak táblaképünkön a fő hangsúly a barlangban ülő szerzetesen van, mig a Gerevich
Tibor által közölt itáliai képeken (Lorenzo Monaco, Spinello Aretino) a barlang
az elbeszélésnek csak egyik részeként kerül bemutatásra, a másik oldalon a s z e r z e -
tesek temploma kapja a fő hangsúlyt. Bár képünkön az ételt hordó szerzetes alakja
megjelenik - aki a medaülonban hiányzik - mégis azt mondhatjuk, hogy Kolozsvári
Tamásnál a Martyrologium képéhez hasonló miniaturaszerü sűrítéssel találkozunk.
Különösen szembetűnő az ételt kötélen leengedő szerzetesnek, a sziklán álló ördög-
nek, legfőképpen pedig a szentet körülölelő sziklák hasonlósága, mely utóbbihoz
analógiát Gerevich sem az olasz, hanem a f r a n c i a miniaturák között talált, a torinói
hóráskönyv Szt. J e r o m o s jelenetében. (21) A szentre ivben ráhajoló szikláknak,
mind a francia miniaturákon, mind pedig a Martyrologiumban igen fontos térképző
szerepük van. Pacht mutatott r á , hogy maguknak a medaillonoknak a f o r m á j a is m i -
lyen nagy mértékben hozzájárul a harmadik dimenzió legyőzéséhez, s tulajdonképpen
hasonló módon j á r el Kolozsvári Tamás, vagy Lorenzo Monaco is, amikor a kép f e l -
ső részének félkörös lezárást ad. A térilluzió növelésének érdekében kerülnek a
medaillonok legalsó szélére a figurák is, hogy mögöttük szabadon tárulkozhasson fel
a táj, ugyanigy helyezi el Kolozsvári Tamás az ételt hordó szerzetes alakját.
Szt. Egyed erdős tájban, templom előtt könyvvel ülő alakjához talán a Martyrolo-
gium 39 v medaillonja áll a legközelebb, de ilyen a templomtól távolabb, a virágos
réten olvasó Szt. Benedek alakja is (33 r), vagy a hasonló módon elhelyezett szentek
és püspökök (81 r , 82 v, 91 v, 93 v). (5-7. kép) A Szt. Egyedhez menekülő s z a r v a s

10
igen nagy hasonlóságot árul el Giovannino de Grassi és az Uffízi,legutóbb Jenni által
publikált vázlatkönyvének, valamint a Wilton-diptichon hátoldalának szarvasábrázolá-
saival. (22) Az internacionális gótika e valamennyi nagyszerű állatportréja ülö, pihe-
nő állatot mutat és ha jól megfigyeljük, Kolozsvári Tamás szarvasa is amazokéhoz
hasonlóan ülő, maga alá húzott lábtartással látható, illetve csak egyik lábát nyújtja
előre, éppúgy, mint ahogy Giovannino de' Grassi bergamói vázlatkönyvében (Cod.
A VII. 14. f. 22 r) látjuk. (23) Jenni találóan mutatott rá, hogy Grassinál az e l ő r e -
nyújtott láb által érzékeltetett mozgásmotivum a nemzetközi gótikának csak a lombar-
diai alkotásaira jellemző, ott ahol a természettanulmányok során a késő XIV. század
óta a valóság megfigyelésére törekedtek. A korai àllattanulmânyok a XIV. század vé-
gén- az emberi portrékhoz hasonlóan csaknem mind profilábrázolások, először P i s a -
nellónál találkozunk több nézettel. Kolozsvári Tamás képén is a profilban ábrázolt
állatot látjuk, mely stílusában hasonló az Uffizi-beli vázlatkönyv s z a r v a s á b r á z o l á s á -
hoz. Ez utóbbit Jenni Pisanello állatábrázolásával összevetve a r r a a következtetésre
jutott, hogy az állat kontúrjának töretlen lágy vonala, - Pisanello pontos rajzoló eg-
zaktságávalszemben - , a lágy stilus kifejezett jele. Az Uffizi-beli vázlatkönyv állat-
ábrázolásainál Jenni olyan vjnásokat is megállapított, amelyek 1400körül azAlpoktól
északra fordulnak elő, s melyek a mi képünkön is fellelhetőek. Ilyen például a lihegő
állat szájából oldalt kilógó nyelv, mely egy késő XIV. századi francia miniaturán ha-
sonlóképp látható. (24) Állatábrázolásunknak a fenti példákkal való szoros kapcsolata
nyilvánvalóvá teszi, hogy Kolozsvári Tamás nem saját közvetlen természetmegfigye-
lésére támaszkodott, hanem egy általánosan i s m e r t mintakönyv-tipusra. Ezt a tipust
azonban egy kis változtatással - az állat alsótestének enyhe fölfelé Ívelésével -
olyan jól illesztette a jelenetbe, hogy a mozgás illúzióját csaknem tökéletesen
felkeltette.
A térábrázolás tekintetében a legfejlettebbnek Szt. Miklós gabonacsodájának jele-
nete tekinthető, amelynek egyidejűleg a szárazföldön és a tengeren lejátszódó e s e -
ménye eleve két r é s z r e osztja a képet. Hasonlóan elrendezett eseményt látunk
Mandeville útleírásának 4 v lapján (1410 után), amely kéziratról m á r elmondtuk,
hogy közvetlenül a Martyrologium eredményeit fejleszti tovább. (25) (10-11. kép)
Mind a garamszentbenedeki képen, mind az útleírás jelenetén közös az átlós irány-
ban végigfutó sziklás p a r t , az azt körülvevő fákkal, a magasan felhúzódó város, leg-
főképpen pedig a parton állók és a kikötő hajó ill. a rajta lévő emberek egymáshoz
viszonyuló aránya és gesztusaik segítségével létrejövő kapcsolata. A trecento-ké-
pek gyakran ábrázolt tenger- és városjelenetein a hajók és hajósok mindig jóval ki-
sebb méretben jelentek meg a parti eseménynél, sőt még ez a helyzet a legtöbb
quattrocento eleji képen is. Kolozsvári Tamásnak tehát nem kellett feltétlenül
közvetlen itáliai előképekre támaszkodnia: az olyan cseh kéziratok, mint Mande-
ville útleírása m á r fejlett formában nyújtották a nemzetközi szintézis e r e d m é -
nyeként létrejött megoldásokat.
A korszak művészetének internacionális jellegére mi sem jellemzőbb, mint az
eltérő attribúciók egész sora. Ezt bizonyítja az oxfordi nyilazó figura r a j z a i s , amely-
nek mozdulata igen hasonló a Szt. Egyedet megsebző vadászéhoz. Ezt a rajzot kez-
detben sienainak tartották, volt aki a cseh táblaképekkel való rokonságát (Morgan dip-
tichon) i s m e r t e el, mig legutóbb ú j r a megerősítették a Narbonne-i paramentum M e s -
terének attribdcióját. (26) (8-9. kép)

11
 A passiójeleneteknek a Narbonne-i paramentumhoz (1373—78) és a burgundlai
művészethez fűződő kapcsolataira legutóbb igen helyesen Lukács Zsuzsa mutatott
r á . (27) Nemcsak az ikonográfia, de a tulfinomult elegáns stilus, mely T a m á s m e s -
ter passióképein, különösen a Kálvárián szembetűnő, 1427-ben m á r olyan konzerva-
tív sajátságok, melyek csakis egy ilyen régi előképpel magyarázhatók. Lukács f e l t é -
telezi, hogy Tamás m e s t e r B e r r y hercegének műhelyében tartózkodott, és nem t a r t -
ja valószínűnek a cseh, osztrák, vagy német közvetítést. (28) A stilisztikai különb-
ségek szerintünk jóval nagyobbak, mintsem a közvetlen kapcsolat lehetséges lenne,
sőt az ikonográfiái motívumok is több, nemcsak nyugati elemből tevődnek ö s s z e .
Ez utóbbi szempontból szeretnénk a fenti tanulmányhoz néhány kiegészítést fűzni.
Lukács helyesen állapítja meg, hogy Kolozsvári Tamás Keresztvitele és a San
Antonio di Ranverso-i f r e s k ó között — mely Troescher szerint 1426 körül készült -
sok hasonlóság figyelhető meg, ugyanakkor r e f e r á l arról, hogy Troescher szerint
a falkép m e s t e r e egy olyan nyugati előképet használt fel, amelyet Spanyolországtól
Csehországig ismertek és másoltak. E r r e mutat többek között a Rajhrádi Mester
Keresztvitele is, melyet m á r sokszor kapcsolatba hoztak Kolozsvári Tamás tábla-
képével. (29) Különösen szembetűnő szerintünk a rajhrádi és a garamszentbenedeki
képen a Krisztus mögött álló, ütésre felemelt kezű katona gesztusa, mely a freskón
még nem fedezhető fel, azonban számtalan XV. század eleji m á s példán is a miénk-
hez hasonló hangsúlyos helyen megtalálható. Tetszőleges példaként említünk egy
1420 körül készült kölni üvegablakot, vagy a XV. század eleji osztrák táblaképek
egész s o r á t (San Marino, Wien, Graz); a motívum továbbélésére pedig P N Mester
liptószentmáriai képe szolgál jó példával. (30) Ennek a brutális katonatipusnak az
eredete a XIV. századig vezethető vissza, ekkor még a Krisztus kigunyolása jelene-
tekben szerepelt, és innen került később át a Keresztvitelbe. A Keresztvitel csoport-
jának komplikált ritmusa, a ruhák finoman differenciált ábrázolása francia vonás.
A nyugati Keresztviteleknél ez m á r a XIV. század kezdete óta nyomon követhető, a
párizsi miniaturákra jellemző a figurák tömörítése szűk térben, így a gesztusok, t e -
kintetek, lépésmotivumok ritmikusan, önmagukba zárulóan fonódnak össze. Ez az
ikonográfiái tipus nyer végleges megfogalmazást a Narbonne-i paramentumban és
— mint Schmidt kimutatta — ezt veszik át a XV. század eleji osztrák táblaképek is.
A Krisztus derekára helyezett kötél ugyancsak ismert a XIV. században az Alpoktól
északra. (31)
A Krisztus derekán lévő kötelet huzó katona alakjával kapcsolatban egy igen
fontos kompozicionális változásra figyelhetünk fel. A garamszentbenedeki és rajhrádi
képen azzal a tendenciával állunk szemben, amely az összes szereplőnek, igy a
kötelet huzó katonának is Krisztus mögé való helyezésével a Keresztvivő Krisztus
és az őt segítő Arimathiai József figurájának izolálásához vezetett. A Keresztvítelt az
említett kizárólagos kettős csoportként ábrázolják egy miniaturán m á r 1360-61-ben,
a Prága melletti visehrádi társaskáptalan antifonáriumában (Vorau, Stiftsbibliothek,
Cod. 259), mely IV. Károly udvarának egy jelentős személyisége megrendelésére
készült. (32) A keresztet vivő Krisztus ábrázolása az 1400 körüli művészetben telje-
sen kiszakadt a Keresztvitel történeti összefüggéséből és a Pietához hasonlóan ön-
álló, ájtatossági célt szolgáló képtipussá fejlődött. (33) Mindennél jobban bizonyítják
ezt a folyamatot a plasztikai példák. A lorchi Keresztvitel (1404) terrakotta kompo-
zíciójában a katonák is megjelennek és Krisztushoz Arimathiai József társul, a k á r -
csak a brixeni Szt. Mihály plébániatemplom szoborcsoportjánál; a freiburgi münster

12
Keresztvivő Krisztusfigurája (1415 körül) vagy a thanni St. Theobald templom faszobra
(1420-as évek) Krisztust önmagában ábrázolja. (34) A lorchi Keresztvitelhez hasonló
kompozíciót mutat egy 1400 körüli bajor-salzburgi területre lokalizálható fametszet
is, ahol a keresztvivő Krisztus, Arimathiai József és a Krisztust derekánál fogva
kötéllel vonszoló katona figurája a kompozíció izolált középpontjává válik: ez a ten-
dencia figyelhető meg m á r a San Antonio di Ranversoi-i freskón is. (35) Kolozsvári
Tamás képén tehát Krisztus és Arimathiai József figurájának a kép előterében való
hangsúlyos megjelenésében kétségtelenül a fent vázolt ikonográfiái fejlődési folya-
mat reflexét kell látnunk.
Valamennyi fent emiitett példán a vállon vitt kereszt, melyet Krisztus maga után
vonszol, nem előre, hanem hátra mutat. Schmidt hivta fel a figyelmet legutóbb oltá-
runkkal kapcsolatban is a témának e r r e a jellegzetesen XV. század eleji fejlődésére,
szemben a XIV. század végi ábrázolásokkal, ahol a kereszt még előre mutat. (36)
Lukács a Feltámadás jelenetével a besançoni és antwerpeni oltártáblákat veti
össze, melyeket a szarkofágból kilépő Krisztus motívumának szempontjából tart
hasonlónak. (37) (12. kép) Krisztus azonban mindkét nyugati példánál a nyitott sírból
lép ki — az antwerpeni táblán az angyalok épp elfordítják a szarkofág fedelét —,
míg Kolozsvári Tamás képén Krisztus a lepecsételt, zárt siron emelkedik át, ezzel
hangsúlyozva a jelenet transzcendens jelentését. Igen valószínű, hogy a lepecsételt
s i r motívumának az 1400 körüli időszakban való megjelenése még pontosabban f e l -
derítendő misztikus áramlatokkal hozható összefüggésbe.
Kétségtelenül ellentmondásos a sir lezárt lapján átlebegés és a kilépés r e a l i s z t i -
kus motívuma, melyeket Kolozsvári Tamás egyesit. A Vyssi Brod-i táblaképen
(1350 körül) — amelyen Krisztus a nyitott sir előtt, a felhúzott lábtartással szinte
lebegni látszik —, ugyancsak megvolt ez a kettősség. Az 1400 körüli ábrázolások,
mint a prágai Nemzeti Muzeum 1395 körül készült hóráskönyve (fol. 108), a metteni
Biblia (fol. 87 V és 107 v) és a kassai székesegyház befejezetlen Feltámadás f r e s k ó j a
(1410-20) ugyancsak ezt az ülő-lebegő-lépő Krisztus-típust őrzik meg, de m á r a l e -
zárt s i r motívumával. (38) A lepecsételt szarkofág hangsúlyos ábrázolása a tíeboni
oltáron jelenik meg (1380 körül) és kedvelt marad a XV. század eleji cseh miniaturák
körében is, mint ezt egy 1410 körüli dominikánus graduáléban, vagy egy 1420 körüli,
közelebbről nem lokalizálható cseh graduáléban (Bécs Ö . N . B . Cod. 4642 fol. 23 v) l á t -
juk. (39) Ez utóbbi ábrázolások azonban a lezárt sirhoz tartalmilag jobban illeszkedő
Krisztus-figurát mutatnak, akárcsak Michelino da Besozzol414 körüli miniaturája. (40)
A XV. századi realisztikus irányba haladó tendenciák számára a nyitott sírból k i -
lépő Krisztus motívuma volt kedvező (Meister Francke). Ez magyarázza, hogy a k i -
lépés-motívumot a lepecsételt sir esetében is megtartották. (41) A fent említett p é l -
dák közül Krisztus arctipusát és jobb karjának hangsúlyos mozdulatát tekintve a B é c s -
ben őrzött cseh graduálé Feltámadás jelenete — mely Schmidt szerint a Martyrologium
Mesterének közvetlen környezetében készült - és a kassai freskó áll Kolozsvári Tamás
képéhez igen közel. (42) A ludrófalvi (Ludrová) templom közel egykorú Feltámadás
freskója a nyitott sírból kilépő Krisztus ügyetlenebb kéztartásával és a szarkofágról
a földig leomló, csaknem elfolyó drapériával jól mutatja, hogy a vidéki templom f a l -
képfestőjének lendületes, de mégis sokkal provlnciálisabb ecsetjén ugyanazok a m o t í -
vumok, amelyek Kolozsvári Tamás elegáns stílusához oly jól illettek, milyen túlzott
hangsúlyt kapnak. (43) (13. kép)

13
 Kolozsvári Tamás művészetének további vizsgálatakor a m e s t e r széles körű nem-
zetközi kapcsolatait éppúgy, mint a hazai emlékekhez fűződő viszonyát szem előtt kell
tartanunk. Művészetének jelentősége és 1400 körűiig visszanyúló gyökeret a korsza-
kon belüli önálló, sőt elsőként való tárgyalását is indokolják.
Radocsay táblaképfestészetünk legkorábbi emlékének a p ó n i k i J e r e m i á s p r ó -
f é t á t tekintette, melyet 1390-1400 körűire datált. (14. kép) A festményt provinciá-
lis jellegűnek tartotta, m e s t e r é t pedig a cseh iskola követőjének mondta. A próféta
köpenyének redővetéséhez aTfeboni Szt. Gergely figuráját találta legközelebb állónak.
Az ujabb szlovák irodalom is a Tíeboni Mester hatásának megállapítását ismétli
Radocsay után (Vaculik, Cidlinska). Vaculik kiegészíti ezt a véleményt azzal, hogy
a cseh f e s t é s z e t "formalisztikus stílusát" látja a táblaképben, melyet a J e f e n epítáfi-
um képvisel. A monumentális, dekorativ stílusban a freskók hatását é r z i , ezen kívül
kapcsolatot lát a garamszentbenedeki Kálvária-oltárral is. (44) Radocsay vizsgálatai
óta a tábla alapos restauráláson és kiegészítésen ment keresztül, igy színei f r i s s e k ,
megjelenése egységes, tehát egész másként ítélhető meg, mint töredékes korában.
Egészen meglepő a sárgába hajló okkeres köpeny és a vörös bélés nyugtalanító szín-
együttese, mely mégjobban kiemeli a piros bélés kalligrafikus játékát is. A Tfeboni
Mester szentjei jóval statikusabbak, sem ezt a játékosságot, sem pedig az enyhén
hajló S vonalat nem mutatják. A J e r e m i á s próféta hatalmas, öblös redői láttán nem
is festmények, hanem a XV. század eleji kőszobrászat emlékei jutnak eszünkbe.
A Parler-plasztikának az 1380-as évekből való emlékei közül ugyanugy bármelyik
stiluselőzményként nevezhető meg, mint a Tfeboni Mester a festészetben. (45) A r e -
dők plasztikussága és mélysége azonban a "Szép Madonnák" köréből i s m e r t , gondol-
junk például a toruni és krumlovi Madonnákra (1400 körül). Igaz ugyan, hogy e klasz-
szlkus példák hármas fő redő-eloszlása után az 1410-es években jelentkezik újra
a pónikihoz hasonló többszörösen ívelt d r a p é r i a - r e n d s z e r (Hallstadti, Vimperki Ma-
donna). Képünkhöz közel állónak tüník a Grosslobmingi Mester 1415 után készült
János evangélista szobra is, nemcsak a redővetés, de az enyhén oldalra hajtott f e j -
tartás tekintetében is. Ez utóbbi példa a r r a figyelmeztet, hogy a lágy stílus ausztriai
és csehországi emlékeit a XV. század első évtizedében igen nehéz egymástól meg-
különböztetni. A szobrászati analógiák is a r r a mutatnak, hogy táblaképünk későbbi
a J e f e n epitáfiumnál (1395), és az 1410—15 körüli roudnicei oltárhoz áll közelebb. (46)
Vaculik legutóbb 1400-1410 közé, Bakos pedig 1410 körűire datálta a táblát és mi is
inkább a XV. század alkotásának ismerjük el. A retográd elemek egy konzervatívabb
festő stílusából is adódhatnak. Az árnyékolt redők és a szinte világitóan sárgás köpeny-
felületek közötti ellentétek például olyan nagyok, hogy valóban indokolt inkább egy gyen-
gébb f e s t ő r e gondolni, mintsem olyan miniaturákon iskolázott m e s t e r r e , mint például
a lőcsei retabulumé. Bizonyos hasonlóságok, igy a lőcsei Jákob köpenyének hullámzá-
sa, hosszan előrenyúló ujja, amely a póniki figuránál szinte komikusan behajlik, m i n -
denesetre a r r a mutatnak, hogy e két kép nem sokkal egymás után készült.
A l ő c s e i r e t a b u l u m o t ugyancsak néhány éve restaurálták, ennek következté-
ben ma m á r korábbra datálják. (15. kép) Bakoá a táblának 1972-ben r é s z l e t e s cikket
szentelt, melyben az 1400-as évekre datálta, 1975-ös tanulmányának képaláírásában
azonban m á r "1410 körül" szerepel. (47) A kép stilusösszetevőit egyrészt a XIV. s z á -
zadi cseh, másfelől a XV. század eleji osztrák festészetben találja meg. Igen m e g -
győzően mutat r á a Tfeboni Mester művészetéből átvett elemekre: világító színek,
sugárzó arany háttér, finom árnyékok. A középkép kompozíciójában fellelhető m e r e v -

14
ség és frontalitás, a képsikhoz való kötődés szempontjából, különösen pedig a táj áb-
rázolásában jelentkező részletező kedv. a füvek, fák, a furulyán játszó pásztor,
a nyáj és a kutya megfestésében, a táj egységes felfogásában és színezésében (mély-
piros és zöld ellentétei) képünk festője valóban a Tfeboni Mester művészetének folyta-
tója. A treboni Feltámadás jelenetén a jobb oldali katona arcvonásai is hasonlítanak
Jákobhoz, a homlokráncok részletező előadása a tfeboni apostoloknál is megtalálható.
Jákobéhoz hasonló arcokat BakoS a Tfebon melletti Szt. Borbála kápolnából származó
Keresztrefeszitésen és a hlubokai Krisztus születése táblán is f e l i s m e r . A Tfeboni
Mester művészetétől eltérő bizáncias elemeket XIV. századi italo-bizánci hatású f r e s -
kóinknak tulajdonítja. Megállapítja ugyan, hogy a treboni örökség nem a "szép stilus"
segítségével közvetitődött a lőcsei predella felé, hanem a XV. század elejei bécsi i s -
kolán keresztül, azonban végül nem az osztrák festészettől való függőségről beszél,
hanem párhuzamos hatást tételez fel, Stange után hangsúlyozza, hogy a Bécsi Imádás
Mestere is a Treboni Mestertől indult el. Ugyanakkor Bakos s z á m á r a is nyilvánvaló,
hogy a bécsi és budapesti Krisztus imádása képeknél (1410-20) a lőcsei tábla korábbi
kell legyen. (48) Szinte érthetetlen, hogy BakoS m i é r t nem támaszkodik stilusvizsgá-
latai kapcsán — amint az ikonográfiái tárgyalás során olyan gyakran tette francia m i -
niaturákkal — a XIV. századi nyugati orientációjú cseh könyvfestészetre. Az a fajta
"plasztikusság", amelyet a lágy drapériák eredményeznek és amelynek párhuzamát
Bakoá a bécsi táblaképfestészetben kereste, sokkal inkább megtalálható a Liber viati-
custól kezdve (1355—60), Jan z Stfedy misszáléján (1365), vagy Jan z Opavy evangé-
liumán (1368) keresztül a Vencel Bibliáig (1390—95). A Liber viaticus Krisztus szüle-
tése miniaturáján Szt. József szemben ülő alakja és lábtartása emlékeztet a lőcsei
trónoló Atyaistenére, a lapszéldiszités"Híradás a pásztoroknak" jelenetében pedig a
Jákob álma tájhátterének nyáját ismerhetjük fel. A Vencel Biblia tájábrázolásaí ugyan-
csak hasonlók a lőcseihez. (49) A Jákob álma jelenet ikonográfiáját igen kis e l t é r é s e k -
kel azonosnak mondhatjuk a XIV. század második felétől a XV. s z á z a d elejéig a cseh
és francia miniaturaábrázolásokon egyaránt. Ha összevetjük a Liber viaticus (1355-
- 6 0 ) , a Vencel Biblia (1390-95), Paul és Jean de Limbourg (1403 körül), valamint
a budapesti cseh miniatura (1414) és a Boucicaut Mester műhelyének (1415 körül)
hasonló tárgyú ábrázolását, azt figyelhetjük meg, hogy Jákob mindegyiken a sziklás
tájban, a kép előterében az alsó képsikkal csaknem párhuzamosan fekve, k a r j á r a t á -
maszkodva alszik. (50) A kép közepén függőlegesen elhelyezett létra azonban csak
a Liber viaticusban látható éppen a lőcsei táblához hasonlóan. (16—17. kép) A f e h é r -
ruhás angyal, a szimmetrikusan kiterjesztett szárnyak is ehhez hasonlítanak legin-
kább. A fent emiitett ábrázolásokon Jákob mindkét felhúzott lábán át hullámzik a drapé-
r i a , tulajdonképp csak ezek segítségével válik érthetővé a lőcsei figura kissé f u r c s a
t a r t á s a , mintha a művész az alak térbeli helyzetének érzékeltetésére m á r nem lett
volna képes.
A lőcsei retabulum középső képét egészen a legutóbbi restaurálásig mint a Szent-
háromság "Gnadenstuhl" kompozícióját ismertük, a ball oldalon látható könyv m o t í -
vuma mindamellett zavart okozott. A restaurálás során a korpusz és a Szentlélek ga-
lambja átfestésnek bizonyultak, melyeket eltávolítottak, a könyvet tartó kéz gesztusa
is nyilvánvalóvá vált, az Atyaisten baljában pedig előkerült az országalma. (18. kép)
Angyalok és kerubok veszik körül a trónust, melyet az utóbbiak a felhőkön tartanak,
a kép négy sarkában az evangélista-szimbólumokat találjuk. Bakoá kimutatta, hogy
nem kizárólag a románkori Maiestas Domini és az Utolsó ítélet Krisztusa a kép t é -

15
m á j a . A mandorla hiánya is azt bizonyítja, hogy nemcsak az ítélő Krisztus örök u r a l -
mának szimbolikus jelentéséről van szó, hanem a Mária mennybemenetele jeleneté-
ből kölcsönzött angyalok, kerubok és felhők bizonyos elbeszélő jelleget adnak a témá-
nak, mintegy Krisztus mennybevitelét is szuggerálják. Ez a jellegzetesen 1400 kö-
rüli uj ikonográfia a francia miniaturák tanupága szerint igen hamar kedvelt lett
(a Narbonne-i paramentum Mestere és műhelye, Passió Mester, Jacquemart és segé-
dei), és ezt az uj megoldást vette át a nyugati példákkal csaknem egyidőben a lőcsei
retábulum m e s t e r e . (51) (19. kép) A Jákob álma jelenet tipológiai kapcsolatban áll
a középső képpel. Mindkét esetben isteni kinyilatkoztatásról van szó: Jákob álma
ótestamentumi előképe lesz Krisztus megjelenésének az Utolsó ítélet napján. BakoS
osztrák, salzburgi Speculum humanae salvationis ábrázolások hasonló összeállítású
jeleneteire utal. Nyitva hagyja azonban a bal oldali harmadik jelenet rekonstruálásá-
nak kérdését. A későbbi (XV. század második fele) "Szt. Zsófia három lányával" áb-
rázolás felső harmadán jól kivehetőek az eredeti részek: a másik két jelenettel azo-
nos diszitésü arany háttér, a kép szélén szimmetrikusan elhelyezett fák koronája
és középen egy hatalmas kiterjesztett angyalszárny. Olyan speculumok, vagy biblia
pauperumok alapján, mint az esztergom is, ahol hasonlóan hármas összefüggést ta-
lálunk, valószínűleg meg lehetne fejteni ezt a képet is. (52)
A lőcsei retábulum ikonográfiái problémáját Bakos tehát nagyobbrészt sikerrel
megoldotta, nem tekinthetjük azonban lezártnak a stiluskapcsolatok és a datálás k é r -
dését. A miniatura-analógiák egész sorából Ítélve azonban biztosra vehetjük, hogy
festője a kéziratok felől közeledett a táblaképfestéshez. A hatás azonban kölcsönös.
Meiss rámutatott, hogy a XIV. század legvégén a miniaturafestők is táblaképi jelle-
gű megoldásokra törekedtek, a cseh és francia művészeti kapcsolatokat illetően pe-
dig ugyancsak nem zárta ki a kölcsönösséget. (53) Amennyiben az oltár 1400-1410
körüli datálását elfogadjuk, ugy jelentősége igencsak megnövekszik, m e r t igy leg-
korábbi ránk maradt táblaképünknek tekinthetjük.
A restaurálások és Urbach kutatásának eredményeként a n é m e t u j v á r i F o n ó
M á r i á r ó l ma m á r tudjuk, hogy nem volt sem kegykép, sem az Angyali üdvözlet
Máriája - bár a galamb motívuma többek között e r r e is utal - hanem a "József kéte-
lyei" jelenetéhez tartozott. (20. kép) A "Crimina Josephi" ábrázolása a második
századból származó görög Protevangelium Jacobi apokrif szövegére vezethető visz-
sza. Urbach a kép kapcsán a téma egyetemes ikonográfiái vizsgálatát is elvégezte
és bár rövidebben, de kitért a stiluskritikai kérdésekre. (54) Eredetileg a kép bal
oldalán - az ikonográfiái analógiák alapján — még Szt. József és egy angyal alakja
volt látható. E r r e utal a szárny részlete, egy nimbusz töredékei, a piros drapéria,
valamint Szt. József attribútumai: a botra fűzött fonott szalmakalap és a víztartó
hordócska. Érthető, hogy a tábla megcsonkítását a töredékesen megmaradt és igy
zavaróvá vált motívumok elfedésével "fejezték be", egy egész sor részletet f é l r e -
értettek, illetve teljesen megváltoztattak, többek között Mária terhességét egy ken-
dővel fedték el. Az átfestés azonban a stilusformákat is meghamisította: Mária r u -
hájának a lágy stílusra jellemző redővetését élesen tört ráncok fedték el, az a r c
fanyar mosolyát ugyancsak megszépítették, igy a kép egy évtizeddel korábbi datálása
(1420-30) és az osztrák festészethez fűződő szoros kapcsolatának f e l i s m e r é s e is
csak most vált lehetővé.
Urbach a kép valamennyi motívumát alaposan megvizsgálta. Kimutatta, hogy a f o -
nással való foglalatoskodás Mária életének m á s jeleneteiben is előfordul, s z o r g a l -

16
mának, erényének szimbóluma, tehát nem a Protevangélium szövegének illusztráció-
ja, hanem az Angyali üdvözlet régebbi képi tradíciójából került a "József kételyei"
ikonográfiájába. A kézmosótál, a vlzöntoedény és törülköző ugyancsak M á r i a - s z i m -
bólumok, melyek a németalföldi festészet hatására váltak gyakorivá a német és o s z t -
rák képeken is. Képünknek a bécsi festészettel való kapcsolatára, a Holdsarlós
Madonna Mesterével való stilusrokonságra m á r korábban is utaltak, de a motivumok
hasonlósága ellenére a festésmód eltérő, mesterünk nagyvonalúbb. (55) (21-22. kép)
A Madonna és az angyalok típusa, az arany poncolt díszítése, a trónus motívuma
képünket a St. Lambrecht-i Votlvtábla Mesterének körébe sorolja. Mária arctipusa,
szőke hullámos haja a Bécsi Jézus Imádása Mesterének, vagy a Jézus Bemutatása
Mesterének képein is megtalálható. (56) Urbach rámutatott a r r a is, hogy a trónus
a Szentháromság "Gnadenstuhl" kompozícióin található típusra vezethető vissza (lon-
doni kép), és rokonságot árul el a Louvre egy eddig kevéssé méltatott táblájával i s ,
mely Máriát az ölében iró gyermek Jézussal ábrázolja. Az utóbbi képen, melyet
1420 körül készült osztrák munkának tartanak, a trónus fölött ábrázolt két angyal
közeli rokona a németujvárl képen láthatóknak. (57)
A fent említett motívumok tehát általánosan elterjedtek voltak a bécsi f e s t é s z e t -
ben 1410 és 1430 között. Ez az időszak Ausztriában is a lágy stilus végső kifejlődé-
sét jelenti, mely az 1440-es években a szigorúbb, vagy realisztikusabb stilus m e g -
jelenésével é r véget. (Kezdetei m á r az Albert-oltár Mesterének művészetében is
fellelhetőek 1438 körül. Határkőnek a Stephansdom 1447-es bécsújhelyi oltára tekint-
hető, mely a bécsi lágy stilus legkésőbbi képviselője és ugyanakkor a cseh hatás
utolsó tanuja. A németujvári kép ennél korábban készült, Urbach igen helyesen datál-
ja 1420—30 körűire. A bécsi művészettel rokon általános stílusjegyektől eltekintve
képünk valamivel provinciálisabb, ugyanakkor indlviduálisabb művészi felfogást m u -
tat, mint előképei. A kép mesterét Urbach a St. Lambrecht-i Votivtábla M e s t e r é -
nek távolabbi, vagy talán valamivel későbbi követőjében keresi. Szerinte a tábla
ugyanannak a kéznek, vagy műhelynek a munkája, akitől a pozsonyi Szt. Erzsébetet és
Magdolnát bemutató oltárszárnyak származnak, s akit Oettinger a pozsonyi Szt.
Erzsébet-kép Mesterének nevezett el. (31-32. kép) A poncolt keretdiszités, a f ű s z á -
lak stilizált visszaadása éppen ugy e r r e mutat, mint a lágy stílusban gyökerező, de
erősebb kontúrokkal alakított d r a p é r i a . Hasonló az arcok kivitelezése, a szemek
sajátságos, csaknem azonos r a j z a , a kezek ábrázolása.
Urbach felhívja a figyelmet a Kolozsvári Tamás művészetével fennálló kapcsolat-
ra is. A dekorativ elemek, mindenekelőtt a markáns festői arctipusok, a poncolt
dicsfények hasonlósága vitathatatlan. A garamszentbenedeki Feltámadás jelenetén
látható két angyal és a németujvári angyalok közös f o r r á s r a utalnak. A lágy stilus
osztrák képeivel való további összevetés Kolozsvári Tamás stilusösszefüggéseire
való tekintettel sem hanyagolható el.
A németujvári képhez hasonlóan igen erősen osztrák orientációjú képeink sorát
Güntherová к é t ú j o n n a n f e l f e d e z e t t , k é t o l d a l á n f e s t e t t , G a l g ó c -
r ó l s z á r m a z ó t á b l a k é p p e l gazdagította: 1430—40 körűire datálta őket. (58)
Az egyik tábla belső oldala Szt. Borbála és Szt. Orsolya nyitott csarnokban álló
figuráját mutatja, külső oldalán a Kálvária: a másik táblán hasonló módon K e r e s z t e -
lő Szt. János és Toulouse-i Szt. Lajos alakja, külső oldalán pedig a Feltámadás j e l e -
nete látható. (24., 26., 28., 30. kép) A táblák minden bizonnyal egy elveszett oltár
szárnyal voltak. Provenienciájuk nem teljesen bizonyos, 1957-ben ugyan a galgócl

17
2
templomból kerültek a bajmóci muzeumba, de a templomba csak a második világhá-
ború idején jutottak. A figurák tömbszerü alakitása és a tipusok szempontjából a táb-
lák meglepő hasonlóságot mutatnak a J é z u s Bemutatása Mesterének és a St. Lamb-
recht-i Votivtábla Mesterének alkotásaival. Az András-oltár Mesterének típusait kü-
lönösen a női szentek követik, de a stiluskapcsolatok a pozsonyi Szt. Erzsébet-kép
Mesterével még szorosabbak. Ha a bécsi Egyházművészeti Muzeum három női szen-
tet ábrázoló táblaképéről—melyet az András-oltár Mesterének tulajdonítanak — Szt.
Borbála alakját összevetjük a galgóci női szentekével, azonnal világossá válik, hogy
ugyanarról a megnyúlt arcú, osztrákos fejtipusról van szó, sőt a kissé tokás áll a n é -
metujvári Fonó Mária, illetve a Holdsarlós Madonna fejtipusát is követi. (21-23. kép)
A térszemlélet és a figurák felépítése szempontjából a Jézus Bemutatása Mesterének
Klosterneuburgban őrzött táblái kínálkoznak leginkább összevetésre. Az Angyali
üdvözlet jellegzetes szobabelsőt felidéző építészeti megoldása valamivel sematiku-
sabb formában tér vissza a Keresztelő Szt. Jánost és l o u l o u s e - i Szt. Lajost bemu-
tató galgóci képen, a klosterneuburgi "Noli me tangere" és a galgóci Feltámadás táj -
felépítése a virágos előtérrel és a sziklán elhelyezett facsoporttal a háttérben utrvan-
csak azonos térszemléletre vall. (25-29. kép) Különösen közeli a két K e r e s z t r e -
feszítés-jelenet, nemcsak Krisztus korpusza, hanem Mária és Ev. Szt. János figurá-
jának tekintetében is. (29-30. kép) A J é z u s Bemutatása Mesterének a földre esve
megtörő ruharedőit a galgóci képeken nem látjuk viszont, de a lágyan földre hulló
drapériák párhuzamos redőkbe rendeződése a fenti m e s t e r stílusának hatásáról tanús-
kodik. A galgóci képek stílusa az említett osztrák analógiáknál jóval puhábbnak, d u r -
vábbnak és kevésbé részletezó'bbnek tűnik, a figurák tömzsibbek. Mindennek oka
valamivel későbbi keletkezésük is lehet, a fejlett t é r - és tájábrázolás az Albert-
-oltár Mesterének képeivel és a 40-es évek votivtábláival árul el hasonlóságot. Ké-
peink a németujvári táblával összevetve valóban a 15-20 évvel későbbi osztrák f e s -
tészetre támaszkodnak és talán még annál is eró'sebben formálják át annak stílusát.
Mindezt nemcsak a gyengébb m e s t e r számlájára Írhatjuk, hanem sokkal inkább a f i -
nomabb bécsi stílusnak feloldásáról, "használhatóvá tételéről" van szó, a c s e h o r s z á -
gi és osztrák eredetű lágy stílus s z e r e n c s é s ötvözéséről. A Kolozsvári Tamás művé-
szetével - Güntherová szerint - fennálló kapcsolatokat is, csak a kettejük közös cseh
f o r r á s a i alapján fogadjuk el. Nem értjük viszont a galgóci tábláknak az Anjou-kori
művészet hagyományaihoz való kötődését, melyet Güntherová elsősorban Kolozsvári
Tamással és a báti képekkel való rokonság alapján állapit meg. Güntherová a báti
képeket a régi irodalomnak megfelelően 1390-1400 körűire datálja, mi - a Mateóci
Mester kutatásának kapcsán tárgyalva a báti képeket - a nürnbergi hatásokat i s m e r -
tük el és az 1430-as évek végére datáltuk. (59) A rokonság, amit Güntherová a báti
téralakítás és a galgóci képek interieurjei között érez, nem a közös Anjou-hagyomá-
nyoknak tudható be, hanem mindkét képen az 1430-40-es éveknek megfelelő fejlettebb
térszemléletnek.
A M a g y a r N e m z e t i G a l é r i a e g y i s m e r e t l e n h e l y r ő l , de valószí-
nűleg a nyugati határszélről s z á r m a z ó S z e n t h á r o m s á g o t á b r á z o l ó t á b l a -
k é p e elkerülte ezideig a kutatás figyelmét, pedig stiluskritikai és ikonográfiái
szempontból egyaránt érdekes képviselője korszakunknak. (60) (33. kép)
A Szentháromság - mint az Atyaisten által tartott szenvedő Krisztus és a Szent-
lélek galambjának ábrázolása —, ahhoz a képtípushoz tartozik, melyet Troescher
"Not Gottes"-nek nevezett el. Ez a tipus a francia-burgundi művészetben jelenik

18
meg legkorábban 1380 körül a "Pitié-de-Nostre-Seigneur" megnevezéssel. A St.
Lambreeht-i Votivtábla Mesterének bécsi képe (1430 körül), a Szt. Veronika Meste-
re (1395-1415) münsteri táblája a miénkhez hasonló félalakos ábrázolás, (34—35.
kép) képünk azonban sok rokonságot mutat azzal a két egészalakos gdanski változat-
tal is (1435 körül), amelyek a Berry hercegének leltárában emiitett (1401-1403)
elveszett burgundiai előképre mennek vissza. A félalakos tipus kiindulópontja az
1400 körül a burgundiai művészetben igen kedvelt Pietáábrázolás, ahol Krisztust
angyal, vagy angyalok tartják; a XV. század legelején a Louvre nagy kerek P i e t á j á -
ban (1400-1410) pedig m á r a Pietànak a Szentháromsággal és Gnadenstuhl-lal való
ötvözete jön létre, mint Panofsky kimutatta. (61) A Louvre Pietájának és a Szt.
Veronika Mestere Krisztusának "vállra leeső" f e j t a r t á s a még erőteljesebbé válik
a gdanski képen. A hasonló f e j t a r t á s , sőt az erősen gyűrődő nyakráncok a mi ké-
pünkön is megjelennek, bár jóval ügyetlenebbül. Krisztus ágyékkendőjének elrende-
zése, a kéztartás a gdanski képen ugyancsak a miénkhez a leghasonlóbb. A Louvre
Pietáján és a bécsi képen az Atyaistent lefelé irányuló tekintete Krisztushoz kapcsol-
ja^ a münsteri és a gdanski képen m á r jobban maga elé néz mint nálunk, egy 1440
körüli rottweili táblaképen pedig kifejezetten kinéz a képből (Karlsruhe, Kunsthalle).
Ez utóbbi képen - a miénkhez hasonló módon - az Atyaisten m á r nem mindkét kezé-
vel hónalja alatt tartja Krisztust, hogy a test és karok lehullását még jobban é r z é -
keltesse, hanem egyik kezével derekánál fogva határozottabban maga előtt tartja.
A XV. század első felében még a félalakos ábrázolások a kedveltebbek, mint ezt
az emiitett példákon kivül egy 1402-ből származó francia miniaturán (New York,
Pierpont Morgan Library Ms. 515), vagy VI. Károly imádságos könyvének 1422 kö-
rüli ábrázolásán (Bécs, Nationalbibliothek Ms 1855) és a chateauroux-i breviárium-
ban is láthatjuk (Bibliothèque Municipale uo. Ms 2.). (62) A XV. század második f e -
lében az egészalakos "Gnadenstuhl" ábrázolások lesznek általánossá az Alpoktól
északra, a festészetben és a szobrászatban egyaránt: szép példa e r r e a bártfai
predella-csoport. A XV. század első feléből ismert emiitett példákon a Szentlélek
galambját az Atya és Krisztus feje között kis méretben, alig észrevehetően ábrázol-
ták, a galamb a "Gnadenstuhl" ábrázolásokon m á r a század első felében jelentősebb
lett (Flémelle-i Mester, burgundi antependium a bécsi Schatzkammerben), a század
második felében pedig mindenütt nagyobb méretben jelenik meg. (63) Az ikonográfiái
vizsgálatok tehát a r r a mutatnak, hogy táblaképünknek a XV. század első felében kel-
lett keletkeznie.
A stiluskritikai megfontolások ugyancsak a század első felére utalnak. Az Atya-
isten fejtipusa, h a j - és szakállábrázolása alapján a r r a lehet következtetni, hogy m e s -
tere jól ismerte a St. Lambrecht-i Votivtábla Mesterének típusait, elég a bécsi
Szentháromság Atyaistenét szemügyre vennünk. Képünk finoman poncolt nimbusz-
és keretdiszitése kedvelt volt a XV. század eleji bécsi festészetben, ezt találjuk
a többi osztrák orientációjú táblán is, igy a németujvári Fonó Máriánál és a pozso-
nyi szenteknél. A Szentlélek galambja hasonló a németujvári Fonó Mária képén lát-
hatóhoz. Bár a Szentháromságot sok szál fűzi a XV. század eleji osztrák f e s t é s z e t -
hez, ez a szál nem olyan szoros, mint a németujvári Fonó Mária, a pozsonyi szen-
tek, vagy a galgóci táblák esetében. A drapériák redővetése, különösen a kép egy-
kori hátoldalán Szt. P é t e r és Szt. Pál alakjánál (36. kép) elárulja, hogy képeinknek
az emiitett tábláknál később kellett készülnie, hasonlóan keményebb törésű drapériát
találunk a Szt. Vencelt és Adalbertet ábrázoló oltárszárnyakon, vagy a báti töredé-

19
2«
ken, így a Szentháromság, táblaképeink következő, 1430—40 között készült csoport-
jába sorolható. (64)
Bár a lágy stílus hagyományai még a XV. század közepének képzőművészetében
is tovább élnek, az 1430-as évek után az internacionális stilus határokat nem i s m e r ő
szövevényéből lokálisabb jellegű művészeti tendenciák kezdenek kibontakozni. Meg
kell kísérelni, bármilyen nehéz is, az internacionális gótika lágy stílusának o s z t r á -
kos, illetve csehes elemeit egymástól különválasztani festészetünkben és az ikono-
gráfiái vizsgálatoknál is szem előtt kell tartani, hogy melyek azok a közép-kelet-
európai sajátságok, melyek kialakításában a magyarországi művészetnek Is jelen-
tős s z e r e p jutott.

JEGYZETEK

(1) Sokat segítettek az összefüggések f e l i s m e r é s é b e n a kiállítások, különösen azok, a m e l y e k a különböző

m ű f a j o k a t együttesen m u t a t t á k b e . Europäische Kunst u m 1400. Wien, Kunsthistorisches Museum 1962. - T h e
International Style, The Arts in Europe around 1400, Walters Art Gallery Baltimore, 1962. - Gothic Art
1360—1440. T h e Cleveland Museum of Art. 1963. - Schöne Madonnen 1 3 5 0 - 1 4 5 0 , Salzburg Domoratorien
1965. — Gotik in Ü t e r r e i c h . Minoritenkirche Krems-Stein, Krems 1967. - L' Europe G o t h i q u e X I I e - X I V e
siècles. Musée du Louvre. Pavillon d e Flore. Paris, 1968. - Meister Francke und d i e Kunst u m 1400.
Ausstellung zur J a h r h u n d e r t - F e i e r der Hamburger Kunsthalle. Hamburg 1969. - Stabat Mater, Maria unter
d e m Kreuz in der Kunst u m 1400. Salzburger Dom, 1970. - Ceské u m é n í gotické 1 3 5 0 - 1 4 2 0 . Praha 1970.
(Annak e l l e n é r e , hogy a k i á l l í t á s n e m került m e g r e n d e z é s r e , katalógusa igen jelentős). - Spätgotik in
Salzburg. D i e Malerei. 1 4 0 0 - 1 5 3 0 . Salzburger Museum Carolino Augusteum, Salzburg 1972. - Vor Stefan
Lochner. D i e Kölner Maler von 1300 bis 1430. W a l l r a f - R i c h a r t z - M u s e u m , Köln 1974. - Kunst a m M i t t e l -
rhein. Ein T e i l der Wirklichkeit. Ausstellung im Liebighaus Museum a l t e r Plastik. Frankfurt a m M a i n
1 9 7 5 - 7 6 . - Spätgotik in Salzburg. Skulptur und Kunstgewerbe 1 4 0 0 - 1 5 3 0 . Salzburger Museum Carolino
Augusteum. Salzburg 1976.

(2) Marosi e korszak k u t a t á s á n a k jónéhány hiányosságára f e l h í v t a a f i g y e l m e t . (MAROSI E. : A XIV—XV.

s z á z a d i magyarországi m ű v é s z e t európai h e l y z e t é n e k néhány kérdése. Ars Hungarica 1973. 2 5 - 6 4 . )Marosi
f e l v e t i a kérdést, hogy a lágy stilus, internacionális gótika záró d á t u m a k é n t n e m l e h e t n e - e Zsigmond h a l á l á -
nak é v é t (1437) tekinteni, bár arra is r á m u t a t , a m i e m e r e v korszakolás e l l e n szól. (MAROSI E. : Magyar-
országi m ű v é s z e t a 14. s z á z a d b a n és a 15. s z á z a d első két h a r m a d á b a n . / O p e r a t i v t a n u l m á n y a Magyarországi
m ű v é s z e t t ö r t é n e t i kézikönyv IL k ö t e t e s z á m á r a / M ű v é s z e t t ö r t é n e t i Értesítő XXIV (1975) 247 - 2 5 3 . )
A lágy stílusnak a cseh festészetben m e g n y i l v á n u l ó sajátosságait a cseh kutatás a "szép stílus" m e g j e l ö l é s -
sel i g y e k e z e t t elkülöníteni, m e l y n e k h a t á r a i u l Peáina a z 1 3 8 0 - a s é v e k k e z d e t é t ő l az 1415 körűiig tartó i d ő -
szakot j e l ö l t e meg. (PEäiNA J. : Zur Frage d e r Chronologie des "Schönen Stils" in der T a f e l m a l e r e i Böhmens.
Sbornik p r a c i Filosofické Fakulty Bmënské University F 1 4 - 1 5 (1971) 1 6 8 - 1 9 1 . ) A lengyel t á b l a k é p e k l e g -
korábbi, cseh hatás alatt álló e m l é k e i t Gadomski 1 4 2 0 - 3 0 körűire d a t á l j a , Dobrowolski a t r e b u n i a i oltárszár-
nyat 1400 körülinek t a r t j a . A krakkói könyvfestészetben viszont - e z t Miodoiíska m e g g y ő z ő m i n i a t u r a - t á b l a -
kép a n a l ó g i á k sorával b i z o n y í t o t t a - már 1410 körűitől nyomon követhető a cseh m i n i a t u r á k stílusának oly-
m é r t é k ű adaptálása, m e l y a t á b l a k é p f e s t é s z e t e t is képes volt m e g t e r m é k e n y í t e n i . ( GADOMSKIJ. : Wstçp
dobadarf nad maíopolskim malarstwefn t a b l i c o w y m XV w i e k u (1420-1470). Folia históriáé a r t í u m XI(1975)
3 7 - 8 0 . DOBROWOLSKI,T. : P o c z j t k i malarstwa Krakowskiego w e p o c e gotyku (metoda i p e r f e k e j o n i z m ) .
Folia h i s t ó r i á é artium XII (1976) 13 - 6 4 . (MIODONSKA.B. : I l u m i n a c j e Krakowskich rçkopisôw z. 1. poiowy
w XV w . Archiwum kapituty M e t r o p o l i t a l n e j na Wawelu. Kraków 1967. 3. 6 0 - 6 1 . )
BakaS 1 9 7 5 - b e n "A kutatás h e l y z e t e a s z l o v á k i a i gótikus t á b l a k é p f e s t é s z e t k e z d e t e i r ő l " c i m m e l t a n u l m á n y t
j e l e n t e t e t t - m e g , melyben az a l á b b i 14 pontban f o g l a l j a össze a z o k a t az i r o d a l o m b ó l kiszűrhető p r o b l é m á k a t ,
a m e l y e k j ó l tükrözik a t á b l a k é p f e s t é s z e t k u t a t á s á n a k b e l t e r j e s s é g é b ő l adódó kérdésfeltevéseket is: 1. V o l t - e
t á b l a k é p f e s t é s z e t Szlovákiában már a XIV. s z á z a d b a n , ha igen, ugy a s z á z a d első, vagy második felében,
vagy csak 1400 körül? 2. Az első darabokat külföldről h o z t á k - e , vagy külföldi festők k é s z i t e t t é k - e )

20
 3 . A XIV. s z á z a d b a n , ha voltak t á b l a k é p e k , e z e k e l v é t v e m e r ü l t e k - e fel, vagy b e s z é l h e t ü n k - e már f e j l ő d é s r ő l ?
S z á m o l h a t u n k - e már f o l y a m a t o s fejlődéssel a XV. század első felében, vagy e z csak a század második
f e l é b e n gyorsult fel ? 4. Kezdetben az olasz, vagy a cseh hatás v o l t - e döntő, a további fejlődést a s z i -
l á z i a i - l e n g y e l , vagy a n é m e t hatások b e f o l y á s o l t á k - e ï 5. Melyek a legkorábbi e m l é k e k , a b á t i töredék,
a póniki tábla, vagy a lőcsei predella? 6. A fejlődés 1400-t61 k ö z v e t l e n cseh hatás a l a t t i n d u l t - e m e g ,
vagy osztrák közvetítéssel? A XV. század első felében a cseh h a t á s - e az egyetlen fontos tényező, vagy a
nürnbergi is az? A cseh hatás n e m o s z t ó d o t t - e m e g az osztrákkal és a s z i l é z i a i v a l ? 7. Valóban helyi f e j l ő d é s -
ről már a 3 0 - a s é v e k t ő l beszélhet(lnk-e, vagy csak a század k ö z e p é t ő l ? 8. Hogyan tekintsük a s z i l é z i a i hatás
kérdését, n e m c s a k S z i l é z i á b a n való tanultságról v a n - e sző ? 9. A M a t e ó c i oltár Mesterének köre a l e n g y e l
festészettől f ü g g ö t t - e ? Egy iskola alkotásairól v a n - e szó ? Az aktiv fél Szlovákiában van, vagy Lengyelországban?
10. A gótikus r e a l i z m u s e l e m e i mikor j e l e n n e k meg, a 2 0 - a s , 3 0 - a s , vagy a 4 0 - e s években, vagy csak
a század közepén? 11. A tört stilus e l e m e i a s z i l é z i a i - l e n g y e l festészetből, vagy a n é m e t festészetből e r e d -
nek? 12. A XV. s z á z a d első felét a "lágy", vagy "szép" stílus m e g n e v e z é s s e l j e l ö l j ü k - e ? 13. Az á t m e n e t i
időszak - a gótikus i d e a l i z m u s és a későgótikus naturalizmus t a l á l k o z á s a a 40-es, vagy az 50-es é v e k b e n
v a n - e ? A további fejlődés a l a p j á t a M a t e ó c i Mester, vagy más festő k é p e z i - e ? (BAKOá, J. : Stav b á d a n i a
о z a ő i a t k o c h g o t i c k é h o tabul'ového maliarstva n a Slovensku. Ars 1 9 7 2 / 7 4 1 - 6 . Bratislava 1975. 5 - 3 4 . )

(3) W1LKENS. L. VON: Ein Kaselkreuzin Rokycany. Hinweise zur böhmischen Marienverehrung unter Karl IV.
und den ersten Prager Erzbischöfen. Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums, 1965. 3 3 - 5 1 . TÖRÖK, GY. :
Die Ikonographie des l e t z t e n Gebetes M a r i a e . Acta Históriáé Artium XIX (1973) 151—205. A többi kérdést
- r é s z l e t e s e n lásd alább a j e l e n t a n u l m á n y b a n .

(4) Az 1432-es k a l e n d á r i u m v i z s g á l a t á t m é g a magyar kutatásnak is el kell v é g e z n i e . KUÍERA.M. : Ikono-

g r á f i a slovenského k a l e n d á r a z r. 1432. Z b o m i k Fllozofickej Fakulty Komenského. Historica XXVI (1975)
Bratislava 9 7 - 1 3 4 . GÜNTHEROVÄ, A. : N e z n a m e g o t i c k é t a b u l o v é m a l b y z Hlohovca (Prispevok к poznaniu
m a l i a t s t v a prvej p o l o v i c e 15. stor. ). Vlastivedny zbornik Horná Nitra V. Banská Bystrica 1970 . 59 - 8 5 .
A j e l e n munka a Magyarországi m ű v é s z e t t ö r t é n e t i kézikönyv II k ö t e t é h e z m u n k a t a n u l m á n y n a k készült.
(1976) Ebben legkorábbi t á b l a k é p e i n k oltár-rekonstrukciós v i z s g á l a t a i t is elvégeztük, e z t kibővitett f o r m á b a n
külön cikkben k i v á n j u k k ö z r e a d n i .

(5) Kolozsvári T a m á s K á l v á r i a - o l t á r a Garamszentbenedekről, 8 t á b l a k é p i j e l e n e t t e l , 1427-ből, Esztergom,

Keresztény M u z e u m , l t s z . : 54. 3 — 54. 10. Az oltár pontos m é r e t e i és i r o d a l m a : RADOCSAY D. : A k ö z é p k o r i
Magyarország t á b l a k é p e i . Budapest, 1 9 5 5 . 3 0 7 - 3 1 0 . és RADOCSAY D . : Gótikus f e s t m é n y e k M a g y a r o r s z á g o n .
Budapest 1 9 6 3 . 3 6 - 3 8 . A további irodalom áttekintése: VÉGH J. : A régi magyarországi t á b l a k é p f e s t é s z e t
kutatásának p r o b l é m á i 1 9 5 5 - 1 9 7 5 . Ars Hungarica 1976. 3 1 . , v a l a m i n t Schmidt és Fïinta a 9. 10. és 11.
jegyzetben.

(6) MUCSI A. : Kolozsvári T a m á s . Budapest, 1969. 2 6 , 2 7 . HOFFMANN E. : A N e m z e t i M u z e u m S z é c h é n y i

könyvtárának i l l u m i n á l t k é z i r a t a i . Budapest 1928. 8 0 - 8 1 .

(7) STANGE, A. : D i e d e u t s c h e Malerei der Gotik. Bd. XI. Österreich und der ostdeutsche Siedlungsraum
von Danzig bis Siebenbürgen in der Zeit von 1400 bis 1500. M ü n c h e n — B e r l i n l 9 6 1 . 160—161. Stange m á s i k
a t t r i b u c i ó j a m é g kevésbé e l f o g a d h a t ó . A grazi Landesmuseum, Ulrich R e i c h e n e c k e r - e p i t á f i u m a 1 4 1 0 - b ő l ,
a m e l y a J e ï e n — e p i t á f i u m és a TFeboni Mestertől e r e d e z t e t h e t ő lágy stílusnak j e l l e g z e t e s osztrák f e l d o l g o z á s a ,
s e m m i k é p p s e m t a r t h a t ó Kolozsvári T a m á s s a j á t k e z ű alkotásának. Vö. a R e i c h e n e c k e r - e p i t á f i u m szines
r e p r o d u k c i ó j á t : BIEDERMANN, G. Kunst des Mittelalters. A l t e G a l e r i e a m Landesmuseum Joanneum in G r a z .
Graz 1976. 34.

(8) RADOCSAY D. : Gótikus magyar c i m e r e s l e v e l e k . : M ű v é s z e t t ö r t é n e t i Értesítő VI. 1957 . 276. ;

GÜNTHEROVÄ, A. —MlälANIK, J. : I l l u m i n i e r t e Handschriften aus der Slowakei. Praha 1962. 81. kép. -
SCHMIDT,G. : Neues M a t e r i a l zur österreichischen Buchmalerei der Spätgotik in slowakischen Handschriften.
Österreichische Zeltschrift für Kunst un D e n k m a l p f l e g e XVIII (1964) 3 4 - 4 0 . 54. kép. (A graduáléből k i v á g o t t
i n i c i á l é k ( 1 4 2 0 - 2 5 ) legutóbb L' art a n c i e n S. A. Zürich 47. k a t a l ó g u s á b a n 9. és 10. s z á m . )

21
 (9) SCHMIDT, G. : Radocsay: G o t i s c h e T a f e l m a l e r e i in U n g a r n : M i t t e i l u n g e n d e r G e s e l l s c h a f t f ü r v e r g l e i -
c h e n d e K u n s t f o r s c h u n g in W i e n . X V 1 I I - X I X . (1965-67)23-24.

(10) S C H M I D T . G . : M a l e r e i bis 1 4 5 0 . T a f e l m a l e r e i - W a n d m a l e r e i - B u c h m a l e r e i . Gotik in B ö h m e n .

Szerk. : SWOBODA. K . M . M ü n c h e n 1969. 1 6 7 - 3 2 2 , Kolozsvári Tamásról 318.

(11). FRINTA, M S. : T h e Master of t h e Gerona M a r t y r o l o g y and B o h e m i a n I l l u m i n a t i o n . T h e Art Bulletin

XLVI (1964) 2 8 3 - 3 0 6 . Kolozsvári T a m á s r ó l 3 0 1 . Frinta s z e r i n t Kolozsvári T a m á s Zsigmond p r á g a i u d v a r á b ó l
i n d u l t e l . " Z s i g m o n d m a g a is t a r t ó z k o d o t t Prágában, s Prága, m i n t m ű v é s z e t i központ k é t s é g t e l e n ü l v o n z -
h a t t a a m ű v é s z e k e t a k ü l ö n b ö z ő o r s z á g o k b ó l . A XV. s z á z a d 2 0 - a s é v e i b e n e g y r e többen t é r h e t t e k vissza h a -
z á j u k b a , m i v e l ekkor C s e h o r s z á g b a n már k e v é s b é k e d v e z ő e k a f e l t é t e l e k a m ű v é s z e t e k s z á m á r a . "

(12) P Ä C H T , O . : A . B o h a m i a n M a r t y r o l o g y . Burlington M a g a z i n e 73 ( 1 9 3 8 ) 1 9 2 - 2 0 4 . Kunst u m 1 4 0 0 ( i . m .

1 . j e g y z e t b e n ) 1 7 6 . k a t . s z á m . P E S I N A . J . : Novy pokus О r e v i z i d ë j i n ï e s k é h o maliifstvi 1 5 . s t o l e t i . Uméní
VIII (1960) 1 0 9 - 1 3 4 . - PES INA, J. - HOMOLKA, J . : К p r o b l e m a t i c e e u r o p s k é h o u m é n í k o l e m roku 1 4 0 0 .
U m ë n i XI ( 1 9 6 3 ) 1 6 1 - 2 0 3 . P E S I N A . J . : Obraz k r a j i n y v é e s k é k n i á n i m a l b ë k o l e m r. 1 4 0 0 . U m é n í XIII (1965)
2 3 3 - 2 8 5 . KRÁ SA, J. : Na okraj n ő v é s t u d i e О Mistru G e r o n s k é h o M a r t y r o l o g i a . U m é n í XIV (1966) 3 9 4 - 4 0 5 .
S C H M I D T , G . : i . m . ( 1 0 . j e g y z e t b e n ) 250 skk. K R A S A . J . r e c e n z i ó j a : G. S c h m i d t : B u c h m a l e r e i in Gotik in
B ö h m e n . S z e r k . : Swoboda, K . M . M ü n c h e n 1 9 6 9 . U m é n í XIX (1971) 3 9 3 - 4 0 1 .

(13) P Ä C H T : i . m . 2 0 3 . PESINA: i. m . 1965. 2 6 6 - 6 7 . KRASA: i. m . 1 9 7 1 . 4 0 0 - 4 0 1 .

(14) S C H M I D T : i. m . (10. j e g y z e t b e n ) 182. kép.

(15) S C H M I D T : i. m . (10. j e g y z e t b e n ) 191. k é p .

(16) S C H M I D T : i. m . (10. j e g y z e t b e n ) 1 6 2 - 1 6 5 . és 1 8 8 . kép.

(17) DROBNÁL, Z.: Die g o t i s c h e Z e i c h n u n g in B ö h m e n . Prag 1 9 5 6 . 6 9 - 8 0 . kép.

(18) Kunst u m 1400 ( i . m . 1. j e g y z e t b e n ) 2 6 5 — 6 6 . ROSENAUER, A . : Das M u s t e r b u c h d e s W i e n e r Kunsthis-

torischen M u s e u m s . Hausarbeit des Instituts für Ö s t e r r e i c h i s c h e G e s c h i c h t s f o r s c h u n g . Wien 1 9 6 2 .

(19) CORNELL, H. : Biblia p a u p e r u m . S t o c k h o l m 1 9 2 5 . 2 2 9 . skk. 2 8 - 4 4 . t á b l a .

STANGE, A. : D e u t s c h e M a l e r e i d e r Gotik X. S a l z b u r g , Bayern und T i r o l in d e r Z e i t von 1400 bis 1500.
München-Berlin 1960.3.

(20) KRÁSA, J. : Vystava rukopisu knihovny n á r o d n i h o m u z e a v Praze. U m ë n f XIV (1966) 6 0 0 - 6 0 9 . íeské

u m è n i : i. m . (1. j e g y z e t b e n ) 2 9 8 . és 3 7 0 . k a t . s z á m .

(21) GEREVICH T. : Kolozsvári T a m á s , az első m a g y a r k é p t á b l a f e s t ő . Budapest, 1923. 9 - 1 1 . k é p .

(22) JENNI.U. : Das S k i z z e n b u c h d e r I n t e r n a t i o n a l e n G o t i k in den U f f i z i e n . Der Übergang v o m M u s t e r b u c h

z u m S k i z z e n b u c h . ( W i e n e r K u n s t g e s c h i c h t l i c h e F o r s c h u n g e n , K u n s t h i s t o r i s c h e Institut der U n i v e r s i t ä t W i e n
Bd. IV. ) W i e n 1976. 6 1 - 6 4 , , 7 6 . , 7 8 . k é p , 3 7 . tábla.

(23) JEN NI: i . m . 76. k é p .

(24) P h i l i p p e d e M é z i è r e s " S o n g e du vieux p é l é r i n " k ó d e x é b e n (Paris, Arsenal, ms 2 6 8 2 f. 3 4 r ) JENNI:

i . m . 6 1 - 6 2 , 7 0 . kép, 10. t á b l a .

(25) PESINA: O b r a z k r a j i n y ( i . m . 1 2 . j e g y z e t b e n ) 2 6 6 - 2 6 7 . , lásd m é g 1 3 . j e g y z e t .

22
 (26) PACHT,О. : A Forgotten Manuscript from the Library of t h e Duc d e Berry. T h e Burlington Magazine,
98, London 1956. 150. BYAM SHAW, J. : Drawings by old Masters at Christ Church Oxford. I-II. Oxford
1976 . 350. 1445. kat. s z á m , 854. t á b l a .

(27) LUKÁCS ZS. : Kolozsvári T a m á s Passió-sorozatának burgundiai kapcsolatai. Épités-Épitészettudomány

V. 1973. 3 - 4 . 3 3 1 - 3 3 9 .

(28) Pedig a cseh m i n i a t u r á k n a k van egy igen magas kvalitású rétege, mely k e l l ő szinten k ö z v e t í t e t t e a
nyugati e l ő k é p e k e t , sőt ha meggondoljuk, hogy Dvofák és Krása kutatásai óta köztudottan, milyen sok f r a n -
c i a k é z i r a t volt a prágai uralkodók birtokában, és hogy a k ö z v e t í t ő e m l é k e k közül mennyi elpusztulhatott,
ugy n e m szükséges f e l t é t l e n magukat a m ű v é s z e k e t u t a z t a t n i . (DVO&ÁK, M. : Idealismus und Naturalismus
in der gotischen Skulptur und Malerei, Kunstgeschichte als Geistesgeschichte. München 1928. 41. skk.
KRÁSA, J. : Die Handschriften König Wenzels IV. Wien 1971. 1. skk.

(29) LUKÁCS: i. m . (27. j e g y z e t b e n ) 3 3 1 - 3 3 3 . TROESCHER.G. : Burgundische Malerei. M a l e r u n d M a l w e r k e

um 1400. in Burgund, d e m Berry m i t der Auvergne und in Savoyen mit ihren Quellen und Ausstrahlungen.
Berlin 1 9 6 6 . 281-286. 466. kép. MATEJCEK, А . - P E L I N A , J . : La p e i n t u r e g o t h i q u e t c h è q u e 1350-1450.
Prague 1 9 5 0 . 181. kép.

(30) Vor Stefan Lochner (i. m . 1 . j e g y z e t b e n ) 123. SCHMIDT, G . : Die österreichische Kreuztragung-
s t a f e l in der Huntington Library. Österreichische Zeitschrift für Kunst und D e n k m a l p f l e g e XX (1966) 1 - 1 5 .
RADOCSAY:!. m. 1955. (5. j e g y z e t b e n ) 3 6 8 .

(31) SCHMIDT: i. m . (30. j e g y z e t b e n ) 2. k é p .

(32) Beschreibendes Verzeichnis der i l l u m i n i e r t e n Handschriften in Österreich. Szerk. : WICKHOFF,F.,

DVO&AK.M. Bd. IV. - BUBERL, P. : Die i l l u m i n i e r t e n Handschriften in S t e i e r m a r k . 1 . : Die Stiftsbibliothekeu
zu Admont und Vorau. Leipzig 1911. 2 0 5 skk. TÖRÖK: i. m. (3. j e g y z e t b e n ) 151 skk.

(33) ULBERT-SCHEDE, U. : Das Andachtsbild des kreuztragenden Christus in der deutschen Kunst. M ü n c h e n
1 9 6 1 . Vö. a Szt. Veronika m e s t e r e szárnyasoltárkáját (Vor Stefan Lochner, i . m . 1 . j e g y z e t b e n 84, 160
19. kat. s z á m ) .

(34) PINDER, W. : Die d e u t s c h e Plastik des ausgehenden Mittelalters und der ftUhrenaissance. Handbuch
der Kunstwissenschaft. Berlin 1924. 104., 1 5 2 . , 153. GEISLER. I.: Oberrheinische Plastik um 1400. Berlin 1957.
28. 7 9 - 8 0 . kép. STANGE.A. : Deutsche Kunst u m 1400. München 1923. 16. kép. MÜLLER. TH. : Beobachtun-
gen zur SUdtiroler Plastik in der Frühzeit M i c h a e l Pachers. Kunsthistorische Forschungen Otto Pächt zu s e i n e m
70. Geburtstag. Wien 1972. 2 4 1 . , 242.

(35) D i e Kunst der Graphik. Das 15. Jahrhundert. Werke aus d e m Besitz der Albertina. Wien 1963. 25. 26.
TROESCHER: i. m . (29. j e g y z e t b e n ) 466. k é p .

(36) SCHMIDT: i. m. (30. j e g y z e t b e n ) 4.

Előre m u t a t ó keresztre p é l d á k : N a r b o n n e - i p a r a m e n t u m . (MEISS, M. : French Painting in the T i m e of Jean
d e Berry. T h e Late Fourteenth Century and t h e Patronage of t h e Duke. London 1969. I-II. 4. kép.) Trés Bel-
les Heures d e Notre D a m e , Paul d e Limbourg. Exodus II., Trés Riches Heures, Jean d e Limbourg: Genesis,
Herman d e Limbourg: Belles Heures, (MEISS, M . : Franch Painting in the T i m e of Jean de Berry. T h e Limbourgs
and Their Contemporaries. London 1974. II. 3 2 5 . , 278., 586., 2 9 3 . , 341. kép). Passió Mester, J a c q u e m a r t és
segédei (MEISS: i . m . 1969. 1 1 0 . , 1 4 0 . , 104. kép). J e n z a t , Saint Martin freskó (TROESCHER: i . m . a 29. j e g y -
z e t b e n 50, 313 tábla).
Az e l ő r e m u t a t ó kereszt ábrázolása a XV. század l e g e l e j é n m é g kedvelt a z osztrák festészetben és az alábbi
i t á l i a i példákból indul ki: Simone Martini, Pietro Lorenzetti, Barna da Siena (MEISS: i. m. 1969. 675, 689.
kép, SCHMIDT: i . m . a 30. j e g y z e t b e n 5. kép). Csztrák p é l d á k : a San M a r i n o - i Keresztvitel, a St. Lamb-

23
r e c h t - i Votivtábla Mesterének g r a z i k é p e (SCHMIDT: i. m . a 30. j e g y z e t b e n 1 , 4 . kép), a St. Lambrecht-i
Votívtábla Mesterének bécsi k é p e .
BAUM, E . : Katalog des Museums M i t t e l a l t e r l i c h e r Österreichischer Kunst, Österreichische G a l e r i e Wien.
K a t a l o g e I. Wien-MUnchen 1 9 7 1 . 14. kép), a l i n z i Keresztvitel (STANGE: i . m . а 7 . j e g y z e t b e n 10. kép).
M i n d e z e k k e l a z osztrák ábrázolásokkal s z e m b e n Kolozsvári T a m á s a f e j l e t t e b b ikonográfiái tipust a l k a l -
m a z z a a hátra m u t a t ó k e r e s z t t e l .

Hátra m u t a t ó keresztre példák а XV. század e l e j é r ő l :

San Antonio d i Ranverso-i freskó (TROESCHER: i. m . a 29. j e g y z e t b e n 466. kép), Raigern-i, VisSy Brod-i
t á b l a k é p e k (MATEJŐEK-PESINA: i . m . a 29. j e g y z e t b e n 181, 235. kép). Két kölni oltár, Meister von Laufen
táblaképe. Paillon, La Brigue freskók, osztrák f a m e t s z e t (TROESCHER: i. m . a 2 9 . j e g y z e t b e n 3 5 0 - 5 1 . , 4 7 2 - 7 5 . ,
637., 692., 725. kép). Miniatura a Bedford és Boucicaut Mester m ű h e l y é b ő l . (MEISS, M . : French Painting in t h e
T i m e of Jean d e Berry. T h e Boucicaut Master. London 1968. 186 , 233. k é p . ) Kölni triptichonok, kölni üveg-
ablak (Vor S t e f a n Lochner, i . m . a z 1 . j e g y z e t b e n 9 1 . , 9 6 . , 99. , 123.) M e i s t e r Francke (Meister Francke, i . m .
az 1. j e g y z e t b e n ) .

(37) LUKÁCS: i. m. (a 27. j e g y z e t b e n ) 31, 32. k é p .

(38) MATEJÔEK-PEÏINA: i . m . (a 29. j e g y z e t b e n ) 17. kép, KRÁSA: i . m . (a 20. j e g y z e t b e n ) 600. CORNELL:

i . m . a 19. j e g y z e t b e n 41. t á b l a . RADOCSAY D. : Falképek a középkori Magyarországon. Budapest, 1977.
20., 140., 6 2 . k é p . Vö. m é g a St. L a m b r e c h t - i üvegablakot, 1440 körül (BIEDERMANN: i. m. a 7. j e g y z e t -
ben 48. )

(39) MATEJŐEK-PESINA: i. m . (a 29. j e g y z e t b e n ) 96. kép. í e s k é u m & i í i. m. (1. j e g y z e t b e n ) 385. k a t .

s z á m és 131 kép, 298. SCHMIDT: i. m . (8. j e g y z e t b e n ) 46. kép

(40) CASTELFRANCHI VEGAS, L. : Die i n t e r n a t i o n a l e Gotik in Italien. Dresden 1966. 2 5 - 2 6 . 25. k é p .

(41) Meister ftancke: i . m . (az 1. j e g y z e t b e n ) 18. t á b l a .

(42) S c h m i d t a Bécsben őrzött c s e h g a r d u á l é F e l t á m a d á s j e l e n e t é h e z a l e g k ö z e l e b b i a n a l ó g i á t a pozsonyi

garduálé (Pozsony, Káptalani Könyvtár 2. s z á m fol Ív) e g y e t l e n m i n i a t u r á j á b a n t a l á l t a meg. a m e l y i k
Pozsony városának stilizált c í m e r é t és a pozsonyi k á p t a l a n c í m e r é t (Szt. Márton) egyesíti ( 1 4 1 5 - 2 0 körül).
Mindkét m i n i a t u r a Krisztus-típusa igen hasonló Kolozsvári T a m á s é h o z a F e l t á m a d á s j e l e n e t b e n . Vö.
SCHMIDT: i. m . (8. j e g y z e t b e n ) 3 5 . 46. kép. GÜNTHEROVÁ-MlSlANIK: i. m . (8. j e g y z e t b e n ) 38. (téves,
késői, XV. s z á z a d végi datálással) 156. kép. Őeské u m ë n i (i. m . 1. j e g y z e t b e n ) 298. 393. k a t . s z á m .

(43) DVO&ÁKOVÁ, V. - K R Á S A , J . , — STEJSKAL, K. : Zpráva о pruzkumu stredovekych nástennych m a l e b

na Slovensku. : Umënf X (1962) 2 6 3 . , 268.

(44) Jeremiás próféta Fönikról (Poniky), Besztercebánya (Banská Bystrica)Muzeum, 99 x 42, 5 c m ,

RADOCSAY: i. m . 1955 (5. j e g y z e t b e n ) 414. L t á b l a . CIDLINSKÁ, L. : Slovenské gotické socharstvo a
t a b u l ' o v é maliarstvo. Vytvarny 2ivot 11 (1966 ) 6 - 7 . 2 1 5 - 2 1 7 . VACULIK, K. : Gotické u m e n i e Slovenska.
Zvolensky z á m o k m á j - o k t ó b e r 1975. Slovenska Narodná Galéria Bratislava 1975. 41. I. t á b l a .

(45) Tetszőleges példaként e m l í t h e t j ü k , akár a b á z e l i Szt. Péter szobrot. L' Europe Gothique i. m .
(1. j e g y z e t b e n ) 183. kat. s z á m , 57. k é p .

(46) SCHMIDT: i. m. (10. j e g y z e t b e n ) 62, 6 7 - 6 8 , 71, 188. kép, IX. t á b l a . BAUM: i . m . (36. j e g y z e t -
ben) 7.

(47) Fekvő f o r m á t u m u t á b l a k é p Lőcsén (Levoía) a Szt. Jakab t e m p l o m b a n , középen a Szentháromság,

jobbra Jákob á l m a , balra i s m e r e t l e n , később átfestett Szt. Zsófia j e l e n e t t e l , másodlagosan a Szt. K a t a l i n -
- o l t á r p r e d e l l á j a k é n t a l k a l m a z v a , 57 x 172, 5 c m . RADOCSAY: i. m . 1955. (5. j e g y z e t b e n ) 3 7 2 . VIII.

24
t á b l a . BAKOS, 1. : Strukture a g e n e z a predely oltára Sv. Katariny v kostole sv. Jakuba v Levoci. Sbornik
p r a c i Filosofické Fakulty Brnënské University F 16 1972. 7 3 - 8 7 . 2 9 - 3 0 . kép, BAKOS: i. m. 1975 (2. j e g y -
z e t b e n ) 4.

(48) Vö. BAUM: i. m. (36. j e g y z e t b e n ) 29. I. t á b l a . VÉGH J. : XV. s z á z a d i n é m e t és cseh t á b l a k é p e k .

Budapest. 1967 . 2 .

(49) SCHMIDT: i. m . (10. j e g y z e t b e n ) 99, 132, 1 4 2 - 1 4 5 . k é p , XI-XVII. t á b l a . Francia a n a l ó g i a : Jean

d e Sy Bibliája, 1356 után (SCHMIDT: i. m . a 10. j e g y z e t b e n 96. kép).Az o p a t o v i c e i Biblia ( 1 3 7 0 - 8 0 ) h a -
sonló stilusfokot m u t a t .

(50) Jákob á l m á n a k ábrázolásai: Liber viaticus ( 1 3 5 5 - 6 0 ) . Wenzel-Biblia ( 1 3 9 0 - 9 5 ) : SCHMIDT: i. m.

(10. j e g y z e t b e n ) 145. kép, XII. t á b l a . Paul és Jean d e Limbourg: Genesis (1403 körül): MEISS: i . m . 1974.
(36. j e g y z e t b e n ) 295. kép, Boucicaut Mester műhelye, 1415 körül: MEISS: i. m . 1968. (36. j e g y z e t b e n ) 3 4 6 .
kép. A budapesti cseh miniatura, (1414): DROBNÁ, Z. : Les Huit Miniatures tchèques d e Budapest. Bulletin du
Musée National Hongrois des Beaux-Arts 11 (1957) 2 - 2 4 . 16. kép. A Limbourg fivérek m i n i a t u r á j á n Jákob-
nak ugyancsak furcsa, kicsavarodott tartásával találkozunk, a m e l y azonban a l ő c s e i h e z nem hasonló, inkább
a térdeléshez áll közel, d e a m é l y e n a könyök a l á , a figura elé futó drapéria e l r e n d e z é s é b e n az ilyen á b r á -
zolások hatása is érződik.

(51) A BakoS á l t a l felsorolt p é l d á k m e l l é kínálkozik a Boucicaut Mester m i n i a t u r á j a is. MEISS: i . m .

1969. (36. j e g y z e t b e n ) 38., 99., 1 9 0 . k é p .

(52) Biblia p a u p e r u m . Az e s z t e r g o m i főszékesegyházi könyvtár negyvenlapoe Blockbuch Biblia p a u p e r u m a .

A t a n u l m á n y t , a j e g y z e t e k e t és a k é p a l á í r á s o k a t irta Soltész Z o l t á n n é . Budapest 1 9 6 6 . 39. (Jőb g y e r m e k e i -
nek l a k o m á j a , Krisztus az üdvözültek l e l k é v e l , Jákob á l m a . )MEISS: i. m. 1968. (36. j e g y z e t b e n ) 278. kép

(53) MEISS: i. m. 1969. (36. j e g y z e t b e n ) 1 3 0 - 1 3 3 .

(54) Fonó Mária N é m e t u j v á r r ó l (Güssing), Budapest Magyar N e m z e t i Galéria, ltsz. : 52.656, 89 x 78 c m .

RADOCSAY: i . m . 1955. (5. j e g y z e t b e n ) . 4 1 0 - 4 1 1 RADOCSAY: i. m . 1963 (5. j e g y z e t b e n ) 40.
URBACH, ZS. : "Dominus possedit m e . . . " (Ptov, 8 , 2 2 ) Beitrag zur Ikonographie des Josephszweifels: Acta
Históriáé Artium XX (1974) 1 9 9 - 2 6 6 .

(55) URBACH: i . m . 250-259.

(56) Összefoglalóan és részletes i r o d a l o m m a l BAUM: i. m . (36. j e g y z e t b e n ) 2 8 - 3 6 .

(57) URBACH: i, m. 258. 48. kép.

(58) Két, két o l d a l á n festett azonos m é r e t ű oltárszámy Galgócról (Hlohovec) a b a j m ó c i (Bojnice) Honisme-
r e t i M u z e u m b a n (Vlastivedny M u z e u m ) ltsz. : G - 1 1 7 9 / A B , m é r e t : 98 x 75, 5 c m . GÜNTHEROVÁ: i. m .
a 4. j e g y z e t b e n .

(59) TÖRÖK GY. : A Mateóci Mester m ű v é s z e t é n e k p r o b l é m á i . Annales d e la G a l e r i e N a t i o n a l e Hongroise.

Sajtó alatt.

(60) Szentháromság, hátoldalán e r e d e t i l e g Szt. Péter és Pál, m a szétfürészelve, Budapest, Magyar

N e m z e t i Galéria ltsz. : 52., 658., m é r e t 64,5 x 51,5 c m . RADOCSAY: i. m . 1955. 3 2 9 . , CL t á b l a

(61) TROESCHER: i. m. (29. j e g y z e t b e n ) 50., 51., 52., 1 8 0 - 1 8 1 . k é p . BAUM: i . m . (36. j e g y z e t b e n )

12. kép. Vor Lochner, i. m. (1. j e g y z e t b e n ) 8 5 . , Meister Francke, i. m. (1. j e g y z e t b e n ) 9 . , 1 9 . , 3 6 . , 37.,
4 0 - 4 1 . , 4 4 . , 4 7 . , 58., 59. t á b l á k , 51. Kunst u m 1400, i . m . (1. j e g y z e t b e n 82. k é p . PANOFSKY, E . :
I m a g o Pietatis. Festschrift für M. J. Friedländer z u m 60. Geburtstag. Leipzig 1927. 278.

25
 (62) DOBRZENIECKI, T. : U zródel przedstawien "Trón Laski" i "Pietas D o m i n i " : Rocznik M u z e u m
Narodowego w Warszawie X V / 1 . 1971. 2 2 1 - 3 0 7 . (Szövegközti képek 1 - 6 6 ) .

(63) RADOCSAY D. : A középkori Magyarország faszobrai. Budapest 1 9 6 7 . 1 5 4 . Dobrzeniecki: i . m . 6 / b .

kép. FILLITZ, H. Katalog der w e l t l i c h e n und der geistlichen S c h a t z k a m m e r Wien 1971. 143. k a t . s z á m .

(64) RADOCSAY: i . m . 1955. 322. II. t á b l a . RADOCSAY: i . m . 1963. 3 9 - 4 0 . 9. kép. A fenti t á b l á k k a l

az oltárok f e j l ő d é s t ö r t é n e t e kapcsán kívánunk részletesebben foglalkozni.

Zusammenfassung
DIE ANFÄNGE DER TAFELMALEREI IN UNGARN
UND IHRE EUROPÄISCHEN BEZIEHUNGEN

Die Studie gibt nicht nur einen kritischen Überblick über die nuere Literatur, sondern
erweitert unsere Kenntnisse über die frühesten Tafelbilder in Ungarn im Hinblick auf
das Problem des Weichen Stils und der ikonographischen Eigenarten um 1400. Im
ersten Teil der Studie wird die Frage der künstlerischen Wurzeln des Thomas de
Coloswar ausführlich behandelt, da es sich hier um einen auch in europäischem
Maßstab bedeutenden Künstler handelt. Auch das von Schmidt und Frinta aufgewor-
fene Problem der Zusammenhänge mit den Miniaturen des Martyrologium Usuardi
aus Gerona und seines Kreises wird gründlich untersucht. Es sind Ähnlichkeiten mit
d e r Antwerpener Bibel, mit der Mettener Biblia pauperum, wie auch mit den
Medaillen des Martyrologium Usuardi festzustellen. Auch wird auf die Ahnichkeit
mit dem Wiener Musterbuch und auf das Skizzenbuch des Giovannio de' Grassi hinge-
wiesen. Die Szene des Getreidewunders des Hl. Nikolaus wird mit einer Miniatur
aus der Handschrift des John Mandeville in Verbindung gebracht; der Schütze in der
Szene des Hl. Agydius wird mit der Zeichnung des Bogenschützen des Meisters des
Narbonner Paramentes in Oxford verglichen. Die Autorin widerspricht der Hypo-
these von Zsuzsa Lukács, die einen Aufenthalt Thomas de Coloswar in der Werkstatt
des Duc de B e r r y annimmt, und weist darauf hin, daß die westlichen Elemente s e i -
ner Kunst auch stark mit anderen Einflüssen vermischt sind. Es wird die Isolierung
d e r kreuztragenden Christusfigur mit Joseph von Arimathea im Vordergrund — mit
den Andachtsbildern vergleichbar — untersucht. Schließlich wird die Ikonographie
des sich aus dem versiegelten Sarkophag erhebenden Christus der Auferstehungszene
behandelt.
Die Restaurierung des breitformatigen Retabels in der Jakobskirche zu Leutschau
(Lőcse, Levoca), nachträglich als Predella des Hl. Katharina-Altars verwendet, hat
in ikonographischer, wie in stilistischer Hinsicht Überraschungen gebracht. Die
mittlere der drei in tipologischem Zusammenhang stehenden Szenen stellt nicht den
Gnadenstuhl, sondern die von Wolken und Engeln umgebene Maies tas Domini, ähnlich den
französichen Miniaturen um 1400, d a r . Betreffs der Ikonographie stimmt die Autorin
mit Bakoá überein, hinsichtlich des Stils betont sie aber die Abhängigkeit des Meisters
von der böhmischen Buchmalerei des 14. J h - s . ( L i b e r viaticus, Missale des Jan z
Stfedy usw. ) und schlägt eine Datierung um 1400-1410 vor, womit das Retabel das
früheste erhaltene Tafelbild in Ungarn wäre.

26
 Die Tafel des Propheten J e r e m i a s aus Pónlk (Poniky) vertritt die Stilstufe um 1410
und setzt In bescheidener Weise die Kunst des an den Miniaturen geschulten Meisters
des Leutschauer Retabels f o r t .
Die nächste Gruppe der Tafelbilder weist stilistisch nach Ö s t e r r e i c h . Die Tafel aus
Giissing (Németujvár) "Maria beim Spinnen", die von Urbach als Fragment einer
Szene des Josephszweifels erkannt worden ist, zeigt eine stilistische Verwandschaft
mit der Wiener Tafelmalerei 1420-30, besonders mit dem Meister der Preßburger
Elisabeth. Güntherová berichtete 1970 erstmals von zwei beidseitig gemalten Altarflügeln
aus Galgóc (Hlohovec); die eine zeigt auf der Innenseite die Hl. B a r b a r a und Ursula,
auf der Außenseite die Kreuzigung, die andere dementsprechend Johannes, d. Täufer
mit dem Hl. Ludwig von Toulouse und die Auferstehung. Die Tafeln um 1430—40 stützen
sich sehr stark auf die Kunst des Meisters der Darbringungen, Ähnlichkeiten sind auch
mit dem Meister des Andreasaltars, sowie mit dem Meister der Preßburger Elisabeth
festzustellen.
Die "Not Gottes" der Ungarischen Nationalgalerie in Budapest, die aus Westungarn
stammt, wurde zum ersten Mal hinsichtlich ihrer besonderen Ikonographie im europä-
ischen Rahmen untersucht. Ihr Stil weist nur eine entfernte Ähnlichkeit mit der Wiener
Tafelmarelei auf, überwindet die Phase des Weichen Stils und wird deshalb schon zu
der nächsten Gruppe der Tafelbilder um 1430-40 gezählt.

27