Az alkotmányos monarchia jellemzői Angliában

Anglia politikai fejlődése egészen sajátos, mivel itt az abszolutizmus nem szüntette meg a rendi
intézmények (a parlament és az önkormányzatok) működését, ami megkönnyítette az átmenetet az
abszolutizmusból az alkotmányos monarchiába. Az abszolutizmus ennek ellenére csak polgárháború
(1642-49) eredményeképp megszűnt meg. Egy időre a királyságot Cromwell vezetésével köztársaság
váltotta fel, de aztán visszatértek a monarchikus államformához. Cromwell hódításai véglegesítették
a Brit-szigeteket. Anglia és Skócia egyesült Nagy-Britannia néven, Írország viszont elvileg velük
perszonálunióban lévő (Egyesült Királyság), a valóságban azonban katolikus vallása miatt alávetett
tartomány volt. Az angol alkotmányos monarchia kialakulását az angol forradalom lezárása tette
lehetővé. Az angol parlament 1662-ban azzal a feltétellel hívta vissza a Stuartokat a trónra, hogy
érvényben maradnak a királyi jogkörét korlátozó parlamenti jogok. A gyakorlatban azonban az
uralkodók (II. Károly és II. Jakab) fokozatosan növelték a saját jogkörüket, azaz elkezdődött a
restauráció hatalmi szempontból is. A II. Jakab bukásához vezető, a parlament és a Stuartok között
egyre erősödő konfliktus azonban elsősorban vallási és csak másodsorban politikai természetű volt. A
katolicizmus fokozatos erősödése (II. Jakab a fiát katolikusnak keresztelte) a parlamenti erőket arra
ösztönözte, hogy új uralkodót keressenek Anglia trónjára.

Az alkotmányos monarchia kialakulása:

Végül Orániai Vilmos, az Egyesült Tartományok helytartóját, II. Jakab protestáns vejét hívták meg a
trónra. Jakab Franciaországban menekült, Vilmost és feleségét (a szintén protestáns Máriát) pedig
társuralkodókká koronázták (1689), de a végrehajtó hatalmat egyedül Vilmos gyakorolta. Az uralkodó
jogkörét, a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyát szabályozó Jognyilatkozatok vagy Jogok Törvénye
című dokumentumot is 1689-ben adták ki. Jakab végül elfogadta az új uralkodópárt, azaz a
hatalomváltás vérontás nélkül lezajlott, ezért a kortársak dicsőséges forradalomnak nevezték az
eseményt. A békés átmenet jelentőségét az növelte, hogy mint egy fél évszázados polgárháborúkkal
tűzdelt zavaros időszakot zártak le, és egy kiszámíthatóbb, biztonságosabb politikai rendszert ígért. A
Jognyilatkozat megerősítette a parlament eddig megszerzett jogait: a király nem vethet ki adót és
nem állíthat hadsereget parlamenti jóváhagyás nélkül. Szólás a vallásszabadságot biztosítottak.
Vallásszabadságot élveztek a protestánsok (de a katolikusok nem). A parlament összehívásának és
feloszlásának joga kizárólagosan az uralkodó kezében maradt, és nem az uralkodó határozta meg,
hogy milyen sűrűn kell ezt megtenni. Újdonság volt viszont, hogy az uralkodó nem függeszthetett fel
törvényt a parlament jóváhagyása nélkül, és nem mentesít senkit a hatályos törvények alól, valamint,
hogy egyértelműen kizárták a katolikusokat a trónöröklésből. Az alapvető szabadságjogok közé
tartozó szólás-, vitatkozás és tárgyalás szabadságát csak a parlament korlátozhatta, semmilyen más
országos vagy helyi testületnek ehhez joga nem volt. A dokumentum deklarálta a választás
szabadságát is. Fontos azonban kiemelni, hogy a Jognyilatkozat önmagában még tette Angliát
alkotmányos monarchiává.

Az alkotmányos monarchista berendezkedés jellemzői:

A parlament jogkörének folyamatos növelését az tette lehetővé, hogy a XVII. században Anglia (1707-
től, Anglia és Skócia uniójától Nagy-Britannia az állam neve) több olyan háborúban is részt vett (pl.
spanyol örökösödési háború, osztrák örökösödési háború, hétéves háború) amelyek nagyon
megterhelték a kincstárat. S mivel adót csak a parlament hozzájárulásával lehetett kivetni, ezért az
adók megszavazásáért cserében a parlament elérte a jogkörének növelését, pl. hogy beleszólást
kapott a külpolitikába is. A hatalmi változások lehetővé tették, hogy Nagy-Britannia megszervezze
világbirodalmának alapjait. Az alkotmányos monarchia a három hatalmi ág szétválasztásának
(hatalommegosztás) elvéra épült. A törvényhozás a parlament, a végrehajtás kormány, a bíráskodás
pedig a bíróság feladata volt. A parlament a legfőbb hatalom, jellege nem változott rendiséghez
képest: két kétkamarás, az alsóház képviseleti elven, a felsőház, az a lordok háza származás alapján
működött. A törvényhozó hatalmat tehát a parlament gyakorolja, a király csak szentesíti azokat,
ezután lépnek életbe. A választás cenzusos (életkori, nemi, vagyoni), és mivel magas vagyoni határt
szabtak meg, a lakosság szűk köre szólhat bele a politikai élet irányításába. A kormány gondoskodik a
parlament által hozott törvények végrehajtásáról, betartásáról, köteles az eredményekről a
parlamentnek beszámolni. A kormány tehát a parlamentnek, tartozik felelősséggel, nem a királynak.
A kormány tagjai a miniszterek (különböző feladatkörök ellátásával megbízott tisztségviselők,
szakemberek). A kormány élén a kormányfő (miniszterelnök) áll, akit a király nevez ki a választások
során többséget szerzett pártból. Az igazságszolgáltatás, a bírói kar pedig független mindkét hatalmi
ágtól. Összegezve tehát a királyi jogköre a miniszterelnök kinevezésén kívül, hogy vezeti a hadsereget
a háború esetén, a törvényeket szentesíti, valamint a parlamentet összehívja, feloszlatja, a
választásokat kiírja. A sokszor idézett mondás szerint: „a király csak uralkodik, de nem kormányoz”.

A felvilágosodás eszméinek hatása:

A felvilágosodás a XVII-XVIII. század filozófiai, eszmetörténeti mozgalma. A felvilágosodásnak
köszönhetően előtérbe került a gondolkodás, a racionalizmus, a haladás, a tolerancia és az etikai,
politikai értelemben vett szabadság. Angliából indult ki a XVII. század második felében, a forradalom
korában, majd a XVII-XIX. században Franciaországban és a német területeken teljesedett ki. A
felvilágosodás egyik alapvető politikaelméleti kérdése a szerződéselmélet. Alapeleme a társadalmat
és az államot megelőzően létező természeti állapot feltételezése, ahol azonban a természeti erőknek
és az egymásnak való kiszolgáltatottság arra indította a szabad, egyenlő és független embereket,
hogy biztonságuk, békéjük és tulajdonuk védelme érdekében összefogjanak, közösséggé
egyesüljenek. Azaz önként létrehozzák a szervezett társadalmat (az államot), ezzel lemondva a
természetes jogaikról (természetjog) vagy azok egy részéről. Szabad elhatározásukból, kényszer
nélkül létrehozzák a politikai közösséget, és átruházták a hatalmat a kormányzatra. A szerződésekkel
az emberek természetes, tehát veleszületett jogairól mondtak le: elfogadják, hogy saját maguk,
illetve a közösség megóvása érdekében a társadalom által hozott törvények szabályozzák tetteiket.
Teljes egészében feladják pl. azt a jogot, hogy a jogsértőt saját kezűleg megbüntették, hiszen ezt a
jogot a bíróságokra ruházták. A nép tehát engedelmességet ígér, a kormányzat pedig jó kormányzást
és biztonságot. Emellett a legfőbb hatalom köteles szilárd, egyértelmű, a nép által elfogadott
törvényekkel kormányozni (képviseleti úton érvényesülhet ez a jog) majd ezt a jogot kell
alkalmazniuk a független és igazságos világnak a viták eldöntésekor. Erőszakhoz pedig csak a
törvények végrehajtása, illetve a külföldről jövő támadások elhárítása érdekében lehet nyúlni. A
társadalmi szerződés értelmében a népnek joga van az államra átruházott jogokért cserébe a
hatalom ellenőrzésére, vagyis hogy jogok forrásra a polgárok csoportja, de az ellenőrzés csak a
polgárok szűkebb csoportjának tartható fenn (vagyoni cenzuson alapuló választójog). Amennyiben a
kormányzat megszegi a társadalmi szerződést, a szerződés érvényét veszíti, a nép elmozdíthatja. Az
állam létrehozásával tehát az emberek nem mondanak le alapvető jogaikról, legfeljebb az addig
természetes jogok államilag szabályozott polgári jogokká válnak.

Az angol alkotmányos monarchia működésének problémái:

Angliában a XVII. századtól politikai „pártok” működtek, a vidéki-mezőgazdasági érdekeket képviselő
toryk és a városi-kereskedelmi értékeket képviselő whigek. A whig párt a szabadságjogokon, a királyi
jogok korlátozásán és a népfelkelésen alapuló (a XIX. században létrejövő eszmerendszernek alapján
liberális), a tory pedig az örökletes hatalmon, a tekintélytiszteleten, a társadalmi hierarchia
elfogadásán alapuló, sokszor a katolikus nézetekkel összekapcsolódó (utóbb konzervatívnak
nevezett) eszmeiséget képviseli. Az angol választások nyílt szavazással zajlottak, így befolyásolhatják
a szavazásokat. Sem a parlament működése, sem a választáshoz nem voltak tehát mentesek a
visszaélésektől, konfliktusoktól, ám az alkotmányos rend ezektől nem rendült meg, Sőt az idők
folyamán egyre erősebb lett. Fontos garanciát jelentett, hogy már a Jognyilatkozat kimondta, a
képviselők nem vonható felelősségre a parlamentben elmondottakért. E képviselői jog a mentelmi
jog előzményének tekinthető.
Mindeközben a lezajlott gazdasági-társadalmi átalakulásnak köszönhetően Anglia nagyhatalommá
vált. Népessége gyorsan gyarapodott. Az ország városiasodott, London Európa egyik legnagyobb
cárosa lett Párizs után. Anglia bonyolította le a világkereskedelem nagy részét, és gyarmatosítani
kezdett. Bekapcsolódott a XVIII. század európai háborúba: célja kontinentális nagyhatalmak
erőegyensúlyának fenntartása, és ezzel saját világhatalmi szerepének erősítése volt. Az Angliában
létrejött, mások számára, is mintául szolgáló alkotmányos monarchia tehát olyan államforma, ahol a
király hatalma a parlament által elfogadott alkotmányon alapszik, a hadsereg, a pénzügyek, a
kormány ellenőrzésének joga a parlamentnek felelős kormány kezében van.