cÁí40 l Anó]|Al

rythrare UlÉG
ffi
$
-- ls,
a]
s;
r-_1-

"l
:{ts
i,:'P1,'
--lEj
]]*rt
'Ir.tt{lrí
-.-,:::.,.|._ . -. _.,.
:,9l'
-!6+;.,; r
- -ia-lfiE,:
,
-,a "' ,:"1*'. - "
] :- 1: _.}E-
F+
A múlt születése

Michael vickers

ARóMAlvlLÁG

rQ
o
V
z
o
V
F]
t!
Ér
A MŰ EREDETI CÍME:
THE ROMAN WORLD
A FORDÍTÁS AZ ELSEYIER PUBLISHING PROJECTS SA,
LAUSANNE l977.Éw KIADÁ§A ALAPJÁN KEszÜLT
@)ELSEVIER PUBLISHING PRoJECTS SA, LAUSANNE, 1977.

FoRDíToTTA BoRBÁs uÁnra

e ronoíúsrsZAI(MAILAc BttBNóRtzrB
És az enBoETtvEL EGyBEvETETTE
zsolT aNcÉra
A pANNoNIA cíIraű arpBJEzETE,r uócsy eNpRÁs ínra

a cíuoroet,I.Ar. szEMKözrI rÉpBN A BAALBEKI

IuppITER-TEMpLoM RoMJAI rÁrnarór. trruszrnÁctó
wooD Bs oewrns THE RaINS oF BAALBE1 (BAALBEK RoMJAI, tls1,1cÍutű vrűvBrőr.

A múlt születése sorozat szerkesztő bizottsága

JOHN BOARDMAN, az Oxfordi Egyetem tanóra
BASIL GRAY, a British Museum Keleti RégiségekOsztályának nyugalmazott fetügyelője
DAVID OATES, a Londoni Egyetem Régészeti Intézeténekprofesszora
COURTLAND CANBY, szerkesztő

BEVÉz;ETÉS
Róma története a Tiberis parti szerény kezdetektől a
Földközi-tenger térségeés Európa jelentős része feletti
hatalom kiteljesedéséigtart, vagyis az i, e.800 körüli
időszakban kezdődött és időszámításunk első évszáza-
daiban ért véget. Lenyűgöző sikertörténet ez. Az őkori
írókjóvoltából meglehetősen jól ismerjük a fejlődés főbb
vonalait, ahézagokatpedig a régészettölti ki, és szolgál
felbecsülhetetlen tájékoztatással például Róma városa
legrégibb lakosainak vagy etruszk szomszédaiknak
anyagi kultúrájáról. Az archeológia világitja meg, ho-
gyan lett Róma a jelentéktelen államból a Földközi-
tenger térségénekvezető ereje mind politikai, mind mű-
vészeti tekintetben, és mutatja meg, hogyan közvetítette
főként a görög kultúrát a Földközi-tenger medencéjének
keleti részéből nyugat felé. A régészet nyújt betekintést
abbais, hogy a római birodalom különböző helyi hagyo-
mányokkal rendelkező népei hogyan olvasztották ma-
gukba a görög-római eszméket. A Palatinusonpéldául a
korai vaskor kunyhóinak maradványai Róma szerény
eredetére emlékeztetnek; az Ara Pacis domborműveinek
tartózkodó eleganciája - bevándorolt görög szobrászok
faragtákazi, e,l, századutolsó éveiben - arra vet fényt,
hogyan lehetett látvánnyáformálni azokata római poli-
tikai esanéket, amelyeknek gyökerei az őt évszáaaddal
korábbi Athénba kapaszkodtak; az Inchtuthilban, a
skóciai Pertshire-ben nagy szakértelemmel lerombolt
erődített tábor pedig impozánsan bizonyítja a római ka-
tonai gépezetnek még a visszavonuláskor is érvényesülő
szervezőképességét.
A régészek különféle módon tájékoződnak a római
kultúráról, a közös tényező azonban mindig az anyagi
maradványok iránti érdeklődés, akár terepen folyik a
kutatás, akár múzeumban, könyvtárban vagy laborató-
riumban. Az egyik régésztalán a művészettörténész sze-
mével vizsgálja Róma emlékeit: a másikat főként azem-
beri környezet története érdekli. Az egylk talán a római
császárképmások katalógusát állítja össze, a másik talál
Warwickban egy római poloskát, és máris drámaibizo-
nyítékavan íá, milyen kényelmetlen körülmények kö-
zött éltek edzett őseink. A régészek általvizsgá|t leletek
javarészt a földből kerülnek elő - gondosan (esetleg gon-
datlanul) kiássák őket, vagy véletlenül bukkannak rá-
juk. Az ásatás célja mindig az, hogy kielégítse a múlt
iránti kíváncsiságot; hogy az ember történetérevonatko-
zó kérdésekre válaszoljon.Eza szellem irányította Pros-
Is
pero Colonna bíborost, amikor at5. században a Nemi-
tóba süllyedt római hajókat vizsgálta; ez ösztökélte Pitt
Rivers tábornokot, amikor a 19. században felkutatta
Cranbourne Chase maradványait. Az ásatási technika
fejlődött és tökéletesedettaszázadok során, s kivált a 20.
században sokasodnak a tudományos segédeszközök
(kissé talán sok is a jóból, mert például a fémérzékelő
műszerek számos fontos lelőhely vandál elpusztításához
vezettek).
Mi ebben a könyvben egyforma érdeklődéssel követ-
jük nyomon, hogy a középkori, a reneszánsz és a modern
ember milyen módon fordult a római múlt felé, hogyan
tanulmányozta és tolrnácsolta en aműltat. A régészet
története hűségesen tükrözi az esnnék történetét. Fog-
lalkozunk aualis,miként hatott az ókortudat különbö-
ző korokban a művészetekre; hogy például a 15. század-
ban Andrea Mantegna mantovai festő milyen módon
szerzett Rómából vázlatokat meglehetősen középszerű
klasszikus domborművekről, s hogyan emelte átezeket
a r eneszánsz művészet néhány legszebb alkotásába; meg
azzal, hogy Pompeii díszes freskóinak felfedezése ho-
gyan hatott azeurőpaiés amerikai lakberendezésre a 18.
századtő| napjainkig.
Az antik Róma minden turista számárahozzáférhető.
A hajdani római birodalom határain belül szinte min-
denhol tömérdek a római emlék, bár néha nem könnyú
észrevenni őket: Angliában például érdekes vidéki kirán-
dulás, ha nyomon követjük egy római út vonalát. No és
ugyancsak Angliában nemegyszer megesik, hogy kiás-
nak egy lelőhelyet, a Környezetvédelmi Hivatal gondjá-
rabizzák,amely viszont gondosan ápolt pázsittal borítja
be a kiásott maradványokat. Látványos romok színhe-
lye a Rajna-vidék (pl. Trier), Dél-Franciaország (Arles,
Nimes, Orange), Spanyolország (Mérida, Segovia, Itali-
ca), Jugoszlávia (Pula, Split) és természetesen Olaszor-
szág. Görögország legtöbb ókori lelőhelyén a római épü-
letek vannak többségben. Törökország, a Közel-Kelet
és Eszak-Afrika városaiban találhatók a legjobb állapot-
ban fennmaradt római emlékek: ilyenek például Ephe-
szosz (Törökország), Baalbek (Libanon), Maszada (Iz-
ráel), Szalamisz és Paphosz (Ciprus), Leptis Magna és
Sabratha (Líbia), Dougga és Sbeitha (Tunézia), Dzsemi-
la és Timgad (Algéria) és Volubilis (Marokkó), No de
kerekedj fel, Nyájas Olvasó, és vedd szemügyre mindet
magad!
IDőRENDIrÁsl-Ázlr
BoLmKA ÉslÁRsADALoM ÉpffiszrrÉsrur,rúna

i. a 753. A monda úrint Romulm megalapítja Rómát i. €. íB. A capitoliumi luppiter-templom felavatása
kb.6lH{D. Rómában etruszk kinílyok uralkodnak 49E. Felépül Saturnus t€mploma
$9. Az utolsó etngk mlkodó kirűatge után megalakul a köáám- 3t2. Megépül Róma elsö főútvonala, a Via Appia
sat 3l2. Róma elsö üneretéke
,a94. A plcbcjwk jogainak vedelmérc létrcjön a tribunusi intémény 2ó|. Elsö feljegzés a gladiátorijátékokról
§3L Kölcsónös védclmi vövetéga mmszffos latin vámkkal zll. A laün tragédia és kom&ia kgdetei: Livius Andronicm
8. A fennálló római tönényekct kodifikóló tizenkét tábl᧠töné- darabjai
nyek nyilvánosságra hoztala 22l. Felépül a Circu Flaminius
:pó. Róma megszcgi a latin városokkal kötótt szöretseget új tcrüIets 2aL Megepúl a Via Flaminia
ket annektál kb. m5. Elöadják Plautus komédíáját, Á hetlenkeű katonál
390. A gallok kifosztják Rómát, dc hamrosan üsszavonulnak uE. Rómában meghonosodik a kisázsiai Magna Mateí-kultusz
3rO-a§. Róma lcgyőá és feloszlatja a latin váro§ok yövct§égpt ur4. Rómábajön Ennius, a költő
L,b.290. A gmnisok f€lett aratott $törlem után Róma egév Kórep- l6ó. Elöadják Terentius Andriáját
Itália un tb, ló0. Cato megalkotja a íöldművelésröl szóló nagy értekezését
an, A Lcx Hortensia (: Hoítensiu-féle töNény) kiv€sá u arigtok- 13r. közéteszik Lucilius szatíráit
ratík kcából s töryényhozói hatalmat e§ átadja a plebejusoknak tl. Ciero elmondja első sónoklatát
n3. Róma megszezi a hatalmat DéI-Iáli. felett tb.62. catulIus lirai költó Rómába érkezik
264-24l. A rómaiak végül györelmet aratnak a Karthagó elleni elsö pw kb.55. Felépül Pompeius s zílháza, u e|ső rőmai köszínház
háboníban lb.55. Meghal Lucretius, l természetről címűnagy filozófiai költemény
2rE-ml. Amásodik pun háboru Róma diadalával végzödik, annakcllené- szerzöje
re, hog)l Hannibal átkclt u AlPokon 5l. Meg|elenik Czesar Feljegyzévk a gall hóborúról ciműműve
tb.2rt. Az el§ó ezüst denarius kb. $-.|0. Pompeiiben megfcstik a Villa dei Misteri falfestményeit
lyl. Rómagyózclme V. Philipposz makedón uralkodó fiilött Künosz- .lE. Lég u alexandriai könyvtár
kepbalainál .ló. Felavatják Caesar forumát, a Forum Iuliumot
l49_11É.. A hamadik pun háború: Róma megostromolja, mjd lerombol- 44. Cicero elmondja Mams Antoniwltámad6 Philippicóit
ja K8íthagót kb. 4l.
sallustius történetííó közéteszi a Jugurtha-háború történetét
lő, korinthog lcrombolág Meealapítják z elsö kózkönywirat
39.
l3-122. A Graehusok íöldrefomjai kb.37-3(}. Vergilius megíria a Georgictit
12l. Róma meghodítja Dél-Galliát kb. 3{t-30. Megielennek Hoíatius Szatírói
l2r-l06. Háboó Jugurtha észak-afrikai kiníly ellm Lb. 33-1ó. Propertius megírja Elégüit
u. Kiéleődik a harc u arisztokraták m a nép között 2.E. Helyreállítanaknyolcvankétlómaitemplomot
tl. Sulla arigtokrata hadvclr dictator lcs4 helyíeillítja a snatus 19. Vergilius meghal; halála uuin közélqszik u Aeneist
hatalmát és tókélet§íü a törvénywéki rcndszcrt 13. Felavatják Marcellus vínháát
73-7l. Spartacu§ rabszolgaláaüsát vérbe fojtják 2. Augustu§ felavatja a róla elnevezctt forumot
ó3. cicero onsul lw i. sr. & ovidiust §Zíműzik Rómából
60. Megalakul az elsó triumvirátus; tagiai: Pomp€ius, Caesr és 77. Megjelenik z idösebb Plinius százkét kótetes műv€, a Narlfal§
Crassus his t or ia ('f emészstr ajz)
5t-5t. Caffir galliai hadjáratai 79. FelavatjákaColossumot
49-.{t. A polgárháboru kezdcrc; Caesar legyözi Pompeiust kb. E2. Titusnak a zsidókon aratott gyórelme emlékéremegépül Titus
rl& Camr takílkozik Kl@Fítíával Egyiptomban diadalíve
6, caesart tíz éw kincvezik dictatornak Eó. Megielcnnek Maílialis Epiqrammómak elsó kónyvei
4. Cacsart meggyilkolják; Marcus Antonius veyi át a hatalmat Ró- 9E. Megjelenik Taalus Germaaiója
mában kb.l00. Kózéteszikluvenaliselsőmtíráit
43. Octaüanust, Casar örököset consullá válavtják, majd Antoni- 112. Felavatják Traianus íorumát
usszal és I*pidll§ffil megalakítja a második triumvirátust llE-l2t, Hadrianus újjáépítia római Pantheont
a. A második triumvirátus lcgyózi Caesar gyilkosait Philippinél lb. l2l. suetoniu§ kóZétwi Á cresarok aeta
41. Mam§ Antonius találkozik Kleopátrával E8yiPtomb8n l30-t3t. Hadrianus nagystílű villát építtet Tivotiban
3l, Octavimus AcüumnáI leryözi Antoniust 6 Kl€opátrát kb. 176. Felepül Marcm Aurcüus oszlopa
n. Octavianus császáí lcsz és felvevi z Augustus címet l97. T€rtullianus Apologiója megcáfolja a keíesáényekellen emelt
kb.4. kri§ztu§ §zületése vádakat
i. g 14. Augustus meghal; Tiberius csáyár leg 212-216. FelepülnckCaracallathemái
37, Caligula csásár lesz
a3. Elkezdödik Britannia meghódítása
54. Nero aásár lcsz
a. Róma égércürügyet ad Nerónak az elsó kerewtényüldözésre
1,9. Kitör a Vesuvix, és cltemeü Pomp€iit 6 Herculaneumot
135. Hadrianus clnyomja a zsidók lázdását és kitiltja óket Jemá-
lemböl
lól. Marcus Aurelius császír lw
193. Septimius Severus csószár lesz
zl2. Caramlla a római proünciák valamcnnyi szabad lakosának ró,
mai polgárjogot adományoz
-
o

v r

3
D
I
I
í\
cl-
{
r

v
D
8l A rómaí kultúra
TÖRTENELMI HÁTTfrn 1 rz a könyv meglehetősen
nagy időközt fog át: az i. e. 9. században kezdődött
itáliai vaskortől az i. sz. 3. századig, amikor a római
birodalom dicsőségének tetőpontjára ért. E századok
során a Tiberis menti kis falvakból kialakuló Róma a
Földközi-tenger vidékének, sőt e térségtőltávol eső
országoknak vezérévéemelkedett. Róma vált Görögor-
szág fő örökösévé, és az volt a legfőbb teljesítménye,
hogy a görög kultúra egy változatátjócskán elvegyítve
a magáéval - vagyis a görög-római kultúrát - eljuttatta
a világnak viszonylag elmaradt és fejletlen részeibe.
Aligha tűlzás azt állitani, hogy a rómaiak nélkül egé-
szen más volna a mai Európa nyelvi és közigazgatási
arculata.
A következő oldalakon nyomon követhetjük, ho-
gyan formálódott Róma várossá. Ez a fejlődés akkor
ment végbe, amikor - a hagyomány szerint - Rómában
királyok uralkodtak, közülük az utolsók pedig etruszk
származásíak voltak. A királyok alatt Róma Latium
vezető hatalma lett, amikor azonban az i. e. 6. század
vége felé az etruszk hatalom hanyatlóban volt Közép-
Itáliában, a királyokat - igy tartja a legenda - elűzték,
és megalakult a római köztársaság. Ne gondoljuk, hogy
a korai köztársaság demokrácia volt: inkább a helyi
arisztokrácia - a patríciusok - által létrehozott oligar-
chikus rendszer. lehetett. A patríciusok irányítottátk a
magistraturát és azállamvallást, amely a néptől konfor-
mizmust követelt.
Az i, e. 3. század közepére megváltoztak a dolgok.
A vallást még ekkor is mélységesentisztelték, de a
római állam már kiterjesztette uralmát az egész itáliai
félszigetre, s közben demokráciává fejlődött. A két je-
lenség szorosan összefüggött: a külső terjeszkedés belső
egységet követelt, s egyidejűleg külhonban teremtett
csatornákat a hazai problémák levezetésére; az arisz-
tokrata patríciusok lényeges politikai kérdésekbenen-
gedtek a plebejusoknak katonai segítség fejében, s ez
belső változásokat eredményezett. A legfőbb magistra-
tus az évenkéntválasztott két consul volt, akik eleinte
a patríciusok közül kerültek ki. A senatusnak elméleti-
leg csak tanácsadó szerepe volt, de valójában jócskán
bírt erkölcsi tekintéllyel, és teljes egészébena patríciu-
sok nevében szólt és cselekedett, A népgytílésharminc
osztályra vagy curiáta oszlott, ezéft comitia curiata,
vagyis curiák szerinti népgyűlésnéven volt ismeretes.
A korlátozott hatalmú testületet szabályszerűen a patrí-
ciusok irányították, kísérőik vagy clienseik révén.
A plebejusok a maguk javára fordították, hogy Rómát
idegenek fenyegetik: néha kivonulással fenyegetőztek,
ha nem akarták teljesíteni politikai követeléseiket.
Megalakították a comitia tributát, a tribusok szerinti
népgyűlést;ezt évente választott tribunusok vezették,
1/ A Forum Romanum évszázadokon át a római politikai és
vallási élet központja volt. A képen Vesta szentélye, Castor és
Pollux temploma, távolabb pedig Titus diadalíve és
a Colosseum látható.
akik végül vétójogot szereztek bármilyen magistratus
cselekedeteivel kapcsolatban.
A gazdagabb plebejusok hasznot húztak a hadsereg
reformjából, amikor az újoncokat vagyonuk szerint
osztályozták centuriákba (századokba). Az egykori co-
mitia curiata helyébe a comitia centuriata, vagyis a
centuriák szerinti népgyulés lépett, és a társadalmi hely-
zetetimmár a vagyon határozta meg, nem a származás,
Plebejusok kerültek a magasabb magistraturákba és a
senatusba. A római alkotmány alkalmas volt a városál-
lamigazgatására, sőt a decentralizálás módszere révén
még itáliai viszonylatban is bevált, amikor azonban
i. e,264 és 133 között Róma földközi-tengeri hatalom-
má lett, olyan erőfeszítésekere kényszerült, amelyek a
késői köztársaság idején polgárháborúhoz, végül pedig
önkényuralmi rendszer kialakulásához vezettek a csá-
szárok korában.
I. e. 200-ra a Földközi-tenger vidékéneknyugati része
csaknem teljesen Róma uralma alá került; a Hannibal
vezette Karthagó fenyegetésétvéres hadjáratok hosszú
során verték vissza Itáliában, Hispániában és Afriká-
ban. A hadjáratokat rövid életű béke követte: egy éven
belül már keleten harcoltak a római seregek a hellénisz-
tikus világ két előretolt bástyája, Makedonia és Szíria
ellen - többek között erre a két utódállamra oszlott
Nagy Sándor (meghalt i. e. 323-ban) birodalma. Róma
győzelmet aratott V. Philipposz makedón és III. Anti-
okhosz szíriai uralkodó fölött, akik császári álmokat
szövögettek. Területi hódításokra ugyan nem tett szert
Róma ebben a korszakban, de azt remélte, hogy az
Egei-tenger térségénekgörög lakossága önként elfógad-
ja a római uralmat. A római senatus azonban nem
értette a túlságosan bonyolult görög politikai rendszert,
a görögök pedig nem fogták fel a római hatalom való-
ságos erejét. Az i. e. 2, században folytatott háborúk
során Makedonia provinciává lett, és tőle függtek a
görög államok. Amikor i. e. 133-ban Pergamon utolsó
uralkodója Rómára hagyományozta királyságát, Kis-
ázsia nagy része is római provincia lett.
Róma sajnálatos módon nem fejlesztette ki az ölébe
pottyant birodalom kormányzásához szükséges köz-
igazgatási gépezetet. A provinciákat Rómából évente
küldött ex-magistratusok kormányozták; a helyi kor-
mányzatjórészt a fennálló városok és törzsek kezében
maradt. Nagyon nehézvolt rossz kormányzókat irányi
tani; a gonosztevők ellen lefolytatandó bűnvádi eljárá-
sokra a senatus törvényszéket létesített, amely azonban
tehetetlennek bizonyult, mert senator-tagjainak nem
akarózott elítélnikollégáikat csak azért, hogy a provin-
ciabelieket megbékítsék.Örökös probléma volt az is,
hogy haderőt továbbra is ad hoc módon toboroztak,
méghozzá olyan időkben, amikor a földjükről elűzött
földművesekből már kialakult a városi szegények újabb
rétege. A provinciákon szerzett vagyont a szenátori
arisztokrácia rabszolgák álta| művelt nagybirtokokba
fektette.

Csöppet sem meglepő, hogy otthon és külhonban
egyaránt békétlenségtámadt; rabszolgalázadások, pol-
gárjogokért folyó mozgalmak az egyik oldalon, elége-
detlen és lázongó provinciák a másikon. I. e. 90-ben
például azitáliai városok fellázadtak, ám a lázongások
rögvest elcsitultak, mihelyt megkapták az évek őta áhi-
tott római polgárjogot. Nyomban ezután komoly ve-
szedelem fenyegette a római fennhatóságot keleten,
amikor i. e. 88-ban egyetlen nap leforgása alatt nyolcvan-
ezer itáliai kereskedőt mészároltak le kisázsiában.
A görögök sokat szenvedtek a rossz római kormányzás
és a súlyos adóterhek alatt. Sullának az i, e. 80-as
években keleten aratott katonai sikereit vérfürdő követ-
te Rómában, amikor politikai ellenfeleit kivégezték -
jórészt pusztán a vagyonuk miatt, amire szükség volt,
hogy kifizethessék Sulla veteránjainak (ekkor már hiva-
tásos katonáknak) a jutalomdíját. O maga ugyan nem
akart hasznot húzni a helyzetből, hanem helyreállította
a senatus poziciőját az államban, mindazonáltal akinek
szeme volt, láthatta, hogy Rómában immár a hadsereg
kezében van a hatalom.
Megszívlelte ezt Pompeius is (Gn. Pompeius Mag-
2lArőmaivilág
A római kultúra | 9
nus, i. e. 106-48), Caius Iulius Caesar is (i. e, 100-44).
Mindketten katonai sikereket arattak, az egyik keleten,
a másik nyugaton, de Caesar ragadtamagáhoza teljha-
talmat i, e. 48-ban folytatott diadalmas hadjárata után,
Számára meghalt a köztársaság; nem így vélekedtek
azonban ellenfelei: sérelmezték, hogy Caesar királyság-
ra tör, és i. e. 44-ben a senatusban meggyilkolták. Cae-
sarnak mindamellett sikerült igen szükséges reformokat
megvalósítania, melyeket folytatott leendő utóda és
fogadott fia, Octavianus, a későbbi Augustus is, aki
azonban kellő óvatossággal hajlandó volt lemondani a
hatalom számos külsőségéről és megtartotta az alkot-
mányosság |átszatát. Felvette az életfogytiglani tribu-
nusi címet (ez volt a vétójog alapja, amely hagyomá-
nyosan az egykori comitia tributa tribunusainak akezé-
ben volt), így el tudta kerülni Caesar sorsát, és egyed-
uralkodói helyzetet élvezett az á|lam élén.Önmagát
princepsnek első polgárnak mondta, de általában őt
nevezik az első császárnak, uralmát pedig császárság-
nak. Hatékony közigazgatási gépezetet teremtett, és a
kormányzás feladatait megosztotta a senatussal, amely-
nek azonban immár hanyatlóban volt a tényleges hatal-
ma. Támogatta a művészeket és a költőket - már
amennyiben a rendszer hazafias eszményeit hirdették.
I0|Arómaikultúra

Augustus i. sz. 14-ben halt meg; utóda a mostohafia,

Tiberius volt, a Claudiusok családjából. Nero 68-ban
bekövetkezett öngyilkosságáig az lulius, illetve a Clau-
dius családból származő császátok uralkodtak, a di-
nasztia az Iulius claudius nevet viselte. Mivel a császá-
rok személye rányomta bélyegét a korra, a változó
stílusokat és divatokat általábal a császárok vagy a
dinasztiák nevével szokásjelölni. A történészek és régé-
szek Flavius- (i. sz, 69-96),Traianus- (i. sz. 98-117),
Hadrianus- (i. sz. 117-138), Antonius- (i. sz. l38-180)
és Severus- (i. sz. 193-235) korról beszélnek.
A császárság bukása nyugaton - keleten 1453-ig fenn-
állt - nem tárgya könyvünknek, mert A múlt születése
sorozat más kötete foglalkozik vele, de már a 2. és 3.
század határháborúiban is láthatjuk a birodalmat
északról fenyegető veszedelem előjeleit. A korai csá-
szárság kora azonban általában békésidőszak volt.
A Pax Romana, amely az augustusi átszervezésnek kö-
szönheti megszületését, és lehetővé tette Augustus utó-
dainak a fennmaradását, figyelemre méltó teljesítmény-
nek bizonyult. A birodalom népei nagy anyagijóléthez
vezető tartós békétélveztek, amiért - a szobrok és
dicsőítő feliratok tanúsága szerint - lelkesen fejezték ki
hálájukat. A stabilitásnak azonban ára volt: lehetetlen-
né vált bármiféle komoly politikai tevékenység, s a 3 l I. e. 44-ben vert ezüst denarius, rajta Iuüus Caesar
szellemi élet nemigen emelkedett a földhözragadt anya- ,,negyedízben dictator" képe. Ez volt az első alkalom, hogy élő
római képmását alkalmazták pénzérmén(British Museum).
giasság fölé.
4/ Augustusnak mint Pontifexnek a szobra (i. e. 1. század vége,
FÖLDRAJzI'J!{IrftR l Azitáliai félsziget a Földkö- Museo Nazionale delle Terme, Róma).
zi-tenger térségénekközepén feksák, nem egészen ezer
kilométer hosszú, és százhatv an-kétszáznegyven kilo - vincia volt, a császárság alatt azonban két kisebb pro-
méter széles. Kelet felé az Adriai-tengerre s azon túl a vincia alkotta - Macedonia és Achaea. Görögország
Balkán-félszigetre néz, nyugat felé Korzikára, Szardimá- régi városai és szentélyei nagy tiszteletben álltak a csá-
ra és Szicíliára. Eszakon húzódik a Po termékeny völ- szárságidején, és több görögbarát császár - Nero, Had-
Eye; a folyót az Alpokból lezúduló folyók táplálják. Ezt rianus - is meglátogatta őket.
a Gallia Cisalpina néven ismert területet a tfugyalt I. e. 133-ban Pergamon utolsó királya Kisázsia nagy
korszakban kelta népek foglalták el, amelyek a felis- részétRómára hagyományozta. Asia provincia magába
merhetetlenségig romanizálődtak, mihelyt Róma fenn- foglalta Epheszosz, Szardeisz, Szmürna és Halikarnasz-
hatósága idáig terjedt. Dél felé nyúlik maga a félsziget, szosz városokat, a Fekete-tenger északi partján fekvő
hosszában kettéosztja az Appenninek hegylánca, ame- Bithynia és Pontus provincia azonbanhozzájuk képest
lyet nyugatról Etruria, Latium és Campania dús földje igen elmaradott volt. A Kisázsia közepén fekvő Galatia
szegélyez, majd folytatódik egészen Szicíliáig, keleti ol- kelta királyság volt, és i. e. 25-ben lett belőle római
dalán Apulia poros síkságaival. Az éghajlat és a föld provincia. Délen Lűkia és keleten Kappadokia Augus-
kedvezett a földművelésnek és az állattenyésztésnek, tus haláláig megőrizte autonómiáját.
Gabonát termesztettek az enyhe télben, nyár elején Kilikia a kalózok kedvelt tanyájavolt, míg Pompeius
arattak, ősszel pedig olajbogyót és szőlőt szüreteltek. i. e. 67-ben meg nem semmisítette őket, majd Vespasia-
Rideg állattenyésztést folytatt ak: az évszaknak megfele- nus uralkodása alatt (i. sz, 69-79) provincia lett. Arme-
lően hajtották legelőről legelőre a jőszágot. Itália elég niát Traianus egy időre annektálta, általában azonban
nagy volt ahhoz, hogyjókora lakosságot tartson el, és afféle kliensállam volt, hol Rómához lojális, hol pedig
a legrégibb időktől fogva sok bevándorlót fogadott. a parthusokhoz, Rómának a keleti határon örökös
Itáliától keletre feküdt lllyricum. A köztársaság ide- ellenfeleihez szegődött. Syria igen gazdag provincia
jén római birtoknak tekintették a parti Istriát és Dal- volt, fővárosa, Antiokheia, szökőkútjaival, kertjeivel,
máciát, a belső vidéken élő törzsek azonbal szégyenle- mi több: közvilágításával minden bizonnyal a császát-
tes csapásokat mértek a római seregekre, és csak Caesar ság legkellemesebb városa. A déli Iudaeának zaklatott
és Augustus uralkodása alatt váltak Róma alattvalóivá. volt a története: Héródész alatt Róma védelmét élvező
Görögország a köztársaság idején egyetlen nagy pro- királyság; i. sz. 6-ban római provincia lett, Hadrianus
12|Arómaikultúra
5/ A Forum Boarium; Vesta temploma (balra) és Fortuna Virilis
temploma.
6 / Hadrianus sestertiusának két oldala (í. sz.2. század).
uralma alatt, a zsidók végső, kegyetlen leverése után
pedig Syria Palestina néven volt ismeretes. Arabia Pet-
raea i, sz. 106-ban lett provincia; Damaszkusztól délre
a Színai-félszigetig terjedt, a keleti part mentén pedig a
Perzsa- (Arab-) öbölig, és magába foglalta a nabateu-
sok királyságát.
Egyiptom többféle szempontból tekinthető rendha-
gyónak: a hellénisztikus királyságok közül utolsónak
adta fel fiiggetlenségét.Utolsó uralkodója Kleopátra
volt: miután Antonius oldalán az actiumi csatában,
i. e. 3l-ben vereséget szenvedett, hamarosan öngyilkos-
ságot követett el. Egyiptom ezek után Augustus szemé-
lyes tulajdona lett; a Ptolemaioszok utódaként uralko-
dott az országon - ha cím nélkül is, de valójában királyi
minőségben. A Nílus termékeny völgye ugyancsak meg-
dlzzasztotta a császári kincstárat, és Alexandria volt a
Földközi-tenger térségéneklegfőbb kereskedelmi és
kulturális központja. Augustus Alexandriában gránit
obeliszket állíttatott; ezt 1880-ban New Yorkba szál|i-
tották, és most a central parkot ékesíti.Alexandria
felülmúlhatatlan könyvtárának könyvei közül ugyan
egy sem maradt fenn, de sok római kori papiruszt őriz-
tek meg Oxürinkhoszban, egy Nílus parti vidéki város-
kában. Kürénaikát már i. e. 96-ban a római köztársa-
ságra hagyta örökül Ptolemaiosz Apión; Kréta ugyan-
abba a provinciába tartozott. Kürénaikában, akát-
csak a Földközi-tenger medencéjének keleti térségében,
a római korban is görögül beszéltek. A rómaiak eltűr-
ték, sőt csodálták a görög nyelvet, de a pun nye|vet, az
Eszak-Afrika nyugati részébenhivatalos nyelvként
használt föníciai nyelvjárást nem voltak hajlandók elfo-
gadni. Következésképpen a hajdani karthagói birtoko-
kat, a gyümölcsben és gabonában gazdag Numidia és
Mauretania afrikai provinciákat latinosították,
Dél- és Kelet-Hispánia gyorsan romanizálődott az
i. e. 3. és 2, században, Eszak-Hispánia azonban kezel-
hetetlenebbnek bizonyult, és Augustusnak sok évébe
telt, mire leigázhatta a teljes félszigetet, amelynek az
á|tala alapitott új rendszerben három provinciája volt:
Hispania Baetica, Tarraconensis és Lusitania. Gallia a
császárság idején Gallia Narbonensis, Aquitania, Lug-
 A római kultúra ] 13

dunensis és Belgica provinciára oszlott. Narbonensis

i. e. 121-től volt provincia, és sok hasznot húzott Iulius
Caesar városalapító tevékenységóből, amelynek révén
a kelta törzsi rendszer helyét fokozatosan a városi kö-
zösségek itáliai rendszere foglalta el. Más volt azonban
abelyzet egyéb gall provinciákban, ahol a törzsek ma-
radtak még jó ideig a kőzigazgatási egységek. Lugdu-
num (Lyon) a három Galliának afféle szövetségi fővá-
rosa volt, és a császári aranypénzverés székhelye. A há-
rom Gallia és Narbonensis közötti különbséget a mo-
dern Franciaország városnevei világítják meg. Narbo-
nensisben a városi közösségek neve kiszorította a törzsi
neveket: Arelate, Vienna, Valentia megfelelője a mai
Arles, Vienne és Valence. Távolabb, észak felé, az egy-
kori városnevek feledésbe merültek, és a városok mai
raeve az ősi gall törzsekét idézi. Ilyen például Párizs, az
ősi Lutetia parisiorum.
Britannia i. sz.43-banlett római provincia, Germáni-
ában pedig állandó probléma volt azészaki határ védel-
me. Ahol nem volt természetes akadály, például folyó,
ott erődítményeket emeltek. A Rajna középső szakasza
és a Duna közötti báromszázbúsz kilométeres részt
például limes védte - folyamatos palánk, földsánccal és
árokkal, kis térközökben erődökkel. A Rajna nyugati
pattját a két Germánia - Alsó- és Felső-Germánia -
foglalta el. A folyón túli területet - ez volt az Agri
Decumates - szegény és vállalkozó szellemű gallokkal
telepítettékbe, akik felkészültek a szomszédos germán
törzsek támadásaira. Itáliától és Illyricumtól északra
feküdtek a dunai provinciák: Rhaetia, Noricum, Pan-
nonia és Moesia. Azészakihatárbizonyult végül Róma
Achilles-sarkának, amikor a nyugati császárságot meg-
döntötték a barbárok inváziői.

7 /A Tiberis völgye, forrásvidékéhezközel, az Appenninekben.

8 / Hadrianus diadalíve Athénban; a város kiterjesztésének

emlékezetére építették.

RÓMA HAGYATEKA / Ennek a könyvnek a tárgya

főként Róma anyagihagyatéka: a birodalom egész te-
rületén épült vagy alapitott utak és hidak, városok és
erődítmények, amelyeknek sok esetben mind a mai
napig fennmaradt a nyoma: római útvonalak alkotják
modern községek hatátát, római erődítmény emlékét
őrzi az angol -chester végződés vagy az arab Qasr
(mindkettő a latin castrá-bő| ered),
A rómaiaknak a modern világra maradt legfőbb kut-
turális hagyatéka ajogrendszer, azangol nyelvű orszá-
gokon kívül számos más ország törvénykönyvének
alapja. A római jog eredetileg ősi szokásjog volt, mely
a vallási büntetésekből merítette hatalmát. Amikor
azonban a rómaiak más nemzetekkel kerültek kapcso-
latba, az ősi jogi formákat övező szent sérthetetlénség
háttérbe szorult, és új fogalom keletkezett, az ius genti-
um, a ,,nemzetek törvénye", a mindenki által vallott
14|Arómaikultúra

alapvető elvek összessége. Ehhez a felfogáshoz társult

a ,,természeti törvény" sztoikus fogalma, amely szerint
a természet azegyszerűségnek és az egyének egyenlősé-
gének híve. A birodalomnak számos római jogásza
vallotta a sztoikus filozófiát, amely csupán egy volt a
hellénisztikus Görögországtól átvett tanok közül. A ró-
mai ügyvédek egyre nagyobb meggyőződéssel hirdet-
ték, hogy a törvény szelleme fontosabb a törvény betű-
jénél,és hogy a törvényeket jóindulatúan kell értelmez-
ni. Ez az emberséges megközelités, az egyén iránti
egyittérző magatartás jellemzi a római jogrendszer fej-
lett formáját a császárság alatt. A legjobb jogászok
tökéletesítették a törvényt az i$ elvek értelmében; fára-
dozásuk gyümölcse a római jogi és kőzigazgatási gya-
korlat gyűj teménye, amelyet Iustinianus bizánci császár
rendeletére állítottak össze a 6. században.
Rómának egy másik értékeshagyatéka, a római iro-
dalom, a kései köztársaság küzdelmes éveiben virág-
zott, csúcspontját azonban a korai császárság idején
érte el. Két fő korszaka a cicerói és az augustusi sza-
kasz. A görög irodalomtól kölcsönözték a költői mérté-
ket és technikát, valamint az irodalmi motívumokat,
ám a római írók új életet leheltek a fáradt hellénisztikus
formákba. Lucretius (i. e. 94-55) még egy hellénisztikus
filozófiai rendszert - az epikureizmust - is belefoglalt
egyetlen versébe, A természetről cimű filozófiai költe-
ménybe. Epikurosz (i. e.34I-270) az atomelmélet egy
9 / Az Antiokheia melletti Qekmege ,,Szemmelverés Házá"-ból
ősi változatát vallotta: az anyagparányi részecskékből származő mozaik: egy ,,szerencsehozó púpos", mögótte pedig
áll, amelyek szüntelenül átáramlanak az űrön. Mivel az ,,Artő Szem", amint különféle talizmánok megtámadják
minden természeti jelenségnek meg lehet adni a pusztán (Antiokheiai Múzeum).
anyagi magyarázatát, a haláltól sem kell félnünk, Az
Iuppiter temploma Baalbekben.
ember egyetlen értékeaz élvezet, de mérsékelten kell 10 /

részesülni benne, nem szabad tűlzásba vinni. Lucretius 1l / Mozaiklap egy i. sz. 3. századi padlóból: Szótéria, a biztonság
magáévátette ezt a tant, és lelkes héwel és ékesszólással megtestesítője (Hatay-i Múzeum),

hirdette, Lucretius kortársának, catullusnak a költé-
szetét is heves érzelem hatja át, ő az irodalomban az én
felfedezésének egyik legnagyobb mestere. Mélységesen
lírai költészete jórészt kedvesével való kapcsolatát örö-
kiti meg: Lesbiának nevezi, de a valóságban bizonyára
Clodia volt, P. Clodiusnak, Cicero politikai ellenfelének
a húga. Közismert Catallus ódája Lesbia verebéhez, de
mulatságos kétértelműségét csak nemrégiben fedezték
fel. Catullus művészete Nagy Sándor korának görög
modelljeit követi, de a szellem a sajátja.
A jő ptőzairás művészetétazi.e. 4. században tökéle-
tesítettékGörögországban. Az i. e. 1. században, Ró-
mában elsősorban Cicero alkotott hasonlóan magas
színvonalú|atin prőzát a maga kora és az elkövetkező
nemzedékek számára.I. e. 106-ban született Arpinum-
ban; Rómában és a nagy görög központokban tanult
rétorikát és filozófiát, és így lépésttartott a kor irodal-
mának és gondolkodásának áramlataival, Már fiatal
korában híres szónok volt, a törvényszéken ékesszóló,
merész szónoklatokat tartott. Gaius verres elleni beszé-
deiben - talán minden idők legleleplezőbb kritikái egy
Fr]
,l
ti !
1
§É
Ji !a
1 2 / A segoviai vuvezetek. Epiilt az i. sz. l. században; hossza 728 m,
ember magánéletének - bebizonyította, milyen megve-
tendően korrupt kormányzója volt Verres Szicíliának.
Cicero jogi és politikai szónoklatai (és Rómában gyak-
ran nem volt különbség a kettő között) teremtették meg
a szónoklat ,,klasszikus" latin stílusát: egyenes és szóki-
mondó, és mindig ritmikus, amikor azonban az a|ka-
lom megkívánja, díszes és cikornyás.
Cicero a politikában nem volt túlságosan sikeres,
nem tudott felkészülni a Caesar személyébenjelentkező
veszélyre, és az utóbbinak i. e. 48-ban Pompeius fölött
aratott győzelme után visszatért tanulmányaihoz. Csa-
ládi gondok szakadtak rá: legkedvesebb leánya meg-
halt, Cicero azonban vigasztalást lelt filozófiai és rétori-
kai értekezések írásában, Gyakran kellett kifejezéseket
alkotnia olyan görög fogalmakra, amelyeknek addig
még nem létezett latin megfelelője. Egész életébennagy
lev elező volt; Atticu s bar átjához írt leveleiben mutatko -
zik meg legbensőbb énje. Cicero i. e. 44-ben kilépett
önkéntes visszavonultságából, és ő lett a törvényes ró-
16|Arómaikultúra

_,_*:.él
i,ii;.l,,x;;., ;,%],,*&§

§ffi
ffil

;#-á;;;+,€
n3 Caeser Alesiáná1 emelt ostromgyűrűjének rekonstruált része.
Őrtornyok álltak a fa mellvéd mögótt, elóle lélelmes
akadályok sorait telepítették(Kromayer-Weith rajza).
tr-1 Két iszlám erődítmény, a szíriai Qasr al-Herben a régi római
katonai őrhely területén épült.
ij A lambaesisi 1égiótábor központi épülete.
nnai kormányzatfeje a Caesar meggyilkolása utáni idő-
ben. A politikai stabilitást főképp Antonius fenyegette.
Cicero több alkalommal kemény hangú szónoklatban
- a Pltilippicákban - támadta a senatusban Antoniust.
_dz _A.ntonius elleni harcban elesett katonák kitüntetésé-
uetr loglalkozó beszédének zárő szavai különösen nyo-
nna:rékosak: ,ha az életben győztek volna azok, akik a
hanálban győzíek". Ez volt Cicero utolsó nyilvános
:l;s:zÓlalása: a felháborodott Antonius paíancsára az
: e -{-1-as esztendő végénmeggyilkolták.
\íásutt majd meglátjuk, hogyan állította Augustus a
kepzóműl észeket rendszere propagandájának szolgála-
iib. {z üzenet - hogy visszatért a béke és a stabilitás,
e§ :.J-, :smét reményteljes a jövő - igaz volt, és az
_dulg--ls:,"s dicséretétzengő udvari költők őszintén be-
szenier _{.lgustus és irodalmi,,impresszáriója", Maece-
nas támogatta Horatiust és Vergiliust. Horatius (i. e.
65-8) apja az eladő és a vevő között közvetítő coactor
volt; visszavonult a Lucania és Apulia határán fekvő
Venusiába, fiát azonban Rómába vitte, hogy a lehető
legjobb nevelést biztositsa számára. Horatius harcolt
Philippinél, ki is tüntette magát - azzal a gyorsasággal,
ahogy a csatatérről megfutott. Ezutánvisszatért Rómá-
ba, ahol szerény körülmények között élt mint kincstári
írnok, míg fel nem fedezték irodalmi tehetségét, és bejá-
ratos nem lett udvari körökbe. Széles skálájú volt a
költészete: hol szatírákat irt avilág apró gyengeségeiről,
hol sabinumi birtokát énekelte meg, ahova gyakran
visszavonult. Tulajdon költészetéről alkotott vélemé-
nyében (,,Emléket hagyok itt, mely ércnélmaradóbb /
s a királyi gulák ormánál magasabb" - Kosztolányi
Dezső ford,) Augustus is osztozott: a császár rávette a
költőt, hogy alkossa meg a Százados éneket a császári
háznak és tetteinek dicséretére,
Az augustusi üzenetet azonban Vergilius tette legin-
kább magáévá, I. e. 70-ben született Mantovában; szü-
lővárosában és Rómában nevelkedett, és valószínűleg
sosem hagyta volna el tartósan Eszak-Itáliát, ha az
augustusi földbirtokrendezés következményeképpen
meg nem fosztják családi birtokától. Pásztori köitemé-
 jJq!$,a

18 l ,4 római kultúra

nyeiből, az Eclogákból kicseng a kisajátítás visszhangja;

de ez a mű alapozta meg Vergilius költői hírnevétés
hívta fel rá Maecenas figyelmét, aki felszólította: csatla-
konékaz udvari költők köréhez, és megrendelte követ_
kezö művét, a Georgicát. Ezekben a gyönyörű versek-
ben a költő alig leplezett propagandát fejt ki Augustus- -Ér"5
nak a ,,Vissza a földhöz!" gondolatát követő politikája
mellett. A költemények négy könyve a terméssel és az
időjárással, a borral és az olajbogyóval, azállattenyész-
téssel és a méhtartással foglalkozik; valamennyit a vidé-
ki ember értő szemével nézve írja le.
Vergilius főműve azonban az Aeneis című eposz,
ló / Cicero római szónok, államferfl és filozófus mellszobra (Uffrzi,
Firenze).

17 / A híres vaükrini palimpsestus: Cicero De Republicója (5.

száuadi írással), fölötte Szent Agoston kommentárjai
a Zsoltárokhoz (8. szánad),

amelyen tizenöt évig dolgozott óriási műgonddal, de

i. e. 19-ben bekövetkezett haláláig sem fejezett be. Meg-
hagyta, hogy a kéziratot semmisítsékmeg, ám az utő-
kor szerencséjéreAugustus nem vette figyelembe a köl-
tő kívánságát, és a szöveget közreadatta úgy, ahogy
volt. Az elbeszélő költemény nagy vonalakban Homé-
rosz eposzait követi; tizenkét könyve Aeneas legendás
tetteit meséli el, aki elmenekült a lerombolt Trójából,
és Latiumban új dinasztlát alapitott, amelytől idővel
Róma mondabeli alapítói származtak Az eposz tárgya
azonban nemcsak ennyi: valódi hőse a római esanrény,
amelyért élni és halni érdemes, és félreérthetetlenül kiol-
vasható belőle, hogy Augustus az avez,ető, a|<l alatt ez
az esztnény megvalósíthatő. Az Aeneis egyik epizódja,
az Aeneas által elhagyott szerelmes Dido öngyilkossága
az egész világ képzeletét megragadta, és állandó témája
az irodalomnak és a zenének.
Rómának sok más jeles írója volü a történetíró Livi-
usnak és Tacitusnak, a költő Ovidiusnak, Propertius-
nak és Iuvenalisnak számos csodálója akadt a kései
száaadokban. De mint ahogy gyakran megesik, a mo-
dern Európáralegnagyobb hatást gyakorló latin szerző
nem volt sem vonzó ember, sem igazán nagy író: Seneca
nem volt mentes némi erkölcsi képmutatástól, irodalmi
stílusa pedig Macaulay szerint olyan, mintha az embret
szüntelenül csak szardíniát enne. A későbbi keresztény
írók mégis úgy vélték,aki oly ékesszólóan és épiiletesen
szól erkölcsi írásaiban, bizonyára erényes férfiúvolt, és
a reneszánsz dtámairők a görög tragédiákat Seneca
melodrámai és rémségekkel túlzsúfolt drámáinak útján
közelítették meg.
Végezetül pedig ne feledjük, hogy ennek az irodalom-
nak a közege, és a fele birodalom igazgatásának a
nyelve a latin, amely valamilyen formában nyomot ha-
gyott az összes európai nyelvben, évszázadokig fenn-
maradt mint a művelt emberek nyelve, és egészen a
legutóbbi időkig használatban maradt a római katoü-
kus egyház liturgiájában.
2. AZANTIKYltÁG
ao ,
OSSZ;ÉOMLASA
ES U|RAFELFEDEZESE
??,
á-. E

l8 / Bajor Lajos német-római császár arany pecsétje 1328-ból; 19 / Marcus Aurelius lovasszobra, egyike a középkorban i§'
Róma látképe" rajta Marcus Aurelius oszlopa, a Pantheon, érintetlenül megmaradt kevés római szobornak. É,vszázadokig
a Colosseum, az Angyalvár és Nero Circusának obeüszkje állt a lateráni palota mellett (lásd a 20. képen látható 15.
(Staatsarchiv, MüncheQ, szá.:;adi rajzot), majd l538-ban átvitték a Capitoliumra, ahol
ma is áll.
Lorenzo Ghiberti a 15. század közepén Masodik kom-
mentá4ában leirja az antik ülág összeomlását: ,,Con- 20 / A rajzon a császár középkori páncélt visel (Firestone
Könyvtár, Princeton). A szobrot Tudelai Benjamin l275-ben
stantinus császár és Sylvester pápa idejében tehát dia- mint constantinus szobrát írta le.
dalmaskodott a keresztény hit. A bálványimádást erő-
teljesen üdözték, oly módon, hogy a nemes, ösi és
tökéletesen méltóságteljes szobrokat és festményeket
összetörték vagy darabokra tépték,s ugyanakkor ha-
sonló módon pusztultak el a könyvek, kommentárok,
rajzok és szabályok is, amelyek útmutatást adtak e
kiváló és kifinomult művé§zet tekintetében."
A történteknek azonban ez túlságosan egyszerűsített
szemlélete, s valószínüleg a 8, és 9, századbeli Biizantion
képromboló mozgalmának halvány visszhangja csen-
dül ki belőle - mindamellett még ma is jócskán elterjedt,
még a művelt emberek körében is.

HANYATLÁs ÉsBUKÁS / Ha Ghiberti félreértette is

az okait, annyi bizonyos, hogy jócskán volt rombolás
a Róma fénykorát követö századokban, még mielótt a
reneszánszban újjáéledt volna az ókor iránti érdeklö-
dés. A dolog azonban sokkal fokozatosabban történt,
mint ahogyan Ghiberti gondolta, és sokkal több ténye-
zö játszott benne szerepet, mint amennyire ö utal, Az
e századok során végbement változás egyik szembeszö-
kö példáját adja, ha összehasonlítjuk azoknak a szob-
roknak a számát, amelyek tudomásunk szerint az ókor-
 Az antik világ összeomlása és újrafelfedezése | 2I
:an Rómában álltak, azokéval, amelyek fennmaradtak
a középkorban. Az i. sz. 4. és 5. századbeli Curiosum
L-ráls és Notitia Urbis szerint Rómában két monumen-
:alis szobor volt, huszonkét lovasszobor, nyolcvan ara-
:r,ozott és hetvennégy elefántcsont istenszobor, har-
:ninchat diadalív és háromez er -hétszáznyolcvanöt kü-
,örrféle bronzszobor. A 15. századra majdnem mind
:itűnt, csak néhány diadalív és fól tucat bronzszobor
naradt fenn, köztük a capitoliumi farkas, a Spinario,
\agy Constantinus óriás méretúfeje, és Marcus Aureli-
::s lovasszobra, Azutóbbit I275-ben látta Tudelai Ben-
,amin zsidó utazó, akinek úgy írták le, mint ,,Constanti-
:usnak, Konstantinápoly alapítójának" a szobrát.
.{ Constantinusszal való igazi vagy képzelt kapcsolat
:lakran elegendő volt ahhoz, hogy egy műalkotás fenn-
:naradjon a középkorban. A 15. században nagyon
ker,és volt a fennmaradt bronzszobor, a többinek az
:lrúnéseannak a bizonyítéka, ami Rómában a sötét
középkorban történt. De mi okozta a változást? Mint
_átruk, Ghiberti az ókori művészet pusztulását és az
rkori műalkotások lerombolását a korai egyház állitő-
_agos képromboló buzgalmának tulajdonítja, a követ-
sező században író Vasari azonban közelebb jfu az
"eazsághoz, amikor ugyanezt a barbár inváziők rovásá-
:a írja.
Természetesen a kereszténység is szerepetjátszott, de
:nkább passzívan, mint aktívan vett részt az ókori kul-
jra fizikai lerombolásában. Nagyon kivételesnek szá-
:úíaz afféle esemény, mint amikor 391-ben vallási
:_ A római épületeket gyakran használták kőfejtőnek, amikor
templomépítéshezkellett anyag. A spoletói San
Salvatore-templom kórusán különféle épületekből származő
oszlopok tartanak egy újra lelhasznált dór architrávot.
fanatikusok lerombolták Szerapisz templomát Ale-
xandriában; magában Rómában pontosan ugyanekkor
tökéletesen alkotmányos módon folyt vita arról, hogy
a győze|em pogány istennöjének legyen vagy ne legl,en
szobra a senatus épületében. A pogányság elleni tön,é-
nyeket nem valami hatékonyan hajtották végre; ehhez
túlságosan sok volt a pogány és a szimpatizáns, és épp
a pogányellenes ediktumok gyakorisága bizonftja,
llogy a kereszténységbevezetése lassú folyamat volt.
Altalánosságban azonban a pogány templomokban
nem tartottak pogány szertartásokat, és 408-tól kezdve
a templomok fenntartására szánt adókat kisajátította
az állam, Ez óhatatlanul felvetette a megőrzés problé-
máit, és a romos templomokból származó spoliumok -
oszlopok, oszlopfők, architrávok és hasonlók - be-
épültek az 5. században mind népszerűbbéváló hatal-
mas bazilikákba. Rómában jó példa erre a San Lorenzo
fuori le Mura, és még Maiorianusnak 457-ben kibocsá-
tott építészetirendelete sem állhatta útját a rombolás-
nak, holott tiltotta régi épületek lebontását, hogy he-
lyükre újakat építsenek.A folyamat a 6. században is
folytatódott - sőt tovább. Rómából szállítottak már-
ványt Theodorik ravennai palotájának építéséhez-
akárcsak a későbbi korokban, amikor például Leptis
Magnából és más észak-afrikai római lelőhelyekről ha-
jőztak át márványt Versailles építéséhez,
MúEMLÉKEKLERoMBoLÁsA / Rómában az
épületeket nemcsak az idő rongálta, s nem is csak az,
hogy köveiket építőanyagkéntelhordták: pusztulásu-
kat az 5. században három erőszakos esemény siettette.
41O-ben a gótok, 455-ben a vandálok és 472-ben ismét
a gótok fosztották ki a várost, Alarik gótjai 408-ban
jelentek meg először Róma falai előtt, de ekkor váltság-
díj fejében elvonultak. A szobrokról lefejtették az
aranybevonatot a váltságdíj előteremtésére. 410 au-
gusztusára azonban úgy megjött a gótok étvágya,hogy
visszatértek újabb zsákmányért. Három napon át ru-
bolták a várost, összeszedtek minden elmozdítható ér-
téket. A legtöbbet az Aventinus, a város arisztokrata
negyede szenvedett. Az ottani ásatások során bizonyíté-
kok kerültek elő az 5. század elején történt rombolásra.
Mind a középületek, mind amagánbázak megszenved-
ték a kincsvadászatot, Decius thermái alá például alag-
utat ástak, úgyhogy a tepidarium főfala kifelé dőlt, és
magával rántotta a szomszédos falakat, Legalábbis íg1,
kell valószínűleg értelmeznünk aztafelftatot, mely rész-
letesen beszámol róla, miféle helyreállítási munkálato-
katvégzett Caecina Decius Acinatius Albinus 414-ben.
Honorius és IL Theodosius császársága a|atí.
A 410-ben történt események azonban csak ízeütót
adtak a 455-ben történtekből, amikor a várost két hét
alatt módszeresen kifosztották. Az esemény résznetett
nerq ismerjük, igen sokat elárul azonban eg;, kis adai:
a capitoliumi Iuppiter-templom tetejének feléró[ treszed-
ték az aranyozott bronz burkolólapokat. A középlror-
22 | Az antik világ összeomlósa és újrafelfedezése
ban a féméhségvolt az egyik legfőbb oka a klasszikus
épületek szándékos lerombolásának. Sok középkori
épületet emeltek habarcs nélkül; az épilet köveit gyak-
ran bronz- vagy vaskapcsok rögzítették, a márvány
burkolólapokat pedig fémszögek. A fém gyakran mé-
lyen beágyaződott a kőbe, de egy olyan korban, amikor
a korábbihoz képest kevesebb ércet bányásztak és fino-
mítottak, érdemes volt erőszakkal eltávolítani a fém-
részeket egy klasszikus épületből. A hajdani római biro-
dalom ma látható műemlékeinek szánai ezért olyanok,
mintha aíagyaverte volna ki őket, sok ezer pedig eltűnt
mindenestül. Fómet bárki rabolhatott korlátlan meny-
nyiségben. 629-ben például Heraclius császár Rómába
látogatott, és a Venus- és Róma-templom még meglevő
aranyozottbronz tetőburkoló lapjait I. Honorius pápá-
nak ajándékozta, a Szent Péter székesegyház céljaira.
A pápa valószínűleg már régen szemet vetett a burkoló-
lapokra, mivel azonban hivatalosan császári tulajdon-
bán voltak, nem tehette rájuk a kezét.Így aztánpersze
nem csoda, ha a templom teteje nem maradt meg, s
habár még ma is áll egy kazettás beton félkupola, a
templom legnagyobb része nyitottan tátong,
Egyes márványépületek más sof§ra jutottak: a már-
vány a mészégetőbe került, Szemléletes pé|dája ennek
az Olümposzi Zeusz temploma Athénban, amelynek az
ópítésétaz i. e. 6. században kezdték, és Hadrianus
császár fejezte be a 2. században, amikor is ez volt az
ókori világ egyik legnagyobb temploma. A századok
során azonban a templom kilenctized részétmésszé
égették, és Athén helytartója még a 18. században is
adott ki mészégetésiengedélyeket. A mészégetésvolt az
oka annak is, hogy még az olyan viszonylag épségben
;.t§,§..§§
fennmaradt helyen, mint amilyen Kürénévolt, miért
olyan kevés a márvány - egy olyan helyen, ahol kétsze-
resen is értékes volt ez az anyag, hiszen külhonból
kellett behozni. Tudjuk, hogy Kürénébenaz agora dél-
nyugati sarkában mészégető állt, s egy közeli templo-
mot évekig Démétértemplomának neveztek, mert mel-
lette találták meg a Démétéristennőt ábrázolő római
szobrot. Utóbb azonban kiderült, hogy a Démétér-
szobor csupán a sorára várt a mészégetőben, a nemrégi-
ben folytatott ásatások ugyanis aztbizonyitották, hogy
a templomot valójában Apollónnak szentelték.
Kezdetben igyekeztek megfékezni ezt a rablőgazdál-
kodást. Említettük már Maiorianus rendeletét. Theo-
dorik, aki maga is szállíttatott ,,épitőanyagot" Rómá-
ból Ravennába, 500-ban újra életbe léptette a Curator
Statuarum tisztét (ez a hivatalnok volt felelős a köztu-
lajdonban levő szobrok védelméért),tanácsosának,
Cassiodorusnak a javaslatára. Maga Cassiodorus pedig
elmondja, hogy az ókori műalkotások (amelyeket ek-
kor már antiquitates gyűjtőnéven emlegetnek) ki voltak
szolgáltatva a mészégetők és a rablók kényének-kedvé-
nek. Szerencsére, mondja, abronzszobrok nem voltak
némák, hanem hangosan megcsendültek, amikor lecsa-
pott rájuk a tolvajok szetszáma, és az őrség felneszelt.
Theodorik felvilágosult, műemlékvédő szemlélete azon-
ban nem bizonyult hosszú életűnek, 537-538-ban pedig
újra megostromolták a várost a gótok. Nem sikerült
ugyan elfoglalniuk, de olyan csapást mértek rá, amelyet
Rómának csak a 16. századra sikerült kihevernie: elvág-
ták a vizvezetéket, amely évszázadokon át ellátta a
várost vizzel, Nem volt vizhiány, hiszen akadt a város-
ban kút bőségesen, és a Tiberis vize is éppenséggeliható
22 / A kürénéi agora délnyugati
sarka. Az ókor végénitt
mészégető múködött;
\.€ g :;3€
valószínúleg ezért van annyi
márványtömb és -szobor
§--* l*1=+t-:
a területen.
-'o"_--. u*;r*-,.i-'-
23 / Marcellus szinházát
Rómában a4.században
kőfejtőnek használták
a Cestius-híd kijavításához.
l086-ban a Pierleoni család
vára lett. Az épüet ma is
lakott.
volt, de ezetkétszáztizenkét nyilvános szökőkút és két-
százne gyv er'hét v iztár oló műkö dé se me g§zűnt. Nem j u-
tottak vizhez a magasabban fekvő lakónegyedek, és el
is néptelenedtek; azélet - jóllehet, a korábbinál kevésbé
intenzíven - a völgyekben folytatódott.
Eztehátnéhány oka annak, hogy miért hanyagolták
el és miért tették tönkre a középkorban a klasszikus
római épületeket. A rombolás hasonló módon zajlottle
a római birodalom más részeiben is, szászok, lombardok,
hunok, szlávok, törökök és arabok főszereplésével, a
végeredmény azonban szinte mindenhol azonos volt:
garázdálkodott a kőrabló, a mészégető és a fémvadász.
rÚlnlÓ MÚEMLÉKEK / Eddig azt vizsgáltuk, mi
volt a klasszikus műalkotások lerombolásának az oka.
Nézzük most mego miért maradt fenn némelyikük. Volt,
amelyik elszigetelt helyen állt, vagy mert eleve a lakott
területektől távol építették,vagy pedig a barbár táma-
dások következtében elnéptelenedett a környéke. Az
első kategóriába tartozik Görögországban Delphoi és
Olümpia; a másodikba az észak-afrikai Leptis Magna
és a kisázsiai Aizanoi. Sok épület pedig azért maradt
fenn, mert az új célok szolgálatába állították. Számos
t'a :
állami tulajdonban lévő templomot átadtak az egyház-
nak, és átalakítottak egyházi használatra. Rómában
például Phocas császár 609-ben átadta a Pantheont IV.
Bonifác pápának, aki felszentelte mint a Santa Maria
ad Mart}ret-teplomot. Érdekesoka van ennek a név-
nek. A Róma környéki vidék mind bizonytalanabbá és
egészségtelenebbévált, és szükségesnek tartották, hogy
a vértanúkcsontjait behozzák Rómába. Huszonnyolc
kocsirakomány csontot össze is szedtek a katakombák-
ból, és egy nagyméretű porfir tárolóban helyezték el az
új templom főoltára alá. Antonius és Faustina templo-
ma a Forum Romanumona7,vagy a8. században San
Lorenzo temploma lett. A Forum Boariumon álló ke-
rek templom először Szent István temploma lett, ké-
sőbb azonban Santa Maria del Sole néven ismerték; az
úgynevezett Fortuna Virilis-templomot 87 2-ben alaki-
tották át keresztény templommá. Világi római épüle-
tekből is lett templom: a senatus épületéta Forumon
I. Honorius pápa 630 körül San Adriano templomává
szentelte. Trierben a Porta Nigra felső része, már ami
megmaradt belőle, a II. században Szent Simeon temp-
loma lett, Simeon remete ugyanis évekig elfoglalta, mint
afféle északi oszlopszent.
24 | Az antik világ összeomlása és újrafelfedezése
Más klasszikus épületeket gyakorlatibb célra hasz-
náltak. A nagyobb szabású maradványok kiválóan
megfeleltek védelmi célokra. Tudjuk, hogy a kései kö-
zépkorban római arisztokrata családok telepedtek be
olyan épületekbe, mit Marcellus színháza vagy Titus
diadalíve. Azután történt ez, hogy Róma még jobban
elszegényedett, és még bizonytalanabbá vált 1084-ben,
amikor a normannok fosztották ki. Különösen jól be-
váltak erődítménynek az amfiteátrumok. A provence-i
Arles és Nimes amfiteátrumait a 8. században alakítot-
ták erőddé. Templomokat városházává a|akitottak, a
nimes-i Maison Carrée 1050-ben Hötel de Ville lett, és
városháza szerepét töltötte be 1540-ig; az istriai Pulá-
ban pedig mai napig is római templomban működik a
városháza, csak gótikus homlokzata épült a 13. század-
ban.
Traianus és Marcus Aurelius oszlopa Rómában más
okból maradt fenn: kitűnő bevételi forrásnak bizonyult.
Az elsőnek a San Ciriaco apáca-fejedelemasszonya volt
a tulajdonosa, a másodiknak a San Silvestro in Capite
szerzetesei. Fennmaradt egy felirat, amely szerint Mar-
cus Aurelius oszlopát és a tövében épült templomot a
legtöbbet ígérő folyamodó vehette bérbe, valószínűleg
egy-egy évre. A sikeres vállalkozó belépti díjat szedett
a turistáktól és zarándokoktól, akik az oszlop tetejéről
akarták látni Rómát.
KözEpKoR ES óKoR TALÁLKoz^SA l A Mira-
bilia Urbis Romae (Róma város csodái) zarándokok
használatára szánt kézikönyv volt. Jámbor lelkeknek
szánt tájékoztatást közölt; a klasszikus ókor maradvá-
nyairól szóló magyatázatai jobbára erőltetettek vagy
csupán a képzelet termékei.
Valamivel különb a De Mirabilibus Urbis Romae,
Magister Gregorius műve, aki alighanem angol pap
volt, és a 12. századbanlátogatott Rómába. Művében
számos műalkotásról hírt ad - pogányról, keresztényről
egyaránt -, és az ókori szobrászatiránt olykor valóság-
ga| érzékiérdeklődést tanúsít.Figyelmét kiváltképp
megragadta egy Venus-akt, talán a Capitoliumi Venus,
,,különleges szópsége okán". Igy ír róla: ,,Ezt a pároszi
márványból készült képmást olyan meghökkentő mű-
vészettel faragták, hogy inkább látszik élőlénynek, mint
szobornak: arcát rőzsapír hevíti, mintha ruhátlanságán
szégyenkezne. S aki közelebb |ép hozzá, megláthatja,
hogy hófehét orcáit vér futotta el. Csodálatos megjele-
nése annyira elbűvölt, hogy háromszor is kénytelen
voltam visszatérni hozzá, noha két mérföldnyire áll
lakóhelyemtől." Gregorius lelkesedése a 15. századhl-
manistáinak szemléletére emlékeztet, és a ,,proto-rene-
szálsz"-íajellemző, amely úgy látszik, már a 12. szá-
zadban megjelent.
Ugyancsak angol pap volt a 12. században John of
Salisbury: ő már régészetiérdeklődésről tesz tanúságot.
Blois-i Henry, Winchester püspöke három ízben láto-
gatta meg Rómát a 12, században. Egyik látogatásának
végén,,engedélyt kapott . . .hogy Rómában régi szob-
rokat vásároljon, és hazavigye őket Winchesterbe".
John művéből értesülünk, hogy a pápai udvar egyik
grammatikusa Henry bosszantására egy találó részletet
idézett Horatiustól, majd így folytatjai ,ez az ember
felelt meg a püspök helyett, rögtönözve, de talán az ő
véleményétfejezte ki: minden tőle telhetőt elkövetett,
hogy megfossza isteneiktől a rómaiakat, nehogy vissza-
állíthassák a régi, pogány vallási szokásokat, amire
pedig nagyon is hajlandőnaklátszanak, hiszen szeren-
csétlen, szenvedélyes és meggyökerezett kapzsiságuk
lélekben máris bálványimádóvá tette őket". Ezamegá1-
lapítás talán híven tükrözi John of Salisbury vélemé-
nyét, Henry winchesteri püspök indítékaitazonbanmár
valószínűleg kevésbépontosan ismerteti. Tájékozottab-
bak volnánk minderrő|,ha a szobrok fennmaradnak -
de' eltűntek, Igen valószínű azonban, hogy rá is a 12.
század,,proto-humanizmus"-nak nevezhető ár am|ata
hatott. Ez idő tájt alapitották a nagy egyetemeket, ek-
kor írt verset tours-i Hildebert Róma fenséges romjai-
ról, amelyek a nagy múlt emlékétidézik:
Párod nincs a világon Róma, habár csupa rom vagy,
Egykori nagyságod roncsaidon mutatod.
Porba tiporva kevélységed s Caesar palotáit
Rógi kor, isteneid temploma sárba rogyott.
(Rónay György ford.)
Ugyanez a szellem nyilvánul meg azon a feliraton,
amelyet Rómában találtak egy középkoriházban diszi-
tőelemként elrendezett római épitészetitöredékek kö-
zött. A felirat egy része így szól: ,,Nicolau§, ennek a
báznak a gazdája,jól tudta, hogy a világnak dicsősége
merő hiúság. Nem hiúságból emelte ezt alakot, hanem
az a vágy ösztökélte, hogy újjáélessze az ókori Róma
fényét."
A középkori műgyűjtők nemcsak a szobrokat és épí-
tészeti alkotásokat tartották becsben, hanem a kisebb
tárgyakat is, igaz, más okból. Suger apát alighanem
éppen úgy gyönyörködhetett ókori gemm ák_ zvűjtemé-
nyében, mint Henry winchesteri püspök. Am nemes-
fémből - aranyból, ezüstből - vagy hegyikristályból
készült edények kincsértékük miatt maradtak fenn,
gyakran székesegyházak kincstáraiban. Ókori gemmá-
kat és kámeákat gyakran foglaltak ereklyetartókba és
feszületekbe, s ha kevés volt belőlük, új, durvább dara-
bokat készítettekókori minták alapján gipszből. A szá-
mos római lelőhelyen bőségesen ta|álhatő edénycsere-
pekhez babonák fűződtek. Amikor például a 13, század
80-as éveiben Arezzo közelében arretiumi vázatőredé-
keket találtak, Ser Ristoro d'Arezzo azt irja Compositio
mundi (A világ szerkezete) című művében, hogy ez a
,,módfelett nemes és csodálatos holmi" olyan mély ha-
tást gyakorolt a korabeli művészekre, hogy kijelentet-
ték: a fazekasok istenek voltak, avázák pedig, amelyek-
ből a cserepek származnak, az égből ereszkedtek alá!

]-l Arretiumi váza; Tigranus fazekas munkája (múködött i. e. l0.
és i. sz. l0. között). (Ashmolean Museum, Oxford.)
l>-26 / Augustus császár egy szoborportrója - mint például
a vatikáni bronzportré (balra), klasszicizáló vonásaival és
stilizált fürtjeivel - lehetett a modellje II. Frigyes, az önmaga
által német-római császárnak nevezett uralkodó (1220-1250)
Lanuviumban talált, jobbra 1átható kőszobor-portréjának
(Német Archeológiai Intézet, Róma).
Giovanni Villani 1348-ban is még azt irta Firen:ei kró-
nikájában, hogy az Arezzőban talált vázákat nenn lié-
szíthette emberi kéz.
Mások nyilván nem tudták, mi az, amit kiástak_
Közismert volt II. Frigyes önjelölt nyugatrómai csa-
szátnak (l22U|250) uralkodói becsvágya, nem}ú]lön-
ben az a tény, hogy uralkodása során a római csásáno-
kat kívánta utánozni. ,,Tulajdon személyünk példájál,atr
idézzük fel az ókori császárok emlékeietét", ielentette
ki, és magának az Imperator Fredericus Romanorwn
Semper Augustus (Frigyes római császár, örökkévaló
augusztusz) címet adományozta. Így arután nem meg-
lepő, hogy a századunk 50-es éveiben Lanuviumban -
a Via Appián, mintegy harminc kilométerre délkeletre
Rómától - ta|ált, Frigyest ábrázoló óriási szoborport-
rén jellegzetes augustusi vonásokat látunk (26. kép).
Nyilvánvaló a kapcsolat a korabeli gótikus művészettel,
de az eredeti ihletet kétsógtelenül Augustus római csá-
szár képmása adta (25. kép). Százáva| ismerünk ilyen
képmásokat, és valószínúleg ezrével készültek, úgyhogy
Frigyes jól ismerhette Augustus arcvonásait (még ha
csak pénzdarabokról is), és utasította a szobrászt, hogy
az ő készilő arcmásán az augustu§i prototípust köves-
se, Valószínűleg ez volt az első eset, amikor régészeti
 ' Stuart
27 / rajza egy kb. i. sz. 300-bó1 való romos leletet politikai célra használtak fel. (A legjelentősebb
oszlopcsárno[ról, amelyet a közelben lakó spanyol anyanyelvű ókori példa talán Krisztus keresztjének megtalálása
zsidők Incantadas (vagyis az elvatázsoltak) néven ismertek. volt.) Frigyes alapozta meg azt a hagyományt, amely-
Thesszaloniki egyik legfontosabb látványossága volt. 1 865-ben
a Lou.vre-ba szállították.
nek jegyében Lovato Lovati 1283-ban egy hatalmas
csonlváiat mint Anténórét, Padova mondabeli alapító-
római régiségbúvároktársaságában- A jáét azonositott; ezt követte a boldogtalan sorsú Cola
' Philip
28 / von Stosch 18.
százádj, Rómában kémtevékenység leplezésére használták fel di Rienzo, aki l347-ben, a római irodalmi művek isme-
az archeológusok közismert pletykaéhségét.
rete révénjutott rövid időre hatalomra Rómában, en-
nek a hagyománynak kései képviselője volt Mussolini,
aki a római császárság mintájára akarta újjáteremteni
birodalmát, és céljai érdekébena római művészetet is
felhasználta.
Nem mindenki ismerte fel azonban a klasszikus ma-
radványokat. Ókori márványokat égettek még ekkor is
a mészégetőkben, habár sok emlék valőszinűleg az&t
maradt fenn, mert a folklór része 1ett, amely - dicséreté-
re legyen mondva - híven őrzi a múlt hagyományait.
Kiváltképpen nagy életművet fűztek Constantinus ne,
véhez. Nagy Sándornak is tulajdonítanak elbeszélése-
ket, és ezt kétségtelenül alátámasztja a Nagy Sándor-
regény sikere a középkori Európában és Azsiában. A 3.
századvégéről vagy a 4, századelejéről származő thesz-
szaloniki Ószlopcsarnok kőalakjairól - valójában mind
klasszikus mitológiai alak volt - azt á|litják, hogy a
thrák udvar tagjai, akiket ,,Nagy Sándor varázslőja,
Ari sztotelés z" kőv é v áltoztatott.
 Nemcsak így használták fel a klasszikus maradvá-
nyokat: ihletforrásul szolgáltak a művészeknek. Nagy-
jából abban az időben, amikor Arezzo művészei isteni
eredetűnek véltékaz arretilmi edénycserepeket, egy
pisai művész, Nicola Pisano már klasszikus prototípu-
sok alapján dolgozott. A kései középkorban egyike volt
az első művészeknek, akik a klasszikus szobrászatból
medtettek ihletet. Vasari irja le, hogy ,,a pisai flotta
által Pisába hozott sok zsákmányolt márvány között
néhány ókori darab is volt... Egyikük, különlegesen
szép faragvány, Meleagroszt és a kalüdóniai vadkant
ábrázolta." Nicola ennek a szobornak és ókori szarko-
fág-domborműveknek a stílusát utánozta,,, olyan ered-
ményesen, hogy hamarosan kora legjobb szobrászának
tekintették". A ,,zsákmány"-nak megfelelő olasz szó
sp og lie ; ezt használják az építéshez űjta felhasznált vagy
mészégetőbe került ókori márványtöredékekre egy-
aránt. Pisai hajók már régóta hoztak spogliét Ostia
romjaitól, a Tiberis torkolatától, sőt magából Rómából
is; ezt aztán építőanyagnakhasználták fel a pisai székes-
egyházhoz. Evszázadokig áramlott Pisába a spoglie, de
valóságos művészi értékételsőnek Nicola ismerte fel.

PETRARCA / A középkor más alkalmakkor is találko-

zott természetesen az őkorral, mi azonban a jellegzetes
példákat vettük szemügyre. Azért figyelemre méltóak,
mert kivételnek számítanak abban a korban, amelyben
előfordultak, Csak Petrarca (I304-I3'l4) után alakult ki
az ahelyzet, hogy a műveltséghez az ókor iránti érdek-
lődés is hozzátartozott" petrarca főként a klasszikus
irodalom iránt érdeklődött, buzgón gyűjtötte a szöve-
geket, és nagyszerű könyvtára volt. Mély hatást tett rá
első római látogatása 1337-ben; későbbi írásai tükrözik 29 l Andrea del Castagno festménye Petrarcát, a 14. századi
csodálatát és áhitatát, mely akkor fogta el, amikot az Itáliában a klasszikus ízléstmegteremtők egyik legfontosabb
ókori Róma romjai között járt. Jól ismerte a klasszikus alakját ábrázolja (S. Apollonia, Firenze).
irodalmat, s ezért hasznos adalékokkal szolgált a klasz-
30 / Egy L5. századt kéziraton a római S, Nicota in
szikus Róma he|yrajzának ismeretéhez. Történelmi for- Carcere-templom látható, amelyet hozzáépítettek egy régi
rásnak használta a római pénzeket is, a hajdani nagyság római templomhoz (Darmstadt, Landesbibliothek).
megannyi tanúját. 1355-ben Mantovában találkozott
IV. Károly német-római császárral. A találkozástől
szóló levelében így ír: ,,Alkalmam adódott megvalósíta-
ni régi szándékomat. Átadtam császárainli néhány
arany és ezüst képmását; rajtuk igen apró, régimódi
betűkkel olvasható a felírás; mindig nagy örömömet
leltem ezekben a holmikban. Volt közöttük egy Augus-
tus-képmás, amely szinte lélegzett. Így szóltám: >Íme,
felség, te, aki az utóduk vagy, tekintsd meg őket: igye-
kezz utánozni és csodálni őket; formáld magaóat az ő
képükre és hasonlatosságukra. Másnak nem adnám
ezt, csak neked, mert mindenhatóságod késztet rá, Az
én dolgom, hogy ismerjem e császárok szokásait, nevét
és történetét; áma tied több ennél: méltónak kell lenned
hozzájuk.<<"
Petrarca serkentette az ikonográfiai tanulmányokat;
ennek tanújele a Reggiának, a Carrara család padovai
palotájának a díszítése.A palota több termének falfest-
 28 | Az antik világ összeomlása és újrafelfedezése
ményei ábrázolnak mitológiai jeleneteket és ókori ese-
ményeket, A híres emberek termének néhány festménye
közvetlenül Petrarca De viris illustribus (Jeles férfiakról)
című művéből ered, amelyet L (Carrara) Ferencnek
ajánlott. A római hősök tetteit ábrázoló freskók már
régen eltűntek, de nagyjából tudjuk, milyenek voltak,
méghozzá Petrarca művének egy - jelenleg Darmstadt-
ban található -illusztráltváltozatából (30. kép). A hát-
térben felismerhető néhány római műemlék - a Colos-
seum, a Pantheon, a vatikáni obeliszk, sőt a San Nicola
in Carcere templom falában foglalt ókori templomfal-
részlet. Lehetséges, hogy ezek a részletek azoknak a
régészetijegyzeteknek és (nagyj ából) méretes rajzoknak
az alapján készültek, amelyeket Petrarca barátja, Gio-
vanni Dondi padovai orvos kószített 1375-ben, római
látogatása alkalmával. A képeken látható személyek
sajátos módon mind késő középkori ruhát viselnek.
Elsőnek Mantegna ábrázolt a 15. század második felé-
ben következetesen klasszikus öltözéket történelmi
vagy mitológiai tárgyú képein, Eztmege|őzően csupán
a fejdísz volt kivétel: a művészek megközelítő pontos-
sággal igyekeztek ábrázolni a római koszorúkat, sisa-
kokat és diadémákat. Ez a jelenség arra vall, hogy a
római érméket széles körben ismerték - sőt, a róluk
készült vázlatok közkézen forogtak -, méB mielőtt Pet-
rarca érdeklődése feltámadt volna irántuk. Mulatságos
kései példája ennek a jelenségnek az a táblaképsorozat,
amelyet 1450 körül festett Padovában Nicoletto Seme-
ticolo, s amely most a padovai székesegyházban talál,
ható. A képeken Sebestyén, a leendő vértanúállbirái,
Diocletianus és Maximianus császárok előtt. Az egyik
császár hagyományos középkori koronát visel, a másik
a kései római érmékengyakran látható tüskés, ,,suga-
ras" diadémát. A művész szándéka szerint a császárok
egy pogány templomban ülnek: erre azonban csak az
oltáron álló ókori márvány férfiakt utal - a szín külön-
l ben egyáltalán nem klasszikus, hanem tökéletesen góti-
kus.
,§
AZ EPIGRÁFII KEZDETEI / Petrarca az érméken
látható,,régimódi" feliratot emlegette. Ezzel azt akarta
mondani, hogy egészen más, mint a gótikus írás; más
szerzők utalásaiból is kitűnik, hogy Petrarca kortársai
vagy nehezen olvasták a római feliratokat, vagy el sem
tudták olvasni. Még ha elolvasták is, gyakran tévesen
értelmezték. Padovában 1318 és 1324 között került
napvilágra egy felirat, amely T. Livius Halys felszabadí-
tott rabszolgára vonatk ozott - ám a közhit szerint Titus
Livius történetíró sírjából került volna elő. A 14. század
elején kezdtek komoly formában foglalkozni a római
feliratok gyűjtésévelés értelmezésével.1398-ban Pier
Paolo Vergerio pusztán a felirat a|apjánbebizonyította,
hogy a római Porta San Paolo előtt Cestius piramisa -
a hagyománnyal ellentétben - nem Remus sírja. Sok
itáliai humanista gyűjtött szüllogékat (így nevezték a
feliratok átir atának gyűj teményét), kezdetben találom -
ra, később egyre módszeresebben, különös tekintettel a
lelőhelyükre. Az első epigráfusok egyike Ciriaco d'An-
cona. Előbb Itáliában készítettfeljegyzéseket feliratok-
ről (az anconai diadalívet helyesen Traianusnak tulaj-
donította l420-ban), majd utazásokat tett Görögor-
szágban és Kisázsiában, ahol sok régészetianyagot
gyűjtött - görög és római feliratokat, valamint szobrok
és építészetialkotások leírásait és rajzait. Feliratai be-
kerültek a szüllogékba, vázlatai reneszánsz művészek-
nek szolgáltak ihletforrásul.
Ciriaco felfedezéseit főleg Felice Feliciano terjesztette
el,, ez a veronai tollnok egyben író is volt; kortársai
,,régiségbúvár"néven emlegették. O is gyűjtött felirato-
kat; főleg azért érdeklődött irántuk, mert értékes tájé-
koztatással szolgáltak a latin írásmódról, Felice élveze-
tes leírást ad egy ,,régészeti" kutatóexpediciőről. 1464
szeptemberében indult az expedíció a Garda-tóhoz:tag-
jai voltak maga Felice, Andrea Mantegna, a festő, a
humanista Giovanni Marcanova, és Samuele da Trada-
te. Azelső nap beszámolója javarészt a tó északi partján
viruló gyümölcsökkel foglalko zík, habár a rettenthetet-
len utazók felfedeznek egy ,,nimfa-barlangot", és felje-
gyeznek egy feliratot. Másnap ki-ki ókori római szemé-
lyiséget öltött fel: ,,Samuele volt a császár, Mantegna és
Marcanova consulok, szerény személyem pedig procu-
rator, Virággal borítva haladtunk vigan az árnyas ba-
bérfák között. Samuele mirtuszból, borostyánból és
különféle ágakból font koronát kapott. Elérkeztünk az
ódon Szent Domonkos-templomhoz. Odabent rábuk-
kantunk Marcus Antoninus pius Germanicus sarmati-
cus császár feliratára. Enltán nem messze szent István
templomától egy oszlopcsarnokban szép feliratot ta|ál-
tunk: az isteni Antoninus Pius, az isteni Hadrianusnak
unokája, e vidék hajdani lakója. . . Találtunk továbbá
egy barlangot, a tegzes Dianának és nimfáinak menedé-
két, mert jó okkal hittük, hogy más nem lehetett. Mind-
ezek megtekintése után elhajóztunk Benaco mellett
Neptunus vízi birodalmán egy takarókkal felszerelt és
babérral és más nemes ágakkal díszítetthajón; maga
Samuele császár játszotí kitharán, és kurjongatott jó-
kedvóben. Nagy sokára átkeltünk pompás gályánkkal
a tavon, és biztos révet kerestünk. Kikötöttük hajón-
kat, és felmentünk a Boldogságos Szűz gardai templo-
mába. Itt dicsértük a Magasságos Mennydörgőt és az
Ő Dicsőséges Anyját, kiváltképpen.mert a Magasságos
ihletéséreegyesítettük erőinket, és Otőle kaptuk a gon-
dolatot, hogy e fenséges helyeket felkeressük;mert ilyen
nagyszerű és változatos élvezetben részesített, és ilyen
rövid idő alatt ennyi régiségrebukkantunk; és mert az
Ő kegyelméből szeiencŰ..i hulórt,rnk, és biztos révbe
értünk, . ." A ,,Magasságos Mennydörgő" természete-
sen Iuppiterre utal; Felice útibeszámolójában szándé-
kosan keveri a pogány és a keresztény fogalmakat,
valószínúleg az irodalmi hatás kedvéért,nem pedig
mintha eretnek lett volna. A beszámoló könnyed stílus-
ban íródott - afféle 15, századi Három ember egy csó-

lr.*.;t§r§*
31 / Ciriaco d'Anconának a konstantinápolyi késő romar
épületekről készült rajzai szolgáltattak néhány adatot
Mantegna Krisztus az Olaffik hegyén című művéhez;
Ciriacótól való a szphendoné, a torony a falakon és
Iustinianus oszlopon álló szobra (National Gallery, London).
32 l Római capriccio, Panini (1ó91-1765) műve, rajta néhány, a
századi Rómában látható müemlék, köztük a colosseum,
Traianus oszlopa és a Farnese Héraklész (Ashmolean
Museum, Oxford).
nakban -, azutazők azonban komolyan vették az expe-
díció célját, nevezetesen, hogy feliratokat jegyezzenek
fel, amelyeket évszázadokon át tévesen tolmácsoltak,
AZ ÓKOR RENESZÁNSZ ERTELMEZESE A re-
neszánsz humani s ták áItaI szer zett ré gészeti ismerete ke t
többféle módon alkalmazták. Mantegna képein gyak-
ran láthatók ókori romok - valóságosak vagy képzelet-
beliek -, és olykor egy-egy felirat. Eszak-Itália művészei-
nek körében kőzkézen forogtak a római dombormű-
vekről készült rajzok, vázlatkönyvekben; ezek szolgál-
tak Mantegna némelyik alkotásának alapjául. Nemré-
giben bizonyították be, hog1, Mantegna Caesar diadal-
menete című alkotásának, amel1, Hampton Courtban
található, némely rószletben egy római cenzus-fríz volt
a modellje (az utóbbi a Louvre-ban van). Mások króni-
kákat írtak, A legjelesebb ezek közül Flavio Biondo
(1388-1463), fiatalabb kortársa, Vespasiano da Bisticci
szerint ,,szorgos régiségbúvár,számos mű szerzője,
mely éles fényt vetett az elmúlt időkre" - és ez ígaz,.
Biondónak köszönhetjük többek között a ,,középkor"
fogalmát, Megírta Róma történetét - Roma instaurata
(A megújult Róma), megjelent 147l-ben -, ,,melyben -
mondja Vespasiano - fényesen ir a közíársaságnak,
épületeinek és minden egyébnek a pompájáről, azok
18
használatára, kik tudomást akarnak szerezni azokről az
időkről. Megírván a Roma instauratát, látta, milyen
nagy változás ment végbe ltáliában; egykor népes ki-
sebb-nagyobb városok most elhagyatottan, romokban
hevernek, és hajdani létükről semmiféle feljegyzés nin-
csen. Nemcsak a városok maguk tűntek el, egykori jeles
lakosaikról sincs semmiféle tudomásunk, Biondo ezért
elhatározta, hogy feléleszti és bemutatja a hajdani ltáli-
át: könyvet ír ltalia illustrata (Ekes Itália) címmel, leírja
az országot úgy, amilyen valaha volt, nem csupán a
fennmaradt helyeket és kerületeket, de minden egyes
falut, legyen bármily kicsiny és szerény, és minden egyes
folyót; ha pedig ezek közül bármelyik is emlékezetes
események színhelye volt a múltban, azt is belefoglalja
művébe. Igen figyelemreméltó munka, nagy gonddal,
alapos vizsgálódás után készült, Biondo nagy dicséretet
érdemel a mások hasznára végzett hatalmas munkáért,
és ha az előtte járók is ilyen szorgalmasan megörökítet-
tek volna mindent, most tisztábban láthatnánk a múl-
tat, mert ezer esztendő is eltelt azőta, hogy valaki úgy
,,3
írt, mint ő, Eppen ezért az egész világ hálával tartozik
Messer Biondónak azért, amit nekünk adott."
Fontos szerepetjátszott a helyi régiségeknek Európa
más részeiben való megismertetése terén az augsburgi
Conrad Peutinger (1465-154'1). Az l480-as években
több észak-itáliai egyetemen tanult, és Rómába is ellá-
togatott, Itt ismerkedett meg Pomponius Laetusszal.
aki Rómában az ókori görög és római minták alapján
akadémiát alapított. Pomponius nagy hatással volt Peu-
tingerre. Az akadémia tagjai ókori nevet vettek fel. és
Pomponius házában gyűltek össze a Quirinalison.
30 | Az antik világ összeomlósa és újrafelfedezése
Aház falát negyven vagy ötven klasszikus felirat ékesí-
tette. Peutinger hazatért Augsburgba, és néhány év
múlva maga is egy hasonló humanista kör vezető alakja
lett. Helybéli üzletemberek, sőt még a székesegyház
kanonokjai is tagjai voltak az irodalmi testületnek, és
segítettek Peutingernek az Augsburg környéki római
feliratok rendszeres feljegyzésében. Kezdetben két, az-
után nyolc, végül tizenöt helyi felirat díszítettePeutin-
ger házának falait, akárcsak az ltáliában látottakét.
1505-ben közzétett húsz feliratot. Hamarosan Mainz és
Trier környékéről származő feliratok gyűjteményei is
megjelentek, és 1534-ben Ingolstadtban kinyomtatták
a világ valamennyi ismert római feliratának első corpu-
sát: Spanyolországból és a Szentföldről származő felira-
tokat csakúgy, mint itáliai és németországi darabokat.
Ezeket a szüllogékat gyakran forrásmunkának használ-
ták egy-egy terület római településének történetéhez.
Aventinus baj or történ etir ő (l 47 7 -1 5 34) krónikájában
egy egész fejezetet szentel azoknak a romoknak és fel-
iratoknak, amelyek Bajorország római múltját bizo-
nyítják (ezek között volt Septimius Severus és Caracalla
császárok emlékműve, ,,amelyből egy öregasszony zsá-
molyt csinált"). Németországnak politikai okai voltak
erre a nagy érdeklődésrea római régiségek iránt: a
nemesség bizonyítani akarta kapcsolatát a római biro-
dalommal, hogy megalapozza igényét a német-római
birodalomra és utódaira. A franciák később kezdtek
érdeklődni azőkor emlékeiiránt, A legrégebben feljegy-
zett lyoni feliratok egy jelenleg Oxfordban találhatő,15.
a h* ft\es.$},k Áw,\riwrvJq..xr
i,.fi
}:,
pt
század végi kéziratban maradtak fenn; valószínűleg
Francesco Sassetti, a Medici bankházintézője gyűjtötte
őket, akiről tudjuk, hogy amikor a bankház ügyeiben
Genfben járt, ellátogatott Lyonba is,
Az északi régészekszemlélete eddig sok tekintetben
hasonlított az itálriai humanistákéra, de az Alpoktól
északra idővel más irányba fejlődött az archeolőgia:
már nem volt annyira klasszikus érdeklődésű, és a ró-
mai korszakot valamely hely történetében csupán egy
fejezetnek tekintették. A nem itáliai humanisták to-
vábbra is élénken érdeklődtek azitáliai régiségekiránt,
és csak hosszú évek elteltévelvált észlelhetővé a klasszi-
kus kort vizsgálók és a helyi emlékeket kutatók között
a szakadás. Két különböző hagyomány alakult ki, ha-
bár néha nagyon nehéz különválasztani őket.
33 / A veronai Porta dei Borsari az i. sz. l. század közepén épült
mint a város nyugati kapuja. Ciriaco d'Ancona 1433-ban
megcsodálta, és feljegyezte, hogy ,,terméskőből épült, két íve
van, és tizenkét ablak díszíti".
34 / Amikor a veronai Felice Feliciano felvette az épületet egy
miniatúrákkal illusztrált kódexbe, ciriaco leírása szerint
rajzolta meg, és meg sem nézte, milyen a valóságban - így
tisztelgett a reneszánsz az őkor előtt (Biblioteca Estense,
Modena).
l.n & L4*i ;;9*u,
,Lox rA -Avct§rl,Y rtox r.x('§A, GALLrEt.{ tÁ1\r^,v^LG ErA.fio.
l í.rY §tLL§lffi t§ |^ FÁ b R l cA Tl.rx,DlE-|tl N §N
tnlrÁYt[.itR§ xt N sDÉeEAt§uv'&ÉtlT
í ffiíDiÉ,ÁT[+r".
(-r t §écfu ' NoN. E. §Á Hc í r s
R§"íai&ref ú.t{6 !íú, l,iiJr{* ú tr Ér xH TT EE. ÁÉ
lb *i t,! -AY L.
R. /rl,t*,1 No.v,r
M Ai.,cc tÉr t-L ll §o .Y,f §v
. bY c.
ri"§{t* t3'-y+'*Á'B._.€a \L l §_§-2§,9;+, J,..-
CAESAR DIADALMENETE
_{ndrea Mantegna Padovában született, 1430-ban. Ti-
zenegy esztendős korában inasnak adták Francesco
Squarcionéhoz, Ez a festő arra tanította növendékeit,
hogy klasszikus szobrokról és öntvényekről mintázza-
nak. Padova, Mantegna szülővárosa, ahol ifiúságát töl-
tötte, és Mantova, ahol 1506-ban bekövetkezetthalálá-
i_eélt mint a Gonzagák udvari festője, a humanizmus
irágző központjai voltak. Nagy becsben tartották a
rönrBxBr
KEPEKBEN
régészetet és az ókori történelmet, és Mantegna ezek
hatására használt fel klasszikus mintákat számos fest-
ményén. Rómába csak 1488-ban jutott el, a római mű-
emlékeket tehát mindaddig csupán vázlatkönyvekből
ismerte. A Mantegna által használt vázlatkönyveknek
nyoma veszett, a Caesar diadalmenetéhez felhasznáIt
könyv tartalmát azonban rekonstruálni lehet. A Caesar
diadalmenete cimű, kilenc vászonból álló művet Man-
32 | Caesar diadalmenete

- , ,-,!s !: l. !

Mantegna 1486 körül vázlatokat

kapott az akkoriban Rómában
található klasszikus domborművekről.
l679-ben még megvolt néhány az
eredeti domborművek közül, a többi
pedig gipszmásolatban maradt fenn.
Akkor látta a domborműveket Jacob
Spon francia régiségkutató a római
Palazzo Santa Crocéban, és vázlatokat
közölt (36. kép) a Miscellanea Eruditae
Antiquitatis (Vegyes darabok a művelt
ókorból) című munkájában (a mű csak
Spon halála után jelent meg, Lyonban,
1685-ben). A rendelkezésre álló adatok
szerint a domborművek beleépültek
aPalazzo Santa Croce udvara (38.
kép) körüli frízbe, majd a 19. század
elején az ún. ,,Domitius
Ahenobarbus-oltár" cenzus-frízét (37.
kép) eladták a Louvre-nak, egy
tengeristenek et ábrázolő dombormű
pedig Münchenbe került. Egy
Ikariosz-domborműnek és
a Bakkhosz-szarkofágnak
a gipsnnásolatairól csak 1842 előtti
adatok vannak.
A vázlatok alakjait Mantegna
ügyesen átalakította Caesar
diadalmenete című munkájának és
egyéb műveinek a tervéhez. Caesar
galliai győzelme alkalmas téma volt,
hogy az ifiú Gian Francesco Gonzaga
adjon rá megbízást; aki katonai
tegna 1486 ésazl490-et követó esztendők között festette. A képeket eredeti-
nevelésben részesült, és 1486 elején
leg a mantovai palota egyik termének falára szánták, majd számos viszon-
átltazott Gallián, hogy részt vegyen
tagság után I62'1-ben I. Károly angol királynak adták el. A kompozíció a a frankfurti diétán.
Londontól huszonnégy kilométerre délnyugatra álló Hampton Court kas-
télyba került, és ott van azőta is. 1962 és 1975 között megtisztították az
évszázadoksorán ráfestett rétegektől, és ötszáz év óta először láthatő eredeti
pompájában. A sorozat egyik festményétábrázolja a 35. kép.
34 | Caesar diadalmenete
Ma már nincs meg a Sponnál
a legfelső sorban ábrázolt
Ikariosz-dombormű (mely valószínűleg
Dionüszosznak Ikariosznál tett
látogatását ábr ázolta), valamelyest
azonban elképzelhetjük, milyen
lehetett, mert ugyanazt a jelenetet
ábrázoIja a British Museum egyik
darabja (39. kép). Az elveszett
Bakkhosz-szarkofágok (36. kép 2. sor,
bal oldal; 4. sor, jobb oldal; és 5. sor)
kevésbé specifrkusak, és nem maradt
fenn pontosan hozzájuk hasonló
darab. Egyikük (5. sor) Szilénosz
diadalát ábrázolja, s mint majd
meglátjuk, Mantegna művén
a diadalmenetet a Szilénosz előtt járő
trombitások vezetik, és a szilénoszt
megkoszorúz ő alak zárja,
 y:

*sE

1, Caesar diadalmenetének 4. tábláján

+], kép) látható törékeny ifiú modellje
.ltalános véleményszerint a Traianust
:-_skoszorúzó alak a nagy
_ :aianus-frízen, amely Constantinus

::adalívén található, Rómában (41.

l:;p). Jacopo Ripanda (1490-1530)
. rz]atot készítettugyanannak
. domborműnek egy részérő| (a0. kép),
: -nnek alapján elképzelhetjük,
'.íantegna milyen v áz|atokat használt
. Diadalmenethez.
caesar diadalmenete
A ,,Yázavivő"-nek (42. kép), a Caesar
diadalmenete 4. táblájátak több alakját
a v ázlatkőnyvében szereplő
domborművekről mintázta Mantegna:
a bal oldali fiatal saroglyavivő modellje
a Spon áItaI felvázolt idősebb szatír
(43. kép; a 36. kép 4 sorában látható
alakok ellenkező irányban): a kettő
pontosan ugyanúgy lép, tartja fel
a karjáí, és fordítja el a fejét. Maga
a vázavivő a dudásra emlékeztet (44.
kép; a 36. kép 2. sorának részlete):
mind a kettő hasonló helyzetben tartja
a fejét és egyaránt nagy méretű tárgyat
visz. Végezetül a jobb alsó sarokban
látható bika modellje a cenzus-friz
bikája (45. kép); a bika gondozójának
a fejét is átvette Mantegna,
38 | Caesar diadalmenete

'!a] É

A Mantegna 1. tábláján (a8. kép) a diadalmenetet vezető

trombitásoknak a Bakkhosz-szarkofágon a Szilénoszt
vezető trombitások az előképei (a6. kép; a 36. kép 5.
sorának részlete ellenkező irányban), A jobboldalt, háttal
álló katona előzményeit már nehezebb felismerni:
alighanem a cenzus-dombormű Marsának (47. kép) és
e fríz másik két katonájának (50. kép) különféle részleteit
ötvözi.
r. \íantegna 8. táblájának (49. kép)jobb oldalán álló katona
.r 1. táblán látható társára emlékeztet, és alighanem
,lntén a cenzus-ftíz két vagy három katonájának (47. és
:,. kép) bizonyos részletei ismerhetők fel rajta, Szomszédja
., 50. képen látható togás alakkal rokonítható, A sípot
:;'ó fekete alak modellje pedig egy pocakos Sztlénosz az
:.:ünt Ikariosz-domborművön, amelyet Spon lerajzoit (51.
c;p: a 36, kép 1. sorának részlete).
40 | Caesar diadalmenete

A Sergiusok pulai diadalíve (55, kép)

a modellje annak a diadalívnek, amely
uralkodó motívuma Mantegna 9.
táblája,,Caesar a diadalszekéren"
(52. kép) - hátterének. Caesar alakja,
legalábbis részben, a cenzus-gyűjtőre
(5a, kép) hasonlít, a Caesart
megkoszorúzó Győzelem pedig éppúgy
nézhátra, és éppolyan fedetlen
a lábszára, mint a Szilénoszt
megkoszorúzó alaké az egyik
Bakkhosz-szarkofágon (53. kép; a 36.
kép 5, sorának részlete ellenkező
irányban).
 TEREPRÉGÉSZETE s AsATAs
3.
nrctsncnúvÁnox Bs ,lz Br,só cvűrrőr 7 a
reneszánsz régészetifelfedezéseinek nagy része - sőt a
liesőbbi koroké közül is sok a véletlennek köszönhető.
\ kevés kivétel egyike az a munka, amelyet Prospero
Colonna kezdeményezett azalbai dombok között fekvő
\emi-tó vidékén,Rómától délkeletre, az l450-es esz-
lendőkben. A humanista főpap kíváncsiságát bérlői
keltették fel: hírül adták, hogy a tó mélyénkét elsüllyedt
hajó rejtőzik, oly erősek, és oly jó állapotban vannak,
:logy semmiféle módon nem lehet őket sem kiemelni,
sem darabokra törni. Flavio Biondo leírja, hogy Pros-
rero mindenáron meg akarta tudni, hogyan bocsáthat-
:ak ekkora hajókat egy tengertől e7zárt, kicsiny tő vlzé-
:e. és hogyan szenvedtek hajótörést. Segítségül hívta a
ior legjobb mérnökét, Leon Battista Albertit. Alberti
.utajt építettgerendákból és üres hordókból, amelyekre
nosszú vasláncon hatalmas, négyes hegyű kampókat
_üggesztett. Genovai tengerészek - ,,inkább halak, mint
,
56 l Szent Ágoston lútomása, Carpaccio műve (kb. 1505). A szent
könyvespolca (balra) alatt kis régiséggyűjtemény látható
(Velence).
emberek" - illesztették a horgokat az egyik hajó orra
köré. A hajóroncs sajnálatos módon túlságosan nehéz
volt, Alberti szerkezete nem bírt vele, és a láncok elsza-
kadtak. A békaembereknek azonban sikerült a hajó
oldalából néhány töredóket felszínre hozni; nyolc centi-
méter vastag deszkából készült a palánk, kátránnyal és
vitorladarabokkal dugarozták, rézszegekkel odaerősí-
tett ólomlemezzel védtékA belső oldal vizsgálatánál
Alberti vasvázra utaló jeleket talált a váz betonpadlót
tartott; és talált Alberti egy ólomcsövet is, amelybe
Tiberius császár nevét vésték.A későbbi századok so-
rán több kísérlet történt a hajók vlzsgá|atára- 1 535-ben
búvárharanggal merültek le -, de csak őtszáz évvel
Alberti első kísérlete után sikerült megfejteni a Nemi-tó
hajóinak - a császári díszgályáknak - a titkát. Száza-
 42 | Tereprégészetés ásatás
dunk húszas-harmincas éveiben lecsapolták a tavat, a
hajók azonban sajnálatos módon nem vészelték át a
második világháborút. A viz alatti régészetkései ivadé-
ka a régészetnek, épp ezért érdekes, hogy a világ egyik
legelső régészetifeltárása viz alattí kísérlet volt,
A l5. és 16. században, legalábbis műveltebb körök-
ben, elterjedt Prospero Colonna új, érdeklődő szelleme;
általánossá vált az érdeklődés az őkor iránt. A tudomá-
nyos kíváncsiság azonban második helyre szorult; sok-
kal nagyobb volt az érdeklődésa régiségekgyűjtése
iránt. Kicsinyben és nagyban egyaránt egyre divatosab-
bá vált a műgyűjtés, és ez adott nagy lökést az ásatások-
hoz. A kicsiny műgyűjtemény jo példáj aláthatő Vittore
Carpacciónak 1502-ben készült Szent Agoston látomása
című festményén (56. kép), a velencei Scuola di San
Giorgióban. A kép bal oldalán a polcon bronzszobrocs-
kák és kis mázas agyagedények állnak; a modellek alig-
hanem ókori sírokból kerültek elő. Az efféle gyűjte-
mény valószinűleg igen gyakori volt. Sokkal nagyobb
szabású eredménnyel jártak a Farnese család tagjai által
folytatott óriási ásatások Rómában, a Palatinuson és
Caracalla thermáiban. Andrea Palladio (1508-1580)
vázlatkönyvének egy lapján láthatjuk, milyen minőségű
.-'*
í'-*Tt
'fu;4;Ffu
r 4. i
l
,l
anyagot tartalmazott az utóbbi színhely, még mielőtt a
feltárt kincseket széthordták volna. Még álltak oszlo-
pok és koronapárkányzatok eredeti helyükön afrigida-
riumban, és a földön szanaszét hevertek az értékespor-
fírvázák. A Rómában 1532-1536 között működő Mar-
tin van Heemskerk vázlatairőI vagy Ulisse Aldrovandi
1556-ban megjelent leírásából ismerjük néhány 16. szá-
zadi gyűjtemény tartalmát. A Farnese-lelet közül Ald-
rovandi a következőket említi: a bika szarvához kötött
Dirké, Glükón monumentális Héraklész-szobra, egy
óriási Pallasz-, egy Flora- és egy Diana-szobor, még
négy Héraklész-szobor, egy Venus-szobor, egy Her-
maphroditosz-szobor, Antoninus Pius néhány mell-
szobra, számos azonosítatlan torzó és fej, és egyike
annak a két nagy gránitmedencének, amely napjaink-
ban a piazza Farnesét díszíti.
Ez a folyamat a 16. században folytatódott Rómá-
ban. Uj felfedezések történtek; a régi gyűjteményeket
bővítették és újakat alapítottak; mindezt azonban azon
azáron, hogy széthordták annak a világnak a maradvá-
nyait, amelyért a gyűjtők állítólag szenvedélyesen lelke-
sedtek. A gazdagok - akárcsak napjainkban - többre
tartották az anyagi gyarapodást a kultúránál. Ha egy
] .P.
! ,i;.srlt'fu *-hÁ
&,:

bíboros űj palazzőt akart építtetni,és útjában volt egy
római diadalív - az ivet lerombolták. I625-ben Barbe-
rin-pápának, VIII. Orbánnak - akinek a birtokában
r,olt az egyik legnagyszerűbb római régiséggyűjtemény
- ágyúöntéshezvaló anyagra volt szüksége, következés-
képpen, egy korabeli krónikás szavaival: ,,a Pantheon
o szl opcs arn o kár ó1 leszaggattatta az o szlopfő k ö n nyu g -
r-ó remekmívű bronztetőt. Alig végeztek azonban a
rombolással, amikor kiderült, hogy a fémötvözet nem
eléggékemény az ágyűöntéshez." Orbán pápa cseleke-
detének emlékéreszületett a híres mondóka: Quod non
fecerunt barbari, fecerunt Barberini * amit meg nem
tettek a barbárok, megtették a Barberinik.
TÖBBE-KEVESBE KoMoLYAN / A 16. század vé-
,eén és a I7 .
század elején vallási küzdelmek folytak, a
művészetben és a tudományban pedig új áramlatok
születtek, Az ókor tanulmányozása már nem volt any-
nyira vonzó, a klasszikus művészet pedig a kultúra
iölötti gyámkodásnak lett az eszkőze. Maradtak azért
5T l Az egytk gálya, amelyet a Nemi-tóból emeltek ki az 1930-as
években.
Tereprégészetés ásatás | 43
még a korábbiakhoz hasonlóan lelkes régiségkutatók,
az olasz, francia, német, németalföldi és angol amatőr
helytörténészek személyében. Lelkesedésük gyakran jó-
kora adag józan ésszel párosult a múlt anyagi tanúságá-
nak tolmácsolásában, és sok ilyen korai régiségkutató
a modern archeológia fejlődésvonalába sorolható.
1598-ban például Richard Stow Survey of London (Lon-
don áttekintése) című írásában hírt ad a spitalfieldsi
római temető 1576-os felfedezéséről, és igen hasonló
következtetésekre jut, mint amilyenre a mai régészek
jutnának. Néhány szemlélődó azt hitte, hogy a helyszí-
nen talált szögek eredeti funkciója azvolt - módfelett
valószínűtlen feltevés! -, hogy a holtak koponyájába
verték, Stow azonban ügyesen bebizonyította, hogy
valójában koporsószögek voltak. mert némelyikükhöz
még famaradványok tapadtak, és hog.v- az egyik holt-
testnek ,,szögek voltak körülte. valamint fején által,
oldala mentén, valamint lábán által".
A I'7. században sok volt a tudós-pap, Tudásuk
gyakran volt zavaros; de attól még lehetett az 1llető
türelmes és éles szemú megfigyelő. Ilyen volt például
Meric Casaubon, canterbury-i kanonok. Az l634-ben
megjelent Marcus Aurelius-fordításhoz csatolt függelé-
kében részletesen foglalkozik azokkal a,jóformán min-
den méretű és alakú és igen számos római edényekkel
és urnákkal", amelyeket a Kent grófságbeli Newington
mellett egy mezőn találtak. Közzéteszi némelyik edény-
nek, köztük egy szamoszi tá|nak a rajzát, mely utóbbi
,,oly annyira ragyogő és sima. . ., hogy a tiszta koráll-
hoz hasonlatos". Ennél is figyelemreméltóbb, hogy az
edények tanúsága alapjánigen ésszerű következtetések-
re jut a helyszínt illetően: ,,Az urnák sokaságát tekintve
elsőbben is, hogy rómaiaknak volt általános temetkező
helye. Másodszor, hogy a rómaiak történetében ezen
o r sz á gb an le gkeves eb b ezerkétszáz v agy ezerhár omszáz
esztendős minden egyes feltalált urna. . . végezetül, a
helyből ítélve,amely emelkedőn találhatő. . . nem mesz-
sze a tengertől és közel az otszágűthoz, megállapíthat-
juk, hogy minden bizonnyal római állomásnak volt
egykoron a helye." Casaubon előtt nem volt ismeretlen
a kontinens régiségkutatóinak munkája - idézi is Jan
Gruter római feliratgyűjteményét, amely 1603-ban je-
lent meg Hollandiában -, és valójában az előző fejezet-
ben tárgyalt északi humanizmus távoli és igen kései
képviselője.
Nagyjából ebben az időben két luxemburgi jezsuita,
a Wiltheim testvérpár, Wilhelm (1594-1636) és Alexan-
der (1604-i694) hasonló módon szemlélte a lakóhelyük
környékén talált római régiségeket.Nagyszabású mun-
kájuk, a Luxemburgum Romanorum (A rómaiak Lu-
xemburgja) azonban sosem jelent meg valójában, A kéz-
irat tartalma azért érdekes, mert rámutat, milyen mo-
dern volt ennek a két I7. századi régiségkutatónak a
szemlélete. A tényleges kutatómunkát valószínűleg a
fiatalabbik fivér, Alexander végezte, aki felismerte a
római edények fontosságát,lerajzolta és leírta a cserép-
44 | Tereprégészetés ásatás
és üvegtöredékeket - holott a legtöbb 17. századi régi-
ségkutató ezeket értéktelennek tekintette volna, Termé-
szetesen figyelembe yette az archeológiai kutatás szoká-
sosabb tárgyait is, feljegyezte a feliratokat, és vázlato-
kat készített a trieri romokról. Kiváltképpen a topográ-
fia érdekelte, a környékbeli római városnevek, és min-
dennél jobban a római útvonalak. Valószínűleg maga
is végzett ásatásokat, hogy megtudja, hogyan építették
ezeket azutakat, és kutatása eredményeiről metszetraj-
zokatkészített - vagyis az elsők között volt, akik a mai
rutinszerű régészeti technikát alkalmazták. Ma már
tudjuk, hogy Alexander Wiltheim nemegyszer téves kö-
vetkeztetésekre jutott, ezt azonban ő maga is sejtette, és
akármelyik mai kutatónak becsületére válna az őszlnte-
sége: ,,Ha véleményt fejeztem ki, avagy feltevést koc-
káztattam meg, vagy becslésbe bocsátkoztam, vegyétek
úgy, mint véleményt, mint feltevést, mint képzeletem
gyümölcsét. Ha azonban kijelentést teszek, vagy ha
némely dolgokat megállapítok, sőt kétségtelennek nyil-
vánítok, úgy vagy higgyetek nekem, vagy pedig ha nem
értetek egyet, bizonyítsátok be, hogy tévedtem, és
mondjatok ki különb igazságokat!"
Nemegyszer előfordult azonban, hogy papok az őko-
ri maradványokkal kapcsolatos népi babonákba ütköz-
tek. Idézzünk csupán egy példát: feljegyezték, hogy
l77l-ben egy bajor pap összezúzatott egy óriási Pria-
pus-szobrot, és a törmeléket elásatta. Priapus egyike
|11ru--1l lo'1 h rvrdv l
lh^* +r b p+*Qti
|n
| _J!!,rwrc
_\
/---2-
V-,{'+^__4 /u5
.-:_,/,/t\/_-\l3
(g
Yz
{- {-::/il_
T_ a.,,Ft=§
EI-r-r.aJ É-7
T-|
.E.
L,
ll
\at,
l]tnn lE
Jünnq
ll
nD: B
I lliffOj[ iÁ
volt a számtalan római termékenységistennek, és hatal-
mas nemi szerwel dicsekedhetett. A szeméremsértő szo-
bor valószínűleg egy fogadó kertjében állt, és ,,meddő
asszonyok, abban a reményben, hogy így anyává lehet-
nek, elzarándokoltak a szoborhoz és hozzádörgö|őz-
tek".
Megesett, hogy tudós férfiak is csakoly hiszékenynek
bizonyultak, mint bármelyik bajor paraszt. Elias Ash-
mole, a királyi adók számvevője és a térdszalagrend
krónikása, valamint örököse a Tradescant család ,,régi-
ségtárá"-nak ez volt a magva az l683-ban alapított
oxfordi Ashmolean Museumnak -, kísérletezett alkímiá-
val, csillagjóslással és mágiával is. Hernyók, vakondo-
kok, patkányok és bolhák mágikus képmását készítette
el, hogy házátés birtokát ne háborítsák efféle kártevők.
STIJKELEY ES A REGISEGKUTATÓK rÁnslsÁ-
GA / Ugyancsak angol volt egy másik figura, a nem
kevéssémegszállott William Stukeley (1687-1765); leg-
szélsőségesebb mániájával azonban - miszerint Avebu-
ry és Stonehenge bronzkori kőépítményeidruida szen-
télyek voltak - szerencsére itt nem kell foglalkoznunk.
Stukeleynak nagy volt a hatása a londoni Régiségkuta-
tók Társaságának megalakulása után. A társaság céljait
még 1708-ban tervezetbe foglalták; különbséget tettek
azok között, akik a görög és a római civilizáciő iránt
érdeklődtek, és azok között, akiket a helyi régiségek
/,§) 58 / Caracalla thermáit Rómában márványfejtőnek használta III.
i!9 Pál, a Farnese pápa. Palladio egyik vázlatkönyvének egy
lapján 1átható afrigidarium keleti falának odavetett vázlata,
l
("ri' még mielőtt megfosztották márványburkolatától. Akkoriban
még porfirvázák is hevertek szanaszét a földön (Ashmolean
Museum, Oxford).
Meric Casaubon 1634-ben pontosan vezetett régészeti
59 /
összefüggésben elsőként közölte római edények képét. Az
edények legnagyobbrészt a Kent megyei Newington római
kori temetőjéből valók.
60 / Segovia látképének részlete. Anton van den Wyngaerde, az
1544 és 1570 között alkotó holland festő műve, aki a maga
korában a leghíresebb városkép-rajzoló volt (Ashmolean
Museum, Oxford).
 Tereprégészetés ásatás | +S

to_slalkoztattak: ,,Azutóbbi korok folyamán a tanultak
és a kíváncsiak főként a görög és római régiségekkel
foglalkoztak . . . Ám ahogy az embernekhazája törté-
nelme kedvesebb (vagy kedvesebb kell legyen) idegen
öldek történeténél,ugyanúgy érdeklődnek sokan őseik-
nek és az általuk hagyottaknak törvényei, szokásai és
eletmódja iránt." A társaság azonban nem alakult meg
:.zon nyomban (,,Vajon az uppsalai gótok dicsekedhet-
rrek efféle társasággal - panaszkodott egyik szorgalma-
zója -, mi pedig maradjunk el mögöttük?"), csak 1717-
iren, amikor is Stukeleyt választották meg titkárnak.
Stukeley a brit ,,régészet"minden vonatkozása iránt
érdeklődött, lett légyen prehistorikus, római vagy kö-
zépkori, azonban a Régiségkutatók Társasága kezdeti
éveiben a tagokaí Stukeleynak és néhány barátjának
izlésébezmérten túlságosan is a nem római dolgok
izgatták. Stukeleyék ugyanis már l722-ben klubot ala-
pítottak a római Britannia tanulmányozására: a ,,Ró-
mai Lovagok Társaságá"-t, A klubtagok Britannia ró-
mai meghódításával kapcsolatos kelta személyiségek
nevét vették fel. A nevek lehetőleg a tagok szűkebb
pátriájára vonatkoztak. Lord Winchelsea például Cin-
getorixnak, egy kelet-angliai belga törzsfőnek a nevét
vette fel, a yorkshire-i Roger Gale pedig a brigantes nép
vezére után Venutiusnak nevezte magát. A klubnak
eredetileg tizenhat tagja volt, ez a szám azonban szapo-
rodott, nők is kerültek a tagok sorába: Hertford herceg-
nője l723-ban lett a klub tagja, Bonduca néven. Mrs.

.. rtrr:r,iJil

{rot§,i,*

**
*_,

]..,.,,"].,*r;

, .-'].]..'\3-ü.,

_,.§;,

- ""',*31].4 .,.il. .':1]'r..',.,,,,.

k_**- ",; _j
l*'^ \ ";"3' -**.]*u
_';, .*16, 1**
*.i.***
- .;*
"','*
_*
.*""
_'-1& ""':
]4].l,-d. l:.i"l:.l@i,,.l,,_.],.,.

,ffi
,
-_.,,,,l;' l';..,.nij:,]
 46 | Tereprégészetés ásatás

Stukeleyt Cartismandua néven ismerték. A Római Lo-

vagok Társasága komoly célttűzött ki, melyet Stukeley
így fogalmazmeg,.,,Minő fájdalommal látták e szemek
azűrzavart, a rombolást, a római művek sorsát, s mind-
ez a klastromi apácák és barátok tévelygésénekés gní-
löletes babonáinak tulajdonítható, mert amit le nem
dra;- rombolhatott a háborúk dühe, azt lerontotta az ő dics-
telen kezük. . . Mások gótikus maradványaik helyreál-
lításán munkálkodnak, nektek jut a dicsőség, hogy Bri-
_L tannia nagy és nemes római emlékeit szépítsétekés

vu?ffi:#bI:3:::*?ő:
megőrizzétek . . . E Társaság dolga, hogy felkutassa és
"'*h: -i;
rtrL ő#"; T C:L;; ;; ő ;,
megvilágítsa a római emlékeket a brit szigeteken. A Lo-
- vagok (equites) neve arra kötelez, hogy tekintsük fel-
9;?rÁ,;gőq"y'*3::r"qr:,ií
l*iq ;'tg, *rr- *r-n
adatunknak az utazást, római címünkre pedig azzal
szolgálunk rá, hogy hódítás nélkül nem térünk haza.
1."űr., i-F.ar-;.la,l=, +uA n
Meg kell küzdenünk az idővel, a gótokkal és a barbá-
-,, ,rr-lq*$n1+-'b.-1a4; ,á /-rl;'-.,-nt rt
á ár- i E* * :
a, ,;.{4.-i
:y r:'*' ",n,,,
öluva,1 , saot,:
a,,l,r+;
h O t s rr 1{!@
rokkal. . . harcolnunk kell, pro ara et focis, hogy meg-
mentsük a városokat és polgárokat, táborokat, szenté-
:..*rut,",D;
r*;
(.

Á /',&-r.1.,
lrJ Ó lÍ-r,"-;i^ "rr'íft"<.;
-"
"
4rr= lyeket, falakat, amflteátrumokat, műalkotásokat, uta-
-űir
ra,n ydCt>ra, kat, feliratokat, érméket, épületeket, s ami csak római
rvt I} (fu. ..nírrr.?thűa4;7n bélyegetvisel..."
l 'lEr'
sbtlan-i'Í,*l ,shr ooá*! s.tLi A Római Lovagok Társasága nem volt hosszú életű,
de Stukeley odaadása az őkor iránt nem csappant.
I724-ben jelent meg ltinerarium Curiosum (Erdekes úti-
könyv) című művének első része - a második pedig csak
Stukeley halála után, I7 7 6-ban. Stukeley számos kirán-
dulást tett szerte Angliában, északon eljutott egészen
Hadrianus faláig, s útibeszámolóin kívül a könyv tartal-
mazza a Régiségkutatók Társasága tagjainak beszámo-
6l / Alexander Wiltheimnek (1604-1694) köszönhetjük az első
ismert régészeti metszetrajzot; a Dalheim közelében hűződő
lóit is. Egy l7I9-es kiránduláson Stukeley észrevette,
római út metszetéről készült (Archives de l'Etat, Luxemburg). hogy Essexben, Great Chesterford határában egy szán-

62 / Alexander Wiltheim régészeti munkássága a Meuse és
a Moselle közötti területre összpontosult. Ez a Wiltheim
rujzotta térképfeltünteti a terület főbb városait,1atin
nevükkel, valamint a főbb utakat, folyókat és erdőket (Musée
d'Histoire et d'Art, Luxemburg).
63 l Egy 1465-ben írt kéziratban megörökitettek egy
Priapus-szentélyt, mintegy három római mérföldre Padovától.
Az istenség a képen eredetileg sokkal daliásabb megjelenésnek
örvendett, de egy puritán korszak megfosztotta férfiúidíszétől
(Firestone Könyvtár, Princeton).

;.7 1r"

tófoldön a gabona egy római épület körvonalait rajzol-
ki: ,,Odahivtam néhány környékbeli embert- irjaegy
_ia
levélben Roger Gale-nek -, és kancsó meg pipaszó
nrellett kihámoztam, amit csak tudtam a beszélgetésük-
hól, ahogy ott ültünk és néztük az ott termő gabo-
nát. . . El sem lehet képzelni elbűvölőbb látványt, mint
egy templom tökéletes nyomát, amely éppoly könnyen
lrivehető a gabonában, mintha papíron volna. . . Azt
mondják az emberek, ha tél, ha nyár, ez a hely mindig
látható . . . és úgy vélik, a tündérek táncolnak itt, s ez
okozza a jelenséget." Stukeley volt tehát az első, aki
eszrevette és felhasználta a gabonajeleket, a mai régé-
szek állandó munkaeszközét, akik a terepszemle-techni-
lia fogásaként használják a légi felderítést.
HERCULANEUM ns povrpul FELFDDF,ZÍISE l
\{ost azonban térjünk vissza a kontinensre, és vegyük
wemügyre azt a két várost, amelyeknek a felfedezése
megragadta a 18. századi Európa képzeletét,és ame-
l1,eknek a történetét még ma is érdemes elmondani.
Herculaneum és Pompeii a Vezúv tűzhányő Lábánál
;ekiidt, Nápolytól délre: Herculaneum arisztokratikus
;engerparti üdülőhely volt, Pompeii valamennyivel bel-
1ebb a szárazföld belsejében, pezsgő életű kereskedővá-
Tereprégészetés ásatás | 47
ó4 / A silchesteri amfiteátrum. Wilüam Stukeley ralza Itinerarium
curiosum című művében.
ros. I. sz.79. augusztus 24-én déli egy órakor mindkét
várost elborította a hirtelen vulkánkitörés. A tűzhányó-
hoz közelebb fekvő Herculaneumot láva és vulkanikus
iszap öntötte el, Pompeii pedig hamu- és tajtékkő-
záponak lett az áldozata. A végzetes vulkánkitörés
után egyik város sem támadt új életre, sőt Pompeiinek
még a helye is feledésbe merült. A városokat vastag
rétegben borító vulkanikus anyag miatt alkalmi feltá-
rásra gondolni se lehetett, és csak amikor a 16. és I7.
században mérnöki munkákra került sor, akkor kezd-
ték elárulni titkaikat az eltemetett városok - bár ezek-
nek a való lényegérecsak jóval később derült fény.
Herculaneumot 1684-ben parasztok fedezték fel: ku-
I
tat ástak közvetlenül az őkori város színháza főlött.
l
Feljegyzés maradt arról, milyen rétegeken hatoltak át:
az első három méter mélységbenművelhető talaj volt,
alatta vá|takoző láva- és földrétegek; majd harminc
méter mélységben (hat méterrel a római szinház padló-
szintje alatt) bukkantak vizre. Ásás közben különféle
feliratokra és fémtörmelékre találtak. A kút 1706-ban
d'Elboeuf francia hercegnek, a Nápolyba küldött csá-
48 | Tereprégészetés á,gatás

szári sereg parancsnokának a tulajdonába került, s ő

menten neki is látott, hogy palotát építtessen mellette.
A kút a palota mozaikpadlőzatához kiválóan alkalmas
márványtörmelékek forrása lett, Márványszobrokat is
találtak; hármat elküldtek Bécsbe, Szavojai Jenő her-
cegnek. A szobrok 1736-ban a szász választófejedelem
drezdai gyűjteményébe kerültek, ahol nagy csodálatnak
örvendtek. 1735-ben III. tsourbon Károly, V. Fülöp
spanyol király tizenkilenc esztendős fia került Nápoly
írőnjára, és 1738-ban a sors különös szeszélyóből nem
mást vett nőül, mint a szász választófejedelem \eányát,
Mária Amália Krisztinát. A fiatal házasok szenvedélye-
sen lelkesedtek az ókorért; megvásárolták d'Elboeuf
herculaneumi birtokát, és támogatásukkal megkezdő-
dött a nagyszabású ásatási munka Herculaneumban.
A műveleteket a katona-régészek hosszú sorában az
első, Rocque Joachin de Alcubierre, a nápolyi hadsereg
mérnökkarának spanyol parancsnoka vezette. Szerve-
zőképessége sajnálatos módon nem párosult a százado- i.j&-..-",
kon át eltemetett kényes tárgyak kiásásánál nélkülözhe-
tetlen gondossággal. Róla írta később J. J. Winckel-
mann művészett örténé s z, h o gy,,tapasztalatlan s ága m i -
att sok kárt okozott, és sok szép holmi vesztót". Mind-
amellett sok lelet épségbenkerült napvilágra: mozai-
kokkal és freskókkal díszítettpompás házak, márvány-
és bronzszobrok, l752-ben pedig egy teljes könyvtárra 65 l AYezűv környékének ezen az 1755-ben megielent térképén
való elszenesedett papirusztekercs, A tekercsek kibon- Pompciit mint Civitát tüntették fel. Csak l763-ban
tása és elolvasása még most is folyamatban van, de azonosították Pompeiivel.
azok alapján, amelyeket sikerült kibontani, valószínű, 66 / A római Herculaneum eltűnt a Vezúvból i. sz,.'I9. augusztus
hogy főleg Philodémosz késő hellénisztikus filozófus- 24-én kiömlő láva rétegei alatt.Ez volt az első római város,
nak tulajdonítható művek. A herculaneumi felfedezése- amelyet módszeresen ástak ki.

ket a nápolyi udvar egy sorozat pompás kötetben hozta
a világ tudtára.
1595 és 1600 között Domenico Fontana építészcsa-
tornát építetta Sarno folyó és a tengerparti Torre An-
nunziata malmai között, s eközben átvágta a Pompeii
helyét borító, Civitá néven ismert dombot. Annak elle-
nére azonban, hogy faltöredékeket találtak, meg egy
Venus physica Pompeiananak (a testi szerelem pompeii
istennőjének) szóló ajánlást, senki sem jött rá, hogy újra
felfedezték Pompeiit. Civitában Alcubierre kezdett ré-
geszeti vizsgálatokat; Fontana csatornájának ellenőrzé-
sekor a két parton épületmaradvány-metszeteket ész-
lelt. K, Weber sváj ci mérnö kőt bizték meg az eltakarítá-
si műveletekkel, amelyek azonban tervszerűtlenül,
rendszertelenül folytak, először az amfrteátrumban,
majd a városfalakon belül és kívül, ötletszerűen, Csak
1860-ban fogtak rendszeres ásatásokhoz, amikor G.
Fiorelli megszámozta az insulákat - a lakótömböket -,
és elnevezte azutcákat, majd előre meghatározott terv
alapján módszeresen kezdett ásatáshoz, Az ásatás első
munkásai hevenyészett módszerekkel dolgoztak, a már
kiásott épületeket elhanyagolták, de fokozatosan kiala-
kult a technika arra, hogy feltárják Pompeii utolsó
perceinek gyászos és megdöbbentő tanújeleit. Az ösz-
szepréselt hamu öntőformául szolgált, és amikor gip-
szet töltöttek a biztatőnak látsző üregekbe, felfedeztek
egy kínokban fetrengő kutyát, egy fuldokló öszvérhaj-
67 l Akariai Mülasz i. sz, 2. századből szátmaző diadalívéről
készítette ezt a ralzot William Pars az l797-ben megjelent
Antiquities of Ionia (Iónia régiségei) második kötetéhez.
Tereprégészetés ásatás | 49
csárt, Szerves anyagok gyakran elszenesedtek a hőtől,
és Isis templomában például egy asztalon ott találták a
papok félbehagyott ebédjének maradékát: tojást, halat
és diót.
,,TURIZMUS' l Az angol arisztokrata ifiak már jó
ideje műveltséguk fontos forrásának tekintették az itá-
liai utazást. A 17. és 18. században vált divatossá a
,,grand tour", és ennek tulajdoníthatő az Angliában és
Skóciában meghonosodott olaszos építészetistílus.
Herculaneum és Pompeii új felfedezései turisták ezreit
vonzották, és Angliában és másutt rövid életű divatja
támadt a ,,pompeii" stílusúbútornak és belső épitészet-
nek. (Később ez az irályzat ébredt újjá Franciaorszőg-
banazempire stílusban.) Ezazonbal csak egy szakasza
volt annak a mozgalomnak, amelyet az űj építészeti
minták iránti vágy ösztökélt, de amelynek fontos mel-
lékterméke volt sok ókori épület részletes feljegyzése.
Ezeknek az épületeknek egy része azőta eltűnt, nemcsak
Itá|iában, de a Balkán félszigeten, Kisázsiában és Szi
riában is. Robert Adam The Ruins of the Palace of the
Emperor Diocletian at Spalato in Dalmatia (Diocletia-
nus császár palotájának romjai a dalmáciai Spalató-
ban) című műve (1764) kimerítő tanulmány a fontos
késő római épület maradványairől. |75L és 1755 között
James stuart és Nicholas Revett Athénban készítették
e|ő The Antiquities of Athens (Athén régiségei)című
munkájukat, amelynek az első kötete l762-ben je|ent
_ meg, és amely számos római eredetű
műemlékkel is
foglalkozik a görögökön kívül. Robert Wood és James
Dawkins 1751-ben jfut Sziriában, és The Ruins of Pal-
Fi&,
50 | Tereprégészetés ásatás
myra (Palmüra romjai, 1753) és The Ruins of Baalbec
(Baalbek romjai, 1757) cimű műveik fontos forrásmun-
kájává lettek a neoklasszikus építészeknek.Az effajta
kutatást támogató fontos intéznényvolt a Londonban
!734-.ben alapított Műkedvelők Társasága; jórészt
olyanok voltak atagai, akik bejárták ltáliát. Támogat-
ták Stuart és Revett útját, és l764-ben elküldték ,,első
ión expedíciójukat" Nyugat-Kis ázsiába. A kutatóúton
Revett, fuchard chandler és william pars vett részt,
eredménye pedig a nagy hatású The Antiquities of Ionia
(Iónia régiségei, I7 69-17 97) megjelenése.
Ezek a művek nemigen küönböztették meg a görög
és a római eredetű műemlékeket; igaz, a Földközi-
tenger vidékénekkeleti részéngyakran nagyon nehéz
elhatárolni egyik korszakot a másiktól. A neoklasszikus
művészetben mindazon által két különböző irányzat ke-
letkezett: az egylk azt pártolta amit ,,görög"-nek tekin-
tettek - közvetlenül J. J. Winckelmann Geschichte der
Kunst des Altertums (Az ókori művészet története,
1764) cimű művének hatására; a másik pedig konokul
a ,,római"-t - vagyis ebben az értelemben itáliait. Az
ízlésnekez a kettőssége bennünket csupán annyiban
érint, hogy a görög művészetet, valamint a tanulmányo-
zását, idővel lélekemelőbbnek, érdemesebbnek tekintet-
ték, mint a római művészetét.Ez a nézet, sőt, bátran
nevezhetjük előítéletnek , az egész 19 . században uralko-
dott, és még manapság is fellelhetők a nyomai. Az
előítéletet alapjaiban ingatták meg a 19, század végi
,,bécsi iskola" művészettörténészei: Franz Wickhoff ki-
jelentette, hogy ellentétben Winckelmann állitásával, a
68 / Robert Wood és James Dawkins The Ruins of Baalbec
(Baalbek romjai; 1757) című művében látható egy kerek
templom rajza.
69 l Arajz arra ihlette Henry Hoare-t, hogy birtokán, a wiltshire-i
Stourheadben felépítse a templom mását. Ezt ábrázolja
F. Nicholson 19. századi vízfestménye (British Museum).
római művészet nem a görög művészet elfajzott formá-
ja, hanem a római korszak sok mindennel gazdagitotta
a művészi ábrázolást. Alois Riegl cáfolta Winckel-
mann-nak azt a nézetét,hogy az i. e. 5. és 4. szízad
művészete a norína, amelyhez viszonyítva kell minden
egyéb művészetet megítélni,és megalkotta a Kunstwol-
Ien elméletét,mely szerint minden korszaknak megvan
a sajátos művészi egyénisége. Mindkét nézet túlságos
egyszerűsítésnek bizonyult, és nem mondanánk igazat,
ha azt állítanánk, hogy a római művészet problémája
,,megoldódott" - ám hála a század olyan tudósainak,
mint Eugenie Strong Angliában, R. Bianchi Bandinelli
Itáhában, valamint számos német régész,a római mű-
vészet napjainkban alkalmas tárgya a tudományos vizs-
gálódásnak.
Sok turista ltáliáből hazatérve is megőrizte az őkor
iránti érdeklődést. Mások nem indultak itáliai űtra,
hanem a helyi régiségeket tanulmányozták, A Földkö-
zi-tenger vidéki országok gyakran jó állapotban fenn-
maradt ókori maradványaival ellentétben ezek a hely-
beli régiségeksok esetben jellegtelenek voltak. Eppen
ezért v ált szükségessébonyolultabb technikák kidolgo-
zása a múlt tanújeleinek feltárására, mint amilyeneket
Alcubierre és követői használtak. Mint láttuk, Alexan-
der Wiltheim Luxemburgban elkészítetteegy római út
metszetét, Angliában pedig William Stukeley egy római
templom alaprajzát követte nyomon egy szántóföld
gabonajeleiből. A legnagyobb technikai fejlődés Eszak-
nyugat-Európában következett be a 19. században, de
még ott is csak a 20. században vált általánossá.

HCHARD COLT HOARE / A 18. század régészei
közötti átmenetet Richard Colt Hoare képviseli. Nagy-
ryF a neoklasszicizmus ,,római" szárnyanak előőrsé-
Wz 1aftg7rlí a család wiltshire-i birtokán, Stourhead-
ben megépítette l757-ben a római Pantheon változatőt,
1765-ben pedig az,,Apollón-templom"-ot (69. kép),
wánzatát a baalbeki venus-templomnak, amelyekről
§-ood néhány éwel aze|őtt tett kőzzé rajzokat (68.
kep). Maga Colt Hoare ifiúkorában sajátos régészeti
cÉllal indult turistaútra. 1785-ben Sienában időzve elha-
tározta, hogy azonositja az ókori szerzők által említett
etruszk városok helyét. Felkeresett köztudottan etruszk
eredetti városokat - Volterrát, Populoniát, Saturniát -,
és nekilátott, hogy felderítse Vetulonia, Ansedonia és
R.usellae helyszíneit. Második kísérletéremeg is találta
az utóbbit, és megállapitotta, hogy ,,a rengeteg fa, tüs-
kebokor és sűrű bozőt, amely megnehezíti a közelítést,
ugyanakkor elősegítette a fennmaradásukat. A marad-
rányok legszebb és legtökéletesebb része északra néz, a
Sienába vezető országít felé. Itt egy olyan nép munká-
ját figyelhetjük meg, amely több évszázaddal előzte meg
a rómaiakat, és amelyeknek romjaira alapozták a ró-
maiak ama nagy hatalmat, amely később beárnyékolta
azegészcivilizált világot. . . Bámuló csodálattal szem-
lelhetjük annak a népnek a nyomait, amely a történelem
hajnala e|őtt vitágzott. . . E távoli korok félelnetes
maradványait szemlélve bőven van okunk a csodálko-
ásra: milyen magas fokú technikai ismeretekkel, haté-
kony gépezetekkel rendelkezhettek, hogy az ilyen óriási
nagyságú köveket fel tudták emelni és helyiikre tudták
illeszteni."
Colt Hoare hazatértAngliába, de a múlt iránti érdek-
lódése nem csappant. William Cunnington társaságá-
ban ásott ki prehistorikus sírdombokat a Salisbury
sikságon;munkájuk foglalata Colt Hoare 1810 és 182l
között ítt History of Wiltshire (Wiltshire története) cí-
mű műve, amely Glyn Daniel megállapítása szerint
_hatalmas lépésa régiségbúvárlattól arégészetig".Cun-
nington és Colt Hoare igen hasznos tanácsokat kaptak
Leman barátjuktól a régészeti leletek gondos feljegyzé-
sére vonatkozőan. Leman igy irt Cunningtonnak: ,,Bi-
zonyára megbocsátja, ha bátorkodom felhívni a figyel-
mét annak szükségességére,hogy azonnal ragasszanak
egy kis papírt minden egyes cserépdarabra vagy érmére,
amit ezután találnak, és részletesen írják le a pontos
lelőhelyet. Az utánunk következők talán többet fognak
mindezekről tudni nálunk (bár azt hiszem, igen keveset
fognak tudni), de mégis meg kell adnunk nekik minden
lehetséges tájékoztatőst, érthető formában. Túlságosan
is bízunk abban, hogy mi magunk is tudni fo$uk hol-
nap, amit ma megtanlltunk, márpedig mindennapi ta-
pasztalatom alapján csak annyit mondhatok: én nem
tudom, és lehetséges, hogy mások is így vannak vele.
Következésképpen kívánom, hogy őrizkedjék e végze-
tes hibától.
Ha érméketvagy egyéb ókori tárgyakat gyűjtünk, és
Tereprégészetés ásatás | 51
nem él bennünk ószinte buzgalom, hogy mások hasznáta
legyünk, úgy alig jobb, mintha limlomot gffitenénk,
amely akadályoz inkább, semmint jobbításunkra szol-
gál." Az elv ma is éppolyan ésszerű, mint volt 1802-ben.
Colt Hoare figyelmét nem kerülték el Wiltshire római
maradványai. Nagy érdeklődéssel figyelte, amikor ba-
rátja, Hasell kiásott egy római villát Pitneyben, 1829-
ben. A jelek szerint legalább két mozaikpadlója lehetett,
és mivel egy környékbeli villáét ,,akőznép henye kíván-
csisága" tönkretette, Colt Hoare arra biztatta Hasellt,
hogy az ő költségére fogadjon őröket, a maradványok
fölé pedig emeltessen sánt. Hasell még ennek ellenére
is azt jelentette, hogy ,,a közrendű nép éjszakánként
lerontja a színeket, és mindenfajta kárt okoz, amit a
rosszindulat csak kigondolhat; olyannyira elfajult kár-
tevésük, hogy kénytelen vagyok két éjieüőrt tartani a
területen. Nemtetszésük komoly kárt okoz, ám a moz-
gatőja merőben nevetséges. Ezek az emberek el sem
tudják képzelni, hogy merő kiváncsiságból fecséreljek
annyi időt és pénzt, s mivel a hajdani rómaiakat össze-
keverik a mai római katolikusokkal, azt hiszik, hogy ez
utóbbiak vallási téren tett engedmények következmé-
nyeképpen visszakapják egykori birtokaikat, s hogy
engem maga a pápa szerződtetett, hogy felfedezzem e
birtokok hollétét."
AZ ELsŐ REGESZEK / A 19. századbansokat fejlő-
dőtt az ásatási technika, a leletek feljegyzése és kőzzété-
tele. A holland régészetsokat köszönhet Caspar Jacob
Christiaan Reuvensnek. Reuvens l793-ban született
Hágában, és huszonnyolc esztendős korában kinevez-
ték az újonnan alapított leideni régészetitanszék élére.
Ez a tanszékvolt az első, amely a nem ókori régészetet
is tanulmányozta. Reuvens főként a drenthei kelta ása-
tásokon működött, de 1826 és 1829 között kiásott egy
római várost is Hága közelében, Arentsbergben. Magas
színvonalúfeljegyzéseket készített, az ásatási területe-
ket és az ásatásokat illetőleg azonban helytelen nézete-
ket vallott.
Reuvens már pedzett számos technikai eljárást, ame-
lyeket tőle függetlenül fejlesztett ki a század vége felé
Pitt Rivers tábornok. Pitt Rivers 1880-ban huszonki-
lencezer holdat örökölt Wiltshire-ben, ezen belül Cran-
bourne Chase jó részét.Már addig is sok ásatástvégzett
Angliában és Walesben, és új birtokának régiségeitis fel
akarta tárni, ,,Ugy éreztem-fuja -, hogy láthatatlankéz
arra nevelt, hogy ilyen birtok gazdája legyek. . . Nyom-
ban nekiláttam, hogy olyan segítőtársakat szervezzek,
akikkel együtt működve belátható időn belül elvégezhe-
tem a birtokon fellelhető régiségekvizsgálatát,méghoz-
zá olyan alapossággal, amely - mint az idők folyamán
felismertem - szükséges a régészetikutatásokhoz."
Cranb,ourne Chase-i nagyszabású ásatásait 1900-ig
fol;i,tdta. Az volt a célja, hogy ,,tökéletesen kiássa á
terepet, és.tö'kéletesen kőzzétegye az ercdményt". En-
nek érdekében sok illusztrációt publikált, köztük alap-
 ' ...

l,,l i, l

rajzokat, metszetrajzokat, a fö ásatási területekről pe- 70 lC. J. C. Reuvens az Arentsberg melletti római város l82ó és
l829 közötti ásatásánál (Rijksmuseum van Oudheden,
dig maketteket készíttetett.Véleményeszerint vala- Leiden).
mennyi tátgy azarcheológusok egyforma érdeklődésére
tarthat számot, függetlenül a szépségétől.,,Némelyek 71 l Pitt Rivers számára készült l897-ben ez a tajz a wiltshire-i
talán unalmasnak tartják - írja -, hogy mindenféle Iwerne Courtenayben egy római magtárról.
>limlomot< fedezzenek fel, amelyeket egykori gazdájuk
mint hulladékot eldobott - mégis, az efféle közönséges
részletek tanulmányozása múlhatatlanul fontos az at-
l._lll.]:, ],,
' ' ,: l- 1}-*-" --:i--,

cheológia számára a földhányások keltének meghatáro-

zására, A tanúbizonyságnak tekintett maradványok ér-
téke ilyen vonatkozásban fordított arányban áll valósá-
gos értékükkel."
Még azásatást végzők szemében lényegtelennek tűnő
tájékoztatást is fel kell jegyezni és közzétenni: ,,Az ása-
tást végzők általában csak olyasmit jegyeznek fel, ame-
lyet az adott időben fontosnak tekintenek, ám a régé-
szet és az antropológia terén szüntelenül új problémák
merülnek fel, és aligha kerülheti el az antropológusok
figyelmét * kivált azokét, akik, akárcsak jómagam, a
művészet morfológiája iránt érdeklődnek -, hogy ami-
kor bizonyítékokat keresve visszatérünk a régi beszá-
molókhoz, azt észleljük, hogy a potenciálisan legértéke- kísérleta talaj színénekpontos feljegyzésére.A rétegta-
sebb adatok fölött átsiklottak, mert akkoriban nem ni feljegyzésnek az alapelve napjainkban is pontosan
tartották őket fontosnak. Oly módon kell tehát minden ugyanez, csak a feljegyzés módja lett sokkal egyszerűbb
egyes részletet feljégyezni, hogy a tájékozódást a legna- - ha sokat vesztett is festőiségéből -: egyezményes jel-
gyobb mértékbenmegkönnyítse, s az ásatást végzőnek rendszer érzékelteti a föld változásait finom akvarell-
mindig az a cé| lebegjen a szeme előtt, hogy a maga árnyalatok helyett.
egyéni elfogultságát a minimálisra csökkentse," Pitt
Rivers valóban nem kíméltea fáradságot az ásatás A LÉGI FENYKEPEZES l A 20, században széles
részleteinek feljegyzésében: ennek jó példája az Iwerne körben elterjedt a 19. század úttöröinek szelleme, ós a
Courtenayben talált római magtárnak vízfestékkel gon- technika lényeges fejlődésen ment át. Napjainkban na-
dosan kivitelezett rétegtani tajza, az egyik legkorábbi gyobb fontosságot tulajdonítanak az ókori társadal-

12 lYilla az oxfordshire-i Ditchleyben; fontos helyszín a régészeti
1égilelderítésfejlődésében.
mak természetikörnyezetének, mint az ásatásnak. A ré-
gészeti feltárás állandó technikája e tekintetben a légi
felderítés, A földi szemlélő előtt láthatatlanul maradó
vonások nyomban előtűnnek, ha repülőgépről nézzük
őket. A lenyugvó nap alacsony sugarai kirajzolják föld-
sáncok vagy töltések vonalát; talajjelek, kivált frissen
learatott szántóföldön, épületek vagy termöfölddel fel-
töltött árkok jelenlétére vallhatnak, ugyanúgy, mint az
év bizonyos szakaiban és bizonyos éghajlati adottságok
esetén a gabonajelek. A légi fényképezésegyik úttörője,
G, W. G, Allen őrnagy, századunk 30-as óveiben részle-
tes légi felderítést végzett Oxfordshire megyében. Egy
1934 júniusában Ditchley felett készült fényképegy
római-brit villa alapraj zát fedte fel; a többszárnyú épü-
letet vizesárok vette körül, Melléképületekis voltak, és
a közvetlenül a villa előtt látható sötét kör későbbi
ásatások során kútnak bizonyult (72. kép).
Noha a tereprégészet rengeteget fejlődött, sok múze-
um és magángyűjtő változatlanulhozzá akart (és akar
ma is) jutni klasszikus ókori tárgyakhoz, akár hivatalos
ásatás hozta felszinre őket, akár nem. A helyzet évről
évre romlik, régiségekdarabonként dollármilliókért
cserélnek gazdát, a közelmúltban azonban sikerült
olyan technikát kifejleszteni, amelynek révénegész te-
metőket lehet felfedezni és feltárni, tartalmukat pedig
(ahol egyáltalán maradt valami) megmenteni a foszto-
gatóktól.
A sírrablás elsősorban Olaszországban tombol, ki-
vált Etruriában. Az etruszk temetők feltárásának köz-
Tereprégészetés ásatás | 53
vetlen előzménye az volt, hogy a második világháború
alatt az angol királyi légierő az ellenség által megszállt
Európa nagy része fölött végzett rutinszerű légi fényké-
pezést.
John Bradford a légierő fényképész-hirszerző tisztje
volt. Olaszorságban szolgált, ahol még a háború előtt
aktívan közreműködött ásatásokban. Oxfordi egyetemi
hallgató korában Allen őrnagynak és fivérénekbirto-
kán dolgozott egy vaskori terület feltárásán, a Themze
mentén, Dorchester közelében, és itt ismerkedett meg
a légi felderítés lehetősegeivel. Olaszországban termé-
szetesen kereste az alkalmat, hogy más összefüggésben
alkalmazza az ismert alapelveket. 1943-tól volt lehető-
sége, hogy a légierő által Etruria íölött készített felvéte-
leket tanulm ány o zza, és ráj ött, hogy való s á go s tárházai
az értékesinformációnak. A háboru után meg akarták
semmisíteni az Európa íölött készült légifelvétel-anya-
got, Bradfordnak azonban sikerült megszereznie a
fényképeket az oxfordi egyetem részére(ahol most a
Pitt Rivers múzeumban őrzik az anyagot), I94'1-ben
pedig cikket irt az Antiquity című brit archeológiai
közlönybe ,,Etruria a levegőből" címmel, egy új ország-
út mentén fekvő etruszk temetőkkel kapcsolatos tanul-
mányairól. Több esztendei terepmunka után részletes
beszámolót közölt felfedezéseir ől az 19 57 -ben megj elent
Ancient Landscapes (Ókori tájak) című könyvébén.
ETRURIA LEGI FELIERKÍPEZÉSE/ A Cerveteri
és Tarquinia temetői felett készült fényképeket, melyek-
re Bradford a kutatásait alapozta, 1944 különlegesen
aszályos nyarán vették fel, amikor a szüntelen szántás
során lelapított sírdombok fölött a növényzet különbö-
ző módon száradt ki, aszerint, hogy szikla volt alatta,
vagy föld. A sírdomb közepe kerek dob volt, amelyet
a természetes sziklából faragtak ki, magasságát ráhelye-
zett tufatömbökkel fokozták, majd a tetejére hányták
a kiásott sziklatörmeléket; ez alkotta magát a halmot.
Az évszázadok időjárása és a szántás következtében a
hordalék és a törmelék visszahullott a sírdomb körüli,
nedvességet tartalmazó mélyedésbe, s így ott a növény-
zet szátaz időben is zöld marad, miáltal a légi felvétele-
ken sötétebbnek látszik, mint a közvetlenül fölötte lát-
ható silány, kiszáradt növényzet, amelynek a képeken
világosabb a színe. Hasonlóképpen a sziklába vágott
temetői utakban is meggyűlt a termőföld, s ugyanilyen
módon azok is sötétebbnek látszanak a fényképeken.
Cerveteriben Bradford két temetőt tanulmányozott,
az ókori etruszk várostól északra fekvő Banditaccia
temetkezőhelyet, valamint délre Monte Abetone teme-
tőjét. Mindkét esetben tőbb száz, addig ismeretlen sír-
dombbal gazdagitotta a már meglevő alaprajzokat,
A Banditaccia név a terület jellegére utal. A 19. század
elején úgy vélték,anév a,,barlangokban és üregekben"
lappangó banditákra utal, holott valójában a Cerveteri
községhez tartoző közös földet jelenti, amely terra ban-
dita v olt,,,kirekesztett föld", vagyis vélhetőleg durva és
54 | Tereprégészetés ásatás

megműveletlen terület. I944-ben azonban hatalmas te-

rületet felszántottak és bevetették gabonával. Március
9-én a terep felett készült légifelvételekenmár láthatók
a sírdombokra utaló jelek, ha nem is nagyon kivehető-
en, a május 14-én készített sorozat azonban már igen
világosan mutatja az érett gabonában a sírdombok
nyomát. Sok esetben még a környező mélyedéstől a
sírdombig bevezető út vonala is sötétebben ütközik ki,
mivel a vastagabb talajrétegben termő egészségesebb
gabona színe elüt a környező növényzetétől. Több mint
négyszáz, föld alá került sírdomb helyét sikerült megál-
|apitan| a legtöbbjükről még csak nem is tudtak, amíg
Bradford fel nem ismerte őket. A felvételeken számos
eltemetett út vonala is látható; egyiküket kétszáz méter
hosszúságban lehet nyomon követni, Felfedeztek egy
hatalmas, hordalékkal borított udvart vagy piazzettát
is - ugyanezt a típust máshol sziklába vágott sírhom-
lokzatok szegélyezik.
A következő lépésaz volt, hogy igazolják Bradford
feltevését,miszerint ezek ajelek valóban sírdombokra
vallanak. Ezt Massimo Pallottinónak, az etruszk tanul-
mányok nagy öregének vezetésévelvógezte el ifjú római
régészekegy csoportja, I957-ben. Alig néhány hétig
dolgoztak Banditaccia egy sokat ígérő pontján, amikor
kis sírdom-
a v át akozásnak megfelelően szikláb a v ágott
bok bukkantak elő: a6. század első feléből származnak;
a középponti sírkamrához lépcsők vezetnek. A sírokat
még az ókorban kifosztották, de némelyikükben még
talá|tak Görögországból behozott cserepeket. A legin-
kább figyelemreméltó adat az volt, hogy a kiásott sírok
átmérője 10,06 m-től 10,67 m-ig terjedt, vagyis ponto-
san megfelelt a Bradford által a légifelvételei alapján 73 / Cerveteri; a Banditaccia-temető térképe.Készült a brit királyi
légierő által a második világháborúban készítettlényképek
becsült méretnek,
alapján (Bradford után).
A hagyományos ásatás azonbanigen költséges lévón,
a régészeknem foglalkozhattak ugyanilyen alaposan
minden egyes sírdombbal. Sok sírt már ki is fosztottak, mazását r égészeti, kiváltképpen etruszkoló giai kutatá-
némelyiket mégaz ókorban, másokat később, úgyhogy soknál. Az alkalmazott módszerek egyike az volt, hogy
nem látszott tanácsosnak a korlátozott anyagi eszközö- a megvizsgálandó területen mértékaz elektromos fajla-
ket bizonytalan eredménnyel kecsegtető kutatásra for- gos ellenállást, és feljegyeztek mindennemű eltérést,
dítani, Há|a a légi fényképezésnek,ma már sokkal biz- amelyet a föld felszíne alatt rejtőző archeológiai jelensé-
tosabban megállapítható, hol találhatók a sírdomb- gek okoztak. Jellemző eset volt 1958-ban a tarquiniai
együttesek. A levegőből azonban nem lehet minden Tomba dei Olimpiadi felfedezése. Elektródákat helyez-
egyes iégészetiadatot meghatározni, némelyik sírdomb tek el egyenes vonalban , utána mértéka talajban jelent-
ugyanis túlságosan mélyen van, és jele nem látható. kező feszültséget. Grafikonon ábrázolva a csúcspontok
Ennek a nehézségnek részbeni leküzdését szo|gálja az talajmélyedóseket jelölnek, amelyek a későbbi vizsgálat
infravörös légifényképezés,de ez sem teszi fölöslegessé szerint magukba foglalják az egész feltárási program
a hagyományos régészeti feltárási munkát. során felfedezett egyik legizgalmasabb sírdomb bejárati
folyosóját, a dromoszt.
GEOFIZIKAI MÓDSZEREK / A modern régészeti A fajlagos ellenállás technikája azonban csak ott
feltárási technika sokat köszönhet annak, hogy Carlo igazán hatásos, ahol széles körre terjednek az archeoló-
Maurilio Lerici képzeletétmegragadta az etruszkok giai jellegzetességek. A Lerici Alapítvány 1960-tól kezd-
világa. Lerici Veronában született 1890-ben, és 1947- ve a régészeti feltárásnak azt a módszerét alka|mazta,
ben megalapította a milánói Műegyetemen az ércek, a amelyet az oxfordi Régészetiés Múvészettörténeti Ku-
viz, földgáz és kőolaj geofizikai kutatására specializáló- tatólaboratóriumban fejlesztettek ki. A módszer eszkö-
dott C. M. Lerici Alapítványt, A Lerici Alapítvány ze a protonmagnetométer; ez a műszer a földmágneses-
l955-ben kezdte támogatni geofizikai módszerek alkal- ségben emberi foglalatosság következtében végbement
 Tereprégészetés ásatds | 55

75-76 l Fényképezésperiszkóppal a valóságban (75. kép) és

metszetben (76. kép) Bradford rajza nyomán. Egy lépéssel
megelőzendő a modern sírrablókat, a milánói műegyetem Lerici
Alapitványa olyan periszkópot talált fel, amelyet le tudnak
bocsátani a sírba, és a sir belsejéről készült felvételek alapján
megállapítható, hogy érdemes-e ásatást kezdeni.

-1 ' Ez a két diagramm azt mulatja, hogyan olvasták 1e

Tarquiniában l958-ban a fajlagos ellenállásq egy sor rudat
ttiztek 1e szabályos térközökben, és a legmagasabb értéket
akkor olvasták le, amikor a vonal áthaladt a Tomba dei
Olimpiadi fölött (Lerici rajza nyomán).

l,áltozásokat észleli. Az eredményt grafikonon ábrázol-

a ; a legfontosabb eltérésekkiv álasztásával rekonstruál-
.j

hatók az archeológiai jellegzetességek jellemzői, sőt az

alaprajz is.
Egy-egy sírdomb helyének meghatátozása azonban
csak fél siker volt. A régészeket az a probléma foglal-
koztatta, hogyan ismerhetnék meg t4rtalmát költséges
és fáradságos ásatás nélkül. A Lerici Alapítvány labora-
tóriumában kifejlesztettek egy szondá| amely egy alu-
mínium cső végére erősített miniatűr fényképezőgépből
és villanóból állt. A sírdomb fölött lyukat fúrtak a
töldbe, és a szondát lebocsátották a sírkamrába,megál-
lapítandó, hogy vajon érdemes-e folytatni a feltárást.
Mivel az 1956 és 1960 között talált sírok kilencvennyolc
százalékát már kifosztották, sokukat nemrégiben, és
hatvan százalékuk tökéletesen elpusztult, igen ésszerű-
nek bizonyult a terepmunkának ez a segédeszköze, már
csak azért is, hogy lépésttartsanak a modern sírrablók-
kal, akiket már nem csupán a sírokban fellelhető tár-
56 | Tereprégészetés ásatós
gyak érdekeltek, hanem modern módszereket alkalmaz-
tak a falfestmények eltávolitására. A földművelési mód-
szerek fejlődésével mind szükségesebbé vált, hogy minél
több falfestményt mentsenek meg a sírok fölötti szántő-
földeken alkalmazott modern műtrágyák által okozott
károktól. Amikor nitrogéntartalmúesővíz szivárog le
a festett falú sírba, gyakran hagy a fal felszínénüledé-
ket, amitő1 kifakulhatnak a színek. Még nagyobb baj,
hogy a felszíni növényeknek és bokroknak a műtrágya
által kifejlesztett gyökerei behatolnak a sírokba, s ezál-
tal a falfestmények lehámlanak.
MENTÓÁSlrÁSOr / Napjainkban igen gyakran
megesik, hogy építkezési,útépítésimunkálatok veszé-
lyeztetik a régészeti lelőhelyeket. Az utóbbi években,
legalábbis Nagy-Britanniában, lépésekettettek ennek
megelőzésére. Némi előrelátással sok esetben meg lehet
előzni az épitkezőket, és móg mielőtt a helyszínre érkez-
nének, befejezni a területen folytatott archeológiai ku-
tatást. Jó példával szolgált az M40 Archeológiai Kuta-
tócsoport. l970-ben alakult meg, Oxfordshire megye
7'l lModern ásatás a hampshire-i Fishbourne-ban l9óO-ban
lelfedezett i. sz. 1. századi palotában,
q',:,
:=
w:itr§,§,:':!
i'|::&.:1 ji§a;}:i]3i:. ::,:]!,'i :l..
;:t]il.i.lll .,,.:,.i:lli ::i:::',ll
délkeleti részén,egy új autópálya ópítése előtt. A kuta-
tócsoport hónapokig végzett terepmunkát - felderitést
és ásatást - a Stokenchurchtől Great Miltonig vezető
leendő útvonalon. Tizenöt kiásott terület kőzil tizen-
négy bizonyult régészeti szempontból értékesnek, és
lényegesen öregbítette a környék történetéről - nem
csupán a római korszakról, hanem a Róma előtti vas-
korról, valamint a közópkorról - való ismereteinket,
Nagy figyelem kísérteaz ökológiai bizonyítékokat. El-
szenesedett magvak, csontok és héjak elemzése nyomán
betekintést nyerhetünk Oxford évszázadokkal ezelőtt
élt lakosainak étrendjébe,fizikai környezetébe. A római
korszakról való ismereteink fő forrása egy lewknori
villaszerű település felfedezése - a település határátjelző
vizesárkok az épitendő autópálya útvonalán húzódtak
-, valamint a közeli Beacon Hillen egy késő római vagy
közvetlenül a római korszak utáni temetőé. A legérde-
kesebb ,,római" leletre azonban Tetsworthben bukkan-
tak: egy I2-I3, századi középkori házban találták meg
öt római edény levágott talpát: ezeket nyilván egy ró-
mai lelőhelyen találták, ós valószínűleg mint játékpénzt
használták * ez is példa arra a folyamatos kapcsolatra
Róma és a középkor között, amelyről már az előző
fejezetben beszéltünk.
;1r' q a,::|.|.a..a|.,)

PoMPEll
L" sz. 79. augusztus 24-e végzetes napvolt a Nápolyi-
több városának lakosai számára: elpusztult Pom-
"rböl
peii. Herculaneum, Stabiae, Oplontis és több más tele-
pülés, A Yezűvhoz legközelebb fekvőket forró láva
öntötte el, a távolabbiakra atűzhányőtól délre eső nagy
területen tajtékkő- és hamueső zúdult. Ezekközé tarto-
Zott Pompeii. Még az öböl túlsó oldalán, a több mint
iiizenhat kilométerre fekvő Misenumban is elsötétedett
,Jélben a hamut hordó füsttől az ég, és a tizennyolc
esaendős ifiabb Plinius eleven leírásából tudjuk, hogy
amikor édesanyjával menekült a városból, ,,sötétség
szakadt ránk, nem olyan, mint a holdtalan vagy felhős
éjszaka, hanem olyan, mint mikor zárt helyiségben
eloltják alámpát. Ekkor felhangzott az asszonyok jaj-
teszékelése, gyermekek siránkozása, férfi ak kiáltozása:
k5
TöRTÉ\ET
KÉPEKBEN
némelyek szüleiket, mások gye.mekeiket vagy házastár-
sukat szólítg atták, vagy hangj ukró l lassan felismerték. "
(Borzsák István ford.) Plinius megmenekült, de a kitö-
rés középpontjához közelebb levők ezrével haltak ke-
serves halált. A Pompeiiben ásatásokat végzők szakér-
telmének köszönhetően mi magunk is sok esetben át-
érezhetjük a végső pillanat tragédiáját. Valószínű, hogy
a városból sokan elmenekültek; lovaglásra alkalmas
állatokat ugyanis nem találtak az ásatások során. Nem
tudjuk azonban, hogy meddig sikerült eljutniuk a vul-
kanikus gázok és a záporozőkődarabok elől. A romba
dőlt várost kőzet ezerhétszáz esztendeig nem bolygat-
ták; kövületként zártamagába egy geológiai réteg, egé-
szen a 18. századig, amikor megkezdődött a régészeti
feltárás, és Pompeii felfedte titkát (78. kép).
:*. ''w**
58 l Pompeii
79.kép: Pompeii a tengerparttól
beljebb fekszik, a Vezriv termékeny
lankáin. T le nyugatra tertilt el
Oplontis (Torre Annunziata, ahol
nemrégiben fedeztek fel egy római
villát) és Herculaneum.
80. kép: Pompeii kezdetben kis samnis
teleptilés vo|t az i. e. 6. században;
ennek nyomai láthatók a forum
kornyékén, a város alaprajzának
délnyugati szogletében.
81. kép: I. e. 89-ben, Sulla támadásának
visszaverésére épiilt a város északi fatána
Torre di Mercurio (Mercurius tornya):
innen pompás kilátás nyílik a forumra,
a VI. korzetre. A mozaikk vel kirakott
utcahál zat a gorog világból származ
várostervezési elvek alapján épiilt.
60 | Pompeii

82. kép: L sz.62-ben Pompeiiben

földrengés volt, amely kisebb károkat
okozott. Alighanem az akkori
tapasztalatok késztettek sok pompeii
lakost arra, hogy a 79-es vulkánkitörés
elől pincékben. föld alatti
búvóhelyeken keressen menedéket.
Nem számoltak azonban a hamu és
a tajtékkő nyomában járó fullasztó
füsttel. A pompeii múzeumban látható ,

gipszöntvény egy fuldokolva köhögő

fiút mutat be.

83. kép: A Vezúv kitörése óriási

mennyiségű hamut és tajtékkövet tajtékkő
zúdítottdél felé. A súlyosabb tajtékkő
hullott le elsőnek, és Pompeiiben
mintegy két és fél méter vastag réteget
alkotott.

84. kép: A menekülő vagy elrejtőző

pompeii lakosok közül sokan
otthagyták az ebédjüket. Az étel
gyakran elszenesedett. A pompeii
múzeumban látható ez a tá1 tojás,
mogyoró, mandula, datolya és
a kenyércipó,
85. kép: Pompeiiben sok volt a nyitott,
utcai étkezőhely; a pultba süllyesztett
edényekben tartották melegen az ételt.

86. kép: A pompeiiek számára

nélküöáetetlen táplálék volt a kenyér.
A városban több pékséget találtak.
Ezek többnyire maguk őrölték
a gabonát, malom-helyiségükben olyan
kőmalrnok álltak, mint amilyenek
a képen láthatók. Felül betöltötték
a gabonát, majd a felső követ
függőleges tengelyű csörlővel forgatták,
a gabonát pedig az alatta álló kúp
alakú kövön őrölték. A liszt az alső
szintre hullott.
62 | Pompeií
87, kép: Az alig ezerötszáz nézőt
befogadó, i. e. 80 és 75 között épült kis
t'edett színházban zenés előadásokat és
mimusjátékokat rendeztek. A közelben
álló nagyobb színház volt a város
kulturális központja.
38. kép: Zeusz Meilikhiosz
templomának cellájában találták meg
Iuppiter terrakotta szobrát, egy
Iuno-szobor és egy
\,linerva-mellszobor társaságában,
Ebben a templomban volt
a capitoliumi triász szentélye a 62-es
töldrengés után.
89. kép: Pompeii kereskedelmi
központja a bazilika volt, a mai pénz-
és értéktőzsdemegfelelője.
90, kép: Dór oszlopcsarnok vette körül
az udvart, amelyben Apollón
temploma állt. Az egyik oszlop előtt
álI az iját megfeszítő Apollón
bronz-szobra.
64 | Pompeii

A pompeii házak külseje igénytelen (9l, kép), de belül

olykor igen impozánsak,. az atriumból (93. kép) a nyitott
ebédlőn át ki lehetett látni a kertbe. A vettiusok házának
kertje (92. kép) mutatja, milyen lehetett egy pompeii kert,
dísznövényekkel, szökőkúttal és szobrokkal, A Villa dei
Misteri falfestményeinek (94. kép) jelentésén mai napig is
vitatkoznak; lehetséges, hogy azt ábrázo|ják, miként
avattak be egy vagy több menyasszonyt a dionüszoszi
misztériumokba.
66 | Pompeii

A pompeii házak freskói a legjobb

állapotban fennmaradt római
falfestmények közé tartoznak.
Helytelen volna azonban, ha
túlbecsülnénk művészi jelentőségüket.
Általában egy római uioéti uá.Ó,
közepesen kulturált izlését,valamint
a nagyvárosi római divatot tükrözik;
önmagukban nem eredetiek. Pompeii
és Herculaneum freskói a 18.
századb an történt felfedezésük óta
nagy hatást gyakoroltak az európai és
amerikai lakásművészetre. August Mau
l882-ben négy stílusra tagolta
a pompeii freskókat, s azőta ezeket
a kategóriákat alkalmazzák az i. e,
200-i. sz. 79 közötti római
falfestményekre. Az első stílus
a Földközi-tenger keleti vidékén
található gazdag hellénisztikus házak
márványlapokkal burkolt falait
utánozta a festett gipsszel. A második
stílust (96. kép) akkor vette át
Pompeii, amikor - i. e. 80-ban - római
kolónia lett. Megőrizték az első stílus
elemeit is, de a freskók előterébe
oszlopokat festettek, és ezzel bonyolult
optikai hatást értek el. A Villa dei
Misteri (kb. i. e. 60) 16. fülkéjében
kiugró architrávokat tartó oszlopok
keltenek térérzetet. A harmadik stílus
i. e. 12. körül honosodott meg
Rómában, a pompeii területen
legkorábbi megnyilvánulásait az i. e.
ll-ben Agrippa Postumus számára
épült boscoreale-i villában (95. kép)
láthatjuk. Az épitészeti elemek
alátványt szolgálják: a parányi
oszlopfőknek és Jábazatoknak már
szinte nincs funkciójuk, díszítő
elemként a képzelet birodalmába
tartoznak. A középső, fehér hátterű
kép igen hatásos a pompeii-i vörös
alapon. A 62-es földrengés előtt
Pompeiiben nem akad példa
a negyedik stílusra. A legkorábbiak és
a legelegánsabbak egyike a Vettiusok
házának kerti szobája (97. kép). Jó
pé|da ez arra, mennyire elkanyarodtak
afantázia felé a negyedik stílus
művelői. Az oszlopokból nyurga
cikornyák és karcsú tekercsek lettek, és
pusztán díszítésülszolgálnak.
68 | Pompeii

98. kép: A Hofgartenben, a müncheni

Residenz-Palastban a 19. szazad elején
a pompeii harmadik stílus egy
változatát használták fel.
99. kép: 1974-ben nyitották meg
a kaliforniai Maübuban a J. Paul
Getty múzeumot, amelynek
a herculaneumi Villa dei Papiri volt
a modellje. A belsö oszlopcsarnok
falain a pompeii Faun hrizának elsö
alkalmazzák
stilusbeli díszítését
l00. kép: 18. századi turista
emléktárgy: a legyezőn a kép egy
herculaneumi freskót idéz.
 4. Az ETRUszKoK vlLÁGA

ill
70 | Az etruszkok világa

Az etruszkok, ez a nem is olyan titokzatos nép (hiszen
sokkal többet tudunk róluk, mint bármely más ókori
népről), akiknek kultúrája azi. e.9. é.1. század között
virult Közép- és Eszak -Itáliában, legelőször a ltazafias
érzelmű toszkán humanistáknak és az utódaiknak a
képzeletétragadták meg, később egész Európáét. Az
etruszkok iránti érdeklődés azonban még nem vezetett
európai méretű etruszk-lázhoz, amikor a távoli Skócia
egy tudósa, Thomas Dempster megírta De Etruriarega-
/i(A királyi Etruria) című művót,1616 és 1625 között.
A 17. században viszonylag csekély volt az érdeklődés
az etruszkok iránt; ez volt az oka, hogy Dempster
,,szorgalmas és erőteljes, ám apokrif műveltsége és nagy
képzelete okánzavaros" művét csakszáz esztendő eltel-
tével adták ki. A 18. századelejére azonbanazérdek|ő,
dés fokozódott |726,ban, néhány esztendővel Demps-
ter művének megjelenése után Cortonában megalapí-
tották az Etruszk Akadémiát. sok téves nézet uralko-
dott; feltételezték például, hogy az etruszk sírokban
talált görög, főként attikai vázákat etruszkok készítet-
ték - ez a téves felfogás azltán arra indította Josiah
Wedgwood angol porcelángyárost, hogy staffordshire-i
üzemét, ahol klasszikus díszitésűedényeket gyártott,
,,Etruriá"-nak nevezze. Ezt a tévedéstcsak 1806-ban
tisztázta L. Lanzi, de még akkor sem igen hittek neki
- és Stoke on Trent mellett még ma is van egy Etruria
nevű helység.
Az etruszkokról való ismereteink részben abból szár-
maznak, amit a görögök és a rómaiak mondtak róluk,
részben azokból a sírokból, amelyek nagy számban
maradtak fenn minden etruszk város - többek között
Vulci, Cerveteri, Tarquinia, Chiusi - környékén. A sí-
rokból eredő legszebb leletek ma a római Villa Giulia
múzeumban, a vatlkáni Museo Gregorianóban, és a
firenzei Archeológiai múzeumban találhatók, valamint
a lelőhelyek közelében levő helyi múzeumokban, Már
láttuk, hogy az utóbbi esztendőkben hogyan fedeztek
fel néhány etruszk sírt; ennek a fejezetnek elsősorban az
atárgya,hogy a 19. században hogyan történt némelyik
etruszk temető feltárása, anltán számot ad arról, mit
tudhatunk meg a síroknak és tartalmuknak tanúsága
alapján az etrlszk történelemről.
ETRUSZK EMLEKEK FELTÁRÁSA / Richard Colt
Hoare már a I8. század nyolcvanas éveiben tárt fel
etruszk városokat, a feltárás oroszlánrésze azonban

l0l / Apollón terrakotta szobra a veii Portonaccio-szentélyből

Villa Giulia, Róma).
(részlet, kb. i. e. 500,
\
102 / Kamrasírok az orvietói Croceflsso del Tufo temetkezési \ -<§!
helyen.
}*i,---_ * ]

l03 l Az etruszk világ.

', i
f".

/l
^,",,"\ l

, (/ l;;;
i-".1 '/l
lt}
:J
-. l*J
vélulonls r

\--s*'", ]

104 / A Tarquiniusok sírjának belseje Cerveteriben, ahogyan
George Dennis látta és közzétette The Cities and Cemeteries
oí Etruria (Etruria városai és temetői; 1848) című művében,
itáliai régiségkutatóknak jutott. Nyilvános és magán-
gyűjtemények keletkeztek; sok tudományos munkát
tettek közzé; az angol George Dennis klasszikus és igen
olvasmányos The Cities and Cemeteries of Etruria (Et-
ruria városai és temetői) című munkája az addiginál
jóval szélesebb körben terjesztette el az etruszkokról
szerzett ismereteket. Dennis l842 és 1847 között több-
ször járt Toscanában; könyve 1848-ban jelent meg és
nagy feltűnést keltett, Dennist ltáliábannemcsak arégi-
ségek érdekelték;hosszasan írja le például, hogyan ké-
szítenek sajtot a római Campagna pásztorai, és az ,,alsó
r-égtagjaikat szőrös kecskebőrbe burkoló" pásztorokat
..az ősi monda szatirjaihoz" hasonlítja, habár ,,ők nem
űzik a nimfákat, s nem incselkednek pásztorlánykák-
kal".
Vulci közelében nagy nemtetszéssel figyelte, amint
Canino hercegné birtokán kiásnak egy sírt. A herceg-
asszony megboldogult férje, Lucien Bonaparte, Canino
hercege, 1828-ban ásatásokba fogott; azelső évben már
iöbb mint kétezer tárgy került napvilágra. Az akkori
gl-akorlat szerint az ásatás csak télen folyt, és a kifosz-
lott sírokat újra feltöltötték földdel, hogy a földet be-
t,ethessék. Igy a hercegné kétszer arathatott: ,,sző sze-
nnt és képes értelemben". ,,Epp akkor láttak hozzá az
azévi munkához-írta Dennis. * A gödör torkolatában,
ahol a munka folyt, ült a capo, avagy munkafelvigyázó,
keze ügyében a puskája, így figyelmeztetvén embereit,
Lrogy ne vetemedjenek lopásra. Amikor rájuk bukkan-
=r:
'. -,:
T]l:
-_--
líl
Wí§w
| ij,. , r,
\,
:_] l /, .',_ i,, 1
,l) . r."
<./.lll
l
=§-<rI-_
tunk, éppen megnyitottak egy sírt, A teteje, mint gyak-
ran előfordul ennél a laza tufánál, beomlott, és a sír
megtelt földdel, amelyből az egyes tárgyakat külön-
külön kellett kiásni. Ez afolyamat á|talában nagy gon-
dot és óvatosságot igényel, amellyel azonban itt nem-
igen éltek, mert a napvilágra kerülő első tárgynál már
látszott, hogy semmi értékesrenem számíthatnak, . .
Csupán mintázatlan , sőtmázatlan cserepek és kis fekete
agyagtárgyak kerültek elő; megdöbbenésünknél azon-
ban csak felháborodásunk volt nagyobb, amikor lát-
tuk, hogy alig szedik ki ezeket a munkások, földhöz
váglák és eltiporják mindet, mint ami >hitványabb a
tengeri moszatnál<. Hiába igyekeztem némelyiket meg-
menteni a pusztulástól; habár piaci értéküknem volt,
de akadt közöttük különös és előkelő formájú; hajdani
idők tanúiként értékesekvoltak, és pótolhatatlanok; de
nem - ez mind roba di sciocchezza - >>ostoba holmi< -
és a capo kérlelhetetlen volt; elrendelte, hogy aminek
pénzbeli értékenincsen, azt nyomban semmisítsék meg,
és azt sem engedte meg, hogy az általa olyannyira meg-
vetett ereklyék valamelyikét magammal vigyem. Sajná-
latos, hogy ilyen szellemben folytassanak ásatást, csu-
pán a nyereséget tartván szem előtt, ügyet sem vetve a
tudomány támogatására."
Dennisnek tökéletesen igaza volt. Régészetiszem-
pontból minden fontos, ami egy sírból előkerül, és egy
sírcsoport korának meghatározásához és tartalmának
értékeléséhezsokszor a legtriviálisabb és esztétikai
szempontból legjelentéktelenebb tfugyak adják a leg-
hasznosabb támpontokat. (Sírcsoportnak nevezik
egyetlen temetés vagy hamvasztás tartalmát.) Egy
olyanfajta cserép, amelyet a Dennis említette capo (,,|,it-
72 | Az etruszkok világa

vány, alantas fickó") eltaposott volna, talán döntő bi- Mellette négykerekű kis bronzkocsi vagy tartó állt, kö-
zonyítékkal szolgál arra, hol helyezkedik el a sír a kul- zepén medenceforma mélyedéssel, s az egész, mind
turális és időrendi szerkezetben, sőt talán a temetkezés alakjára, mind méretérenézve, erősen emlékeztet egy
helyén élők gazdasági és kereskedelmi viszonyaira.is serpenyőre. . . A ravatal túlsó oldalán harminc vagy
rávilágít. Egy metszett üvegedényt, amelyet előzőleg negyven kis agyagfigura feküdt; valószínűleg a halott
csupán úgy kelteztek, mint ,,azi. e.1. óvezred második lárjai, védőistenei, aki nem a szépségükértválasztotta
feléből valóo'-t, jelen sorok írója például egy-két évtize- istenségeit. A ravatal fejénélés lábánál háromlábú áll-
des biztonsággal meg tudott határozni, hála egy sírlelet- ványon kis vasoltár állt, amely talán a házi istenek
nek, amelyet egyéb, keltezhető tárgyak- főként ,,mintá- tiszteletére szolgált. A ravatal lábánál egy köteg dárda
zatlan" cserepek - jelenléte révénlehetett keltezni. és egy pajzs is hevert; a szemközti falnak támasztva is
pajzsok álltak. Mind bronzból, nagy és kerek. . . gyö-
A SÍROK KINCSEI / Mivel akkoriban csak az aranyat nyörű domborítással, s nyilván csak dísznek szolgált,
tekintették értékesnek,a Dennis által felkeresett sírok mivel a fém túlságosan vékony volt, hogysem a csataté-
közül sok megőrizte tartalmának egy részét.Dennis ren hasznát vehették volna. Az ajtő közelében négyke-
fametszetén láthatjuk, hogy Cerveteri Banditaccia te- rekű kocsi állt, méretétés alakját tekintve alighanem
metőjében néhány váza hever a ,,Tarquiniusok sírja" ezen vitték a ravatalt a sírba. Közvetlenül abejáratnál,
körül (104. kép.) Ez a viszonylag kései etruszk sír való- vasból való háromlábú állványon két üst állott, különös
színűleg az i, e. 4. vagy 3. századből való. Belsejét úgy fogóik griffrnadárfejben végződtek, valamint egy kü-
alakították ki, hogy az etruszk házra emlékeztessen, lönleges edény - két harang alakú váza, amelyet két
enyhén lejtős tetejét zömök pillérek tartják. Cerveteri gömb kötött össze. E bronztárgyakon kívül a tetőbe
egyik sokkal korábbi sírja - a kb. i. e. 650-ből szátmaző vágott fülke két oldalán bronzszegekről edények függ-
,,Regolini-Galassi-sír" - durvább, de nem kevésbébo- tek."
nyolult módon épült. Mire Dennis odaért, a sírt már A külső kamrában egy harcos holtteste feküdt, síri
rógen kiürítették (mérhetetlenül gazdag tartalma nem istenei is meglehetősen impozánsak voltak; a belső
sokkal felfedezése után az újonnan alapított vatikáni
etruszk múzeumba került, és ma is ott látható). Dennis 105 / Egy kb. i. e. 500-bó1 származő sír freskója élénktánc- és
szavaival: ,,A leghíresebb - és nagy régiségét,sajátos birkózó jeleneteket ábrázol. A döntőbíró páIcájának
csapásával torol meg minden kilengést (Chiusi).
építését, és tartalmának különleges természetét és érté-
két tekintve legérdekesebb - cerveteri sírt felfedezőirő|, 106 / A tarquiniaiTombea delle Leonesse (kb. i. e. 520-500) egyik
Regolini hercegérsekről és Galassi tábornokról nevez- freskója. Hanyatt dőlő lakomázót ábréaol; egyik kezében
ték el. Ez egyike az etruszk temetőkben talált igen kevés boros ivóedényt, a másikban egy tojást tart.
női sírnak. 1836 áprilisában nyitották meg. Mintegy fél
mérföldnyire délnyugatra fekszik Cerveteritől, az ősi
várostól, nem messze a falaktól. Azt mondják, egykor
sírdomb emelkedett fölötte, a halom azonban igen ter-
jedelmes volt, s a gyakori ásatások során betört a teteje,
a talajt pedig mezőgazdasági célra elsimították, úgy-
hogy a létezéseimmár csupán történelem tárgya,
A sír egy szántóföld közepén, alacsony földsáncból
nyílik. Első pillantásra nyilvánvaló sajátos építése.Kez-
detleges kísérletiv alkalmazásáta, amelyet vízszintes
rétegek összetalálkozása fotmá| sima felületté faragva
és kissé meghajlítva, hogy gótikus ívhez hasonlit. Ez
azonban nem'végződik csúcsban, hanem szegletes vá-
jatban, amelyet hatalmas nenfro (helyi mészkö) tömb
fed le. A bejárat az egész sír leghangsúlyosabb pontja:
valójában puszta folyosó, csaknem kétszáz méter
hosszú, lgyanazon elv szerint épült, mint maga a sír, és
falazat szegélyezi. Ez a folyosó két részre vagy kamrára
oszlik, ugyanolyan gótikus alakú ajtó köti össze őket,
amelynek a teteje csonka."
A sírban alig találtak cserépedényeket, ,,de előkerült
számos bronz-, ezüst- és aranytárgy. . . A külső kamrá-
ban, a távolabbi végén,keskeny keresztrudakból for-
mált bronzravatal állt, afej részéreemelt hellyel. A holt-
test, amely egykor rajta feküdt, réges-régenporrá lett.
 -í|s
éH§

&
,q

,_ Ei

@,; {
".'* .-,- §i§

,#

1
}:.1i:-,...,.,_

kamra azonban szinte páratlanul pompás tárgyakat

tafta\mazott: egy domborműves arany mellvértet, kü-
lönlegesen hosszú fülönfüggőket, filigránmunkával dí-
szített tömör karkötőket, tizennyolc fibulát, és valószí-
nűleg egy aranyból készült öltözék maradványait,
melynek töredékei ,,törött és sérült állapotban is több
mint egy kosarat megtöltöttek". Ez azonban még nem
volt minden; valójában három személyt temettek a Re-
golini-Galassi-sírba. Legrégebben a belső kamrában a
dúsan felékszerezett nőt, legkésőbb a külső kamra férfi-
lakóját. Kettejük között, térben és időben, a belső kam-
rabejáratától jobbra találták meg egy férfi elhamvasz-
tott maradványait egy lovasszoborral díszítettnagy ur-
nában; vele temették bronzkocsiját és harci fegyvereit.
Etruria déli részénsok más 7. századi sír volt hason-
lóan pompás, habár sokukat kifosztották, mielótt a
régészek megvizsgálhatták volna. A 7. században fel-
bukkanó etruszk arisztokráci a gazdagságát tanúsítják;
ekkor már kellően vagyonosak voltak, hogy ,,orientali-
zálő" fényűzésicikkekethozzanak be a Földközi-tenger
keleti partvidékéről.Gazdagságuk talán az Egei-tenger
vidékévelfolytatott fém-, kivált vasérc-kereskedelem-
ből származott. Az érc lelőhelyei ugyan Eszak-Etruriá-
ban voltak, valószínű azonban, hogy a déli etruszkok
74 | Az etruszkok világa
közvetítették az eladást Dél-Itália görög telepeseinek és
busás vámot vetettek ki a területükön át szállitott
anyagía.
Néhány etruszk sírt falfestmények díszítenek,ame-
lyekből hasznos tájékoztatást meríthetünk az etruszk
mindennapi életről - hogy például hogyan étkeztek
asszonyaik társaságában, ellentétben a görögökkel,
akikről feljegyezték, hogy visszatetszőnek tartották az
efféle gyakorlatot, A festmények a zene és a tánc szere-
tetére vallanak, valamint arta, hogy kedvelték a vadá-
szatot. Minden új felfedezés új bepillantást enged az
etruszk életbe és művészetbe.
AZ ETRUSZK KULTÚRA EREDETE / Ezeket a fel-
fedezéseket össze kell vetnünk azza|, amit á|talában az
etruszkokról tudunk. Nagy vonalakban a következő-
képpen összegezhetjük Etruria fő fejleményeit, ahogyan
aiégészlátja. A bronzkorban, amely Itáliában kb. i. e.
1 650-1 500 körül kezdődött, valószínűleg meglehetősen
egynemű kultúra volt Észak-Itáliában - azúgynevezett
Appennini-kultúra -, amelynek fémművességés állatte-
nyésztésa gazdasági alapja, Szoros kulturális kapcsola-
ta volt az Egei-tenger vidékével, de amikor i. e. 1200
körül a mükénéi kultúra összeomlott, az északkal léte-
sültek kereskedelmi kapcsolatok: a Po völgyével és még
távolabbi vidékekkel. Először került Itáliába baltikumi
borostyán, amely évszázadokon át népszerű diszitő-
any aglett Etruriában. Valószín űleg az i. e. 9 . században
fejlődött ki az etruriai nagy vasérclelőhelyek kiaknázá-
sának technikája, eleinte lassan, de egyre növekvő mér-
tékben. Eszak-Itália vaskori kultúráját rendszerint Vil-
lanova-kultúra néven említik, a Bologna környéki Vil-
lanova falu után, ahol száz esztendeje felfedezték ennek
a kultúrának a nyomait. Némely szakírók még ma is ,,a
villanovaiak" terminust használják, ez azonban helyte-
len; a szó csupán a kultúrára, az életmódra vonatkozik,
nem az érintett személyekre. A Villanova-kultúra nyo-
mait Etruriában és a Po-völgyben találták meg, s meg-
állapíthatjuk, hogy igen egységes kultúra volt, kisebb
helyi változatokkal. Számos jel vall arra, hogy Etruriá-
ban ebben az időszakban egyre fokozódott a jő|ét,
következésképpen megnövekedett a lakosság.
,i::]ia:
 Figl,elemre méltó tény, hogy a Villanova-települések
.zlnhelye megfelel a későbbi etruszk városoknak: Tar-
:uiniának, Cerveterinek, Vulcinak, Chiusinak, hogy
:.ak néhányat említsünk, mind megvolt a Villanova
:,ódje. Temetkezési módjuk a hamvasztás volt, a kettős
i:úp alakú urnákat kútra emlékeztető egyszerű sírokba
:3mették. A későbbiekben szemügyre vesszük majd a
',' l l an ova-termékek néhány saj áto s példáját. Amennyi -
l

:: megállapíthatjuk - az itáliai vaskor időrendje erősen

,.,ltatott
-, Etruriában a Villanova-kornak ez a legko-
:.lbbi szakasza körülbelül i. e. 850-tő1 750-ig tartott. Az
_dórend megállapítását megneheziti az a tény is, hogy
_incs önállóan keltezhető adat egészen a Dél-Itáliában
: e. 750 körül elkezdődött görög gyarmatosító tevé-
_ienység kezdetéig. Etruriában a Villanova-szakasz va-

,
- Bronz harcos-szobrocska Vulciból; az i. e. 9. században
Szardíniáról importálták Etruriába (Villa Giulia, Róma),

. ,! Vulci napjainkban.

,9 Volterra: azi. e.2. századi kapubejárat,

7 6 | Az etruszkok világa

lószínrileg korábban kezdodott, mint a Po volgyében,

bizonyáta az etruriai gazdag ásványkincsek miatt. Az
elkovetkez mintegy 5G-70 esztend során, a hagyomá-
nyos id rend szerint, sajátosan etruszk kultrira fejl dott
ki, meglehet sen eltér helyi változatokkal. Fokozó-
dott az elfóldelés gyakorlata, kivált Dél-Etruriában,
ellentétben az északi és belfóldi etruszk kozpontokkal.
Egyesek rigy vélik, hogy a temetkezési gyakorlat foko-
zatos megváltozásában a társadalmi állapotok változá,
sa tiikroz dik - s ez valószínribb, mint az a feltevés,
amely ugyanezt egy j népfaj beáramlásának tulajdo-
nítja. Más lapra tartozik, hogy miben álltak maguk a
változások. Feltételezhetjiik, hogy Etruria temetkezési
gyakorlatának megváltozása hasonló jelenség volt,
mint az, aminapjainkban Angliában megy végbe, fordí-
tott el jellel. Alig néhány évtized leforgása alatt Angliá-
ban a hamvasztás vált általános temetkezési formává,
márpedig ezt a vá|tozást nem holmi hamvasztással te-
metkez idegen nép beáramlása okozta. Egyszerrien az
az oka, hogy a kózizlés hátat fordított a 19. században
divatos gyászpompának. Nem torténhetett vajon ennek
a fordítottja Etruriában?
Bizonyos jelek szerint kb. i. e. 700-tól irj arisztokrata
osztály jelent meg a legtobb etruszk városban; legalább-
is erre vall a harcosok teljes harci díszben tortént elte-
metése. Lehetséges, hogy az etruszkok azért tértek át az
elfóldelés gyakorlatáta, mert így tobb alkalmuk volt
gazdagságuk fitogtatására? Az elfóldelés nem vált min-
denhol általános gyakorlattá; a tengerparttól távolabb
fekv konzervatív Chiusi, mint majd meglátjuk, kivétel
volt, de még ott is vannak jelei a gazdag hamvasztásos
temetéseknek azi. e. ]. század során. I. e.676,tól tágul l l0 / Vályogkunyhót ábtázolo Villanova-típusir hamvasztási urna
az etrlszkok látóhatáta, novekszik a gazdagságuk: erre Vulciból, az i. e.8. századból (Villa Giulia, Róma).
vall, hogy egyre fokozódik a behozatal Gorogországból 1l1 / Írótábla az i. e. 7. század k zepér l, Marsigliana
és a Foldkozi-tenger keleti partvidékérol. Ezt bizonyítj a d'Albegnából. Szélébe vésve az etruszk ábécélátható, amel5
a már leírt Regolini-Galassi-sír fényuzó tartalma Cer- meglep en hasonlít a maihoz (Museo Archeologico, Firenze1
veteriben. Az i. e. 7. század derekán az etruszkoknak
112 / Vulci az ókorban bronzrntívességór l volt híres. Ott késztilt i. e.
500 kortil ez a férfiakt által tartott állvány (Staatliche
Antikensammlungen, Miinchen).

már volt ábécéjtik, m vészetiik formakult rája pedig

szinte mindent az Egei-tenger partvidékór l vagy még
messzebbrol behozott, sot azltá|iában é1o, bevándorolt
gorog kézm vesek által készítetttermékeknek koszon-
het. A látványt tekintve az etruszk kultirra nagyjából a
gorog provinciális változata, és akárhogyan nézziJrk.
Etruria az i. e. J. században, majd azt kovetoen nem
tartozott a kulturális fejl dés élvonalába.
A fent vázo|tak más-más módon nyilvánultak meg
Etruria ktilonboz részein. Az etruszkok nem rendel-
keztek egysóges kultirrával: tizenkét város laza szóvetsé-
ge tájegységenként más-más mtivészetet, kézmtíipari
termékeket hagyo tt hátra. Szemléltetésképpenvegytik
szemi,igyre két város régészetianyagát. Vulci és Chiusi
tertilete határos volt. Az egyik a tenger kozelében fe-
 Az etruszkok világa ] 77

küdt, és kulturális és művészi fejlődése más parti váro-

sokéhoz hasonlított. A másik a szárazföld mélyénépült,
és más hatások érték.

WLCI nS aZ ETRUSZK PART / Vulci (azazetruszk

nyelven Yelc vagy Velecha) alacsony fennsíkon fekszik
a Fiora folyó völgyében, mintegy tíz kilométerre attól
a ponttól, ahol a folyó a Tirrén-tengerbe ömlik. Az
ókori város helyén ma szántóföldek terülnek el, de a
leggazdagabb ,,aratá§t" a közvetlen környékén talált
sírok adták. Már említettük, hogyan vélekedett Dennis
a19. század elején a sírok kifosztásáról. A várost termé-
keny sikság veszi köriil, hajdani hatalmának csúcsán
azonban sokkal nagyobb területet tartott ellenőrzése
alatt, amelyet északon Rusellae, nyugaton Chiusi, délen
Tarqünia határolt. Más fontos etruszk települések is
voltak a területén: Cosa, Sovana, Stratonia, Maternum,
Caletra (Marsigliana d'Albegna mellett), és talán a
parthoz közeli Giannutri, Giglio és Montecristo szige-
tek, mert Vulci tengeri hatalom is volt, nemcsak száráz-
földi, és nemrégiben kerültek napvilágra adatok arra
nézve, hogy már igen korán kulturális kapcsolatban
volt szardíniával.
Ezeket az adatokat az i. e. 9 . szánad végéröl származó
,,Bartoccini-sír" szolgáltatta, amelyet az 1960-ban ása-
tást végzö felfedezőjéről, Renato Bartocciniről neveztek
el. Sok szempontból jellegzetes hamvasztásos Villano-
va-típusú sír volt, benne kettős kúp alakú, nagy kerá-
mia urna, a tetején fedőül szolgáló fordított csésze.
Mindkét edényt bronzberakásos mértani minta díszíü.
Az urna nyakán talált bronzlánc arra utal, hogy az
urnát antropomorf jelentéssel ruházták fel, mint a ké-
sőbbi hamvasztási urnákat Chiusiban. A ,,Bartoccini-
sírban" más bronztárgyak is voltak: egy ötlábú kis
tömjénfiistölő, egy kétfogantyús, fedeles kis olaj- vagy
illatszertartó edény, egy finoman vésett csigavonalas
díszítésselés madárfejdíszekkel ékes öv töredéke, vala-
mint sok fibula, korong és lánc. A legielentősebb lelet
egy szardíniai típusúkis bronz harcosszobor; a darabot
valószínüleg Szardíniáról importálták. Előrehajol, jobb
karját kinyujtja, bal kezében nagy, valószínűleg bőrpaj-
zsot tart. Szeme nagy és kerek, orra rövid és vékony.
magas, csúcsos süvege van, haja két fonatban hullik a
derekáig, öves köpenye fölött. Ez a küönleges figura a
Villanova-korszak Etruriája képzőművészeténekegyet-
len példája, és fontos tanúsága annak, hogy milyen
kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai voltak abban azidő-
szakban vulcinak,
A Villanova-korszak egy másik jellegzetes hamvasz-
tási urna formája Vulciban és másutt Dél-Etruriában a
kunyhó alakú urna, amely vagy agyagból, vagy bronz-
ból készüt, Alaprajza ovális vagy négyszögletes, és az
élők hrázát jelképezi. A római Palatinuson talált valósá-
gos kunyhók alapján tudjuk, hogy vályogfalukat földbe
vert oszlopok tartották. Lejtős tetejüket valószínűeg
zsúpfedélbodtotta, és a Vulciban talált kunyhó alakú
78 | Az etruszkok világa
urnáknak különlegesen széles azeíesze, A tető csúcsába
vágott lyukakon távozott a füst. A szürkésbarna agyag-
ból készült urnákat atetőt, a falakat és a levehető ajtót
diszitő, élénkszínű mértani mintázattal tették tetszetős-
sé (110. kép).
A parton fekvő Vulcit az i. e. 8. század derekától
egyaránt érte görög és keleti hatás. A part menti váro-
sok hamarosan elsajátították a görög közvetítéssel
északi sémi forrásból származő ábécét. Hamarosan
írástudó lett az etruszk társadalom valamennyi osztá-
lya. Az etruriai írástörténetnek értékes dokumentuma
a Vulci területén, Marsigliana d'Albegnában talált ele-
fántcsont irőtábla, amely az i, e. 7, század közepéről
származik (11l, kép). Szélérevéstékaz etruszk ábécé
huszonhat betűjét, jobbról balra; sokuk könnyen feüs-
merhető. Az etruszk írás megfejtése nem okoz problé-
mát, mert azfuástökéletesen olvasható. Nagyobb prob-
léma a birtokunkban levő nagyszámú (tizezret jőval
meghaladó) etruszk szöveg értelmezése. Nagy részük
felirat, és szinte mindegyik rövid. Nem sikerült vala-
mennyire elfogadhatóan bizonyitani, hogy kapcsolat
var az etruszk és bármely más ismert nyelv között, és
a többség véleménye szerint az etruszk a pre-indoeuró-
pai szubsztrátumhoz tartozik. Az etruszk szövegek ér-
telmezése terén ismert szövegek egymás közti összeha-
sonlításával sikerült csupán némi eredményt elérni. Kö-
vetkezésképpenmintegy háromszáz szónak, rokon- és
képzett szavaiknak és származékaiknak a jelentése is-
meretes nagy vonalakban. De még most is olyan keve-
set tudunk az etruszk nyelvről, hogy az újabban talált
szövegek - mint például a Pürgiben 1964-ben talált
három aranytábla, amelyek közil az egyik ráadásul
pun nyelvű - több új problémát okoznak, mint ameny-
nyit megoldanak.
GöRöG rnrÁs Az ETRuszKMűyÉszETBEN
Az etruszk képzőművészet sokat köszönhet a görögök-
nek mind a forma, mind a tartalom tekintetében, Szem-
beszökő példája a görög hatásnak az 1921-ben Vulci
területén, Poggio Maremma egy sírjában talált nenfro
kentaur. A fél életnagyságú férfialak egyik lába a
- vagy elefántcsont nyélbe illesztettek, ezek jő része azon-
másik előtt, keze oldalához szorítva - egy ló törzsében
és hátsó felében folytatódik. A teremtmény maga a
görög mitológia állatseregletéből származik, a stílus
pedig szinte minden vonatkozásban - testhelyzet, ará-
nyok, hajviselet, arcvonások, dülledt szempár - való-
sággal hasonmása a Kleóbisz és Bitón ikerpár kettős
szobrának, amelyet az argoszi Polümédész faragott, és
Delphoiban szentelték fel azi. e. 6. század első negyedé-
ben. Kétségtelen,hogy a vulci kentaurt a korabeli gö-
rög művészet ihlette.
Az etruszk fazekasok széltében-hosszában utánozták
a görög cserépedények alakját, Görögországban pedig
külön terveztek vázákat az etruszk piacra, de arra is van
bizonyíték, hogy görög kézművesek dolgoztak Etruriá-
ban. Egy sor, Cerveteriben és Vulciban talált cserép
hüdria (vizeskorsó) díszítéseannak a görög művésznek
tulajdonítható, aki valószínűleg Cerveteriben telepedett
le,és azi. e.6. század utolsó harmadában egy sor festett
vázát készitett, rajtuk görög mondabeli alakok és jele_
netek életteljes ábrázolásával. Valószínűleg a kisázsiai
Ióniából vándorolt be, és többek között az ő munkássá-
gának volt köszönhető a 6. százaői etruszk művészet
oly hatátozott ión jellege. A vázáin őbrázolt jelenetek
között szerepelnek Polüphémosz megvakítása, Hérak-
lész és Kerberosz, valamint Trója hősei. Rokon stílus-
ban készült egy Vulcibólszármaző váza, amely a British
Museumban láthatő, s amelyet a - valószínűleg ugyan-
csak görög bevándorló - Micali-festőnek tulajdoníta-
nak. Erre avázára is görög jeleneteket festett, de nem
a mitológiából: két, fuvolakísérettelktizdő bokszolót
(1l3. kép), diszkoszvetőt, futókat, robogó versenysze-
kereket, s a sebesség érzetétfokozza a szekérhajtók
lábánál futó kopó. Görög gemmavésők is működtek
ebben a korszakban Etruriában, és megalapozták a
glüptika hagyományát.
Néhány etruszk város különféle készítményeiről lett
híres. Veii például a terrakottával szerzett nevet, és
Vulcát, a veii művészt az i. e. 6. század utolsó éveiben
megbiztátk, hogy készítsen szobrokat Iuppiter Optimus
Maximus római templomának díszítésére.Vulci, és ké-
sőbb Perugia, bronziparáról volt híres. A 6. és 5. szá-
zadban Vulci fogadalmi bronzokat, kivált vázákat,
gyertyatartókat, háromlábú állványokat és különféle
diszitő állványokat exportált, nemcsak Itália más ré-
szeibe, de Közép-Európába, sőt Görögországba is, ahol
találtak is Olümpiában etruszk példányokat. Egy jelen-
leg Münchenben levő bronz díszállvány Vulciban ké-
szült i. e. 500 körül; egy ifiút ábrázo| aki a tárgy kéthar-
madát kitevő voltaképpeni állványt a fején egyensú-
lyozza (112. kép), Eztmi különösnek láthatjuk, de em-
/ beri alaknak ilyen szerepkörben való alkalmazásameg-
lehetősen gyakori vo|t az archaikus és klasszikus kor-
szak görög, kivált etruszk művészetében.
A leggyakoribb etruszk bronztárgyak a tükrök.
Alakjuk kerek, egy csap nyult ki belőlük, amelyet csont
ban nem maradt fenn. A korong egyik oldalát kifénye-
sítették vagy ónnal vonták be, a hátlapjára pedig több-
nyire mitológiai jelenetet véstek. Igen ügyesek voltak az
i. e. 5. és 4. század etruszk vésnökei, és bronzedényeket
(cistae) is díszítettek,nemcsak tükröket. A Vatikán-
ban találhatő azi. e, 5. század végéről származó vulci
tükör; a rávésett görög mitológiai jelenet az etruszk
vallásgyakorlathoz kapcsolódik. Borostyánlevelek és
bogyók keretében Kalkhasz jós ál1 egy asztal mellett és
egy áldozati állat máját vizsgálja (115. kép). Tudjuk,
hogy Kalkhasz az,_mett ott látható a neve is (,,Khal-
khasz"-nak irvQ. Ő volt az a jós, aki megjövendölte,
hogy a trójai háborűtizévigfog tartani. A máj megvizs-
gálását hepatoszkópiának nevezték; Etruriában gyako-
ri volt ez a jövendölési mód. Úgy vélték,hogy a feláldo-

zott állatmája az istenek üzenetét közvetíti. A haruspex
néven ismert papok különleges gyülekezete jártas volt
a jövendölésben, és az Etrusca disciplina néven ismert
etruszk vallási hagyományoknak volt az őrzője. Vala-
mennyien az etruszk arisztokráciából kerültek ki, és
tudományuk apáról fiúra szállt. Ezt a papi rendet igen
tontos intézménynek tartották mind az etruszk, mind
a római társadalomban, olyannyira, hogy amikor az
i. e.2. század körül veszíteni kezdett jelentőségéből, a
római senatus rendeletben biztosította a disciplina fo-
l1,amatosságát. Az egyik főpap, e1y summus haruspex,
ngyelmeztette Caesart: ne keljen át Afrikába a téli nap-
iorduló előtt, egy másik pedig (vagy talán épp ugyan-
'.|3
'Yázaftszlet; a Micali-festőnek, egy bevándorló görög
művésznek a műve. ÖttOzOt cseleznek, mellettük egy
fuvolázó ifiú látható, egy másik fiú pedig szivacsot tart, hogy
azzal üdítsék fel magukat a küzdők. (British Museum)
Az etruszkok világa | 79
az), akinek feljegyezték etruszk nevét - Spurinna -
intette, hogy őrizkedjék március idusától.
Csupán két olyan sír,ismeretes Vulciban, amelyben
falfestmények voltak. Az egyiket 1835-ben tárták íel,
ám a festmények hamarosan eltűntek. Készült azonban
róluk másolat (jelenleg a British Museumban találha-
tó), és láthatő, hogy a hiányző festmények Kharónt
ábrázolták az Alvilágban: ilyenfajta jelenet jól illik egy
síregyüttesbe. A másik festett sírt felfedezője után
,,Franqois-sír"-nak nevezik, és festményeit időnként ki-
állítják a római Museo Torloniában. Egyik tábláján
mitológiai jelenet látható: Akhilleusz trójai foglyokat
áldoz barátja, Patroklosz eltávozott szellemének, egy
másik tábla pedig nemcsak az etruszk, hanem a római
történelemben is fontos eseményt úgzit. Róma, mint
később látni fogjuk,azi. e.6, századjő részébenetruszk
uralom alatt állt. A vulci sírfestmény azért érdekes,
mert másképp értelmez egy, a római hagyománytól
S0 | Az etruszkok világa
eltérő eseményt. Servius Tulliust, Róma 6. századkőze-
pi királyát az etruszk hagyomány azonosította Mastar-
nával, aki a vulci festményen mint Aulus és Caelius
Vibenna (,,Aule" és ,,Cele Vipinas") szövetségese jele-
nik meg. Gnaeus Tarquinius Romanus (,,Cneve Tar-
chunies Rumach") az ábrázolás szerint elesett a csatá-
ban. Az etruszk történet, a Frangois-sír festményei
alapján, úgy szólt, hogy Servius Tullius magáhozragad-
ta á hatalmat, a római változat viszont békéshatalom-
átvételről beszél. Bár a sír a hellénisztikus korból szár-
mazik, a festmények egy sokkal korábbi történelmi
esemény vá|tozatát ábrázolják. Más bizonyíték is vall
arra, hogy legalábbis Aulus Vibenna valóban |étezett:
egy 6. szánad közepéről való bucchero edény töredéké-
ról, amelyet egy veii szentélyben találtak, az derül ki,
hogy egy bizonyos ,,Avile Vipiennas" ott áldozatot
mulatott be olyan időben, amikor á|litőlagServius ural-
kodott Rómában.
Az etruszkokkal mint hatalommal számolni kellett az
i. e. 7-5. században, de a4. századra Róma már kellőleg
megerösödött, hogy megostromolja és elfoglalja Veiit
(396-ban). Mondák keletkeztek az esemény körül, eze-
ket felruházták a trójai háború számos vonásával, de
tényszerű alapja van annak, hogy akkoriban Róma
katonai hatalomra tett szert. Visszavetette ugyan Ró-
mát, amikor 390-ben a gallok kifosztották, ennek elle-
nére azonban úrrá lett előbb Latiumon, később, azi. e.
3. századta. Etrurián és Eszak-Itálián. Dél-Etruria et-
ruszk központjai, mint például Vulci, hanyatlásnak in-
dultak, és sok hely lakatlanná vált. Aszfuazföld belsejé-
ben fekvő városok - amelyek később fejlődtek, mint a
part mentiek - főleg az etruszk kultúra utolsó szakaszá-
ban és római uralom alatt virultak. Chiusi is ilyen vá-
roS.
CHIUSI l A szfuazföld mélyénfekvő Chiusi (etruszk
nevén Clevsin, latinul Clusium) az etruszk idők óta
állandóan lakott település. Magaslaton épült, jó termő-
földek veszik körül - innen szárm azlk a város gazdagsá-
ga. Az etruszk időkben Chiusi területe határos volt
Vulciéval, de a két város ugyancsak különbözött egy-
mástól. A különbséget lénye géb en az magy ar ázza, ho gy
Chiusi nem tengerparti település. Erték ugyan nem et-
ruszk hatások, de nem közvetlenül, hanem más etruszk
központok révén.A partvidéki városokban már az i. e,
'l. században elterjedt az etruszk kultúra, Chiusiban
azonban csak a 6. században mutatkoztak etruszk jel-
legzetességek. A korai Chiusi lakosainak viszonylag
konzervatív hajlandóság ára valr| az a tény , hogy csak a
6. századtől találunk temetésre utaló jeleket. A ham-
vasztás azonban még akkor is általánosabb volt, ami-
kor a temetkezés már meglehetősen elterjedt.
Chiusiban a legkorábbi temetkezési helyek a szoká-
sos Villanova-típushoz sorolhatók: bikonikus urnák,
fedővel. A 6. században azonban már rendszerint em-
berfej formájú volt a tető, azltrnatestéhez pedig kezdet-
1l4 l I. e. 5. századi sír Chiusiban az eredeti kőajtókkal.
l15 / A VulcibőI származó, i. e. 5, század végi tükör Kalkhasz jóst
ábrázolja, amint egy állat belsőségeit veszi szemügyre.
A jövendőbe látás képességétnagy becsben tartotta mind az
etruszk, mind a római társadalom (Vatikán).
l16 / Etruriai táj Montepulciano közelében.
leges karfo rmákat illesz te ttek. Eze ket az ur nákat általá-
ban ,,canopus urnának" nevezik, mert látszólag hason-
lítanak számos egyiptomi temetési urnára, amelyeken
szintén fej látható; ezek azonban a halottak zsigereinek
tárolására szolgáltak. Szigorúan véve nem pontos az
analógia a kétfajta urna között, mert a chiusi urnák
hamvakat tartalmaztak, az elnevezés azonban már
olyan széles körben elterjedt, hogy lehetetlen megvál-
toztatni. Chiusi egy különlegesen szép canopus urnája,
amelyen már meglepő mértékűstilizáltság |áthatő, a
firenzei Museo Archeologico tulajdona (117. kép). A fej
sima, tojásdad,azarcvonások finomak. A félhold alakú
fiil cimpáját átfúrták, és bronz fülkarikát akasztottak
bele. Az urna belsejébe is lyukakat fúrtak a füleken és
az off oldalán át. Ya|ószinűleg azt akarták, hogy a
hamvak füstje vagy kipárol§ása ettávozzék, A canopus-
urnák némelyikét valósággal mintha ragya verte volna
ki: csupa lyuk a homlok, a két orca, az ál1, A firenzei
urnának majdnem annyira érdekes a teste, mint a feje,
ugyanis a két stilizált kar lapos, szétterpesztett ujjakkal
mintha a hasát tartaná, a ,,mellet" pedig hegyes kis
mellbimbók jelzik. Az urnák bronzból vagy terrakottá-
ból készültek, a fej rendszerint agyagből, Mint előzőleg
láthattuk, Vulciban némely jelek arra vallottak, hogy a
Villanova-típusú temetkezési urnák antropomorf jelle-
gűek voltak. A tarquiniai urnákon fedó helyett sokszor
sisak van, s ez aíta vall, hogy ott is hasonló nézet
uralkodott. Ezeket az utalásokat egészitik ki a chiusi
canopus urnákon Iátbatő fejek és egyéb vonások.
Az i. e. 7. század végénés a 6. század elején volt
Chiusiban még egy rokon urnatípus, amelynek néhány
példája fennmaradt, és Chiusiban, Berlinben és Phila-
delphiában találhatő. Egy régebben a város Paolozzi-
gyűjteményében látható darab (118._kép) igen nagy
hatást gyakorolt George Dennisre: ,.Am a legkülönö-
sebb emlék egy festetlen agyagedény, fedelén hatalmas
női alak áll, felettébb archaikus jellegű, karjait fémtűk
rőgzitik; egyik kezében almát vagy más gyümölcsöt
 azltlábanlevő hamvak kipárolgása
tart. Teste üreges,
a koponyába furt 1yukontávozott. A nőalak óriásként
emelkedik ki tizenegy liliputi nőalak köréből, akik keb-
lükre teszik kezüket; az lltíLa külső peremén hét más,
hasonló alak á11, hatalmas, tátott szájí kígyó- vagy
sárkányfejekkel váltakozva. Valamennyi alak tetszés
szerint eltávolítható, mindössze kis csapok rögzítik
őket az urnához. Chiusiban ezazegylkleginkább figye-
lemreméltó tárgy. Mi több, ha részleteiben akad is ana-
lógiája Etruria más részein, egészébensemmi egyéb
hasonlóan régi eddig felfedezett emlékhez nem hasonlít-
ható, és alakjainak nyers faragatlanságában és fantasz-
tikus elrendezésébeninkább IJj-Zéland vagy Hawaii
valamely fazekasának művét vélhetnők felfedezni, mint
a klasszikus ókor keze munkáját." A ,,nyers faragatlan-
ság" oka Chiusinak azi. e.600 körüli provinciális státu-
sában keresendő.
Vissza kell azonban térnünk a canopus-urnákhoz,
1 17 / Chiusiban talált, i. e. 6, századí elegáns vonalú, stilizált
canopus-urna (Museo Archeologico, Firenze).
118 / I. e. 6. századí hamweder egy Chiusi melletti sírból. Peremét
és tetejét griff-fejek, egy nagy nőalak és apró szolgálók
díszítik(Chiusi Múzeum).
A i. e. 6. század folyamán a rajtuk látható arcvonások
mind élethűbbek lesznek, és az urnák antropomorf jel-
legét tovább fokozza az a szokás, hogy bronz vagy
terrakotta trónusra helyezik őket, amely a sírkamrában
ál|t.Láthatólag azon igyekeztek, hogy ezek a trónusok
a házakban használatos fonott székekre emlékeztesse-
nek. A canopus-urnák az elődei egy sor későbbi, trónu-
son ülő kőalaknak, amelyek gyakran életnagyságnál is
nagyobbak, holott ezek is hamvak befogadására szol-
gáló urnák. Az i. e. 6. század végéről származő legko-
rábbi példa most Palermóban látható. A jókora kőalak
trónuson ül, amelynek hajlított oldala hasonló a cano-
 Az etruszkok világa | 83

pus-urnákéhoz. Testének felső része a trónus hátával
:gliitt elmozdítható. A késői canopus-urnák stílusával
rokon fej is elmozdithatő, ami ugyancsak kapcsolatot
_relent a korábbi hagyománnyal.
A trónuson ülő szoboralakok közül egyik legismer-
iebb a chiancianói úgynevezett Mater Matuta, amely
telenleg a firenzei Museo Archeologicóban található
,l 19. kép). A szegletes hátú trón oldalán szfinxek van-
nak, a trónon ülő anya csecsemőt tart a karján. L. A.
\íilani írt meglehetősen érdekesen a szoborcsoport fel-
leléséről: ,,A szobrot eredeti helyzetében találták a szik-
lába vágott sírkamra közepén, amelynek a bejáratát
két, tufából durván faragott fekvő oroszlánszegélyezte
,;agy
őrizte... A szobor üregében... az elégett cson-
:ok mellett a következő leletek voltak: 1. egy aranytű,
inom mívű golyókkal (grínátalmák?); 2. egy tömör
aranygyűrű; dombormívű díszítéseharcost ábrázol,
akinek a mellvértjén,úgy mondták, etruszk felirat ol-
,.asható; 3, két finom mívű csavart fülönfüggő;4. egy
hogyan fejlődött az anatőmiai realizmlls irányába a
temetési urna: és ez a realizmus a klasszikus görög
művészettel mutatott rokonságot. Chiusiban másfajta
plasztikák is készültek nagy számban, ezek azonban
szemmel láthatólag inkább a görög festészetnek kö-
szönhetnek sokat. nem a szobrászatnak. sok chiusi
temetési cippus (sír í-olött emelt alacsony oszlop) maradt
fenn. A szép helybeli homokkőből (pietrafetida)farug-
ták ezeket, amelyekből könnlú volt síkdomborműveket
kialakítani. ,,E művek - irja Dennis - a nemzeti-vallási
vagy temetési szertartásokból r,eszik tárgyukat: jelene-
tek a polgári vagy családi életből. menetelő alakok, akik
fuvolaszóra lépkednek, vagy bakkhoszi őrjöngéssel tán-
colnak ugyane hangszer és a lant hangjaira." Egy min-
den bizonnyal Chiusibő| származő kis oxfordi cippus
1 19 / A Chiancianóból származő, az i. e. 5. század r,égén készült.
ún. Mater Matuta-urna: anya és gyermeke (Museo
Archeologico, Firenze).

:estett görög váza, női képmással, amely stílusa és tech-

nikája a|apján attikai műhelyből kerülhetett ki az 5,
:zázad végén." Chiusiban azijlő alakok divatját azi. e,
12. században fekvő alakok váltották fel, talán volter-
rahatására, ahol fekvő alakokkal díszített alabástrom
lrnákat használtak.

cönöc y^z^K Bs rrnuszK TEMETóK / A

..Mater Matuta" mellett talált görög váza egyike az
:truszk temetőkben, kivált vulciban és chiusiban fellelt
:zernyi görög vázának. Az eddig ismert legnagyobb és
.egbonyolultabban díszítettattikai vázák egyikét is ép-
pen egy chiusi sírban ta|álta lgyanaz a Frangois, aki
\-ulciban fedezte fel a Frangois-sírt. Aváza 66 centimé-
ier magas, átmérőie 57 centiméter. Rengeteg alak, sok-
:éle jelenet díszíti:athéni hajó érkezik Thészeuszért,az
:théni ifiakért és hajadonokért, akiket megmentett a
\íinótaurosztő|: a kalüdóniai vadkanvadászat; Péleusz
:: Thetisz esküvője; Akhilleusz tőrt vet Tróilosznak; a
,;ázatalpán pedig pigmeusok és darvak harca látható.
Számos figura nevét a fejük mellé festett görög feliraton
olva shatj uk, Az ilyen gazdagon dí szitett v ázák bizony á-
:a exportra készültek: bronz megfelelőjük a Franciaor-
szágban talált sokkal nagyobb (1,64 m magas) vixi
iratér, amely valószínűleg spártai műhelyből került ki,
.V etruszk piacra szánt athéni vázákat speciálisan for-
rálták. Jó példái ennek Nikoszthenész amphoráL Et-
:uszk körökben bizonyára igen elegánsnak tekintették,
:a valakinek görög felirattal ékeskedő edényei voltak.
,\z sem lehetetlen, hogy a vázakészitők, fazekasok ma-
guk látták el felirattal - esetleg halandzsaszövegekkel -
, yázákaí az etruszk ízléskielégítésére,a legtöbb szig-
:ált attikai vázát ugyanis érdekes módon Olaszország-
-.an találták.
Mégaz olyan konzervatív város múvészetéreis, mint
,3hiusi, szükségképpen hatott a számos görög műtárgy
:: a valószínűleg sok görög mester jelenléte, Láttuk,
 I
í
al| * etruszkok világa
i
kiváló példája ezeknek a műveknek. Négy oldalán férfi-
ak és nők csoportjait láthatjuk;mind igen sík dombor-
mű. Csupán a körvonalak érvényesülnek, a felületek
egybeolvadnak. Valójában kétdimenziós művészet ez,
és valószínűleg sokat köszönhet a görög festészet hatá-
sának.
Nyilvánvaló tehát, hogy noha Vulci és Chiusi azonos
kulturális háttérrel rendelkezett, a két város jellege
alapvetően tért el egymástól. Nem volt nehéz kimutatni
az alaló giát azzal, ho gy például akármelyik mai észak-,
illetve középolasz város eltérő jellegűvé fejlődött.
Ugyanígy könnyű volna bebizonyítani, hogy az etruszk
szövetség más városainak is megvoltak az egyéni jel-
legzetességei, ám hely hiányában sajnos erre nincs mód.
MARZABoTTO, AZIPARIvÁRos / Mindeddig
job-
báta a halott etruszkokkal foglalkoztunk, hiszen a ren-
delkezésünkre álló anyag nagy része a temetkezési he-
lyekről került elő. Vegyünk azonban most szemügyre
iI
i
ll
l
egy etruszk várost, amely az ott élő etruszkok ipari
tevékenységéről szolgál tanúsággal. Ez a város, amely-
nek ókori neve bizonytalan, a mai Marzabotto falu
mellett terült el, mintegy huszonnégy kilométerre délre
Bolognától. Azi. e. 6. század utolsó éveiben alapítot-
ták, amikor az etruszk hatás elterjedt túl az államszö-
vetség határain, át az Appennineken, a Po völgyébe. Az
újonnan alapított Marzabottót az ortogonális város-
alaprajz elvei szerint tervezték, amely általánossá vált
a görög világban, s amelyet idővel, azi, e.5. században,
milétoszi Hippodamosz épitész és politikai bölcselő tö-
kéletesített. Marzabotto területének egy részételmosta
a délnyugati oldala mentén folyó Reno, de még ma is
rekonstruálhatő az észak-déliirányban haladó főutca,
amelyet 165 méterenkéntkeresztez a három kelet-nyu-
gati utca. A hálózaton belül a lakótömbök szélessége 35
és 68 méter között váltakozik.
Fennmaradt némelyik ház kő alapzata, vagyis in-
kább a részben égetett téglából épült falak |ábazata,
amelyen széles terrakotta lapokkal fedett, fagerendák-
ból ácsolt tető nyugodott, A házakalaprajzaigen válto-
zato§, közös vonásuk azonban a hosszú folyosó, amely
alatt lefolyócső vezetett ki azutcára. Sok háznak volt
belső udvara, némelyikükben kovácsoltvas-munkára
utaló jeleket találtak (vassalak tömböket). A vasárut a
főutca boltjaiban árulták. A síkságon ópült lakóne-
gyedtől északnyugatra egy magaslaton volt a vallási
központ: templomok és oltárok. Ez a megszentelt terü-
let összhangban van a város többi részével; valószínűleg
ugyanakkor tervezték. A várostól északra és keletre
temetkezőhelyek is voltak. Eltekintve attól, hogy a
hamva sztá st ré sze sítették előnyben, az itt talált tár gy ak
chiusi típusúak,A sírok fölé kő cippusokat emeltek, és
a chiusi tárgyakhoz hasonló bucchero férfifejre is buk-
kantak. A közelben talált vaskardokat és egyéb La
Töne-i sírtárgyakat tartalmazó gall temető fedte fel,
hogy mi lett Marzabotto §orsa. Az i, e. 5. és 4. század-
ban gyakori inváziók egyikének során - ilyen volt
egyébként Róma kifosztása is, i. e, 390-ben - rohanták
le a várost az Alpokon túli gallok. Marzabotto és a
közeli Felsina (Bologna) valószínűleg körülbelül i. e.
35-ig ellenállt. Addigra a Po völgye fokozatosan átala-
kult: római nevén Gallia Cisalpina lett, és az etruszk
hagyomány feledésbe merült.
120 lMarzabotto városa szabályos ortogonális terv alapján épült
azi. e.6. századvégén. Némelyik házban vasmegmunkálásra
utaló jeleket is találtak.

CERYETERI ETRUSZK SÍR|AI
Ce-nieteri (etruszk nyelven Chaire,latinul Caere) mint-
ry negyvennyolc kilométerre fekszik Rómától észak-
nJrugatra, és köríiübelül tíz kilométerre a tengertől. Ma-
ga a város fennsíkon épült, temetkezőhelyei azonban
alacsony dombokon helyezkedtek el: északnyugatra a
banditacciai temető, délkeletre a Monte Abetone-i, a
délnyugatra fekvő síkságon pedig a sorbói temető.
A sorbói temető volt a legkorábbi, sok Villanova-
korszakból származő pozzo- és /ossa-sírral. A 7. szá-
zadban már alig használták, és van ugyan benne néhány
korai kamrasír (köztük a Regolini-Galassisír), de ek-
kor már jobbára a másik két helyen temettek.
Cerveteri sírjai két szempontból érdekesek: sokuk
k5
rönrBNrr
rrprrgrN
belseje jó képet ad a caerei lakóház-építkezés fejlfiesé-
rő| az i. e. 7-5. században, berendezésük pedig a város
lakosainak viszonylagos jómódjára vall a küönböző
korszakokban. A Regolini-Galassi-sír leletei a caerei
arisztokrácia gazdagságát tanúsítják az orientalizáló
korszakban, a 7. században, amikor aíany) ezüst és
elefántcsont fényűzésicikkeket importáltak a Földközi-
tenger keleti partvidékéről, vagy helybeli és bevándorló
kézművesek készítettekilyesmit.
A 6. és azí. században a kamrasírokat kerek sírdom-
bokká formálták (l21. kép), alapjuk sákla volt, föléje
törmelék került. Később négyszegletes sírokat építettek,
szabályosabb terv szerint, ,,temetői sugárutak" mentén.
86 | Cerveteri etruszk sírjai

Valamikor azt hitték, hogy

a banditacciai temető a ,,barlangokban
és üregekben" lappangó banditákról
nyerte nevét. G. T. Dennis szolgált
l848-ban a helyes válasszal: ,,A név
egyszerűen a föld tulajdonjogára utalt:
egykor a comune, vagyis Cerveteri
testületének tulajdona volt, és terra
bandita - >kirekesztett föld( - vo]rt az
elnevezése; s mivel megműveletlen,
durva talaj volt, a rútságot jelző
vé gződést ragasztották hozzá
- banditaccia." A Manganello folyónak
a várossal szemközti partján fekvő
kicsiny Villanova-temető körül
növekedett a temetkezőhely. Némelyik
nagy sírdombnak 40 méter az
átmérője, és mindegyik három vagy
négy sírkamrát taftalmaz.
A Tomba dei Capitelli (,,az oszlopfők
sírjá") (l24, kép) az i. e.6. század
kezdetéről való, vagyis a banditacciai
temető legkorábbi kamrasírjai közé
tartozik. Kicsiny sírdomb alatt fekszik,
rövid folyosón lehet megközelíteni.
Főhelyiségének kazettás mennyezetét
két nyolcszögű oszlop tartja, az
oszlopfők keleti jellegűek. Ebben
a helyiségben is, és mögötte a három
kisebben is sziklából faragott padok
vannak; ezekre fektették
a megboldogultakat.
A Tomba dei fulievi (123. kép)
(,,a domborművek sírja") az
i, e, 4. századból való; egy lépcsősor
végénegyetlen, négyszegletes
helyiségből ál1. A falakat fülkék
szegélyezik; előttük a széles pad nem
kevesebb mint harminckét halottat
fogadott be. A sír belsejében látható
festett feliratok arra utalnak, hogy
a sír egyetlen, Matuna nevű családé
volt. A falakat fegyverek - főként
kardok - és páncélzat - sisakok,
lábvértek, pajzsok -, valamint
Itáztartási tárgyak - vázák, ivókupák
- gtpsz domborművei díszítik.
A legnagyobb fülke kétszemélyes: azé
a két személyé, akiknek mára letépett,
megrongált képmása diszítette egykor
a kétoldalt álló oszlopokat. Valósághű
gipszoszlopok fekszenek a fülkében,
alul pedig egy heverő elejének
domborműve á1l, díszes lábakon.
Alacsony zsámolyon egy pár papucs
eleje látható. Az Alülágot idézik
a domborművek: Tüphón (akinek
a lábait kígyók helyettesítik), és
Kerberosz (Hadész háromlábú háaőnő
kutyája).
88 | Cerveteri etruszk sírjai

Az egyik legkorábbi caerei kamrasír,

a Regolini-Galassi-sír a várostól
délnyugatra fekszik, a sorbói
temetőben. Egyike annak a viszonylag
kevés etruszk sírnak, amelynek
a tartalmát érintetlenül találták (az
egész anyag jelenleg a Vatikáni
Múzeumban van). Három halott
nyugszik itt: egy oldalkamrában
hamvakat helyeztek el, a két fő
kamrában pedig temettek. A belső
kamra (l25. kép) egy Larthia nevű nő
hamvait fogadta be. Nevét jobbról
balra haladó betűkkel felírták a sír
néhány edényére (126. kép). Az óriási
(42 cm magas) arany mellvórt (I27.
kép) eredetileg rá volt varrva a ruhára,
amelyben a hölgyet eltemették. A vért
felszínétpalmettákat, vadkecskéket,
griffeket, khimairákat és hasonlókat
ábrázo|ő rányomott frízek díszítik.
A belső kamrában talált legértékesebb
tárgy egy nagy arany fibula
(,,biztosítótű") (128. kép), A közepén
lévő csuklópánt jóvoltából
különlegesen hajlékony volt, ami arra
vall, hogy valóban viselték, nem
csupán temetési áIdozat volt. Igen
finoman kidolgozott kis kacsák sora
díszítiaz alsó lemezt, köztük
kidomborított és szemcsézett szárny as
állatok láthatók. A felső lemez közepét
öt oroszlán foglalja el. A tárgy teljes
hossza 31,5 cm.
90 | Cerleteri etruszk sírjai

129. kép: Larthia sírjában tizenhét

bikonikus és tizenkét gömbölyű arany
gyöngyszemet találtak, eredeti
elrendezésük azonban bizonytalan, és
több mint valószínű, hogy néhány
hiárryzlk. Valamennyi gyöngyszemet
bevésett és rovátkolt ábrák díszítik.

130. kép: A Regolini-Galassi-sír belső

és külső részei között egy
oldalkamrában talá|ták meg egy harcos
elhamvasztott maradványait. Harci
kocsijával együtt temették el, amelyből
elegendő töredék maradt fenn ahhoz,
hogy megközelítőleg rekonstruálják.
Az eredeti favázat rozettákkal és
orientalizáló palmettákkal díszített
bronzlemezek borították.
13l. kép: Larthiának két arany
karkötője volt: ezek domborműves
táblákból álltak, amelyeken három nő
látható stilizált pálmafák között.
A táblákat görög pszeudo-meander
minta választja el egymástól, és
valamennyi részletét további
szemcsézésemeli ki. A kapcsok melletti
szélesebb táblákon egy nő áll pálmafák
és két oroszlán között; az oroszlánokat
hátulról egy-egy ferfi döfl le lándzsával.
Igen hasonló két karkötő láthatő
a British Museumban; valószínűleg
ezek is a Regolini-Galassi-sírból
származnak.

l32, kép: A külső kamrában egy

négykerekű szekér maradványait
taláIták1' bizonyos mértékig sikerült
rekonstruálni. A fennmaradt
palmetta-díszitésben az aprő szegek
lyukai arra vallanak, hogy a szekér
fából készült. A bronzágyat, amelyen
az elhunyt pihent, nem találták meg
a szekér mellett, de valószínűleg ezen
szállították a sírhoz,
92 | Cerveteri etruszk sírjai

l33. kép: A Regolini-Galassi-sírban

talált bucchero palack talpa körül 26
betűs korai görög ábécélátható.
Testére 13 szőtaggá alakítva etruszk
írásjegyeket irtak. Az ábécét is,
a szótagábécét is balról jobbra haladva
írták. A palack fontos dokumentuma
a korai etruszk írásról szeízett
tudomásunknak.

134, kép: A Regoüni-Galassi-sír

három lakója köziiLl csupán egyet
hamvasztottak el. Hamvait ez
a kétfogantyús bordázott urna
tartalmazta, amelynek a fedőjét -
a görög geometrikus edényeket
utánozva - egy ló díszítette.

l35. kép: Az áttört talpakon álló

bucchero kehely valószínűleg i. e. 600
körül készült, vagyis később, mint
a Regolini-Galassi-sír többi lelete.
Következésképpen úgy vélik, hogy egy
későbbi orvtemetés alkalmából került
oda.
J. RóMA ÉsmÁLlA
Gyakran elmondják, hogy a római régészetmankója a
szöveg - ami azt jelenti, hogy a történelmi keret már
ismert irodalmi vagy epigráfiai forrásokból, és a wa-
korló archeológusok egyszerúen a hézagokat pótolják.
Yalő igaz, hogy Róma és a római birodalom történel-
méről sok irodalmi emlék maradt fenn, de akad több
olyan terület, ahol a keretet is a régészetszolgáltatja.Ez
a helyzet póldául a római kori Walesszel kapcsolatban,
amelyről a római történetíróktól jóformán semmit sem
hallunk - Tacitus egyetlen nagyszabású fejezetének ki-
vételével -, amelyből azonban hasznot húzott a régésze-
ti kutatás. Még ha a szövegek alapján bőséges informá-
ció áll is a rendelkezésünkre, akkor is sokat tudhatunk
meg a régészetrévénaz emberek életmódjáról - váro-
sukról, házukról, használati tárgyaikról, még azételeik-
ről is -, csupa olyan dologról, amelyekről az irodalmi
források rendszerint hallgatnak. Tudomásunk maradt
13ó / A capitoliumi farkas, Róma legismertebb jelképe. Itáliai
mester készítetteazi, e. 5. század elején, az ikrek alakja 147l
utáni kiegészítés(Museo Capitolino, Róma).
például Pompeii pusztulásáról, de gondoljuk csak meg,
mennyivel több információnk van egy campaniai város
életéről azi. sz. L században- s mindez az ott folytatott
ásatásoknak köszönhető.
A KoRAI RÓMA ns l HAGYoMÁNv 7 A korai
Rómával foglalkozó történészek nem tudnak meg-
egyezni abban, melyik kategóriába esik korszakuk ta-
nulmányozása, némelyek ugyanis elvetik a korai mon-
dákat, mivel későbbi eredetűnek minősítik őket, és sze-
rintük a megbízható információk egyetlen forrása a
régészet. Mindamellett legtöbben igyekeznek az archeo-
lógiai bizonyítékok fényében ésszerűsíteni a mondákat
 94 | Róma és ltália

-de ez a módszer is tele van buktatókkal, hiszen nincs

érvényesközmegegyezés arra nézve, hogy voltaképpen
mi tekinthető archeológiai bizonyítéknak.A korai Ró-
máról azért olyan homályosak ismereteink, mert csak
az i. e. 3. század végénírták meg Róma történetét.
Ebben a korszakban a rómaiak szükségét&ezték,hogy
nekik is legyen olyan dicsőséges múltjuk, mint némelyik
kortársuknak a Földközi-tenger keleti térségében.A ko-
rabeli történetírók rendelkezésére álló anyag mindössze
néhány feljegyzett adat volt, és sok, szájhagyomány
útján terjedő történet Róma múltjáról. Adat volt példá-
ul a magistratusok jegyzéke, kurta utalással tevékenysé-
gükre, a hagyományt pedig a népi emlékezet őriztemeg,
vallási szokások, mítoszok vagy nemzeti mondák alak-
jában.
Az i. e. 3. század végérea rómaiak épp túlestek a
Hannibal elleni háborúkon, amelyek pusztító hatással
voltak azitáliai életre, Itália vidékeire. A század folya-
mán korábbanlezailotl Pürrhosz elleni háborúk még
éltek az eml ékezetben. I smerték, ha elto r zitott é s v ázla-
tos formábanis, azi. e. 5. és 4, század folyamán (ezajlott
osztályharcokat is, amelyeknek folyományaképpen
megjavult a jogfosztott plebejusok társadalmi és állam-
polgári helyzete. Az 5. század közepén a tizenkét táblás
törvények közzététele alapozta meg a római jogot. Az
I

i, e.4. század elejének két eseménye hagyott nyomot a

római történetírásban: 396-ban a rómaiak kifosztották
i az etruszk Veiit, 390-ben pedig maga Róma jutott ha-
1 sonló sorsra a portyáző gallok keze alatt, Szájhagyo-
mány formájában maradt í'enn Róma utolsó királyai
i elűzésének a története, legendák keringtek arról, hogy
!
i több mint száz esztendővel korábban Tarquinius Su-
!
l
perbus személyében hogyan szűnt meg a hivatalos et-
ruszk befolyás. Ebben az időben alakult meg a római l37 l A rőmai kori ltália.
köztársaság, fő magistratusaival, az évente választoít t38 / A klasszikus Róma térképe.
két consullal és a senatussal mint tanácsadó testülettel.
Előzőleg közel két és fél évszázadon át állt fenn a mo- É
narchia - ebből az időszakból egy évszázad esett et- /l\
t-1l--
ruszk fennhatóság alá. Numa király alapozta meg a
római államvallás hivatalos szertartásrendjét, Servius
Tullius pedig a hagyomány szerint megerődítette a vá-
rost, és bevezette a népgyűlést.Róma első királya és a
monda szerint alapítója Romulus volt, akit ikertestvé-
rével, Remusszal együtt - a két ifiú később összeveszett
- egy nőstényfarkas szoptatott, miután csecsemő ko-
rukban kitette őket gonosz anyai nagybátyjuk, Amuli-
us. Ehhez a hagyományhoz rugasztották meglehetősen
ügyetlenül a következőt: évszázadokkal előbb Aeneas
elmenekült Trójából, vállán vitte apját, Anchisest, és
vele volt fia, Ascanius is, majd megalapította a latiumi
eredetű dinasztiát, s innen származott Rhea silvia, az
1. Pánlheon
ikerpár édesanyja.
2,Palatin,us' ,]

colo§seum
REGESZETI BIZONYÍTEXOK / A hagyomány rész-
3. ,

4. Forum
leteit a régészetalig világítja meg, annál bőségesebb Circus Maximus
tanúsággal szolgál azonban a fizikai környezetről,
5.
 Róma és ltália | 95

amelynek keretében lezajlottak a hagyomány által - ha szakadékok és rengeteg erdők választották el őket. Né-
elferdített formában is - megőrzött események. Megcá- melyik völgyben a vízmosások és mocsarak további
folhatja például azt,hogy Latiumban a kései bronzkor- akadályt jelentettek a települések között. Tudjuk, hogy
tól fogva állandó település létezett - holott Aeneasnak ebben az időszakban el voltak vágva egymástól a fal-
és az általa alapított dinasztiának a mondája azt sugall- vak, mert mindegyikük kézművességemás és más jelleg-
ja. A latinok, akiktől a későbbi rómaiak szátmaztak, zetességeket mutat, némelyik cserépedényfajtapéldául
bevándorlók voltak, és csak i. e. 800 körül érkeztek gyakori a Palatinuson, de egyáltalán nem található meg
Dél-Itáliából névadó hazájukba. Ezzel azonban nem az Esquilinuson, vagy csak szórványosan fordul elő,
azt akarjuk mondani, hogy Aeneas mondája nagyon más formák gyakoriak az Esquilinuson, de egyáltalán
kései találmány: hiszen már az i. e. 6. században jő| nem vagy csak ritkán találhatók meg a Palatinuson.
ismerték Etruriában. Ennek a korszaknak a vulciban A dombok bronz fibulái is különbözők: a palatinuson
talált görög vázáin is ábrázolták a mondát, hasonló- találtak félkör alakú csavart ívűek vagy kígyó alakúak,
képpen egy etruszk gemmán, és a téma visszatér néhány és rögzítőlemezük csavarmenetes korong; a lapos ívű,
Veiiből származő i. e. 5. századbeli terrakottán. Három kígyó alakú fibula egyszeni korong alakú rögzítőlemez-
ilyen terrakotta szobrocska ismeretes, valamennyi zel viszont esquilinusi lelet. Mindezek a jelek arra utal-
ugyanarról a formáról készült. A legjobb állapotban nak, hogy a két domb lakosai rokonok, de más eredetűek.
fennmaradt darabon a harcos kerek pajzsot, lábvértet különböztek a temetkezési szokások is a két dom-
és tollas sisakot visel. Bal vállán viszi a koros Anchisest, bon. két szokásos sírformát találtak a palatinuson: a
aki belecsimpaszkodik fia nyakába. Erdekes volna tud- pozzo- (: kú0 sírokat, amelyeket kivétel nélkül ham-
ni, hogyan értesültek a történetről az etruszkok, mivel vasztásos temetésnél használtak, és a fossa- (: árok)
azonban kényelmetlen módon vagy fél évezrednyi sza- sírokat, amelyekbe rendszerint elföldelték a halottakat.
kadék tátong a műalkotások és az általuk ábtázolt Az utóbbi típus adta a temetkezések 33-40 száza|ékát,
esemény feltételezett dátuma (kb. i. e. 1250) között, a hamvasztásos temetés volt a gyakoribb. Egészen más
vakmerőség volna bizonyítékulelfogadnunk őket arra, akép az Esquilinuson. Mindeddig csupán két hamvasz-
hogy egy történelmi hagyomány ilyen sokáig fennma- tás nyomaira bukkantak; a többi mind temetés volt.
radt. A Palatinus sírjai még egymástól is különböztek, Az i. e.
Az Aventinuson néhány jel utal arra, hogy a csiszolt 8. század e|ején a pozzo-sírnak kétyáltozata volt: mind-
kőkorszakban itt már település volt; ezen kívül azonban két esetben hengeres aknát ástak a földbe, az egyik
a legkorábbi római lakhelyeket a Palatinuson találták. változatnál azonban az urnát az akna aljából vizszinte-
Ez volt a legkönnyebben megvédhető a nagyobb dom- sen nyíló fiilkébe helyezték; a másikban kisebb, másod-
bok közül; bár hamarosan a többi dombot is elfoglal- lagos aknát (pozzetto) ástak a főakna padozatának a
ák. Az Ianiculum kivételévelRóma valamennyi domb- közepén. Ilyen változat volt az az egyet|en sír, amelyet
ja a Tiberis keleti partján emelkedik. Az onnan északta
fekvő fennsíkról egy sor hegynyúlvány emelkedik ki: a 139 / A Palatinus; Róma legkorábban lakott részeinek egyike.
Quirinalis, a Viminalis és az Esquilinus; ez utóbbinak
ugyancsak három nyúlványa van: a Cispius, a Fagutal
és az Oppius. Délre emelkedik a Caelius, közte és a
folyó között pedig az Aventinus. Az említett dombok
karéjában még kettő áll: a Capitolinus és a Palatinus.
Az utóbbinak jó védelméül szolgálnak három oldalán
a meredek szirtek, § ez a domb áll a legközelebb a
Tiberis gáalőjához, közvetlenül a Tiberis-sziget alatt. Ez
a dombcsopottozat uralta a latin síkságnak ezt a részét
és a Tiberis völgyét, a Palatinus pedig a folyó fontos
átkelőhelyének volt az !ta.
A - gyakran Görögországból importált - cserépedé-
nyek segítségévelkimutathatjuk a dombon létesült vas-
kori telepiilések fő szakaszait a római városalapítás
előtt. Az első szakasz i. e. 800 körül kezdődött, amikor
csak néhány domb volt lakott: a Palatinus, a Fagutal,
az Oppius, a Cispius, a Viminalis és a Quirinalis. A Pa-
latinus lakóhelyei valamivel korábbiak, mint a többi
dombon találtak. A dombok közötti völgyek lakatla-
nok voltak, s ezeket is, a domboldalakat is gyakran
használták temetkezőhelynek. Ebben az időszakban a
dombok települései különálló kis falvakat alkottak;
96 | Róma és ltália

az i. e, 8. század második feléből találtak. A pozzett|-t

vagy kiszögellő kis tetőt formázó kövekkel fedték, vagy
egyetlen kőlappal. Tudjuk, hogy a pozzót nyomban a
hamvasztás után feltöltötték, mert a halotti máglya
elszenesedett maradványainak töredékeit néhány eset-
ben megtalálták a doliumban - ez volt az a flagy edény,
amelyben a csonttartót és a sírmellékleteket a pozzettó-
ba helyezték. Erdemes megjegyezni, hogy a csonttartók
gyakran az etruriaiakhoz hasonló kunyhó alakú urnák.
A kunyhó alakú urna korábban tűnik fel Latiumban,
mint Etruriában, joggal vélhetjük tehát, hogy délről
került a Villanova-kori Etruriába, sőt egyes vélemények
szerint annak eredményeként,hogy latinok vándorol-
tak be Etruriába.

AZ ELSÓ FALYAK / A római hagyomány szerint

Romulus vetette meg a Palatinuson az e|ső település
alapját, amelyet későbbi századokban Roma Quadrata
néven ismertek, Olykor tévesen úgy vélik, hogy a város-
tervezés etruszk módszereit alkalmazták , ma már azon-
ban meglehetősen bizonyos, hogy az etruszkok az i. e.
8. századnál jóval később tanulták meg, hogyan kell
szabályos várost tervezni, és az ihletet valószínűleg Gö-
rögországból merítették.Így tehát bármit jelentett is a
Roma Quadrata név, nem arra vonatkozik, hogy rács-
szerkezetű alaprajz szerint épült volna a legkorábbi l40 / A korai Róma térképe(Gjerstad után).
település a Palatinuson. Mivel azonban az itt talált
maradványok valamivel korábbiak, mint a többi dom-
bon feltártak, lehetséges, hogy némi alapja van annak 14l / A Palatinuson az i. e.8. századi temetések közel kétharmada
a hagyománynak, mely szerint a Palatinus volt Rómá- hamvasztásos temetés volt, kút lormájú pozzo-sírokba. Az
urnát olykor az akna mélyénegy fülkébe helyezték (balra),
ban az első lakott hely.
A dombtető falvai hamarosan túlzsúfolttáváltak, más esetekben egy kisebb aknába (középen). Ezen kívül
temettek hosszukás/ossa-, vagyis árok-sírokba is (jobbra).
úgyhogy a következő szakaszban, körülbelül i. e, 700- (Gjerstad után.)

,'
 Róma és Itália | 97

tól kezdve, fokozatosan betelepültek a völgyek lankái,

és a régebbi sírok fölé kunyhók épültek. Idővel benépe-
sedett a dombok közötti terület is, többek között a
későbbi Forum Romanum és a Forum Boarium. E.
Gjerstadnak a Forum Romanumon folytatott ásatásai
azt ahagyományt igazolják, mely szerint ott valamikor
mocsár volt: közvetlenül a növényi és termőföldmarad-
ványokkal kevert alluviális agyag- és homokrétegek
fölött találtak i. e. 625 körülről származő kunyhónyo-
mokat. Mielőtt betelepült volna a terület, nyilvánvaló-
an lecsapolták; lehetséges, hogy épp az után a kataszt-
rofális árviz után, amely - mint ismeretes - ez idő tájt
más helyeken kunyhókat rombolt le. A Forumot átsze-
lő patakot valószínűleg szabályozták és megtisztították
a hordaléktól, hogy a megáradt víz gyorsan lefolyhas-
son a Tiberisbe. Később megépül erre a célra a nagy
csatorna, a Cloaca Maxima. Most már a Tiberis men-
tén fekvő alacsonyabb Forum Boariumot is el lehetett
foglalni, itt az i. e, 6. század első negyedéből származő
kunyhókat találtak. Kialakul tehát az egymásba folyó
falvak világos képe.
Arra nem adválaszt az archeológia, hogy akkoriban
miféle politikai szervezete volt Rómának. Arról azon-
..]. ,;,:;,ii1.!iiii ban meglehetősen pontos képünk van, milyen lehetett
. ;:',,*t"*.s:e",.Y:,. i: az át|agos lakóhely. A kunyhók a|aprajza a sziklába
{lr..j",r]-

l42 / A Forum Romanum rétegmetszete, császárkori, köztársasági

és korábbi szinteken át le egészen a szílz talajíg. Közvetlenül
fölötte az i. e. 'l. század végéről származő kunyhóÍ< nyomai
voltak (Gjerstad után).

l43 / A Palatinuson a sziklába mélyen vágott lyukak a legkorábbi

A királyság lakóhelyek nyomai. Eredeti alakjuk a korai vaskori sírokban
korából talált kunyhó alakú urnák segítségévelrekonstruálható.
való
kóvezetek

A város
kialakulása
elótti
kunyhó-
szint'ák
98 | Róma és Itália

vágott nyílások alapján rekonstruálható, magukra a

házakra vonatkozóan a kunyhó alakú urnák tájékoz-
l

tatnak. Mélyen a sziklába vágott alapú kunyhók nyo-

mait találták a Palatinuson. Széleik mentén a lyukak-
ban álltak valamikor azok az oszlopok, amelyek a vá-
lyogfalakat és a zsúptetőt tartották. Bent valószínűeg
volt egy központi felső hosszgerenda, amelyhez több
sűyos fatuskó illeszkedett derékszögben: ezek rőgátet-
ték a zsúptetőt. Kétoldalt szellőzőnyílásokon távozha-
tott el a fiist. A padozat döngölt föld volt, az ajtőnál
gyakran volt rudakkal alátámasztott kis tornác. A Pa-
latinuson csupán egyetlen kunyhónak tudjuk a pontos
méretét:4,90x 3,60 m.
A régészetnekköszönhetjük azt a keveset, amit a
kunyhók lakóinak táplálkozásáról tudunk: az i. e.7.
századből valók a legrégibb szőlőmagmaradványok, s
ez azt bizonyítja, hogy Latiumban csak akkortájt kez-
dődött meg a szőlőművelés. Valószínűleg ugyanakkor
honosodott megaz olajbogyó is; lehetséges, hogy mind-
kettő etruszk hatásra került Latiumba. Alighanem az
etruszkok voltak a közvetítők, akik átadták a görög
kultúrát a városalapítás előtti Rómának. Az i. e. 7.
század második felében Rómában egyre nagyobb
mennyiségben talált görög edények és itáliai utánzatok
feltehetöleg Dél-Etrurián át kerültek oda. Találtak et-
ruszk bucchero edényeket és Veiiből és Cerveteriből
származő fémtárgyakat, ami arra vall, hogy a kunyhó-
lakók anyagi kultúrája fejlődött.

ETRUSZK HATÁS i A legnagyobb ajándék, amelyet

Róma ebben az időben azetrlszk kultúrától kapott: az
ábécé. Egyes vélemények szerint a rómaiak az ábécét
közvetlenül a cumaei görög gyarmattól vették át, a
többség szerint azonban az etruszkok voltak a közvetí-
tők. Ez igen fontos lépésvolt: Róma ugyanis eszkőzt
kapott ahhoz, hogy hatékonyan irányítson egy városi
közösséget. A legkorábbi latin felirat mégsem Rómából
származlk, hanem Latium más részéből.A kb. i. e,
600-ból való híres praenestei fibulán talá|hatő; a szöveg:
Manios med fheJhaked Numasioi - latinul: Manius me
l44 / Iuppiter Optimus Maximus capitoliumi templomának
fecit Numerio, azaz,. Manius készítettNumeriusnak. homlokzatát veii agyagszobrászok által készítetttöbb színú
A legkorábbi római latin felirat a ,,Duenos" vázán terrakotta lapok díszítettét(a rekonstrukció Gjerstad után).
található; azelnevezés a legtisztábban olvasható szavak
egyikének átírásából ered. A váza va|őjában három 145 / A Duenos-váza, azi. e.6. század végéről. Rajta a legkorábbi
latin nyelvű római felirat olvasható (Staatliche Museen,
egymáshoz kapcsolódó kenőcsös tégely, egy kb. i. e.
Berlin).
525-ből származő korinthoszi edény helyi utánzata.
(1a5. kép). Hosszú felirat kanyarog rajta, fordítása a
következő: ,,Aki engem piacra visz, az istenekre eskü-
szik: >Szerelmed csak akkor lesz kedves hozzád, akkor
lesz hűséges hozzád, ha az én segítségemmel keresed a
barátságát<. Jó ember (: Duenos) jó célra készített,
egy jó ember javára; rossz ember keze ne adjon to-
vább!" Ez afe|hat nem más, mint a tégely készítőjének
hirdetése.
A történeti hagyomány szerint Róma i. e. 616-ban
került közvetlen etruszk uralom alá, amikor Tarquinius

Priscus lett a király. Akár megtörtént valőjában ez az
esemény, akár nem, a hagyományban sok lehet azigaz-
ság, mert ez idő tájt Róma valóban az etrlszk kultúra
hatókörébe taítozott. A 6. szőzadjava részébenetruszk
uralom alatt is maradt, amíg Tarquinius Superbust, az
utolsó etruszk királyt el nem űzték, a hagyomány sze-
rint i, e. 51O-ben. Mégaz i. e. 5. század második negye-
déből is van bizonyítékközvetlen etruszk kulturális
hatásról, de ebből nem kell feltétlenül politikai hegemó-
niára következtetnünk. Az etruszk uralom és hatás kor-
szakában Róma egy bokor kunyhótelepülésből igazi
várossá változott. A kunyhók helyébe kőalapon álló,
stukkóval díszítettagyagtéglából épült négyszegletes
házak kerültek. A Forumon álló kunyhókat lerombol-
ták, maradványaik fölé kavicsjárda került, Terrakotta
burkolattal díszítettmonumentális fatemplomok és
szentélyek épültek, amelyek Etruria Róma közelében
lévő részének szobrászati stílusára emlékeztetnek.
Kezdetben szerény méretűek voltak ezek az épületek,
de a fejlődés Iuppiter Optimus Maximus capitoliumi
templomához vezetett. A templom magas emelvényre
épült. A fennálló etruszk divat szerint három cellája
volt: a középsőt luppiternek szentelték, ajobb és a bal
oldalit Iunónak és Minervának. Erdekessége a temp-
lomnak, hogy a 2,44 m-es alapméret egységeiből épült:
2,44 m az oszlopok átmérője; a homlokzat szélessége a
két sarokoszlop közepe között 5I,2 m (21x2,44), a
146 l Akiíejező Fortnum-fejet az Esquilinuson találták;
valószínűleg az i. e. 4. század végénkészítette egy
bevándorolt görög művész (Ashmolean Museum, Oxford).
Róma és Itália | 99
hosszú oldalak hosszúsága a sarokoszlopok közepétől
a hátsó falig 58,5 m (24 x 2,44); a középső cella 12,2 m
széles volt (5x2,44), az oldalsó cellák és oszlopcsarno-
kok 9,76 m szélesek (4 x 2,44); valamennyi cella hosszú-
sága29,2 m (12 x 2,44);az oszlopok magassága 17,08 m
(7 x 2,44); a templom magassága pedig az emelvénytől
az orom csúcsáig 31,7 m (I3x2,44).
A tömör emelvényen kívül viszonylag kevés van meg
az eredeti templomból, de a röviddel a capitoliumi
templom után emelt és részben kiásott templom a Fo-
rum Boariumon, a Fortuna és Mater Matuta templo-
ma, amely ha kisebb is, részeinek azonos az aránya,
nagy mennyiségű plasztikus (terrakotta) anyaggal szol-
gált, melynek segítségévelpapíron rekonstruálható a
korábbi épület. A Fortuna és Mater Matuta-templom
építészének láthatólag a capitoliumi templom szolgált
mintául, akárcsak a 17. századbeli Róma barokk építé-
szeinek a Szent Péter-templom, Mint az e|őző fejezet-
ben láttuk, irodalmi forrásokból tudjuk, hogy veii ter-
rakotta-szakemberek dolgoztak a templom burkolásán.
Ugyancsak veii stílusban készült a Fortuna- és Mater
Matuta-templom sokkal jobb állapotban fennmaradt
terrakotta díszítése,és a segítségévelrekonstruálhatjuk
a capitoliumi templom koronapárkányzatátak frizét,
amelyen harci kocsik vonulnak, és rézsútospárkányát,
amelyen harci kocsik versenyeznek - valamennyi több-
színű síkdombormű (laa. kép). Egyes véleményeksze-
rint a fríz utalás lehet a diadalmenetekre egyfelől, és a
közeli Circus Maximusban rendezett kocsiversenyekre
másfelől.
Mindent egybevetve, a régészetnagy vonalakban iga-
zolja a korai Róma hagyományos történetét, de ne
feledjük, hogy néhány kiváló tudós nem fogadja el a
bizonyítékoknak ezt a magyarázatát. Nagy bökkenő
számukra az a tény, hogy az utolsó etruszk királyok
állítólagos elűzése után több évtizeden át még erős
etruszk hatásról van bizonyítékunk. Az az elgondolás
is felmerült, hogy az etruszk uralom valójában nem kb.
i. e. 616-tól 510-ig tartott, hanem 530-tól 450-ig. Ez a
nézet azonban több problémát okoz, mint ahányat
megold. Róma a királyok elűzése után is megmaradt
ugyanazon a kulturális területen, és mivel a terület
kultúrája nagyrészt etruszk volt, ez magyarázza az et-
ruszk hatás továbbélését.
EGYSZERŰSEG §Z^Z^D^I / Róma történetét
^Z az irodalmi források révénmind jobban ismer-
ugyan
jük, a római életnek néhány vonatkozásáról mégis csu-
pán az anyagi maradványokból bontakoznak ki részle-
tek.
Egyes vélemények szerint a rómaiak az i. e. 5-3.
század során oly keserves harcokat folytattak az etrusz-
kok, a volscusok, az aequusok, a gallok és a samnisok
ellen, hogy nem jutott idejük a művészetek múvelésére.
Sztrabón mondta e kor római népéről:,,Ügyet sem
vetettek a szépségre,mert idejüket nagyobb, szüksége-
rcO I ndma és ltália
sebb dolgok foglalták el." Ha a régészethez fordulunk
tanúságért, az is csak megerősíti, hogy az irodalmi for-
rások nem tévednek, amikor az egyszerűség korát emle-
getik. A közéletben előfordult néhány kivétel, a műt
jeles férfiainak tiszteletére vagy éppenséggelkitűnő kor-
társaknak emeltek szobrokat, magánszemélyek azon-
ban felháborodást keltettek még oly látszőlagártalmat-
lan cselekedettel is, hogy házuk kapuját bronztáblákkal
díszítették.Annál meglepőbb hát, hogy az Esquilinuson
egy ritka szép terrakotta fejet fedeztek fel, amely azi, e.
4. századvégének yagy a3. század elejének a stílusában
készült.
Az előző tulajdonosa után - aki a fejet az oxfordi
Ashmolean Múzeumnak ajándékozta Fortnum-
fejnek nevezett szoborportré életnagyságú (146. kép).
Allát elgondolkodva bal kezén nyugtató iflút ábtázol.
Mélyen ülő nagy szemével a messzeségbe bámul. Szája
félig nyitva, haja lángnyelv alakú fürtök koszorújával
veszi körül homlokát. Tipológiáját tekintve afej azi. e.
4. század végi Egeitengér vidéki, kiváltképpen athéni
művészek munkájával rokonítható a leginkább. Az arc
felépítéseaz athéni Akropolisz múzeumában őrzött
Alexandrosz-fejre emlékeztet, fájdalmas arckifejezése a
British Museumban látható knidoszi Démétér-fejetidé-
zi. Az efféle párhuzamok adtak alapot ahhoz a feltevés-
hez, hogy a fejet alkotó szobrász görög művész lehetett,
talán athéni, aki Itáliában működött. Varro egy futó
utalásából történetesen tudomásunk van róla, hogy az
Esquilinuson működött egy terrakotta-műhely, amely
talán Magna Graeciából (ezen a néven ismerték Dél-
Itáliának a görögök lakta részét)vagy a Fortnum-fejből
következtetve, magából Görögországból hozatott
munkásokat. Az Esquilinuson van néhány köztársaság
kori sír, és könnyen lehetséges, hogy a Fortnum-fej egy
sírszobor része volt, vagy - még valószínűbben - olyan
fajta magas dombormű, amilyet Athénban készítettek
az i. e. 4. század vége felé, míg be nem tiltották a
készítésüket,mert még ott is túlságosan fényűzőnek
számítottak. Az ilyen domborművet pilaszterekkel és
oromzattal körülvett naiszkoszba (templomfülkébe) ál-
lították. Az alakot magát vagy felöltözötten, ülő hely-
zetben ábrázolták, vagy hősi pőzban aktnak, amint egy
oszlopnak dől. Akárhogyan is, a Fortnum-fej nem jel-
lemző a 4. századbeli Rómára, de némiképpmódosítja
az irodalmi forrásokból kapott,,egyszerűség"-képet.
TEMETKEZÉil sZoKÁsoK / Rómában rendsze-
rint elhamvasztották a holtakat. kivételt alkotott a
gens Cornelia gyakorlata, e család tagjait ugyanis ko-
porsóban temették. A Corneliusok egy ígának, a Scipi
óknak a családi sírboltját részben 1614-ben, részben
1780-ban fedezték fel, a Via Appia és a Via Latina
között, körülbelül egy római mérföldnyire a várostól.
Ebben csak koporsók vannak, hamvakat tartalmaző
urna egy sincs. Irodalmi forrásokból tudjuk, hogy a
gens Cornelia első ta§a, aki feladta a hagyományos
temetkezési formát, L. Cornelius Sulla dictator volt
(megh. i. e. 78-ban). Sulla kihantoltatta és meggyaláz-
tatta ellenfelének, Mariusnak a hamvait, majd úgy ren-
delkezett, hogy az ő holttestét annak idején hamvasszák
el - tartott ugyanis Marius híveinek a bosszujátő|. Ez
is a zaklatott idők jele volt; a római politikában a
köztársaság utolsó évszázadában mind jobban elural-
kodott azűtzavar, mely tetőfokát akkor érte el, amikor
Iulius Caesar i. e. 44-ben történt meggyilkolása után a
későbbi Augustus megkezdte harcát a hatalomért.
A Scipiók sírja arra vall, milyen rangot és megbecsü-
lést élvezett egy patrícius család az i. e. 3. században,
amikor még nem ingott meg társadalmi helyzetük. A tu-
fakő sziklába váj t sír többé- kevé sbé né gy zetes alapr ajzű
(kb. l4,5 x 13,5 m), négy oldalán egy-egy szabályosan
elhelyezett galériával; középen négy tömör kőpillér tart-
ja a tetőt. A sír valószinű|eg az i. e. 3. század első
évtizedeiben készült, de nem állapítható meg, hogy a
család első, itt eltemetett tagjának a műve-e - L. Corne-
lius Scipio Barbatus volt ez, az i, e,298-as consul - vagy
a fiaié: L. Cornelius Scipióé (i. e. 259-ben volt consul)
és L. Corneüus Scipio Asináé (i. e.264-ben és 260-ban
volt consul). Scipio Barbatusnak kiemelt trelyen, a sír-
bolt tengelyében, a bejárattal szemben levő koporsója
alapján arra következtethetünk: azért építettékilyen
alakban a sírboltot, hogy a család egy kiváló tagjának
hőst megillető tiszteletet adjanak.
A sírboltban több koporsót találtak, de csak a jelen_
leg a Vatikáni Múzeumban található Scipio Barbatus-
koporsónak van gazdag építészetidíszítése.Négyszög-
letes tufakő tömbből faragták, elejét és rövid oldalait
triglifekből és metopékból váltakoző dőr fÁz diszíti, a
metopékat pedig rozetták, amelyek fölött, szokatlan
módon, ión fogsorfrizhűződlk. A fedélnek csak a fele
maradt meg, de ebből is rekonstruálhatók a két végén
a növényi elemekkel díszítettvoluták. A fedél szélén
olvasható a halott nevének vége: (. . .) O, CN. F. SCI-
PIO - ez a következőképpen egészíthető ki: L. Corneli-
us Scipio, Gnaeus fia. A koporsó elején, a friz alatt,
versus saturninusban írt felirat olvasható - ez a vers-
mértékegy meghatározás szerint ,,oly nyers, hogy alig
lehet megkülönböztetni a prőzátől" . Fordítása a követ-
kezó: ,,Cornelius Lucius Scipio Barbatus, akinek atyja
Gnaeus fia volt -vitéz és bölcs férfiú-, aki épp oly szép
volt, mint erényeso aki consul, censor és aedilis volt
nálatok Samniumban, elfoglalta Taurasiát és Cisauniát
-leigázta egész Lucaniát, ahonnan túszokat is hozott
magával" (Bollók János ford.). Bizonyos történelmi
eltérés van a fenti szöveg és azi. e,3, században tényle-
gesen történtekről való tudomásunk között (Lucania
például csak jóval később került római uralom alá), és
ma sokan úgy vélekednek, hogy a verset nagyjából 200
körül íratta fel merő kegyeletből egy leszármazott, aki-
nek csak ködös fogalmai voltak a történtekről. De
akármikorről szfumazik is a felirat, aligha férhet hozző
kétség,hogy maga az emlékmű azi. e,3, századből való.
 Róma és Itália I I0I

Alakra hasonlatos más itáliai koporsókhoz, de akadtak

párhuzamok a görög világban is, ahol Róma rövidesen
fontos hatalomra tett szert. Érdemes továbbá megje-
gyezn| hogy a felirat második szakaszában (,,aki épp
oly szép volt, mint erényes") fordul elő először, hogy a
testi szépséget erkölcsi tulajdonságokkal tekintik
egyenlőnek. Ez arra vall, hogy kb. i. e. 200-ban teret
hódítottak a hellénisztikus művészeti elvek, és nem le-
het véletlen, hogy nem sokkal ezntán elterjedt Rómá-
ban is a görög világban már általános realisztikus ábrá-
zolásmód.
1875-ben az Esquilinuson egy sírban találtak egy
festett vakolattöredéket (147. kép), és ez az i, e. 3.
századbeli Rómának egy másik arculatára világit rá -
arraa szokásra, hogy megtörtént események képétmeg-
örökítették. Ez fontos jellemzője lett a későbbi római
művészetnek, és érdekes ilyen korai példát látni erre.
A töredék 87,5 x 45 cm, és a sír arányaiból itélve,
amelyből előkerült, csupán része volt a 20 m hosszú
friznek. A töredék négy sorában azonban kellő mennyi-
ségű információ maradt fenn, hogy megállapíthassuk,
mely történelmi eseményeket ábrázolja, és melyik csa-
lád sírboltjából ered. A legfelső sorban nincs sok érde-
kes, a második sor közepén azonban egy sisakos alak
látható rövid kötényfélében (subligaculumban) és ara-
nyozott lábvértben. Kezét baráti mozdulattal nyújtja
é egy töredékben fennmaradt tógás, álló alak felé, aki
lándzsát tart. Ajelenetet a háttérből figyeli azerőditett
város két polgára. A két főalak között éppen hogy
látható egy felirat része, de nem sokat árul el - ellentét-
ben az alatta levő sorral, amelyen hasonló jelenet ját-
szódik le: egy aranyozott pajzsot tartó harcos hátat
,l fordít a baloldalt zajló eseményeknek, és baráti mozdu-
lattal fordul a jobboldalt álló szemlélők sorai felé. Itt
j."..lirl
l-ljl
elolvasható azegyik felirat; szövege: Q. Fabio. Aza|atta
levő sor csatajelenetet ábtázol; jobboldalt egy harcos
. :,
,,nyuszifüles" sisakot visel, amelyhez hasonlókat látha-
.,:,

.; : tunk más i. e. 4. és 3, századbeli festményeken. Ismere-

tes, hogy az aranyozott és ezüstözött páncél szokásos
l47 l Az Esquilinus egyik sírjának az i. e. 3. századból való volt a samnisokná|; ezzel a kőzép-itáliai néppel (mint
freskója történelmi eseményeket mutat b€, valószínűleg az i. e. Scipio Barbatus koporsóján láthattuk) Róma hadban
4-3. századi, samnis háborúk mozzanatait ábtázol1a (Pa|azzo
dei Conservatori, Róma).
á||ta4.századbanés a 3. századelején. Valószínű, hogy
az Esquilinuson talált festmény jelenetei a samnisokkal
l48 l Az i. e. 2ll körül bevezetett ezüstpénz, a denarius legkorábbi folytatott csaták és tárgyalások jeleneteit ábrázolják.
tajtájának két oldala (Ashmolean Museum, Oxford). Még nagyobb segítséga Quintus Fabius név: más forrá-
sokból tudjuk ugyanis, hogy egy bizonyos Q. Fabius
Rullianus öt ízben volt consul, és valószínűleg valami-
vel i. e. 280 után halt meg. Több mint valószínű, hogy
a freskó aző sirját díszítette.Felvetődött az a lehetőség
is, hogy maga a művész is Fabius névre hallgatott -
Fabius Pictor, akiről tudjuk, hogy az i. e. 4. század
utolsó éveiben működött mint festő, és ő alkotta a
samnisok felett aratott győzelem templomának festmé-
nyeit. Lehetséges, hogy a családi sírbolt képeit is ő
festette.
102 | Róma és ltália

A KARTHAcÓI pnNyrcnrns / A samnisok bukása Ieg az volt a szándéka, hogy minél hozzáférhetőbbé
után egy csapásra Róma lett Itália legerősebb hatalma. tegye, A pun háborúk eredményeképpen Róma és nem
Ugyanabban az időben terjesztette ki hatását Szicíliára Karthagó lett a nyugati világ ura, és magában Rómá-
az észak-afrikai Karthagó városa. Eszaknyugat-Görög- ban a senatus kezében volt a hatalom.
országban Pürrhosz épeiroszi király sikertelen kísérlete-
ket tett arra, hogy egyesítse a nyugati görögöket a két A KÖZÚRSASÁG BUKÁSA / A külhoni háborúk
új hatalom ellen. Róma nagyrészt annak köszönhette eredményeképpen Róma haderejének szokásos forrása
sikerét, hogy szövetségeseit elhalmozta politikai enged- * a polgárok önkéntes hadserege
- meggyengült. A falu-
ményekkel, kiváltképp a római polgárjog előnyeivel és si parasztságtől az arisztokrata földbirtokosok fokoza-
kötelességeivel. Ezáltal széles körű támogatást szerzett tosan (és módszeresen) felvásárolták a földet, és rab-
a század további évtizedeit egészen i. e.202-ig betöltő szolgacsapatokkal műveltették meg. Uj problémát je-
hosszú és pusztító háborúkban a karthagóiak ellen. lentett, amikor bevezették a fizetett katonai szolgálatot:
Ezekben az években jelent meg itáliai földön a Hanni- ahadvezérek kénytelenek voltak megkeresni a módját,
bal vezette portyáző karthagói sereg. hogyan fizessék katonáikat: leszerelés után földet adtak
A Princeton egyetem á|tal a szicíliai Morgantinában nekik, kolóniákon telepítették le öket. Gyakori volt a
nemrég folytatott ásatások során talált néhány érme politikai nyugtalanság, amit csak időlegesen fékeztek
rávllágit a városban uralkodó állapotokra azi. e. 2II-
ben történt római támadás előtt és alatt (Morgantina |49 l Az i. e. |. század elején épült Praenestében a Fortuna
2l4-ben íellázadt a Rómával kötött szövetség ellen), és Primigeniának szentelt templomegyüttes (a rekonstrukció
Fasolo és Gullini után).
fényt vet a római pénzrendszerben kevéssel azelőtt be-
következett fontos változásra is. Az érméket- volt
közöttük egy ezüst denarius a legkorábbi ismert fajtá-
ból, három quinarius (ezüst félpénz) és egy sestertius
(ezüst negyedpénz) - tulajdonosuk korsóba tette és egy
templomban rejtette el óket; aztremélte, hogy a vesze-
delem elültével majd kiveszi. A város ostromakor azon-
ban kigyulladt a templom, a teteje beomlott, és a rejtett
kincset a romok alá temette, Egy igen korai denariusnak
és váltópénzeinek jelenléte egy ennyire pontosan keltez-
hető leletben igen érdekes, mert ezáltal az étme beveze-
tése az i. e.2l1. évre ya1y az előző esztendőre tehető,
A lelet felbukkanásáig a denarius megjelenése tág idő-
határok - i. e, 268és 187, sőt 169 - közé volt datálható.
A legkorábbi denarius határozott keltezése révénígy
már pontosabb időrendi keretbe rendezhetők a későbbi
denariusok. Az érme fejoldalán Rómának, a város meg-
személyesítójéneka feje látható vagy talán a Bellona
istennővel összeolvasztott Rómáé. Hátoldala aría a
mondára utal, amely szerint Castor és Pollux segítette
a rómaiakat az i, e. 496-ban a Regillus-tőnál az etrusz-
kok fölött aratott győzelmükben, 211-ben valószínűleg
hasonló segítségrelett volna szükség. A pénzverésre-
formja azt a gazdasági válságot tükrözi, amelybe Róma
az i. e. 2I2-t megelőző években került, A hannibali
háború első éveiben bőviben voltak a pénzverésre való
fémnek, és i. e. 2l6-ban Hierón, Szürakuszai uralkodó-
ja nyújtott kölcsönt, de ezután elapadtak a források.
A kölcsönt nem tudták visszafizetni, és hamarosan nem
volt pénz a Hispániában szolgáló római hadsereg el|átá-
sára. Uj módszerrel finanszírozták a háborút: hitellel.
Vállalkozókat szerződtettek, azzal a feltétellel, hogy
később kapják meg fizetségüket. Az is megesett, hogy
a tengerészeket gazdag magánszemélyek fizették, nem
az állam, 2l2 és 206 közőtt azonban szinte évenkéntjött
be hadizsákmány, közte minden bizonnyal nagy meny-
nyiségű ezüst. Az újfajta pénzzel az államnak valószínű-

megaz erős katonai vezetők, mint Marius, Sulla, Pom-
peius vagy Caesar. L. Cornelius Sullának i. e. 80-ban
Marius felett aratott győzelme fontos állomása a római
történelemnek csakúgy, mint a művészetnek, mert Sulla
uralma alatt kezdődött az építészetúj, már a császári
Rómáét bevezető stílusa. Rómában és környékén szá-
mos monumentális középületet emeltek Sullának vagy
környezetének.
I. e. 80 körül Sulla veteranusait Praenestében telepí-
tette le, ebben a ma is álló szép városkában (Palestrina
szülővárosa), harminc mérföldre keletre Rómától, egy
meredek mészkőgerinc déli oldalán. Itt épült meg a mai
óváros alapja, a Fortuna Primigeniának szentelt templom-
együttes (1a9. kép). A második világháborúban egy
amerikai légitámadás következtében a templomterület
felső része napfényre került. A felső szentély a|apzata
mentén oszlopcsarnokok huzódtak, a látogatók két
fedett feljárón közelíthették meg a központi lépcsőt.
csak amikor felért az ember, akkor tárult ki e|őtte az
alanti síkságra nyíló pompás kilátas. A következő csar-
nok homlokzata kétszintes; a lépcsőfeljáró két oldalán
félkör alakú fülkék helyezkednek el szimmetrikusan.
Efölött oszlopsorral körülvett hatalrnas udvar terült el,
uralkodó eleme a középső építményvolt, árkádos alap-
zatra emelt pompás félkör. Két végéna homlokzatokat
klasszikus oszloprendek díszítik.Egy újabb oszlopcsar-
nok fölött emelkedett a szentély koronája, a Fortuná-
nak szentelt elegáns, kerek templom. A fa|ak és az
árkádok csaknem mind téglával kirakott betonból ké-
szültek, ami az elkövetkező századok során a legáltalá-
nosabb építőanyag volt Rómában.
A templomegyüttes alatt alacsonyabb udvar volt,
ahol a keleti csarnok apszisában, a 17. század elején az
áradő Nílust ábrázolő igen szép mozaikot találtak. Igen
valószínű, hogy erre a mozaikra utalt a polihisztor
Plinius, amikor arról beszélt, hogy Sulla honosította
meg a padlómozaikot Itáliában, és ,,apró tesserókből
(kis kockakövekből) késáttetett egyet Praenestében".
A padozat az évszázadok során sokat szenvedett, szá-
mos alkalommal állították he\re és rakták ki újra,
úgyhogy jó, ha a fele fennmaradt az eredetinek; de
ahhoz elegendő, hogy megítélhessük, milyen egzotikus
ízlésuralkodott a köztársasági Róma végnapjaiban.
Számos állatfigura tarkítja a mozaikot; sokukon görög
felirat olvasható. Van ott vaddisznó, oroszlán, hiúz,
orrszarvú (felirata szerint khoiropithékosz - disznó-
majom), víziló és krokodilus. Tornyos vidéki házak is
láthatók, és parasztkunyhók. Katonák sátortető alatt
lakomára gyülekeznek, falusias lugasban víg társaság
lakomázik. Díszes, kabinos hajón egy csapat vizllőva-
dász utazik, mögötte görög-egyiptomi templom látszik
kerek oromzatta|. Előtte két magas obeliszk, olyan,
amilyet hamarosan ezután Egyiptomból vittek be Ró-
mába közterek és cirkuszok díszítésére.A szentély előtt
fehér ruhás papok és hivők állnak. Balra kút; részletei
különös távlatban láthatók. A kutak külsejének és bel-
Róma és ltália I tOl
sejének falazatát egyaránt láthatjuk, csakúgy, mint a
vizet a kút mélyén.Ibiszmadarak röpködnek, és egy
tehenet hajtanak itatni a vízhez. AzL e. I. századltáliá-
jában ez a jelenet olyan érdeklődésre vall, mint amilyen-
nel néhány itáliai reneszánszhumanista fordult a Kö-
zel-Kelet felé.
Az i, e. I. században ugyancsak megbomlóban volt
a római társadalom, Cicero és követői hiába igyekeztek
a század középső évtizedében megőrizni a polgári mér-
téktartás eszményeit - nem volt elegendő erejük, hogy
ellenálljanak a Iulius Caesar személyében testet öltött
militarizmusnak, Caesarban egyesült a hagyományos
római ,,virtus" (ősi családbő| származő katona volt) a
kézze|fogható teljesítménnyel, ugyanis i. e. 58 és 52
között meghódította Galliát. Ez csak egyike volt az
i. sz, 14 előtti új római területhódításoknak, amelyek
kiterjedtek Hispániára, Illyricumra és Görögországra,
a Rajna-vidékre, Kisázsia legnagyobb részére,és Eszak-
Afrika hatalmas területeire. Ilyen hatalmas területeket
csak erős központi kormányzat hadserege tarthatott
kézben, szükségessévált hát erős katonai hatalommal
rendelkező császárság létesítése.Caesarnak i. e. 44-ben
történt meggyilkolása késleltette az itáliai szabadságot
fenyegető veszedelmet, de Caesar fogadott fla, Octavia-
nus (27. január 16-tól Augustus) alatt 3l-ben megala-
kult a császárság.
cSÁSzÁRI MúvESzET - GöRöG ízLEs i Augus-
tus korában a római művészetet az eklekticizmus jelle-
mezte. Görög volt a szobrászat fő forrása, Rómában
sok bevándorolt görög szobrász adott ösztönzést a mű-
vészet fejlődésének. A rómaiak folytatták a legutóbbi
görög művészeti irályzatokat, vagyis az i. e, utolsó
három század hellénisztikus művészetét, de visszanyúl-
tak a klasszikus, sőt az archaikus görög művészethez is.
Augustus fejezte be a görög, illetve inkább hellénizált
föld meghódítását, amikor i. e. 30-ban elfoglalta Egyip-
tomot; a folyamat azonban, amelynek révénRóma és
Itália görög művészi befolyás alá került, mint láttuk,
már századokkal korábban elkezdődött. A hagyomá-
nyos szemléletű rómaiak eleinte ellenálltak ennek a
hatásnak, de Augustus idejében a görög művészet a
hivatalos propaganda hordozója lett, tehát elismertté
vált. A hódító Augustust lenyűgözte minden, ami gö-
rög, ahogy Horatius írja a császárhoz i, e. 15-14-ben
intézett episztolájában] o,Durva Legyőzőjén győzőtt a
levert Görögotszág, / s pór népétLatiumnak művészet-
re kapatta" (Muraközy Gyula ford.),
A múltban viszonylag könnyű dolga volt a hellénisz-
tikus művészet híveinek: megvásárolhatták vagy ellop-
hatták a korábbi idők művészeti alkotásait - csakhogy
fogyott az eredeti holmi, úgyhogy athéni és dél-itáliai
görög művészeket biztak meg, hogy római uraiknak a
különböző korszakok görög remekműveinek másola-
tait, adaptációit elkészítsék.Augustusról tudjuk, hogy
kedvelte az archaikls görög szobrászatot, fenn is ma-
104 | Róma és ltólia

radt egy neo-attikai domborműcsoport, melynek da-

rabjai olykor klasszicizálóak az i. e. 5. és 4, század
stílusában, néha egyenesen kombinálják e stílusok vala-
melyikét vagy mind a kettőt a korabeli késő helléniszti-
kus stílussal. Az utóbb említett változatnak igen jó
példája látható a clevelandi Szépművészeti Múzeum-
ban: pentelikoni márványból faragták, és állítólag a
Nápoly környéki Capua amfiteátrumában találták.
A delphoi Apollón Kitharoidoszt ábrázo|ja. amint ki-
tharán játszik és énekel. Boráldozatot fogad, amelyet
egy szárnyas Niké (győzelemistennő) tölt oinokhoéból
az Apollón kinyújtott jobb kezóben tartott paterába.
Kettejük között az omphalosz á||, a világ köldöke vagy
középpontja, amely valószínűleg a delphoi szentélyben
volt eredetileg. A művészltánozni igyekezett az archai-
kus görög szobrászatot: Apol1ón köpenyének szélétés
Niké ruhájának redőit szabályosan elrendezett redőzet-
be faragta. Az arcok lágysága, a karcsú, arányos testek
és Niké realisztikusan ábrázolt szárnya azonban azi. e.
t. század kései hellénisztikus vagy római korszakára 150 / Császárkori művészet; Augustus nővérét, Octaviát mint
vallanak. Artemist ábrázolták ezen a kalcedon-képmáson (British
Museum).
Rómában lelkesen átvették a görög szobrászat más
jellegzetességeit is. Az egyik volt a portrékészítés.
A hel- l5l / A római Ara Pacis déli oldalának domborművein
lénisztikus hagyományon nevelkedett művészek kielégí- a valósághű emberábrázolás egy történelmi esemény
tették a római patrícius családok igényeit, akik száza- eszményített bemutatásával párosul.
dokon át ápolták holt őseik kultuszát, és házukban l52 l Köztársaság-kori múvészet; idős férfi feje az i. e. 1. szíaadből
őrizték viasz képmásaikat. A görög szobrászat a római- (Ny Carlsberg Glyptotek, Koppenhága).
ak ízléseszerint megörökítette a történelmi eseménye-
ket is, Mindezen irányzatok megtestesítője az AraPa-
cis, amelyet Augustus emeltetett a római Campus Mar-
tiuson a mediterrán világra kényszerített béke emléke-
zetére. I. e. 9-ben avatták fel; az építésenégy esztendeig
tartott. I. e, 13-ban, július 4-én helyezték el az oltát
alapkövét; az effe az alkalomra rendezett ünnepi felvo-
nulást örökítették meg az oltárt körülvevő falon.
A domborművek klasszikus stílusa az i. e, 5. század
attikai domborműveiére emlékeztet (habár a falak túl-
só oldalán a kiegészítő díszítésarchaizálő). Az Ara
pacis körüli fal déli oldalán található domborművön
(l51. kép) felismerhető a császári család tagjainak arc-
mása. Elöl a flamenek láthatók, különleges fejdíszük-
kel, valamint a szertartáshoz tartoző bárd hordozója.
Utána következik Agrippa, eltakart fejjel, nyomában
pedig fia, Lucius Caesar, aki i. e. 13-ban négyévesvolt.
A következő alak valószínűleg Iulia, Agrippa felesége,
Augustus leánya. A megörökített egyéni jellegzetessége-
ken kívül a dombormű formanyelve igen hasonlatos a
Parthenónnak az i, e. 5. századből szőrmaző frizéhez.
Eltért a hagyománytól, hogy az emlékmű építéséhez
luni márványt használtak (a carrarai mészkőfejtőkből).
Ezt az új márványlelőhelyet nyilván gazdaságosabb
volt kiaknázni, mint a hagyományos görögországi for-
rásokat, A luni kőfejtő fejlesztése alighanem összefügg
Augustusnakazza| a kijelentésével, mely szerint Rómá-
ban téglavárost talált és márványvárost hagyott hátra.
I53 l Az ostiai ,,Festmények Házá"-nak belső udvara nagyon
hasonlít bármelyik mai olasz kisváros |akőházaira
(a rekonstrukció Gismondi után).
VIDEKI nrEr POMPEIIBEN / A hivatalos művé-
szettől azonban csak annyit tudunk meg, amennyit a
megbízók kívánnak velünk közölni. Ha meg akarjuk
tudni, milyen volt valójában a római élet, vegyünk
szemügyre egy olyan várost, amely mint afféle laborató-
riumi példány, épségbenmegmaradt a régészekáltal
még ma is bontogatott hamu- és lávarétegek alatt.
A Pompeiit bemutató képes történetünkben már beszá-
moltunk róla, hogyan semmisítette meg a várost a
szomszédos Vezúv vulkánkitörése 79-ben. A város ak-
korra már tökéletesen római lett. Előzóleg évszázado-
kon át a samnisok kezén volt, majd a rómaiak meghódí-
tották és i. e. 80-ban újra alapították mint Colonia
Veneria Cornelia Pompeianorumot.
A mai ásatási technika sok olyan adatot is feltár és
feljegyez, ami fölött a múltban gyakran átsiklottak.
Hála a marylandi egyetem kutatócsoportja gondos
munkájának, az elmúlt néhány év során feltártak egy
szőlőskertet Pompeiinek egy olyan zttgában, amelyet
addig marhavásártérnek véltek. A szőlőskert kb.
85 x 75 méteres insulát foglalt el, az amfiteátrum északi
oldalán. Olyan földben, amelyet műveltek a vulkánki-
törés idején, olykor találnak ősi gyökereket, mert a fák
és a növények elkorhadtak, és a vulkanikus por fokoza-
:+_:.,, j:::::

,=es*
:;.*
,]r_i9"ig}
tf§.--

tosan betemette a megmaradt üregeket. l966-ban fedez-
ték fel az első és az egyik legnagyobb üreget. Wilhelmi-
na Jashemski ásta ki, és így ír róla: ,,Faüreget találtunk,
s amikor megtisztítottttk, az eddig találtak közül a leg-
nagyobbnak bizonyult. A föld színén38 cm a hosszúsá-
ga; a gyökér mély volt. Hét nagy vödör cementtel töltöt-
tük fel az üreget, majd elhúztuk az öntvényről a földet,
és napfényre került annak a gyökérnek az alakja, ame-
lyik a Vezúv kitörésének idején ott nőtt." Gyakoribbak
voltak a kisebb üregek, ezeket egymást keresztező ösvé-
nyek négy parcellára osztották. Mindenhol két kisebb
üreget találtak, de nem lehetett biztosan megállapítani,
hogy a második a karóé volt-e, vagy egy másik gyökéré.
,,A helybeli szőlősgazdákat - írta 1973-ban Wilhelmi-
154 / A római Pantheon belseje. A több színű márványpadló
összhangban van a mennyezet kazettáival.
155 / A Pantheon eredeti, t. sz.2. századi külsejének legkorábbi
rekonstrukcióját Nicholas van Aelst készítettea 16.
században (ma gán gyűj temény).
Róma és ltália I tOZ
na Jashemski professzor - nagyon érdekelte az őkori
szőlőskert felfedezése, és egybehangzőan állították,
hogy a szőlőtaz ókorban éppúgykarőzták,mint ők ma.
Bizonyosak voltak benne, hogy a pompeiiek mindig is
így jártak el. A nápolyi egyetem gyümölcsszakértői
ellenben úgy vélték,hogy a sok helyütt talált második
üreg egy másik gyökér helye, és hogy a tőkéket ala-
csonyra metszették és nem karózták - éppen úgy, aho-
gyan ma Szicíliában nevelik a szőlőt. Nagyon izgatot-
tan kezdtük kiüríteni az üregeket. Tökéletes állapotban
maradtak fenn, és nyilvánvaló volt, hogy egy-két kivé-
te||el az első üreg mindig a szőlőgyökér helye volt, amit
könnyen azonosítani lehetett alakja és kis oldalgyökerei
révén.A második üreg mindig a karó helye volt. Az
üregeket megtisztították, felmérték,a tapasztaltakat
feljegyezték, majd az üregeket feltöltötték cementtel, és
elkészítettékaz öntvényeket, Három nap múlva elhúz-
ták a környező termőföldet, és szinte valamennyi he-
lyen egy karó és egy gyökér öntvénye került felszínre.
A helybeli szőlósgazdák nem voltak meglepve."
t08 | Róma és Itália
vÁnosr nr,nr osrrÁgÁ.N ns nóuÁBAN / pom-
peii mindig vidéki város maradt. Ha tudni akarjuk,
milyen lehetett maga Róma mintegy negyvenötezeí ma-
gas lakóháztömbjével, amelyeket Martialis oly keserű-
en bírált a mocsok, a lárma, a hőség és a hideg miatt,
szemügyre kell vennünk Ostiát, Róma kikötőjét. Itt az
i, sz. 1. század végénés a 2. század elején annyira
megnövekedett a lakosság, hogy a város egy csapásra
változott családi bázak településéből szinte 20. századi
bérházak nagyvárosává. Ostia környéke az őkot végé-
től kezdve az utóbbi időkig maláriás mocsár volt, az
1920-as és 30-as években történt feltöltés egyik eredmé-
nyeként azonbanaz olasz régészetihatóságok feltárták
az ókori várost. Asatási módszereik nem voltak éppen
a legjobbak, ezért nehéz volt pontosan megállapítani
némelyik feltárt műemlék korát, az affé|e részletek fö-
lött pedig, mint az udvarok növénymaradványai, egy-
szerűen átsiklottak,
Pompeii és Herculaneum analógiájára azonban felté-
telezhetjük, hogy Ostiában is parkosították az udvaro-
kat, A tipikus lakőház tágas lehetett. A ,,festmények
házának" két szintjén tizenkét helyiségből álló lakosztá-
lyok vannak. A lakó- és étkezőhelyiségek két szint ma-
gasságúak voltak - némelyikük 5,5-6 m magas -, a
kisebb szobákat belső lépcső kötötte össze, de minden
egyes lakosztályt a maga külön lépcsőházán át is meg
lehetett közelíteni. A padlót mozaik díszítette, a fa|at
freskók. A legtöbb római lakás ilyen lehetett, de csak
156 / A római Aurelianus-fal (i. sz. 3. század).
néhány maradt fenn. Törvény igyekezett mérsékelni a
lakótömbök magasságát, néhányukat ugyanis elképesz-
tően aránytalanra építették.Nero 21, Traianus 18 m_
ben szabta meg a maximális magasságukat.
Az egész környék épületei fölé magasodott az i, sz,
2, század elején a Pantheon, minden római műemlék
közil az egyik legmagasabb, amely jó példája annak,
mire voltak képesek a császárkori Róma építészei.Had-
rianus építtette minden istenek templomául, Augustus
egyik legközelebbi munkatársának, Agrippának azi. e.
I. század végénépült korábbi temploma helyén. Ránk
maradt homlokzata igen nagyszabású (és a szintkü-
lönbség miatt az ókorban még fenségesebbnek tetszhe-
tett, mint ma), a Pantheonnak azonban a belseje az
igazán érdekes. A görög és a korai római templomok-
ban általában az épületek külső díszítését hangsúlyoz-
ták, a Pantheon esetében azonban ,,visszájára fordult
az épitészetigondolkodás", és a belsejére került a fő
hangsúly (15a. kép).
Belsejének aránya egyszerű és célszerű: kupoladobja
fele olyan magas, mint amilyen széles (43,2m),kupolája
pedig ugyanolyan magas, mint a dob. Egészen a mo-
dern időkig ez volt a valaha épült legnagyobb kupola:
még a Szent Péter székesegyházé és az Ajia Szofiáé is
kisebb. Külseje egyszerú, belseje azonban pompásan
díszített.A dob alsó részénfülkék és beugrók alkotnak
domborművet, előttük egyiptomi gránitból faragott
12 m magas oszlopok állnak. A dob felső részének
tizenhat kisebb beugrójában eredetileg márványszob-
rok álltak. A |7. században megváltoztatták ugyan a
felső szint elrendezését, a pantheon
mógis egyike annak a nagyon kevés
fennmaradt épületnek, amely a csá-
szárkori Róma középületeinek álta-
lános vonását tükrözi: nevezetesen a
különféle márványok használatát
falborításra.
A Pantheon legfőbb ékessége
azonban a mély kazettákkal borított
betonkupola, amelyet csak az égre
nyí|ó oculus tör meg. A tető eredeti-
leg valószinűleg aranyozott száz-
negyven kazettája fokozatosan ki-
sebbedik a tető felé, és érdekes fény-
árnyjátékot eredményez a kupola fel-
színén.Nem kevésbéfontos feladata,
hogy csökkenti a kupola súlyát.
A császárkor kezdetén a pantheon
csak egyike volt a Rómában emelt
pompás épületeknek. Mások is épül-
tek a provinciákban, némelyiküket a
következő fejezet tár gy a|ja,
SPORTYlADALOK
ARoMAlVILAGBAN
,,
Rómában a kocsiversenyek, a gladiátori és állatviada-
lok voltak a legnépszerűbb sportok. Népszerűségükre
jellemző, hogy a látványosságok megtekintésére özön-
lő, gyakran tőbb tizezres tömegek befogadására külön
épületeket emeltek. Gazdag magistratusok, majd ké-
sőbb a császárok politikai célokra használták fel az
amfiteátrumot és a circust: nemcsak a lakosság szóra-
koztatását szolgálták (,,kenyeret és cirkuszt"), hanem
alkalmat nyújtottak az uralkodónak, hogy pontosan
felmérje a nép érzelmeit és véleményét.
Ahol volt rápénz, kőből építettek circust és amfiteát-
rumot. A fából ácsolt szerkezetek veszélye közismert
volt: Tacitus leírja, hogyan rokkant meg vagy halt ször-
nyet ötvenezer ember, amikor i, sz.2'7-ben Fidenaében
összeroskadt egy fából épült amfiteátrum. A circusok
és amfiteátrumok a római időkből fennmaradt |eg|átvá-
nyosabb és legnagyobb épületek közé tartoznak.
Rómában is, máshol is valóságos sportklubok léte-
sültek - a Kékek, a Zöldek, a Vörösek és a Fehérek -
a nagy érdeklődést kiváltó kocsiversenyek csapatainak
támogatására. Gyakran jutalmazták a győztes kocsi-
hajtókat pálmaággal és babérkoszorúval, mint a győze-
lem jelvényeivel, ennél kézze|foghatóbb volt azonbanaz
anyagi és társadalmi elismerés. Egy-egy nagy versenyen
ötven-hatvanezer sestertiusra rúgott a díj, úgyhogy a
sikeres kocsihajtó tekintélyes vagyont gyűjthetett. Tár-
sadalmi siker volt rajongóinak imádata, és a nevét vise-
lő emléktárgyak, mozaikok terjesztése. Híres versenylo-
vakat is ismertek; százszámra maradtak ránk nevek
TöRTENET
KEPEKBEN
feliratokon vagy azokon az átoktáblákon, amelyekkel
buzgó szurkolók igyekeztek lerombolni a rivális klub
színeiben induló kocsihajtó esélyeit.
Az amfiteátrumi játékok nagyjából ugyanolyan kö-
zönséget vonzottak, mint a circus. Leptis Magnában a
két épület szomszédos volt, úgyhogy a közönség percek
alatt eljutott az egyikből a másikba. A gladiátorok
mindhárom osztályának megvoltak a támogatói; a ne-
héz fegyverzetű ,,samnis" gladiátor hosszúkás pajzsot,
ellenzős sisakot és rövid kardot viselt, a könnyebb fegy-
verzetű ,,thrák" kis kerek pajzsot, a retiarius vagy háló-
val küzdő gladiátor pedig csupán hálót és tőrt, a másik
kezében pedig háromágú szigonyt. A küzdők valóban
az életükértharcoltak, s ez különlegesen izgalmassá
tette a játékokat - manapság már el sem tudjuk képzel-
ni, mennyire.
Különféle állatlátv ányo ssá gok voltak : egzotikus áll a-
tokat tettek közszemlére, mint a mi állatkertjeinkben;
idomított állatok produkáltak mutatványokat, mint
nálunk a cirkuszban; leggyakrabban azonban vadálla-
tokat uszítottak fegyveres vagy fegyvertelen emberekre,
olykor venatiókat, hatalmas vadászatokat rendeztek,
ahot az állatokat lemészárolták. A római közönség a
minél nagyobb szabású látványosságokat kedvelte: az
Augustus védnöksége alatt rendezett huszonhat vena-
tión háromezerötszáz állatot pusztítottak el. Traianus
túltett valamennyi uralkodón: a dákokon aratott győ-
zelmének tiszteletére rendezett ünnepségen tizenegy ezer
vadállatot mészároltak le.
110 | §por tviadalok a római vitágban
 l58. kép: A római Colosseumot i. sz.
80-ban nyitották meg; ötvenezer néző
] ,§.F$
is elfért benne a gladiátor-játékok és
állat-látványosságok alkalmával. Nerét
később kapta Nero közeli,
monumentális szobráról (colossus).
159. kép: A római világ legnagyobb
circusa a circus Maximus volt.
a római Palatinustól délre. Igen ker,és
maradt fenn belőle; ezt a makettet
javarészt irodalmi források alapján
készítették(Museo della Civiltá
Romana).
160. kép: A Leptis Magna-i circus
egyike a legjobb állapotban
lennmaradtaknak. A versenykocsik
kihajtottak az indítókapun, hétszer
megkerülték a spinát, majd a bírák
páholyával szemben fejezték be
a versenyt.
l6l. kép: Leptis Magnábanaz
indítókapu alig három méter széles: ez
volt a szabványméret. Feltételezhető,
hogy a négyesével egymás mellett
a versenykocsiba fogott lovak igen
kicsik voltak.
162. kép: A kapuk fából készültek:
a tunéziai Dougga mozaikján látható,
előttük Erósz, a győztes kocsihajtó.
Il2 | Sportviadalok a római világban

i' '.,:..,:1:

Tü
É%*t.t
B

163. kép: A British Museumban

található domborműves táblán látható
kocsihajtó csapat épp fordulni készül
a spina végénálló metáná|. Ez volt
a verseny legizgalmasabb része, mert
itt gyakran történt naufragia
(hajótörés).
 Rendszerint három kúp állt mindegyik
metán; ezekről tudta a kocsihajtó,
hogy körülbelül még mennyi a távolság
a következő kanyarig. Meta-kűp
töredékek csak Leptis Magnában
á,l _t
maradtak fenn (165. kép); itt
*é rekonstruáltak egy 4.75 m magas
íl=r kúpot (166. kép).
\-i,
167. kép: Az egyik meta alapjaLeptis
Magnában.

164. kép: A Leptis Magna-i indítókapu

alatt l914-ben talált ólom átoktáblán
egy parányi 1ó lábnyoma látható.
Kibontva a következő görög szöveget
olvashaljuk rajta: .,Sztrabaü. Alóthi,
Taxa. Onnüthér. Akhuér, Dazar,
Akhaó. Iaóü. Aóüói, Aeioai, Üoiiaóo,
Iaüóo átka szálljon Venticula [Szellő],
Gametes [Férj], Victor [Győzől és
Populator [Ragadozó] [lovakra] és
Eventiusra, a hajtójukra".
Ll4 | Sportviadalok a római világban

168. kép: a tunéziai El-Dzsem

amfiteátrumának diszes külseje.
A római Colosseum (169. kép) és
a spanyolországi Mérida amfiteátruma
(l70. kép) kiásásakor kerültek
napvilágra az állatok és a foglyok
elhelyezésére szolgáló föld alatti
helyiségek a porond alatt.
*
]1iM
116 | Sportviadalok a római világban

pffi§ §§ T§Ril§ §E tlililRt§

ffi
td *'-é. 'd
u§TlN
§=:.
,{
,;;

,=.:.&&e;"
17l. kép: az a|gétial Hippo Regius
3. század végi mozaikján vadállatokat
oroszlánt, leopárdot, struccot és
€ffi* antilopot - ejtenek csapdába vadászok,
hogy azután hajón elküldjék őket
a római közönség szőrakoztatására.
sok észak-afrikai város köszönhette
gazdagságát az állatkereskedelemnek,
Nem csoda, hogy sok állatfajta kihalt
négy-öt év század rablógazdálkodása
után.

172. kép Spanyolország sok városában

maradt fenn amfiteátrum - részben
ezért é|t a bikaviadal hagyománya
a középkorban is. A rőmai venatio
visszatetsző lehetett egy jő corrida
eleganciájához mérten,

173. kép: Martialis gladiátornak

jelenleg Oxfordban láthatő sírkövén
a gladiátort mint retiariust ábrázolták;
jobb kezében háromágú szigony,
baljában tőr, bal vállán karvédő pajzs;
bőrsapkát és kötényt visel. A kőnek
érdekes a története: 1114-ben találták
egy ház romjai között London
Islington negyedében, később elveszett,
majd 1879-ben került újra elő a föld
alól, a Tottenham Court úton. Szinte
bizonyosan az Arundel-gyűjtemény
része volt, és valószínűleg Szmürnából
került Angliába a I'7. században.
6.ARóMAI BlRoDALoM
t18 I1 rómaibirodalom
l74 / Római kori híd a spanyolországi Alcantara mellett.
A BIRoDALOM NÖvEKEDrsn 1 A római biroda-
lom Traianus császár alatt volt a legnagyobb: nyugaton
Marokkótól keleten Arméniáig, északon Britanniától
délen Felső-Egyiptomig terjedt. Róma kezén volt a
Földközi-tenger egész partvidéke, attól északra pedig
valamennyi terület, északon egészen a Rajnáig és a
Dunáig (sőt, a 101-102-es dák háborúk következtében
Traianus a Dunától északra is kihasíthatott egy jókora
enklávét). Hogyan kerülhetett ez azirdatlan nagy terü-
let egyetlen város fennhatósága alá? A folyamat foko-
zatos volt; azzalkezdődött, hogy Róma megszerezte az
uralmat Latium fölött, folytatódott előbb Itáliának ós
Szicíliának, majd Hispánia, Gallia és É,szak-Afrika
egyes részeinek meghódoltatásával a pun háborúk
miatt, és lényegében akkor fejeződött be, amikor a
Mediterráneum keleti részének hellénisztikus királysá-
gait felmorzsolta Róma katonai ereje az i. e. 2, és 1.
században. A birodalom részben annak köszönhette
növekedését, hogy vissza kellett vernie a Róma hatal-
mát veszélyeztető kísérleteket(ez vezetett a határterüle-
175 l A római birodalom és útjai.
tek megerősítéséhez),részben a katonai sikerek és a
hadizsákmány utáni vágynak.
Makedonia, legnagyobb meglepetésére és bánatára,
esett el elsőnek a keleti hatalmak közül, s a nyomában
maga Görögországis római uralom alá került. Ertékes
szemléltető híradást kapunk Lucius Aemilius Paullus
római hadvezérnek a püdnai csatában, i. e. 168-ban
aratott győzelméről: egy Delphoiban felállított győzel-
mi emlékmű a csata egy különleges eseményét ábrázol-
ja: egy elszabadult ló pánikot keltett a makedónok
soraiban, és győzelemre segítette Rómát. Egyéb katonai
részleteknek is pontos az ábrázolása: a rómaiak hosszú,
ovális pajzsot viselnek, ellentétben a makedónok pom-
pás díszítésűkerek bronzpajzsáva|;egyik makedón har-
cos jellegzetesen hellénisztikus sisakot hord, egy másik
bronz mellvértet bőr díszítéssel.Ez a fontos műalkotás
Delphoiban egy múzeumi raktárban porosodik. Pedig
megérdemelné, hogy kiállítsák, mert az európai művé-
szetben ez az egyik legelső ábrázolása egy napnyi pon-
tossággal datált történelmi eseménynek.
 CC$X
CN^EGNIATl^C^F
nRo^CCS
rNAIO: ErNATIO:l-AIoY
ANoTrrAToEPra/"IAIíLN
E-
nÓrvrar UTAK / Róma részben azért érhetett el kato-
nai sikereket, és azért tarthatta meg diadalai gyümöl-
csét, mert igen kitűnő volt a közlekedése, A seregeket
útépítőkkísérték,a földmérők és a mérnökök gyorsan
kitűzték az ltakat, amelyeken a hadsereg ellátást és
erősítést kapott. A kikövezett utak fokozott gazdasági
jelentőségre tettek szert. A keletrómai birodalom egyik
|egfontosabb útja, a Via Egnatia az Adriai-tenger part-
ján fekvő Dürrhakhiont kötötte össze a boszporoszi
Büzantionnal. A tudósok sokáig nem tudták kideríteni,
honnan ered az út elnevezése, míg 1973-ban a Görögor-
szág északi részénfekvő Thesszaloniki mellett, egy
gyárépítkezésnélnapfényre nem került egy mérföldkő. 176 / Kétnyelvű - latin és görög- feliratról tudjuk annak a római
.{z 1,3 m magas kő - ilyeneket állítottak fel római magistratusnak a nevét, aki az Adria-parti Dürrhakhiontól
a boszporoszi Büzantionig vezető Via Egnatiát épittette
mérföldenkéntazutak mentén - kétnyelvű felirata (176. (Thesszaloniki Múzeum).
kép) azt adja tudtunkra, hogy az egyébként ismeretlen
makedóniai proconsul, Gnaeus Egnatius, Caius fia ál- 177 / Dombormú-részletarrő| az emlékműről, amelyet Lucius
líttatta. Egnatius időpontjait meglehetős pontosan Aemilius Paullus emeltetett az i. e. 168-ban Püdnánál
a makedónokon aratott győzelme emlékére(Delphoi
megállapíthatjuk. Makedonia provinciát i. e. 146-ban
Múzeum).
szervezték meg (a rövid életű makedón szövetséges köz-
társaság két évtizede után), s ez megadja a kő terminus l78 / Római út egy szakasza Ostiánál.

§:
a i.§i

.*",§
I20|Arómaibirodalom'
post quemjét; Sztrabón, a geográfus pedig a Via Egnatia
leírásánál Polübiosz történetíró beszámolójára támasz-
kodik, aki i. e. 117 körül halt meg. A fenti két időpont
között tehát, és inkább korábban, mint később, építet-
tékazutat. Még egy hasznos információt köszönhetünk
az új mérföldkőnek: független adatot a Gallikosz (a kő
lelőhelye) és Dürrhakhion közötti távolságra, amely
kétszázhatvan római mérföld volt. Az irodalmi beszá-
molókból ránk maradt számok a hagyományozódás
során sokszor összekavarodtak, de most már bizonyos,
hogy a kétszázhatvanhétrómai mérföld - ennyinek
mondja Polübiosz Dürrhakhion és Thesszaloniki távol-
ságát- megfelel a valóságnak.
RÓMAIAK A GÖRÖG vILÁGBAN / Arnold J. Toyn-
bee summásan összegezte Rómának és a görög világnak
egymásra gyakorolt pozitiv és negatív hatását. Elmond-
ja, hogyan épült görög mintákra a latin irodalom, majd
így folytatjz,, ,,A görög irodalomnak a római életre
gyakorolt hatása, akárcsak a görög filozófiáé és a görög
vallásé, annak a kulturális ellentámadásnak volt a ré-
sze, amellyel a görögök foglyul ejtették római hódítói-
kat. Visszavágás volt ez a görög világra gyakorolt nem
kulturális, hanem katonai, politikai és lélektani hatásra.
A római arisztokráciát elvakította első találkozása a volt, mert Rómának a görögökkel való kapcsolatát
hellénizmussal, mielőtt még a görög kortársaikkal való
tartósabb és közelebbi ismeretség révénkiábrándító
tapasztalatokat szerezhettek volna a hellénisztikus kul-
túra árnyoldalairól - mindenekfelett a görög politika
pártharcairól és a görög magánélet becstelenségéről.
A görögökre pedig Róma katonai és politikai intézmé- részesült Róma építészetibőkezűségéből, a korai csá-
nyeinek kiválósága gyakorolt nagy hatást, mielőtt még
a római kortársaikkal való tartósabb és közelebbi isme-
retség róvén ők viszont a római nemzeti ethosz árnyol-
daláról szereztek volna kiábrándító tapasztalatokat -
vadságáról, mohóságáról, könyörtelenségéről, bosszú-
szomjáról és álnokságairól."
A görög és a római nép között valóban mély kulturá-
lis szakadék tátongott. Jól illusztrálja ezt az atörténet,
amelyet Polübiosz mesél el, aki évekig élt Rómában
mint politikai menekült. I. e. 167-ben L. Anicius Gallus
Makedonia illür szövetségesein aratott győzelmét ünne-
pelte, s ez alkalommal Rómába hozatta a legjelesebb
görög fuvolajátékosokat. Amikor a görög művészek
játszani kezdtek, a római közönség felkelt és távozott.
A helyzetet Anicius mentette meg: ráparancsolt a zené- velekből és akanthuszlevelekből átló másik oszlopfő-
szekre, hogy hagyják abba a klasszikus zenét, és kezdje-
nek inkább műverekedést. A római közönség menten
visszatódult; ez már jobban megfelelt az ízlésüknek,
A rómaiak durván bántak görög szövetségeseikkel,
kivált, haazokmegmakacsolták magukat. I. e. 146-ban
Közép-Görögország megpróbálta levetni a római igát.
A római kormányzat utasítására L. Mummius római
parancsnok példát statuált Korinthoszban, Görögor-
szág egyik leghíresebb városában. A korinthosziak
megsejthették, milyen sors fenyegeti őket - az athéni
amerikai régészeti iskola feltárta azt a porrtot, ahol a
korinthosziak a végsőkig ellenálltak, Mintegy harminc
- négy-ötféle átmérőjű -, ostromgépbe való golyót ta-
láltak egy sztoában, az archaikus görög templom köze-
lében, amelyet a jelek szerint oly különlegesen erősza-
kos módon romboltak le, hogy valószínűleg néhány
korinthoszi a végsőkig kitartott ebben a fegyvertárban.
Törött tetőcserepek, épitőany ag-törmelék, nagy meny-
nyiségű hamu és égett fa, valamint parittyakövek és
lándzsahegyek vallanak arra, hogy az épületet lerom-
bolták és felgyújtották. Tudjuk, hogy a győzelmes ró-
mai hadsereg a város falain belül talált valamennyi
felnőtt férfit lemészárolta, az asszonyokat és a gyereke-
ket pedig eladta rabszolgának. A várost kifosztották, s
a fosztogatás módja is elárul egyet-mást a rómaiakról.
Polübiosz leírja, hogy a katonák oly kevésséismerték
a régi görög mesterek festményeinek értékét,hogy a
képeket táblának használták dámajátékhoz. Vezérük-
nek, Mummiusnak, kulturáltabb lévén,sikerült jó né-
hány remekművet zsákmányolnia, s ezeket tudatos
igyekezettel arrahasználta, hogy a görög ízléstterjessze
Itáliában - ez a cselekedete mindenesetre érdekes erköl-
csi kettősségre vall.
Korinthosz kifosztása felettébb kivételes esemény
általában inkább a régebbi és kifinomultabb kultúra
iránti tisztelet jellemezte. Minthogy a hellénisztikus ki-
rályok középületeket adományoztak görög városoknak
és templomokat emeltek a szentélykörzetekben, a rő-
maiak is ápolták ezt a hagyományt. Athén gyakran
szárság egyik legeredetibb és legfontosabb épülete pél-
dáu| az Agora (a városi élet !özpontja volt az őkori
Athénban) déli oldalán emelt Odeion. Augustus barát-
ja, munkatársa és veje, M. Vipsanius Agrippa építtette,
aki i. e. 15 körül látogatott Athénba. Az Odeion ezer-
személyes, fedett szinház vagy előadóterem volt (179.
kép). Alaprajza majdnem négyzet alakú, közepén ma-
gas oromtetős csarnok emelkedett, benne előtér, ülések,
színpad és orkésztra, mellette egy sokkal alacsonyabb
külső épület állt, amelyben télikertet helyeztek el, há-
rom oldalán pedig széles folyosó húzódott, ahonnan
gyönyörű kilátás nyílt kelet és nyugat felé. Attikai építé-
szeti megoldások között igen szép korinthoszi oszlop-
fők kaptak helyet, amelyeket jól egészítettki a lótuszle-
típus. A színpad elején faragott hermák álltak, körben,
a falifülkékbénpedig monumentális bronzszobrok. Er-
dekesen oldották meg az épület lefedését: a huszonöt
méter széles tetőt terrakotta cserép borította. Nem ta-
lálták nyomát annak, hogy a tetőszerkezetet belülről
alátámasztották volna, joggal állíthatták tehát, hogy ez
volt ,,a görög világban minden idők legmerészebb tető-
megoldása". Római hatás érvényesült az épület hatal-
mas méreteiben, amely nemigen alkalmazkodott az
Agora korábbi és kisebb épületeihez, és végül éppen az

impozáns méret lett a veszte, mert az t. sz. 2. század
folyamán a tető beomlott, és nagy kárt okozott az
o rkésztra szép mintázatú má rván y p adozatáb an, a már -
ványpadokban és a szobrokban (arról nincs tudomá-
sunk, hogy emberek is megsérültek volna). Amikor
újjáépítették,jócskán csökkentették a tető fesztávolsá-
gát.
HELYI SZOKÁSOK ES vALLÁsoS Hn / Amikor
csak lehetséges volt, a rómaiak engedték, hogy a Föld-
közi-tenger medencéjénekkeleti részében fekvő görög
városok megmaradjanak a maguk kormányzati formá-
jánál, és megtartsák helyi szokásaikat. Igy történhetett,
hogy egy olyan fontos szentélyt, mint a pergamoni
Aszklépieion, a 2. század szokásos római módján mo-
dernizáltak. A hely kultusza az i. e. 4. század elején
kezdődött, amikor egy Arkhiasz nevű pergamoni úr
vadászat közben balesetet szenvedett, és a görögországi
Epidauroszba ment, hogy Aszklépiosz szentélyében sze-
rezzell gyógyulást. A kúra sikeres volt, és Arkhiasz
elhatár o zta, ho gy hazatérve hasonl ó intézménytalapít.
Az Aszklépieion a gyógyfürdő, a sporttábor és Lourdes
keveréke volt. A beteg zarándok böjtölt, fürdőzött,
iszappakolásokat kapott, és különleges hálóteremben
aludt, ahol álmában az istentől kapott útmutatást gyó-
gyulásához. A pergamoni Aszklépieion (180. kép) az
i. e. 2. század kezdetén lett nyilvános, valószínűleg ek-
kor került ki az alapitó családjának kezéből; amikor
pedig az i. sz.2. század derekán újjáépítették,hatalmas
négyzettéalakították, amelynek három oldalát oszlop-
179 15 körül emeltette M. Vipsanius Agrippa az atbéni
lí. e.
Agora déli oldalán az Ódeion nevű hatalmas nyilvános
csarnokot (Izenour után).
A római birodalom j tZt
csarnok vette körül. Ezekből lehetett a színházba és a
pihenőtermekbe jutni (egyikőjük harminckét férőhelyes
pompás helyiség), a negyedik oldalon Aszklépiosz ha-
talmas, kerek temploma állt - alakja a római Pantheo-
néhoz hasonlít -, a délkeleti szögletben pedig egy még
nagyobb, hat ,,mellékkápolnára" osztott, kerek épület
kapott helyet, ebben kúrálták a betegeket (181. kép). Az
egészségügyi intézményszerepe több volt puszta ku-
ruzslásnál, sőt, a korabeli orvosi kutatás előfutára volt.
Galénosz bentlakó orvos volt itt az i, sz. 2, században,
és a könyvtár valószínűleg igen gazdagorvosi irodalmat
taftalmazott. Birtokunkban van egy tiszta görög betűk-
kel bevésett felirat, amely a könyvtár épületével kapcso-
latos. A ,,tanács és a nép" háláját fejezi ki egy bizonyos
Flavia Melitinának, aki jó kapcsolatokkal rendelkező
gazdag özvegyasszony volt, és a könyvtár építésétfinan-
szírozta.
A római világ közigazgatását, vallásgyakorlatát és
mindennapi életétillető legfontosabb információs for-
rásaink közé tartoznak a feliratok. számuk évről évre
növekszik, ahogy új és új felfedezések történnek. A fel-
iratok, kivált a magántermészetűek, arra vallanak,
hogy nagy volt az írni és olvasni tudók száma, olykor
pedig műveltségre utaló feliratokkal is találkozunk.
Kisázsia közepén, a phrügiai fennsík északnyugati pere-
mén, Kütahya - az ókori Kotüaion, a latin Cotiaeum
- környékén számos sírkő díszítésénekrésze egy írótáb-
la tollakkal és hordozható tintatartóval. Az i. e. l.
században ez a terület folytonosan hanyatlott, de a
Flavius és Antoninus családbó| származó császárok
alatt ismét virágzásnak indult, hiszen Asia provincia
keleti részébenfeküdt. A világnak ezt a részétcsak
akkor érte el a hellénisztikus hatás, amikor az anatőlriai
belvidék is római fennhatóság alá került. A sírkövek
I22| A római birodalom

010

felirata göróg, a kütahyai múzeumban található egyik 180 / Az i. sz. l40 és l75 között épült pergamoni Aszklépieion
példányon még egy felirat láthatő - jóformán utólagos alaprajza.
lábjegyzet íbrmájában -,. az a szigorú figyelmeztetés, I8l l Az Aszklépieion csarnokának külső falai Pergamonban, ahol
hogy ,,aki ártő kezét e kőre emeli, legyen idő előtt a betegek gyógyulást kerestek.
betegségek prédája". A kő alsó részétajtó formájúra
faragták - utalásként a sokkal költségesebb temetkezési
formára, a kamrasírra, amelynek kőajtaja volna, A sír-
kövön a megboldogult és felesége látható, az utóbbinak
kézi tükre és fésűje felettük, alul pedig egy eke, utalásul
megélhetésük módjára. Viszonylag modern időkben a
sírkövet újra í'elhasználta egy örmény, talán a 17-18.
századi híres kütahyai fazekasok egyike.
A kütahyai múzeum egy másik felirata arra vall, :sn*
hogy a római Cotiaeumban zsidó közösség is élt. Poda-
rának, Domosz leányának sírkövén faragott menóra
(hétágú gyertyatartó), luláv (pálmaág) és etrog (citrus)
látható, amit a zsidók sátoros ünnepén hordanak körül,
A í'elsó jobb sarokban sófár látható, a kosszarv, ame-
lyet Ujévkor és Jom Kippur ünnepén fújnak meg. A bi-
rodalom meghóditása során a legtöbb vallás megalku-
dott a hivatalos római államvallással, a zsidó vallás és
bizonyos rnértékig a kereszténységkivételével. Súlyos
 A római birodalom I tZS

bizonyítékaa zsidók mély meggyőződésének, akik Iu-

daeában ellenálltak a római uralomnak, az ásatások
során nemrég napfényre került maszadai erődítmény
Izraelben (18a. kép), A zelóták - azoknak a zsidóknak
az életben maradottjai, akik i, sz. 66-ban fellázadtak és
69-ben megmenekültek a Jeruzsálemet kegyetlenül ki-
fosztó rómáiak elől- egészen 73-ig tartottaf-ki kis híján
bevehetetlen erődítményükben. A főépületeket és az
erődítményt Héródész király építtette mint királyi cita-
dellátaz i, e. 1. század végén,amikor Kletrpátra egyip-
tomi királynő támadásától tartott. Izraeli rógészek meg-
állapították, hogy Héródész olyan pompás és fényűző
palotát építtetett,ami valószínűleg inkább megszokott
életmódjának felelt meg, nem az ostromállapotnak -
amelyet egyébként végül nem kellett kiállnia. Az északi
csúcs lakosztályait villa formában építették,óriási élel-
miszerraktárak voltak, zsinagóga, sőt még egy nagy
fürdőház is, Héródészkora és a zsidó felkelés közötti
időben Maszadát római legionariusok foglalták el, a
legértékesebb leletek azonban a zelőták végső menedé-
kével kapcsolatosak: a kamrák, amelyekben éltek, a
lámpások, amelyeket használtak, sékelek, pergamente-
kercsek, és mindennél meghatóbbak a cseréptöredékek,
amelyekre neveket írtak. Valószinőleg azokét a zelőtá-
két, akiket kiválasztottak, hogy öljék meg a védőket,
hogy a rómaiak jóformán senkit se találjanak életben,
amikor nagy sokára sikerül áttörniük.

A RÓMAI AF,RIKA PoMPÁJA / A görög világ egy

másik területe, az észak-afrikai Kürénaika, egy darabig
hellénisztikus királyságnak volt a része, majd ez is ró-

184 / A maszadai erőd, aho1 a zelóták négy esztendeig állták az

ostromot.
l82 / Belső-anatóliaisírkő, rajta egy falusi férfinak és feleségének
durván faragott képmása. Az alsó részen
a domborműszerúen megörökített irószerszámok azt sejtetik,
hogy legalábbis a férfi írástudó volt (Kütahya Múzeum).

l83 / I. sz. 2. századi szinház a dél-törökországi Aszpendoszban.

I24|Arómaibirodalom

mai birtok lett. Legfontosabb városa Küréné volt, több a déli fal mentén elhelyezett kemencékből és kazánter-
száz,ezres lakossággal. Itt is jelentékeny, hellénizált zsi- mekből áradő forró levegő fűtött. A leptisi Yadász-
dó kisebbség élt, és ez lett Traianus uralma alatt, i. sz. fürdőben ma is látható az a nagyon szűk folyosó, ahol
115-ben, egy újabb Róma-ellenes zsidó felkelés köz- a kazánfűtők dolgoztak. Látható itt néhány kandalló
pontja. A felkelés átterjedt Egyiptomra, Ciprusra, Szíri- is, amelyekben kis tüzeket gyújtottak, hogy a kemencék
ára és más levantei helyekre, mire el tudták fojtani, jől ,,hűzzanak", A kemencék tüze óriási fémlemezeket
A kürénéilázadás vezetője egy bizonyos Lukács vagy melegített fel, amelyek hőelemként fűtötték a szomszé-
András volt. Sok középület romba dőlt, köztük oszlop- dos medencék vizét. Ezért vannak közel a kemencék a
csarnokok az agora körül, különböző templomok és melegvizes termekhez a hadrianusi fürdőkben. Meleg
fürdők. A rómaiak az etőszakra erőszakkal válaszol- levegő keringett az izzasztőtermek padozata alatt és a
tak, és tengeri úton gyalogságot és lovasságot küldtek falakat borító csempe mögött is. Ilyen nagy fürdőkhöz
a lázadás ieverésére. Egy későbbi forrás szerint a har- rengeteg víz kellett, úgyhogy bővizű forrásra volt szük-
coknak kétszázhúszezer á|dozata volt, ám ezt a magas ség. A fürdők építósénekidejéből, i. sz. 119-120-ból
számot némi gyanakvással fogadhatjuk. Akármennyi való felirat örökíti meg, hogy egy bizonyos Q" Servilius
volt is azonban az áldozatok száma, a felkelést végül Candidus ,,vizet talált, és a maga költségén hozta fel-
leverték, és Kürénaikába a római hadsereg veteranusait színre és szállította a kolóniára". A nevezett Candidus
telepítették,hogy így pótolják az emberveszteséget. El- ugyanis vizvezetéket építtetett, és valószínűleg neki kö-
kezdték az űjjáépitést,és a lerombolt épületek nemso- szönhetők a hadrianusi fürdőtől délre talált víztárolók
kára ismét működtek. A fürdőkben talált latin nyelvü is.
felirat arról tájékoztat, hogy Hadrianus császár i. sz. A római világban szokásos volt, hogy gazdagpolgá-
119-ben elrendelte, állítsák helyre ,,a fürdőket" Apollón rok hozzájáruljanak középületek építéséhez,és Leptis
kürénéiszentélyében,,,ugyancsak az oszlopcsarnoko- különösen szerencsés volt, mert hazafras érzelműpolgá-
kat és labdatereket, valamint a zsidó lázadás során rai számos építészetiajándékkal gazdagitották. A lepti-
lerombolt és leégett többi környező épületet". si színházban egy gyönyörűen metszett latin és pun
Sokkal pompásabbak voltak a Hadrianus-korabeli betűkből álló felirat (185. kép) adja tudtunkra, hogy a
fürdők a tripolitanai Leptis Magnában. Rómában ter-
mészetes társadalmi központ volt a fürdő, és amikor a 185 , A Leptis Magna-i szinház latin és pun nyelvú feliratának
római Afrikában is bevezették a fürdők épitését,ez tanúsága szerint az ópületet egy bizonyos Annobal Rufus,
a város szülótte emeltette.
nagy jelentőségű lépésvolt az itáliai társadalmi - és
építészeti- eszmék elterjesztésében. Leptis Magna föní-
ciai eredetű város volt a karthagói birodalomban, mi-
után azonban Karthagó vereséget szenvedett a pun
háborúkban, a városban egy ideig numidiai királyok
uralkodtak. Az i. e. 2. század végéna város Róma
,,barátja és szövetségese" lett, és nem kellett megbánnia.
Róma védelme alatt felvirágzott, a vadállat-kereskede-
lemre specializálődott, és nagyarányi épitkezésbe fog-
hatott. Nem csoda, hogy Leptisben található a nagy
római császári furdőépületek mintájára épült nyilvános
fürdő első ismert afrikai példája (186. kép).
A fürdők előtt északra feküdt a palaestra vagy sport-
pálya, lényegében tágas, nyitott tér, körülötte az oldala-
kon egyenes, a végeken hajlított oszlopsor. Magának a
fürdőnek első alkotóeleme a natatio volt, vagyis a nyi-
tott úszómedence. Ezt is fedett oszlopcsarnok vette
körül. Kétoldalt az őltözőkőn túl a szárnyépületekben
nagy árnyékszékek voltak, a szokásos egybeépült már-
ványülésekkel, alattuk mély öblítőcsatornával . A frigi-
darium vagy hidegvizes terem volt a fürdő legpompá-
sabb terme, márványlapok borították padozatát és fa-
lait, és zömök cipollino oszlopokra emelt három beton
keresztboltozat fedte, Keleten és nyugaton helyezték el
a hidegvizes medencéket. Délebbre feküdt a tepidarium
vagy melegvizes terem, egyetlen központi medencével,
a déli oldalon a caldarium, aforróvizes terem, és ott volt
a híres laconicumok, az izzasztőtermek sora, amelyeket
 A római birodalom l 125

szinházat egy bizonyos Annobal Rufus építtette, aki,

mint a maga neve, és apjáé, Himilco Tapapusé jelzi,
karthagói eredetű lehetett.,,Szülőföldje díszítőjének"
mondja magát - méltán, mert a leptisi szinházhoz fog- .:

hatóan szép kevés akad a római világban -, valamint

,,az összhang szerelmesének", mert bizonyára tisztában
volt vele, mennyire szükséges elősegíteni a jó viszonyt
a polgárság pun és római elemei között.
Leptis Magna egy f,ának legjelesebb adománya azon-
ban az a teljes új negyed, amelyet Septimius Severus ,"
császár építtetett szülőföldjén tett i. sz. 203-204-esláto-
gatása után. Leptis severusi negyedének még csak egy
részétásták ki, de már eddig is szinte páratlanul pom-
pás épületek kerültek napvilágra. Az oszlopos árkád-
sorral - ahol a kort messze megelőzően egyenesen az
oszlopfőkből emelkednek az árkádok - körülvett óriási
(kb. 140 x 80 m-es) forum egyik végénekuralkodó épü-
lete egy itáliai módra magas emelvényre épült fenséges
templom (187. kép). A severusi terv építészetirészletei
azonban világosan görög stílusúak. és Kisázsiából (ta-
lán Aphrodisziaszból) bevándorolt munkások keze
munkájára vallanak. Még a márvány egy része is onnan
származott: a márvány-tengeri Prokonnészoszból való
márványt használtak az óriási. a forum északkeleti ol-
dala mentén álló bazilika - fedett terem - épitéséhez.Az
apszist leszámítva 85 méter volt a hosszúsága. A márvá-
nyon kívül - kétemeletes volt a rózsaszin egyiptomi '|
,r. r ' |,,

-{-.-t"
gránitból épült oszlopsor - sok faanyag is kellett a tető
és a galériák alátámasztásához. A makedóniai Thessza-
lonikiben talált felirat tanúsítja.mennyi fát használtak
bazilikaépítéshez: egy helybeli polgár ugyanis tizezer
köbméter fát ajándékozott ilyen célra. A leptisi baz1l1ka
lenyűgöző eleme a két rövidebb falhoz erősített és mito-
lógiai jelenetekkel díszített négy hatalmas márvány pi-
laszter.

AFRIKA VEDELME / Septimius Severus látogatása

Leptisben nemcsak társadalmi esemény volt. A parti
területeket a belső vidékek törzsei támadták; valószínű-
leg a Szahara északi szegélyének,,a sivatag előtere"
néven ismert részénélő fezzani garamantes és kelet-
tripolitaniai nasamones nép. Amióta csak Rómának
dolga volt ezzel a határvidékkel, mindig sok bajnak volt
a forrása. Augustus harmadik legiója - a Legio III
Augusta - teljesített itt szolgálatot i. e. 21-ben, és pa-
rancsnokuknak, Sempronius Atratinusnak érdemei el-
ismeréséül diadalmenetet rendeztek Rómában. Rövid-
del ezután L, Cornelius Balbus hadjáratot vezetett a
garamantes nép ellen, s elfoglalta ugyan fővárosukat, - '-,
, -,"';
Garamát, a Wadi-el-Agialban, mégis újabb hadjáratról
értesülünk ugyancsak ellenük, i. e. 1 5-ben. A csaíározá-
soknak csak i. sz. 6-ban volt vége, amikor Lentulus
Cossus |egyőzte a nyugati törzseket. Eltekintve a nasa-
mones nép kegyetlenül levert felkelésétől i. sz. 85 86-
ban, a sivatagban béke uralkodott egészen Septimius l86 / A Leptis Magna-i Haclrianus-lürdő. az előtórben egy több
Severus koráig. Septimius Severus és fia, Caracalla, üléses árnyókszék része.
126| A római bircldalom
gyökeresen átszervezte a sivatag védelmét: várvédelmi
rendszert létesítettek,a belső vidék és apart közötti fő
közlekedési útvonalak mentén álló erődítinényeket, a
L i me s T r ip o lit anu st. Em ö gött itkőzőzőnát telepítettek,
aho1 a katonatelepesek gazdálkodtak erődített vidéki
házakban; a juttatott föld fejétren vállalniuk kellett,
hogy esetleges déli támadás idején védelmezni fogják a
teriiletet,
A garamantes nép nemrégiben került a régészeti ér-
deklődés homlokterébe. Az elmúlt néhány évben az
angliai Newcastle-upon-Tyne egyetemének egy kutató-
csoportja felméréseketés ásatásokat végzett több he-
lyen a Wadi,el-Agial - Pliniusnál a Garamanticae Fau,
ces - egy százhaívan kilcrméteres szakaszamentén, nem
utolsósorban Garamánál, a garamantes nép fővárosá-
nál, és megállapították, hogy ez a nép rendszeresen a
wadi (: kiszáradt folyómeder) déli partján hiződő
sziklafal kiszögellö szirtjeit foglalta el, Ezeknek a szir-
teknek a felszínétgyakran kőből épült és falba vá_jt
menedékek maradványai borították. Teraszos o1dalaik
is lakottságról tanúskodtak. A környékúkön feltárt te-
metőkben római időkből való cseréptöredékeket talál-
tak" Különösen gazdag lelőhely volt a Saniat ben Ho-
wedi-i temető: negyvenhárom sír származlk az i, sz,3.
századból vagy későbbről - abbő| az időszakból, ami-
kor a garamantes nép fenyegette a római partvidéket,
A legtöbb sírt kifosztották. de sikerült néhány éptálat,
palackot és lámpást megmenteni,
Alacsonyabb szinten néhány nagyobb szögletes sírt
szigeteltek e1, Kettőt sérülésért az ókorban, de nem
fosztották ki. Nagy gonddal végeztékaz ásatást, hogy
épségbenfelszínre hozzák és regisztrálhassák az igen
érdekes edények valamennyi töredékét. Az első sirból
három boros amphora került elő, egy kétfülúpalack,
egy füstölő, egy lámpás, nyolc itáliai eredetű szép vörös
agyagtál, egy kancsó és néhány sötétkék gyöngyszem.
A második még gazdagabb volt; az i. e. 1. század vége
felé temettek ide egy garamantes népbeli hölgyet, aki
akkor tájt ismerkedhetett meg a római árukkal. Innen
is előkerült egy kancsó és egy füstölő, azonkívül tizen-
egy amphora, öt üvegtál, kilenc kis egyiptomi fajansz-
tál, és nem kevesebb mint harmincegy flnom művű
itáliai tál, köztük több arretiumi darab. Azitáliai keres-
kedők nyilván ott jártak a katonák nyomában, amikor
a korai római katonai expedíciók felkeresték Garamát.
KARTHAGÓ l Karthagő azí. e" 3. század legnagyobb
részébenRóma ellenfele volt. A harmadik és utolsó pun
háborúban a rómaiak eljutottak a város falai alá. Há-
romévi ostrom után i. e. 202-ben Karthagó elesett.
Rómát szüntelenül aggasztotta, hogy Karthagó újra
megerősödik. Cato kitartóan sürgette a senatusban,
hogy Karthagót 1e kell rombolni: ,,delenda est Cartha-
go", I. e. 146-ban Róma tizmegbizottat küldött, hogy
felügyeljenek a város teljes elpusztításánál; a lakosokat
kardélre kell hányni vagy eladni rabszolgának, az épiu-
leteket pedig a földdel egyenlővé tenni. A napjainkban
az UNESCO megbízásából folyó nemzetközi feltárási

l87 / A Leptis Magna-i bazilika a világ egyik legimpozánsabb
római műemléke. A Leptisben született Septimius Severus
c§ászár építtette.
l88 / Római erődítmény képe egy észak-afrikai mozaikon (Bardo
Múzeum, Tunisz).
program révénremélhetőleg bőséges tájékoztatáshoz
jutunk a pun városról.
Karthagó területe, nagyszerű kikötőjével és gazdag
hátországgal azonban nem maradhatott sokáig lakat-
lan. A rómaiak végül kénytelenek voltak új fejlesztéshez
látni, habár a Karthagó-ellenes előítéletsokáig fennma-
radt. Caius Gracchus fogta fel elsőnek a helyzetet, és
i. e. |22-bel római telepesekből kolóniát alapított; va-
lódi városi fejlődés azonban csak akkor indult meg,
amikor Iulius Caesar itt telepítette le néhány veteranu-
sát. Augustus folytatta elődje munkáját: a közeli váro-
sokban élő római polgárokat áttelepítette Karthagóba.
Aligha véletlen, hogy Vergilius nagyjából ebben azidő-
szakban irta az Aeneist - azt az epikus költeményt,
amelynek része Dido karthagói királynő és Aeneas hi
res szerelmi históriája, Karthagóban új élet kezdődött,
és az i. sz.2. századra már sok pompás épület állt a régi
város helyén.
Leptisnek megvolt az az előnye, hogy viszonylag jó
volt a vizellátása, Karthagó azonban mindig is szűköl-
ködött vízben. Folyója nem volt, a környéken forrás is
alig akadt. E hiány leküzdéséreciszternákat építettek,
házanként egyet, amelyekben felfogták és tárolták az
esővizet. Ez azonban nyilvánvalóan kevés volt egy nö-
A római birodalom I tZl
vekvő nagyváros szükségleteinek ellátására, úgyhogy -
ugyancsak esővíznek * óriási tárolókat építettek.Még
ez sem fedezte azonban a város vízszükségletét, Hadria-
nus uralkodása alatt tehát megépült a ma is impozáns
zaghouani vizvezeték (l90. kép), hogy a míntegy száz
kilométer távolságban levő hegyi forrás vizét a városba
juttassa. A forrás ma is másodpercenként kétszáz liter
uizet ad, vagyis naponta 17 millió köbmétert. A római
korszakban valószínűleg napi 32 millió köbméter volt
a vizhozama. A zaghouani forrásnál óriási medencét
építettek; ebben gyújtötték avizeí, mielőtt elindult vol-
na hosszú űtjára, az ország túlsó végébe.A vízvezeték
kőből épült, olykor a föld színén haladt, más helyütt a
föld alatt, olykor pedig mérföldeken át festői íveken.
Karthagó a mai Tunisznak, Tunézia fővárosának a
közelében fekszik; az országmai határai nagyjából azo-
nosak Africa Proconsularis római provinciáéval, és a
sok impozáns római maradvány lenyúgözi a kutatót
csakúgy, mint a turistát. Africa Proconsularis nem volt
mindig római birtok, de a Karthagó bukását követő
századok során tudatosan romanizálták, A part menti
városok karthagói kereskedelmi központok voltak, és
hamarosan római kereskedők foglalták el őket. A szá-
razföld belsejében numidiai falvak feküdtek, helyzetük-
nek megfelelően többé-kevé sbé civilizált mező gazdasá-
gi központok. Mint Leptis Magna esetében láthattuk,
egy karthagói város romanizálása nem volt kúlönlege-
sen nehéz, hiszen a városi élet alapjai már a<lva voltak.
Africa Proconsularis belsejének (mint például nyugaton
Numidiának és Mauretaniának) a problémái mások
voltak. Először meg kellett teremteni a városi élet min-
táját abban a reményben, hogy a helybeli lakosok utá-
nozni fogják.
TRAIANUS coLoNIÁIA TIMGADBAN / Lambae-
sisben (a mai Algériában) legionarius erődítményt épí-
tettek, hogy őrizze az utat a szaharai eredetű támadá-
soktól. Az erődítmény az i. e. 1. századbeli római kato-
nai létesítményszokásos módján épült. I. sz. 100-ban
Traianus császár elhatározta, hogy római coloniát ala-
pít Timgadban, Lambaesistől egy napi járóföldre kelet-
re. A művelettel a Lambaesisben állomásozó harmadik
legiót bízták meg, L. Munatius Gallus legatus vezetésé-
vel. Az új lakosok - veterán katonák és a helyi népesség
- római polgárjogot kaptak. Azépitők katonai eredetét
nemigen titkolták, a város jóformán négyzet alakú el-
rendezése erődítményre emlékeztet. Ez nem is véletlen:
azt akarták, hogy váratlan támadás esetén védhető le-
gyen. A falakon belül a várost ortogonális elrendezésű
lakótömbökre osztották. kivételt csak a déli oldal kö-
zepén tettek, ahol emelkedő talajon építettékfel a foru-
mot és a háromezerőtszáz-négyezer fő befogadóképes-
ségű színházat. Másutt a kényelmesnek látszó egyszin-
tes házak udvarokat vesznek körül; legtöbbször töm-
bönként csupán egyetlen lakőház van. A legfontosabb
utcákon - azészaki kaputól a forumhoz vezető cardón,
I2SIArómaibirodalom

illetve a keleti kaputól a nyugatiig futő decumanuson

ál|ő házak homlokzata előtt fedett oszlopsor húzódott,
amely a gyalogosokat védte a naptól és az esőtől -
nagyjából úgy, mint napjainkban az északolasz váro-
sokban.
A romantzációs politika vélhetőleg sikerrel járí, a
környéken béke uralkodott, mert viszonylag rövid időn
belül templomok, fürdők és házak nőttek ki a földből
a régi falak mentén. Timgad fénykorában viszonylag
gazdag lehetett, erre vall némelyik épületénekfényűző
díszítése.Igen bonyolult építménypéldául az űgyneve-
zett,,T r aianus-diadalív", a városból Lambaesisbe veze-
tő út nyugati kapujánál (189. kép). Szinte bizonyosan
nem Traianus uralkodása alatt emelték, mert a hozzá 189 l Az ún. Traianus-diadalív Timgadban. Valószínű|eg az i. sz.
iegjobban hasonlító építmények(Lambaesisben és Za- 2. század vége lelé épült.
nában) valószínűleg az í. sz. 3. század elejéről valók;
megfelelőbb a 2. század végi keltezós. A diadalív valójá- 190 / A zaghouant yizvezelék egy száz kilométerre levő forrás vizét
ban három ívből áll - a középső magas, szé|es ív az űt száIlitotta Karthagóba. Hadrianus császár uralma alatt épült
fölött emelkedik, a két alacsonyabb, keskenyebb szélső
kétoldalt a gyalogjáró fölött" A nyílások körül mindkét l91 l Az észak-flranciaországi Ailly fölött készült ez a légi felvétel
oldalon két-kétszép oszlop áll; sajátos módon csak a egy római villa helyéről (R. Agache képe).

felső részük vájatolt (oszlopok alján rendszerint olyan-
kor mellőzték a vájatokat, ha az a veszé|y fenyegetett,
hogy a járókelők nekikoccanhatnak). Mindkét oldalsó
ív fölött szobrok számára szolgáló aedicula áll, ezek
fölött pedig boltíves oromzat nyugszik az oszlopokon.
Nem lehetett ritka az efféle nagyvonalú épitkezésa
H r omanizált Eszak-Afrika nyugati részének virosaiban,
mert tucatszám akadnak hasonlóan bonyolult vagy
még bonyolultabb diadalívek másutt is.
A RÓMAI GALLIA / A mai Franciaország felel meg
nagyjából a római Galliának, amely, Hispániával egye-
temben, egyike volt az első olyan nem itáliai területek-
nek, amelyeket romanizáltak. Iulius Caesar az i, e, l.
században egy sor háborúban győzte le a gallokat, s e
háborúkról szemléletes leírásokat hagyott ránk, A gal-
lok hamarosan magukba olvasztották a békéslatin
kultúrát. Egyszerű törzsi fővárosaikból a római kultúra
minden vívmányával rendelkező nagpárosok lettek -
látványos vizvezetékek gondoskodtak a vízellátásról,
impozáns űthálőzatkötötte össze őket. Gallia békéjéről
A római birodalom I tZl
a római seregek gondoskodtak; őrizték a Rajna alkotta
határt az északi germán törzsek betöréseitől. A népes-
ség nagy része vidéken maradt, bár egészen a legutóbbi
időkig igen kevés régészetiadatunk volt azéletmódjuk-
!9|r 4r elmúlt néhány év folyamán azonban R. Agache
légi felderítéstvégzett Eszak-Franciaországban, Artois
és Picardia termékeny síkságai fölött, és ezernél is több
római villa jelenlétét mutatta ki (191. kép). Így némi
fogalmat alkothatunk az i, sz. 3. század második felé-
ben történt katasztrofális inváziókat megelőző száza-
dok vidéki gazdálkodásáról ezen atájon,
A villák nagy területen, szétszórtan épültek, elszige-
telt fennsíkokat foglaltak el; nagyságuk igen különbö-
ző: némelyikük hatalmas létesítmény,vagy 180 x 300
méter alapterületű; akad közöttük 80 x 180 méteres kö-
zépnagyságú villa, de vannak egyszení házakis, csűrrel.
A kisebb villák kapcsolatban lehettek a nagyobbakkal,
ezek némelyike valószínűleg a helyi nagyságok vidéki
rezidenciája volt. A termékeny síkságokon gabonát ter-
mesztettek, és valószínűleg birkát tenyésztettek kiegé-
szítő termékként, mert a birkák trágyázták a gabona-
földeket, és mind a kétféletermékre állandó szüksége
volt a határ menti seregeknek. A nagyobb létesítmé-
nyek legalább annyira üzemek voltak, mint gazdasá-
gok, rabszolga-munkaerővel működő önetlátó egysé-
gek. Az ásatások során napfényre került villák tanúsá-
ga szerint cserépedényt,téglát, csempét és vasárut ter-
meltek, A gazdasági rendszert az az óhaj jellemezte,
hogy ,,mindent megtermelni, semmit sem vásárolni,
minél többet eladni". Az elszigetelt villákon kívül kis
polgári települósek (vicusok) létesültek a főutak men-
tén, az ország mélyénpedig mezei szentélyek (fa-
numok), olykor egészen nagyarányú ak, szinházakkal,
fürdőkkel, bazilikákkal. A légi fényképezésforradalma-
sította a római Gallia egyik igen fontos szempontjáról
való ismereteinket.
A RÓMAI BRITANNIA l Azátlag római szempontjá-
ból Britannia szigete, amely távol a lakott világ partjá-
től, az őceánban feküdt, akár ne is létezett volna. Ezért
került sor olyan későn arra, hogy a rómaiak Britanniát
is bekebelezzék a birodalomba. Iulius caesar kudarcra
ítéltkísérletettett meghódításárai. e.55-ben és 54-ben,
és csak kis híján egy évszázad múlva, i. sz. 43-ban
vállalkozott Claudius császár Britannia meghódítására
- akkor is csak azért, mert igencsak elkelt volna egy kis
külhoni katonai siker. A déli részt hamarosan sikerült
legyőzti, és csakhamar megalapította Britanni4 provin-
ciát, amelynek fővárosa, Londinium, a mai londoni
City helyén állott. Még a Boudicca királynő vezetésével
fellázadt icenusok sem gátolhatták meg a rómaiak kí-
sérleteit - amelyek teljes sikerrel sosem jártak -, hogy
hatalmukba kerítsék az egész szigetet.
Tacitustól tudjuk, hogy Agricola római helytartó
(aki i. sz. 78 és 84 között volt hivatalban) tudatosan
igyekezett romanizá|ni a bennszülött lakosságot: segí-
I30|Arómaibirodalom
tette a városokban a letelepedést, terjesztette a rómaiak
nyelvét és eszméit. Agricola Britanniának valamennyi
helytartójánál nagyobb igyekezettel próbálta legyőzni
és romanizálni Eszak-Britannia ós a mai skócia törzse-
it. Egy rövid időszakban ott volt a fennhatósága alá
taftoző terület határa, ahol a legkisebb a két part között
a távolság (a Firth of Forth és a Firth of Clyde között),
s ezt ugródeszkának használta a Skócia keleti partja
menti további tevékenységhez. Számos katonai létesít-
ményt építtetett,hogy szemmel tarthassa a felföldi
hegyszorosok valamennyi kijáratát. Ezek közül a legje-
lentősebb a pertshire-i Inchtuthilban épült erődítmény,
amelyet eredetileg a huszadik legiónak szántak, de már
a beköltözés pillanatában kiürítették,valószínűleg
azért, mert a dunai határra gyakorolt nyomás követ-
keztében még egy legiót kellett visszavonni Britanniá-
ból. Inchtuthilnak és a hatáskörébe tartozó váraknak
a kiürítése ugyan azt jelentette, hogy Agricola északke-
leti stratégiai terve összeomlik, de Inchtuthilban maradt
fenn a legjobb állapotban a római birodalom egy legio-
nárustábora.
Inchtuthil Perthtől nem messze, a Tay folyó északi
partjának egy fennsíkján fekszik. Az erődítmény teljes
alapterülete 480x480 méter, és az l950-es és 60-as
években a néhai Ian Richmond és J. K, St. Joseph által
folytatott ásatások tanúsága szerint jóformán teljesen
faépületekből állott: fából épült a parancsnokság (prin-
cipia) , négy tribunus-ház, hatvannégy nagy barakk, hat
nagy magtár és száznyolcvan raktárhelyiség, csakúgy,
mint a kiképzőcsarnok (basilica exercitatoria), a ko-
vácsműhely (fabrica) , és a két-háromszázaléknyi beteg
és sebesült ellátására tervezett kőrház. A tőzegből épült
átmeneti védőműveket kőépítményekkelhelyettesítet-
ték, és minden készen állott a legio befogadására, Ehe-
lyett azonban, a feltárás tanúsága szerint, a helyet kiürí-
tették, aminek során módszeresen lerombolták vala-
mennyi épületet, a felszerelést pedig elszállították vagy
elásták, nehogy ellenséges kézre kerüljön. Az új építmé-
nyeket lebontották, és sok faanyagot elégettek. A cse-
rép- és üvegholmit módszeresen összezúzták, a burko-
lóköveket felszaggatták és összetörték. A kiürítéssebes-
ségére val'| az a feltárt rejtekhely, ahova egymillió, kü-
lönféle nagyságú szöget ástak el gondosan a kovácsmű-
hely alá.

Róma britanniai határának története köztudottan
bonyolult: olykor a keleti Tyne és a nyugati Solway
közti határt védték,máskor a Forth és a Clyde közötti
ideiglenes agricolai határ vonalán épült antoninusi ha-
tárt. Kevéssel azltán azonban, hogy első ízben vonul-
tak vissza Skóciából, és mielőtt kiépítettékvolna a
hadrianusi határt, falaival és árkaival, erődítményeivel,
mérföldjelző építményeivelés tornyaival, valamivel dé-
lebbre építettek erődítményvonalat, a középkorban
Stanegate (,,Kőút") néven ismert út mentén. Az itteni,
Chesterholm közelében épült erődítmények szinhelye -
yindolanda - éles ellentétben áll Inchtuthillal, mert
eltekintve azi, sz.125 és 160 közti időszaktól, itt állan-
dóan állomásoztak a római korban (amely Britanniá-
ban i. sz. 41O-ben ért véget). De nemcsak az erődítmény
volt lakott. Hasonlatosan egyéb katonai 1étesítmények-
hez, az erődítmény falai körül vicus növekedett, népes
polgári lakossággal: itt laktak a katonacsaládok, a ke-
reskedők, és a tábor köré csapódott népség.
l92 / A római Gallia egyik leglátványosabb emléke a Pont
Gard, amely Nimes-be szállított vizet.
A római birodalom I I3I
A múltban nem sok figyelmet szenteltek Britannia
római megszállásának, a Vindolanda Tröszt áItal az
elmúlt években folytatott ásatásoknak azonban egyik
legfontosabb célja a polgári város felderítésevolt,
A Vindolanda név ma már széles körben ismeretes egy
érdekes felfedezés kapcsán: l973-bana Hadrianus előtti
erődítmény egyik épületében, a padozat keményre dön-
gölt harasztburkolatában ruházaíből származő anya-
got, jó állapotban megmaradt bőrcipőket és jókora
mennyiségű emberi ürüléket találtak, valamint néhány
finom, fa irőtáblát Infravörös fényképezésselelolvas-
ható a táblák felirata;jelenleg nyelvészek tanulmányoz-
zák, Az eddigi adatok alapján a már megfejtett táblák
vagy hivatalos katonai feljegyzések, vagy katonák ma-
gánjellegű iratai. Van köztük egy ajánlólevél; egy kö-
szönőlevél, melyben írója ruházatért hálálkodik (töb-
bek között ismeretlen számű gyapjúzokniért - ami igen-
csak szükséges ruhadarab volt a northumberlandi tél-
ben!), valamint több elszámolás, melyek értékestájé-
koztatással szolgálnak nemcsak a Vindolandában hasz-
dr-L
nálatos étel- és italféleségekről, de arról is, hogy milyen
szigorúan ellenőrizték a római katonaság óletét.
l32| A római birodalom
AUGUSTUS HAÚRPOLITIKÁIA / A kontinensen
a római birodalom északi határát nagyrészt Augustus
teremtette meg, habár Augustu_s eredeti terve túlságo-
san nagyratörőnek bizonyult. Eszaki határait ugyanis
ki akarta tolni nyugaton az Elbáig, keleten a Dunáig,
|eigázvavalamennyi közbülső országot. Elsőnek az Al-
pok és a Duna közötti területet, Raetiát és Noricumot
izerezte meg; figyelme ezután a Balkán felé fordult.
Előbb Agrippa, majd Tiberius vezetett hadjáratot,
amely római igába hajtotta Pannoniát. Illyricum i. e.2'7
óta volt provincia; a Duna jobb partján, Pannoniától
és Illyricumtól egészen a Fekete-tengerig húzódó Moe-
sia pédig i. sz. 6-ban vált azzá.I. sz. 7-8-ban Tiberius
leverte igalkán nagy felkelését,ám alig rendeződött itt
a helyzet, híre járt, hogy óriási kataszttőfa érte a római
sereget Germániában.
Nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy amikor Au-
gustus i. e. 12-ben elhatározta, hogy ahatárt kitolja a
Rajnától azElbáig, valójában a Rajna helyetl keresett
éssierűbb határvonalat, vagy nagyobb szabású tervei
érdekében tett egy lépést.Akárhogyan is, alábecsülte a
feladatot. Bár i. sz. 5-ben már a római seregek kezén
volt a Rajna és az Elba közötti terület nagy része, _a
romanizálástól még messze voltak. A törzsi központok-
ban élő galliai keltákat könnyű volt rávenni, hogy fo-
gadják á a városias életmódot, a Rajnátől északra
étteititO vidéken azonban nem voltak efféle települések,
a megteremtésükre pedig még nem érett meg az idő.
193 l Az inchtuthili legionárius erödítmény alaprajza
(Richmond
után). A : Parancsnokság, B : Tribunus-ház,
C: Kiképzőcsarnok, D : Kovácsműhely, E : Kőrház,
F: Magtárak, G : Raktárak.
|94 l irótáb|a a vindolandai erődítményből.
Utólag megállapítható, hogy Augustus nem tette oko-
san, hogy i. sz, 9-ben Quinctilius Varust nevezte ki a
rajnai seregek legatusává, Varus ugyanis annyira igye-
kezett gyorsítani a romanizáció ütemét a Rajnától
északra, hogy akaratlanul is Róma-ellenes érzelmeket
keltett. Arminius, egy hajdani római auxiliarius (:
segédcsapatoknál szolgáló katona), a cheruscusok
törzsfője, összeesküvést szőtt a szomszédos törzsekkel,
hogy egyszer és mindenkorra kiebrudalják a rómaiakat,
és el is érte célját, amikor sikeresen tőrt vetett Varus-
nak, aki három legio éléna teutoburgi erdőn át vonult
téli szállásra. A legiókat megsemmisítették, Varus pedig
öngyilkos lett. Hiába kiáltott fel szokása szerint Augus-
tus: - Varus, add vissza a legióimat!
A nagy embervesztesóg következtében alább adták a
nagy terveket, és nyugaton a Rajnát fogadták el végső
határvonalnak. A Rajnától délre eső területet továbbra
is romanizálták, és következetesen folytatták a városia-
sító politikát, Az i, e. 1. század második felében az
ubiuiok törzsét a Rajna északi partjáról áttelepítették
a déli partra, egy Oppidum Ubiorum néven ismeretes
városba. Itt született i. sz. 15-ben vagy 16-ban Agrippi-
na, Germanicus leánya, Claudius császár leendő felesé-
ge, és amikor i, sz. 50-ben római coloniát alapitottak az
első és a huszadik legio közeli erődítményénekterüle-
tén, Agrippina rávette férjét,hogy Colonia Claudia Ara
Agrippinensisnek nevezzék 0l, kettejük tiszteletére.
e váios ma Köln néven ismeretes. Az új colonia lakosai
az ubiusokon kívül a legiókból visszavonult veteránok
voltak. Az eredeti (és valószínűleg Inchtuthilhoz hason-
ló) erődítmény ortogonális alaprajzahatározta meg az
új város körvonalait, és a mai Köln bizonyos részeiben
is nyomon követhető. A mai Hohe Strasse, amely a
cardo maximus, a colonia észak-déli főútja fölött húzó-
 A római birodalom I tll
dik, valószínűleg minden német város legrégibb utcája.
Merőleges tá a mai Bodengasse, alatta mintegy 9,5
méterrel halad 200 méteren át egy jó állapotban fenn-
maradt, kőből épült római szennyvizcsatorna, amely
t ö bb edm agával a v áro s szenny v izét szállitotta a fo ly ó b a

(195. kép). Valószínűleg a víztöbbletet is ezen akarták

leszívatni hirtelen zivatat esetén, mert a torkolatnál2,5
méter magas a belméret, és 1,2 m széles, Szinte bizonyo-
san a colonia alapításakor fektették, és bizonyítja, hogy
a római építőmérnökök olyan magas színvonalú terve-
zőmunkát végeztek, amit a 19. században sikerült csak
utolérni.
Ezen a vidéken az északi határ addig volt biztonság-
ban, amíg az Al-D:unától északra élő szétszőtt törzsek
békességben maradtak, az ott állomásozó római legiók-
nak pedig nem csökkent az ébersége.Hanem amikor
például a Nero i. sz. ó8-ban bekövetkezett halálát köve-
tő polgárháborúkban a Moesiában állomásozó legiók
Itália ellen vonultak, és a területet a thrák csapatok nem
valami erős kezében hagyták, Moesiát lerohanták észak
felől a roxolánok, aztán a dákok, majd az iazygok, és
csak nagy üggyel-bajjal sikerült kiverni őket, Vespasia-
nus uralma alatt megkettőzték Moesia helyőrségét,és
megerősítették a felső Duna menti határt. Mindez elég
is lett volna, ha Daciában minden úgy marad, ahogy az
előző évszázadban volt, csakhogy Decebalus király sze-
mélyébenfélelmetes dákvezér támadt, és meghiúsította
a rómaiaknak a békéhezfűzött reményeit.

A DACIAI HÁBORÚK / Decebalus meg akarta hono-

sítani a gö rö g- r ómai kultúrát o r szágáb an (ami ho zzáv e -
tőlegesen a mai Romániának felel meg), s hogy egyen-
rangú félkénttárgyalhasson Rómával, nekifogott, hogy
megtanulja a római hadviselést. Szökött katonáktól
elsajátította a védőműrendszer és az ostromgépek építé-
sének módszereit. Nagy tervei voltak; még a parthusok-
kal, Róma ősrégi ázsiai ellenfeleivel is tárgyalásokat
kezdett, Decebalus i. sz. 85-re végzett előkészületeivel,
és Moesia lerohanásával mérte az első csapást Rómára.
Két római vezér esett el a dákok elleni harcban: Oppius
Sabinus, a provincia helytartója, és Cornelius Fuscus,
az a praefectus praetorio, akit Domitianus császár kül-
dött Rómából, Fuscus vakmerő módon megfelelő tá-
mogatás nélkül átvitte seregét a Dunán, az ellenség
területére. A következ ő hadvezér, Iulianus, már sikere-
sebb volt: súlyos csapást mért a dákokra, és sokukat
lemészárolta űgy, ahogy majdan a diadalmas tapaéi
csatában. Létrejött valamiféle béke: a dákok hajlandók
voltak jelképesen megadni magukat a rómaiaknak, vi-
szonzásul pedig a rómaiak kénytelenek voltak bele-
egyezni, hogy Decebalusnak munkásokat, mérnököket
és pénzt küldenek. Az utóbbit bizonyos körökben szé-
gyenletes adónak tekintették, de meglehetősen alaptala-
nul. Más dunai törzsekkel folytatott csetepaték ellenére
a dákokkal több mint egy évtizeden át sikerült megőriz-
ni a békét,az i, sz. 2, század elején azonban Traianus
195 / A mai kölni Bodengasse alatt halad ez a római csatorna,
amely a város szennyvlzét és az esővizet szállitotta
a Rajnába.
császár attól tartott, hogy a dunai határon nagy erejű
vetélytárs szilárditja meg hatalmát, s ezért igyekezett
Daciát függőségbe hozni.
I. sz. 101. március 25-én Rómában áldozatot mutat-
tak be Traianusnak a dákok ellen vezetett első hadjára-
ta sikeréért, s a császár szinte azon nyomban elindult a
Duna felé, majd hatvanezer főnyi serege élénát is kelt
rajta. A Rómában emelt Traianus-oszlop (196. kép)
alapján érzékletes képet láthatunk arról, hogyan keltek
át a seregek a Dunán. A római katonák összeszíjazott
csónakokból alkotott pontonhídon hagyják el Viminia-
cumot. A hadjárat első évadának nagy diadala volt a
rómaiak tapaéi győzelme, a második évadban pedig
nagy ellenállással szemben is folytatták az előnyomu-
lást a dák főváros, Sarmizegethusa felé. A dákok erősí-
tést kaptak szarmata lovas íjászok személyében, akik-
nek a lovait is, és magukat a lovasokat is, tetőtől talpig
páncél borította, mint Traianus oszlopín láthatők.
A béketárgyalások füstbe mentek, és Decebalus csak
akkor adta meg magát feltétel nélkül, amikor a rómaiak
már Sarmizegethusa kapuinál arattak győzelmet. A bé-
l34| A római birodalom
fr*'
kekötés feltételei Decebalust szövetséges státusban Ró- ií
ma alattvalójává tették.
Mihelyt azonban a rómaiak visszavonultak, hamaro- l3
san kiderült, hogy Decebalus nem óhajtja tiszteletben
tartani a békekötésben megszabott feltételeket, és ismét
szomszédaival szövetkezett Róma ellen. Traianus ezért
i. sz. l04-ben elhatározta, hogy végleg megdönti Dece-
balust, Daciát pedig Róma provinciájává teszi. Ebben
a szándékában Augustusnak az ellen a határozata ellen
szegült, hogy a birodalomhoz ne csatoljanak több pro-
vinciát, Traianus azonbannyilván úgy vélte, hogy a dák
fenyegetés indokolttá teszi ezt az e|járást. Dacia végle-
ges leigázásának eltökélt szándékára vall, hogy kőpillé-
reken nyugvó állandó fahidat veretett a Dunán, új átke-
lőhelyén, Egetánál. A híd építészeDamaszkoszi Apol-
lodórosz volt, és a pillérekbentalált téglák arra utalnak,
hogy a munkát a tizenharmadik legio katonái végezték,
A második dák háborúra még nagyobb sereget gyűjtöt-
tek, mint az elsőre, és lassan, de biztosan haladtak át
az országon, kelet felől közelítették meg Sarmizegethu-
sát, és idővel - valószínúleg i. sz. 106-ban - meg is
ostromolták. A végső csatában a dákok megsemmisítő
vereséget szenvedtek, Decebalus azonban elmenekült.
Amikor utolérték,öngyilkos lett; a fejét Traianushoz
vitték, majd Rómába küldték.
Tl,aianüs oszlopának domborművei mind a két dák
háborút megörökítik, s"ez hathatós kiegészítésea so-
vány irodalmi adalékoknak (196. kép). A dombormű-
vek azonban nemcsak történelmi szempontból becse-
sek: többek között bőséges néprajzi tájékoztatással is
szolgálnak. Megtudjuk, milyen volt a dákok külseje:
hosszú hajat és szakálltviseltek, nadrágot és hosszú ujjú
zekét hordtak. Láthatjuk, amint a római sereg tábort
és hidakat épít- és gyakran intéz hozzá szőzatot a
császár. Szemügyre vehetjük a háború rútabbik arcát is:
halomszám viszik Traianus elé a dák fejeket, dák asszo-
nyok pedig fogságba esett római katonákat kínoznak,
Egy tóra épült cölöpfalut felgyújtanak, asszonyok és
gyerekek könyörögnek kegyelemért. A római kort ku-
tató régészeket- dolgozzanak bár mediterrán ég alatt,
vagy Northumberland ködös tájain - azilyen szemléle-
tes képek óhatatlanul a felfedezéseik mögött rejlő em-
beri drámára emlékeztetik,

PANNONIA / A kelet felé terjeszkedő kelták azi. e,4.

században értékel a Kárpát-medence nyugati részét.
Annak, hogy ez az akkor fejlődése csúcsán álló nép így
kiterjesztette hatalmát, az lett a következménye, hogy
a Bécsi-medence és az Eszak-Erdély közötti hatalmas
terület teljesen elkeltásodott. Ennek hosszan tartő hatá-
sa leginkább Pannonia népeinek nyelvében figyelhető
meg. Nemcsak a Dunántúl ókori helynevei, hanem az
őslakosság római kori feliratain fennmaradt számos
személynév is - elhanyagolhatóan kevés kivétellel - 196 / Traianus oszlopának alsó része a dák háború korai szakaszát
tökéletesen beilleszthető a szárazfötdi kelták jól ismert ábrázolja (i. sz. 101-102). Hajókat raknak be, katonáknak
szókészletébe, ugyanakkor Nyugat- és Eszak-Panno- tartanak szónoklatot, eróditményeket építenek.
 A római birodalom | 135

nia, valamint Kelet-Noricum névanyaga feltűnően egy- nyokra való tekintettel lehetett meghúzni, vagyis a boi-
séges csoportot alkot, amely egy keleti kelta nyelvterü- usok hajdani földje vált Noricum keleti részévé.
letre enged következtetni. A kelta hatalom annyira Ezigy is maradt volna, ha nem következnek be jelen-
megszilárdult egy évszázad alatt a Kárpát-medencében, tős változások a Dunátólészakta. A germánok letelepe-
hogy azi. e. 3. századbanújabb hódításokra került sor, dése kelet-Noricum előterében Maroboduus marko-
nagy területeket átfogó, de most már elérhetetlen célok- mann király vezetése alatt csakhamar szükségessétette
kal. A kelták déli hadjáratainak kiindulópontja minden a rómaiak határozottbeavatkozását. Amikor a Tiberi-
bizonnyal a Duna völgye volt, Bécstől a Duna-kanya- us vezette nagy sereg i. sz. 6-ban átkelt a Dunán (bizo-
rig. Ebben a térségbenegy politikai képződmény is nyára Bécstől keletre), a felvonulás területe valószínű-
kialakult, amelynek vezető törzse az i. e. 2, század leg még Noricumhoz taítozott. De éppen akkor helye-
végétőla boiusok voltak. Amikor Caesar idejében Bu- zett el Tiberius egy legiót a Duna mellé, ami a határok
rebista dák király Dél-Erdély felől hódítani kezdett, a kiigazitásával járt. Carnuntum, ahol a legiótábor fel-
boius törzs volt a Kárpát-medencében a dákok egyedüli épült, Pannoniához került, és vele Bécs környékének
jelentős riválisa. A boiusokat az Alpoktól északra és egy része is. A legio Duna menti állomásoztatása sokáig
keletre fekvő területek i. e, 1. szánadi eseményei kap- az egyetlen jelentős intózkedés volt. A legio XV. Appo-
csán is említeni szokták, főleg mint olyan törzset, amely linaris, amely a germánokat taftotta sakkban, megkö-
az alpi kelta törzsek ügyeiben is messzemenően érdekelt vetelte, hogy biztos összeköttetés legyen ltáliával: ezt az
volt. A dákok elleni harcban valóban a keleti alpi népek utat legkésőbb azi. sz. L század elején ki is építették.
voltak a boiusok szövetségesei. Az egyetlen nevéről A mai Velence elődjétől, Aquileiától a Dunáig vezető
ismert boius király, Kritasiros, Burebista ellenfele ha- észak-déli út, azűn, Borostyánút a kereskedelmi forga-
talmas területen uralkodott a noricumi és pannoniai lom és a romanizáció legfontosabb ütőerévé vált: az it
törzsek szövetsége révén.Ez a szövetség Burebista győ-
zelme következtében széthullott; amikor Róma a Kele- I97 l Flavia Usaiu sírköve Gorsiumból. A bennsziilöttek
ti-Alpok felé kezdett terjeszkedni, fő ellenfelei már nem viseletében ábrázolt asszonynak már római polgárjoga volt,
amelyet a Flaviusok alatt kapott (i. sz. l. sz. vége).
a valamikor hatalmas kelták voltak, hanem Dél-panno-
nia pannon-illír törzsei. Jellemzö, hogy a római hódítá-
sokkal kapcsolatban szó sem esik Pannonia dunai kel-
táiról; vagy semmi jelentős ellenállást nem tanúsítottak,
vagy könnyen és gyorsan beilleszkedtek azúj helyzetbe,
ami a római hódítás idejének és módjának pontos meg-
hatátozását is megneheziti: az, hogy Noricumot mikor
és hogyan csatolták a Birodalomhoz, éppolyan vitatott,
mint Eszak-Pannonia tényleges birtokbavételének
módja és ideje, ami legkorábban i. e. 12-ben következett
be, A rómaiak feltűnően későn, voltaképpen csak Au-
gustus idején hatoltak be a Duna térségébe.Rómának
ugyan fontos érdekeltségei voltak a noricumi vasbá-
nyákban, és a Száva felső folyása gyakran volt színhelye
római-barbár összecsapásoknak, de az első maradandó
megszállással járő katonai akciót Róma csak i. e. 35-
ben indította: Octavianus meghódította Siscia (Sziszek)
Száva menti várost, amely az első támaszpontja lett a
rómaiaknak Pannoniában. A következő lépés- csak-
nem 20 éwel később - Nyugat-Noricum alpi törzsei felé
irányult, és nem sokkal azutána rómaiak Dél-Pannoni-
átigáztákle súlyos harcok után. A Dunántúl alighanem
békésúton csatlakozott, amiben a római diplomácia
bevált fogásainak is nagy szerepe lehetett. Ezt a nagy
területet nem kellett katonailag elfoglalni. Az igen erős
megszállás eleinte Eszakkelet_Ítáliá6an és DéllPanno-
niában összpontosult: a királyságként (regnum), nem
pedig provinciaként a Birodalomhoz csatolt Noricum-
ban legiók nem állomásozhattak, Eszak-Pannoniában
pedig sem bel-, sem külpolitikai okokból nem látszott
szükségesnek a megszállás. Eppen ezéúa noricumi--
pannon határt a rómaiak előtti politikai-etnikai viszo-
t36| Arómaibirodalom
mentén épültek Pannonia legrégebbi városai: Emona
(Ljubljana), Celeia (Celje), Savaria (Szombathely), és a
kelta őslakosság ebben az övezetben került leghama-
rabb a római kultúrával kapcsolatba. A germánokkal
szembeni északi határvonal katonai megszállása egye-
lőre éppoly kevéssé látszott szükségesnek, mint keleten,
ahova azi. sz.I. század elején a lovas szarmaták steppei
népe települt le. A barbár népekkel kötött szerződés-
rendszer, amelyet Augustus dolgozott ki, kezdetben
olajozottan működött: a germánok udvari intrikáit a
rómaiak ügyes diplomáciájukkal nemcsak elsimították,
hanem hasznukra is fordították. Maroboduus utódai,
Catualda, Vannius, Sido Róma szövetségeseiként és
Róma kegyelméből való királyokként uralkodtak, akik
a germán fennhatóságot fokozatosan kiterjesztették ke-
let felé. Még a négy császár végzetes évében (i. sz.
68-69) is sikerült a Duna középső folyása mentén a
germánokat és a szarmatákat semlegesíteni, mielőtt a
pannon legiókat bevetették volna az itáliai polgárhábo-
rúban.
A régészekmindeddig nem találták meg a legkorábbi
őrhelyeket a Duna.mentén. Számuk nem is lehetett
nagy, Am a helyzet a négy császár éve, a császárság első
nagy válsága után eléggégyorsan megváltozott. A flavi-
usi dinasztia (i. sz.69-96) felismerte, hogy a Birodalom
seregeit a Duna térségébenis a határ mentén kell á1lo-
másoztatni. Az űj, évszázadokon át fennmaradt rend-
szernek az volt a lényege, hogy a seregek belpolitikai
okokból ne összpontosuljanak ós Itáliától minél távo-
labb legyenek szétszórva, hogy a belső hatalmi válsá-
gokba ne tudjanak beavatkozni. A határ katonai meg-
erősítése mellett szóltak a külpolitikai tapasztalatok is,
főleg a Duna alsóbb szakaszánál. Az egymástól csak-
nem egyenlő távolságra fekvő táborok Duna-parti lán-
colatát a Flaviusok építettékki: ehhez a döntő ösztön-
zést a dunai barbárokkal vívott első nagy háboruk
adták. Domitianus császár alatt megindultak a quadok
és a markomannok;ezt csakhamar a dák háború, majd
a szarmatőkkal vívott harcok követték, amelyekben a
germánok teljes erejükkel részt vettek. Ezek a nyolcva-
nas és kilencvenes években folytatott háborúk vezettek
a Duna-völgy történelmének legjelentősebb forduló-
pontjához. A Dunai provinciák csapatainak létszámát
hatalmasan megnövelték, és a kilencvenes években zö-
mét végképp a Dunáhozhelyezték. Belső-Pannonia de-
militaÁzálásával három további Duna-parti legiótábor
létesült. A négy legió szabálytalanul oszlott meg Panno-
niában, amely katonailag a legerősebb provincia lett
Itália közelében. A tartomány északnyugati szögleté-
ben két legió állomásozott, szokatlanul közel egymás-
hoz (Vindobona és Carnuntum), ugyancsak a germán
fronton épült Brigetio tábora (Szőny, Komárom mel-
lett), de az egyetlen szarmatákkal szembeni legiótábor,
Aquincum 1Óbuda; is Eszak-Pannoniában volt. Ez az
eloszlás, amely később sem változott, a germánok túl-
súlyát bizonyitaná. ha nem lett volna fölösleges a lovas
szarmaták ellenében erős gyalogságot állítani. Más oka
is lehetett a két legió szomszédságának Bécsnél,A lova-
gi procuratorok által igazgatott Noricum királyságban
államjogi okokból nem állomásozhattak legiók, közel-
ségük viszont kívánatos volt. Ezenkívül a Borostyánút,
amely a Morva torkolatánál vezetett át a Dunán, a
Birodalom egyik legtámadhatóbb pontja volt, amelyet
mindig erősen kellett őrizni. A rajnai és a dunai határ
minden pontja közül ez volt a Földközi-tengerhez a
legközelebb. A flaviusi rendezést Traianus és Hadrianus
fejlesztette tovább új intézkedésekkel. Ez akét császár
megteremtette a további fejlődés katonai és adminiszt-
ratív kereteit: Domitianus súlyos háborúi után hat évti-
zedre visszaállt a szerződésrendszer és a béke, A Duna
menti palánktáborokat fokozatosan kőerődökké épí-
tették át, azutakat kikövezték. A dunai erődök lánca
limesszé vált, az őslakosság közösségei (civitates) auto-
nómiát kaptak, saját prefektusaik alatt, és a fontosabb
központok római városokká (municipiumok) léptek elő.
Ezzel az újjárendezésse1egyidőben megváltozott
Pannonia viszonya a Birodalom többi részéhez. Mivel
a vÁ utak technikai okokból fontosabbak voltak a
szátazfoldieknél, csökkent a Borostyánút jelentősége,
mihelyt fellendült a dunai áruforgalom. A nyugat-kele-
ti kapcsolatok mind a gazdasági, mind kulturális fejlő-
désben döntőek voltak: Itália mint exportáló ipari or-
szág Pannonia életébenháttérbe szorult. Külpolitikai
válságok ritkán zavartákmeg a békét.Miután Traianus
újból rendezte a rőmai-germán viszonyt, csupán egy-
szer, I37 és 140 között került sor ellentétekre a quadok-
kal, ám Antoninus Pius ezt is elsimította egy új quad
király beiktatásával. Traianusnak és Hadrianusnak
már csak a szarmaták okoztak gondot Dacia meghódí-
tása (106) után, de 120 és 167 közőtt ők sem hallattak
magukról.
A szövetséges barbár államok rendszere hirtelen
mondott csődöt az i. sz. 2, század hatvanas éveiben,
amikor Pannoniától északra új germán népek, a longo-
bárdok és a vandálok bukkantak fel. Róma régi szövet-
ségesei segítségetkértek az új ellenségek ellen, de Ró-
mát a keleti parthus háború foglalta le, a kölcsönös
segítségnyújtást pedig amúgy sem szó szerint értelmez-
te. Amikor hosszas tárgyalások után167 nyarán barbár
sereg tört be Pannoniába, tovább folytatták atárgyalá-
sokat, és a barbároknak Eszak-Itáliáig kellett előrenyo-
mulniuk, hogy Marcus Aurelius császárt meggyőzzék:
a válságot ezűttal diplomáciai úton nem lehet megolda-
ni. A nagy markomann háboru két szakaszban zqlott
(167-175 és 177-180), egészen a császár haláláig; a
háborúban részt vett minden dunai barbár tőrzs, a
rómaiakat katasztrofális vereségek érték.Már a kortár-
sak is vitatkoztakazon, hogy Marcus Aurelius be akar-
ta-e kebelezni a markomannok és a szarmaták földjét
a Birodalomba. A megoldás, amely bizonyára Marcus
Aureliustól szátmazott, de csak fia, Commodus hajtot-
ta végre, azon a felismerésen alapult, mely szerint új

:l*Í
,i
]
é.*-
hódítások nem szüntetik meg a dunai térségalapvető
problémáját; az egyedüli lehetséges megoldás az volt,
hogy az új népeket bevonják a szerződési rendszerbe, és
ez meg is történt, amikor a rómaiak szövetséget kötöt-
tek a vandálokkal és feltehetően a longobárdokkal is.
A külpolitikai viszonyok új elrendezése ismét évtizedek-
re bizlosította a békét.Ám a dunai provinciák i. sz.3.
század eleji, a leghosszabb ideig tartó felvirágzása nem-
csak a békénmúlott. A birodalom hatalmi viszonyai-
nak sorsdöntő fordulata volt, amikor Septimius Seve-
rus afrikai szenátort 193 áprilisában a felső-pannoniai
csapatok császárrá kiáltották ki. A Commodus elleni
összeesküvők nem véletlenül neveztették ki jelöltjüket
Felső-Pannonia helytaríőjává: e provincia három legió-
ja, mint mondottuk, a legerősebb sereg volt ltáliakőze-
lében. A Septimius Severus létrehozta katonai monar-
chia a Duna-vidék katonaságára támaszkodott, és eb-
ből az érdekközösségből Pannonia húzott hasznot.
A dunai városok és a Duna menti katonai táborok
felvirágzottak, s ennek köszönhetően nyugatról és ke-
'-l*,"ry,:
§^,+i
:-, .*d
,. '1]'..*i_i
198 / Aquincum polgárvárosát (municípiumát) Hadrianus császár
alapította. A feltárt épületek nagy része azonban
a Severus-kor fellendülésének idejébő1 való.
letről egyaránt új bevándorlás indult meg. Az ún. tábor-
városok, polgári települések a legiótáborok körül, a 3.
század elején municípiumokká léptek elő. A számos
előnyt élvező katonák családostul élhettek ezekben a
városokban; a katonák házasságátmost már törvényes-
nek ismerték el. A dunai csapatok egyrészt ezekből a
katonai családokból, másrészt a határvidék őslakossá-
gának kisparaszti rétegeiből rekrutálódtak. A határvi-
dék életmódján és általános jóléténmegfigyelhető, hogy
milyen nagy előnnyel járt a hadsereghez tartozás. A kő-
házak, az importá|t iparcikkek, a latin nyelvű feliratok
és a latin név felvételének szokása: mindez annyira
elterjedt a Severusok idején, hogy mélyreható romani-
zálódásról beszélhetnénk, ha ez a rőmai kultúra oly
gyorsan el nem tűnt volna a katonai anarchiában,
amelynek a katonai monarchiát szükségszerűen követ-
nie kellett.
1^3SIArómaibirodalom
l99 l Az észak-itáliai Conum városából (ma Como) való Castricius
Victorlegoniáriuskatona sírköveAquincumból(i. sz.
A severusok kedvezései hiábavalóak lettek volna a
dunai provinciák számáía,ha a felsőbbség nem figyelt
volna éppoly gonddal a külpolitikai helyzetre, mint a
belpolitikaira. Az első Severus fia, Antoninus császár -
ismertebb gúnynevén: Caracalla - még arra is vállalko-
zott, hogy dunai látogatása során germán ruhát öltsön,
tehát a germán szomszédok előtt germánbarátnak mu-
tatkozzon. Jellemző a római-barbár kapcsolatokra,
hogy ugyanakkor egy germán fejedelmet következné-
nyek nélkül kivégeztethetett. Ez a külpolitikai bizton-
ság persze rengeteg pénzébekerült Rómának; meg kel-
lett fizetnie a barbárokat. Ebben keresendőek a csakha-
mar beállt válság okai. Ugyanis amikor azitt-ott fellán-
goló felkelések rövid időközönként új és új trónkövete-
lőket és ellencsászárokat támasztottak - ez a nyugtalan
korszak fél évszázadig tartott -, a Birodalom képtelen
volt az évi járadékokat rendszeresen fizetni, a barbár
törzsfők pedig nem akarták a régi szerződéseket min-
den uralkodóváltáskor megújítani.Különösen súlyos
helyzetbe kerültek a dunai provinciák, amelyeknek nem
volt olyan gazdaghátországa, hogy a rendkívül nagy-
számú katonaságot el tudta volna tartani. Illyricum (ez
volt a dunai provonciák neve) szabályos körforgásban
kikiáltott és elbuktatott császárjelöltjeinek azzal a fel-
adattal kellett szembenézniük, hogy a központi hatal-
mat megragadva ki tudják fizetni mind a dunai serege-
ket, mint a szomszédos törzseket. Haeztazi|lir császár-
jelölt nem tudta végbevinni, saját hadnépe buktatta és
ölte meg.
Ezavá|ságegyütt járt a barbárok hatalmi viszonyai-
ban bekövetkezett fordulattal. Ezűttal az új népek nem
északról jöttek, mint Marcus Aurelius korában, hanem
keletről: ám a gótok nyomása nagyobb és veszélyesebb
volt, mint a vandáloké vagy a longobárdoké. A had-
színtérsúlypontja az Alsó-Duna mentén volt, egészen
a Fekete-tengerig, de a Duna-völgy pannoniai szaka-
szát sem kíméltéka harcok. Egyrészt: a barbár támadá-
sok nagyobbak és szervezettebbek voltak, s ezért mó-
lyebbre hatolhattak a Birodalomba, másrészt a germán
szomszédok Illyricum északi határán, ha kisebb erővel
is, de mégis ellenségkéntléptek fel. Gallienus császár-
nak, aki a 3. század közepén, a válság mélypontján
Ingenuus és Regalianus pannoniai trónbitorlókat egy-
más után le tudta győzni, be kellett telepítenie Panno-
niába a markomannok egy csoportját.
Gallienus központi lovashadseregének vezérkarából
kinőtt egy illyricumi tiszti csoport, amely a 3. század
végi nagy katonacsászárokat segítette trónra, A moesiai
Claudius és Aurelianus és a pannoniai Probus helyreál-
lították a Birodalom egységét, és rendezték a Duna-
vidék külpolitikai viszonyait. A Duna-vidék szétzilált
gazdaságát is megpróbálták űjjászervezni, ám ennek a
nagyszabású munkának a befejezése már annak a négy-
tagú császári testületnek (tetrarchia) volt az érdeme,
amely 285-ben váltotta fel a katonacsászárokat. A négy
1. sz. vége).
császár szintén a Duna vidékéről származott.Illyricum
jutott Galeriusnak, a rangidős Diocletianus vejének; ő
több háborúban gy őzte le a szarmat ákat, a barbáro kkal
va|ő szerződéseket új alapokra helyezte, Pannoniában
pedig nagy területeket csapolt le és tett művelhetővé.
A késő ókori fejlődés az ő sokoldalú tevékenységéből
indult ki; csak valláspolitikájában bizonyult a régi kor
utóvédharcosának. Pogány lévén- illyricumi elődeihez
hasonlóan - a kereszténység elszánt ellenfele volt; azí$
vallás egyébkéntsem tudott a 3, század során Panno-
niában mélyebb gyökereket verni. A legkorábbi panno-
niai keresztények bevándorolt görögök és keletiek vol-
tak a provoncia déli részében.
 A római birodalom I t:l
erődépítéstsérelmeztek. Valentinianus, az,,utolsó nagy
pannon a császári trónon", miközben a háboru végezté-
vel (375) a quadokkaltárgyalt, meghalt; ezzelkezdődik
pannonia római korának utolsó szakasza, Amikor va-
lentinianus 375 tavaszán pannoniába érkezett, a dunai
városok ,,romosak és elhagyottak" voltak; ha túloz is
a kortárs, Ammianus Marcellinus, mégsem állít valót-
lant; a Duna menti városokban számottevő polgári
építőtevékenységnekekkor már semmi nyoma sincs,
Igaz, hogy a belső pannon városok és nagybirtokok
mégvirágzanak; az azonban a császári hatalom stabili-
tásától és a birodalmiigazgatás zavartalanságától füg-
gött, mert a nagybirtokok vagy császári kézen, vagy
magasrangú birodalmi tisztségviselők birtokában vol-
tak, avirágzó városok pedig egyúttal a tartományigaz-
gatás és a vele mind szorosabban összefonódó egyház
központjai voltak.
200 l A bennsziilött fazekasok hamar utánozni kezdték az Ez ahelyzet a Valentinianus utáni korszakban végze-
importált luxusedényeket. A pecsételé§ a domborműves tesnek bizonyult a Duna-vidék népességéneksorsára
díszítésthelyettesítette (vő. a 24. képpel).
nézve, Miután a gótok Hadrianopolisnál (Edirne) tönk-
A mesterkélt trónöröklési rend, amelynek a központi
hatalmat kellett volna megszi|árditania, már az első 20l l A bűnbeesés jelenete egy Pécsett feltárt ókeresztény sírkamra
tetrarchák lemondása után tarthatatlannak bizonyult. falán (Fülep Ferenc ásatása).
A váltakozó sikerű pártharcokból végül Nagy Kons-
tantin került ki győztesen, akinek ugyan sokáig kellett
Pannoniában időznie, amig a makacs ellenállást fészké-
ben tiporta el, ám utána már csak akkor tért vissza,
amikor a szarmaták és a gótok összecsaptak az Alföl-
dön. Róma Galerius óta mindinkább belebonyolódott
a szarmaták ügyeibe; a gótoktól és gepidáktól szoron-
gatott szarmaták függővé váltak Rómától, viszont Ró-
ma is elköteleződött irányukban. A magyar Alföld pe-
remén a mai napig fennmaradt nagy földsánc (Csörsz-
árok) az újabb kutatások szerint a germánok és a szar-
maták között húzódó, Róma által garantált határ volt.
A következő évtizedekben a dunai térségminden hábo-
rúja a római-szarmata elkötelezettség jegyében zajlott
ezen a vidéken, miközben a germánok az északi határon
passzívabban viselkedtek.
Az északi határvidék vi szonylago s nyugalma mé gsem
járt együtt a dunai városok újbóli felvirágzásával. A ké-
sőantik fejlődésre a császári nagybirtok volt jellemző;
a határőrség már nem volt a legelőkelőbb és legkegyel-
tebb csapatfajta, és a városi élet is csak a provincia
belsejében virágzott, főleg a későantik provinciák új
székvárosaiban (Savaria : Szombathely, Siscia : Szi-
szek, Sopianae : Pécs, Sirmium : Mitrovica). A mu-
nicipiális önkormányzat azonban ezeken a helyeken is
halódott. A római élet és a hatalom voltaképpeni köz-
pontjai a nagybirtokok voltak óriási majorságaikkal
(villák) ésaza néhány város, ahol egyúttal a legerősebb
keresztény közösségek éltek, Az utolsó nagy külpoliti-
kai válság, amely még az évszázados szerződésrendszer
keretei között maradt, a szarmata háború volt valenti-
nianus császár idején (36+375). Ebben részt vettek a
quadok is, akik egy, az ő területükön folytatott római
l40|Arómaibirodalom
reverték a rómaiakat (378), és a Balkán félszigetet el-
özönlötték a barbárok, fosztogató gőt, alán és hun
csapatok törtek be Pannoniába. A barbár támadást
ezútta| nem lehetett a régi módon visszaszorítani és
megtorolni. Bár megegyezéssel végződött a harc, a 380-
ban kötött szerződés megengedte a ,,szövetséges barbá-
roknak" a letelepedést Pannoniában. Nem tudjuk, hol
lehetett ezeknek a barbároknak a lakhelye. Arról azon-
ban annál inkább hallunk, hogy ezek a szövetségesek a
birodalom határain belül képtelenek voltak a római
viszonyokh oz alkalmazkodni. Pannoniában is elkezdő-
dött a bizonytalanság, az ostromállapot, a visszatérő
fosztogatások félelménekidőszaka.
A helyzet az 5. század elején tovább romlott. Gót,
vandál és egyéb népcsoportók vonultak át Észak-és
Dél-Pannonián zárt szövetségekben vagy rablóhordák-
ban. Némely keresztény közösség már ekkor elmene-
kült a barbárok elől, A felső, romanizá|trétegek elván-
dorlása az 5. század első évtizedébenkezdődött, és az
avarok megjelenéséig, a 6. század végéigtartott. Az 5.
század második évtizedében időleges nyugalom követ-
kezett, amikor Pannonia nyugati széle már Noricum-
hoz tartozott, de Kelet-Pannonia, a hunnok zsákmá-
nyául esve, gyakorlatilag elveszett, Délkelet-Pannonia
pedig, Sirmiummal, a hajdani császárvárossal Kelet-
Róma érdekszférájába került. Az, hogy a római hely-
ségnevek Pannoniának csak a nyugati szélénéltek to-
vább, arra utal, hogy a római városi népességott ma-
radt fenn viszonylag a legtovább. De az ásatások a
hajdani Vindobona, Carnuntum, Scarbantia (Sopron)
és más települések helyén egyértelműen mutatják, hogy
azéletegyre szegényesebb és mind kevésbé,,római" volt
a városokban. Az újonnan érkező népek eleinte nem
telepedtek a városokba. A római kőépületek, mivel nem
használták őket, omladozni kezdtek. A honfoglaló ma-
gyarok sem találhattak már mást, mint olykor impo-
záns méretű romokat, amelyeket erődítmények céljára
felhasználhattak ugyan, és fel is használtak, ám életük
más mederben folyt, mint azoké, akik évszázadokkal
korábban laktak e falak között.
 _r,
TOVABBI OLVASMANYOK
ÁrreI-ÁNos tvtűvpr
ARANGIO RUIZ, V.-ARIAS, P. E. és mások (szerk.),
Az antik Róma (Budapest, 1967).*
BALSDON, J. P. V. D., Rome, the Story of an Empire
(London, 1970),
Egyetemes történet 1. kötet. Ókor. Szerk. Kerényi K.
(Budapest, 1942).*
LEWIS, N.-REINHOLD, M. (szerk.), Roman Civiliza-
tion Sourcebook,L The Republic,II. The Empire (New
York, 1966).
MARÓTI E._HoRVÁTH I. K.{ASTIGLIONE L.,
A régi Róma aranykora (Budapest, 1967).*
MASKIN, N. A.o Augustus principátusának kialakulása
és társadalmi lényege (Budapest, 1953).*
MASKIN, N. A., Az ókori Róma története (Budapest,
l951).*
MILLAR, F. (szerk.), The Roman Empire and its Neigh-
bours (London,1967).
SCULLARD' H. H., From the Gracchi to Nero (Lon-
don, 1970,3. kiadás).
STARR, C. G., The Ancient Romans (New York, l97I).
STILLWELL, R.-MACDoNALD, w. L.-MCALLIS-
TER, M. A,., The Princeton Encyclopedia of Classical
§ites (Princeton, N. J., 1976),
§YYIE, R.o The Roman Revolution (Oxford, 1939).
UROGDI GY., A régi Róma (Budapest, 1963);*
Világ ör ténet I-2. kötet (Budapest, 1962),*
t (Budapest, 1969).*
A REGESZET TÖRTENETE
BECK, H.,-BOL, P. C. és mások (szerk.), Antiken-
sammlungen im ]8, Jahrhundert (Berlin, l981).*
BIANCHI BANDINELLI, R., Introduzione all'archeo-
logia classica (Bari, l975).
BRADFORD, J., Ancient Landscapes (London, 1957).
DANIEL, G., The Origin and Growth of Archaeology
(Harmondsworth, 1967).
LANCIANI,R., The Ruins and Excavations of Ancient
Rome (London, 1897).
LEHMANN, P. W.-LEHMANN, K., Samothracian
Reflections, aspects of the revival of the antique (Prince-
ton, N. J., t973).
RUMPF, L., Archtiologle I. (Berlin, 1953).
VICKERS, M., The Palazzo Santacroce Sketchbook,
Burlington Magazine (1976. dec.).
AZ ETRUSZKOK
BRENDEL, D. J., Etruscan Art (Harmondsworth,
1978).*
CoARELLI, F. (szerk.), Etruscan Cüles (London,
í97 5).
MORETTI'M., Nuovi monumenti della pittura etrusca
(Milano, 1966).
PALLOTTINO, M., Az etruszkok (Budapest, 1980).
STRO,NG. D. E., The Early Etruscans (London, 1968).
SZILÁGYI J. GY., Etruszko-korintho szi v áz afe stés zó t
(Budapest, l975).*
GAZDASÁGI ES TÁRSROALMI ELET
BALSDON, J. P. V. D.o Life and Leisure in Ancient
Roze (New York, 1969).
CRAWFORD, M., Roman Republican Coinage (Cam-
bridge, 1974).
CROOK, J. A,., Law and Life of Rome (London, 1967),
DUNCAN-JONBS, R., The Economy of the Roman
Empire (Cambridge, I97 4).
FALUS R., Apollón lantja (Budapest, 1982).*
HAHN I. (szerk.), Róma istenei (Budapest, l975).*
MACMULLEN, R., Roman Social Relations,50 BC to
AD 284 (New Haven, Conn. - London, 1974),
MARÓTI E., Az itáliai mezőgazdasági órutermelés ki-
bontakozása (Budapest. l 98 l ).*
MAROTI E., Kalózkodás a római polgárháborúk korá-
ban (Bldapest, 1972).x
MARÓTI E. (szerk.), Rabszolgák az ókori Rómában
MEIER, C}J.o Caesar (Berlin, 1982).*
RAWSON, E., Cicero, a Portrait (London, l975).
ROSE, A. J., A Handbook of Latin Literature (London,
1961., 3. kiadás).
ROSTOVTZEFF,M., Social and Economic History of
the Roman Empire (Oxford, 1951).
SHERWIN-WHITE' A. N., The Roman Citizenship
(Oxford, 1973),
TOYNBEE, A. J., Hannibal's Legacy (Oxford, 1965).
TOYNBEE, J. M. C., Animals in Roman Life and Art
(London, 1973).
TOYNBEE, J. M. C., Death and Burial in the Roman
Lllorld (London, t97 I).
TRENCSENYI-WALDAPFEL I., Mitológln (Buda-
pest, 1983., 8. kiadás).x
TRENCSENYI-WALDAPFEL I., Vallástörténeti ta-
nulmányok ( Budapest, 1983., 2. kiadás ).*
WATSON, G. R., The Roman Soldier (London, 1969).*
EGYES VIDEKEK ns LBLŐHELYEK
ALFÖLDI A., Magyarország népei és a római biroda-
lom (Budapest, 1934).*
BROGAN, O., Roman Gaul (London, 1953).
CASTIGLIONE L., Pompeji (Budapest, 1973).*
l42 | További olvasmónyok

COLLINGWOD, R. G.-RICHMOND, L A., The Ar- BIANCHI BANDINELLI, R.o Rome, the Late Empire,
chaeology of Roman Britain (London, 1962,,2. kiadás), Roman Art AD 200-400 (London, I97I).
ERDELYI G., A római kőfaragás és kőszobrószat Ma, BIANCHI BANDINELLI, R.,-GIULIANO, L., Etrus-
gy ar or s z ágoll t, I97 4).*
(Budapes chi e ltalici prima del dominio romano (Milano, 1973).*
FRERE, S., Britannia (London, 7974., 2. kiadás). BoÉTHIUS, A.o* WARD_PERKINS, J, B.,, Etruscan
GEREVICH L. (szerk). Budapest története az őskortól and Roman Architecture (Harmondsworth, 1970).
az Árpá*kor végéig(Budapest, 1973).* CASTIGLIONE L. (szerk). A római műyészet vilóga
KRAUS, TH.-VON MATT' L., Lebendiges Pompeji (Budapest, 1974).*
(Köln, 1973). CASTIGLIONE L., Római művészet (Budapest, 1 97 1).*
MEIGGS, R., Roman Ostia (Oxfotd,1975.,2. kiadás), CASTIGLIONE L., Az ókor nagyjai (Budapest, I97 I).*
MÓCSY A,., Pannonia a korai császárság idején (Buda, GENTHON I.-ZÁDOR A. (szerk.), Művészeti lexikon
pest, 1974).* I-IV. (Budapest, 1965-1 968).*
MÓCSY A., Pannonia a késői császárkorban (Buda- HAJNÓCZi GY., Epítészettörténet L (Budapest, 1983.,
pest, 1974).* 5. kiadás).*
MÓCSY A., Pannónia and Llpper Moesia (London- HUMPHREY, J. H.-SEAR, F. B.-VICKERS, M.o The
Boston, 1974),* Circus at Lepcis Magna, Libya Antiqua, IX-X.
NASH, E., A Pictorial Dictionary of Ancient Rome (I972_I974).
(London, 1961). KRAUS, TtI, Das römische Weltreich (Berlin, 1967).
RANOVICS, A. B., A római birodalom keleti tartomó- MAJOR M., Epítészettörténet I. (Budapest, L954).*
ny ai (Budapest, 1 956).
* MAJOR M.o Epítészettörténeti és építészetelméletiér-
TRAVLOS , J., A Pictorial Dictionary of Ancient Athens telmező szótár (Budapest, 1983).*
(London, t97I), MCKAY, A. G., Houses, Villas and Palaces in the Ro-
VON ELBE, J,, Roman Germany: A Guide to Sites and man World (London, |975).
Museums (Mainz, 1975). PALLOTTIoNo, M.-MANSUELLI, G. A.,-PRoD_
WILKES, J. J., Dalmatia (London, 1969). SOCIMI, A. (szerk.), Popoli e civiltá dell'Italia antica
WIL§ON, R. J. A., A Guide to the Roman Remains in I-\III. (Roma, 1973-1978).
Britain (London, I97 5). PLOMMER, H., Ancient and Classical Architecture
(London, 1956).
STRONG, D. E., Roman Art (London, L976).
rÉpzőtvtűvEszET Bs BpírBszBr SUTHERLAND, C. H. Y.o Roman Coins (London,
BIANCHI BANDINELLI, R., Rome the Centre of Po- I974).
wer: Roman Art to AD 200 (London, 1970). TOYNBEE, J. M. C., Roman Art (London, 1965).

* A magyar kiadás bibliográfiai kiegészítésétjelöli. A szerk.

A kötetben szereplő felvételeket, rajzokat az alábbi
könyvtárak, múzeumok, intézmények, személyek készí-
tették, ill. bocsátották rendelkezésre:
R. Agache, Service des Fouilles, Abbeville 191
Architettura e arte decorative,1923-1924: photo J. R.
Freeman, London 153
Ashmolean Museum, Oxford, Department of Antiqui-
ties 24, 32, 45,58, 60, 72, 146, l48, I73; Department of
Western Art 40
Badisches Landesmuseum, Karlsruhe 98
R. Barnard, London 13,79,83, 140, I4I, L42, I49
Bibliotheca Estense, Modena 34
Bibliothöque Nationale, Paris 28
Bodleian Library, Oxford 59
British Museum, London, Greek and Roman Depart-
ment 39, l13, 150;
photo R, Gardner 3; Department of Prints and Draw-
ings 69;
photo J. R. Freeman, London 67
C. Canby, Oxford 21
P. Davis, Oxford lll,176
G. Dennis, Tomb of the Tarquins (1878); photo R.
Wilkins, Oxford 104
Deutsches Archáologisches Institut, Róma 25
Dorset County Museum 71
Elsevier, Amsterdam 6, lsl, I77
Firestone Library, Princeton, N. J. 20, 63
Fototeca lJnione, Róma 57
J. Paul Getty Museum, Maübu, California 99
Gelencsér Ferenc 197
Gyarmathy László 198, 199, 200
R. Corringe, London 73,74,76, 80, I20,I22,138,I44,
160, 166,179, l80, l93
S. Halliday, Weston Turville 1, 9, 11
R. Harding Associates, London 82, 89, 186
A, A. M. van der Heyden, Amsterdam 5, 7, 8, 10, 19,
23, 85,86, 87, 90,92,93, I39, 156, 169, 178, l84, 187,
196
M. Holford Photographs, Loughton L62,163,I70
Institute Frangais, Beirut 14
Institute of Archeology, Oxford 77
Landesbibliothek, Darmstadt 30
Lovell Johns, Oxford 2, |03, I37, I75
H. Loxton, London 91
Mansell Collection, London 152
S. Mitchell, Oxford 182
Musée de l'Etat, Luxemburg 6!,62
Musées Nationaux, Párizs 37, 47,50, 54
Musei Capitolini, Róma 147
National Gallery, London 31
Picturepoint Ltd, London 105, 108, 109, 1l6, 158, 168,
183
Preussischer Kulturbesitz, Berlin l45
M. Pucciarelli, Róma 4,I7,'75,81, 101, I02,II4,II5,
l24, I25,131, 135, I43, I54, I57,159
M. Pucciarelli, Róma, Time Inc., a Time-Life
Emer genc e of M an-ből 126, I27, l28, I29, I30, I32, l 33,
I34
Rheinisches Bildarchiv, München 195
Rijksmuseum, Leiden 70
Römisch-Germanisch Museumo Köln 26
The Royal Collection, Crown Copyright, Hampton
Court Palace, London 35, 42, 48, 49, 52
Scala, Firenze 16,29,33, 56,110, l19, 136, l74
F. B. Sear, Adelaide 161, 165, 167,I90
R. Sheridan's Photo Library, London 55
Spanish Tourist Office, London 172
G. Speake, Oxford 12
Spectrum Colour Library, London 18l
J. Spon, Miscellaneae Eruditae (1685); photo R. Wil-
kins, Oxford 36, 43, 44, 46,51, 53
Staatliche Antikensammlungen und Glyptothek, Mün-
chen; photo G. H. Krüger-Moessner 112
Staatliche Graphische Sammlung, München 100
Staatliche Münzsammlung, München; photo C. Zocher
18
A. Starkey, London 15, I7I, I89, l92
W. Stukeley, Itinerarium Curiosum (172D; photo R.
Wilkins 64
Dr. Varga Gyula 201
M. Vickers, Oxford 22,38, 41,65,155, 164, 185
Vindolanda Trust, Northumberland 194
L. von Matt, Buchs 78, 84, 88, 94, 95,96,97, 106, II'l,
118, I2t, I22
R. Wilkins, Oxford 27,66
R. Wood, The Ruins of Baalbec (1757): photo R. Wil-
kins, Oxford, a címoldallal szemközti kép, 68

KlstExlKoN
aedicula: o§zlopokkal és architráwal
körülvett kis füke.
aediüs: római magistratus. Többféle leladata
volt: a közművek karbantartása, az
épületek felügyelete, nem politikai
vétségekben a vá.d képviselete és a megfelelő
gabonaellátás biztosítása. |, e, 22,19
aedilisek voltak a nyilvános sportversenyek
felügyelői, és gyakran ilyen célokra
köhötték magánvagyonukat.
Aeneas (görögül Aineiasz): a mondában
Ankhiszész és Aphrodité fia. Homérosz
szerint Hektór után a trójaiak legvitézebb
harcosa. Vergiüus eposzának, az Aeneisnek
főhőse; Trója bukása után hét esztendeig
vándorolt a Földközi-tenger körű, majd
Latiumban királyságot alapított.
aequusok: harcias nép Közép-Itáliában. az
Anio völgyének felső részén. Allandó
hadiállapotban voltak Rómával, i. e.
304-ben történt legyőzetósükig.
Aesculapius (görögül Aszklépiosz):
a gyógyítás istene; több helyütt tisztelték
a görög-római világ különféle
központjaiban, pl. Epidauroszban,
Pergamonban, Balagraeben.
W
'4t
lx./tlt
Aesculapius
agora: a görög városok központi területe,
a társadalmi, iizleti és politikai élet színtere,
római megfelelője a fórum,
Agricola, Gnaeus Iuüus (i. sz.37-93):
a dél-galliai Fréjusban született,
Britanniában, Asiában és Aquitaniában
szolgált, 78-ban kinevezték Britannia
helytartójává, és ezt az állást töltötte be hét
esztendeig. Veje, Tacitus, rokonszenves
színben túntette fel a róla írt életrajzában.
Agrippa, M. Vipsanius (i. e. 63-i. e. l2):
együtt nőtt fel Octavianusszal (a későbbi
Augustus), akinek veje és legbizalmasabb
munkatársa lett. I. e. 31-ben Actiumnál
ő volt a hajóhad vezére. I. e. 37-ben, 28-ban
és 27-ben consul volt, és közrnűvek
építtetésévelnagyban hozzájárult Róma
fejlesztéséhez.
Alarik (megh. i. sz, 410): a nyugati gótok
fejedelme. 408 és 410 között háromszor
ostromolta meg Rómát.
Alberti, Leon Battista (kb. Á04-1472): az
,,egyetemes ember" reneszánsz fogaimának
megtestesítője; enciklopédikus tudással
rendelkezett a legkülónfélébb tudomány- és
művészeti ágakban. Festő, szobrász és költő
volt, de nem kevésbé építészés mérnök is.
Allen, George W. G.: angol mérnök; a légi
fényképezéstechnikájának úttörője az
1930-as években.
amphora: bor vagy olaj tárolására szolgáló
kétfüű edény.
Antenor (görögül Anténor): trójai hős, aki
a monda szerint Trója kapuit megnyitotta
a görögöknek. Padova mondabeli alapítója.
Antiokhosz, III. (i. e. kb.242-187): Sziria
királya, hódító uralkodó; nem vette észre
Róma emelkedő csillagáU a rómaiak
legyőzték Thermopülainál (i. e. 191) és
Magnesia ad Sipylumnál (i. e. l9G-189),
valamint tengeri hadjáratban.
Antoninusok: római császárok Antoninus
Piustól (i. sz. t38-161) Commodusig (i. sz,
1 80-1 92).
Antoninus Pius (i. sz, 8Gló1): római császár
138-tó1, Hadrianus utóda. Hosszú és békés
uralmát erőskezú reformok és jótékony
belpolitika jellemezték.
Antonius, Marcus (i. e, kb, 83-30): Caesar
jobb keze, Pharsalusnál i. e, 48,ban Caesar
serege egy részének vezére. I. e. 44-ben
consul volt és Caesar meggyilkolása után
megpróbált az örökébe lépni, kísérletét
ü
{
it
azonban Octavianus (Augustus)
meghiúsította. Octavianus és Lepidus
társaságában a második triumvirátus
(politikai szövetség) tagja. A triumvirek
a római világot felosztották maguk közötr
L e. 42-ben, a philippi csata után Antonius
Keletre ment, és beleszeretett Kleopáhába,
akinek hatására keleti despota módjára
akart élni és uralkodni. Mindkettőjüket
Iegyőzte azonban i. e, 31-ben Octavianus, az
actiumi csatában. Antonius önkezével vetett
véget életének.
Apollo (görögü1 Apollón): a fény és
a gyógyítás, az ifiúság és a zene istene.
archaikus: a görög művészetnek kb..i. e.
700_tól kb. i. e.480-ig tartó korszaka.
architráv: két oszlopfő áthidalására szolgáló
egy vagy két kő- vagy fagerenda.
Arisztotelész (]. e. 38a-3?2): görög filozófus;
Nagy Sándor nevelője. O alapította
a peripatetikus bölcseleti iskolát Athénban
i. e. 335-ben.
arretiumi cserép: finoman megmunkált,
többnyire vörös cserépedény; dombormúvek
díszítik.Arezzo környékén készült kb. i. e.
100 és i. sz. l00 között.
Ashmole, Elias (1617-1692): angol
régiségbúvár,asztrológus, történész és
adószedő, 1ó83-ban az oxfordi egyetemnek
adomány ozta,, különlegessé g-gyűj teményét",
ez \ett az Ashmolean Museum alapja.
Atticus, Q. Caeciüus Pomponianus (i. e.
109-32): finom szellemű férfiú,a görög
művészet és irodalom szenvedélyes
pártolója. Cicero bizalmasa. Fennmaradtak
Cicerónak i. e. 68 és 43 között Atticushoz
irt levelei.
Antoninus pius
Augustus, Gaius lulius Caesar Octavianus
(i. e. 63-i. sz. l4): Caesar örököse; az első
római császár, Caesarnak i. e. 44-ben
történt meggyilkolása után ő lett a hadsereg

vezére, visszatért Rómába, és consul lett.
L e, 42-ben Philippinél Antoniusszal
tegyőzte Brutust és Cassiust. I. e. 31-ben
Actiumnál megsemmisítő győzelmet aratott
Antonius és Kleopátra felett. Római uralrnát
alkotmányos hatalomra, különösen
a néptribunátusra alapozta; hatalmát
megerősítette a parancsnoksága atatt álIő
hadsereg.
Aventinus (1477-1534): ezt a nevet vette fel
Johann Turmair, a ,,Bajor Krónika"
szerzője, szülővárosának, Abensburgnak
latin alakjáról (Avenünum). Aventinust
a,,bajor Hérodotosz"-nak nevezték.
baziüka: eredetileg népgyűlésekcéljára
használt nagy csarnok Rómábary később
ezt az e|neveást alkalmazták az ókeresztény
templomok egy jellegzetes formájára.
Bazilika
Bellona: római hadistennő; Mars felesége.
Biondo, Flavio (l392-1463): pápai titkár;
lokálpatriotizmust és az ókor iránti
érdeklődést serkentő múveket írt Itália
történetéről és régiségeiről, a római
korszaktól a maga koráig.
Bonifác lV.: pápa 608-ól5-ig.
bronzkor: a vaskort megelőző korszak,
amikor főleg a bronz (ón- és rézötvözet)
szolgált fegyver- és szerszámkésátésre.
Itáliában kb. i. e. 1650-1500-ban kezdődött.
bucchero: jellegzetes, fekete vagy szürke
etruszk cserépedényfajta. Elnevezése
a spanyol bucaróbőIszátmazík; ezt a nevet
a|kalmazták a közép -amerikai
cserepedényekre, amelyek utánzatait akkor
árulták ltáliában, amikor az első etruszk
lelőhelyeket kiásták.
Caesar, Caius lulius (i. e. l0G44):
húszesztendős korában kitüntette magát
Mütiléné ostrománál, amikor pedig i. e.
77-ben visszatért Rómába mint szónok
szeízett hírnevet. A római belpolitikában
a populares (a néppárt) híve volt. I. e.
60-ban mint consul megalkotta az első
triumvirátust Pompeiusszal és Crassusszal,
és így sikerült consulsága idején valamennyi
rendeletét végrehajtatnia. I. e. 58-60-ban
hadjáratot vezetett Galliába. Nem
engedelmeskedett a senatusi rendeletnek,
hogy oszlassa fel seregét, átkelt a Rubicon
folyón, és 49-ben Róma ellen vonult.
Ellenfele Pompeius volt, akinek táborát
a bekövetkező polgárháború során leverte.
Mint a római világ ura több bölcs újítást
ve7otett be, többek között megreformálta
a naptárt. Az alkotmány hívei i. e. 44
március idusán a senatusban meggyilkolták.
caldarium: a római fürdő forró vizes
csarnoka.
Caracalla (i. sz.188-217): Septimius Severus
fia. Valódi neve M. Aurelius Antoninus.
A ,,Caracalla" becenevet kedvenc ga1l
köpenye alapján kapta. Egyébként véres
uralma alatt a birodalom valamennyi
szabad lakosa római polgárjogot nyert.
Carpaccioo Vittore (1460165-1 526 előtt):
velencei festő. Legfontosabb műve négy
freskósorozat velencében.
Cassiodorus, Flavius Magnus Aurelius (i. sz.
kb. 49G-583): római politikus és író.
A barbár támadások idejében mint
Theodorik főminisztere sokat tett a római
kultúra megóvásáért mind az irodalom,
mind a múvészettekintetében.
Castor és Pollux (a görög Kasztor és
Polüdeukész): Zeusz fiai. Egyikii& híres
lovas volt, másikuk híres öklöző. A monda
szerint ők segítették a rómaiakat i. e.
496-ban a Regillus-tó menti csatában.
Catullus, Valerius (i. e. 87-kb, 54): latin
költő; Veronában szűletett. Néhány verse
egyetlen bátyjának korai halálát siratja,
több egy Lesbiának nevezett előkelő hölgy
iránti szenvedélyével foglalkozik. Nem volt
politikus, nem rokonszenvezett Caesarral és
pártjával.
cella: görög vagy római templom belső
szentélye.
censor: római jegyzö és vezető pénzügyi
tisztviselő. Az ő feljegyzései alapján
tartották számon a polgárok vagyonát és
társadalmi helyzetét, ő irányította
a jövedelemadó beszedését. A censor
hata|rnánál fogva idővel az egész állam,
felett erkölcsi hatalmat gyakorolt.
Ciceroo Marcus Tullius (i. e. 106-43): római
poütikus és filozófus. Szónoki képességei és
jogi jártassága révénmagas hivatalt kapott.
Consulként elfojtotta Catilina
köztársaságpárti összeesküvését, majd ennek
következtében száműzetésbe kényszerült.
Caesar halála után megint feltűnt
Kislexikon I taS
a politikai életben, Antonius ellen intezett
szókimondó támadásai miatt azonban
meggyilkolták. Cicero beszédeket es
leveleket írt (kiváltképpen barátjához,
Atticushoz), valamint bölcseleti műveket.
cipollino: zöld-fehér erezetű márvány az
euboiai karüsztoszból.
Ciriaco d'Ancona (kb. 1390-1452): itáliai
kereskedő és autodidakta tudós. sokat
ltazott a Levantéban, sok klasszikus
műemléket és feüratot írt le, némelyikük
később elveszett.
Claudius, Drusus Nero Germanicus (i. e.
10-i. sz. 54): többnyire az irodalom
művelésénekszentelt évtizedek után,
ötvenesztendős korában a hadsereg i. sz,
41-ben császárrá kiáltotta ki. Erősen
befolyásolták feleségei (köztük a hírhedt
Messaüna, valamint Agrippina, Nero anyja)
és felszabadított rabszolgái. Katonai
sikerekre vágyott, ezprt i. sz. 43-bal
elfoglalta Britanniát.
Claudius
cüens: hatalmas pártfogó védelme alatt álló
ferfi, aki a védelem fejében patrónusát mind
a politikai, mind a magánéletben segíti.
cloaca maxima: nagy római csatorna; még
ma is ez szállrítja a vizet a Forum völgyéből
a Teverébe.
Colt Hoare, Richarrl (1758-1838): angol
régiségkutató. Itáüában utazgatott; ekkor
ébredt fel érdeklődóse az etruszk régiségek
iránt, Angliáb a hazatéwe figyelmét
wiltshire-nek a bronzkortól a római
korszakig terjedő régiségeinek szentelte.
Ő ahkította ki a régészeti ásatás
technikáját.
consu} Az évente választott két főtisztviselő
egyike; a római köztársaság legmagasabb
rangú magistratusa.
Cunnington, Wiüam (1754-1 8 10):
ásatásokat végző angol régész;főként
a Salisbury síkság régi ernlékeivel
foglalkozott.
curia: a római senatus háza, a Forum
Romanttm északi oldalán.
146 | Xxlexikon
daidaloszi stílrrs: Görögorságban az i. e. 7.
században szíriai-föníciai hatásra kialakult
művészeti stilus.
denarius: a rómaiak legfontosabb ezüst
pénzérméje;kb. i. e. 211-ben verték első
ízben. A kibocsátó magistratusok gyakran
családjuk törterretére vagy a maguk tetteire
utaló ábrákat verettek az érmékre.
Démétér:a gabona és a bőség görög
istennője.
Diana: a Hold és a vadászat római
istennője; görög megfelelője Artemisz.
Diocletianus, Valerius (i. sz.245113): római
csásár i. sz.284 és 305 között. Atszervezte
a római birodalom közigazgatását 305-ben
visszavonult az Adriaitenger parti Splitbe,
ahol paloát épittetett.
Dirké: a görög monda szerint Héliosz és
Lükosz leánya. Oly kegyetlenül bánt
Antiopéval, hogy annak fiai biirrrtetésből egy
bika szarvához kötözték, és halálra
hurcolták.
Domitianus
Domitianus, Titus Flavius (i. sz. 51-96):
Vespasianus fiatalabbik fia; bátyját, Titust
követte a trónon 81-ben. Kezdetben jó
uralkodó volt, később azonban kegyetlen
zsarnok lett. 83-ban a chattusok ellen
Germániába vezetett hadjárat során
elfoglalta a Rajna menti provinciákat,
a 80-as évek végénfolytatott daciai
hadjárata azonban nem volt győzedelmes.
Végül felesegének, Domitillának
a közreműködésével meggyilkolták.
dór építesrend: görög oszloprend; jellemzője
a üszonylagos egyszediseg. Hellyel-közzel
a római korszakban is használták.
dtomosz: etruszk sír bejáratához vezető
folyosó,
epikureusokl görög filozófiai iskola;
elneveásét alapítójáról, Epikuroszról nyerte
(i. e.341-270). Epikurosz szerint az élvezet
(amin az élet csende§ élvezetét értette) az
egyetlen jó, a fájdalom az egyetlen rossz.
equites: szó szerint ,,lovagok", eredetileg
a hadsereg lovasságának a tagjai, később
azonban hatékony politikai erő Rómában;
soraiba csak az léphetett, aki megfelelelő
vagyonnal rendelkezett.
fajansz: homok és agyag keveréke, amelyet
olyan hőfokra hevítenek, amelyen felülete
kékre vagy zöldre színeződik.
fajlagos ellenállásvizsgálaí régészeti lelőhely
vizsgálata ásatás nélkül. Az eljárás alapja az
az elv, hogy elektromos áramnak a földbe
történő bevezetésénélkülönböző anyagok
különböző ellenállást tanúsitanak.
Feüciano, Feüce (1433-1479 úán):
veronában sziiletett hivatásos tollnok, költő
és tudós. Műhelye a Ciriaco d'Ancona által
gyűjtött régészeti anyag terjesztésének
legfontosabb központja volt.
Fibula
fibula: a biztosítótű ókori megfelelője.
Flaviusok: az a család, amelyhez
Vespasianus császár tartozott; a dinasztia
Domitianusszd halt ki i. sz. 96-ban.
Flora: a növényzet és a termékenység itáliai
istennője.
fogsor_fríz: ókori épületeken gyakran
alkalmazott diszítés.
Fontana, Domenico (l 534-1607): olasz
építész,Róma legielentősebb reneszánsz
építkezéseinekmestere.
Dór bomlokzat
Forum Boarium: marhavásártér Rómában
az Aventinus és a Capitolium között,
a Tiberis partján.
Forum Romanum: Róma városának
földrajzi, társadalmi és politikai központja.
frigidarium: a hidegvizes medenc€ a római
fürdőépületben.
híz: rőmai épületek falfelüetét |ezárő vagy
vízszintesen osztó sáv.
Galenus, Claudius (görögül Galénosz, i. sz.
kb. l30-kb. 200): Pergamonban született.
Az ókor legjelentősebb orvos-írója. Marcus
Aurelius császár háziorvosa.
Ghiberti, Lorenzo (kb. l378-1455): jelentős
korai reneszán sz szobrász Firenzóben. Az
ő alkotása többek között a firenzei
székesegyház keresztelőkápolnájának két
bronzkapuja. Művészettörténeti és -elméleti
értekezéseket is írt.
gótok skandináviai eredetű germán nép;
a római birodalom határáig vándoroltak es
időnként támadásokat intéztek ellene.
A keleti gótok a Balkán félszigeten éltek,
majd i. sz. 489-ben Theodorik vezetésevel
Itáliába vonultak; a nyugati gótok Alarik
vezetésével az 5. száuad elején feldúltát
Görögországot és Itália nagy részét,majd
idővel visszavonultak Hispániába.
Hadrianus, Publius Aelius (i. sz. 7G-l38):
Traianust követte a trónon ll7-ben; bekes
és virágzó uralmának nagy részében
a provinciákban utazott. O építtette
a Pantheont és Tivo|i mellett egy pompás
villát.
Hadrianus
Hannibal (i. e. kb. 247-183): karthagói
hadvezér; ő robbantotta ki a második pun
háborut i. e. kb. 220-ban. Elfoglalta Itáliát,
nagy vesztesegek árán 2l8-ban átkelt az
Alpokon, és heves csatákban több
győzelrnet aratott (Trebia, 2l8;
Trasimennusi tő,2l7; Cannae,216), de nem
dúlta fel az észak-itá|iai városokat.
Dél-Itáliában sem tudták legyőzni. I. e.
203-ban visszavonult, hogy megvédje
Karthagót, végiúlZamánál vereseget

szenvedett. A 190-es években keletre
menekült, és Antiokhosz szíriai uralkodó
oldalán harcolt. I. e. lS3-ban öngyilkos lett.
Heemskerk, Maarten van (1498-1 574):
holland festő. t532-1538-ig Rómában élt, és
számos rajzot készitett azóta elszállitott
vagy elveszett ókori műemlékekről.
Rajzainak igen nagy a dokumentumértéke.
hellénisztikus: általábar' ezt a jelzőt
alkalmazzák a görögség Nagy Sándor
halála (i. e. 323) és az actiumi csata
(i. e. 31) közötti korszakára.
Heracüus (görögül Hérakleiosz, i. sz.
57 5-ó4l): Konstantinápoly császára 610-től.
I*győzte a perzsákat (622427), de nem
fudta visszaszoritani az arabokat (636). Az
általa bevezetett kőzigazgatási és katonai
reformokra épült a középkori bizánci állam.
Hercules (a görög Héraklész): görög hérosz
(féüsten). Ajó ügy érdekébenküzd
a gonosz hatalmak ellen. Leghíresebb tettei
az Eurüsztheusz szolgálatában elvégzett
tizenkét munka.
herma: hasáb alakú oszlopra helyezett fej
(rendszerint Hermészé).
Honorius, Flavius (i. sz. 384-423):
nyugat-római császár 393423-ig. Gyenge
keá uralkodó volt. 410-ben visszavonta
a római erőket Britanniából.
Horatius, Quintus Horatius Flaccus (i. e.
6t-i. e. 8): felszabadított rabszolga fra1' az
irodalmi életbe Vergiüus vezette be.
Különféle műfajú verseket irt: szatírákat,
epodoszokat, ódákat, episztolákat. Augustus
uralkodásának dicséretéreirta a szózados
éneket.
hüdria: vizeskorsó
imula: ,,háztömb" a római városokban.
űn oszloprend: görög építészetioszloprend,
jellemzője a két volutában végződ,ő
uÉtágaző oszlopfő. Gyakran a|ka|lmaáák
a római korszakban, kivált
a Földközi-tenger üdékénekkeleti részén.
Iuppiter (a görög Zeus): a római főisten.
Iustinianus, Flaüus Petrus (i. sz. 483-565):
a mai Jugoszlávia Ni§ városának közelében
viiletett, de Konstantinápolyban udvari
körökben nevelkedett; egyeduralkodó
császár volt 527-től. Neki köszönhető sok
híres épület emelése, nevezetesen az Ajia
Szofiáé, és ő alkotta meg a római
törvénykönyvet (Codex Iustinianus, 534).
Iwenaüs, Decimus Iunius (i. sz. kb, 60-140):
római költő, Tizenhat szatirája (magyarul
megielent l964-ben) keseni iróniával
ábrázolja a korabeli római felsőbb
Kislexikon I t+l
osztályok feslett§égét, de realisztikus korinthoszi oszloprend: görög oszloprend;
részletekkel szolgál a mindennapi életről. jellemzője az akantuszlevelekkel díszített
oszlopfő. A római korszakban ezt az
kariatida: épületeken oszlopként oszloprendet használták a leggyakrabban,
alkalmazott vagy tükröt tartó nőalak.
kazetta: bemélyedés a mennyezetben, amely
a) anyagot takarított meg és b) érdekes
fény-árnyjátékot eredményezett.
kámea: két vagy több rétegű színes kő, pl.
onix vagy kalcedon, amelyet domborművel
díszítettek.
Károly, IV. (l31G1378): cseh király
(l34G1378) és német-római császár
(l355-l378).
kelták az ókorban így neveztek egy, az
Alpoktól északra élő népet, amelyet közös
nyelv és közös művészeti hagyomány
egyesített.
Korinthoszi oszlopfő
koronázó párkány: az épületet felülről
\ezárő, arányaival a homlokzat teljes
magasságához igazodó párkány.
Ión oszlopfő
kentaur: félig férfi, félig ló alakú mitológiai
lény.
kithara: görög és római pengető hangszer.
klasszikus: a) a görög művészetnek i. e. kb.
480-tőI az i. e. 4. század végéig tartó
korszaka; b) a görög és római kultúra
egészének megjelölésére használt kifejezés. Kratér
Kleopátra (i. e. 68-30): Ptolemaiosz kratér: vegyítőedény, amelyben bort és vizet
Autélész leánya. Trónján Caesar erősítette kevertek a lakomákon.
meg, akitől fia született, Caesarion. 4l-ben
kapcsolatra lépett Antoniusszal, és részt vett laconicum: a római furdőház egyik helyisége
Octavianus elleni hadjáratában. Jelen volt (izzasztó); igen magas hőmérsékletúre
az actiumi csatában, hajóinak fűtötték, hogy a fürdőz ők izzadjanak,
visszavonulása okozta Antonius vereségét.
Kleopátra ezltúán halába maratta magát Laetus, Pomponius (l42ll498): itáIiai
egy viperával. humanista; Rómában akadémiát alapított,
148 | Kislexikon
amelynek a tagiai górög és római nevet
vettek fel.
lárok a ház, a család védőistenei.
limes: a római birodalom katonai batfua,
amely a birodalmat elválasztotta a barbár
törzsektől.
Livius, Titus (i. e. 5}-i. sz. l7): római
történetíró; l42 könyvben írta meg Róma
történetét. (Magyarul A római nép
töríénete, Budapest, 1982, 2. kiadás)
Lucretius, Titus (i. e. 94-55): latin költő; De
rerum natula (A természetről) cimű
költeményének az volt a cÉlja, hogy az
olvasót meggyőzzr, az epikureizmus
tételeiről. Lásd még epikureusok.
Maecena§, Caius Cilnius: arretiumi születésú
római lovag, hosszú éveken át Augu§tu§
barátja és bizalmasa. A művészetek
pártfogója. I. e. 8-ban halt meg.
Maiorianus, Iuüus: i. sz. 457 és 461 között
nyugat-római császár.
Mantegna, Andrea (kb. l431-1506): az
északolasz érett quattrocento legnagyobb
festője, a renesánsz jellegzetes
múvészegyénisége.Padovában tanult,
Francesco Squarcione műhelyében.
l4óO-ban a mantovai Gonzagák udvari
festője lett, jóformán megszakítás nélkül ott
élt haláláig,
Marcus Aureüus
Marcus Aureüus (i. sz, 121-180): Antoninus
Pius l38-ban fiává fogadta. l6l-ben császár
lett. Hadjáratokat vezetett a markomannok,
a quadok és más Duna vidéki törzsek ellen.
Elmélkedeseit (magyarul legutóbb 1983-ban
jelent meg) a sztoikus filozófia hatja át.
Marius, Gaius (i. e. 157-87): római
hadvezér. Egyszerű szármaásű volt; ő lett
az ,,új ember" a római közeletben.
Hispániában katonai szolgálatban kitiintette
magát, majd hamarosan a római néppárt
vezetője lett. Onkéntes zsoldosokból
szervezte újjá a hadsereget. Több izben
válasrtofták meg consulriak; i. e. l04 és l0l
között megmentette ltáliát egy germán
táLrnadástól; 87-ben ő káayította az
arisztokrata párt soraiban végz.ett
tömegmészárlást.
Martiaüs, Marcus Yalerius (i. sz, kb. 42-kb.
l00): Hispániában szii,letett, Rómában élt
mint tudós és író. Tizenöt kötetnyi verses
epigrammát írt.
Maximianus, Marcus Aureüus Valerius (i. sz.
kb. 24G",3l0): rómaí császár 286 és 305
között Diocletianus uralkodótársa volt, vele
együtt visszavonult 305-bon, Constantlnus
3lO-ben kényszedtette, hogy öngyilkosságot
kövessen el.
Meleagrosz: Oineusznak, Kalüdón
királyának afia. Az Argonauták egyike;
később azoknak a hősöknek a vezére, akik
elejtették a Kalüdón környékén dúló
iszonyú vadkant.
metope: gyakran domborművekkel díszített,
négyszögletes kőlap a dór templomok
frllz:él.
Minerva (a görög Athéné):a felvilágosodás,
a jőzan ész és a gondolkodás,
következésképpen a művészet és
a tudomány istennője. Athénéttartották
Athén védelmező istennőjének.
mükénéi: ezt a jehőt alkalrnazták
a görögorsági kései bronzkorra, az i, e, kb,
1500 és l100 közötti időszakra.
Nagy Constantinus (Flavius Valerius
Constantinus, i, sz.272-357): a nyugati
császárság társuralkodója 30ó-tól, míg
3t2-ben a milviumi hidnál le nem győzte
Maxentiust. A legenda szerint győzelmét
annak köszönhette, hogy látomásában egy
keresztény jelkép jelent meg előtte. Keleten
Legy őzte Liciniust, majd székhelyét
Rómából Biiaantionba tette át; az utóbbit
Constantinopolisnak (Constantinus
városának) nevezte el.
Nagy Héródesz: i. e. 40-tő1 i. e. 4-ig
a zsidók királya. Augustus és Agrippa
baútja volt, de kegyetlen és zsarnoki
uralkodó.
Nagy Sóndor (i. e. 35G323): IL Philipposz
makedón uralkodó fia: Arisztotelész
tanítványa. 336-ban kerüt a makedón
trónra, és nyomban tervezni kezdte Ázsia
megtámadását. I. e. 334 és 332 között
meghódította Kisázsiát, szíriát, Palesztinát
és Egyiptomot; i. e. 33l és 328 között
Perzsiát és Baktriát. 328-ban feleségül vette
Roxana szogd hercegnőt; i. e. 327 és 325
között meghódította a Pandzsabot. Az ókor
legnagyobb hadvezóre.
Nagy Sóndor-regény: Nagy Sándor nevéhez
friződő mítoszok, amelyek az Indiai- és az
Atlanti-óceán között élő jóformán
valamennyi nép nyelvén fennmaradtak.
Forrásuk bizonyos,,Kalüszüenész" könyve,
amely Egyiptomban keletkezett, az i. sz. 2.
században.
naíszkosz: görög szó, jelentése: ,,kis
templom", Ezzsl a szóval jelölték az i. e. 5.
és 4. szánadi görög sírköveket, amelyeken
áItalában oszlopokon nyugvó háromszögű
oromzat volt.
natatio: úszómedence a római íürdőházban.
neolitikus (csiszolt kőkori): ezzs\ a szőval
jelölik azt a földművelő életformát, amelyet
egy helyen letelepedett emberek íolytattak
a fém használatának elterjedése elötti
korszakban.
Nero
Nero, Claudius Caesar Drusus Germanicus
(i. sz. 37-ó8); i. sz. 54-ben került uralomra;
hires volt kicsapongó életmódjáról é§
kegyettensegéről, Meggyilkolta
mostohatestvérét, Britannicust, anyját,
Agrippiuát, és fcleségét, Octaviát. Róma
i, sz. 64-ben törtéut leégéséért
a keresztényeket okolla, sokat közülük
keresztre feszíttetett. oriási palotát (az
,Áranyházat") épittetett az Esquilinuson.
Önkezevel vetett véget éIetének.
uéptribunus: római tisztviselő, aki
a plebeiusok jogait védelmezte; vétójoga és
mentelmi joga volt.
Numa Pompiüus: a monda szerint Róma
második királya, bölcsességéről és
já,nboruíLgáról volt nevezetes.
obeliszk: csúcsos tetejű négyszögletes gránit-
vagy poríiroszlop. Sokat vittek
Egyiptomból Rómába, és ott állították fel.
Az elneveés (: ,,kicsi nyárs") görög
katonáktól szátmazik, akik az i. e. 6.
sázadban Egyiptomban szolgáltak.
Octaüanus: lásd Augustus.
oculus: fény bebocsátására szolgáló nyílás
kupola tetején.
oinokhoe: boroskancsó.
omphalosz: kő Delphoiban, amelyet az
ókoriak a ülágegyetem köldökének
tekintettek.

VilI. (1568-1644): szűetett Maffeo
ni; 1623-ban választották pápává.
Dszent keresztény remete, aki a világ
menekülve egy oszlop tetején élt.
Naso, Pubüus (i. e. 43-i. sz. 18):
tő, erotikus és mitológiai tárgyú
teményeket írt. Augustus az lrs
(magyarul A szerelem művészete,
l) miatt a Fekete-tenger partján fekvő
ba száműzte; Ovidius itt írt
yeiben szerencsétlen sorsán
Magyarul megielent mé9 Keservek
Atváltoztisok (1964), Naptár (|954\.
Andrea (l 508-1 580): olasz építész,
vicenzában és velencében működött.
római építészetbőlátvett formákat
nanierista modorban tolmácsolta, Nagy
atású volt Négy könyv az építészetről
t570) című munkája, amely magyarul
jelent meg.
Görögül Pallasz): Athéné istennő
kneve.
tál, amelybe az isteneknek szóló
tot töltötték.
ázsíai ország, a Káspi-tengertől
; harcias lakosai híres ijász
voltak. Nagy veszteségeket okoztak
rómaiaknak Carrhaenál i. e. 53-ban.
alatt Róma ideiglenesen leigitzlz
t. |. sz. 226-ben Parthia a Szasszanida
lom része lett.
iusok: a római polgárság legelőkelőbb
ya; a köztársaság kezdetén kezükben
tak a legfontosabb magistraturák és
lási tisztségek, befolyásuk azonban
n csökkent, amikor a plebeirsok
magas hivatalba kerülhettek.
Francesco (1304-137 4): humanista
és tudós; nagy utazásokat tett, hogy
i kéziratokat kutasson fel. Azitáhai
előkészítésénekegyik
ja. Magyarul megielent:
yv (1974), Petrarca levelei (1962).
, Conrad (1465-1547): német
és régiségkutató. Itáüában
ult, l497-ben szülővárosa, Augsburg
lett. Az elsők között tettkózzé
leliratokat.
V. (i. e. 238-179): Makedonra
, az ő vezetésével álltak ellen
görögök a rómaiaknak i. e.2l4 és205,
és l97, valamint l85 és l79 kőzőtt.
keleti-római császát i. sz. 602 és 610
Heraclins megfosztotta trónjától.
Nicola (kb. l225-kb. 1287): pisai
A 13. szánad végi és 14. száuadi ítj
szobrászati stílus egyik megteremtője.
plebeiusok: római polgárok általános
testülete; először nem kaphattak magasabb
hivatalt, azi. e. 5, és 3. századközött
(ezajlott osztályharcok eredményeként
azonban politikai egyenlőséget értek el
a patríciusokkal.
Polübiosz (i. e. kb. 200-kb. l17): görög
történetíró a görögországi Megalopoliszból.
Túszként Rómába került, s ott írta meg az
t. e.220 és 146 közötti évekkel foglalkozó
40 kötetes egyetemes történelmi munkáját.
Pompeius, Gnaeus Magnus (i. e. l0G48):
római hadvezér, keleten aratott hadi sikerei
tévénazí. e. l. század közepén nagy
befolyása lett a római politikában.
Ő vezette a köztársasági sereget Caesar
ellen; i. e. 48-ban Pharsalusnál megverték.
Egyiptomba menekült, ahol megölték.
porfír: Egyiptomban fejtett, sötétvörös
vulkanikus kő; a rómaiak gyakran
használták díszítésre.
Priapus: ithüphallikus (merev penisszel
ábr ázolt) termékenységisten ;, képmását
általában kertekben állították fel, hogy
védje a termést,
Propertius, Sextus (i. e. kb. 50-i. e. 15):
tatin elégiaköltő, Maecenas irodalmi
köréhez tartozott.
proton-magnetométer: a földmágnesesség
erő sségénekme ghatát ozására szolgáló
múszer, a föld alá keriiLlt tárgyak
felkutatására használják.
provincia: a köztársaság kora végénItá.,lián
kívül fekvő terület, amelyet a római nép
tulajdonának tekintettek, római magistratus
kormányozta közvetlenü, meghatározott
földrajzi határa volt, római adózás alá esett.
A császárság korában kétféleprovincia volt:
senatori, amelyet a senatus felügyelete alatt
egykori magistratusok kormányoztak; és
császári, amely közvetleniil a császár
fennhatósága alá tartozott.
Prtolemaioszok: makedóniai dinasztia, amely
Egyiptomban uralkodott Nagy Sándor
halálától (i. e. 323) K|eopáta halráláig (i. e. 30).
pun: karthagói.
Pürrhosz (i. e,318-272): Epeirosz kirá{ya;
nagy sereget vitt Itáiába i. e. 280-ban;
sorozatos győzelmei ellenére sem nyerte
meg a háborút; innen a ,,pürrhoszi
győzelem" kifejezés.
quinarius: a denarius fele.
Réuvens, Caspar Jacob Christian
(l793-1835): holland tudós. l8l8-tól
a leideni egyetemen az ,,egyiptológia,
numizmatika, építészettörténet,az ókori és
nem ókori archeológia" professzora.
Kislexikon I t+l
A régészeti ásatás és feljegyzés igen magas
színvonalát teremtette meg.
Revett, Nicolas (l72C-1804): építészés
tervező; 17 42-tőI Rómában tanult. Itt
ismerkedett meg James Stuarttal, akit
elkísért görögországi utazásán, hogy
anyagot gyűjtsenek Antiquities of Athens
(Athén régiségei) című, l762-ben megielent
munkájukhoz.
Riegl, Alois (t858-1905): a ,,bécsi
iskolá"-hoz tafioző osárák
művészettörténész. Az l901-ben megielent
Spötrömische Kunstindustrie (Késő római
iparművészet) című művében cáfolta
Winckelmann-lak azt az áI|itását, mely
szerint a klasszikus görög múvészet maga
a tökély és minden egyéb művészetet csak
azzal lehet mérni.
Rienzo, Cola di (1313-1354): római
népvezét; az ókori irodalom alapján
próbálta helyreállítani a város hajdani
nagyságát.
Romulus és Remus: ikerpár, Róma
mondabeli alapítói, Rea Silvia istennő Mars
istentől született fiai. Megparancsolták,.,
hogy a gyerekeket fojtsák a Tiberisbe. Ok
azonban partra vetődtek, és egy
nőstényfarkas nevelte fel őket. Amikor
felnőttek, megölték gonosz
dédnagybátyjukat, Amuliust, és
nagyapjukat, Numitort visszahelyezték Alba
Longa trónjára. Ezlíán e|batfuozták, hogy
a Tiberis partján új várost alapítanak, nem
tudtak azonban megegyezni a város
helyében. Romulus a Palatinus, Remus az
Aventinus mellett szavazott. A két testvér
még akkor sem egyezett meg, amikor
ajósok eldöntötték a kérdést.Romulus
haragiában megölte Remust. Az új várost
sajátos módon népesítették be:
a Capitoliumot gyilkosok és szökött
rabszolgák menedékhelyéüljelölték ki, egy
versenyen pedig szabin nőket raboltak el.
samnisok: Közép-Itália déli rószón élő nép;
meg akarták hódítani Latiumot és
Campaniát, ezérti. e. 4. században
összeütközésbe keriiLltek Rómával. I. e.
290-ben megadták magukat Rómának,
majd az i. e. 80-as éveikben utolsó kísérletet
tettek, hogy visszanyerjék szabadságukat,
de Sulla i. e. 82-ben legyőzte őket.
s€natu§: tanácskozó testiilet; a köztársaság
végénegykori magistratusok alkották,
a hivatalban levő magistratusoknak adott
tanácsaik kötelező érvényűekvoltak.
A köztársaság korának utolsó századaiban
jórészt a §enatu§ irányította a római
államot, a katonai vezetőket azonban nem
tudták kézben tartani, és végiiLl ezvezetett
a te§tület hanyatlásához.
Seneca, Lucius Annaeus (i, e. kb. 4.-i. sz. 65):
a hispániai Cordóbában született. Nero
t50 | Kxlexikon

nevelője és tanácsadója volt. Sztoikus
filozófus és tragédiaíró. Amikor leleplezték,
hogy részese volt egy Nero-ellenes
összeesküvésnek, öngyilkos lett.
Septimius Severus (i. sz.146-21l): azafikai
Leptis Magna köze|ében született. Az
Illüriában,harcoló római seregek
főparancsnoka volt, amikor i. sz. 193-ban
császárrá választották. I(ét másik
trónkövetelőt kellett legyőznie a hatalom
biztositása érdekében.Három évig sikeresen
viselt hadat Parthiában, i. sz. 208-tól
Britanniában volt, ott is halt meg.
életű törvényhoási programot vezetett be, volt, erősen befolyásolta növére, Pulcheria,
de kudarcot vallott. felesége, Eudoxia, és több udvari
hivatalnok.
szamoszi cserép: téves elnevezés, amelyet
a szokás szentesített. Valójában galliai terrakotta: égetett agyag; szobrocskákat,
asztali edény (terra sigillata), a színe
gyakran vörös, és denbormű díszíti.
szarkofág: márványkoporsó.
szphendoné: ezzel a szóval jelölik
a konstantinápolyi hippodrom (circus) kör
alakűlezárását.

Tiberius, Claudius Nero Caesar (i. e.42-1. sz.

Septimius Severus
servius Tulüus: Róma mondabeli hatodik
királya; neki tulajdonítanak három fontos
rendelkezést: a római állam új alkotmányát,
a város határainak kiterjesztését és
a városfal emeléset.
Szphendone
sztoa: fedett oszlopcsarnok.
sztoikusok: görög filozófiai iskola; azi. e.4.
uázad végénalapította Zénón, aki az
athéni,,Sztoa poikilé"-ben (festett csarnok)
tanított; az iskola innen nyerte elnevezeset.
37): i. e. l3-ban consul volt, i. e. ll-ben
a pannónok és dalmátok elleni hadjárat
vezere. Ugyan abban az esztendőben
kényszerítették,hogy vegye feleségül
Augrrstus csúnyácska leányát, Iuüát. I. sz.
4-ben Augustus örökösévé fogadta, l4-ben
bekövetkezett trónra léptéigtöbbnyire
távoli hadjáratokat vezetett.
Legbizalmasabb hívét,Seianus praefectus
praetoriót is megölette. 20-tó1
visszavonultan élt Capriban. 37-ben
megfojtották.

sestertius: a denarius egynegyede; Sztrahín: (i. e. kb. 64-i. sz.21): görőg

a köztársaság korában ezüstből,
a császárság alatt rézből verték.
sekel Iudaea legnagyobb ezüst érméje.
spinario: szobor; egy fiút ábtázol, aki tüskét
huz ki a lábából. Egyike a kevés
nagyméretúbronzszobornak, amely
fennmaradt a közepkori Rómában.
Stuert, James (1713-1788): skót származású
festő és épitész. l75l-ben Rómában volt,
1751 és 1755 között Nicholas Revett
társaságában Görögországba utazott;
anyagot gyújtöttek Antiquities of Athens
(Athén régiségei) címúmunkájukhoz, amely
1762-benjelent meg. Stuart ennek a műnek
köszönhette hírnevét,és az ,,Athéni" Stuart
jelzőt.
történetíró és geográfus, Csak
Geógraphikája maradt fenn, amely
magyarul l977-ben jelent meg.
vüllogé: gyüjtemény, például
feliratgyújtemény.
Tacitus, Pubüus Cornelius (i. sz. 55-120):
római történetíró. Legkorábbi múvei köze
tartozott a Iulius Agricola élete, apősának
azé|etrajza, valamint A germánok eredete,
földje, szokósai és népei, a germán törzsek
néprajzi áttekintése az i. sz. l. század végél.
Legfontosabb művei az Evkönyvek, amely
azi. sz. 14. és 68. közötti évek történetével
foglalkozik, és azi. sz.69. és 98. közötti
éveket felölelő Korunk története ( Historiae ).
(Összes múvei magyarul 1970-ben jelentek
meg.)

Stukeley, Wílliam (1687-17ó5): kiváló angol tepidárium: melegvizes terem a római

régiségbúvárés kutató régész.Nagy §zerepe
volt a londoni Régiségkutatók Társasága
megalapításában. Műve az ltinerarium
Curioswn (Erdekes útikönyv, |724 és 1776).
Előszeretettel tekintett sok leletet druida
eredetűnek.
Sulla, Lrrcirs Conelius (i. e. kb. l38-i. e. 78):
római politikus. Semmiféle eszköztől sem
riadt vissza a hatalom megszeráse
érdekében. I. e. 8l-ben mint dictator röüd
fürdőházban.
tessera: mozaikkészítéshezhasznált kis
kőkocka.
Theodorik Itáüa keleti gót királya i. sz.
493 és 526 között, névleg a keletrómai
csásárok alattvalója.
Theodosius, II. (i. sz. 401-450): 408-ban
keriiLlt a császári trónra. Gyenge uralkodó
toga: a római polgárok bő gyapjúöltöáke.
Tours-i tlildebert (1055-1l33): francia pap
és író. Levelei nagy népszerűségnek
örvendtek a 12-13. szíaadban
Franciaországban és Itáliában; gyakran
tankönyvnek is használták őket.
Traianus, Marcus lJlpius (i. sz. 52-117),.
a hispániai Italicában sziiletett, Keleten és

Germániában szolgált a hadseregben.
97-ben örökbe fogadta Nerva, akit Traianus
a következő évben Imperator Caesar Nerva
Traianus Augustus néven követett a trónon.
Két hadjáratban harcolt Daciában
győzelmesen Decebalus ellen (101 és 103,
valamint l04 és 105 között), 114-ben
elfoglalta Parthiát és elért a Perzsa- (Arab-)
óbölig. Itáliába hazafelé menet Kilikiában
meghalt.
Traianus
trigüfosz: metopékka1 váltakozó díszítés
a dór ternplomok frízén.
Tudelai Beniamin: a 12. szjuadban
működött. Spanyolországi zsidó rabbi;
tizenhárom esztendőn át utazott Itáliában,
Görögországban és Keleten; eljutott Kina
határái g, U tazásaínak k őrllkája az
I t iner ar ium (Utirajz).
vandálok: skandináviai eredetü germán nép,
délre vonultak, majd a Dunántűról
be-behatoltak római provinciákba az i. sz.
2. és 3. században. 406 és 409 között Gallia
nagy részételpusztitották, majd átkeltek
Hispániába. 429 -ben elfoglalták
Eszak-Afrika egyes részeit.
Varro, Marcus Terentius (t. e. l1G-127): ,,a
legműveltebb római", hetvennégy művet írt
hatszázhűsz könyvben a legkülönfélébb
tárgyakról.
Vasari, Giorgio (15l1-1574): itáliai festő;
Atezzőban született, de Firenzében
működött. Hírnevétfőleg A legkivólóbb
festők, szobrószok és építészekélete (1550)
című művének köszönheti, amelyben jeles
itáliai mesterek éIetrajzát adja közre.
(Magyarul 1973-ban jelent meg.)
vaskor: az a korszak, amelyben a bronz
helyett vasat használtak mindennapi
szerszámok készítésére.Itáliában körülbelül
az i. e, 9. században kezdődött.
Venus (a görög Aphrodité): a szerelem
istennője.
Vergilius Maro, Pubüus (i. e. 7G-i. e. l9):
Mantova közelében született, tagja lett az
Augustus irodalmi körének, pásztori
költeményeket irt (az Eclogókat), négy
könyvben dicsőítette Itáliát é§
a földművelést (Georgica), és megirta az
Aeneis cimíi nemzeti eposzt tizenkét
könyvben. (Mindhárom említett mú
magyarul |967 -ben jelent meg.)
Verres, Caius: i. e. 73 és 7l kőzőtt sziciliai
proconsul. Jóformán kifosztotta a szigetet,
ezétt a szicíIiaiak elhatározták, hogy
hatalmas arisztokrata barátai ellenére perbe
fogják. Cicero vállalta a vádló szerepót:
a bizonyítékok olyan sűyosak voltak, hogy
Verres kétségbee§ésébenelhagyta Rómát.
Távollétében halálra ítélték.
Vespasianus, Titus Flavius Sabinus (i. sz.
9-19): i. sz. 43-bal legionarius
parancsnokként szolgált Britanniában,
66-ban ő volt a z§idók elleni háború vezére.
Csapatai 69-ben Alexandriában császárrá
kiáltották ki. 70-ben fiával, Titusszal együtt
diadalmenetet tartott Rómában a zsidó
háboruban aratott győze|em tiszteletére.
Helyreállította a rendet Rómában, egyszerű
életmódot folytatott.
ücus: katonai létesítménykörül kialakult
polgári település.
Kislexikon I tSt
yolscusok: nem latin nép, Latiumban éltek
a Liris folyó mentén, Szüntelen
ellenségeskedésben voltak Rómával, de csak
i. e. 338-ban sikerült őket végképp|eigázni.
Wickhoff, Franz (l 853-1909): osarák
művészettörténész, a,,bécsi iskola"
megalapítója. Ellentétben Wincke|mann-na1,
azt taította, hogy a római művészet nem
a görög múvészetelfajulása, hanem új és
eredeti értékekethozott létre.
Winckelrnann, Jobann Joachim (l7l7-1768):
német régészés művészettörténész. Elete
nagy részében Rómában dolgozott mint
Albani bíboros könyvtárosa. Írásai
akőziz|ést a klasszikus görög és a római
művészet felé forditották; nagy hatással volt
a modern művészettörténet és a régészet
kialakulására.
Wood, Robert (kb. l7l7-177l): angol tudós,
1749 és l75l között James Dawkins
társaságában a Levantéban ltazott,
felkereste palmürát és Baalbeket.
Metszeteiket és leírásaikat a The Ruins of
Palmyra (Palmüra romjai, 1753) és a The
Ruins of Baalbec (Baalbek romjai, 1757)
című munkáikban tették közzé. wood
később politikusi pályát futott be
Angtiában.
zelóta: zsidó szekta tagia; a zelóták i. sz. 66
és 73 között Iudaeában szembeszegültek
a római uralommal.
Vespasianus
 ,r,
NEY- ES TARGYMUTATO
ábécé76,78,98 Celia 13ó Gallía 12, 13, 103, 118, l29, 13|
Adam, R.49 Cerveteri 53, 54, 7V72, 7 5,'l8, 85, 92, 98 Gallia Cisalpina l0, 84
Aelst, N. van l07 Chandler, R. 50 Gallia Narbonensis 12, 13
Aeneas 95 Chianciano 83 Garama l25, 126
Afrika 8, l03,123-125 Chiusi 70, 72, 75, 77, 80-84 garamante§ !ép 126
Agache, R. l29 Ciprus l24 Garda-tó 28
Agricola 129, 130 circus 109 Germánia 13, l32
Agrippa l05, 108, l20, l2l, I32 Ciriaco d'Ancona 28-30 Ghiberi, L.20,2l
Agrippa Postumus ó6 Civitö l. Pompeii Gjerstad, E. 9G98
Aquincum l3Gl38 Claudius 129, l32, l38 gladiátorok 109
Ailly l28 Colonna, Prospero 5, 41, 42 gótok 21, l40
Atberti, L. B. 4l Commodus 136, l37 Görögország 5, 10, 14, 15,54,76,78,95, 103,
Alcubierre, R. J. de 48-50 Constantinus 20, 26 l 18_120
Aldrovandi, U. 42 Conum 138 Great Chesterford (Essex) 46
Alesia 16 Corneliusok l00 Gregorius, M. 24
Alexandria 12 Cranbourne Chase 51 Gruter, J. 43
Algéia l27 Cunnington, W. 5l
Allen, G. W. G. 53 Hadrianus |0,12,22, l08, l24, l27, l3l, 136,
Ansedonia 51 Dacia 133, 136 l37
Antonius 10, 12, l'l, l21 Dawkins, I.49,50 Hadrianus fala 4ó
Arentsberg 5l, 52 dák háboók l33, l34, 136 hadsereg 8
Arles 5, 13, 24 Decebalus l33,134 hajók 5
Armenia 10, 118 d' Elboeuf herceg 47, 48 hamvasztás 7 5-:77, 80, 95, l00
Arezzo 25,27 Delphoi 23,78, 1l8 Hasell, S. 5l
Arundel-gyűjtemény 1 16 Dempster, Th. 70 Heemskerk, M. van 42
Ashmole, E.44 Dennis, G. 71, 72, 77, 87, 83, 86, Heraclius 22
Aszpendosz l23 Diocletianus 28, 49, l38 Herculaneurn 4749, 5'1, 58, 66, 108
Athén 5, 100, 120 Ditchley (OxfordshirQ 53 Hippo Regius l 16
Hadrianus diadalive 13 Domitianus l33, l36 Hispánia 8, 102, l03, 118, l29
Ódeion 120,121 Dondi, Giovanni 28 Hoare, H. 50
Zetlsz temp\oma 22 Dougga 5, ll1 Hoare, R. C. 5l, 70
Augsburg 30 Dürrhakhion l19, l20 Honorius, I. (pápa) 22,23
Augustus 9,10,12, 17, 18, l00, 103, 105, l08, Horatius |7, 24, 103
l09, l20,125,127, l32, 134_136 Egyiptom 12, l24
Aulus Vibenna 80 El-Dzsem l14 Illyricum l0, 13, 103, l32, l38
Aventinus 2l, 30 Emona 13ó Inchtuthil 5, l3Ll32
Epheszosz l0 irodalom 14, 15, 17, 18, 26,27, l2O
Baalbek 5, 50 Epikurosz 14 istenek
templomok 14 Etruria 53,7316,78, 80, 82, 95,96,99 Apollón l04,l24
Bajor Lajos (német-római császár) 20 Etruszk Akadémia 70 Aszklépiosz l2l
Balkán félsziget 10,49, l39 etruszk 5,7V84, 102 Castor 8, 102
Bandinelli, R. B. 50 etruszk nyelvek 78 Fortuna 12,99,103
Banditaccia 1. Cerveteri épitészet 66, 76,77, 84,97-99, lO8, 124, 125 Iuno 99
Bécs l35, 136 érmék 10, 28, |02 Iuppiter 14,28,99
Biondo, F|avio 29, 4l Kerbeszosz 84
Blois-i Henry 24 Fabius Pictor 10l Mater Matuta 83, 99
Bonifác, IV. (pápa) 23 felderités Minerva 99
Bourbon Károly, IIL (Nápoly királya) 48 geofizikai 5,|-56 Niké 104
Bradford, J. 53-55 légl 52,54 Pollux 8, l02
Britannia 13, 45, 56, 1 18, 129-131 Feliciano, Felice 28, 30 Priapus zl4
Burebista 135 feliratok 28,30,78,98, 122, 13l Szótéria 14
Büzantion 1, Konstantinápoly Felsina 84 Tüphón 87
festészet 2'l, 28, 29, 3240, 79, 83 Vesta 8, 12
Canino hercege, Lucien Bonaparte 71 freskók 66 Itá|ía5,8, l0, l3, 50,71,74,93-108, l18, 120,
Capua l04 Fiorelli, G. 49 135
Caracalla 30, 42, 44, 125, l38 Fishbourne (Hampshire) 56 Iudaea l0, l23
Carpaccio, Y.41,42 Fontana, Domenico 49 Iulius Caesar 9, l0, 13, 15, 17,3240, 100,
Carrara család 27 földművelés t0 l03, 127, l29, l35
Carnuntum l35, l40 Franciaország 5,13, 49,83, l29 Iustinianus 14
Casaubon, M.43,44 Frigyes, III.25,26 Iuvenalis 18
Cassiodorus 22 Iwerne Courtenay (Wiltshire) 52
Castagno, A. del2'7 gabonajelek 47
Catullus 15 Gale, R. 45, 47 Jashemski, W. l07
Qekmege 14 Galénosz l21 John of Salisbury 24
 Név- és tárgymutató l tSr
Kalkhasz 78, 80 Olaszország 53, 83 Cloaca Maxima 97
Karthagó 8, l02, l24, 126, l27 Oplontis 57, 58 Colosseum 8,20,28,29, l1l, ll4
kereskedelem 74, 77 Orbán, VIII. ípápa) 43 Esquilinus 95, 99-10l
Konstantinápoly 20, l19 Orvieto 70 Fagutal 95
Korinthosz 120 Ostia l08, l19 Forum 23,99
kotüaion l2l Ovidius l8 Forum Boarium 12, 23, 97, 99
Köln l32 Oxford 18,56, 11ó Forum Romanlm 8, 23,97
Ktirénaika 12, l23 Oxfordshire 53, 56 Marcellus szinháza 24
Küréné,22, l24 oxürinkhosz l2 Marcus Aurelius oszlopa 20,24
Kütahya 1. Kotüaion Oppius 95
Padova 26, 28,3l, 46 Palatinus 5, 42, 77, 95-98, l l l
Lambaesis 127,128 Palladio, A.42,44 Palazzo San Croce 32
Lanuvium 25 Pallottino, M. 54 Pantheon 20,23,28,107, l08, l2l
Laui,L.70 Palmüra 50 S. Nicola in Carcnre 27,28
Latium 8, 10, 18,80,95,96,98, ll8 Panini, P. 29 Szent Péter székesegyház 22,108
Leman, Th. 5l Pannonia 13, l32, 134-140 templomok 8, 12, 21, 22, 23, 98
Leptis Magna 5,2l,23, l09, l11, l13, l24, Pars, W.49, 50 Titus diadalíve 8, 24
l25, 127 parthusok l33 Traianus oszlopa 24, 29, 133-134
Lerici Alapítvány 54, 55 Pergamon 8, l0 Viminalis 95
Lerici, C. M. 54, 55 Aszklépieion l2l, l22 római birodalom 5, 8, 22,93, ll8-l34
Livius 18, 28 Perugia 78 Római Lovagok Társasága 45, 46
London l16 Petrarca 27, 28 Romulus 94, 9ó
Lovati, Lovato 26 Peutinger, C.29,30 Rusellae 51, 77
Lucania 17 Phocas 23
Lucretius 14, 15 Pisa 27 samnisok 99, l0l, 102
Lugdunum l. Lyon Pisano, N. 27 Savaria |36, l39
Luxemburg 50 Pitney (Wiltshire) 5l Scarabantia l40
Lyon 13,30,32 Pitt Rivers 51-53 Scipiók 100
Plinius, ifiabb 57 Segovia 5, 44
Mainz 30 Polübiosz 120 Semeticolo, N. 28
Maiorianus 2l, 22 Pompeii 5, 4749, 57-69,83, l05, l08 Seneca 18
Makedonia 8, 1l8-120 bazilika 63 Septimius Severus 30, l25, 127,137
Malibu: Getty múzeum ó8 forum 58 Servius Tullius 80, 94
Mantegna, A. 5, 28, 29,3140 Torre di Mercurio 58 Siscia l35, 139
Maúova 27,3l házak 64,66 Sirmium l39, l40
Marcanova, G.28 snnház 63 Skócia 49, 70, 130, l3l
Marcus Aurelius 20,43, 136, l38 templomok ó3 Sopiane 139
Marius l00, l03 Pompeius 9, l0, l03, l05 Spanyolország 5, 30, l 16
Maroboduus l35, 13ó Pomponius Laetus 29 Sptit 5
Marokkó l18 Po völgye 74, 84 Spon, J. 32
Marsigüana d'Albegna 76-78 Praeneste l02, l03 sportversenyek 109-1 16
Martialis 108, l16 Propertius 18 Stabiae 57
Marzabotto 84 Pula 5,24 Stoch, Ph. von 2ó
Maszada 5, 123 pun háborúk 126 Stourhead 50, 51
Mau, A.66 pun nyelvek 12 Stow, R.43
Mérida 5, l 14 püdnai csata 119 Strong, E. 50
Misenum 57 hirgi 78 Stuart, J. 26,49,50
M40 Archeológiai Kutatócsoport 56 Stuart, J. 26,49,50
Moesia 13, 132, |33 Ravenna 22 Stukeley, w. 44, 45, 47, 50
Monte Abetone l. Cerveteri Regillus-tó l02 Suger apát 24
Morgantina l02 Remus 94 Sulla 9, 58, t00, l03
Mülasz 49 Reuvens, C. J. C. 5l, 52
Műkedvelők Társasága 50 Revett, N. 49, 50 Szardínia 10"75,7'l
művészet Régiségkutatók Társasága 45 Szavojai Jenő herceg 48
etruszk 76,78,83,84 Richmond, I. 130, l32 Szent Agoston 4l
görög 50, l03 fuegl, A. 50 Szicíüa l0, 15, l07, l18
klasszikus mint modell l03, l04 Rienzo, C. di 26 Szíria 8, 49, l24
római 50, l00, l0l Ripanda, J. 35 szobrok 20,21,25,2'l, 28, 42, 44, 48
Ristoro d'Arenzo, Ser 24 bronz 21, 120
Nagy Sándor 8, 15,26 Róma 93-108 görög l04
Nemi-tó 5,41,43 lerombolás 2l, 23 lerombolás 21, 23
Nero 10, l08, 1ll, l33 történelem 5, 8, 9, 93-108 terrakotta 73, 78, 95, 99
Newington (Kent) 43,44 Ara Pacis 5, 104, l05 dombormű 32,84
Nicholson, F. 50 Aventinus 95 obeliszkek l03
Nikoszthenész 83 Campus Martius l05 Apollón 63,70, 104
Nimes 5,24, l3l Capitolium 20 Augustu§ 25
Noricum t3,132,135, 136, 140 Cestius-híd 23 Farnese Héraklész29
Numa 94 Circus Maximus 99, l l l Fortnum-fej 99, l00
Cispius 95 Frigyes, II. 25
l54 | Név- és tórgymutató

Iuno 63 Trier 5, 30 Villanova 74, 75

Mater Matuta 83 Porta Nigra (Szent Simeon) 23 Villanova-kultúra 74
Sztrabón 99, l20 Tudelai Benjamin 20,2l vindolanda l3l
Tanézia l27 Volterra 5l, 75, 83
Tacitus 18,93, l09, l29 Tunisz l27 Vulci 70, 7l, 7 5-79, 8l, 83,
Tarquinia 53, 55, 70, 7 5, 77 84, 95
Tomba dei Olimpiadi 74 urnák 80-83
Tarquinius Priscus 98, 99 utak 13, l18-120 Wales 91,93
Tarquinius Superbus 94, 99 Weber, K.49
Tetsworth (Oxfordshire) 56 vandálok 2l, l40 Wedgwood, J. 70
Theodorik 2l, 22 Varro l(X) Wickho$ F.50
Thesszaloniki 26, ll9, l20, l25 Vasari, G. 2l,27 Wiltheim, A,43,4,6,50
Tiberis folyó 5, 8, 22, 95, 97, 132 Veii 70, 78, 80, 95, 98 Wiltheim, W.43
Tiberius t0, l35 Yergerio, P. P.28 Wilshire 5l
Tigranus 25 Vergilius l'1,18, l27 Winchester 24
Timgad 5, l27, t28 Yersailles 2l Winckelmann, J. J.48, 50
Toynbee, A. J. 120 Vespasiano da Bisticci 29 Wood, R.49-5l
Törökorság 5 Vespasianus l0, l33 Wyngaerde, A. van den,l4
Tradate, S. da 28 Yezűv 47,48,57, 58, ó0, 105, l07
Traianus l0, 28, l08, ll8, l24, l28, l33, l34, Via Egnatia ll9, l20 zetőták L23
l36 Villani, G.25 zsidók 12,26,122-124
 Bevezetés l 5
Id rendi táblázat l 6
I. A római kultura l 7
2. Az antik világ osszeomlása és ujrafeWdezése l 19
rönrBNBr rBpEKBEN. Caesar diadalmenete l 3l
3. Tereprégészetés ásatás l 41
rönrBNpr rBpEKBEN. Pompeii l 57
4. Az etruszkok világa l 69
rönrnNBr rBpEKBEN. Cerveteri etruszk sírjai l 85
5. Róma és Itália l 93
rönrBNnr rBpEKBEN. Sportviadalok a római világban l 109
6. A római birodalom l l 17
További olvasmányok l I4l
Kislexikon l l44
Név- és tárgymutató l 15 2
kiadta a Helikon kiadó. A kiadásért a Helikon kiadó
igazgatója felel.
Késziilt a Kossuth Nyomdában (84.0563), ]985-ben.
Felel s vezet Bede István vezérigazgató.
Hungarian translation @ Borbás Mária, ]984.
Felel s szerkesztij Molnór Magda.
A szóveget Eperjessy László gondozta.
A kótetet Szántó Tibor és Kováts Imre tervezte.
Megjelent 21 (Al5) ív terjedelemben, 20000
példányban, Zanders lkonorex special matt papíron,
Times bet{jvel.
He 89 l ISBN 963 207 826 8 l ISBN 963 207 676 1