H.

MENSEN

AZ AUTOGÉN TRÉNING

MI AZ AUTOGÉN TRÉNING

Az autogén tréning a koncentrált önellazításnak J. H. Schultz által kifejlesztett

módszere, illetve az „aktív önhipnózis” gyakorlati útja. Mivel az ellazítás egyszerre ágyazódik
fiziológiai és pszichológiai folyamatokba, ezért Langen, aki a pszichotikus síkot
hangsúlyozza, szívesebben beszél „koncentrált önelmélyülés”-ről. Ezáltal azt is
meghatározza, hogy autogén tréningben egy olyan „passzív koncentráció”-ról van szó, amely
ellentétben áll a tudatos akarás energiaráfordítását igénylő „aktív koncentrációval”-val,
éppúgy, ahogyan ez például a sportban és részben a jógában is létezik.
Az autogén tréning a hipnózis törvényes gyermeke. A vogti önhipnózisgyakorlatoktól
indíttatva Schultznak – az olyan, pszichológiailag képzett hipnotizáltak rapportjai során, akik
a hipnózisban speciális technika eredményeként szabadon tudtak megnyilvánulni – , feltűnt,
hogy mindig hasonló adatokat közölnek mind az elnehezedési és melegérzésekről, mind a
testérzések bizonyos egyéb változásairól. Ezek egy általános ellazulás értelmében
szabályszerűen idéznek elő „centrális átkapcsolást”, hasonlóan az alvásban létrejövő
átkapcsoláshoz. Schultz mint „javíthatatlan fiziológus” felismerte azt, hogy ebben egy
organizmikus történés” élettani-logikai fokozatairól van szó („organizmikus
összátkapcsolás”). Neki köszönhető, hogy ez a felismerés beállítódások („gyakorlatok”)
láncolatában vált hasznosíthatóvá, az összefogott (koncentrált) önelmélyedés eredményeként,
amely ugyanazokat a jelenségeket váltja ki, mint amely testérzések és élmények a hipnózisban
ismeretesek (1. táblázat).
Amikor a vállalkozó személy (gyakorló) akár az orvos vezetésével, akár annak
irányítása nélkül önmaga végzi ezeket a gyakorlatokat, akkor beszél Schultz „autogén
tréning”-ről.
A hipnózissal ellentétben a gyakorlatokat mindenkor a gyakorló irányíthatja és saját
maga fejezheti be.
 1.táblázat AZ AUTOGÉN TRÉNING GYAKORLATI FELÉPÍTÉSE (ALSÓ FOK)
Gyakorlat Gyakorlási formula Szubjektív érzések Objektiválható
élettani hatások
Nehéz (súlyossági) és
duzzadtsági érzés (ólom-, Az izomtónus csökkenése
1. Elnehezedési illetve ágyba süppedő (elektromiogram), a
„A jobb (balkezeseknél
gyakorlat súlyosság) elernyedéssel. GBR-kilengés
bal) kar elnehezedik.”
(izomellazítás) Egyes esetekben mérséklődése. Enyhe
könnyűségi és lebegési vérnyomás esés.
érzések.
Bizsergés, csiklandozás, A perifériás vérerek
hangyamászás, jóleső tágulása a két kézben (és
„A jobb (balkezeseknél melegérzés leginkább az az arcon). Megnövekedett
2. Melegedési gyakorlat
bal) kar teljesen nehéz és újhegyekből kiindulóan, bőrhőmérséklet. Olykor
(vérerek 3. lazítása)
meleg.” olykor pásztázva, enyhe verejtékezés.
némelykor lüktetően, Paradox hatások az aktív
átáramlóan. koncentrációban.
Pulzációérzés az
Frekvenciacsökkenés. A
ujjbegyekben,
„A szívem teljesen perctérfogat csökkenése,
halántékon, karotiszban,
3. Szívgyakorlat nyugodtan és erősen jobb
szívtájékon, hasban
(szívmegnyugtatása) dobog”(megj.: az oxigénhasznosítással. Az
(olykor „lökésszerűen). A
„erősen” szó elhagyható) ingadozó EKG-leletek
szívdobogás nyugodtabbá
normalizálódása.
és lassúbbá válik.
Mély, nyugodt,
egyenletes légzés
(„teljesen magától”). A
A légzés perc
„Átadom magam a mellkasi légszorítástól
térfogatának csökkenése.
4. Légzőgyakorlat légzésnek.” (Illetve: „A való megszabadulás.
Áttolódás a mellkasiról a
(légzésmegnyugtatása) légzésem teljesen általános
hasi légzés felé, olykor
nyugodt”) „megkönnyebbülés”.
ásítás.
Fölerősödő hasi légzés.
„körös-kőrül jóleső
érzés”
Megnövekedett Megzavart, illetve
nyálképződés, izgalomra hajlamos
gyomorkorgás és gyomor- és bélmozgás
5. „Napfonati” „morgás”, kellemes normalizálódása. A
„A napfonatom
hasgyakorlat (a hasi testmeleg. gyomornyálkahártya
sugárzóan meleg”
szervek szabályozása) vérátáramlásának
fokozódása. A perifériás
vérerek járulékos
kitágulása.
Eleinte csak átfutó, A béta-hullámok
könnyű homlokhűvösség csökkentése, az alfa-téta-
(„hűvös lehelet”). hullámok szaporodása az
6. Koncentrált „A homlok kissé hűvös” Felfrissülés érzés mintha EEG-ben. Erőltetett
fejgyakorlat (illetve: „A homlok a homlokot jégcsappal gyakorlásnál
(homlokhűvösség) kellemesen hűvös) vagy mosdókesztyűvel prekollapszusállapot,
pásztáznák végig, különösen a labilis
vérnyomású
személyeknél.
 OBJEKTIVÁLHATÓ HATÁSOK

Míg a klasszikus hipnózist egy sajátságos félálom vagy akár kényszeralvás kíséri,
amelyet kívülről ható idegen szuggesztió hoz létre, addig az autogén tréningben az ellazulás
„részleges éberség”-ben a saját, önmagával mind közvetlenebb viszonyba kerülő én
befolyására jön létre. Amelett nem a köznapi értelemben vett beképzelésről van szó.
Elektrofiziológiai, szív és keringés rendszert kutató, röntgenológiai és laboratóriumi
eljárásokkal világszerte objektiválták a gyakorlatok során rendszeresen mérhető és
megismételhető kapcsolási folyamatokat. Az USA-ban a bőrhőmérséklet-mérő mellett
poligráfokat is felhasználtak, amelyek a szinkron EEG-, izomtónus-, EKG- és
légzésváltozásokat regisztrálják, miközben a megfelelő akusztikus és optikus jelzések az
ellazulási folyamatokat megerősítik és elmélyítik („bio-feed-back”). Németországban és
Ausztriában egyébként gyakran ebben az értelemben óvnak az „áltudományos lelkesedési
viharoktól”, mivel a poligráfok és bio-feed-back készülékek rutinszerű alkalmazása aligha
felel meg az autogén tréning lényegének.

AZ AUTOGÉN TRÉNING ELTERJEDÉSE

Schultz első alkalommal 1926-ban adta elő tapasztalatait a berlini Orvostársaságban.

Műve az Autogén tréning 1932 óta 14 alkalommal a hozzá tartozó gyakorlófüzet 1935-től 17
kiadásban jelent meg (további kiadások vannak angol, francia, portugál, spanyol és norvég
nyelveken).
Egy Lagen által hipnózisról autogén tréningről és más elmélyülési módszerekről
összeállított bibliográfia az autogén tréning témájában 1928-1969 között 280 német nyelvű
munkáról tesz említést. A vonatkozó publikációk száma szerte a világon ezreket tesz ki.
Egyedül Luthe gondozásában megjelenő angol nyelvű Autogén tréning második kiadványa
2000 szakkiadványra hivatkozik.
Müller – Hegemann 1961-ben, a harmadik pszichiátriai világkongresszuson
Montreálban csupán az NDK-ból 9000 ember kezelése alapján számolt be az autogén
tréninggel kapcsolatos klinikai tapasztalatokról. Az USA-ban az autogén tréning ez időben
százezer gyakorló személynél nyert igazolást. Schultz 80-ik születésnapja alkalmából 1964.
június 20-án az Autogén tréning-nek egy külön kötete jelent meg, három kontinens 115
országa 50 különböző tudományágához tartozó szerzőjének közreműködésével. 1957-ben. 67-
ben és 75-ben az autogén tréning a „Német Terápiás Hét” fő témái közé tartozott. Ma a Német
Szövetségi Köztársaságban a pszichoterápia leggyakrabban alkalmazott módszere. Kiterjedten
használják fel az általános- és a betegbiztosítási gyakorlatban is.
A divat változásaitól érintetlenül az autogén tréning 50 éve szerepel a kiképzési
tervekben és a különböző szakágak orvosi gyakorlatában. A modern orvostudományban példa
nélkül áll ennek a tudományosan megalapozott ellazítási eljárásnak a diadalmenete, amely
orvosoknál, egészségeseknél és betegeknél egyaránt elismerésre talált.
 A GYAKORLATOK FELÉPÍTÉSE

A gyakorlatok (lásd 1. táblázat) a jobb kar mint „az én-hez legközelebbi” testrész elnehezedésére való
koncentrációval kezdődnek. Az összes mozgatóizom azonnali bevonása ugyanis túlságosan igénybe venné a
koncentrációs képességet. Később ez önmagától is bekövetkezik, ahhoz hasonlóan, ahogyan a fiziko- és Kneipp-
terápiák egyoldali alkalmazásánál kifejlődnek az ellenoldali, konszenzuális és általános hatások („transzfer”,
„generalizálódás”). A gyakorlási formulákat később átalakítjuk („A két kar teljesen nehéz és meleg.” vagy
„Teljesen nehéz és meleg vagyok.”). Minden egyes gyakorlást egy „nyugalmat hangsúlyozó” formula előzi meg
(„Teljesen nyugodt vagyok.”). Az egyes gyakorlatok fokozatos együttes begyakorlása néhány hét után lehetővé
teszi, hogy a teljes gyakorlategységhez egy rövidített formulát válasszunk („nyugalom – nehéz – meleg – szív és
légzés teljesen nyugodt – a has meleg – a homlok hűvös”). Végül is az autogén tréningre való koncentrálásnál a
teljes gyakorlatkomplexus egyszerre jön létre, úgy, ahogyan az olvasásnál sem a betűk egymásutániságát fogjuk
fel, hanem egész mondatokat, vagyis „teljesítménykényszer” működik.
Minden gyakorlatot mindig ugyanúgy is kell „vissza vonni” azért, hogy a kábító mellékhatásokat
elkerüljük, és a gyakorlót reaktiváljuk a mindennapi élet követelményeihez (a visszaváltó formula: „a két kar
feszes – megfeszíteni – mélyet lélegezni – szemet felnyitni!”). Zavaró fájdalmak vagy kívülről ható erősebb
zavarok idő előtti „visszavételt” tesznek szükségessé. A visszaváltás természetesen felesleges, ha az autogén
tréning alvásba megy át.

A GYAKORLÁS MENETE

A gyakorlat egyéni, vagy csoportos oktatásban (egy csoportban 20-30 résztvevővel), fekve,
karosszékben vagy konfliskocsis tartásban ülve végzik. Minden gyakorlat oktatására egy-két órát, olykor esetleg
többet is szükséges szánnunk. A gyakorlatokat 3-12 hétre kell elosztanunk. Egyeseknek 1-3 hét alatt sikerül a
gyakorlatokat elsajátítaniuk. Másoknak ehhez fél év is szükséges. Az oktatóórák között naponta háromszor
otthon is kell gyakorolni, legjobb reggel, délben és este, általában kétszer másfél percig, 2 perces szünetekkel.
Hosszabb gyakorlásnál a megkívánt koncentráció többnyire csökken. A „koncentrált önlazítás” ekkor
kontrollálatlan álmosságba csúszik át.
Sokan eleinte „csekély haszonnal”, de „nem teljesen sikertelenül” gyakorolnak, észreveszik magukon a
generalizálódás első jeleit, „alkalmi nekifutáson kívül” azonban éreznek sem súlyt, sem meleget. Valahogy
„olyan mintha” az ujjaik vastaggá, a karjaik nehézzé válnának. Bár a várt jelenségek nem következnek be, mégis
megállapítható a különbség a másik karhoz képest”. A szívverés „nem jelentős”, csak „halk” vagy „mérsékelten”
érezhető, de ezt ténylegesen „észre lehet venni” és létezik egyfajta „kellemes érzés a szívtájékon”. A napfonat-
és homlokgyakorlatnál úgy „véljük” vagy „hisszük”, hogy megállapítjuk a reakciókat és a homlok hűvösét is
először „még alig”, vagy csak „leheletszerűen” érezzük.
A gyakorlati nehézségek és az eleinte szinte jellegzetes kétkedés ellenére a „transzferhatások” már az
első gyakorló órát követően 70%-ban, a második óra után 90%-ban, a harmadik óra nyomán minden
résztvevőnél megjelennek; a generalizációs hatások időközönként 35, 75, és 90%-ban jönnek létre. A negyedik
óra után a generalizálódás is általános tapasztalattá válik.
A 2.táblázat bemutatja, hogy a várható jelenségek gyakran megelőzik a közlendő gyakorlási formulát,
melyet ilyenkor a már megvalósult jelenségekhez kell kapcsolni, és mintegy „utána kell mondogatni”.
Az egyes gyakorlatok specifikus hatása mellett többnyire igen hamar tapasztalhatók általános hatások
is. A gyakorlók gyakran számolnak be a kipihentség, megkönnyebbülés, bizakodás, derű, felélénkülés, kellemes
frissesség, csökkent idegesség, higgadtság, szenvtelenség, biztonság, görcsmentesség, önuralom, koncentráció,
belső összefogottság, megnyugvás, kikapcsolódási készség, jobb alvás és a kiegyensúlyozottság érzésről.

2. táblázat
I. II. III. IV. V. VI.
„transzfer” 70% 90% 100% 100% 100% 100%
„Generalizálódás” 35% 75% 90% 100% 100% 100%
1. Elnehezedés 70% 85% 100% 100% 100% 100%
2. Átmelegedés 65% 95% 100% 100% 100% 100%
3. Szív 15% 30% 80% 90% 90% 100%
4. Légzés 7,5% 10% 40% 80% 85% 100%
5. Has 10% 20% 25% 50% 85% 90%
6. Homlok - - - - - 70%
 Gyakorlási eredmények az autogén tréning kurzus folyamán. Hat csoport egyenként 25 résztvevőjének
átlageredményéről van szó, akik háromhetes tanfolyamot végeztek el, hat kétórás foglalkozáson (1957 tavaszán
és őszén, valamint 1976 tavaszán). Az eredményeket minden egyes résztvevő valamennyi órát követően, az
otthoni önálló gyakorlás végeztével jegyezte fel. Mindezeket az 1. táblázat „szubjektív érzések”-et tartalmazó
rovatban értékeltük. Azok a táblázat jobb felső felében lévő százalékos adatok, amelyek a vastag, lépcsőzetes
vonal fölött vannak, a leadott órák megvalósított gyakorlataira vonatkoznak; a vonaltól balra és az alsó félben
lévő adatok pedig azokra a jelenségekre, amelyek spontán következnek be, jóllehet a tanításban ezeket még nem
közölték. Láthatjuk például, hogy a melegedési gyakorlat a második gyakorlóórán a tréningezők 95%-ának
„tervszerűen” sikerült, 65%-uk azonban már az első gyakorlat követően „terven kívül is” melegérzetről számolt
be (II.).

A tanfolyam résztvevőinek az „organizmikus átkapcsolás” az autogén tréning útján a fürdő-, Kneipp- és

klímakúrákhoz hasonló, hétnapos adaptív krízisekkel következik be. A legnagyobb kilengés az első kúrahét
végén jön létre. Aztán tompítottan zajlanak le a további csúcsok, egészen a harmadik klímahét végén
bekövetkező utolsó kilengésig, amely után viszonylag állandó gyakorlási eredmény áll be, maradandó
pszichovegetatív harmonizálódással. Az autogén tréning kurzusokat, mint általában a hatásos kúrákat, legalább 3
hétig kell tartanunk.
A krízisek – amelyek többé-kevésbe törvényszerűen következnek be – lehetőségének ismerete megóv a
szükségtelen rezignációtól és a végrehajtandó gyakorlási feladatok idő előtti feladásától.

A MAGASABB FELADATFOKOZATOK

Mind a hat gyakorlat „teljes, biztos és azonnali” birtoklása teszi lehetővé, hogy az említett általános
hatásokat célzott, de kevésbé standardizálható meditációs technikával foglalkozzunk. Az autogén tréning ún.
felső fokának keretében pszichoanalitikusan képzett orvosok közvetítésével ez viszonylag gyorsan eredményez
elmélyülő belső szemléletet, új belátásokat és önmegismeréssel. „Elmélyülve, kikapcsolódva, eltéríthetetlenül a
belső élmények felé fordulva, egyre több álomszerű rétegbe kerülve a kísérleti személy a lényegest nyilvánítja
meg…” Az egzisztenciális kérdések a tudattalanból szimbolikus rejtjelekben, de alkalmasint világos szövegben
is választ nyernek. A megfelelő alkalmasság és önállóság azután a jól képzettek számára lehetővé teszi az
„autopszichokatarzis”-ra, illetve az „autoanalízis”-re való képességet.
Az autogén tréning hat eredeti gyakorlatára ráépített felső fok tapasztalatai cáfolják azt az előítéletet,
amely szerint az autogén tréning „elfedő eljárás” lenne.
A kezdetben akaratlagosan felfelé és befelé tekintő szemgolyóállásnál a „felső fokban”egyfajta katatim
képélményen át 15-40 perc alatt érhetők el elmélyülési állapotok (autogén Imagogik). Az átélt, illetve meditatíve
látott élményeket egyéni beszélgetésekben vagy alkalmasint 6-8 (legfeljebb 10-20) résztvevőből álló
kiscsoportban dolgozzák fel. Az ilyen kurzusok számára ismét csak minimálisan 6 kétórás foglalkozást kell
tervezni, ezt azonban hosszabb időre is el lehet osztani. Az elsietett értelmezés megzavarhatja az önmegismerési
folyamatot. A kurzusok individuálisabbak, mint az alsó fokon, és indikációs kereteik is szűkebbek.
A felsőfoknak is hat gyakorlata ismeretes:
1. személyiséghez kötött színélmény meghatározott érzelmi állspotokkal kapcsolatban;
2. konkrét képek, tárgyak és formák belső megragadása;
3. absztrakt értékek látása (nyugalom, boldogság, szabadság, harmónia);
4. karakterképző gyakorlatok;
5. saját ősalapélmények („út a tenger mélyére”);
6. metafizikai élmények („út a hegycsúcsra”).
Közbülső helyzetet foglalnak el a „megformulázott szándékok” és a „mottószerű jelszavak”. A hat
alapfokú gyakorlatba integrálódva ezek szintén „vérré válnak”. Ha gondosan átgondoltak, „méretre szabottak” és
pregnánsak, ha pozitív tartalmuk van és a megszokott saját szókinccsel, személyes aktív teljesítményként
fogalmazódnak meg, akkor gyakran meglepően gyorsan valósulnak meg. (Egy fantomfájdalmakban szenvedő
munkás például, aki az amputált hüvelykujját állandóan satuba szorítva érezte, sikeresen fogalmazta meg:
„fütyülök a satura”.) A szakirodalom a „szándékmegfogalmazások”-ra és a „mottószerű jelszavak”-ra számos
példát nyújt.

MÓDOSÍTÁSOK
 Miután Schultz 1970-ben, 86 éves korában meghalt, elszaporodtak a módosítások,
túlkapások és torzítások. Mivel ezek az autogén tréning egységes taníthatóságát, és
tanulhatóságát veszélyeztetik, és gyakran az élettani felépítést sem veszik figyelembe, több
kárt okoznak, mint hasznot. A saját „nyelv” és „hanghordozás” felé tett minden engedmény
mellett is felismerhetőnek kell maradnia a Schultz által kialakított „grammatikának” és a
„partitúrának”. A Német Autogén Tréning és Hipnózis Társaságnak az a törekvése, hogy az
autogén tréninget „tisztán tartsa, és küzdjön a lényegtől való fenyegető elszakítás ellen”, „a
szakképzetlen csoportok burjánzó divat- és üzleti mozgalmaival szemben”. Kritikája jogosan
vonatkozik a szakszerűtlen lemezek és magnetofonszalagok áramlatára is. Mindenesetre ezek
jók a tájékoztatásra, az orvosilag ellenőrzött autogén tréning gyakorlatokat azonban nem
pótolják, mint azt a gyakorlatkezdők, és dilettánsok gyakran vélik. Ezek az idegen befolyások
meghiúsítják az autogén tréning kibontakozását. A kiadagolt hangkonzervek nem felelnek
meg az élet összetettségének. Nem alkalmazhatók akkor, ha a koncentrált önellazítás először
lassan, majd gyorsabban sikerül.

AZ AUTOGÉN TÉNING INDIKÁCIÓI

Ma már a sztenderd művek, Langen bibliográfiája és az újabb keletű népszerű orvosi

munkák az autogén tréning gazdag indikációs skáláját mutatják be, amelyet Schultz eredetileg
a hipertónia kezelésére dolgozott ki.

ÁLTALÁNOS INDIKÁCIÓK

Gyors testi és idegi kimerülés, koncentrációs ás emlékezeti zavarok, fokozott

ingerlékenység és disztressz, az érzelmirezonancia szabályozás zavara, kikapcsolódási
képtelenség, elégtelen pihenési- és élményképesség, feszült kimerültség az alvás – ébrenlét
szabályozás és az egészséges életindítékok zavarai, csökkent frusztrációs tolerancia az érzés-
és közérzeti zavarokkal szemben, az élelmi- és élvezeti szerekkel való visszaélésre vonatkozó
csökkent ellenállás (elhízás, nikotinabúzus és mások), önuralomhiánya és meggondolatlanság;
elpirulástól való félelem, várakozási és vizsgafélelem, lámpaláz; szülési fájdalmak; fogorvosi
beavatkozásnál elő- és utókezelés; munka- és impulzus gátlások, teljesítménytréning a
sportban (az izomláz megelőzésére is); katasztrófahelyzetekhez való edződés.
Az autogén tréning általános hatásának imponáló példáját számos vizsgázó, sikeres
menedzser, művész, sportoló, asztronauta és alpinista nyújtotta továbbá H. Lindemann, aki
összecsukható gumikajakján átkelt az Atlanti-óceánon. Sikereiknek azonban senkit sem
szabad arra csábítani, hogy az autogén tréninget hivatásbeli csakazértis sikerek patent
receptjeként értékelje át. Az autogén tréning egyaránt kontemplációs és teljesítménytréning.

A KLINIKAI INDIKÁCIÓK ABC-JE

Aerofagia, alkoholisták kezelése, amaurózis (pszichovegetatív kísérőállapotok), angina pectoris

szorongásos állapotokkal, asthma bronchiale, aranyér, agysérülés, alvászavarok; colitis ulcerosa; cukorbetegség;
csuklás; dialízis kezelés, dadogás; ejaculatio praecox, ekcémahajlam; enuresis nocturna, epilepszia,
extraszisztólia, epekólika; émelygés, életviteli fáradtság; frigiditás, furunkulózis, fokozott verejtékezés, fejfájás,
fantomfájdalmak, fájdalomterápia, fogcsikorgatás; gasztrointesztinális zavarok, glaukóma, glóbuszérzés, görcsös
viselkedés; gyomorégés, gyomor- és nyombélfekély; hólyagzavarok, hasmenés, hyperlipidémia, hideg láb,
haldoklásnál nyújtott segítség; infekcióvédelem, impotencia; isiázis-bántalmak, izomfeszülés, izgalmi köhögés,
írógörcs, iskolai nehézségek; kalluszképződés elősegítése, klimakteriális bántalmak, kontaklencse (hozzászokási
nehézségel); magas vérnyomás, menstruációs zavarok, migrénes jellegű fejfájás, műtéti előkészítés és műtét
utáni panaszok; nátha; pajzsmirigytúltengés; paralysis agitans; peremneurózis; székrekedés, szív- és keringési
bántalmak, szamárköhögés; terhességi hányás, tüdőtuberkolózis, tekintési görcs, tenger- és utazási betegségek,
terhességi bántalmak, tortikollisz (nyakferdülés), tik; vesekólika, viszketegség, váll-nyak szindróma, vegetatív
disztónia.

Ez az indikációs tabella nem „csodalista” annak az orvosnak, aki betegeinél egyedül

alkalmaz autogén tréninget és ezzel kapcsolatban rendszeresen ellenőrzi azok gyakorlási
naplóját. Az autogén tréning nem mindenható szer. Alapos diagnosztika után egy célzott
gyógyszerezés keretében mindig meghatározott helyértéke van. Ez a helyérték tehát az az
esély, hogy az autogén tréning önmagában is célravezető, annál magasabb, minél
kifejezettebben igazolja a klinikai diagnózis a vegetatív (nem neurotikus!) szabályozási
zavarokat, minél inkább biztosított a következetes gyakorlás.
A legtöbb panasz már az első gyakorlatnál enyhül, az izomzat és a vérerek ellazulása
révén a gyakorlatok a szó szoros értelmében gyorsan „hússá és vérré” válnak. Ezért jelölte
meg Schultz ezeket alapgyakorlatként. Ennek ellenére ajánlatos mind a hat gyakorlatot végig
vinni, ha a kurzusszerű megtanulásra csupán néhány hét áll rendelkezésre. A tapasztalat arra
tanít, hogy azokból a feladatokból, amelyek az „alapgyakorlatokat” követik, később néhány
gyakorlat számos abszolvens számára sülypontivá válik.
Néhány esetben például aerophagiánál, enuresis, csuklás, dadogás és tik esetében,
jónak látszik az előzetes hipnózis.
Az autogén tréning bázis terápiaként különösen a mozgásterápiával, az ún. természetes
gyógyeljárásokkal, a Kneipp-kúrával és a fürdő- valamint a klímaterápia módszereivel
összhangba, ha ez ugyanakkor nem társul kritikátlan felhígítással.
Az autogén tréning a terápiás rendszert csak kiegészíti, ott nem konkurálhat sem az
elsődleges klinikai kezelésekkel, sem az analitikus eljárásokkal, sem pedig az egyéni,
valamint csoport-pszichoterápiák másféle formáival.

AUTOGÉN TRÉNING GYERMEKEKNÉL

A gyermekek nyolcadik életévüktől könnyen megtanulják az autogén tréninget.

Nagyon figyelmes és gyors felfogású gyerekek már az iskolaérettség elérésekor is járhatnak
autogén tréning gyermektanfolyamokra, különösen akkor, ha a szülők ismerik a módszert. A
tanfolyamon legalábbis a „nyugalmi tónus”-t, az elnehezedési és átmelegedési gyakorlatot
sajátítják el. Mások ebben a korban már eredményesen használják fel a
„szándékmegfogalmazásokat” is.
Schultz sokféle indikációt említ alapművében a gyermekgyógyászat számára.
Léteznek speciális gyakorlófüzet gyermekeknek.

KONTRINDIKÁCIÓK

A kontraindikációkat illetően Schultz úgy vélte, hogy neki ilyet nem sikerült találni,
„ha a gyakorlatvezető szemlőtt tartotta, hogy az adagolásnak… óvatosnak és egyénre
szabottnak kell lennie”. Mégis kialakult időközben néhány gyakorlati szabály a
kontraindikációra vonatkozóan, mivel a személyiség összetevők feletti szabad rendelkezés
korlátai megszabják az eljárás határait.

RELATÍV KONTRAINDIKÁCIÓK

Elégtelen gyógyszeres beállítottság esetén cerebrális görcsrohamok, kifejezett, vagy

larvált depresszió (beleértve a szuicid hajlamot), akut krízishelyzetek és reaktív csődállapotok
az erős emocionális megterhelés korai stádiumában (például egy hozzátartozó halála),
könnyebb kényszerszindrómák, rétegneurózisok, hiszteroid panaszok és magatartászavarok
stb., valódi migrén, előrehaladott erebroszklerózis.
Osztjuk Lagen véleményét a szívinfarktus utáni kissé óvatosabb indikációt illetően, az
egyes, arra alkalmas esetek megfelelő kiválasztása mellett. Ez az óvatosság valójában akkor
indokolt, ha az infarktus után lábadozókat mintegy átalányban, egyéni odafordulás és az
autogén tréningben való speciális jártasság nélkül kezelik. Módszertanilag tiszta, gondosan
végrehajtott eljárás mellett általában nem láttunk okot a szívgyakorlat elhagyására,
megváltoztatására, vagy áthelyezésére.

ABSZOLÚT KONTRAINDIKÁCIÓK

A szkizofrén formakörbe tartozó, induló endogén pszichózisok, kifejezett endogén,

gátolt depressziók, magneurózisok, rosszindulatú kényszerszindrómák, illetve
„kényszerbetegségek” és gyengeelméjűség jelentenek abszolút kontraindikációt.

KORAI ÉS TARTÓS EREDMÉNYEK

A szakközlemények szerint megfelelő kiválasztás esetén az autogén tréning kezelés

befejezésekor 100%-ot elérő korai pozitív eredmények várhatók. A késői eredményeket az
autogén, illetve „célzott szervtréning” esetében a 3. táblázat mutatja be. Ezek részben a
résztvevők kiválasztása, a gyakorlatok tartalma és intenzitása szerint ingadoznak, részben a
szerint is, hogy milyen eredményszintet tűztek ki célul. Elgondolkodtató, hogy hosszú idővel
az autogén tréning megtanulása után is kimutathatók eredmények a gyakorlatokban
résztvettek több mint kétharmadánál. Ezek az eredmények átlag-, nem pedig csúcsadatok. A
teutoburgi gyógyklinikán végzett saját, válogatás nélküli utánvizsgálati eredményeinek
megítélése szempontjából fontos, hogy a kurzust nem mindig gyakorlott vezetők irányították,
hanem részben fiatalabb orvosok is, akik – miután a módszert elsajátították – még gyűjtöttek
tapasztalatokat a kurzusok folyamán.
 3. Táblázat
AZ AUTOGÉN TRÉNING HOSSZAN TARTÓ EREDMÉNYEI A SZAKIRODALOM
TÜKRÉBEN (MENSEN NYOMÁN)
Szerzők Az autogén Tartósan javult Beteganyag A követéses
tréningre megfigyelés
képzettek száma időtartama
„Vegyes
beteganyag, a
jobb állapotúak
J. H. Schultz
449 63% közül”, 50%-uk min. 2 év
(1932)
súlytöbblettel
(szanatóriumi
betegek).
Vegyes
beteganyag
H. Kleinsorge (ambuláns
G. Klumbies 326 kb. 50% betegek; idő előtti 1-1,5 év
(1959) tréning
abbahagyás az
esetek 36%-ában).
Elcsavargók, és
H. Binder agysérültek
170 kb. 60% 1 év
(1956 és 1964) (ambuláns
betegek).
Vegyes
beteganyag
J. H. Laberke
740 80% (belgyógyászati 2-12 év
(1965)
betegek
klinikája).
Szív- és keringési
H. Kanter betegek
97 85% 5 év
(1965) (Egyetemi
Klinika).
Terhes nők,
különböző jellegű
H. J. Prill
302 80% panaszokkal min. a születésig
(1965)
(Egyetemi
Klinika).
Többségében
krónikus szív- és
L. Aslanian keringési
I. V. Hattinberg megbetegedett,
306 80% 2-2.5 év
H. Mensen alvászavarokban
(1970) szenvedő paciens
(Kúraklinika
betegei).
Ambuláns,
szanatóriumi és
Összesen
2390 kb. 70% klinikai betegek 1-12 év
(1932-1970)
különféle
betegségekkel.
 IRODALOM

Binder H.: Seminar über Gruppentherapie mit dem autogenen Training. Lehmanns,
München 1964
Kleinsorge H., Klumbies G.: Psychoterapie in Klinik und Praxis. Urban und Schwarzenberg,
München-Berlin 1959
Kruse W.: Entspannung – Autogenes Training für Kinder. Dtsch. Arzteverlag, Köln –
Lövenich, 1975
Langen D.: Der Weg des Autogen Training. Wiss. Buches, Darmstadt, 1968
Langen D.: Bibliographie deutchsprache Veröffentlichungen über Hypnose, Autogenes
Training und andere Verseukunsmethode. Hippokrates, Stuttgart, 1974
Legewie H., Nüsslet L.: Biofeedback-Therapie. Urban und Schwarzenberg, München-Berlin-
Wien 1975
Luthe W.: Autogenes Training – Correlations Psychosomaticae. Thieme, Stuttgart, 1965
Luthe W.: Autogenic therapy, Vol. I-VI Grune and Stratton, New York-London 1969-1973
Mensen H.: ABC des autogenen Trainings. Goildmann, München, 1975
Schultz J. H.: Das autogene Training – Konzentrative Selbstentspannung. Versuch einer
klinisch-praktischen Darstellung. Thieme, Stuttgart 1973
Schultz J. H.: Übungsheft für das autogene Training. Thieme, Stuttgart 1974