Miért éppen barebow, és miért éppen terepíjászat?

Az íjászok – kezdők és haladók - sokféle meggondolásból választanak, váltanak íjat,

lövési stílust, szakágat. Az alábbiakban megkísérlem összehasonlítani az egyes lövési
stílusokat, versenytípusokat, és – amint az a címből is kiderül – megvilágítom, miért épp a
barebowt ajánlom, ha valaki erről megkérdez. Kezdjük kicsit messzebbről, az egyes íjtípusok,
lövési stílusok közti különbségek összefoglalásával.

A tradicionális íjak közt hazánkban legelterjedtebbek a műgyantából készült, pusztai

merevszarvú replikák, sokféle formával, korhűségre való törekvéssel, míg külföldön a
longbow a legismertebb. A vessző a kézfejen fut ki a markolat oldalán, ezért az íjak nem
középlövők. A nyílvesszők általában fából és madártollal készülnek, egyformaságuk,
tartósságuk alapvetően problémás, nehezen meghatározható bizonytalanságot hordoznak
magukban a céllövő íjász számára. Az ideg a legegyszerűbb Dacron, mivel más ideganyagot
az íj a törés veszélye nélkül nem visel el. Az idegre többnyire egy göböt kötnek, ami segítség
ugyan, de a markolaton való megtámasztás pontatlansága miatt lövésről lövésre változhat a
relatív magassága. Magasabb technikai szintet képviselnek a laminált íjak, amelyekben
modern technikai elemekkel építik föl a hagyományos formát. Gyorsaságuk a jó lövőnek
előny, a gyengébb íjásznak többnyire hátrány. A hagyományos íjak hatékonysága a ma
használt íjak közül a legalacsonyabb, ez abban mutatkozik meg, hogy adott vesszősebességet
sokkal nagyobb íjerővel lehet velük elérni, mint a korszerűbb reflexíjakkal, az elérhető
pontosság a céltávolság növekedésével hatványozottan csökken.
Az történelmi íjász általában a „rés” technikával céloz, ha bevallja, ha nem. Sokan
állítják magukról, hogy ösztönösen lőnek, azonban ha tudatosan megfigyelik a célratartás és
az oldás közti pillanatokat, akkor rájönnek, hogy az agyuk – jól–rosszul - begyakorlott
„képek” beállítására vezeti rá a mozgásukat, a vesszőhegy, az íj virtuális képe rögzül adott
távolságonként. Az önmagukat „ösztönös” lövőnek vallók túlnyomó része az egyéb
mozgástechnikai, felszerelésbeli hiányosságaikból eredő gyenge eredményt próbálják meg e
kifogással megindokolni. Kinek - kinek a belátására bízom, hogy ez a mentalitás az íjászatban
– amely alapvetően a cél eltalálása érdekében űzött technikai sport - hová vezet.
A tradicionális íjászok közül az eredményes lövők többnyire tudatosan készülnek az
egyes versenytípusokra, adott célokra gyakorolnak tudatos távolságbecsléssel, és a cél
valamint a vesszőhegy közti rés emlékezetbe vésésével. Mozgásuk az alap íjász
mozgástechnikát megközelíti, a későbbiekben könnyedén át tudnak állni más íjtípusokra. A
FITA terepíjász versenyekre való gyakorlás az íjászpályán is lehetséges, a szabványos
célokhoz tartozó távolságok ismertek, így a tradicionális íjász meg tudja határozni, hogy egy –
egy távról a céltábla mely részére kell irányoznia a vesszőhegyet, hogy az a sárgába találjon.
A tradicionális íj használatának a szociális – kulturális szempontja (hagyományőrzés,
történelem, harcművészet) általában sokkal erősebb, mint a sport - attitűdje. Az úgynevezett
öröm – inkább hobbi, szabadidős - versenyeken túl az íjjal hazai minősítő versenyrendszeren
lehet lőni, amely nemzetközi szinten nem folytatódik. A történelmi minősítőn követelmény a
korhű ruházat, amely jelentős költséggel jár, ezt nagyon sokan nem is tudják vállalni, és az
ilyen ruházat különféle időjárási viszonyokra való alkalmassága is erősen kérdéses. A
történelmi minősítő szabályzat legutóbbi változása a longbowk esetében vitákra adott okot.
A vadászíjász szabályzatok változásai a tradicionális merevszarvú íjakat olyan –
számukra - hátrányos kategóriákba sorolták, hogy a nemzetközi szabályokat alapul vevő
minősítőkön szinte reménytelen az élmezőnybe kerülés. A longbownak minden vadászíjász
versenyrendszerben van önálló kategóriája. A különféle hazai szabály-kiegészítésekről
mindenki döntse el saját maga, hogy számára milyen vonzerővel bírnak.
 A vadászreflex a modern vadászíjászat alkotása, a hagyományos reflex íjak
továbbfejlesztett változata, hatékony laminált szerkezettel, jól megtámasztható markolattal,
íjablakkal, kifutóval, amely rögzített oldaltámasszal rendelkezik, a vesszők korlátozottan
hangolhatók. Állandó és jól formázott a megtámasztás helye, a göb így hangsúlyozottan
fontos elem az általában Dacron, a legújabb vadászreflexeknél kísérlet alá vont Fast Flight
idegen, de inkább ne kísérletezzünk, hacsak az íjkészítő ezt kifejezetten meg nem engedi,
mert hamarosan a karok törése lehet az eredmény. A korszerű reflexíjakhoz képest rövidek és
könnyűek az íjak, ez a stabilitás rovására megy, de lényegében középlövőnek tekinthetők. Az
íjász rés technikával lő, amint azt fentebb már vázoltam. A szociális oldal (vadászat, természet
szeretet) mellett a versenyeken egyre erősebb a professzionális oldal, a hazai vadászíjászok
kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek, nagyszerű íjkészítőink vannak, mind az íjak, mind a
versenyzőink az igen magas teljesítményt megkövetelő nemzetközi élvonalba tartoznak. A
vadászreflexszel való eredményes nemzetközi versenyzés a korszerű reflexíjaknál jóval
nagyobb húzóerővel, igen sok tudatos gyakorlással lehetséges, ezt több versenyző is állítja.
A használt nyílvesszők korszerű anyagokból készülnek, viszonylag tartósak, jó az ár –
érték arányuk, de ez az íjra is igaz. A felszerelésnél nagy hangsúlyt kell fektetni a nehéz
terepen, változatos időjárási viszonyok közt is megfelelő, az íjásznak komfortot és védelmet
biztosító cipőre, ruházatra, amelynek sok más szempont mellett még az akadálymentes íjászat
követelményének is meg kell felelnie.
A terepíjász versenyeken hazai kiegészítés alapján indulnak a vadászreflexesek, a
vadászíjász versenyeken népes és önálló kategóriában versenyezhetnek. A FITA Field (terep)
ás a 3DI (vadász) nemzetközi versenyeken a vadászreflexet a barebow kategóriába sorolják, a
versenyző ezzel jelentős hátrányt vállal. A nemzetközi EAA 3D versenyeken
európabajnokságig, az IFAA vadászíjász versenyeken az íjjal világbajnokság szintig lehet
eljutni.

Az olimpiai íj korszerű reflexíj, fém középrésszel, állítható, igen fejlett irányzékkal,

bonyolult stabilizátor rendszerrel, a húzáshossz pontos rögzítését lehetővé tevő kattintóval
(klikkerrel) van felszerelve. Általában elmondhatjuk, hogy a legkorszerűbb íjak elemei a
legújabb anyagtudományi technikákat, fémalakítási módszereket, kompozitokat alkalmazzák.
A nyílvesszők a versenyzőknél legalább Easton ACE-k, vagy inkább X10-esek, kezdőknek
természetesen megfelelnek a viszonylag olcsóbb, jobb minőségű carbon vagy alu – carbon
vesszők is. Szubjektív véleményem, hogy 25 évvel ezelőtt egy űrhajó technikai szintje meg
sem közelítette a mai olimpiai íjak technikai szintjét. Az olimpiai íj megadja a legnagyobb
lehetőséget arra, hogy minden egyes lövés akár 90 m távolságról is az „aranytányér” legbelső
– x - körébe csapódjon. E fejlett technika mellett az íjász mozgástechnikájának,
képzettségének, edzettségének, mentális állapotának alapvető jelentősége van. A világ
íjászatának csúcsa az egyetlen olimpián is szereplő íjász szakág, a pályaíjászat. A lövéseket a
szabadban, sík terepen, egymás mellett állva, meghatározott időn belül adják le a versenyzők.
A fizikai igénybevétel mellett erős mentális stresszt is el kell viselniük, ez nyilván nem lehet
eredményes, ha bizonytalan az íjász, nem eléggé felkészült. A gyakorlottság a stresszt
örömmé változtatja, nincs annál szebb, mint amikor a nyílvessző 70 – 90 m-ről rendszeresen
az x-be csapódik.
A pályaíjászat a világon egyre inkább professzionális sporttá válik, a nemzetközi
szintű versenyzők a többi sportághoz hasonlóan naponta akár két edzést is végiglőnek,
szakértő segítséggel, sokszor gyári vagy egyéb szponzori háttérrel. A szakágban a tiszta tudás
messze hangsúlyosabb, mint a szociális oldal, mert igen nagy a kihívás, kiélezett a verseny.
A felszerelés meglehetősen költséges, sokak szerint a csigás íjászatnál is drágább,
azonban ha a hatékonyságát tekintjük, jó ár – érték arányt kapunk. A kezdők számára

2
viszonylag kedvező áron beszerezhetők a gyakorló íjak, amelyek versenyzésre csak
korlátozottan alkalmasak, a mozgástechnika megtanulására viszont kiválóan megfelelnek.

A csigás íjak a csúcstechnika alkalmazásával, fejlett mechanikai elemekkel

kiegészítve adják meg a célba találás örömét. Kiemelkedően magas vesszősebességük, az
alacsony ívű röppálya miatt a jó mozgástechnikájú íjász irányzékkel könnyen célba talál, ezért
a verseny is kiélezett. A pályaíjászatban az olimpia kivételével a szkópos, állítható irányzékos
csigás íjak FITA világversenyeken is szerepelnek, míg a vadászirányzékos (fix tüskés) vagy
irányzék nélküli csigás íjak főleg a vadászíjász – európai EAA és világ-szintű IFAA -
versenyeken alkotnak önálló kategóriát. A terep versenyek hazai kiegészítése megengedi ezen
íjtípusok elkülönült használatát, de a nemzetközi FITA Field és 3DI versenyeken a compound
kategóriába sorolják őket függetlenül az irányzék meglététől vagy minőségétől.
A csigás íjászok a legkorszerűbb vesszőket, irányzékokat, kifutókat használják,
rendszeresen fejlesztik felszerelésüket, ez sok esetben költséges útja a fejlődésnek. Ajánlott
egy alapvető technikai érzék, a műszaki ismeretek fokozatos fejlesztése, hogy a felszerelés
nem kívánt változásaiból eredő hibákat a versenyző mihamarabb felismerje, és amit lehet,
helyben meg is tudja javítani. A csigás íj jó szervizhátteret igényel, sok javítás, karbantartás
nem végezhető el házilag, azonban a hazai szervizek minden igényt kielégítően magas
színvonalúak. A versenyzésre alkalmas alap felszerelés beszerzése viszonylag költséges, az ár
– érték arány a pontosságot illetően jó. A kezdők számára is készítenek csigás íjakat,
kiválasztásuk nagy gondosságot, ajánlottan márkakereskedői segítséget igényel. Gyakran
hallott javaslat, hogy a reflex íjászat alapvető ismeretei elsajátítása után kezdje a fiatal íjász a
csigás íjászattal való ismerkedést.
A „csigások” a versenyzés társasági oldalát is kedvelik, kőkeményen küzdenek
egymással, emellett az egyéb szakágakhoz képest az egymás iránti segítőkészségük az átlag
feletti, már – már jó értelemben vett szubkultúrát alkotnak, amely nyitott, befogadó.

A barebow nem más, mint egy korszerű olimpiai típusú – csupasz - reflexíj, általában
fém középrésszel, rugós oldaltámasszal (bergerrel), korszerű kifutóval, természetesen
íjablakkal, formázott, kiválóan megtámaszható markolattal, kivehető laminált íjkarokkal. A
csuklószíj vagy ujjhurok használata alapvetően fontos. Az ideg a kar és a középrész anyagától
függő, a carbon karok, fém középrészek kibírják a Fast Flight, a Dynema idegek általi
igénybevételt is. Két göböt kötnek a vessző határozott rögzítése érdekében. A szabályzatok
többnyire csak maghatározott hosszúságú súlyt engednek meg többletként, az IFAA
vadászíjász versenytípusban stabilizátor is használható.
A célzásban megengedett a gyakorlatilag a teljes barebows körben alkalmazott
húrmértékes célzás, a stringwalking. Az íjász a vesszőhegyet minden távolságról a célra
helyezi, a nock alatt különféle távolságokra fogva. Általában három ujjal feszíti az íjat. Az
aláfogás távolságát a barebows a speciális tabon számolt öltések adják meg, az egyes
távolságokhoz tartozó öltésszámot gyakorlással határozza meg, és megjegyzi azokat. A
technikai körülményektől függ, hogy egy öltés hány méter távolságot jelent, a fő szabály az,
hogy a legkisebb lövési távolságnál el kell látnia a vessző fölött, a legnagyobb lőtávnál pedig
még mindig a nock alatti fogást kell alkalmaznia. A fő szabály teljesülése érdekében esetleg a
vessző hosszt, a horgonyzási pont helyét is változtatni kell, de ez könnyebben megy, mint azt
a kezdő gondolná.
A barebows mozgástechnikája minimális mértékben különbözik az olimpiai reflexes
íjász mozgástechnikájától. Az eltérések a magasabb tartásban és a magasabb, hátrébb került
horgonyzási pontban nyilvánulnak meg.

3
 Az íj alaphangolása a távolságonként voltozó húzáshossz, íjgeometria miatt sajátos.
Tréfásan szoktuk mondani, hogy a barebowzás az olimpiai íj nem „normális” használata,
pedig tudjuk, hogy valójában nagyon is az!
Általában a hosszabb íjat szokták javasolni, az átlagos testmagasságú íjász számára
ajánlott a 70” hosszú íj, a 25” hosszú fém középrész. Az alapbeállításban a göbmagasságot
érdemes 6 mm-re, a tillert 0-ra, a felajzást 23 cm-re beállítani, a későbbiekben a
mozgástechnika fejlődésével úgyis hangolni kell az íjat, a vesszőket (mindig csak egy
paramétert változtatva!). A megengedett súly segít a tartás stabilizálásában, az íj
függőlegességének megtartásában. A fém középrészek többnyire 1100 – 1300 gr közötti
tömegűek, a kifejezetten barebows kivitelek ennél nehezebbek. Érdemes a tömegtől függően
200 – 400 gr súlyt a stabilizátor menetébe, a markolat alá becsavarni.
Az íj kívánatos ereje általában visszatérő kérdés a kezdők között. A terepíjász
versenyek 50 m, az IFAA vadászíjász versenyek 60 m legnagyobb lőtávja akár 32 #-os
karokkal is biztonsággal meglőhető. A legtöbb fém középrészen állítható az íj ereje, általában
10 %-al meg lehet azt növelni. Az átlagos erőnlétű íjász számára a 34 – 36 # (állítás után akár
37 – 40 #) elegendő kell, hogy legyen az eredményes versenyzéshez. Ha hozzászámítjuk a
hatékony karokban, a helyesen megválasztott vesszőkben rejlő sebességnövekedés
lehetőségét, elmondhatjuk, hogy a nagy íjerő nem akadályozza meg az íjászt a helyes
mozgástechnika elsajátításában.
A nyílvesszők kiválasztása kis segítséggel is könnyen megoldható a kezdő számára.
Érdemes jobb minőségű karbon vesszővel kezdeni, de az XX75-ös alumínium nyílvesszők is
örömteli versenyzésre adnak alapot. Lehetőség szerint kezdésnek érdemes jobb minőségű
carbon (pl. Easton Redline, Lightspeed, Carbon Express Medallion) vagy alu – carbon (pl.
Easton ACC, Navigator, ACE) vesszőt választani.
A stringwalker egyik legkedvesebb, legintimebb felszerelési tárgya a tabja. Hazai
forrásból kiváló varrott bőr tabokat lehet beszerezni, különféle tenyérméreteknek és
húzóerőknek megfelelően.
A barebow önálló kategóriát alkot a FITA Field és 3DI (vadász) versenyeken, az EAA
és IFAA rendszerű vadászíjászatban is. Az adott versenytípusokban népes nemzetközi
versenyzőgárdával lehet megmérkőzni, világbajnoksági szintig. A világon ismert, széles
körben elterjedt lövési stílus, kifejezetten barebows clubok honlapjaira is rá lehet akadni a
neten, önálló versenyeket, találkozókat szerveznek.

Mik azok az előnyök, amelyek miatt a kezdőknek a barebowt érdemes ajánlani?

A kezdéshez viszonylag olcsón be lehet szerezni az alapvető felszerelést. A KAP

műanyag középrészes gyakorló íj megfelel a tanuláshoz, még versenyezni is lehet vele.
Ugyancsak versenyeznek ifjak fa középrészes reflexíjakkal is, ezek ugyan hajlamosabbak a
törésre, de több példa van a több éves használatukra, ami tanuláshoz elegendő is.

A barebowt érettebb korban, akár 40 éves kor fölött is nyugodtan elkezdheti az

érdeklődő íjász, mert számos példa van itthon és a világban, hogy viszonylag magasabb
életkorban is felhőtlen örömmel, és főleg sikerrel művelhető ez a szép lövési stílus.

A technika könnyen megtanulható, fejleszthető. Sokan tartanak az öltések

belövésének bonyolultságától, holott ez nagyon hamar megvan, és könnyen készséggé
fejleszthető a célzásban való alkalmazásuk. Barátom Svédországban – nyugodtan állíthatjuk,
a barebow európai fellegvárában – sportolt egy íjász egyesületben, ahol az újakat eleve

4
barebowzásra tanították. Megkérdezte, hogy miért épp erre, a válasz rövid és tömör volt: ezt a
legkönnyebb megtanítani, legkönnyebb elsajátítani, és a felszerelés igénye is a legkevesebb.

Pozitív, hogy a kezdő stringwalker igen hamar megérezheti a célba találás örömét, a
távolságoktól egyre kevésbé tart, nem kell már annyira tartania a „rés” stílusban oly gyakori
mellélövésektől. A barebow sem csodamódszer, itt is előfordulnak hibák, célt – vesszőfogót -
tévesztett vesszők, de az egyéb irányzék nélküli stílusokhoz képest lényegesen kisebb a
mellélövések aránya.

Adott a gyors fejlődés lehetősége, amelynek szinte csak egyetlen korlátja van, ha jó a
felszerelés: a gyakorlás (mennyisége és minősége). A hibák könnyen felismerhetők, ha
elfogadható a vessző, alapban be van állítva az íj, nem kell a szinte felismerhetetlen technikai
fogyatékosságokra (fa vessző, kézen való kifutás) gondolni, ha hibázik az íjász. A megfelelő
változtatásokra azonnal megérkezik a visszacsatolás, a vessző a célba röppen.

Több olyan versenyzőnk van, akik nemzetközi szinten űzik a húronsétálás szép
mesterségét, és szívesen segítenek a kezdőknek. A www.szip.hu fórumában található
barebows topic, és a www.lx.hu – n is él egy barebow levelezőlista:
http://www.lx.hu/threadlist.php?session_id=&lang=hu&group_id=5527
Kérésre minden érdeklődőt szívesen felveszünk a listára, amelybe lehet a weben is írni, ott
fórumként olvasni, így elkerülhető a zavaró emiltömeg. Szakosztályunk honlapján igyekszünk
összegyűjteni a hasznos cikkeket, linkeket, amelyek főleg az olimpiai és csigás íjászatról
szólnak, de a reflexes cikkek nagyrészt számunkra is hasznosítható információkat
tartalmaznak.

A kezdő a terepi íjász versenyeken megélheti a változatosságot, a szép természeti

körülmények között, izgalmas lövéshelyzetekben, kiváló társaságban történő íjászatot, az
„örökké” tartó tanulás lehetőségét. A versenyek estéin baráti társaságban pihenjük ki a nap
fáradalmait, feltöltekezünk a következő nap boldog megpróbáltatásaira.

A barebow mozgástechnikája a pályaíjászatéval azonos, az elsajátított alapokon tovább

fejlődve könnyedén átállhat a versenyző az olimpiai irányzékos lövési stílusra.

Az eredményes stringwalker színvonalas nemzetközi versenyeken indulhat, ahol – a

hazaiakhoz hasonlóan – népes versenyzőgárdával, magas színvonallal találkozhat, és
megméretheti magát.

A barebowsok a versenyzés társasági oldalára nagy hangsúlyt helyeznek, a pályán

ugyan komoly ellenfelek, azonban az egymás iránti segítőkészségük is magas fokú. A
stringwalkerekre is igaz, hogy jó értelemben vett szubkultúrát alkotnak, amely nyitott,
befogadó, ezt az újdonsült csupaszíjasok megtapasztalhatják.

Miért éppen terepíjász legyek?

A kezdő íjász számára számos kérdés vetődik föl, milyen íjat, milyen vesszőt, hogy
lőjek, melyik szakágat válasszam, induljak-e versenyeken, és ha igen, milyenen. Nem könnyű
kérdések ezek, de ha sokat tétovázik, és nem kezdi el hamarosan az íjászatot, akkor könnyen
elbizonytalanodhat, elvesztheti érdeklődését. Jó motivációs lehetőség a barebow stílus
kezdőknek való megtanítása, a fentebb leírt érvek alapján.

5
 A következő kérdés, hogy milyen versenyen érdemes indulni. Egyáltalán: kell-e
versenyezni? A válaszom határozott igen! Az íjászat savát – borsát adja kiváló társaságban,
színvonalas versenyen való megmérettetés, a versenyző szembesül vele, hogy hol tart, milyen
készségeket kell még erősítenie. A legtöbbet versenyen lehet tanulni, a két napos terepíjász
verseny összehasonlíthatatlanul több élményt ad, mint akár két hónapos gyakorlás az
íjászpályán. A változatosság öröme, a kihívások, mind – mind izgalommal teliek, kiváló
endorfin – boldogság hormon - halmozók. Vajon miért van az, hogy a legrútabb időjárásban
végiglőtt verseny után is fülig érő szájú íjászok távoznak, búcsúzkodnak egymástól?

Milyen versenytípust válasszon a kezdő? Javaslom, hogy a FITA terepíjász

versenyekre készüljön, mert a hazai minősítők magas színvonalúak, nagyon szép természeti
adottságú pályákon rendezik meg őket, erdő, mező, víz, hegy, domb vagy sík, erdő, liget és
gyep, fény és árnyék, eső, felhős idő és tűző napsütés váltakoznak a maguk egyedi
szépségével. A megépített pálya szabályosságát a vezető versenybíró ellenőrzi, azt „átveszi”,
így nem fordulhat elő - ami sajnos más versenyeken bizony előáll -, hogy a biztonság nem
teljes értékű.
A verseny két napos, az első napon a meghatározott szabályok szerint kihelyezett
célok távolságát a versenyzőnek kell megbecsülnie, a második napon a lövési pozíciót jelző
karókon feltüntetik a valós távolságokat, de a célok jóval messzebbre kerülnek, mint a
méretlen napon. A céltáblák versenyről versenyre adottak, ezért az egyes versenyeken elért
eredmények – szemben néhány más versenyfélével – jól összehasonlíthatóak, még sincs két
egyforma pálya. A versenyre való felkészülés fontos része a távolságbecslés gyakorlása,
amely az első napi – méretlen távú – pályán a siker záloga. A legtöbb terepíjász, ha bevallja,
ha nem, méri a távolságokat, ezt tudomásul kell venni. Egy idő után ezt is meg kell tanulni,
hogy úgy végezze az íjász, hogy ne zárják ki a versenyből.

A terepíjász verseny fájdalommentes felkészülés a 3D vadászíjász versenyekre. A

terepen a céltáblákat vesszőfogókon helyezik el, a mellélövésnek viszonylag kicsi az esélye,
így a kezdők vesszőit – és az önbecsülését - ez a versenyforma kíméli meg leginkább. Egy
szolidan alacsony lövés 50 m- ről még nagy valószínűséggel a vesszőfogóba csapódik, a 3D
versenyeken gyakran földbe, kőbe, fába, a célt tartó vasba. Az IFAA versenyeken a cél
állatfigurák kategóriákba soroltak, a kihelyezésük távolsági tartományai adottak – ha ezt a
pályaépítők betartják. Az őz hasa alatt könnyebb 30 m-ről ellőni, mint a 60-as tábla (legalább
80 x 80 cm vesszőfogó) alatt. Az EAA 3D versenyrendszerében változás, hogy a kék karótól,
legfeljebb 27 m távolságról lő a barebows, ha a pályaépítők ezt a szabályt betartják. Előfordul,
hogy a minősítő versenyeken is problémás a szabályok betartása, hát még az egyéb, - hobbi
vagy öröm - versenyeken. Ha a távolságbecslése hatékonyabbá válik, a versenyző nagy
sikerélménnyel szerepelhet a vadászíjász versenyeken is.

Az Archers Reference 5 – reflexeseknek alapmű – terepíjászatról szóló részében

kiválóan összefoglalják, miért érdemes a terepíjászatot művelnie olyanoknak is, akik kezdők,
és pályaíjásznak készülnek. Röviden összefoglalva: mert egy jó szórakozás, segít a kezdő
íjásznak gyakorolni a szabadtéren való nagyobb távolságok akár gyengébb reflexszel való
meglövését, mindez rávezet a 70/90 m versenytávokra, sokkal könnyebben, mintha az elején
már ezekkel a távokkal találkozna a kezdő. A kifejtett vélemény szerint a haladó íjászok
számára is hasznos a terepi versenyzés, mert a lövési stílusuk rugalmasságát magasabb fokra
emelhetik, és változatosságot hoz a pályán való, hétről hétre történő monoton gyakorlásban.

Végül idézem stringwalker társunk, Gyarmati István - alias: Nauni – mondását,

amelynél szebben nem foglalhatnám össze mondanivalóm lényegét:

6
 „A bare-bow azért fantasztikus, mert megadja a technikai segédeszközök nélkül való
lövés örömét, a célzás élményét, a megfelelő pontosságot, a gyors vessző szépségét, a hosszú
távot és egy különleges baráti társaságot.”

>>>----------------> (x) 

Ez úton is megköszönöm barebows és más stílusban lövő terepíjász társaim hatékony

segítségét, információit, amelyek e cikkben is tükröződnek.

Gombor László
PTE – PEAC Íjász Szakosztály, Pécs
2006. május 15.

A cikk a szerző szellemi terméke, azt részben vagy egészben felhasználni csak az engedélyével szabad.

Kérem olvasóimat, hogy ha tévedést fedeznek föl a cikkben, jelezzék számomra, a hibát kijavítom.
E-mail: lgom@chello.hu