Professional Documents
Culture Documents
eltérések
avagy bizonyos könyveket miért kell brit angolról amerikai
angolra fordítani?
Körülbelül 1400 évvel ez előttre nyúlik vissza az angol nyelv története, mikor angolszász
telepesek hozták magukkal a Brit-szigetekre. A gyarmatosítás idején a Brit birodalommal
együtt a nyelv is terjeszkedett, így lett pl. Indiában is fontos. A valódi térnyerése azonban a
19-20. században kezdődött, a technológia fejlődésével párhuzamosan az angol nyelv is egyre
több ember számára vált szükségessé, hisz mára már az olyan tudományok mint pl. a biológia
is az angolra építenek, nem beszélve a számítástechnikáról.
Sokan a mai világ lingua francá-jának titulálják az angolt. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy
a világon ez az első számú közvetítőnyelv, mikor két eltérő anyanyelvű ember akar
kommunikálni, akkor ez merül fel elsőnek, mint opció.
Biztosak lehetünk benne hogy az angol nyelv még jó darabig megőrzi vezető pozícióját,
legfőképpen azért, mert a fiatalabb generációk tagjait egyre több helyről érik angol nyelvi
hatások, gondolok itt pl. a videójátékokra, filmekre stb., sőt Boldi „kockanyelvről” tartott
előadásából egyértelműen kiderül, hogy a játékosok is ezt használják elsősorban.
Gyakran csak egy-egy hangnyi az eltérés, pl. a szürkét Amerikában „gray”-nek, Angliában
pedig „grey”-nek írják, de ilyen pl. a color/colour is. Ezek általában nem okoznak semmiféle
gondot, ellentétben a különböző kifejezésekkel, régiókra jellemző szavakkal.
Az ilyen esetekben a más terület angoljához szokott hallgató általában néhány másodpercig
összeráncolja szemöldökeit, majd utána jó esetben összerakja a mondanivalót a fejében,
hiszen már hallotta ezt a kifejezést pl. egy filmben, csupán ő maga nem ezt a szót használja.
Azonban van olyan is, mikor egy adott szó, vagy kifejezés jelentése lényegesen eltér a
különböző dialektusokban. Ilyen pl. a „shack up” kifejezés, amely Angliában egy nem túl
szép kifejezés a nemi együttlétre, míg az Egyesült Államokban csupán annyit jelent, hogy két
ember összeköltözik. Hadd ne részletezzem, ez micsoda félreértéseket szülhet..
Hasonló a helyzet a „mean” szóval. Az amerikaiak a gonosz, keserű humorú embereket illetik
ezzel, míg a briteknél azt jelenti, hogy valaki takarékos, szűkmarkú.
A fentiek alapján el kell, hogy keserítsek minden idegen nyelvet tanulót, hogy a
nyelvkönyvekben leírtak tökéletes elsajátításával még korántsem ért véget a nyelvtanulás!
Ahhoz, hogy egy ország, azon belül pedig egy társadalmi réteg nyelvét elsajátítsuk, nem
kevés időt kell eltölteni az adott közegben. Jó nyelvtanulást és kellő érdeklődést kívánok
mindenkinek!