Mari te, Marcsa,

Máriskóm!
legényszíveknek
- gebedjenek meg! -
áristom!

Ugorjsza, Marcsa,
árok bogáncsa,
járd ki, de járd ki!
szoknyádat tartsa,
föl-le ne rántsa
forgószél, akárki!
Csapkod a pendely,
szárnya nőtt,
hoppon hagy zsindely
háztetőt,
istállót hat ökör,
hombárt gabona,
markot az ököl,
boszorkát babona,
tudóst a tudomány,
koldust adomány,
fináncot a dohány,
holtat koporsó,
vizet a harcsa -
s itthagy utolsó
ingem!
Te pedig, Marcsa,
Mária,
engem.