Professional Documents
Culture Documents
REFORMÁTUS EGYHÁZ
TÖRTÉNETE.
MEGBÍZÁSÁBÓL
IRTA
POKOLY JÓZSEF
I. KÖTET.
1556—1604.
BUDAPEST.
1904.
ELŐSZÓ.
BEVEZETÉS.
Lap
1. Az erdélyi protestantismus történelmi jelentősége. Alkot-
mány, nemzeti eszme és a protestantismus. Erdély és
a protestantismus. A négy recepta religió ós a vallási
türelem. Protestáns hazaszeretet. A ref. egyház a négy
recepta religió között 1—8
2. Az erdélyi reformátió előzményei. A gyulafehérvári püs-
pökség. Hussiták Erdélyben. A baseli zsinat hatása.
Humanismus és humanisták. A felső és alsó klérus.
A szászok. Erdély államjogi helyzete a mohácsi vész
előtt 9—29
3. A lutheri reformátió befogadása. A reformátió a szászok
között. János király és a gyulafehérvári káptalan maga-
tartása. Fordulat a magyar nemzeti közvéleményben.
A németországi események hatása. Honter János és a
szász nemzeti egyház. Az első vallásügyi törvények és
az első zsinatok. A szabad vallásgyakorlat kimondása.
Ferdinánd uralkodása. Az erdélyi prot. egyházpolitika
alapjai. Bornemisza püspök. A gyulafehérvári dioecesis
bomlása. A széki zsinat. Erdély különállása. Petrovics
Péter és a secularisatio. Magyar nemzeti egyház 30—97
ELSŐ KORSZAK.
1
Tagányi Károly, Megyei önkormányzatunk keletkezése.
Budapest, 1896. 14. l.
2
Benkő József, Milkovia etc. Viennae, 1781. II. kötet. Knauz N.,
A milkói püspökség. Magyar Sion. 1867. 401—15. l. Schmidt,
Romani cath. per Moldaviam episcopatus. 1887. 164. l.
3
Monumenta vaticana I. Series, I. Tomus. 90—139. l.
11
1
Schematismus ven. cleri dioec. Transsylv. Alb. Carolinae.
1847. Adatai annyiban hibások, hogy a sajói és tekei káptala-
nokat is szerepelteti a reformatio előtt.
2
Kovachich M. G., Supplementum ad vestigia Comitiorum
Budae. 1798. 433., 446. l. L. még II. Ulászló III. decretumának.
(1498) 20. articulusát.
12
*
Hunfalvy P., i. m. I. 327—84. l.
13
1
Szeredai A., Series Antiquorum et recentiorum epporum
Transsylvaniae. Alb. Carolinae. 1790. 151—2. l.
2
Gr. Kemény József, Diplomatorinm Transsylv. Supplemen-
tum. Mss. az Erd. Muzeum kézirattárában. Lásd még Tud.
Gyűjtemény. 1830. IV. 26. l.
15
1
Jakab Elek, Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. Buda 1871.
I. 172—7. l. Hunfalvy i. m. II. 66—100. l. Gombos F. Albin.
Az 1437. évi parasztlázadás története. Kolozsvár, 1898. 46—68. l.
2
Bunyitai Vincze, Szilágymegye középkori műemlékei. Buda-
pest, 1887. 23—4. l.
16
1
Hunfalvy P. i. m. II. 75—6. l. Az erdélyi három nemzet
uniójáról l. Dr. Teutsch Fr. értekezését Archiv d. Vereins für
sieb. Landeskunde. N. F. XII. 50. s köv. l.
2
Fabritius Károly, Pemflinger Márk szász gróf élete. Buda-
pest, 1875. 25—8. l.
23
1
Tordai Pál, gyulafehérvári gen. vikárius egyházlátogatási
rendelete. 1522 április 10. Orsz. ltr. Dipl. 32596. sz.
2
Árthándi Márton, pécsi gen. vikárius rendelete 1525. jan. 9.
U. o. 24047. sz.
24
1
Történelmi Tár 1890. 121. l. Egyh. tört. emlékek a magyar-
országi hitujitás korából. Budapest, 1902. I. 283. l.
2
Gr. Kemény J., Erdély tört. eredeti oklevelekben. I. 2. szám.
Erd. Muz. Tört. Tár. 1890, 515. l. Egyh. tört. emlékek. I. 429. l.
36
1
Londoni okmánytár. M. H. H. I. oszt. V. 186—8. l.
2
Révész Imre. Dévay Biró Mátyás élete. Pest, 1863. 32. l.
39
1
Heltai Gáspár. Halo etc. Kolozsvár, 1870. Szabó K. R. M.
K. I., 81. sz. Révész, Figyelmező, 1870. 255. l.
2
Trauschenfels E., Deutsche Fundgruben etc. N. F. Kronstadt,
1860 11. l.
3
Verancsics A. összes művei. VI. 113. 1. M. H. H. II. oszt.
4
U. o. 108. l.
41
1
Révész J. Dévay, 59. l.
2
Wittstock, Beiträge zur Reformationsgeschichte des Nösner-
gaues. Wien, 1858. 21. l.
3
Archív. N.F. II. 37. l. L. Brevis enarratio disputationis Al-
banae. Alb. Jul. 1568. — Disputatio... Claudiopoli 1568.
44
1
Frankl i. m. 216. l. Szabó-Hellebrand, R. M. K. 178., 251.
sz. Jakab E., Kolozsvár története Budapest, 1880. II. 21. l.
2
Révész, Figyelmező 1870. 255. I. Országos levéltár. Kincs-
tári osztály Gyulafehérvi kápt. levéltár lymbus 1539 márcz. 3.
Ez utóbbi adat bizonyítja, hogy valóban kanonok és gen. viká-
rius volt.
3
Szeredai A., Notitia Capituli Albensis. Alb. Carolinae. 1791
164—5. l. Archiv. N. F. XV. 434—7. l.
45
1
Szeredai i. m. 167—9. l. T. Tár. 1891. 525. l.
2
Archiv. N. F. I. 75—8. 1. Jakab E., Dávid Ferencz emléke.
Kolozsvár, 1879. 25. l. Haner Historia Ecclesiarum. 1694. 203. l.
Teutsch. Urkundenbuch. II. 237. l.
3
Jakab E. i. m. I. 5—7. 1. II. 24. l.
4
Verancsics. i. m. VI. 326. l. stb.
46
1
Tört. Tár. 1885. 527. l.
2
Brüsseli okmánytár II. 74—91. l. M. H. H. I. oszt. II. köt.
49
1
Schwicker H., Cardinal Martinuzzi und die Reformation
in Ungarn und Siebenbürgen. Wien, 1867. Schesaeus. Ruinae
Pannonicae. Script. rer. Transs. Tom. I. vol. I. 56. l. Teutsch
G. D. i. m. II. 236. l. Nádasdy Tamás családi levelezése. 128. 1.
Verancsics XII. 49. l. T. Tár. 1891. 654., 658. l.
2
Wittstock i. m. 59—60.l. v. ö. Hunfalvy P. i. m. II. 329. l.
72
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. I. 238. l.
2
Az augsburgi interim főbb tételeit l. Warga Lajos, A ker.
egyház történelme. Sárospatak, 1887. II. 102. l. Hogy Dávid F.,
adott róla Erdélybe hirt, l. Deutsche Fundgruben N. F. 16. l.
73
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. I. 259. l. Az 1550. juniusi orsz.
gyül. elveszett törvényczikkeire hivatkoznak az 1551. decz. 31-iki
és 1555 április 24-iki országgyülések. U. o. 382—3. 1. 539—40. l.
2
Szabó Károly, R. M. K., I. 25., 37., 344. sz. a. Hogy a Hel-
tai-féle Agenda első kiadása 1550-ben jelent meg, ezt bizonyítja
a fogarasi ref. egyház legrégibb anyakönyvének II. kötetében
levő s 1656-ból származó «Ultimus conflictus» cz. kézirati mű,
melyben hivatkozás történik erre az Agendára.
74
1
Teutsch G. D. Urkundenbuch. I. 72. l. Archiv III. 356. l.
Wiener működéséről szól Siegler; l. a jegyzetet a 83. lapon.
2
Pray: Epistolae procerum Regni Hungariae. Posonii, 1806.
II. 346. l.
81
1
Archiv. Neue Folge. II. 376—88. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek I. 539—40. l.
83
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. I. 577. l.
2
Pray. i. m. III. 111. l. Novicampianus: Apologia Alberti
92
* U. o. 79. l.
94
* U. o. 78. l.
95
1556—1690.
4. A református egyház megalakulása Erdélyben.
1
Századok. 1887. 399. l. Kiss Áron, i. m. 22—44 l. Kemény
Lajos: A reformatió Kassán. Kassa, 1891. 64—5. l.
2
Történelmi Tár. 1890. 175—6. l.
106
1
Archiv. N. F. II. 246—90. l. Dávid-Heltai: Defensio ortho-
doxae sententiae de coena domini ministrorum ecclesiae Claudio-
politanae et reliquorum recte docentiurn in Ecclesiis Transsyl-
vanicis. Claudiopoli 1559. R. M. K. II. 81. sz. A kolozsvári
unit. kollegium tulajdonában. — Jakab Elek, i. m. 30. l. —
Hogy Kálmáncsehi zwingliánus volt, azt mondja Schesaeus és
kitünik a «Defensio»-ból is.
2
Erdélyi Történelmi adatok. Kolozsvár, 1855. I. 26—35. l.
Teutsch I. m. II. 239—41. l.
108
1
Erdélyi Tört. Adatok. I. 34. l.
2
Schwarz K., i. m. Archiv. N. F. II. 249. l.
109
1
Tört. Tár. 1890. 174—5. l.
2
Archiv III. 356. Haner, i. m. 220. l.
111
1
Petrovics zsinati meghivója a beszterczei ág. h. ev. káp-
talan levéltárában. 66. sz. a.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 78. l.
112
1
Lásd a 91. lapon a 2. jegyzetet.
2
Teutsch i. m. II. 240. l.
113
1
Pápai Páriz Ferencz, Rudus Redivivum Cibinii 1684. Cs. l.
Utána Lampe-Ember i. m. 110—111. l.
2
A Kolozsvár városi jegyzőkönyv 1557 június 29-én még
Heltait, — ellenben okt. 31-én már Dávidot mondja plébánus-
nak. Heltai lemondása valószinüleg azzal a jun. 29-iki tanács-
végzéssel áll összefüggésben, a melyben a százastanács megróvja
a birót és a senátust azért, hogy Heltainak a centumpáterek
megkérdezése nélkül közfürdő épitési engedélyt adtak és az épí-
téshez «apró miveseket» is rendeltek a városi közmunka-erőből.
A százastanács elhatározta azt is, hogy a kirendelt kézművesek
nem kötelesek a fürdő épitésénél segédkezni. Városi prot. 9. l. —
Jakab Elek, i. m. 27—28. l. Dávid Ferencz püspökké választá-
sát, minden elfogadható alap nélkül, 1556-ra teszi. Dávid püs-
pökségéről az első biztos adat 1557. jul. 13-ról van.
114
1
Melanthon válaszát lásd Schwarz K. i. értekezésében és
az «Acta synodi pastorum ecclesiae nationis Hungaricae in
Transsylvania, die Apostolorum Philippi et Jacobi Anno 1558. in
oppido Thorda celebratae» cz. mű függelékében. R. M. K. II. 77. sz.
2
Tört. Tár. 1890. 178—8. l.
116
1
Erd, orsz. gyül. emlékek. II. 93. l.
2
A tordai zsinat végzéseit lásd a 115. lapon az 1. jegyzetben
emlitett «Acta synodi» cz. műben.
117
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 98. l.
2
U. o. 78., 91. l.
120
*
Mélius életére nézve lásd Zoványi Jenő jeles vázlatát
Theol. ismeretek tára. Mező-Tur, 1898 II. 376—8. l. Találóan
mondja Méliusról egy nagy nevü egyháztörténészünk, hogy az ő
élete egy olyan két kötetes munkához hasonlít, melynek első
fele elveszett (Balogh Ferencz). Laskói Csókás Péter következő
adatát. «Petrus Melius senior 6, qui antequam novos populares
cooptaret, in patriam revocatus est, «ut contra Arianos laboranti
patriae succurrere!», mesének, sőt ráfogásnak szeretik némelyek
124
1
A váradi «értekezlet» 1559 aug. 18. előtt tartatott. Dávid
Ferencz ugy a váradi, mint a medgyesi (aug. 18.) zsinaton jelen
volt, a mit a Defensio s a medgyesi zsinat leirása is igazol.
A Defensioban Izabelláról, mint még élőről van szó (meghalt
szept. 15.), de említteték, hogy Dávid a püspökségről lemondott.
A Várad és Medgyes közötti távolság, a «Defensio» megírására
és kinyomatására szükséges idő kizárja, hogy a váradi zsinat
1559 aug. 18-án, vagy utánna lett volna.
2
Verancsics és Perényi üldözéseiről l. Kiss Á. i. m. 59—72.
l. az eredeti források idézésével.
127
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 52. l. Archiv. III. 360. l.
2
Kiss Á. i. m 53—7. l. — Erre az időre esik az is, hogy
Heltai kinyomatta Kolozsváron Bullinger Henriknek ama leve-
lét, melyet az, Huszár Gál kérésére, a magyaroszági prot. lel-
készekhez intézett a szertartások stb. ügyében. R. M. K. II.
80. szám.
132
1
Teutsch i. m. II. 25—35. l. Kiss Á. i. m. 53—7. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 187. l.
135
1
Kiss Á. i. m. 58—9. 1. Chronicon Fuchsio etc. I. 62. l.
2-
Chronicon Fuchsio etc. I. 62. l. Ostermeyer 67. l. Album
Oltardinum 24. l.
139
1
Tört. Tár. 1878. 471—2. l.
140
1
Daun Gergely és Werner Lenárd beszterczei polgároknak
1563. máj. 1-én Szebenből, a beszterczei tanácshoz küldött levele.
Beszterczei városi ltr. Lásd még Possevinus A. Atheismi Lutheri
Melanthonis, Calvini, Besae etc. refutatio. Vilnae, 1586. 60. l.
2
Bod Péter: Smirnai szent Polikarpus. 17. l.
147
* Kiss Á. i. m. 296—411. l.
153
*
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 289—90. l.
171
* U. o. II. 289. l.
172
*
Jakab Elek Kolozsvár története. II. 173., 178. l. Kolozs-
vár városi protoc. 259. l.
190
*
Lampe-Ember i. m. 130—146. l. Kiss Á. i. m. 437—48. l.
Prot. Szemle 1898. 41—2. l.
192
1
Lampe-Ember i. m. 171—214 l. Kiss Á. i. m. 613—28. l.
Prot. Szemle 1894. évi folyam. — Az u. n. «debreczeni hitvi-
tára» nézve kétségtelen adatokkal nem rendelkezvén, nem
akarom a hypothesisek számát szaporitani véleményem elmon-
dásával.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 343. l.
209
1
Dávid Békéshez a «De Mediatoris» etc. mü ajánlásában:
cumque qui censuram lidis metiatur lapide, iudicem requirat,
te unicum ad haec omnia probe obeunda, tamquam selectum
atque idoneum orgánum, Mecoenatemque veritatis amantem seli-
gere voluit ecclesia.»
2
A «De falsa et vera unius Dei... cognitione libri duo» etc.
czimü, bár czimlapján és előszavában a datum 1567. tulajdon -
képen 1568. augusztusában jelent meg. Bizonyitja ezt a nyomdász
halálának az előszóban történt megemlitése (l. a 210. lapon levő
jegyzetet) és a «Refutatio propositionum Petri Melii» ez. münek
1568 aug. 15. kelt előszava.
216
1
Refutatio propositionum Petri Melii 1568. R. M. K. II.
114. szám.
2
Heltai lemondásáról és ismét hivatalba lépéséről l. Prot.
Szemle 1898. 242. l. — A szászokat támadó vitatkozás tervéről l.
Teutsch i. m. II. 115. l.
3
Erdélyben még ebben az időben nem a confessio, hanem a
nemzetiség különböztette meg az egyházakat. Confessio ugyan
négy van, de egyház csak kettő, t. i. a magyar és a szász. Ezen
ténynek figyelmen kívül hagyása mellett az erdélyi egyház-
történelem igen sok jelenségét lehetetlenség volna megérteni.
221
1
Lampe-Ember i. m. 224—56. l. A váradi disputatio Kolozs-
vár, 1570. Új kiadása u. o. 1870.
2
Az unitárismusnak a váradi disputatío után megindított
es lőleg az alföldre és a dunántulra kiterjeszkedő hódításairól
részletes, de csak kellő kritika mellett használható adatokat
találhatunk Kanyaró Ferencz i. m. 78. s köv. lapjain.
224
1
A fekete emberről l. Forgách Commentarii. 451—8. l.
2
A kolozsvári városi tanácsnak 1570 jan. 3-iki tanácsülé-
séből. Az 1570—82. évi protoc. 3. l.
231
1
Erd. orsz. gyül. emlékek II. 368. l.
2
Az innovatio tilalma benne van az 1570. évi medgyesi
articulusban. Ezt igazolják Dávid következő szavai: «in ea in-
cidimus tempóra, ut tuto de veritate non liceat inquirere. Taceo
publice, quid sentias, profiteri.» E levelet 1570. nov. 27-én irta
Paläologhoz. Jakab. E. i. h.
232
1
llia A: Ortus et progressus Soc. Jesu etc. 37. l. Ker.
Magvető 1875, 395. l. A Blandratáról szóló forrás egykorú
nyomtatványra hivatkozik.
2
Forgách i. m. 457. l. Teutsch i. m. II, 246. l. Erd. orsz.
gyül. emlékek. II. 374. l.
236
*
János Zsigmondot, kinek jóindulatát minden irányban el
kell ismernünk, méltán magasztalják az unitárius irók. Csak
annyit kell mégis megjegyeznünk, hogy egyéniségének ereje
azért teljeséggel nem birja el ama túlzott magasztalások súlyát,
melyet némelyek a kegyelet nevében, de minden tárgyilagosság
nélkül reá halmoznak. Azért hogy valaki unitárius, még nem
lesz egyszerre páratlan tökéletességüvé.
238
*
Tört. Tár 1878. 489. l.
242
*
Beza Th.: Epistolarum theol. liber unus. Hannoviae 1597.
263—82. l. Dávid F. prédikáczioinak előszava R. M. K. I. 74. szám.
Váradi disputatio 1870. 168. l.
244
1
Az egy atya Istenek ... stb. mű előbeszédében. Kolozsvár
1571. R. M. K. I. 86. szám.
2
Tört. Tár. 1878. 492. l. Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 389—99. l.
245
1
Az 1576. évi januáriusi czikkekből bizonyos, hogy az uni-
tárius «egyház» ekkor alakult meg, illetőleg ekkor vált ki az
addig egységes «magyar egyházból» és ekkor lett Dávid Fe-
renez az «unitárius egyház püspökévé». 1571—76 között csak
két egyház van, t. i. a magyar és a szász. Amannak Alésius
ennek Hebler s Ungler a püspöke. Bod P. Gelius Transsylvani-
cusában (Mss. a Teleky-thékában.) Suspirium Pr. Davidis ad
Christum cz. alatt van egy adat, melynek dátuma 1573. ap-
ril. 22. s aláirása «Franciscus Davidis superint. m. pr.» (Ker.
Magvető 1898. 281. l.) Ha ez adat minden betüjében hiteles,
akkor azt mutatja, hogy Dávid a fejedelem ellenére is superin-
tendesnek tartotta magát.
2
Jakab E. Dávid P. emléke I. rész. 201. l. II. rész 14. l.
Miscell. Tigur. II. 216—22. l. — Egyéni meggyőződésem az,
hogy a gyulafehérvári «államnyomda» 1569-ben már megszűnt.
Utolsó nyomtatványai ebből az évből kelnek és betűi szerfelett
kopottak. Hofhalter Rafael fia Rudolf 1573-ban Nedeliczen, Zala
vármegyében tünik újból fel nyomdájával.
248
* Teutsch i. m. I. 206. l.
250
*
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 459., 526. l.
252
*
Teutsch. i. m. I. 21—3. 1., 205—6. l.
253
1
Miscell. Tigur. II. 218. l. Veszely I. 212. l. Károlyi Péternek
a 250. lapon említett műve.
2
Ezek közül Hunyadi Demeter, Péchy János és Gyulai Pál
nevét ismerjük. Tört. Tár. 1889. 393., 802. l.
255
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 528., 534. l. Teutsch i. m. I.
203. l. Jakab E. i. m. II. rész 15—16. l. Az 1573. évi enyedi
zsinatról l. Uzoni Fosztó Hist. Ecol. I. 188—94. l.
2
Jakab E. i. m. 212—3. l. Erd. orsz. gyül. emlékek II. 577. l.
258
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. III. 108. l.
2
U. o. II. 575. l.
260
1
Magyar Tört. Tár XVlII. 25. l. Bod Péter : Smirnai szent
Polikárpus 28. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. III. 122—3. l.
261
*
De dualitate tractatus R. M. K. II. 168. sz.
263
1
Defensio Francisci Davidis R. M. K. II. 168. sz. 278., 280. l.
Uzoni-Fosztó i. m. I. 192. l. Bod Péter: Historia unitáriorum
in Transs. Lugd. Batav. 1776. 146—7. l.
2
Defensio ... 230., 279. l.
264
1
Dávid F. 1579 nov. 7. halt meg, mint ezt Bogáthi F. Mik-
lós sajátkezű chronologiája bizonyítja. Bod P. Polikarpusában,
36. l., szintén ezen időpontra mutat, ellenben a Hist. Unitario-
rumban, 143. 1., a közkeletü, nov. 15-öt írja.
2
Mise. Tigur. II. 218. l., 223—4. l. Paksi Mihály levelei
Simlerhez.
266
*
Erd. orsz. gyül. emlékek II. 423. l.
268
1
Arator levele 1576. szept. 13., 1579. ápril. 6. i. h.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek III. 143. l.
270
*
Socherus i. m. 174—5., 234 l.
271
*
Socherus i. m. 271. l. A Schreck-féle tételek Krakkóban
nyomattak. U. o.
273
*
Socherus. 273. f. 339. l.
274
*
Socherus, 273. l. 330. l.
276
1
Codex Széchenyianus Tom. XI. 211—2., 217., 224., 226. l. stb.
2
Theorematum ... examen et refutatio Genf. 1584. R. M. K.
III. 729. 12. szám.
3
Beregszászi Péter De controversiis religionis ... Basel 1587.
R. M. K. III. 759. szám.
4
Socherus i. m. 307., 385., 341. l. Tört. Tár 18., 120. l.
277
1
Socherus i. m. 307., 385., 341. l.
2
Fel is panaszolják a jezsuiták a kormányzó keménységét.
279
*
Socherus i. m. 379. l. 382. l.
280
1
Erd. orsz. gyül. emlékek III. 78—9. 235. l. Chronicon I. 81. l.
2
Ugyanott.
282
*
Daróczy G. Ortus et progressus ... 1736. 59. l.
283
*
Socherus i. m. 361. I. Szamosközi IV. 378. l.
284
1
Kurz: Nachlese auf dem Felde der ung-sieb. Geschichte,
Kronstadt 1840. 122—51. l. Chronicon Fuchsio ... I. 81. s köv. l.
Socherus i. m. 393. s köv, l. Erd. orsz. gyül. emlékek III.
248—57. l. Illia, Daróczy, Veszely i. m.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek III. 190. l. Jakab E. A Ghyczyek
Erdély történetében Budapest 1876.
287
*
Bod P. Polikárpus 39. l. — Kendi Sándort, Gálfi Jánost,
Gyulai Pált Kanyaró F. i. m. 215. l. «a Báthory-ház legerősebb
unitar. oszlopának» nevezi. Hogy Kendi nem volt unitárius,
erre nézve l. Defensio Fr. Davidis 271. l., — hogy Gálfi sem,
ezt mutatja a végrendelete l. Erd. orsz. történetei tára I. 77. l.
Gyulai Pálról csak annyit tudunk, hogy végrendeletében a
kolozsvári unitárius — és a marosvásárhelyi református isko-
lákról egyaránt megemlékezik. Tört. Tár 1900. 116. l. Bod Pé-
ter reformátusnak mondja őt. i. h.
289
* Veszely i. m. 217—24. l.
290
1
Socherus i. m. 405—6. l. Daróczy i. m. 107—8. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. III. 374. l. Album Oltardinum
Deutsche Fundgruben N. P. 31. l. Chronicon Fuchsio ... I. 85. l.
Kiss Á. i. m. 698—706., 733. l.
291
1
Veszely K. i. m. I. 301—7. l. Erd. orsz. gyül. emlékek
III. 408. l.
2
M. N. Muz. Codex Széchenyianus Tom. XI. 297. l. Szamos-
közi IV. 381. l.
294
1
Tört. Tár 1889. 65., 68. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. III. 316—39. l.
295
*
Chronicon Fuchsio ... I. 120. l. Erdélyi Prot. Közlöny
1876. 20—22. l. Album Oltardinum 33. l. Szilágyi Sándor; Carillo
Alfons élete és diplomáciai működése, Budapest 1877. 22. l.
296
1
Chronicon Fuchsio I. 234. l. Erd. orsz. gyül. emlékek III.
346., 385. l.
2
Szamosközi IV. 19., 55. l. Szilágyi Sándor: Carillo Al-
fons. 29. l.
3
Szeredai Antal: Notitia Capituli Albensis 223—8. l.
298
1
Codex Széchenyianus Tom. XI. 207. stb. lap. M. N. Muz. Mss.
2
Kulcsár István: Krónika Pest 1805. 85. l. Chronicon Fuchsio
I. 129—31. l. Tört. Tár. 1883. 345. l. Prot. Szemle 1893. 202—4. l.
Decsi János, magyar históriája. M. H. H. II. oszt. XVII.
3
Ugyanott.
299
1
Szilágyi S.: Carillo Alfons. 117. l.
2
Prot. Szemle 1898. 604—11. l. Codex Széchenyianus Tom. I.
3
Szamosközi IV. 10. l.
302
1
Erd. orsz. gyülési emlékek IV. 195—6. l., 268—9. l. Szamos-
közi IV. 82. l.
2
Chronicon Fuchsio. I. 142. l. Daróczy i. m. 122. l.
303
1
Archiv. N. F. XIX. 596—8. l. Tört. Tár 1884. 367. l. Codex
Széchenyianus Tom. XI. Tört. Tár 1878. 914. l. Daróczy G.
i. m. 125. l.
2
Tört. Tár 1892. 403. l.
305
1
Codex Széchenyianus Tom. XI.
2
A jezsuiták erdélyi müködésére alig vethet valami jellem-
zőbb fényt, mint az a körülmény, hogy nekik az ország szerencsét-
lensége is hasznot hozott. És mert a zavarosban halászhattak
a legnagyobb sikerrel, azért legfőbb törekvésök is az ország
megnyomorítására irányult. Erd. orsz. gyül. emlékek V. 110. l.
306
1
Archiv. N. F. XIX. 599., 601—2. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. V. 145., 162—74. l.
308
1
Erd. orsz. gyül. emlékek V. 145. 162—74. l.
2
Szamosközi II. 97—109. 1., IV. 131. l.
309
1
Bod Péter: Polikarpus 51., 55. l. V. ö. u. o. 56. l.
2
Tört. Tár 1887. 575. l. Codex Széchenyianus Tom. XI.
312
REFORMÁTUS EGYHÁZ
TÖRTÉNETE.
MEGBÍZÁSÁBÓL
ÍRTA
POKOLY JÓZSEF.
II. KÖTET.
1605—1690.
BUDAPEST.
1904.
TARTALOM.
ELSŐ KORSZAK.
A nemzeti fejedelmek kora.
Lap
7. Az «orthodoxa ecclesia» megszilárdulása. A hosszu háboru
gyümölcsei. Bocskay Erdély fejedelme. A pápa Rudolf
császárt az eretnekek ellen tüzeli. A császár Bocskay-
nak ariánus hirét költi. A medgyesi országgyűlés és
a jezsuiták. Papi özvegyek diplomája. A bécsi béke.
Bocskay halála, temetése, végrendelete. Rákóczy Zsig-
mond. A jezsuiták ujból kitiltatnak. Báthory Gábor a
róm. katholikusok fejedelem-jelöltje. A hajdu vitézek ki-
vánságai. Báthory Gábor fejedelem. «Orthodoxa ecclesia»
Kolozsvárt. A dési és tordai ref. gyülekezetek. A széki
merénylet és a beszterczei országgyűlés. A szombatos-
ság. Dávidisták, Gerendisták, Judaizánsok. Báthory
Gábor zsarnoksága. Ellene általános ellenszenv támad.
Meggyilkoltatik 5—52
8/a. A virágzás korszaka. Bethlen Gábor. Bethlen Gábor
trónralépésének jelentősége. A ref. egyház szerepe a
fejedelem terveiben. Az egyház emelkedése. Vallás-
eskölcsi reformok. Judaizánsok. A reformátusok és uni-
táriusok versengése. Bethlen Gábor a magyar alkot-
mány és vallásszabadság védelmére fegyvert fog. Lelki
készülődés. A nickolsburgi béke európai jelentősége.
Matthias-redivivus. Az akadémia. Reformtervek a tan-
ügy és a kultusz terén. Cecilia Renata. Bethlen házas-
sága Brandenburgi Katalinnal. Utolsó tervei. Az aka-
démia megalapítása. Katalin hithagyása. A pápa az
Antikrisztis. Az erdélyi papság armálisa. Bethlen vég-
rendelete, halála, jellemzése 53—107
8/b. A virágzás korszaka. I. Rákóczy György. Róm. katho-
likus ármányok. Az unió megujítása. Katalin és Bethlen
lemondása. I. Rákóczy György Erdély fejedelmévé vá-
lasztatik. Első intézkedései egyháza javára. A sérelmek
orvoslása. A kollégium elhelyezése. Geleji István püs-
4
Lap
pök. A nagy Graduál. Bethlen István támadása. Zsidózók
és unitáriusok. A dési terminus. A róm. katholikusok
panaszai. Nova Transilvania és Talio. Az ifjú Rákóczy
György házassága Báthory Zsófiával. A protestantis-
mus hatása az erdélyi róm. katholicismusra. Törekvé-
sek az oláhság reformálására. Rákóczy és a linczi béke.
A puritanismus fellépésének egyházpolitikai hatása.
Szatmár-németii zsinat. Az erdélyi és partiumi ref. egy-
házak uniója. Geleji kánon szerkesztése. A fejedelem
magatartása a kánonokkal szemben. Halála. I. Rákóczy
György az «orthodoxus fejedelem» 108—208
9. Politika az egyházban. II. Rákóczy György öröksége.
A református egyház belső bajai. A fejedelem a pres-
byteriánusok és püspökösökkel szemben. A Geleji-káno-
nok. Medgyesi Pál s a Dialogus politico-ecclesiasticus. Az
Approbáták egyházpolitikája. A világiak befolyásá-
nak biztosítása. Az autonomia veszedelme. Lórántfi
Zsuzsánna az Approbáták ellen. Kollégiumi kurátorá-
tus. A presbyteresek elnyomatása. Basire Izsák a har-
czot újból lángra lobbantja. II. Rákóczy György püs-
pökös és consistoriális eszméi. Drabicius a próféta.
A lengyel hadjárat. Erdély veszedelme. Barcsay és a
presbyteriánusok. Paptanács. Homágium. Apáczai aka-
démia állítási terve. Lórántfi Zsuzsanna halála. Várad
eleste. A presbyteresek rövid diadala. Kemény János
fejedelemsége a püspökös igazgatást helyre állítja 209—253
10. Az utolsó orthodoxus fejedelem. Apafy trónra lépte.
A romok felépítését munkába veszi. A magyarországi
protestánsok kelyzetének válságos fordulata. Báthory
Zsófia. Az erdélyi róm. katholikusok követelő fellépése.
A Wesselényi-összeesküvés. Czeglédy István, a kassai
pap. A delegatum indicium s a gálya-rabság. Erdély
kísérletei az üldözött hitsorsosok helyzetének javítá-
sára. Az erdélyi róm. katholikusok még egyszer fellép-
nek. Törvény a szombatosok ellen. Polemia az unitá-
riusokkal. Az oláh unió folytatólagos munkálása. A feje-
delem absolut törekvései a ref. egyház autonomiájá-
nak sérelmére. A nagy átulakulás küszöbén. Az utolsó
orthodoxus fejedelem halála 254—296
7. Az «orthodoxa ecclesia» megszilárdulása.
1
Magy. orsz. gyül. emlékek X. 608—11. l.
2
Erd. tört. Adatok. III. 319. l.
10
1
Erd. orsz. gyül. emlékek V. 299. l.
2
Az «orthodoxa ecclesia» elnevezés használatának első nyoma
a E. M. K. II. 225. sz. a. «in Synodo orthodoxorum Ungarorum
Vasarhelini. Anno 1591. mensis Junii die. 13.» — Tasnádi
11
*
M. orsz. gyül. emlékek. XI. 122—3. l. 200—1. l.
13
*
Chronicon Fuehsio I. 232. l. A jezsuiták ellen ekkor először
alkalmazott castrálás, a későbbi időkben is hagyományos bün-
tetésmód volt és a kurucz háborúk idejében, a midőn a kegyet-
lenkedések mind két részről borzalmas mértéket öltöttek, a hadba
elegyedet és fogságba jutott jezsuitáknak mindig így könyítették
meg a kuruczok a legnehezebb fogadalom megtartását.
14
1
Tört. Tár 1878. 915—16., 919., 924. l. V. ö. Magyar orsz.
gyül. emlékek XI. 196—210. l. Archiv N. F. XIX. 614—6. l.
2
Magy. orsz. gyül. emlékek XI. 168-88. l. Magy. Tört. Tár
XIX. 102. l.
15
1
Erd. orsz. gyül. emlékek V. 378—9., 306. l.
2
Daróczy i. m. 140. l. Jakab E. Kolozsvár tört. II. 442—3. l.
16
*
Argentus János i. m. R. M. K. II. 328. sz. Veszely i. m.
I. 376. l.
19
*
Veszely i. m. I. 376—7. l. Szilágyi Ferencz. A kolozsvári
ev. ref. eklézsia történetei, Kolozsvár 1829. 19. l. L. Jakab E.
i. m. II. 444—5. l. Erd. orsz. gyül. emlékek V. 313—6. l. Erd.
tört. adatok IV. 168. l.
20
*
A papi özvegyek diplomáját két izben adta ki Bocskay,
mint a szövegben is emlitem. Az egyik a királyhágóntuli, a
másik az inneni területekre szól. Amaz tudomásom szerint nincs
kiadva, ellenben ez igen. Bod i. m. II. 219—21. Mindkettő több
izben megerősíttetett. Benn vannak az erdélyi fejedelmek Liber
Regiusaiban. Tört. Tár 1889. 204. l.
21
*
Kanyaró i. m. 215. l. Erd. orsz. gyül. emlékek V. 167.,
401. l. Ker. Magvető 1892. 81. l. s köv. Uzoni-Fosztó i. m. I.
291. l. A kolozsvári 1606 jul. 2. zsinat 3. sz. határozata.
23
*
Bod Polikarpus 55. l. s köv. A «Canones Ruberiani» Bod
Hist, Eccl. II. 382—7. l. Kivonatosan Révész Figyelmező 1872.
3—7. l.
24
*
Károly Árpád Akadémiai értesítő. 1898.
26
*
Archiv N. F. XIX. 604., 606—13. l. Erd. orsz. gyül. emlé-
kek V. 319., 332., 341—46. l.
29
*
Erd. orsz. gyül. emlékek. V. 471., 493., 510—11., 514—7.
31
*
Archiv N. P. XXII. 402—3. l. Erd. orsz. gyül. emlékek V.
354—5., 569., 570—71. l.
34
1
Századok. 1890. Komáromy András, Báthory István ország-
bíró végrendelete. 138. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. VI. 106., 124., 111. lap —
A kolozsvári ref. egyházra nézve íróink régebben mindig szeret-
ték volna fentartani a continuitást, azaz hogy itten az unitáris-
mus tulereje daczára fenmaradt a ref. gyülekezet és papjai is
voltak. L. Szilágyi F. i. m. 9. l. Névkönyv 1870. 3—5. l. Refor-
mátusok bizonyára voltak is itten, de nem volt ref. egyház.
36
1
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 228. l. Geleji Titkok Titka.
Gyulafehérvárt 1645. Előbeszéd 23. l. Báthory Gábor már 1609-ben
átadta volt az óvári templomot a reformátusoknak, de csak a sze-
beni országgyűlés után 1612-ben állította ki kellő ünnepélyes
formában az átengedésről szóló privilégiumot. 1610-ben a kolozs-
vári harminczad egész jövedelmét az egyház és iskolának adta.
Ezen felül adta volt még a kolozsvári határról a gyalui várhoz
járó dézma fele részét is ugyanazon czélra. Kolozsvári egyh.
község ltr. Fekete i. m. 16. l.
2
Hogy Désen miképen alakult meg a ref. egyház, azt nem
tudjuk. Fejedelmi adománya nincs Bethlen Gábor koráig, ha-
nem egyenesen a régi róm. kath. egyházi jövedelmeknek örö-
39
*
Daróczy i. m. 159. l. Báthory Gábor oltalom levelei a
szilágysági egyházak részére Szilágy e. m. ltárában. Erd. orsz.
gyül. emlékek VI. 169—5. l.
42
*
Tört. Tár 1888. 750. l., Daróczy i. m. 159—61. l. Századok
1876. 470. l., Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 30—5. 170—3. l.
Daróczy i. m. 161. lapján azt is elmeséli, hogy Báthory Gá-
bor a széki merényletért kivégzett róm. kath. urak megölé-
sénél használt pallost a kálvinista püspöknek küldötte, azzal
az intéssel, hogy ő is így dühöngjön a pápisták ellen.
43
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 35. l. Zayzon Ferencz:
A székely-udvarhelyi ev. ref. egyházközség története. Székely-
udvarhely, 1893. 81—2. l., Veszely i. m. I. 394. l., Daróczy i. m.
160—1. l.
44
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 170. l.
45
*
Lásd e mű I. kötetében a 261—2. lapot. Dávid Ferencz állás-
pontját «De Dualitate tractatus Franc. Davidis in tria capita
distinctus» cz. értekezésben találhatjuk fel. R. M. K. II. 168. sz.
Ezt kiegészíti Karádi Pálnak, Dávid F. leglelkesebb hívének, az
Apocalypsisra adott magyarázata 1580, Mss. a M. N. Muzeum
kézirattárában Hung. Fol. 199. sz. a. Továbbá kiegészíti még
«A szombatosok régi könyve.» Ker. Magvető 1886. XXI. 6., 76.,
142. l., mely műnek a keletkezése 1580—92. közé esik, mit az
események friss emlékezetben léte, a jelen időbeli elbeszélés stb.
igazol. Lásd különösen i. h. 144. A most említett három forrás
theol. felfogása között a legtökéletesebb összhang van. Egyik
bővebb ugyan, mint a másik a dogmatikai tételekben, azonban
az alapfelfogás mindegyikben egy, egységes. Ezen felül mind a
három megfelel annak is, a mit Blandratának és Basiliusnak e
korbeli nyilatkozatai az u. n. davidista irányról emlékezetben
47
*
Erd. tört. adatok I. 29. l. Erd. orsz. gyül. emlékek III.
472. l. Erd. orsz. történetei tára. I. 17. l. II. 25. l. Erd. tört.
adatok I. 30-33.1. Ker. Magvető. 1871. II. 34—48. l. Erd. orsz.
gyül. emlékek V. 401. l. Uzoni-Fosztó i. m. I. 291. l. Dr. Kohn.
A Szombatosok. Budapest, 1889.
50
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 35. l. s köv. 199. l. Teutsch
G. D. Das Zehntrecht etc. Schässburg, 1858. 190., 192. Kraus
krónikája: Fontes Rerum Austriacarum Scriptores III. 10—11. l.
52
*
Erd. orsz. gyül. emlékek V. 71—2. l. Szilágyi Sándor
Báthory Gábor története. Pest, 1866. 234. l.
8/a. A virágzás korszaka.
Bethlen Gábor.
*
L. Pulszky Ágost: Pázmány Péter 1887. 94. l.
54
*
T. Tár 1889. 75. l. Erd. orsz. gyül. emlékek VIII. 143. l.
55
*
Erd. tört. adatok II. 125. l.
56
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 478., 332., 492. l.
57
*
U. o. VII. 293—4. l.
58
*
Mig ellene róm. kath. dinasztikus politikából mindenféle
fondorlatokat szőttek, ő Székelyudvarhelyt a róm. katholikusok
szabad vallásgyakorlatát helyre állította. Veszely i. m. I. 259. l.
Szilágy-Somlyón hasonlóképen biztosította ugyanazt 1615-ben.
Szilágyi e. m. prot. Az ő korában történt, hogy Udvarhelyszé-
ken 6 nagy egyházközség egyszerre elszakadt a ref. egyháztól
(Bod P. Hist. Eccl. I. 299. l. Udvarhelyi e. m. prot.) és nincs
semmi nyoma, hogy ő ennek megakadályozására bármit is tett
volna. Ezen egyházközségek: Szombatfalva, Vágás, Sz.-Lélek,
Oroszhegy, Sz.-Tamás, Zetelaka. V. ö. Veszely i. m. I. 316.,
340—1. l.
59
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 413. l.
60
*
Bod P. Hist. Eccl. II. 233—9. l. Nemesítései, adományai a
Lib. Regiusok VIII—XV. köteteiben.
61
*
Erd. orsz. gyül. emlékek. V. 499. l.
65
1
Milotai Ny. István Speculum trinitatis. Debreczen, 1622.
R. M. K. I. 521. Előbeszéd s ajánlás.
2
A kolozsvári iskolának adott quartáról L. Regius VIII.
229. l. Ugyanerről s a kolozsvári harminczadról járó 300 frtról.
u. o. XIII. 60. l. L. még Fekete M. i. m. 19. l. A fogarasi is-
kolára tett adományai az illető egyh. község ltárában. A désié
a dési e. k. ltárában. L. még Egyh. tört. monogr. 4., 10. l.
Czelder: Figyelő 1881. 258. l.
66
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VI. 316., 496., 413. l. VII. 120.,
513. l. Bod Polikarpus 62—3. l.
69
*
Az előcsatározások nyomát mutatja Szentkirályi Benedek:
Vindicatio locorum veteris Testamenti etc. ez. értekezése Mar-
burg, 1619. R. M. K. III. 1256. sz. A Geleji és Csanádi disputa-
tiójáról l. Titkok Titka. Előszó, ajánlás 22. l. Kénosi Tősér Já-
nos Bibliotheca Scriptorum Transsylvano-Unitariorum. Mss. az
Erd. Muz. kézirattárában. 27. l. Bod P. Hist. Unitariorum.
158—9. l.
70
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VII. 488—9. l.
71
*
Kénosi i. m. 24. l. Magát a munkát l. M. N. Muz. Q. L.
1171. sz. a. V. ö. Ker. Magvető 1886. XXI. 344. l. s köv. Itt ez
az irat 1608—9-re van téve, de tíz évvel későbbi az, a mit az
események bizonyítanak. Ezen kérdésekkel van összefüggésben
az is, a mit Segesvári Bálint krónikás Gyöngyösi András kolozs-
vári ref. papról, ennek az unit. főtemplom elvételére irányuló
szándékáról beszél. Erd. tört. adatok. IV. 192. l.
72
*
E «szombatos üldöző» zsinatról l. dr. Kohn i. m. 85. l.
Kanyaró i. m. 219. l. Uzoni-Fosztó, (i. m. I. 284. l.) Erdő szt.
Györgyről szólva azt mondja: «tam celebris erat unitariorum
Ecclesia, ut omnes et singulos Ecclesiarum nostrarum pastores.
tum etiam scholarum rectores ad diem 11. Nov. 1618. ad cele-
brandam synodom R.Val. Radecii illuc cogerit.» Hogy Uzonitól
Kanyaróig miképen lett «szombatos üldözővé» ez a zsinat, arról
csak az utóbbi adhatna számot. Székely i. m. 133—4. l.
73
*
Geleji Titkok Titka. Ajánlás 24. l. Bod Polikarpus 66—7. l.
Ker. Magvető 1884. XIX. 351. l. Ezen háromszéki generális
visitatióról rémesnél rémesebb dolgokat mesélnek a modern uni-
tárius írók. De még arra a gondolatra nem jöttek, hogy vala-
mely egykoru okmánynyal igazolnák a 62 eklézsia «elrablását».
vagy Keserüi Dajka «300 puskás apostolának» a létezését stb.
Vannak zsinati s főconsistoriumi protocollumaik vagy gen. levél-
táruk, ismerjük az országgyülési tárgyalásokat, talán valahol csak
akad egy okmány, a melylyel a mesét egy kis historiai fundamen-
tumra építhetnék. Lásd még Uzoni-Fosztó i. m. I. 233—63. l.
74
*
Enyedi munkája magyar fordításának kiadására nézve l.
75
*
Bethlen proclamátióját l. Tört. Tár 1888. 406. l. 1619,
szept. 12-ről levele Khleslhez u. o.
77
*
Bod P. Polikarpus 62—66. l. Erd. orsz. gyül. emlékek VII.
512—3. l.
78
*
Gindely-Acsády : Bethlen Gábor és udvara. Budapest.
81
*
Erd. tört. Adatok III. 238. l. Zsilinszky i. m. II. 188. l.
Erd. orsz. gyül. emlékek VIII. 96—7. l.
82
*
Egyh. tört. monographiák. 10. l.
83
1
Franki. Pázmány Péter élete. Pest, 1869. II. 68. Szalay L.
Esterházy Miklós élete és munkái II. 33. l. Chronicon Fuchs.
I. 310. s köv. Hogy a kathedrát élete vége felé tervezte, mu-
tatja udvari számadása is 1628—29-ből, hol a «kathedra ara-
nyozó képirónak» 200 írt. fizetés van felvéve. T. Tár 1880. 141.1.
B. Radvánszky: Udvartartás és számadáskönyvek. Budapest,
1888. I. 231. l. Ez időtájra esik az orgona készittetése is. Tört.
Tár 1887. 16—7.1. V. ö. Kemény János Önéletirása Pest, 1856.
67—8. l.
2
Századok 1868. 233. l.
86
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VIII. 25. s köv. I. Franki i. h.,
Szalay i. h., Kemény János i. h.
88
*
T. Tár 1879. 787. 1888. 640—1. 1879. 890. l. Gindely i. m.
Erd. orsz. gyül emlékek VIII. 57. l. s köv.
89
*
Milotai Speculum Trinitatis-ában neveztetik először a fehér-
vári sehola kollégiumnak s van említés az első 24 alumnusról,
«választott tanuló ifjakról». Később a principisták számát 40-re
emelte, l. T. Tár 1880. 140. l. Radvánszky i. m. I. 230. l. Opitz
Márton itt léte körülményeiről nem valami sokat tudunk. Czi-
mét az «Exequiarum Cræmonialium» (R. M. K. II. 429.) tartotta
fenn, hol egy oratiója foglaltatik. Róla l. Allg. deutsche Bio-
graphie: «Opitz Mart.» A kollégium építése megkezdéséről l.
Chronieon Fuchs. I. 310. l. Azonban az épités igen keveset
haladhatott a fejedelem életében, mert különben I. Rákóczy
alatt aligha jött volna szóba, hogy hol állíttassék hát fel vég-
leg ezen a kollégium. Erről Bethlen István véleményét l. alább.
91
*
Erd. orsz. gyül. emlékek VIII. 78. l. Egyh. tört. monogr.
22. l. Az Alstedhez intézett meghivó levelet l. Századok 1892.
711—12. l. Itt meg kell emlékeznem a professorok számára
rendelt fizetésről, mely P. Szathmáry K. A gyulafehérvár-nagy-
enyedi Bethlen-főtanoda története. N. Enyed, 1868. ez. mü 32. l.
és némely ujabbkori irók szerint «ezer imperiális tallér, lakás
és élelmi szerekből» állott volna, A 85. s 90. lapon idé-
zett számadásokból az tünik ki, hogy Alstednek, a főprofessor-
nak 500, Bisterfeld és Piscatornak, a másik két professornak
350—350 tallér fizetése járt a lakáson és a naturálékon kivül.
Később Basire-nek csakugyan 1000 imperiális tallér fizetése
volt, mit szintén egykoru forrás igazol. T. Tár 1889. 493. l.
fel lehetne tenni, hogy mint Basirenál a fizetés egy része a
fejedelmi udvarból, más része pedig a kollégium jövedelmeiből
járt. Azonban még akkor nem igen volt a kollégiumnak jöve-
delme, mert gazdasága csak lassan indult meg és másfelől azt
látjuk, hogy a scholamesterek fizetése is az udvari fizetések
lajstromában van. Basire nagyobb fizetését különben lehet más
forrásból is magyarázni.
92
*
A Pázmány által fundált «egyetem» egy fokkal sem volt
magasabb rangu iskola, mint a Bethlen-kollégium, vagy akár a
nagyszombati ref. kollégium. Theologia, philosophia s philologia
voltak a magasabb tanintézet tárgyai mindenütt. A Pázmány
«egyeteme» azonban idővel bővült, míg azok a «kollégiumok»
nem.
93
*
A Bethlen-fundatióra nézve több olyan becslést olvasha-
tunk, a melyek a valóságot messze tulszárnyalják és szinte
mesébe illők. Ilyen a P. Szathmáry Károlyé i. m. 34. l. és for-
rásaié is. A «hét szőlő» értékére nézve lásd Radvánszky i. m.
204. l. Tehát jó messze áll a 90.000 írttól. A medaille, melyet
P. Szathmáry «gyémántokkal körülrakott saját medályképé-
nek» magyaráz, mások pedig «pénzgyüjteménynyel» helyettesi-
tik, 9000 tallér váltságárban jutott az I. Rákóczy György birto-
kába. Orsz. ltr. Lib. Regius XX. 144—5. l. Enyed és Miriszló
12.000 tallérban volt a Károlyi Zsuzsannáé, a mi 18.000 mfrtot
tett. N. Enyedi koll. ltár. Bocskay Erzsébet s gyermekei 1578-ban
12.000 frtban kapták az enyedi uradalmat, mely ekkor az enyedi
kastélyon és városon kivül Miriszló, Felenyed, Vládháza, Nyir-
mező, Oláh-Orbó, Kis-Orbó és Diómái községekből s ezek tized
jövedelméből állott. Orsz. ltr. Gyulafehérvári kápt. Cent. 13.
nro. 65. Az adománylevelek a n.-enyedi Bethlen-főiskola levél-
tárában. Feltalálhatók a Liber Regiusokban is. A «Hét szőlőt»
Rákóczy György kénytelen volt 5000 frtért megvenni Branden-
burgi Katalintól, ki azt nem akarta kibocsátani kezeiből. Rad-
vánszky i. m. I. 369. l. Orsz. ltr. Lib. Regius XVIII. 140. l.
Vajjon a kollégiumnak adott-e némi kárpótlást, azt nem tud-
hatni. A P. Szathmáry által felsorolt és I. Rákóczi Györgynek
tulajdonított egyéb defraudatiók valótlanságát bizonyítja Szi-
lágyi S. Bethlen Gábor fehérvári siremléke és alapitványai cz.
értekezése. Budapest 1884. 9—21. l. s a medailleról elmondot-
takban e jegyzet is.
95
*
M. prot. Egyh. tört. rnonogr. 22. l. P. Szathmáry i. m. 33.1.
96
*
T. Tár 1887. 42. I. Tóth Sámuel. Adalékok a tiszántuli ev.
ref. egyházkerület történetéhez. Debreczen 22—23. l. Az akkori
thesisekre hivatkozás s a zsinat lefolyásának leirása a Tiszán-
tuli egyh. ker. ltárában.
98
*
Erd. orsz. gyül. emlékek IX. 4—5. l. Kemény J. i. m.
160—3. l. Az okmányok a T. Tárban 1887. 41., 47—48. l. 1880.
132—5. l. 1894. 421. l. 1895. 311—3. l. Frankl. i. m. Il. 306. l.
100
1
P. Szathmáry i. m. 36. l. A papság számára adott armá-
lisának szövege több helyt van közölve; igy Bod P. Hist. Eccl.
II. 240—2. l. Salamon J.: De statu ecclesiæ ev. ref. in Trans-
sylvania Commentatio. Kolozsvár, 1840. 25—31. l.
2
Kemény J. i. m. 145. l. Bethlen végrendeletét külön füzet-
ben kiadta Koncz József Marosvásárhely 1878. Az egyházak és
egyháziak számára tett nagyobb hagyományokról megemlékezik
Bod Péter is. Hist. Eccles. II. 243. l.
102
*
Pulszky Ágost, Pázmány Péter Budapest 1887. 12 3. l.
Pulszkynak a Frankl Vilmos Pázmány Péterére irt ezen classi-
cus szépségű birálata minden életiratnál szebben és tisztábban
világitja meg Erdély legnagyobb magyarjának jelentőségét. Bár
csak mellékesen foglalkozik Bethlennel, mint Pázmány politikai
s vallásbeli ellenfelével, de mégis gyönyörüen kidomboritja czél-
jait, terveit, egyéniségét s államférfiui nagyságát, a melyek
együtt őt kortársai felé magasan helyezik.
104
*
Kemény János önéletírása. 150. l. Álljon itt nehány adat,
mely a már közlötteken kivül igazolja, hogy Bethlen Gábor
milyen elfogulatlan volt az érdemek megítélésében és elismeré-
sében, ha más vallásuakról, nem hitsorsosokról volt is szó. Az
ő Liber Regiusaiból néhány okmányra mutatunk reá, ennek
igazolásával. 1616-ban Burdai Mihály vajdafalvi oláh papot,
1617-ben Csupor Mihály altorjai róm. kath. plébánust, 1623-ban
Maksai Tamás kis (ma: magyar) sárosi unitárius lelkészt megne-
mesitette. Lib. Regius VIII. 172., 244. l.; 1618-ban Fejérdi Márton
«katholikus concionator», főesperes és generális vikáriusnak Je-
genye birtokát 2000 frtban inscribálta, Lib. Regius IX. 46—7. l.
1628 ban Dombói János nagyteremi unitárius lelkésznek vásárolt
házát adómentességben részesítette. Lib. Regius XII. 95. —
Ezeken kivül általánosan ismert tény az anabaptisták letelepitése,
megajándékozása s hogy a zsidóknak is privilegiumot adott.
105
* -
Milotai Ny. István Speculam Trinitatisának ajánlása. Igen
becses adalékokat foglal magában Bethlen áldozatkészségéről,
egyháza emelése érdekében tett intézkedéseiről. De nem ke-
vésbbé becses politikai vonatkozásainál fogva is, mint a haim-
burgi alkudozások és a «nicklisburgi» béke körül folyó császári
és róm. kath. fondorlatoknak közvetlenül a fejedelem környeze-
téből származó megvilágitása.
106
*
Szalárdi siralmas krónikájának 2-ik könyvéből, a Bethlen
Gábor jellemzését tartalmazó l. részből.
107
*
Kemény János i. h. —
8/b. A virágzás korszaka.
I. Rákóczy György.
1
Tört. Tár 1880. 135. l. Kemény J. i. m. 153., 162—3. l.
Erd. orsz. gyül. emlékek. II. 6. l. 50—1. l.
2
Frankl. Pázmány P. II. 334—5. l.
110
*
Kemény i. m. 171. Deák Farkas; Csáky István. 231. l. T.
Tár 1880. 135—7. l., 1883. 255. ]. Chronicon Fuchs. I. 310. l.
T. Tár 1879. 797. s köv. l., 1884. 199—201. l.
112
*
M. Sion 1867. 497—500. l. Erd. orsz. gyül. emlékek. IX.
28., 95., 98.. 107. l. Veszelyi i. m. I. 396—99. l. Ker. Magvető.
1884. XIX. 351. l. s köv.
114
1
Franki i. m. II. 334—6. Erd. tört. Adatok I. 240. l. Erd.
orsz. gyül. emlékek IX. 32. s köv. l.
2
Franki i. m. II. 335. l. T. Tár 1885. 109. l. Erd. orsz.
gyűl. emlékek IX. 50—60. l.
115
*
Franki, i. m. II. 347—8. l.
117
*
Erd. Prot. Közlöny. 1882. 380., 388., 396., 442. l. s köv.
120
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. IX. 316. R. M. K. II. 458., 459.,
485—8., 494—500. stb. sz.
2
Tört. Tár 1883. 521. s köv. l. Századok 1891. 474—7. l.
122
*
Herzog Real-Encyclopädie II. kiadás III. 744. s köv. l.
125
*
R. M. K. III. 1924. sz. Czelder, Figyelő 1887. 168—86. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1875. 618., 650. l.
127
1
Görgényi e. m. protocollum I. 332. l.
2
L. «Az erdélyi h. h. anyaszentegyház közzsinatainak vég-
128
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. IX. 447., 452., 487., 507—13.,
572., 581 l.
2
Szilágyi S. Bethlen G. síremléke 20.l. Az ott említett inscrip-
tiók (Kis- és Felső-Orbó, miklóslaki s felgyógyi részjószágok) okle-
velei a n.-enyedi Bethlem-főtanoda levéltárában. L. még «Ternaria
inscriptiones pro. Colleg. Albens.» Lib. Reg. XIX. 101. l. s köv.
131
*
Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1875. 802., 804, 905. l.
132
látta volna. «Az Isten nem engedte azt meg neki, mert
nem járt az Isten parancsolatjában, hogy a másét hami-
san ne kivánja» — mondja az unitárius krónikás. —
De azért gyorsan szaporodván a reformátusok, a polgári
ügyekben való érvényesülés és a nagy templom utáni
vágy nemhogy kialudt volna, sőt növekedett.
A reformátusoknak úgy magyar, mint szász részről a
város legtekintélyesebb polgárai (Váradi Miklós, Filstich
Péter) lévén az élén, annál inkább törtek czéljok után.
1635-ben már határozottan kivánták a városi tanács- és
hivatalokban való részesedést, sőt a nagy templomot is.
Szinte forradalomra került a városban a dolog deczember
vége felé, mikor a fejedelem is ott tartózkodott. De még
ekkor a fejedelem lecsendesítette a zavart és csak béké-
sen intette az unitáriusokat, hogy a lakosságnak több
mint egy harmadát tevő reformátusokat ne zárják ki
továbbra is a város vezetéséből. Az unitáriusok azonban
a tanácsot fülük mellett elbocsáták és továbbra is csak
mellőzték a reformátusokat.
Azonban az 1637. évben nagy fordulat állott be a dol-
gok folyásában. Szőrös Mátyás, ki mint néhány évig uni-
tárius szász praedikátor, «sok ujságot követvén» hivatalá-
tól megfosztatott, 1637-ben az ujonnan választott püspök
s úgy látszik neki régi vetélytársa, az eszes és erős kezű
Beke Dániel ellen az innovátió vádját kezdte terjeszteni,
holott az innovatiót tulajdonképen ő indította. A fejede-
lem és ref. papi tanácsosai kapva-kaptak az alkalmon
és a Krisztus nem imádásáról szóló egyes elszórt véleke-
dések miatt az unitáriusokat kérdőre vonták, s a fejede-
lem bekövetelte hitvallásukat, hogy megtudja: hogy a
mostani unitáriusok innovátorok-e, vagy nem, «mivel csak
a János Zsigmond korabeli confessió alapján álló unitá-
134
*
Erd. orsz. gyül. emlékek IX. 415. l. Erd. tört. Adatok. IV.
192., 205. Jakab E. Kolozsvár tört. II. 603. l. Prot. Egyh. és
Isk. Lap. 1875. 1191. l.
135
*
Erd. orsz. gyül. eml. IX. 137. l.
136
*
Erd. tört. adatok IV. 48-50.l. Erd. orsz. gyül. emlékek X.
174—80. l.
137
*
Papp Miklós Történeti Lapok. I. 1455. l. Kanyaró i. m.
222. l. Kassainak itt közlött leveléből, holmi a biróságra gyako-
rolt illetéktelen pressiót vél kiolvashatni. Erd. orsz. gyül. em-
lékek X. 165—7. l.
138
*
Jakub E. i. m. II.. 648. l. Erd. tört. adatok IV. 215—8. l.
139
*
Erd. orsz. gyül. emlékek X. 182-201. l.
140
*
Benkő József, Transsylvania Vindobonae 1778. II. 243. l.
143
1
Titkok Titka 271., 273., 275. l.
2
Kemény János i. m. 75. l.
145
*
Erd. orsz. gyül. emlékek X. 187. l. Ker. Magvető. 1882.
XVII. 107., 217. l. s köv. Több egyházközségről nincs emlé-
kezet, hogy a szombatosságból való megtérés czimén lett volna
reformátussá.
147
*
R. M. K. I 637., 660. sz. Századok 1891. 463—8. l.
148
*
Jakab E. i. m. II. 638. Okltár II. 287., 298. l. Erd. tört.
adatok IV. 209. l. Orsz. Ltár Lib. Regius XVIII. 97. l.
150
1
Erd. tört. adatok IV. 75. Erd. orsz. gyül emlékek X. 295—
6. l. Szalárdi i. m. 237. l. Titkok Titka ajánlás 25. l. Jakab E. i.
m. II 643. l.
2
Szalárdi i. m. 238. l.
152
*
R, M. K. I. 772., 779., 799., 826. sz., II. 494. sz. Századok
1891. 463—8. l. Szilágyi Sándor Rákóczy Zsigmond élete M. T.
Életrajzok. 32. l. Jakab E. i. m. II. 639. l.
153
*
Erd. tört. adatok IV. 200. l. Erd. orsz. gyül. emlékek X.
23., 34., 45., 236., 291—2., 301—2., 307—8. l. XIX. 489—93. l.
Uj Magy. Muzeum. 1859. IX. évf. I. köt. Geleji K. István élete
és levelei I. Rákóczy Györgyhöz. Ötvös Ágostontól. Magyar
Sion 1867. 497—50. Prot. Közlöny 1891. 176. l. T. Tár 1885.
208. l. Lib. Regius XIX. 215. l. Veszely i. m. I. 341—2. l.
157
*
Erd. orsz. gyül. emlékek X. 63. l. R. M. K. I. 678., 704.,
716., 722. sz. K. 236. Sárospataki füzetek 1866. 678. l. s köv.
Révész Figyelmező 1875. 416. l. s köv. Könyvszemle 1891. 220. l.
1883. 249. l. Szilágyi S. I. Rákóczy György Budapest, 1893.
349—51. l. Szilágyi Sándor: Lorántfi Zsuzsánna. 23—26. l.
160
*
Szilágyi Sándor II. Rákóczy György Budapost, 1891. 21—
30. l. A két Rákóczy Gy. fejedelem családi levelezése. Buda-
pest, 1875. 101., 103., 105. l. Erd. orsz. gyül. emlékek X. 385 6.,
389—91. l. Családi lev. 144. l. Az álruhás jezsuitákra nézve l.
Milley János atya jelentéseit Erd. orsz. gyül. emlékek XV. 485. s
köv. l.
162
*
Veszely K. i. m. I. 306—7., 309., 316., 341., 369., 274—81.,
283., 288., 293—301. Erd orsz. gyül emlékek XI. 57. l. Bod
Hist. Eccl. I. 299. l.
165
1
Erd. orsz. gyül emlékek III. 118. I. R. M. K. II. 158.,
170. sz. Könyvszemle 1879. Tordassy Mihály munkatársai Hercze
István karánsebesi, Zakan Efreut szászsebesi, Pestisei Mózes
lugosi pap, Archirie vajda-hunyadi esperes.
2
Orsz. ltár. Báthory Kristóf Liber Regiusa (vulgo: rubrum)
I. 282., 298—94. l.
167
*
Erd. orsz. gyül. emlékek IV. 551—3. l. Cipariu Acte si
fragrnente Archivu 1867. 609—10. l. Lib Regius IV. 239. l.
168
*
Szilágyi S. Báthory Gábor fejedelem tört. Pest 1867. 73.,
306—8. l. Cipariu Archivu 550. l. V. ő. az 1639. IV. t.-czikkel.
Erd. orsz. gyül. emlékek. X. 220. l. Lib. Regius VIII. 27., 33. l.
Fogaras vidéken azonban Szava a vladika ebben az időben
Cipariu 610. l.
170
*
Bethlen Gábor oláh ifjakat is taníttatott. A fogaras földi
oláh papok dézmamentességét megerősítette. Cipariu i. m.
550., 655. Lib. Regius XI. 36. l. Budapesti Szemle 1890. LXIII.
252. l. Bod P. Brevis valachorum historia Mss. Az Erd. Muz.
kézirattárában II. rész I. fej. 38. Redmeczi János : A felséges
Bethlen Gábornak eot rendbeli ... jó teteményéről könyvecske
Kassa 1622. R. M. K. I. 523. sz. Tóth S. Adalékok I. 26. l.
Dr. Borovszky S. Tiszántuli ev. ref. papok. Budapest, 1898. 17. l.
Bethlen Gábor 1614. febr. 17. kiadott oklevelében a bihari,
kraszna- s középszolnoki oláh papokat a magyar papok privile-
giumával ruházta fel.
171
*
Czelder Figyelő 1887. 181. l. Lib Regius XIX. 36. XX. 212. l.
172
*
Uj Magy. Muzeum 1859. IX. évf. I. köt. Geleji levelezése I. Rá-
kóczy Györgygyel. 1640. szept. 4., 13., 21., 24. kelt leveleiben.
174
*
Budapesti Szemle 1890. 552—3. I. R. M. K. II. 683., 684.,
176
752. sz. Erd. orsz. gyül. emlékek VIII. 324. l. V. 457. l. Appr.
Const. I: 8 : l.
177
*
Uj Magyar Muz. 1859. I. Geleji levelének melléklete 1640.
szept. 22. Gyulafehérvári ltár kézirattára Lib. Authent. 5. IV.
258. sz. Lib. Regius XX. 212. l. Budapesti Szemle 1890. 254.
179
*
Erd. orsz. gyül. emlékek X. 386. l. Századok 1891. 468 9.,
474—8. l.
181
*
Családi levelezés 348. l. A linczi békére nézve l. Zsilinszky
M. monographiáját. Budapest, 1890.
182
*
Sárospataki füzetek 1857—8. I. évf. 161. s köv. l. 177. l.
Uj Magyar Muz. 1859. I. Geleji levelezése.
184
*
Benkő J. Synopsis. Révész Figyelmező 1872. 475. l.
187
*
A zsinat történetét l. Sárospataki füzetek 1857—8., 161.,
235. l. Lampe-Ember i. m. 397—424. l. Végzéseit u. i. külön
kiadta Geleji K. István R. M. K. II. 700. sz. A végzések más-
féle (eredeti?) fogalmazványa a Sárospataki füzetek 1860. 244. l.
s köv.
190
*
Az ágendára nézve l. Révész Figyelmező 1872. 475. l.
Geleji A váltság titkának harmadik volumenje. Előljáró beszéd.
194
*
Sárospataki füzetek 1865. 629- 32. Medgyesi Pál és Tolnai
János Utrechtben Voëtius Guisberttel leveleztek ugyan ezen tárgy-
ban. Prot. Közlöny 1894. 182. l.
198
*
A kánonok előkészítéséről maga Geleji számol be, az
előszóban. Az I. Rákóczy György halála utáni eseményekről
Medgyesi Páltól van legtöbb adatunk. L. alább.
199
*
Tört. Tár 1895. A Rákóczyak levéltárából. 140., 308. s
köv. l.
200
*
Családi levelezés 15., 167., 174, 216., 234., 334. l.
201
*
Szilágyi S. I. Rákóczy György 216—8. l.
202
*
Bethlen ellen a rosz pénz miatt sok volt a panasz. Erd.
orsz. gyül. emlékek VIII. 9., 16., 23., 94—95., 112., 127. l.
204
*
Családi levelezés 85., 117. l. Medgyesi halotti beszéde R.
M. K. I. 863. sz.
208
*
Végrendelete. Csal. levelezés 583—94. l.
9. Politika az egyházban.
*
Lásd I. Rákóczy György életrajzát Szilágyi Sándortól Magy.
Tört. Életrajzok 1891.
211
*
Jakab E. i. m. II. 699. l. Oklevéltár II. 333—7. l.
213
*
Bod Polikarpus 89. l. T. Tár 1890. 181—2. l.
214
*
Családi lev. 361—2. l. v. ö. Révész, Figyelmező 1874.
38—41. l.
215
*
Gyalui Farkas: Apáczai Cseri János életrajzához. Kolozs-
vár 1892. 14—15. l.
216
*
Erd. Prot. Közlöny 1877. évf. Medgyesi Pál levelei 306 9. l.
V. ö. Tört. Tár 1890. 230. l.
217
*
Czelder, Figyelő 1886. 147. l. Sárospataki Füzetek 1858—9.
481. l.
218
*
A Geleji-kánonok megerősítésére vonatkozólag l. a káno-
221
*
Dialogus politico-ecclesiasticus: azaz két keresztyén em-
bereknek egymással való beszélgetések... Beszélgetések vagyon
az egyházi igazgató presbyterekről. Bártfa 1650. R. M. K. I.
831. sz. Tört. Tár 1890. 237. l.
224
1
Tört. Tár 1890. 257. l.
2
Bod P. Policarpus 91. l.
3
Tört. Tár 1889. 350. l.
225
*
Erd. orsz. gyül. emlékek XIII. 445—6. l. Családi levelezés
453., 455., 462. l.
230
1
Fogarasi egyh. község legrégibb protocolluma II. köteté-
ben presbyteriumra vonatkozó régi adatok e korban gyüjtet-
tek össze. Itt van az «Ultimus conflictus» czimü irat is az
úrvacsorai kenyér felemeléséről. Az 1653. évi kodifikáczióra nézve
1 Erd. orsz. gyül. emlékek XI. 27., 154—60. l. XIII. 427—70.
Simonius naplója, XV. 553—74. Milley jezsuita atya jelentése.
Tört. Tár 1889. 480. l.
2
Szilágyi S. II. Rákóczy György 117. Tört. Tár 1886. 204. l.
1888. 509., 667. l. 1889. 491. l. s köv.
234
1
A kollégium első professorainak fizetéséről l. a 91. lapon
levő jegyzetet. Basire conventióját l. T. Tár 1889. 493. l. A meg-
ígért 1000 tallérból 219-et a fejedelmi kincstár hordozott («du-
rante beneplacito»), 781-et pedig «a tiszteletes püspök fizetett a
fehérvári kollégium javaiból.»
2
Tört. Tár 1889. 493—4. l. Gyalui i. m. 14—5. l. Bethlen
Miklós Önéletirása I. 246—7. l. R. M. K. II. 851., 861. sz.
235
*
Sárospataki Füzetek 1858—9. 343—66. l. 1865. 536—7. l.
Tóth Sámuel adalékok I. 29—30. l. Erd. orsz. gyül. emlékek
XI. 39., 239—40. l. Családi lev. 502., 505., 509. l. Révész, Figyel-
236
mező 1870. 590., 611—2. Erd. Prot. Közlöny 1876. 181. l. 1891.
56. l. Marosvásárhelyi egyh. közs. ltár.
237
*
Szilágyi S. II. Rákóczy György 54—72. l. U. a. II. Rákóczy
György és az európai diplomácia. Budapest, 1875. 64—73. l.
240
1
Szilágyi S. II. Rákóczy 110, s köv. l. Drabiciusra nézve I.
Századok 1889. 745. I. Budapesti Szemle 1889. 113. l. Protestáns
Szemle. 1890. 428. l. s köv. Kvacsala értékes értekezéseit.
2
Szalárdi siralmas krónika 296. l.
241
*
Családi lev. 531—2. l. Erd. orsz. gyül. adatok XI. 281., 408. l.
243
1
Erd. orsz. gyül. emlékek XII. 89., 101., 284. l. Révész,
Figyelmező 1872. 476. l. Kraus krónikája I. 374. l. Barcsai Ákos
Matkó Istvánt a homágium megtagadása miatt börtönre is vet-
tette. Bod Athenas 322. l.
2
Sárospataki Füzetek 1866. 302. l. s köv. T. Tár 1888. 509.,
245
*
Apáczai akadémia állítási tervét l. Hegedüs István Apáczai
Cseri János pædagogiai munkái Budapest 1899. 146. s köv. l.
Az Apáczaira vonatkozó irodalom legteljesebb összeállitása Stromp
Lászlótól az «Apáczai Cseri János, mint paedagogus» czimü mű
145—8. l. Lorántfi Zsuzsánna alapítványáról, melyet Apáczai
kérelmére tett: Erd. Prot. Közlöny 1875. 39—40. l.
247
*
Csulai számadásairól l. Prot. Közlöny 1886. 413. l. V. ö. T.
Tár 1890. 181 -84. l. A fenmaradt okmányokból bizonyos, hogy
Csulai maradékai az elveszett pénzek megtérítésére köteleztet-
tek és ennek, némi leengedés mellett, eleget is tettek.
250
*
Barcsay környezetében csupa presbyteres lelkészeket talá-
lunk. Itt van Csengeri, Csaholczi János, Fogarasi Ferencz,
Vásárhelyi Péter stb. Erd. orsz. gyül. emlékek XII. 75., 85., 89.,
342., 348. Archiv XIX. 275. l. s köv. A püspökös igazgatás el-
törléséről szól Basire T. Tár 1889. 496. l. Ugyanezt bizonyítják
az alábbi adatok is.
251
*
Bod Polikarpus 95—6. l. Erd. orsz. gyül. emlékek XII. 483. l.
252
1
Vásárhelyi Pétert még Barcsay tette volt a Kolozsvárra
vonult fehérvári kollégium tanárává. Apafy tehát csak nagy-
enyedi tanárrá nevezte ki. V. ö. P. Szathmáry i. m. 76—7. l.
Páriz Pápai Ferencz «Illustris Collegii Albano-Enyediensis origo
et processuss. XVIII. századbeli másolata birtokomban. Lib.
Regius XXVII. 579. l. Erd. orsz. gyül. emlékek XIV. 98—106. l.
2
Apafy-féle beneficiumok, az 1698 évi productió szerint:
a nagy enyedi koll. tanárainak, a kolozsi mesternek s papnak
257
*
Vallásügyi törvények XIV. 141., 193., 215. XV. 276., 278.
XVI. 222., 340., 615. XVII. 13., 21., 94. XVIII. 371.
259
*
Zsilinszky i. m. III. 228—34., 239. l. Czelder Figyelő 1879.
538., 334. s köv. l.
261
*
Erd. orsz. gyül. emlékek XII. 396., 402. l. Zsilinszky i. m.
III. 361. l. Erd. orsz. gyül. emlékek XIV. 23—4., 168., 179.
XIX. 504. U. o. XIV. 192—3. XIX. 506—9—12, XIV. 309. s
köv. l. XIV. 381. l. XV. 94. l., 245. l.
265
*
Erd. orsz. gyül. emlékek XIV. 418. l. Czeglédi István sze-
repére nézve l. Pauler Gyula, Wesselényi Ferencz nádor és társai-
nak összeesküvése I. 236—8., 298. l.
266
*
Erd. orsz. gyül. emlékek. XIV. 196. l. Czelder Figyelő
1880. 268., 363. l. 1882. 309—11. l. R. M. K. II. 1295., 2052. sz.
Bethlen M. Önéletirása I. 422—4. l.
268
*
Cserey Mihály históriája. Pest 1852. 65., 67—8. l. Zsilinszky
i. m. III. 517. l.
269
1
Prot. Közlöny 1891. 51—2. l. Az Erdélyben letelepedett,
vagy csak ideiglenesen időző jelesebb lelkészek közül felemlít-
hetjük Sóthi Jánost, Szőnyi N. Istvánt, Szendrey Ferenczet,
Tétsi Jánost, Szőlősi N. Mihályt, Szántai Mihályt, Tolnai Mi-
hályt, végül Pósaházi ós Buzinkai professorokat.
2
Erd. orsz. gyül emlékek XV. 437. l.
270
*
Erd. orsz. gyül. emlékek XVI. 215—21., 449. l.
271
*
Erd. Prot. Közlöny 1878. 589. l.
273
*
Ker. Magvető 1881. XVI. 323. l. 1882. XVII. 224—6. l.
274
1
Erd. orsz. gyül. emlékek. XIV. 291—3. l. 302. s köv. l.
2
U. o. XIV. 343. l.
275
*
Ker. Magvető 1874. IX. 246—60. l. 1878. XIII. 362. l.
1879. XIV. 35. l. s köv. Erd. orsz. gyül. emlékek XV. 276. l.
V. ö. Bethlen M. Önéletirása I. 377. l. Ker. Magvető 1882.
XVII. 294. l. Prot. Közlöny 1886. 446. l.
276
*
R. M. K. I. 1150., 1264., 1352. sz. A hang jellemzéseül
álljon itt egy pár idézet, Sárpalaki: «Haragra, irigységre, gyü-
lölségre, nagyobb egyenetlen viszálkodásra, ez haza békességé-
nek s uniójának bontogatására, hogy akármelyik félnek is el-
méjét köszörüljem, távul jár elmémtől.» Hegyesi: «Itt a becsüle-
tes unitárius státust is nagy szeretettel és becsülettel követem
és kérem azért reám ne nehezteljenek, mert senkit ez irásom-
mal megbántani s megbotránkoztatni nem akarok. Uniót is
nem bontogatok, sőt belső és lelki nagyobb uniót is Istentől
közénkbe adatni óhajtok.»
278
1
Tört. Tár 1889. 496. l.
2
Lásd Fogarasi oláh kátéjának előszavát. R. M. K. II. 683. sz.
3
A hátszegieket I. Rákóczy György azon feltétel alatt
mentesitette a postálkodás alól, hogy «magyar praedicatort, scho-
lát és templomot tartsanak». Erd. orsz. gyül. emlékek XIV.
110. l.
279
1
A fogarasi oláh iskola statutumai s több, a Fogaras vi-
déki oláh reformátióra vonatkozó, okmány a nevezett helybeli
ev. ref. egyházközség levéltárában. Az oláh schólamester fize-
tése: 40 frt., 25 veder bor, 80 veder sör, 16 köböl buza, 2 disznó,
2 sajt, 25 szekér fa és a boéroktól 50 frt.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek XIV. 267. l.
280
*
Cipariu i. m. 611., 648. l. Lib. Regius XXVII. 36. l. Prot.
Közlöny 1894. 164. l.
282
*
Erd. orsz. gyül. emlékek. XIV. 267. I. Tört. Tár 1878. 204.,
706. l. Prot. Közlöny 1894. 165. l. R. M K. II. 1644. sz. Buda-
pesti Szemle 1890. LXIII. 255. l.
283
1
Cserei Mihály históriája 293—4. l. Budai József conditiói
az Erd. Muzeum Mike gyüjteményében. Erd. orsz. gyül emlé-
kek XVII. 292—304 l.
2
Az 1682. évi enyedi congregatio eccl. politica jegyzőkönyve
a Bethlen-kollégium levéltárában.
284
*
A küküllői és széki egyházmegyék jegyzőkönyveiből.
286
* Prot. közlöny 1891. 40. l. 1883. 244. l., 1894. 293. l. A széki
egyh. megye jegyzőkönyve 1622—1727-ből. V. ö. Bod Péter:
Hist. Eccles. II. 407. l.
288
1
Bod Péter Szmirnai sz. Polikarpus 102. l. Prot. Közlöny
1889. 344. s köv. l. 1894. 190. l.
2
Erdélyi Prot. Közlöny 1871. 133. l.
289
REFORMÁTUS EGYHÁZ
TÖRTÉNETE.
AZ ERDÉLYI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET ÁLLANDÓ IGAZGATÓTANÁCSÁNAK
MEGBIZÁSÁBÓL
POKOLY JÓZSEF.
III. KÖTET.
1691—1880.
BUDAPEST.
1904.
MÁSODIK KORSZAK.
FENHATÓSÁGA ALATT.
1690—1881.
TARTALOM.
MÁSODIK KORSZAK.
Erdély a habsburgházi királyok fenhatósága alatt.
Lap
11. A diploma és annak előzményei. A török hatalom hanyat-
lása. Dunod páter diploma-tervezete. Az 1686. évi ter-
vezet. Papok a politikában. Nagyari prédikácziója.
Lotheringeni Károly pontozatai. Caraffa Erdélyben.
Tököly támadása. Bethlen Miklós a diplomát lehozza
Bécsből. Vallásügyi pontok. A diploma ünnepélyes for-
mában. Eltérő részletek. Alkudozások a róm. katho-
likusokkal. Bécsi küzdelmek a vallásügy biztosítása
körül. Az Alvinczy-féle vallásügyi pótdipioma 9—27
12. A diploma fejlesztése. Az erdélyi udvari kanczellária fel-
állíttatik. Kísérlet az egyháziak megadóztatására. Száva
Mihály bécsi követsége. Az új bárók. «Róm. kath.
státus» és kivánságai. Fejlesztési elmélet. Illyés András
püspök kiutasíttatása. Egy hazaáruló memorandum.
A Mikes-féle punktumok. Oláh unió a róm. katholicis-
mus javára. Apor István a kamerátikumokat megtá-
madja. Wass György küldetése. Az eretnekség lassú
kiirtásának terve. Harcz a Mikes-féle 5 pont ellen.
A fehérvári kollégium elfoglalása. «Ideiglenesen eltürt
tolakodó akatholikus atyafiak». II. Rákóczy Ferencz
támadása és fejedelemsége. «Nóé galambja». Szomoru
virágvasárnap. A szatmári béke 28—65
13/a. Az elnyomatás kora. III. Károly. A király igéretei. Szer-
zetes invasió. A főconsistorium szervezkedése. A ka-
merátikumok folyósíttatnak. Ő felsége Gyulafehérvárt
nem tűr magyart. Mártonffy püspök az első consiliárius.
Zaklatások, templom-foglalások. A successio. Az 1727.
évi deczemberi rendelet. Remorata iustitia. Lázár Já-
nos követsége. Iudex indisputabilis. Br. Sorger műkö-
dése. Szigeti Gy. István püspök és a ref. mágnások
fogsága 66—88
13/b. Az elnyomatás kora. Mária Terézia. A királynő trónra-
lépte. Az első deputatió kudarcza. Klobusitzky és
az 1744. évi törvényhozás. Ujabb tervek. Az egy-
ház anyagi létfeltételei megtámadtatnak. Az ispotályok.
Az udvarhelyi iskola veszedelme. Püspöki jószágok.
Borosnyai L. János, az első «diplomaticus püspök».
Apostasia rendeletek. A külföldi egyetemek látogatása
megszorittatik. Ünnepszentelés. Templomfoglalási tila-
lom. Pia fundatiók. Fundus convertitorum. Protes-
táns egyetem. Pápai beavatkozás házassági jogunkba.
Hajsza a symbolikus könyvek ellen. Gyermek-rablások
és a nagyszebeni Theresianum. Kálvinista családok
pápista oldalágai. Hitbuzgóság és kitartás 89—118
14. Türelem a bevett vallásoknak. II. József császár fogya-
tékos jóakarata. Az erdélyi türelmi rendelet. Az auto-
nomia gondnokság alatt. Ius Ecclesiasticum. Iura in
sacris. A «megkorrigált kepe.» Székely katonaság. Az
egyházi javak bevonásának terve. Az iskolai autonomia
sérelme. A templomok tulajdonjoga. Feliratok. Cserey
Ilona áttérése. A türelmi rendeletek kijavitása. «A Jose-
phinum». II. József halála 119—146
15. Sub pondere crescit.... II. Lipót biztosító irata. Erdély
országgyűlést kiván. Az 1791. évi vallásügyi törvények.
Gróf Battyány Ignácz és a klerikális ellenzék. Függő
kérdések. A revolutió gyökere a reformatió. Reactioná-
rius rendeletek. Érintkezés a magyarországi testvér
kerületekkel. Örvendetes fellendülés. Ujabb törvény-
javaslatok az egyenlőség és viszonosság alapján. A deval-
5
Lap
vatio. A szent-szövetség hatása. A reformátió 300-ados
jubileuma. Rudnay róm. kath. püspök. Bécsi prot. theo-
logia. Br. Szepessy Ignácz türelmessége. A Laval levele.
Censura. Az egyház kihallgatásért esedezik. Folyamod-
ványa visszautasíttatik. A főconsistorium ujjá szerve-
zése. A kormány a szervezkedést megakadályozza. Vallás-
sérelmek az országgyűlésen. Sikertelen küzdelmek a
jogért. A «szent év». A pesti értekezlet. Az egyházi unio
eszméje s akadályai 147—198
16. Az országos egyház végső évei. Az unio. Az absolutismus
az egyház működését nem akadályozza. Organisations
Entwurf. Bodola Sámuel h. püspök. Közadakozásból
fentartott iskolák. Haynald az «erdélyi püspök». Erdélyi
pátens-terv. Az egyház-alkotmány átalakítása. Kamerá-
tikumok. Dézma-megváltás. Közigazgatási és házi pénz-
tár. «Szervezeti javaslat» a középiskolák számára. Nép-
iskolák feladása. Erdély a konventen. Az unio. «Erdélyi
ev. ref. egyházkerület» 199—221
11. A diploma és annak előzményei.
* Szász K. i. m. 46. l.
15
*
Zsilinszky-M. i. m. IV. 31. l. Szász K. i. m. 122—3. l.
23
*
Zsilinszky i. m. IV. 33—4. l. Szász K. i. m. 165—230. l.
343—350. l. Erd. orsz. gyül. emlékek XXI. 70—75., 96—115. l.
26
*
Cserey M. i. m. 227—8. l. Zsilinszky i. m. 80. Szász K. i. m.
389—91. l.
12. A diploma fejlesztése.
*
Zsilinszky M. i. m. 88. l.
30
*
Bod P. Szmirnai sz. Polikarpus 147. l.
32
1
Eredetije a budapesti m. k. tud. egyetem kézirattárában.
Litterae et epistolae orig. 522. sz.
2
U. o. 525. szám. Szilágyi S. Erd. orsz. tört. II. 389. l.
34
*
Egyetemi ktr. Litt. et eplae orig. 523. sz.
36
*
Wass György naplója 293., 302., 308. l.
42
*
Az eddigiekben emlitett eredeti okmányok a budapesti
egyet. ktr.-ban i. h. 527., 528., 530., 516., 548. sz. a.
43
*
Az oláh-unióra vonatkozólag l. Bethlen M. i. m. II. 202. s
köv. l. Cserei M. i. m. 286—290. l. Erd. főkormányszéki ltr.
1699. 316., 345. sz. Erd. ev. ref. egyh. ker. ltr. 1700—9., 1701—
9. sz. Erd. orsz. gyül. emlékek XXI. 427—36. l. Wass György
naplója 338. l. stb.
47
*
A cameraticumok eltartásáról l. Bethlen M. i. m. 150. s
köv. Czegei Wass György naplója. Gf. Kemény J. Coll. Maior.
VIII. nro 3. Az Erd. Muz. kézirattárában.
51
*
A r. katholikusok felsorolt iratait l. budapesti egyetemi
ktr. i. h. 534., 535., 536., 538., 539., 540., 541., 543., 544., 550.
számok alatt.
54
*
Budapesti egyet. ktr. i. h. 545., 546., 547. sz. Cserey M. i.
m. 291. l. Bethlen M. i. m. II. 259—60. l. Zieglauer: gf Harte-
neck 292. l.
56
*
A gyulafehérvári kisebb kollégium elfoglalására vonatko-
zólag l. Wass György naplója 331. l. Cserey M. i. m. 285. l.
Erd. egyh. ker. ltr. 1702—2., 3., 6., szám. Budapesti egyet. ktr.
i. h. 515., 560. szám.
59
*
A Mikes-féle pontok életbeléptetése körül folyó tárgyalá-
sokról l. Zsilinszky i. m. IV. 106. l. Bod P. Hist. Eccl. II.
64
*
Histoire des révolution etc. V. 176. l. II. Rákóczy Ferencz
önéletrajza 156., 158. l. Zsilinszky i. m. IV. 144. l.
13/a. Az elnyomatás kora.
III. Károly.
*
Bod P. Hist. Eccl. III. 212 l. Egyh. ker. levétár 1712—27.
A br. Wesselényi család levéltára XXVIII. fasc.
68
*
Hevenesi gyüjt. XVI. 185—7. l. Ker. Magvető X. 392. l.
Wesselényi ltr. XXVIII. fasc. Bod P. i. m. III. 214. l.
69
*
Egyh. ker. ltr. 1721—23. Midőn 1699-ben először történt
a természeti járandóságoknak pénzben való kiutalása, egy kő-
sónak az ára 15 dénárban állapíttatott meg. 1717-ben azonban
a váltság-ár 10 dénárra szállott alá. A mint a sónál, ugy
szállott alább a többi terményeknél is a váltság-ár.
70
*
Egyh. ker. ltr. 1715—5., 1711—54, 1712—40. Ker. Magvető
X. 399. l. Veszely K. i. m. I. 366. l. Szilágyi Ferencz: Rajzok
71
*
A gyulafehérvári templom s kollégium stb. elfoglalásáról
1. Wesselényi ltr. XVIII. fasc. Egyh. ker. ltr. 1714—6., 9.
1715—9., 1716—4. Szathmáry K. i. m. 162. l. Bod Polykarpus
159. l. Koncz József: A marosvásárhelyi kollegium tört. 162. l.
NB. Az egykoru okmányokban nincs nyoma, hogy Steinville
15000 frtot igért volna a ref. státusnak, hanem csak arról van
szó, hogy ő a reformátusok követeléseit mintegy 2010 frtra
becsülte. Egyh. ker. ltr. 1718—8.
74
*
Egyh. ker. ltr. 1717—3., 1721—4. gf. Kemény J. gyüjte-
mény Coll. Maior. VIII. 3. szám.
76
*
Ezen változtatásnak volt még más egyéb oka is. Erről a je-
len munka II. részében lesz szó.
77
*
A remorata iustitiára nézve l. Szilágyi F. i. m. 13. l. Bod
P. i. m. III. 214—22. l. Ker. Magvető XI. 261. l. gf. Kemény J.
Coll. Maior. VIII. 3. szám. Archiv. N. F. XVI. 28. s köv. l.
83
*
Bod P. Synopsis iuris connubialis 1763. 95. l. Főkormány-
széki ltr. 1735. 116. 1732—253. Egyh. ker. ltr. 1733—19. Benkő
Synopsis. Mss.
85
*
Főkormányszéki ltr. 1734. 195., 1736. .103., 336., 89. Egyh.
ker. ltr. 1727—6., 5. 1736—18. gf. Kemény J. Coll. Mai. VIII.
87
*
Bod P. Hist. Eccl. III. 222—8. l. Egyh. ker. ltr. 1738—37.
13/b. Az elnyomatás kora.
Mária Terézia.
*
Bod P. Hist. Eccl. III. 303. Erd. egyh. ker. ltr. Protocoll.
nro III. 15., 23—4. l.
92
1
Szilágyi F. i. m. 18—19. l. Egyh. ker. Prot. III. 285., 304.,
370. l. Egyh. ker. ltr. 1746—37.
2
Egyh. ker. Prot. III. 364., 400—1. l.
97
*
Egyh. ker. Prot. III. 368. lap. Bod. P. idézett munka III.
308. lap.
98
*
Bod P. Polikarpus 203—4. l. Egyh. ker. Prot. III. 352. l.
Egyh. ker. ltr. 1753—86.
100
*
Bod P. Hist. Eccl. III. 338—9. l.
106
*
Bod. P. Hist. Eccl. III. 349—52. l.
109
*
Egyh, ker. ltr. 1769—44. V. ö. Szilágyi Ferencz: A heidel-
bergi káté stb. Pest 1869.
113
*
Egyh. ker. ltr. 1782—67., 1783—20., 1784—56.
125
*
Egyh. ker. ltr. 178-2—146, 1783—20, 60; 1784—214, 1786—
23, 113, 1789—201.
126
*
Egy ker. ltr. 1782—93, 1785—173, 1780—84, 119, 155. 205;
1787—10,42; 1789—224.
127
*
Egyh. ker. ltr. 1782—106; 97; 1789-141; 1784—51. A li-
turgiáról 1785—239.
128
*
Egyh. ker. ltr. 1784—175; 1786—117, 245; 1787—208;
1783—71; 1787—252.
129
*
Egyh. ker. ltr. 1780—7, 104, 107; 1784—85; 1785—35;
Gub. 1786 jun. 19. 6640. sz.; 1789—73.
130
*
A katona-köteles székely ifjakról: Egyh. ker. ltr. 1783—
200; a templomi székekről u. o. 1786—8; vagyoni ügyekről u. o.
1783—71; 1785—152; 1786—92; 1787—268; 1789—324.
131
*
Egyh. ker. ltr. 1782—13, 31, 101, 113; 1782—68; 1786—12;
1789—246.
133
*
Egyh. ker. ltr. 1780—36; 1781—61, 74, 81, 69. 80, 99;
1782—8, 9, 10, 11, 12, 87; 1783—104.
135
*
Egyh. ker. ltr. 1783—46, 200; 1784—176, 277; 1785—26,
144; 1786—117; 1787—14, 291; 1788—32.
136
*
Egyh. ker. ltr. 1786—100; 1787—80; 1783—154, 665; 1787—
181; 1789—7, 51, 253.
138
*
Egyh. ker. ltr. 1782—7, 87; Gub. 1781 nov. 8. 8122. sz.
1782 ápril. 2. 581. sz.
139
*
Monographiák I. Budapest 1898. Földváry László tanul-
mánya. Egyh. ker. ltr. 1782—92, 108, 118, 162; 1783—25.
145
*
Gub 1784—25. 1783 decz. 11-ről.; Gub. 1789—7275. sz.
146
*
Egyh. ker. ltr. 1790—25, 100, 151, 156; 1791—127, 204
149
*
Országgyülési jegyzőkönyv. 645, 671, 90, 94. l.
152
*
Gub. rend. 1792 ápril 7. 2797. sz. a. 1792 aug. 29. 7504. sz. a.
155
*
Az 1792. évi orsz. gyülés jegyzőkönyve 522—5. l.
156
*
Egyh. ker. ltr. 1793—17, 272, 113, 309.
157
1
Egyh. ker. ltr. 1795—55. A háromszéki Comm. prot. 121—3. l.
2
U. o. 1797—133; 1798- 22. 80. Bodoni II. sz. protoc.
158
1
Gub. rend. 1802—2385 sz.; 1803—6507. sz.; 1805—1706. sz.;
2
Orsz. gyül. jegyzőkönyv. 778—85, 817—18, 988. l. V. ö.
1848: IX. t.-cz. (erdélyi)
160
*
Egyh. ker. levéltár. 1794—126, 150, 151; 1809—132, 133;
1814—334.
161
*
Egyh. ker. ltr. 1791—44, 78; 1794—242, 243.
162
*
Egyh. ker. ltr. 1795—100, 216; 1798—46; 1800—57, 150;
1801—140; 1810—174, 205; 1811—9.
163
1
Egyh. ker. ltr. 1800—18; 1810—217, 290, 328.
2
Gub. rend. 1813—1204. Sz. Egyh. ker. ltr. 1813—219.
164
1
Egyh. ker. ltr. 1794—202; 1809—156.
2
Ugyanott 1801—86, 218; 1804—204; 1806—25: 1821-50,
200, 237.
165
*
Egyh. ker. ltr. 1815—162, 163, 321; 1818—353; 1819—
190; 1820—68, 93; 1823—174.
168
*
A m. orsz. ev. ref. egyház Egyetemes Névtára 1887. 471—
3. l. Czelder M. működése Romániában. Kolozsvár 1870.
171
*
Egyh. ker. ltr. 1817-210; 1818—279, 280. Glatz Jákób:
A reformátió harmadik százados öröminnepének előadása. 280.
s köv. lap.
172
1
Egyh. ker. ltr. 1818—314, 376. köv. rend. 1818—12198. sz. a.
2
U. o. 1819-271, 293, 325; 1820—66, 69, 272, 122, 187, 253,
281, 284—5.
173
*
Egyh. ker. ltr. 1812 -94; 1816—349.
174
*
Szilágyi Ferencz: Egy lap Erdély legujabb történelméből.
176
Pest 1867. 45—48. l. Gub. rend. 1820 aug. 7. 7229. sz. 1820
május 19. 4388. szám. Egyház ker. levéltár 1820—132, 193, 291;
1821—188.
1
Gub. rend. 1821 decz. 12. 14413 sz; 1825 jan. 3. 12958. sz.
Szilágyi Ferencz idézett munka 46. lap. Egyh. kert. Itr. 1821—2;
1825—141.
2
Gub. rend. 1821 máj. 13. 5450. sz. Egyh. ker. ltr. 1821—
161, 211; 1823—266.
177
1
Egyh. ker. ltr. 1824—404. Gub. rend. 1824 okt. 10. 9697.
sz. l. Petrik Magyar könyvészet II. 557. l.
2
Egyh. ker. ltr. 1824—261; 1825-164, 324; 1826—19. 20;
276. Gub. rend. 1825 szept. 12. 9437. sz. 1826. aug. 5. 7164. sz.
179
*
A főconsistorium ujjá szervezésére nézve l. Salamon Jó-
189
*
Országgyülési irománykönyv. A ref. egyház sérelmi fel-
írata külön füzetben is ki van adva.
192
*
Értekezleti jegyzőkönyv külön kiadásban.
198
*
Egyh. ker. ltr. 1850 jun. 29. 48—1850. C. M. I. sz. a.
201
*
L. bővebben az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek 1900
febr. 15. és nov. 3. a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minis-
terhez és a képviselőházhoz, az «erdélyi püspök» czím kérdésé-
ben intézett felirataiban.
207
*
Hg. Lichtenstein emlékiratának megszerzését dr. Teutsch
Frigyes ág. h. ev. püspök-helyettes urnak köszönhetem.
211
*
Az 1861—72. évi szervezeti reformokra nézve az 189. lapon
említett két utóbbi egyházjogtanon kivül: «Nagy Papok élet-
rajza» Budapest 1877. 276—82. l.
214
Gerendi János I. 283. II. 47— Gyöngyösi András II. 64, 70, 132
48, 115 Györfi József III. 87
Gerendi Márton I. 32 György kolozsvári pap I. 185,
Gerendisták II. 47 196
Gergely XIII. pápa I. 274, 290 — dominikánus barát I. 33
— temesvári pap I. 103 — oláh püspök I. 173
Gernyeszeg I. 222. II. 155 Györgyfalva III. 95, 103
Geszthi család I. 287 Győri István II. 192
— Ferencz I. 294, 299. II. 165, Gyula I. 223, 274
278 — fejedelem I. 9
Giczy család I. 287 Gyulafehérvár I. 21, 27, 48, 63,
— János I. 274, 278, 280—6. 166—7, 171, 211—2, 217,
II. 64 253—5, 269, 271, 273, 277,
Gidófalvy János II. 220 280, 284, 286, 290, 292,
Gilányi hagyaték II. 290 295—6, 298, 300, 303. II.
Glirius Máté I. 181, 183, 262 8, 11, 15, 17—8, 23, 35, 40,
Gogánvárallya III. 85 42, 66, 90, 97, 106, 110, 112,
Gonesius Péter I. 145 119, 121, 130, 151—4, 161,
Goroszlói csata I. 304 168, 171, 173-4, 198, 242,
Goszthonyi János I. 25, 34 255, 257, 268—9, 279, 283.
Göcs Pál, I. 309 III. 18, 24, 27, 45, 48, 56,
Göcsi Máté I. 222, 272 63, 68, 70, 71, 74, 86
Gönczy György I. 283 Gyulafehérvári akadémia II.
Gönczi zsinat I. 127, 191 66, 81—2, 89, 93, 121
Görgény III. 195—6 — főesperesség I. 166
Görgényi egyh. megye III. 205 — hitvita lásd Gyulafehérvári
Görgényi esperes II, 155, 257 zsinat
Görögkeletiek I. 12, 171 — iskola I. 169, 254—5, 288.
Graduál II. 131, 196 II. 63, 65, 89, 94—5, 100
Gregorián naptár I. 276, 290 — káptalan I. 36, 42—7, 90, 92.
Gromo Alajos I. 43, 168—70 II. 93
Gruz András II. 138 — kollégium II. 89, 90, 106,
Gubernium III. 19, 25, 30—4, 112, 234, 242, 251, 258. III.
37, 40, 48, 56, 58—9, 62, 65, 56—9, 63, 71, 73
75, 79, 87, 94. 97, 102—3, — országgyülés I. 92, 118,
110—2, 123, 127—30, 140, 290—1, 293, 295, 299, 305.
145, 153-5, 159, 162—4, II, 70, 76, 98, 117, 120, 129.
169, 171, 173—86 132, 139, 209. III. 45, 60
Gúnyiratok I. 34, 35 — püspökség I. 10, 11, 66, 70.
Gusztáv Adolf svéd király II. 75, 267, 297
87, 95, 97, 124, 179 — törvénynap I. 264
Gyalu I. 217, 297. II. 15 — zsinat I. 127, 191, 193—4,
Gyalui Torda Zsigmond I. 47, 201, 210—4, 220, 227, 236.
109 II. 69, 189
Gyárfás József III. 173 Gyulai Ferenez III. 115
Gyergyó szék I. 175, 274, 293. — István I. 67, 73
II. 163 — László gr. III. 97
Gyerőfy Ferencz I. 134 — Pál I. 254, 287—8
230
Károlyi Zsuzsánna II. 86, 93—4 Kereszturi Pál II. 146, 156—8
Kassa I. 255. II. 7, 8, 18, 20, 194, 222
23, 264 Keresztyén sziget I. 211
Kassai Császár György I. 238 Keserüi Dajka János II. 64, 68
— István II. 89, 137 71—3, 76, 84, 122
— zsinat I. 257 Kézdi főesperesség I. 175
Kászoni jezsuita atya II. 270 Kézdivásárhely III. 195, 201
— Márton II. 262—3 Kézdivásárhelyi iskola I 288
Kászonszék I. 175. II. 163 II. 65
Katatin király I. 57 — János II. 69
Katharosok I. 12 — zsinat III. 111
Katona III. 95, 103 Khevenhüller Jozéfa III. 115
— Zsigmond III. 182 Khlesl Menyhért II. 76
Kaunitz bécsi miniszter III. 51 Kibédi András III. 87
Kecskeméti Buzás Balázs I. 311 Kide II. 257
Keglevich Miklós II. 108 Kilyén II. 257
Kelemen VII. pápa I. 37, 62 Kinsky gf. cseh kanczellár
— VIII. pápa I. 291, 293, 311. III. 26, 33, 38, 41, 43, 49
II. 5 Királyhágó II. 249. III. 169,
Kemény család I. 287. III. 116 193, 220
— Ádám br. III. 115—6 Királyi nyomda I. 201, 224,
— Detre I. 14 236, 247
— János fejedelem II. 107, 110, Kisorbó II. 94, 130
144, 216, 221, 229, 250—2, Kissolymos II. 146, 272, 275
254 Kiss Tamás I. 255
— László br. III. 79, 80, 115 Klein Lőrincz I. 212
— Miklós gróf III. 180 Klobusitzky Ferencz br III. 91,
— Pál báró III. 116 93—5
Kémeri dézma II. 27 Kóbor III. 85
Kend III. 163 Kocsárdi tábor II. 256
Kendeffi Zsófia II. 139 Kollonieli Lipót II. 80, III.
Kendy család I. 287 25—6, 30—1, 33, 37, 40 2.
— Ferencz vajda I. 80 45—6, 49—51, 53—5, 58, 62,
— Ferencz I. 287, 294 63
— Gábor I. 294 Kolozs I. 27, 166. II. 39. 256.
— István II. 41. III. 48, 95
— Sándor I. 287—8, 294, 304 Kolozsi főesperesség I. 166
Kenderessy Mihály III. 179 Kolozsmonostor lásd Monostor
Kerelőszentpál III. 85 Kolozs vármegye II. 166, 171
Keresszegi István II. 235 Kolozs-kalotai egyh.-megye
Keresztély II. szász választó II. 249
II. 13 Kolozsvári I. 18, 27, 66—7, 70
— György I. 139 72—3, 75—7, 89, 90—1. 95,
Keresztes Máté III. 124, 156—7, 104, 106-7, 110, 118, 137,
161 149—51, 166, 171, 174,185—
Keresztesi Sámuel III. 40, 60 91, 194, 196—197, 202—203,
Keresztury István II. 192 214—5, 217—218, 228, 230,
— Kristóf I. 254, 275, 292 259—60, 271, 273—4, 280,
233
284—5, 292, 296, 300, 306, Kovács Jakab I. 172
308—9. II. 7, 15—6, 21, 23, — József III. 133.
35—9, 81, 86-90. 111. 132, — József ifj. III. 165
137, 148, 157, 161, 198, 212, — Ödön dr. III. 219
232, 225, 263, 272. III. 18, Kovásznai Imre II. 126
24, 26, 48, 50, 60, 67—8, 80, — Péter II. 235, 257, 266, 281,
85—6, 96, 106, 117, 136, 150, 285—7
161, 165, 167, 203—4 Kőhalmi Péter I. 33
Kolozsvári Csuda Miklós I. 18 Köleséri Mihály II. 192
— Fodor Bálint I. 113 Köpecz III. 74
— hit I. 159, 160 Körös II 171
— iskola I. 93, 288. II. 64, 65, — bánya III. 96
148, 207, 234, 246, 251, 284, Körösi József III. 97
286 Köröspatak II. 155, 257, 275
— ispotály II. 39. III 96, 106, Köteles Sámuel III. 165
136 Kővár I. 275, 292. II. 139, 171,
— István III. 13 281. III. 48
— kollégium III. 167—8, 204—5 Kővárvidék III. 95, 96
— Lajos István II. 138 Középszolnoki főesperesség I. 11
— országgyülés I. 91—2, 134, — oláh papok II. 170
154, 169—71, 264, 272, 279, Középszolnok vármegye II. 166,
II. 29, 35, 40—1, 81, 88. 171. III. 176
III. 29, 35, 79, 178, 192 Krajczáros élőtőke III. 217
— papirmalom I. 150 Krakkó I. 272. III. 73
— Péter I. 44. Krakkói egyetem I. 18
— Róth Tamás I. 18 — Demeter II. 64
— szászok I. 202—3, II. 88—9 Krasinszky I. 144
— templomper I. 215—9 Kraszna I. 108. II. 40
— zsinat I. 70, 111—3, 127, 133, Krasznai főesperesség I. 11
137—8, 151, 166. II. 49, 154, Kraszna-középszolnoki esperes
151 II. 250
Komáromi Dávid III. 139 Krasznai oláh papok II. 170
Koncz Boldizsár II. 273, 276 Kraszna vármegye II. 166, 171
Kopácsi István I. 126, 129, 137 Krauszeneg császári biztos II. 7
Koppányi Orbán I. 284 Krizbai Sámuel III. 85
Kordák III. 116 Kryptokalvinismus I. 120—1,
Kornisok I. 300. III. 116 136
Kornis Boldizsár II. 40—1 Kun család I. 287
— Borbála II. 139. Kuun Kocsárd gf III. 219
— Mihály I. 134 Kurland II. 149
— Zsigmond II. 108, 117, 152 Küküllői esperesség I. 97, 166.
— Zsigmond gróf III. 67, 72, III. 205
80—2 Küküllő vármegye II. 171
Koronka II. 117 — vár I. 166
Kotzebue Ág. Frigy. III. 171 Küküllővári gen.zsinat II 76
Kovachóczy Farkas I. 276, 287,
294 Láda Bálint I. 175, 274, 290
— István II. 108 Ladányi zsinat I. 105
234
REFORMÁTUS EGYHÁZ
TÖRTÉNETE.
AZ ERDÉLYI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET ÁLLANDÓ IGAZGATÓTANÁCSÁNAK
MEGBIZÁSÁBÓL
IRTA
POKOLY JÓZSEF.
IV. KÖTET.
BUDAPEST.
1905.
ELŐSZÓ.
ELSŐ KORSZAK.
I. Egyházalkotmány és jog.
A) Egyház és állam.
Lap
5. Lelkipásztor és egyházközség. A protestáns lelkipásztor
az Isten igéjének szolgája. Lelkészválasztás. A «pap-
marasztás». A patronus és befolyása a lelkészválasz-
tásra. Lelkészi javadalom. A «mester». Fabrica ecclesiæ.
Városi egyházközségek. Plebánus és káplán. Első és má-
sodik lelkész; «kispap». A. városi magistratus, mint con-
sistorium. Külön egyházi consistoriumok. Kiváltságos
állásban levő városi gyülekezetek. A «megye». Az egyház-
látogatás, mint a gyülekezeti igazgatás kiegészítője 106—138
6. Az egyházmegye. Az egyházi kormányzat legrégibb
szerve. A papság egyesülete. Az egyházmegye közigaz-
gatási tevékenységének kifejlődése a biráskodásból és
egyházlátogatásból. A partialis. Esperes, jegyző és ülnök-
társak. Egyházmegyei háztartás 139—160
7. Az anyaszentegyház. Az erdélyi ref. anyaszentegyház
nemzeti egyház. Kezdetben a papság szervezete. A pa-
pok kötelesek valamennyien megjelenni a gyűlésekre.
A képviselet kezdetei. A szent generális. Püspöki szék.
A generális visitatio. A közigazgatás fejlődése 161—178
C) Az egyházalkotmány változása.
D) Egyházi vagyon.
Lap
10. A közegyházi vagyon. Gilányi-hagyaték. Az egyházi
közvagyon első nyomai; Geleji. A török-tatár dulás
eredménye. Csulai emlékének megrágalmazása. A col-
lecta. Tofeus megszerzi a Gilányianum legatumot. Harcz
a generális eklézsia és a kollégiumok között e hagyaték
miatt. Amstelodámi biblia — amstelodámi pénz. A Gi-
lányi-féle hagyaték a főconsistorium kezébe kerül 213—235
Lap
felállítása. Rendező hatása az egyház összes iskoláira
nézve. A kollégium beosztása s tanterve. Változások a be-
osztásban s tantervben. A particulák. Apáczai Cs. János s
a magyar egyetem eszméje. — A kollégium, mint az ifjuság
respublica litterariá-ja. A kollégium igazgatása. Ifjusági
hivatalnokok.Csoportok az ifjuságban. Jótétemények. Kül-
földi egyetemek látogatása. Iskolai privilegiumuk 270—298
14. A kollégiumok Apafy idejében. Apafy a Bethlen-kollé-
giumot Nagy-Enyedre helyezi át. A kollégiumi gond-
nokság kifejlődése. Országos gyűjtés a Bethlen-kollé-
gium számára 1665-ben. A professoratus kiegészítése.
A kollégium Enyeden véglegesíttetik 1671-ben. Rend-
tartási szabályok. A sárospataki vándor kollégium.
A három kollégium egyesítésének eszméje. Ellentétek
a kollégiumok közt. A coccejánus-harcz. A Bethlen-
kollégium belső bajai. A Nadányi-ügy. A kolozsvári
kollégium. Viszonya az egyházközséghez. A három
kollégium az egyházi és iskolai közös gondnokság fel-
ügyelete alá rendeltetik 1682-ben. A kollégiumok köz-
és külön jövedelmeinek kezelése 299—316
15. Népoktatás. Az iskolai oktatás nyelve a latin, — czélja
a classicus műveltség levén: ez a tulajdonképeni nép-
oktatást kizárta. A puritánusok a nemzeti nyelv érde-
kében izgatnak. A nemzeti iskola, mint népiskola a
leánygyermekek számára. Apáczai a nemzeti nyelvű
elemi iskoláztatásról, melyet kötelezővé kivánt tenni.
Eszméi csak három évtized mulva keltenek visszhan-
got. Az 1693. évi enyedi zsinat határozatai 317—322
16. Egyházi irodalom. Az egyházi irodalom, mint a ma-
gyar nemzeti irodalom szülő anyja. Bibliafordítások.
Káték s Agendák. Polemikus iratok. Baranyai Becsi
János és Laskói Csókás Péter. Szilvási János vitája
Enyedi György unitárius püspökkel. Egyházi irodalom
a XVII. században: Bibliai tudományok. Systhematica
theologia. Gyakorlati munkák a theologia köréből.
Építő és ájtatossági irodalom. Egyházjogi és egyháztör-
ténelmi művek. Bölcsészeti irodalom. Tankönyvek 323—359
ELSŐ KORSZAK.
1556—1690.
I. EGYHÁZALKOTMÁNY ÉS JOG.
A) Egyház és állam.
*
Corpus Jurisunkban az 1462. évi 2-ik articulus 13. §-a, az
1495. évi decretum 4. articulusának 12. §-a, a Werbőczy Hár-
mas könyvében pedig az I. rész 14. czíme szól az eretnekségről,
mint a hütlenségi bűn esetéről. Utoljára az 1723. évi 9. articu-
lus említi még az eretnekséget a nota infidelitas esetei között.
Azonban ekkor már mégis más értelme volt az eretnekségnek,
mint a reformatio előtt. Csakhogy bármily értelmezése lett
legyen is: az «eretnekség» mégis ott van a hütlenségi esetek
között.
5
*
Az egyház nagy szerepének igazolására felemlítjük azokat
az ügyeket, melyeket a szokás, majd a törvények is, az egy-
házi biróságok elé utaltak. Ezen ügyek voltak I. a hit, a hit-
titok és a szentségek körüli ügyek; oly vétségek és büntények,
melyek a tettes javítására czélzó egyházi fenyítékek vagy ex-
communicatio alá esnek; a hamis eskü és esküszegés bünténye;
II. egyházi tized, uzsora, egyháziak s nők megverése, fosztoga-
tása, vérontás; III. házassági ügyek s járulékai: gyermekek
törvényességének kérdése, hitbér és jegyajándék, hitbiztosíték
(donatio propter nuptias), leánynegyed; végrendeletek; özvegyek
és gyámoltalan személyek ügyei. Dr. Kolosvári és dr. Óvári:
A Magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Buda-
pest, 1890. II. köt. I. fele 114. l.
6
1
Lásd az I. kötetben a gyulafehérvári káptalan magatartá-
sáról szóló részt s a következőket 42—7. l.
2
Erd. orsz. gyül. emlékek. I. 217., 218., 238., 382. l.
8
*
U. o. I. 411—2. l.
9
*
U. o. I. 527. I. 539—40. l.
11
*
A káptalanok secularisálása egyike a modern jogélet leg-
fontosabb eredményeinek. Nem egyéb az, mint a mai közjegyzői
intézménynek alapja, mely abban különbözik a korábbi hite-
les helyektől, valamint a publicus notariusoktól, hogy minden
izében világi intézmény és teljesen állami eredetű. Igaz ugyan,
hogy a káptalanoknak és konventeknek eddig is a királyok
adták a hiteles pecsétet s alkalomadtán ők vonták el is, de a
közönség számára könnyen hozzáférhető hiteles helyet, vagy
hiteles kiadványt, pap és kánoni sanctio nélkül képzelni sem
lehetett. Az ország nagy birái és az itélő mesterek is birtak
ugyan hiteles pecséttel, de az ő közremüködésök a mindennapi
magánjogi ügyletekre s főleg a szegényebb emberekre nézve
szinte hozzaférhetetlen volt. L. M. Tört. Tár 1855. II. köt. Jer-
ney értekezését. — A mi az egyházpolitikában egyik leglénye-
gesebb mozzanat: az egyházi és állami hatáskörök elválasztása,
csak a legujabb időkben lett uralkodó politikai elvvé. A fele-
kezeti állam és a «szabad egyház szabad államban»-féle elmélet
ma már alaposan ki van próbálva és a modern törvényhozás
Európa legtöbb államában egyenesen arra az álláspontra helyez-
kedett, melyet Erdély a XVII. század derekán elfoglalt. Az
állam ekkor sem volt közömbös a vallásfelekezetek iránt, de egyi-
ket sem zárta el, hogy a ius advocatiæt igénybe vehesse. V. ö.
Erd. orsz. gyül. emlékek II. 79., 82. l. s az Approbáták I. rész.
15
*
Az erdélyi országgyűlés jogfentartása különösen az által
nyert sulyt, hogy az állam választó monarchia lévén, a vallás-
szabadságot mindig feltételek alakjában irhatta a megválasztott
uralkodó elé; más oldalról, mint alkotmányos országnak, mód-
jában is állott úgy a törvényeknek, mint a választási feltételek-
nek betartása felett őrködni. Az uralkodó tehát nem volt souve-
rain a vallásügyekben, hanem csakis a ius superinspectiót kép-
viselte s a ius advocatiæt kezelte.
16
*
Az állam, mint felekezeteken felül álló főhatóság, épen a
ref. vallás befogadásánál jár el a legöntudatosabban. Az ország-
gyűlés által elrendelt zsinatok, az ide kiküldött országos bizto-
sok, a ius superinspectionis lelkiismeretes gyakorlásáról s az
1557-ben megvetett alapok szilárd fentartásáról tanuskodnak.
A ref. vallás befogadása nem erőszakkal kikényszerített cselek-
vény, de nem is az általános közhangulatnak a saját maga
javára való megnyilatkozása, hanem olyan tény, melynek végre-
hajtása előtt a közérdek megóvása szempontjából szükséges óv-
intézkedések végrehajtattak és csak akkor mondatott ki a recep-
tio, midőn kitünt, hogy az a közszükségnek megfelelő és az
állami érdekekre veszélytelen.
18
*
Nem lehet tagadni, hogy az 1568 januáriusi törvény nem-
csak szabadelvü, hanem teljesen ultraliberális is. A benne le-
fektetett elv olyan természetű, hogy nemcsak ma, de valószinü-
leg minden időkre nézve keresztülvihetetlen. A legszabadelvübb
északamerikai egyesült államokban sincs korlátlan vallásszabadság.
Egyénileg hajlandó vagyok elismerni, hogy az a törvény eszményi
elvet foglal magában, de másoldalról vallom, hogy oly eszményi
elvet, mely mindörökké, míg az emberek emberek maradnak,
19
*
Az unitarismus receptiója igen sajátos módon, minden hatá-
rozott kijelentés nélkül történt. Eddig az 1568. s 1571. évi
januáriusi törvények között válogattunk, hogy tulajdonképen me-
lyikben is van benne a receptio. Eleinte magam is az előbbi-
hez csatlakoztam, azonban fel kellett adni felfogásomat, mivel
az egy általános igehirdetési szabadságról szól és a vallásos
nézetek szabad kifejtésének utját egyengeti, de felekezet szá-
mára nincs benne semmi jogi alap. Az 1571-iki törvény már
confessióról, tehát egyszersmind felekezetről is szól és midőn a
confessiót védi, az eddigi összes confessiókra, tehát az unitá-
riusra is értelmezendő. — A confessiónak a szabad vallásgyakor-
lat alapjává tétele egy igen fontos egyházpolitikai elv, mely
nélkül vallásfelekezet elismertetésre és állami oltalomra nem
számíthat. Az 1895 : XLII. t.-czikkben is benne foglaltatik, hogy
az állami elismertetés végett bármely újabb felekezetnek be kell
mutatnia confessióját.
22
*
Az innovatio fogalmát a mai államjog nem ismeri ugyan
a régi alakban és az innovatio tilalma teljesen távol áll az
általános vallásszabadság elvétől; de ha az elméleti ujításoknak
nem is áll ellent az állam, azért gondoskodik másodoldalról, hogy
a hivők vallásos érzülete durván meg ne sértessék, az egyházak
a maguk kebelében a hitelveknek őrei lehessenek és bármely
vallásos irány csak kellő ellenőrzés mellett csinálhasson magá-
nak felekezeti propagandát. Azaz tehát a modern államnak is
meg vannak azok az intézkedései, a melyek a változott viszo-
nyokhoz képest, egyenértékűek az innovatiót tiltó törvényekkel.
De hiányzik nála a felekezetek numerus claususa; bár más oldal-
ról tudjuk, hogy az u. n. bevett vallásfelekezetekre nézve hazánk-
ban ez is fennáll.
24
*
A «maior pars» jogáról, mint egyházjogi elvről alább rész-
letesebben lesz szó.
25
*
A szabad vallásgyakorlat kérdésének értelmezésében igen
jelentékeny pont a jobbágyok vallásgyakorlata. Tudjuk, hogy a
magyarországi első interconfessionalis törvényben, épen mint
Erdélyben is történt eleinte, csak általánosságban van kimondva,
hogy kiki azt a hitet követheti, a melyet akar. I. Rákóczy
György a linczi béke utján vitte be kifejezett szavakkal is a
Corpus Jurisba a jobbágyok szabad vallásgyakorlatának bizto-
sítását. Az ellenreformatio, merőben hamis és embertelen mó-
don a földesúri, tehát tisztán magánjogi jogviszonyt a lelkek
felett való uralommá kivánta kitágítani. Az erdélyi vallásügyi
törvények liberalismusát már ez a pont is igen előnyösen jel-
lemzi és a mellett a protestantismus humánus gondolkozására
szép világot vet, mikor a gazdaságilag és politikailag szolga-
ságra kárhoztatott jobbágyokat legalább Istenhez való viszonyuk-
ban szabadokká tette és ez által emberi méltóságukat elismerte.
26
*
A szombatosság ellen irányuló törvényhozási és törvény-
kezési intézkedések méltatását l. e mű II. köt. 140—2. l. A kit
a törvények szigora súlyt, az kétségtelenül nem igen mérlegeli,
hogy egyházi, vagy állami intentiokból folyik-e az ő szenve-
dése. Csakhogy a megsértett jogrend helyreállítására czélzó el-
járást sohasem a deliquens szempontjából szokták megítélni.
Itten is az a főkérdés, hogy a lelkiismereti szabadságnak mi
képezi erősebb biztosítékát: az egyházi, vagy az állami szem-
pontok tulsulya-e és ennélfogva az egyházi czélzatok által vezetett
eljárás-e, vagy pedig a másik.
30
1
Teutsch i. m. I. 9., 13. l. Tit I. 3.; III. 6.
2
Tóth F.: A helvetiai vallástételt követő túl a tiszai super-
intendentiában élt református püspökök élete. Győr, 1812. 9—36. l.
36
*
Teutsch i. m. II. 3. lap. Fabritius K. i. m. 27. l.
37
1
Wiener Pál ordinatiojáról megemlékezik Siegler i. h. 73. l.
Heblereről Archiv. III. 356. l.
2
Fabritius i. m. 25. l. az 1520. évi «generális» synodusról.
38
1
Erd. orsz. gyűl. emlékek II. 78. l.
2
Nem tartozik tárgyamra, hogy a mai tiszántúli egyház-
kerület létrejöttével és kialakulásával foglalkozzam, épen azért
elegendőnek tartom, ha reá mutatok arra, hogy ennek a kerü-
letnek magvát a gyulafehérvári püspökség tasnádi vikáriátusa
képezte. Az erdődi és óvári zsinatoknak a temesváriakkal semmi-
nemű összefüggését nem ismerem, de ily összefüggést nem is
vagyok hajlandó leltenni. A mai tiszántúli kerület Mélius Péter
püspöksége idejében jelentkezik először és szervezését én a Mé-
lins munkájának gondolom. Okaimról e helyen — sajnos — be
nem számolhatok.
40
1
Teutsch i. m. I. 161—5. l. Az itt közölt négy okmány arra
mutat, hogy valamennyi káptalan kapott hasonló tartalmu véd-
levelet, vagyis hogy a királyné egyenkint az összes szász káp-
talanokat oltalmába vette. Az egyesítés elismerése a Heblernek
1558-ban adott püspöki megerősítésben foglaltatik. U. o. 167—7. l.
2
Erd. orsz. gyűl. emlékek II. 78. l.
3
Teutsch i. m. II. 242. l.
41
*
Bod. P. Polikárpus 51. l. s e. kötet 2—3. l.
42
*
Dávid 1571. évi zsinati meghivójában: «authoritate per vos
mihi hac in parte attributa». Egyéb zsinatokra nézve l. Prot.
Szemle 1898. 296. l. Jakob E. i. m. II. 16. l.
44
1
Jakab E. i. m. L 213. l. a legnagyobb méltatlankodás hang-
ján szól arról, hogy Dávid Ferencz, eme perében, «a törvényes
és illetékes egyház birósága elől elvonatott» s ily alapon az el-
válási tényt «üldözéssé» bélyegzi. Utána mondják ezt mások is.
Ilyen következtetés csakis az erdélyi egyházi ügyek teljes félre-
ismerésén alapulhat. Ha más nem, de a fejedelmi itélőtábla
döntése birkit is meggyőzhet a felől, hogy Dávid Ferencz ekkor
nem volt püspök, hanem alá volt vetve az Alesius joghatóságá-
nak. Püspöksége és egyházának különválása azonban nem sokára
bekövetkezett. Ker. Magvető 1885. XX. 366., 369. l.
2
Erd. orsz. gyűl. emlékek II. 577. Kanyaró i. m. 214. lap-
ján az unitárius egyház különválásának és püspökválasztási
szabadságának minden időkre való biztosítása úgy van felfogva
és magyarázva, mintha Báthory István módot kivánt volna
45
1
Magy. Tört. Tár XVIII. 27. l. és R. M. K. II. 225. szám.
2
Teutsch i. m. II. 125. l. Magy. Tört. Tár XVIII. 25., 27. l.
A szilágyi e. m. protocollumában.
47
1
Erd. orsz. gyűl. emlékek III. 240., 385. l. VI. 228. l.
2
Teutsch i. m. II. 78., 110., 198. 11.
48
*
V. ö. E mű II. kötet 164—179; 277—284. lapjait.
49
*
Manapság, épen úgy mint harmincz évvel ezelőtt, napi-
renden van a róm. kath. autonomia kérdése. Az autonomiáért
egyaránt lelkesednek a szabadelvü és klerikális róm. katholikusok,
csakhogy különböző szempontból. Azonban lelkesedésök egyaránt
tárgytalan. A róm. kath. egyháznak megvan most is az ő ter-
mészetének megfelelő autonomiája és ha a szabadelvü róm. kath.
hivek kívánságának megfelelően alakíttatnék át, ez az egyház
elveinek válnék sérelmére. A külső viszonyok, nevezetesen a
közjogi helyzet tekintetében pedig csak akkor lehetne a róm.
kath. autonomián a klerikálisok kivánsága szerint változtatni,
ha az egyház és állam között jelenleg fennálló szoros kötelékek
meglazittatnának, vagyis ha a főpapok stb. állami eredetű java-
dalmaikat, közjogi kiváltságaikat vesztenék. E nélkül a kleriká-
lisok kivánta autonomia az államot veszélyeztetné. Erdély tudott
autonomiát adni a róm. katholikusoknak a XVI., XVII. század-
ban. Ma napság sem lehet másképen ilyet adni, csak a régi
erdélyi minta szerint.
51
1
Lásd az 1692—93. évi alkudozásokat e mű. III. kötet 23—4.
lapjain. V. ö, Zsilinszky i. m. IV. 33—84. l. Szász Károly Sylloge
165—250. l.
2
Dr. Konek Sándor Egyházjogtan kézikönyve VI. kiadás
1889. 125. l.
52
1
Alább arról szólok, hogy a prot. egyházak autonomiája tá-
gabb körű volt, mint a róm. katholikusé, itt pedig ezt nevezem
tágabb körűnek. Ezen látszólagos ellentét magyarázata abban
van, hogy a középkorban az egyházi hatáskörbe sok civilis ter-
mészetű dolgok is bevonattak. Csakis ezekre nézve tágabb körű
a reformatio előtti róm. kath. autonomia a protestánsnál.
2
Az egyházi hatáskör megszorítására irányuló tevékenység,
az itt említett időben, a Corpus Juris Hung. majd minden lap-
ján feltalálható. V. ö. Kolozsvári S. és Óvári K. A Magyar tör-
vényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Budapest, 1890.
II. köt. I. fele 115. l. jegyzet.
53
*
Teutsch i. m. I. 204—8. l. Lásd még a következő 4. fejeze-
tet is.
54
1
Veszely K. i. m. TI. 15—30. 11.
2
Unitárius részről hevesen szokták ezen tilalmat ostromolni,
mintha bizony e nélkül az u. n. «tiszta unitarismus» a XVI. vagy
XVII. században kifejlődött volna. Számos munkás antitrini-
tárius író igen nagy buzgalommal dolgozott a külföldön ebben
az időben a theol. eszmék tisztázásán és azért, bár az innovatio
tilalma kezüket meg nem kötötte is, az eredmény semmiképen
nem az u. n. «tiszta unitarismus». Csakis a XVIII. század
rationalismusa tört e téren új utakat és ekkor sem az unitáriu-
sok, hanem a trinitáriusok között.
55
*
Appr. Const. II. rész I. czím. A fejedelmi conditiók.
56
*
Bethlen Gábor idejében 1000 mfrt birság szabatott ki
1624 ben. Erd. orsz. gyűl. emlékek. VIII. 236. l. Az A. C. azon-
ban az 1591. évi törvényhez csatlakozva, 200 frtban állapította
meg a büntetést. p. I., t. l. a. 8.
57
1
A. C. p. I., t. I., art. 11. L. még Erd. orsz. gyűl. emlékek
III. 240., 386. l.
2
A. C. p. I., t. VI. art. l.
3
U. o. p. I., t. VI., art. 2.
58
1
A sacrákban való intézkedés az ünnepek megszentelését, a
templombajárás kötelezettségét stb. irta elő és lényegében nem
egyéb, mint a hivek kényszerítése vallásos kötelmeik teljesíté-
sére. A. C. p. I., t. I., art. 12. V. ö. Erd. orsz. gyűl. emlékek
VII. 512. l., XII. 372. l., XIV. 215. l. Már súlyosabb termé-
szetűek azok a törvények, a melyek a házasságkötés engedélye-
zésével, vagy az egyházlátogatás elrendelésével foglalkoznak.
I. h. VII. 255. l. XIII. 373. l. Azonban ezek inkább az egy-
házak kérésére és javára hozottak, mintsem megszorítására és
sérelmére.
2
A. C. p. I. tit. I, art. 7., 8., 9., 10.; tit. V., VI.
59
*
U. n. visitatorium mandátumot, minden felekezet részére,
nagyszámmal találhatni a gyulafehérvári káptalan Lib. Regiusai-
ban. A brachiumról és működéséről az egyházlátogatósági jegyző-
könyvek nyujtanak felvilágosítást. V. ö. Kolozsváry-Óvári i. m.
I. 42. l.
60
*
Kolozsváry-Ovári i. m. I. 39—44. l.
61
*
Sárospataki füzetek 1857—8. 972. l. 1858—9. 481. l. Udvar-
helyi i. m. prot. I. 19—25. l.
62
1
János királynak s Izabellának a szász papok védelmére ki-
adott okleveleit lásd Teutsch G. D.: Urkundenbuch der evang.
Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. Hermanstadt, 1862. I. köt.
155., 159. s köv. lapjain.
2
E kivánság teljesítését illetőleg lásd I. kötet 93. l. Jakab
Elek: Dávid Ferencz emléke. Kolozsvár, 1879. II. rész 15—17. l.
67
*
A Báthoryak korából kelt oltalomleveleket lásd Teutsch
i. m. I. kötetében. U. n. mandata visitatoria találhatók az erdélyi
fejedelmek Liber Regiusaiban; p. o. Kistarjáni Márton lemhényi
plébános és róm. kath. esperes részére 1607-ből IV. k. 39. l.;
Toroczkay Máté unitárius püspök részére 1613-ból VII. k. 2. l.;
70
*
Teutsch G. D i. m. I. kötet. 1560. febr. 7. Gyulafehérvárt
kelt oklevelében.
72
*
Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. III. k.
356. lap.
73
1
Teutsch G. D. i. m. I. kötet 167—8. l.
2
Jakab Elek i. m. II. rész 5—9. l.
3
Teutsch i. m. I. kötet 201—9. l., II. kötet 129—138. l.
76
*
Magyar Történelmi Tár XVIII. kötet 25—6. l.
77
*
Teutscht G. D. i. m. I. kötet 232—3. l. «Ultimamque sen-
tentiarn ad nos, qui praecipuum in hoc regno episcopatum pos-
sidemus, suis modis transmissis.» Megjegyzendő, hogy ez okirat
1585 jul. 6-án kelt, tehát abban az időben, mikor a Báthory
Zsigmond kiskorusága alatt működő kormány tisztán protes-
tánsokból s főleg reformátusokból állott.
78
1
Erre nézve lásd: Erdélyi országgyülési emlékek II. kötet
343., 374, 541. l., III. kötet 157. l. V. ö. Approb. Constit. pars I.
tit. l. artic. 8.
2
Lásd a ius refprmandi fejlődését az 1. fejezetben, a 18—
19. lapokon.
80
*
Approb. Constit. pars I. tit. l. artíc. 9. «A négy recepta
religiók közül a (felül megnevezett) reformata evangelica, luthe-
rana vagy augustana, unitaria vagy antitrinitaria religion levők-
nek tulajdon püspökjük, maguk vallásán levők legyenek, a
catholikusoknak vagy pápistáknak pedig vicariusok, kik az ő
religiojok és inspectiojok alatt az egyházi rendekre vigyázzanak,
mindazonáltal az eleitől fogván observáltatott usus szerint, a kik
püspökségre vagy vicariusságra választatnak az ő közönséges
egyházi gyülekezeteknek tetszésekből és végzésekből, azok a
83
1
Lásd jelen munka II. kötetében a 182—198. s 211—38. l.
2
U. o. II. kötet 286—9. l.
85
4. Az egyháziak jogállása.
*
A második helvét hitvallás XVIII. része szerint: «Az Isten
az Eklésiának gyüjtésére, avagy építésére és annak igazgatására
és megmaradására, mindenkor élt egyházi szolgákkal és még
most is él azokkal, és ezután is fog élni, míg a földön lészen
Eklésia ... Senki pedig az Egyházi szolgálatnak tisztit magá-
nak nem foglalhatja» stb.
88
1
Approbata; Constitutiones p. I. tit. 6. art. l.
2
Erdélyi országgyűlési emlékek. II. 289—90. l.
3
U. o. II. 104. l.
90
1
Teutsch: Urkundenbuch der ev. Landeskirche A. B. in
Siebenbürgen. I. 232. l. V. ö. AC. p. V. ed 46.
2
U. o. I. 227., 235. l.
91
*
Erdélyi országgyűlési emlékek III. 248. l.
92
* U. o. I. 150. l.
93
*
Corpus Juris Hungarici 1458. évi 10. t.-cz. A Gerendi István
meggyilkoltatásával vádolt kerzi pap és tanító ügyében tisztázó
tanuképen szereplő gyulafehérvári tanulók 1587-ben, mint egy-
házi személyek vétetnek számba. Orsz. levéltár Gyulafehérvári
kápt. osztály. Lymbus.
94
*
Approbatæ Constitutiones pars I. tit. l. art. 9.
95
*
A Geleji-féle 91. kánon szerint.
96
*
Appr. Const. i. h.
97
1
Bod Péter Polikarpus 203. l.
2
U. o. 91. l.
98
1
U. o. 95., 99., 105. l.
2
Hermányi D. József: Nagyenyedi Democritos és Heraclitos
Mss az Erd. Múzeum könyvtárában.
99
1
Bod Péter Polikarpus 49. l.
2
Ker. Magvető 1892. (XXVII.) 87. l. «dantes et concedentes
eidem omnimodam plenariamque protestatem atque auctovitatem
ubivis per Transylvaniam religionem suam profitendi, seniores
eligendi» stb.
3
Tóth Sámuel: Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyh. ker. tör-
ténetéhez. I. 13., 15. s köv. l.
101
*
Canones Ruberiani C 34. l. Bod P. Hist. Ecclesiastica Hung.
II. 382—7. l.
102
*
Az 1633. évi enyedi zsinat l. végzése szerint. Benkő Synop-
sis. Révész Figyelmező 1872. 77—8. l.
103
*
Az 1633. évi 2. és 4. végzés s az 1634. évi marosvásárhelyi
zsinat 2. sz. határozata. Benkő Synopsis i. h.
104
*
A küküllői egyh. megye legrégibb protocollumából 1638
jun. 25-iki. dátummal. Geleji levele Deési István espereshez
Mohai Sándor ügyében.
5. Lelkipásztor és egyházközség.
*
Az általános, tehát a jobbágyokra is kiterjedő vallásszabad-
ság több ízben kimondatott az országgyűléseken s így iktatta-
tott be az Approbátákba is. Pars I. tit. l. art. 8.
108
*
Erdélyi országgyűlési emlékek. II. 343. l.
111
*
A gyülekezet paprnarasztási, illetőleg elbocsátási jogát az
ország törvényei is biztosították. Így ment be még a Compila-
112
1
Erdélyi országgyűlési emlékek III. 157. l.
2
U. o. I. 577. l. V. ö. Appr. Const. Pars I. tit. l. art. 10. és
Pars I. tit. 5. art. l.
114
*
Appr. Const. Pars I. tit. l. art. 8.
115
1
Az egyházi javadalmak biztosítását országos törvények fog-
lalták magukban. Lásd: Erdélyi orsz. gyűlési emlékek III. 129.,
157 l. Appr. Const. I : 1 : 10. és I : 5 : l.
2
Jakab Elek: Kolozsvár története II. 216—7. l. Archiv d.
Vereins f. sieb. Landeskunde N. f. XV. 273—4., 515—4. l.
117
*
A marosi egyházmegye legrégibb protocollumából.
118
*
Nagyon érdekes képet mutat az egyházközségi vagyonkeze-
lésről a nyárádszentannai megyebirói számadáskönyv, mely
1627-től foglal magában adatokat. L. Magyar Protestáns egyház-
történeti Adattár 1902. 30. s köv. l.
119
1
Lásd a Berekereszturi deliberatumot Tört. Tár 1885. 785. l.
2
Egyházfiak tételéről az országos törvényhozás is rendelke-
zett. Appr. Const. Pars V. ed. 51.
3
A megyebiráknak s egyházfiaknak a fejedelmek hadmentes-
séget biztosítottak hivataloskodásuk idejére.
120
*
A szász földön lakó papok fejedelmi megerősítés alá tar-
toztak. Több ily megerősítő okmány található Teutsch Urkunden-
buch I. kötetében.
121
1
Szászvároson a plébános vette az egész dézsmát, az egyik
káplán a szent Katalin, a másik pedig a Mindenszentek oltárá-
nak jövedelmét. L. Archiv N. P. XV. 273., 785., 464—5. l. stb.
2
Ez volt az eset Kolozsváron, a hol azonban a dézma bér-
lete fejében a városi tanács átvette a káplántartást. Lásd Jakab
Elek i. m. II. kötetében a megfelelő helyeken, főleg 215—8. l.
122
*
Egyházfiui számadások a városi levéltárban.
123
*
A szászvárosi ref. ecclesia története 1726-ig. Írta Nádudvari
Péter. Mss. Erd. Muz. gr. Kemény J. kézirati gyűjteménye. Collec-
tio Minor. Ms. Hist. Tom. XXVI. nro 5. Erdélyi Prot. Közlöny
1876. 20—22. l.
125
*
Egyházunkban a kolozsvári egyházközségnek volt legelőször
a városi magistratustól független consistoriuma. Ilyennel bírt
rnár ujból való megalapítása óta. Utána Fogarason találunk
consistoriumot 1620—29 tájt. A consistorium működését ennek
jegyzőkönyvei mutatják a legvilágosabban. L. erre nézve a ko-
lozsvári consistorium jegyzőkönyvét Tört. Tár 1896. 419. l. Prot.
Közlöny 1895. 46. s köv. l.
126
*
Az egyháznak számadásai teljesen egyenlő képet mutatnak
Kolozsvárt, Marosvásárhelyt vagy Fogarason.
127
*
Bethlen Gábornak Fogarason 1629 febr. 23-án kelt rende-
lete, rnelylyel az egyháznak két «főbirót» és két «substitutus
bírót» rendel, — a nevezett egyházközség levéltárában.
129
*
) Lásd alább a 12. fejezetet.
131
1
Erd. Muz. gr. Kemény-féle kézirattár. Coll. Mai. XXIII
13. sz. Marosvásárhelyi egyházi levéltár.
2
Lásd az V-ik kötet függelékét. A kolozsvári egyházmegye
1874. évi emlékiratának a fejedelmi korra való hivatkozása tévedé-
sen alapul. Abból a tényből, hogy 1683-ban Kolozsvárt főconsisto-
riumi gyűlés tartatott, bajos dolog azt következtetni, hogy Kolozs-
várt a generális visitatiót a fejedelem maga hajtotta végre. Hát
Gyulafehérváron, Nagyenyeden és Fogarason, hol szintén tar-
tattak eféle főconsistoriumi ülések?
133
*
Kivételt képeznek az affiliatio és anyásítás, melyek a par-
tiális és generális zsinat elé tartoztak.
134
*
E tekintetben az udvarhelyi egyh. megye jegyzőkönyvei-
ben találhatók a legrészletesebb utasítások.
136
*
Véleményem szerint Dósa Elek — i. m. 186. l. — nem
helyesen vonja az AC. Pars V. ed. 46-ot «a patronus» fogalmának
magyarázatába. — A marosszéki constitutio 15 kalongya mi-
nimális fizetésre kötelezi a patronust. Kolozsvári-Óvári Corpus
Statutorum I. 43. l.
137
*
A patronusokról intézkedett az AC. I : 1 : 3, 8; I : 5 : 1;
I : 6 : 1, 2; — C. C. I : 1 : 3.
138
*
Bod Péter Historia Eccl. Hung. II. 382. l.
140
*
A különböző egyházmegyei és községi levéltárakban nagy
számmal maradtak fenn ilyen okmányok, melyek az anya és
fiók — illetőleg társegyházak viszályára vonatkoznak.
143
*
Lásd a Canones Ruberiani 13. és 18. végzését.
144
1
Révész. Figyelmező 1872. 76. l.
2
U. o. 89. l.
3
U. o. 473—5. l.
145
*
Az udvarhelyi egyházmegye jegyzőkönyvében I. 19—25. l.
V. ö. Erd. orsz. gyűl. emlékek XI. 200. l.
146
*
Ezen marosvásárhelyi zsinat végzéseit lásd a görgényi e. m.
jegyzőkönyvében I. 332. l. Összefüggnek velök a Benkő Synop-
sisában levő constitutiók is. Révész Figyelmező 1872. 77. l.
149
*
Hármaskönyv III. rész 2. czim.
150
1
A küküllői egyházmegye legrégibb jegyzőkönyvéből 106. l.
2
Lásd fentebb az 59—61. lapokat.
151
*
Az 1634. évi marosvásárhelyi zsinat 6., 7. végzése. Benkő
Synopsis. Révész Figyelmező 1872. 77. l.
152
1
Bod Péter Polikarpus 50. l. V. ö. Révész Figyelmező 1872.
8. l. 1624. évi enyedi zsinat 2. végzése felhatalmazta a dési
egyházmegyét, hogy seniort válaszszon magának.
2
Benkő Synopsisa. Révész Figyelmező 1872. 81. l.
3
Bod P. Polikarpus 50. s az 56. kánon szerint.
153
1
Ezen «Observationes consistorii ecclesiastici» minden egy-
házmegyei birósági protocollumban feltalálható. Rokonságban
áll az Appr. Const. IV. részének végén látható tarifával.
2
Benkő Synopsisa. Révesz Figyelmező 1872. 7. l.
156
1
U. o. 478. l.
2
L. Szolnok-Doboka vármegye monographiája I. kötetében
«A vármegyei intézmény története Erdélyben» czímű dolgozatomat.
157
*
A currens vételének feljegyzését az 1681. évi tordai zsinat is
elrendeli. Benkő Synopsisa. Püspöki és esperesi currensek olvas-
hatók a Prot. Közlöny 1886. évf. 428—9. lapjain. — A currensre
vonatkozó első szabályzat a Ruberiani Canonesben (32. c.) ta-
lálható.
158
*
Az udvarhelyi egyházmegyében használt kérdőpontok közül
18 vonatkozott a papra, 5 a mesterre, 4 a papnéra és mester-
nére, 15 pedig a hallgatókra. Ilyen kérdések a papról: l. prédi-
kálja-e az Istennek igéjét szorgalmatosan? 2. A próféták, apos-
tolok, evangelisták igéit hirdeti-e? 3. Ezekkel ellenkező uj tudo-
mányt nem hirdet-e? 4. Vasárnapokon kétszer prédikál-e? 5. Köz-
napokon kétszer harangoztat-e és a szomoru időkhöz illendő
könyUjtestamentumból? 7. Maga dolgaiért emitt-amott járván, az
Istennek szent szolgálatját nem mulatja-e el? 8. Kiszolgáltatja-e
a keresztséget, tart-e ahhoz illendő tanítást a keresztség előtt;
templomban keresztel-e? 9. Kereszteletlen gyermek nem halt-e
meg az ő keglme gondviseletlensége miatt? 10. Az urvacsoráját
hatszor esztendőnként kihirdeti-e, egy héttel előre közhírré
teszi-e, tanít-e szép előkészítő prédikáczióval az előtt; valakit, a
kit az előtt meg nem intett, az Ur asztalától nem pirongat-e
el? 11. A leányokat tanítja-e? 12. Halott temetésekre elmegyen-e
s a hol kivántatik prédikál-e? 13. Betegeket látogat s vigasz-
tal-e? 14. A házasulókat kihirdeti-e, templomban esketi-e meg;
egyenetlen házasokat, ugymint igen vénet vagy ifjat nem köt-e
egybe? 15. A templomból valakit maga authoritásából nem tilt-e
ki? 16. Nem részeges és kevély-e? Ruházatjában magát illet-
lenül nem viseli-e? Felső ruha nélkül tomplomba s temetésre
megyen-e? 17. Nem tánczoló, szitkozódó, esküvő vagy feslett
erkölcsü-e? 18. Nem tartja-e gyanus személyekkel barátságát;
vasárnapokon ide-amoda nem jár-e, vagy nem dolgoztat-e? —
Examen de Pastrice (et uxore Rectoris): l. Prédikátornéhoz illendő
szelídséggel viseli-e magát? Nem háborgó, veszekedő, házaló
vagy bemondást hordó-e? 3. Nem szitkozódó, feslett erkölcsü-e,
nem tartja-e ilyennel barátságát? 4. Templomba eljár-e; él-e
160
*
Az egervölgyi hitvallás ezíme «Confessio catholica». Az anti-
trinitarius harczok idejében a reformátusok mindig katholiku-
soknak nevezik magukat. Lásd a gyulafehérvári tíz napos dispu-
tatio mindkét leirását.
162
*
Az 1623. évi marosvásárhelyi zsinat határozata. Benkő
Synopsis. Révész Figyelmező 1872. 8. l. Még az 1620. évi enyedi
zsinat a kétszeri zsinattartást meghagyta. A téli zsinat rend-
166
*
Canones Ruberiani 33. c. Az 1620. évi enyedi, az 1634. évi
marosvásárhelyi zsinat végzései Benkő Synopsisában. V. ö. a
93. canonnal. Lásd még Lampe-Ember i. m. 718—19. l.
168
*
Igy neveztettek az 1606 jul. 2-iki marosvásárhelyi zsinaton
Tasnádi Veres (Ruber) Mihály püspök elnöklete alatt hozott
kánonok.
169
1
Mohai Sándornak 1638 jun. 25. engedett perujítás okiratá-
ból a küküllői egyh. megye levéltárában «Liber ei relinquatur
appellare sive sedem nostram episcopalem, sive nostrum con-
ventum generalem».
2
Lásd «A vármegyei intézmény története Erdélyben» cz.
dolgozatomat Szolnok-Doboka vármegye monographiájának első
kötetében.
171
*
Ilyen természetű deliberatiók, responsák, observatiók leg-
nagyobb számmal az udvarhelyi egyházmegye két legrégibb
175
***
8. Az independentismus és presbyterianismus.
*
Lampe-Ember i. m. 339. s köv. l. Megvan a Teleki-téká-
ban Marosvásárhelyt is. Az independentismus ezen támadása
még nincs kellőleg tisztázva egyháztörténeti irodalmunkban.
Ennek legfőbb oka a források hiánya. Szilvásujfalvinak bizo-
nyára több elvtársa is volt, mert különben érthetetlen lenne
ilyen erős támadás egy ember ellen. Két ilyen elvtárs nevét
ismerjük is. Az egyik Czeglédi János, a másik Szegedi Dániel
volt. L. Sárospataki füz. 1857—8. 169., 178—9. l.
181
1
Protestáns Szemle 1892. 419. s köv. l., 1901. 202. s köv. l.
2
Sárospataki füzetek 1857—8., 169—70. l.
182
*
U. o. 171. l.
184
1
U. o. 174. l.
2
U. o. 175. l.
185
*
U. o. 345. l.
186
1
U. o. 179. l.
2
Geleji levele I. Rákóczy Györgyhöz az Uj Magyar Muzeum-
ban 1859. IX. évf. I. köt,
3
U. o. 1640 szept. 21-ről.
187
1
Révész Imre: Magyar Prot. Egyházi és Iskolai Figyelmező
1872. 76. l. Benkő Synopsisa.
2
U. o. 80—1. l.
188
1
Sárospataki füzetek 1857—8. 179. l. Prot. Egyházi és Isko-
lai Lap 1875. 1388. l.
2
U. o. 1443. l.
189
*
Révész Figyelmező 1872. 83. l. Benkő Synopsisa.
190
1
U. o. 1877. 340. l.
2
U. o. 1872. 473. s köv. L. Az 1642—44. évi zsinatok
191
*
Geleji levele I. Rákóczy Györgyhöz 1640 szept. 26. Uj
Magyar Muzeum i. h.
192
*
Dialogus politico-ecclesiasticus 109. s köv. l.
193
1
Isteni és Istenes zsinat. L. ismertetését a Sárospataki füze-
tek 1857—8. 352—4. l.
2
Sárospataki füzetek 1862. 354. l.
194
1
Geleji nyilatkozataiból kitetszik, hogy ő a tényleg meglevő
egyházi szervezet fentartásával akarta befogadni a presbyteriumo-
kat, mint helyi igazgatási egyházszervekot. Medgyesi a Dialo-
gusban említi ugyan, hogy a presbyteriumok követeket külde-
nek a zsinatra, azonban ez csak mint ismertetés tekintendő,
Geleji ezt aligha fogadta el.
2
Sárospataki füzetek. 1862. 354. l.
195
*
Geleji a szatmárnémeti zsinat végzéseinek előszavában.
196
*
Bod Péter Polikarpus 96. l.
198
*
U. o. 99. l.
199
*
Protestáns Közlöny 1891. 22 l.
200
1
A küküllői egyházmegye 1668-ban kezdett 2-ik protocol-
luma, melybe a protocollumot kezdő s a presbyteriumokat fel-
állító Szentiváni János jegyezte fel az illető adatokat.
2
Protestáns Közlöny 1883. 244. l., 1894. 293. l. 1893. 182. l.
201
1
U. o. 1893. 182—3. l.
2
A széki egyházmegyének 1622-ben kezdődő jegyzőkönyvéből.
202
*
Bod Péter Polikarpus 103. l. Hist. Ecclesiastica Hung. II.
407. l.
9. Az egyházalkotmány átalakulása.
*
Kovács Albert: Egyházjogtan, különös tekintettel a magyar
protestáns egyház jogi viszonyaira. Budapest, 1878. I. kötet
173—80., 194—6. l. Szerző a magyar prot. egyházalkotmány
ismertetésénél rendszerint csak azokat a nagyobb kánongyüjte-
ményeket veszi figyelembe, a melyek az egyes egyházak meg-
szilárdulása idejében végrehajtott codificatio eredményei. Azon-
ban ha ezen nagyobb gyüjteményeket összehasonlítjuk az ezek
szerkesztésekor felhasznált régebbi, kisebb kánonokkal, úgy fog-
juk találni, hogy semmi uj dolog nincs bennök. Igy p. o. az
erdélyi ref. püspök hatalmának sokkal erőteljesebb nyilatkoza-
taira találunk az 1646 előtti zsinati végzésekben, mint a Geleji-
féle kánonokban.
204
*
Salamon József: De statu ecclesiæ evangelico-reformatæ in
Transsilvania Commentatio. Kolozsvár, 1840. 126—31. l. Dósa
Elek: Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana.
Pest, 1863. 23—8. l. Mindkét szerző mellőzi a supremum consis-
torium plenum megalakulásának történetét s magát az 1682-ben
felállított állandó főtanácsot is hiányosan ismerteti. Ez külön-
ben munkájok czéljából folyik, melynél fogva nem történetet
akartak adni, hanem a tényleges jogállapotot ismertetni.
206
*
Zoványi Jenő: A Coccejanismus története. Budapest, 1890.
131—3. l.
207
*
L. Papp Miklós: Történeti lapok 1874. 413—4. l. Jakab
Elek közlése után. A szöveg igen roszul van visszaadva a hely-
telen olvasás miatt. A határozatok eredetije a Bethlen-kollégium
levéltárában.
210
*
Erdélyi Prot. Közlöny 1874 238. l. Zsilinszky M.: A ma-
gyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai IV. kötet. Budapest,
1897. 9—18. l.
212
*
Bod Polikarpus 88. l. Tört. Tár 1890. 181—2. l.
215
1
Bod i. m. 89. l.
2
Prot. Közlöny 1886. 414. l.
3
Orsz. levéltár. Kincstári osztály. Gyulafehérvári káptalani
levéltár. Prot. Beszerményi 74. l.
4
Prot. Közlöny 1886. 414. l.
216
1
Bod P. i. m. 115—28. l.
2
Gilányi Gergely utolsó végrendeletét a legszorgosabb kuta-
tások után sem sikerült megtalálnom. Ma csak az első, az 1658
jun. 12-én kelt végrendelet ismeretes. Tekintettel arra, hogy
Gilányi szorgalmas szerző ember volt, joggal feltehetjük, hogy
második végrendeletében még nagyobb hagyaték felől rendelke-
zett, mint az elsőben. Ennek főbb tételei a következők: egy
fehérvári kőház két szőlővel, egy sárdi nemesi ház két szőlő-
vel, egy kolozsvári belfarkas-utczai ház, Felsőfentős 2000 frt,
Nagy-Körtvélyes 2500 frt, Karulyfalva 2000 frt összegben inscri-
bálva, Magyarköblös és Csernek-falvak fele, Onoka és Puszta-
Almás; továbbá pénz 500 tallér, 1400 frt, 1000 arany; végül
jobbágyok és ingóságok. Az egész érték, mely felől 1658-ban
221
*
U. o. 24. l. A küküllői egyh. megye jegyzőkönyvében (II. k.
86. l.) megtaláltam, hogy mi jutott ennek az egyházmegyének
a fejérvári sorsvetésből. Jutott pedig a következő jegyzék szerint:
«egy szép szüniegg a' Haranglábi csecsemő Reformata Ecclesiá-
hoz, És onnat Desfalvára is szolgáló Ministernek pénz flor 10 =
tiz forintok ég 10 = tiz köböl búza, a' szentiváni asztagból»
melyet Vásárhelyre be fognak szállítani. A partiális, avagy a
társaság közönséges hasznára sors szerint ezek a jók jöttenek:
1 egy pár gyöngyházas pistoly tokostól; 2. két darab vászon,
egyik fejéritett 14 sing, a másik nem, 15 singh; 3. egy vastag
vászon abrosz; 4. egy viselős férfiunak való gyolcsingh; 5. egy
veresses vászon kendő; 6. egy leánykának való roszas ing; 7. egy
rosz szakadozott abrosz; 8. egy sáhos abrosz; 9. egy durva szösz
kendő; 10. egy darab patyolat; 11. egy reczés gyolcs viselt elő-
ruha; 12. egy vászon lepedő; 13. egy varrott gyolcs lepedő;
14. valami hitván posztó szélyek; 15. zacskóban valami dirib-
darab rókalábak, egy vaspánt, egy kis tányér karika. — Énne-
kem Szentiváni Jánosnak adatott T. Püspök uram egy fejéres
reczés abroszt és egy kis himes párnahéjat, egy asztalkeszkenőt. —
Ezeken kívül a societasnak pia ac prudens dispositiójára és
dispensálására adtának ő kegyelmek flo. 20 = husz forintokat.» —
A küküllői egyh. megye eladta a részére jutott ingóságokat s
azokért 30 frt 52 dénárt vett be.
223
*
Salamon i. m. 128. l. Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-
reformátusok Egyházi jogtana. Pest, 1863. 23. l.
225
1
Prot. Közlöny 1894. 393—4. l.
2
Bod P.: A szent bibliának históriája Szeben, 1748. 151. l.
226
1
Koncz J. i. m. 30—2. l.
2
U. o. 33—4. l.
3
Prot. Közlöny 1874. 238. l.
227
*
A nagyenyedi Bethlen-kollégium levéltárában. Eredeti ok-
mányok I. köt. 38. szám.
228
1
Koncz J. i. m. 26—7. l.
2
Prot. Közlöny 1874. 12. l.
229
1
A szent Soltárok Resolutiója. Kolozsvár, 1683. 82, 109. l. Apafy
udvaráról s felcseperedett bizalmasairól jellemző képet adnak úgy
Bethlen Miklós, mint Cserey Mihály. Székely Lászlóról l. Bethlen
Önéletírását I. 390. l. Vajda Lászlóról és Naláczi Istvánról u. o.
482. l. V. ö. Erd. orsz. gyül. emlékek XIV. 47. l. Pofeusról Beth-
len M. i. m. I. 391. l. Lásd még Cserey Historiáját 125—6. l.
2
Koncz J. i. m. 26—7. l. Egyh. ker. levéltár 1815. 140. sz.
231
1
L. Az udvarhelyi egyh. megye protocollumát. II. köt.
2
Tört. Tár 1899. 149. l. Egyház ker. ltr. 1815. 140. sz. Prot.
Közlöny 1895. 15. l.
232
*
Hermányi D. József: Erdélyi ref. püspökök élete. — Fő-
consist. prot. I. 1711. 13., 1712. 5., 16.
233
1
Benkő J.: Synopsis.
2
Hermányi i. m.
3
Prot. Közlöny 1881. 175., 190. l.
4
Egyh. ker. ltr. 1717. 3. sz. V. ö. e mű jelen kötetének
20. fejezetével.
235
11. A kultusz.
1
L. Lampe-Ember; Hist. eccl. ref. in Hungaria et Transsil-
vania 112—6., 701—7. l. R. M. K. I. 37., 54. szám.
2
Gyertyát az esteli istentiszteleteknél, különösen a nagy-
pénteki vigiliánál még a XVII. században is használnak gyüle-
kezeteink; de tisztán csak világítási czélokra. L. alább a
248. oldalon levő jegyzetet.
239
*
Révész J.: Figyelmező 1874. 27—8. lap.
240
*
Az 1671. évi gyulafehérvári generális zsinat tárgyalásairól
a széki egyh. megye legrégibb jegyzőkönyvében fenmaradt ada-
tokból.
241
*
A Clement s Beza-féle zsoltár-fordítás magyar átdolgozása
Szenczi Molnár Alberttől, 1607-ben jelent meg először Herborn-
ban. R. M. K. I. 407. szám.
243
*
Benkő Synopsisában s utána Révész Figyelmező 1872. 474. l.
244
1
M. könyvszemle 1882.
2
Kanyaró Ferencz: «Az unitáriusok Magyarországon» cz.
műve 139. lapján, jegyzetben a következőket mondja e zsoltár-
fordításról: «Szenczi Molnár Alberté a kétes dicsőség, hogy
franczia énekeivel ősi szép dallamainkat enyészetre bocsátotta.»
Vajjon a Bogáthi által fordított zsoltárok régi magyar dalla-
mait a reformátusok bocsátották-e enyészetre? S azok megőrzé-
sének elmulasztásáért kik a felelősök?
245
*
Benkő Synopsisa. Révész Figyelmező 1872. 80. l.
246
1
A XVI. századbeli magyar protestáns liturgiára nézve lásd
Szathmáry József értekezését a Protestáns Szemlében 1892. 326. l.
2
L. Csengeri István hosszas fejtegető levelét Dadai János kü-
küllői espereshez Pápai P. Ferencznek a gyulafehérvári kollégium-
ról írt rövid történeti művében, a Bethlen-kollégium levéltárában.
247
*
A forrásra nézve lásd a 240. lapon levő jegyzetet.
248
*
A sátoros ünnepeket Erdélyben, különösen a székely földön,
három napon keresztül ünnepelték s ünneplik ma is. Az 51. kánon
ugyan két napra korlátolta az ünnepet, hanem rendelkezésé nem
249
előtt folytak némi viták arra nézve, hogy mikor kell azt
kiszolgáltatni. Bár a ref. hittudat nem tulajdonított a
keresztségnek büntörlő hatályt, de a benne, mint sákra-
mentumban való részesedést nem tartotta közönyösnek.
Azért kívánták, hogy minél előbb történjék a keresztelés.
Az erdélyi ref. kánonok igen gyakran sürgetik, hogy a
keresztséget nem kell halogatni és büntetéssel fenyege-
tik azt a lelkészt, kinek hanyagsága, mulasztása miatt
(55. C.) a kisded kereszteletlenül hal meg. Az 1642. évi
enyedi zsinat szerint a szülőket arra kell buzdítani,
hogy új szülötteiket három vagy négy napos koruk-
ban kereszteltessék meg, mert különben, mint Krisztus
szentségeinek megvetői, minden szent dologtól (ab omnii
sacro) eltiltatnak.1 Midőn e miatt, főleg a székelységen,
nagy elégületlenség támadt és az 1643. évi marosvásár-
helyi zsinat elé a világiak egyéb sérelmeikkel ezt is fel-
terjesztették, a.z egyház fentartá előbbi határozatát,
mivel szerinte a halogatás a sákramentum megsértésé-
nek a jele és ha a sákramentum hiánya nem árt is a
gyermek lelki üdvének, de megvetése árt a megvetőnek.
Különben is, mondja a zsinat: «a gyermekeknek keresz-
teletlenül nevelések rész szerint az anabaptistáknak, rész-
szerint pedig a socinianusoknak tévelygéséhez közelít».2
És csakugyan az utóbbi egyik főindok volt a keresztelés
sürgetésében, mivel az unitáriusok, kik a keresztségnek
semmi jelentőséget nem tulajdonítottak, a keresztséget
rendszerint a serdült vagy felnőtt korra halasztották.
Hatásuk e tekintetben oly nagy volt, hogy a kánonok
1
Benkő Synopsisa. Révész Figyelmező 1872. 473—4. l.
2
Az udvarhelyi e. m. jegyzőkönyve I. köt. 19. l. V. ö. Szé-
kely oklevéltár VI. 146—8. l.
251
1
Kiss Áron: A XVI. században tartott magy. ref. zsinatok
569. l. L. még «Ultimus conflictus»: a fogarasi egyh. község
anyakönyvében. V. ö. Sárospataki füzetek 1857/8. 361—5. l.
R. M. K I. 933. az.
2
Tört. Tár 1889. 479. l.
252
*
Kiss Áron i. m. 592. l. Révész Figyelmező 1872—78. l.
253
1
Benkő Synopsisa. Révész Figyelmező 1872. 80. l. V. ö. Pre-
conium Evang. II. 812. l.
2
A «szamár-temetés» a 67. kánon által törvényesíttetett azzal
az indokolással, hogy «a megátalkodott bűnösök, avagy csak
ezzel is elrémíttessenek». Miképen használta fel Tofeus e fenye-
getést a Gilányi-hagyaték megszerzésénél l. Bod P. Polikarpus.
124—5. l. s fentebb 218—20. l.
12. Erkölcsi élet.
*
Bornemisza Péter: Ördögi kisértetekről, avagy röttenetes
utálatosságáról ez megfertezett világnak. R. M. K. I. 148. sz.
256
*
L. Az Approbaták valláserkölcsi ezikkeit összevetve a 43.,
44. Geleji-kánonnal.
258
1
Erdélyi orsz. gyül. emlékek VII. 512—3. l.
2
Approb. Constit. Pars. V. ed 34., 51. l.
260
1
Dr. Kolozsvári és dr. Óvári: Corpus Statutorum I. kötet.
2
Révész Figyelmező 1872. 83—4. l. Benkő Synopsisa.
261
*
Approb. Const. Pars. I. tit. 5. art. 4.
262
*
Erd. országgyűlési emlékek V. 499. l.
265
*
Kraus G.: Siebenbürgische Chronik. Bécs, 1862. I. 7. l.
Erd. ogy. eml. VII. 102. Jósikáné, VI. 316. Tört. tár. 1883. 512.
266
*
Irodalomtörténeti közlemények 1894. 342. l.
267
*
Benkő Synopsisa.
268
*
Peteki egyházlátogatás 1718-ban. Az Udvarhelyi e. megye
jegyzőkönyvéből. III. 185—8. l.
III. TANÜGY ÉS IRODALOM.
13. Tanügy.
*
Erd. orsz. gyül. emlékek I. 577. l. Quia plurima bona et
iura possessionaria haereditatesque alie sunt in hoc regno, que
alias ad monasteria et ecclesiarum usum per maiores nostros
collate fuerunt, quum autem mandatum extet, ut res semel Deo
dicate in profanos usus converti non debeant, ob hoc rogant
regnicole dominum Locumtenentem, velit talia bona et iura
possessionaria hereditatesque ad manus fidelium dispensatorurn
assignare, interius quoad præfate Maiestates divina ope hoc
regnum intraverint et proventus talium bonorum reservent.
Super quibus tandem sue Maiestates deliberent, quos in sacros
271
1
Ez a körülmény magyarázza meg azt a jelenséget, hogy
sokszor jelentéktelen helyeknek «hires» iskolájáról beszél a tör-
ténetírás. Csak egyet említek fel, t. i. az unitáriusok «hires»
válaszuti iskoláját, hol állítólag a «comœdia valaszutiana» -t,
vagyis az ú. n. debreczeni disputatiót is szinpadra vitték s mint
iskolai drámát adták elő. Válaszút akkor is csak egy jelenték-
telen falu volt, mint akár ma is; iskolája falusi iskola. És mégis
lehetett hires, ha hires tanítója volt.
2
Kiss Áron i. m. 602. l.
274
*
Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár II. 163. szám. E munka
a systhematica theologia körébe tartozó monographia, mely az
«igaz imádság» lényegét fejtegeti. Főleg a róm. katholikusok,
de részben az unitáriusok ellen is irányul.
275
*
Koncz József: A marosvásár helyi koll. története. 79. l.
277
1
Koncz J. i. m. 89. l. Békefi R. i. m. 38—9. l.
2
Prot. Közlöny 1889. 344. l. A radnóthi zsinat végzései.
Közli Zoványi Jenő.
279
*
Ez az első részletes tanterv egyházunkban, a melyet magát
ha ismerjük is, arról már nem rendelkezünk adatokkal, hogy
vajjon be is tartatott-e. E tanterv «A gyulafehérvári főiskola
281
1
Fekete M. i. m. 31. l.
2
Apáczai Cseri János említi Encyclopædiájában.
283
*
Koncz József i. m. 89. l. Békefi R. i. m. 39. l.
284
*
Koncz J. i. m. 88—9. l.
285
*
Protestáns Közlöny 1886. 65. l. Czegei Wass György nap-
lója 4. l.
286
*
Hegedüs István Apáczai Cseri János pädagogiai munkái
58—61., 102. s köv. l.
287
*
Koncz József i. m. 82. l.
288
*
Az ide vonatkozó adatok Kolozsvár város tanácsának
jegyzőkönyveiben, számadásaiban nagy számmal fordulnak elő.
Jakab Elek Kolozsvár története cz. műve II. kötetében több
ilyen adatot közöl is az iskolai s tanügyi viszonyok ismer-
tetésénél.
289
1
Bethlen Miklós i. m. I. köt. 147. l.
2
Geleji levelezése I. Rákóczy Györgygyel. L. Uj Magyar
Muzeum 1859. X. kötet.
3
U. o. és Irodalomtörténeti közlemények 1891. évfolyam.
Geleji levelei.
291
*
L. a gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen főtanoda törvényeit
Tört. Tár 1879. 797. l. V. ö. az 1671. évi szabályzattal Prot.
Közlöny 1886. 64., 76. s köv. l.
293
*
Az ifjúság beléletére nézve l. a különböző intézetek tör-
vényeit.
296
*
Approbatæ Constit. P. I. t. 5, art. 5; t. 6, art. l. V. ö. e
kötet 5. fejezetével, 143. l.
298
1
P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-
főtanoda története 76—77. l.
2
U. o. 78. l. Apafy Liber Regiusa XXVII. köt. 579. l. Az or-
szágos levéltárban. Kincstári osztály, Gyulafehérvári káptalani
levéltár.
301
1
Erdélyi országgyűlési emlékek. XIV. 98. l.
2
Pápai Paris Ferencz: Illustris Collegii Albano-Enyediensis
Origo et Progressus. Mss.
302
*
Hermányi Dienos József: Nagyenyedi ekklézsiának pap-
jai. Mss.
304
*
Protestáns Közlöny 1886. 64. l.
305
1
U. o. 1891. évfolyam. Kovásznai Benedek levelei Teleki
Mihályhoz.
2
U. o.
306
1
Protestáns Közlöny 1894. 190—1. l.
2
A radnóti zsinat végzéseit közétette Zoványi Jenő u. o.
1889. 344., 362. l.
308
*
Bethlen Miklós Önéletírása I. 426. l. Bod Péter Polikarpus
102. l. V. ö. Hist. Eccl. Hung. II. 275. l. Az egészre nézve l.
Zoványi Jenő: A coccejanismus története. Budapest, 1890. cz.
jeles monographiáját. V. ö. II. köt. 287. lap.
309
*
Erdélyi Protestáns Közlöny 1871. 134. l.
310
1
Bethlen Miklós i. m. I. 426. l.
2
Protestáns Közlöny 1891. 240. l.
3
Csegei Wass György naplója 5. l.
311
*
Protestáns Közlöny 1896. 161 l.
312
*
Fekete Mihály: A kolozsvári ev. ref. főtanoda tört. 34. l.
313
*
Erdélyi Protestáns Közlöny 1874. 52. l.
314
1
Erdélyi Protestáns Közlöny 1874. 52., 63. l.
2
Protestáns Közlöny, 1890. 222. l.
315
*
Csegei Wass György naplója 26. l.
316
1
Csegei Wass György naplója. 4. l.
2
Sárospataki füzetek 1857—8. 173. l. «a valódi műveltség-
nek csak egy csöppje is nincs birtokukban s csaknem minden
irodalmat, különösen a latin, mint antikrisztusi nyelv, remek-
iróit megvetik».
318
*
U. o. «A nemes Magyarországon a művelt, különösen latin
irodalmi ékesszólásban járatlanok a hivatal s méltóság polczára
egyáltalán nem emelkedhetnek».
319
1
A nemzeti iskolák felállításáról először az 1646 jun. 3-ik
enyedi zsinat rendelkezett. Benkő Synopsis, Révész Figyelmező
1872. 475. l. A zsinat 2. végzése szerint: «A magyar oskolák is,
az irás és olvasás tanulása végett, álljanak fel».
2
Apáczai és Comeniusra nézve l. Stromp László: Apáczai
Cseri János mint pædagogus. Budapest, 1898. 110—118. l.
Apáczai felfogása az anyanyelvű iskoláról u. o. 61—2., 116. l.
320
1
Jellemző dolog, hogy az egyes egyházmegyei protocollu-
rnokban található reversálisok, csekély kivétellel, arról tanus-
kodnak, hogy a tanítóknak többnyire rendkivül rosz irásuk volt.
2
Apáczai ide vonatkozó nézeteit Encyclopædiája 10. rész
31. fejezetében fejtette ki. Lásd Hegedüs István: Apáczai Cseri
János pádagogiai munkái. Budapest, 1899. 57—58. l. Érinti e
tárgyat az Encyclopædia bevezetésében is. U. o. 31. l.
321
1
Fekete Mihály: A kolozsvári ev. ref. főtanoda története 1876.
32. lap.
2
Benkő Synopsis.
322
*
Lásd előbb a 276—7. lapon.
336
batos üldöző» zsinatot stb. Tudjuk azt is, hogy épen ezen
viták hatása alatt határozta el Milotai, hogy az unitáris-
mus fő-fő fegyvertárát, Enyedi György Explicatióit, latin
nyelvű műben birálat alá fogja venni. Ugyanezen alapra
vezethető vissza Szentkirályi Benedeknek, Bethlen Ist-
vánné, Csáki Krisztina, alumnusának 1619-ben Marburg-
ban megjelent munkája, mely munka «indicatio loco-
rum veteris testamenti æternam deitatem íilii et spiri-
tus sancti, mysteriumque s. s. trinitatis confirmantium
adversus Georgium Enyedinum instituta» czim alatt
egyenesen Enyedi említett magyarázata ellen van írva.
Midőn Thoroczkay Máté unitárius püspök Enyedi mun-
káját magyar nyelvre lefordította s Bethlen Istvánnak, mint
kormányzónak engedélyével 1619-ben kinyomatta, a vitat-
kozások még magasabb lánggal csaptak fel. Milotai latinul
kezdett művét magyarra fordítva 1622-ben Debreczen-
ben kiadta «Speculum Trinitatis, az az Szentháromság
egy bizonyos örök Istennek... tekintetes maga kimuta-
tásai) czimen, mely munka első sorban Enyedi magyará-
zatainak czáfolatául van szánva.
A második összecsapás a Crell-Volkel-féle antitrinita-
rius könyvek megjelenése után történt, a mikor Alstedius a
Prodromus megírásához fogott, Bisterfeld pedig az emlí-
tett szerzők czáfolatára a «De uno deo» czimen írt egy
kiváló munkát, melyet külföldi útjában Leydában adott
ki. A Crell-Volkel-féle támadásnak s a nyomában nagyra
emelkedett unitárius öntudat hazai irodalmi megnyilat-
kozásainak hatása megérezhető Geleji István Præconium
Evangeliumának két vaskos tómusában is, habár ezen
művet a szerző nem polemicus czéllal irta.
A harmadik-összecsapás az 1641. évben történt, mikor
a kolozsvári belfarkas utczai ref. templom felavatásakor
345
*
Ezen szakasz majdnem teljesen Szabó Károly Régi Magyar
Könyvtára s Bod Péter Athenása alapján van egybeállítva. Rész-
letes forrás megjelölést azért nem is adok.
AZ ERDÉLYI
REFORMÁTUS EGYHÁZ
TÖRTÉNETE.
MEGBIZÁSÁBÓL
IRTA
POKOLY JÓZSEF.
V. KÖTET
BUDAPEST.
1905.
TARTALOM.
MÁSODIK KORSZAK.
I. Egyházalkotmány és jog.
Lap
17 Az egyház viszonya az államhoz és az államfőhöz.
A diploma teremtette új helyzet. Kilátások a jövőre.
Az uralkodó rekatholizáló absolut politikája a ref. egy-
házat igyekszik védőitől megfosztani. A róm. kath.
vallás, mint a hivatalképesség első feltétele. A Mikes-
féle pontok a róm. kath. vallás uralkodóvá tételére
czéloznak. A cameraticumok elvonása. Gyermekrablá-
sok állami segédlettel. Az autonomia első sérelme. Az
alaptörvények megrontása. Az egyház kormányzata a
guberniális hivatalnokok kezében. Mária Terézia és
II. József autonomia ellenes törekvései 1—15
18. Az egyházalkotmány átalakulása, fejlődése. A főconsis-
torium, mint az orthodoxus fejedelem utóda. Ingado-
zás a főconsistorium alakjában. Az 1709. évi első szer-
vezet. A főkurátorok száma, a curatoratus kiépítése.
A generális zsinat hátratétele miatt a papság nehez-
tel. Az 1713. évi új szervezet a paritás alapjára helyez-
kedik. Az új szervezet feledékenységbe megy. Az első
részletes gondnoki utasítás. Püspökválasztás körüli har-
czok. A «successio», mint orvosszer. A papság törek-
szik a generális nótárius jelölésére befolyni. A főconsis-
torium a tisztán egyházi ügyeket is a maga felügye-
lete alá vonja. A papság mellőztetik az egyházi főkor-
mányzatban. Ennek erkölcsi káros hatása. Az egyház-
községi élet átalakítása. Kisérlet a papmarasztás eltör-
lésére. A presbyteriumok felállíttatnak. Az egyházközség
bevonása az egyházi igazgatás körébe. Az egyházmegye
Lap
átalakulása. Világiak a partialison. Partialis nótáriusok
successiója. A tractuale consistoriuruok felállíttatnak.
Az independens gyülekezetek rendezése. Püspöki vizs-
gálat alatti egyházak. A Communitas 16—67
19. Vagyonügy. A közvagyon fontosságának növekedése.
A Gilányi-hagyaték s a kollgéiumi tőkék kezelése.
Bethlen Miklós gróf. A cameraticumok beszüntetése az
egyházat nyomasztó helyzetbe juttatja. Harcz a kenyér-
ért. A közpénzek megosztása. Az egyház tőkevagyona
a főconsistorium kezelése alatt marad. Mária Terézia
kormányának támadása egyházunk anyagi létfeltételei
ellen. A piafundatiók. Málnási László. Pontosabb vagyon-
kezelés. Papi nyug- és gyámdíjak. Eszékiánum. A col-
lecta. Az egyházközségi vagyonkezelés rendezése. A kollé-
giumok mostoha helyzete. Az 1811. évi devalvatio 68—86
BEFEJEZÉS.
Befejezés 192—196
FÜGGELÉK.
Területi beosztás és népesség. A ref. egyház hívei ma-
gyarok; a vármegyékben és a székely székekben laknak.
A gyulafehérvári róm. kath. püspöki megye magyar
területének beosztása a reformatio előtt. A gyülekeze-
tek száma. Az erdélyi magyar egyház első egyházmegyéi.
A nemzeti egyház felekezeti egyházakra bomlik. A róm.
katholikus, református és unitárius gyülekezetek való-
szinű száma a felbomlás idejében. Egyházi beosztás az
unitárius és református egyházban. A református egyház-
megyék, gyülekezetek és hívek száma a XVII. század-
ban. Az 1766. évi népszámlálás eredménye. A szilágy-
szolnoki egyházmegye bekebelezése. XIX. századbeli
adatok 197—247
MÁSODIK KORSZAK.
I. EGYHÁZ ALKOTMÁNY ÉS JOG.
*
Szilágyi Ferencz: Rajzok Erdély államéletéből a XVIII. szá-
zadban. Budapest, 1874. 117. l. Bethlen Kata Önéletrajza.
5
*
A budapesti m. kir. tudományegyetem kézirattára 522. sz. a.
A Hevenessy-gyűjteményből.
7
*
Lásd e mű III. kötet 13/b fejezetét. V. ö. Szilágyi Ferencz i. m.
10
*
Lásd u. o.
11
*
Lásd e mű IV. kötet 3. s 4 fejezeteit.
13
1
Benkő Synopsis. Az 1696. évi enyedi zsinat határozata tesz
erről említést a következőkben: «A római császárért könyörögni
kell, mint felséges Urunkért, az 1688. esztendei conclusum sze-
rint. A seniorok vigyázzanak erre cum animadversione».
2
Egyházkerületi levéltár 1716—7. V. ö. A görgényi egyh.
megye protocolluma I. köt. 346. lapján az 1716. évi enyedi
generális zsinat határozataival. L. még Benkő Synopsísából
ugyanezen zsinat végzéseit.
14
*
Czegei Wass György naplója 247. l.
21
*
Főconsistorialis protoc. I. 21. l. Egyh. ker. ltr. 1709—6. sz. a.
22
*
Főconsist. prot. I. 61. l. 1710—36. sz. a.
27
1
U. o. I. 127. l. 1710—16., 1710—43. sz. a.
2
Egyh. ker. ltr. 1710-36. sz. a,
3
Benkő Synopsis. V. ö. Görgényi e. m. prot. I. 345. l.
28
1
Főconsist. prot. 1711—86. sz. a.
2
U. o. 1712—43. sz. a. Benkő Synopsis.
29
1
Főconsist. prot. I. 141. l.
2
Salamon J. i. m. 131. l. P. Szathmáry i. m. 177. l.
30
*
1738-ban gr. Bánffy Zsigmond főkurátor javaslatot tett a
főconsistoriumban némi szervezeti módosítások iránt, azonban
ezek nem alkotmányi, hanem csak kezelési kérdésekre vonat-
koztak. Egyh. ker. ltr. 1738—10. sz. a. Majd 1744-ben, az enyedi
kollégium két professora, a kollégium kurátoraival, Inczédi József-
fel és gr. Bánffy Zsigmonddal összeütközésbe jutott Borosnyai N.
Zsigmond és Ajtai A. Mihály, tettek kifogást a miatt, hogy a
főconsistoriumnak 1713-ban megállapított szervezete be nem
tartatott; azonban az ő kisérletük a paritás helyreállítása
helyett csak saját maguk megaláztatását vonta maga után.
Ugyanis a főconsistorium feltétlen engedelmességet követelt
tőlük s nem engedte meg, hogy a tényleges szervezet helyes és
jogos volta vita tárgyává tétessék. A két professor, kiket el-
mozdítással fenyegettek, kénytelen vélt engedni. Közel egy szá-
32
1
Bod Péter smirnai Polikarpus 184—5. l., 157—8. l., 161—3. l.
168—9. l.
2
A «successióra» nézve l. Az erdélyi anyaszentegyház év-
könyve 1862. 9—16. l.
36
1
Tóth Ferencz Tul a tiszai ref. püspök élete 162. l.
2
Bod P. Polikarpus 169. l. Benkő Synopsis. Salamon J. i. m.
62. lapján azt mondja, hogy ez a rendelkezés a marosvásárhelyi
zsinaton történt. Benkő szerint azonban az enyedin. Benkő a
zsinati határozat rövid kivonatát is adja.
37
*
L. Borosnyai L. János «Album»-át a kolozsvári ev. ref.
theol. fakultás könyvtárában.
38
*
Benkő Synopsis. Hermányi D. J.: Az erdélyi ref. püspökök
élete. Mss. az Erd. Muzeumban.
39
*
Bod Synopsis iuris connubialis 93. l. Görgényi prot. I.
352. l. Széki e. m. prot. II. köt.
40
1
Az erdővidéki e. m. Szokolyai-féle conscriptionalis proto-
collumából 115. l. Bod. Polikarpus 148. l. Prot. Közlöny 1887.
108. l.
2
A királynő rendelete 1778 szept. 27-én kelt.
48
*
Prot. Közlöny 1887. 107—8. l.
49
1
Az 1747. évi magyarigeni zsinat erősen kikél az ellen, hogy
«a helységbeli curatorok és consistoriumok szabadon kezdenek
excommunicálni, salválni, kötni, oldani; holott a kulcs a minis-
terium kezébe adatott». Benkő Synopsis.
2
Erd. Prot. Közlöny 1879. 272. I.
52
*
Az egyházközségek éltek is az ezen 1722. évi utasításban
53
*
A főconsistorium rendelete az egyh. ker. levéltárában
1759—47. sz. a.
58
1
Benkő Synopsisa.
2
U. o. s a háromszéki communitas protocollumában 131. l.
59
*
Névkönyv. 1861. 3. l.
61
*
A. kolozsvári egyházközség helyzetét több oldalról igen szé-
pen megvilágítja az az emlékirat, melyet 1874-ben, a kolozsvári
egyházmegye nevében Szász Gerő esperes és Szász Domokos
egyh. megyei jegyző terjesztettek az egyházkerületi közgyűlés
elé. Bár az emlékirat következtetéseit nem tudom is valameny-
nyit elfogadni, de okmányait mégis, mint igen tanulságosakat,
ajánlhatom az érdeklődők figyelmébe.
64
1
Lásd Egyházkerületi levéltár 1755—33., 34.; 1756—2.;
1757—19; 1760—22. sz. a. Benkő Synopsisa.
2
U. o. 1751-94.; 1759—1., 15., 30., 64. sz. a.
65
*
U. o 1741—11. sz. a.
67
*
Az etédi zsinat (1729.) végzését l. Bod Synopsis 94.1. Az 1758.
évi dési generális zsinat végzéseit Benkő Synopsisában. A commu-
nitás protestatióját az egyh. ker. levéltárban 1759—42. sz. a.
19. Vagyonügy.
*
Tört. Tár 1899. 148. l.
72
*
Egyházkerületi levéltár 1717—5. sz. a.
74
1
U. o. 1767—94. sz. a.
2
U. o. 1744—87. sz. a.
75
*
U. o. 1759—20.; 1761—3.; 1762—47. sz. a.
78
*
Bod P. Athenas 78. l. Eszéki Istvánnál. Egyh. ker. levél-
tár 1766—44. Prot. IV. 630. l.
79
1
L. Egyh. ker. levéltár 1766—9., 26.; 1810—26, 293. sz. a.
Egyh. ker. jegyzőkönyv 1875.
2
Egyh. ker. levéltár 1759—32. sz. a.; 1760—47. sz. a. 72 frtot.
80
1
Egyh. ker. levéltár 1710—36. sz. a.
2
A széki egyh. megye protocolluma II. kötet.
83
*
Az 1755. évi dévai generális zsinat végzése Benkő Synop-
sisában.
84
1
Az 1750. évi sepsi-szent-györgyi zsinat határozata, Benkő
Synopsisában.
2
Az 1776. évi uzdi-szent-péteri generális zsinat végzései a
Communitás protocollumában.
3
Főconsistoriumi protocollum az illető évekről.
85
*
A marosi egyházmegye levéltárából. A terv főmozgatója
Musnai József marosi esperes és vajai lelkész volt.
86
1
Benkő Synopsis. «Az esperesek vigyázzanak, hogy az úr-
vacsorájának kiszolgáltatásában egy mód legyen, a Canonok
után kinyomattatott Agenda szerint».
2
A főconsistorium propositiói s a zsinatnak erre adott felelete
a széki e. m. jegyzőkönyvében.
91
1
Névkönyv az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház számára
1861. 6. l.
2
Egyh. ker. levéltár 1785—55., 56., 79. sz. a.
3
U. o. 1786—239. sz. a.
92
*
Névkönyv 1861. 11—12. l. Egyh. ker. levéltár 1788—151.;
1789—181., 201., 238.; 1790—57. sz. a.
93
*
Benkő Synopsisa.
94
1
Egy ilyen gyüjteményes imakönyv van a kolozsvári ev. ref.
theol. fakultás könyvtárában. Benne látható Szigethi Gyula
István említett imádsága. Deáki Fülöp József imádságára nézve
1. Egyh. ker. levéltár 1743—46.; 1744—3. sz. a.
2
U. o. 1809—285., 290. sz. a.
95
*
A görgényi egyh. megye jegyzőkönyvében I. 349. l.
96
1
Kiss Gergely Agendája 15. l.
2
Vadas-Nagy Péter-féle Agenda 2. l.
3
Főconsistoriumi protocollum 1710—36. sz. a. Egyh. ker.
levéltár 1710-20. sz. a.
97
1
Lásd az 1776. évben kiadott énekeskönyv előszavát.
2
Főconsistoriumi protocollum I. 729—22. sz. a.
98
1
Az etédi zsinat végzéseit lásd a széki egyh. megye jegyző-
könyvében.
2
Lásd az előbbi lapon levő 2. jegyzetet.
99
*
Bod P. Polikarpus 179. l.
100
1
Egyh. ker. levéltár 1771—81. sz. a.
2
Koncz József: A marosvásárhelyi koll. tört. 590. l.
101
*
Egyház ker. levéltár 1833—329. sz. a.
102
*
A krakkói zsinat végzéseit l. a széki egyh. megye jegyző-
könyvében. Ugyane tárgyban hasonlóképen intézkedett az 1776.
évi ó-tordai zsinat is. Lásd Egyh. ker. levéltár 1776—112. sz. a.
103
1
A bodoki generális visitatió határozatai a Cornmunitás pro-
tocollurnában 1728-ból.
2
Főconsistoriumi határozat. Protocollum I. 1709—12. sz. a.
104
*
A konfirmáczióra nézve l. Egyh. ker. levéltár 1806—57., 142.,
181. sz. a.
105
*
Chronicon Fuchsio-Lupino Oltardinum II. köt. 267. l.
108
*
Benkő Synopsisa.
110
1
A Communitás protocollumában 125. l.
2
Benkő Synopsisa. V. ö. az 1718. évi görgényi gen. visitatio
határozataival. Görgényi protocollum I. 379. l.
111
*
Benkő Synopsisa s Egyh. ker. levéltár 1747—79. sz. a.
112
1
A görgényi egyházmegye jegyzőkönyvében I. 359. I.
2
Előfordult az is, hogy tekintélyes állásu egyházi férfiut
kellett egyházkövetésre itélni, mint p. o. ez B. N. Zs. nagy-
enyedi theol. professorral és nejével is történt. Az ilyen már
nem vonhatta ki magát a büntetés alól s kénytelen volt azt a
kánonok szerint kiállani. De annál inkább hatottak az ilyen
esetek a fegyelmi gyakorlat enyhítésére. Mert méltánytalannak
is tetszhetett, hogy a világiak magukat a kánon alól kivonják,
ellenben a papoknak azok alatt kell maradniok. L. Hermányi
D. József: Erdélyi ref. püspökök élete s Nagyenyedi nevető
Democritos Mss.
3
A széki egyházmegye jegyzőkönyvében.
113
*
A Communitás protocollumában 163. l. Egyh. ker. levél-
tár 1776—112., 129., 142. sz. a.
115
1
A sepsiszentgyörgyi egyházközség constitutiói a nevezett
egyházközség levéltárában.
2
Névkönyv 1861. 5—6. l. Egyh. ker. levéltár 1783—237.,
1784—60. sz. a.
116
1
Névkönyv 1861. 12. l. Communitási protoc. 145. l. Egyh.
ker. levéltár 1791—131. sz. a.
2
Communitási protocollum 152. l. Egyh. ker. levéltár 1791 —
101., 131. sz. a.
3
Egyh. ker. levéltár 1802—155. sz. a.
4
Tóth Ferencz pápai theol. professornak a gyakorlati theo-
logia körébe vágó dolgozatai közül a «Homiletika» 1802-ben,
a «Lelkipásztori gondviselés» 1806-ban, a «Liturgika» 1810-ben
jelent meg.
117
*
Lásd Dósa Elek Egyházjogtanát 52. l.
118
*
Az 1783. évi sárdi generális zsinat még foglalkozik ezek-
kel az ügyekkel. Egyházkerületi levéltár 1783—237., 1784—66.
szám alatt. Communitási protocollum 141. lap. Névkönyv 1861.
3. lap.
120
*
Soós Ferencz püspökké választatván, «Observationes» czím-
rnel egy emlékiratot terjesztett a föconsistorium elé, melynek
5. s 6. pontjában óhajtja, hogy a kollégiumokban és scholákban
is generális visitatiót tarthasson s hogy ő «nem csak az Eccle-
siáknak, hanem a kollegiumoknak is főcurátorának» esmertessék.
Egyh. ker. ltr. 1718—18. sz. Prot.
122
*
Lásd az illető kollégiumok Értesítőit: a zilahit 1895-ből, a
szászvárosit 1897-ből. Továbbá az Egyh. ker. levéltárban levő
okmányokat: Zilahra nézve 1790—26., 1792—186., 1794—227.
sz. a.; Szászvárosra nézve 1797—98.; 1798—113., 182.; 1799—23.;
1800—110., 183.; 1802—22. sz. a.
124
*
Egyh. ker. levéltár 1712—28.; 1714—5., 8.; 1715—8,
1716—3., 10.; 1717—4. sz. a.
125
*
Soós Ferencznek az 121. oldalon levő jegyzetben is emlí-
tett emlékirata be van kötve a főconsistorium legrégibb I. számu
protocollumába. 235—43. l. 1718—18. sz. a.
126
1
Főconsistoriumi protocollum I. 87. l. 1711—86. sz. a.
2
Egyh. ker. levéltár 1745—51. sz. a. Főconsistoriumi proto-
collum III. 193. l.
129
*
Egyh. ker. levéltár 1717—4. sz. a.
131
1
U. o. 1724—2. sz. a. A lectornak adott instructio.
2
U. o. 1720—28. sz. a.
3
U. o. 1711—83. sz. a.
4
U. o. 1720—34.; 1737—45. sz. a.
132
*
U. o. 1703—6. sz. a. ifj. Pápai Páriz Ferenez ezen két
alumneum «elaborálását» édes atyjának, id. Pápai P. Ferencz-
nek tulajdonítja. U. o. 1735—12. Ugyancsak ő említi, hogy a
Leidait 1715-ben ő maga eszközölte ki.
134
1
Az 1736. évig megnyert stipendiumok és alumneumok ki-
mutatását Szigeti Gy. István enyedi theol. professor ez évben
terjeszti fel a főconsistoriumhoz. Egyh. ker, levélt. 1736—4. sz. a
2
Bonyhai S. Györgynek a berni stipendium megnyerése
végett Dachs Jakab professorral folytatott levelezése az Egyh.
ker. levéltárban 1735—19. sz. a.
3
A marburgi alapítvány történetét l. Prot. Közlöny 1898.
14. l. Koncz Józseftől.
4
A magyar ifjak részére a külföldön létező alapítványok
jegyzékét és történetét lásd Zsilinszky Mihály: Tájékoztató.
5
A magyar diákoknak jó hirneve még a XIX. század elején
is általánosan elismert volt a külföldön. Különösen kiemeli ezt
Ferd. Friederich is Vertraute Briefe. Leipzig, 1825. 111. l.
135
1
Főconsist. prot. I. 178. l. 1715—15. sz. a.
2
U. o. I. 249. l. 1721—10. sz. a.
3
U. o. I. 253. l. 1722—15. sz. a.
136
1
Egyh. ker. levéltár 1746—29. sz. a.
2
Benkő Synopsisa. V. ö. Bod Polikarpus 189. I.
3
Egyh. ker. levéltár 1744—51. sz. a.
137
1
Ilyen tiszteletbeli jogosítványt élveztek p. o. a ruhaviselet
tekintetében. Az 1783. évi sárdi közzsinat határozata szerint:
«Az akadémikus papok német köntösökben járhatnak ugyan, de
az is mindenkor fekete legyen, minden készületeivel egyetemben
és sem egyszer sem máskor a kaputrok nevezetű különb-különb
szinű köntösben, mint valami kereskedők, közönséges helyre ne
menjenek. Parókát vagy ne viseljenek, vagy azt ékesen és csino-
san felfodorítsák; mivelhogy sokkal tisztességesebb maga csino-
san rendelt hajával lenni, mintsem borzos parókjával másoknak
nevetségekre kitétetni.)) — Communitási prot. 142. l. Egyh. ker.
levéltár 1783—237.; 1784—66. sz. a.
2
Dr. Török István: Adatok a székelyudvarhelyi kolleg. tör-
ténetéhez. Prot. Közlöny 1888. 162. l.
138
*
Ajtai A. Mihály életét l. dr. Török Istvántól. Prot. Közlöny
1888. 279. l.
139
*
Egyh. ker. levéltár 1742—66. sz. a.
140
1
U. o. 1751—10., 30., 32., 104. sz. a.
2
Ajtai már 1751-ben elkészített egy «discendi et docendi
methodusto» l. U. o. 1751—30., 104. sz. a.
141
1
U. o. 1768—63. sz. a. Az udvarhelyi gymnasium felterjesz-
tése 1769—55. sz. a. V. ö. Prot. Közlöny 1888. 162., 172. l.
2
Egyh. ker. levéltár 1771—15. sz. a.
142
*
U. o. 1747—72. sz. a.
143
1
Magyar Protestáns Egyháztörténelmi Monographiák. Buda-
pest, 1881. 65—90. l. Jakab Elektől: Az erdélyi reformált egy-
ház közoktatási állapota a mult században.
2
P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-
főtanoda története. Nagyenyed, 1868. 181—204. I.
145
1
Egyh. ker. levéltár 1774—85. sz. a.
2
U. o. 1774—59. sz. a.
3
U. o. 1780—36. sz. a.
146
1
U. o. 1782—12., 36. sz. a.
2
U. o. 1785—26. sz. a. Guberniális rendeletek 1785—6898. és
7976. sz. a.
147
1
A kolozsvári kolleg. felterjesztése a német nyelvtanítás
ügyében. U. o. 1784—199. sz. a.
2
A háromszéki communitás protocolluma 106—114. l. «Sepsi-
Szent-Györgyön a német oskolának lejendő Erectiójáról» 1786.
márcz. 10—11-én tartott communitási gyűlés jegyzőkönyve.
3
Egyh. ker. levéltár 1790—98. sz. a.
148
*
U. o. 1786—50., 140. sz. a.
149
*
P. Szathmáry Károly i. m. 223. s köv. l.
150
1
Egyh. ker. levéltár 1792—148. sz. a.
2
U. o. 1793—77. sz. a.
3
Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium tör-
ténete. Marosvásárhely, 1896. 575. s köv. l.
152
1
U. o. 581. l.
2
U. o. 584. és 586. l.
3
U. o. 590. l.
153
1
Huszti Andrásról l. Bod Péter Athenás 114—16. l. Buda-
pesti Szemle VI. 1859. 292. l. Lásd még levelét gr. Teleki Sán-
dorhoz s memoriálisát a főconsistoriumhoz. Prot. Közlöny 1890
413., 422. l. Egyh. ker. levéltár 1733—20.; 1734—5.; 1737—6.
42.; 1739—16.; 1742—3., 22., 27., 31., 44.; 1745—4., 13., 44. sz. a.
2
Érdekes dolog, hogy az enyedi kollégium, valamint a fő-
consistorium is, azért utasította vissza Székely László ajánlatát,
mert a Huszti András esetétől megijedve, azt hitte, hogy min-
den jogtanár szükségképen heterodox. Ettől akarták az egyhá-
zat megmenteni. Egyh. ker. levéltár 1747—72. sz. a. Főconsist.
Prot. III. 277. l.
154
1
Az egyes kollégiumokra nézve l. Fekete M. i. m., Koncz
József i. m. P. Szathmáry K. i. m. és a székelyudvarhelyí kol-
légium 1896. évi értesítőjét.
2
Egyh. ker. levéltár 1780—33. sz. a.
155
1
Igy bizatott meg gr. Teleki Mihály, hogy Kolozsvárra, az
odavaló professorral és az ifjusággal egyetértve, hívjon meg egy
második professort. Lásd főconsist. prot. I. 154.
2
U. o. I. 145., 1713—10. sz. a.
3
Az ifjuságnak tanárválasztási joga tulajdonképen soha sem
volt. De kifejezhette a maga kívánságát, hogy kit óhajt profes-
sorának. Igy p. o. mikor 1713—14-ben a kolozsvári egyik pro-
fessori állás betöltés alá került: az ifjuság a szóba hozott két
egyén közül Baczoni Incze Máté mellett foglalt állást, valamint
Szathmárnémethi Sámuel professor is őt ajánlotta meghívásra
gr. Teleki Mihálynak, kit a meghivásra a főconsistorium fel-
hatalmazott. L. Baczoni Incze Máté életrajzát dr. Török Ist-
vántól. Erd. Prot. Közlöny 1885. 302., 325. l.
4
Egyh. ker. levéltár. 1722—13., 1724—11. sz. a.
156
1
Dósa Elek i. m. 163. l.
2
Egyh. ker. levéltár 1817—296.; 1834—323. sz. a. Az 1861.
évi szervezeti javaslat 32. pontja.
157
*
Lásd IV. kötet 318—22. lap.
159
1
Bod P. Polikarpus 175—81. l. Hermányi D. József: Erdélyi
ref. püspökök élete. Mss.
2
E zsinat végzéseit l. a háromszéki communitás protocollu-
mában 124. l. Egyh. ker. levéltár 1748—22., 307., 494. sz. a.
160
1
Egyh. ker. levéltár 1780—46., 155.; 1781—51., 131. sz. a.
2
A corninunitás protocollumában 141. l. Egyh. ker. levéltár
1783—46., 237.; 1784—66. sz. a.
3
Egyh. ker. levéltár 1786—106., 187. sz. a.
161
1
U. o. 1785-200.; 1786—305., 307.; 1787—225. sz. a.
2
A kolozsvári koll. levéltárában 1785—9. sz. a. Dr, Török Ist-
ván úr szíves közlése.
162
1
Lásd az utasítást: Magyar Paedagogia 1904. 296—302. lap.
2
U. o. 1786—187. sz. a.
164
1
U. o. 1806—57., 142., 181. sz. a.
2
Cserey Farkas tervezete u. o. 1812—65., 318. sz. a.
165
1
Az 1824—26. években gyakran sürgette a gubernium a nép-
iskolai adatok beküldését a főconsistoriumnál.
2
Egyh. kor. levéltár 1828—338., 1829. 96—110. sz. a.
3
Koncz József: A marosvásárhelyi kollegium története. 590. I.
166
1
Parádi Kálmán: Állapotrajz 1896. 245. l.
2
A garasos intézményre nézve l. Egyh. ker. levélt. 1835—113.,
285.; 1836—36., 334., 435., 442. sz. a. Lásd még fent a 79. lapot is.
3
Az 1847. évi tanszervezeti szabályzat.
4
A nagyenyedi Bethlen-kollégium legujabb története 225. l.
167
***
*
A szász földön levő református gyülekezeteknek, a saját
hitvallásu egyházukhoz való csatlakozást, az A. C. I: 1 : 9. tette
lehetővé. Azelőtt csak külön fejedelmi intézkedések mentesítet-
tek egyes ref. gyülekezetet az ág. h. ev. püspök fenhatósága
alól. Alvincz és Borberekre nézve l. Bod. Polikárpus 51. I.;
Bürkösre Archiv, etc. N. F. I. 212—4. l. Bod. Hist. Eccl. I.
279—81. l. V. ö. Erd. orsz. gyül. emlékek. XIII. 442. s köv. l.
202
*
Az unitárius egyház generális és partiális protocollumai
egészen Hunyadi Demeter püspökségéig felnyulnak. Egyház-
megyei protocollumai azonban a XVII. század közepétől kez-
dődnek. Az egyházi levéltár Izabella és János Zsigmond-kora-
beli okiratokat is foglal magában. — A ref. egyház generális
levéltára 1849-ben teljesen elpusztult. Főconsistoriumi levéltára
az 1700-ik évvel kezdődik. Egyházmegyei levéltárai közül leg-
gazdagabb az udvarhelyi és marosi. Legrégibb egyházlátogatási
feljegyzések a marosi, aztán az erdővidéki, a sepsi, a kolozs-
kalotai egyházmegyében találhatók, melyek közül az első 1579-ig,
a többi a XVII. század legelejéig terjed. 1620—40 között min-
denik egyházmegyében találhatók rendszeresebb feljegyzések, de
az enyedi és gyulafehérvári egyházmegyééi csak későbbkori töre-
dékekben. — Róm. kath. egyháztörténelmi forrásokat Veszely
«Erdélyi egyh. tört. adatok» czímű műve s az 1882. évi Schema-
tismus adatai nyomán találhatunk. Azok részint a gyulafehér-
vári káptalani levéltárban, részint egyes gyülekezeteknél őriz-
tetnek.
203
*
Monumenta Vaticana Hungariae. I. series l. Tomus. Buda-
pest, 1887. 90—144. l., 516—20. l.
204
*
Veszely i. m. I. 306—7. l. Tört. Tár 1885. 785. l. Sepsi
e. m. levéltár.
206
1
Jakab E.: Dávid Ferencz Emléke. Kolozsvár, 1879. II.
5—9. l.
2
Szabó-Hellebrant: Régi Magyar Könyvtár. III. 729. szám.
3
A bölöni unit. egyházközség levéltárában két levele 1569.,
1570-ből.
208
*
Az oklevél latinul Bod. Hist. Eccles. I. 288—92. l. magya-
rul: Névkönyv az erdélyi ev. ref. egyházkerület számára 1889.
24—32. l. Úgy vélem, hogy ez a constitutio 1571—77. közt kelt.
Alesius a bevezetésben nagyon hangsúlyozza, hogy ő «az evan-
geliumnak az isten fiáról a mi urunk Jézus Krisztus igaz isten-
ről és emberről szóló igaz és romlatlan szavát helyesen értel-
mező magyar és azokkal egybekapcsolt egyházak superinten-
dense.» 1559—1564 között az ilyen jelzésnek még nincs meg az
értelme. A sajói és tekéi káptalanok kiválását a szász nemzeti-
ségi és az ág. h. ev. felekezeti törekvések együttes eredményé-
nek gondolom. «Sajói ós tekei káptalan» 1556 előtt soha sem
fordul elő s így az egészen új alakulás.
209
*
Codex Szechenyianus. Tom. XI. p. 211. A M. Nemz. Muz.
kézirattárában.
212
1
Veszely i. h.
2
Schematismus venerab. cleri dioec. Transsylvaniensis. Alb.
Carolinae 1882. 140. l.
215
1
Lampe-Ember: Hist. Eccl. 248. l. Bod. P. Polikarpus 39. l.
Teutsch G.: D. Urkundenbuch der ev. Landeskirche A. B. in
Siebenbürgen Herrnanstadt. 1883. II. 246. l. — A Nagyváradi
disputatio. Kolozsvár, 1870. 62. l. Prot. Közlöny 1894. 121. l.
2 Hunyad vármegye főispánjai s Vajdahunyad birtokosai az
enyingi Török család tagjai voltak. Déva a XVI. század végén
a Geszti Ferencz, majd a Bocskay István tulajdona. Hunyad-
megyei évkönyv XII. köt. 72., 99., 108. l.
218
1
Archiv N. F. XV. 434—66. l. Erdélyi Prot. Közlöny 1876.
20—22. l.
2
Ker. Magvető XXV. 133. l. T. Tár 1889. 800. l. Magy. T.
Tár. XVIII. 27. l. Bod. P. Polikarpus 42. l. Közérdek 1887.
30. szám. Gyulai János Ορηνος Ecclesiae Debrecinae. 1586. R. M. K.
II. 194. szám.
219
1
Veszely i. m. I. 382. l. V. ö. Zayzon Ferencz A székely-
udvarhelyi ev. ref. egyházközség tört. 1893.
2
Archiv N. F. XV. 446—7. l. Erd. orsz. gyül. emlékek. III.
150. l.
220
1
Programra d. ev. Obergymnasiuns A. B. in Bistritz. 1896.
17. l. Laskói Cs. Péter. Speculum exilii Brassó 1581. R. M. K.
II. 163. szám.
2
Lampe-Ember i. m. 248—9. l. Névkönyv. 1864. 30—2. l.
3
Fekete Mihály: A kolozsvári ev. ref. főtanoda régibb és
legujabb története. Kolozsvár, 1876. 14. l. Kanyaró Ferencz:
Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891. 49. l.
221
*
Defensio Francisci Davidis. (Kolozsvár, 1582.) 229., 278. l.
223
*
Az 1580 jan. 6-iki kolozsvári unitárius zsinaton írták alá
a lengyel unitáriusok véleményét s a kik az aláírást megtagad-
ták, az 1580 jun. 2-iki tordai zsinaton excommunicáltattak és
«dicti Antichristi» scil. sunt. Bogáthi Fazekas Miklós jegyzete
egy Calendar. Eberianumban.
224
*
Uzoni-Fosztó után (Hist. Eccl. II. 170—286. l.) Székely
Sándor Unitaria vallástörténetei Erdélyben. Kolozsvár, 1839. 68. l.
225
*
Uzoni-Fosztó i. m. I. 104. l. Székely Sándor i. m. 69. l.
226
*
Névkönyv 1863. 5. l. Az egyházközségeket 1634-ben Váradi
Ötvös Gáspár, rákosdi pap írta ki «egy régi könyvből».
227
1
A Belsőszolnok és Doboka vármegyék területén fekvő ezen
egyházmegyének első ismert esperese 1606-ból Károlyi György
dési lelkész. Őt követte Kolozsvári Veres Bálint ugyanoda való
lelkész és Diószegi Péter széki lelkész, kinek idejében az egy-
házmegye ketté szakíttatott. Páriz Pápai Ferencz Rudus Redi-
vivum. Cibinii 1684. E. l. l. Szolnok-Doboka vármegye mono-
graphiája. Deés, 1900. III. 128. l. A széki e. m. protocollum ab
Anno 1622.
2
Benkő József: Transsilvania Vindobonae 1788. II. 193. Orsz.
ltr. kincstári oszt. Gyulafehérvári káptalan. Lymbus, 1598. jun. 17.
L. alább a görgényi e. megyét is.
228
1
Névkönyv 1864. 28-32. l.
2
Bod. Polikarpus 41. I. Erd. orsz. gyül. emlékek III. 248. l.
Tört. Tár. 1883. 101. l. Névtár 1871. 5. l.
229
1
Lásd a 20. lapon a 2. jegyzetet. Névkönyv 1867., 1868.,
1869. évfolyam.
2
Lásd a 29. lapon az l. jegyzetet. Kanyaró i. m. 48. l.
230
1
Veszely i. m. I. 340. l. Névkönyv 1895. Küküllői e. m.
gyülekezeteknél a jegyzetek. Prot. Közlöny 1882. 388., l.
2
A marosi e. m. levéltára s protocollumai. V. ö. Uzoni-
Fosztó i. m. II, 284. l.
231
*
Az udvarhelyi e. m. levéltára s 1644. éven kezdődő proto-
collurna. Bod. P. Hist. Eccl. I. 299. l. Veszely i. m. I. 316—7.,
340. l. Lásd az illető felekezetek Névkönyveit s v. ö. a pápai
tizedlajstrommal.
232
1
László esperes regestrurnából töredék a sepsii e. m. levél-
tárában. Torjai Sz. Péter egyházlátogatási jegyzőkönyve az erdő-
vidéki e. m. levéltárában. Enyedi nyilatkozatát l. Ker. Magvető
1898. 28. l.
2
Zoványi Jenő a Theol. Ismeretek Tára. Mező-Túr, 1894.
I. 355. lapon a két káptalanon kívül fízre teszi az egyházmegyék
számát, oda sorolván a kézdit és orbait is. A reformátió kezdő-
korszakában 1556-ban találtam én is kezdi «vicearchidiaconust».
Székely oklevéltár III. 314. l. Azonban, mint a szövegben alább
említem, 1603-ban Torjai Székely Péter mind a három székben
visitált az erdővidéki protocollum szerint s így az egész terü-
letnek esperese volt s a terület egy egyházmegye.
234
*
Bod. Hist. Eccl. II. 233. l. Révész : Figyelmező, 1872. 7—9. l.
235
*
Szabó-Hellebrant R. M. K. 111. 1924. szám. Czelder Figyelő
1887. 167. s köv. l.
236
1
Benkő József i. m. II. 189. l. Filius Posthumus Mss. az
erdővidéki e. m. levéltárában. Névkönyv 1890. évfolyam.
2
A széki e. m. 1622. éven kezdő protocolluma szerint a két
egyházmegye területén vegyesen ég mindkettő lelkészeinek jelen-
létében tartattak a zsinatok 1660-tól 1670-ig. A deési e. m. espe-
reseinek a névsora is megszakad Csengeri Istvánnal s 1671-ben
van újból esperese : Sóthi János. Névkönyv 1882.
237
*
Hogy a hitvallás-változtatás miatt történő anyásodás is
tart, azt eléggé mutatja Betlifalva, H.-Bodon, Csekefalva egyház-
községek keletkezése, melyek 1608., 1640-ben szakadtak el az
unitárius mátertől. Ker. Magvető 1884. 163—4. l. H. Bodoni
egyh. jegyzőkönyve. Az anyásításra nézve l. Bod. Polikarpus
68. l. Zabola, Eted, Siklód példáját.
238
1
Az udvarhelyi egyházmegyében mintegy 15, a désiben 10 filia
lesz ez időben máterré. A Bod. Péter (Hist. Eccl. I. 274—304. l.
és Benkő (Transsilvania II. 181—94. l.) adatai között levő kü-
lönbség 39 anyásítást mutat alig egy pár évtized alatt. A dési
e. megyebeli anyásítások tulajdonképen a török hódoltság alatt
elpusztult egyházakra esnek, abban az időben, midőn 1715—60
között a szórványok ismét erőhöz jutnak. Dési visit. prot. a
jelzett évekről.
2
Így érvényesült a «maior pars» joga Ujszékelyen, Héjas-
falván, Muzsnán, Hidvégen, Káálban, Erdő-Szt.-Györgyön, Rugon-
falván, Nagy-Teremiben, Széplakon. Ker. Magvető XII., XIV.,
XIX. évfolyam 1877., 1879., 1884.
3i
Erőszakos térítésnek másutt nincs nyoma. Erőszakosságok
ugyan mindenik részen fordulnak elő. Az egyes felekezetek egy-
mást boszantják, zaklatják, a földesurak erőszakoskodnak is.
De az állam tekintélye csakis ezen szombatos községek áttekin-
tésénél lépett közbe. Ker. Magv. 1882. 107., 217. l.
239
*
Páriz Pápai F. Rudus Redivum Eв. Bod. i. h. Benkő i. h.
Az illető egyházmegyék protocollumai s egyéb okmányai.
240
*
A lélekszám hozzávetőleges megállapítására legalkalmasab-
bak a székely székek lustralis könyvei, minthogy a székelyekre
nézve az általános hadkötelezettség állott fenn és a mellett
területük lakossága, addigi ismereteink szerint, mindig a leg-
nagyobb népsűrűséget mutatja. Ezért főleg ezekre voltunk tekin-
tettel. Összehasonlításul vettem az adózó porták szamát, a had-
beszállásolási kimutatásokat a XVII. század végéről, valamint a
templomok odaítélésénél megejtett connumeratiókat. Ide vonat-
kozó adatok kiadva találhatók a székely oklevéltárban s a Ker.
241
1
Az 1766. népszámlálás eredménye több helyt van közölve.
Így Benkőnél is i. m. Későbbi adatokkal összevetve s földolgozva
lásd Archiv A. f. III. 1—47. l.
2
Salamon József: De statu Ecclesiae ev. ref. in Transsilvania
commentatio. Claudiopoli, 1840. 111. l. Főconsistorialis levtr.
243
1
Prot. Egyházi és Isk. Lap 1862. 1393. s köv. l. Révész:
Figyelmező 1875. 277. s köv. l.
2
Salamon J. i. m. 102—115. l. Itt a sepsi e. m. lélekszáma
elnézésből kimaradt.
3
Schematismus ven. Cleri dioec. Trans. 1848. 241. l.
246
1
A megbízhatatlanság kitűnik onnan, hogy az 1880. évi nép-
számlálás Erdélyben 248,236 róm. kath. vallásu egyént talált s
mégis az 1882. évi Schematismus 280,588 lélekről beszél. 194. l.
2
Névkönyv 1889. évfolyam. Főconsistorialis protocollum
1850. jan. 26.
247
1
A. kolozsvári egyházmegye emlékirata 1874-ben 17—1874.
sz. a. kézirat gyanánt kinyomatva.
2
Lásd alább a 6. és 19. fejezeteket.
3
Az 1880-iki Névkönyv s az ugyanazon évi népszámlálás
adata.
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ.
Abats János V. 104, 164, 171, 190 195—6, 200, 205, 207, 209
Ács Mihály V. 97, 178 240, 249, 267, 290, 299—303
Acta Lipsiensia V. 139 310—5, 330, 332, 341, 345,
Agenda IV. 237—8, V. 88—93, V. 12, 168
95, 97, 101 — Mihály ifj. V. 21
Ágens V. 79—81 Apor István IV. 231
Ajtai Abód Mihály V. 31, 127, — Péter IV. 268
138—42, 171 Aporok V. 6, 46
Akademikusok IV. 276, 284, 296 Appelatiotamquamabusu IV. 57
Alamor V. 200 Approbáták IV. 25,30,48, 53—6,
Albisi Csomós Mihály V. 153 108, 138, 200, 204, 206—7,
Alesius Dénes V. 207. 208 212, 259, 261, 290, 307, V.
Alkalmi imák V. 93—4 10, 17—8, 47
Alsófehér vármegye V. 215 Aranyosszék V. 203
Alsted J. H. IV. 277, 279, 281—2, Archidiaconus IV. 139—43
289, 332, 337, 340—1 Arndt János V. 173
Alumnusok IV. 214, 294 Articuli majores IV. 180,251—2,
Alvincz V. 201, 228, 234 273
Alvinczi Gábor V. 136 — minores IV. 273
— gramatika IV. 186 Assessorok IV. 152—4
— Péter IV. 315, 352 Agustinus IV. 4
— zsinat IV. 218 Autonomia IV. 50—3, 63, 83—5,
Amsterdam IV. 232 V. 6—7, 10—11
Amsterdami biblia IV. 225—6,
335 Babarcai Tamás V. 229
— pénz IV. 231—2, V. 70 Baczoni András V. 231
Andreanum IV. 110 — Incze Máté VI 155
Anglia IV. 299 Bajcsi András IV. 231
Ansler bankár IV. 226 Bajnai Sámuel V. 59
Antalfi János br. V. 4 Balassa Menyhért IV. 259
Antal János V. 171 Balavásár V. 229
Apáczai Cseri János IV. 245, Bándi Mihály V. 177
282—6, 286, 311, 319—22, Bánffv Ágnes gr. V. 5. 177
355, 357, V. 158 — család V. 229
— Kelemen IV. 131 — Dénes IV. 308
Apafy Anna IV. 217—8, 220 — Dénes gr. V. 77
— Mihály fejdelem IV. 32, 84, — György gr. V. 20, 42, 71, 78
249