Az emberiség végzetesen átalakította a Földet?

Független 2012. december 26. szerda, 08:00

Becslések szerint az ember már a Föld szárazföldi területének felét átalakította, és az

átalakítás jelenlegi üteme fenntarthatatlan. Az emberi népesség megduplázódott az elmúlt 40
év alatt, és a jövendölések szerint újabb duplázódás várható a következő 40 évben. Az
infrastruktúra és a mezőgazdaság egyre újabb és újabb területeket vesz igénybe a
megnövekedett népesség ellátásának céljára. A University of Maine (USA) és a Complutense
University (Spanyolország) Geodinamikai Intézetének kutatói ezt a felszín-átalakítást
követték nyomon.

Az ember már közvetlenül módosított 70 millió

négyzetkilométernyi területet, a Föld jégtől mentes területének 50%-át. De a mezőgazdasági
területek kialakításával közvetve is hozzájárult a növény- és állatvilág szegényedéséhez, a
rovarirtó szerek és a növényvédő szerek szétszóródnak a környezetben, a nem célzott fajokat
is elpusztítják, műtrágyákkal szennyeződnek a vízfolyások és patakok, amitől holt zónák
keletkeznek az óceánokban. A városokból a légáramlat, illetve az esővíz mérgező kémiai
anyagokat hord szét nem csak a közvetlen környéken, hanem az egész bolygón.

Az utak és a vasútvonalak szétszabdalják az ökoszisztémákat, ezek a fő okai az élőhelyek

pusztulásának és az élőlények sokfélesége (biodiverzitás) elvesztésének.

Nemcsak az utak, az utak melletti területek is – több tíz-, illetve több száz méter szélességben
– negatív hatással vannak az élőlényekre.

A föld felszántásakor és egyéb emberi tevékenységek nyomán keletkező por egészen távoli
területeken is lerakódik. A por kórokozókat és nehézfémeket szállít, ez káros az élőlények
egészségére, de a por – lerakódva – felgyorsítja a hóolvadást a hegyekben, ami megváltoztatja

a vízhozamot.
A folyókra épített gátak megakadályozzák áradáskor a természetes víztározást, növelik a
kártétel veszélyét.

A meredek, lejtős területeken az erdőirtás és az építkezések katasztrofális kimenetelű

földcsuszamlást, iszaplavinát okoznak.

Mindezek a hatások csökkentik az ökoszisztéma szolgáltatásait, amelyeket a növényektől,

állatoktól, rovaroktól, mikrobáktól kapunk – mindazoktól, akikkel megosztjuk a bolygót –, s
amelyek nélkülözhetetlenek az emberi nem túléléséhez, jó néhányan közülük pótolhatatlanok.

Az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedekben csökkent a szántóföldek és legelők

területe. Három trend látszik hozzájárulni a szántóföldek területének csökkenéséhez:

A mezőgazdasági földek rovására nőnek a városi területek. 2000 és 2030 között emiatt
világszerte és évente 15 000 négyzetkilométernyi a veszteség. Hiány van további
mezőgazdasági művelésre alkalmas területekben. A Föld szárazföldi területének 70-80%-a
alkalmatlan művelésre, vagy a gyenge talaja, vagy a meredek lejtőn való elhelyezkedése, vagy
a klímaviszonyok miatt. A maradéknak körülbelül a felét már művelik, a másik fele trópusi
őserdő, amely hatékony a szén-dioxid elnyelésében. (Kiirtása után talaja hamarosan elveszíti
termőképességét.) Néhány, művelés alatt álló terület talaja annyira leromlott, hogy nem
érdemes többé művelni. Az adatok szerint 1990-ben hozzávetőleg 20 millió négyzetkilométer
mezőgazdasági terület (40%) talaja degradálódott.

Mi a jövő?

A mezőgazdasági terület valószínűleg tovább csökken, ahogy a városok terjeszkednek, a talaj

tovább romlik, a termőtalaj lemosódik a folyókba, óceánba, tízszer akkora sebességgel, mint
ahogy helyreállítják.

A globális befektetők – látva a művelhető föld szűkösségét – már felvásároltak hatalmas

területeket Afrikában és Dél-Amerikában.

A földek produktivitása a technológiai fejlődés ellenére visszaesik, mert a világ

foszfátkészletei fogyatkoznak, így nem tudnak elegendő műtrágyát gyártani.

Az olaj, a benzin (üzemanyag a mezőgazdasági gépekhez), az állati takarmány egyre drágább

lesz és egyre kevésbé hozzáférhető.

A szennyezés negatív hatással van a beporzó rovarokra, a növények növekedésére.

Képes lesz-e a Föld eltartani a 2050-re jósolt 8,9 milliárd lakosát?

Wackernagel és társai 2002. évi tanulmányukban úgy becsülték, hogy a bolygó szárazföldi
területe már 1978-ban nem volt elegendő arra, hogy megtermelje a gabonát, legeltesse az
állatokat, elhelyezze az infrastruktúrát és megtisztítsa a Földet az emberi eredetű
szennyeződéstől – és mindezt fenntarthatóan!

2002-ben már 20%-kal több területre lett volna szükségünk. Tehát, a „túllövés" állapotában
vagyunk. Túllövés akkor fordul elő, amikor a népesség száma meghaladja a terület eltartó
kapacitását. Nem kíván magyarázatot, hogy egy véges bolygón határa van a növekedésnek. A
kérdés az, hogy elértük-e már a növekedés határát? Az elemzésekből az a tanulság, hogy
jelenlegi életmódunkkal, valóban a „túllövés" állapotában vagyunk.

Életünk nem-megújuló ellátásokon múlik: fosszilis üzemanyagokon, foszfátokon,

ásványokon, amelyek évmilliók alatt halmozódtak fel, és nincsenek világos terveink
megfelelő helyettesítésükre, ha már a természetes források kimerülnek. Sok vegyületet sokkal
nagyobb sebességgel bocsátunk ki a légkörbe, mint ahogy azt a környezet elnyelni képes.

Ha a népességszám meghaladja az eltartó kapacitást – egy bizonyos idejű késleltetéssel –

először az életszínvonal csökken, majd a népesség. A korrekciót a stagnáló majd negatív
gazdasági növekedés jelzi, éhezés és vízhiány következik, majd betegségek, amelyeket az

alultápláltság okoz, és követik őket a háborús konfliktusok.

Mi volna a teendő?

 Csökkenteni kell az igényeket (pl. hőszigetelés, takarékos berendezések)

 Ki kell fejleszteni technikai megoldásokat (pl. hatékony építkezési és mezőgazdasági
eljárások)
 Csökkennie kell a népességnek (nevelés, egészségügyi ellátás)

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az oktatás-nevelés, a mikrohitelek, különösen a

fejlődő országokban, csökkentik a termékenységet. A kisebb termékenység viszont csökkenti
a szegénységet, mert a rendelkezésre álló erőforrások kevesebb ember között oszlanak meg.

A házaspárokat arra ösztönzik világszerte, hogy csak két gyermeket vállaljanak, és azt is
halasszák későbbre, hogy kevesebb ember legyen egy időben a földön. Ezek a lépések először
lassítják a népességnövekedést, majd hosszú távon a csökkenéséhez vezetnek. Az igények
csökkentése kritikus komponense a megoldásnak, de önmagában nem elegendő, tekintettel a
probléma nagyságára. A technikai haladás, főként az energiaellátásban, fontos dolog, de nem
hagyatkozhatunk egy majdani áttörésre. A népesség csökkenése a megoldás legfontosabb
része: nehéz feladat lesz a népesség optimális méretéről dönteni, és arról, hogyan érjük el azt.

Végül, néhány megfontolásra váró kérdés az olvasóhoz:

 A természetes erőforrások: föld, talaj, víz, ásványok alapvető bázisát képezik-e a

kényelmes életnek?
 Bizonyos népességszám elérése után nem fordított arányban áll-e a népességszám a
komforttal?
  A lázadásoknak, villongásoknak hány százaléka van összefüggésben a természeti
erőforrások szűkösségével?

Világosan látható, hogy az emberiség előtt álló problémák nagy része súlyosbodni fog, ha a
népesség tovább növekszik, és mellette termőtalaj tovább pusztul.

Sok problémát lényegesen könnyebb lenne megoldani kisebb populációval. De a valódi

fenntartható társadalom felé való átmenet nem csak népesedéspolitikát kíván. A növekedés –
minőségre való tekintet nélkül – nem tartható fenn. Drasztikus változások kellenek a
gazdasági filozófiánkban, törvényi struktúránkban.

(Forrás: Független)