Az ember lelke. Az ember lelke, egy finom heged. Belle csendl ki a b s a der.

Attl fgg melyik mester jtszik rajta, A hang is, csak olyan ktfle fajta. Ha Jzus a Nagy Mester veszi a kezbe, Isteni keze bele nyl a kzepbe. Gynyr szp nemes hangok radnak ki, De csak oly lelkbl, aki enged neki. Ha a hr laza, gy megfeszti , Prbkat ad r a j Teremt! Azrt, hogy feszesen, jl szljon a hr, Egy clt szolgljon mely szent: Isten az r! Szp szlamok e nemes cl rdekben, Megmentknt hassanak msok lelkben. H Mesternk akaratt rasszk szt, Ki minden llekrt ldozta lett. Ha a hangok nemes sszhangba kerltek, A bns llek hrjain sztterltek. gy egyformn rad dicshang bellk, Szolgljk hven, mindig Teremtjk! De, ha Stn e vilg ura nyl bele, Keser bnattal knnal lesz tele. Gonosz talkodott hangok radnak szt, Ki enged nki, elveszti lett! E fldn, csak keservesen szl az a hr, Kinek lelkt uralja a zsarnok r! Sikongva lrmet mutat, csalogat, Szrakozs fel, mely a pokolba juttat! Amilyen a Mester, gy szl a heged! Belle rad ki a b s a der. Tled fgg embertrsam, ki kezben vagy, Jzus, vagy Stnban, benned nyomot hagy! /Ismeretlen szerz./