Bembo

Írástörténet vizsgafeladat
Forrai Ferenc

A betû olyan számomra, mint a bor, mennél többet

kóstolok, annál jobba érzem az ízeket, elmerülök az
engem érô impulzusokban, magával ragad.
Bíztat és hívogat, hogy kutassam-, fedezzem fel
a titkát, figyeljek rá, mert több mint forma.

,,a betû több mint forma, bár a formai jegyek a betû

hatásában fontosak”
A nyomdász
A XVI. század velencei nyomdászatának világhírû mestere,
kurzív betû és valamennyi újabb antiqua betû megteremtôje.
Aldus Manutius 1449-ben egy olaszországi kisvárosban,
Bassianoban született. Tudósnak készült, s nagy mûveltségû
humanista nyomdász lett belôle. Velencében 1488-ban,
Aldine néven nyomdát alapít. Elsôsorban ókori klassziku-
sokat, de latin szótárat is nyomtatott, valamint bevezetôt a
héber nyelvhez.

A leghíresebb kiadványa a Hypnerotomachia Poliphili,

a világ legszebb könyve, ahogy sokan nevezik, 1499-ben
került ki Aldus mûhelyébôl. Francesco Colomna álomban
játszódó, antikizáló, allegorikus és misztikus olasz nyelvû
szerelmes költeménye, a Hypnerotomachia Poliphili 170
elsôrangú reneszánsz úgynevezett. ,,kontúros” fametszet,
valamint az illusztrációkkal tökéletesen harmonizáló szedés-
tükör és betûtípus révén olyan formát kapott, amely azóta
is nagy csodálatra készteti a világ tipográfusait és bibliofil
könyvgyûjtôit. Mérete valamivel nagyobb volt, mint az
Aldus-féle klasszikus kiadásoké.

Aldus 1502-tôl kezdve használja könyveiben, az Aldinákban

ismert delfines jelet, amely a könyvbarátok szemében azóta
is a tartalmi és formai minôség védjegye.
A XV. és a XVI. század fordulóján vitathatatlanul Aldus
Manutius volt Európa vezetô könyvkiadója. Gutenberg
után egy generációval a nyomdászat elszakadt a középkor
írnoki hagyományaitól, és az olvasók új nemzedékének igé-
nyeit kielégítve hibátlan tartalmi és szemet gyönyörködtetô
formai színvonalon tette elérhetôvé az akkoriban legna-
gyobbra tartott görög és latin klasszikusokat.

Aldus az antikva betûk használatának elkötelezett híve volt.

Kezdetben a Velencében dolgozó francia Nicholas Jenson
betûihez feltûnôen hasonló készletet használt. A késôbbi
kiadványainál használt betûk tervezésére, Francesco Griffo
tehetséges betûmetszôt bízta meg.
A tervezô
Francesco Griffo (1450–1518), Francesco de Bolognaként
is említik, bolognai betûmetszô. A korszak nagy velencei
nyomdászához, Manutiushoz szegôdik 1495-ben. Együtt
dogoznak több jelentôs munkán, melyeknek a betûit Griffo
tervezte. Elsôsorban görög és római klasszikus mûvekhez.
Francesco Griffo, 1496-ban Pietro Bembo ,,De Aetna”
írásához tervezett egy új betûtípust, mely Bembo néven vált
ismerté. Az 1499-ben kiadott Hypnerotomachia Poliphili
könyvhöz tervezte a Poliphilus (Griffo) betût.

Griffo metszette a híres dôlt betût, a kurzív típust, amely

az ún. cancellaresca, a humanista folyóírás nyomdai meg-
felelôje lett. Ma már álló antikva betûkkel párosítva fôként
kiemelésre használjuk a dôlt betûket, de Aldus még egész
könyveket szedetett belôle. A dôlt betûk használata – ebbôl
a mûhelybôl kiindulva – komoly befolyást gyakorolt a XVI.
századi tipográfiára, nagyban elôsegítve az antikva típusok
gyôzelmét egész Európában.
Az 1501-es Vergilius kiadásban használták elôször a kurzív
írást, aminek a feltalálását Griffo magának sajátította ki, ezek
után 1502-ben Manutiustól elvált és a konkurenciájához
Gershomhoz szegôdött.

A betû
Griffo a Bemboval egy új, világosabb betût alkotott. Ez lett
az elsô olyan antikva betûsor, amelynek nagybetûi a helyes
arányok fenntartása érdekében kicsivel alacsonyabbak voltak
a kisbetûk felnyúló szárainál. A reneszánsz antikvának ezt a
kései formáját, az ,,e” betû vízszintes keresztvonaláról lehet
még felismerni.

Ma az egyik legismertebb, legtöbbet használt betûtípus közé

tartozik. Az ismert Garamond alapjait képezi, de nincsenek
olyan széles szerifjei.
Újkor
A Bembo betû, egy olasz írásmûvész, Giovanne Tagliente
1524-es mintakönyvére vezethetô vissza. Ezen minták
alapján tervezte át a ma is használatos Bembot, a Monotype
cég számára Stanley Morison 1929-ben.

Bembo, a reneszánsz antikva

A reneszánsz korában született antikvák a humanista kódexek
írástípusainak nyomtatott változatai. Az arányok nemessége,
a vonalak eleganciája, a függôlegesek könnyedsége s a szeri-
fek finom rajzossága jellemzi a reneszánsz antikvákat.

Jellegzetességei: változatos vonalvezetés, csekély különbség

az alap- és segédvonalak vastagságában, a talpak, a kezdô- és
záróvonalkák gömbölyítettek, a kerek formák ferde tenge-
lyállásúak.

A reneszánsz antikvák három változatát különböztetik meg.

A korai velencei formát, az ,,e” betû harántvonala ferde
(1470 körül Nicolas Jenson). A kiforrott formát, az ,,e” betû
harántvonala vízszintes (1495-ben Francesco Griffo, tervezte
Bembo). A modern formát, azok a változatok, amelyek 1890
után keletkeztek (1948-ban Hermann Zapf által tervezett
Palatino).

Alkalmazása
A kézíráshoz közeli vonalvezetése, jó olvashatósága miatt
széles körû felhasználási lehetôséget teremt a folyamatos
olvasásra szánt szépirodalmi mûvek, regények, színmûvek,
verseskötetek kedvelt szövegbetûje.
A következô oldalakon bemutatom Francesco Griffo által
metszett és az újkori áttervezett Bembo változatokat is.
Bembo betûcsalád

Bembo Regular
ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ
abcdefghijklmnopqrstuvwxyz 1234567890
ÁÉÍÓÖÔÚÜÛáéíóöôüû
!?&$£•(...)#@§*†,;.:,,”©®TM/=+-<>±%

Bembo Bold
ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ
abcdefghijklmnopqrstuvwxyz 1234567890
ÁÉÍÓÖÔÚÜÛáéíóöôüû
!?&$£•(...)#@§*†,;.:,,”©®TM/=+-<>±%

Bembo Regular Italic

ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ
abcdefghijklmnopqrstuvwxyz 1234567890
ÁÉÍÓÖÔÚÜÛáéíóöôüû
!?&$£•(...)#@§*†,;.:,,”©®TM/=+-<>±%
Francesco Colomna: Hypnerotomachia Poliphili.
1499-nyomták Aldus Manutiusnál, Velencében.
Pietro Bembo: ,,De Aetna”.
1496-nyomták Aldus Manutiusnál, Velencében.
Francesco Griffo, által tervezett Bembo.
Madách Imre: Az ember tragédiája
Kner Nyomda 1966
Illusztráció: Kass János
Tipográfia és kötésterv: Szántó Tibor
Hriszto Botev: Kenyér vagy golyó
Kner Nyomda 1970
Tipográfia: Horváth Tibor
Kötésterv: Kováts Imre
Chájám Omár: Rubájját
Kossuth Nyomda 1958
Illusztráció: Szász Endre
Tervezô: Haimann György
Felhasznált irodalom:
Szántó Tibor: A betû
Albert Kapr: Könyvtervezés könyvmûvészet