Evangélikus Élet http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2003/24/52?

print=1

Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 24 - A felvilágosodás korának magyar
irodalma és a szabadkõmûvesség

Kultúrkörök

A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkõmûvesség

Az Irodalomtörténeti füzetek sorozatában az Argumentum Kiadó a napokban jelentette meg a budafoki
evangélikus gyülekezet tagjának, dr. Jászberényi Józsefnek „A Sz: Sophia’ templomában látom én felszentelve
nagysádat” címû mûvét. A fiatal irodalomtörténész a 18. század magyar irodalmának tanulmányozása során a
kor jeleseinek a szabadkõmûvességhez fûzõdõ viszonyát vizsgálta meg, igen gondosan felkutatva a
rendelkezésre álló eredeti forrásokat. Ezzel Jancsó Elemérnek, Erdély egyik legjelesebb irodalomtörténészének,
a kolozsvári Bolyai Egyetem egykori dékánjának, az „Unio” szabadkõmûves páholy fõmesterének „A magyar
szabadkõmûvesség irodalmi és mûvelõdéstörténeti szerepe a XVIII. században” címû, 1936-ban Kolozsvárott
megjelent nagy jelentõségû munkáját folytatta.

A szerzõ a kötet elsõ részében a különféle történetfelfogásokat mutatja be, nagy tárgyismerettel, kellõ bírálattal. A
másod k rész a magyar szabadkõmûvesség 18–19. századi krónikáját ismerteti Báróczy Sándor, Ráday Gedeon,
Bar-csay Ábrahám, Fekete János, Horváth Ádám, Aranka György, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz
Mihály, Kármán József és Kazinczy Ferenc irodalmi munkásságát vizsgálva.

A könyv ugyan nem tér ki részletesen erre a kérdésre, de a bemutatott költõk és írók a magyar protestantizmus
kiemelkedõ alakjai is voltak. Irodalmi mûködésük, a magyar nyelv érdekében végzett odaadó tevékenységük a
protestantizmus, illetve – nem egy esetben az evangélikusság – hazafiságát is bizonyítja.

A kiadvány harmadik nagy egysége a szabadkõmûvesség jelképes nyelvével foglalkozik tudományos igényességgel,
végül pedig néhány korabeli mûvet vesz szemügyre szintén a szabadkõmûvesség szempontjából.

Az igényes kiállítású kötet a manapság szokásos tudományos kifejezésekkel él. Ezekre is érvényes az az észrevétel,
amellyel a Kazinczy által alkotott új szavak egy részét illették: „Kár, hogy lettek, de jó, hogy vannak.” Segítségükkel
ugyanis valahogyan ki tudjuk fejezni a legszükségesebb fogalmakat, ámde nagy kár, hogy nem a magyar nyelv
rendszerébe illõ, szép kifejezések születtek helyettük. Bizony a szaknyelv magyarosítása korunk egyik igen fontos
feladata.

Bízunk benne, hogy mire Jászberényi József következõ, ugyancsak kitûnõ munkája napvilágot lát, addigra a magyar
szaknyelvi szókincs is rendelkezésünkre állB

Berényi Zsuzsanna Ágnes

1/1