Fecskehajtó kisasszony napja- szeptember nyolcadika

A fecskék ekkorra már összevárják egymást, s még a rossz idő beköszöntése előtt, a többi
vándormadárral együtt melegebb égtájak felé repülnek. Ezért nevezik ezt a napot
„fecskehajtó Kisasszonynak”.
A néphagyomány szerint Szűz Mária születésének napja, ezért Magyarországon kedvelt búcsúnap, s az
asszonyok számára dologtiltó nap. Különösen a fonás tilos, senkinek eszébe se jusson e napon fonni,
legfeljebb hajat
Egyes vidékeken e napon kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra,
tehát előző este kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, s így "az Úristen szentelje meg".
Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. !

E napon kezdik a dióverést is.

kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
Nagy László: Dióverés
Elsuhogott az a füttyös kővel kopácsol.

sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa Már, mintha álmodnék, hallom

zöld terebélye. zaját a jó örömnek,

darálók forognak, diós

Levelek lengnek, akár a mozsarak döngnek.

színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben Fagyban és nagy havazásban

puszta határnak. meg kell maradnunk jónak

s tisztának is, hogy örüljünk

Áll a diófa, és érett csörgő diónak.

kincsei válnak tőle:

szellő ha bántja az ágat, Majd csorgó hó levén ring a

buknak a földre. picike dió-csónak,

s lomb zöldül újra a füttyös

Szaporább kopogás, csörgés sárgarigónak.

támad, ha jön az ember,

s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba