300 | ISTEN TUDJA HALÁL | 301

Az élet legismeretlenebb részeit érintő kérdések ezek. A vála- (Halál, megbánás)

szok talán segítenek felkészülnünk mások eltávozására és a sa-
ját halálunkra is, hogy az életünket a maga tökéletességében és
teljességében élhessük meg. MEGBÁNÁS A HALÁLOS ÁGYON

Amit megbánunk a halálunk előtt

Bonnie Ware ápolónőként egy palliatív ellátást végző
intézetben dolgozott, ahol a gyógyíthatatlan betegek
szenvedéseit próbálták megkönnyíteni. Szinte minden
idejét a betegeivel töltötte: beszélgettek, kérdezte és
nyugtatgatta őket, velük volt az utolsó pillanatig. Ezek-
ből a beszélgetésekből és a levont tanulságokból elő-
ször blogot, később könyvet írt. Gondosan lejegyzett
mindent, amit a betegek rendszerint megbántak halá-
luk előtt. (2014. április 10.)

Törvényszerű, hogy az ember a halálos

ágyán, olyan dolgokon bánkódjon, amiket
máshogy kellett volna csinálnia az életében?
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy elé-
gedetten távozhassunk a halál pillanatában?

Farkas Pál
buddhista tanító

Őszentsége, a dalai láma, gyakran idézi a Dhammapada 183.

versét, amely így szól:

CM_Isten tudja_001-240.indd 300-301 10/13/15 7:21 AM

 302 | ISTEN TUDJA
„Nem tenni semmi rosszat,
Befogadni minden jót,
és megtisztítani az elmét:
ez a buddhák tanítása.”
Ez a tanítás első ránézésre szinte gyermetegen egyszerűnek
hangzik, megvalósítani azonban teljes embert, és sokszor egy
teljes emberi élethosszat igényel. Ám mindenképpen érdemes
próbálkozás, mert a nyugodt élet és a könnyű halál föltétele.
Lehet, hogy a békés és szabad életre alkalmatlan időszakban
születünk, kedvezőtlen körülmények közé, előnytelen megjele-
néssel és kedvezőtlen adottságokkal. Mégis képessé válhatunk
a józan mérlegelésre, a képességeknek és a lehetőségeknek meg-
felelő módszer megtalálására és alkalmazására, alaposan át-
gondolt és teljes szívvel végrehajtott cselekedetekkel, amelyek
eredménye értékes.
Ehhez először megfelelő tanítást és tanítót kell keresnünk,
aki útmutatást ad, amit tanulmányozhatunk és gyakorolha-
tunk. Azután, természetesen meg kell alapoznunk magunkat
az erényekben, hogy lelkiismeretesen és felelősségteljesen cse-
lekedhessünk, valamint a törekvésben, hogy megtegyük, ami
tőlünk telhető. Ekkor leszünk képesek megtisztítani szívünket
a tetszés és nemtetszés, a ragaszkodás és taszítás szélsőségei-
től, és egyúttal olyan szemléletre teszünk szert, amely a bölcs
tisztánlátás által hozzásegít ahhoz, hogy megszabaduljunk
az élet mulandósága okozta félelemtől, a dolgok elégtelensége
okozta bizonytalanságtól, az illuzórikus önkép okozta zavaro-
dottságtól. Elhatározhatjuk, hogy szép szóval, segítőkész tet-
tekkel, külső és belső javainkat megosztva, kiegyensúlyozottan
éljük az életünket.
Aki így tesz, azt nem éri fölkészületlenül a halál, ahogy a szent
szövegek mondják: „az úton járóhoz méltó életet leélte, teendő-
it megtette” (Szamjutta Nikája 22.59./III.66. Anattalakkhana
szutta) elégedetten és békés szívvel távozik ebből a világból.
CM_Isten tudja_001-240.indd 302-303
HALÁL | 303
Kustárné Almási Zsuzsanna
reformástus lelkész
Van egy régi, középkori szerzetesi jelmondat, amely így hangzik:
„Memento mori!”, azaz „Emlékezz a halálra!” Nem arról van itt
szó, hogy rettegjünk, és minden pillanatunkat áthassa a halál-
tól való szorongás, félelem, hanem arról az ősi tudásról, hogy
az embernek a halálhoz való viszonya meghatározza az élethez
való viszonyát is.
Ma, amikor a fiatalság, szépség, siker mindent átható kultuszá-
ban, és annak illúziójában élünk, hogy ez örökké tart, nehéz er-
ről beszélni. A halál tudatát igyekszünk minél jobban eltávolítani
magunktól, miközben naponta százak, ezrek halnak meg a „sze-
münk láttára” a hírekben, a filmekben. Ebben a furcsa ellentmon-
dásban magára marad az ember a kitörölhetetlenül benne lévő
archaikus szorongással, amit az elmúlással kapcsolatban érez.
Keresztyénként abban hiszünk, hogy földi életünk, születé-
sünktől halálunkig egyszeri lehetőség, és ez idő alatt teljesíti be
az ember azt a feladatot, amiért megszületett, találkozik mind-
azokkal, akikkel „dolga van”. Ezt az életet kell a lehetőségek sze-
rint a legteljesebben megélni és benne kiteljesedni.
Jézus többször beszélt egyfajta „készen”-létről. Nem a töké-
letesség állapotát jelenti ez, hanem a készséget a jóra való tö-
rekvésre, a jelen legteljesebb megélésére. Mai nyelvre talán úgy
fordíthatnánk ezt le, hogy az embernek minden napját úgyneve-
zett „bakancs-listával” kellene élnie, számba véve a rendezniva-
lókat, a hiányjeleket, az adósságokat éppen úgy, mint a kitűzött
vágyakat, célokat.
Egy gyönyörű csángó esti imádság arról tanúskodik, hogy
a régiek tudták és élték ezt. Naponta adtak számot önmagukról
önmaguknak és az Istennek:
„Vessünk számot hát édes Istenem,
Hogy ne kelljen lelkemet féltenem
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.
10/13/15 7:21 AM
 304 | ISTEN TUDJA
Színed előtt minden nap elesem,
De van nékem tenálad kezesem.
Ha megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.
Ne szólíts ki Uram készületlen,
Vezess elébb az enyhítő kútra,
Úgy bocsáss el minket e nagy útra.”
Radnóti Zoltán
rabbi
Rabbi Eliézer így tanította: „Térj meg egy nappal halálod előtt!”
Mivel nem tudjuk halálunk napját, ezért minden nap foglalkoz-
zunk a megtérés gondolatával! A   rabbik (és papok) a bűnről,
a megtérésről és mindenféle ehhez hasonló dolgokról prédi-
kálnak. A hallgató pedig egyre kényelmetlenebbül érzi magát.
Ám sokan félreértik a bűn fogalmát és azt hiszik, hogy aki bűnt
követ el, az „rossz ember”. Nem, a zsidó filozófiában a „bűn”
helyrehozható történés. Egy hiba, amit figyelmetlenségből vagy
készséghiány miatt elkövettünk. Ám ettől még nincs semmi baj
velünk. Minden embernek van lelke, és a zsidóságban a lélek
nem bűnös, hanem egy tiszta, isteni alkotórész, amely megkü-
lönböztet minket az állatoktól. Ha valami rosszat teszünk, az
azért van, mert a lélek „hangját” átmenetileg elnémítja a fizikai
test „kiáltása”, a rossz ösztön. Ám a lényeg: a lelkünk továbbra
is tiszta marad, csak el kell végeznünk néhány „kiigazítást”, és
akkor újra tisztán látjuk a célt!
Ez a megtérés lényege! Amikor „megtérünk”, akkor önvizs-
gálatot tartunk, megkeressük a területeket, ahol homokszem
került a gépezetbe, és onnan „visszatérünk”. E folyamat során
ismét megtaláljuk a kapcsolatot a Mindenhatóval, amit esetleg
elveszettnek gondoltunk. A megtérés folyamatának sorrendjét
a bölcsek pontosan leírják:
CM_Isten tudja_001-240.indd 304-305
HALÁL | 305
1. lépés: a megbánás. Felismerni az okozott kár mértékét és
őszinte megbánást tanúsítani.
2. lépés: a felismerés. Felismerni, hogy mi okozta, és azonnal
befejezni a káros tevékenységet.
3. lépés: a vallomás. Kimondani, beismerni önmagunknak is,
hogy hibáztunk, és bocsánatot kérni.
4. lépés: a fogadalom. Határozottan kijelenteni, hogy nem fo-
gunk a jövőben hasonlót elkövetni.
Nem versenyzünk senkivel, csakis önmagunkkal. Ami az Örök-
kévalót érdekli, hogy vajon őszinték-e az erőfeszítéseink, ame-
lyekkel a helyes irányt keressük.
Dr. Tóth Csilla
muszlim hitoktató
Mivel az ember hibákat, bűnöket követ el élete során, így elke-
rülhetetlen, hogy előbb-utóbb megbánást érezzen. A kérdés az,
hogy mennyire súlyos lesz a megbánás, és hogy mikor követke-
zik be. Ha az ember csak a halálos ágyán néz szembe a hibáival,
bűneivel, illetve csak akkor döbben rá azokra, akkor ő a valódi
vesztes. Nem ismerte fel az evilági életben elkövetett cseleke-
deteinek, meghozott döntéseinek jelentőségét. Helytelen érték-
rendet követett, és nem találta meg – sőt talán nem is kereste –
a helyes utat. Isten azt mondja erről a Koránban: „És kövessétek
a legjobbat abból, ami leküldetett hozzátok a ti Uratoktól, mi-
előtt még a büntetés váratlanul meglep benneteket, úgy, hogy
nem is veszitek észre, hogy (ne) mondja egy lélek sem: ’jaj ne-
kem, mert hanyag voltam Allahhal szemben. És bizony, gúnyo-
lódó voltam a gúnyolódók között.’ Vagy hogy (ne) mondja: ’Ha
Allah az igaz útra vezérelt volna, bizony, istenfélő lennék az is-
tenfélők között.’ Vagy, hogy (ne) mondja, amikor megpillantja
a büntetést: ’Vajha még egyszer visszatérésem lehetne (a földre),
hogy jóravaló lehetnék a jóravalók között!’” (Korán 39:55-58)
A megbánás súlya az elkövetett bűnök mennyiségével és mérté-
10/13/15 7:21 AM
 306 | ISTEN TUDJA
kével arányos, így természetes, hogy a helytelen tettek elkerü-
lésével csökkenthető. Itt újabb kérdés merül fel: mik a helyes és
mik a helytelen tettek?
Az iszlám rendkívüli segítséget nyújt az ember számára, hi-
szen Istentől származó útmutatást kínál. Követőit bölcs gondol-
kodásra és viselkedésre ösztönzi. Az evilági élet minden fontos
területére kiterjednek iránymutatásai, melyek megkönnyítik
helyes döntéshozatalunkat.
Emellett nagyon fontos, hogy a hívő muszlim naponta öt-
ször imádkozik, Isten előtt áll, Hozzá szól, megemlékezik Róla.
A napi öt ima éberré teszi az embert, szinte folyamatossá válik
Istennel való kapcsolata. Ilyenkor a hívő számot vet az előző ima
óta megtett cselekedeteivel és kimondott szavaival, s ha szüksé-
ges, megbánással fordul Ura felé. Isten végtelen irgalmával meg-
bocsát, ha megbánásunk őszinte és megvan az igyekezetünk
a változásra. A muszlim hívő így napjában többször is számot
vet önmagával és tudatosan készül a halálra, ami elől egyetlen
ember sem menekülhet. Mindennapi tettei során Istent tartja
szem előtt, az Ő elégedettségének elnyerése a legfőbb célja.
Így érhető el, hogy az evilági életünk kiegyensúlyozott legyen,
és ne a halálos ágyunkon döbbenjünk rá, hogy elrontottuk az
életünket és elbuktunk az evilági élet próbatételein.
Tornóczky Gusztáv
hindu/vaisnava oktató
A halálos ágyon természetes, hogy az ember számot vet életével,
introspektíven átgondolja életútját, és kifejezi az ezzel kapcsola-
tos érzéseit, gondolatait. Ez így van rendjén.
A védikus írások szerint éljünk úgy, mintha bármelyik pilla-
natban meghalhatnánk. Utalva ezzel arra a komolyságra, ami
ahhoz kell, hogy megfelelően döntsünk életünk során, és így a
lehető legautentikusabb életet élhessük. A Bhagavad-gítában
Krisna arra bíztat, hogy mindenki kövesse saját útját és végezze
az ezzel járó kötelességeit, ugyanakkor azt is tanácsolja, hogy
CM_Isten tudja_001-240.indd 306-307
HALÁL | 307
más embertársunk útját követni akkor sem érdemes, ha azt si-
keresen tesszük, hiszen a vége belső kiüresedés lesz.
Hogyan távozhatunk elégedetten és békésen ebből a világból?
Ehhez a kulcs a „dharma” követése. Kétféle dharmát vagyis ránk
jellemző kötelességet írnak le a Védák: egyik a upadharma (má-
sodlagos), amely az ember saját pszicho-fizikai adottságait veszi
alapul és eszerint javasol különféle munkákat, házassághoz part-
nert stb., amelyek által az ember igazán a „maga életét” élheti
hivatásszerűen. A másik dharma az paradharma (elsődleges) az
ember magasabb rendű küldetése, ami lelki, lényegi igényének,
az Istennel fennálló kapcsolat ápolásának és helyretételének gya-
korlását jelenti. Az ideális emberi életút akkor valósítható meg,
ha mindkét dharmát, vagyis testi-szellemi és lelki igényeinket
együttesen a lehető legteljesebb mértékben megéljük és kielégít-
jük. A Srímad-Bhágavatam című puránában azt olvashatjuk, hogy
a kizárólagosan testi igényeinket alapul vevő élet mitsem ér, ha
mellette elsikkad az elsődleges, lelkiségben megélt emberi élet.
Összegezve tehát, a hindu tanítások szerint az elégedett el-
távozás záloga a személyiségünkkel és testi adottságainkkal
harmóniában álló hivatás Istennek felajánlásként végezve, az Ő
kegyelmét keresve, embertársaink és a közösség javára végezve
– mindez teljes beteljesedést nyújt.
(Halál, halálközeli élmény)
A HALÁL KÖZELÉBEN
Túlvilági élmények
Találkozott meg nem született nővérével, és időzött
a mennyországban is – állítja a 14 éves fiú, Colton
Burpo, aki 10 évvel ezelőtt egy vakbélgyulladás miatt
10/13/15 7:21 AM
 308 | ISTEN TUDJA
került kritikus állapotba és kórházba. Akkor ugyanis
valami olyasmit élt át, amit rajta kívül csak kevesen:
a túlvilágon járt, és vissza is tért onnan, hogy elmondja,
milyen volt. A kisfiú azt is részletesen elmesélte, hogy
a mennyországba érve angyalkórus köszöntötte őt, és
hogy ült Jézus ölében. Amikor a szülők ismerőseiknek
elmesélték a fiúk élményeit, sokan úgy vélekedtek,
hogy a fiú csak hallucinált, képzelődött és hogy a sze-
rinte valóságos mennyországot csak a fantáziája hozta
létre. (2014. április 28.)
Mivel magyarázhatók a halálközeli élmények,
tapasztalatok?
Cser Zoltán
buddhista tanító
A buddhizmus szerint egyáltalán nem meglepő, hogy léteznek ha-
lálközeli élmények, hiszen az egyén tapasztalása nem szűnik meg
a halállal, léteznek úgynevezett köztes létek a halál és a követke-
ző születés között. Abban minden vallás egyetért, hogy a halállal
nem szűnik meg a létezés, a keleti hagyományok szerint azonban
a tudat folytonossága további testetöltések soraként zajlik. A zsi-
dóság egyes vonalai, valamint a misztikus kereszténység is a fel-
támadást újabb és újabb fizikai testetöltésként értelmezi. Hasonló
ez ahhoz, ahogy elalszunk: először geometrikus formák jelennek
meg, majd egy sötét mélyalvásos periódus kezdődik, utána pedig
megjelennek az álmaink. Ezek a fázisok mind köztes létek, hiszen
a két ébrenléti állapot között húzódnak. Az alvást „kishalálnak”
nevezik, mert teljes mértékben analóg a halállal és egy későbbi új
testetöltéssel. A halálközeli élmények nem csak a klinikai halállal
tapasztalhatók meg, hanem a magas szintű meditációkkal is még
CM_Isten tudja_001-240.indd 308-309
HALÁL | 309
ebben az életben. A halálközeli élmények jellegzetessége, hogy az
illető visszatér, tehát valójában nem halt meg, ezért elemzésük-
kor a halál folyamatának leírását az álmodással érdemes össze-
vetni. Egyes elemek, például az alagút, a fénylény a köznapi, azaz
a nem megvilágosodott halál tapasztalatai, más élmények pedig
az álomvilágunk tapasztalásai.
Darvas István
rabbi
Van egy olyan, a zsidóság által bizonyos értelemben halálközeli
élménynek tekintett tevékenység, amely első hallásra nem tű-
nik annak, és ez nem más, mint az alvás. Alvásból felkelve köte-
lező kezet mosni, mert a háláchá (törvény) szerint az alvás egy
kurtovnyi halál: „az alvás a halál egy hatvanad része”. Az élet-
telen testre tapadó tisztátlanságtól meg kell tisztulnunk, ezért
a kézöblítés. Az alvás közben eltávolodott lélek megújulva tér
vissza, ezért a következőkkel kezdjük a napot: „Hálálkodom szí-
ned előtt, élő és létező Király, amiért könyörületből visszahoz-
tad hozzám lelkem, nagy a Te bizalmad.”
A halálközeli élmények kapcsán írja Rabbi Dovid Gottlieb:
„Sokan tapasztalnak halálközeli élményt, vagy kerülnek a kli-
nikai halál állapotába. Alagutat vagy fényt látnak, és hangokat
hallanak. Ezen túlmenően, miután felépülnek, megváltozik az
élet iránti tiszteletük. Arról beszélnek milyen értékes az élet,
milyen nagyszerű ajándék… Nos, a halálközeli élmény, vagy
a klinikai halál állapota tele van fájdalommal. Mindazonáltal
ami ebből az élményből származik, az nagyszerű dolog”.
Tulajdonképpen a Talmudban olvasható elbeszélés is hasonlót
állít: „Rabbi Joszef, Rabbi Jehosuá fia megbetegedett és a lelke
elhagyta őt. Amikor felépült, apja feltette neki a kérdést: mit lát-
tál? Így válaszolt: – Fordított világot láttam. Akik itt (státuszu-
kat tekintve) a csúcson voltak, azok ott lekerültek, és akik itt
lent voltak, azok ott a csúcson. Az apja így válaszolt: Fiam, egy
tiszta világot láttál.”
10/13/15 7:21 AM
 310 | ISTEN TUDJA
Rabbi Joszef alapvetően pozitív élményekkel tér vissza az
élők közé, és talán tapasztalatai alapján könnyebben tudja elvi-
selni az evilági megpróbáltatásokat, így az is elképzelhető, hogy
halálközeli élmények emiatt érnek embereket.
Madhupati Dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
A lelki tudás alapja, hogy megértsük: nem vagyunk azonosak
a testünkkel, hanem örök lélek vagyunk, amelynek a test olyan,
mint a ruha vagy egy jármű. A lélek alaptermészetét tekintve ép-
pen ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik, mint a test: a lélek,
hasonlóan Istenhez örök, tudással és boldogsággal teljes, míg
a test halandó; a tudatlanság sötétségében botorkál és boldogta-
lan, hiszen szenvednie kell (át kell élnie a betegséget és az öreg-
séget), meg kell halnia és újra meg kell születnie kínok közepette.
Krisna mondja a Bhagavad-gítában: „Amint a megteste-
sült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól
a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy má-
sik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg
az efféle változás.” (BG 2,13) A hétköznapi életben erről nem
veszünk tudomást, pedig az álmok is arról tanúskodnak, hogy
a lélek elhagyhatja a testet, és a megszokott környezettől eltérő
közegben élményeket szerezhet.
A súlyosan beteg ember a külső szemlélő számára úgy tűn-
het, hogy tudatát vesztette, de a lélek eközben éppolyan tudatos,
mint máskor: tapasztal, amiről kivételes esetekben be is tud szá-
molni azután, hogy a test ismét „üzemképessé” válik.
A halálközeli élményekhez hasonlóak azok az esetek, amikor
egészen kicsi gyermekek előző életük történéseiről számolnak
be. Például egy távoli város utcaképét képesek meghökkentő
pontossággal lefesteni, vagy olyan nyelvet beszélnek folyéko-
nyan, amelyet ebben az életükben, korábban még csak soha nem
is hallottak. Ugyanarról a csodálatos jelenségről van szó, amely
kiváló bizonyítéka annak, hogy valódi önvalónk a lélek, amely
CM_Isten tudja_001-240.indd 310-311
HALÁL | 311
mint egyfajta ruhát – életről-életre, korábbi karmájának megfe-
lelően – fogadja el és cseréli a testét.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
A halál élettani, embertani tény: a közösség számára a végesség
és az elmúlás tapasztalata – hiszen a kortársakon kívül minden-
ki meghalt már –, egyéni szempontból pedig a bizonyosan elkö-
vetkezővel szembenéző várakozás. Ha már mindenképp meg kell
halnunk, akkor érdemes életünket ennek szempontjából súlyoz-
nunk, és odaadottságával akár a halálunknak is értelmet adnunk.
A halálközeli tapasztalatokban keveredik mindaz, amit
a személy az élete során a vallási képzelete és hitrendszere se-
gítségével kialakított és belátott, illetve ami a halálunk után
ténylegesen ránk vár. Az élettani, idegtani vagy lélektani ma-
gyarázatkísérleteket érdemes a versengő föltevések és elméletek
nyomán állandóan továbbfejlődő szaktudományokra bízni.
A keresztény tanításban létezik mennyország és pokol: ezek
nem valami alapvetően eltérő dolgok a földi élethez képest, ha-
nem csírájukban már most köztünk vannak, már itt elkezdünk
bennük élni, és előérzetet, előízt szerezhetünk és szerzünk is
róluk. A pokol és földi élet között nincsen átjárás, mert annak
lényege pont a szeretetkapcsolatok elszáradása.
A mennyország lényege viszont a teremtett világ megdicsőü-
lése a szeretetkapcsolatok földúsulása által, márpedig a szeretet
néha túlcsordul önmagán és a határain: az egyháztörténetben
tudunk kapcsolatba lépésről a két létmód, a földi és mennybé-
li élet közt. Ez megvalósulhat akár úgy, hogy valami fölvillan
a mennyből, például egy látomás, egy színeváltozás segítségé-
vel; akár pedig úgy, hogy a már az üdvösség, az isteni boldogság
és az egészség állapotában élő szent emberek valamilyen okból
kapcsolatba lépnek velünk.
A halálközeli élményeknél is az a döntő, hogy az egyén és
a tágabb közösség milyen lelkiségi gyümölcseit szüreteli le a ta-
10/13/15 7:21 AM