BABEȘ-BOLYAI

TUDOMÁNYEGYETEM

TÖRTÉNELEM- FILOZÓFIA KAR

RÉGÉSZET SZAK

Süket L.-Mátyás:
Az amerikai demokrácia a két
világháború között.

Kolozsvár
2019
 Az Amerikai Egyesült Államok politikai rendszerét közelebbről tanulmányozva elmondható,
mint megannyi demokratikus rendszerről, hogy egy kompozit rendszer. Tehát a demokrácia
vegytiszta formájában nem figyelhető meg, csak bizonyos aspektusokra korlátozódik. Az USA
államformája sokkalta inkább egy köztársaságé, mint sem az ókori közvetlen demokráciával bíró
Athéné.
Az alkotmány létrehozói nagy többségben nem hittek a demokrácia önmagából fakadó
erényeiben . Úgy vélekedtek, hogy a tömegek nem tudnak jól informált döntéseket hozni. Valamint
felismerték, a többség képes zsarnokoskodni a kisebbség felett, ha érdekében áll ez. Az alkotmányt
összeállítok számára a személyi szabadság és a tulajdonjog sokkal fontosabb volt abban, hogy
milyen államszervezetet építsenek ki. James Madison az Alkotmányozó atyák egyik központi
figurája így fogalmazott a a közvetlen demokráciákkal kapcsolatban. :
„ Az ilyesféle demokráciák mindig is a folytonos felfordulás és viszály közegei
voltak; mindig is összeegyeztethetetlenek voltak a személyes szabadsággal; vagy a
tulajdonjoggal és ezek biztonságával; és egyben ugyanannyira rövid életűek voltak
mint amennyire heves körülmények között vesztek el.” 1
A másik nagyon fontos tulajdonsága az amerikai rendszernek, hogy tulajdonképpen egy
államszövetség. A függetlenségi háborút megharcoló államoknak szüksége volt a külső agresszió
ellen. De egyben a volt gyarmatok meg akarták őrizni mozgásterüket, hiszen ezek az államok
méreteikben, lakosságukban és adottságaikban. Ebből adódóan természetesen érdekeikben is
különböztek. Ez a mai napig sincs másképp. Ezért olyan föderatív kormányt kívántak, amely
megerősíti tagállamaikat hiányosságaikban nem pedig egy olyat, amelyik megnyirbálja a
fennhatóságukat, vagy egy nagyobb államot részesít előnyben egy kisebbel szemben.
Ennek érdekében az alkotmány egy államközi struktúrát hozott létre. A cél az önkényes hatalmi
gyakorlatok elkerülése volt. Ezen belül három különálló kormányzati ágat hoztak létre, a három
hatalmi ág nyomán. Ezek a következők: A kongresszus (törvényhozó hatalom), az elnöki tisztség
(végrehajtói hatalom) és a bíróságok. A következőkben ezeket ismertetném, valamint röviden a
szavazatijóg gyakorlását is röviden ismertetném.2

1 Madison, 2006, p. 87. (a dolgozat írójának fordítása).

2 Valelly, 2013, p. 11-15.
Kongresszus:
A kongresszus az USA föderatív kormányának törvénykező intézménye. El kell róla
mondanunk, hogy egy két kamarás intézmény, amely a szenátusból és a képviselőházból áll.
Amelybe a tagállamok képviselőket delegálhatnak. A Föderatív kormány tagállami státussal nem
rendelkező területei nem delegálhatnak kongresszusi képviselőket. Ilyen a két világháború alatt
Alaszka és Hawaii tartományok, amelyek csak 1959-től kezdve delegálhattak képviselőket.
District of Columbia esete is hasonló.
Az alkotmányozók leginkább attól tartottak, hogy a törvénykezés hatalmi, melyet ága a
legveszélyesebbnek véltek, súlyoknak és fékeknek legyen alávetve. Ezek mellett még a kongresszus
hatalmának megosztásával is gátolni akarták túlkapásait. A két kamarás törvényhozó hatalom
megalkotásához az is hozzájárult hogy a különböző államok képviselői nem tudtak megegyezni
hogy miképpen nézzen ki a a föderatív törvényhozó hatalom. A nagyobb lélekszámú államok
arányos reprezentációt kívántak, míg a kisebb lélekszámú államok azt kívánták, hogy minden
államnak ugyanannyi képviselője legyen aki dönt a törvények felől. Ezért kompromisszumosan
megalkották a a Képviselőházat és a Szenátust. A Képviselőház tagjait a lakosság arányához
3
igazítják, míg a szenátusi helyek meghatározott számuak.
A Képviselőház eredetileg az USA legdemokratikusabb intézménye, hiszen ide az emberek
közvetlen szavazáson keresztül juttathatják be képviselőiket. Tagjainak a száma a tagállamok
lakosságszámától függ. Tagjait 2 évre választják. Népszámlálás nyomán határozzák meg az államok
által birtokolt ülések számát, amellyel képviseltethetik magukat. Ezért a népesebb államoknak több
tíz, addig míg a kisebb államoknak akár egy képviselője is lehet. Illetve ha az elektorok kollégiuma
nem tud dönteni az elnök személye felől, akkor ezt itt szavazzák meg. Erre csak a 19. sz-ban volt
példa. A föderális adókról is csak itt lehet dönteni. Legfontosabb feladata törvény tervezetek
alkotása és megszavazása, melyeket ezutám el kell ismerjen a szenátus. Ha ez megtörténik a
legfelsőbb bíróság megvizsgálja a döntés összeegyeztethetőségét a meglévő törvényekkel. Ezt
követően az elnök aláírásával érvényessé teszi a törvényt. De ennek ellenkezőjét is megteheti. 4
A képviselőház egy fontos feladata a föderális tisztségviselők felelősségre vonása. Ennek
értelmében minden tisztségviselőt, beleértve az elnököt is vizsgálat alá vethet. De a bíráskodást nem
végezheti. Ez az eljárás a kongresszusban történik. Ami felett az Egyesült Államok Alelnöke

3 Welch, et a., 2011, p. 281-282.

4 U. ott, p. 401-403.
elnököl. Kivéve ha az elnök személyét vetik vizsgálat alá a kongresszusban. Mert ebben az esetben
az alelnök érdekelt az elnök elítélésében5.
Szenátus vagy másképp Felsőház szintén a törvénykező ág része. Tagjainak mandátuma 6 évre
szól. De 2 évente a helyek 1\3 újraválasztják, így a szenátorok cseréje folytonosabb mint az alsóház
képviselőinek cseréje. Ahol 2 évente újbóli szavazások történnek. A képviselőházzal ellenben itt a
létszámot a tagállamok száma határozza meg, amelyek „fejenként” 2 szenátort delegálhattak. A két
világháború között 96 szenátor ülésezett a Felsőházban.
A hosszabb hivatali idő révén a szenátorok nincsenek kitéve a közvélemény ingadozásának,
annyira mint a képviselőház tagjai. Az elképzelés emögött az volt, hogy a szenátorokat védjék a
közvélemény ingadozásától, és így az állam érdekét szolgálják, még akkor is ha ez nem népszerű.
Az alkotmányozó atyák arisztotelészi vélekedésének legjobb példája a demokráciáról az a tény,
hogy az alkotmány érvénybelépésétől 1913-ig nem is választhatták meg a lakosok szenátoraikat.
Ezeket a tagállamaik intézményei delegálták.
A szenátus nagyobb presztízzsel bíró intézmény mint a „Ház”. Ennek az oka a nagyobb
exkluzivitásban és a tisztség hosszabb lejáratának természetében keresendő. Valamint nagyobb
kollegialitás és udvariasság is lengi körül az intézményt. Az alsóházzal szemben obstrukcióval
kapcsolatos szabályozásoknak sem kell megfeleljen, a felszólalások tetszőleges időtartamot
vehetnek igénybe.6

Végrehajtói hatalom:

Az amerikai elnök képviseli a végrehajtó hatalmat, valamint a hadsereg fővezére, ezek mellett
még törvénykező sőt még bírói tulajdonságokkal is fel van ruházva. Az elnök legfontosabb szerepe
a végrehajtó hatalom gyakorlása, ennek érdekében végrehajtói rendeleteket hozhat és a föderális
intézményeket alkothat és élükre tisztviselőket állíthat. Annak érdekében, hogy a kongresszusi
döntések érvénybe léphessenek. Valamint a nagyköveteket és a legfelsőbb bíróság megüresedett
posztjaiba is ő nevezhet ki embereket. De ezen megbízatásait a szenátusnak felül kell vizsgálj.
Annak érdekében, hogy az elnök befolyását korlátozni lehessen. A törvénykezést beszédeim
döntésre sarkalhatja és törvénytervezeteket is alkothat, de ezt egy szenátor kell indítványozza
helyette. Bírói attribútumával élve bocsánatban részesíthet elítélteket akik föderális törvények ellen
vétettek. Az alkotmány szigorú kereteket szab az elnök számára, attól tartva, hogy túlságosan nagy
eséllyel túlkapásoknak lehet a forrása.

5 Kazin, 2010,. , p. 415.

6 Ritchie, 2010, p. 12-15.
 Ezen túlkapások a hadsereg vezetéséből és a végrehajtói rendeletek kibocsátásából erednek
leginkább. Utóbbi rendeletek a törvény erejével élnek. Megkerülik a törvénykezés szokványos útját
és szinte rögtön hatályba lépnek. Az ilyesféle rendeletek legnagyobb gátja, ha ezt a legfelsőbb
bíróság alkotmányellenesnek találja, abban az esetben nem léphetnek életbe. Valamint a
kongresszus is szembeszállhat az elnök döntésével, de tagjainak 2/3 egyet kell értsen abban, hogy
ezt megakadályozza. Ez legtöbbször az erős pártfegyelem miatt nem történikmeg. 7
Az Alkotmány és annak szerzői megállapították, hogy a háború kezdeményezésének hatalma a
kongresszushoz tartozott. Az elnök feladata volt a folyamatban levő háborúk és a folyamatban lévő
külkapcsolatok folytatása, valamint a hirtelen támadások megválaszolása, ha a kongresszus nem ült
össze.
Mivel az Egyesült Államok nagy világhatalom lett, ezért a föderális államszervezet
megnövekedett. Majd különböző eszközök révén, főleg az államot fenyegető veszélyre hivatkozva,
az elnökök az alkotmány által megszabott keretein túl is hatalmat szereztek. Az elnökök
alkotmányos feladatukra hivatkozva az ország hadseregének élén különböző újonnan szerzett
képességekre tettek szert. Mindez a kongresszus befolyását és a hatalmi ágak szétválasztását
csökkentette. A változások az évszázadok során lassan fordultak elő, így sok a korban normálisnak
tűnő változás révén, a mai Amerika nagymértékben eltér az kezdetek Amerikájától 8
Az USA-ban elnök és alelnök választásokra 4 évente kerül sor. Az elnökök java része követte
azt a washingtoni tradíciót, amely alapján nem indultak 2. elnöki poszt után újraválasztásra. Ennek
megszegésére először Theodore Roosevelt tett kísérletet. Bár a harmadik mandátum megszerzése
1912-ben még nem sikerült számára. De az ő után következő Franklin D. Rooseveltet négyszer
választották meg az elnöki pozícióba. Ezt követően a kongresszus úgy döntött, hogy egy személy
élete során csak kétszer töltheti be ezt a posztot.
Az elnök választáson való indulást illetően a személynek USA-ban született 35. életévét
betöltött állampolgárnak kell lennie. Aki legalább 14 évet az ország területén élt.
Az elnökválasztáson java részt pártok jelöltjei vesznek részt. Akik a választások előtt nagy
országos kampányokon vesznek részt, amely alatt alelnök jelöltet választanak maguknak. De
lehetséges független személyként is indulni, de a ennek ellenére majd minden kongresszusi és
elnöki pozíciót két legdominánsabb párt a Demokraták és a Republikánusok cserélik egymás
között. Ezért gyakorta hallhatjuk az amerikai rendszerről azt, hogy egy kétpártrendszer. A már
megválasztott elnökök előnnyel indulnak a kampány szezonban hiszen, különböző kormány
szerveken keresztül könnyen eléri a választókat.

7 Wilson, 2015, p.492–493

8 Rudalevige, 2006, p. 35-45
 Az elnökválasztásokra a pártok nemzeti pártgyűléseiken választják meg azt az egy jelöltet, akit
indítanak a választáson. Annak érdekében, hogy a pártjukra szavazók voksait ne osszák meg. Ezt a
folyamatot nem kötik szigorú szabályok. Annak érdekében, hogy a pártok eldöntsék, hogy ki legyen
az elnökjelöltjük a kampány idényben a pártok a tagállamokban előválasztásokat tartanak. De ennek
az eredménye még nem föltétlenül kell azt jelentse, hogy ennek a szavazásnak a nyertesét fogják
indítani az elnökválasztáson. Ezt felülírhatják pártgyűlés tagjai, ha úgy érzik nem képviseli az illető
jelölt eléggé a pártot.9
Egy másik fontos tudnivaló az amerikai elnökválasztással kapcsolatosan az a tény, hogy nem a
szavazók választják az elnököt. Legalábbis nem direkt módon teszik ezt, hanem az Elektori
Kollégiumon keresztül történik az elnök megváklasztása. Az alkotmányozás során az első
felvetések szerint a kongresszus kellett volna válassza az a elnököt, de ezt elvetették attól tartva,
hogy így függésbe kerülne az elnök a kongresszustól. De a ugyanakkor a küldöttségek nem látták
élhető alternatívának azt, hogy a lakosság közvetlen mód válasszon elnököt. Tartva attól hogy egy
demagóg elnököt fognak a tömegek megválasztani. Ezért egy olyan intézményben látták a
megoldást, amely a szavazóktól függ, de egyben képes a jól informált döntésre. 10
Az elektori kollégium nem egy állandó testület amely egy megszabott helyen ülésezik, hanem
egy választások idején kialakuló intézmény. Melyet az elektorok alkotnak a különböző
tagállamokban. Az elektori kollégium létrejöttének első lépése a politikai pártokkal kezdődik. Ezek
elektor jelölt listákat állítanak össze, minden állam számára. Minden tagállam annyi elektori hellyel
rendelkezik ahány szenátorral és képviselővel együttesen. A pártok lehetőleg olyan embereket
választanak akik hűségesek a párthoz és a párt jelöltjéhez. Amikor a szavazók leadják voksaikat,
akkor gyakorlatilag a pártok elektorjaira szavaznak az általuk preferált elnök jelöltjük mellett. A
legtöbb államban a győztes párt minden elektori helyet visz. Kivéve Nebraska és Maine államokban
ahol a szavazói körzetek döntéséhez igazítják ezeket. Miután megszerezték elektori posztjaikat a
szóban forgó elektorok, őket illeti a felelősség, hogy szavazataikat leadják és megválasszák az
elnököt 11
Az elektorrá válás kritériumait a tagállamok és az alkotmány is szabályozza. A legfontosabb
szempont, hogy elektor nem lehet köztisztviselő. 1912-1956 periódusban 531 db elektorral kell
12
számolnunk. A többség mindent visz elve alapján a két világháború közötti a periódusban 266
szavazatra volt szüksége egy jelöltnek ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke lehessen.

9 Kazin, 2010, p. 585-592

10 U. ott. p. 289-290,
11 Edwards, et a., 2012, p. 163.
12 http://psephos.adam-carr.net/countries/u/usa/pres.shtml ( 2019-04-03)
Bíráskodás:
Az alkotmány homályosan fogalmaz a szövetségi bíróságok szerkezetével kapcsolatban. Csak
Legfelsőbb Bíróság létét állapítja meg. Az alárendelt szövetségi bíróságok létrehozására a
kongresszus számára mozgásteret hagyott.
A bíráskodás szempontjából a föderatív bíróságokkal szemben az államok bíróságai jóval
fontosabb szerepet játszanak az átlag ember életében. De a tagállamok autonómiája miatt igen
változóak is. Ezért inkább rövidség kedvéért az államapparátus működése szempontjából
legfontosabb intézményt a Legfölsőbb Bíróságot tárgyalnám. 13
A Legfelsőbb Bíróság gyakran Amerika utolsó szavaként működik. Testületét az ezt vezető
Chief justice (Főbíró) és nyolc Associate justices (társbírák) alkotják. Mandátumukat életük végéig
betölthetik, személyüket az elnök nevezi ki, melyet a szenátusnak meg kell erősítenie.
A legtöbb esetben egy hosszú jogi csatározás végének helyszíne. De csak olyan esetekben
hoznak határozatokat, amelyek a föderatív törvénykezésekkel vagy az alkotmánnyal kapcsolatosak.
Döntéseik meghozatalával néha új jogi precedenst teremtenek a bírák. De a legfontosabb
szempontjuk az alkotmányos keretek között való megmaradás. Nagyon fontos ezek mellett a
precedensek figyelembe vétele ami angol jogkörben igen fontos. Ezért is a bírák a döntéshozatalban
előző Legfelsőbb Bíróságban eldőlt ügyek példáit is figyelembe veszik. A döntés meghozatala után
alapul szolgálnak hasonló ügyekben az alsóbb bíróságok számára is. 1925-től fogva a bírák
megválogathatják az ügyeiket és így a legégetőbb problémákról dönthetnek. Az ügyeik java részét
törvénytervezetek, végrehajtói parancsok felülvizsgálata képezi. De ezek mellett fontos feladatuk a
tagállamok törvénykezésének felülvizsgálata is. Hiszen a tagállamok nem hozhatnak alkotmány
14
ellenes döntéseket.

Választójog:
Befejezésképpen röviden összegezném, hogy ki volt alkalmas a két világháború között a
választójog gyakorlására.
Andrew Jackson elnök korszaka alatt, a legtöbb állam minden 21. életévét betöltött fehér férfi
számára engedélyezte a választójog gyakorlását. De ez alól kivételt képez minden bebörtönzött
vagy már szabadult elítélt.
A világháborúk közötti periódusban a fekete férfiak is a legtöbb államban szabadon részt
vehettek demokratikus folyamatokban. Amelyet 1867-os választójogi törvény biztosított.
A nők szavazati jogát illetőleg azt fontos tudni, hogy az alkotmány pusztán a szabad emberekre

13 Edwards, et a., 2012, p. 511-514.

14 Valelly, 2013, p. 42-46
korlátozza a választójogot, egyéb döntéseket meghagyott a tagállamoknak. Ennek nyomán néhány
nyugati államban már 1869-ben is kezdtek nők szavazni. 1910-es évek elején a Mississippi-től
nyugatra eső államokban a legtöbb nő teljes szavazati jogot nyert el.
Az első női képviselőt az Alsóházba 1916-ban Montana állam választotta. Jeannette Rankin-t, a
progresszív republikánus suffragist személyében. Majd ezt követően Dél-Dakota és Oklahoma
államokbeli nők is teljes szavazati joghoz jutottak 1918-ban. Az utolsó nagy győzelem a suffragist
és suffragette mozgalom számára az 1920-as 19. alkotmány kiegészítés, amelynek köszönhetően
minden női állampolgár jogosulttá vált a szavazásra. Mai szemmel nézve viszont érdekes jelenség
az ellen-suffragette mozgalmak igen nagyszámú jelenléte. Amelyek olyan választójog kiterjesztés
ellenes mozgalmak voltak, amelyeket nagy részt nők vezetettek és támogatták.15
Noha ezek a csoportok nyíltan kijelentették, hogy a politizálást a férfiakra kell hagyni. Paradox
mód így is politizálni „kényszerültek”. És felszólaltak a női választójogot kiterjeszteni akaró
politikai szervekkel szemeben. Érdekes mód 19. alkotmány kiegészítés elfogadása során folytatott
küzdelem során nők fokozottan nagy szerepet vállaltak az ellen-suffragette mozgalmakban. De
végül ahogy már tudjuk ez nem akadályozta meg a nők számára a szavazatjog kiterjedését.16

Bibliográfia:
Edwards, George C., et a.: Government in America: People, Politics and Policy, Pearson, New
York, 2012, p. 714.
Kazin, Michael, et a.: The Princeton Encyclopedia of American Political History, Princeton
University Press, 2010., p. 991.
Madison, James: The America Heritage Series: Selected Works of James Madison, (szerk.) Ralph
Ketcham, Hacket Publishing, Cambridge, 2006., p. 396.
Ritchie, A. Donald:The U.S. Congress: A Very Short Introduction,Oxford University Press, New
York, 2010., p. 166.
Rudalevige, Andrew: The New Imperial Presidency, University of Michigan Press, Michigan, 2006.,
p. 375.
Thurner, Manuela: „»Better Citizens Without the Ballot«: American Anti-Suffrage Women and
Their Rationale During the Progressive Era”, in: Journal of Women's History, Vol.: V/1., 1993, p.
33-60.
Valelly, Richard M.: American Politics: A Very Short Introduction, Oxford University Press, New
York, 2013., p. 163.

15 Kazin, 2010, p. 366-368.,718

16 Thurner, 1992, p. 36-40.
Welch, Susan et. a.: Understanding American Government, Cengage Learning, Stamford, 2011, p.
627.
Wilson, James Q., et a.: American Government Institutions and Policies, Cengage Learning,
Stamford, 2015., p. 628.