c
 

                

 
Legyen f(x) és g(x) n-szer differenciálható [a,b]-n, x0 [a,b], akkor f és g n-ed rendben
érintkeznek, ha f(x0)=g(x0 ), f¶(x0)=g¶(x0 ), f¶¶(x0 )=g¶¶(x0),«fn(x0)=gn(x0 )


  
!"# "$  
k(x) kör az f függvény x0 -beli simulóköre, ha f(x) és k(x) az x0-ban legalább másodrendben
érintkeznek. f(x0 )=k(x0 ), f¶(x0)=k¶(x0), f¶¶(x0)=k¶¶(x0)
%
&
#'# () # 
 
f(x)=sinx x0=0 T4(x)=x-1/3!x3
f(x)=cosx x0=0 T4(x)=1-1/3!x3+1/4!x4
*

   $  
Azt értjük, h a görbe mennyire tér el az egyenestől (a görbület az érintő irányváltozásának a
sebessége). Egy görbület csak akkor 0, ha a görbe egyenes. Ha k(x) az f(x) függvény
simulóköre az x0 -ban, akkor az f(x) függvény görbülete alatt értjük a k(x) kör sugarának
reciprokát. g=1/r
+ ,
     "    
 
 ,
  '
 $  
a11x1+a12x2+«+a1nxn=b1
a21x1+a22x2+«+a2nxn=b2 «
am1 x1+am2 x2+«+a mnxn=bm
- ./#  )""0  ! 1
Az elimináció lényege abban áll, hogy rendszerünket visszavezetjük vagy valamely
háromszög- vagy átlós mátrixszal reprezentálható alakra. Ezt sorozatos, jobb és bal oldalon
egyaránt alkalmazott, lineáris transzformációk segítségével érjük el. A Gauss-elimináció
szerint az egyenletrendszereket csak a következő megengedett lépésekkel szabad megoldani,
ezek: két egyenlet felcserélése, egyenlet számmal szorzása, egyik egyenlethez a másik skalár-
szorosának hozzáadása. Lineáris egyenletrendszer megoldhatósága: lehet hogy egy megoldás,
lehet hogy végtelen megoldás, lehet hogy nincs megoldás.
2 (
   ! 3 !4
 1
Azt az oszlop vagy sor vektort nevezzük, amelynek n db eleme van. Összeadás, skalárral való
szorzás, egymással való szorzás, kivonás.
5 &
  3 46)"

H halmaz lineáris tér, ha megadható Ä+´,´Į*´ ezekre nézve zárt a H halmaz, és a
tulajdonságok teljesülnek, akkor H-t lineáris térnek nevezzük.
7 
 )"
'  
)"
'  )"

Rn-ben legyen a1,a2,«akâ Rn, Į1, Į2,« Įk R, akkor az ai-k Įi-k súlyokkal vett lineáris
kombinációja: a1Į1+a2Į2+«+akĮk
triviális lineáris kombináció ha a 0 vektor csak úgy hozható létre hogy az össze Įi=0 a1,a2,«ak
Įi=0, i=1,2,«k, akkor 0a1+0a2+«+0ak=0
nem triviális lineáris kombináció ha van legalább egy olyan Į, ami nem egyenlő 0-val és
megkapjuk a 0 vektort, 0a1+0a2+«+2010ak=0
c 
    ' $8  
A vektorrendszert lineárisan függetlennek nevezzük, ha a zérus vektort csak triviálisan
állítható elő lineáris kombinációjaként.
A vektorrendszer lineárisan összefüggő, ha a zérus vektort nem csak triviális kombinációként
állítható elő.
cc 

'
  "

A vektorrendszer rangja alatt a maximális lineárisan független elemszámot értjük.
Egy L lineáris tér bázisát alkotó vektorok számát a m
 

  
 nevezzük
c 
  
Rn bázisa az [a1,a2,«an] vektorrendszer, ha maximális elemszámú, lineárisan független
vektorokból áll.
c% . ) # 
   "

$ 
Mátrixok szorzása: A*B, akkor lehetséges ha A oszlopainak száma meggyezik B sorainak
számával cij=™lk=1aikbik, skalárral való szorzás esetén minden elemet meg kell szorozni,
összeadáskor csak azonos méretű mátrixokat lehet összeadni, úgy hogy a megfelelő tagok
összegét vesszük.
c* 9
#
Négyzetes mátrixok esetén asszociatív, amennyiben nem négyzetes a mátrix, akkor csak úgy
lehet szorozni h a szorzandó mátrix sorainak száma megegyezik a szorzó mátrix oszlopainak
számával.
c+ 
 

Egy mátrix transzponáltja alatt azt a mátrixot értjük, amelyet az eredeti mátrixból úgy kapunk,
hogy felcseréljük az oszlopait a soraival.
c- 
  
Mátrix inverze alatt azt értjük, melyet ha megszorzunk az eredeti mátrixot eredményül az
egységmátrixot kapjuk.
c2 (
  3 4")"  
Vektorrendszerben, ha veszem a lineárisan független vektorokat és ezek lineáris kombinációja
a rendszer minden elemét előállítja.
c5 (!"  $8  8 '   8

  1
Az a vektorrendszer, amely tartalmazza a 0-t, lineárisan összefüggő, mivel nem csak triviális
kombinációként áll elő a 0 vektor.
c7 
'!' 

 &
)# 
:9 

1 1 1
2 0 1
2 2 2 Ennek a mátrixnak 0 a determináns értéke, mert ha egy mátrix sorai v.
oszlopai megegyeznek, illetve egymás szám szorosai, akkor a determináns értéke 0.
c &
  "
:9 

1 4 2
2 8 4
1 4 2 Ennek a mátrixnak 0 a determináns értéke, mert ha egy mátrix sorai v.
oszlopai megegyeznek, illetve egymás szám szorosai, akkor a determináns értéke 0.
( 
'
   1
Egy nxn-es M négyzetes mátrix sajátvektora a v nem zérus vektor, ha alkalmas Ȝ számra
Mv= Ȝ v teljesül. Ekkor v sajátvektor a Ȝ sajátértékkel.
% 0!!" &
  '
1
Sajátérték és sajátvektor meghatározásához tekintsük az alábbi egyenletet: (M-ȜE)v=0. (E az
egységmátrix.) Ezen homogén egyenletrendszernek csak akkor van nem triviális megoldása,
ha az együtthatók mátrixának determinánsa zérus, azaz ha det(M-ȜE)=0.
*
(  !! !"  
 1
 + ,
 ;3 <<4! "3c< <%4:
  '   
Paraméteres: x=x0+v1t Vektoregyenlete: [x, y, z] = [x0, y0, z0] + t[v1, v2, v3] =
y=y0+v2t [x0 + v1t, y0 + v2t, z0 + v3t].
z=z0+v3t
- 6
 ; 3 << 4! "3&<=<>4 :6  
A(x x0) + B(y y0 ) + C(z z0) = 0
2 &
3<4  "   !"6)"

; 3<4(
    !"1
Legyen f(x,y) értelmezett P0(x0,y0)-ban és annak környezetében, ha vannak A,BȯR, hogy
f(x,y)±f(x0,y0)=A(x-x0 )+B(y-y0)+İ1 (x-x0 )+İ2(y-y0 ) teljesül P 0 környezetében úgy, hogy
lim(PĺP0)İ1=0 és lim(PĺP0)İ2=0, akkor f(x,y) P0-ban totálisan deriválható. Geometria
jelentése, hogy a P0-ban létezik érintős k.
5 &
3<4  "  
6)"


6"

Legyen f(x,y) értelmezve P0-ban és annak környezetében, f(x,y) P0-ban Į irányban derivható,
ha [f(x0+t·cosĮ; y0+t·sinĮ)±f(x0,y0)]/t , Į irányban P0-ban vett differencia hányadosnak van
véges határértéke. Ezt a véges határértéket nevezzük f(x,y) P0-ban Į irányú, iránymenti
deriváltjának. Jele: f¶Į(x0,y0 )
Ha f(x,y) P0-ban totálisan derivható, akkor bármely Į irányban létezik az iránymenti
deriváltja, mégpedig: f¶Į(x0,y0 )=f¶x(x0,y0)cosĮ + f¶y(x0,y0 )sinĮ
7 &
3<4  " ; 3<4 
 

   
f(x,y) P0-beli gradiens vektora (f¶x(x0,y0); f¶y(x0,y0 )). Jele: grad f(P0). A gradiens vektor
irányában maximális az iránymenti derivált számértéke ĺ abban az irányban nő a
leggyorsabban a függvény! f¶Į(x 0,y0)=gradf(P0 )·v=Ňgradf(P0 )Ň·ŇvŇ·ŇcosijŇ
% &
  6)"
?
  
A háromdimenziós tér részhalmaza, amely a Descartes-féle koordináta-rendszerben olyan
egyenlettel adható meg, amelynek jobb oldalán a három koordináta másodfokú polinomja áll,
bal oldalán pedig nulla: ax2+bx+c=0 Pl.: Ellipszoid.
%c @34 "!      &
AB
B 
B34'A 34'A B346)"


% @343<C #  
$  

  &
A346)"


%% 9    :
!A3c'D3c 44 #


Úgy, hogy +1 és/vagy -1 et tartalmazza az intervallum.
%* EAB1
Nem konvergens, mert a sinx függvény nem korlátos a végtelenben.
%+ &
  34 
 Ac 34# 

f(x)=1/x2
%- &
  34 
 A 734 
 #    #
f(x)=x, trapézformulával a lineáris függvényeket lehet jól megközel teni.
%2 &
  34 
 A 734 F
#    #
f(x)=ex, mivel Simpson-formulával a görbe függvényeket lehet jól közelíteni.
%5 9
 #    8  
a)[a,b] intervallumot osszuk fel n egyenlő részre b) mindegyik intervallum hossza h c) az
osztópontok legyenek: a=x0<x1<«<xn-1<xn=b és az ezekhez tartozó fv. értéke pedig
y0,y1,«,yn) a kérdéses síkrész területét trapézok területének összegével közelítjük: (képletet
kimásolni a lapról)
%7 9
F#    8  
a)[a,b] intervallumot osszuk fel 2n (páros számú) egyenlő részre b) mindegyik intervallum
hossza h c) az integrál értéke h szélességű trapézokkal, melyek tetejét parabolákkal és nem
egyenesekkel helyettesítjük.
* &
$$ "
 6)"

Ez alatt az m tömegű tömegpont és a t tengelytől való távolságának szorzatát értjük.
*c &
6 $ "
 6)"


* &
   : 
6)"


*% &
  $ 6!6)"


** &
$$ ")

6)"


*+ &
6 $ ")

6)"


*- (
F  

*2 .

!!$: 

:   


)!:  

*5 (
 ' 6 ";#/#   
(#   
Legyen egy ã területű síkidom, és egy  egyenes vele egy síkban, mely nem metszi a
síkidomot. Ha a síkidomot a  egyenes mint tengely körül  szöggel elforgatjuk, egy 
térfogatú forgástestet súrol. A síkidom CA súlypontjának távolsága a  tengelytől R s. Ennek a
forgástestnek a térfogata egyenlő a síkidom területének és a súlypont pályája ívhosszának
szorzatával.
Legyen egy síkgörbe ívhosszúsága . Forgassuk meg a görbét egy, a síkjában fekvő, de a
görbét nem metsző  egyenes körül  szöggel. A görbe  súlypontjának távolsága a  tengelyől
rs. Az első tétel kijelenti, hogy egy síkgörbe megforgatásával nyert forgásfelület ã felszíne
egyenlő a görbe  ívhosszúsága és a görbe súlypontjának a forgatás közben leírt útjának
(körív) szorzatával.
*7 ( $$8     '  #)"
10
#)"
 $$8 1,
 &
=
> #)"

elem egy #)"ján az
darab elem egy meghatározott sorrendjét értjük.

különböző elem esetén,
egy permutációját,
elem     #)"jának
nevezzük. Jele: ±

Ha
elem között találunk k1,k2,«,km egymással megegyezőt, akkor
elem egy
permutációját,
elem -ad   #)"
 nevezzük. Jele:P nk1,k2,«,km.

elem ismétlés nélküli permutációinak száma ±
=
!
ABC, ACB, BAC, BCA, CAB, CBA
+ (  :  '    )"
1&


!! 8 (# 
A variáció     
ha egy elem csak egyszer fordulhat elő benne. Ebben az esetben
± ha n a halmaz elemszáma, és k-ad osztályú variációkat képzünk ± szükségképpen k”n.
Vnk =n!/(n-k)! Pl. 9színből 3-at választunk egy zászló készítéséhez, hányféle zászló készülhet?
9!/(9-3)!=504
.  )"" beszélünk, ha egy elem többször is előfordulhat. Ebben az esetben k
és n értéke független egymástól. Vnk,i =nk Pl.: Hogyan tölthető ki egy 13+1 sorból álló
totószelvény az c  és  szimbólumok használatával? (Ebben a példában n=3 és k=14.)
314 =4782969
+c (  :    )"
1&


!! 8  (# 
Vegyük az
elemű halmaz egymástól különböző elemei közül k(<=n) darabot minden
lehetséges módon úgy, hogy a kiválasztott  elem sorrendjére nem vagyunk tekintettel.
Mind a  elem különböző. Az így képzett  elemű halmazok az ?   :
)". Ezen kombinációk számát Cnk szimbólummal jelöljük = (nk ) =Ê

 
Ê

Ê 
ÊÊÊ ÊÊ   Ê



+ 
   
Csak egyféleképpen következhet be.
+% 
     
Eseménytér alatt egy adott dologgal, kísérlettel kapcsolatos összes kimenetelt, lehetőséget
értjük. Eseménynek nevezhetünk mindent, amiről a kísérlet elvégzése után eldönthető, hogyÊ
bekövetkezett-e, vagy sem.
+* &
$ 6)"

Ha A és B esemény közül valamelyik bekövetkezik, akkor az újabb eseményt A+B-vel
jelöljük.
++ &
 6)"

Akkor beszélünk szorzateseményről ha mindkét A és B esemény bekövetkezik és A*B-vel
jelöljük
+- &
 $  6)"

Ha A bekövetkezik és B nem A-B=AB( b felső vonal)
+2 &
  6)"

Komplementer esemény alatt azt értjük amikor a vizsgált esemény nem következik be, jele:
A(felső vonal).
+5 & 6   
&  "6  
 
Nagy számú kísérlet esetén A esemény valószínűségének az esemény bekövetkezésének
relatív gyakoriságát nevezzük.
+7 (
E   "6 "
0<=P(A)<=1, P(ȍ)=1, ™Ai=ȍ A1,A2,«.,Ak =>P(A1+A2+«+Ak )=P(A1 )+P(A2 )+«+P(Ak )
- &
 # "6 86)"

Ha egy kísérletnek csak véges sok kimenetele lehet, és az egyes kimeneteleknek azonos a
valószínűségük, akkor a kísérlettel kapcsolatos események és ezek valószínűségei együtt ún.
klasszikus valószínűségi mezőt alkotnak.
-c &
       
 "6  
!   
  
P(Ak )=kedvező/összes (sk )·(N-sn-k)/(Nk); N: elemek száma; s:selejtes elemek; n mintát veszünk;
Ak : az n elemű minta pontosan k selejtet tartalmaz.
- &
      "6  

!   
  
P(Ak )=(nk ) pk·qn-k ; p=s/n; q=1-s/n
-% &
;3&G=4
 6)"
    

   
Amikor A esemény bekövetkezik, de B nem. Pl.: A: párosat dobunk, B: páratlant egy
dobókockával.
-* 

  
B1,B2,«Bn teljes eseményrendszert alkotnak, ha összegük a biztos esemény, és páronként
kizáróak B1+B2+«+Bn=Ÿ
-+ (

 "6   
Bi esemény (BiȯŸ) események teljes eseményrendszert alkotnak és AȯŸ.
P(A)=P(AŇB1)P(B1)+ P(AŇB2)P(B2)+«+ P(AŇBn)P(Bn)
-- 
& =    
az egyik esemény bekövetkezése nem befolyásolja (nem is rontja, nem is javítja) a másik
bekövetkezési esélyét. Mivel a B esemény (P(B)>0) bekövetkezésekor az A
bekövetkezésének esélyét a P(A\B) feltételes valószínűség jellemzi, így azt mondhatjuk, hogy
az A akkor független B-től, ha P(A\B)=P(A). (P(AB)=P(A)P(B))
-2 &
 "6  "6)"

Valószínűségi változónak nevezzük azt a változó mennyiséget, mely értéke a véletlentől függ
-5 &
  "6  "6)"
(# 
 
 "6  "
Valamely valószínűségi változó diszkrét, ha lehetséges értékei véges vagy végtelen
számsorozatot alkotnak. Pl.: tel.központ max. kapacitása 100hivás/óra ĺ val.változó az
1,2«100 értékeket veheti fel. Elemi eseményeket jelöljük A1,A2 «A100 akkor annak a
valószínűsége, h ȟ=i az Ai esemény valószínűségével egyenlő, vagyis P(ȟ=i)=P(Ai)=1/100 és
ez a valószínűség minden más i értéke 0.
-7 &
  "6  "6)"
(# 
 
 "6  "
Valamely val. változó folytonos, ha lehetséges értékei egy számegyenes véges v végtelen
intervallumát folytonosan kitöltik pl.: Duna vízállása, emberek magassága.
2 
   
 
# 

Eloszlásfüggvény: Legyen ȟ egy val. változó , x pedig egy tetszőleges valós változó, akkor az
F(x)=P(ȟ<x) fv-t , mely minden x valós számra megadja, h mekkora valószínűséggel vesz fel
ȟ x-nél kisebb számértéket, a ȟ eloszlásfüggvénye. Tulajdonságai: balról folytonos, monoton,
nem csökkenő, -’-ben a határérték=0, +’-ben=1
2c 
  "6  "  
Legyen ȟ olyan diszkrét valószínűségi változó, melynek értékkészlete x1,x2,«. Jelölje Ai a
{ȟ=xi} eseményt, i=1,2,«. Ekkor az Ai i=1,2,« halmazok teljes eseményrendszert alkotnak.
Ebből következik, hogy a pi=P(A i)=P{ȟ=xi}, i=1,2,«,számok diszkrét eloszlást alkotnak
(azaz pi•0 i=1,2,«, és ™’i=1 pi=1)
2 
  "6  "   
 

# 

az f(x) sűrűségfüggvényt az eloszlás fv. deriválásával kapjuk meg f(x)=F¶(x) Tul.: f(x)•0;
F(x)=-’œxf(t)dt; -’œ+’f(x)dx=1; aœbf(x)dx=F(b)-F(a)=P(a”x”b)
2% 
 "6  "!"   
Legyen a ȟ val. változó diszkrét eloszlású, mely az x1,x2« lehetséges értékét p1,p2
valoszínűségekkel veszi fel, akkor: M(ȟ)=™xk pk összegét a ȟ várható értékének hívjuk.
2* 
 "6  ""
Egy val. változó ingadozásának mértéke a D(ȟ)=¥M[ȟ-M(ȟ)]2 =¥M(ȟ2)-M2 (ȟ) mennyiséget
tekintjük, s ezt a ȟ valószínűségi változó szórásának, ennek négyzetének a D2(ȟ) mennyiségét
pedig szórásnégyzetnek hívjuk.
2+ &
 ') '   : "6  "

 
!"  :   

2- ( ) 3 <H4     
   $$1

?##"
6.Hermit interpoláció: Legyen ismert f[a,b]ȯR fv. és első deriváltjának az értéke x1,x2«xn
ȯ[a,b] pontokban válasszunk ki (2n-1)-ed fokú polinomot, amelyre g(xi)=f(xi) és g¶(xi)=f¶(xi)
i=1,2«n. g(x)=A1+A2x+A3x2+«+A2x2n-1
10.Nemlíneáris egyenlet közelítő megold Newton módszerrel: f(x) egyenletről tudjuk, h
egyetlen gyöke van (a,b) intervallumon a fv. x=a pontjához tartozó érintő egyenlete y-
f(a)=f¶(a)(x-a) ez az érintő x tengelyt x1-ben metszi, melynek ordinátája=0, ez elvégezhető
ha: f(a)>0 és f´(a)>0 konvex; f(a)<0 és f´(a)<0 konkáv. (a,b) intervallumok ahol a pontjában
kell elindulni, melyben a fv. értékek és a második der. Előjele megegyezik
I  J Legyen f(x) x0-ban legalább n-szer deriválható, akkor az f(x) x0-beli n-ed
fokú Talyor polinomja az a polinom mely f(x)-et x0-ban legalább n-ed rendben érinti.
@  J Legyen f(x) x0-ban és annak egy környezetében (n+1)-szer
deriválható, ekkor van x és x0 között Ù valós szám, hogy az f(x)-Tn(x)=[f(n+1)(Ù)/(n+1)!]*(x-
x0)n+1.
I # J f(x)=Tn(x)+[f(n+1)(Ù)/(n+1)!]*(x-x0)n+1.
 "   
J Legyen f(x;y) értelmezett P0(x0;y0 )-ban és annak 1
környezetében. Ha vannak A;B¨lR, hogy f(x;y)-f(x0;y0 )=A(x-x0 )+B(y-y0 )+ 1(x-x0)+ 2 (y-y0 )
P
P
teljesül P0 környezetében úgy, hogy lim 1=0 és lim 2=0 akkor f(x;y) P0 -ban totálisan 0
P
P
0deriválható.
I  J Ha f(x;y) P0-ban totálisan deriválható, akkor FOLYTONOS.
I  J Ha f(x;y) P0-ban totálisan deriválható, akkor P0-ban x;y szerint parciálisan deriváltak is
léteznek, mégpedig A=fx¶(x0;y0 ) és B=fy¶(x0;y0 ).
. : Legyen f(x;y) értelmezett P0-ban és annak 1 környezetében, akkor
f(x;y) P0-ban ß irányban deriválható, ha ß irányban P0-ban vett diferencia hányadosának
´[f(x0+t*cosß;y0+t*sinß)-f(x0;y0)]/t´ van véges határértéke. Ezt a határértéket nevezzük
f(x;y)P0-ban vett ß iránymenti deriváltjának. Jele: fx¶(x0;y0).
I  J Ha f(x;y) P0-ban totálisan deriválható, akkor bármely ß irányban létezik az irány menti
deriváltja, mégpedig fß ¶(x0;y0)=fx¶(x0;y0 )*cosß+fy¶(x0;y0 )*sinß.
/J f(x;y) P0-beli gradiens vektora [fx¶(x0;y0);fy¶(x0;y0 )]. Jele: íf(P0)=gradf(P0).
f߶(x0;y0 )=íf(P0)*v=|íf(P0)|*|v|*cos .
I  J A gradiens vektor irányában MAXimális az iránymenti derivált számértéke.