Az őszi bokor szépsége

(élvezetes interjú Kriston Andreával)

A nőket érintő változásról a cserszömörcebokor jut eszembe. Egy fiatal nő olyan, mint a
tavaszi bokor: friss, zöld, zsenge. De egy változókor felé haladó nő olyanná válik, mint a nyár
végi bokor: tele van piros, barna, sárga levelekkel, de még zöldekkel is. Gyönyörű, színes, de
bizonyos leveleket már el kell engednie: ezek lehullanak.

Általában szeretnénk megúszni a változásokat, pedig olyan világban létezünk, ahol rá

vagyunk kényszerítve. Amikor mindenáron az állandóságba igyekszünk kapaszkodni,
előfordul, hogy betegségek vagy pszichés zavarok mozdítanak ki bennünket a nyugalmi
állapotunkból, jelezve, hogy valamin változtatnunk kell.

Egy negyvenes vagy idősebb nő már gazdag élettapasztalattal rendelkezik, érett és tele van új
értékekkel. Nem mindegy, hogy önsajnálatban tölti ezeket az éveket, vagy pedig egyre
gazdagabbnak érzi magát.

Vajon a férfiak – életünk párjai – kitartanak mellettünk ebben a folyamatban?

Az ember arra vágyik, hogy holtomiglan-holtodiglan, szerelemben élje le az életét a párjával.

Ez sajnos nem mindig történik így. Egy negyvenes-ötvenes nővel vagy férfival előfordulhat,
hogy ráeszmél: elfáradt a kapcsolata. Szerintem régen is sok nehézséget rejtett egy hosszú
távú kapcsolat, csak nem volt olyan könnyű felrúgni. Ráadásul a kapcsolaton belüli lét sem
garancia a boldogságra. Így manapság gyakran előfordul, hogy egy középkorú nő vagy férfi
hirtelen egyedül marad – vagy inkább mondjuk úgy, hogy szabaddá válik. Ha valaki ilyen
helyzetbe kerül, nagyon fontos, hogy meg tudjon bocsátani a másiknak és saját magának is.

Természetesen az együtt maradásra is kínálkoznak szép példák. Ez egy nagy titok, amire
nincs recept. Talán ennyi: ahhoz, hogy ki tudjunk tartani egymás mellett, arra van szükség,
hogy folyamatos legyen a befektetés a kapcsolatba és önmagunkba is! Ha egy izmot nem
edzünk rendszeresen, akkor napról napra elsorvad. Ha egy kapcsolatra nem fordítunk
folyamatosan energiát, akkor napról napra kimerül.

1
Mit tehetünk azért, hogy ne érintsen bennünket rosszul a változókor?

Fontos, hogy a lelkünket éppúgy karban tartsuk, mint a testünket.Figyeljünk önmagunkra, és

ne süllyesszük el magunkban a problémáinkat, hanem dolgozzunk rajtuk! Előfordul, hogy egy
nő úgy érzi, nem jól élte meg a fiatal éveit. Lehet, hogy bántja egy korábbi vetélés vagy
abortusz, esetleg nem szült vagy nem annyiszor, amennyiszer szeretett volna. Ezek az
eltemetni próbált fájdalmak sokszor akkor bukkannak felszínre, amikor abbamarad a
menstruáció, hiszen ez egy életciklus lezárását is jelenti. Ha valakiben lázadás,
veszteségérzés, harag és a megbocsátásra való képtelenség munkál, akkor erőteljesebben
tapasztalhatja a hőhullámokat. Jó lenne, ha el tudnánk varrni a múltbéli szálakat, és meg
tudnánk nyugodni abban, hogy ami megadatott, az megadatott, ami pedig nem, azt el kell
engedni. A menstruáció elmaradását ne azonosítsuk a nőiség elvesztésével! Mindig az
életkorunknak megfelelően kell megélnünk a bennünk rejlő nőt.

De a kultúra, amelyben élünk, azt üzeni: maradj fiatal!

Ez nem mindenhol van így. Japánban például tisztelet övezi az idősebb nőt. Egyes törzsi
népeknél pedig minél megereszkedettebb a mell, annál nagyobb bölcsességgel ruházzák fel a
nőt. Azt gondolom, hogy jó, ha megpróbáljuk fiatalon tartani magunkat, de idősebb korban is
találjuk meg az örömeinket! A tanítványaim között idősebb hölgyek is akadnak. Egyszer az
egyik nyolcvan év körüli néni megkérdezte, hogy bejöhet-e az órámra kombinéban, mert
elfelejtett tornaruhát hozni magával. És bejött piros pipacsos kombinéban és csipkés
bugyiban! Egy másik, kilencvenéves nénivel pedig a fürdőben találkoztam: ciklámen
úszósapkát és ciklámen rúzst viselt! Ekkor arra gondoltam: van remény...

Mozogjunk!

A változókorra már láthatóvá válik, hogy mennyire tartjuk értéknek a testünket. Érdemes a
fizikai karbantartásra is energiát fordítani, mert a test meghálálja a törődést! Arról nem is
beszélve, hogy a testmozgás lelkileg is jó hatással van ránk, a stressz elleni küzdelem
szempontjából is fontos.

2
 • Jó lenne hetente néhány alkalommal izzadással járó mozgást végezni, amikor
csatangolni hagyjuk a gondolatainkat.
• Olyan mozgásformát válasszunk, ami nem jár nagy rázkódással, hogy óvjuk a
mellünket és a belső szerveinket. Ha eközben nem használunk a hüvely falát elszorító
tampont, akkor további védelmet szavazunk saját magunknak.
• Tornáztassuk meg a lábfejünket is!Napközben cipőbe préseljük, és oda sem figyelünk
rá, pedig fontos energetikai térkép van a talpunkra rajzolva.
• Ne feledkezzünk meg a szemünk izmairól sem!Bizonyos látásromlás elindulhat
negyven körül, amit talán késleltethetünk a szemtornával – különösen hasznos ez, ha
egész nap a monitor előtt ülünk.
• Szánjunk naponta néhány percet a Kriston Intimtornára. Korunkat meghazudtoló,
fiatalos, érzéki hüvelyünk lehet, és megtarthatjuk a záróizmok erejét. Megéri,
mert bár mindez nem látható – az eredmény mégis látványos lesz.

Interjúer és szerző: Dudics Emese

A cikk a Patika Tükör 2009. áprilisi számában jelent meg, melynek weboldala
www.patikatukor.hu