Tudatos álmodás

Oldal 1 / 2 Cikk
Életünk harmadát az alvás és álom állapotában töltjük. Ez ugyanúgy tartalomjegyzék
része világunknak, melyre megismerésünknek ki kell terjednie. Bár az Tudatos álmodás
álmokkal való avatatlan foglalkozás, például nappali 2. rész
továbbszövögetésük rossz hatással is lehet lelkünkre, az igaz szellemtudományos vizsgálódás
nagy erőt meríthet belőle. Hiszen ezen állapotban, bár nem tudatosan, de a magasabb
világokban tartózkodunk. A tanítványnak tehát feladata, hogy tudatossága folytonosságát
kiterjessze ezen időszakra is.

Az álom mint tudatállapot

A hétköznapi életben az álmokat általában nem tartják nagy jelentőségű jelenségeknek, sőt
homályosnak, kaotikusnak, valótlannak, butaságnak vélik. Ez tévedés. Mind az álmodás
folyamatának, mind a konkrét álmoknak jelentősége van. Különösen a tanítvány életében. Az
emberek az álmokat leginkább azért tartják homályosnak, mert belefeledkeznek a nappali élet
benyomásaiba, saját álláspontjaik töltik ki lelküket, és a megszokotthoz képest más dolgokat
felmutató álmokra nappal nem emlékeznek vissza tisztán. Pedig az álom - és ezt a tudatos
álmodó ismeri fel - olyan tiszta és világos, mint a nappali élet. Az álmok nem is kaotikusak,
csak éppen olyan erők rendezik, amelyeket a hétköznapi ember nem ismer. A meg nem értett
álom olyan, mint egy felbontatlan levél, a megértett álom viszont világos üzenet. Az álom
világa éppoly valós, mint az ébrenlété, csak a világnak egy másik szeletét mutatja. Félreérti a
világot az, aki ezt kérdi: „Ez álom vagy valóság?” Ugyanakkor az ébrenlét és az álom világa
egyaránt álomnak mutatkozik a megvilágosodott tudat felismeréseiben. Mondják azt is:
„Olyan butaságot álmodtam.” Az ilyenek csak a racionális dolgokat ismerik el igaznak. Az
álmokban, ahol a tudatos gondolkodás eleme és az általa teremtett világ hiányzik, nehéz
meglátni a magasabb értelmet.
Érdekes tény az is, hogy bizonyos embereknek egyáltalán nincsenek álmaik. Természetesen
vannak, csak nem tudnak róla - de vajon miért? Egy átlagos éjszaka az ember öt-hatszor is
álmodik. Ahogy közeledik a reggel, úgy lesz egyre magasabb a tudatossági szint, egyben az
álmok jelentősége is így növekszik. A tudatosság adja, hogy az ember könnyebben emlékszik
az utolsó álomra. Aki nem emlékszik álmaira, az Jung szerint:
1. vagy közömbös a lelki élet jelenségeire,
2. vagy elfojtott tartamok miatt nem emlékszik azokra vissza, nem tud azokkal szembesülni,
3. vagy más álmodja meg álmait,
4. vagy olyan, akinek lelki konfliktusai teljesen feloldódtak már, önmegvalósított ember,
akinek már nincsenek álmai.
Ma átlagosan négy tudatszint jelenhet meg az ember életében. Az ős-Szaturnusz maradványa a
mélytransz állapota, ekkor az Én és az asztráltest is elhagyja a fizikai síkot, és az étertest is
kicsúszik kissé a fizikai testből. Az alvás állapota, mely két álom közt jelenik meg, a Nap-
állapotunkra emlékeztet, hiszen az Én és az asztráltest is kint van, az éter- és a fizikai test
pedig együtt. Az álom állapota a Hold képtudatára utal. Ekkor az asztráltest az ágyban marad,
és csak az Én nincs a három alsóbb testtel szorosan együtt. Éber, nappali tudatunk lényege
pedig az, hogy mind a négy testünk együtt van a fizikai síkon. Ez a tárgyi tudatosság. Az
előbbi három sem puszta ismétlődése az ősi állapotoknak, mert a Földön megjelent Én sosem
szakad el teljesen a többi testtől, így jelenléte belejátszik azok folyamataiba.
A fejlődés következő lépcsőfokain egy magasabb szinten megismétlődnek a régi állapotok.
Újra végighaladunk a többi szinten, de az éber tudat megtartásával. Ha az ember eléri az
álombéli tapasztalás szintjét, de úgy, hogy Énje nem hagyja el az alsóbb testeket, akkor
 beszélünk imaginációról, vagyis szellemi látásról. Ébrenlét és
alvás összekapcsolása adja az inspirációt (szellemi hallás), a
nappali tudat megtartása a mélytranszban pedig az intuíciót
(szellemi lényélményt).

Álom és tudatos álmodás

A tudatos álmodás olyan állapot, amikor éber tudattal

vagyunk jelen az álmodásban, viszont Énünk nem
kapcsolódik szorosan az alsóbb testekkel. Bár az asztrállal
megmarad az összeköttetése, illetve hat rá, és ez adja az öntudat erejét. Ezek alapján
mondható, hogy az imagináció az, amikor a tudatos álmodás szintjét elérjük a nappali életben
is. Éppen ezért a tudatos álom jó előkészítője lehet a magasabb látásnak.
Az álom kezdetben híradás a nem-tudatos területeken történő eseményekről, de nem maga az
esemény. Olyan, mint a szélfújta levelek, ahol magát a szelet nem látjuk, s ez a tudattalan
folyamat, a falevél pedig a lélekben lévő benyomások. Az álom során az asztráltest átadja az
étertestnek mindazon élményeket, melyeket az asztrálsíkon szerzett. E folyamatban lévő
öntudatra ébredés a tudatos álom. Magát az álmot több erő építi fel. Alapja az, amit a szellem
él át az asztrális síkon, de ezt elhomályosítják a külső ingerek, az elfojtott vágyak, nem tudatos
asztrális tartalmak, az előző napi, gyermekkori és előző életbeli emlékek. Mindezek miatt az
asztrális világ tényleges tapasztalása csorbát szenved. Hogy mennyire tiszta a tapasztalás, az a
tanítvány előrehaladását jellemezheti. Ugyanígy az is mondható, hogy mindebből mennyit tud
áthozni nappali éltébe is. Nagy eltérések lehetségesek. A gyakorlottabb ember képes
megkülönböztetni, hogy például egy adott álomalakja személyes elemekből épült-e fel, vagy
tényleges találkozás történt egy másik lélekkel. Ugyanígy érezhető nagyjából, hogy egy
álomeseményben mennyi az előző napi emlék, illetve mennyi a magasabb világok üzenete. Ez
különösen a tudatos álomban tűnik elő, mikor szemtől szemben állunk az álommal. Azonban,
hogy mi maga az üzenet, nem biztos, hogy átlátható e szinten. A cél, hogy az álmodó tudatosan
kiszűrje álma közben mindazt, ami nem a magasabb világból származik, hogy lerántsa róla az
álmok fátylát.
Az álmok közönségesen valóban kaotikusabbak, mint ahogy az átlagos ember lelki élete sem a
rendet tükrözi. A tanítvány álmai egyre inkább logikusabbá, világossá válnak, és álombeli
viselkedése is a nappali életéhez kezd hasonlóvá válni. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a
tudatos álomban - a hagyomány szerint - az ember kilencszer magasabb szinten áll, és
tudatosabb önmagához képest. Ez igaz is: tudatos álomban elég egyszer felismerni például egy
repülési technikát, a következőkben az bármikor újra használható.
Lévén, hogy az étertest elhasználja energiáit a nappali élet folyamán, az álom egyik feladata
az, hogy az asztráltest a magasabb világból felvett energiával újra feltöltse. Ahogy a test a
fizikai síkhoz tartozik, és belőle kapja táplálékát, úgy az asztráltest hazája a lélekvilág,
melyből minden ébredés kiszakítja. Az érzéki világba süllyedést csak úgy bírja ki, ha időnként
visszatér saját világába. Az erre való késztetés jelentkezik fáradtságként, melyet alvásnak kell
követnie. A fizikai testet az étertest építi fel, de ehhez az asztráltól kapja a mintaképeket. A
tudatos álmodó tehát, ha beleszól az álom természetes folyamatába, megváltoztatja az átadás
természetes menetét. Az igazi tudatos álmodó csak szemlél és kutat, nem megváltoztat!
A két ébrenlét közti állapotban való tudatosságnak több szintje is van. Először a tanítvány azt
éri el, hogy álmaiban rájön, hogy álmodik. Ezt követi annak az állapotnak a tudatosítása,
amely két álom között van, és alvásnak nevezzük. A harmadik szint a tudatos elalvás. A
legnehezebb a tudatos ébredés. A tudatosság így folytonossá válhat, és kiterjedhet az
elalváskor a kis küszöb őrével való találkozásra, amikor az ember visszafelé átnézi és
átértékeli az eltelt napot, illetve az ébredéskor a nagy küszöb őrével való találkozás, melynek
során az elkövetkezendő nap eseményeit az ember nagy vonalakban átnézi, s kap segítséget az
egyes karmikus csomópontok megoldásához.
Az álmok terén felmerülnek olyan dolgok, melyeket csak a szellemi megismerés tesz
világossá. Ha bizonyos tények - melyeket két álom közt tapasztal az ember -, nem tudnak az
álmokban megjelenni, azok akkor is felszínre kerülnek, de a nappali életben. Ezek a víziók. Az
ember nappali elszenderedéséből táplálkoznak a sejtések. A holdkórosság pedig egy olyan
állapot, melyben állandósul az ébrenlét és az álom küszöbén való létállapot. Az egyik
legérdekesebb pedig a lelkiismeret ténye, ami létét a magasabb világokból áthozott morális
elveknek köszönheti, melyekkel hétköznapi életünk beállítottságai sokszor ellentétben állnak.
Ez összefüggésben áll azzal is, hogy az embernek leginkább azért tompul le a tudatossága
elalváskor, mert tudata nem áll harmóniában a magasabb világokkal, azok morális elveit nem
tudja magáénak.
A tudatos álmodásnak az imagináció előkészítésén kívül számos más előnye is van. Ez olyan
állapot, ahol a fizikai világ törvényei többnyire áthághatóak, ezért kezdetben az álom világával
való ismerkedés is óriási hatással lehet a tanítványra. Itt tapasztalhatja először igazán egy
másik világ létét. Rádöbbenhet arra, hogy a fizikai világtól függetlenül is lehetséges
tapasztalás, s hogy hiedelmeiben mennyire kötődik a megszokott világhoz. Nem tudatos lelki
tartamokkal szembesülhet, és azokkal mint álomalakokkal beszédbe elegyedhet. Felsejlik
előtte, hogy - lévén az elalvás egyfajta kisebb halál - az emberi lélek és szellem túléli a halált,
és utána is jelentős események zajlanak. Sőt az igazi élet ott kezdődik, mert az a világ
hatalmasabb, mint a fizikai, amiből táplálkozik.
A tudatos álmodásban az a különös, hogy míg a nappali észleléshez, az éntudat létrejöttéhez a
fizikai világ adja a támaszt az azzal való ütközés által, addig itt meg kell tanulnunk enélkül is
fenntartani az öntudatot. Az átlagember elveszíti tudatosságát, amint az asztráltest és az Én a
lelki-szellemi világba távozik. A tanítvány fejlődésében az álmokban való tudatosság egyrészt
természetesen jelentkezik egy idő után mint eredmény. Másrészt érdemes különböző
gyakorlatokat végeznie és lelki tulajdonságokat elsajátítania, hogy ezt elősegítse. Ezekről fog
szólni a következő rész.

Kőhegyi Attila

Megjelent a Manifesztum 11. számában.

Oldal 2 / 2

A tudatos álmodás, mint neve is mutatja, tudatosságot, éberséget igényel. Ezt a nappali
életben sem könnyű hosszabb időn át fenntartani, még nehezebb az álom állapotában. Ebben a
részben azokról a gyakorlatokról, lelki beállítottságokról és életelvekről lesz szó, melyek
segítik elérni és fenntartani az álombeli tudatosságot. Először olyan elveket, módszereket
említünk, melyek az ember természetes fejlődésével állnak összhangban. Az egyéb
gyakorlatoknál pedig további - inkább csak kezdetben fontos - technikákat közlünk.

Alapvető, természetes elvek, gyakorlatok

Az egyik legfontosabb dolog az álmodás szempontjából: a táplálkozás. Az emberben két

erőtől függ a tudatosság szintje: a gondolati és az emésztési erőktől. Az előbbi tudatosítása a
nappali életben fontos, és a negatív, szellemtelen gondolatok kerülését jelenti; az utóbbi pedig
az elalvás és ébredés között fejti ki hatását. A túl sok, vagy a belső szerveket megterhelő
táplálék rengeteg energiát von el az idegektől és az izmoktól már nappal is, éjszaka pedig
tompaságot eredményez. A felesleges mennyiség elkerülése végett a természetes életmód
alapján érdemes felhagyni a reggeli szokásával, délelőtt csak gyümölcsöt lehet fogyasztani.
Ezután egy vagy két főétkezés elegendő egy felnőttnek, mely gabonából, zöldségből, olajos
magvakból álljon. Ne a nyelv, a gyomor jelezze a táplálkozás végét, sose együk tele
magunkat, és szokjunk le az étkezések közti nassolásról is. A túlzott fehérje (hús, tojás,
tejtermékek) és a denaturált ételek (fehércukor, -liszt, só, egyéb mérgek) bár a termelődő
alkohol és egyéb bomlástermékek miatt rövid időre okozhatnak felélénkülést, de még
nagyobb tompasággal bosszulják meg magukat. Kiemelkedő hatású a retek mint a tudatos
álmodás elősegítője.
Ugyanígy fontos az alvásidő is, különösen az éjfél előtti órák. A legoptimálisabb a huszonegy-
huszonkét órai lefekvés és négy-öt-hat órai ébredés. Lefekvés előtt három órával fejezzük be
az étkezést. Minél kipihentebb az ember, annál inkább tudatos lehet. Ennek maximuma a
délutáni szundításkor jelentkezik, amikor is a legkönnyebb elérni a tudatosságot.
Természetesen számít a megfelelő alvókörnyezet is (hőmérséklet, zaj, ruházat, hely, hangulat).
A legfontosabb azonban a lelki beállítottság. A legfőbb ok, amiért elveszti az ember a
tudatosságát, amikor magasabb testeivel elhagyja a fizikai és étertestet, az az, hogy lelke nincs
összhangban a magasabb világok erőivel. Ott a morális törvények olyan erők, mint nálunk a
természeti törvények, például a gravitáció. Az embernek éppen abban áll a feladata, hogy
miután elszakadt ezektől az elvektől, szabadságában visszatérjen azokhoz. A magasabb
világban nem hághatók át a morális törvények, „ott könnyű jónak lenni”. A nagyság abban áll,
hogy az ember tudatosan választja azokat. Sokan hiszik, hogy az ember már szabad, azáltal,
hogy azt tesz, amit akar. Valójában két lehetőség van, vagy az ellenerők sugallatait követi,
vagy lénye belső indíttatásait, melyek isteni természetből fakadóan erkölcsösek. Ez utóbbinak
megvalósítása a cél. Ennek „mellékterméke” az elalvás és ébredés közti tudatosság, illetve
annak folytonossága. E szempontból ma legfontosabb a szívcsakrához tartozó tulajdonságok
elsajátítása, a gondolatok szellemivé tétele, felélesztése és a szokásoktól való megszabadulás,
mivel a szellemi világban nem lehet megszokásból cselekedni. Fontos a világ elfogadása
olyannak, amilyen: ez azt segíti, hogy ne feledkezzünk bele környezetünkbe, se nappal, se
éjjel. Az önzetlenség az érzelmeket tisztítja meg, ami a gondolat és az akarat közti egyensúlyt
tartja fenn. Mivel a gondolkodás inkább nappal, az akarat pedig éjjel aktívabb, az is fontos,
hogy ne csak elvi szinten ismerjük, hanem gyakorlati síkon is megvalósítsuk a morális
elveket.
A tudatosság a nappali életben természetesen kihat az éjszakaira is. A tudatos álmodásra
leginkább a testi folyamatok tudatossága hat. Tudatában kell lennünk testhelyzetünknek,
mozdulatainknak. Jól fejleszti ezt a légzés vagy a szívverés figyelése is. A szellemi világban a
dolgok éppen fordítva vannak, mint a fizikai síkon. A test belsejébe való figyelés napközben,
az álomkörnyezetre való figyeléssel áll összefüggésben az álom világában. A tudatosság egy
aspektusa az is, hogy tudatában vagyunk énünknek és környezetünknek is. Az én tudatosítása
önállóságot eredményez, így az érzékekre való támaszkodás nélkül is tudatosak maradhatunk.
A környezetnél pedig jó, ha elgondoljuk nappal, hogy akár álmodhatunk is. A tudatos álom
megdöbbentően éles és „élethű”. A szellemi fejlődés során a nappali élet egyre álomszerűbb,
az éjszakai egyre világosabb és áttekinthetőbb lesz.
A legtisztább módszer a szellemtudomány tanulmányozása, ami a bölcsesség fényét növeli
bennünk, és megtisztítva lelkünket a hamis képzetektől, erkölcshöz vezet. Így teljesen a
szellem igazságait keresve a tudatos álmodás is „megadatik nékünk”.
Mindezeket az embernek előbb vagy utóbb amúgy is el kell sajátítania. Rajtunk áll a döntés,
hogy az anyagvilágot vagy a szellemit választjuk-e. Az előbbi múlandó, az utóbbi örök
kincseket ad. A fenti elvek természetesen vezetnek a tudatos álmodáshoz is.
Egyéb technikák

Kezdetben jó segítség az álomnapló, hogy egyáltalán szokjuk az álmok világát. Segíti a

visszaemlékezést álmainkra. Mondhatni, ez az első lépés. Eredményes lehet emellett, ha
megtanulunk mozdulatlanul és csukott szemmel maradni az ébredés pillanatában. Ne
kezdjünk azonnal foglalkozni napi gondjainkkal. Így az álmok szinte maguktól felmerülnek. A
testhelyzet megváltoztatása ezt akadályozza. Később akár öt-hat álomra is vissza tudunk majd
emlékezni.
Segít az is, ha elalvás előtt lélekteljesen foglalkozunk valamivel. Könnyen lehet, hogy éjjel
arról álmodunk. Elalvás előtt ekkor el kell határozzuk, hogy ha az adott dologról álmodunk,
rájövünk, hogy álmodunk. Az elhatározás ereje már itt jelentkezik, és szinte végtelenül
fokozható. Később elég csak egyszer arra gondolni, hogy tudatosak legyünk, és megtörténik.
A Nyugaton használt technikák között elterjedt az álomteszt módszere. Ekkor olyan
gyakorlatot végzünk, amivel ellenőrizhetjük tudatállapotunkat: azaz, hogy ébren vagyunk-e
vagy álmodunk. Fontos tudni, hogy egy álom, ha benne élünk, épp oly valóságosnak tűnik,
mint az ébrenlét. A helyszínnel kapcsolatban is lehetnek emlékeink, teljesen
belefeledkezhetünk az álomkörnyezetbe. Az álomteszt során egy időre már nappal kívül
helyezkedünk a mindennapi életen, és megvizsgáljuk tudatállapotunkat. Például ha az ember
álomban hirtelen sarkon fordul, akkor megzavarodik az álomkép, sokszor hátul is az van, mint
ami elöl volt. Ebből rájöhetünk, hogy álmodunk. Álomban minden lehetséges, csak
hiedelmeink kötnek minket. Így például belenyúlhatunk a falba, felrepülhetünk a levegőbe,
kezünkbe varázsolhatunk egy tárgyat. Mindezekből rájöhetünk, hogy álmodunk, de csak
akkor, ha már nappal begyakoroltuk, hogy odafigyeljünk. Válasszunk ki egy álomteszt-
módszert, és ébrenlétben naponta legalább tízszer próbáljuk ki, működik-e. Fontos
felkészülni: ha igen, akkor az álom! A legegyszerűbb módszer a feliratok olvasása. Ha valamit
elolvasunk és elfordulunk, majd újra elolvassuk, általában más szöveget látunk. Vagy ilyen
teszt lehet még a tekintet fixálása rövid időre. Álomban ugyanis ekkor homályosodni kezd a
kép. Ez egyben jó éberségpróba is, mert ha ez megtörténik, azonnal el kell kapni
tekintetünket, mivel kezdetben ez azonnali ébredéssel jár.
A belső tárgyakra való koncentráció minden gyakorlata biztos alap, hiszen segítségével
megtanulunk önmagunkban létezni anélkül, hogy észlelésünk külső tárgyakra támaszkodna.
Éppen ez kell a tudatos álomhoz, melynek világa kivetült belső világunk. Ha valaki szembe
akar nézni rémálmaival, jó módszer egy, a torokcsakrában elképzelt vörös labdára
összpontosítani. Garantált rémálom, fokozott éberség, nagyobb esély a tudatos álomra,
szembesülhetünk rémületünk tárgyával, de csak ha felkészültünk a feladatra (azaz, ha a
nappali életben teljesen tudatosítottuk magunkban, hogy ha a rémisztő helyzetben vagyunk,
akkor az álom!) Szelídebb módszer a szívre figyelni. Fehér fényt képzelhetünk el benne.
A tudatos álmodást segíti elő, ha lefekvés előtt a harmadik szemen át fényt lélekzünk be, majd
kilégzésre ezt levezetjük a szívbe, és ott összegyűjtjük. Ez erősen megemeli a tudatszintet.

Ha már tudod, hogy álmodsz...

Ha már sikerült elérni a tudatosságot, tudatos áloméletünk elején érdemes néhány dolgot
kipróbálni. Először is a legfontosabb, hogy ha valami konkrét dolgot akarunk csinálni, azt jó
erősen határozzuk el előre, mert emléke egyrészt erőt ad, másrészt elkerüljük azt, hogy teljes a
tudatosságunk, de csak kóválygunk, mert nincs mit csinálni, nem jut eszünkbe semmi.
Kedvenc első élmény lehet a repülés. Van akinek köny-nyen megy, van akinek nem. Ez
utóbbiaknak segíthet az, ha valahonnan elrugaszkodnak, például egy kocsiról, háztetőről stb.,
aztán tegyenek úgy, mintha úsznának a levegőben. Az ember szinte ösztönösen úszni akar a
levegőben is (esetleg piros-fehér csíkos úszógumival a derekán!). Erre nincs szükség, akár
fejen állva is repülhetünk, mozdulatlan testtel. A gravitáció képzete azonban olyan erős, hogy
teljesen rányomja a bélyegét az álmainkra. Az ettől való megszabadulás az egész tudatos
lényünk átértékelődéséhez vezethet. Ugyanilyen berögzült a tárgyak szilárdságának képzete.
Kezdetben nehéz lehet a falon átnyúlni. Ezek mind-mind segítenek felismerni: „Álomban
minden lehetséges!” Ennek hangos kimondása az álomban ugyancsak nagy segítség. Ilyen
mondat még: „Ez tudatos álom!”, illetve „Teljesen itt vagyok.”. Jól fokozza az éberséget, ha
felidézzük, hogy most valahol alszik a testünk, bár eleinte tévedhetünk a helyet illetően.
Érdekes gyakorlat álomban a nappali élet szimulálása. Akár félelmetes helyzetek élethű
reprodukálása, melyeket itt megtanulhatunk megoldani, azokon túllépni (Fontos tudni: senki
sem győzhet le, ez a te álmod, azt csinálsz, amit akarsz!). A szerepcsere az, amikor belebújunk
egy álomalak bőrébe, és egy megváltozott nézőpontból szemlélhetjük az egyes
élethelyzeteket.
Igen magas szint az, amikor pusztán csak szemlélődünk. Ekkor a kalandvágy elmúlik, és
hagyjuk, hogy történjen az álom, csak a felidézés ereje motivál. Akár egy helyben is
maradhatunk, csak figyelünk. Ugyanakkor bárkit megszólíthatunk, kezdve az emberektől, az
állatokon át a tárgyakig, sőt akár magát a szituációt, az álmot is. „Ki vagy te? Tudnál nekem
segíteni? Segíthetek neked? Mit akar ez jelenteni?” A választ valószínűleg megkapjuk , nem
feltétlenül abban a formában, ahogyan azt mi vártuk.
Jó felfedezést!

Kőhegyi Attila

Megjelent a Manifesztum 12. számában.