A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVIII.

KÖTET (2014-2015)
RÉGÉSZET

A CSERHÁT-HEGYSÉG ÉS AZ IPOLY-VÖLGY
LEVÉLESZKÖZÖS LELÕHELYEINEK TOPOGRÁFIÁJA
PÉNTEK ATTILA
Független kutató, Kistarcsa

„Ce qui embellit le désert, dit le petit prince, c'est qu'il cache un puits quelque part.”
„Az szépíti meg a sivatagot – mondta a kis herceg –, hogy valahol egy kutat rejteget.”
Antoine de Saint-Exupéry (1939)

1. Bevezetés
… és az teszi széppé a kutatást, hogy ha elég kitartóan, elszántan végzi az ember, ak-
kor olyan kérdésekre kaphatja meg a választ, amelyekben nem is reménykedett. A régé-
szetben, legyen az akár a terepkutatás akár az elméleti kutatás, választ kaphatunk azok-
ra az alapvetõ, lényegi kérdésekre, hogyan éltek, hogyan gondolkodtak korai emberelõ-
deink. Jelen rövid tanulmány megírását T. Dobosi Viola, elsõsorban a felsõ paleolitikus
Gravettien kultúra települési stratégiájával foglalkozó hiánypótló cikkei (T. DOBOSI,
1998-99; T. DOBOSI, HOLL 2013) inspirálták.
Nógrád-megye, mindenekelõtt a Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy területén az el-
múlt évtizedek során olyan nagyszámú paleolitikus lelõhelyet sikerült lokalizálni a kö-
zépsõ paleolitikumtól kezdve egészen a késõi felsõ paleolitikumig, hogy megérett a hely-
zet a terepbejárások és ásatások során szerzett információk feldolgozására és közzététe-
lére. Vonatkozik ez dr. Patay Pálnak, a Gábori házaspárnak és másoknak az Ipoly-völgy-
ben végzett tevékenységére és a Cserhát-hegység területén folytatott közel két évtizedes
terepkutatásra, amelynek aktív szereplõi a szerzõ mellett Markó András, a Magyar Nem-
zeti Múzeum régésze és Béres Sándor. A tanulmány írásának idõpontjában elmondha-
tó, hogy a paleolitikum vonatkozásában Nógrád-megye és különösen a Cserhát-hegység
az ország egyik legjobban kutatott területe. Ennek a ténynek egy igen lényeges, messze-
menõ következménye van, nevezetesen az, hogy számos olyan jelenséggel kapcsolat-
ban, amely a Cserhát-hegység területén megvan, de más adott régió vagy mikrorégió te-
rületén hiányzik, nem dönthetõ el egyértelmûen, hogy kulturális, tradicionális, viselke-
désbeli vagy más egyéb ismeretlen okkal, okokkal magyarázható különbséggel van-e
dolgunk, vagy egyszerûen csak egy kutatási hiányossággal állunk szemben. Ezzel kap-
csolatban szükségesnek látjuk idézni Simán Katalin erre vonatkozó gondolatát: „… a ré-
gészetben soha el nem hanyagolható szempont a vizsgált terület kutatottsága. Nem
egyenletesen kutatott területrõl nem nyerhetünk hiteles képet. A jól kutatott területek vizs-
gálata lehetõséget nyújt ezzel szemben arra, hogy a kapott eredményeket transzponáljuk
– figyelembe véve az eltéréseket, azok mértékét – a kevésbé kutatott területekre.” (SIMÁN
1988:55). Szeretnénk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a tanulmány írásának a célja

213
pusztán a problémafelvetés, a téma komplex természeténél fogva a kérdések többségére
nem tudunk választ adni. Egy esetleges prediktív modell felállításának a lehetõségétõl –
már amennyiben ez lehetséges – pedig nagyon távol vagyunk még.
A tanulmány elején a lelõhelyek osztályozásával, területi elhelyezkedésével, térbeli
szervezõdésével kapcsolatban az általunk lényegesnek tekintett kérdéseket érintjük,
majd ezt követi az egyes kultúrák, iparok lelõhelyeinek ismertetése. Jelen tanulmányban
a középsõ paleolitikus Micoquien-Bábonyien, a Vanyarci típusú ipar és a Szeletien kul-
túra lelõhelyeivel, tehát az ún. levéleszközös iparokkal foglalkozunk, a felsõ paleolitikus
és epipaleolitikus lelõhelyek tárgyalása a tanulmány folytatásának témája marad (PÉN-
TEK kéziratban 1).
A területre vonatkozó geográfiai, geomorfológiai információkat részben Láng Sándor
1967-es kiadású, a Cserhát természeti földrajzával foglalkozó munkájából (LÁNG 1967)
merítettük, amely legtöbb vonatkozásában még ma is érvényesnek tekinthetõ. Felhasz-
náltuk továbbá a Dövényi Zoltán szerkesztésében 2010-ben megjelent Magyarország kis-
tájainak katasztere címû munkát is (DÖVÉNYI 2010). Az egyes geográfiai, geomorfoló-
giai fogalmak értelmezésében nagy segítségünkre voltak Gönczy Sándor fogalomgyûjte-
ményei (GÖNCZY 2004; GÖNCZY, SZALAI 2004).
A tanulmányban érintett lelõhelyek, lelõhely-komplexumok topográfiai környezetét
az ingyenes, szabadon letölthetõ Quantum GIS 2.4.0-Chugiak programcsomaggal készí-
tett fekete-fehér térképekkel illusztráltuk.

2. A régészeti lelõhelyek helykiválasztásának szempontjai

A topográfia fogalom jelentését tekintve T. Dobosi Viola és Holl Balázs a Reményi-
Stibrányi- féle tágabb meghatározást tekinti mérvadónak, mely szerint a topográfia „a je-
lenségek (lelõhelyek) közötti (térbeli) kapcsolatok értelmezését is jelenti.” (REMÉNYI,
STIBRÁNYI 2011:190). A magunk részérõl a fogalom elsõdleges, helyleírás, tájleírás je-
lentését alkalmazzuk, a lelõhelyek közötti térbeli kapcsolatokra viszont szerencsésebb-
nek érezzük a „topológia” kifejezés használatát. Az egyes paleolitikus kultúrák által pre-
ferált telepkiválasztást olyan kedvezõ természetföldrajzi, geomorfológiai, ökológiai, va-
dászati-stratégiai adottságok befolyásolták, amelyeknek felismerése a nyíltszíni telepek
felszíni gyûjtésbõl származó litikus anyaga alapján szinte lehetetlen. Csak akkor lehet
esélyünk bármiféle kultúra-specifikus általánosításra, ha megpróbáljuk megtalálni a te-
lepülések létrehozásában szerepet játszó szempontokat, és a paleolitikus lelõhelyeket
valamilyen rendezõelv alapján osztályozzuk, és legalább munkahipotézis jelleggel felis-
merjük a nagyobb települési egységek, település-komplexumok természetét. Ugyanak-
kor az általunk alkalmazott település-komplexum fogalom nem feltétlenül jelenti az ele-
meinek tekintett lelõhelyek, leletkoncentrációk egyidejûséget, sokkal inkább techno-
tipológiai alapon igazolható kulturális kapcsolatot egy viszonylag szûk területen találha-
tó adott lelõhelycsoportra vonatkoztatva.
Természetesen tisztában vagyunk a tárgyalandó kérdéskör módszertani problémái-
val, a lelõhelyek helykiválasztási kérdése ugyanis nem választható el azok osztályozásá-
nak és területi elhelyezkedésének, térbeli szervezõdésének a kérdésétõl. Ha a kérdéskört
mégis megosztva tárgyaljuk, annak elsõsorban az az oka, hogy a téma igen messzire ve-
zetõ, komplex természete folytán nem elsõdlegesen a kérdések elméleti vonatkozásaival,
hanem elsõdlegesen azoknak a vizsgált területet érintõ aspektusaival kívánunk foglal-
kozni.

214
 A jelentõs nehézséget önmagában nem az a tény jelenti, hogy ezeknek a ma olyan
„divatos” kérdéseknek a tárgyalása a hazai paleolitikus lelõhelyekkel kapcsolatban még
csak alapjaiban történt meg. Sokkal inkább az, hogy a tanulmányunkban vizsgált terü-
letre és idõszakra vonatkozóan, a hazai lelõhelyek tekintetében általunk relevánsnak te-
kintett elméletek, modellek a sokak által megkérdõjelezett hatáskörû, érvényességû
etnoarcheológiai párhuzamok mellett elsõdlegesen korszerû módszerekkel végzett ása-
tások által feltárt lelõhelyek leletanyagain és összefüggésein alapulnak. Ezekhez viszo-
nyítva a rendelkezésre álló bõséges szakirodalomban mennyiségileg mégis igen
elenyészõek a felszíni gyûjtésekbõl származó leletanyagokon alapuló elméleti tanulmá-
nyok. Komoly kihívás ugyanis, hogy ezek esetében többnyire csupán a paleolitikus élet-
forma egyetlen összetevõje, nevezetesen a pattintott kõegyüttes alapján kell(ene) bonyo-
lult kulturális és szociológiai összefüggésekre választ adni.

2.1. Topográfiai adottságok

Egy adott terület topográfiai adottságai, orográfiai sajátosságai közül nyilvánvalóan az
élelembeszerzéshez, tehát közvetlen módon a vadászathoz, illetve a gyûjtögetéshez kap-
csolódó szempontok a legfontosabbak.
Ezek közül a tényezõk közül az elsõdlegesnek tekintett létfenntartási aktivitáshoz, a
vadászathoz kapcsolódó topográfiai adottságokat, a lelõhely földrajzi, geomorfológiai el-
helyezkedését emelnénk ki. Az olyan tényezõket mint az adott terület vízföldrajzi adott-
sága, sajátossága vagy a terület talajviszonyai, vizsgálatunk szempontjából inkább má-
sodlagos, közvetett hatásúaknak tekintjük. Ezek a tényezõk ugyan alapvetõen befolyá-
solják egy adott terület felszíni formáinak kialakulását, de néhány kivételtõl eltekintve
(relatív relief, lejtõszögek, lejtõkitettség, a lelõhely távolsága a legközelebbi vízforrástól)
nem számszerûsíthetõk. Ennek folytán az egyes lelõhelyek vonatkozásában a topográ-
fiai kérdéskör jelenlegi vizsgálati szakaszában csak az abszolút tengerszint feletti magas-
ságot és a legközelebbi völgytalphoz, völgyfenékhez viszonyított relatív magasságot em-
lítjük, attól függetlenül, hogy aktív folyóvízzel rendelkezõ vagy száraz, aszóvölgyrõl van-
e szó. A fenti, számokkal kifejezhetõ adatok egy adott lelõhely esetében nagy mértékben
függenek a vizsgált terület völgyhálózatának és medencéinek általános jellegétõl, és kap-
csolódnak a reliefenergia fogalmához is. Ez utóbbi fogalom az egységnyi területre vonat-
kozó relatív felszíni magasságkülönbséget, tehát az adott térrész legalacsonyabban és
legmagasabban fekvõ pontja közötti magasságkülönbséget jelenti.
Különösen a Cserhát-hegyég területére igen jellemzõek az aszimmetrikus kereszt-
metszetû völgyek, amelyek két oldalán eltérõek a lejtésviszonyok. Az egyik oldalon lan-
kásabb a lejtõ, amelyet esetleg vastagabb lösztakaró fed, míg a másik oldalon a lejtõ me-
redekebb, és hiányzik róla a lösz, a fedõhegység kõzetei vagy az eruptív kõzetek buk-
kannak elõ. A meredek lejtõkön igen magas a letarolás mértéke. A meredek lejtõk az
aszimmetrikus völgyekkel kapcsolatban a legkülönbözõbb expozícióval, égtáj szerinti
lejtõkitettséggel fordulnak elõ, így kialakulásukban számos folyamat játszott szerepet. A
periglaciális területeken kifejlõdött K-Ny-i irányú völgyek D-i lejtõin sokkal erõsebb volt
a szoliflukció, a talajfolyás, így a D-i lejtõk hajlásszöge kisebb lett, az É-iak pedig mere-
dekek maradtak. Ezeket nevezzük szoliflukciós-korráziós völgyeknek. A nagyon mere-
dek lejtõk egy része azonban csak a Würm eljegesedés végén, esetleg az ó-holocénban,
az erõs periglaciális lepusztulási folyamatok befejezõdése után, fiatal tektonikus mozgá-
sok révén alakult ki. (LÁNG 1967:54-58)

215
 A többnyire aszimmetrikus keresztmetszetû, félreesõ mellékvölgyek, zsákvölgyek
jelentõségét a középsõ paleolitikus jellegû iparok lelõhelyeinek esetében már több he-
lyen említettük. Ez a jelenség nem csak a Cserhát-hegység területén figyelhetõ meg
(MARKÓ 2007; 2009; 2012; PÉNTEK, ZANDLER 2013a; 2013b), hanem jellemzi az
Ipoly-völgyben lévõ Hont-Csitár (Molnár-hegy) (ZANDLER 2010) és Hont-Babat (ZAN-
DLER 2012a) lelõhelyeket, valamint az Eger környéki lelõhelyek többségét is (ZANDLER
2006; 2012b). A paleolitikus viszonyokra értelemszerûen csak korlátozott módon alkal-
mazható etnoarcheológiai adatok alapján valószínûsíthetõ azonban, hogy a zsákvölgyek
is, mint topográfiai „neuralgikus pontok” a vadászati stratégiában játszottak szerepet. Az
efemer (rövid ideig használt, lakott) vadásztábor jellegû leletkoncentrációk gyakran ezek
közelében találhatók, ezek a zsákvölgyek ugyanis nagyon alkalmasak a magyar nyelvre
nehezen lefordítható “head them off at the pass”, lerövidítéses, elébevágásos vadászati
stratégia alkalmazására. A stratégia lényege az állatok beterelése egy szûk, számukra ke-
vés mozgásteret biztosító területre az ott várakozó vadászok felé, akik számára az álla-
tok elejtése így jelentõsen leegyszerûsödik (BAALES 1999:70-71; BANG-ANDERSEN
2008:66; CARR 2012:90-104). A stratégia egyformán hatékonyan alkalmazható akár
egyedi vagy csoportjuktól leszakadt különálló állatok, akár a klasszikus értelemben vett
csordaképzõ állatok vadászatára is. A Déli-Kaukázus középsõ és felsõ paleolitikus lelõ-
helyeinek kapcsán nagymértékben azonos vadászati stratégiák alkalmazását igazolták:
„The analyses demonstrate that Neanderthals and modern humans practiced largely
identical hunting tactics and that the two populations were equally and independently
capable of acquiring and exploiting critical biogeographical information pertaining to
resource availability and animal behavior.” (ADLER et al. 2006:1). Nem meglepõ tehát,
hogy Kantábria (Észak-Spanyolország) késõi felsõ paleolitikumának megtelepülési rend-
szerével kapcsolatos tanulmányában L. G. Straus a rénszarvas, bölény és vadló vadásza-
tával kapcsolatban a következõket írja: „All three species can be hunted in large numbers
through the use of drives, particularly taking advantage of topographic features such as
water bodies, escarpments, narrow valleys, etc.” (STRAUS 1986:330).

2.2. Paleoökológiai, õskörnyezettani körülmények

Nem problémamentes a vizsgált területre és idõszakra vonatkozóan a paleoökológiai,
õskörnyezettani körülmények rekonstruálása, amelyek közvetlen módon kapcsolódnak
a vadászathoz.
Egy adott terület vízföldrajzi adottságainak az összessége, lényegesen befolyá-
sol(hat)ja a vadászat jellegét, az alkalmazott vadászati stratégiákat. Alapvetõen ki-
hat(hat) a vadászat eredményességére is azon keresztül, hogy a nem állandó vízforrás-
sal rendelkezõ, az idõszakosan egyenetlen táplálkozási lánccal jellemezhetõ területek ál-
latállománya általában kisebb. A vizsgált terület felszíni formálódása ugyan jóval koráb-
ban lezárult, de a korabeli vízrajzi helyzetet a témára vonatkozó részletes természettu-
dományos vizsgálatok hiányában nem tudjuk rekonstruálni. Feltételezésünk alapjául
szolgálhat, ha elfogadjuk a jelenlegi vízrajzi helyzetnek, a terület adott folyóvíz hálózatá-
nak a vizsgált idõszakban való meglétét. Az Északi-középhegység környezeti rekonst-
rukciójára vonatkozóan történtek részleges kísérletek, amelyek eredményeinek egy ré-
sze alkalmazható lehet a vizsgált területet illetõen is. (KERTÉSZ, SÜMEGI 1999)
A középsõ Weichsel glaciális vagy pleniglaciális A és B (75.000-15.000 BP) a korábbi
klasszikus felosztásban a Würm 2 és Würm 3 stadiálisoknak és a Würm 2/3 inter-

216
stadiálisnak felel meg. A vizsgálatunk szempontjából kronológiailag érintett
pleniglaciális A (másképpen alsó-pleniglaciális (75.000-40.000 BP, Würm2 és Würm
2/3) és inter-pleniglaciális (40.000-30.000 BP) fauna fázisok, a Subalyuk fauna fázis, a
Szeleta fauna fázis és az Istállóskõi fauna fázis nagyemlõs fauna összetétele elsõsorban
bükki barlangjainkból származó adatokra épül. Nógrád-megye és a Cserhát-hegység te-
rületérõl csupán szórvány adatokkal rendelkezünk. Az Ipoly-völgyben Drégelypalánk és
Hont környékén elefánt (Elephas primigenius; Elephas sp.), mamut (Mammuthus prim-
igenius), gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) és orrszarvú (Rhinoceros tichor-
rhynus) (JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:36; T. DOBOSI, SIMÁN 2003:24) valamint óriásszar-
vas (Megaloceros giganteus)1 ismert. A legjobban adatolt a Galga-völgye, ahonnan ele-
fánt- és mamutcsont számos településrõl ismert. Ezek közül a vizsgált területünk szem-
pontjából a következõk bírnak jelentõséggel: Aszód-Téglagyár (Mammuthus primige-
nius), Galgagyörk (Elephas primigenius), Galgamácsa (Elephas primigenius), Iklad
(Elephas primigenius), Püspökhatvan-Öregszõlõ (Mammuthus primigenius) (SZEN-
TES 1943; JÁNOSSY, VÖRÖS 1979:37; CS. BALOGH, T. DOBOSI 1995:40,59; KIRÁLY
2014). Pleisztocén ló (Equus sp.) és bovida (Bovida ind.) ismert Aszódról, gyapjas orr-
szarvú Püspökhatvanból, gímszarvas pedig Szendehelyrõl és Romhányból (JÁNOSSY,
VÖRÖS 1979:37)
Összességében tehát megállapítható, hogy az egyéb zsákmányállatok vonatkozásá-
ban a bükki adatoknak a területre vonatkozó extrapolálásának módszeréhez kell folya-
modnunk. A Subalyuk és más bükki barlangok igen változatos állatcsont anyaga alapján
gyakorlatilag mind a Subalyuk fauna fázis, a Szeleta fauna fázis és az Istállóskõi fauna
fázis idõszakára is az erdei és a hideg sztyeppei fajok meglétét állapíthatjuk meg. Ez a
tény jól korrelál a barlangnak a Bükk-hegység és a hegység lába elõtt elterülõ dombság
határán fekvõ elhelyezkedésével. A nagyemlõsök között megtalálhatóak az õz
(Capreolus), a szarvas (Cervus, Cervus sp. „maral”), a kõszáli kecske (Ibex), a zerge
(Rupicapra), a bölény (Bison), a mamut (Mammuthus), az orrszarvú (Coelodonta), az
õstulok (Bos), a rénszarvas (Rangifer), a vadló (Equus) és a vadszamár (Asinus) (KOR-
DOS, RINGER 1991:35-39; VÖRÖS 2002:188-195; MESTER 2003).

2.3. Kõeszköz készítésre alkalmas nyersanyagok geológiai forrásai

Simán Katalin nagyon helyesen látta (SIMÁN 1988:55), hogy bármely terület telepü-
lési viszonyainak vizsgálata, rekonstrukciója során alapvetõ fontosságú maga a termé-
szeti környezet, amelynél számos egyéb tényezõ mellett mindenképpen figyelembe kell
vennünk a nyersanyaglelõhelyek vonzását is. A paleolitikus lelõhelyek nyersanyagfel-
használásával kapcsolatban általánosan elfogadott tény, hogy a közeli területekrõl besze-
rezhetõ nyersanyagféleségek mennyiségileg dominálnak. A nyersanyagforrások távolsá-
gának megnövekedésével párhuzamosan csökken az adott nyersanyagféleségek gyako-
risága, de ezen belül megnövekszik a kész eszközök aránya (MESTER 2009:243). A

1
2015 tavaszán a szerzõ Zandler Krisztiánnal és Markó Andrással végzett terepbejárást, ennek so-
rán a Barátság I. kõolajvezeték visszatemetett nyomvonalán került elõ egy sérült asztragalosz, mely
Gasparik Mihály meghatározása szerint nagy valószínûséggel óriásszarvasé. Zandler Krisztián szí-
ves szóbeli információja.

217
nyersanyagbeszerzési terület kiterjedése térben és idõben, és ezáltal maga a nyers-
anyagbeszerzési stratégia is jelentõs eltéréseket mutat. Közép- és Kelet-Európában már
a középsõ paleolitikum folyamán is elérheti a 200-300 km távolságot, a felsõ paleoli-
tikumban pedig még ennél is jóval nagyobb lehet (RENSIK et al. 1991; FÉBLOT-
AUGUSTINS 1993:211-212; FÉBLOT-AUGUSTINS 1997:100-101, 171 idézi MESTER
2009:244; FÉBLOT-AUGUSTINS 1997:151-161). A középsõ paleolitikumban a hazai vo-
natkozású ilyen extrém példák közül megemlítendõ a Bükk-hegységben található Só-
lyomkúti sziklaeresz anyagában található két darab lengyelországi (Œwieciechów) ere-
detû tûzkõbõl készült eszköz (GÁBORI 1976: 82; MESTER 2000:86).
A Cserhát-hegység területén található számos középsõ paleolitikus vagy korai felsõ
paleolitikus lelõhely leletanyagában fordul elõ, gyakran az összleletszámhoz viszonyított
jelentõs arányban a 100-150 km távolságból származó kvarcporfír (felzites-sávos riolit,
metariolit) és a különbözõ kárpáti 1, kárpáti 2 típusú obszidián.
A Simán Katalin által használt, a könnyen elérhetõ helyi eredetû nyersanyagok
felhasználására szakosodott „mûhely” és „mûhelytelep” fogalmaknak a nyersanyag-
megoszlás alapján történõ meghatározása (SIMÁN 1988:63-64) véleményünk sze-
rint ma már elégtelennek, túlhaladottnak tekintendõ. A lelõhelyeknek ilyen jellegû
besorolása ugyanis szorosan kapcsolódik többek között a lelõhelyen folytatott kõ-
megmunkálás, kõeszköz készítés technológiai kérdéseihez, ezen túlmenõen az esz-
közösszetételhez, az eszközmegújítások, eszközátalakítások kérdéséhez is. Egy le-
lõhelyen a helyi nyersanyagok 90%-ot meghaladó dominanciája sem feltétlenül utal
mûhelyre. Egy jellemzõ példa erre a Cserhát-hegység területén található, az alábbi-
akban röviden tárgyalandó Buják-Szente lelõhely. A leletanyag nyersanyagösszetétel-
ében a jó minõségû, homogén szerkezetû, több cm vastagságú réteges-táblás meg-
jelenésû, helyi eredetû limnoszilicit aránya 1495 leletre vonatkoztatva 95,85%. A le-
letanyag és a lelõhely értékelése kapcsán megemlítjük ugyan a lelõhely „mûhely-
szerû” jellegét, de a változatos paleolitikus eszközösszetétel, és az ezen eszközök
egy részén tapasztalt többszörös megújítások miatt csupán a fiatalabb õskori, neo-
litikus leletanyag kapcsán. Ez a vélemény egyébként igazolást nyer azáltal a tény ál-
tal is, hogy a lelõhelyrõl származó magkövek jelentõs része is neolitikus (PÉNTEK,
ZANDLER 2014:10).
Véleményünk szerint a paleolitikum vizsgált idõszakában a Cserhát-hegység te-
rületén nem ismert mûhely vagy mûhelytelep. A nyersanyaglelõhelyek könnyû elér-
hetõsége önmagában nem tekinthetõ település létrehozó tényezõnek. Ebben az ösz-
szefüggésben helytálló Mester Zsolt megállapítása, aki a következõket írja a kérdés-
sel kapcsolatban: „Mint ahogy a kõeszközök elõállítása csupán egyike az õskori em-
bercsoportok tevékenységeinek, a kõnyersanyagok is csupán az egyik természeti erõ-
forrást képviselik, amelyet létfenntartási stratégiáik közepette kiaknáznak. Töreked-
nünk kell arra, hogy ennek a tevékenységüknek a vizsgálatában figyelembe vegyük
annak tágabb kontextusát, kulturális beágyazódását.” (MESTER 2009:245).

3. A régészeti lelõhelyek osztályozása és területi elhelyezkedése

A hazai kutatók közül Markó András foglalkozott összefoglalóan, alapos rész-
letességgel a paleolitikus lelõhelyek osztályozását és területi elhelyezkedésüket
érintõ kérdésekkel és a vizsgált terület lelõhelyeinek szempontjából releváns elmé-
letekkel (MARKÓ 2012:204-221). Vizsgálódásai elsõsorban Simán Katalin megha-

218
tározó, de hangsúlyozottan munkahipotézis jellegû írására épülnek (SIMÁN
1988). Véleményünk szerint azonban a Cserhát-hegység vonatkozásában a megál-
lapításainak egy része ma már felülvizsgálandó, pontosítandó. A Simán Katalin
nyomán rövid megtelepedésre utaló „vadásztanyának” nevezett települési típus
két változatát különbözteti meg. A „Vadásztanya II.” típusnak, amelyre példakánt
a Cserhát-hegységet, konkrétabban pedig Vanyarcot említi, a jellemzõi legalábbis
részben vitathatóak (MARKÓ 2012:218, V.2. táblázat). A kõipar esetében a „sok
import kõ, helyi megmunkálás, retusálás” jellemzõ érvényessége, jelentõsége, il-
letve a kérdéskör tárgyalása szempontjából való alkalmassága megkérdõjelezhetõ
számos, a Cserhát-hegység területén található nagyobb (gyakran akár több ezer
m2-es) területen elterülõ, nagyobb mennyiségû (esetenként több ezer darabos)
leletegyüttest szolgáltató nyílt színi lelõhely esetén, ahol a lelõhely helyi nyers-
anyagot feldolgozó „mûhely“ vagy „mûhelytelep“ jellege kizárható. Ugyancsak
megkérdõjelezhetõ továbbá különösen azoknak a lelõhelyeknek az esetében, ahol
az eszközösszetétel széles spektrummal rendelkezik, továbbá az eszközök esetleg
a többszörös megújítás, átalakítás nyomát viselik magukon. Ez ugyanis akár több-
szöri, esetleg csak rövidebb idõtartamú, akár egyszeri, esetleg néhány alkalommal
történõ, esetleg hosszabb idõtartamú megtelepülésre is utalhat. A nyílt színi lelõ-
helyek „palimpszeszt“ jellege, a lelõhelyekre történõ ismétlõdõ visszatérések ne-
hezen vagy egyáltalán nem igazolhatóak. Egy ilyen vizsgálat nem nélkülözheti a
lelõhely nyersanyagfelhasználásának részletes elemzését, a kõeszköz megmunká-
lás során alkalmazott technológia vagy technológiák és végül a lehetséges összeil-
lesztések vizsgálatát. Eddig egyetlen felszíni paleolitikus lelõhelyünk leletanyagá-
nak sem történt meg az ilyen átfogó jellegû vizsgálata.
Noha kétségtelen tény, a Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelõhe-
lyek vonatkozásában megfigyelhetõ egy meglévõ domináns ÉK-DNy tengelyû „line-
áris” nyersanyagbeszerzési minta, de általánosításként ez nem fogadható el
(MARKÓ, PÉNTEK 2004:175; MARKÓ 2011:192). A vizsgált területen és különösen
a Cserhát-hegység területén ugyanis számos olyan késõ középsõ paleolitikus vagy
korai felsõ paleolitikus lelõhelyet ismerünk, amelyeknek a nyersanyagfelhasználása
igen változatos skálájú. A leletanyagokban igen gyakran regionálisnak (mezolokális-
nak) vagy távolságinak tekintett nyersanyagféleségek (kárpáti radiolarit, szlovákiai
eredetû limnoszilicit, erratikus tûzkõ és egyéb tûzkõváltozatok) is elõfordulnak.
Amennyiben viszont feltételezzük a régészeti leletanyagoknak a homogenitását, ak-
kor a lelõhelyeket akár egyszeri vagy többszöri, rövid idõtartamú ott-tartózkodás
nyomának tekintjük, a nyersanyagbeszerzés inkább „csillag- vagy legyezõ-szerû“,
azaz az adott lelõhelyekre különbözõ égtájak felõl érkezett a nyersanyag.
A csillag-szerû nyersanyagbeszerzési mintára tulajdonképpen kétfajta mozgás-
forma jellemzõ. Vagy magáról a lelõhelyrõl a nyersanyag forrásaihoz vezettek „cent-
rifugális“ beszerzési utak, vagy pedig a nyersanyag forrásoktól a lelõhelyre vezetõ
„centripetális“ utak jellemzõk (FÉBLOT-AUGUSTINS 1993:216-217). A centrifugális
mozgásokat tekinthetjük szándékolt, célzott nyersanyagbeszerzõ vállalkozásoknak,
expedícióknak, így például a telepen lévõ nyersanyaghiány esetén, vagy amikor sze-
zonális vagy más okokból a „logisztikai terület“ („logistical radius“, BINFORD
1982:6-8) nyersanyagforrásainak egy része nem elérhetõ.
G.-Ch. Weniger három lehetséges stratégiát ismertet a felsõ paleolitikus vadászcso-
portok nyersanyagbeszerzésével kapcsolatban (WENIGER 1991:87). Az általa leírt har-

219
madik stratégia vonatkozik az ilyen nyersanyagbeszerzési expedíciókra 2. Hangsúlyoz-
za azonban, hogy az ilyen típusú expedíciókra csak ritkán, elsõsorban nyersanyaghiány
esetén kerül sor. Az ilyen nyersanyagbeszerzési expedíciók ugyanis jelentõs idõ- és
ráfordításigényûek, továbbá speciális elõkészítéseket igényelnek. Nincsen okunk feltéte-
lezni, hogy G.-Ch. Weniger fenti megállapításai ne volnának érvényesek az általunk vizs-
gált területre és idõszakra is. Ugyanakkor a nyersanyagok geológiai forrásától a telepre,
lelõhelyre vezetõ centripetális nyersanyagbeszerzési utak pedig ennek a nyersanyagbe-
szerzõ tevékenységnek az egyéb, mindennapi tevékenységek körébe való beágyazottsá-
gának a tényét húzzák alá. A nagyobb kiterjedésû, változatos nyersanyagfelhasználást
mutató, gazdag leletanyagot szolgáltató lelõhelyek sorából kiemelhetõ Becske-Júlia-
major (PÉNTEK 2015b) és különösen a Szécsénke település környékén általunk feltéte-
lezett település-komplexum, ahol a leletanyag techno-tipológiai alapon meglehetõsen
homogénnak tûnik (PÉNTEK 2015a).
A megtelepülési rendszer kérdésével kapcsolatos véleményünket már vázlatosan ki-
fejtettük a fent említett Becske-Júlia-major lelõhellyel foglalkozó cikkünkben, ezért a
kérdést itt csak igen röviden érintjük. Bizonyosnak látszik a hazai paleolitikumban, hogy
a hosszú idõn keresztül lakott, nagy mennyiségû leletanyagot szolgáltató „bázistábo-
rok”3 hiányoznak. Ezeknek a bázistáboroknak a hiánya mindenképpen cáfolni látszik
egy klasszikus értelemben vett „sugaras megtelepülési rendszer” (“radiating settlement
system” sensu MORTENSEN (1972)) meglétét. A sugaras megtelepülési rendszert egy
központi bázistábor megléte (a megtelepülés fókusza) jellemzi, amelyet feladat-specifi-
kus lelõhelyek látnak el (“locations”, BINFORD 1980:9; “Beschaffungsplätze”, BERN-
BECK 1997; “activity-specific sites”, MARKS, CHABAI 2001; “provisioning stations”,
BATAILLE 2010:69).
A Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelõhelyek nyersanyagfel-
használásának vizsgálata kapcsán (MARKÓ 2007; 2008b; 2011; MARKÓ, PÉNTEK 2004)
a leletanyagokban elõforduló gyakran nem kis mennyiségû, 100-150 km távolságból
származó “távolsági” nyersanyag (kvarcporfír, obszidián) alapján jogosan feltételezünk
egy, Északkelet-Magyarország területét (Zempléni-hegység, Bükk-hegység) a Cserhát-
hegységgel összekötõ “migrációs útvonalat”. Magáról a migrációról azonban annak léte-
zésén kívül nagyon keveset tudunk, tulajdonképpen csak a feltevéseinkre hagyatko-
zunk. Még magának a migrációnak a kiváltó oka, célja, értelme sem tisztázódott, nem
világos számunkra. T. Dobosi Viola a felsõ paleolitikus Gravettien kultúrával kapcsolat-
ban megemlít egy feltételezett nagy léptékû Ny-K-i rénszarvasvándorlást a Duna völgyé-
ben a Dévényi-kapun keresztül. Ennek kapcsán utal A. D. Sturdy csordakövetõ “herd fol-
lowing strategy” elméletére (STURDY 1975) (T. DOBOSI, HOLL 2013 VÖRÖS 1982:63
nyomán). Magának az elméletnek ma már szinte áttekinthetetlen irodalma van (BURCH
1972; GORDON et al. 1990; BURCH, BLEHR 1991; GORDON 2003; WHITE 1989). E. S.

2
„Strategie 3: Lithisches Rohmaterial wurde durch spezielle Expeditionen oder im Verlauf von
Aktivitäten außerhalb des lokalen Nutzungsareal in den aktuellen Lagerplatz gebracht.“
3
A települési szerkezetekkel foglalkozó nemzetközi irodalomban a „bázistábor“ kifjezésre számos
kvázi szinoním fogalom létezik. A „bázistábor“ (“base camp” sensu Marks&Chabai (2001) A.
Verpoorte (2006, Kelly nyomán) terminológiájában “central place”, T. Hopkinson viszont a “cen-
ter of social action” terminust használja (HOPKINSON 2006:229).

220
Burch véleménye szerint a csordakövetõ stratégia megvalósítása logisztikailag nem le-
hetséges. Érvelését arra alapozza, hogy az éves tavaszi és õszi vándorlásuk során az
Észak-Kanada tundrás vidékein honos “barren-ground” karibucsordák közel állandó 5-
10 km/óra sebességgel mozognak, keresztül a tundrán, kitett sziklatorlaszokon , széles
tavakon és folyókon át. Ellenvetését az alábbiakban összegzi: “Even if adult male hunters
in superior physical condition could keep up with the migrating animals for a while, they
would not have time to butcher the meat, and unprocessed carcasses would be scattered
thinly over a wide area in a very short time. The energy expenditure would be so great,
and the net production so low, as to be disastrous for people who tried it.“ (BURCH
1972:345).
E. S. Burch és O. Blehr késõbb a csordakövetési stratégia helyett egy ”herd accompa-
niment”, csordakísérõ stratégia meglétét javasolták (BURCH, BLEHR 1991). Miután a
karibu csordák viselkedése “kiszámítható”, megvannak azok a rendszeres területek,
ahonnan indulnak és ahová érkeznek, az embercsoportoknak nem szükséges napi kap-
csolatban lenni a csordákkal, ugyanakkor megvan a lehetõségük áttelepülni az állatok
közelébe. “Although physically unable to accompany herds on their migration, an
informed human population is still capable of using long distance residential mobility to
position oneself in proximity to the known summer and winter ranges of migratory cari-
bou herds.” (CARR 2012:95).
Másrészt A. Burke szerint az elmélet tarthatatlan multiszezonális lelõhelyek megléte
esetében, mint Délnyugat-Franciaország számos felsõ paleolitikus lelõhelye (BURKE
2000).
G-Ch. Weniger a felsõ paleolitikus vadászcsoportok esetében kétfajta mobilitást kü-
lönböztet meg.
1.) A helyi használati területen („Nutzungsareal“ ~ „foraging radius“) belüli mozgá-
sok („micro moves“) a mindenkori alaptábor („range“, „catchment territory“) körül.
2.) Az alaptáborok átköltöztetése (“macro moves”, “residential moves”) egy másik
helyi használati területre. Az egy évben felkeresett helyi használati területek összessége
adja meg egy csoport regionális használati területét (“territory”). Egy lokális csoport
használati területének a sugara átlagosan 10-15 km között változik. Az egyenlítõ környé-
ki csoportok esetében, amelyek a túlélésüket elsõsorban a gyûjtögetésre alapozzák, ez a
sugár inkább kisebb (5-10 km). Az északi területek vadászainál, akik alapvetõen a vadá-
szatból élnek, ez inkább nagyobb (akár 25 km). Vagyis globálisan nézve a különbözõ
ökológiai zónák esetében a helyi használati terület nagysága szinte alig változik. Ezzel
szemben sokkal változóbb a csoport nagysága és az alaptáborok költöztetésének száma.
Mindkét paraméter kölcsönös viszonyban van a természetes erõforrások minõségével és
eloszlásával. Az északi vadászok általában ritkábban költöznek, ugyanakkor nagyobb tá-
volságokat tesznek meg, mint az egyenlítõ környéki vadászok és gyûjtögetõk. Arktikus,
szubarktikus környezetben az 50-80 km távolság nem ritka (WENIGER 1991:84).
Az általunk vizsgált idõszakra vonatkozóan ugyanakkor tudomásunk szerint semmi-
lyen K-Ny-i irányú, a hegylábi felszínt vagy az Alföld peremét követõ állatcsorda-migrá-
ció megléte nem feltételezett. A migráció legvalószínûbb és legéletszerûbb okának egy ra-
cionális, területkímélõ stratégia megléte tûnik.
Ebbõl az alapállásból nézve némileg átértékelõdik az Északkelet-Magyarország terü-
letérõl a Cserhát-hegységbe vezetõ 120-150 km-es migrációs út. Átlagosan kéthavi költö-
zésekkel és 60-80 km-es alaptábor áthelyezésekkel számolva egy év leforgása alatt az út-
vonal oda-vissza megjárható. Nem szükséges tehát feltételeznünk csordakövetõ stratégi-

221
át, a szezonális vándorlás feltételezése pedig már annál a ténynél fogva is értelmetlen,
mivelhogy az érintett hegylábi környezetben ugyanazokkal a ökológiai körülményekkel
számolhatunk.
Lehetségesnek tartjuk a Zempléni-hegységet, Bükk-hegységet a Cserhát-hegységgel
összekötõ migrációs útvonal mentén, jellegzetes hegylábi környezetben egy olyan mó-
dosult „cirkulációs megtelepülési rendszer” létezését, amelyben egy kisebb, átmeneti
jellegû (bázis)tábor (sensu MARKS, CHABAI 2001) köré a „sugaras megtelepülési rend-
szerre” jellemzõ módon különbözõ feladat-specifikus lelõhelyek kapcsolódnak. Egy
ilyen kombinált cirkulációs megtelepülési rendszert tételez fel A. E. Marks és V. P. Chabai
a Krím középsõ paleolitikumával kapcsolatban, amelyben a megtelepedés idõtartama
alapján a rezidenciális táborok négy típusát különböztetik meg. Az átmeneti, rövid éle-
tû efemer feldaraboló hely, efemer tábor, átmeneti tábor, bázistábor településformák
egyik lényegi jellemzõjeként az egyes táborok területén található kõeszközök készítésé-
re alkalmas nyersanyagok származási helyét és feldolgozottsági állapotát emelve ki
(ibid.:191-195).
Kantábria (Észak-Spanyolország ) késõi felsõ paleolitikumára vonatkozóan hasonló
modellt állított fel L. G. Straus (STRAUS 1986, figure 1.). Az általa kidolgozott modellt a
tengerpart mentén optimális helyzetben felállított bázistáborok jellemzik. Ezekbõl a bá-
zistáborokból kiindulva zsákmányszerzõ utakat tettek átmeneti táborokba a tengerpart,
a vízfolyások torkolatainak, a tengerparti síkságoknak és a hegylábi felszín lejtõinek táp-
lálkozási és nyersanyag forrásainak kiaknázására. A bázistáborok a hegység belsejében
található speciális logisztikai lelõhelyekkel is kapcsolatban álltak, ahol specializált vadá-
szok gímszarvasra és hegyi kecskére vadásztak.
A feladat- vagy aktivitás-specifikus lelõhelyek sorában kiemelkedõ jelentõségûek a
vadászati szempontból fontos megfigyelõ helyek („station“, BINFORD 1980:12) vagy
„efemer vadászles”4 jelleggel bíró lelõhelyek. Általánosan elfogadott tény, hogy a „cirku-
lációs megtelepülési rendszerre” jellemzõ rezidenciális mobilitás hatékonyabb olyan
ökológiai környezetben, ahol az erõforrások eloszlása egyenletes, a „sugaras megtelepü-
lési rendszert” jellemzõ logisztikai mobilitás pedig szétszórt, de gazdag erõforrások ese-
tében feltételezhetõ (LIEBERMAN, SHEA 1994:316). A sugaras (logisztikai) és cirkuláci-
ós (rezidenciális) mobilitási stratégiák egymást kölcsönösen nem kizáróak, éppen ellen-
kezõleg, egy kétségtelenül összetett megtelepülési rendszer két egymáshoz kapcsolódó

4
Lewis R. Binford a „hunting stand” funkcióval rendelkezõ lelõhelyekrõl az alábbiakat írja:
„Hunting stands are a type of site commonly produced by the Nunamiut. They are locations where men
congregate to watch for game and to plan hunting strategies after game is sighted. They are an inte-
gral part of an „intercept” hunting strategy as opposed to an „encounter” strategy (see Binford 1978).
In intercept hunting one employs knowledge of the factors that condition animal behavior to „predict”
where animals will be, given the conditions of the moment such as weather, seasons of the year, etc.
One positions himself to be able to monitor the surrounding area where game is anticipated. These „sta-
tions” from which an area is monitored are hunting stands. They are commonly occupied only by male
hunters or hunters and young men. They are rarely occupied overnight, and when they are, there is a
continuous monitoring of the area rather than a change of tempo within the site when everyone goes
to bed. Sleeping facilities on such locations are always expedient and individual.” (BINFORD
1978:330).

222
mobilitási stratégiájáról van szó (ibid.:319). A mobilitásnak a szezonalitáshoz való kap-
csolata jellemzi a levantei moustérien iparokat (LIEBERMAN 1993:600). A bajorországi
Sesselfelsgrotte lelõhely és az Altmühl folyó alsó folyásvidékén található számos lelõhely
régészeti anyagának kapcsán J. Richter a két megtelepedési rendszer használatának sze-
zonalitását hangsúlyozza (RICHTER 2001:214). A területhasználat kezdeti szakaszára,
amelyet a zsákmányállatoknak a környezõ hegyes területen való nyár eleji szétszóródá-
sa jellemez, az adott terület ismeretének hiánya folytán a különbözõ nyersanyagokat fel-
használó „kezdeti eszközkészlet” („Initialinventar“) és a rezidenciális mobilitás („cirku-
lációs megtelepülési rendszer”) utal. A területhasználat egy késõbbi szakaszában, õsszel
vagy télen, amikor az adott terület forrásairól már számos információval rendelkeznek,
a jobb minõségû nyersanyagokat tartalmazó „rákövetkezõ eszközkészlet”
(„Konsekutivinventar“) és a logisztikai mobilitás („sugaras megtelepülési rendszer”) a
jellemzõ. Ekkor a Sesselfelsgrotte „bázistábor” funkciót tölt be, amelynek ellátása a szá-
mos feladat-specifikus kisebb lelõhely feladata. (ibid.:216, Fig. 9, Fig. 10; LIEBERMAN,
SHEA 1994:317, Fig. 4).
A Cserhát-hegységbe irányuló migrációval kapcsolatban egy, a fentiek során érintett
módosult „cirkulációs megtelepülési rendszer” létezése elsõsorban a migráció által érin-
tett egyéb területek (Bükkalja, Gyöngyös-Szurdokpüspöki környéke stb.) lelõhelyeinek
nyersanyagfelhasználását tükrözõ információk hiányos volta miatt nehezen igazolható.
Az egyes iparok, kultúrák nyersanyagbeszerzési területének, ha úgy tetszik a „logistical
radius” nagyságára és ezáltal a megtelepülési rendszer tényleges jellegére, a valószínûsít-
hetõ kulturális kapcsolatok természetére és intenzitására vonatkozó következtetéseket
vonhatnánk le azáltal, ha ismernénk a Cserhát-hegység területén elõforduló nyersanya-
goknak más területeken való elõfordulását.
A Cserhát-hegység területén feltételezett legyezõ-szerû nyersanyagbeszerzési minta
alapjául szolgáló egyes regionálisnak (mezolokálisnak) vagy távolságinak tekintett
nyersanyagféleségek elõfordulása kapcsán természetesen az É-i irányú nyersanyagbe-
szerzõ kapcsolatok ismerete is kívánatos lenne. T. Dobosi Viola megemlíti egy, P. Valde-
Nowak (2010:59-60) által feltételezett É-D-i nyersanyagáramlási útvonal meglétét, vi-
szont a fordított irányú nyersanyagelõfordulásra vonatkozóan csak néhány töredékes
adattal rendelkezünk (T. DOBOSI, HOLL 2013:78-79).

4. Késõ középsõ paleolitikus Micoquien-Bábonyien ipar

A vizsgált térségben, Nógrád-megye területén nagyszámú középsõ paleolitikus jelle-
gû szórványlelet és kisebb leletkoncentráció mellett csupán két jelentõsebb, viszonylag
nagyobb területet átfogó, techno-tipológiai alapon és a leletanyag eszközösszetétele alap-
ján is egyértelmûen a Micoquien-Bábonyien kultúrkörbe tartozó település-komplexu-
mot sikerült eddig lokalizálnunk.

4.1. Galgagyörk-Csonkás-hegy település-komplexum

A település-komplexum a Galga-völgy kistáj területén található (1. ábra; 5. ábra:16).
A Galga-völgy 122 m és 255 m közötti tszf-i magasságú, megközelítõleg É-D-i irányú
aszimmetrikus folyóvölgy. Átlagos szélessége 1,5 km, azonban Püspökhatvantól D-re fo-
kozatosan kiszélesedik. A relatív relief a Galga felsõ folyása mentén 100-120 m/km2 kö-
zötti, a D-i részén 40 m/km2 körüli értékek a tipikusak. A völgy Galgagutától É-ra hátas
típusú, alacsony középhegység, míg attól D-re közepes magasságú, dombsági dombor-

223
zati típusok környezetében van. A Galga folyó egész hosszában tektonikusan elõre jel-
zett völgyben folyik. Völgyhálózata nagyon fiatal, csak az új-pleisztocénban alakult ki. A
Galgaguta-Acsa közötti É-D-i irányú folyószakasz meredek bal partján gyakoriak a
bádeni andezitkúp-maradványok és az andezitbõl álló magaslatok. A völgy az Acsa és
Püspökhatvan közötti szakaszon megtörik, befordul az Acsai-völgy Ny-K-i törésébe,
majd a Csibaj-hegy andezittömege elõtt újra D felé kanyarodik. A Galga-völgyet ala-
csony, fiatal pleisztocén (II/a, II/b sz.) teraszok kísérik, amelyek különösen Galgamácsa
és Domony környékén jellemzõek. A magasabb teraszok közül legfeljebb a lösz fedte III.
sz. teraszt lehet azonosítani. (DÖVÉNYI 2010:683-686)
A Galga-völgy és az Ecskend-tetõ (320,7 m) vonulata között É-D-i irányban húzódó tele-
pülés-komplexum névadó lelõhelye a legnagyobb kiterjedésû és legnagyobb régészeti
anyaggal rendelkezõ Galgagyörk-Csonkás-hegy lelõhely. Az Ecskendrõl minden irányba el-
ágazó völgyek és gerincek sugaras elrendezõdése tektonikus mozgások eredménye. A szé-
les, lapos felboltozású tönkfelületbõl kiinduló különálló fennsíkrészek kisebb mértékû fel-
boltozódásoknak köszönhetõek, az egyes redõk között található sugaras törések mentén
aszimmetrikus völgyek jöttek létre. A terület általános kiemelkedése alól egyetlen fiatal bol-
tozatrész a kivétel, éppen a Galgagyörk-Galgamácsa közötti Csonkás-hegy lapos fennsíkja
(LÁNG 1967:274). A névadó lelõhely a 233,2 m tszf-i magasságú Csonkás-hegy legmagasabb
pontjától DK-i irányban mintegy 250 m hosszúságban terül el ideális stratégiai pozícióban.
A fennsík ÉNy-i irányban enyhén lejt a Meleg-völgy felé. D-i irányban található a Csonkás-
hegytõl egy enyhe nyereg (Salamon-mezsgye) által elválasztva a Kelemen-föld (220,0 m
tszf-i magasságú, felsõ paleolitikus, a Gravettien entitás valamelyik filumába tartozó lelõ-
hely), amely meredeken ereszkedik a Galga-völgybe. A nyeregbõl, Ny-i irányban egy egyre
szélesedõ völgyteknõ és mély vízmosás fut le a Galga-völgy felé. D-DK-i irányban enyhén lejt
Galgamácsa település felé. K-rõl a környék egyetlen aktív vízfolyásának, az Ecskendi-tönk lá-
bánál húzódó Megyerke-pataknak a völgye határolja. A lelõhelynek a Galga-völgytõl számí-
tott relatív magassága mintegy 100 m. A lelõhelyet a település-komplexumhoz sorolt lelõhe-
lyektõl egy, a megközelítõleg ÉNy-DK-i irányú Meleg-völgy mint zsákvölgy fölötti alacso-
nyabb nyereg választja el. Ez utóbbi lelõhelyek többsége az Öreg-hegy (252,7 m) és Szál-
hegy (241,3 m) közötti átlagosan 230-240 m tszf-i magasságban húzódó gerincvonulat Ny-
i peremén száraz aszóvölgyek, mély vízmosások, horhosok fölött helyezkednek el. A Me-
leg-völgyben és Galgagyörk-Komárka lelõhely területén limnokvarcit nyersanyag található
nagy méretû tömbös elõfordulásban, jellemzõen andezittel társulva (MARKÓ 2005:54). Az
Ecskendi-tönk Ny-i szélén számos kõfejtõ tárja fel az augit- és hipersztén-andeziteket
(SZENTES 1943:9). A Megyerke-patak völgyében található andezit igen finom szemcsés,
homogén, jó pattintási tulajdonságokkal rendelkezõ kõeszköz nyersanyag.
A Csonkás-hegy lelõhely felszíni gyûjtésbõl és Markó András publikálatlan ásatásá-
ból származó leletanyaga közel 2000 darabos. A leletek döntõ többségének nyersanyaga
a sárgás-fehér patinás helyi limnokvarcit. Nagyszámú lelet nyersanyaga andezit, amely-
nek, mint kõeszköz nyersanyagnak az ilyen nagyobb méretû felhasználása hazánk terü-
letén legalábbis egyedülálló. A kisszámú magyarországi, illetve a szórványos közép-eu-
rópai elõfordulásokat részletesen közli Markó András (MARKÓ 2004:10), aki a Vanyarc
környéki középsõ paleolitikus leletegyüttesek kapcsán szintén számos közép-európai
példát sorol fel az andezit nyersanyag felhasználására (MARKÓ 2012:25-26). A közép-
európai elõfordulások közül mindenképpen kiemelkedik a Nyugat-Szlovákia területén
található Bojnice környékének középsõ paleolitikuma, ahol igen jelentõs az andezit fel-
használás (NERUDA-KAMINSKÁ 2013).

224
 A régészeti anyagban a helyidegen nyersanyagok közül igen magas a kvarcporfír ará-
nya, megtalálható továbbá az obszidián is, elsõsorban szilánkok és pattintékok formájá-
ban. Jelen van azonban egy bifaciális eszköz kisméretû proximális töredéke is, amely-
nek élmegmunkálása a WGK-technológia („wechselseitig gleichgerichtete
Kantenbearbeitung”, BOSINSKI 1967:43) alkalmazásával történt (MARKÓ 2004:10).
Igen széles a leletanyag eszköztípus-összetételének a spektruma, az eszközkészítés tel-
jes mûveletsora a kisszámú magkõ ellenére is rekonstruálható. A település-komplexum-
ba sorolt lelõhelyek viszonylag kevés, de techno-tipológiailag jellegzetes leletanyaggal,
bifaciális eszközökkel, levéleszközökkel, archaikus vonású kaparókkal rendelkeznek, és
jellemzõ a távolsági kvarcporfír nyersanyag elõfordulása is. A lelõhelyek leletanyagának
egy része már rövid ismertetésre került (MARKÓ et al. 2002).
Egy kérdésesnek tekintett, mûhely jellegû lelõhely található a Megyerke-patak bal ol-
dalán húzódó fennsík peremén, egy száraz zsákvölgy fölött (Galgagyörk 21.). Ennek ke-
vert, részben fiatalabb õskori, neolitikus leleteket is tartalmazó leletanyagában intenzív
limnokvarcit és andezit feldolgozás ismerhetõ fel, a nagy mennyiségû nyersanyagdarab
és debitázs-anyag mellett szinte nincsen eszköz. Egy nagyobb kvarcporfír darab azon-
ban félbehagyott bifaciális eszköz.
Egyelõre nem világos a vizsgált területtõl É-ra, mintegy 2 km távolságra található
Galgagyörk-Májóka leletkoncentrációk önálló volta, a tárgyalt település-komplexum-
tól való esetleges függõségük, vagy ahhoz tartozásuk. Ezek leletanyagában a domi-
náló felsõ paleolitikus, aurignacien és gravettien jellegû eszközök mellett jelen van
egy limnokvarcitból készült lelet (MARKÓ et al. 2002:250, Fig. 3:6, 254), egy
“racloir-couteaux” (GÁBORI-CSÁNK 1993:78) vagy „Faustkeilblattartig bearbeiteter
racloir transversal convex” (RINGER 1983:32, Abb. 56). Figyelemre méltó továbbá
egy dunántúli radiolaritból készült levéleszköz töredéke, amely nyersanyagánál és
kidolgozásánál fogva elméletileg akár a Jankovichien kultúrához is kapcsolható. A
leletkoncentrációk anyagában kis számban ugyan, de megtalálható a kvarcporfír
nyersanyag is. Technológiai szempontból megemlítendõ néhány discoide magkõ és
discoide-débitázsból származó szilánk. Ugyanakkor legalább két szilánk határozot-
tan a Quina-débitázsból származónak tûnik (“couteaux a dos naturel”, TURQ
1988:20; TURQ 1989:249).

4.2. Legénd-Káldy-tanya település-komplexum

A település-komplexuma Nyugati-Cserhát területén, a Romhányi- és Csõvári-rög K-i
lábánál található, amelynek felszíne általában DK felé lejtõsödõ, ÉNy-on élénkebben, DK-
en gyengébben hullámos dombvidék (2. ábra; 5. ábra:19). Az érintett terület a Magyar-
ország kistájainak katasztere alapján a Nézsa-Csõvári-dombság kistáj része. 155 és 455
m közötti tszf-i magasságú, a peremi területek felé lealacsonyodó, erõsen tagolt domb-
ság. A relatív relief, az egységnyi területre vonatkozó relatív felszíni magasságkülönbség
a középsõ részen 155 m/km2 értéket is meghaladja. A kistáj 15%-a gerinces típusú ala-
csony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható, amelynek felszíne rendkí-
vül tagolt, itt 6-7 km/km2 a völgysûrûség értéke. A dombság gerincét képviselõ, a vetõ-
dések eredményeként a környezetbõl kiemelkedõ rögöket, kõzettömböket, sasbérceket
(IZSÁK 2004) fiatal tektonikus mozgások exhumálták, a Romhányi-hegyet É-ÉNy-i
irányban féloldalasan ki is billentették. A felsõ-pliocén-pleisztocén kéregmozgások a pan-
nóniai idõszakig feltehetõen egységes triász idõszaki mészkõbõl és felsõ-triász fõdolo-

225
mitból álló tönkfelszínt sasbércekre tagolták (csõvári rögök). A pannon kor végén a te-
rületet kvarckavicstakaró vékony leple fedte be, amely ugyan erõsen lepusztult, mégis
több helyen a felszínre bukkan (DÖVÉNYI 2010:677-679).
Legénd település közvetlen környezetében a Szécsénkei-, a Nógrádkövesdi- és a Sá-
pi-völgy tektonikusan kijelölt eróziós völgyek, kisebb-nagyobb mellékvölgyeikkel dara-
bolják fel a felszínt. A Szécsénkei- és Sápi-völgy közötti hosszú, keskeny dombvidék DK-
re a Galga-völgy irányába nyúlik, és arra menedékesen alacsonyodik. 260-290 m tszf-i
magasságba, vagyis a szomszédos mély völgyek fölé mintegy 80-100 m-re emelkedik. A
település-komplexum névadó lelõhelye, a Legénd-Káldy-tanya a Sápi-patak völgyében ta-
lálható, Legénd településtõl ÉNy-ra mintegy 1,5 km távolságra található a Sápi-patak egy
baloldali mellékpataka fölötti dombsoron, a 300,2 m tszf-i magasságú magassági pont
közelében. A Szécsénkei- illetve Halyagos-völgy és a Sápi-patak legdélibb jobb oldali mel-
lékfolyása által közbezárt területet a Sápi- és Sinkár-völgyekbe torkolló aszimmetrikus
keresztmetszetû mellékvölgyek elég jól tagolják. A denudációs 5 felszínek ennek ellené-
re még nagy kiterjedésûek, gyengén hullámos darabjaik elég épek (LÁNG 1967:229). A
mellékvölgyek jellemzõ módon DK-i irányú többnyire rövid zsákvölgyek.
A Legénd-Káldy-tanya lelõhely központi területe tulajdonképpen három leletkoncent-
rációból áll. Az egyes, egymástól térben némileg elkülönülõ leletkoncentrációkban rend-
re 619, 238, illetve 149 darab lelet található. A település-komplexumba sorolt lelõhelyek
részben a DK-i irányban enyhén lejtõ dombsoron helyezkednek el, részben a Sápi-völgy
D-i oldalán húzódó dombsoron, a Sápi-patak egyik jobboldali mellékfolyása fölött. A le-
lõhelyek nyersanyagfelhasználásában általában a cserháti eredetû, tehát helyinek tekint-
hetõ limnoszilicit nyersanyag dominál, de általánosnak tekinthetõ a távolsági nyers-
anyagnak, a kvarcporfírnak a használata is. Ennek aránya a Legénd-Káldy-tanya lelõhely
1. és 3. számú leletkoncentrációjában 14,77% illetve 25,36%. A 2. számú leletkoncentrá-
cióban az arány minimális, csupán 2,94%. A leletanyagban kis számban ugyan, de elõ-
fordul az obszidián is, mind a kárpáti 1 (szlovákiai), mind a kárpáti 2E (Mád-Erdõbénye)
és kárpáti 2T (Tolcsva) típusok. A Legénd-Káldy-tanya lelõhely 1006 darabos összesített
leletegyüttese mellett az érintett lelõhelyek, leletkoncentrációk többségének a leletanya-
ga leletszámban kisebb, eszközösszetételükben szegényesebbek, azonban tipológiailag
jól illeszkednek a Micoquien-Bábonyien formakörbe.
A korábban publikált Legénd-Rovnya lelõhely leletanyagában is elõfordul néhány le-
véleszköz, amelyek esetében a megmunkálás módja, az alkalmazott WGK-technika
alapján nem dönthetõ el a Micoquien-Bábonyien illetve a Szeletien kultúrához való tar-
tozásuk kérdése (PÉNTEK, ZANDLER 2013b). A lelõhely viszonylag nagyobb, 972 dara-
bos leletanyaga elsõsorban a különbözõ paleolitikus kultúrák keveredését mutatja. Az
anyagban találhatók ugyanis felsõ paleolitikus, aurignacien jellegû eszközök. Ugyanak-
kor néhány eszköz formájában a neolitikum is jelen van.
Nem egyértelmû a Legénd-Káldy-tanya 5. lelõhely közel 450 darabos publikálatlan le-
letanyagának a megítélése, mert noha a 39 darab eszköz (kb. 9%) egy része micoquien-
bábonyien jellegû, de a kvarcporfír mellett (kb. 14%) szokatlan módon magas az eszköz-
készítésre felhasznált kovakavics aránya (kb. 70%).

5
A denudáció fogalma geológiai értelemben a felszínnek a különféle külsõ erõk által elõidézett le-
pusztulása, elegyengetése (GÖNCZY, SZALAI 2004:16).

226
 A cserháti limnoszilicit nyersanyag aránya viszont szokatlan módon alacsony, ki-
sebb mint 10%.
A kovakavics és nummuliteszes kovakavics lehetséges forrása vagy a Szécsénke tele-
püléshez tartozó közeli Kis-Ferenc-hegy illetve Berecz-oldal valamelyik kavicskibúvása,
vagy a Legénd-Hosszú-földek lehet (PÉNTEK kéziratban 2).
A település-komplexum topológiája annak a kérdésnek a függvénye, hogy a Legénd-
Káldy-tanya lelõhely három leletkoncentrációját egy megtelepülés nyomának, összetar-
tozónak tekintjük-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy egy átmeneti (bázis)táborról be-
szélhetünk, amelyhez a kisebb lelõhelyek, leletkoncentrációk az egyidejûség feltételezé-
se mellett mint feladat-specifikus lelõhelyek csillag-szerûen kapcsolódhatnak, egyfajta
„sugaras megtelepülési rendszert” alkotva. Azonban a leletkoncentrációk egymástól va-
ló elkülönülése, a kvarcporfírt leszámítva alapjában hasonló nyersanyagfelhasználás el-
lenére az a lehetõség tûnik valószínûbbnek, hogy a leletkoncentrációkat különbözõ rö-
vidtávú megtelepülések nyomaként mint önállóakat interpretáljuk. Így gyakorlatilag
semmilyen kiindulásunk nincsen a település-komplexum elemeinek tekintett leletkon-
centrációk közötti kapcsolatokat, a topológiát illetõen. Ebben az esetben valamennyi le-
letkoncentráció átmeneti vadásztanyának tekinthetõ. A Legéndtõl D-re található két ki-
sebb leletkoncentráció (Gubány-dûlõ) a terület kedvezõtlen gyûjthetõsége folytán (a lö-
szös felsõ talajtakaró vastagsága) csak a minimális számú, még a kultúrkörbe tartozás
elégséges kritériumának megfelelõ számú leletet szolgáltatta.

4.3. A cserháti település-komplexumok összehasonlítása a Sajó-

völgy és a Bükk-hegység lelõhelyeivel
A Micoquien-Bábonyien iparba sorolt középsõ paleolitikus lelõhelyek többsége Bor-
sod-Abaúj-Zemplén megyében a Tardonai-dombság területén találhatók. A dombság ÉK-
i kitettségû és lejtésirányú, 124 és 401 m közötti, 350 m átlagos tszf-i magasságú, meden-
cékkel tagolt, középhegységi elõtérben elhelyezkedõ dombság. Genetikailag völgyközi
hátakra tagolt egykori hegylábfelszínként értelmezhetõ. A dombság területén az átlagos
relatív relief 105 m/km2. Az egész felszínre jellemzõ az intenzív lejtõformálódás, a K-i ré-
szeken nagymértékû a talajerózió (DÖVÉNYI 2010:756).
Ringer Árpád a Bábonyien ipart leíró doktori disszertációjában nagy teret szentelt
a megtelepülési kérdésnek is (RINGER 1983:54-57). Az általa tárgyalt lelõhelyek topo-
gráfiai helyzetére jellemzõ, hogy magas, lapos dombhátakon helyezkednek el, amelye-
ket gyakran a meredek, megmászhatatlan lejtõk jellemeznek. A lelõhelyeket nagyság
szerint három alapvetõ csoportba osztja, amelyeknek részben funkcionális jelentést is
tulajdonít. A legkisebb, néhány négyzetméter alapterületû, csupán néhány leletet,
többnyire késeket, levéleszközöket szolgáltató leletkoncentrációkat kis csoportok,
esetleg vadászok átmeneti pihenõhelyeinek tekinti. A nagyobb kiterjedésû lelõhelye-
ket, így a mintegy 70×30-40 m kiterjedésû Miskolc-Kánástetõt viszont általános nagy-
ságú, 20-40 fõt számláló szociális egységek telepének tekinti. A legnagyobb kiterjedés-
sel bíró lelõhelyek pedig, vagy többszörös megtelepedés nyomát, vagy nagyobb szoci-
ális egységek egyszeri megtelepülésének nyomát hordozzák. A lelõhelyek elhelyezke-
désének számos ökológiai összetevõje közül a nyersanyag és a vadászat tényezõk sze-
repét hangsúlyozza. Noha az ipar nyersanyagfelhasználása erõsen specializált volt,
emellett a kedvelt nyersanyagféleségeket nagy távolságból is beszerezték, így lényegé-
ben a nyersanyagforrástól függetlenek voltak. A nyersanyagelõfordulás egy adott ellá-

227
tási területen („Versorgungsgebiet” 6) tehát nem képezett településformáló tényezõt.
Bükkmogyorósd-Hosszúbérc esetében, ahol szinte valamennyi eszköz kvarcporfírból
készült, a nyersanyagforrástól való távolság legalább 30 km.
A kvarcporfír elõfordulást régészeti kontextusban megemlíti a Mátra-hegység lelõhe-
lyeinek vonatkozásában is, amelyek esetén a beszerzési távolság már 70 km. [Akkor
még nem voltak ismeretesek a Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelõhe-
lyek, ahová a nyersanyag már mintegy 100-110 km távolságról érkezett, s helyenként a
felszíni leletanyag 30-40 %-át alkotja.] Ringer Árpád szerint a paleontológiai segédanyag
hiányában a vadászat orientációjára a települések koncentrációja, nevezetesen a széles
Sajó-völgy mentén húzódó dombok peremén való elhelyezkedésük utal. Feltételezi
ugyanakkor, hogy a zsákmányállatok körében nem csak a síkvidéki állatok, mint a ma-
mut, orrszarvú és vadló, hanem a dombvidéken élõ állatok is elõfordultak. A Sajó-völgy
jelentõségét húzza alá az a tény, hogy a nagyobb lelõhelyek a kvarcporfír, illetve a
hidrokvarcit elõfordulásoktól (Miskolc Szinva-völgy, Miskolc Avas-hegy) távolabb, Mis-
kolctól 8-10 km távolságra É-ra tolódtak el. Sajóbábony vonatkozásában megemlíti to-
vábbá a Bábony-völgyet, amely az állatok számára optimális vadváltó lehetett 7.
A Galgagyörk-Csonkás-hegy település-komplexum topográfiai helyzete összevethetõ
a Sajó-völgy bábonyien telepeinek Sajószentpéter-Nagykorcsolás (8. ábra:1),
Sajóbábony-Méhésztetõ (8. ábra:2) lelõhelyek helyzetével. Sajóbábony-Méhésztetõ, a
Bábonyien ipar névadó lelõhelye, a Bükk-hegység K-i lábánál 207 m tszf-i magasságban,
stratégiailag ideális helyen terül el. Legkorábbi és legpontosabb topográfiai leírása T. Do-
bosi Violának az 1974-es ásatás eredményeit ismertetõ cikkében található. A Sajó alluvi-
ális völgyét kísérõ jobb parti teraszokat közel Ny-K-i folyású patakok szelik át. Ezek egyi-
ke a Bábony-patak. D-i jobb partján emelkedik a Méhésztetõ. Enyhe lejtõkkel, nyergek-
kel kapcsolódik a nagyjából ÉNy-DK-i irányú dombsorhoz, s a Sajó felé meredeken lesza-
kad. A tetõrõl betekinthetõ a Bódva és a Sajó összefolyásától É-ra elterülõ síkság, a Bor-
sodi medence középsõ szakasza, a Sajó s részben a Bódva völgyének jelentõs része
(RINGER 1983:15; T. DOBOSI 1987-88:226). Lényegében ugyanennek a topográfiai hely-
zetnek a leírását ismétli B. Adams (2000:173).
A Sajószentpéter-Nagykorcsolás hegy 318 m tszf-i magasságban fekszik. Több egy-
ségbõl álló erodált domb, melyet É-ról és K-rõl a Sajó, Ny-ról a Nyögõ-patak határol. Dé-
len kisebb dombok kötik össze a Bükk-hegység peremhegyeivel, amelynek
Nagykorcsolás egy szélsõ tagját képezi (SIMÁN 1985:9).
A szerzõk sajátos módon mindkét lelõhely esetében egyoldalúan a Sajó-völgy jelen-
tõségét hangsúlyozzák, teljességgel elhanyagolva a lelõhelyek topográfiai „hátterét”, ne-
vezetesen a Bükk-hegység K-i lábát, amelyet már Ringer Árpád is említett. A bevezetés-
ben már utaltunk Simán Katalinnak a paleolitikus települési formákkal foglalkozó cikké-
ben kihangsúlyozott gondolatára a vizsgált terület kutatottságával kapcsolatban. Miután
a Bükk-hegység K-i lába részben az erdõsödés, részben a kaszálók, legelõk, tehát a me-

6 Megfeleltethetõ a Binford féle, a mindennap bejárt „zsákmányolási területen” („foraging radius“)

túl húzódó „logisztikus terület” „logistical radius” fogalommal (BINFORD 1980:5)
7 „Ein weiterer siedlungsbildender Faktor in der Umgebung von Sajóbábyony war das Bábonyer Tal,
welches ein optimales Wechselgebiet für das Wild – karstige Bükk-Hochebene, Kalksteingebiet,
Hügelland – gewesen sein dürfte.” (RINGER 1982:57).

228
zõgazdasági mûvelés hiánya miatt szinte kutat(hat)atlan, másrészt Ringer Árpád koráb-
bi terepbejárási tapasztalatai részben publikálatlanok, így a Sajó-völgyi bábonyien lelõ-
helyek topográfiai helyzetének megítélése egyelõre bizonytalan.
A Legénd-Káldy-tanya település-komplexum topográfiai helyzete talán inkább a
Bükk-hegység belsejében található Csokvaomány- Határ-tetõ, Nekézseny-Határ-tetõ 8, il-
letve Bükkmogyorósd-Hosszú-bérc lelõhelyek helyzetével hasonlítható össze (7. áb-
ra:1,2). A lelõhelyeket a Bükk-hegység ÉNy-i részétõl a Bán és Szilvás patakok völgye vá-
lasztja el. Ezeknek a patakvölgyeknek a jelentõsége azonban semmiképpen nem hason-
lítható sem a Galga-völgyhöz, sem pedig a Sajó-völgyhöz. A Határ-tetõ hegy
Nekézsenytõl DNy-i irányban van, Ny-ról a Kismezõ puszta, DNy-ról Lénárddaróc tele-
pülés, É-ról az Eger-Putnok vasútvonal határolja. Az egyik leletkoncentráció közvetlenül
a hegy tetején a háromszögelési pont körül terül el 407 m tszf-i magasságban. A hegy É-
i és ÉNy-i irányban enyhén lejt, számos, a hegyoldalt intenzíven feldaraboló vízmosás-
sal. A három völgy érintkezési pontjában elterülõ Határ-tetõnek nincsenek nehezen
megmászható lejtõi, a telepek minden oldalról könnyen megközelíthetõek (ROZSNYÓI
1963:69).
A Bükkmogyorósd településtõl DNy-ra elterülõ, ÉK-DNy-i irányban húzódó Hosszú-
bérc dombhát fekvése hasonló a Nekézseny-Határ-tetõéhez. Enyhe, minden oldalról
könnyen megközelíthetõ lejtõk jellemzik, a telepet három oldalról víz veszi körül. Leg-
nagyobb magassága 387 m. A hegy K-i és ÉK-i oldalai kavicsosak, a felfelé vezetõ dûlõ-
úton is gyakori a kavics-elõbukkanás, itt az erózió lekoptatta a humusz-takarót (ROZS-
NYÓI 1963:73-74). Noha Rozsnyói M. valószínûsítette a kavicsnak mint kõeszköz nyer-
sanyagnak a felhasználását, ennek nyoma a régészeti leletanyagban nem található.
A lelõhelyek leletanyagának részletes elemzését, revízióját Zandler Krisztián és Béres
Sándor végezték (2011, 2014). A nyersanyagfelhasználásban a helyi eredetûnek tekintett,
de ismeretlen származási helyû hidrok- illetve limnokvarcit mellett a kvarcporfír jelen-
létét hangsúlyozzák. Megállapításuk szerint, a kultúra-specifikus leletek, bifaciális esz-
közök, levéleszközök alapján az anyagok a Micoquien-Bábonyien, esetleg a Szeletien
kultúrába sorolhatóak.

5. Vanyarci típusú ipar

A Vanyarci típusú ipart Markó András posztulálta a 2004, 2005 és 2007 során részle-
gesen megásott Vanyarc-Szlovácka-dolina 5. számú lelõhely és közvetlen környezetének
leletanyagát ismertetõ munkáiban (MARKÓ 2007; 2009; 2011), legutóbb pedig doktori
disszertációjában (MARKÓ 2012).
A névadó Vanyarc település geográfiailag a Déli-Cserhát területén, az Acsa-Szirák kö-
zötti mintegy háromszög alakú terület Ny-i szárnyán helyezkedik el. Ez a terület egy
nagyjából féloldalasan kiemelkedett tönk részlete, amelyik a Galga menti egyenletesebb
magasságú (290-320 m) pászta kivételével DK felé nagyon lankásan lejt. Amíg a Galga fe-
lé –150 m-es reliefenergia mellett csak néhány rövid eróziós völgy mély bevágása húzó-
dik, addig DK felé a Vanyarci-völgyben, a Saj-völgyben hosszú, kis esésû, gyengébben
bevágódott, konzekvens, a térszín általános lejtésének megfelelõen kialakult, többnyire

8
Ez utóbbi két lelõhely nagy valószínûséggel azonos egymással.

229
aszimmetrikus völgyek futnak le. Vanyarctól DK-i irányban egészen Erdõkürtig nagy el-
terjedésben lépnek fel az alsó-pliocén alsó-szarmata és alsó-pannóniai képzõdmények
között elhelyezkedõ, homokos-kavicsos terresztrikumok (NOSZKY 1943:119). A lelõhe-
lyeken felhasznált kovakavics nyersanyag forrása a Vanyarci-völgy és a Saj-völgy között
húzódó dombhát területén található számos kavicságy, kavicsfeltárás. A legnagyobb ka-
vicsfeltárások a település-komplexum DK-i végében a Makói-oldal határrészben találha-
tók. A Szlovácka-dolina 5. számú lelõhely az idõleges vízfolyással rendelkezõ Szlovácka-
dolina és a száraz aszóvölgy, a Cesz-dolina között húzódó fennsíkon helyezkedik el.
A település-komplexumba sorolt lelõhelyek, leletkoncentrációk közül további három
található a fenti zsákvölgyek között (3. ábra; 5.ábra:17). A többi lelõhely mintegy a
Cesz-dolina folytatásaként, az állandó vízfolyású Saj-patak völgyének bal oldala és a
Nógrádi (Vanyarci)-patak völgyének jobb oldala között ÉNy-DK-i irányban húzódó, he-
lyenként kiszélesedõ gerinc mentén helyezkedik el. A település-komplexumhoz tartozó
mintegy tucatnyi lelõhely és számos kisebb leletkoncentráció összességében egy meg-
közelítõleg 4,5 km hosszú szakaszon található 240-270 m közötti tszf-i magasságban.
Meglepõen sajátos a lelõhelyek, leletkoncentrációk ilyenfajta lineáris elhelyezkedése.
Ugyanakkor némileg meglepõ a nyilvánvalóan „egyoldalas völgyhasználat” is. A Saj-
völgy D-i, jobb partján, annak ellenére, hogy a terület topográfiailag az É-i parthoz ha-
sonló jelleggel bír, az intenzív terepkutatás ellenére sem sikerült semmilyen paleolitikus
leletkoncentrációt lokalizálni. Hasonló a helyzet a Nógrádi (Vanyarci)-patak völgyének
bal oldalán, ahol a számos fiatalabb õskori lelõhely mellett paleolitikus leletkoncentráció
egyáltalán nem található.
A Vanyarci típusú ipar nyersanyagfelhasználására a helyi, cserháti eredetû lim-
noszilicit mellett a magas kvarcporfír elõfordulási arány (30-40%) a jellemzõ. Egyéb
nyersanyagok, akár helyiek (andezit, kovakavics, kvarcit), akár mezolokálisak vagy tá-
volságiak (jáspis, radiolarit), csupán elhanyagolható mennyiségben fordulnak elõ. A fen-
tebb tárgyalt Micoquien-Bábonyien kultúrkörbe tartozó lelõhelyekkel szemben egyértel-
mûen kiemelendõ az obszidián nyersanyag teljes hiánya. Az ipar tipológiai összképét te-
kintve középsõ paleolitikus affinitású formáival erõsen emlékeztet a morvaországi
Jezeøany I. és II. lelõhelyek archaikus szeletien leletanyagaira (VALOCH 1966; OLIVA
1979). A Vanyarci típusú ipar legfontosabb jellegzetességei a viszonylag sok középsõ
paleolitikus kaparó, sok bifaciális és levéleszköz, melyeket a speciális Micoquien WGK-
technológiával alakítottak ki, a „Klausennische”-típus mellett további bifaciális kések je-
lenléte, melyek közül jellegzetesek a levéleszköz töredékén és nyersanyagdarabon kiala-
kított formák, a felsõ paleolitikus eszközöktõl eltérõ, morfológiailag vakarónak megha-
tározható eszközök, a többi valódi felsõ paleolitikus típus és technológiai szempontból
a pengeleválasztás teljes hiánya, az eszköz csoportok szerinti nyersanyagpreferencia hi-
ánya (MARKÓ 2012:5).
A település-komplexumba tartozó lelõhelyek közül csupán három lelõhely rendelke-
zik felszíni gyûjtésbõl származó nagyobb, több száz darabos leletanyaggal. A település-
komplexum ÉNy-i végében található Szlovácka-dolina 1. (3. ábra:2) (564 db), Szlovácka-
dolina 5. (3. ábra:5) (974 db), Tovi (3. ábra:6) (557 db) lelõhelyek (MARKÓ 2012:51, II.1.
táblázat). A település-komplexum DK-i végében, a Makói-oldalon található két, minden
bizonnyal összetartozó leletkoncentráció (3. ábra:10-11) 155, illetve 270 darab leletet tar-
talmaz, a további leletkoncentrációk anyaga általában kisebb mint 50 db. Ennek a látszó-
lagos két pólusú területi elhelyezkedésnek az oka feltehetõen az lehet, hogy a fent emlí-
tett, megközelítõleg 4,5 km hosszú gerincszakasz jelentõs része erdõs terület (Makói-er-

230
dõ). Ennek az erdõnek a területén, a rajta átvezetõ földúton egyetlen nagyobb leletanya-
got szolgáltató leletkoncentrációt (Vanyarc 17. – Rókavár, 3. ábra:9) sikerült csupán lo-
kalizálni. A település-komplexumba tartozó lelõhelyek leletanyaga homogén, azonban
az egyidejûség kérdése nem dönthetõ el. A település-komplexum topológiájára vonatko-
zólag nem vonható le egyértelmû következtetés. A lelõhelyek minden bizonnyal hosz-
szabb idõszakon keresztül történõ rövidebb megtelepülések, ott-tartózkodások nyomai.

6. Szeletien kultúra
6.1. Önálló Szeletien telepek
Nógrád-megye területén, az Ipoly-völgyben és különösen a Cserhát-hegység terüle-
tén számos, a Szeletien kultúrába sorolt önálló lelõhely található. Ezek közül csak azo-
kat tárgyaljuk részletesebben, amelyeknek anyaga korábban legalábbis részlegesen pub-
likálásra került. A levéleszközös leletanyagok techno-tipológiai elkülönítése amúgy sem
problémamentes, így néhány további lelõhely topográfiai helyzetével és leletanyagával
az általánosításra való minden törekvés és a kulturális hovatartozás kérdésének mellõ-
zése mellett a tanulmány végén kitérünk.

6.1.1. Debercsény- Mogyorós

Debercsény település az Északi-Cserhát Ny-i szárnyán, a Lókos-patak és a Feketevíz
közötti dombvidéken, a Terényi-dombság területén helyezkedik el. 144 és 528 m közöt-
ti tszf-i magasságú, É-ról, K-rõl és D-rõl alacsony, gerinces típusú középhegységgel, illet-
ve telérvonulatokkal határolt dombvidék, amely a Cserhát hegylábfelszínének tekinthe-
tõ. A felszín ÉNy-i lejtésû. Az átlagos relief 90 m/km2. A DNy-i rész 100-150 m mélysé-
gû völgyekkel erõsen szabdalt (DÖVÉNYI 2010:693). A Lókos-völgyre tekintõ széle elég
élénken tagolt, 327 m-ig emelkedõ. Ennek lejtõin gyakran kibukkan a felsõ-oligocén ré-
tegsor. Ny-ra csak rövid völgyek vezetnek, K-i irányban lankásodik és el is laposodik,
nagy völgyei erre vezetnek le. A dombvidék nagyon hasonlít egy K felé lejtõsödõ, félol-
dalasan kiemelt lapos röghöz, vagy egy K-Ny-i irányban kissé aszimmetrikus lapos anti-
klinálishoz 9, melyet a denudáció alaposan megfaragott (LÁNG 1967:179-180). A telepü-
lés Mogyorós nevû határrészén, az Orvos-hegy (329,5 m) keleti lábánál, a Lókos-patak
széles allúviumára ÉNy-i irányban lefutó markáns Köblyök-völgy és a DK, illetve K felé
húzódó Debercsényi-patak és Tamás-völgy végénél fekvõ 276,8 m tszf-i magasságú
dombtetõn fekvõ lelõhely (5. ábra:1) leletanyagát Markó András dolgozta fel és ismer-
tette (MARKÓ 2009a). A leletanyag ugyan viszonylag kisebb mennyiségû, összesen 146
darabos, tipológiailag azonban egyértelmûen a szlovákiai és morvaországi levéleszközös
szeletien kultúrkörhöz kapcsolható. Ennek a lelõhelynek az esetén is azzal a jellegzetes
geográfiai, topográfiai helyzettel állunk szemben, amelyet a zsákvölgyekkel kapcsolat-
ban korábban már említettünk. A levéleszközös lelõhelyek viszonylag eldugott helye-
ken, aszimmetrikus átmetszetû zsákvölgyek mentén, legfõképpen azok vége felé he-
lyezkednek el. A gyakorta csak kevés magkövet, viszonylag sok kész eszközt tartalma-

9
A geomorfológiában az antiklinális (redõboltozat) a gyûrõdés során kialakuló redõ felemelkedõ,
boltívszerûen hajló része.

231
zó leletanyagok rövid, átmeneti megtelepedés(ek)re és minimális helyi pattintásra, több-
nyire csak a kész eszközök megmunkálására, újraélezésére utalnak.
A lelõhely nyersanyagfelhasználásában a cserháti, a Galga-völgybõl (Galgagyörk,
Püspökhatvan térsége) vagy Buják környékérõl származó limnoszilicit féleségek domi-
nálnak. A helyi kovakavics részben a lelõhely területén húzódó felsõ-oligocén „kattien”
geológiai korú, folyóvízi üledékbõl álló kavicságyból származik, amely nagy mennyiség-
ben tartalmaz nummuliteszes és egyéb kovakavicsot (NOSZKY 1940; MARKÓ, KÁZ-
MÉR 2004). Bizonytalan a radiolarit eredete, amely talán a Börzsöny keleti hegylábánál
térképezett „Nagyoroszi Kavics Formáció”-ból származik. A távolsági nyersanyagok kö-
zül a bükki kvarcporfír mellett kárpáti 2E és 2T, valamint kárpáti 1 típusú obszidián és
néhány ismeretlen eredetû tûzkõ is elõfordul. Ezeknek a távolsági nyersanyagoknak a
helyi megmunkálása kevésbé intenzív. A leletanyagból négy darab levéleszköz és két tí-
pusos középsõ paleolitikus jellegû, töredékes kaparó emelhetõ ki (MARKÓ 2009a:157).

6.1.2. Hont-Csitár (Molnár-hegy)

A Gábori házaspár által 1969-ben részlegesen feltárt Hont-Csitár lelõhelyet és az ugyan-
csak többször hivatkozott Hont-Babat lelõhelyet jelen tanulmány szerzõje, Markó A. és
Zandler K. 2002-ben együtt azonosították. A Hont-Csitár telep (5. ábra:15) leletanyagát
Zandler Krisztián dolgozta fel és tette közzé (ZANDLER 2010). Leletanyag revízióját jelen-
tõsen megnehezítette az ásatási dokumentáció teljes hiánya. Az 1577 darabos, 176 darab
formális eszközt tartalmazó leletanyag esetében egy kevert, középsõ paleolitikus és felsõ
paleolitikus eszköztípusokat, sõt minden bizonnyal fiatalabb õskori leleteket is tartalmazó
leletegyüttesrõl van szó. A lelõhely az Északi-Cserhát Ipoly-menti peremén található. A fi-
atal süllyedékes völgymedencék kivételével az Ipoly mellékét a Cserhát környéki viszony-
lag idõsebb felsõ-oligocén üledéksor építi fel. Alsó- és középsõ-miocén rétegek csak
Szécsény felett, illetve Drégelypalánk alatt jelentkeznek az Ipoly mellékén.
A területre nagyon jellemzõ a töréses szerkezet, nagyfokú az új-pleisztocén - holocén
vetõdések morfológiai szerepe. A vetõk, az olyan törésvonalak, amelynek két oldalán a
kõzettömegek egymáshoz viszonyítva függõleges vagy vízszintes irányban elmozdul-
nak (GÖNCZY 2004: 33), mintegy szétdarabolják az Ipoly két partján húzódó felsõ-
oligocén rétegekbõl álló „õsbércet”. A táblákra töredezett denudációs felszínen nagyon
sok vetõ nyomozható ki.
Az Ipoly-völgy felfûzi a Nógrádi-medence néven ismert Losonci-, Balassagyarmati-
és Ipolysági-medencéket, és jelenlegi futás közben egészen fiatal új-pleisztocén – ó-holo-
cén medencerészeket kapcsol egybe. Ez utóbbiakat vékony alluviális és új-pleisztocén
folyóhordalék tölti ki (LÁNG 1967:190-191). Az Ipoly fiatal, késõ-pleisztocén teraszrend-
szerét aktív forrásvölgyek tagolják. Hont-Csitár (vagy Molnár-hegy) lelõhely
Drégelypalánktól DNy-i irányban, mintegy 2 km távolságra a Csitári-patak jobb partján
emelkedõ magaslaton, 227,8 m tszf-i magasságban helyezkedik el. Ny-ra két, a Csitári-
patak felé esõ mély, szakadékos vízmosás határolja, K-re a dombhát (Topokai-dûlõ, fel-
sõ paleolitikus, Gravettien entitáshoz tartozó lelõhely) enyhén lejt a Hévíz-patak völgye
felé, É-i és D-i irányban pedig egy-egy nyereg választja el Hont-Babat-hegytõl illetve egy
névtelen dombháttól. A lelõhely leletanyagában a felhasznált nyersanyagféleségek spekt-
ruma a kevert jelleg miatt igen széles, összesen 17-féle nyersanyag fordul elõ. Mind az
együttes összleletszámában (84,02%,), mind pedig az eszközök esetében (69,89%) a
„hidrokvarcit” dominál. Ennek a nyersanyagnak az eredete számos lelet esetében bi-
zonytalan, makroszkóposan nem egyezik meg a Cserhát-hegységbõl ismert lim-

232
noszilicit (hidro- illetve limnokvarcit) változatokkal, és eltér a Gyöngyös környéki régé-
szeti anyagokban elõforduló változatoktól is. A Börzsöny-hegység területén általunk nem
ismert pattintásra alkalmas hidrotermális vagy limnikus nyersanyagok elsõdleges geoló-
giai forrása. Szlovákia területén a legközelebbi limnokvarcit elõfordulás a Ziar-
medencében a Garam (Hron) folyó mellett, Stará Kremnièka, Lurila, Slaská települések
környékén található. Ezeket a limnokvarcitokat a növénymaradványok és pollenek jel-
lemzik. A belõlük készült régészeti leletek intenzíven patinásodnak. Középsõ-miocén
(szarmata) korúak, igen nagy a színváltozatosságuk. A leggyakoribbak a világos, fehér
és a szürkésfeketétõl a feketéig terjedõ színárnyalatok. A nyersanyagokat nem csak hely-
ben használták fel, a Garam folyó hordalékával jóval délebbre is elkerülhetett
(KAMINSKÁ 2001; 2013). A helyi nyersanyagok közül megemlíthetõ a kovakavics (az
összleletszámban 3,11%, az eszközök között 7,95%) és a kvarcit (az összleletszámban
2,22%, az eszközök között 1,70%). Ezek a nyersanyagok minden bizonnyal az Ipoly-
völgy miocén kori kavicstakaróiból származnak, Hont-Drégely táján ugyanis a középsõ-
helvéciai slíres agyagmárga fölé kavicsos terresztrikum települ. Ez alkotja az itteni
andezittakarók bázisát (NOSZKY 1943:89). Jól kifejlõdött magas, tehát leginkább a
pliocénba sorozható kavicstakarók nyomai észlelhetõk néhol a középsõ Ipoly-völgy sza-
kaszán is. A folyótól D-re, messzebb is megvannak a hasonló helyzetû, lösz alól kibújó,
kimálló, vékonyabb kavicstakaró maradékok (NOSZKY 1943:125). A távolsági nyers-
anyagok közül egyedül a kvarcporfír aránya (az összleletszámban 5,96%, az eszközök
között 9,09%) számottevõ. Az anyagban azonban igen kevés kvarcporfír szilánk találha-
tó, magkõ egyáltalán nem, eszközkészítésnek nincsen nyoma. A magukkal hozott kész
eszközöket a telepen csak újraélezték, javították.
A középsõ paleolitikus eszközkészletben magas a morfológiailag igen változatos ka-
parók aránya (21%).
A levélhegyek, levélkaparók és egyéb bifaciális töredékek a teljes eszközkészlet 18%-
át teszik ki. Többségük a hossztengelyre aszimmetrikus, élfutásuk az alkalmazott WGK-
technika folytán zegzugos vagy hullámos. Keresztmetszetük elsõsorban plan-konvex,
kisebb számban bikonvex vagy paralelogramma. A levéleszközök bázisa fõleg lekerekí-
tett, néhány példányé azonban hegyes. Egy szimmetrikus, deltoid alakú levélhegy talál-
ható az anyagban, morfológiai párhuzama Nekézseny-Határ-tetõ lelõhelyrõl ismert
(ROZSNYÓI 1963:77, 1 tábla:1/a,1/b; újraközölve ZANDLER 2006, IX. képtábla:9; ZAN-
DLER, BÉRES 2011:50, IX. képtábla:9). Deltoid vagy romboid alakú levélhegyek elõfor-
dulnak az alább tárgyalandó Szécsénke környéki szeletien település-komplexum lelõhe-
lyein is. Zandler Krisztián a csitári levélhegyeknek számos párhuzamát említi az Eger
környéki szeletien, illetve a Sajó-völgyi bábonyien lelõhelyekrõl. A szerzõ végkövetkez-
tetésében a lelõhely leletanyagának idõsebb részét a morvaországi szeletien formakör-
höz sorolja.
A nagykiterjedésû Babat dombháton 225 m tszf-i magasságban helyezkedik el a
Hont-Babat lelõhely, amelyet a Ny-on emelkedõ Vár-hegytõl az ÉD-i irányú Kútberki-
völgyben futó Csitári-patak választ el (5. ábra:14). K-re a dombhát folytatása, a Topokai-
dûlõ enyhén lejt a Hévíz-patak völgye felé, D-i irányban pedig egy nyereg választja el a
mintegy 500 m távolságra található Hont-Csitár lelõhelytõl. Ny-i és É-i irányban a Babat-
hegy oldala meredek, vízmosásokkal szabdalt. A lelõhely 2002-ben történt azonosítása
alkalmával a felszínrõl gyûjtött leletek a Gábori házaspár 1955-ös gyûjtésétõl nyers-
anyagfelhasználásban és tipológiailag is teljesen eltérõek. A jellemzõ nyersanyagféleség
egy sárgás-szürkés patinázottságú, növényi maradványokat tartalmazó, inhomogén

233
szerkezetû, rosszabb minõségû hidrokvarcit, amely a Cserhát-hegységben nem ismert.
Hasonlóan a fentebb, a Hont-Csitár lelõhely kapcsán tárgyalt nyersanyaghoz, ennek a
valószínû forrása is a jelenlegi Szlovákia, a Ziar-medence lehet. A leletanyagban találha-
tó eszközök Zandler Krisztián szerint tipológiai alapon vagy a Szeletien vagy az
Aurignacien kultúrába sorolhatók (ZANDLER 2012a:39). A lelõhellyel kapcsolatban
szükséges megemlíteni, hogy Gábori Miklós Hont-Csitár lelõhelyrõl felszíni gyûjtés ered-
ményeként 5 pengét, illetve pengetöredéket, 3 megmunkált szilánkot és 5 nyersanyagtö-
redéket említ. Hont-Babat lelõhellyel kapcsolatban viszont csupán egy nagyobb méretû
gyûjtött magkõrõl tesz említést, és „késõbb pedig a területrõl 3 szabályos levélalakú lán-
dzsacsúcs került hozzánk.” (GÁBORI 1956:136). A cikk német nyelvû összefoglalójában
viszont a következõ szerepel: „Reichhaltiges Fundmaterial kam in Hont-Várhegy, Hont-
Csitár und Hont-Babat zum Vorschein. (In den beiden letzten Orten wurden auch Funde
der Blattspitzen-Kultur gehoben.)” (GÁBORI 1956:138). Itt a magyar szöveghez képest
nyilvánvaló ellentmondásról van szó. A két lelõhely keverése jelentkezik Gáboriné
Csánk Vera cikkében is, az ott található térképvázlaton a Hont-Csitár lelõhelyet hívja
Babatnak (GÁBORI V. 1958:57, Obr. 35.). A lelõhely anyagának leírásakor, a két lelõhe-
lyet ugyancsak felcserélve, Babat lelõhelyrõl, Hont-Csitárhoz hasonlóan levélhegyeket
említ. Az anyagot a Würm 1 interstadiálisra datálja és a szeletien körhöz kapcsolja, pár-
huzamként Zamarovce és Ivanovce lelõhelyekre hivatkozva. (GÁBORI V. 1958:60-61)

6.1.3. Buják-Szente
Nagyobb mennyiségû, 1495 darabos, de fiatalabb õskori, neolitikus leletekkel kevert
leletanyagot szolgáltatott a Buják-Szente lelõhely a Keleti-Cserhát területén (5. ábra:6). A
Keleti-Cserhát kialakulásában a miocén kori andezites jellegû vulkanizmus játszott dön-
tõ szerepet. A terület eredetileg a Mátra hatalmas méretû vulkáni felépítményének nyu-
gati peremvidékéhez tartozott, és attól csak késõbb különült el a Zagyva-árok besüllye-
désével. Bár magassága átlagosan nem túl nagy, a magasságkülönbségek jelentõsek. Fel-
építésében egyaránt jelentõs szerepet játszanak az egykori miocén vulkáni takarók ÉK-
DNy-i törések mentén földarabolt, egyenlõtlenül kiemelt, gyakran lépcsõk sorozatával el-
különülõ nagyobb, összefüggõ darabjai, illetve kisebb roncsai. Jellemzõek továbbá a ha-
sadékkitöltések, az andezit telérek kipreparált gerincei, valamint a vulkáni képzõdmé-
nyek közti, oligocén-miocén üledékeken kialakult, változó kiterjedésû medencék és jel-
legzetes rövid, szûk áttörésû völgyek (NOSZKY 1923; HORVÁTH 2000). Az érintett terü-
let a Bézma-Tepke-hegy csoportja, a Pásztói Cserhát vonulatának összefüggõ K-i része.
A Bézma-Tepke-hegy ÉK-DNy-i irányú vonulata DNy-on a Béri-patak bal partján elég
széles, összefüggõ, aránylag alacsony, laposra tagolt felszínnel kezdõdik. Bujáktól É-ra
kezdõdik a tönk erõsebb feldarabolódása. Bujáktól K-re a Pásztói Cserhát tönkjét ÉNy-
DK-i irányú fiatal völgyek kezdik felszabdalni. Éles DNy-ÉK-i peremtöréssel jól elkülönül
Buják Õr-hegy, (340,8 m) amelynek ÉK-i lábánál található a tárgyalt lelõhely. Az Õr-hegy
és a Bokri-hegy (389,1 m) között a Cserhátszentiváni-medencének szabályos kis kijáró-
ja nyílik D-i irányban (LÁNG 1967:292-293). Ez az átjáró az állatok É-D-i irányú vándor-
lásában nagy jelentõséggel bírhatott, talán ennek is tudható be, hogy a lelõhely olyan
stratégiai helyzetben található, ahonnan ez az átjáró jól megfigyelhetõ és kontrollálható.
A Magyarország kistájainak legújabb katasztere Buják környékét a Bézma-Tepke sas-
bércvonulattal együtt a Középsõ-Cserhát kistájba sorolja, amely 160 m és 574 m közötti
tszf-i magasságú, völgymedencékkel tagolt, alacsony középhegység. A felszín 85%-a há-
tas típusú alacsony középhegységi orográfiai domborzattípusba sorolható. Az átlagos re-

234
latív relief 120 m/km2. Felépítésében ÉNy-ról DK felé egyre fiatalabb kõzetek vesznek
részt. ÉNy-on a hegység lábánál felsõ-oligocén homokos, agyagos összletek lépnek a fel-
színre, ezt követõen az alsó-miocén slír és kavics rétegsorok, majd a középsõ-miocén
andezittakarók következnek. A hasadékvulkanizmus viszonylag vékony takarókat épí-
tett fel, s gyakoriak a kisebb centrális erupciók, valamint telérek, amelyek még a pliocén
folyamán erõsen lepusztultak, és a késõbbi kéregmozgások hatására sasbércekké felda-
rabolódtak. Az andezit takaróra kisebb-nagyobb foszlányokban lajtamészkõ, az alacso-
nyabb szinteken szarmata mészkõ is rakódott (DÖVÉNYI 2010:680-683).
A lelõhely a településtõl É-ra húzódó nagy kiterjedésû, viszonylag lapos fennsík pere-
mén, a 297,2 m tszf-i magasságot jelölõ magassági ponthoz közel, egy zsákvölgy fölött
helyezkedik el. Buják-Szente lelõhelytõl D-re húzódik a Bujáki-patak mély völgye ÉNy-
DK-i irányban, Ny-ra pedig az Õr-hegyet a bujáki Várhegytõl elválasztó mély, szabdalt
völgyrendszer található.
Szembeötlõ a lelõhely „mûhely-szerû” jellege, a leletek 88,16%-a debitázs-anyag, illet-
ve nyersanyagdarab, hulladék vagy törmelék. Ez a megállapítás azonban csak a fiatalabb
õskori, neolitikus telep jellegére vonatkoztatható, a paleolitikus eszközök széles spekt-
rumú összetétele sokkal inkább rövidebb-hosszabb idõtartamú telep meglétét feltételezi.
A lelõhelyen elsõsorban a helyi eredetû limnoszilicit megmunkálása folyt. Részben bi-
zonyos talajtulajdonságoknak köszönhetõen, részben pedig talán a nyersanyag sajátos
jellegénél fogva gyakran még a paleolitikus darabok felszíne sem intenzíven patinás. A
limnoszilicit többnyire rossz minõségû, sok zárványt, növényi maradványokat tartalma-
zó változata kisebb-nagyobb tömbök, gumók formájában megtalálható magának a lelõ-
helynek a területén is, illetõleg annak közvetlen közelében, az Õr-hegy K-i lábánál. Az en-
nél sokkal jobb minõségû, homogénebb szerkezetû, esetenként 8-10 cm vastagságú ré-
teges-táblás megjelenésû limnokvarcitnak a közeli elõfordulási helyét ismerjük terepbe-
járásainkból (Bujáktól D-re a Körtefa-tábla oldalban és a Rózsás-tetõ dombháton)
(MARKÓ 2005:54). Egyéb nyersanyagok, a helyi kovakavics, a helyidegen obszidián és
radiolarit aránya elenyészõ. A paleolitikus eszközök közül számos bifaciálisan meg-
munkált darab, levéleszköz, kaparó található (PÉNTEK, ZANDLER 2014).

6.2. Szeletien település-komplexum

A Legénd-Káldy-tanya település-komplexummal kapcsolatban feljebb már röviden
tárgyaltuk a Nyugati-Cserhát területén található Nézsa-Csõvári-dombság geomorfológiai
sajátosságait. Szécsénke településtõl D-re, a 374,9 m tszf-i magasságú Halyagos-hegytõl
ÉNy-DK-i irányban, a Szécsénkei-patak és a Halyagosi-ér által alkotott völgyek között
húzódó aszimmetrikus dombháton található a 286,4 méter magas Kis-Ferenc-hegy. Az
ott található lelõhely (4. ábra:11) a hegytõl DK-re húzódó platón helyezkedik el. A
Szécsénkei-patak által alkotott széles völgy a Galga-völgyet a Romhányi-medencével kö-
ti össze, minden valószínûség szerint a paleolitikum idejében is jelentõs migrációs folyo-
só volt. A Halyagosi-ér által alkotott keskeny völgy nem egy klasszikus zsákvölgy, má-
sodlagos jelentõségû útvonalat képez a Romhányi-medence felé. A dombhát viszonylag
meredeken lejt D-re a Halyagosi-ér alkotta völgy felé, enyhén lankás az É-ra esõ
Szécsénkei-patak völgye felé. Mindkét völgytõl mért relatív magassága mintegy 70 mé-
ter. A lelõhelyen meglehetõsen „standardizált” nyersanyagfelhasználás folyt, nagy arány-
ban használták fel a cserháti limnoszilicitet (42,44%) és a helyi, közvetlenül a lelõhely
területén található kavicságyból származó kovakavicsot (17,07%). A kavicságy geológiai

235
kora felsõ-oligocén „kattien” emelet (NOSZKY 1940:43-47), amely az új nevezéktanban
„Budafoki Homok Formáció” (HÁMOR 1985:40-46), vagy „Pétervásárai Homokkõ”
(KORPÁS szerk. 1988:64-66). A távolsági nyersanyagok közül igen magas a kvarcporfír
aránya (38,01%). A leletanyagban jelentéktelennek mondható a radiolarit ( 16 %) illetve
a helyi eredetû kvarcit (0,83 %) szerepe.
Az eszközök, megmunkált darabok esetében a nagyobb darabok jobb elkülöníthetõ-
sége miatt a limnoszilicit és a kovakavics százalékos aránya némileg kiegyenlítettebb,
17,65 % illetve 31,09 %. A kvarcporfír eszközök aránya 44,54 %, még meg is haladja az
összleletanyagban képviselt arányát.
A régészeti anyagban a középsõ paleolitikumra jellemzõ eszközök, kaparók és
bifaciális eszközök alkotják az eszközök 31,93 %-át. A vakarók többsége is inkább archa-
ikus jellegû, a fejlettebb felsõ paleolitikus eszközöket csak néhány, kivitelezésében azon-
ban atipikus vakaró képviseli. Vésõk a régészeti anyagban egyáltalán nem találhatóak, a
fúrókat egyetlen kvarcitból készült példány képviseli. Magas a levélhegyek aránya (16,81
%), kidolgozásuk azonban általában nem éri el a fejlett Szeletien kultúra levélhegyeire
jellemzõ kifinomultságot. Az egyéb eszközök között is jelentõs az archaikus darabok
(hasítók, kvarcit völgyelt eszközök, hátas kés) száma. Az ipar tipikus szilánk-ipar, a la-
minaritás elhanyagolható. Valamennyi eszköznek megtalálható tipológiai, morfológiai
párhuzama a szlovákiai, morvaországi és bajorországi Szeletien kultúrába sorolt lelõhe-
lyeken (PÉNTEK, ZANDLER 2013a; PÉNTEK 2015a).
Csak az elmúlt években sikerült a feltételezett település-komplexum további lelõhe-
lyeit, leletkoncentrációit lokalizálni, amikor a Szécsénke-Berecz-oldal több területén
mélyszántást, részben ugarfeltörést végeztek (4. ábra: 3-10; 5. ábra:18). Ennek folytán
a felsõ, mintegy 25-30 cm vastagságú, bizonytalan korú és összetételû talajtakaró alatt
húzódó vöröses-barna színû paleotalajból a Kis-Ferenc-hegy szeletien jellegû anyagához
tipológiailag igen hasonló leletek kerültek napvilágra.
A korábban már ismert Legénd-Rovnya lelõhely (4. ábra:1) régészeti anyaga ezek-
nek az új információknak a birtokában került újrafeldolgozásra és publikálásra (PÉN-
TEK, ZANDLER 2013b). A lelõhely a Nyugati-Cserhát területén, Legénd településtõl ÉNy-
ra 3 km távolságra, a Romhányi-hegy ÉK-i nyúlványán, a 385,4 m tszf-i magasságú
Rovnya csúcstól ÉK-i irányban, mintegy 500 méterre található. A nyíltszíni telep egy eny-
he Ny-K-i irányú, a Csurgó-hegy felé lejtõ platón mintegy 250×100 m nagyságú területen
húzódik. A völgytalptól mért relatív magassága kb. 60-70 m. Az õskõkori teleptõl mint-
egy 300-350 méterre, ÉK-re, lent a völgyben van a Halyagosi-érnek, a Galga folyó egy
jobb oldali mellékvízének a forrása.
A Halyagosi-ér ezen völgyfõi szakasza egy kvázi zsákvölgyet alkot. A szélességénél
fogva fontosabbnak, elsõdlegesnek gondolt Szécsénkei-patak és Kétbodonyi-patak völ-
gye mellett, egy potenciális másodlagos útvonalat képez a Galga-völgy és a Romhányi-
medence („romhányi völgytágulat”, LÁNG 1967:59) között. A lelõhelytõl D-i irányban
több kisebb zsákvölgy is található, amelyek közül a Rózsa-hegy alatt húzódó a legjelen-
tõsebb. Itt van a Sápi-patak jelenleg aktív forrása is.
A 972 darabos leletegyüttesben jelentõs a limnoszilicit nyersanyag dominanciája
(77,78 %). A régészeti leletanyag szinte csak cserháti változatot tartalmaz. Magas a he-
lyi eredetû kovakavics leletek aránya, az összleletszámban 17,08 %, a megmunkált pale-
olitikus eszközök között még magasabb, 47,83 %. Lehetséges forrása a fent tárgyalt Kis-
Ferenc-hegyen, vagy a közeli Legénd-Hosszú-földek határrészen található kavicskibúvá-
sok egyike lehet. Az egyéb helyi nyersanyagok, kvarcit, andezit aránya elhanyagolható.

236
A távolsági nyersanyagok közül az 5 darab kvarcporfír (felzites-sávos riolit, metariolit)
lelet közül 3 db eszköz. A radiolarit leletek aránya alacsony, egy részük eszköz, egy ré-
szük magkõ, de alacsony a debitázs-anyag aránya, jelentõs pattintási tevékenység tehát
nem valószínûsíthetõ.
A leletek tipológiai értékelése alapján a lelõhelyen több paleolitikus kultúra leletanya-
ga is keveredett. Ennek egy lehetséges oka a lelõhely optimális topográfiai, stratégiai fon-
tosságú helyzetében keresendõ.
Az eszközök között jelen vannak a jellegüknél fogva akár a Micoquien-Bábonyien,
akár pedig a Szeletien kultúrához kapcsolható darabok. Jelentõs ugyanakkor a felsõ
paleolitikus, aurignacien jellegû eszközök aránya is. A lelõhely minden bizonnyal egy
speciális funkcióval rendelkezõ lelõhely, „szatellit” telep, „vadász megfigyelõhely” vagy
„vadászles”.
A levélhegyeken kívül egyéb bifaciális eszközök hiányoznak, ezek az eszközök vél-
hetõen az „alaptáborban” maradtak, azok régészeti anyagában találhatók meg. A lelõ-
hely efemer, szatellit telep jellege egyben magyarázat lehet a debitázs-anyag viszonyla-
gos kis mennyiségére, a kvarcporfír esetén annak teljes hiányára. Nagyon valószínû,
hogy ide csak a vadászathoz szükséges alapvetõ eszközkészlet került.
A feltételezett szeletien település-komplexumhoz tartozó lelõhelyek, leletkoncentráci-
ók a Halyagosi-ér aszimmetrikus völgyének a két oldalán, elsõsorban annak É-i oldalán,
a Berecz-oldalon helyezkednek el. Itt is felismerhetõ az aszimmetrikus völgyekre jellem-
zõ sajátosság, ezek két oldalán eltérõek a lejtésviszonyok és más-más kõzet bukkan fel.
Az egyik oldalon lankás a lejtõ, és vastag löszös jellegû takaró borítja, a takaróréteg és
fekvõ kõzete áthalmozottan – még az allúvium, a folyóvízi hordalékkal feltöltött síkság
szintje alá is húzódhat. A völgyet szegélyezõ másik lejtõ ezzel szemben meredek, hiány-
zik vagy vékonyabb a löszös takaró, és vagy a fedõhegység kõzetei vagy az erruptív kõ-
zetek bukkannak elõ (LÁNG 1967:54). A Berecz-oldal egy meredek hegyoldal fölött
mintegy 3,5 km hosszan húzódó 50-150 m széles ÉNy-DK-i irányú dombhát, amelynek
tengerszint feletti magassága ± 280 m. A dombhát É felé, a Szécsénkei-patak völgye felé
enyhén lejt. A Kis-Ferenc-hegytõl ÉNy-ra mintegy 500 m távolságra található egy 250×25-
30 m nagyságú területen az elsõ lelõhely (4. ábra:9-10), amelynek esetében annak elle-
nére, hogy a felszínen a leletek eloszlása viszonylag egyenletesnek tûnik, tulajdonképpen
két kisebb leletkoncentrációról van szó. ÉNy-i irányban ezt három további, egymástól
elég egyértelmûen elhatárolható lelõhely (4. ábra:6-8) követi, majd 500 m távolságra egy
mintegy 700 m hosszúságban elnyúló laza, 3-4 kis leletkoncentrációból álló együttes ta-
lálható (4. ábra:3-5). A Halyagosi-ér D-i oldalán egy szinte völgytalpi helyzetben találha-
tó kis leletkoncentrációt (4. ábra:12) sorolunk a település-komplexumba, amelynek ösz-
szesen 7 darabos kis leletanyagában 4 darab tipológiailag, morfológiailag és nyersanya-
gában is változó levéleszköz és egy kovakavics gerezden készült kaparó található. A le-
letkoncentráció minden valószínûség szerint egy hajdani „vadász megfigyelõhely”,
„vadászles” lehetett, amely aztán alámosódás vagy (glaciális) szoliflukció folytán lecsú-
szott a meredek domboldalon. Végezetül a település-komplexumba soroljuk a fent tár-
gyalt Legénd-Rovnya lelõhelyen kívül a tõle É-i irányban mintegy 750 m távolságban, a
Halyagosi-ér völgyének túlsó oldalán elhelyezkedõ Halyagos-hegy (374,9 m) lelõhelyet
(4. ábra:2). E két utóbbi, a Cserhát-hegység viszonylatában szokatlan tengerszint feletti
magasságban található lelõhely együttesen uralja a kvázi zsákvölgy, a Halyagos-völgy
völgyfõjét. Ezáltal kontrollálva a völgyben tartózkodó vagy azon áthaladó állatok mozgá-
sát. Magának a Halyagos-hegynek a területérõl is rendelkezünk egy több mint 450 dara-

237
bos régészeti anyaggal. Kétbodony-Halyagos-hegy lelõhely alatt csupán a hegy tetejére,
tehát a lelõhelyre felfelé vezetõ földutat értjük, a tulajdonképpeni lelõhely gazos, cserjék-
kel benõtt, gyakorlatilag gyûjthetetlen terület.
A település-komplexumba tartozó lelõhelyek régészeti anyagában számos olyan azo-
nosság figyelhetõ meg, amely indokolja a feltételezett kulturális együvé tartozást. Ugyan-
akkor néhány különbség egyfajta, a kultúrára jellemzõ belsõ fejlõdési tendenciára utalhat.
A település-komplexum nyersanyagfelhasználásában domináns a cserháti,
Galgagyörk vagy Püspökhatvan környékérõl származó rosszabb minõségû limnoszili-
cit (CS. BALOGH, T. DOBOSI 1995; MARKÓ 2005). A kovakavics, a nummuliteszes ko-
vakavics és a kvarcit felhasználása szinte mindenütt intenzív. Általában jelen vannak a
Mátra-hegységbõl származó nyersanyagok, úgy mint a limnoszilicit, jáspis, lydit.
Az elõforduló radiolarit többnyire egyöntetûen sötétbarna vagy vörösesbarna színû,
általában a Fehér-Kárpátokból (Vlára-völgy) származó változatok zöldes márványos
mintázata nélkül. Ezt a nyersanyagot többnyire csak eszközök képviselik, a debitázs-
anyag vagy teljességgel hiányzik, vagy csak minimális mennyiségû. A Kis-Ferenc-hegy
lelõhelyhez viszonyítva a Kétbodony-Halyagos-hegy lelõhely kivételével valamennyi le-
lõhelyen alacsony a kvarcporfír aránya. Ez utóbbi lelõhelyen az aránya 30,94%, és az
eszközök mellett számos nagyobb nyersanyagdarab és nagyobb mennyiségû debitázs-
anyag, még kisméretû retusálási pattinték is található a leletanyagban. Mindez helyi esz-
közkészítésre és az eszközök megújítására utal. Az obszidián nyersanyag elõfordulása
jelentéktelen, azonban a Kétbodony-Halyagos-hegy lelõhely anyagában a kárpáti 1 és
kárpáti 2 típusok is megtalálhatók.
Techno-tipológiai alapon valamennyi lelõhely anyaga elsõdlegesen szilánk-ipar be-
nyomását kelti, de a Kis-Ferenc-hegy lelõhellyel szemben valamivel magasabb a lami-
naritás és néhány felhagyott vagy kimerült pengemagkõ is elõfordul. Az eszközök kö-
zött mindenütt az archaikus, nem felsõ paleolitikus típusú vakarók dominálnak. Egy bi-
zonyos nyersanyagpreferencia figyelhetõ meg, a legtöbb eszköz nyersanyaga lim-
noszilicit és kovakavics.
A vakarók laterális retusálása gyakori, de a hátlapi vékonyítás és bulbus eltávolítása
a Kis-Ferenc-hegy lelõhely anyagához képest ritka. Viszonylag kisebb a kaparók száma,
a legtöbb darab nyersanyaga kvarcporfír és kovakavics, de a Legénd-Rovnya lelõhelyen
elõfordulnak a durva megmunkálású, inkább fogazott eszközre emlékeztetõ kvarcit da-
rabok is. A levélhegyek úgy morfológiai mint pedig méretbeli szempontból rendkívül
változatosak. Megtalálhatók mind a széles, mind pedig a keskeny levélhegyek hegyes bá-
zissal, néhány darab bázisa viszont lekerekített. Elõfordulnak a keskeny, nyújtott formák
is, amelyek megtalálhatóak nemcsak a Szeletien hanem a Micoquien-Bábonyien iparban
is. Számos példány deltoid vagy romboid alakú. A hosszanti keresztmetszet általában bi-
konvex. A keresztmetszet a legtöbb darab esetében plan-konvex vagy bikonvex. A közös
technológiai jellegzetesség a WGK-technika („wechselseitig gleichgerichtete
Kantenbearbeitung”, BOSINSKI 1967:43) alkalmazása az élmegmunkálásban, amely
szintén elõfordul mind a Szeletien mind pedig a Micoquien-Bábonyien iparban. A Kis-
Ferenc-hegy lelõhelyhez viszonyítva kisebb az egyéb bifaciális eszközök száma. A
Szécsénke- Kis-Ferenc-hegy lelõhely leletanyagát tipológiai alapon egy viszonylag korai
nyílt színi szeletien lelõhelynek tekintjük. Ha az egyes lelõhelyek, leletkoncentrációk le-
letanyagának a Kis-Ferenc-hegy anyagától való nyersanyagfelhasználásban mutatkozó,
illetve kisebb techno-tipológiai eltéréseit egyfajta fejlõdés jeleként értelmezzük, akkor
egy részük a Szeletien egy fiatalabb, fejlettebb fázisába sorolható (PÉNTEK 2015a).

238
 Szécsénke településtõl ÉNy-i irányban mintegy 500 m távolságra található Szécsénke-
Visak lelõhely (4. ábra: 13). A lelõhely a Szécsénkei-patak forrása közelében, a patak-
völgy és a Szécsénkétõl ÉNy-i irányban Romhány felé húzódó mély, keskeny völgy kö-
zött elterülõ 283,5 m tszf-i magasságú dombháton található. A lelõhely kutatása ezen ta-
nulmány írásának idején (2015. évben) még csak kezdeti fázisban van. A kis mennyisé-
gû, 152 darabos, 11 eszközt tartalmazó leletanyag mind a nyersanyagfelhasználását te-
kintve (mátrai eredetû nyersanyagok, alacsonyabb kvarcporfír arány), mind pedig tech-
no-tipológiai szempontból (laminaritás megjelenése, finoman megmunkált levéleszkö-
zök jelenléte) egyértelmûen a tárgyalt település-komplexum lelõhelyeinek feltételezett fi-
atalabb, fejlettebb Szeletien iparának vonásait mutatja.

6.3. Eger környéki Szeletien telepek

Az Eger környéki paleolitikus lelõhelyek a Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyé-
ben található Egri-Bükkalja kistáj területén találhatók, amely 126 és 420 m tszf-i magas-
ságú, enyhén D-DK-nek lejtõ hegységelõtéri dombság. A Bükkhöz forrt hegylábfelszín
közel É-D-i futású völgyekkel erõsen felszabdalt, völgyközi hátakra tagolt. A relatív reli-
ef átlagos értéke 70 m/km2, É-ról D-re és Ny-ról K-i irányba csökkenõ tendenciájú. A
dombság felszíne szoliflukció által jelentõsen átformált. A DNy-i kitettségû lejtõk, külö-
nösen a Ny-i, DNy-i részeken nagymértékben erózióveszélyesek. A Tarnába folyó Kí-
gyós-pataktól K-re párhuzamosan D-nek futó kis vízfolyások (Szóláti-, Laskó-, Ostoros-,
Kánya-, Hór-, Nádér-patak) völgyei tagolják fel (DÖVÉNYI 2010:748-749).
A paleolitikus lelõhelyek régészeti anyagának részletes feldolgozása és ismertetése
Zandler Krisztián érdeme (ZANDLER 2006; 2012b). Egy jelentõs terjedelmû fejezetben
foglalkozik a tipológiailag a Szeletien kultúrához sorolt lelõhelyek leletanyagával (ZAN-
DLER 2012b:9-17). Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a jelentõsebb, jellegzetesebb
leletanyagokat.

6.3.1. Demjén- Hegyeskõ-tetõ

A lelõhely Demjéntõl K-re egy kis, ÉNy-DK irányú, nyújtott ovális dombtetõn találha-
tó, mintegy 250 m tszf-i magasságban (6. ábra:5). A dombtetõ a Laskó és Eger patakok
között húzódó riolittufa dombvonulat tagja. A Laskó pataktól 1,9 km-re K-re fekszik. Re-
latív magassága a patak szintjéhez viszonyítva 110 m. A Pünkösdi-hegy (266,9 m) 550
m-re ÉK-re, a Hegyeskõ-bérc 1,1 km-re ÉNy-ra, a Szõlõ-hegy pedig 1,2 km-re DNy-ra ta-
lálható. Összesen 61 db lelet, köztük 13 db eszköz származik a lelõhelyrõl. Az eszközök
közül a leggyakoribbak a középsõ paleolitikus típusok, a különbözõ kaparók, valamint
a bifaciális kidolgozású eszközök. A bifaciális eszközök kivétel nélkül a hossztengelyre
aszimmetrikusak, keresztmetszetük két esetben plan-konvex, egy esetben pedig bikon-
vex. Az eszközök nyersanyaga döntõen regionális hidrokvarcit, majd ez után követke-
zik a kvarcporfír és a helyi radioláriás kovapala, illetve szarukõ. A radioláriás kovapala
egy szilikátos anyagú (szilícium-oxid tartalmú) kõzet, közepes minõségû, szürke és fe-
kete színben fordul elõ, zöldes patinával. A Subalyuk tipikus Moustérien iparának ked-
velt nyersanyaga. A Hór völgyében Cserépfalu környékén fordul elõ (KOZ£OWSKI,
MESTER 2003-2004:116-117). A szarukõ általában triász kori üledékes kõzetekben, így
dolomitban fordul elõ, gumók vagy néhány cm vastagságú telér formájában. Szürke, ap-
rókristályos, csak élein áttetszõ. Szilánkos törésû (T. DOBOSI 1978:14; T. BIRÓ 1984:48).
A Subalyuk iparainak fõ nyersanyaga. Szürke és fekete színû. A Bükk DNy-i részén,

239
Bükkzsérc környékén fordul elõ (KOZ£OWSKI, MESTER 2003-2004:116). A középsõ
paleolitikus típusok nyersanyaga fõként helyi eredetû, illetve részben kvarcporfír.
A lelõhelytõl ÉNy-ra mintegy 150 m, majd onnan tovább újabb 300 m távolságra ki-
sebb leletkoncentrációk találhatók. Jelentéktelen leletanyaguk alapján nem dönthetõ el,
hogy ezek esetén a nagyobb kiterjedésû lelõhelyhez kapcsolódó kisebb mûhelyfoltokról
vagy egyéb feladat-specifikus lelõhelyekrõl van-e szó.

6.3.2. Eger-Kõporos-tetõ
A lelõhely Egertõl közvetlenül K-re található (6. ábra:7). A Kõporos-tetõ az egymás-
sal párhuzamosan futó ÉÉNy-DDK-i irányú Eger és Ostoros patakok által közrezárt azo-
nos irányú dombvonulat egyik tagja. A domb szabálytalan ovális alakú, tengerszint felet-
ti magassága 242,3 m, relatív magassága az Eger patak szintjéhez képest körülbelül 85
m. Az Eger pataktól 1 km, az Ostoros pataktól pedig 1,3 km választja el légvonalban. A
domb É-i és Ny-i oldala meredek, vízmosásokkal tagolt, a K-i lankásabban lejt.
Összesen 2204 db lelet ismert a lelõhelyrõl. A 299 db eszköz között egyaránt találha-
tók középsõ és felsõ paleolitikus típusok. Legnagyobb számban a kaparók (112 db) és
vakarók (70 db) fordulnak elõ. Utánuk a bifaciálisok (33 db) és retusált szilánkok (26
db), valamint a retusált pengék (22 db) következnek. Raclette (8 db) és fogazott szilánk
(7 db) is ismert, a fúrók, vésõk, kések és hegyek száma külön-külön öt, illetve az alatti.
Bifaciális eszközbõl 35 db került elõ, levélhegyek és levélkaparók. Hossztengelyre
aszimmetrikusak. Közel egyenlõ arányban fordul elõ a plan-konvex (13 db), bikonvex
(11 db) és a paralelogramma (9 db) keresztmetszet. A ferdén csonkított bázis a leggya-
koribb (7 db), de megtalálhatóak a lekerekített, a hegyes és a homorú bázisú darabok is.

6.3.3. Egerszalók-Kõvágó-dûlõ I.
A Kõvágó-dûlõ a Laskó és Eger patakok közt húzódó ÉNy-DK irányú dombsor tagja
(6. ábra:2). Tengerszint feletti magassága 254,8 m. Relatív magassága a Laskó patak
szintjéhez viszonyítva 104 m. A Laskó patak 2,3 km-re Ny-ra folyik a lelõhelytõl. A
szomszédos Egerlátó-tetõvel (Újfogás-tetõ; 266,2 m) egy keskeny nyereg köti össze. Az
attól való légvonalban mért távolsága 400 m.
A lelõhelyrõl összesen 624 db lelet került feldolgozásra, amelybõl 81 db eszköz. Az
eszközök között 19 db kaparó, 13 db levéleszköz, 12 db megmunkált szilánk, 21 db va-
karó, 3 db árvésõ, 12 db megmunkált penge és 1 db chopper található. A leggyakoribb
eszköztípusok a kaparók és a vakarók. Ezután következnek a bifaciális kidolgozású esz-
közök és a retusált pengék. Bifaciális retus, illetve megmunkálás összesen 16 db eszkö-
zön figyelhetõ meg. A bifaciális eszközökre jellemzõ, hogy a tengelyre szimmetrikusak,
de kisebb arányban elõfordul az aszimmetrikus alak is. A keresztmetszetük legnagyobb-
részt plan-konvex, de található bikonvex, illetve paralelogramma keresztmetszetû is. Az
eszközök bázisa fõleg lekerekített, de található egy hegyes, illetve nyelezett darab is. A
középsõ paleolitikus típusok (kaparók és bifaciálisok) legnagyobb része kvarcporfír
nyersanyagból készült.

6.3.4. Egerszalók- Kõvágó-dûlõ II.

Az elõzõekben bemutatott I. számú lelõhelytõl légvonalban 420 m-re, D-re található
(6. ábra:3).
A lelõhelyrõl 60 db lelet ismert, ebbõl 13 db az eszköz, 44 db a szilánk, 3 db a pen-
ge. Leggyakoribb típus a retusált szilánk, illetve a kaparók és bifaciálisok. Bifaciális re-

240
tus, illetve megmunkálás három eszközön látható. A bifaciális eszközök a hossztengely-
re aszimmetrikusak, bikonvex és plan-konvex keresztmetszetû egyaránt található köz-
tük. Az egyikük bázisa lekerekített. Az eszközök nyersanyaga fõleg kvarcporfír (7 db),
ezt követi a Mátraháza-felnémeti típusú opál (3 db). Ez a helyi eredetû nyersanyag köny-
nyen felismerhetõ, szemcsés felületû, szürke, barna színû. Egerbakta környékén, a Tó-
hegyen található természetes elõfordulása (KOZ£OWSKI, MESTER 2003-2004:116).

6.3.5. Ostoros-Rácpa-dûlõ I. (Hálás-tetõ)

A lelõhely Ostorostól K-re, a Rácpa-dûlõ Hálás-tetõ nevû dombján van. (6. ábra:8).
Az ÉNy-DK-i irányú Ostoros és Novaji patakok által közrezárt dombvonulat egyik tagja.
A domb K-i és Ny-i oldala meredek, vízmosásokkal tagolt. Tengerszint feletti magassága
körülbelül 245 m, relatív magassága az Ostoros patak szintjéhez viszonyítva körülbelül
80 m. A lelõhely légvonalban mért távolsága az Ostoros pataktól 1,3 km, a Novaji patak-
tól pedig 750 m. Tõle 1,2 km-re ÉNy-ra fekszik a Csúnyamunka-tetõ, D-re pedig az
Ostoros-Rácpa II. lelõhely.
Összesen 1446 db lelet, ebbõl 200 db eszköz ismert a lelõhelyrõl. Legnagyobb szám-
ban a felsõ paleolitikus típusok, vakarók, retusált pengék és árvésõk fordulnak elõ. A kö-
zépsõ paleolitikus típusokat kaparók és bifaciálisok (12 db) képviselik. Az eszközök túl-
nyomórészt (144 db) hidrokvarcitból készültek. Egy részük Korlát környékérõl szárma-
zik (RINGER 1983:60-61), más részük helyi, Kács környéki változat. Második helyen a
kvarcporfír (22 db) áll. A lelõhely leletanyaga a Szeletien és Aurignacien iparok leletei-
nek intenzív keveredésére utal.
Az Ostoros-Rácpa II. lelõhely a Rácpa-dûlõ déli végén fekszik, a Hálás-tetõ és a
Herman-tetõ közt félúton (6. ábra:9). A nyersanyag eloszlása alapján inkább az
Aurignacien kultúra lelõhelyeihez köthetõ az anyag, túlsúlyban vannak a hidro- illetve
limnokvarcit féleségek – csakúgy, mint a Rácpa I. anyagában –, kisebb számban vannak
jelen a helyi nyersanyagok, kvarcporfír egyáltalán nincs, 1-1 db képviseli a kárpáti
kvarcitot és a sima kvarcitot.

Az Eger környéki Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyek topográfiai helyzetére vonat-

kozóan is érvényesek mindazok a megállapítások, amelyeket korábban a Cserhát-hegy-
ség lelõhelyeivel kapcsolatban tettünk. A szélesebb alluviális patakvölgyek lehetõség
szerinti elkerülése és inkább a környezetre jó áttekintéssel bíró, de eldugottabb stratégi-
ai helyzetek, az ún. topográfiai „neuralgikus pontok” elõnyben részesítése.
A terület lelõhelyeinek igen színes nyersanyagfelhasználásában a számos, 25 km-es
körzeten belül található helyi nyersanyag (radioláriás kovapala, Mátraháza-felnémeti tí-
pusú opál, szarukõ, kvarcit) mellett jelen vannak az 50 km-es körzeten belülrõl szárma-
zó regionális nyersanyagok (Miskolc-Avas környékérõl származó, Dél-bükki eredetû és
mátrai hidrokvarcit, limnokvarcit változatok, továbbá kvarcporfír, kalcedon, jáspis, radi-
olarit) és az 50 km-es körzeten túlról származó távolsági nyersanyagok (obszidián, észa-
ki vagy erratikus, sziléziai, krakkói Jura kori, pruti, Œwieciechów-i tûzkõféleségek). Szi-
gorúan vett kulturális vagy ipari nyersanyagfelhasználási preferencia azonban nem mu-
tatható ki, tendenciájában érvényes csupán az a megállapítás, hogy a középsõ paleoli-
tikus típusok, bifaciálisok nyersanyaga általában helyi eredetû, illetve egy részük kvarc-
porfir nyersanyagból készült.
A Cserhát-hegységben található lelõhelyekkel összevetve két szembeötlõ tény állapít-
ható meg. Egyrészt hogy Eger környékén a Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyek lelet-

241
anyaga kevésbé tekinthetõ homogénnak, másrészt lényegesen alacsonyabb a kvarcpor-
fír aránya, és többnyire a kvarcporfírból történõ eszközkészítés nyomai is hiányoznak.

7. Kulturálisan besorolatlan levéleszközös lelõhelyek

Ebben a bekezdésben néhány olyan lelõhelyet ismertetünk, amelyeknek részben a
leletanyag kis mennyisége vagy kevert jellege folytán, részben pedig az egyértelmû tech-
no-tipológiai besoroláshoz szükséges eszközök hiánya miatt a kronológiai, illetve kultu-
rális hozzátartozása egyelõre bizonytalan.

7.1. Becske-Júlia-major
Ezeknek a lelõhelyeknek a sorából mindenképpen kiemelhetõ a Becske-Júlia-major
lelõhely (5. ábra:2) (PÉNTEK 2015b). A lelõhely a Szanda-hegy lábánál elterülõ Becske
településtõl É-ra, 2 km távolságra, egy igen karakterisztikus ÉNy-DK-i irányú, 320 m tszf-
i magasságú gerincen található. A lelõhely mintegy 250×30-50 m nagyságú területen he-
lyezkedik el, kiterjedése követi a gerinc vonalát, elnyújtott ellipszis alakú. DNy-ra hoz-
závetõleg 1 km távolságra ered a Galga folyó forrása. A paleolitikus településfoltot K-rõl
a 322,5 m tszf-i magasságú Berek-hegy Ny-i lábánál húzódó mély árokrendszer és annak
É-ÉK-i folytatása a Szedres-árok, É-ról pedig a 318,0 m tszf-i magasságú Kõvágó-hegy
DNy-i oldalán húzódó Váci-völgy határolja. A Galga folyó völgye egy tektonikus árokban
kialakult eróziós völgy. Az eróziós völgyek a kelleténél szélesebb, allúviumok, véko-
nyabb-vastagabb holocén, új-pleisztocén laza üledékek (LÁNG 1967: 54). A folyóvölgy
geológiai és geográfiai határt képez a vulkanikus eredetû Központi-Cserhát és a javarészt
oligocén üledékekbõl álló Nyugati-Cserhát között. A völgy irányába a telep területe eny-
hén lejt, É és K felé azonban igen meredekek a letörések. A nyílt színi lelõhely egy fon-
tos, kitüntetett jelentõségû stratégiai helyen helyezkedik el, ahonnan gyakorlatilag ellen-
õrzést fejthet ki a teljes környezetére. A Galga folyó forrása egy tulajdonképpeni zsák-
völgyben ered ,és ugyancsak zsákvölgy a lelõhelytõl ÉK-re található Szedres-árok is.
A lelõhely jelentõs nagyságú, 1752 darabos pattintott kõegyüttese számos vonatko-
zása, úgy a nyersanyagfelhasználás, mind eszközösszetétele tekintetében eltér a Cserhát
hegység paleolitikus lelõhelyein korábban tapasztaltaktól. Makroszkóposan összesen 10
nyersanyagféleséget sikerült azonosítani. A helyi eredetû limnoszilicit dominanciája
mellett (67,18%) viszonylag magas a helyi kovakavics aránya (10,16%), jelen van a kvarc-
porfír, mint jellegzetes távolsági nyersanyag (9,87%), és megtalálhatóak a különféle regi-
onális (mezolokális) nyersanyagféleségek is, mint a mátrai eredetû limnoszilicit, lim-
noopalit, valamint a feltételezés szerint kárpáti eredetû radiolarit (9.82%). Az eszközök
nyersanyagösszetételében az összleletekhez képest jelentõs az eltolódás a kovakavics
(26,37%) és a radiolarit felé (15,38%). Az eszközök között a változatos összetételû (retu-
sált pengék, fogazott és völgyelt eszközök) „egyéb eszközök” dominálnak (27,47%), ma-
gas azonban a szilánkvakarók (25,27%) és a kaparók (17,58%) aránya is. A kevés számú
levélhegy, illetve bifaciális eszköz (9,89%) nem igen alkalmas a leletegyüttes közelebbi
kulturális besorolására. Tipológiai, morfológiai és technológiai alapon mind a
Micoquien-Bábonyien, mind pedig a Szeletien kultúrára jellemzõ jegyeket megtaláljuk.
Technológiai szempontból jellegzetes a WKG- koncepció alkalmazása, amely elsõsorban
a tágabb értelemben vett Micoquien („Keilmessergruppe”) kultúrkört, így a Bábonyien
ipart is jellemzi. A magyarországi középsõ és felsõ paleolitikum bifaciális levéleszközei-
nek technológiájával foglalkozó cikkében Mester Zsolt arra a következtetésre jutott, hogy

242
a korábban feltételezettnél sokkal kisebb morfometriai különbségek vannak a
Jankovichien és a Szeletien kultúra levéleszközei között. A részletes elemzés során kide-
rült ugyanakkor, hogy a szeletien levéleszközök egy részénél is alkalmazták a WKG
megmunkálási koncepciót (MESTER 2011a; MESTER 2011b).
A Becske-Júlia-major lelõhellyel kapcsolatban felhívtuk a figyelmet a közeli Kása–ár-
ka nevû határrész területén található nagyobb kiterjedésû kavicságyra, mint közvetlen
nyersanyagforrásra és az annak közvetlen közelében, attól mintegy 250 méter távolság-
ra északra található a Becske 4. lelõhelyre (5. ábra:3). Ennek viszonylag kisebb, 80 da-
rabos, részben paleolitikus leletanyagában megtalálható a kvarcporfír nyersanyag, az
eszközök között két szilánkvakaró mellett levélhegytöredék is elõfordul. A kavicságytól
és a Becske 4. lelõhelytõl mintegy 350-400 m távolságra DNy-ra, a Nagy-osztály nevû
dombhát ÉNy-i végében található a Becske-Büdös-tó-hegy-alatt nevû lelõhely (5. áb-
ra:4). A kis mennyiségû, 92 darabos régészeti anyagból kiemelendõ a néhány paleoli-
tikus lelet, a kvarcporfír nyersanyag és bifaciális eszköz jelenléte. Fontos megemlíteni,
hogy a lelõhelyen egy olyan fekete sávos fehér limnoopalit nyersanyag fordul elõ, amely
a Cserhát-hegység területén más régészeti anyagban nem található meg. A Becske-Júlia-
major paleolitikus telepen elõkerült két limnoopalit nyersanyagtöredék feltételezésünk
szerint mindenképpen a két lelõhely közötti kapcsolatra utal, ugyanis ez a fekete sávos,
fehér színû limnoopalit nyersanyag hazánkban egyedül Gyöngyösoroszi környékén
(„Dögkút”) fordul elõ.

7.2. Erdõkürt-Cigánypart
Nagyobb, 1149 darabos leletanyaga miatt feltétlenül meg kell említeni az Erdõkürt-
Cigánypart lelõhelyet (5. ábra:11) (PÉNTEK, FARAGÓ 2015). A lelõhely a Déli-Cserhát
területén, az Ecskendi-tönk É-i peremén, Erdõkürt településtõl D-re, egy megközelítõleg
Ny-K irányú mintegy 3 km hosszú és 1 km széles fennsík Ny-i végén helyezkedik el 240
m tszf-i magasságon. A fennsíkot ÉK felõl a Céklás-völgy, DNy felõl pedig az Alma-völgy,
egy klasszikus zsákvölgy határolja. A lelõhelytõl DK-re mintegy 750 m távolságra talál-
ható az Alma-völgyben folyó patak forrása. A lelõhelyet Ny-ról egy mély árokrendszer
választja el a 320,7 m tszf-i magasságú Ecskend tömbjétõl. A lelõhely területe K-rõl hatá-
ros a Szedmina nevû határrésszel, amelyen egy nagyobb kiterjedésû, potenciális nyers-
anyagokban igen gazdag kavicságy található. A Cigánypart és Szedmina határrészek kö-
zé részlegesen beékelõdik egy mély vízmosásos rövidebb zsákvölgy. A nyílt színi telep
tehát egy kitüntetett jelentõségû, nagy perspektívájú stratégiai helyen helyezkedik el,
ahonnan ellenõrzést fejthet ki a teljes környezetére.
A nyersanyagfelhasználásban a helyi eredetû nyersanyagok, limnoszilicit (82,85%)
és kovakavics (8,27%) dominálnak. Egyéb nyersanyagféleségek (kvarcporfír, obszidián,
radiolarit) ugyan csupán alárendelt szerepet játszanak, a késõbbiek során fontosak lehet-
nek azonban a lelõhely leletanyagának értékelése szempontjából. A paleolitikusnak te-
kintett leletanyagot alkotó 22 db formális eszköz egyelõre még kevés ahhoz, hogy kultu-
rális besorolásuk biztonsággal megadható legyen. Az eszközök esetében hiányoznak az
egyértelmû, kizárólagosan egy adott kultúrára érvényes techno-tipológiai jegyek. Az esz-
közök, szilánkvakarók, kaparók és levéleszközök többségével kapcsolatban megállapí-
tott sajátosságok éppúgy jellemzik a késõi középsõ paleolitikusnak tekintett Micoquien-
Bábonyien valamint a Szeletien ipart is. A jelenlegi leletanyag egy közelebbrõl be nem
azonosítható, bifaciális technikát alkalmazó, levélhegyes ipart jelez.

243
 7.3. Bér-Szár-hegy
A lelõhely a Keleti-Cserhát területén, a Dobogó-tetõ-Bézma-Tepke csoport Ny-i pere-
mén található (5. ábra:7). Ez a csoport a Keleti-Cserhát egyetlen középhegység jellegû,
nagy reliefenergiájú vidékének a D-i része. A Keleti-Cserhát felépítésében ÉNy-ról DK fe-
lé egyre fiatalabb kõzetek vesznek részt. ÉNy-on és ÉK felé a hegység lábánál a legrégeb-
bi, felsõ-oligocén „kattien” rétegsora lép felszínre. Ezt követik a miocén és helvéti üledé-
kek, valamint az andezit takarók. Az andezitre kisebb-nagyobb foszlányokban laj-
tamészkõ (Buják-Fehér-oldal) és az alacsonyabb szinteken szarmata mészkõ települ. A
fiatal szarmata üledékek és a pannóniai rétegek (Aranykút-puszta) foszlányokban csak
a medencék területére és a DK-i hegylábi lejtõrészekre korlátozódnak (LÁNG 1967:289).
A lelõhely Bér településtõl K-i irányban mintegy 1 km távolságra 272,6 m tszf-i magas-
ságban egy széles, kiterjedt dombháton terül el. Ny-i irányból a Papi-földek határrész mély
vízmosásai és közvetve a Béri-patak völgye határolja. É-i irányban egy laposabb nyereg
választja el a Csirke-hegytõl (367,7 m), D-rõl ugyancsak egy nyereg húzódik a Szár-hegy
és az Öreg-hegy (280,2 m) között. ÉK felé a terület enyhén lejt, nagyobb a lejtése DK felé
a Hegy mögötti-dûlõ és az Aranykút-puszta felé. A fentebb tárgyalt Buják-Szente lelõhely
É-ÉK-i irányban mintegy 4,5 km távolságra található. A Keleti-Cserhát kialakulásában dön-
tõ szerepet játszó miocén kori andezites jellegû vulkanizmus nyomai a lelõhelytõl alig 2
km távolságra, K-i irányban a Rózsás-tetõn jó minõségû, pattintásra kiválóan alkalmas
táblás limnokvarcit formájában manifesztálódnak (MARKÓ 2005:53-54).
A lelõhely 449 darabos publikálatlan leletanyagában a helyi nyersanyag szinte egyed-
uralkodó (91,98 %). A helyidegen nyersanyagféleségeket összesen 3 darab kvarcporfír le-
let (egy bifaciális levélhegytöredék, egy retusált darab és egy szilánk) továbbá egy
erratikus tûzkõbõl készült pengetöredék képviseli. A lelõhely esetében a nyersanyagfor-
rás közelsége és a leletanyagban található nagy mennyiségû debitázs-anyag (többségében
nyersanyaghulladék) ellenére sem beszélhetünk mûhelyrõl. A 21 darabos eszközkészlet-
ben részben aurignacien jellegû eszközök, részben pedig egy közelebbrõl nem meghatá-
rozható levéleszközös iparra jellemzõ levélhegyek, bifaciális eszközök fordulnak elõ. Né-
hány lelet, a leletanyag kisebb része fiatalabb õskori, neolitikus benyomást kelt.

7.4. Acsa-Rovnya
Végezetül röviden foglalkozunk ezzel a hazai paleolitikum vonatkozásában minden bi-
zonnyal egyik leggazdagabb, legnagyobb felszíni gyûjtésbõl származó leletanyaggal ren-
delkezõ lelõhellyel (5. ábra:8). Acsa település a Déli-Cserhát Nyi-szárnyán, a Galga folyó
völgyében terül el. A szerkezeti morfológiai elemek, mint az aszimmetrikus keresztmet-
szetû völgyek és rögök alapján a Galga mellékén és erre keresztirányban is fiatalabb vetõ-
ket lehet feltételezni. Ilyen az Acsa-Erdõkürtnél húzódó Ny-K-i irányú völgy. Az É felõl D-
re húzódó eruptív vonulat Acsánál megszakad, szarmata üledékes öblözet nyúlik be a
nyergen K felõl a Galga-völgy irányába. Ettõl a kis öblözettõl D-re széles sávban ismét fel-
színre kerül a vulkáni takaró. Ennek Ny-i peremén több helyen jól látszik a réteges vulká-
ni szerkezet (LÁNG 1967:270-271). Részben ennek tudható be az Acsától D-re fekvõ
Püspökhatvan és Galgagyörk környéki gazdag limnokvarcit padok elõfordulása (CS. BA-
LOGH, T. DOBOSI 1995; MARKÓ 2005:52). A településtõl K-re, az említett Acsa-Erdõkürt
nyeregben, egy megközelítõleg 260 m tszf-i magasságú, nagy kiterjedésû lapos dombtetõn
helyezkedik el a lelõhely. D-rõl a Malom-árok forrásvölgye és az azt környezõ mély vízmo-
sásos terület határolja, Ny felõl a Ny-K-i irányú Mogyorós nevû mély aszóvölgy, amelybe

244
a Kis-Papucs-hegyrõl (267,8 m) D-i irányban számos rövidebb völgy fut. A dombhát É-i és
ÉK-i irányban enyhén ereszkedik Perespuszta, illetve az ott eredõ Céklás-völgyi pataknak
a völgye felé. A lelõhely D-i végében nagyobb kiterjedésû kavicságy található, melynek geo-
lógiai kora „középsõ-miocén helvéciai emelet” (NOSZKY 1940:65) vagy „alsó-pliocén ma-
gasabb szarmata terresztrikum” (NOSZKY 1940:116).
A lelõhelyen T. Dobosi Viola folytatott ásatásokat 2002-ben és 2004-ben. A 2013-ig
leltárba vett 7390 darabos leletegyüttes nyersanyagfelhasználása a helyi eredetû hidro- il-
letve limnokvarcit elsöprõ dominanciája (96,63 %) mellett igen változatos. A leletanyag-
ban a helyi andezit, kovakavics, nummuliteszes kovakavics mellett elenyészõ mennyi-
ségben regionális és távolsági nyersanyagféleségek, úgy mint radiolarit, obszidián, tûz-
kõ, homokkõ is találhatók. Jelen van továbbá 64 db kvarcporfír (0,87 %).
Az 537 darabos eszközegyüttesben az igen változatos összetételû vakarók (aurigna-
cien jellegû magas és orros vakarók, továbbá vakaró-vésõ kombinációk is) aránya 60,9
%, a vésõké 10,2 %, a kaparóké 7,5 %, a retusált pengéké 9,5 %. Megemlítendõ továbbá
7 darab helyi limnoszilicitbõl, illetve kvarcporfírból készített bifaciális eszköz (1,3%),
köztük levélhegyek, levéleszközök. Ezeknek a jelenléte az Aurignacien kultúrában a ko-
rábbi ismereteink alapján legalábbis szokatlan. Tipológiai szempontból hiányoznak az
idõsebb Aurignacien kultúrára jellemzõ Dufour lamellák, hiányoznak a mélyen völgyelt,
karcsúsított pengék. A retusált pengék jelenléte ellenére alacsony a laminarizáció mérté-
ke. A 68 db magkõ és magkõ-származék között csak szilánkmagkõ található. A kaparók
magas aránya ugyanakkor jellemzõ a Kassai-medence aurignacien telepeire (Bárca I, II;
BÁNESZ 1968:125-177) és a morvaországi aurignacien lelõhelyek (Ondratice I/ eleè ;
MLEJNEK et al. 2012) anyagára is. A fenti tények együttes figyelembevételével T. Dobo-
si Viola a lelõhelyet az Aurignacien kultúra fiatalabb fázisába („Aurignacien récent ou
Aurignacien II” F. Djindjian értelmezésében ) sorolja. Kora a 31.500–30.000 BP-re datál-
ható Arcy interstadiális (DJINDJIAN et al. 1999:165). T. Dobosi Viola szerint az Acsán
elõkerült kvarcporfír levéleszközök vagy az Aurignacien és a Szeletien kultúráknak a
nyílt színi lelõhelyekre is kiterjedõ kapcsolatát bizonyíthatják, vagy pedig azt a tényt,
hogy a bifaciálisok szervesen illeszkednek az Aurignacien kultúra eszközkészletébe (T.
DOBOSI 2013:57-58).

8. Diszkusszió
A fentiekben az egyes iparok, kultúrák kapcsán már tettünk alapvetõ észrevételeket,
az alábbiakban ezeket csak néhány további gondolattal kívánjuk kiegészíteni.
A micoquien-bábonyien kultúrkörbe tartozó lelõhelyekkel kapcsolatban megállapít-
hatjuk, hogy sem a Sajó-völgyben sem pedig a Bükk-hegység belsejében nem beszélhe-
tünk szorosabb értelemben vett település-komplexumról, mintha csak önálló lelõhelyek
megléte jellemezné az ipart. Rozsnyói M. ugyan Nekézseny-Határ-tetõ (7. ábra:1) eseté-
ben több, összesen öt leletkoncentrációról (õstelep) beszél (ROZSNYÓI 1963:69), de az
anyag revizióját végzõ szerzõk megállapítása szerint az öt gyûjtõterület kulturális érte-
lemben nagyon különbözõ, csak két lelõhelyen szerepelnek bifaciálisok (ZANDLER, BÉ-
RES 2011:59). A Miskolc, illetve Sajóbábony környéki, a Bábonyien ipar szempontjából
kulcsfontosságú lelõhelyeknek (Sajóbábony-Kövesoldal (8. ábra:3); Miskolc-Szabadka-
tetõ (8. ábra:4), Miskolc-Kánás-tetõ (8. ábra:5), Mályi-Öreg-hegy (8. ábra:6)) a környe-
zetérõl vagy más lelõhelyekhez való kapcsolatáról, illetve a leletanyagáról nem rendelke-
zünk a korábbiaknál (RINGER 1983:15-41) részletesebb információkkal.

245
 Amennyiben a Sajó-völgyi lelõhelyek és Galgagyörk-Csonkás-hegy esetében elfogad-
juk a széles alluviális völgyek jelentõségét a vadászat, a zsákmányállatok elejtése szem-
pontjából, akkor ezzel egyszersmind mintegy feltételezzük, hogy a kultúrkör gyakorlati-
lag alapvetõen eltérõ paleoökológiai környezetekhez is megfelelõ módon alkalmazko-
dott, ahogyan arra Ringer Árpád is utalt (RINGER 1983:56). Hiszen nyilvánvalóan más
paleoökológiai körülményekkel és így faunával kell számolnunk a Cserhát- illetve Bükk-
hegység belsejében, mint a széles, kiterjedt árterû folyóvölgyekben. Ezen a ponton tény-
ként szembesülünk a Sajó-völgy és a Bükk-hegység viszonylagos kutatatlanságával, kö-
vetkezésképpen prediktív módon igen nagy bizonyossággal valószínûsíthetjük telepü-
lés-komplexumok meglétét a fenti területeken is.
Markó András doktori dolgozatában a Vanyarc környéki lelõhelyek iparát idõrendileg a
legkésõbbi középsõ paleolitikum vagy legkorábbi felsõ paleolitikum idõszakára, a tágabb ér-
telemben vett „Blattspitzengruppe” körébe sorolja, megállapítva ugyanakkor, hogy a krono-
lógiai kérdésekre a gyakorlatilag értékelhetetlen radiokarbon adatok és az õslénytani adatok-
nak a talajképzõdési tényezõk okozta hiánya miatt problematikus a válasz. Annak ellenére,
hogy az egyes vanyarci eszközformák viszonylag nagy területen megtalálhatóak mind a ké-
sei középsõ, mind a korai felsõ paleolitikusnak meghatározott leletegyüttesekben, maga az
ipar eszközösszetétele nem ismert máshonnan. A Vanyarci típusú iparhoz sorolható lelõhe-
lyek elõfordulása látszólag csupán erre a területre koncentrálódik. Tipológiai alapon a
Vanyarci típusú ipart pedig feltételesen a nagyjából 38.000 (nem kalibrált) radiokarbon éves
és nagy vonalakban a Hengelo interstadiálisra tehetõ Szeletien, illetve a 45-46.000 éves
Micoquien leletegyüttesek közti idõszakra keltezi (MARKÓ 2012:243).
A Vanyarci típusú ipar látszólagos egyedi elõfordulásának a kérdése valamilyen mó-
don nyilvánvalóan szoros kapcsolatban áll az ipar eredetével, keletkezésével, amelyre
azonban jelen ismereteink alapján nem ismerjük a választ. Ahogyan azt fentebb már je-
leztük, a település-komplexum elemeinek sajátos lineáris elhelyezkedése miatt a topoló-
giára, a lelõhelyek, leletkoncentrációk egymáshoz viszonyított kapcsolatára vonatkozó-
lag nem vonható le érdembeli következtetés. Miután a település-komplexumot alkotó le-
lõhelyek, leletkoncentrációk „gyûjthetõsége” számos okból igen különbözõ (a talajtaka-
ró változó vastagsága, egy részük erdõs vagy elhanyagolt, nem mûvelt területen találha-
tó), így a leletszám semmiképpen sem tekinthetõ lényeges attributumnak, amely alap-
ján a gyûjtõpontok osztályozhatók, kategorizálhatók lennének.
A lelõhelyek minden bizonnyal hosszabb idõszakon keresztül, mintegy tradicionáli-
san gyakorolt rövidebb megtelepülések, ott-tartózkodások nyomai. Nem zárható ki,
hogy gyakorlatilag minden egyes általunk lokalizált lelõhely, leletkoncentráció egy-egy
önálló „vadásztanya” volt.
A Cserhát-hegység területén található számos szeletien jellegû levéleszköz szórvány-
lelet, valamint a kisebb leletkoncentrációk egy része „kevésbé láthatósága” ellenére is
mindenképpen összefüggésben lehet nagyobb lelõhelyekkel, mint feladat-specifikus le-
lõhely. A vizsgált terület jelentõs része erdõvel borított, ahol nincsen esély további, eset-
leg nagyobb lelõhelyek, kiterjedtebb település-komplexumok lokalizálására. Így elkép-
zelhetõ, hogy a fenti önálló Szeletien lelõhelyek egy része ilyen „fragmentálódott” tele-
pülés-komplexumok részei. Az Eger környéki lelõhelyek esetében viszont elsõsorban a
leletanyagok kevert jellege miatt tûnik úgy, hogy ugyancsak nincsen esélyünk az ilyen
település-komplexumok felismerésére.
A Szeletien kultúrába sorolt lelõhelyekkel kapcsolatban fentebb tett megállapításokat
végezetül azzal a talán abszurdnak látszó megjegyzéssel egészítenénk ki, hogy tulajdon-

246
képpen a „Szeletien” kutatásoknak még csak az elején vagyunk, és nagy reményeket fû-
zünk a Nógrád-megyei, elsõsorban a Cserhát-hegységbeli lelõhelyek továbbkutatásá-
hoz. Tudomásul kell vennünk, hogy nem áll rendelkezésünkre egyetlen olyan megdönt-
hetetlennek tekinthetõ érv sem amellett, hogy a Szeletien kultúra genézise a Bükk-hegy-
séghez kapcsolódna. A Morvaország területén meglévõ nagyszámú szeletien lelõhely ép-
pen azt bizonyítja, hogy az életmódjuk semmiképpen nem kapcsolódott a Bükk-hegy-
séghez hasonló viszonylagosan magas hegységhez. Elterjedésükben mindenütt a hegy-
lábi felszínt preferálták (KAMINSKÁ et al. 2008; NERUDOVÁ 2013).
A Cserhát-hegységgel kapcsolatban megfigyelhetõ, hogy egy adott, hozzávetõlege-
sen Ny-K-i irányú vonaltól (Szécsénke-Becske-Bér-Buják) É-ra, a Debercsény-Mogyorós
lelõhely kivételével és gyakorlatilag a Központi-Cserhát területének nagy részén nem si-
került paleolitikus lelõhelyet lokalizálni. Debercsény-Mogyorós lelõhely azonban már in-
kább hídfõállás jellegû, közvetlenül a Hont-Csitár, Hont-Babat felé irányuló migráció út-
vonalán fekszik. Nem ismertek paleolitikus lelõhelyek az intenzív terepkutatások ellené-
re sem, amelyek folytán ugyanakkor nagy számú fiatalabb õskori, különösen a neoliti-
kumra datálható lelõhelyet ismerünk (PÉNTEK, FARAGÓ 2015). Ezzel kapcsolatban is-
mét Simán Katalint idézzük, aki a következõket írta: „Nem jelenthetett ideális megtelepü-
lési területet a Zempléni hegység belseje sem, mivel az idõszakos vízfolyások a vulkáni
hegység belsejében nem biztosítottak egyenletes vízellátást.” (SIMÁN 1988:56). Nem tart-
juk kizártnak, hogy a Cserhát-hegység esetében ugyanez lehetett a helyzet. Az egyenle-
tes vízellátás hiánya nyilvanvalóan döntõen befolyásolta a potenciális zsákmányállatok
összetételét és számosságát.

Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozunk Zandler Krisztiánnak, aki lehetõvé tette a cikk megjelenését,
Faragó Norbertnek (ELTE Régészetudományi Intézet), a tanulmányhoz mellékelt feke-
te-fehér térképek elkészítésében nyújtott szakmai segítségéért, továbbá Király Attilának,
a tanulmánnyal kapcsolatban tett számos szakmai észrevételéért.

247
248
249
250
251
252
253
254
255
 IRODALOM
ABSOLON, K., KLÍMA, B.
1977 Pøedmostí: ein Mammutjägerplatz in Mähren. Brno : Archeologický ústav ÈSAV
v Brnì, ACADEMIA Praha 1977.
ADAMS, B.
2000 Archaeological investigations at two open-air sites in the Bükk Mountain region
of Northeast Hungary. In: ORSCHIEDT, J. – WENIGER, G-CH. (eds.):
Neanderthals and modern humans – discussing the transition: Central and
Eastern Europe from 50.000 – 30.000 B.P. Wissenschaftliche Schriften des
Neanderthal Museums 2. Mettmann, 169-182.
ADLER, D. S., BAR-OZ G., BELFER-COHEN A., BAR-YOSEF O.
2006 Ahead of the Game. Middle and Upper Palaeolithic Hunting Behaviors in the
Southern Caucasus. Current Anthropology Volume 47, Number 1, February
2006
BAALES, M.
1999 Economy and Seasonality in the Ahrensburgian. In: S. K. Koz³owski; J. Gruba & L.
L. Zaliznyak (Hrsg.): Tanged points cultures in Europe. Kolloquium Lublin 1993.
Lubelskie materialy archeologiczne 13. Lublin, 64-75.
BANG-ANDERSEN, S.
2008 Prehistoric reindeer hunting in the southern Norwegian highlands. In:
Grimaldi, S., Perrin, T. (Eds.) Mountain environments in prehistoric Europe :
settlement and mobility strategies from the Palaeolithic to the Early Bronze Age.
Proceedings of the XV World Congress (Lisbon, 4-9 September 2006) Oxford :
Archaeopress
BATAILLE, G.
2010 Recurrent occupations of the Late Middle Palaeolithic Station Kabazi II, Unit II,
Level 8 (Crimea, Ukraine) - Seasonal adaption, procurement and processing of
resources. Quartär 57, 2010, 43-77.
BÁNESZ, L.
1968 Barca bei Košice-paläolithische Fundstelle. Barca pri Košiciach-paleolitické
nálezisko. Vydavatel'stvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava
BERNBECK, R.
1997 Theorien in der Archäologie. Tübingen – Basel 1997.
BINFORD, L. R.
1978 Dimensional Analysis of Behavior and Site Structure: Learning from an Eskimo
Hunting Stand. American Antiquity, Vol. 43, No. 3 (Jul., 1978), pp. 330-361.
BINFORD, L. R.
1980 Willow Smoke and Dog’s Tails: Hunter-Gatherer Settlement Systems and
Archaeological Site Formation. American Antiquity, Vol. 45(1), pp. 4-20.
BINFORD, L. R.
1982 The archaeology of place. Journal of Anthropological Archaeology 1:5-31.
BOSINSKI, G.
1967 Die mittelpaläolitische Funde im Westlichen Mitteleuropa. Fundamenta A4,
Köln-Graz, Böhlau-Verlag

256
BURCH, E. S., Jr.
1972 The Caribou/Wild Reindeer as a Human Resource. American Antiquity, Vol. 37,
No. 3 (Jul., 1972), pp. 339-368
BURCH, E. S., Jr., BLEHR, O.
1991 Herd Following Reconsidered. Current Anthropology, Vol. 32, No. 4 (Aug. - Oct.,
1991), pp. 439-445
BURKE, A.
2000 Seasonality and Human Mobility During the Upper Palaeolithic in South-west-
ern France. In: Animal Bones, Human Societies, edited by Peter Rowley-Conwy,
pp. 28-35. Oxbow Books, Oxford.
BURKE, A.
2004 Alternative Models of Spatial Organization for Pleistocene Hunter-Gatherers. In
Hunters and Gatherers in Theory and Archaeology, edited by George M.
Crothers, 192-210. Occasional Papers No. 30. Center for Archaeological
Investigations, Southern Illinois University, Carbondale.
CARR, D. H.
2012 Paleoindian economic organization in the lower Great Lakes region: evaluating
the role of caribou as a critical resource. A dissertation - Submitted to Michigan
State University – In partial fulfillment of the requirements – For the degree of
DOCTOR OF PHILOSOPHY ANTHROPOLOGY.
CS. BALOGH, É., T. DOBOSI, V.
1995 Paleolithic settlement traces near Püspökhatvan. Folia Archaeologica 44. 1995.
37-59.
DJINDJIAN, F., KOZ£OWSKI, J., OTTE, M.
1999 Le Paléolithique supérieur en Europe. Paris: Armand Colin.
DÖVÉNYI Z. (Szerk.)
2010 Magyarország kistájainak katasztere – második, átdolgozott és bõvített kiadás.
Magyar Tudományos Akadémia, 1-876.
FÉBLOT-AUGUSTINS, J.
1993 Mobility Strategies in the Late Middle Palaeolithic of Central Europe and Wes-
tern Europe: Elements of Stability and Variability. Journal of Anthropological
Archaeology, 12 (1993), 211-265.
FÉBLOT-AUGUSTINS, J.
1997 La circulation des matieres premieres au Paléolithique. 2 kötet. E.R.A.U.L., 75,
Liege.
FÉBLOT-AUGUSTINS, J.
1999 La mobilité des groupes paléolithiques. Bulletins et Mémoires de la Société d'an-
thropologie de Paris, Nouvelle Série, tome 11 fascicule 3-4, 1999. pp. 219-260.
FIEDLER, L.
2010 Spätmittelpaläolithische und frühjungpaläolithische Fundkomplexe in Hessen
mit Blattspitzen. Fundberichte aus Hessen 46/47 (2006/2007), Wiesbaden, 1-
58.
GÁBORI, V.
1958 Neue paläolitische Funde im Eipel-Tal. Archeologické rozhledy 10, 55-61.
GÁBORI-CSÁNK, V.
1993 Le Jankovichien, une civilisation paléolithique en Hongrie – Liege, E.R.A.U.L. 53.

257
GÁBORI M.
1956 Az epipaleolitikum lelõhelye Honton. Archaeológiai Értesítõ 83:125-138.
GÁBORI M.
1964 A késõi paleolitikum Magyarországon. In: Régészeti tanulmányok III. Szerk.:
Gerevich László, Budapest 1964
GÁBORI, M.
1976 Les civilisations du Paléolithique moyen entre les Alpes et l’Oural. Esquisse his-
torique, Akadémiai Kiadó, Budapest, 277 p.
GORDON, B. C.
2003 Rangifer and man: An ancient relationship. Rangifer, Special Issue No. 14: 15-28
GORDON, B. C., KEHOE, A. B., WHITE, R.
1990 On the Herd-Following Hypothesis. Current Anthropology, Vol. 31, No. 1 (Feb.,
1990), pp. 69-71
GÖNCZY S.
2004 Földtani alapfogalmak. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola jegy-
zettára. Beregszász.
GÖNCZY S., SZALAI K.
2004 Geomorfológiai fogalomgyûjtemény. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar
Fõiskola jegyzettára. Beregszász.
HÁMOR G.
1985 A Nógrád-cserháti kutatási terület földtani viszonyai. The geology of the Nógrád-
Cserhát area. Geologica hungarica, Series Geologica Tomus 22, Budapest
HOPKINSON, T.
2004 Leaf points, landscapes and environment change in the European Late Middle
Palaeolithic. In: Conard, N. (ed.): Settlement Dynamics of the Middle Paleolithic
and Middle Stone Age. Vol. II: 227-258. Tübingen: Kerns Verlag
HORVÁTH G.
2000 Nógrád-megye természetföldrajza. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegye-
tem, kézirat.
IZSÁK T.
2004 Természetföldrajzi fogalmak szótára. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar
Fõiskola jegyzettára. Beregszász.
JÁNOSSY D.
1979 A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Ki-
adó, Budapest
JÁNOSSY, D., VÖRÖS, I.
1979 „Grossäuger-Streufunde aus dem Pleistozän Ungarns.” Fragmenta Mineralogica
Et Palaentologica 9 (1979) 21-60.
KAMINSKÁ, ¼.
2001 Die Nutzung von Steinrohmaterialien im Paläolithikum der Slowakei. Quartär
51/52, 81–106.
KAMINSKÁ, ¼.
2013 Sources of raw materials and their use in the Palaeolithic of Slovakia. In: (Mes-
ter, Zs. Ed.) Papers of the Visegrád fund project n° 21110211, Polish Academy of
Arts and Sciences, Kraków and Institute of Archaeological Sciences of the Eöt-
vös Loránd University, Budapest, Kraków-Budapest: p. 99-110.

258
KERTÉSZ R., SÜMEGI P.
1999 Az Északi-középhegység negyedidõszak végi õstörténete. Ember és környezet
kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban. A Nógrád
Megyei Múzeumok Evkönyve 23. 66-93.
KIRÁLY A.
2014 Magyarország mamut térképe. 2014. http://ameplatform.hu/2014/09/mamut-
terkep-magyarorszag/
KORDOS L., RINGER Á.
2001 A felsõ-pleisztocén õskörnyezet. In: Dobrossy I. (fõszerk.) Emberelõdök nyo-
mában. Az õskõkor emlékei Északkelet-Magyarországon. Miskolc, pp. 35-39.
KORPÁS, L. (Szerk.)
1998 Magyarázó a Börzsöny és a Visegrádi-hegység földtani térképéhez. A Magyar Ál-
lami Földtani Intézet Térképmagyarázói, Budapest
LÁNG S.
1967 A Cserhát természeti földrajza. Budapest, Akadémiai Kiadó, 375 p.
LIEBERMAN, D. E.
1993 The Rise and Fall of Seasonal Mobility among Hunter-Gatherers - The Case of
the Southern Levant. Current Anthropology Volume 34, Number 5,December
1993, 599-631.
LIEBERMAN, D. E., SHEA, J. J.
1994 Behavioral Differences between Archaic and Modern Humans in the Levantine
Mousterian. American Anthropologist 96:300-332.
MARKÓ A.
2004 Újabb kõeszközök a galgagyörki Csonkás-hegyrõl. Õsrégészeti Levelek.
Prehistoric Newsletter 6:10-12.
MARKÓ A.
2005 Limnokvarcit a Cserhát hegységben. Archeometriai Mûhely 2005/4. 52-55.
http://www.ace.hu/am/2005_4/AM-2005-4-MA.pdf
MARKÓ, A.
2007 Preliminary report on the excavations of the middle palaeolithic site Vanyarc -
Szlovácka-dolina. Communicationes Archaeologicae Hungaricae, 5-18.
MARKÓ A.
2009a Levéleszközös leletegyüttes Debercsénybõl. Leaf-shaped industry from
Debercsény. Archeológiai Értesítõ 134., 155-163.
MARKÓ, A.
2009b Raw material circulation during the Middle Palaeolithic period in northern Hunga-
ry. In: GANCZARSKI, J. (red.): Surowce naturalne w Karpatach oraz ich wykorzys-
tanie w pradziejach i wczesnym œredniowieczu. Krosno: 107-119.
MARKÓ, A.
2011 Raw material use at the Middle Palaeolithic site of Vanyarc (Northern Hunga-
ry). Praehistoria 9-10 (2008-2009): 183-194.
MARKÓ A.
2012 Középsõ-paleolitikus leletegyüttesek Vanyarc környékén. Doktori disszertáció.
Kézirat ELTE-BTK Budapest.
MARKÓ, A., PÉNTEK, A.
2003-2004 Raw material procurement strategy on the palaeolithic site of Legénd Káldy-
tanya (Cserhát Mountains, Northern Hungary). Praehistoria 4-5., 165-177.

259
MARKÓ, A., KÁZMÉR, M.
2004 The use of nummulitic chert in the Middle Palaeolithic in Hungary. „Die
aktuellen Fragen des Mittelpaläolithikums in Mitteleuropa” – „Topical issues of
research Of Middle Palaeolithic period in Central Europe”, Tata, 20-23 October
2003.
MARKÓ, A., PÉNTEK, A., BÉRES, S.
2002 Chipped stone assemblages from the environs of Galgagyörk (Northern Hun-
gary). Praehistoria 3., 245-257.
MARKS, A. E., CHABAI, V. P.
2001 Constructing Middle Palaeolithic settlement systems in Crimea: potentials and
limitations. In: CONARD, N. J. (ed): Settlement dynamics of the Middle
Paleolithic and Middle Stone Age. Kerns Verlag, Tübingen: 179-204.
MESTER, Zs.
2000 Sur la présence du silex de Œwieciechów dans l'Abri de Sólyomkút (montagne
de Bükk, Hongrie). PRAEHISTORIA 1: pp. 83-93. (2000)
MESTER Zs.
2003 Az õskori emberre vonatkozó források az ember–környezet viszony fényében.
In Források és történetírás. Válogatás a Miskolci Egyetem BTK által 1999. októ-
ber 14–16. között rendezett történettudományi konferencia elõadásaiból. Studia
Miskolcinensia, 4 (2003), p. 7–20.
MESTER Zs.
2009 Nyersanyagbeszerzés és -feldolgozás egy felsõ paleolit telepen: Andornaktálya-
Zúgó-dûlõ, In Ilon G. (szerk.): MSMOG VI. – Õskoros Kutatók VI. Összejövetel-
ének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Kõszeg, 2009. március
19 – 21. Szombathely, pp. 239-254.
MESTER Zs.
2011a A magyarországi középsõ és felsõ paleolitikum bifaciális levéleszközeinek tech-
nológiája. In: T. Biró K., Markó A. (szerk.), Emlékkönyv Violának. Tanulmá-
nyok T. Dobosi Viola tiszteletére. Papers in honour of Viola T. Dobosi. Budapest,
2011, p. 15–41.
MESTER, Zs.
2011b Technological analysis of Szeletian bifacial points from Szeleta Cave (Hungary),
In Longo, L. (ed.), Integrated methodological approaches to the study of lithic
tools. Human Evolution - Special Issue – 2011, Angelo Pontecorboli Editore, Fi-
renze, pp. 107-124
MLEJNEK, O., ŠKRDLA, P., PØICHYSTAL, A.
2012 Ondratice I/Zeleè - an Early Upper Palaeolithic site in central Moravia. Archäo-
logisches Korrespondenzblatt, Mainz: Römisch-Germanische Zentralmu-
seums, 2012, Jahrgang 42, Heft 3, s. 295-314.
MORTENSEN, P.
1972 Seasonal Camps and Early Villages in the Zagros. In: P. Ucko, R. Tringham, &
G. W. Dimbley (Eds.) Man, Settlement and Urbanism. London, 293-297.
NERUDOVÁ, Z.
2013 Palaeolithic settlement strategies in the Krumlov Forest area (South Moravia,
Czech Republic) during MIS 3. Quaternary International 294 (2013) 61-70.

260
NERUDA, P., KAMINSKÁ, ¼
2013 Neanderthals at Bojnice in the context of Central Europe - Neandrtálci z Bojnic
v kontextu støední Evropy. ANTHROPOS Studies in Anthropology,
Palaeoethnology, Palaeontology and Quaternary Geology, Vol. 36, N.S. 28, 2013
NOSZKY J.
1914 A Cserhát középsõ részének földtani viszonyai. (Jelentés az 1913. évi földtani
felvételekrõl). A Magyar királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1913. évrõl II.
305-325.
NOSZKY J.
1923 A Zagyva völgy és környékének geológiai és fejlõdéstörténeti vázlata. Annales
Musei Nationalis Hungarici 20: 60-72.
NOSZKY J.
1940 A Cserháthegység földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leírása III. Das Cserhát-
Gebirge. Geologische Beschreibung Ungarischer Landschaften III. Budapest.
OLIVA, M.
1979 Die Herkunft des Szeletien im Lichte neuer Funde von Jezeøany. Èasopis
Moravského Musea, LXIV:45-78
PATOU-MATHIS, M.
2000 Neanderthal subsistence behaviours in Europe. International Journal of Osteo-
archaeology 10: 379-395.
PÉNTEK, A.
2015a Open-air site complex with leaf-points at Szécsénke (Cserhát Mountains, Northern
Hungary). Preliminary results. Sajtó alatt.
PÉNTEK A.
2015b Becske-Júlia-major, egy nyíltszíni paleolitikus telep. Kiadatlan kézirat. https://
www.academia.edu/14831694/P%C3%A9ntek_A._Becske-J%C3%BAlia-
major_egy_ny%C3%ADltsz%C3%ADni_paleolitikus_telep
PÉNTEK A.
kéziratban 1 A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felsõ paleolitikus és epipaleolitikus le-
lõhelyeinek topográfiája.
PÉNTEK A.
kéziratban 2 Legénd-Hosszú-földek, egy új nyíltszíni felsõ paleolitikus lelõhely a Cser-
hát-hegységben.
PÉNTEK A.–FARAGÓ N.
2015 Erdõkürt-Cigánypart, egy nyílt színi kõkori telep. Õsrégészeti Levelek.
Prehistoric Newsletter 14(2012), 5-24.
PÉNTEK A., ZANDLER K.
2013a Nyíltszíni Szeletien telep Szécsénke-Kis-Ferenc-hegyen. Litikum 1. 36-49.
http://www.litikum.hu/project/a0003_pentek_zandler/
PÉNTEK A., ZANDLER K.
2013b Nyíltszíni levéleszközös telep Legénd-Rovnyán. Open-air Site with Leaf-points
at Legénd-Rovnya. NEOGRAD XXXVII. A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve
(2013) p. 23-45.
PÉNTEK A., ZANDLER K.
2014 Buják-Szente, egy nyíltszíni paleolit telep. Litikum 2. 3-16. http://www.litikum.hu/
project/a0007_pentek_zandler/

261
PRISKIN A.
2009 A távolsági nyersanyagok felhasználása a Kárpát-medencei felsõ paleolitikum
kései idõszakában. , In Ilon G. (szerk.): MSMOG VI. – Õskoros Kutatók VI. Ösz-
szejövetelének konferenciakötete. Nyersanyagok és kereskedelem. Kõszeg,
2009. március 19 – 21. Szombathely, pp. 311-320.
PØICHYSTAL, A.
201 Classification of lithic raw materials used for prehistoric chipped artefacts in
general and siliceous sediments (silicites) in particular: the Czech proposal – Ja-
vaslat a pattintott kõeszközök készítésére használt kõeszközök osztályozására,
általános tekintetben, különös tekintettel a kovakõzetekre és a kovás üledékek-
re, Archeometriai Mûhely 2013/3. 177-181. http://www.ace.hu/am/
2010_3/AM-10-03-AP.pdf
REMÉNYI L., STIBRÁNYI M.
2011 Régészeti topográfia: ugyanaz másként. In: Kõvári K., Miklós Zs. (szerk.), „Fél
évszázad terepen”. Tanulmánykötet Torma István tiszteletére 70. születésnapja
alkalmából. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete,
189–198.
RENSIK, E., KOLEN, J., SPIEKSMA, A.
1991 Patterns of raw material distribution in the Upper Pleistocene of northwestern
and central Europe. In: Raw material economics among Prehistoric hunter-gath-
erers, edited by Anna Montet-White and Steven Holen, pp. 141-159. Publications
in Anthropology 19. University of Kansas, Lawrence Ks.
RICHTER, J.
2001 For lack of a wise old man? Late Neanderthal land-use patterns in the Altmühl River
Valley; Bavaria. In: N. J. Conard (Ed.) Settlement Dynamics of the Middle Paleolithic
and Middle Stone Age, Vol. 1. Kerns, Tübingen, 205-219.
RINGER, Á.
1983 Bábonyien – Eine mittelpaläolithische Blattwerkzeugindustrie in
Nordostungarn. Budapest, Dissertationes Archaeologicae Ser. II. No. 11.
ROZSNYÓI M.
1963 Mezolit-gyanús szórványleletek a Bükk-hegység északnyugati részén. Colonies
sporadiques apparement mésolithiques dans la partie nord-ouest de la
Montagne de Bükk. Az Egri Múzeum Évkönyve I, 69-80.
SIMÁN K.
1985 Paleolit leletek Sajószentpéteren. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve
XXII-XXIII (1983-1984): 9-20.
SIMÁN K.
1988 Települési formák Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a paleolitikum ide-
jén. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV-XXVI: 55-67.
SIMÁN, K.
1991 Procurement and Distribution of Raw Materials in the Palaeolithic of North-
East Hungary. Etudes et Recherches Archéologiques de l’Université de Liege 43,
28-44.
SIMÁN K.
1993 Õskõkori leletek Nógrád megyében. Fünde aus der Vorzeit im Komitat Nógrád.
A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (1993) 247-252.

262
STRAUS, L.G.,
1986 Late Würm adaptive systems in Cantabrian Spain. The case of eastern Asturias,
Journal of anthropological archaeology 5, 330-368.
STURDY, D. A.
1975 Some reindeer economies in prehistoric Europe. In (E. S. Higgs, Ed.) Palaeoe-
conomy. London: Cambridge University Press, pp. 55-95.
SZENTES F.
1943 Aszód távolabbi környékének földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leirása
IV. Die weitere Umgebung von Aszód. Geologische Beschreibung Ungarischer
Landschaften IV. Budapest 1943.
SZILI I.
2001 A kétágú Szanda. Természet Világa 132. évfolyam, 3. szám, 2001. március
T. DOBOSI V.
1987-88 Ásatás Sajóbábony-Méhésztetõn. Archeológiai Értesítõ 112-113/2, 226-235.
T. DOBOSI, V.
1997 Raw material management of the Upper Palaeolithic (a case study of five new
sites, Hungary). In. Schild, R., Sulgostowska, Z. (Eds). Man and Flint.
Proceedings of the VIIth International Flint Symposium Warszawa–Ostrowice
Swietokrzyski, September 1995. Warszawa 189-193.
T. DOBOSI, V.
1998-99 Upper Paleolithic open air sites. Settlement features and function. Archeologia
austriaca, 82-83, 57-63.
T. DOBOSI, V.
2008 Acsa: new open air aurignacien site in Hungary. In: Sulgostowska, Z. –
Tomaszewszki, A. J. (eds.): Man-Millennia-Environment. Warsaw, 2008. 151-159
T. DOBOSI, V.
2010 ,,…akkoriban ugyanis még paleolit régésznek készültem” (Patay Pál). ,,… at
that time I was supposed to be a Palaeolithic researcher” (Patay Pál). In: Guba
Sz. – Tankó K. (szerkesztõk): ,,Régrõl kell kezdenünk…” Studia Archaeologica
in honorem Pauli Patay. Régészeti tanulmányok Nógrád megyébõl Patay Pál
tiszteletére. Szécsény (2010) 11-21.
T. DOBOSI, V.
2011 Õskõkori lelõhelyek Romhány környékén. (Gyombola Gábor gyûjtése). Folia
Archaeologica LV. 2011-2013.
T. DOBOSI, V.
2013 Acsa-Rovnya: új eredmények (Acsa-Rovnya: new results). Litikum 1:50-59. http://
www.litikum.hu/litikum_2013_V1/litikum_2013_V1_A0004_Dobosi.pdf
T. DOBOSI, V., SIMÁN, K.
2000 Upper palaeolithic in the region of Hont village. In: Mester Zs.– Ringer Á.
(szerk.): Á la recherche de l’homme préhistorique.Volume commémoratif de
Miklós Gábori et Veronika Gábori-Csánk. ERAUL 95. 2000. 321—337.
T. DOBOSI, V., SIMÁN, K.
2003 Hont-Parassa III. Orgonás, Upper palaeolithic settlement. Communicationes
Archaeologicae Hungaricae 2003. 15—29.
T. DOBOSI, V., HOLL, B.
2013 A gravetti telepek topográfiája. (Topography of Gravettien sites) Litikum 1:66-82.
http://www.litikum.hu/project/a0006_dobosi_holl/

263
TURQ, A.
1988 Le Moustérien de type Quina du Roc de Marsal a Campagne (Dordogne) con-
texte stratigraphique, analyse lithologique et technologique. Documents
d'Archéologi Périgourdine (A.D.R.A.P.), t. 3, 1988, pp. 5-30, 24 fig., 5 tabl.
TURQ, A.
1989 Approche technologique et économique du facies moustérien de type Quina : étude
préliminaire. Bulletin de la Société Préhistorique Française t.86, n° 8, p.244-256,
12 fig.
VALDE-NOWAK, P.
2010 Karpacki tranzyt a interior w epoce kamienia. (The Carpathian Transit and Interior
in the Stone Age.) In: Gancarski, J. (ed.), Trans-karpackie kontakty kulturowe
w epoce kamienia, br¹zu i wczesnej epoce ¿elaza. Krosno: Ruthenus, 53–60.
VALOCH, K.
1966 Die altertümlichen Blattspitzenindustrie von Jezeøany (Südmähren). Èasopis
Moravského Musea, LI:5-60
VERPOORTE, A.
2006 Neanderthal energetics and spatial behaviour. Before Farming 2006/3: 1-6.
VÖRÖS, I.
2000 Macro-mammals on Hungarian Upper Pleistocene sites. In: T. Dobosi, V. (ed.):
Bodrogkeresztúr-Henye (NE-Hungary) Upper Palaeolithic site. 186–212.
WENIGER, G.-Ch.
1991 Überlegungen zur Mobilität jägerischer Gruppen im Jungpaläolithikum. Saeculum
42: 82-103.
WHITE, R.,
1989 Husbandry and herd control in the upper Paleolithic: a critical review of the evi-
dence. Current Anthropology 30 (5), 609-632.
ZANDLER K.
2006 Paleolit lelõhelyek Eger környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. ELTE-BTK
Budapest.
ZANDLER K.
2008 Nyíltszíni paleolit lelõhely Erdõtarcsa-Daróci hegyen. Open-air Palaeolithic site at
Erdõtarcsa-Daróci-hegy. Paläolitische Freilandstation in Erdõtarcsa-Daróci-Berg. A
Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII., 46-66.
ZANDLER K.
2010 Paleolit telep Hont-Csitáron. A palaeolithic site at Hont-Csitár. In: Guba Szilvia
–Tankó Károly (eds.): ,,Régrõl kell kezdenünk…” Studia Archaeologica in hon-
orem Pauli Patay. Régészeti tanulmányok Nógrád megyébõl Patay Pál tiszteleté-
re. Szécsény, 23-49.
ZANDLER K.
2012a Késõ középsõ és felsõ paleolit szórvány leletek Hont-Babatról. A Nógrád Megyei
Múzeumok Évkönyve XXXVI. 105-120.
ZANDLER K.
2012b A paleolitikum kõiparai Eger környékén. Gesta XI (2012) 147-203.

264
ZANDLER K., BÉRES S.
2011 Három nyíltszíni paleolit lelõhely revizíója: Bükkmogyorósd, Csokvaomány,
Nekézseny. Revision of three open-air palaeolithic sites in the Bükk Mountains,
NE-Hungary. In: T. Biró Katalin – Markó András (eds.): Emlékkönyv Violának.
Tanulmányok T. Dobosi Viola tiszteletére. Papers in honour of Viola T. Dobosi.
Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 55-76. http://www.mek.oszk.hu/
09200/09253/pdf/
ZANDLER, K., BÉRES, S.
2014 Revision of three open-air palaeolithic sites in the Bükk Mountains, NE-Hungary.
In: Katalin T. Biró András Markó - Katalin P. Bajnok (eds.): Aeolian scripts. New
ideas on the lithic world. Studies in honour of Viola T. Dobosi. Inventaria
Praehistorica Hungariae XIII. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. 63-76.

ATTILA PÉNTEK

TOPOGRAPHY OF THE PALAEOLITHIC SITES

WITH LEAF-SHAPED TOOLSIN THE CSERHÁT
MOUNTAINS AND IN THE IPOLY VALLEY

This short paper study was inspired by the papers of V. T. Dobosi dealing chiefly with
the settlement strategy of the Upper Palaeolithic Gravettian culture. In the last decades
in the Cserhát Mountains and in the Ipoly Valley extensive field surveys have been car-
ried out. First of all, we have to emphasize the pioneer role of Pál Patay and of the cou-
ple Gábori and recently of Krisztián Zandler (Dornyay Béla Museum, Salgótarján) in the
Ipoly Valley. In the area of the Cserhát Mountains, beside the author, András Markó
(Hungarian National Museum, Budapest) and Sándor Béres should be mentioned.
According to the field surveys, the Palaeolithic occupation in the territory in question
was very intensive. Numerous Palaeolithic sites were localized from the Middle
Palaeolithic to the Late Upper Palaeolithic, and at the time beeing, from a Palaeolithic
point of view this territory is probably the best investigated area in Hungary. This fact
has a very essential consequence, namely, in connection with several phenomena
which are present in the discussed territory, but seems to lack in other regions or micro-
regions, it can not be decided unambiguously whether there are actually cultural, tradi-
tional, behavioural or other differences compared with those regions or maybe there is
only an investigational hiatus in those regions.
It is time now to analyse and publish the gathered informations. The primary target
of this paper is not to try to answer the complex questions regarding site-formation fac-
tors or settlement patterns, but merely raise awareness to these sometimes neglected
problems. In the fore-part of the study we touch upon the relevant questions concerning
the classification of the Palaeolithic sites, their territorial situation and inter-site spatial
relations. At the end, the open-air sites of certain Palaeolithic cultures will be shortly
reviewed. The present paper deals with the sites of the Middle Palaeolithic Micoquian-
Bábonyian, the archaic Vanyarc-type industry and the Szeletian culture, that is, with the
sites of the industries with leaf-shaped tools.

265