Atma Bodha

1. E magyarázat azon keresőknek készült, 9. Mindez a megnyilvánult, sokféle világ az

kik megvalósították önmagukat, lelki érzékelő elképzelésének kivetítése a
fegyelmük által kimerítették tápláló, mindenütt jelenvaló Úrra, ahogy
vágyakozásukat, felismerték hibáikat, a karperec és díszei egyazon aranyból
békések és nem kötődnek semmihez. készülnek.

2. Valóban a tudás a szabadság egyetlen 10. Mint a mindent átható űr, az érzékek
jelentése, akármi mással hasonlítjuk Mesterét is tévesen társítják bármiféle
össze. Ahogy a főzéshez tűzre van feltételhez; feltételektől függően
szükség, Bölcsesség nélkül az különféleképpen nyilvánul meg; végül,
önmegvalósítás, a megértés nem hozhat ha a feltételek megszűnnek, újra eggyé
eredményt. válik.

3. A tettek nem pusztítják el a 11. Csak amikor a feltételek rárakódnak az

tudatlanságot, mert nem állnak Azonosság Lelkére, akkor jön létre a
ellentétben a tudatlansággal. A születés és halál, az élet, ahogy az íz és a
Bölcsesség igazán megszünteti a szín rárakódik a vízre.
tudatlanságot, ahogy a fény eloszlatja a
sűrű homályt. 12. Mondható, hogy az anyagi test (az
élvezet és fájdalom megtapasztalásának
4. A tudatlanság miatt az Azonosság eszköze) a múltbéli tettek
Lelkének megjelenése feltételhez kötött. következményeként születik és nyilvánul
Ha a tudatlanság megszűnik, az meg az ötrétű megoszlásban, az öt
Azonosság Lelke saját fényétől elemben (föld, víz, tűz, levegő, éter).
felragyog, ahogy a Nap is felragyog, ha a
felhő szerteoszlik. 13. A finom test (szellem) a tapasztalás
eszköze, az öt életenergia rendszerével
5. A tudás állandó gyakorlása megtisztítja társul, valamint az elmével és a
az ember Azonosság Lelkét, amit a megkülönböztető értelemmel, meg a
tudatlanság beszennyez. Ekkor a tudás felfogás és tettek tíz érzékével.
maga eltűnik, ahogy a szappan is elolvad Mindezek az alapelemekből
mosás közben. formálódnak, mielőtt öt felé oszlanának.

6. A lét köre rokonszenvvel és 14. Azt mondhatjuk, hogy az okozati test

ellenszenvvel, elfogadással és nem megismerhető, időtlen, leírhatatlan.
visszautasítással teli, olyan, mint egy Az Azonosság Lelke más, mint a három
álom, ami valóságnak tetszik, amíg tart, test (anyagi, finom, okozati).
de az ébredés után felismerjük
valótlanságát. 15. Mikor az öt burokkal egyesül (étel-test –
anyagi test, élet-test – életenergia, elme-
7. A világ addig világít, amíg a Valóság test – gondolat-teli elme és én-tudat,
Atyja, az Egyetlen, mindenek nem-kettős értelem-test – megtisztított értelem,
alapja nem ismert. De ez a világ boldogság-test – isten lélegzete) a tiszta
káprázat, mint az igazgyöngyök Azonosság Lélek, az öt burokkal együtt
anyagában az ezüst. jelenik meg, ahogy a kristály is kékké
válik kék színű ruhában.
8. A Legfőbb Úr az anyagi ok, az
egyetemes anyaga mindennek. A világok 16. Logikus okból az Azonosság tiszta Lelke
mind keletkeznek, léteznek és elmúlnak is elválik az öt buroktól, ahogy a rizs is
Benne, elpattannak, mint buborékok a elválik a héjától, ha összezúzzák.
vízben.
 17. Bár az Azonosság Lelke mindent áthat,
nem világít mindenütt. Csak a
megkülönböztető értelemben fénylik,
ahogy tükröződés is csak jól polírozott
tükörben látható.
18. Tudd, hogy az Azonosság Lelke
különbözik minden földi dologtól, mint
amilyen a test, az érzékek, az elme és az
értelem; és mint király, tanúja a
gondolkodásmódnak.
19. A megkülönböztetést nem gyakorló
ember számára az Azonosság Lelke az
érzékszervek működéseként jelenik meg,
ahogy a Hold mozogni látszik az égen,
mikor áttetszik a futó felhőkön.
20. A tudatosság isteni energiájától függ a
test, az érzékszervek, az elme és az
értelem tevékenysége, mint ahogy az
emberek is nappal cselekszenek, mikor
világos van.
21. A megkülönböztetés hiánya által az
ember testének és érzékeinek működése
a makulátlan Valóságra (a lét-tudat
boldogságára) vetül, ahogy a kékség az
ég tulajdonságának látszik.
22. Ahogy a vízben reszkető Hold képét a
gyermek a víz hullámzásával
magyarázza, a tett hajtóerejeként
működő tudatlanság a másik
behatárolója az Azonosság Lelkének.
23. A ragaszkodás, vágy, élvezet, fájdalom
és hasonló erők csak az aktív elme által
észlelhetők, míg a mély, álomtalan
alvásban nem. Ezért ezek a jellemzők az
elméhez tartoznak és nem jellemzői az
Azonosság Lelkének.
24. Ahogy a fény a Nap jellemzője, a vízé a
hűvösség és a forróság a tűzé, ugyanígy
jellemzője az Azonosság Lelkének a lét,
a tudat és a boldogság.
25. Az érzés, hogy „tudom”, a számomra bánat, szenvedély, vágy,
megkülönböztető-képesség hiányából
származik, ahogy az értelem
gondolathullámai összekeverednek az
Azonosság Lelke lét-tudat formájával.
26. Az Azonosság Lelke maga nem
2
cselekszik, az értelem maga nem bír
képességgel, hogy megtapasztalja a
tudatosságot. De a személyiség, mivel
semmit nem ismer elég jól, megcsalatik
a gondolat által, hogy ő a megfigyelő és
a munkálkodó.
27. Az embert, mint személyiséget tekintve,
minden mástól elválasztva, legyőzi a
félelem, mikor a homályban a kötelet
összetéveszti egy kígyóval. De a félelem
elszáll, amint megértjük, hogy nem a
korlátozott, elvált én-tudat vagyunk,
hanem az Azonosság legfőbb Lelke.
28. Ahogy a fény megvilágítja a nyugvó
tárgyat az ablaktalan szobában, ugyanígy
az Azonosság Lelke világítja meg (teszi
cselekvőképessé) az értelmet és az
érzékszerveket.
29. Ahogy a világító lámpának sincs
szüksége másik lámpára önmaga
megvilágításához, az Azonosság
Lelkének sincs szüksége másik tudatra
ahhoz, hogy ismerje önmagát.
30. El kell utasítani minden feltételezést: „az
Azonosság Lelke nem ez, Az nem ez”,
az embernek meg kell értenie, hogy a
személyes Azonosság Lélek azonos az
egyetemes Azonosság Lélekkel,
összhangban az ősi Szent Iratok
mélységes feltáró szavaival.
31. A test és más látható tárgyak, az okozati
testet is beleértve, múlandók, mint a
buborék. Az ember mindezektől elválva
megérti, hogy „én vagyok a
Tulajdonság-nélküli valóság”.
32. Más vagyok, mint a test. Születés,
öregkor, szenilitás, halál nem érintenek.
Nem ragaszkodom az érzékletekhez, a
hanghoz, illathoz, ízhez, mert nincsenek
érzékszerveim.
33. Mivel nincs elmém, nem létezik
gyűlölet, félelem és hasonlók. A Szent
iratok az igazat tanítják: „Az Azonosság
Lelke nem lélegzik, nincs elméje,
tiszta…”.
34. Az Azonosság Lelkének nincsenek
jellemzői, tettek nélküli, örök, vágyak és
gondolatok nélküli, makulátlan,
változatlan, forma nélküli, mindig
szabad, mindig tiszta.
35. Az Azonosság Lelke olyan, mint az űr,
mindent áthat kívül és belül, változatlan,
mindig mindenben ugyanaz, tökéletes,
folttalan, mozdulatlan.
36. Én vagyok a Legfőbb Isteniség, és csak
Az; örök, tiszta, szabad, osztatlan,
gyönyörteljes, nem kettős, igaz
bölcsesség, örökkévalóság.
37. A folytonos gyakorlat, minden mást
elhagyva, hogy „én Az vagyok”,
megszűnteti a tudatlanságot és a
nyugtalanságot, ahogy az orvosság
elpusztítja a betegséget.
38. Magányban ülve, ragaszkodás nélkül, az
érzékeken uralkodva, osztatlan
figyelemmel összpontosíts az Úr vég-
nélküli Lelkére, ami az Egyetlen,
második nélkül.
39. A bölcsnek az értelmével kell a
felfogható világot az Egyetlen Lélekbe
olvasztania, állandóan erre a lélekre
gondolva, mint ami makulátlan és
határtalan űr.
40. Aki megértette a végső és legnagyobb
célt, mindent félredob, nem törődik a
formával, szakmai előmenetellel,
hírnévvel, rokonsággal – a Teljesség,
Tudatosság, Gyönyörűség
megtestesülésévé válik.
41. Az Azonosság Lelkében nincs olyasfajta
megkülönböztetés, mint tudás és tudó és
a tudás tárgya; az Azonosság lelkének
alaptermészete az Isteni Boldogság, ami
magától sugárzik.
42. Az állandó elmélkedés köpülése által az
isteni Azonosság Lélek tűzjogara lángra
lobban, és a tudás lángja meggyullad,
ami felemészti a tudatlanság tüzelőjét.
43. Ahogy a hajnal eloszlatja az éj homályát,
és a Nap teljességében ragyog, ugyanígy,
miután a tudatlanság sötétsége eloszlott,
az Azonosság Lelke magától fénylik.
44. Igazán, az Azonosság Lelke mindig jelen
van, csak a tudatlanság nem engedi
felismerni, ahogy a Nap is állandóan süt,
mégsem láthatjuk a viharfelhőkön át. Ha
a tudatlanság megszűnik, az Azonosság
Lelke feltárul, ahogy az ember a hiányzó
nyakláncot végül megtalálja a saját
nyakán.
45. Ahogy a fatönkről a porviharban csak
közelről látjuk, hogy ember, ugyanígy az
Isteni Teremtő a tudatlanságon keresztül
látszik embernek, valójában megtestesült
lélek. Ha a személyiség valódi
természete láthatóvá válik, a tudatlanság
elszáll.
46. Az Igazság természetének megértés általi
tudása azonnal megszünteti az „én” és
„enyém” gondolatát, ahogy a helytelen
irány módosul, amint a pontos adat
ismert.
47. Az ember, aki megvalósította önmagát,
aki birtokában van az Igaz tudásnak, a
bölcsesség szemével látja, hogy az egész
világmindenség ő maga, az Egyetlen
Isteni Valóság.
48. Az egész látható való világ valójában az
Azonosság Lelke és semmi más.
Mindent a Léleknek kéne látnunk, ahogy
a kerámiáról tudjuk, hogy agyagból
készült.
49. Valóban, az ember, aki már életében
szabad, feladja korábbi jellemét, és eléri
a Valóság állapotát, a Lét, Tudat és
Boldogság állapotát, mint a hernyó,
mikor pillangóvá válik és megtanul
repülni.
50. Miután a káprázat óceánját átszelte a
Bölcsesség hajóján és megölte a
szenvedély, ellenségeskedés és kapzsiság
tengeri szörnyeit, a megszabadult ember
felragyog, eggyé válik a Békével,
megdicsőül az Azonosság Lelkének
édességében és boldogságában.
51. Lemond a ragaszkodásról és minden
külső látszatboldogságról, aki
3
 megtapasztalta az Azonosság Lelkének
boldog elégedettségét, ami mindig
bennünk ragyog, ahogy a lámpa, amit
tiszta, átlátszó üveg borít be.
52. Bár a test őrzi, az elmélkedő érintetlen
általa. Bár mindent tud, változatlan
marad minden körülmények között, és
ragaszkodás nélkül mozog, akár a szél.
53. Ha az Azonosság Lelkének anyagi burka
megsemmisül, az elmélkedő teljesen
beleolvad a mindent átható Egyetemes
Fenntartóba, akár víz a vízbe, tér a térbe,
fény a fénybe.
54. Megértése annak, hogy Te vagy a forrás,
egyben elérése annak, ami nem hagyja,
hogy elérjék, boldogság, ami nem
engedi, hogy bármely más boldogságra
vágyakozzunk, és tudás, aminél több
nem tudható.
55. Megértése annak, hogy a Forrás
meglátásával semmi mást nem kell látni,
amivel eggyé válva nincs többé
újjászületés a földön, amit megismerve
semmi sincs, amit még meg kell ismerni.
56. Megértése a Forrásnak, ami betölt
északot, délt, keletet, nyugatot, fentet és
lentet, ami nem kettős, lét-tudat
boldogság, ami vég nélküli, örök és Egy.
57. Megértése a Forrásnak, ami nem kettős,
oszthatatlan, egyetlen és boldog.
Megértése annak, ami minden szentírás
csúcspontja, aminek logikai tagadása
elvezet a Forrás természetéhez.
58. A Teremtő fogalma és az istenek
eszméje csak része a Forrás töretlen,
tökéletes boldogságának, ami eloszlik
köztük.
59. Minden tárgyat áthat a Forrás, minden
cselekedet csupán a Forrás miatt
lehetséges. A Forrás áthat mindent,
ahogy a vaj a tejet.
60. Megértése annak, hogy a Forrás se nem
finom, se nem durva, nem rövid és nem
hosszú, nem születik és változatlan, alak,
minőség és állapot nélküli.
61. Megértése annak, hogy a Forrás az,
amitől a Nap fénye és minden fényt
sugárzó égitest világít, amit saját fénye
világít meg, és aminek fényétől ragyog
az egész világmindenség.
62. Áthatva az egész mindenséget kívül és
belül, a Forrás megvilágítja önmagát,
ahogy a vörösen izzó vasgömb is
megvilágítja önmagát.
63. A Forrás más, mint a világegyetem, de
semmi sincs, ami ne lenne a Forrás.
Bármi, ami a Forrástól különbözőnek
látszik, csupán káprázat, mint a délibáb a
sivatagban.
64. Minden, ami látható, hallgató, a Forrás
és semmi más. A valóság ismeretének
elnyerése után mindent a nem-kettős
Lét-tudat boldogságának látunk, ami a
Forrás.
65. Az Azonosság Lelke, mint tiszta
tudatosság, mindenütt jelen van, de csak
a bölcsesség szemével fogható fel. Aki a
tudatlanság szemével néz, nem látja az
Azonosság Lelkének sugárzását, ahogy a
vak sem látja a sugárzó Napot.
66. A Bölcsesség tiszta tüzében
felforrósodva megszabadulsz minden
tisztátalanságtól, hallva, visszasugározva
és elmélkedve, a személyiség
megvilágosítja magát, mint a tiszta
arany.
67. Valóban, az Azonosság Lelke, a
Bölcsesség Napja, ami a szív egén
világít, eloszlatja a tudatlanság
sötétségét, mindent áthat, és mindent
véd, világít, és minden világosság oka.
68. Aki lemond minden cselekvésről, és nem
engedelmeskedik az iránynak, helynek
és időnek, saját Mindenütt-
jelenvalóságának Szent Templomában
imádott; az Azonosság Lelke
Rozsdátlan, elpusztít minden forrót és
hideget, és maga az Örök Boldogság,
mindentudóvá, mindent áthatóvá és
halhatatlanná válik.