BEVEZETÔ

Gratulálunk – megszületett
a baba!
Végre elérkezett a nagy nap! Szülôk lettünk! Új élményekkel és eseményekkel teli
izgalmas idôszak áll elôttünk. Kisbabánkkal sok csodálatos pillanatot élünk majd át,
de számítanunk kell nehéz, embert próbáló idôszakokra is. Az elsô életév páratlan
a maga nemében: kisbabánk ekkor teszi meg a legnagyobb lépést a fejlôdés útján.

Újszülöttünk még magzatpózban fekszik, kezecskéje ökölbe szorul. Ám alig telik el

három hónap, és a kicsi kinyújtózik, kezét pedig arca elé emeli, hogy ujjacskáival játsszék.
Hat-hét hónapos korára aztán hasra fordul, és hamarosan ide-oda gurul, mászik, felül,
álló helyzetbe tornássza magát, majd az ezt követô hónapok során megteszi az elsô
bizonytalan lépéseket. Ügyes kis kezével felszedegeti a legapróbb morzsákat is. És mindezt
– sôt ennél sokkal többet is – mindössze tizenkét hónap leforgása alatt! Örüljünk ennek
az óriási elôrelépésnek: nincs még egy idôszak az ember életében, amikor olyan sok
mindent megtanulna, mint elsô életévében. És nekünk, szülôknek jut az a hálás feladat,
hogy fejlôdését elôsegítsük és nyomon kísérjük.

A komoly fejlôdéspszichológiai hátterû Prágai Szülô-Gyermek Program, a PEKiP

játékai idestova negyven esztendeje nyújtanak örömet szülôknek és babáknak egyaránt.
Az ötletes-mókás játékok odahaza is könnyûszerrel kivitelezhetôk, megvalósíthatók.
PEKiP
A PEKiP játékaival ösztönözhetjük kisbabánk kísérletezô kedvét, megerôsítve
kezdeményezôkészségét és önállóságát. Gyermekünk így rendre megtapasztalhatja,
mennyi mindenre képes egyedül. Ez az önbizalmát is nagyban növeli.

A PEKiP játékai immár negyven esztendeje szolgálják a szülôket és kisbabáikat

az elsô hetektôl az elsô magabiztos lépések megtételéig. A PEKiP-játékok során
a szülôk a kisbabát nem gyakorlatoztatják vagy tornáztatják, hanem olyan mozdulatokat
és testtartásokat mutatnak neki, amelyeket önállóan is el tud végezni. A lényeg
az, hogy a gyermek a mozgás során úgy érezze: „Ezt magamtól is tudom!” A passzív
csecsemôtornával szemben a PEKiP-játékok célja az, hogy a gyermeket önálló mozgásra
ösztönözzék. Jó példa erre a 8. játék, a babafoci, amelynek során (nagyjából az elsô
negyedévtôl) a hanyatt fekvô baba talpához egy madzagra erôsített strandlabdát
tartunk. Figyeljük meg, hogyan reagál erre a gyermek. Valószínûleg magától elkezdi
rugdosni a labdát. Kezdetben segíthetünk neki azzal, hogy egyik kezünket a popsija
alá helyezzük. A baba örülni fog a sikernek: „Egyedül is mozgásba tudom hozéni a nagy
labdát!” A játék kiválasztásánál figyelembe kell vennünk a gyermek fejlettségi szintjét
(nem az életkorát, hiszen minden kisbaba egyéni ütemben fejlôdik) és pillanatnyi
közérzetét (jól van-e, álmos-e vagy sem, passzív vagy aktív ébrenléti állapotban
van-e éppen).
PEKiP – A KEZDETEK
A Prágai Szülô-Gyermek Program dr. Jaroslav Koch pszichológus nevéhez fûzôdik.
Ô fejlesztett ki a hatvanas években a prágai Anya- és Gyermekintézetben végzett kuta-
tómunkája során egy sor olyan játék- és mozgásgyakorlatot, amely intenzív ingerként
a csecsemô összfejlôdését volt hivatott szolgálni és elôsegíteni. Dr. Christa Ruppelt
professzor egy göttingeni pszichológiai kongresszuson ismerkedett meg dr. Kochhal
és az általa kifejlesztett játék- és mozgásprogrammal, és fel is kereste ôt néhány alka-
lommal Prágában. Férjével, dr. Hans Ruppelt professzorral és munkatársaival együtt
állította össze azt a pedagógiai programot, amelyet dr. Jaroslav Koch tiszteletére
Prágai Szülô-Gyermek Programnak nevezett el. Az elsô PEKiP-csoport 1973-ban
jött létre. Sikere lenyûgözô volt. Ma Németországban hetente több mint hatvanezer
család vesz részt PEKiP-foglalkozásokon. Akkor, amikor oly sok pedagógiai alapelv
van átalakulóban vagy veszti érvényét, figyelemre méltó, hogy a PEKiP immáron
négy évtizede helytáll.

A PEKiP-CSOPORTOK CÉLJA
A gyermek fejlôdésének mozgás-, érzékelô és játékgyakorlatokkal történô nyomon
kísérése és fejlesztése.
A gyermek-szülô kapcsolat erôsítése és elmélyítése.
Szülôi kapcsolattartás és tapasztalatcsere.
Hasonló korú gyermekek találkozásának és kapcsolatának lehetôvé tétele.
Kötôdés – a biztos kikötô
Bizonyára nem ú jdonság, ami ú jabban tudományos megerôsítést is nyert,
hogy a kisbabák biztos és biztonságot nyú jtó kötôdésének záloga a szülôi
szeretet. A biztos kötôdés az egészséges összfejlôdés és az élethosszig
való tanulás legfontosabb alapja.

A kisbabák a szülôkkel való kapcsolatfelvételt és a szülôi kötôdés kiváltását szolgáló

ösztönös trükkök egész tárházával rendelkeznek: sírnak, ordítanak, gügyögnek,
kapaszkodnak, keresnek, a szülô szemébe néznek és tiltakoznak, ha magukra hagyják
ôket… Figyeljünk oda gyermekünkre: miért sír? Fáradt vagy éhes? A gyermek
életkora sem mindegy: egy hónapos korában mások a szükségletei, mint tizenegy
hónaposan. A kötôdés kialakítására a szülôknek is megvannak a maguk ösztönös
válaszai: karjukba veszik a gyermeket, ringatják, simogatják, énekelnek neki,
megnyugtató és vigasztaló hangon beszélnek hozzá, és így tovább. A kötôdés mély
érzelmi kötelék, amelynek során különleges kapcsolat szövôdik két ember között.
A tudósok korábban azt feltételezték, hogy ez a kötelék kizárólag az anya és vér
szerinti gyermeke között jön létre. Az újabb kutatási eredmények azonban azt
igazolják, hogy a kisbabák gond nélkül kötôdhetnek akár két-három szeretett
személyhez is, sôt ez jót is tesz nekik.
A KÖTÔDÉS HÁROM SZAKASZA AZ ELSÔ ÉLETÉV FOLYAMÁN
A kisbaba kötôdése ez elsô esztendô alatt alaposan átalakul. Tudósok a gyermeki kötôdés
három szakaszát különböztetik meg:

Az elsô hetek „elôfázisa” során a baba mindenkinek jelez, és mindenkire reagál.

Hamarosan megtanulja megkülönböztetni a számára fontos referenciaszemélyeket.
A harmadik hónaptól kezdi megkülönböztetni az ismeretleneket az ismert
személyektôl. E szakaszban gyakori jelenség a „három hónaposok félôssége”.
sítja el („nyolc hóna-
Nagyjából a nyolcadik hónapban a baba elônyben részesíti az általa ismert személyeket,
posok félôssége”).
az idegeneket pedig gyakran sírással vagy a referenciaszemélybe kapaszkodással uta-

ÉRZÉKENYSÉG A baba jelzésének

Azok a szülôk, akik érzékelése
kisbabájuk jelzéseit
értelmezve megfelelôen
reagálnak, megteremtik
a mély kötôdés SZERETET
alapfeltételét. MEGHITTSÉG
BIZTONSÁG
Azonnali OLTALOM
A jelzés
megfelelô
megértése
reakció
ELENGEDÉS – A KÖTÔDÉS RÉSZE
Hunyjuk le a szemünket, és gondoljunk egy nagy fára. A fa sok-sok hosszú
gyökeret ereszt a mélybe, ezek adnak neki tartást. Törzse egyenes, koronája terebélyes.
Ez a fa jelképezi a biztos kötôdést. A gyökerek szimbolizálják a meghittséget,
a biztonságot, a bizalmat, az oltalmat és a szeretetet. Ezek adnak erôt az embernek,
hogy rendületlenül kiállja az élet viharait is.

AZ ÖNÁLLÓSÁG VÁGYA
Képzeljük el továbbá, hogy a fa ágain madarak üldögélnek. A fiókák éppen most
próbálnak szárnyra kapni, szüleik felügyeletével. Az ágról csak azok rugaszkodhatnak
el egyedül, akiknek van már gyakorlatuk a repülésben. A madarak az önállósulást
jelképezik: a gyerekek önállóbbá akarnak válni, szárnyra akarnak kapni. Már a kúszó-
mászó kisgyermek is próbára teszi önállóságát, amikor a játszótéren vagy egy PEKiP-
csoportban odamászik egy másik kisgyerekhez és annak édesanyjához. A biztos
kötôdés nem függôséget eredményez, hanem éppen ellenkezôleg: nagyobb önbizalmat
és önállóságot. Egy régi kínai mondás szerint: „A kisgyermeknek adj gyökereket.
Amikor megnô, adj neki szárnyakat.” A PEKiP-játékok a biztos kötôdést szolgálják:
az elsô hónapok során a legtöbb játék közvetlen érintéssel jár. Aztán a gyerekek önálló
felfedezô útra indulnak. A biztos kötôdéshez az elengedés is hozzátartozik – mindkét
fél részérôl!
Közös játék
A játék lényege az együtt töltött idô öröme. Gyermekünket
nem kell edzeni! Fontos: csupán egy kis ösztönzést adjunk neki,
egyszerûen csak vezessük be egy-egy mozdulatsorba, és aztán
engedjük, hadd mozog jon önállóan!

A PEKiP-JÁTÉKOK KÜLÖNLEGESSÉGE
A PEKiP-játékok már a legkisebbek számára is alkalmasak. A gyakorlatok újszülöttekkel
és néhány hetes kisbabákkal is elvégezhetôk. Közben jobban megismeri egymást a szülô
és a gyermek. Csupán az a fontos, hogy mindig figyeljünk gyermekünk jelzéseire:
Minek örül? Mikor elégeli meg? Már a kisbabák arcjátéka és taglejtése is egyértelmû,
ha odafigyelünk. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a játékok célja:
önálló mozgásra ösztönözni a babát. Nem kell ôt „bemozgatni” vagy „megtornáztatni”,
ahogy mondani szokás. A PEKiP mottója: „Segíts, hogy én magam tegyem!”

Mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy minden játéknál a baba igényei

a legfontosabbak. A közös játék akkor jó, ha mind a szülônek, mind a babának örömet
szerez. Ebben az értelemben a játékok ösztönzést jelentenek, nem pedig gyakorlást!
OTTHON JÁTSZANI
Némi elôkészület és tervezés segíthet abban, hogy a közös játékkal töltött idô mindkét
félnek minél fesztelenebbül és kellemesebben teljen:

A játékra lehetôleg minden nap közel azonos idôpontban kerüljön sor – olyankor,
amikor zavartalanul gyermekünknek szentelhetjük magunkat, és nem kell más
dolgokkal foglalkoznunk. Mivel a baba hosszadalmas levetkôztetése és felöltöztetése
is része az együtt töltött idônek, érdemes 45-60 percre terveznünk.
Kisbabánk legyen kipihent. Figyeljünk oda, hogy érzi magát: ha például szomjas,
elôször meg kell itatnunk vagy szoptatnunk. De a babának az is kellemes érzés, ha
a közös játék után édesanyja mellébôl ihat. Ha szoptatás után vagyunk, nyugodtabb
játékot válasszunk, nehogy bukjon a pici.
A játékhoz lehetôleg teljesen vetkôztessük le a babát – így sokkal szabadabban
mozog. Ehhez a szobában kellemes melegnek, azaz 25-27 Celsius foknak kell
lennie. Ügyeljünk arra is, hogy a baba ne legyen kitéve huzatnak. Sajnos nincs
mindig lehetôség arra, hogy az izgô-mozgó babát a játék idejére teljesen
levetkôztessük, mint a PEKiP-csoportokban szokás. Ilyenkor hadd játsszon
az évszaknak megfelelôen csak pelenkában vagy egy kis dresszben.
A padlóra teríthetünk egy takarót vagy egy nagyobb törülközôt. Fontos, hogy
a babával egy szinten legyünk, ezért magunk is üljünk a padlóra. A legjobb,
ha mi is csak kevés, könnyû ruhadarabot viselünk. Vegyünk le mindent,
ami zavarhat: karórát, ékszert vagy övet.
ÍGY VÁLASSZUK KI A MEGFELELÔ JÁTÉKOT
Gyûjteményünkben idôrendi sorrendben találhatók az elsô negyedévre, a második
negyedévre és a második félévre ajánlott játékok. A megfelelô játék kiválasztásakor
alapul vehetjük a baba fejlettségi szintjét, és kipróbálhatjuk vele a rávezetô mozdulat-
sorokat. Ez a módszer, különösen kezdetben, a lehetô legegyszerûbb. Nézzük át
a baba fejlettségi szintjének megfelelô játékokat. Válasszunk ki közülük egyet,
amely szerintünk gyermekünknek az adott pillanatban, jelenlegi állapotában örömet
szerezne. Igyekezzünk megérezni, hogy tetszik-e neki a játék, és hogy csakugyan
önállóan végzi-e a mozdulatot. Ha nem, tüstént hagyjuk abba a játékot. Tartsunk
rövid szünetet, közben dajkáljuk meg egy kicsit, aztán egy kis idô múlva próbálkoz-
zunk még egyszer ugyanazzal vagy egy másik játékkal. Ha egy ideig rendszeresen
játszunk a babával, és már ismerjük a PEKiP-játékokat, egyre biztosabban fogunk
tudni választani közülük: ha egy ideig figyeljük a kicsit, tudni fogjuk, melyik játékhoz
volna kedve.

ÍGY HASZNÁLJUK A PEKiP-LAPOZÓT

Válasszunk ki a játékgyûjteménybôl néhány ötletet, amely gyermekünk fejlettségi
fokának és állapotának megfelel. Mielôtt játszani kezdenénk, olvassuk el még
egyszer a játék leírását, és készítsük elô a szükséges eszközöket. Ezután állítsuk
magunk mellé a padlóra a lapozót, és kezdôdhet is a játék!
 Játék közben beszéljünk a babához, nézzünk rá, simogassuk.
Gyermekünk különösen az elsô hetek során igényli az érintést,
a testi kapcsolatot, amikor meztelen – ez ugyanis biztonságot ad neki.
Gyakran iktassunk közbe rövid szünetet: ez is a közös játékhoz tartozik.
A nyugodtabb idôszakokban a baba például ismerkedhet a különféle
anyagokkal, tárgyakkal.
A kisbaba biztosan szereti azokat a pillanatokat is, amikor egyszerûen
csak mellettünk fekszik, és a szemünkbe néz. Csodálatos élmény!
A játékban természetesen mind az anyuka, mind az apuka részt vehet.
Olykor-olykor az idôsebb testvérek is nyugodtan jelen lehetnek: így érezni
fogják, hogy semmirôl sem maradnak le – ez nagyon hasznos ellenszere
a testvéri féltékenységnek!

Jó szórakozást, sok örömet kívánva a PEKiP-játékokhoz,

Anne Pulkkinen

A JÁTÉKOK LEÍRÁSA MELLETT TALÁLHATÓ

SZIMBÓLUMOK JELENTÉSE

Info Ötlet Fontos

 1–3
1 Na, ki van itt? HÓNAP

Az ú jszülöttek szeme már elég jól fejlett. Majdnem olyan élesen látnak, mint
a felnôttek; a leg jobban 20-25 centiméter távolságra tudnak fókuszálni.
A szülôk rendszerint ösztönösen is ezt a távolságot választják, amikor a kis-
babához beszélnek, így lehetôvé teszik, hogy a kicsi jól szemügyre vegye arcukat.

Hajoljunk oda a hanyatt fekvô babához balra mozgatni, egészen addig, amíg a baba
(körülbelül 25 centiméternyire), mosolyogjunk tekintetével követi. Késôbb majd a fejét is abba
rá, és beszéljünk hozzá kedvesen. Közben az irányba fordítja, amerre a tárgy mozog.
ne mozgassuk a fejünket, hogy a kicsi Akkor majd a lába felé, majd ismét felfelé is
könnyebben fókuszálhasson (elôször a mozgathatjuk a játékot.
szemünkre és a szánkra). Ez egy újszülöttnek
vagy néhány hetes kisbabának nem könnyû
feladat! Ha látjuk, hogy már nem figyel ránk,
pihenésképpen tartsunk egy kis szünetet. HOVÁ LETT?
Ezt a játékot kiegészíthetjük azzal, hogy
A harmadik hónap vége felé lassan körözni
valamilyen tárgyat, például egy piros karikát
kezdhetünk a baba arca elôtt a tárgyakkal.
vagy építôkockát mutatunk neki, amelyet
Így a kicsi többféle nézôpontból is
szintén nem mozgatunk. Ha a baba elmélyülten
megismerkedhet velük, és jobban megérti
figyeli a tárgyat, lassan elkezdhetjük jobbra-
maga körül a világot.
 1
Közelrôl nézni a mama arcát és élvezni figyelmét –
mi lehet ennél szebb?