TANA VASILKOVÁ

A MÁSIK

KONYV_a masik_001-000.indd 3 10/17/13 1:27 PM

 A könyv az alábbi kiadvány fordítása alapján készült:
Tana-Keleová Vasilková: Tá druhá

Text © 2011 by Táňa-Keleová Vasilková

Copyright © 2012 by IKAR

A magyar kiadást fordította: K. Cséfalvay Eszter © 2013

Szerkesztette: Dezsényi Katalin

Borítóterv: Czeizel Balázs

ISBN 978-963-341-070-7
ISSN 17855667

Megjelent a Sanoma Media Budapest Zrt. gondozásában

1037 Budapest, Montevideo u. 9. Tel.: 437-1100
Felelős kiadó: Szabó György vezérigazgató
Könyvkiadás: Szemere Gabriella

Nyomdai kivitelezés: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt., 2013

Felelős vezető: Vágó Magdolna

Tördelés: Kerényi Attila

Korrektúra: Rátz Mária
Könyvkiadási szerkesztő: Marosi László

A könyvet megrendelheti a www.polc.hu online könyváruházban

KONYV_a masik_001-000.indd 4 10/17/13 1:27 PM

 Ajánlom azoknak a férfiaknak,
akik számára csupán egy nő létezik
– az egyetlen.

KONYV_a masik_001-000.indd 5 10/17/13 1:27 PM

 1. FEJEZET

Robert lehajol hozzá és megcsókolja. – Szia, nyuszikám. Nem

kell kikísérned, tudom, hogy a jó szex után szeretsz még szun-
dítani egyet.
Daniela elégedetten felnyög, beszívja a férfi észvesztően fűsze-
res illatát, legszívesebben beburkolózna ebbe az illatba, hogy
vele legyen azokban a percekben is, amelyeket nélküle kell eltöl-
tenie, nézi, amint leemeli a széktámláról a gondosan ráterített
zakót. A férfi újra feléje fordul, egy csókot dob neki a levegőben
– Daniela szereti ezt a mozdulatot, szexis, ugyanakkor meghitt –,
és kimegy a szobából. Kis idő múlva hallja, hogy csapódik
a bejárati ajtó.
A szoba csendesen himbálózik a nyári reggelben, friss
levegő áramlik be a nyitott ablakon. Újabb forró napot jósol-
tak a meteorológusok, és Daniela biztosra veszi, hogy iga-
zuk lesz. Már harmadik hete hihetetlenül nagy a forróság,
a hőmérő higanyszála délben a harmincöt fokot is eléri, de
a reggelek kellemesen hűvösek… Csodálatos reggelek, mélázik
Daniela, Robertre gondol, a szeretkezéseikre, amelyek betöltik
a szívét és a lelkét, eltöltik egészen, és gyönyörrel eltelve lehunyja
a szemét. Persze sokkal szebb lenne, ha együtt ihatnák meg
a kávét is, beszélgethetnének… Csakhogy Robert elfoglalt
ember, fontos számára a nap minden perce, nem vesztegetheti
reggelizésre. Daniela már sokszor mondta, hogy túl hajszoltan
él, többet kellene gondolnia magára és az egészségére, vissza

KONYV_a masik_001-000.indd 7 10/17/13 1:27 PM

 a másik

kellene fognia magát, betartani a napirendet… Hiába. Robert

csak szórakozottan elmosolyodik, és azt mondja: – Hetente két-
szer edzőterembe járok, ez talán nem elég? – Daniela ilyenkor
inkább hallgat, nem akarja kedvét szegni… Nem akar olyan
lenni, mint egy házsártos feleség.
Nem sokkal később kiugrik az ágyból – aludni már nem
tud, ez biztos –, és mezítláb bemegy a fürdőszobába. A tágas
helyiség finoman elegáns, kényelmes. Daniela a halvány türkiz-
kék színt fehérrel kombinálta, a polcokra különböző formájú,
illóolajokkal és sókkal tele üvegtégelyeket, kagylókat és köveket
helyezett, amelyeket tengerparti nyaralásairól hozott, egy szek-
rénykére állított favödörben csinosan elrendezte a masszázskefé-
ket… Egyszóval pazar fürdőszoba, Daniela büszkesége, ennek
megfelelően sok időt tölt benne, hiszen egy nőnek ápoltnak
kell lennie! A zuhanyozósarokhoz lép, beállítja az elektromos
masszázszuhanyt, és élvezettel átengedi karcsú testét az őt min-
den oldalról körülölelő vízsugaraknak. Öt perccel később kilép
a zuhanyozófülkéből, puha fürdőlepedőbe burkolózik, és
a tükör elé áll. Letörli róla a párát… és szembenéz tükörképével,
amely hűséges társa immár huszonkilenc éve. Hát igen, szép
vagyok, nyugtázza elégedetten, egy vattacsmóra rózsasziromból
készült méregdrága arcvizet csepegtet – enélkül már létezni sem
tudna –, érzi üde illatát és hűs érintését az arcán, azután gya-
korlott mozdulatokkal hidratálókrémet ken a bőrére. Két szeme
ragyog a szeretkezés után, tekintete mélykék, akár az alkonyi ég,
a bőre selymes és feszes. Feltűzött szőke hajtincsei lágyan kerete-
zik értelmes, szép arcát, egyetlen mozdulattal kiszabadítja fürt-
jeit a csat szorításából, és egy speciális hajkefével, amely gyengé-
den átmasszírozza a fejbőrét, elősegítve a hajszálak növekedését
(legalábbis ez állt a szórólapon), átfésüli a haját.
A fürdőszobából egyenesen a kicsiny, de célszerűen és barát-
ságosan berendezett konyha felé veszi az irányt, hogy megkezdje
reggeli rituáléját. Előbb egy hajtásra kiissza az odakészített
pohár állott vizet. Aztán kifacsarja három narancs levét – ezt
már lassabban szopogatja el, nagy élvezettel. Azután neszká-

KONYV_a masik_001-000.indd 8 10/17/13 1:27 PM

 1. fejezet

vét készít. Állva kortyolgatja, érzi talpán a parkett hűvösségét,

a meleg fuvallatot, amely gyengéden simogatja meztelen vál-
lát, és elmosolyodik. – Imádom a reggeleket! – sóhajtja üdvö-
zült arckifejezéssel, és csészével a kezében kilép a kis teraszra.
Két dolog volt fontos számára két évvel ezelőtt, amikor a lakást
vásárolta. A fürdőszoba mérete és a terasz. Két szoba és egy pici
konyha elég volt a boldogságához, de azt elképzelni sem tudta,
hogy a lakásához ne tartozzon terasz. Döntését azóta sem bánta
meg. Kényelmesen elhelyezkedik a fonott karosszékben, lábát
felrakja a taburettre, és kezébe vesz egy képeslapot. Szórakozot-
tan lapozgat benne, aztán összecsukja, és arcát átengedi a fény-
nek. Érzi a napsugarak meleg simogatását, érzi az erőt, amelyet
életre keltenek benne, és teste egyszeriben megtelik energiá-
val. Mint mindig. A napfény feltölti, erőt, életkedvet önt belé.
A napfény nélküli napokon szenved… Felugrik a karosszékből,
és újra a konyhába megy, a hűtőszekrényre tett határidőnaplóért.
Kinyitja, belepillant, ellenőrzi aznapi programját. Délig edző-
terem, délután egytől hétig tanít, vacsorára meghívta a húga.
– Kellemesnek ígérkezik a mai nap – mondja vidáman, és az
órájára néz. Tíz óra. Remek. Legfőbb ideje, hogy tornázni menjek.

Alena összeszedi a lakásban szerteszét heverő játékokat, aztán

végre kiteregeti a fehérneműt – már ebéd után lejárt a mosó-
gép programja, és most este van, de valahogy nem volt rá ideje
a gyerekek miatt. Kiment velük a friss levegőre, azután megfőzte
a vacsorát, lefektette őket – és bekapcsolta a mosogatógépet.
A biztonság kedvéért még egyszer benéz a gyerekszobába, az
utóbbi fél órában már harmadszor, és megáll a nyitott ajtó-
ban. Simonka és Simon édesdeden alszanak, kedves, gömbölyű
arcocskájuk elragadó, álmukban még szebbek, mint napközben.
Tekintete boldogan elidőz rajtuk, bár néha elfogja valami fur-
csa érzés, hogy valamitől megfosztja őket, valamitől, ami járna
nekik… Óvatosan becsukja az ajtót, és átmegy a nappaliba.
Leül a fotelba és felsóhajt. Micsoda nap volt ez is, gondolja, és

KONYV_a masik_001-000.indd 9 10/17/13 1:27 PM

 a másik

megdörzsöli a halántékát. Kilenc óra van, legszívesebben lefe-

küdne, annyira fáradt, de nem, elhatározta, hogy megvárja
Robertet. A férje telefonált, hogy valamivel később jön, mert
némi bonyodalom támadt a munkahelyén. Úgy tűnik, mindig
támad valamilyen bonyodalom, lassan már megszokja, helye-
sebben szólva belenyugodott, hogy vannak dolgok, amelyeken
nem tud változtatni, bármennyire szeretné is. De… elégedett
vagyok. Valóban elégedett vagyok. Megvan mindenem, amire
egy nő csak vágyhat. Szerető férj, két csodálatos, egészséges gyerek,
kényelmes, biztonságot adó otthon. Mit számít, hogy néha az az
érzésem, a napjaim úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás
a másikra? Hogy soha nem történik semmi rendkívüli, hogy…
Halkan felnevet. De hát mi is történhetne? Asszony vagy, szülési
szabadságon levő anya, emlékezteti magát, nehogy véletlenül
megfeledkezzen róla. Vannak percek, amikor valóban emlékez-
tetnie kell magát. Olyankor, amikor nyugtalanság hullámzik
át rajta, fojtogatón, idegesítőn, megzavarja a lelke nyugalmát,
és halkan azt súgja, hogy valamikor másképpen élt, nagyon is
másképpen… Megint úgy akarok élni! A gondolat annyira meg-
lepi, hogy elakad a lélegzete. Mi van velem? Hiszen nem élhe-
tek úgy. És nem is akarok! A következő két évben biztosan nem.
Simon még csak kétéves, és Robertnek is, nekem is az a vélemé-
nyünk, hogy négyéves kora előtt nem adjuk óvodába. Igen, tudom,
sóhajt fel, de ez még nem jelenti azt, hogy néha nem hiányozhat
a munkám. Csakhogy az utóbbi időben már állandóan hiány-
zik… Ez meglehetősen idegesíti. A mai napon azonban először
jutott eszébe, amióta szülési szabadságon van a gyerekekkel,
hogy jó volna újra dolgozni. Behunyja a szemét, és beleszagol a
levegőbe. Illatokat érez, csiklandó, kellemes, különleges illato-
kat, és szinte elviselhetetlen vágyakozás fogja el… Látja magát
jó szagú, frissen keményített fehér kötényében, amint ide-oda
jár a korszerűen felszerelt tágas konyhában, ahol mindennek
megvan a helye, a rendje, ahol ritka fűszernövények, szárított
fűszerek és sosem látott ételek illatoznak, és bizseregni kezd
a talpa, hogy máris szaladjon… legalább egy pillanatra. Évekig

10

KONYV_a masik_001-000.indd 10 10/17/13 1:27 PM

 1. fejezet

főszakácsként dolgozott a belváros egyik luxuséttermében. Ez

kissé szokatlan volt, ma a nagy éttermek konyháiban a férfiak
uralkodnak, de őt a konyhafőnökségre teremtették. Született
érzéke van az illatokhoz, ízekhez, kislánykora óta ott sürgölő-
dött nagyanyja konyhájában… Mert a nagyanyja varázsló volt.
Amikor észrevette, hogy imádott kisunokája isteni ajándékkal
született, elhatározta, hogy fejleszteni fogja ezt a képességét. Így
hát Alenka már ötéves korában keverte a cukrot a tojássárgájával
a készülő kalácshoz, hagymát aprított, és dirigálta a nagyanyját,
hogy mi mindent tegyen a zöldséglevesbe, hatévesen már a leg-
különfélébb kencéket készítette, és tízéves korában nem jelentett
gondot számára egy komplett menü elkészítése. Bármilyen ételt
meg tudott főzni, a receptjeit pedig gondosan feljegyezte egy
vastag, vonalas füzetbe. A füzetek száma idővel megszaporodott,
fokozatosan jegyzetek is kerültek a receptek mellé. Az ételleírá-
sokat szüntelenül javítgatta, finomította az ízeket és illatokat, sőt
a nagyanyja értékes tanácsait is feljegyezte, hiszen ő irányította
és támogatta a munkájában. Az iskola befejezése után egy kis-
vendéglőben talált munkát, ahol a séf nem engedte meg, hogy
bármit is változtasson a recepteken. Eltartott néhány évig, amíg
rámosolygott a szerencse, és egy olyan vendéglő konyhájába
került, ahol a tulajdonos nem ellenezte az új ízeket. Alena végre
elégedett volt. Az ételek kreálása és elkészítése közben művész-
nek érezte magát, akár egy festő, amikor felviszi a színeket
a vászonra, de a végén mégsem elégedett, hozzáad még egy kis
fehéret, és amikor látja, hogy ez sem az, amit elképzelt, hozzáke-
ver némi türkizkéket… Ezt tette Alena is. Ízlelgette az ételt, hoz-
zátett valamit, majd elvett belőle… A keze alól kikerülő ételek
a legkényesebb ízlésű vendégek ízlelőbimbóit is kielégítették…
A vendéglő mindig zsúfolásig megtelt. Most pedig, gondolja
csendes belenyugvással, a gyerekek leveskéit főzögetem. Oly-
kor egy-egy specialitást Robertnek és magamnak… ha van hozzá
erőm. Ritkán kerül rá sor, mert esténként már alig állok a lába-
mon. Alena vereségnek érzi a fáradtságát. Rosszkedvet és hara-
got ébreszt benne a tudat, hogy két kicsi gyermeke, a kétéves

11

KONYV_a masik_001-000.indd 11 10/17/13 1:27 PM

 a másik

kisfiú és az ötéves kislány elszívja minden erejét. Természete-

sen szereti a gyerekeit, mindennél jobban szereti, ennek ellenére
tudja, hogy nem ez ad értelmet az életének, hogy ezek az évek
csupán köztes időszakot jelentenek, amely egyszer véget ér, és
újra azzal foglalkozhat, ami az élet savát-borsát jelenti számára.
És ez a főzés. A férfiaknak könnyebb, gondolja Alena. Szinte
semmi nem változik meg az életükben azzal, hogy megnősülnek és
apák lesznek. Tovább dolgoznak a munkahelyükön, részt vesznek
a társas rendezvényeken… Semmiről nem kell lemondaniuk, nem
kell azon dilemmázniuk, hogy mivé is vált az életük… Ugyanúgy
élnek, mint a gyerekek születése előtt. Alena felsóhajt, tudja, hogy
nem tehet semmit, ezen nem áll módjában változtatni.

Kimegy a konyhába, és tölt magának egy pohár fehérbort. Leve-

szi a hűtőszekrény tetejéről a mobilt, kis ideig forgatja a kezé-
ben… aztán mégis visszateszi. Nem hívom fel. Egyszerűen nem
hívom fel. Minek hívnám? Csak idegesíteném… Alena, mondaná,
tudod jól, hogy én is szeretnék otthon lenni. Veled. De dolgoznom
kell… Kettőnk közül az egyiknek dolgoznia kell. Ettől a mondat-
tól keserű lesz a szája íze. Koloncnak érzi magát. Olyannak, aki
miatt a férjének halálra kell dolgoznia magát, hogy elég pénzük
legyen. De ez nem igaz! – ágál benne a harag. Nekem elég lett
volna egy kisebb ház is! Egy olcsóbb autó! És drága, márkás cuc-
cokra sincs szükségem, hiszen többnyire csak farmerban és pólóban
járok, a többi ruha a szekrényben lóg. Keserűség fojtogatja a tor-
kát, gyorsan felhajtja az utolsó korty bort, csak egy decit töltött,
mert gusztusa volt rá, de most már elment tőle a kedve. Bemegy
a fürdőszobába. Ledobja magáról a farmernadrágot és a pólót,
vizet enged a kádba, és kis idő múlva átadja magát a meleg víz
lágy ölelésének. Mi történt velem? – kérdezi magában. Nem kell
sokáig várnia a válaszra. Tudja, pontosan tudja. Az a férfi hiány-
zik neki, akihez hozzáment. A figyelmes, gondoskodó, szerető
férj… De hiszen Robert szeret, szólal meg benne egy bizony-
talan hang. Persze hogy szeret… Csak sok a munkája, és mindig

12

KONYV_a masik_001-000.indd 12 10/17/13 1:27 PM

 1. fejezet

fáradt. Amikor itthon van, mintha itt se lenne… Nem vesz részt
a közös programokban, nem jön velünk sétálni, nem játszik a gye-
rekekkel, velem nem beszélget… Mert pihennie kell. Alena nagy
levegőt vesz, és lemerül a víz alá. Mintha azt remélné, hogy a víz
kimossa fejéből a kellemetlen gondolatokat, és végre megnyug-
szik. Sajnos, nem.

Éppen vajat ken a gyerekek pirítósára, amikor Robert megje-

lenik a konyhában. Zakóban, frissen letusolva, illatosan, látni
rajta, hogy sikeres fiatal férfi. Egy sikeres férfi feleségül vett egy
sikeres nőt, villan át Alena agyán. Csakhogy én itthon vagyok elte-
metve a gyerekekkel, miközben Robert zavartalanul halad előre.
Szakadék tátong közöttünk, amelyet soha többé nem hidalunk át.
Én itt ülök elnyűtt pólóban, ápolatlan hajjal, válaszolgatok a gye-
rekek véget nem érő kérdéseire – mint tegnap, mint majd holnap
–, ő pedig elmegy, dolgozik, vitatkozik a kollégáival, délben meg-
ebédel a közeli vendéglőben… Te jó ég, Alena, hagyd abba! Hiszen
boldog vagy! Tekintete végigsiklik a gyerekei arcán… És tudja,
hogy ez az igazság. Vágyott a gyerekekre, bensőjében egyre
hangosabban ketyegett a biológiai óra, azt tiktakolta, hogy itt
az ideje, legfőbb ideje… Üresnek érezném az életemet, ha nem
volnának gyerekeim. Igen, persze, mondja magában, és csókra
nyújtja az arcát Robertnek. A férje könnyedén megcsókolja,
azután a gyerekeket is, és sugárzón elmosolyodik.
– Holnap szombat, kiruccanunk valahová.
– Az nagyon jó lesz – bólint Alena.
– És hová megyünk? – kíváncsiskodik Simonka oldalra haj-
tott fejjel, akár egy ifjú hölgy, aki idősebb fiúval kacérkodik.
– Találj ki valamit – mosolyog rá Robert. – Te fogod eldön-
teni – teszi hozzá, és már ki is megy a konyhából.
Alena utánaszalad.
– Mikor jössz haza?
– Még nem tudom – válaszolja Robert, és hangjában inge-
rültség bujkál. Utálja az effajta kérdéseket. Úgy érzi, Alena

13

KONYV_a masik_001-000.indd 13 10/17/13 1:27 PM