Ha vágyad van, legyen vágyad, de ne érdekeljen, hogy van. Ha örülsz, örülj, de ne érdekeljen az öröm.

És még sorolhatnám a példákat. Így tudod erősíteni a lelked. És mindig higgy Istenben, és az
egyensúlyban*, ami benned van.

Az egyensúlyról:
Az emberek azt gondolják, hogy ha van sötétség és fény egyenlő arányban, akkor egyensúlyban van
az általuk alkotott rendszer. Beszélnek biológiai egyensúlyról meg másfélékről. De ez valójában nem
így van. A valóság az, hogy ha van mondjuk ugyanannyi gonosz és ugyanannyi jó ember, akkor mindig
lesz viszály. Ha pedig csak gonosz ember van, akkor a viszály állandósul. De ha csak jók vannak, a
viszály nem lesz jelen. És ha nincs viszály, az egyensúly.
Az elemnek pozitív és negatív töltése van. Ha a kettő akcióba lendül, kisülés következik be, ami nem
az egyensúly következménye, hanem a kölcsönhatást és a diszharmóniát mutat. Mert ami
kölcsönhatás, maga után vonza a diszharmóniát. Amikor még nem léteztek fizikai törvények és a
szingularitás állapotában volt a világegyetem, akkor volt egyensúly. Amint megjelentek a fizikai
törvények, azonnal megjelent a kölcsönhatás, és ez diszharmóniát vont maga után. Ezen lehet még
sokat elmélkedni, és vitatni is. De ez tény. Ha a növényevők kölcsönhatásba lépnek a növényekkel, ők
jól laknak egy időre, a növény meg pusztul. Hol van ebben az egyensúly. Egy valami eredményezhet
egyensúlyt: a szimbiózis. A madarak eszik a gyümölcsöket és a mag a madarak által eljut más helyre
is. Így a növény bár károsodott, mert a gyümölcse fogyott, de a madarak gondoskodnak
utánpótlásáról. A romboló és az építő erő kiegyenlíti egymást a szimbiózisban.

Benned akkor lehet egyensúly, ha a lelkedet nem vonod be kölcsönhatásokba, hogy az érzéseid által
kisülj, mint egy elem. Ez a tökéletes nyugalom, a vágytalanság, teljes fegyelem és boldogság állapota
a szamádhi. Amikor csak Istennek élsz és Isten hatja át a lelkedet. Csak Istennel és a szeretettel van
kapcsolatod, a többi dolog nem számít számodra, mégis szeretsz mindent, ami a világban van.