EURÓPAI ALKOTMÁNYTÖRTÉNET - FOGALMAK

Piros: átnézett, javított

Zöld: javított, de még utána kell nézni

Vannak fogalmak, amiket én nem találtam sehol. Ennek oka lehet figyelmetlenség, az éjjeli meló, meg
az is, hogy tényleg nincsenek sehol. Ha esetleg előkerülnének, írd bele:
- Form of Apology
- Coke Chief Justice
- Protestation
- Nineteen Propositions
- Pension Parliamnet
- Convention Parliament (miden más parlament mindenhol ott volt kétszer, csak ezek nem)
- Les Communes-Parliamentum
***
RÓMA

Aedilis curulis: patrícius származású (minden második évben plebeius - de eredetileg plebejus
tisztség volt) aedilis, akit a comitia tribután választottak, sella curulison ült és toga praetextát
(bíborszegélyő toga) viselt, egyebek mellett a ludi Romani szervezése is feladata volt. Feladata volt a
piac felügyelete, a város rendjének fenntartása, Róma élelmezése és a játékok megszervezése (saját
zsebből).

Agentes in rebus: a magister officiorum alá tartoztak az agentes in rebus, vagyis az ügynökök.
Bevallott tisztük volt a legfontosabb állami eseményeknek, mint consulválasztásoknak, császári
győzelmeknek, új törvényeknek stb. kihirdetése az egyes provinciákban. Később politikai megbízottak
és kémek váltak belőlük. A legügyesebbeket curiosi néven az udvar hosszabb ideig meghagyta
állomáshelyükön, s általában mindnyájan katonai szervezetet alkottak.

Amicitia: barátság (politikai). Azonos félként ismerik el a külpolitikai partnert.

Annuitas (Lex Vilia Annalis): a lemondó hatalomgyakorló mögött ott állt a megválasztott utód. A
hatalmon lévők egyike sem lehetett azonban jelölt, ami az ismétlődést kizárta.

Apellatio: fellebbezés

Auctoritas: tekintély, befolyás. A principatus korában a császári hatalom jellemzője.

Censor: olyan köztársaságkori magistratus, akinek feladata a vagyonbecslés (census) elvégzése, a

senatus és a lovagrend névjegyzékének (album) összeállítása volt; rendszerint consulares rangúakkal
töltötték be. 44 év feletti férfi. 5 évente választanak másfél évre. Nincs imperium joga. Nincs alávetve,
nem lehet megvétózni döntéseit (intercessio). Csak eleinte volt vagyonbecslő, utána politikai ereje is
lett. Ők a legerkölcsösebb emberek, ezért új feladatokkal látták el őket: Senatorok kinevezése (Kr. e.
312-től), Közerkölcsök felügyelője (!!!Nota!!!: megjegyzés: aki ilyet kap, az politikai és társadalmi
értelemben megszűnik), állami pénzek felügyeletének feladata.

Collegalitas: a magistratus abszolút hatalmának két korlátja az annuitas és a collegalitas. Collegalitas

elve kimondja, hogy minden magistraturát két embernek kell betöltenie, melyek megvétózhatják
egymás döntését, így nem alakulhat ki egyeduralom. Ennek alapján volt két consul, két aedilis stb.

Comitia curiata: A népgyűlés, vagy comitia curiata egy másik demokratikus elem, a
legfontosabb kérdésekben dönt, megerősíti a törvényeket és kinevezi hivatalnokokat. A
szavazása curiákon belül történik. Minden egyes curia egy szavazattal rendelkezik, így egy
szavazás esetén összesen 30 szavazat gyűlik össze. Többségi szavazás érvényesül.
Commendatio: sajátságos függési és védviszony a germánoknál. Commendare se annyit jelentett,
mint magát a királynak, valamely egyháznak vagy más hatalmas főurnak különös védelme alá adni.
Rómában: A principátusban Augustus jogköre: jelöltet állíthat a választásokon és a provinciákba így
saját, megbízható emberei kerültek.

Confarraetio: a házasságkötés legrégibb és legszorosabb neme, ezt csak patriciusi családból

származottak vehették igénybe.

Curia: század, 10 gens egy curia. A curiabeosztás alapján létrejött népgyűlés volt a comitia curiata.
A curiák élén a curio állt, ezek fölött, az összes curia élén pedig a curio maximus. Katonai egységek
egyik neve. A másik név a “co-viria

Patres: atyák

Cursus honorum: az állami hivatalokra való megválaszthatóság rendszere, a hivatalviselés rendje.

Magistratusi tisztségek betöltésének sorrendjét, alsó korhatárát (quaestor: 30 év, aedilis, néptribunus:
37 év, praetor: 40 év, consul: 43 év, dictator-censor: 44 év) és a betöltések között eltelt legrövidebb
időtartamot szabályozó törvény a Lex Villia Annalis. Nem kaphatnak ezekért a tisztségekért a betöltők
fizetést. A consulság után előáll a propraetor lehetősége: az elköltött pénzt egy provinciában vissza
lehet szerezni)

Dictator: a Római Köztársaság legfontosabb rendkívüli tisztségviselője. Hat hónapra ruházta fel a
senatus teljhatalommal. Tetteiért nem lehetett felelősségre vonni hivatali idejének letelte után sem.
Hivatali ideje alatt magistratusok megőrizték hivatalukat, azonban a dictator alárendeltjei lettek.
Köteles volt helyettest választani, ez volt a magister equitum. Hatalmának szimbóluma volt a 24 lictor.
Korlátai: 6 hónap után lejárt a tisztsége; nem utazhatott lovon Rómában; nem hagyhatta el Itáliát;
pénzügyi keretét a senatus határozta meg. Beszámolási kötelezettséggel rendelkezett. A nép
megmentőjének tekintették, ezért pozitív figura (Sulláig)

Dignitas: személyes tekintély, amely a római uralkodóknál, államférfiaknál az egyik legfontosabb

volt. Hasonló, mint az auctoritas, de sokkal közvetlenebb.

Fas: A vallási szabályok összessége. Minden olyan viselkedés ami nem sérti az isteneket.

Fiscus: Claudius császár által létrehozott császári magánkincstár. Septimius Severus idején az
aerarium Saturni is a fiscus részévé vált.

Foedus aequm: egyenlő szövetségi szerződés (békeszerződés), mely nem fosztja meg a másik felet
önálló szerződéskötési és hadüzeneti jogától.

Foedus iniquum: egyenlőtlen szövetségi szerződés, mely megfosztja a másik felet önálló
szerződéskötési és hadüzeneti jogától, formailag is el kell ismernie a „római nép felségét”.

Gens: nemzettség, amely vérségi elvet sejtet és közösségi tulajdont, DE a római gens
esetében NINCS nemzetségi tulajdon, a nemzetség tagja NEM rokonok és tagjainak száma
10 (mesterségesen létrehozott katonai egység).

Imperium maius: főhatalom. A consul ill. a dictator imperiuma.

Imperium proconsulare: a princeps egyik imperiuma. Jelentése tartományi főhelytartó,

teljhatalommal. Másik kettő az imperator (katonai főparancsnok) és tribunica potestas (szent és
sérthetetlen).
Imperium: hatalom. Egy évre ruháztak a főbb (curulis) magistratusokra. Az imperium nagyságát a
lictorok száma fejezte ki. Az imperium felett állt az imperium maius.

Interregnum: az uralkodó halála és az új uralkodó kinevezése közt eltelt idő. Normál esetben pár hét,
rosszabb esetben néhány évtized. Ekkor a királyi hivatalt az interrex tölti be, de időben korlátozzák (5
nap)

Interrex: az interregnum idejére megválasztott ideiglenes vezető. 5 napig tart a hivatala. Ő választja
ki a királyt a szenátus tagjai közül.

Ius auxilii: a néptribunus egyik joga. Segítséget és menedéket nyújthat a római polgároknak.

Ius fetiale: azoknak a jogi előírásoknak az összessége, amelyek az archaikus Róma és a latin ill.
közép-itáliai városállamok közötti érintkezést rendezték, elsősorban a békekötés és a hadüzenet
tekintetében. Pártatlannak kell lennie.

Ius intercedendi: a néptribunus egyik joga. A népgyűlésen vétójoggal rendelkezett. Közbelépés joga
(valakit nem lehet megölni - akihez odalép)

Ius: Jog, írásba foglalt jogszabályok.

Leges Liciniae Sextiae: Kr. e. 367-ben hozott törvények, amelyek elrendelték, hogy a már megfizetett
kamatot vonják le a tőkéből és a még fennmaradó tőkeadósságot 3 évi egyenlő részletben fizessék ki;
500 iugerumnál nagyobb földbirtokot senki sem használhat az ager publicusból; az egyik consulnak
plebeiusnak kell lennie; duumviri sacrorum száma 10, ebből 5 plebeius. Csökkentik a plebejusok
adóit. Visszaállítják a preator tisztségét (csak patrícius) - minor collegis: kevesebb joggal rendelkezik
és iuris dictio: jogalkodás joga. Ennek következtében jön létre a nobilitas. Ez egy zárt társaság, ők
birtokolják a consuli és a preatori tisztségeket.

Lex Claudia: Kr. e. 218-ban hozott törvény, amely elrendelte, hogy a senatorok nem tarthatnak 300
amphora befogadóképességűnél nagyobb tengeri hajót. Célja a senatorok kereskedelmi
szerepvállalásának háttérbe szorítása, ellehetetlenítése.

Libertus: felszabadított rabszolga.

Mos: nem vallási jellegű erkölcsi normák összessége. A jog túlkapásait hivatott csökkenteni.

Nobilitas: nemesség, Róma vezető rétege a patríciusok és a plebeiusok összeolvadása után.

Officium: kötelesség, hivatal, szolgálat. Olyan kötelezettségek, amelyeket az egyes családok tágabb
értelemben vett környezetére (cognati, affines, amici) a társadalmi szokás rótt; nevezetesen ide
tartoztak a reggeli órákban naponként, de ünnepies családi alkalmakkor is divatos tisztelgések. /
Felsőbb beosztású hivatalnok hivatala, eredetileg ezekben rabszolgák szolgáltak. Később profi
hivatalnokok: jogászok és katonák. Nem kérdeznek, hanem intézkednek.

Patronus: pártfogó, védő. A cliensre nézve körűlbelül olyan volt a patronusa, mint egy pater familias;
ura és bírája volt s akár halálra is ítélhette. Patronusa nélkül semmi joga sem volt; annak kellett őt
minden kitelhető módon védelmeznie, később még a törvény előtt is.

Ponfiex maximus: a legfelsőbb pap, a római vallási élet irányítója. A jog tudója, ezért kapcsolódik az
államhoz.

Praetor peregrinus: a külkapcsolatokkal foglalkozó praetor elnevezése. “Idegenek praetora, idegenek

vitája”
Praetor: 40 év feletti férfi, eredetileg hadvezér. a Római Köztársaság választott magistratusai
(főtisztviselői) voltak, rangban közvetlenül a consulok után következtek. Feladatuk a városi rend
fenntartása, illetve ezen belül a polgári és büntetőjogi ügyekben való bíráskodás volt. A consulok
távollétében azok helyett gyakorolták az államfői funkciókat. Hadat is vezethettek. Hivatali idejük egy
évig tartott, eközben hat lictorból álló kíséret illette meg őket. A praetorokat a consulokhoz hasonlóan
a comitia centuriata választotta meg. 10 napnál tovább nem hagyhatja el a várost. Imperiummal
rendelkezik, edictumokat alkot. Kezdetben egy praetort választottak, majd Kr. e. 246-ban egy
másodikat is, kifejezetten a külföldiekkel való kapcsolatok szabályozására (!!!praetor peregrinus!!!),
míg társát megkülönböztetésül a praetor urbis vagy praetor urbanus névvel illették.

Princeps Senatus praesentatio: a köztársaságkori Rómában a senatus mindenkori első embere a

princeps senatus. Ő szavaz először. Censor állapítja meg, hogy lesz a princeps. A cím egy életre szól.
Sulla után nem választanak új princepset, Octavianus újítja csak meg.”Első felszólaló”

Quaestor: Róma alacsonyabb rangú magistratusainak egyike. Comitia centuriata vagy a comitia
tributa választotta eredetileg consuli kinevezés után. 30 év feletti férfi, pénzügyi tanácsadó. Először
két fő, de aztán 20-ra és 40-re duzzasztják a létszámot. Az államkincstárat és a levéltárat felügyeli. A
könyveléssel foglalkozik, és nincs imperium-joga, alávetett az imperiumnak.

Quirites: a római nép összessége. A sabinok és a latinok egyesülése után használt kifejezés. A
szó “katonákat” jelent (fegyveres férfi).

Res publica: az ókori Rómában egyszerre jelenti a köztulajdont, a közteret, ami nincsen
magántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti. Plebejusi
népgyűlés (ez van a doksiban).

Rex sacrorum: az a papi személy, aki a királyok elűzése óta a királyi méltósággal együtt járó vallási
dolgokat és áldozatokat végezte. Névleg a legfőbb pap volt, valójában azonban a pontifex maximus
után következett. A tisztet mindig csak patricius tölthette be. Papi teendőinek végzésében felesége
(regina sacrorum) segített neki. Feladatai nem kapcsolódnak az államhoz.

Sacrosanctus: szent és sérthetetlen. A néptribunus megillető egyik jog.

Salarium: sórészlet vagy járulék, melyet a római hadsereg minden tisztje és közkatonája, valamint
minden tisztviselő megkapott, aki úton volt, vagy akit a középpontból a provinciába tettek át. Nem
magas fizetés, kiszámíthatóvá teszi a hadviselést.

Senatus Consultum: “tanácsadás”: a senatus döntése nem törvény, nem jogaszabály. De ha a consul
nem cselekszik ennek megfelelően, akkor hivatali ideje után száműzik (tehát betartják a tanácsokat).

Senatus: Ez a testület a római szuverenitás hordozója (tehát NEM a király az), ezért nemesi
demokráciáról beszélünk. Róma legfontosabb törvényhozó szerve, a köztársaságban ténylegesen, a
császárságban formálisan. Tagjai voltak a senatorok, akik eredetileg a gensek fejei (patres gentium) és
300-an vannak, később a censorok által census alapján összeírt polgárok.

Tribunus plebis: néptribunus. Concilium plebis által választott elöljárója a plebeiusoknak. Kezdetben,
Kr. e. 494-től számuk kettő volt, később négyre majd tízre emelkedett. Feledatuk a plebeiusok
képviselete volt. Csak plebeius lehetett néptribunus. 37 év feletti férfi lehetett.

Tribus: törzs. Róma népe három tribusba tömörült. 10 gens egy curia, 10 curia pedig egy tribus. A
curiák pedig 3 törzset képeztek, amelyet tribusnak nevezünk. A tri a háromból (mint három
törzs) szármzik.
Trinoctium: Rómában a férjnek teljes hatalma volt a nő élete felett, ezt nevezik manusnak. Manus
három féle képpen jöhetett létre: confarreatio vagy cometio (formális leányvásárlás) által, vagy ha a nő
egy évet együtt töltött egy férfival, anélkül hogy három napra távol lett volna tőle éjszaka. Rómaiaknál
ez is törvnyes házasságot jelent. Ezt a bűvös három napot nevezik trinoctiumnak, melyet az asszony
akkor töltött el házon kívül, hogyha nem szeretett volna egy férfi manusa alá tartozni.

Rex: király, a király hivatala. Azért alakították ki, mert az egységeknek (gens-curia-tribus) egy közös
irányítóra volt szükségük. A király nem dinasztikus, hanem választott, méghozzá politikai és katonai
kiválóság alapján. A hatékonyság miatt volt rá szükség

A királyválasztás folyamata:
Captus: megragadás, megfogás. A király kiválasztása
Praesentatio: bemutatás
Rogatio: választás. Ha ez nem sikeres, akkor előröl kezdődik a folyamat.
Auguratio: papok általi megerősítés
Acclamatio: nép általi üdvözlés

A király feladatai:
1. katonai főparancsnok
2. büntető hatalommal rendelkezik, tehát hatalma katonailag korlátlan
3. ius dicere = a jog megmondása
4. a szenátus és a népgyűlés összehívása
5. 1-2 kultusz bemutatása

Ius dicere: a jog megmondása. Ez a király egyik feladata. Megmondja, hogy melyik jogi hagyomány
követendő. „Bírói jog” később ebből lesz a bírói hatalom.

Ius legere: Akkor lép be, mikor a Ius dicere elhal. Ez törvényalkotást jelent, melyben mindenki részt
vesz. Az uralkodó összehívja a senatust, javaslatot tesz. Eztán indul a törvényalkotási eljárás, melynek
végén szavazással döntenek. A törvény akkor születik meg, ha a népgyűlés és a senatus is egyetért.
Később ebből születik meg a törvényhozó hatalom. A rex beterjeszti comitia curiata megszavazza,
senatus elfogadja.

Ius privatium: magánjog

Ius publicum: közjog

Quirinus: „dombok közti” Róma

Quirinalis: Hadisten innen jön majd a Quirites elnevezés (fegyveres férfi)

iurisdictio (Magyar Katolikus Lexikon) Az →imperium gyakorlása. Másképpen joghatóság.

Rogare: A megszavazás (a törvény megszavazása), szétlépéssel szavaznak.

Manus (net!): férji hatalom - “Kéz alatt van a nő.”(házasságkötéssel szerezhető meg) A hatalom
megszerzésének három típusa van (ezek NEM a házasságkötés formái, csak a hatalom megszerzésére
szolgálnak):

Conferreatio: Erősen szakrális jellegű. Etruszk eredetet valószínűsítünk. Ebben a házasságkötési

szertartásban a nő egyenrangú, cselekvő fél. Röviden pap előtti esküvő, de vagyoni vonzata nincs.
Usus:a nő az adott férfivel egy éven át megszakítás nélkül fenntartott együttélés által confarreatio és
coemptio nélkül is annak hatalma alá került, s életközösségüket pusztán a házassági szándék (affectio
maritalis) megléte alapján, már az egy esztendő letelte előtt is házasságnak tartották. A házasság
kezdete tehát világosan elvált a manus keletkezésének idejétől, hiszen azt a férj csak egy év után
birtokolta el; ha pedig a feleség nem kívánt férje manusa alá kerülni, úgy évenként egymás után háron
éjszakát házon kívül töltvén (!!!trinoctium!!!), ezen intézményt Gaius szerint a tizenkét táblás törvény
vezette be, megszakíthatta a férji hatalom elbirtoklását. A manusnak usus által történő megszerzése
tehát nem más, mint a férji hatalom elbirtoklása

Coemptio: Ebben a módozatban a nő csak a szertartás “tárgya”. A coemptióra vonatkozó ismereteink

java szintén a gaiusi Institutionesből származik. A coemptio esetében a férfi mancipatióval, vagyis egy
egyfajta színleges vétellel szerzi meg a manust a nő felett – e színleges vételnél a férj a vevő, a vétel
tárgya pedig a feleség -, amelynél az érintetteken kívül öt serdült korú, római polgár tanúnak és a
mérlegtartónak kellet jelen lennie, az ennek során elmondandó szöveg azonban, amit Gaius sajnálatos
módon nem őrzött meg a számunkra, nem volt azonos a rabszolgák mancipatiójánal, illetve egy szabad
személy feletti mancipium megszerzésénél szokásossal. Házasságkötés (vásárlásnő vétele)

Clientes: valamelyik római családba vagy nemzetségbe befogadást kérő. A cliens feladatai: Salutatio
(üdvözlés), a hadifogságba esett patronit ki kell váltani, a patronira kell szavaznia.

Patrioni: a clienst ellátó személy. Feladatai: gazdasági segítség, jogvédelem, eltartás és segélyezés.

Eponyma: a naptári éveket a tisztségviselőkről tartják számon.

Consul: A király funkciójának jogutódja, 43 év feletti férfi töltheti be. 1 évig van hatalmon. ha az 1 év
háborúban, akkor az imperium meghosszabbítható. A continuatio elve szerint nem lehet a következő
évben is konzul, valamint tisztségeket sem halmozhat a consul. Ide tartozik a collegalitas-elv is: a két
consulnak megállapodásra kell mindig jutnia.
(!!!Imperummal!!!) rendelkezik = irányítási, parancsolási legfelsőbb jog. Ebben benne van a politikai
jog, a senatus és a népgyűlés összehívásának joga, a hadsereg vezetésének joga valamint a korlátlan
büntető hatalom.
(más megfogalmazás: a legfőbb hivatali hatalom, mellyel a katonai főparancsnokság és a
törvényhozás joga is együtt járt. A nép külön törv-nyel adta a kirság idején a kir-nak, a közt. idején a
diktátornak, a konzuloknak és a praetoroknak. Kezdetben háború és béke idején egyaránt teljhatalmat
jelentett a polgárok élete fölött is, később az élet-halál fölötti hatalom csak háború idejére szólt. Köre
térben és időben korlátozott lehetett.)

Potestas: Potestas jelenti az alanyi jogot, vagyis a jogosultságot. A néptriubunus potestasa jelenti:
összehívhatja a szenátust és a népgyűlést, ahol ő elnököl, vétójoggal rendelkezik a magisztrátusokkal
szemben, tövénykezdeményezési joga van, menedékjogot adhat. Szent és sérthetetlen, Rómán belül
életben marad.

Legatus: Saját politikai feladattal megbízott személy, akit a consul vagy a szenátus nevez ki.
Feladatai: hadi vállalkozás(ok) irányítása, és diplomáciai tevékenység (követutasításos módszer, ő
maga nem állapodhat meg)

Cumulatio-continuatio tilalmának elve: Nem lehet egyszerre több tisztséget viselni és egy év
elteltével nem lehet a hivatalnokokat újraválasztani - utóbbi az I. században 10 évre módosul. (ezek a
magistratus jellemzői)

Recuperatio: 3 tagú bíróság, amely objektíven megítéli az idegen állam Rómának okozott kárát.

Relatio: beterjesztés, indolás. A szenátus reagál rá.

Pedarii (Magyar Katolikus Lexion): A senatusnak azon plebejus tagjai, akik szabad választás, nem
pedig hivataluk útján jutottak be a testületbe. Nem vettek részt a senatus fontosabb munkálataiban, pl.
az interregnumban, törvénymegerősítésben, javaslattételi joguk sem volt; tehát a szájuk nem, csak a
lábuk szerepelt annyiban, hogy azon részre vonulhattak, amelyikkel egy véleményen voltak. Később a
kifejezést azokra használták, akik csak szavazni szoktak, felszólalni nem. A szavazás, melyben a
pedarii is részt vettek, helyváltoztatással (per discessionem) történt: a szavazók meggyőződésük
szerint vagy ehhez, vagy ahhoz a félhez sorakoztak.

Discedere: “szétlépni” (ez fogalmam sincs, mit jelentehet, gondolom, az előzőhöz van köze)

Libertas: olyan helyzet(?), amikor nincs törvény, nincs alkotmány, mert ez felesleges. Van helyette
három alapérték: a tulajdon szabadsága, a magánember szabadsága és az egyesülés szabadságának
elve.

Ius relationis: Senatusban a Quaestor terjeszt be javaslatokat. Octavianus beterjeszti a javaslatokat, és

etünetette magát a rendszerből. Így egyeduralkodó: ő berejeszti a törvényt, Quaestor felolvassa, és ő
Princeps Senatusként - első hozzászólóként - el is fogadja a törvényt.
Imperator: katonai főhatalmi titulus. Ez is Augustus volt a principátusban(?).

Fiscus: állami bevétel megosztása

Patrimonium caesaris: a császáar vagyonának megosztása

Potentes: potentárok, a hatalom igazi birtokosai (a bürokráciában (közigazgatásban)) a birodalom

szétesése táján. Ők szerencselovagok, hadvezérek, más őrültek. Az állam nem tudja őket megfékezni a
harácsolásukban. Az általuk uralt területeken fenntarták a rendet (röghöz kötés kísérlete - átmenet a
feudalizmus felé).

Colonus: A szó alatt eredetileg a mezőgazdasági (szabad) kisbérlőt értették, aki a nagybirtokosok
földjeinek egy-egy parcelláját terményhányad fejében művelte. A termény egy részét be kellett
szolgáltatnia a tulajdonosnak, a többivel ő és családja rendelkezett. Később a felszabadított
rabszolgákat kezdték el colonusként alkalmazni, akik szintén a birtokostól kapták a földet és ezért a
termény egyharmadával adóztak. Ekkor kezdődött meg a colonusok röghöz kötése is.

Lex Scripta: A római jog által befolyásolt földrajzi vidék (Mediterráneum + Eng.)

Lex Non Scripta: a germán szokásjog által befolyást földrajzi vidék (Észak-Eu.)

Lex Romana Burgundiorum: Joggyűjtemény. A saját jog összefoglalása római mintára. A római
minta adta a nyelvet és a mintát is biztosította a törvénykönyvhöz. (Leges Barbarorum) Gundobad
burgund király fáradozásának eredményképpen. E jogi gyűjtemények (ezek igazak leszneg a
Visigothorumra is) a thingek által megállapított jogot tartalmazták. A régi, vérségi rendben gyökerező
szabályok e jogösszefoglalásokban ölelkeznek az új államalakulatok sajátos igényeit kiegészítő
normákkal. Római jog kodifikálása.

Edictum Theodorici: I. Theodorik keleti gót király parancsára készülő törvénykönyv (500 körül). 154
fejezetből áll és nagyrészt büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz. Az anyag rendezetlen.
Keletkezésével kapcsolatban több kétség is van, pl. dátum vagy készítő alapján. Tartalmaz római jogi
részeket.

Lex Romana Visigothorum: Ugyanaz igaz rá, mint a kettővel e fölöttire, csak Rekkeswind vizigót
király idején foglalták össze.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
BIZÁNC
II. Theodosius: ő alkotta meg az idézési törvényt. (420 táján)

Idézés törvénye:
- a bíró a legjobb jogászok / jogtudósok véleményére hagyatkozva kell, hogy döntsön.
- ha vita van köztük, akkor a többséget kell követni
- ha nincs többség, akkor Papinianus szava dönt
- Ha ő nem mond semmit, akkor a bíró szabadon gondolkodhat a megoldáson
- Ez elsősorban keleten érvényesül
- A bíró dolga, hogy megállapítsa, hogy mit gondol a többség

Neves jogtudósok: Papinianus, Paulus, Ulpianus, Modestinus, Gaius

Digesta: Tribonianus: A római jogtudományban rendet kell tenni. Római jogászok szövegeinek
gyűjteménye (1/20-ada a tanulmányozott cikkeknek) 1,5 év alatt készült el. (máshogy: A római jog
kodifikációja. A jogtudósok véleményének összefoglalása tematikusan rendezve. Kb. 1,5 év alatt.
Tribonianus vezeti a munkát. Kb. a biblia másfélszeresét teszi ki és latin nyelvű. De Bizánc
elgörögösödik és ezért le kell fordítani a digestat.)

Pronia: a földbirtokhoz tartozó adóbevétel egy része. Bizáncban a föld helyett ezt osztják szét. A
pronia tehát nem földbirtok. Ez azt is jelenti, hogy a földdel megjutalmazottak kiszolgáltatottak. (már ha
jól értelmeztem Kriszti tavalyi jegyzetét.) Az adószedésen kívül a föld javait is át kell adni. (ez Rudi jegyzetében
van)

Epibole: kollektív adóztatás (X provinciából Y pénz jön be). A pénzt a városi elöljáró szedi be,
ahonnan a tartományhoz, majd az állami pénztárhoz kerül. Az adóterv meghatározása a helyi elöljáró
feladata.

Dynatos: az a személy, aki megszerzi a prónia lehetőségét → lehetne földesúr, ha lenne földje + nem
lenne alávetve semminek

Georgos: saját földbirtokkal rendelkező vidéki szabad egyén.

Aporos: Vidéki, akinek nincs földje, és nem is bérli, hanem csak napszámos.

Mortites: Vidéki, nincs földje, de bérel. Ezért cserébe járulékot fizet a föld tulajdonosának.

Ergasterion: Az iparhoz kapcsolódik. A város legfontosabb intézménye. Monopóliumot kaphat, de az

állam ellenőrzi → minőségbiztosítás. Az állam megmondja, hogy miből, mennyit és hogyan kell
gyártani. A benne lévő tagok nagy piaci előnnyel rendelkeznek.

Idiotes: Azok az iparosok, akik nincsenek benne az ergasterionban. Városon kívüli iparosok. Kitiltják
őket a városi piacokról is.

Isapostols: A szófiai koronázás során a császár megtisztul korábbi bűneitől és az apostolokkal azonos
rangra emelkedik.

Theotokos: Azt jelenti, hogy az uralkodó Isten által megkoronázott. A koronázás után a pátriárka is
leborul előtte, míg a császár átlényegül (megszabadul korábbi bűneitől)

Preaefectus preatorio: A testőrség parancsnoka, a második legfontosabb ember.A központi

kormányzás fontos figurája, irányítója (éves adót szed). Végül a császár riválisai lesznek, és ezért a
VIII. században megszünetetik a tisztséget (túl nagy hatalom).
Magister officiorum: A központi adminisztráció (bürokrácia) irányítója. A kormányfői hatáskör
fele(?). A VIII. századtól a testőrség irányítója. Feladat még a hadi üzemek irányítása, valamint a
titkosszolgálat és a diplomácia felügyelete-vezetése.

Quaestor sacri palatii: Jogi ügyekkel foglalkozik, igazságügyi miniszterként funkcionál. Jogalkotási
és bíráskodási funkciója van.

Comes rerum privatarum: az uralkodó magánvagyonának intézője.

Comes sacrorum largitionum: A birodalmi pénzügyek intézője (- tárnokmester?).

Praefectus urbi: Bizánc főpolgármestere.

Diocesis: közigazgatási egység (középső a prefectura és a provincia között). A császári kor kialakított
közigazgatási rendszerének darabja.

Thema (wikipedia!): katonai tartomány bizáncban (Thema-rendszer: az egész országot katonai

tartományokra osztották). Ez folyamatosan fejlődött ki. Hérakleitoszhoz köthetjük. Azért kellett
újítani, mert köbe vannak véve a bizánciak ellenséggel.

Strategos: A Thema-tartomány élén lévő személy (Athénban a hadvezéreket hívták így) A katonaság
felett is rendelkezett.

Nomokanon:
- nomos: világi tartalmú törvény
- kánon: nem szekuláris törvény
- nomokanon mindkét szférát szabályozó törvények összessége.
- ez azt jelenti, hogy a császár világi tövények útján beavatkozhat a vallásba (szabályoz és végrehajt)

Ecloge: VIII. század. A Diegestán alapuló kivonatok, a bizánci jog hanyatlását tükrözi, inkább
igazodik a konkrét igényekhez.

Prokheiron - Epanagoge: IX. század.

- szakítás a Digestával
- Magán és közjogi törvényeket tartalmaz
- Hangsúlyozza az agrár- és tengerészeti törvények fontosságát
- Ezáltal védi a lakosságot

Basilika: Bölcs Leó 60 könyvből álló jogi gyűjteménye. IX. század vége.Ez az utolsó nagy revíziója
az örökölt római jognak. A törvények tárgy szerint vannak rendezve és újakat is tartalmaznak.

Syntagma: Phoitor pátriárka készítette. A világi és egyházi törvényeket rendezte egymás mellé ebben
a gyűjteményben.

Hexabyblos: 1345. Soha nem lett belőle bizánci jog, törvény. Nemkívánatos joggyűjtemény, egy
nyugalmazott bíró állította össze. Görögországban 1945-ig használták.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
GERMÁNOK

Thing: fegyverforgató férfiak gyűlése. Havonta egyszer találkoznak (újholdkor), de lehetnek

rendkívüli ülések is. Ők döntenek a háború indításáról, a fegyverviselési beavatásokról (alkalmas-e
arra valaki). Dönt a háború és béke kérdésében, elrendelheti a mozgósítást, hadvezért választhat, ők
választják meg a királyt. Ítélkezik: kirendelt emberek, “bírófélék” → csak keddenként lehet ítélkezni,
mert Ziu isten csak akkor együttműködő. Néha a törvénykezés jogát is gyakorolhatja, igaz, rejtetten.
Döntéhozatali eljárásuk nem olyan fejlett, mint a szenátusban (csörgés-morgás). A germán törzsek
képviseleti szerve a gyűlés, a thing (ding, mallus, mahal, mahalan), amelyen a fegyverképességgel bíró
férfiak joga és kötelessége (!) volt a részvétel. Lehetett rendes („igazi) és rendkívüli („parancsolt”). A
rendes gyűlésre teliholdkor és újholdkor sereglettek egybe a szabad germán férfiak, rendkívüli thingre
pedig a különleges alkalmak vagy veszély esetén került sor. A gyülekezet alkalmával kötelező
fegyvernyugvás lépett életbe. A gyűlés kezdetekor a törzs vezetője (főnöke, királya, főpapja) tilalmi
formulával Ziu isten védelme és békéje alá helyezte a tanácskozást, mely békének megtörése az
istenség megsértésével volt egyenlő, s azonnali szakrális büntetéssel járt. A nép gyűlését a nép „feje”
vezette s ő terjesztette elő a javaslatokat is. A thing hatásköre kiterjedt mindenekelőtt a hadügyekre
(hiszen a gyűlés tulajdonképpen hadsereggyűlésnek tekinthető), így a háború és a béke, a
hadvezérválasztás és a mozgósítás kérdéseire. Legfelső ítélkezési fórum volt: maga is törvénykezett,
de felülbírált már megszületett alsóbb döntéseket is. Határozott politikai kérdésekben (pl.
királyválasztás), s végül mint legfőbb politikai és jogi fórum, döntött a fegyverképesség odaítéléséről
(fiatalok avatása, idegenek „felvétele” a törzsbe, szolgák felszabadítása) vagy büntetésképpeni
megvonásáról. A határozatokat a király vagy az ülés vezetője által előterjesztett javaslatok alapján
hozták. Az indítványokat a gyűlés vagy elfogadta (fegyvercsörgéssel jelezve egyetértését) vagy
elvetette (hangos morgolódással, zúgással fejezve ki nem tetszését). A germán thing a teljes
jogképességgel rendelkező férfiak képviseleti szerve tehát, amely közvetlen részvételen alapult, s az
ilyen szinten megvalósítható demokratikus döntési lehetőségeket biztosítota. Az a demokrácia, ami a
thingben kifejeződött nem egalitárius, hanem hierarchikus volt, de e hierarchia lényeges vonása a
gyűlésben megtestesülő „nép” felsőbbsége.

Sippe: vérrokonságban állók kapcsolata - nemzetség. Összetartó. A rokon családok olyan kötelékei,
melyek már nem tartják fenn a közös lakóhelyet, az együttes gazdálkodást és a vezetést, de a vérségi
összetartozást és az ebből eredő jogokat és anyagi szempontokat vallják és érvényesítik. Az egyén
jogvédelme és jogokhoz juttatásának feltétele a nemzetiséghez tartozás. A hűség és a védelem
vérségi,mely az együttélés alapja és a jogképződés forrása, összetartozás függvénye. Barátság-hűség-
segítségnyújtás kötelezettsége, egészen a bosszú beteljesítéséig. A társadalmi élet politikai
szervezésében elsősorban a családokat magukban foglaló nemzetségek bírtak jelentőséggel. A
nemzetségek a rokon családok olyan kötelékei, melyek már nem tartják fenn a közös lakóhelyet, az
együttes gazdálkodást és a vezetést, de a vérségi összetartozást és az ebből eredő jogokat és anyagi
szempontokat vallják és érvényesítik. Vagyis az egyén jogvédelme és jogokhoz juttatásának feltétele a
nemzetséghez tartozás. A hűség és védelem, mely az együttélés alapja és a jogképződés forrása, a
vérségi összetartozás függvénye. A germán nemzetségben a vérrokonok természetes kötelezettsége
fennállt a barátságra, hűsére, a segítségnyújtásra, egészen a bosszú beteljesítéséig (vagy más hasonló
igényével szemben a felelősség viseléséig).

Mark: Letelepülési egység. A megtelepedés alapja (egy-egy falut általában azonos nemzetség foglalt
el). (régi letelepedett nemzetségek (mark) helyén képződött faluközösségeken keresztül jutottak a
földművesekhez a földek). A fejlődés során a természetes vérrokonság mellett felbukkant a
vérszövetség aktusával történő rokonná fogadás, mely a nemzetség jogvédelmi feladatait immáron a
nem vérrokonokra (fiktív rokonra) is kiterjesztette. A germán nemzetség azon túl, hogy a jogi védelem
és képviselet fókusza, s ezáltal a jogszolgáltatás természetes szintje, a megtelepedés alapja (egy-egy
falut általában egy nemzetség foglalt el), a hadakozás pillére (a nemzetségekből szerveződő századok
a vándorlás során együtt hadakozó férfiak csoportja is), s a nemzetség kultikus tevékenységének
színtere egyszerre.

Stamm: törzsek. Több nemzetség ad egy törzset. Mesterséges konstrukció, laza politikai szövetség,
melynek alapjai a közös sors, a politikai cselekvésre irányuló együttes megmozdulások, illetve a közös
szokások. A közös vállalkozások sikere érdekében a vérségi közösségek bizonyos döntési
jogosultságokat átadtak a törzsnek, s a törzs szintjén politikai igazgatás szerveződött. Sokáig nem
függetlenedett a néptől. A törzs már teljes egészében mesterséges konstrukció, laza politikai szövetség,
melynek alapjai a közös sors, a politikai cselekvésre (védekezésre, támadásra, hódításra,
zsákmányolásra) irányuló együttes megmozdulások, illetve a közös szokások. A közös vállalkozások
sikere érdekében a vérségi közösségek bizonyos döntési jogosultságokat „átadtak” a törzsnek, s a törzs
szintjén (immáron politika) igazgatás szerveződött.
Hundertschaft: század. Katonai szervezet. A fegyvert fogó férfiak katonai alapegysége, melyekre
támaszkodva többek között a törzsek is kialakultak. A hadi feladatok, a vándorlások szükségleteinek
terméke volt a század, a fegyvert fogó férfiak katonai alapegysége, melyekre támaszkodva többek
szerint a törzsek kialakultak. (Később a századok területi értelemben jelentek meg szerte a germán
világban, mint századkerületek.)

Herzog: Hadvezér és NEM herceg. Vele szemben egy követelmény van, a sikeresség. Nem csak az
előkelők lehettek herczogok, habár ez volt a jellemző. Azt választották meg, aki már bizonyított vagy
tehetségesnek tűnik. A hadműveletekre választják csak meg. Abszolút hatalma van, senkinek nem
tartozik felelősséggel. A szászok sorsolják a herczogot: isteni beavatkozás. A herzog, a hadvezér
választását többnyire a thing elé vitték, máskor – miként a szászoknál – sorshúzással döntöttek róla
(ezzel „isteni hatáskörbe” utalva a felelősséget). A svábok egyszerre két hadvezért választottak. A
herzog a háborúban a nép legfőbb vezetője, sok helyen még ott is, ahol már király működött. Herzog
bárki lehetett, kiválasztásában hosszabb ideig élt a vérségi társadalom demokratikus kiválasztódási
elve, a teljesítmény, a rátermettség, a tehetség értékelése. A gyakorlatban persze legtöbbször előkelő
családból került ki a hadvezér is. A hadvezérség alkotmányjogilag kivételes állás volt. A megbízatás
időleges volt (ugyanis csak a háború idejére szólt) és a végeredményt leszámítva felelőtlen (őt még a
gyűlés határozatai sem kötötték). Felelőssége a hadvezetés sikerességére terjedt ki, ennek keretében
minden erőforrást megmozgathatott.

Cuning: Király..Történetileg elképzelhető, hogy a herczogból alakulhatott ki. A thing választja meg
ünnepélyesen. “Isteni származásúnak” (nemesnek) kell lennie (germán istenség) → jóban van az
istenekkel. Az előkelők közül választják. Nem abszolút uralkodó (a thingnek felelősséggel tartozik, aki
elmozdíthatja). A népnek van királya, és nem a királynak van népe - ez az elképzelésük. Az isteni
döntések határozzák meg a sorsát: a király feladata befolyásolni a döntéseket. Hadat vezet, ha nincs
herczog. Övé a legmagasabb vérdíj. Ajándékokat várhat a néptől. Ő hívja össze és zárja le a Thing
üléseit. Külön rész illeti meg a zsákmányból. Elvárhatja a hűséget. A cuning, a király a germán törzs
feje volt, pozíciója általános felfogása szerint a tartós hadakozás terméke, sok helyütt a hadvezetésre
alkalmilag megválasztott hercegek uralmi törekvéseinek eredménye, egyfajta állandósított (bár éppen
ezért korlátozott) hadvezéri pozíció. A király tehát egyszemélyi vezető, de minthogy a gyűlés által
választott, a thingnek felelős személy.

Königsglück: a király szerencséje, mely isteni származásából ered. A király személyéhez tapadó
karizma = ott van a szerencse, ahol a király van. Ha a király balsorsot hoz, akkor megszabadulnak tőle:
rituális királygyilkosság. A XII. századi Svédországban az egész családot meggyilkolták. A legtöbb
törzset uraló germán felfogás szerint a királyi nemzetség az istenektől származott. Bizonyos
értelemben ez is legitimálta a király pozícióját: a népi hiedelem ebből vezette le a feltételezést, hogy a
„király szerencsét”hoz (königsglück), aki mintegy kezes lett a jó terméshez, hadi sikerekhez, nagy
zsákmányokhoz. Igaz, ebben is következetesek voltak: a szerencsétlenséget „előidéző” királyt (aki
tehát mágikus erejét feltehetőleg elveszítette) vagy elmozdították, vagy svéd szokás szerint feláldozták
az isteneknek (sőt később ezt egész famíliájára kiterjesztették). A király mágikus erejét semmi sem
csorbíthatta. Még a halott király teteme is szerencsét hozhatott – erre a feltételezésre temetkezési
szokások is épültek.

Gefolgschaft: Kíséret. Katonai intézményként képződik (fiatalok katonai kiképzésének helyszíne). Ők

NEM testőrök. Leginkább a cunning mellé érdemes csatlakozni, mert neki a legnagyobb a presztízse.
(Clientura-gondolat: patrónus-kliens). Személyközi hűség jellemzi. → feudalizmus előképe:
személyek közti hűségkapcsolat. Katonailag elitalakulatok alkották. A germán kormány alkotmányos
eleme lett a kíséret (druht, gefolgschaft, trustis) is, amely a háború idők sajátos termékeként képződött.
Kísérete volt mindenkinek, aki a hadakozásban vezető szerepet vitt, így a királynak, a hercegnek és az
előkelőknek. A kíséret eredetileg a fiatalok katonai kiképzésének kerete volt, ahol idős, harcban edzett
kiváló katonák vállalták e feladatot. A kíséretbe lépő fiatalok a király, a herceg, az előkelő védelme alá
kerültek, az gondoskodott róluk – s ennek fejében igénybe vette szolgálataikat. Harcba vezette őket,
zsákmányoló hadjáratokra vállalkozott velük, békeidőben pedig uruk udvarában együtt éltek, ahol is
biztosított volt ellátásuk. A kapcsolat kísérettag és vezető között lassan mind erősebbé vált,
felülkerekedett a nemzetségi kötődéseken is. Az idők folyamán a kíséret állandósult, s mintegy az
uralkodók és vezérek hatalmi eszközévé vált. A kíséretben lenni annyit jelentett, mint kölcsönös
hűségi kapcsolatba kerülni a kíséret vezetőjével. Úri és kíséreti hűség egymást feltételező fogalmak
voltak. A nemzetséghez tartozó tagok vérségen nyugvó hűsége itt más alapokra helyeződött: a
kísérethez, az előkelők köreihez kötődés adta meg a keretet. A vérségi kapcsolat helyébe a
hűségesküre alapított kötelék lépett tehát. Ez a hűségeskü nem érzelmi kérdés volt, hanem a jogi
mágia egyik megnyilvánulása. Az esküt tevő a hűség megszegése esetére megátkozta magát. Az
esküszegés következményeit csak áldozatokkal és kompenzációs összeg megfizetésével háríthatta el
magáról. A „kézbe letett eskü”kultikus formája volt hivatva pótolni a hiányzó jogi szankciókat a
konstrukcióban. A mindinkább megerősödő, kibővülő kíséretek komoly katonai erőt jelentettek, a nép
haderő „elit” alakulataivá váltak, mintegy állandó, azonnali bevethető egységgé. A kíséretek
átalakulása, önállósodása, a katonai vállalkozások megsűrűsödésének (vagyis legfőképpen a
népvándorlásoknak) köszönhető. A „házatlan hősök korában” a kalandra, zsákmányra vágyó szabad
harcosok számára ezt a megoldást kínálta a társadalom. Motiválta a fejlődést a megtelepedés is,
minthogy a békés termelőmunkára áttérni nem hajlandó fegyveresek befogadójává váltak a kíséretek.
A kíséret ily módon a vérségi-nemzetségi rend mintájára alakuló, annak hűségmodelljét, közösségi
jogi konstrukcióját átvevő, s egyúttal azzal rivalizáló, annak hatását megkérdőjelező szervezetté vált,
amely egy új típusú alkotmányos berendezkedés forrásává is lett egyben. Nem kevésbé a középkor
általános hűbéri modelljének előképét s mintáját is képezte azáltal, hogy a közösséghez való hűséget
személyhez kötődő hűségre váltotta át. A kíséret nemcsak a fegyvert forgatóknak adott otthont, a
tanácsadók is megjelentek a vezetők körül.

Fürstenrat: fejedelem.
- törzsi szervezetek informális gyűlése
- nincs hatásköre, nem járthat el ügyekben, nem intézményesedik
- politikai fórum
- király vetélytársai
- királynak az ilyen gyűléseken nem kötelező részt venni, de ajánlott.
A király, mint az előkelők legelőkelőbbike, szintén tanácsadók bevonásával teljesítette feladatait. Az
előkelők ugyanis igényt tartottak nemcsak formális, hanem tartalmi értelemben vett vezetői
hatalomban való részvételre is. A germán alkotmányos viszonyok között, tekintve a király erősen
korlátozott, s a gyűlés által is ellenőrzött jogkörét, ezt csak a döntés előkészítésében érvényesíthették.
Ily módon általában gyakorlattá vált, hogy a gyűlés előtt az ország előkelői szintén találkoztak, s
megvitatták a thing elé terjesztendő javaslatokat, esetleg kiegészítették azokat. Ez a tanácskozás
intézményesült az idők folyamán (fejedelmi tanács, fürstenrat).

Leges barbarorum: a barbár népek jogának különféle összefoglalásai. Igen fontos tény, hogy e
(kódexeknek aligha tekinthető) jogi gyűjtemények a thing által megállapított jogot tartalmazták, még
ha nevük az előterjesztő király nevét is őrizte meg sok esetben az utókornak. A régi, vérségi rendben
gyökerező szabályok e jogösszefoglalásokban ölelkeznek az új államalakulatok sajátos igényeit
kiegészítő normákkal. A legfontosabb gyűjtemények:
- Az Eurich király nevéhez fűződő Codex Euricianus (475)
- Lex Salica (Chlodwig uralma alatt - 507-511. - összefoglalt száli frank jog)
- Lex Ribuaria: (II. Clothar és Dagobert rajnai frank királyságok joga, 613-625)
- Lex Visigothorum (Rekkeswind vizigót király idején)
- Lex Burgundionum (Gundobad burgund király fáradozásának eredményeként)
- Lex Allamannorum (az allmann népjog a VIII. század második feléből)
- Lex Saxonum, Lex Baivaiorum, Lex Thuringorum, Lex Frisionum
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
FRANKOK
Mansus: a paraszt gazdaságát élethossziglan vagy örökösen saját kezelésébe vette, azt önállóan
birtokolta és művelte, ennek fejében járadékokkal tartozott. A földesúr-paraszt viszonynak ez az ún.
dologi oldala azon a tényen alapult, hogy a föld a földesúr tulajdonába került, s azt művelésre csak
járadék fejében adta át. Ez a dologi viszony egészítette ki a földesúr hatalmát, mely számára a birtokon
élők fölött személyes befolyást biztosított, hűbéres és paraszt, félszabad és szolga fölött egyaránt, mely
igazgatási és törvénykezési vonatkozásokban volt tetten érhető.

Banalitas:A földművelés mellett külön járadék fejében juthatott a paraszt a földesúr által saját
magának fenntarott ún. banalitásokhoz. Ilyenek pl. a vásározás, a malomtartás, a kolcsmáltatás, a
vadászat, a halászat és a tenyészállatok tartása. A földművelés mellett külön járadék fejében juthatott a
paraszt a földesúr által saját magának fenntartott ún. banalitásokhoz (banalités, bannrechte), amelyek
speciális extra jövedelmet biztosítottak. Ilyenek voltak a vásározás, malomtartás, kocsmáltatás,
vadászat, halászat, tenyészállatok tartása.

Bann: parancs. A király hatalmának közvetlen leképeződése, az egész népnek szólnak. Rendeletek és
békeparancsok is megjelentek. A királyi hatalmak direkt kifejeződése leginkább a bannban
érzékelhető. A bann intézménye szoros összefüggésben állott a hadparanccsal (heeresbann), ez pedig
nem volt független a szakrális szférától (mint bármi egyéb, aminek a kimenetelét az istenek akaratától
függőnek tételezték).

Heeresbann: Hadparancs. A bann intézménye szoros összefüggésben állott a hadparanccsal

(heeresbann), ez pedig nem volt független a szakrális szférától (mint bármi egyéb, aminek a
kimenetelét az istenek akaratától függőnek tételezték). Az egész népnek szóló parancs.

Placita: Az előkelők tanácsa, nem formális szerv. A hatalmi döntésekben a király mellett a jelentős
szerepet a „mezőkkel” egy időben összehívott placita, az előkelők tanácsának ülése vette át, melynek
tanácsait ugyan nem volt köteles kikérni a király, de a gyakorlat szerint nem is nélkülözhette azt.

Udvari méltóságok: A törzsi alkotmány jellegének megfelelően a Merovingok személyes

környezetük (a „törzskar”, az udvari méltóságok) segítségével kormányoztak. Az eredetileg a szolgák
és félszabadok közötti ellenőrzést ellátó pozíciók lassan előkelő nemesek birtokába jutottak, akik
egyben fontos kormányzati funkciókat is elláttak.
- Marschall, maréchal: lovászmester, eredetileg az udvari istállók felügyelője, később a királyi
lovagság feje, a lovasság vezetője
- Schenk: pohárnok, a borpincék és a királyi szőlők ellenőre, asztalnok
- Pfalzgraf: palotagróf, a királyi paloták (udvarok) igazgatója volt, s egyben a király távollétében a
rendelkezésére bízott területen a király bírói hatalmának képviselője is, a királyi palotákért felelős,
fontos elem az utazó udvar működésének
- Trecheß, senechal: étekfogó, a királyi udvartartás felelőse, irányítója.
- Major domus: a királyi hatalomra legveszélyesebb állás volt a háznagyé, aki eredetileg a királyi
földbirtokok kezelőjeként vált ismertté, s ebből a helyzetből jutott el a király utáni második pozícióba,
ahonnan még a dinasztia megdöntése se volt lehetetlen, a földbirtokok kezelője, eredetileg az udvar
funkcionáriusa. A király utáni második pozícióba jutott később.
- Gwas: szolga. Ilyennek születni kellett
- Kämmerer: kamarás: a királyi pénzügyek kezelője
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KÖZÉPKORI ANGLIA
Writ: királyi leirat, parancs. (Elsősorban) vidékre. Vagy bírói végzés

Domesday Book: Íteletnapi könyv, 1085 karácsonyán rendelte el Hódító Vilmos az angliai birtokokról
és a lakosságról, melyet a kiváltságait féltő nemesség nevezett el ítéletnapi könyvnek). Birtok- és
népösszeírás. A királyi hatalom biztosítását és a hűbéri viszonyok tisztázását szolgálta az 1085-ös
gloucesteri tanácskozás nyomán elrendelt, az első ismert általános birtokösszeírásként számon tartott,
1086-ban összeállított „Utolsó ítélet könyve”, a Domesday Book, amely a földtulajdonviszonyok
világos áttekintése mellett tartalmazta a birtokos becslés szerinti jövedelmét. A kataszter aprólékos és
alapos munka volt: a lehető legnagyobb részletességgel foglalta össze az uradalmak pór-és
állatállományát, technikai eszközeit, szántóit, legelőit, erdeit és tavait, évi jövedelmét és az Edward
király idejében regisztrált bevételeket. A földbirtok-kataszter a hűbéri szolgáltatások nyilvántartásának
is alapját képezte.
Bede: egyháztörténeti krónika.

Beowulf: ősi epika, hősköltemény. Az óangol irodalom legfontosabb alkotása, amely Skandináviában
játszódik.

Heptarchia: Az angolszász törzsi államok párhuzamos királyságok sorát alkották, közülük a

legjelentősebb szerepet Kent, Essex, Wessex, Sussex, Kelet-Anglia, Mercia és Northumbria (az ún.
angolszáz heptarchia) játszotta.Az egyesülés miatt 7 állam maradt a területen, a többit megszünetették.
Ezek:
- Northumbria: északi államok
- Mercia: Offa királyság. Ők veszik fel először a kereszténységet.
- East Anglia:
- Kent
- Essex
- Wessex: a vikingek elleni ellenállás központja
- Sussex

Danelaw-Chippenham-i szerződés: Miután Nagy Alfréd legyőzi a vikingeket, megkötik ezt a

szerződést és ezzel alakul ki az egységes angol állam (Heptarchia) - 850-es évek. Földterületeket
állapítanak meg. Szalámitaktikával akarják kiszorítani a vikingeket.

Mundbyrd: Minden háznak saját békéje van, ha ezt valaki megsérti - rangtól függően - kell fizetnie. A
király békéjének megsértése a legdrágább. Házi béke. Minden családfő gondoskodik a belső békéről,
és ez kívülről nem támadható (nem lépsz be más telkére). Ezer év múlva magánlakás sérthetetlensége
ebből lesz.

Mund: a király lakásának békéje. Tág értelemben az egész országra vonatkozik. Law order
szimbóluma. Ez azért van, mert a király lakása az utazások miatt nem köthető lakhelyhez. Így ha
valaki bűnt követ el → király mundja. A király házi békéje. Az egész királyságra vonatkozik, ebből
kifolyólag a király eljárhat és elítéli a bűnözőket (államhatalomszerű)law and order (ez máig
megvan Angliában).

Wergeld: vérdíj, emberölésnél. Ki kell fizetni, ha nem akarnak magánháborút, személyes/családi

bosszút, hosszú-komoly büntetést. Ez rangtól függően más és más összeg volt. Vérpénz

Witenagemot: A bölcsek tanácsa. Segíti a királyt (nem tud írni, olvasni). Ez egy informatív szervezet,
nem szabályozza törvény. A király elmondja, hogy mit szeretne tenni, a bölcsek pedig erről véleményt
nyilvánítanak. A testületet nem kötelező összehívni. A hadiadót (!!! heregeld!!!) a király csak a
bölcsekkel egyetértésben szabhatja ki. A királyt nem a testület választja, hanem ő mondja meg, hogy
kit jelöl a saját örököséül. Az üléseket a király vezeti és általában kompromisszummal záródnak.
- Feladata a vezető emberek reprezentálása
- Összetétele a királyon múlik, de az earldormant
- és a sheriffet - a vidék képviselőjét - valamint a grófokat és bárókat meg kell hívni.
A witan (witana-gemot), a „bölcsek tanácsa” a király mellett egybesereglett előkelők gyülekezete, 9
püspök és érsek, 5-6 earldorman és 15-20 than tanácsa. Ez utóbbi szám a feudalizálódás
előrehaladtával, a hűbéradományok gyarapodtával 90-100 főre is felemelkedett. A witan a királlyal
együtt képezte a törvényalkotás fórumát és ameddig létezett a királyválasztás annak letéteményese is
maradt.

Heregeld(hadiadó): A király egyedül nem vetheti ki, csak a witenagemottal (király + egy
alkotmányos testületkésőbbiekben „parlament nélkül nincs adó” innen ered).

Earldorman: Az earldorman régi törzsi előkelők leszármazottja, választás vagy - gyakrabban -

öröklés útján lépett tisztébe. A kíséret vezetőiből létrejött püspökök és grófok előkelő csoportja,
kiváltságokkal és tisztségekkel rendelkeztek. A grófság katonai vezetője. A nemesek (earl, eorl) java
része valamely kíséret tagja (than) volt. A kíséret vezetőiből a 11. századra bontakozott ki a püspökök
és grófok (earldormanek) szűkebb, előkelő csoportja, akik már különféle kiváltságokkal és
tisztségekkel rendelkeztek. A grófság vezetője az earldorman és a sheriff. Az earldorman a régi törzsi
előkelők leszármazottja volt, ritkábban választás, gyakrabban öröklés útján lépett tisztébe.

Sheriff: A király kinevezett tisztségviselője a grófságokban. A polgári közigazgatás feje lett, a grófság
gyűléseinek elnöke. (vidékiek képviselője?). A sheriff a király kinevezett tisztségviselője. Kettejük
között a 10. századra kialakult munkamegosztás szerint az earldorman maradt a grófság katonai
vezetője, a sheriff pedig a polgári közigazgatás fejévé lett, a grófság gyűléseinek elnökévé.

Coronation charter: Henrik hatalomba lépése után (1100). Rögzíti azt az elvet, hogy vannak olyan
dolgok, amelyeket a királyok nem tehetnek meg. Nemzeti együttműködés rendszere, később a Magna
Charta is hivatkozni fog rá (első dokumentum). I. Henriket a nemesek veszik rá, hogy adja ki ezt
(Saladin-adó miatti terhekből következően).

Saladin-adó:(Saladin-tizednek is nevezik). Saladin kurd származású muszlim hadvezér, aki jelentős

ellenállást jelentett a keresztes hadjáratok számára, ezért új hadiadó kivetését rendelte el az angol
király a keresztes hadjáratok finanszírozására. Ennek hatása lesz a későbbiekben a Coronation charter.

Magna Charta Libertatum: 1215. június 15. Földnélküli János írja alá, miután 1214-ben legyőzik a
franciák. Hosszútávon érdekes, hogy vannak olyan dolgok, amelyet a király nem tehet meg. A király
korlátozott . 61. paragrafus: ellenállási záradék: 25 fős tanács --> ellenállás (előtte a királlyal is
tárgyalni kell) --> feudális gondolkodás. Ez az angol történeti alkotmány első változata. 61 pontból áll.
Alapja a Coronation Charter (azokat a dolgokat tartalmazza, amit az uralkodó nem tehet meg)
39. pont: szabad embert ítélet nélkül (törvényes büntetőeljárás nélkül) nem lehet elfogni
61. pont: ellenállási záradék: a vazallus felmondhatja a szolgálatot, és ura ellen fordulhat
törvénysértés esetén. Az ellenállási záradék egy bizottságot hoz létre, amely 25 báróból áll, feladata
a törvénysértés orvoslása. Kezdetben csak egy Charta, és nem Magna Charta. 300 év után lesz Magna
Charta (utólagos reflexió). Minden király esküt tett rá, hogy betartja, de soha nem tartották be. 61.
paragrafus: ellenállási záradék: ha a király jogellenes, akkor felhívható figyelme erre. Ha ezek után ezt
nem fejezi be, akkor fegyveresen ellenállhatnak neki (ha Anglia törvényeit vagy a hűbéri törvényeket
megszegi), de személye és családjának épségét fenn kell tartani (nem lehet megölni). A királyi
hatalomnak van korlátja (Anglia törvényei).
I. (Oroszlánszívű) Richárd uralkodásának 9 évéből és 9 hónapjából mindössze négyet szánt hazájára,
királysága java részét a Szentföldön hadakozva, Németországban fogságban, majd Franciaországban
büntető hadjárattal töltötte el. A távollétében szétzilálódott királyi hatalom válsága végül is öccse,
János alatt teljesedett ki. I. „Földnélküli” János elveszítette az angol királyok normandiai birtokait
(1204), két évre rá Anjout, Touraint és Poitout is. Adókkal sújtotta a kereskedőket, iparosokat,
bankárokat, védelmi adót követelt a zsidó hitközségtől, birtokokat koboztatott el báróitól, és nem volt
hajlandó elfogadni a pápa jelöltjét érseknek. Utóbbiért Anglia hat évig exkommunikáció alatt állott,
hogy végül is az egész társadalom elégtelensége a Stephen Langton canterburyi érsek támogatta
egységes királyellenes koalícióban összegződjék. E tiltakozó mozgalom és fegyveres felkelés
eredményeként született meg az angol alkotmány alapdokumentumaként tisztelt Magna Charta
Libertatum („nagy szabadságlevél”, 1215. június 15.) A Magna Charta Libertatumhoz elvezető
mozgalom hátterében természetesen nemcsak politikai feszültségek, a királyi hatalom és a bárók
összeütközései állottak, hanem a társadalom lényeges változásai is. A Magna Charta Libertatum a
szabad társadalom jogait és követeléseik garanciáit foglalta össze 63 pontban, melyből a
leglényegesebbek voltak az adózásra, a szabadságra és a hűségre vonatkozók.

Shire Moot (Country Court): Bíróság: sok falu összeáll és lesz egy bíróságuk (Country Court).
Minden falu választ tagot és elküldi a Country Court-be. Nincs épülete, tölgyfa alatt ücsörögnek (szent
tölgy - Ziu isten). A KÖZÖSSÉG VÁLASZT KÉPVISELŐT! A Shire Moot továbbélése
megfigyelhető, mikor meghívják őket a Mount Falk parlamentbe (House of Commons csírái. A
falvakat, városokat képviselik a parlamentumban. (nem magukat, és nem a falu lakóit, hanem magát a
kommunákat). Shire Moot-ból meghívottak és a bárók is megbeszélik az ügyeket külön-külön).

Curia Regis: A parlament archetípusa: feudális intézmény, amely nem reprezentatív és előkelőkből
áll. - Kormányzati szervként működő királyi udvar (I. Vilmostól)
- Tagja volt minden hűbéres→ Anglia nemeseinek és előkelőinek a gyűlése
- Magna Charta alapján: püspökök, bárók→ személyes meghívás által, a kisebb hűbéresek a sheriff
útján voltak meginvitálva
- A tanács meghallgatása nem kötötte a királyt, de sokszor így adott ki rendeletet.
Bárók testülete. I. Vilmos korában szerephez jutott a Curia Regis, a királyi udvar, mint kormányzati
szerv. A Curia tagjai voltak az összes hűbéresek, ilyeténképpen jól lehet meghívásuk a király számára
csak jog volt, s nem kötelesség (Anglia nemeseinek és előkelőinek gyűléseként funkcionált). A Magna
Charta kötelezővé tette a püspökök és bárók személyes meghívását, a kisebb hűbéreseknek pedig
sheriff útján történő meginvitálását a Curia Regis tanácskozásaira. A később Magnus Consilium-nak
nevezett szerv lassan a főurak, főpapok és királyi udvari tisztviselők tanácsává alakult. A tanács
meghallgatása nem kötötte a királyt, de természetesen több ügyben is saját, jól felfogott érdekében a
tanács véleményének kikérésével, sőt támogatásának megszerzésével bocsátott csak ki rendeleteket.

Les Communes-Parliamentum:

Speaker: 1377-ben a House of Commons (lovagok és polgárok képviselőinek közös ülése) választott
egy speakert aki beléphet a lordokhoz a lordok házába, de csak üzenhet. Alsóházi tag nem léphetett be
a felsőházba, de egy alsóházi tag (speaker) bemehetett, de az ülésen nem vett részt, csak azt jegyezte
le, hogy ki miről dönt, beszél (információközvetítés).

Star Chamber (csillagkamara): VII. Henrik a rózsák háborúja után hozza létre a statáriális
népbíróságot. Ez az egyik legnépszerűbb intézmény lesz. Ennek köszönhetően visszaállt a belső
közbiztonság. Nagy teremről (ahol ülésezett) kapta a nevét és ez egy statárius bíróság volt. Király által
felállított testület, amely hatékony vallatási módszereket alkalmazott, akár halálra is ítélhetett.
Tevékenységének köszönhetően helyreállt a law and order, de nem számolják föl a rend helyreállta
után (politikai ellenfelek kivégzésére használják majd).

Privy council: Titkos tanács. Kormány előképe. Egy ember nem látja át a világ és az ország dolgait,
ezért hozzáértőkre (adókhoz, gazdasághoz, hadsereghez) van szükség. Hetente referálnak, reszortok
szerint lesz leosztva a szerepkör. Kabinetté válik majd kb. 300 év alatt.

From of Apology: Az alsóházból ki akarnak zárni képviselőket, de a felsőház megmenti őket. A

királynak nincs kizárási joga a parlamentből (képviselői letartóztatások?).

People’s Charter: 1837-ben Viktória királynő az elkövetkező több, mint fél évszázados korszak
későbbi névadója került trónra. Uralkodásának első éveiben Nagy-Britanniát gazdasági válság sújtotta,
ami társadalmi, politikai mozgalmak megjelenésével járt. Az utóbbiak közül különösen az ún.
chartizmus érdeme említést, mely mozgalom nevét az 1838-ban kiadott „nép kartájáról” (People’s
Charter) kapta, s mely radikális politikai követeléseket (pl. egyenlő titkos és minden férfira kiterjedő
általános választójog) fogalmazott meg.

Emancipation Act: 1829: A katolikusok politikai egyenjogúsításáról szóló törvény Nagy-

Britanniában. Ez után már a katolikusok is bekerülhettek a parlamentbe.

Petition of Right: A dokumentum, amely valójában a parlament követeléseit foglalta magában eredeti
formáját tekintve a királyhoz benyújtott petíció volt. Magna Chartára hivatkozott. Követelik a Star
Chamber bezárását, hajópénz megszűntetését, szankciók megszüntetését (azért petition, mert a király
nem írta alá).
Instrument of Government: A Cromwell által elképzelt új kormányzati rendszert a hadsereg vezetői
által megszövegezett ún. Instrument of Government-nek (kormányzati okirat) nevezett alkotmánnyal
akarták bevezetni és állandósítani. A cromwelli alkotmány (csaknem teljesen elvetve a népszuverenitás
elvét) erős végrehajtó hatalmat kívánt kiépíteni, amit a protektor (Cromwell) és a tanács gyakorolt
volna. A tanács összetétele a parlament által elfogadott listáról a protektortól végső döntésétől függött.

Clarendon Code: 1661-ben az összeült az ún. lovagi parlament (Cavalier Parliament) és az uralkodó
viszonya korántsem volt feszültségmentes. A parlament működésének első éveiben az általa
értelmezett konszolidáció érdekében ugyanis több olyan törvényt fogadott el (ezeket összefoglalónak
Clarendon Code-nak nevezik), amelyek a király akaratával szemben különféle politikai és egyházi
hátrányokkal sújtották az anglikán egyházon kívüli ún. non-konformistákat.

Habeas Corpus Act: 1679-ben született meg a törvényes fogva tartás feltételeit meghatározó,
garanciális jelentőségű Habeas Corpus Act. Eredetileg egyszerű igazgatási irat volt, annak
megjelölésére, hogy a fogva tartottat mely bíróság elé kell állítani. Az 1679-es törvény azzal, hogy
továbbfejlesztette az eljárási szabályokat, a törvénytelen fogva tartás elleni védekezés jogintézményét
teremtette meg, illetve biztosította, mert ezt követően már csak bírói jóváhagyással lehetett valakit
fogva tartani.

Bill of Rights: Az 1689 elején összehívott parlament az ún. Jogok Törvényében (Bill of Rights)
fogadta el a királyi hatalom gyakorlásának korlátait, a polgárok legfontosabb szabadságjogait és a trón
betöltésének feltételeiről szóló rendelkezéseket. A dokumentum felsorolta II. Jakab bűneit (pl. a
törvények figyelmen kívül hagyásával uralkodott, a királyi előjogok alapján pénzt szedett be, állandó
hadsereget állított fel béke idején, vád alá helyezett több főpapot, pápistákat fegyverzett fel stb.).
Mivel II. Jakab menekülését a trónról való lemondásnak tekintették, a Bill of Rights deklarálta a trón
megüresedését és egyben uralkodóvá nyilvánította Orániai Vilmost és feleségét, Máriát. A királyi
tisztség elfogadását azonban feltételekhez kötötte mindazon pontokban, amelyekben korábban a
sérelmeket felsorolta, megerősítette a király kötelezettségeit, illetve az alattvalók jogait. Ezen kívül
rögzítette az öröklődés rendjét is. Alapvető alkotmányos kereteket határozott meg a királyi
hatalomgyakorlás számára.

Triennial Act:. 3 éves törvény. A parlamentet legkésőbb 3 év múlva össze kell hívni (act azért, mert a
király aláírja). Az uralkodói hatalom egy másik alkotmányos korlátjaként a parlament 1694-ben
elfogadta az ún. Triennial Act-ot, azaz a 3 éves törvényt, amely előírta, hogy a parlamentet legalább 3
évenként össze kell hívni. A törvény azzal szemben nyújtott garanciát, hogy a király ne tarthassa meg
korlátlan ideig a számára kedvező összetételű House of Commons-t (hiszen 3 évente újat kellett
választani).

Act of Settlement. Az alkotmányos monarchia kiépítését az 1701. évi trónöröklési törvény (Act of
Settlement) tette teljessé. A törvény elfogadása azért vált szükségessé, mert a Bill of Rights-ban
meghatározott trónöröklési rend megszakadt, s elfogadásának kényszerítő politikai okai is voltak
(egyfelől a Sturat-párti ún. jakabisták vissza akartak térni, másfelől a doktríner whigek az egész
monarchiát megszüntették volna). Az Act of Settlement azonban azzal, hogy általa a parlament
újrarendezte a trónöröklés rendjét (a Hannover-házra ruházva az uralkodói tisztséget), megerősítette a
parlamenti szuverenitás elvét, s végérvényesen elutasította az isteni jogon alapuló királyi hatalom
középkori eredetű eszméjét.

King-in-Parliament: A törvényhozó hatalomnak a megosztását fejezték ki a „király a parlamentben”

(King-in-Parliament) formulával, mely mind a mai napig jellemzi a brit alkotmányjogot. A 17.
században e hatalmi struktúra súlypontjai megváltoztak, aminek nyomán a hatalom centruma a
koronáról a parlamentre, elsősorban is a képviselőházra helyeződött át. A változások lényege
elsősorban abban állt, hogy a korábbi a királyi prerogatívák (előjogok) szerinti kormányzást a
parlament túlsúlyán alapuló kormányforma váltotta fel. Az uralkodó már nem közvetlenül, hanem
miniszterei útján kormányozott, akiket bár ő maga jelölt ki saját belátása szerint, ám e döntésnél egyre
inkább figyelembe kellett vennie a parlament (főleg az alsóház) pártviszonyait.
Prime Minister Az 1700-as évek elején nincs uralkodó utód, kell egy angol király, akiben van angol
vérségi leszármazás, és református (ilyen a Hannoveri-dinasztia, máig ők regnálnak, az I. VH-ban
váltanak nevet). A király nem érti a Privy Council-t (nem beszéli az angolt és nem érti a rendszert), a
Prime Minister fogja vezetni a Privy Council gyűléseit. A Hannoveriek nem erőltetik az
abszolutisztikus szisztémát, hiszen úgy hívják meg őket a trónra (a király szimbolikus). A Privy
Council kezében van a gyarmati irányítás (India, USA). A kormány első emberét ugyan egyfelől már
Anna királynő óta időnként „első miniszternek” (Prime Minister) nevezték, másfelől pedig az csak a
20. század elején vált hivatalos címmé, mégis általában Walpole-t tekintik az első miniszterelnöknek,
akinek szerepe meghatározó volt a kormányzásban, s kormánya mintegy előfutára volt a későbbi
parlamentáris típusú kormányoknak. Walpole belpolitikáját az adók alacsonyan tartása, külpolitikáját
Angliának a szárazföldi háborúktól való távoltartása jellemezte. Walpole-t tartják az első olyan
kormányfőnek, akinek (egyebek mellett a király támogatása ellenére) azért kellett lemondania, mert
elvesztette a parlamenti többség bizalmát.

Act of Union: Amikor 1800-ban az Act of Unionnal létrejött az Írországgal való unió, s ezzel Nagy-
Britannia, majd az ír külön törvényhozás megszűnésével 1801-ben egyesült a brit és az ír parlament
(az írek 100 képviselőt küldhettek a Westminsterbe, azaz az angol alsóházba).

Test: Az 1673-ban még ún. gavallér parlament által hozott Test Act (a tanúságtételről szóló törvény)
szerint polgári vagy katonai tisztségviselő a parlament tagja csak az lehet, aki letette az esküt az
anglikán egyház hittételeire, mely egyben a katolikus dogmák elutasítását is jelentette. A már idézett
1701-es Act of Settlement szerint pedig az uralkodó is csak (anglikán) protestáns lehetett (s csak
protestáns vallásúval házasodhatott).

Reform Act (1832) Az 1832. évi Reform Act 143 parlamenti helyet osztott újra a csaknem 500-ból. S
bár a választójogosultak számát mintegy 57 százalékkal megemelte, a választójog még így is
adófizetéshez, azaz vagyoni cenzushoz volt kötve, s a törvény csak az új középosztály egyes rétegeire
terjesztette ki a választójogot (fejlődés: a választási rendszer már nem csupán a földbirtokot ismerte el
a képviselet alapjául, hanem a városi polgárság tulajdonát isrészleges választójogi reform, azért,
mert a választójog nem vált általánossá és egyenlővé).

Impeachment: A miniszteri felelősség eleme. A Lordok háza, mint legfelső ítélkező fórum előtt emelt
vádat az alsóház a miniszter ellen (impeachment), akkor is legalább védekezésre módja nyílt a
tanácsosoknak. → vádemelés. Közjogi felelősségre vonás. A törvényhozás egyes súlyos esetekben jogi
eljárást (impeachment) folytathat az uralkodó egyes tanácsadóival (minisztereivel) szemben.

Independents (legalábbis így gondolom - NET!): Az angol puritánok vallási-politikai mozgalmának a

XVII. sz. elején kialakult balszárnya, melyet középpolgárok, vidéki kisnemesek és szabad parasztok
alkottak. Az angol polgári forradalomban az independensek alkották 0. Cromwell legfőbb bázisát.
Céljuk az abszolutizmus következetes felszámolása, a forr. továbbfejlesztése volt. Vezető szerepük
volt a királyi erők szétzúzásában, I. Károly kivégzésében, a köztársaság kikiáltásában.

Act of supremacy: Angol reformáció törvénye. Az angol király az anglikán egyház feje, mindenkinek
rá kell esküdnie (pápai autoritás megszűnik). Ez a központosítás sok volt (király-parlament
csatájakirály nem hajlandó összehívni a parlamentet, ha igen, akkor a parlament nem hajlandó
feloszlani (parlament nélkül nincs adópénzügyi problémákhoz vezetheta király adópótlékokat
vezet be pl. monopóliumok, hajópénzek)).

Commonwealth: .A Nemzetközösség (angolul: Commonwealth of Nations) olyan nemzetközi

szervezet, amelyet a Brit Birodalomból kialakult független államok hoztak létre. Ezen a néven 1948
óta működik, 54 szuverén állam a tagja (egy jelenleg felfüggesztve).
Eredetileg 1926-ban alakult meg Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations) néven és
1947-ig ezen a néven működött. Mostani feje II. Erzsébet.A Nemzetközösség, bár egészen más
alapokon működik, a Brit Birodalom örököse. 1884-ben Lord Rosebery brit külügyminiszter, későbbi
miniszterelnök nevezte az átalakulóban lévő birodalmat "nemzetek közösségének", amikor a dél-
ausztráliai Adelaide városba látogatott.

Declaration of Indulgence (1687): II. Jakab angol király türelmi rendelete, mely az összes embernek
szabad vallásgyakorlást biztosított.

Coke Chief Justice: A királyi önkénynek ellenáll és lemond.

Protestation: Anglikán nem vehet el katolikust.

Nineteen Propositions: 19 javaslat (diplomáciai trükk), ha a király aláírja, akkor nem lesz
polgárháború, de ha aláírja, akkor már nem lesz király. Kommunikációs trükk, hiszen a király akarja a
polgárháborút, mert nem írja alá.

Pension Parliament

Convention Parliament
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
TÖBBI (ezek ilyen netesek)

Reichstag (jegyzet): birodalmi gyűlés, az ország képviselete a nemesek és a birodalmi városok

polgárainak részvételével

Landtag (jegyzet): tartományi rendi gyűlés, kuriális rendszerben tanácskoztak, külön

hivatalszervezetük volt

États généraux (jegyzet): általános rendi gyűlés 1302-től. Részt vettek a személyesen meghívott
nagybirtokosok, a városok követei, majd később az alacsonyabb rangú vazallusok és a szabad
parasztok képviselete.

Polizeistaat (net!): rendőrállam, mely az egyéni szabadság s az egészséges önkormányzat

elnyomásával a polgárokat mindenben az állam gyámkodó hatósága alá helyezi.

rex est imperator in regno suo (RubicOnline): A király semmiféle más hatalmat nem ismert el maga
felett, a császárt sem (A 13. századi Franciaországban már általánosan elismert elv volt, hogy az
ország minden lakója engedelmességgel tartozik a királynak, aki legfőbb hűbérúrból (suzerain)
uralkodóvá (souverain) vált.)

Heerschildordnung (RubicOnline): Hadipajzsrendszer. A hadipajzs a királyt illető hűbérkontingenst

jelentette, a hadipajzsrendszer pedig egy olyan hűbéri hierarchiát, amely lehetetlenné tette a király
számára az alvazallusokkal való érintkezést, és a hierarchia adott fokán álló számára mondhatni örökre
kijelölte az őt megillető helyet. A hadipajzsrendszer egyik vezérelve az volt, hogy a magasabb rangban
lévő nem alacsonyodhatott le az alatta lévőkhöz, vagyis nem fogadhatott el azoktól hűbért. Az első
pajzs a királyé volt,