- Szia na akkor jovok mindjárt. Szia Dinofejvagy.

- Gyere légyszíves! Szia Geri!

- Szia Fanni Jovokigérem

Elkezdődött.

Az első nap, amikor elmentél szabadnapom volt. Elterveztem, hogy a napnak az első
felében csak elintézem, ami szükséges a többi részét meg szellemileg kielégítően töltöm.
Tehát ennek fejében bejöttem a tévében egy számláért. Aztán annyi mindent történt.

Mentem a büféhez és összefutottam a Dáviddal. Már a napokban a folyosón találkozva

mondta, hogy szeretne valamit elmondani. Szemben állt velem és mondta:
„Meghalt az édesapám… azt hiszem felnőtté váltam..” - majd megölelt nagyon.

Negyed óra múlva vártam a folyosón és megjelent az Ádám. Ádám mindig nagyon jó fej volt
hozzám. De tulajdonképpen Ádám amúgy is nagyon jó arc. Van 3 zenekara amellett, hogy
nagyon sokat dolgozik. Ádámot mindig érdekelte, hogy gondolkozom. Mi a véleményem az
adott témáról. Nagyon jót beszélgettünk a zenéről. Arról, hogy a zeneszerzés vagy a zenéhez
való értéshez feltétlenül tisztában kell-e lenni a zene alapokkal és beszéltünk a
szintetizátorokról. Az óriási zenei témák közepette elmondta, hogy (egyébként úgy lazán
időközben) megkérte a barátnője kezét. Beszéltünk arról hogyan kezeljük azt az érzést, amikor
valakit emberileg utálsz és mind azt, amit képvisel, de van valami isteni tehetsége mondjuk
zenélni és abban hihetetlen. Na akkor mi van?
Nagyon érdekesek az emberek ... – gondoltam.

Nagyon jól éreztem a társaságában magam, mert amiről én is beszéltem olyan igaznak
éreztem. Tele voltam pozitív energiákkal és hiszem, ha ilyen energiákkal, érzel, beszélsz,
cselekszel akkor az kihat az együttlét minőségére. Mert olyankor lehet úszni a másik
társaságában. Akkor valószínűleg közel vagyunk az igazsághoz mindketten.

Az első nap amikor elmentél, nem volt kedvem hazamenni délután. Csak azt tudtam
valamerre menni akarok, amit még nem láttam. Így jutottam a Népszigetre. Mikor mentem be
a sziget felé képzeld teli volt állatokkal. Csirkék, kakasok, kecskék. Ott élnek. Eszembe jutott,
hogy egyfajta Kusturicai-káosz uralkodik itt. Balkáni hangulat, rengeteg szemét és roppantul
lepukkant. Lehet, ahogy idősödöm egyre szimpatikusabbak az ilyen dolgok. Bentebb van egy
hely, ahol nagyon kedves emberek dolgoznak ráadásul Bonobo hangulatú zenék szólnak.
Remélem nem darálja be a fogyasztói társadalom és futtatja fel a helyet mert pont a
’kevesenismerikettőlolyankirály’ tulajdonságát vesztené el. (Egyébként a napokban
gondolkoztam el, hogy szívesen mennék egy kávézóba dolgozni. Már csak azért is hogy
kiemelve lássam magam a TV-ből.)
Ott ebédeltem és néztem a tájat. Közben eszembe jutott, amikor papíroztunk vele együtt az
egész élmény és összeszorult a szívem gyorsan megnéztem, amit reggel írtál.
Jovokigérem.

Elmentem körbe nézni a szigeten. Nagyon sok a szemét ott!!-ez nem helyes.
Sétálás közben egyre jobban basztam fel az agyamat, hogy mit tudnék tenni. Teljesen
rápörögtem. Tulajdonképpen gondolatban szenvedélyesen tettem a környezetért. Kitaláltam,
hogy alapítanék egy szervezetet, aminek a neve az lenne, hogy Vállalom.
Csak egy szösszenet: A Népsziget elején van egy hirdetőtábla, amire ez van ráírva
’aki takarít telefonszám: 0617655210.’
Tök Oké.
De nyilván vannak emberek, akik direktbe küldik a véleményüket.
-maradandót alkossanak vagy elmondhassák magukról hogy ezt én csináltam vagy totál
céltalan? -Oda biggyesztettek elé egy buzi szót, ami onnantól kezdve így néz ki.
’BUZI aki takarít tel: 0617655210.’
Nagyon nevettem.

Facebookon esemény szerveznék, és olyan jó lenne, hogy a meghívójában át tudnám adni,

amit gondolok ott minden érzésével együtt hogy mások is ugyan azt (vagy legalábbis hasonlót)
érezzenek és azonnal tettre készek akarjanak lenni.
Mindenre gondoltam és közben morálisan alátámasztottam miért jó ez de nem akarnék senkire
rápusholni semmit. Ha jönnek én már boldog lennék.
Utána már annyira belementem, hogy létező kertészeti cégekkel, egyébként tényleg jelen
vannak itt Magyarországon, milyen együttműködést tudnék kötni. Nagy konténereket
rendelni, gereblyéket kölcsönözni, a leszakadt ágakat beaprítani és rászorulóknak adni a télen.
Annyira jó volt, hogy barmit csinálnék ebben a fantazmagórikus szervezetben az egyik lépés
feltételezi a másikat. Minden olyan
veszteségmentesnek tűnik benne. Tulajdonképpen egy eco-friendly szociálisan érzékeny
nonprofit cég .
Aztán rám tört egyfajta kisebbségi érzés.
Vajon mit szólna hozzá az önkormányzat nem csinálok e olyat, ami esetleg nekik valamilyen
érdekét fenyegetné. Nyilván tök utópisztikus az egész, de gyakorlatilag láttam magam előtt
hogyan lehetetlenítik el ezt a dolgot. Miért gondolok ilyenre? -töprengtem magamba közben
nagyon szedtem a lábam és mentem árkon-bokron keresztül.
Lehet megkéne csinálni..

Az első nap amikor elmentél este átmentünk Anya barátjához. Tibinek hívják, és eléggé jól
megy neki a szekér. Egyébként hihetetlen okos 5 nyelven beszélő mérnök. Az eszével kereste
meg mind azt, ami most van neki. Budapest Első kupleráját vette meg és azt alakította ki
otthonává. Már vannak helyenként fenntartásai az embernek de tök jó, hogy egy történelmi
múlttal rendelkező helyen él. Még ha abban sok tévedés, elfojtott sikolyok, erőltetett orgazmus
volt.
(mint az Amelié-ben. Vajon most hány embernek van orgazmusa?)
Ott volt a Kriszta (anya barátnője). Ő egy nagyon erős nő, akinek szintén van egy mozgássérült
gyereke. Kriszta óriási punk. De a klasszikusokat szereti csak és magyart! De nagyon jó
indulatú. Kriszta nagyon sok mindenben nagyon bátortalan. Talán az élete miatt, a családja is
lehet egy ok, vagy csak történtek vele a dolgok és nem tett a boldogságáért közben. Nem
tudhatom.
Mindenesetre szeretek a társaságában lenni mert ő az első olyan ember, aki soha nem felejti el,
hogy nem rég volt gyerek és nem olyan rég anya. Tehát valahogy pártatlanul beszél. (igen
vitáztunk anyával, majd elmesélem mert nagyon őszinték voltunk)
Kriszta nem érzi jól magát a gazdagok társáságában. Nem jött rá még mi miatt mert de talán
egy dolgot tud biztosan. Kicsinek érzi magát, ha egy gazdag ember társaságában van.
Atyaúristen! Hányan vagyunk így? Ez borzalmas lehet. Mert engem annyira nem érdekel a
pénz- futott át az agyamon. De mindig rá kell eszméljek mennyire mások vagyunk és mennyire
másképpen küzdünk meg egy adott helyzettel. Még ha az számomra egy egyszerűnek tűnő
vacsora. Miközben nekem sem volt az. Mert szívességet kellet kérni és én meg attól érzem
magam kevesebbnek. Vagyis már nem annyira, mint régen.
A Tibi segített nekem abban, hogy ne ússzon el a lakás. Nem teher neki és adott 2 milliót.
Van neki és ad. Én is ilyen vagyok a magam szintjén és ahogy megismertelek te is!
Nagyon jót vacsoráztunk meghallgattuk a zenekarát, Janis Joplint, Beth Hartot es
Bonamassát.
Majd betéptünk. Taxit hívtunk és hazajöttünk!

Az első nap amikor el kellett menned fekszem az ágyban. Fülemben üvölt a zene és
eldöntöm, megírom neked ezt az együgyű levelet.
Rákerestem a vállalom szóra szemétszedés témában és létező dolog.
Borzasztó jó lenne, ha itt lennél.
Annyira elmondanám milyen zenét hallgattam. Mert te érted.
És én annyira veled jártam volna be a szigetet és ültél volna mellettem a vacsoránál.
Pedig ölelnélek, szagolnálak.
Elkezdődött a majd jössz, és nem cigizem.